VIZEN HOLD

B E R D E MÁRIA

VIZEN HOLD

HALADAT KIADÁSA CLUJ-KOIOZSYÁU

1 9 2 4

LIBRIS

FRANCISCI

JOHANNIS

BERDE MÁRIA

VIZEN HOLD

H c4 L c4 D Á S K I c4 V Á S <A K O L O Z S V Á R

1 9 2 3.

Minden jog a kiadó vállalaté.

NYOMATOTT A LAPKIADÓ ÉS NYOMDAI MŰINTÉZET RT.

KOLOZSVÁR

A

Pillanatokig még hanyatt lustálkodott. Átm enet

nélkül vetette fel m agát. Az éjjeliszekrényen felhányta a gyöngybetétes hajtűket. A drága holm ik alól mocsokkal ita­

tott cafatszélü könyvet rángatott ki, és felhúzott térdén sebe­

sen lapozni kezdte.

„Vizeken járn i: hatalom . Vízen h o ld : sápadt férharc.“

Mereven szétömlő sugárkoronával, emberarcú hold volt az igéhez nyom tatva. M ellbetalálva az értelmetlenségtől, vissza­

esett a párnákra. A pozsgás férfínépre gondolt, a jól evő, ívó, nótás, vírtusos gazdanépre, amely a házukat dongta.

M ióta csak hazajött az előkelő messziségből. Egészen, amíg a legjobbképünek igent mondott.

M átkájára siklott a gondolata. H olnapután a karján fog felébredni. - Irigyeltnek, szüleöröm gyerm eknek érezte ma­

gát pillanatra, de ez a boldogság olyan sima volt, hogy nyom ban tovább iram odott rajta a gondolatig: m a van az utolsó h a jn a l! — K ünn a verebek ritmikus monotóniában csírregtek s egy távoli szobából a k ak u k k négyet üzent.

K íhágott az ágyból, lerázta hálóíngét és nagy tiszta­

sággal, de nagyon sietve tette m agát rendbe. Közben a fo­

lyosóra is k iford ult: lovaglódresszért, ostorért. Á tvágott az udvarón, az istállóig.

- 3 -

Pörge lovászlegény várta, a felkantározott lovat fogta már,

— Köszönöm, Andris*

Felvágott a lóra*

— De m aga m a itthon marad*

S hogy m utassa: nem haragból, a keblébe nyúlt és m egkínálta a cigarettatárcájából*

K em ényen, bolondul kívágtatott*

Az utolsó hajnal. K i merné őt m a m egbüntetni ? M ióta lovon ült — pedig a járással tanulta együtt — erre vágyott.

Júniusi hajnalon, egyesegycdüí, hófehér paripával belerobogní egy gyémánthálós, vírágbapírkadt lóheretáblába* Rohanni, ro h a n n i: ki a hétköznapból, a puha megszokott örömökből*

Szerteszíkrázott alatta, körötte a szétrugott sok fiatal virág. S a gyönyörű kíméletlenségben érezte a lá n y : hogy váltódik át benne a hajnali borzongás lüktető forróságra*

Szemét bezárta, hogy összecsapjon felette a jó* Sápadt vetü- let az éjszakából, lelkén átesett a k é p :

♦ • . vízen hold*

M egrántotta a lovat* M úzsa nén* zsellérháza ott rózsa- színlett jobb kézt, a még hajnalszínü napfényben*

A hajnali vendég zavart hozott* Egy kis tizenháromcsz- tendőske ült a keritetlen udvaron* Sebten takarta le azt a valamit, am in a szeggel kivert rám án dolgozott* Csak a durva, színes szőrfonálgombolyagok gurultak öléből a földre, ahogy kézcsókra igyekezett*

— Ez nekem lesz — érezte meg Laní*

M úzsa nén' kifutott a pitvarajtóba és hasonmód csókok­

kal esett a kisasszony kezének* M agas küszöbön át alacsony gerendázat alá kísérte be*

A m akulátlan elsőházban, rikító képek, mennyezetig érő párnacsuppok alatt töröltek széket a kisasszonynak*

— D rága kisasszony ♦ *. szép, hogy mégegyszer e ljö n . ♦ ♦

— 4

Kicsi Múzsa, hozz ham ar a káposztás vakaróból — most sült, ebbe a percbe ♦. ♦

A leány ellanyhulva, az asztalon átnyújtotta a karját*

— Múzsa nén*, álmodtam* M intha kék vizen tükröződő teliholdba néztem volna * * * m it mondasz, mit jelenthet ?

— Sze' kerítettem vót a kisasszonynak álm oskönyvet Abba nem áll ?

— A zt m o n d ja : vízen hold jelent sápadt férfíarcot

— M árpedig az urfí piros és kerek, m int a jólsült cipó*

— Es azért mégis fontos, am it az ember esküvője előtt álmodik*

Kicsit szorongva nézett az asszony gondbamerült arcába*

— Sápadt férfíarc* ♦♦ higgye el Múzsa nénnek, aki a kisasszony nászának idejét is megjósolta, hogy csak férfit jelent, nem éppeg mindjárt sápadtat is* A drága, szépséges urht, akivel én a kisasszonynak boldog felvirradást kívánok*

K önny ugrott ki az öreg szemből, orcája ráncai közzé*

— Gondolod, Múzsa nén' ? — A kkor jó, m egnyug­

szom* — Mi az kicsi M úzsa? N em , nem tudok én most e n n i! Isten áldjon, Múzsa n é n \ Beméssz ma ?

— N yolcra rendelt bé a méltósága*

— Múzsa nén', el ne árulj* Én most feljebb nyargalok, a M agúra tetejéig*

— Meddig ? — És az öreg, m intha benne két szó össze­

verődnék, megrázkódott*

— M ost m ár csak nem fogja rám anyám , hogy a vízbe fúlhatok* Kicsi korom óta odavágytam, s egyetlen egyszer vittek el az erdészéiig*

— N e menjen, kisasszony kedves* N em , igazán ne*

Hallgasson az öreg dajkára, és ne menjen * * * annyi szép út van egyébfelé ♦ ♦ ♦

— Ejnye, Múzsa nén', örökóta hiszem, hogy a M agu- - 5 ~

fán túl kezdődik a Tündérország. Egy menyasszony csak odaérhet már, hogy benézhessen a T ündérországba!

Kacagott és m ár re p ü lt Lepattant róla az asszony utána- lelkendezése.

Zengett a szél, zuhogott a napfény, illatok karikáztak körülötte. Erdószélre ért. Idáig járt valaha. — Rózsaszín;

meleg kis emlék mosolygott meg b enn e: két földi rózsa- bimbót látott itt akkor, a bokrok alatt hasaltak . . .

Az erdő. M ost ébredt, fríssenmosdott szellő sétál a fák között, folyton csókolózík, folyton sugdos. M intha csak kapóra jövő vendéget hízelegne körül.

Végre a tető. Erdőkondor, hepehupás végtelenség, mind feljebb, feljebb hágó. Az égbe festve aquarellgyöngéd kéksé­

gekben az Érchegység cakkokkal felfelé állított csípkeszalagja*

Most m ár látta. Most már eíkom olyult Még csak a vizet. . . Itt az ér. O tt léptetett lefelé* az ezüst járószalagon.

A tó. K övér nefelejtsek adták hírül először. Kékségük egybeveszett a víztükör színével. A túlsó part elé egy előre- dült nyírfa karézott. Laní nézte a vízbe fürödni szállt eget, és átverte a félelem. Mindig félt, nagy titkokat érzett a vizek fenekén.

Szeme kitágult, rövid nyöszörgés szakadt le ajakáról. — Felfordítva, halaványbronz üstökével errefelé, a vízen egy sápadt férfíarc lebegett. Szétpattant a jajtól és álom lehetne, ha nem zörrenne még most is a túlsó part sűrűje, mint menekülő szarvasbíka gyors és kem ény iram ától. — Ez a furcsa zörej egy sápadt emléket élet színeivel tölt meg . . „ A k k o r. . . a két kis együtthasaló rózsabokor ♦ ♦. Istenem.

A hogy a bokrok alá k u k u c sk ált: hosszuujju, kídurvultan is sápadt kezecske nyúlt a virágok után, de ahogy ő érin­

tette, visszakapódott scbten, és valami tovasurrant, csak gyengébb, őzíkébb verdeséssel, m int ez itt, most.

- é -

O lyan ijesztően drága pillanat volt ez akkor, hogy most is beléfelejtkezett, és elejtette a m á t Csak a tetőre érve, kapcsolta álm át a mai jelenéssel, s a jelenést a hajdani kezecskével. A gyermekélmény utolsó lohbanatai sebten gyultak ki benne : ♦ ♦. a kexecskéről fecsegett Múzsa nén'nek a tűz m ellett; sietve, korán m entek haxa, és axután hiába muxsikált, soha többet*

M ost búcsút pillantva a tájra, ismét látta, m ár elfeküd- tebben, a túlsó oldalon a messzihuzódó fátylat, amit leszáll­

takor hajnali ködnek, most m állott füstnek n é z ett * T u d ta, hogy most nem haza fog menni. Az erdő orgia­

ként felzendülő életében gyors ügetésre szorította Szitakö tőt Vissza, M úzsa nén'hez, aki utánakiabált ♦ ♦ ♦ M úzsa nén' m ár bement az udvarba. Kicsi Múzsa végkép elárulta m agát.

Úgy eltátotta a száját a második látogatáson, hogy le se fedte a bogozását.

Lani kiült mellé, a tornácgrádicsra.

— Kicsi Múzsa, jártál te m ár a M agurán ?

— É n ?

Úgy elbámult, m intha azt kérdeznék, megjárta-e Am e­

rikát.

— H á t nagyanyád?

— Ő igen • . azt hiszem .♦ ameddig bírta a lába. De ne­

kün k nem kell fa. Ád az udvar, eleget.

— H á t ki járt a faluból?

— K ránca, a bolond nyédra.

. ♦ ♦ Negyvenfogu, férfiszomju cigány fenevad. A k is ­ asszony összerezzent.

— É s . , mit mond K ránca, k ik laknak a rra ?

— A M utujék.

— Kicsoda ?

— A M utuj az anyjával.

- K ik á to k a M utujék ?

Kicsi Múzsa megrázta a fejét, vörös lett és nem pillan­

tott fel*

— K ránca ismeri őket?

A hang kicsit rekedt volt*

— Azt m ondják, a M utuj lelökte K ráncát, hogy kék volt a hom loka, ahogy a kőbe verte*

— M iért?

— N em tudom*

Most nem váltott szint és őszintén vetette fel két, ki­

fakult nefelejtsre hasonlító parasztlányka-szemét*

Ezersok bóbitás lóherevirág halt forró halált a paták alatt* A hogy feltetszett az udvarház, zöldbehuzódó sárgafehér hom lokával, az ambítus egyszerű, ünnepélyes oszlopsorával, a falut tartó dombkaréj zölddel elkülőnözőtt kellősközepén, úgy tetszett Laninak : hosszú álomból ébredt m a rá erre a képre, az otthonéra, m elynek m a más a poétikum a, a titok­

zatossága, m int eddig* N em édes, utolsó zugig jólismert fészek, a biztonságnak az a réve, melyként az intézetbe intett felé: fantáziabizsergető legenda-tanya ez a ház, ez a tájék, valami bujdosík itten — előle?

— Vizen hold ♦ ♦ ♦ lebegett át rajta és összekoccant a durva sz ó v al: a M utuj ♦ *.

És a koccanás gyenge borzadással futotta meg a lelkét*

Lassitott, hangulatjátékul adva m agát, úgy léptetett fel a kastély mögé, a messzi, hátul épitett istállókhoz*

Á tadta a lovat és befordult az összeborulva nevelt gesz­

tenyesorba*

O lyan volt az, mint a világoszöld, áttetsző templomhajó*

Gereblyézték az utat, a kertész egy rakom ány virágot tolt befelé a kétkerekű kocsikán* Az udvarház dongott a sürgő örömtől*

8 —

Lani lekerült a sütőházba*

— Itt vagy M úzsa nén' ?

Az egyik kemenceszájba bujt asszony nagybam arosan előtápászkodott*

— Istálom, a szőtetésnél van*

Laní bement a másik földalatti terembe* Sorban ültek ott a parasztleányok, menyecskék az osztovátákban* M ind­

egyig neki készült a csillogó vászon, a tarka szőnyegek*

— M úzsa n é n '!

— Lelkem . ♦ ♦

Szokatlan nyugtalansággal ugrott fel az asszony*

— Eridj, szólj anyám nak, hogy rosszul érzem m agam at és megkensz* V árlak a folyókásban*

Csakugyan sápadt volt*

A folyókásszoba volt ^a legcsendesebb zug a házban.

H átra, kert felé nyílt az ablaka, és sohase tűzte a nap, azért tartották előtte a naptól hervadó virágokat*

Lehevert*

— Csak anyám ne jönne*

De feljött, Múzsával* Kicsit kizavartnak hatott, de anyai kötelességében eljárónak*

— Mi baja M elaníe ? kérdezte előkelő gyöngédséggel*

— Kicsit fáj a fejem* Elmúlik*

— Kilencre jár gyermekem* N em kellett volna kílova- golnía* Fanirtan fog hatni*

Alig érintve, m egcírógatta leánya homlokát*

Laniról közömbösen peregtek le a válogatott szavak, melyek csak azóta kerültek forgalomba, hogy — most őt éve — édesapja m egh alt A boldogult egyszerű szójárásu ember volt, és zavarba jö tt ha körülötte túlságosan kellem- kedtek*

— Tizenegyre legyen comme il faut* Antitól sürgöny

— y —

jött, hogy m a reggel elindult A kocsik most mennek az állo­

másra* Nagybácsi a papnál és a jegyzőnél van* — Legyen csak n y u g o d t gyermekem, minden szépen megy* De m aga se felejtkezzék meg kötelességéről, hogy elragadónak kell lennie.

Egy kicsi cseléd rohant be.

— Istállóm ♦ ♦ ♦ parancsoljon jö n n i! A városi szakácsné és Ágnes nén* összevesztek* Hogy Ágnes nén' azt mondja, hogy ő is tud valam it * * *

— N a ugye, ha csak egy percre is kiveszem a láb a m at!

Fontos tárgyalásokban kisíettek*

Laní behunyta a szemét* Körűié forog ma a világ* És Ő ? M int a körben forgó korong álló közep e: nem vesz részt semmiben * * ♦ Nem csak te tte l: a leikével sem* Még tegnap este mindezzel tele volt : Anti, a kocsik, a kelengye, a sza- kácsnék, a torták, a ruhája * * *

— Múzsa nén’* N ekem nem fáj a fejem* Voltam a M agurán túl*

Az öregasszony alulról nézett a leány arcába*

— M ondtam , ne menjen a kisasszony*

— M ár voltam* És beszéltem kicsi Múzsával* A Mutujról*

Múzsa nénnek szétpattant az ajka* De nem szólt*

— M indent elmondott, vetette hazárdul a lány.

— M ár amit Ő tud*

— T udom , te többet tudsz* Mondj el te is mindent*

— M indent, kisasszony kedves* Mi mindent ? Hogy ott laknak egy vadőr házban, hogy nem is olyan szegények hozzánk képest ? A m agukéban . ülnek, szőnek, fonnak s a mézzel, a gyékénnyel is megszerzik m ár a boltból valót*

Sze' nem is engedi a fiút favágók közé az anyja, hogy egy­

szer hergelték* Még a vásárokra is ő megy le a holmival, kíméli, vagy szégyelí a fiát ? A jó ég tudja*

— JQ _

— Igaz, hogy már kicsi koromban ott lak tak ?

— Régebb,

— De tudod, az borzasztó lehet, olyan egyedül lakni ott a rengetegben ♦ ♦ , Miért nem inkább itt, a falu táján ?

— N em ak art a , , , az asszony.

V alam it vísszanyelt,

— H át ezt lehet érteni, — Lani, mig ezt vetette, nem m ert az öreggel szembenézni,

— Bizony senki se keveredik szívesen a volt cselédeivel, A büszkeség, az megmarad. Aztán, a fiú is m utuj, hogy leesett vele az anyja. Parasztsorban mi annak az élete? így nem gyötrődik,

— De bántják, K ránca is b á n to tta , , , Tudom ,

— H á t az is hántás? Egy legény se bánja a K ránca hán­

tását. N a , de meg is kapta a m agáét a gyalázatos, Lanín furcsa öröm bízsergett át a Kránca vereségén,

— De hogy is nem vigyázott rá az anyja?

— Elragadta a keserűség. N ag y kín az, m ikor az ember­

nek kitelik a l e v e le ,,, , , , k ite lik , , , ?

Csitt, nem szabad honnant k é rd e z n i,,,

— De a bánattól is lehet, amivel v ise lte ,. M ert csuful végezte a szegény méltóságos úr,

Lani m eghökkent,

K öhíntett, hogy eltakarja arcát. Azonban M úzsában m ár megindult a kikívánkozó szó,

— A vadász kapta vót meg, nekem m agam nak m ondta, milyen erősen megcsufolta a golyó ♦ ♦ ♦ Az vót a levélbe:

„Erídj a nénédhez, a Felsőországba, majd eltart, kegyelem­

ből, meg boldog is lesz, hogy neki lett igaza, hogy nem akart hozzámadní, rossz gazdához, ♦ ♦“ — N em számított a méltóságos ur a méltósága nagy büszkeségére • , , Azt se

— n —

tudhatta, hogy a méltósága reményben vagyon* H át még hogy nyom orékot hoz a világra • ♦ ♦ H á t igaza van a m éltó­

ságának, hogy nem ereszti emberek közé*

— De a m ié rt--- azért nem visszataszító * * * Láttam*

— Az nem* Éppeg olyan arca vagyon, mint az öreg m éltóságának, a képen, am it cserepezéskor megtaláltál* Em ­ lékszel? Az pedig nagy hírben állott a szépségével —

Laní elállott* Elfelejtette, hogy hamisan kártyázik és kitört*

— De Múzsa nén ♦ ♦ ♦ hát az a kép hogy került a mi hiúnkba ?

M úzsa átlátott a kártyán* Egyszerre begubózott*

— M it tudom én ♦ ♦ ♦ eísze, ahogy elszegényedtek, elad­

ták nektek * * •

— H ogy eldugjuk a hiúba, egy faládába ?

M inden átrohant a leányon* Egy öreg kocsis, aki vigyor­

gott, mikor anyját méltóságolta* A kinek ostorral vágott volt apja az arcába* A kőcímer a kapu felett, ami olyan újnak tetszett a kőbálványok kopottságához képest* A kínos per­

patvar, h a rövid vakációin a parasztasszonyokkal szóbaállott*

A lányok, az intézetben* Sohasen^ voltak teljes őszinteséggel*

Valam it éreztettek vele* K íváltképen az errevaló m agyar kisasszonykák* S az anyja* Ö t, aki fényes intézetben neve­

lődött, aki látott és tudott, bántotta régebb sokmínden*

Szinte elfúlt eme, most egy értelemmel egybesorakozó képek rátorlódó özönében* Csak idő m úlva mozdult*

Ölébe könyökölt Múzsának*

— M iért hazudtok nekem ? — könyőrgött*

— Szent Isten * *« a kisasszonynak ? Ennyit tudunk, ennyit szólunk * * *

— N em igaz, M úzsa nén'* — De nem faggatlak, nem kínozlak, Szép tőled, hogy velünk * *. anyám m al tartasz*

- Í2 -

Aztán ti ♦ ♦ ♦ T i mind ügy féltek anyám tól ♦ .• De ma az én napom van* A siratómé ♦ ♦ ♦ Múzsa nén*, T e m ondtad egy­

szer, mi a férjhezmenés* Szolgálni menni s a bérünket is vinni ♦ ♦ ♦

— Édes Istenem, T e, én csak. a szegény lányokról szóltam úgy* A kisasszonyra csak a nagy gyönyörűség vár*

\ — Eddig én is hittem* — Dehát, úgy legyen szeren­

csés a te kicsi Múzsád a házasságban, ahogy te m a nem árulkodsz utánam* Eridj anyámhoz* M ondd, hogy tizenegyig hagyjanak békét* Alszom*

Az ajtóból az öreg visszafordult*,

— M it akar a kisasszony * * * mit is akar ?

— Most m ár nem mondom meg*

Az öreg léptek elfogytak a tornác lépcsőin* Laní még várt* H a elárulja, az anyja berohan*

Ö t perc múlva hajadonfővel óvakodott ki az istállókhoz*

— Andris* Gyorsan*

V ágta a levegőt*

N em volt félóra s kíhágtatta a tetőt* A füstöt már nem látta sehol ♦ ♦ ♦ Merre menjen ? Az utat csak a tóig tudta*

O lyan ismeretlen neki itt a járás, m intha messze idegenben*

Mégis bizott* Az erdő, amely hajnali leszálltakor földi szépségnek tetszett, most újra tele volt titokzattal, akár gyer­

mekkorában* M inden bokor mögül rávillanhatott az a kes­

keny, egyszinfehér arc, a sok-sok, rendetlen/ szinte asszo­

nyban hosszú hajüstökével*

Meg kell kerülnie a vizet, (hisz feneketlen), és vissza kell találnia a túlsó parton odáig, ahonnan a vizbeli kép élővalójának mása vetődhetett* A víz fölé kanyarodó nyír vezette* Sarló volt ott, a káka közt, a parton felejtve* De aztán csak fárasztó erre-arra veszés, kémkedő lombnyítás következett* Ideje és szinte türelme fogyott, mikor végre az

- 13 —

erdőkből oly hívogatón köszöntő, elnyújtott nyári kakasszó vágott feléje* Elindult rajta*

Korhadó, de folyton tákolt kerítés mögül bám ult elő az alacsony faház* Egyik oldalán úgy felhágott a repkény, hogy fává nőve vetekedett a kéménnyel* Az elkerített részen, a repkényes oldal alatt, jómódból hozott, apróra korcsosult virágok : szegfűk, violák lobogtak a tapaszos m éhkasok előtt*

Az ajtó nyitva állt, s az ajtó felett, görbe szegekkel felsze­

gezve két kopott kőcímer, egyikből le is volt pattanva egy darab* A tágas, tüzhelyes szobában* mely nagy kortyokban szíttá magába a levegőt: nem volt senki*

Lani visszafordult az udvarról, lovát megkötötte az erdő legszélső fájához* M aga leült a kapufélfához*

M inden, m intha mese volna* Egy régi, régi, titkos sej­

telemfonál, am in elindult m ám a, és ami ídevezet, a renge- tegbclí házikóhoz* Fáj benne a gyanú, és m ég is: apró resz- ketésekkel bízsergetí, hogy az élet mégsem az a sima, egy­

szerű, könnyensíkerült boldogság, ami tegnap v o lt A szívé­

ben, mint fejet felütő bimbó, duzzadozott a csodaáhitás*

Belelankadt a várakozás fátyolos mámorába* M ikor a szemét félálomból felvetette, a kertbe látott. N ála alig idő­

sebb, majdnem meztelen férfi járkált a félvad gyümölcsfák alatt* N éh a lehajolt, és a sarlóval füvet vágott, néha felnyúlt, és letépett egy-egy szem cseresznyét* Izomzata finom játékot játszott halvány bőre alatt, szíkraszín haja előre-hátra esett*

M ost felemelte a fűnyalábot és az udvarba fordult* M ost megpillantotta a lovat, a szeme gyermekesen tágult* Aztán jött, egyre közelebb* Tekintette ráesett a leányra, m int az eleven elámulás, riadalom és szinte fájdalom*

És a finom iskolákat járt kisasszony, a magán ezreket viselő, zavarba jött a félmeztelen nyom orult előtt. N em a meztelensége m iatt, hiszen azt nem is fogta fel. Még az se

- 14

érintette tudatát, hogy ex a fiatalember ♦ . ♦ csak mikor m aga megszólalt vajami kim agyarázást, szinte bocsánatké­

rést akarva — — — akkor döbben rá az ajakhoz emelt és aztán m egrázott kéz borzalmas jelentésére*

Miért is jött ide ? * *' * mit lehet itt kezdenie, tennie ? A fiatalember m ár befordult a házba, — a küszöb előtt hagyta a fűnyalábot — és egy perc múlva háziszőtt, még ki riem puhult kenderingben tért vissza, a kezében palatáb­

lát hozott* Leült a küszöbfára és im i kezdett:

„Szólj hozzám, mindenre tudok felelni"*

Laní torkába görcs állott*

Percig szót se szólt* A z tá n :

— Miért futottál el m a előlem ? A fiatalember sebesen i r t :

„M ert aki beszélni tud, az bántani akar"*

— Azt hiszed gonoszság hozott ide ?

„M iért jöttél?"

— T udni akarom , kicsoda v ag y ?

„A nyám m o n d ta : én abban az ágyban fogantattam , amelyikben később te születtél*"

Lani elpirult* Nem a szavak meztelenségétől* Zavara halk szégyenbe kezdett fordulni*

— M iért jöttetek el onnan ? '

„A nyám az apádat átkozza érte. De anyádat még job­

ban átkozza*"

— H ogyan jöttetek ide ?

„A nyám m o n d ta : két gyűrűvel, két aranykarikának az árával."

— És az én apámék ♦ ♦ ♦ hogy jutottak oda ?

„A nyám m ondta: csaló sáfársággal."

Laní fel akart ugrani* De ahogy a fiatalember arcába nézett, annak egyetlen izmában sem ült bántani akarás*

— 15 —

N yugodt volt, szinte derűs, mint akinek fogalma sínes sza­

vainak súlyáról. M ondja a más baját, ami nem neki fáj és szinte örül, hogy valakivel cseveghet, aki meghallgatja.

És nem azért jött ő id e : megtudni mindent ?

— Miért nem költöztök másfelé ?

„A nyám mondja : mi vagyunk itt a földnek lelkíísmerete/*

Laní ósszerándult, A palatábla épen betelt, — Félelmes és szomorú asszony lépett közíbük, A szeme alatt a bőrén két fehér folt volt, a könnyek szívták. Kivette, szinte rán­

totta a táblát a öu kezéből és átfutotta. Szeme haragot szik­

rázott, de aztán más fényt váltott a szikra.

Eltörülte az írást,

— Anzelm, mondta nyugalom m al, miért bántod a kis­

asszonyt ? Kísérd a szobánkba, ahogyan illik,

A fiú szeme szelíd szégyenkezéssel sütődött le. De m intha anyját nem értené,

A tágas, alacsony szoba furcsa m űhelyt m utatott. Volt benne szövőszék, rokka, gyalupad, szegényes kis könyvtár a polcon és mindenféle szerszám, valami ócska fegyverek is, A lakók magakészítette dolgait egy-egy agyonfoltozott, finom- eredetű holmi tarkázta. Egy arannyal átszőtt, foszladozó ab­

rosz ötlött fel különöskép a lánynak.

Gyékényszékkel kínálták,

♦ • , Vájjon nem felejtett el köszönni az asszonynak ? Igaz, hiszen kezet csókolt. M iért is csókolt kezet ? Úgy jött akkor , ♦ ,

— Remélem, a kisasszony nem vette kom olyan Anzelm irkafirkáit,

— N em tudom, mit mondjak rájuk. O ly furcsa az ne­

kem , , ♦ megérti asszonyom, ha megmondom önnek miért jöttem, Alm ot láttam , vízen holdat s ez az álom nem hagyott nyugtot nekem.

- 16 —

Elmondott mindent Őszintén* N em vette észre, hogy nő az asszony a mese a la tt H ogy duzzad a besülyedt mellkasa, Hogy tágul a szeme, színesedik kífakult arcbőre*

O lyan jó volt panaszolni valakinek, aki a glóriánál szebb bajrengeteg alól mindent felívó szemmel tapad szó­

öntő ajakára* M ikor a mondanivaló végéhez ért, hogyan talált ide, átnyújtotta két esdeklő karját az asszonyig*

Anzelm egy intésre valamivel előbb kiment*

— O asszonyom* M ondja meg, mit vétettem Ö nök el­

len* En holnap ♦ ♦ ♦ elutazom * * . csak a télen jövünk vísz- sza* Szeretnék békült szíveket hagyni magam után*

Az utolsó szavakat bizonytalanul ejtette* Valam i mást szeretett volna mondani, de még csak sejtelme sem volt, mit*

Az asszony váltakozó arckífejezéssel nézett hQÍ ölbe, hol a leányra* M intha minden szavát mérlegre dobná elébb és mégsem volt higgadt, hanem m agát nagy erővel tartóztató*

Felállott, megfogta Laní állát és mélyen ásta tekintetét a leányéba*

— Gyermekem* M iért tagadnám most m ár? M inden igaz, am it gyanít* De én azokat nem hányom a kegyed szem ére! Csak egy fájjon kegyednek a sírig : az, ami A n- zelmen e se tt! M ert az én szegény gyermekem akkor nyo- morodott meg, ♦ ♦ ♦ a létráról estem le vele ♦ ♦ ♦ am ikor a cí­

mereket baltával lecsaptam * * ♦ M ert azt nem lehet p énzen . ♦ ♦ A zokat úgy hoztam a hónom alatt * * ♦ s őt ♦ ♦ ♦ a szívem alatt * * * erre a darabka földre ♦ • ♦ amit a véremen is m eg­

tartottam volna ♦ ♦ ♦

Az asszony reszketett* D üh és fájdalom rázták*

Laní fekete szégyenben hajtotta le a fejét* De hirtelen fe lk a p ta :

— Asszonyom ♦ ♦ ♦ m ondta álomban ítélkező hangon, hiszen akkor ♦ ♦ ♦ önök ♦ ♦ ♦ mind a hárm an ♦ ♦ ♦ bűnösök ♦ ♦ ♦

- Í7 -

A z asszony felugrott, m intha megcsípték volna.

— M indhárm an ♦ ♦ ♦ igen. A fia sorsában ♦ ♦ ♦

Az asszony összecsuklott. Ez az ütés, ez talált. Kim ondta húsz esztendő éjszakáinak kim ondatlan vádját.

— En azzal a két ♦ ♦ ♦ egy kalap alatt ♦ . ♦ M ost majdnem sírt.

Laní lázas, remegő m ozdulattal lépett hozzá.

— Ki tehetne itt jóvá valam it ? Egyedül ♦ ♦ ♦ egye.

dűl . . . én.

Kérőn, vigasztalón repkedtek könnyel fényezett pillan­

tásai.

Az asszony szájaszéle megkeseredett, szinte gúnyba. De Laní mítse látott, csak a cseresznyéskosárral visszatérő fia­

talembert, ahogy eííbejön s szinte letérdel, hogy m egkínál­

hassa őt.

Az asszony felfogta Laní elragadtatott pillantását és egy még ijesztőbb vonás lopakodott a szája köré.

— Anzelm megérdemli, hogy kegyed jóindulattal legyen hozzája. O , — milyen furcsa, — mindig vonzódott kegyedhez.

Laní ezt nem értette, sem a hang hír télén jött lágyságát.

— O sokszor látta kegyedet, m ár m int gyermek, később is, ahogyan lovagolt ♦ . ♦ Es hazajött és egy füzetbe —

Idáig a fiú zavar nélkül bólintott az anya szavához, szinte boldogan, hogy mindez a lány tudom ására juthat. De csudálkozott is: hiszen az eddig kárhoztatta az álmait. Az utolsó szónál aztán anyja elébe lépett, összetette a kezét, úgy könyörgött hozzá a szemével.

— Jó, hallgatok, végezett az anya elégedetten az egész jelenettel.'

Laní, bár nem tudta, miről lehet szó tovább, nagy, tiszta tekinteteket váltott a fiatalemberrel, m intha kincseket csereberélnének.

— 18 —

Fölkelt, minden olyan világos lett benne bent és a mo­

solyától kívül is, kereken*

— Asszonyom, m ondta egyszerűen* Anzelm mától fogva * * * az én ♦ ♦ ♦

Megakadt*

— Testvérem ♦ ♦ ♦ úgy m intha csak az én apám nak, anyám nak volna a gyermeke* — Én most * * * nekem ma van a síratóestém* N em m egyek úgy férjhez, hogy ezt az ígéretet ki ne csikarjam az anyámtól* Éjfélkor, h a vége m in­

dennek, Anzelm várjon rám ott, ahol az ut az erdőbe fordul*

És én akkor meghozom a hírt*

— Éjfélkor — ?

— Igen, amikor a vendégektől eljöhetek, felelte Laní ártatlanul* M ert aztán holnap .nincs egy perc időm ♦ ♦ .

Az asszony arcába fürkészett a lánynak*

Anzelm zavartnak tetszett* Iménti ragyogó ámulása Laní utolsó beszédei után kom olyságra szelídült*

K iléptek az udvarra*

— A lovat, Anzelm*

A fiatalember engedelmesen vezette elő Szitakötőt*

Lanín átfutott valami* Mindig testvérre vágyott* Most a búcsúnál a felbuzgó öröm, a hirtelen meggazdagulás érzése arra késztette, hogy megcsókolta Anzelm halántékát, mert a hom lokát nem érte fel*

Az asszony m intha megnyúlt volna* Laní nem értette a tekintetét, mely m intha messzi, most nyíló perspektívákba tágulna*

— Anzelm le fogja kísérni kegyedet, amíg kegyed biz­

tos az útban*

— A kkor én sem ülök addig fel*

Lassan léptek, m ögöttük a ló* Cseppet nem volt furcsa már Lanínak, hogy nem tudnak beszélgetni*

_ J9 —

H át a bubái feleltek hajdan ? És a lovai, a kutyái

— szenvedélyes barátai — m ostan? És nem értik egymást?

N em boldog velük? Hiszen, ha egésznapra jött a vőlegény, titkon kí-kíszökött hozzájuk. — Most előhozta első talál­

kozásukat, ott a lapuló parlagi rózsáknál. R agyogó emlé­

kezéssel mosolygott a fiú. B ó líntg ato tt: emlékszik, emlékszik*

M ikor a tó átcsíllant a fákon, Laní megköszönte a kí­

séretet. Sietnie kell, lóra kell ülnie. Anzelm odanyujtotta a hom lokát, hogy Laní csókolja meg.

♦ ♦ . Azt hitte, hogy ez a szokásos elköszönés ? V agy drága, szerzett jognak tekintette ?

Laní mélyen meghatva indult hazafelé. A jövendőre gondolt. Ezzel a szelíd testvérrel együtt. Szabad lesz hozzá gyöngédnek lenni. Segíteni öt, hogy szép, gazdag emberi életet élhessen. Hiszen nem zúgolódik, olyan egészen, m intha tudna boldog lenni. Majd utazni viszik, milyen kedves lesz, ámuló gyermekszemének tündérvílágokat m utogatni! — Még arra is gondolt, hol fog lakni Anzelm az anyjával. M ajd kítataroztatja nekik a „régi házat4*, ahol most nem lakik*

senki, amiből vendégszobákat szántak,

♦ . ♦ Fent a vadőrházban nem lelte helyét az asszony

— N em Anzelm, nem ! Rázd ki fejedből a bolondsá­

got ! — intette a megtérő fiút. N em mondom, ez lehet, hogy nem az anyja, de te, az ők kegyelméből! N ekem egyéb kell: szemet szemért! M a éjszaka —

Behúzta a fiát a házba.

Laní pedig, a boldogság tejfehér tengerén úszott haza­

felé. Soha, soha nem érezte m agát többet az önzetlen h a r­

mónia e tiszta hullámain, amelyek e percekben verték körül.

De ahogy közeledett, a fehérség kezdett sötétbe torkolni.

Anyja hatalm a messzi sugárzott ki a ház köré. Az udvarház lihegett az élettől. R obogtak fel a kocsik az ambítus kőgrá-

- 20 —

dícsa elé* M áskor az anyja vendégfogadásnál ott állt a leg­

felső lépcsőfokon* Most csak a nagybácsi igyekezett mindent úgy lebonyolítani, ahogy nénjétől l á t ta : méltósággal egye- sített szívességgel*

Laní hátrakerült, benézett a folyókás ablakán* Késő*

A nyja a szoba közepén állott és felejtve a tónust, majdnem a haját tépte és m agának fojtottan k iab ált:

— A lunátíkus * ♦ ♦ a szélkelep * * ♦ hol az istenben kószál ? Laní belépett* Gyorsan, kényszerítve magát* N ehogy később ne merjen és azzal menthesse m agát, hogy nem fér az anyjához*

— Tó, hogy talállak — ejtette fakó hangon*

— Az Isten szent szerelm ére! A fogadásnál Gyuri bol- dogtalankodík, a nappaliban senki sincs a vendégekkel! * ♦ ♦ A ntit eszi a sértés, hogy nem szaladt elébe a lépcsőn* S az a n y ja ! Meglehet a véleménye !

— Anyám* N ekem fontosabb dolgom van veled :

— Mi van most fontosabb! ?

— M egmondom egy perc alatt*

De tapogatózott, tom pította a kifejezéseket* És szépen, kedvesen próbált beszélni arról, aki úgy megérdemelné a jobb sorsot*

Az anya lassan fuvódott fel, mint egy rettentő méregre ingerelt madár*

— H azudik, hazudik ♦ ♦ ♦ Hazudsz * * ♦ te is hazudsz*

— A nyám , lágyult el Laní, hát akkor mond el te, ho­

gyan volt I Anyám nem érted te azt, hogy én ilyen teher­

rel telkemen ♦ ♦ ♦ templomba nem mehetek, esküvőre*

Zokogás rázta*

— H ogy volt ? H ogy volt ? Pesten telelt Öméltósága, nyáron a tengerben áztatta m agát, amíg én neki szereztem ♦ ♦ ♦ apád nekik szerzett * * ♦ amíg bolond volt h o z z á ! Szépség-

- 21 -

versenyeket nyert, az ura ló -díjak at! — Hogy csufolkodtak, hogy m eg aláztak ! Állva, levett kalappal beszéltették apádat, nekem csak ízentek, mint a cselédnek! Pedig hát nemes leány voltam, vagy micsoda ? H á t ! Azt mondom egy szép n a p : megfogom én a dolog végét m agam nak is ! K apartunk, kuporgattunk, keresk edtün k ! Emlékszel, szegény a p á d ra ! Sze csak azóta éltünk igazán urímód, hogy ő behunyta a szemét ! Még a francíáném is szúrta a szemét, hogy féltette a garast* Pedig hát az én eszem után gyűlt* De azt m o n d ta : ha m ár valaki hasznát veszi, vegye a leányom ♦ ♦ ♦ igen, igen, neked gyűjtöttük, s most te gyanúsítasz, ahelyett, hogy a szerződéseket kérnéd, amikből kitetszik, hogy egy gombos­

tűig ♦ ♦ ♦ s hogy én, én most adoptáljam ♦ ♦ ♦ mit szólna az urad, az örökös társhoz 1 A sógorhoz, a mutujhoz, a világ- csúfjához !

Laní sápadtan, szikrázó szemmel meredt az anyjára*

Még ilyen levetkőzve soha sem látta* S ha nem is volt köztük benső kapcsolódás : a gyerekí glóriát ő is megfonta anyja fejére* M o s t: M intha eddig soha se látta volna igaz képében, m intha most ismerne rá ♦ ♦ ♦

És ő ennek tárta fel imént a forró gyengédséget, a m 1 benne a fehér, fényes fiú iránt lobbot v e te tt! Ennek aki azt az égbekiáltó koldus nevet döfi a szegénybe, — nem, nem azt akarta sebezni — a lánya szívébe*

Hídegrázós, rémült kiábrándulással, megsemmisüléssel rogyott a heverőre*

— Elég * * ♦ anyám*

Érezte a durvaság erejét, mely apját is annyiszor megfojtotta*

— Öltözzön!

Szinte tántorogva, mint ütés alatt lépett a tükörig a lány*

N agy ajtót csapott az anya* De Laní aztán a tükörből látta, hogy lesetí a tornácról*

22 -

Pedig nem gondolt engedetlenségre a lány*

Éppen belélökött, keresztül a szívfájdalmán, ez önvád*

M it is tett ő m ám a? Elindult anyja ellenségeinek szaván*

Ó rák hosszáig feketén látta őt, mielőtt megkérdezte volna — — De ha büntelen az anyja, ha terheletlen lélekkel szállt ko­

porsóba az apja — ---M egint emlékek teperték el lassan felelevenkedő hitét*

♦ ♦ ♦ A málladozó, viharvert kripta a park felett, a szőlő­

aljban ♦ ♦ ♦ H a beléje lesett, szép, idegen nevek tetszettek fel a koporsótzáró kőlapokon* Igaz volt, vagy álmodta, hogy egyszer anyja követelte apjától, hogy vakarják le az írá­

sokat? S hogy apja, aki csendes ember volt, kiabált, hogy ő nem istentelen? H át miért, m ért kellett?

Hogy még azt se tudhassa, hogy nem laktak itt időtlen idők óta*

M úzsa érte jött* Az öregasszony, bár egy szó se esett előtte, érzett valamit, de csak alázattal várta Laní bizalmát*

Laní nem szólt, mit tudta ó, hányadán van m agam a­

gával is?

Tétován, ráébredőn ment végig a szobákon*

M inden beszélt ma hozzá: monogrammos, már előké­

szített porcellánok a kredenceken* A drága könyvek a szá­

zados üvegszekrényekben* Az aranyvarrottas függöny mellbe­

vágta, — az egész, rakott ház ♦ ♦ *

A szó már a harm adik szobáig zsongott elíbe* Anti sötét képpel kelt fel a likőr mellől* A vendégek különösen erőltetett arcokat vágtak* Ez a mezőségí vőlegényrokonság észrevette, hogy a közvetlen vidék „társasága44 elmaradt*

És aztán, miféle menyasszony ez ? N em fut elíbe anyósának, aki, ha nincs is olyan módban, de a fiút ad jal Ugylátszík, kényeskedő* Pedíghát tartsa szerencséjének, hogy ilyen név alá kerül a vagyon* A vagyon* Az szép, szó sincs róla* Anti

- 23 -

beülhet Ez a sértett megelégedés ült ki az anyós orcáján is*

Szeretetnélkülí melegséggel csókolta meg a m enyérem enendőt

A nap egyelőre simán te lt Lant úgy mozgott az em­

berek s minden között, m intha vízen járna* Más elsülyedne a körülm ények hínárjában, ő lassan lebegni k ezd ett N agy, fehér vihar gomolygott fel benne s az*yítte*

Délután elcíkkant az első fehér villám* A parkban sétáltak*

Szinte sértő volt, ahogy Antival folyton különhagyták* M in­

dig irtózott az ilyen alkalom adástól> A szerelmet csak meg- lesetlen, senkitől nem is álm odott pillanatok megvalósulásá­

nak szerette volna* H a úgy lehetne, a sok cécó nélkül*

Egy labdarózsa buvóutban Anti meg akarta csókolni*

Leplezetlenül; mohón* Ez a m ár szabad és mégis dugott egybeveszés megfagyasztotta Lanít* Lefutott a gerincén, m int egy törvény, hogy ez nem lehet* Szégyenkezve futott ki a buvóutból és szerette volna azt a férfírokont megütni, aki m índentudóan rámosolygott*

A kerti uzsonnánál lopva nézett A n tira : virágzó volt és egy fiatal asszony-vendégük a kezét kapkodta Lanínak, hogy irigyellek, te ! — És nem gondolt-e ő is régebb arra, hogy a lányok bizonyára csinosnak találnák és irigyelnék érte ? És nem várta-e ő m aga ezt a beteljesülést, nem azzal ébredt ma, hogy holnapután* És most ♦ ♦ ♦ az a fehér csók bujdosík benne, ami egy szép növény szeplőtlen megérinté­

sével hatott rá*

Csak egy kicsit m agára maradni, eszmélni, tisztába jö n n i!

Vacsora előtt megszökött, bezárkózott*

Lehetséges, hogy az a csók ezí a csókot kizárja ? Hiszen ha az nem testvéri csók lett volna, hogy is merte volna ő, aki mégiscsak szemérmes volt mindig, a fiatalember zordon anyja előtt adni ? — M ért csúszik az most fehér falként ajka és eme csók, a piros habzsolás közé ?

- 24 -

Csak mert mitsem ért el az anyjánál. Mert furdalja a lélek a teljesedő piros boldogság beváltásában, hogy nem tett semmit érte, akit ma szívben, Ígéretben testvérének szentelt.

N em tud boldog lenni, amíg ő n y o m o ru lt Csengetett.

K ét perc múlva szemben állott anyjával.

Az asszonyból terjedt a düh, mint a meleg süt a ke­

mencéről.

És mégis, finomkodott még.

— Gyermekem — Antit ki kell békítení. Csak m aga lehet az oka, hogy nincs jókedvében !

— N ekem talán jókedvem le h e t. . ♦ anyám .

— H áládatlan ! Miért ne lenne ma jókedve ? H át mikor, kinek ? Az életemet tettem rá, hogy nagy kisasszony, nagy uríasszony legyen, s most elrontja a’ legszebb életünnepünket!

Ezt érdemli egy jó anya a leánya síratóján ♦ ♦ ♦

— Igen, anyám . T e mindig jó v o ltá l. . . ha engedelmes­

kedtünk — engedelmeskedtem —

— Úgy kisasszony ?! — D ^így, így kell nekem ! Velem- mel együtt minden jó bolond a n y á n a k ! Még a vőlegényedet is a szádba repítettem !

Laní összerándult a durva beszédtől.

— Épen azért, anyám . M indent készen kaptam , szeret­

nék én is tenni valami jót, nemcsak kapni.

— S ezt úgy, hogy elhíszed, tovább üzöd-füzöd az anyád­

ról szőtt Rágalm akat!

Laní lesütötte a szemét, hogy ki merje m o n d an i:

— Anyám . . . ha te büntelen volnál ♦ ♦ . nem titkoltál volna semmit előlem. Én nem a rágalm azóknak, én most a magam sugalm aínak —

Az anyát velőbe szúrta a szó.

— Sugalom l ♦ ♦ ♦ H át csak sugalmazz m agadnak, ülj

— 25

össze a sugalmaíddal, de nekem hagyj békét, nekem járasd le tisztességgel a lakodalmad, mikor m ár ide csődült a világ*

Lani összeszedődött*

— Én pedig anyám — tudd meg, — nem megyek ad­

dig férjhez, amíg meg nem ígéred —

Az anyja kísárgult* - K i mer itt követelni, ahol a férfi is hallgatni tanult ?

Felemelte a kezét*

Ez a mozdulat keserű erőt öntött Laníba* Ismerte ő ezt a kezet így is, gyermekkorából, amíg m egtanult hajolni* De most, a mai napon ?

Kényszerítette m agát, hogy szemébenézzen*

— És ha én, ma este * * * az asztalnál fogok * * * mindent kikiáltani ?

Az anya ugrott, m int tigris* Begörbültek az ujjaí, meg­

ragadta a leány nyakát*

— Azt nem teszed ! Azt nem mered ♦ ♦ ♦ nem fogod te n n i!

Vagy tedd, tedd, mocskold be apádat, haló porában, anyá­

dat a síratódon, te Istentől elrugaszkodott, te ! De én ♦ ♦ ♦

— Apám — ő * * ő nekem megbocsátna, apám ♦ ♦ szegény*

— Az ő kövít fúvód, mindig is azt tetted, de én* * én*♦

A förtelmes esküt, amit az anya m ondott, hogy soha, soha, és ha megszakad is: Lani nem hallotta*

M egrázkódott és tágult pupillával bám ult bele valamibe*

M intha szélmalomharcot vívna, m intha imént hazug szót ejtett volna, ostobát, hiábavalót —

De miért tűnik a botrány ostobának?

Most még nem tudta* És akarta a botrányt*

Szót se szólt többet* Öltözni kezdett, mert estére friss fehér ruhát parancsolt rá az anyja, s a hajába egy fehér kaméliát hozott fel a kertész* — A tükör előtt vette észre, hogy egy piros csepp fut el a nyakán* Az anya körmétől*

— 26 —

M egtörülte és keblébe csúsztatta a zsebkendőt* Érezte: ez a ft vércsepp mindenhez felbátorít* M ert ha szívben nem is, ki­

felé eddig még mindig vereségben m aradt —

Az anya nem hagyta többet magára* Kíkísérte vacsorá­

hoz és vércseszemmel kísérte minden ajaknyítását* — És Laní halogatta a percet* Miért? M iért? Anyjától féltíben — ? Ó , hiszen le fogja torkolni, az ő szavai mindig igaznak csen­

genek, csak a ki bentről** De azért mégis, utolsóig kell menni — M ár sokan súgták, hogy nem írígylík Antit* Ez a lány holdkóros* Sápadt és messzi járó lelkű*

* A pompával felhordott rengeteg étel alatt is dér ült a társaságon* Csak akkor enyhült a hangulat, mikor a m ula­

tós menyecske, aki irigyelte Lanít, zongorához ült* Kezdő­

dött az az éneklés, amelynél mindenkinek az a gondja, hogy saját hangja külön kítündököljön* A kis menyecske — régi pajtás, talán több is — ostromolta Antit, hogy terceljen*

De a férfi sötét arccal ült meg egy karszékben és Lanít figyelte* Anyósa melléült* *

— Valam it kérdeznem kell, mama*

— És nekem valamit közölnöm*

Á tm entek az úgynevezett irodába, egy barátságtalan te­

rembe, ahol régi kredencekben, alm áríomokban a tömeg­

edény, asztalnemű és mindenféle szerszám-holmi á llo tt Itt fogadták a sáros, poróslábu munkásnépet is, kihallgatásra*

Csak itt lehetett nyugodt a házi a vendégektől*

Bent tovább zsibongott a szó és a muzsika*

Bár mindenki megfogadta, hogy ma korán elteszí m a­

gát holnapra, már elpengett a féltízenkettő* Laní futni érezte m aga alól az időt —

T o rk á t szorította a kényszer* És körülnézett: hátha van itt egy arc, amelyik felé m ondhatja rettentő mondanivalóját?

De itt ezek mind úgy kíénekelték, kibeszélték, kíélvez- - 27 -

ték dolgaikat, egész, önm agáktól dagadó m agukat — m in­

dent úgy, ahogy van ♦ ♦ ahogy látszik —

... senkiről se néz itt le, hogy Lanínak igazat adna*

Csak botrány lesi;, és nagy szégyenbemaradás.

A szívén nagy, bátortalan tanácstalanság ment át*

Es m ég is: úgy tetszett, elmulaszthatatlan, hogy valami történjék, ami gátnak vesse m agát a simán robogó anyai elvégezés elé*

Anti és az anya visszatértek* A vőlegényen jókedv ütött át* Egyenest a zongorához ment és belesercentette hangját a többíébe* Az anya Lanííg kedveskedte m agát, — a lány az éneklők m ögött ült és rántott a köntösén*

— Szökjék egy percre az irodába*

M aga visszahúzódott és az írodaajtó mellett ülve várta, hogy aztán utánamenjen*

De Lani nem mozdult*

— N em fog visszaengedni ♦ ♦ ♦

Miért érezte most e percben, hogy anyja hamisságot akar vele ? Megrázta a szégyen*

— Először szólnom kell*

H ogy keserítse, vadítsa m agát, A ntira szegezte a szemét*

Anti kíhevült arccal énekelt* M ár nem volt haragos* M intha tetszene neki a leány vadsága, mikor már úgyis biztosan az övé* Elképzelte a szelídítést*

* ♦ ♦ Ahogy szinte kaján fölénnyel veti reá most már a szemét* A kivágásra, a keble felett —

A, megsebezni —

De ahogy próbált felemelkedni — Gégéje megbénult, a lába is*

Anyja ? — Nem*

Álmodott ? Anti vállán át az ablakig ért a szeme* Egy szomorú, világot neméríő arc fénylett be az üvegen. A

— 28 —

jelenés eltűnt, mint a koldus, ha m egkapta ajá n d é k á t Csak a vádtalan száj égett még a leány e lő tt: melyen, mint a élek vakablakán, soha ki nem fog repülni a kalodába zárt megnyilatkozás.

És egyszerre érezte, hogy ez már nem szánalom, amivel az idegen nyom orúságnak szoktunk adózni, a hálával k e v e rt:

hogy a kereszt a másé. H ogy ez eleven saját-fájdalom, drága adó, amit a m agunk dédelgetett keresztjének szente­

lünk ístápul, amit ha le nem róhatunk : szétmarcangolódunk.

A m inek szolgálatába állunk, amit elviselünk, mint testünk- íelkünk önnön fényeit, fogyatkozásait.

K önny sietett át a szemén.

M int mikor elmúlik egy kínos roham :

Nehéz, fényességes kíjelentődés esett meg benne. Háíyog- talanul látta, mi a lehetetlen és mi a kikerülhetetlen.

Szinte illetlenül gyorsan köszönt el.

De nem mindegy most m ár ? N em méltányosság a vendégekkel, ha minél kevesebb ideig áltatódnak ?

Az anya nyájasan m entegette:

— Csak menjen, holnapra szép legyen.

M egjött hát az ostoba. M agába szállt. V agy — mást főz ? De legalább a mai este meg van mentve* S a holnap írja is elkészült már.

Az anya és Anti a tornácon érték utói Lanít. K arjába füzködtek kétfelöl.

— Melaníe, m ondta az anya diadalmas nyájasan, Anti fiam bepanaszolta, hogy M aga ma csupa szomorúság. K ény­

telen voltam bevallani a szomorúsága okát, hogy nyom orú­

ságban tudva a régi gazdát, nincsen az arany szívének perc­

nyi nyugalm a. Úgy gondoltuk, hogy mindennél fontosabba M aga nászának boldogsága. És ezért odaadom nekik a Lí vádíát.

— 2? —

Lanít egészén megrázta e váratlanság* Riadtan nézett a két ölelőre, akiktől egy perccel előbb oly messzi esett*

— Ötven hold, gyermekem, s a major — sok kurta nemes él kisebben*

— H agyjuk most már * * ♦ anyám*

— N em hagyjuk, dehogy hagyjuk* M agának meg kell ígérnie, hogy lemond erről az ő javukra*

Laní lehajolt egy tétova kézcsókra* Az anya azt hitte : hálacsók*

— N a és holnapra felderüljön az én kis fecském, intette Anti*

Laní megállt a küszöbön*

Milyen zűrzavaron jött ez most* Van-e joga most már *-*. ? N em kötelessége; nagy, friss pecséttel pecsételt kötelessége, holnap anyja szerint tenni ? Hitegetheti most már magát, hogy a benne imént esett kíjelentődés szerint kell jogot szolgáltatnia a kitaszítottaknak, hogy a fehér tűz csak kísé­

rete égbőljött megkönyítője az ígazságtevésnek ? — Csak most érezte, csak most, hogy visszaút n y ílt: milyen fájó, az álomról lemondani — az álomról, ami boldogítana és fel­

magasztalna egyszerre*

— N em látok, súgta és szinte a kezével is tapogatózott*

— Ki világosít meg ♦ ♦ ♦ ?

T udta, hogy most egy szörnyű harcot kell pár perc alatt megvívnia* És nem volt ideje, ereje hozzá m ár — az Istent várta*

A vén M úzsát a szobájában lelte*

— A méltósága hálát itt * ♦ ♦ mentegetőzött az öreg* Félti a kisasszonyt, hogy rosszul volt a reggel* M aga jött volna, de az anyatársával egy szobába tette volt m agát s most nem hagyhatja ott egyedül, úgyis paprikás már*

— Múzsa nén', szólj szíved szerint* M it szólna a falu ♦ ♦ ♦ - 30 —

az emberek, ha én a M agurán íakó urfíval ♦ • ♦ megosztanám, amim van ?

Múzsa felült a földrevetett ágyon*

— H át hiszen urfi az, de milyen igazi urfi* S ami juss szerint illeti a dolgot — szépen tenné a kisasszony, nagyon is szépen* Sokan m egáldanák érte* -4 Csak én ♦ ♦ ♦ én ♦ ♦ ♦ amilyen buta parasztságban nőttem, níégis van tudományom a földről való dologban* Az én ángyom nak is ígírt a vót gazdája, oztán ott öregedett a hitben, csúf betegségiben is ápolta, s csak megüté a gutta a gazdát s egy rokon is ki nem adta az ígértet*

— 'Mit — ne mesélgess, mit akarsz mondani ?

— H át ha igazából akarja, úgy csináltasson még hónap írást a Lívádíáról ♦ ♦ ♦

H át te erről honnan beszélsz ?

— Kisasszony kedves én hűséges vagyok, én nem mon­

dok semmit, csak hogy el ne hagyja az írást*

Nehezen lehetett kikaparni az öregből a szót,

— Főbeüt a méltósága, de am ikor az asztalnem űt a présbe tettein, mert hát csak én tehetem a lábom az irodára, s sötét végibe, a nagy kredenc mellé voltam lebujva és ra­

kosgattam a ruhát, de jó, hogy nem edényt, mert az h an ­ gos, hát hallottam, mit egyezett a méltósága Anti úrral* A nti ur mérges volt, hogy a kisasszony milyen szégyen neki a násznép s az anyja előtt a keservességével, s a méltósága azt m o n d o tta: egyezzék belé Anti ur egy kis szentcsalásba*

Lívádía úgyis a hozományba tart, h a megesküdtek, Anti ur parancsol felőle, — s a nagy szerelembe úgyis elfelejti majd a kisasszony azt a földönfutó népet* V agy majd adnak ne­

kik valami^ árendába, mert m arha erős a fiú, s az asszony érti a mívelést, a nyomorúság m egtanította, hát még jó lesz a földnek* Jaj, kisasszony kedves, ne reszkessen, mert meg

— 31 —

kell ígírje nekem, hogy amíg él, hallgat felőlem, a nyelve­

met kitépi — — de én ♦ ♦ ♦ én * . ♦ a méltóságáért el nem kárhozhatok, pedig ha elhallgatom a csalást — benne van a Szent Levélbe, ami az égből hullt, mi vár reám tuL

Laní megfogózott, kiegyenesedett ♦ ♦ ♦ megváltódott*

— N e félj Múzsa nén'* Se magadért, se az írásért. Is­

mersz te. engem*

— Igaz, lelkem, de ne haraggal csináld* A fehérnépnek esze legyen, hogy meggyőzhesse a férfit * * .

— Jó, M úzsa nén ♦ ♦ ♦ Most aludj csak* Én kimegyek még egy kicsit*

— M it akarsz most künn ?

— M it faggatsz? * Az öreg sunyin elmosolyodott*

H át fiatal* H á t egész nap m ások előtt volt* Egypár friss csók pedig elkél a nász előtt* Csak meg ne fázzék*

— Vegyen valamit m agára, kisasszony kedves . * * mo­

tyogta álmosodón*

— Veszek, Múzsa nén', aludj csak* Az isten . ♦ ♦ meg­

áldjon*

— De mit vegyen ? Épen csak a fehér kocsífátyla van kéznél* Kicsit botorkált, de nem a sötéttől. Elrémülés és a szívét csengettyűként íóbáló hálaadás vacogtatta* O , az anyja * * * a m átkája — az árulók* Összeesküdtek ellene, mint egy buta gyermek ellen* Bolonddá tartották*

Kem énynek érezte magát, szinte kegyetlennek, minden­

kihez, egy vénasszony híán, akit ma itt hagy a házban* — De a jövő — Mire indul ? Bizonyos Anzelm felől ? Nem * * * egészen*

Megállott egy pillanatra a zöldvílágos gesztenyedómban*

Ereje elhagyta, keze összecsuklott*

- Istenem*

— 32 -

O lyan egyedül v o lt Csak a dajka áldása k ísé ri:

♦ ♦ ♦ „Sokan m egáldanák44 ♦ • ♦ Lassan lehúzta a jegygyűrűt*

Mégegyszer felnézett:

— T e tudod, hidat kell vernem, amin át nem ér anyám

— nincs más ut*

♦ ♦ ♦ Fehér ruhás nő fehér lovon vágtat, a fehér hold*

fényen* Az erdőig nyúlik a fehér holdszőnyeg*

Erősen kiválva a fekete háttérből, egy fehér szobor á llo tt Szinte csillogott, szinte hihetetlen volt, hogy ez az arc, ez a test, ez a haj valóság lehessen, hogy megindul

feléje* ^Z

De furcsa volt, most nem kérte a csókot* M egragadta a kantárszárat és belépett az erdőbe*

Fehér testével, lángszínü hajával, mint imbolygó fáklya, útmutatás, ment előre a fiatalember* A m akulátlan test rit­

musára, mint néma zenére, léptetett a lány* És lassan, lassan telt meg a viharos boldogságnak sejtelemszerü élőérzetével;

a boldogságéval, ami felé verdestek a szárnyas leányálm ok az ífjuságraébredéskor* Áldozatos, valószinütlenül szép üd­

vösség félő* — A néma erdő m intha attól zengene*

A tóhoz értek*

A fiatalember intett és a vízbe hágtak, a feneketlenbe*

-Alig ért térdig is* T ágult a világ* Elfutott kereken a föld*

Egyszer felszisszent Anzelm* Éles kőre hágott* Laní nézte* Ahogy nem is panaszolt, a tekintetével se* Ahogy félmeztelenségében nem fél a víztől, amibe ő belenézni is reszketett* Meghomályosodott a szeme és elnézte alig tart­

ható szívvel a fiatalembert*

— 33 —

*— Ezé az alázatos gyermeké minden, amivel bírok*

Még a m últam szépsége is* A régi gyerm eköröm ök mind őt illették* A kastély, a lovak, a ruhám , az ékszerem, a fehérneműm * * ♦ igen, a ma víseltíg, a hercegi finomsággal, pompával ékített selyemingemig* — M inden ezé a mezítláb szíklábahágó, életből kirekesztetté, aki egy szolga fejlehajtá- sával vezet*

H a felnézne, hogy összeköszönhessen a szemével ! De nem néz fel* O lyan furcsa, olyan szomorú, bizony­

talan* M intha nagy követ cipelne ♦ ♦ ♦ Az arca a reggel óta megnyúlt és elvértelenedett* És a szeme pillantása : befelé­

fordulva m agam agába ♦ ♦ ♦

Laní megfogta a fiatalember vállát* N em , egy pilla­

natra se tovább! T udni kell! Reszketett és szót nem talált*

A víz elsimult alattuk s a híg ezüst visszaverte szobor­

csendes mindhármukat* Összetalálkozott a tekintetük* Tiszta, elszánt gyöngédséggel nézett a lány* A fiatalember nem akarta elfogadni a tekintetet. §zörnyü zavarban tétovázott * . ♦ Szenvedélyes mozdulattal megemelte a kezét és visszamuta­

tott a falu irányába*

— Anzelm?

A szólni nemtudás szorongásával nézett vissza az*

♦ ♦ ♦ Vissza ♦ ♦ ♦ !!

— M iért ♦ ♦ miért?

N agy szenvedés szakadt a fiatalemberre* Szavak ostro­

molták, vallomás és helyette keserű verejtékcseppek szület­

tek a hom lokán Laní kapkodott lelkében a szó után, hogy kimondja, megváltsa vele*

— Gyűlölsz engem?

Anzelm karja lehanyatlott* Lehajtotta a fejét, mint egy szegény gyermek*

— 34 —

— Rosszat akartál nekem ?

A fiatalember megtört, odaborult a lányhoz, és vergő­

dött* Laní simogatta boldogtalan fejét és — Anzelm — könnyezte a szót* A sí mafalu kú t fekete feneketlenéből fel­

kapaszkodni akarónak kínjaival kínlódott és rettentő küzkö- déssel született meg a form átlan férfínyöszörgés* — Laní, mint a halálugrásra szánt, most tudta, bele kell m agát vet­

nie abba a feneketlenbe: hogy örökre találkozzék a m ártír Némasággal* M egragadta a fiatalember állát, és másik ke­

zével végígtörülte homlokát* Azzal a zsebkendővel ♦ • ♦

— Az nem igaz, Anzelm* N em ig a z ! Én tudom, én tudom, hogy te ki vagy — Anzelm, én ismerlek téged*

H ogy hatott ez a szó* A fiatalember megváltódva fel­

derült* Most már ő is nyitját lelte a szónak:

♦. ♦ megfogta a leány kezét és a szívéig vitte*

Reszketve botlott rá ujja, hogy a kéz gyürütelen*

M indketten tudták most már, milyen utón mennek* K i­

fényesedtek, mint két csillag*

Ezüstlovon ezüst leány, akit ezüst vízen át ezüst legény vezet* E lőttük az ezüst útm utató : a hold*

P artot érve Laní leszállóit*

— Beszélni akarok, tovább, veled*

Fejét nyom ta a szívére, és hallgatott bele tovább a do­

bogó, drága végtelenségbe, ahonnan nem jött hír még sen­

kiig az elsülyedten m akulátlanul megőrzött világba, ahova Laní most elindul*

A mesék fehérvírágos rengetege köszöntötte őket*

Az asszony a kapuban várt rájuk* Látta az erdőszélen szétváló símulásukat*

Laní hozzálépett és megcsókolta*

— Anzelm — csakugyan ♦ ** ♦ az én anyám ♦ ♦ ♦ fia lesz ♦ ♦ ♦ rebegte szégyenlősen*

— 35 —

— Egyébért jöttél te, m adárkám , a lépre, gondolta az asszony és csaknem felsíkoltott a kaján örömtől*

Kézenfogva lépett át a két fehér nászutas a küszöböm Az anya a fiúhoz lépett*

— . Most se szabad megmutatni ?

A könyvespolcról levett egy durva füzetet* A füzetbe dalok voltak belekottázva, melyek úgy külömböztek más da­

loktól, mint a m adárének az emberi muzsikától*

Anzelm felragyogott, elővette a hegedűt és kibontotta rajta a lelkét, szabadon, egész viharban.

Laní elzsibbadt szinte a boldogság hangzivatarában*

Az asszony leste* Ahogy egy gyermek leitatását*

* * * holnap reggelig * * *

És Anzelm * * ♦ hogy szinlel * * * ő, az anyja megesküdne ♦* ♦ A hajnal elömlött* K ét lihegő asszony verte át m agát a sűrűn*

— Maradj* Itt maradj ♦ ♦ ♦ ostoba vénség*

A másik a kapuig rohant* Hála* Itt a ló* És senki se fogja észrevenni* H ogy szökéssel próbálta * ♦ ♦

M egrogyott a kapufélfánál, de megkapaszkodott* Jött a harm adik asszony, belülről* Megnőve tegnap óta, mint va­

lami csodafa* Egym ásnak mentek* Szavuk kiszikkadt* Csak némán csapott össze a két gyűlölet* Csak a szemek beszél­

tek* Azt m ondta az érkezőé:

— Koldus, te, a fiadat most a nyakam ba varrnád, a máséban, a megvetettében duslakodnál I

A másik azt nézte vissza:

— Bocskorosnemesből lett kasznárné ifjasszony, aki addig loptál, üzérkedtél a máséban, amíg kiloptad a szememet is ♦. ♦ hogy az én fiam a te fiad legyen ? Edd meg a pénzedet, a

- 36 -

földedet, nekem, neki egyébb kellett, a lányod fehér híre- neve kellett és m o st: nincs a lk u v á s: kirúgom , kirúgom , vi­

lág csúfjává teszem !

De ezek a szavak mind nem estek.

A kunyhóbélí asszony csak m egragadta a most érkezett­

nek a k e z é t Hurcolta magával. Be, a gyékénnyel borított nagy szobába, ahonnan kinyitotta az oldalkamra ajtaját.

Most fogja szívenszurní: mindenért. Még rászíszegett: c s itt!

Lábujjhegyen, vigyázd az álm ukat, ezt az álmot!

D urva lepedővel letakart szénán két fiatal test fek ü d t Foszladozó, fakult aranyvarrottas abrosz takarta el ő k e t

— Eridj oda ♦ . ♦ húzd e l . . ♦ lihegte és meglódította a jövevényt a kunyhóbélí asszony. A hajdantí gőggel.

A jövevény ronggyá semmisült, félfának ro g y o tt A kunyhóbélí odalépett és óva felemelte az arcokat fedő aranycsípkét.

Valami a szálló sugár fényivel áradt szét róluk a szobán.

O lyan mélységes, sugárzó boldogságban aludtak, m intha egymás karján túl még Isten karjában aludnának. Ölelés­

ben, am it elválasztani többet nem lehet.

A nyitott ablakon bezümmögő távoli harangszó ringatta őket. Laní násznapjáé. ♦ ♦

A két asszony egymásra meredt. ítélet tö rté n t Azok a szavak m ár soha meg nem eshetnek.

Meg kell egymásnak bocsátani.

.

M * 1; * M X, 4 ' C v ‘ ‘i r í '"• * f ■

- • • . ■

*

í ! . ■ .

W ^ H 'V ■'- ’ / r V / . x .' ; ? \ V

j f - ■' ' ■ .'• •• ' ,

o : , '- A

VIRÁG AZ ERDŐN

Keresztapám, a bányanagy, kísísten v o lt H a ő azt m ondta : holnapután a Bucsíntetőn leszünk, akkor Aeolus apó tömlöcbe csukta gazfickó kölykeít és a fellegeket össze­

gyúrta, kikötötte a Negoj tetejére* Mi volt ehhez képest az, hogy nemcsak a keze alá adott szolgálattevő hajdúk fénye­

sítették ki a hegymászó cipőket, hogy a jeruzsálemí templom m egláthatta volna m agát bennük, hanem a kincstári tiszt­

viselők asszonynépeí 2ís egymáshoz futkostak; és legfőképen keresztanyámhoz, a szelíd szerepét kissé nehezen csináló nagyasszonyhoz, hogy dehát ki mit hogyan ? A kérdésekre m ár inkább Zsuzsa néni, keresztapám csörömpölő testvér- nénje felelt* Mozsár csengett, mogyoróörlő morgott a kony­

h ák előtt, kiürült a mészárszék, megtelt a kincstári jégverem*

Lovak píhentetődtek, kocsik, szekerek fényesültek* A barom é­

terek szemverést kaptak* Mindez a külső izgalom volt. A belső, a lányszobák kékezüst hom ályában folyó, csak úgy vibrált valahogy a levegőben, hadítervek nem szoktak dobra ütődní* De mikor Ica, Vica vagy Cica ekkortájt kisírt szem­

mel ült az asztalhoz, akkor az a hadíparancs adódott, hogy ehhez vagy ahhoz a „kész emberhez44 „kedvesnek kell lenni*44 Az ilyen tanácsnak néha lanyhább „cucurázás44 is nyoma- tékot adott, mi nagyban elősegíti a kedvességet* M ert hát az a „kócífer44 tíz év múlva lesz csak ember, az Icáknak pedig húsz éven innen férjhez kell menni, nem úgy m in t. ♦ ♦

Erre a „M ínt44-re én is furcsa szemmel néztem* Lehull

— 39