- 411 aml tanító. -

M OLCSÁN J ANOS,

- 411 aml tanító. -

K Ö N Y V T Á R Á B Ó L ,

-ä* 1917 m-

A szabadságharc?

í v a z i n c z y - k ö r . M ásodik b ővített kiadás.

Szerkesztő-bizottság

Clnök: Dr. Jfohenauer Jgnácz.

J a g o k :

Jfj. Jfemény Fajos Fadányi <J3éla Fekly őyula

tProché

Sárost Jlrpád Varga JCálmán.

I

ELŐSZÓ.

K a s s a v á r o s á n a k o ly é r d e k e s t ö r t é n e t i m ú ltja va n, k e b e l é b e n a n n y i r a f o n to s e s e m é n y e k f o ly ta k le, f a la i k ö z t o ly n e v e z e t e s e g y é n i s é g e k t a r t ó z k o d t a k é s oly je le s férfia k m ű k ö d t e k , h o g y e h e z f o g h a t ó t k e v é s m a ­ g y a r o r s z á g i v á r o s m u t a t h a t fel

K a s s a v á r o s p o l g á r a i n a k s z a b a d s á g s z e r e t e t e és ö n á lló m u n ic z ip á lis s z e lle m e a l e g r é g ib b id ő k ó ta i s m e r e t e s é s ú g y s z ó l v á n k ö z m o n d á s o s s á vált, s a z é r t, h o g y h a j o g a i k é s k i v á l t s á g a i k c s o r b í t á s a , a h a z a i t ö r ­ v é n y e k m e g s é r t é s e , a v a l l á s s z a b a d s á g m e g s z o r í t á s á r ó l volt szó, a z o n n a l k é s z e k v o l ta k j o g a i k v é d e l m é r e k e ln i, h a k e ll e tt f e g y v e r t r a g a d n i é s l e g s z e n t e b b k i n c s e i k é r t é l t ü k e t é s v é r ü k e t feláldozni.

Ily p é l d á k k a l t a l á l k o z u n k , m id ő n O m o d e n á d o r önkénybe ellen z ú d u l t a k fel, m id ő n B o c s k a y , B e th le n , R á k ó c z y é s T ö k ö l y i i d e j é b e n a h a z á é r t é s s z a b a d s á g ­ é r t k ü z d ö tt e k .

É s 1 8 4 8 - b a n , m i d ő n ifjú s z a b a d s á g u n k a t id e g e n n é p e k f e n y e g e tt é k , m i d ő n el a k a r t á k r a b o l n i t ő l ü n k azt, a m i u t á n é v s z á z a d o k s o r á n á t s ó h a j t o z t u n k , K a s s a v á r o s fiai v o lta k a le g e ls ő k , k i k n e k e r e i b e n fe lp e z s d ü lt

1*

a honfivér, akik a haza iránti hő szeretettől sark alv a fegyvert ra g a d tak és oly lelkesedéssel, m inőt ritk án m utat fel a tö rté n e tirá s, küzdöttek, harczoltak, nélkü­

löztek; m egfoghatatlan halálm egvetéssel szálltak szembe sokkalta nagyobb ellenséggel; tű rte k éhséget, d e r ­ m esztő hideget, m egaláztatást, fogságot, halált a b itó ­ fán. — de m indig lelkesen, sajnálkozás és félelem nélkül és m indig azon boldogító érzetben, hogy ez mind az édes hazáért és a szab ad ság ért történik.

A kassai irók és iro d a lo m p á rto ló k társaság a, a

„K a z i n c z y - k ö r “ nem te h e te tt m éltóbbat, m inthogy a k assai „ E r e k ] y e k i á l l i t á s “ alkalm ával am a nagy idők félszázados évfordulójának em lékére egy „ E m ­ l é k - A l b u m o t “ adjon ki, m elynek szerkesztéséhez m indazok hozzájáruljanak, akik m int a szabadságharcz hősei fegyverrel kezükben küzdöttek a hazáért, akik szem tanúi voltak am a nagy és ö rö k k é felejthetlen e s e ­ m ényeknek, avagy pedig, akik szüleiktől, ro k o n aik tó l tu d n ak m ég hiteles, m egbízható ad ato k at, — s ö rö m ­ mel m ondhatom , hogy felszólításom nak meg volt a rem élt eredm énye, m ert öregek és ifjak, férfiak és nők eg y arán t érd ek lő d tek az eszme irán t és h o zzájáru ltak a jelen m unkához, hogy élm ényeiket, ta p a sz ta la ta ik a t és a h allo ttak at az utódok szám ára fen tartsák , — úgy, hogy a czél elérhető volt és a terv b e vett m üvet a legszebb sik er koronázta.

K assa, 1898. m árczius 15.

t

Dr. JCohenauer Jgnácz.

- 4 -

INDEN nem zedéknek legszentebb kötelessége, elenged­

hetetlen feladata, teljes odaadással azon m unkálkodni és am a czél elérésére törekedni, hogy a haza, és annak am a intézm ényei, m elyekben a közszabadság gyökeredzik — virágozzanak! Mert a Haza fogalm ában egybe van olvadva az egyén, a család, a társad alo m az egyház és m inden tényező, m elyből a közélet fejlődik.

A szabadságharcz e r e k l y é i n e k gyűjtem ényes k iállítása pedig önm agában foglalja a hazaszeretet m elegének terjesztését és ápolását, m ert szem lélhetővé teszi am a nagy idők k eg y e le t, tel őrzött em léktárgyait, visszavarázsolja amaz esem ényeket, m elyekből a Haza közszabadsága felvirult, s m elyek m indegyike arra figyelm eztet, mily odaadással, m ennyire lángoló m ódon kell szeretnünk azt a Hazát, mely bennünket ápolt és n evelt.

K özéletünknek m inden intézm énye e nagy időkben bírja törvényes alapját, — karoljuk fel teh át egész lelkesedéssel ezen kiállítás ügyét, m ert ki azt teh etség e szerint tám ogatja, az a közjó előm ozdításán m unkálkodik, s részt vesz ama közczél elérésében, hogy a Haza, s benne a közszabadság biztosítékai virágozzanak !

F á b i á n J á n o s.

Szabadságharczi ereklyekiállitásunk.

SíjN TRO ITE, nam et hic dii su n t!

cJB Oh, lépjetek b e; itt is istenek lakoznak!

T em plom m á avattuk az is k o lá t; oltárrá díszítettük a tanítói em elvényt, hazaszeretetünk tüzében m eg g y u jto ttu k rajta a kegyelet illatos töm jénét.

O ldozzátok le e Pantheon ajtajánál a közöm bösség poros saru ­ ját ; üftneplő ruhában zarándokoljatok ide, m ert szent ez a hely, hol m inden nagy időkről, nagy idők tündöklő dicsőségéről, k im o n d ­ hatatlan szenvedéséről suttog szivet-lelket m egrázó tö rtén etek et.

N ém a ajakkal, de dobogó szívvel járjátok végig a k e g y e ­ let e tem plom ának csarnokait.

H a igy, az áhitat érzelm eivel lépjük át e fölszentelt hajlék küszöbét : bám uló szem etek elé tárul szabadságharczunk egész nagyszerű tragédiája.

S zobrok diszitik a te r m e k e t: legjobbjaink képm ásai.

K épek borítják a fa la k a t: m egannyi oltárkép.

Felism erjük bennük népünk ihletett prófétáit, kik Tyrt<e- u sokként, riadó szavukkal diadalról diadalra tüzelték h ő sein k et.

F elism erjük a szabadság apostolait, kik bejárván az egész m agyar világot, a m egisim rt igazságot a m eggyőződés hevével hirdették.

Látjuk a névtelen hősöket, kik »ott estek el a harcz m e ­ zején ;« — látjuk a vértanuk dicső karát, kiknek m indegyike

Szerette hazáját: szívvel, szóval, tettel.

Védte szabadságát: híven, b ecsülettel;

Áldozott, szenvedett, jutalmát nem kérte, S nem küzdhetvén tö b b et: vérpadon halt érte.

— 7 -

A szobrok és képek m ellett zászlók, dobok, tro m b iták k ö ­ rében fegyverek sora tám aszkodik : súlyos k ardok, kezdetleges puskák, kovás pisztolyok, rozsdaette kaszák, b otok, balták, foko­

sok, — eszközei nem zeti dicsőségünknek, védelm ezői a m eg­

tám ad o tt szabadságnak.

Á m ulat fogja el lelkünket, látva, hogy apáink ily feg y v e­

rekkel csatáb a m ertek szállani, a csatatéren nem egyszer fényes diadalt tu d ta k aratni. De »spártai férfi ^{s z ív}« d o b o g o tt azon m enték, attilák, dolm án y o k alatt, m elyeket ők viseltek, s m e­

lyeknek a harczok viharában s az id ő k viszontagságaiban m eg­

té p e tt foszlányait az utódok kegyelete ide összehordott.

H osszú asztalokon könyvek, füzetek, levelek, naplók, föl­

jegyzések és hírlapok hevernek kitárva, — úgy hínak b en n ü n ­ ket, hogy olvassuk ő k e t

G yű rö tt, m eg tép e tt leveleik hangosan h irdetik, hogy mily rem egő aggodalom m a' dugdosták el s őrizték m eg őket az üldö­

zések id e jé b e n : n ém elyeket a házfalába vakolva, m ásokat az im ádságos könyvbe rejtve, naponkint elim ádkozva. E lm osódó betűikből m intha a félszáz .d előtti napok szólnának hozzánk : hangjukra m egdöbbenünk, lelkesedünk, elm erengünk, felsóhaj­

tunk, könyekre fakadunk.

Az egyik dagadó rem énynyel fényes jövő tündérvilágról álm odozik, a m ásik gyújtó lelkesedés fáklyáját lobogtatja, mig a harm adik m ár félistenek titáni harczárói m esél igaz regéket.

E nnek soraiból a harag, az elkeseredés villáma csapkod rém esen ; amaz m ár a vérszom jas g y őztesek fenhéjázó hangján h ir d e ti : v a e v i c t i s ! — jaj a legyőzöttnek 1

V an olyan is, m elyben a tizenhárm ak egyike, a legszebb, legifjabb aradi vértanú búcsúzik el nejétől, árvábbnál árvább gyerm ekeitől.

Van olyan is, m elyet az idegen országokban, a tengeren elbujdosónak könye áztatott.

Es van olyan is — rem egő tollal irom le — m elyen véres foltok sötétlenek. T ö rtén e te m egrendítő. Elfogták az apát, m ert szerette, védte hazáját, szabadságát. H alálra Ítélték. Kivégezték.

H árom gyilkos golyó egyszerre oltotta ki nem es életét. Fia végig nézte a szörnyű jelenetet. O darohant a roskadóhoz. A kiom ló vért gyolcsba, ruhába, papirosba, éppen abba az ujságlapba fogta föl, m elyből először tudta m eg apja halálos Ítéletét.

Talán még ez írásoknál is fájdalm asabb látványt nyújtanak

— 8 —

azon kiseb b nagyobb kegyeleti tárgyak, m elyeket a börtönök sóhajtó lakói k észítettek, hogy g y ö trelm eik et elfeledjék, hogy rövidebbre szabják rabságuk múlni nem akaró perczeit

Ez a hosszú láncz, egy darab fából, végtelen türelem m el faragva, — ez a földalatti börtö n papirosból híven utánozva,

— ez az ezer d arab k a forgácsból ezer sóhajtás közt összeillesz­

tett kis tem plom , m ennyi és m ekkora szenvedésnek beszédes krónikásai !

Je rte k hát ide m indnyájan !

H allgassátok e ném a tárgyak, e drága erek ly ék tanításait.

H a van érző lelketek : m egértitek szívhez szóló szózatai­

kat, m elyek hallatára leolvad kebletekről a közöm bösség d e r­

m esztő fagya, fölcsap szivetekben a hazaszeretet lobogó lángja, lelkesedéstek tettvágygyá izm osodik, a tettvágy m unkára aczé- loz2a egész valótokat, — és ak k o r aztán jö h et szélvész, vihar és förgeteg, de újabb világosi napra nem éb red ü n k tö b b é s o h a ! Nem hiszitek ? M enjetek el, nézzétek m eg s tanuljatok bízni, rem élni a H o n v é d ö z v e g y é t ő l . Szabadságharczunk egész története, összes tanulsága árad le e m egható képről.

Mit ábrázol ? Olyan tö rtén e te t, m ely félszázaddal ezelőtt m inden városban, m inden faluban m egtörtént. A bájos m enyasszony boldog feleség le tt; de boldogsága nem ta rto tt sokáig. Ifjú férjét édes otthonából elszólitotta a veszélyben forgó haza E lm en t a csatába. K üzdött, harczolt. elesett Még volt annyi ereje, hogy m egírhatta búcsúját nejének. A zután a hazát éltetve kiszenve­

dett. Levelét, véres vitézi ruháját haza ju ttaták bajtársai. Az özvegy fájdalm a végtelen, arczára leírhatatlan bánat borul, sze­

m éből om lik a gyásznak könye, de nem csügged e l : szive alatt m egm ozdul szerelm e záloga, s a nő, az özvegy, az anya m egvigasztalódik, m ert tudja, hogy g y erm ek éb en tovább él az apa.

íg y viseli m éhében a m últ m indenkor a jövőt.

Nagy volt a mi m últúnk, jövőnknek is nagynak kell lennie, m ert »nem szül gyáva nyulat Nubia párducza.«

E nnek tu d atára kíván bennünket ébreszteni szabadság- harczi ereklyekiállitásunk, m elyet a keg y elet érzelm e h o rd o tt össze a kegyelet tárgyaiból.

Nézzétek meg ő k e t! Mert ne fe le d jétek : »Látni a k e g y e ­ let tárg y át annyi, m int m egnem esülni.«

U r

.

©íven év uídn.

1898. márczius.

em halt m eg a múlt, csak alszik.

É rverése jól hallatszik, Érzem vére lüktetését, H allom is m ár é b r e d é s é t;

A szellő is lendül, A rög is m egszólal S örök igazságát H irdeti fenszóval.

Oszlik a köd a határról, E lőttem a táj kitárul, Eü, fa, virág, m inden éled, M inden porszem egy egy élet S a m it fél századév

Leple borít régen, Mind előm be tűnik Egy fölséges k ép b en : Hosszú küzdés ezer bajjal, S ötét éj, csalóka hajnal, H onvédő titánok harcza, Gőgös ellenség kudarcza . . . S a letiport haza,

M elyet az önérzet H allgatag is emelt, Bár hom loka vérzett.

— 10 —

V ihar után szellő lebeg, Szakadoznak a fellegek, Csillapúi az ég haragja, L ánczait a rab lerakja ; Megjelen a b éke T ark a szivárvány nyal S könyet és vért elfe d Színes fátyolával.

Hálás utód újra épit, Gyűjti a m últ ereklyéit, Benne uj erőre kelve T ovább él az ő sö k lelke S am it ők szereztek Birkózva sok vészszel, Óvja gyarapítja B átor férfi-kézzel.

S e fölséges képhez óh ! itt T ite k e t is oda szólit,

T itek et, é l ő e r e k l y é k , K ik itt köztünk lengetek még, Kik am a nagy időt

Születni láttátok

S szívvel, észszel, karddal H arczait vívtátok.

Szebb, dicsőbb jövőbe bizva Nézzetek a m últra vissza, H irdessétek, hogy az önkény S ohsem lesz felettünk törvény S nem ölheti meg, bár Rajta sebet vágott, Se az igazságot, Se a s z a b a d s á g o t!

L é v a y J ó zse f.

A hol Sz. István koronáját keresték.

Közli: nagyréthi Darvas Imre.

E L S Z Ö L IT T A T V Á N , hogy a szabadságharcz kassai erek- lyekiállitásához ném i, 1848-ból fenm aradt em léktárgygyal hozzájáruljak, sajnálattal kellett kijelentenem , hogy azon időből vajmi kevés holm it őrizhettem meg, m ert O ngán, a szabadságharcz lezajlása után folytonos zaklatásoknak, házku­

tatáso k n ak voltam k ité v e ; s ha akkor nálam forradalm i irato ­ kat, n y o m tatv án y o k at avagy pedig fegyvereket találnak, okvet lenül bajba keveredtem volna.

T udvalevő dolog, hogy Sz. István koronáját Bónis Sám uel vitte K ossuth rendelete folytán D ebreczenbe. Bónis felesége pedig testvérem , E rzsébet volt. így tö rtén t azután, hogy a sza­

badságharcz lezajlása után, m időn a m agyar sereg m aradványai török földre léptek és K ossuth Lajos, hogy a korona ne kerüljön se tö rö k , se osztrák kézbe, azt O rsóvá közelében elásatta, — ami persze csak jó későn tu d ó d o tt ki, — a koronát az osztrák hivatalnokok m indenfelé keresték.

Egy nap, 1849 őszén csak azon veszem észre m agam at, hogy házam sisakos csendőrökkel van körülvéve. Belép hozzám egy biztos, felm utatja a paran cso t és felszólit, hogy házam at akadály nélkül engedjem átkutatni.

K in yitottam m inden szobát, m inden szekrényt, de ők azonfölül padlást, pinczét, istállót, k e rte t is á tk u ta tta k ; m időn pedig kérdém , hogy vájjon m it keresnek, a biztos szigorúan fürkésző tek in tettel nézett rám , s azt feleié, hogy azt úgyis tudom . Én persze szabadkoztam , m ire ö titokzatos hangon m ondá, hogy a magyar királyi koronái!

— 12 -

— No, — felelém — azt ugyan hiában keresik nálam ! Hisz azt K ossuth magával vitte T ö rö k o rszág b a

M ielőtt nálam k u ta tta k volna, előzetesen m ár Újfalun, te s t­

vérem , Bónis Sám uelné házát forgatták fel. De ez nem egyszer történt. N égyszer, ötször is eljöttek, m ert azon képzeletben v o l­

tak, hogy a korona csak nálam vagy testvérem nél lehet elrejtve.

Én m ár annyira hozzászoktam ezen látogatásokhoz, hogy ha m egpillantottam őket, a legnagyobb flegm ával n y ú lta m a zsebem be és kezébe nyom tam a kulcsokat a biztosnak.

Egyszer hosszú, hegyes vasrudakkal jö tte k ; azokkal a pin- czét, a k e rte t összevissza szurkálták és a falakat is m eg b ö k d ö s- ték. Én m itsem szóltam, de testvérem , akinél szintén igy já rta k el, erre szörnyen felháborodott és azt találta m o n d a n i: H a t u d n á m is, h o l v a n a k o r o n a , n e m m o n d a n á m m e g i A biztosnak se kellett több. F eljelentést te tt Bordolo tá b o r­

noknál. Ez azután b eidéztette Kassát a testv érem et és a »Fekete sas «-épületen tizenkét napra elzáratta

* * *

* É n m ár 1848 ban szolgabiró voltam , de m időn Abaujvár m egye egy gyalog és egy lovas önkéntes csapatot állitott ki, én és barátom C om árom y László rögtön b eállottunk lovas ön ­ kénteseknek. Én m indjárt főhadnagy lettem , C om árom y h a d ­ nagy. Á llo tt pedig egyenruhánk sötétkék atilla, vörösszélü szürke lovaglónadrág és vörös csákóból. Jelen voltam a két kassai és a szikszói csatában. A m időn pedig a várm egye legnagyobb része az osztrákok hatalm ába került, s nem volt, a ki az ö n k é n ­ tesek et fizesse, ezek szétoszoltak, én ped'g O ngára té rte m vissza, hogy hivatalom at elfoglaljam. E k k o r sokszor igen nagy dilem ­ m ába kerültem . A m agyar korm ány részéről egym ásután jö ttek rendeletek, hogy a n épet fel' kell buzdítani az osztrákok ellen és ellentállásra késztetni; az ellenségnek sem m i néven neve­

zendő élelmi szert vagy tak arm án y t kiszolgáltatni, s m inden helységnek az erre vonatkozó proklam ácziókat kiosztani. Az osztrákok részéről term észetesen ezekkel hom lok eg y en est ellen­

kező parancsok érk eztek és nagyobb nyo m aték k ed v é ért eg y ú t­

tal a halálos fenyegetés: » Mi t P u l v e r u n d Bl e i ! »

Egy nap szinte kaptam M iskolczról egy nagy csom ó pro- klam ácziót; lehetett vagy ezer, de egyszersm ind azon hirt, hogy

— 1 3 —

R am berg serege közeledik. T udtam , hogy csak keresztül vonul, G örgey nyom ában, el akartam teh át kerülni B efogattam egy szekérkébe, a proklam ácziókat az ülés alá rakattam és Ú jfalu­

nak kerülvén, m ellékutakon Aszaló felé tartottam .

V erőfényes szép téli nap volt, s m iután a hó m ár elolvadt, k ieresztették a birkákat. Az országút felé tekintve sisakok és k ardok csillogását látom , odakiálto k teh át a juhászoknak, hogy tereljék gyorsan a nyájat az erdő felé, nehogy a ném etek h a­

talm ukba keritsék.

O dább m enve egyszerre csak az előcsapatra bukkantam . Egy hórihorgas vöröshaju vasas ném et, — m int ha ma is látnám, — rám k iálto tt h o g y ; »Halt!« M egállapodtunk és ő azt kérdezé n ém etü l: »Hol vannak a huszárok?« (Tudvalevőleg a huszároktól tarto ttak legjobban). — Én azt feleltem , hogy nem tu d o m ! — E rre ő kard ját m ellem nek szegezve elkezdett szak- kerm entálni, s hogyan m ondhatok olyat, hogy nem tudom , m ikor o tt látja a huszárokat az erdő végén m ozogni. — H átra nézek, hát látom a juhokat! ím e egy m ásodik Don Quijote, a ki birkanyájat nézett h a d s e re g n e k ! (M egjegyzendő, hogy a rendes huszárok ak k o r még fehér k ö p en y eg et viseltek). — Hisz azok nem huszárok, hanem ju h o k ! — m ondom én és azzal bám észkodását felhasználva, az utón keresztül gyorsan Aszaló felé hajtattam .

H árom vagy négy év múlva az alföldről jövet több lovas­

ezred vonult keresztül Ongán, s ekkor két, három héten k eresz­

tül m indig volt nálam beszállásolás. E gyik nap gróf P achta, vértes őrnagy volt a vendégem , R am berg veje. Ez tö b b ek közt m egem lité, hogy 4t)-ben e tájon nagyon ta rto tta k a huszárok tám adásától. Nevetve beszéltem neki, hogy az csak képzelt ellenség, ártatlan birkanyáj volt. V iszont m egkérdezém , hogy mi tö rté n t volna velem, ha akkor m egtalálják nálam azt a sok m agyar proklam ácziót? — N y o m b a n l e l ö v e t t ü k v o l n a

az á r o k s z é l é n !

* * *

Midőn az oroszok K assára érkeztek, én is elhagytam O ngát és G örgey seregét követtem , a kinél is a világosi kapituláczióig m aradtam . T ö b b ek közt Losoncz közelében is voltam, m időn az oroszok ezen szerencsétlen várost feldúlták G örgey közeledté­

nek hirére ugyanis az oroszok elhagyták Losonczot, néhány

- 14 —

tiszt azonban hátram aradt, s ezek a guerillák által legyilkoltat- tak. A m int ezt az orosz vezér m egtudta, nyom ban visszafordult és a várost kifosztatta és felgyujtatta. A m enekülő lak o so k at pedig kancsuka ütésekkel kerg ették vissza a kozákok.

Mire újabban elvonultak az oroszok, m egtekintettem a várost. K ét-három ház m aradt épen, a többi m ind p o rrá é g e tt ; s hogy a rom bolás műve tökéletes legyen, a b olthajtásokat is keresztül ütötték, úgy hogy a pinczéig égett le m inden, s ha az em ber belépett valam ely házba, az eget láthatta feje fölött.

A m int a fegyverletétel után hazakerültem , gazdaságom at teljesen kifosztva, házam at feldúlva találtam , de egyszersm ind egy levelet, P échy Im re császári biztosnak oly értelm ű p a ra n ­ csával, hogy azonnal jelentkezzem nála K assán.

Szót kellett fogadnom . B em entem teh át és jelentkeztem nála.

K érdésem re, hogy m it kiván ? Röviden azt felelte, hogy hivatalom at ism ét elfoglaljam.

Én egészen elképedtem . E rre nem voltam elkészülve, de legott kijelentettem , hogy azt sem m i esetre sem vagyok haj­

landó elfoglalni.

► — Itt nem arról van szó, hogy hajlandó-e elfoglalni vagy nem - m ondá a császári biztos — m ert az kötelessége.

E rre azután azt adtam feleletül, hogy engem három évre választott meg a várm egye szolgabirájának. Ezen három esz­

tendő le'.elr, én teh át nem vagyok köteles továbbra is szolgálni ; különben is elég dolgom van a gazdaságom m al, m iután m indent a legnagyobb rendetlenségben találtam .

— M á s e m b e r e k s z á m á r a i s ö n t ö t t e k m á r g o l y ó t ! — fenyegetődzött a császári biztos.

Én kérdeztem öt, hogy m iért erőszakolja a d o lg o t? Talál ő m ás alkalm as tisztviselőt. Mire ő tudtom ra adá, hogy Olasz, a m egyei főnök és V itéz az alispán ragaszkodnak hozzá, hogy én és Péchy G ábor m egm aradjunk. — N yilván hátukat akarták fedezni, m ert ak k o r még nem volt az egész nem zet pacifikálva.

K om árom ban m ég Klapka parancsolt Sokan várták a m agyar sereg visszatértét T örökországból, franczia, olasz, sőt angol segélyt, s azért úgy vélekedtek, h o g / ha mi is ve’ük tartunk, javukra válhatnék, ha esetleg fordulnának a dolgok.

Miután még m indig haboztam , egész határozottsággal m on d á:

— H ogy ha nem vállalja el a hivatalát, a legközelebbi transzporttal m int közlegény fog m asirozni Olaszországba !

- 15

Borzasztó k ilá tá s ! Csak látni kellett azokat a szegény honvédtiszteket, kiket egészen elrongyolva hoztak K assára. Az em bernek m egesett rajtuk a szive. A legrosszabb bánásm ódban részesültek, m időn besorozták és m int közlegényeket m enesz­

tették , term észetesen gyalog, Olaszországba.

T ö b b e k közt M esskó S ándor is igy járt, őt azonban, m ert lába hibás volt; rövid idő m úlva haza bocsátották.

Mit teh ettem egyebet, fejet hajtottam , de azért m inden hónapban beadtam lem ondásom at, a m inek végre m ég az év deczem ber havában sikere is volt

E nnekutána csupán gazdálkodással foglalkoztam és évekig nem jö ttem be K assára.

Egy nap b eidéztettem valami urbariális ügyben. Beállítok az illető hivatalba, elő m u tato m az idézetet és kérdem , hogy mit k ív án n ak ? E rre a hivatalnok azt m ondja, hogy először is legitim áljam m agam at — É n ez és ez vagyok — m ondom — s talán csak elég, ha előm utatom az idéző levelet. — Azt akárki te h e t i ; én nem ism erem ! — volt a felelet — Hozzon két is­

m erős egyént, a kik k ilétét igazolják. — K im egyek az utczára és szerencsére találkozom Szentléleky ügyvéddel, a kinek e lő ­ adom bajom at. O azonnal kész volt velem jönni s m ondá egyszersm ind, hogy van o tt egy hivatalszolga, ki azelőtt a v ár­

m egyénél volt, az lehet a m ásik tanú S zentléleky tan ú sk o d o tt m ellettem s azzal elm ent, nekem azonban várnom kellett, m ert a szolga éppen nem volt jelen. Azalatt belép Patay Sám uel, ki szinte be volt idézve E ttől is azt követelte az idegen hiva­

talnok, hogy legitim álja m agát — Én igazoljam r m agam at ? — kérdi P atay — Én, a várm egye volt alispánja, kit m inden gyerek ism er a városban ? — Azután felém fo rd u lv a : — Én a z o n v é l e m é n y e n v o l n é k , ö c s é m , h o g y i n k á b b ő t a r t o z n é k m a g á t i g a z o l n i , a k i t k ö z ü l ü n k

s e n k i s e m i s m e r ! ,

Azalatt eljött a hivatalszolga. Ez azután engem et igazolt s én ő vele Patayt.

A m int kilépek az utczára, m egállít egy rendőr, hogy kisérjem a Policzei-D irectióra. — Már m iért ? — kérdém tőle.

— A szakálla m iatt, m ert nem szabad körszakállt viselni! — E lm eg y ek vele a m ostani népbank, F ő-utcza 22. sz. házba s o tt értésem re adják, hogy tilos telt szakállt viselni, hogy az állt ki kell beretválni! — B em entem tehát a legközelebbi b o r­

- 16 -

bélyhoz és m egberetválkoztam . A szakállukkal m ásoknak is volt bajuk. íg y Szentim rey A ndrásnak és G erhardt k e resk ed ő ­ nek a Forgách-utcza sarkán. Ezt a k ettő t erőszakkal beretválták.

Kain Dávid orvost is b ek ísérté k , de sőt gróf Zichy H enrik belső titkos tanácsost is. Ez utóbbi m agának M arx V ilm os rendőrd irek to rn ak m o n d ta : — T ilta k o zo m ezen eljárás ellen.

Én négy nap elölt voltam csak ő Felségénél udvari ebéden, s senkinek sem volt kifogása szakállom ellen ! — Ez im ponált.

Nem is b á n to tták többé. O azonban elbeszélte ezen dolgot B écsben, mire M ichnievicset, a túlbuzgó hivatalnokot csakham ar elm ozdították K assáról,

F urcsán já rt ak kortájt egy nagyszakállu úri em ber, bizo­

nyos K om póthy János, herczeg K oburg-féle jószágigazgató. Ezt is, kinek éppen dolga volt Kassán, bekísérték a rendőrségre.

Itt kiad ták neki a parancsot, hogy rögtön beretválkozzék. O nem ellenkezett és egyenesen valami b o rbélym ühely felé ta r­

to tt. Ú tközben azonban egy m ásik re ndőrrel találkozik, kinek szinte szem et szúrt a m ellig érő, hatalm as fekete szakáll. E n ­ nek se kell több, nyom ban arretálja és m inden ellenkezés dáczára visszakiséri a rendőrségre. — Mit akar itt? Még m in­

dig nem vétette le a szakállát? — form ed rá Michnievics. — Nem lehetett, m ert útközben, m ikor a b o rbélyhoz akartam m enni, ez az em b er elfogott! — E g y k o rú em berek állítják, hogy ez a kom édia kétszer, három szor ism étlődött. V égre azután arra a gondolatra jö tt a policzeiw idrig szakállal m eg áld o tt úri em ber, hogy rendőri fedezetet kért, hogy ily m ódon akadály nélkül juthasson a legközelebbi borbély m űhelyig, az elrendelt operáczió végrehajtása végett.

Adatok Kassa város történetéhez az 1848— 49.

1 években.

»Szabadság, E gyenlőség és Testvériség« m agasztos esz­

méje, m ely a párisi februáriusi esem ények folytán európaszerte a n ép ek et lázas állapotba helyezte, h oz­

zánk is átszivárgóit és a m árczius 15-én közhírré tett és 12 pontban m egjelölt kívánalm akat ered m én y ezte.

E nnek hire K assa város lakosságát m á r c z i u s 18-án a rra indította, hogy a házak nem zeti zászlókkal fellobogóztattak ; az általános öröm ayilvánitásnak a város közönsége m á r c z i u s 20-án d e. 11 ó rak o r a c »sino nagyterm ében R im anóczy Fe- rencz akkori polg árm ester elnöklete alatt m eg tarto tt nyilvános közgyűlésben ad o tt kifejezést, m időn az ism ert pesti 12 p o n to t lelkesedéssel egyhangúlag elfogadta.

M á r c z i u s 23-án a gróf F orgách Zsigm ondné által a kassai ifjúságnak ajándékozott díszes nem zeti zászló d. u. 4 órakor a városháza előtt a tanuló ifjúságnak, T ö rö k Sándor jogásznak hatalm as beszéde m ellett, ünnepélyesen átadatott.

Gróf B atthyányi L ajosnak m iniszterelnökké való kinevezése és a m agyar m inisztérium m egalakításának öröm ére m á r c z i u s 26-án a székesegyházban »Tedeum « hálaadó isteni tisztelet tarta to tt, 28-án pedig esti 9 ó rak o r körm enet, fáklyás zenével. A m egye részéről a nem zeti zászlót Kelcz István II od alispán vitte, a városháza előtt R im anóczy F erencz polgárm ester nem zeti lobo­

góval várt, s itt a k ét törvényhatóság egyesülve, a k örm enet a város Fő-utczáján végig haladt.

2

— IS —

A p r i l 2-án délután 4 —5 óra között a Szabadságtéren tö b b ezer em ber jelenlétében a reactió em berei, úgy m int M et­

tern ic h és kegyvesztett társainak arczképei egy rögtönzött m ág­

lyán elégettettek, F arkassányi S ám uel és K arsa G yörgy ü g y ­ védek ez alkalom m al buzditó beszédeket tarto ttak .

A p r i l 4-én a katonai laktan y ák ra is k itü zetett a nem ­ zeti zászló.

A p r i l 7-én a lovardában a nem zetőrök a hitet letették.

Ő rnagy lett Soós Sándor, kapitányok gróf Dessewffy F erencz, gróf Csáky János és V árjon G ábor, főhadnagyok Schehovits Antal, Kloczkó Ignácz, Antalffy Flóris, alhadnagyok L ő d erer A ndrás, T urnusz Ferencz, C sorba Sámuel.

A p r i l 20-án a nem zeti őrök, a főörsön az ő rséget a sor- katonaságtól átv ették

M á j u s 7-én a kassai lovas n em zető rö k zászlójának ü n n e ­ pélyes felszentelésén a zászlóanya, a lelkes m agyar hölgy, gróf Forgách Kálm ánná volt, fényes m agyar öltönyben. Ő rnagy lett gróf T ö rö k Miklós, tisztek gróf Péchy Manó, báró H orváth József és gróf Csáky Rudolf, zászlótartó W erfer K ároly József.

J u n i u s 26-án Kassa város országgyűlési képviselőjének báró Luzsénszky Pál m egválasztatott.

A u g u s z t u s 4-én a kassai 9-ik m. k. honvédzászlóalj, m ely később „vörös-sapkások“ név alatt hírnevessé lett, K assáról a délvidékre elvezényeltetett.

S z e p t e m b e r 24 én a kassai gyalog nem zeti önk én tes csapat, szám szerint 57-en, a szokott esküt letévén és m ásnap Kloczkó Ignácz városi erd ő m ester, m int választott főhadnagy vezérlete alatt S zolnokra m e n t; a csapat ő rm e ste re M essko S ándor városi aljegyző volt.

O k t ó b e r 9-én Pestről K assára 2 ágyút hoztak felsze- reletlenül.

D e c z e m b e r 5-én Schlick F erencz lovassági tá b o rn o k egy császári h a d o s z tá lly a l S árosvárm egyébe b e ro n to tt és K assa felé előre nyom ult. . .

D e c z e m b e r hó Il-é n a kassai hegy északi oldalán fel­

állított m agyar tábor, a császári sereg által oldalt m egtám ad- tatván, az összes m agyar csapatok déltájban visszavonultak és Schlick hadteste d. u. 4 órakor a városba bevonult. Ez al­

kalom m al a Bárcza felé m enekülő honvéd és n em zetőr csapatok üldözésére siető lovasságot a bárczai állásból elsütött ágyulövé-

- 19 -

sek a további előnyom ulásban m egakadályozták s a lovasságot visszatérésre k ényszeritctték, ez alkalom m al C oncoreggio őrnagy tö b b ed m agával elesett, kit is katonai pom pával h arm adnapra eltem ettek .

M ialatt a lovasság Bárcza felé sietett, azalatt a göm öri, g ró f A ndrássy-féle krasznahorkai ágyuk a Forgács-utczán át a Szepsi-uton T orna-felé szerencsésen elm enekültek.

1849. évi j a n u á r 4-én a M észáros L ázár hadügym iniszter vezénylete alatt M iskolczról m egérkezett hadosztály d. u. 2 óra tájban, a város déli h atáráb an felállittatott s a város felé vezé­

n y eltetek . Ezen tám ad ás czélszerütlen intézkedések folytán Schlick csapatai által visszaveretett, m ely alkalom m al a ren ­ detlen visszavonulás m iatt a m agyarok 10 ágyúja Schlick h a ta l­

m ába került. Ezen győzelem em lékéül, a régi bárczai útnál fekvő akasztó dom b „V ictoria^ névre lett átváltoztatva.

J a n u á r hó végével, a m időn K lapka G yörgy Tokaj felöl és G örgey A rthur a Szepesség felől előre nyom ult és Schlick seregét visszanyóm ta, a branyiszkói hadállást ro h a m ­ mal b e v e tté k ; Schlick hadosztályát február első napjaiban T orna felé irányította s városunkat f e b r u á r 9— 10. eső éjjelen cse n ­ desen elhagyván, február 10 én a délutáni órákban, ,a hátvédül hátrahagyott horvát csapatokkal a nagy hidat szurokkal leön­

te tte és felgyujtatta ; G örgey huszársága azonban a leégett nagy hid m ellett a befagyott H ernádon át bevonult K assára. G ör­

gey hadserege rövid pihenő napok múlva Schlick után Putnok felé vonult s a kápolnai csatában részt vett.

G örgey A rthur elvonulása után v árosunkat m árczius ha­

vában a Szepesség felől K assa-H ám or és Bélán át, R am berg tábornok egy dandárral, Eperjes felől a H urbán féle tót csa­

pat B laudek vezérlete alatt m egszállotta s a mig R am betg táb o rn o k a városra kivetett hadi sarczczal, pár napi rövid ta r­

tózkodás után Rozsnyó felé vonult, a hurbanista tót csapat városunkban az itteni élelm ezési ra k tá ra k a t kiüritette és E p e r­

jesre vitette, azután ugyan oda visszavonult, a hol Beniczky Lajos őrnagy huszárjai szétugrasztották.

Az á p r i l i s 14 ki függetlenségi m anifestum közzététele után a felsőm agyarországi hadak főparancsnokává, D em binszki táb o rn o k K assán összegyűjtött seregével a gácsországi határra felvonult az orosz haderő elleni védelem re.

H adállásait azonban az előre nyom uló nagy orosz hadsereg 2*

20 -

ellen nem bírta m egtartani ; a kisebbszerü csatározások után K assán az utolsó huszárcsapat, m ely m ég junius 2Ó án L e- m esnél a kozákokkal összeütközött, az nap este Miskolcz felé visszavonult.

Az orosz hadsereg derék h ad a K onstantin nagyherczeg s Paskievits tábornagy vezénylete alatt a városba junius hó 24 én bevonult s az orosz hadsereg a város déli részét elfoglalva, a szabad m ezőn elhely ezk ed ett.

A hadm űveletek biztosítása tek in tetéb ő l egyúttal az E r­

zsébet külváros azon részét, m elyet a Pesti-ut, Szepsi-ut és a patak elhatárol, a lakházak kiürítésével egy m egerősített t á ­ borrá alakították, a nyílt útvonalat és k erte k et palisszádokkal, faczölöpökkel elkerítvén, kreposztnak elnevezték.

J u n i u s 27 én a beszállított K ossuth féle ban k jeg y ek é r­

vényteleknek nyilváníttatván, a közforgalom ból eltiltattak és a nagy sétányon a városi közegek közbenjötiével nyilvánosan elégettettek.

A világosi fegyverletétel után hazájukba visszavonuló orosz hadseregben kitört cholerajárvány m iatt Kassán a konviktusi épület, a főparancsnoksági ház, a F orgács palota, a volt S em sey Lajos-féle ház koródáknak, a francziskánus és jezsuita tem plom pedig élelm i szertáraknak lettek berendezve.

S z e p t e m b e r 2-án G örgey A rthur családi ügyeinek rendezése végett a Szepességre utazván, K assán a volt L ő derer- féle szállóban egy őrnagy kíséretében beszállott, de m ásnap ism ét tovább utazott.

Az oroszok elvonulása után következtek a szom orú idők, a m időn a jeles hazafiakat Felsőtnagyarország m egyéiből össze- fogdosták s a F ekete-sas, városi volt fogadó-épületből á ta la k íto tt fogházban elzárták.

M ü n s t e r T i v a d a r

ifjonvéckásdó^

onvédzászló, rongyos zászló, G olyóktól m egtépett,

V eled zászlóm K ossuth Lajos Isten elé lépett.

És az égben m inden angyal, Ki Isten körül volt,

Honvédzászló, rongyos zászló, E lőtted m eghajolt.

M agyaroknak nagy Istene, A m int o tt m eglátott

H onvédzászló, rongyos zászló, Kezével m egáldott.

H a a vész felhői szállnak A m agyar hazára,

K ossuth azt a rongyos zászlót Viszi a csatába.

F eltám adnak a halottak, Harczi dicsőségünk ; E lőtted te rongyos zászló, Pusztul ellenségünk.

D e i l J e n ő.

Az én tanúságom.

^IKOR K lapka a tokaji ü tk ö zetet vivta, 1849. január 31-én, éppen nyolcz esztendős voltam .

3ŰS) T anú;a vagyok tehát én is azoknak a dicsőséges, gyászos nagy időknek, a m agyar nem zet utolsó szabadságharczának. Az én kalapom , m agyar koronás, hosszú, piros pántlikáját is len­

gette a szabad szellő. Én is használtam annak a kornak gúny- szavait: S c h l i c k - n e k hívtam m inden hibás szemű e m b e rt; a ki pedig nem éljenzett, vivátozott akkor, m ik o r én, azt m eg p e c s o v i c s n a k .

T anú vagyok, ig a z ; de az ilyen m agam fajta tanúnak valló má ai, élm ényei, egy csep p et sem tisztázzák a vitás történelm i k é rd é se k e t; fényt a hom ályos pontokra, egyáltalában nem deri- te n e k ; s ha világitanak; hát egyedül csak n ekem világítanak, szentjánosbogár m ódjára em elve ki a hosszú ötven esztendő éjszakájából a nagy esem ényeknek azokat a parányi részleteit, m elyeket én m egéltem .

Az 1848—49-iki esem én y ek engem R im aszom batban talál­

tak. N yolcz esztendős gy erek létem re nem so k at értettem a dolgok folyásából. A n n y it tudtam , hogy háború le s z ; m együnk a ném et ellen. F oly to n o san ex erciro ztatták a nem zetőröket, meg bennünket g y erek ek e t i s ; m ert hát mi is rendes szakaszokba és századba voltunk beosztva; egy főhadnagy ta n ito tt b en n ü n ­ ket a katonai rend g y ak o rlato k ra.

Vígan m ent ez a dolog nagyon egy d arab ig ; szörnyű büszkék lettünk, m időn a m ozdulatainkat néző város urai, több alkalom m al, fülünk hallatára m ondták, hogy ü g y ese b b ek vagyunk, mint a nagyok, az igazi nem zetőrök.

— 23 —

E gyszer csak azután ezek elm entek; m agunk m aradtunk, m inket nézett az egész város. A zután m egint visszajöttek, de nem m indnyájan. E rről is, am arról is hallottam , hogy Schwe- chátnál elesett. L egnagyobb hatást g y ak o ro lt rám az a hir, hogy a nálam pár évvel idősebb pajtásom nak H arm aczy Bélának jól ism ert édes apja is o tt m arad t; fejét elvitte az ágyúgolyó. Meg­

döbbentem , elg ondolkodtam : H át igy megy a háború? . . Azután egym ást űzve, kergetve, jö tte k a m agyarok, ném e­

tek oroszok.

T udvalevő dolog, hogy R im aszom batnak a csapatm ozga- lom ból m eglehetősen kijutott. A k ö rü lm én y ek úgy hozták m a­

gukkal, hogy ott ugyan véres összeütközés nem volt, de e g y ­ szer mégis nagyon válságos helyzetbe ju to tt a város. A T o rn ally a felé elvonult orosz h ad test tábori főorvosa, postakocsin u tazott a h adsereg után. Ezt a szerencsétlen e m b ert egy guerilla, az országút sánczából, m indjárt a város végén, orozva lelőtte. A postakocsis a h alo tt orvossal, Bejénél érte utói az oroszokat.

E zek persze rögtön visszazudulva, R im aszom batot lövetni a k a r­

ták. Nagy nehezen mégis a kancsukával fogadott engesztelő városi deputáczió, — m elynek tagja volt a K atinszky G éyza s.-a.-ujhelyi plébános édes atya is, — erős hadi sarcz arán k i­

eszközölte tőlük a kegyelm et, s m egm entette a várost attól a szom orú sorstól, m elybe hasonló okok folytán Losoncz ju to tt.

M ondani sem kell, hogy ezeknek az izgalm as n apoknak m inden órája m eghozta az érdekesnél érd ek eseb b látványossá­

got. Azóta persze, nagyon soknak elm o só d o tt az em léke, de a következő jelen e te k m ég m ost is teljes elevenséggel állanak előttem .

E gyszer csak a szom szédunkba, Papp Á brisékhoz, egy huszár érkezett. A zt m on d ták akkor, hogy a L en k ey huszárja.

M inthogy a mi udvarunkból a Pappék udvarába, a rossz k e rí­

tés m iatt, hátulról k ényelm esen át leh etett m enni, én m indjárt m egism erkedtem a huszárral, a mi istállónkból szénát vittem neki és ő engem ezért a szívességért o tt az istállóban a lovára ültetett és erősen biztatott, hogy m ásnap reggel elvisz m agával kis huszárnak. K erestem én m ásnap reggel, am int felébredtem m indjárt a huszárt, de m ár ak k o r csak hült h elyét találtam . Ezt a jóságos arczu katonát, kezében azzal a sárszerü fekete k en y érrel, m elyet o tt az istállóban velem beszélgetve evett, még

m ost is egész világosan magam előtt látom.

- 24 -

Látom azt az aranytól csillogó orosz tisztet is, aki a rim a ­ szom bati piaczon, a kofák előtt leszállóit a lóvá ól, televette piros selyem zsebkendőjét nyers uborkával, ism ét nyeregbe ült, s lépésbe menve ette az u b o rk á t hám ozatlanul.

L átom a cserkeszeket, kozákokat, a m int lovaikat a R im á­

ban úsztatják; a kaftános gyalogosokat pedig, a m int a piszkos folyóból nagy üstökbe vizet m eritenek, fölforralják s karddal aprítják bele a zöld tököt, kukoriczát, káposztát, úgy am int a m ezőréi felszedték, m osatlanul.

L átom a hozzánk szállásolt S chlick-féle vasas altisztek et és hadnagyot. Hosszú, ke kény u dvarunk hátul kiszélesedett és 4 lóra való istálló volt benne. Itt voltak a tiszti és altiszti lovak elhelyezve. Az udvaron teknőkben állott d arab o k ra vágva a hús, a szobában pedig dézsákban és v ed rek b en a bor. O nnan osz­

to ttá k ki az egész svad on legénységének. E m elgettem a szoba padlójára helyezett vértjeiket A fényes tiszti vértet könnyen bírtam , de az altisztekét alig.

L átom azután a Beniczky szedett v etett kis csapatját, a m int a piaczon sorakozik; s látom az általa Losonczon m eglepett s m egvert Schlick csapatjának tisztjeit ugyancsak a rim aszom bati piaczon, hadi zsákm ánynyal telt szekerekhez kötve.

Egészen előttem áll az a szom orú jelen et is, midőn G örgey, R im aszom batban egy spionsággal vádolt serfőző legényt fei- akasztatott. Az auditor, szép fiatal em ber, de m ég szebb fiatal feleségével, kocsisával, szekerével, lovával, nálunk volt elszállá­

solva. D élelőtt 10 óra tájban, k ét szürke lovas huszár hozta kivont karddal, udvarunkba az elítéltet. A két huszár m egállott a kapuban, az elk ényszeredett, sápadt, vézna bűnös pedig, a konyhaajtónkkal szemközt, a szom szédház, az öreg Perecz néni házafalához tám aszkodott. Kevés idő m úlva kijön a szobából az auditor, m egáll a konyhaajtóban, felolvassa a nyárfalevélként reszkető, ném án hallgató em b ern ek az ítéletet s azzal végzi, h o g y : »ma délután 4 órakor függni fogsz.« T anúja v o la m az egész jelenetnek, az auditor m ellett állottam . T anúja voltam annak a k étség b e esett iszonyodásnak is, midőn az auditor fe ­ lesége m eghallotta, hogy a saját czigány-kocsisuk hajtotta végre az akasztást. ■

T isztán em lékezem arra a jellemző, m ulatságos esetre is, a m ely nálunk, két orosz katona között tö rtén t. A m int akkor m ondták, k ét órai szabadrablás lévén engedélyezve, hozzánk is

25

bejött két m arczona kinézésű orosz k ö z le g é n y nagy hangon kiabálva a M l e k o , M le k o - t. M inthogy éppen az aludttej sai- sonja volt és három tehenünktől bőven telt, a legnagyobb kész­

séggel hirtelen k ét nagy köcsögöt állitottak elébök. Szó nélkül k ifakanalazták; és am int ugyancsak szó nélkül távozni akarnak, az egyik az ablak p árkányán heverő rossz ruhakefét tarisznyá jába teszi, a m á n k szó nélkül neki esik és agyba-föbe veri ;

amaz erre a ruh ak efét szó nélkül előveszi, az ab lak p árk án y ára vissza teszi, azután m indaketten szó nélkül távoztak.

íg y követték egym ást a legkülönbözőbb fajta jelen etek ezernyi változatban.

N yár vége felé azonban m indig csendesebbek, m indig k o ­ m olyabbak lettek az em b erek A z arczok m egnyúltak. A só h a­

jok szaporodtak.

L áttam kiterítve egy huszonnégy éves fiatal em bert, a ki szivén lőtte magát. Azt m ondták, hogy vörössapkás volt.

L áttam , hogy vitték el az apám k ét darab vadászpuskáját.

M egégett az agyuk, tönkre m ent a csövük abban a m áglyában, m elyet a győztes hatalom , az elkobzott forradalm i tárgyakból, a rim aszom bati piaczon rakatott.

A zután jö tte k a városba olyan urak, a kik csak ném etül vagy tótul beszéltek. Ú gy csúfolták őket, h o g y : b e a m t e r .

U gyanazon időtájban jö ttek a hegyes sisaku zsandárok is.

N agyon néztük ő k e t; néztük különösen szép sárgaréz g o m b ­ jaikat, m ert szám is volt rajtuk, szintén rézből. G om bozás alkal­

mával ezeknek igen nagy é rté k ü k volt; tiz füles csontgom bot is ad tu n k egyért, fületlent m ég tö b b et is.

A zután teljesen vége lett a szabadságnak. Én fölöttem is m egnehezedett az idők járása.

A boldog pigézést és gom bozást felváltotta a veszedelm es m ensa, dom inus és quae m aribus . . . ezt pedig nem sokára a M artin K onrád, Moenik és Mozart L eseb u ch . . .

• S t ö h r A n t a l.

%

Visszaemlékezés 1848-49-re.

É V E S fiú voltam és gym nazista deák. A m árcziusi ese- lények hírére Lőcse városa is ö röm m ám orban úszott, akosai fényes kivilágítás által adtak kifejezést haza­

fias lelkesedésöknek, s a piaczon és utczákon elvonuló töm egek öröm ujjongva sorba m egéljenezték V. F erdinánd királyt, István nádort, S zéchenyit, D eákot, B atthyányi, K ossuthot.

A gym názium prem ontrei-rendű tanárai siettek a tanév befejezésével, részt veendők a polgárokból s az úri osztály­

beliekből felállított n em ze tő rség g y akorlataiban; m elyek a váro­

son kívül ta rta tta k ; a tanárok éjjeli őrségre is ki voltak re n ­ delve. R égebben katonáskodó egyének tan íto tták a nem zetőröket a fegyverfogásra, illem m el ugyan, m elyből azonban néha a gúny sem hiányzott. így m időn egyik idősebb tanárunk kissé ügyetlenül kezelte a fegyvert, az őt o ktató iparos altiszt fon­

toskodó hetykeséggel m o n d á: » U r a m , e z n e m i r ó t o l l ! « A d eá k o k is, nézői lévén a nem zetőrök gyakorlatainak, egyes cso portokba osztva, azokat utánozták, s m időn a g y ak o rlat végén a nem zetőrök katonai so rre n d b en a városon keresztül haza vonultak, a deáksereg is közvetlenül utánok ugyanazon sorrendben katonai lépésekben haladott.

De nem sokáig ta rto tt e játék. F e lállittato tt a honvédség, sokan a ^ a g y o b b deák o k közül beállottak honvédeknek, elvit­

ték őke^rcom oly m unkára, hogy soha tö b b é ne lássuk. T a n á ­ rom , Szom olnoky Benedek, táb o ri lelkésznek m ent, R épássy FLórL pedig, a VI. oszrály tanára, daczára annak, hogy fel- s# Í{ '^ F á ld o z á r volt, honvédtiszti ruhát vett föl és k ard o t k ö tö tt

— 2 7 —

oldalára, a szabadságharcz több csatájában részt vett, mig végre a tem esvári ütközetben m int százados elesett.

A lőcsei lakosok m egtudván, hogy a horvátok, ráczok, oláhok gyilkolják a m agyarokat, vetélkedve siettek a honvéde­

lem hez szükséges eszközök előállításával. A polgári családoknál divatos czintányérok fölajánltattak ágyuk öntésére, önkéntes pénzadom ányok gyüjtettek , a nők fehérnem űt varrtak a hon­

védek részére. A szivekben lángolt az önzetlen hazaszeretet, a hazának szolgálni dicsőség vala, a haza oltárára áldozni k ö te ­ lességnek ta rta to tt.

V oltak azonban, kik a szabadság fogalm át félreértették, úgy a g yerm ek d eá k o k m egengedték m aguknak a szivarozást, ha valaki ablakát ki nem világította, azt betö rték . A városi kávéház bérlője, L iedem ann házi ebeit osztrák táb o rn o k o k névéin szólitotta, de m eggondolatlanságának m eg is adta az árat, m ert m időn k ésőbb az első osztrák csapatok Schlick alatt L őcsére érk eztek , 50 vesszőütésre Ítéltetett s a szenvedett sérülések következtében néhány nap múlva seb eib en m eg is halt

N ovem ber elején m egkezdődött az uj iskolai év, de m ár nem olyan osztatlan, eg yetértő hazafias érzelm ek közt, minők a szünidő előtt honoltak keblünkben. H ogy szünidő alatt mi tö rtén t Zichy E ugennel, L am berg és L atourral, azt nem tudta m indegyikünk, de elég az hozzá, hogy L őcsén és vidékén is találkoztak a m agyar m ozgalom nak ellenesei, a pecsovicsok, kiknek fiai is m agyarellenes érzelm üek lévén, az iskolában külön p árto t alk o tta k ; ennélfogva befészkelte m agát közénk nem csak a kölcsönös bizalm atlanság, hanem az ellenségeskedés is, főleg télben a csa ta ren d b e n felállított párto k n ak hógolyók­

kal való kölcsönös m egdobálása m ajdnem napirenden volt.

L elohadt harczi kedvünk, m időn újév körül a kassai ü tk ö ­ zetből hazatérő lőcsei nem zetőrök Schlick általi m egveretteté- sök h írét hozták L áttuk, hogy ezt a nem zetőrök nagyon res- telik, m ert egyenkint jö ttek az országuton s a házak m ögött bujkálva, titkon keresték föl lak ásaik at; a m ily önérzetesen ho rd ták azelőtt a nem zetőri egyenruhát, oly gyorsan levetették m ost s gondosan eldugták, nehogy ez öltözet előbbi j kato n ás­

k odásukat elárulja.

Még nagyobb lehangoltság és félelem lepte m eg a lako­

sokat, m időn Schlick seregével Lőcse felé 1 általános volt az izgalom, hogy senkinek nem

- 28 -

nagy nem zeti lobogót levenni a m agas árboczfáról, m ely a piacz legszebb helyén, a m egyeház előtt fel volt állitva. Schlick m eglátván a vigan lengő trik o lo rt, m egállította seregét, felhá­

boro d ásáb an a városnak irán y o ztatta az ágyukat és csak m iután a városi küldöttség az elkövetett m ulasztásért b ocsánatot kért s azalatt a nagy fenyőfa a fejszék csapásai alatt zászlóstul le zuhant, csillapodott haragja, bevonult a városba s a k ülönben békés term észetű lengyel k ato n ák a t a polgárok házaiba tö m e ­ gesen elszállásoltatta.

R em énykedéssel teljes izgatottságba hozta a lőcsei la k o ­ sokat február 2-ik.a, m időn G örgey csapatai Iglóra érkeztek.

A zon nap este a Schlick által h átra h ag y o tt lőcsei helyőrség egész készenlétben állott a piaczon és tábori tüzeket rakott, m elyek szemlélése a lakosokban azon gondolatot keltette, hogy a helyőrség az iglói m agyar sereg általi m egtám adástól tart.

A katonaság azonban éjfél felé, m iután a lakosság nyugalom ra tért, a lovak lábait és az ágyuk k erek eit szalm ába, ro n g y o k b a csavarta és egész- csendben a városból kivonult. Ily m ódon m eg­

lepte az Iglóra vezető országúton felállított m agyar elő ő rsö k et, Iglö városát ra k éták k al felgyújtotta s m ár a városba az ú g y n e ­ vezett lőcsei utczába h ito lt, m időn a m agyar csapatok is fel­

riadván, ugyanazon utczába tó d u lta k s heves küzdelem után a tám adó ellenséget visszaszorították Ez azután gyorsan Szepes- váralja felé húzódott és L őcsére csak a sebesü ltek et szállította, kik et a közönség szánakozó kíváncsisággal v ett körül és k isért el a kórházba. T ö b b en korán reggel L őcséről Iglóra siettek, m egtekinteni a csatatért és a rom okat, m elyeket az éjjeli tűz és ágyúzás okozott. A holt k atonákat akkor m ég o tt találták, a hol elestek. N éhány nappal rá egész L őcséig hallottuk a sűrű ágyulövéseket, m elyek a branyiszkói ü tk ö zete t jelen tették .

így L őcse városa rövid időre az ellenségtől m egszabadult, a K ossuth bankók, m elyek a megszállás ideje alatt a közforga­

lom ból eltűntek, érték ü k et visszanyerték, de azért az osztrák bankók is forgalom ban m aradtak ; s m inthogy aránylag kevés aprópénz volt, a b ankók ketté vagy 4 részre d a r a b o lta la k s m in d g g y ész a m egfelelő érté k b en használtatott.

IRKél vége felé m eglátogattak m in k et a hurbanisták ; de csak néhány napig időztek Lőcsén. U gyanakkor a kolostori utczában Oppitz nevű özvegyasszony házában véletlenül tűz tám adt, mely gyorsan terjedett. A h u rbanisták gyönyörködve

- ²⁹ -

és kárörvendve tétlenül nézték a dühöngő elem et, a mint az rövid idő alatt a város nag y o b b s legszebb részét ro m o k k á változtatta.

T avaszkor guerilla-csapat szerv eztetek , m elyhez újabban néhány deák csatlakozott s m ely a L őcsén átvonuló B enedek és Vogel táb o rn o k o k a t az erd őségeken keresztül vezető utakon való m enetelésükben hátráltatta. Nagy sirás és bánatn ak volt okozója V ogel, m időn kezesek gyanánt vagy 10 előkelő lőcsei polgárt vitt magával, m ondván, hogy ha a guerillák csak egyet is lelőnek katonái közül, a kisérő p olgárokat m ind agyonlöveti.

Szerencsére nem tö rtén t tám adás, s néhány nap múlva a polgárok haza kerültek. N em sokára m agyar csapatok jö tte k D em binszky se re g é b ő l; ezek közt láttam lovagolni egy nő t huszártiszti atillá­

ban, azt beszélték róla, hogy m int huszártiszt szolgál a seregben.

D em binszkyék távozása után nem láttunk többé m agyar katonaságot, osztrákokat sem, csak élet-halálra k ü zd ö tt csatákról szóló h írek et hallottunk, melyek m ajd rem énységgel, m ajd aggo­

dalom m al töltö ttek el m inket, mig végre a világosi fegyverletétel hire teljesen m egsem m isítek e m inden re m é n y ü n k et B ám ultuk a hazavonuló orosz hadsereg tö m érd e k sokaságát s im m ár nem csodálkoztunk azon, hogy ennyi népet nem gy ő zh etett le a m agyar fegyver. A kivégzési hírek m indenkit elrém itettek. S m időn végre M áriássy A dám harsány hangján m o n d o tt és a

»rebellis« szót tö b b szö r ism étlő beszédének kíséretében a m ág­

lyára ö sszehordatott szám talan nagy csom ag K o ssuth-bankókat a m egyeház előtti tére n elégette : a körülállók m eghatva néz­

té k és fájdalmas szívvel érezték, hogy a szegény m agyarnak n em csak m inden lelkesedése, legnagyobb áldozatkészsége, de m o st ráadásul vagyona is füstbe m ent.

A p re m o n trei-ren d lőcsei tanárainak m inden alkalom m al nyilvánított hazafias érzelm ei és k ettő n ek a szabadságharczban tevékeny részvétele m iatt a lőcsei gimnázium vezetésétől meg- fosztatott. C eh ta n á ro k a t k ap tu n k , kikről azonban hálásan el kell ism ernem , hogy jó tanárok voltak, lassankint m eg is k ed ­ veltük őket, m ert szerettek m inket, igyekeztek velünk a tu d o ­ m án y t m egkedveltetni, követeléseikben nem voltak tulszigoruak és a mi fő, m agyar érzelm einket soha sem sérte tté k m eg, sőt tisztelték, de a m agyar szellem ek ápolói, terjesztői, m ár csak nem zetiségök- és k ü ldetésöknél fogva sem lehettek.

D r• M c td a r a s s y L i p ó t.

Toborzó.

Muzsika, szól verbuválnak : Csapj fel öcsém katonának!

É s e dal nyom án m integy varázsütésre jö tte k a lelkes ifjak és a haza hivó szavára ott hagy ták az iskolát, az édes o tthont, a csendes m ezőt, a m űhelyt és beállottak védeni a veszélyben forgó hazát és lettek honvédek.

1848. m ájus 16-án ugyanis g ró f B atthyány Lajos, a m a ­ gyar m iniszterelnök, — veszély fenyegetvén az országot, — lelkesitő felhivást intézett M agyarhon népeihez.

A m iniszterelnök ezen folszólitására m egkezdődött szerte­

szét a hazában a toborzás K assán is felhangzott a v erbungos dal, vigkedélyü huszárok járták be czigányzene kíséretéb en a város utczáit énekelve, sark an ty ú t pengetve és az ifjakat fel­

szólítva, hogy csapjanak fel honvédeknek.

E gyikük nem zeti szinü zászlót vitt elől, s m inél tovább h aladtak, annál többen gyülekeztek a diadal jelvénye alá. Ú t­

közben zengett a R ákóczy-induló, felváltva a toborzók dalával, m it az egybegyült nép harsány éljenzéssel üdvözölt.

V égre m egállapodtak a F őtéren, a székesegyház és a régi színház között, a hol m ég akkortájt nem volt kert. Itt körbe álltak a nyalka huszárok és kezdték járni a toborzót, m elyhez nagytaréju sarkantyúikkal verték a ta k tu s t ; járták oly tűzzel, oly negédesen, hogy a gyönyörű ő sm agyar táncz láttára öröm - rivalgásokban tö rt ki az ablakokban, az erkélyeken és a té re n m egjelent ezernyi nézőközönség.

- ál -

O tt volt D obay Lajos, a hires kassai verbungos kapitány, ott voltak leányai m agyar öltözetben, tüzelték, lelk esítették az e g y je g y ű it ifjakat, hogy ragadjanak fegyvert a hazáért, a sza­

badságért, tánczra perdültek, kinálták borral, s ha felcsaptak honvédnek, vörös k ato n asa p k át n y o m tak a fejükbe és lett

belőlük » v ö r ö s - s a p k á s . «

A le g n a g y o b b odaadással lelkesült az értelm iség, a tan u ló ­ ifjúság, k ig y u lt arczczal tódultak a felsőbb osztályokból, a jog- ak ad em 'áró l, hogy a csendes iskola falait a harczias táb o rral felcseréljék.

így alakult m eg a k i l e n c z e d i k zászlóalj, a kassaiak zászlóalja, a » v ö r ö s s a p k á s o k « hires serege, m ely szem en- szedett, részint kassai, részint környékbeli fiukból állott, a le g ­ elszántabb vakm erő katonákból, k iknek nem egy győzelm ét köszönheté a m agyar.

Kevés kassai »vörössapkás« nevére em lékeznek m ár a jelenleg élők, de e kevesek neveit is ide igtatjuk örök em lék gyanánt. Ezek : Liikő Géza, Li^kő Kálmán, B runner Ede, P or­

koláb János, Som ogyi Gyula, Szányi G yula, Székely József, Metz T ivadar, A m brus S ándor és F erdinánd, Zám bory János. — A tüzérek közé ugyanakkor beállottak Gleviczky A lbert, Illés János és K lim kovics G ábor.

- 32 —

Élő honvédeink.

A K a s s á n élő 1 8 4 8 —4 9 - e s h o n v é d e k n é v s o r a :

Achácz Gábor tizedes Ardényi Pál főhadnagy Benkc Gábor őrmester

Bercsényi Krauz József főhadnagy Bodó János tizedes

Buchhalter Dávid tizedes Csaszlai István közvitéz Cséplő József közvitéz Czapári István halálfő légió.

Dvortsák Béla vadász tizedes Endrizál György közvitéz Erdélyi József hadnagy Farkas József hadnagy Ferencz András közvitéz Fritsche Mór hadnagy Gurdélyi Endre dr. főorvos Heinrich István tizedes Holecsek Pál vadász altiszt Illés János tűzmester Juhász Károly őrmester Kalafusz Antal közvitéz

Metz Tivadar vörös sapkás alhadn.

Millbeck Károly dr. tüzér hadnagy Molitorisz Lipót tizedes

Morócz Miklós kapitány Novelli Imre tizedes Pecsenye István közvitéz Perzsányi József , Petrányi János tizedes

Roxer Vilmos vadász százados Seregdy Antal őrmester Sikorszky Dániel hadnagy Siposs Pál ői mester Skáíicz Ferencz tűzmester Stofcsik Jakab tizedes Strake János utász Streck Alajos közvitéz Szabó András „ Szakmáry János „ Szerényi Flóris tűzmester Szlakovszky István őrmester Tolnay József hadnagy Tomasko András közvitéz Ullmann József hadnagy Vodianer Mártcn tűzmester Willnrotter Henrik halálfő légió.

Zátorszky Endre közvitéz Zóna Lipót önkéntes Zsarnay Pál őrmester Kalocsányi Antal közvitéz

Kerekes János közvitéz Klempay Gábor közvitéz Kovács Gusztáv közvitéz Kronberg Győző altiszt Krutsay István hadnagy Lojkó Miklós tizedes Marossy Antal ,,

f i v ö r ö s g ű p É d s . / ?

int zúgó szélvész ront előre, H alálm egvetve, rém esen . . . Nincs gát, nincs akadály előtte, Nem fog ki rajta sem m isem ! Majd m egdördül aztán az ágyú, Hogy m egrázzon földet s eget.

S a hős »vörössapkás« e hangra Nem sápad el . . sőt m ég nevet.

De hát hogy is lehetne gyáva, Hol D a m j a n i c h küzd lelkesen?!

— Hol ő igy szól: »Fiuk előre!«

O tt nem terem , csak győzelem .

* *

*

Nagy volt a gyászunk! T ö rv e voltunk.

Alig volt egy-két n y e rt csatánk.

Az osztrák űzött itt is, o tt is, S m int a karvaly csa p o tt le ránk.

De jött aztán egy nap . . . dicsőség, F ény árad t ránk egy szép napon!

És a szivekből tűnni kezdett E gyszerre a bú, fájdalom .

3 *

S z o l n o k n á l m eg d ö rren t az ágyú, S pusztítva szórta a halált,

De a »vörössapkás« szuronynyal T á m a d t . . . s m eg n y erte a csatát.

É s híre m en t a diadalnak, F utó tüzként szétterjed ett . . . S kicsiny, nagy hordta ajkain a Dicső »vörössapkás« nevet.

Aztán jö tt V á c z , S a r l ó , K o m á r o m , I s a s z e g . . . fényes, nagy napok . . . Ha csak halljuk : nevükre szivünk Még m ost is lángra gyűl, lo b o g ! S ugyan kit illethetne jobban A dics, b abérág m in d ezért:

Mint a »vörössapkás«-t, ki oly hőn K üzdött a legszentebb ügyért?! . . . Mint zúgó szél tö rt ő előre,

Mivelve m indenhol nagyot.

S győzött vagy h a lt. .. de m eg nem hátrált, De gyáva lenni netn tudott.

K o v á c s Z s h j m o n d .