F E L H Í V Á S K E R I N G O R E ,
A V A G Y A K Ö N Y V T Á R I - I N F O R M Á C I Ó S T U D O M Á N Y O K A T U D O M Á N Y O S M I N Ő S Í T É S B E N
Rózsa György
M FA Könyvtára
E közlemény kézirata éppen útban voll a szer
kesztőségbe, amikor megjelent az M T A központi folyóiratában a Kandida(tor)túra című cikk ( ] ] . A cikk Móra László kandidalúrájának hányattatásait ismerteti, azt a nehéz utat, amelyet a kémia ismert tudománytörténeti kutatójának kellett bejárnia
1982-től, disszertációja benyújtásától annak 1985-ös elfogadásáig. Végül is a könyvtáros
tudománytörténész Móra László elnyerte a kémiai tudomány kandidátusa címet. Hároméves megpró
báltatásának oka: hiába fogadták a szakemberek kedvezően a dolgozatot, nem lehetett elhelyezni a jelenleg érvényes minősítési nómenklatúrában.
Hiába hát a sok megnyilatkozás, határozat az inter
diszciplináris kutatások jelentőségéről, a t u d o m á nyos n ó m e n k l a t ú r a még nem vagy alig ismeri (el) az ilyen tárgyú dolgozatok kezelését, illetőleg kezel
hetőségét. Mindössze néhány évre tekinthet vissza a könyvtári-információs tudományok kezelése is a T u d o m á n y o s Minősítő Bizottság (a továbbiakban T M B ) gyakorlatában. A következőkben erről lesz szó, ennek eddigi tapasztalatairól és a kívánatos to
vábbfejlesztésről, ezért a "felhívás keringőre".
Terminológiai meggondolások
E cikk címének alcime (függeléke) lehetett volna
"a szakirodalmi informatika és a tudományos minő- sités" is. Mivel azonban az "informatika" haszná
lata sem a magyar, sem a nemzetközi gyakorlatban nem egyértelmű, talán helyesebb a tágabb
"könyviári-információs tudományok" elnevezés.
Ebbe a "szakirodalmi informatika" mint a tudomá
nyos tájékoztatás szinonimája éppen úgy belefér, mint ahogy a számítógépes technikát alkalmazó szakirodalmi információs tevékenység, illetőleg ennek elméleti kifejtése. És: nem maradnak ki belőle a megfelelő történeti vizsgálódások (könyv-, nyomdászat- és könyvtártörténet, történeti bibliog
ráfia), továbbá a könyvtári-információs munkából levonható tapasztalatok elméleti általánosításai sem (osztályozáselmélet, bibliográfiaelmélet és - a tör
téneti kialakulás sorrendjében — a tudományos tájé
koztatás elmélete). Az előbbi mondatokban több
ször fordult elő az " e l m é l e t " , az "elméleti általáno
sítás", de ez szükségszerű, ha el akarjuk kerülni mind a rossz emlékű csúfolódást a "polcológiáról", mind pedig az ezt részben megtestesítő és parttalan
" k ö n y v t á r t u d o m á n y " megjelölést. Mindkettő sokat ártott a szakma elméletének tudománykénti elisme
résében. De én sem akarok ártani, sőt, s éppen ezért nem is bocsátkozom további fejtegetésbe a könyvtárt-információs tudományok mibenlétéről, technológiájáról. Azt gondolom, hogy a steril, kizá
rólag elméleti megközelítés helyett célszerűbb a problémakör egyfajta, az elméleti megfontolásokat is figyelembe vevő pragmatikus megközelítés.
Pozítiv t ű r é s h a t á r
A pragmatikus megközelítés lényege a tudomá
nyos minősítés (TMB) pozitív tűréshatárának alkotó módon való szakmai elfogadása magas színvonalú tu
dományos dolgozatok által. Ezt látom az egyedül jár
ható útnak, az egyedül elfogadható érvelésnek. És
T M T 3 3 . c v f . I 9 R 6 / Z .
mivel úgy gondolom, hogy a dolgozatok beszélje
nek, az önmagában egyébként érdekes ludomány- (művclődés-) történeti visszatekintést - a "hogyan csináltak könyvtárosból kandidátust" vagy a
"könyvtárosok k a n d i d a t ú r a t ö r t é n e t é t " — mellőzöm [21. Ugyancsak mellőzöm a szakmai testületi (Or
szágos Könyvtárügyi Tanács és elágazásai) és tudo
m á n y o s bizottsági rendszert ( M T A Könyvtártudo
mányi Bizottsága, M T A I . Osztályának Könyvtártör
téneti és Bibliográfiai Munkabizottsága, mely utóbbi elválaszthatatlan Mezei László n e v é t ő l ) , amelynek története szintén megírásra vár.
A dolog veleje az, hogy minden akadály ellenére a könyvtárosokból úgy lellek kandidátusok, hogy disszertációjukat valamelyik elfogadott, a T M B n ó menklatúrájában szereplő tudomány(ág) kategóriá
jába sorolták be, sői olykor kifejezetlen úgy is ké
szült a dolgozat, hogy "nómenkiatítraképes" legyen, így a könyvtárak tudományos munkatársaiból általá
ban az irodalomtudományok kandidátusa lelt (több
nyire művelődéstörténeti t é m á v a l ) , de akadt néhány történész, horribile dictu közgazdász kandi
dátus is.
Amit ezzel kapcsolatban é r d e m e s megjegyezni, az m á r az élet által eldöntött elvi kérdés: " m i legyen a tartalma a könyvtárban folyó tudományos m u n k á nak", " m i t kell támogatni kedvezményekkel (kuta
tónap. alkoiószabadság, t a n u l m á n y ú t ) " ?
A közvetlen könyviári-információs munkával összefüggő témák vagy a szaktudományi témák (iro
d a l o m t ö r t é n e t , történelem stb.) preferálását tuda
koló kérdésre véleményem szerint a válasz nem a vagy-vagy, hanem az is-is. Egy saját "háztáji" példá
val: a Magyar T u d o m á n y o s Akadémia Könyvtárá
nak (a továbbiakban: M T A K ) keleti gyűjteményé
ben nyilvánvalóan az orientalisztikai téma az elsőd
leges (iranisztika, ó k o r t u d o m á n y stb.). Másutt, mondjuk egy számítástechnikai központban, nyil
vánvalóan az informatikai.
Ez s fenti kérdésfeltevéssel el is jutottunk napja
ink TMB-gyakorlatához.
E s e t t a n u l m á n y s z e r ű b e m u t a t á s
Az is a pragmatikus megközelítési szolgálja, hogy a részletes elbeszélés helyett egy konkrét kandidá
tussá válási folyamatot mutatok be. Elöljáróban annyit, hogy 1980-ra vált világossá - különösen a T M B irodalomtudományi szakbizottsága, illetőleg az M T A I . Osztálya révén - , hogy valamilyen megoldási kell találni a könyvtári-információs tudo
mányokat m ű v e l ő disszertánsok helyzetére, akik
nek dolgozatai interdiszciplináris jellegük folytán
olykor évekig vándorolnak a különböző szakbizott
ságok közölt. így a T M B először m é g az irodalomtu
dományi szakbizottság keretében, majd a különleges szakbizottsági jogokkal felruházott ad hoc (alkalmi) bizottság interdiszciplináris Összeállításával vélte megoldani a kérdési. Ez a vélekedés eddig mintha kiállla volna a gyakorlat próbáját, mindaddig, amig jobb megoldás nem kínálkozik. De lássuk a konkrét
esetet!
Dr. Benda Mária, az Országos Orvostudományi Könyvtár és D o k u m e n t á c i ó s Központ osztályveze
tője 1977-78-ban indította el a TMB-nél azaspiran- lúrán kívüli eljárást a kandidátusi fokozat elnyerésé
re. Ennek az a módja, hogy a jelölt kész dolgozatot nyújt be a TMB-hez, a T M B az illetékes szakbízott
ság (itt — lévén orvosi szakirodalmi informatikáról szó - ki más lehetett volna illetékes, mint az iroda
lomtudományi szakbizottság) útján megvizsgáltatja a dolgozatot és a munkahelyi vita jegyzőkönyvét, to
vábbá a jelentkező tudományos előéletét, és megin
dítja vagy elutasítja a minősítési eljárást. Pozitív ál
lásfoglalás esetén előírják a vizsgákat (filozófia, nyelv, szakvizsga), kijelölik az opponenseket és a bíráló bizottságot, mely utóbbi a nyilvános vita alap
ján pontozza a dolgozatot, és döntési javaslatot tesz a TMB-nek. Ez a sematikus eljárási mód.
Benda Mária disszertációja az orvostudományi i n formáció és az orvostudományi szakirodalom-ellátás néhány vonatkozását dolgozta fel. Ennek megfelelő
en a szak vizsgabizottságban egy orvos kandidátus és - az irodalom-, illetve a közgazdasági t u d o m á n y o k kandidátusa m e z é b e n - két könyvtári-információs szakember vett részt. A bíráló bizottságban négyen az orvostudományokat képviselték (az elnök is kö
zülük került ki az "Orvosi Hetilap" főszerkesztőjé
nek s z e m é l y é b e n ) , hárman a könyvtári-információs tudományokat. A két opponens (egyben a bizottság tagja) a két tudomány egy-egy kandidátusa volt.
A dolgozat ismertetésére és annak bemutalására, hogy nagyjából milyen igényekkel közelíti meg a T M B a könyvtári-információs t u d o m á n y o k köréből jelentkezők dolgozatait, elég informatívnak gondo
lom az egyik opponensi vélemény közreadását, amely történetesen a jelen közlemény szerzőjéé [3]:
" K o r s z e r ű témaválasztás — t u d o m á n y o s igényű feldolgozás - a gyakorlat számára is ú t m u t a t ó kuta
tási e r e d m é n y e k , ezzel lehet jellemezni dr. Benda Mária dolgozatát. Az értekezés szinkronban van a kor általános tudományos és társadalomszervezési követelményeivel, hazai vonatkozásban pedig úttö
rő jellegű.
Korunk egyik jellemzője az egészségügy m e g n ö vekedett szerepe a fejlődésben levő országok átala
kulásával, a világ népességének növekedésével, az életkor kitolódásával összefüggésben. Ez a m e g n ö -
Rózsa G y . : F e l h i » i s kerineöre.
vekedetl szerep egyben gazdaságpolitikai jellegű is, egyik megnyilvánulási formája az egészségügyben
dolgozók számának és az egészségügyi kiadásoknak a n ö v e k e d é s e .
Hogyan is lehelne ez m á s k é n t , amikor például Franciaországban olyan helyzet állt elő, hogy az egészségügyi szektorban dolgozók száma (ideszá
mítva a gyógyszeripart is) 1 millió 200 ezer fő, és meghaladja az agrárszektorban dolgozók számát, ami 1 milliót tesz ki.
Ilyen körülmények között különös figyelemre tarthat igényt minden olyan elképzelés, tervezet, dolgozat, amely az egészségügy egészét, illetve ennek az egésznek egyes főbb vonatkozásait tár
gyalja. E vonatkozások körébe tartozik az orvostu
dományi információ és szakirodalom is.
Dr. Benda Mária dolgozatának magva, mondani
valója négy blokkban foglalható össze:
1. az orvos-szakirodalmi információ forrásai 2. az orvos-szakirodaimi információfeldolgozása 3. az orvos-szakirodalmi információ használata és
szolgáltatásai
4. az orvos-szakirodalmi információ fejlesztési lehe
tőségei.
A dolgozat egyéb részei vagy ál/alános adalékok az információs problematikához, és ily módon csak fölöslegesen duzzasztják a disszertációt, vagy olyan speciális adalékok, mint a magyar orvosi folyóiratok összehasonlító szerkesztéstana a célból, hogy javul
jon o r v o s t u d o m á n y u n k külföldi elismertsége, ami ismét csak kiegészítő jellege folytán elüt a fő mondanivalótól.
Az I . fejezetben a szerző 24 oldalon értekezik az információról és az információs áradatról, mibenlé
téről, megítéléséről stb. Ismertet néhány, az infor
mációval kapcsolatos nézetet, definíciót, majd maga is definiál, imigyen: » É r t e k e z é s e m b e n az .informá
ció' szót olyan hírnek vagy ismeretnek (kiemelés Benda Máriától) a megjelölésre használom, mely
nek birtokba vétele csökkenti az ismeretanyagunk
ban meglevő hiányt vagy bizonytalanságot (entró
p i á t ) " .
A dolgozat címéből és egészéből ugyan egyér
telműen kiderül, hogy a tudományosan veretes defi
níció a szakirodalmi információt takarja. Erről van ugyanis végeslelen-végig szó, hiszen a I I . fejezet cime már valós: » A z informálódás szakirodalmi forrásai.w
Az I . fejezetet vagy egy-két oldalas bevezetővé, vagy más tartalmúvá és cíművé kellene átalakítani;
mégpedig pl. » A z orvosi szakirodalom növekedési tendenciája«, és ezt alaposabban tárgyalni. így a fo
lyóiratok és könyvek számának növekedési tenden
ciája mellett egy, a T u d o m á n y o s Minősítő Bizottság
hoz benyújtott, a magyar orvosok szakirodalmi
használatáról szóló disszertáció - már csak névbe- csülésbö! is — érinthette volna a kandidátusi és dok
tori disszertációk számának alakulását. Sőt. néhány disszertáció kézhezvétele, a referenciák jegyzéké
nek áttanulmányozása is szolgált volna e r e d m é nyekkel.
A I I . fejezet ugyancsak - amely a szakirodalmi forrásokról szól — elbírta volna a kandidátusi és doktori disszertáció kategóriáját. Hadd egészítsem ki itt a dolgozat mulasztását. Az Akadémiai Könyv
tár kandidátusi és doktori disszertációinak kumulált katalógusa 1953-1975. jan. 3 1 . közötti több mint két évtizedes időszakban 1117 disszertációt ismer.
Ezekből 963 kandidátusi és 154 doktori disszertáció.
Az 1117 disszertáció 1027 szerzőtől származik (kan
didátusokból lesznek a doktorok). Egy disszertáci
óra átlag 10 szerzői ívet számolva, a produktum mintegy 11 000 szerzői ívet tesz k i . Ezzel nem kívá
nom a mennyiséget a minőséggel összekeverni, mindössze utalni szeretnék egy figyelembe nem vett szakirodalmi forrásra.
Az általam 1. blokknak nevezett, a szakirodalmi információ forrásairól szóló részek, a disszertáció erősségei közé tartoznak. Megalapozottak a doku- menlumtipológia és a kapcsolatos forráshasználati szokások elemzései, jóllehet akadnak zavaró mo
mentumok. Nem világos, mi a különbség a 30. old.
táblázatában feltüntetett eredeti folyóiratok, szakúj
ságok és a valódi periodikák között. Ugyanezen az oldalon mit jelent az, hogy » A z orvosok maguk leginkább eredeti szakfolyóiratból tájékozódnak. A szakújságokat ritkán olvassák.« Ki olvassa akkor ezt a kiadványfajtát? Ki tartja fent? — Remélhetőleg nem a betegek olvassák.
A folyóiratok fő ismérveinek jellemzése helyes ugyan (34 — 35. old.), de a hét főismérv mellett nem ártott volna nyolcadiknak megemlíteni, hogy a folyóirat egy-egy testület rangjának valódi vagy vélt kifejezése is; végül kilencediknek azt, hogy a folyó
irat üzleti vállalkozás. Vagyis, a t u d o m á n y o s folyó
irat nemcsak tudományos, hanem szociológiai és gazdasági jelenség is.
A 36. oldalon egy téves adatra utalok: a Current Contents nem referálólap, vitathatatlan értékei elle
nére sem sorolható az Excerpta Medica kategóriá
jába.
A továbbiakban eltekintek az ilyen és hasonló részleteket bíráló észrevételektől, mivel ezek ér
demben nem érintik a dolgozatot, azonkívül az op
ponens - a mű remélhető kiadása esetén — nem akarja elvenni a kézirat j ö v e n d ő lektorának és szer
kesztőjének kenyerét.
A magyar orvostudományi folyóiratok jellemzése kapcsán a szerző megállapítja, hogy a folyóiratok 27%-át a külföld számára adjuk k i , »ami nagy nyi-
T M T 3 3 . évf. 1986/2.
tottságol j e l e n t « . így igaz. A valódi kérdés azonban a levegőben marad: szükséges-e ez a nagy nyitott
ság? Milyen t u d o m á n y o s , morális vagy gazdasági előnyökkel jár? A szerző nem köteles erre vonat
kozó álláspontját kifejteni, viszont mondanivalója akkor csupán technikai adatok közlése színvonalán marad. És hogy az opponensi ne érhesse az a vád.
hogy véleményét ö sem közli, anélkül, hogy bele
menne a részletekbe, néhány terjesztési és haszná
lati adat ismeretében az a benyomása, hogy túlzott eza i>nyÍtottság«.
A dolgozat másik blokkját a szakirodalmi infor
máció feldolgozása adja. A dolgozat III, fejezete fog
lalkozik ezzel. Túlírt technikai fejezet, elegendő lett volna az általános hátterel 1—2 oldalon ismertetni és az orvosi szakirodalmi információfeldolgozásra összpontosítani.
Jelentős irodalomismeretről tesz tanúságot a szerző a ÍV. és V. fejezetben az informativ érték és a hivatkozáselemzés kapcsán. Értékes elemzést vég
zett a szerző az Orvosi Hetilap 1975. évfolyama cik
keinek hivatkozási állományáról. Ez a dolgozat egyik legeredetibb része, és ebben találjuk az első el
méleti jellegi/ következtetéseket és általánosításokat is ( 9 9 - 1 1 2 . old.). Különös érdekességgel bír az előb
biekkel összefüggésben az, amit a magyar orvosok informáltságáról és a világszínvonalról ír.
Melyek a szerző főbb következtetései?
Az Orvosi Hetilap idézett évfolyamában publikált
»400 szerző információi egy részét olyan dokumen
tumból szerezte, amelyeknek 66 — 78%-át a világin- dexelö, illetve referáló orgánumok feldolgozzák«.
Továbbá »... a leggyakrabban hivatkozott 140-et a számunkra legfontosabb szekunder kiadványok: az Index Medicus, az Excerpta Medica és a Current Contents egyidejűleg is feldolgozza . Az orvostudo
mányi szakirodalom felezési ideje a szerző vizsgálata szerint 7—8 év. A vizsgálat megerősítette, hogy az orvosok számára is a legfontosabb szakirodalmi forrás: a folyóirat. A magyar orvosok világirodalmi tájékozottsága széles körü. » A legalább háromszor hivatkozott folyóiratok 92%-át feldolgozzák a v i - lágindexelö referáló folyóiratok."
A szerző az Orvosi Hetilap 1975. évfolyama hi
vatkozásvizsgálatát mintavételi módszerrel összeha
sonlítja három külföldi, ugyancsak általános téma
körű orvosi hetilappal. Ezek a Casopis Lékarü Ceskych (Prága), a Polski Tygodnik Lekarski (Varsó) és a Wiener Medizinische Wochenschrift (Bécs).
y>Mind a négy folyóirat szerzői legnagyobbrészt olyan folyóiratokra hivatkoznak, amelyeket a világindexelő-referáló folyóiratok feldolgoznak... A folyóiratok használatát a könnyű hozzáférhetőség
erősen befolyásolja, de még ennél is nagyobb szere
pet játszik a nyelvtudás... Azok az orvosok, akiknek anyanyelve világnyelv, sokkai kevésbé használnak fel más nyelvű d o k u m e n t u m o k a t (111 — 112. old.).
A szerző a továbbiakban a Goffmann-féle ún. in
formációsjárványelméletet ismerteti, mely szerint matematikai módszerekkel kiszámítható a »leamjár- ványok« terjedési sebessége, s ha van elegendő adat, előre jelezhető legmagasabb pontja. Szerzőnk szerint a »járványanalizis« alkalmazható beszerzé
seknél, a várhatóan jelentős m ű v e k kiválasztásában, a szolgáltatások tematikájának várható alakulásában, továbbá a magyar orvosok világirodalmi tájékozott
ságának vizsgálatára. Ez utóbbival kapcsolatos lé
nyegesebb megállapítása az. hogy az orvosi újdonsá
gokról szóló közlemények a magyar orvosi irodalomban 4 —5 éves késéssel jelennek meg.
Az általam 3. blokknak n e v e z h e t ő információ
használati-szolgáltatási részek is gazdagon doku
mentáltak, a nemzetközi szakirodalom alapos isme
retéről és alkalmazni tudásáról tanúskodnak.
A szerző 1964 és 1977 közötti négy hazai orvosi szakirodalmi igényfelmérést ismertet, és ezeket nemzetközi összefüggésekbe is elhelyezi. Az igény
felmérési vizsgálatokat kiegészíthetem néhány konkrét adattal a szerző által is jól ismert és használt Science Citation Index gépi adatbázisának az A k a d é miai Könyvtár által közvetitett hazai szolgáltatásai
val a biotudományok területén. Részletes adatok rendelkezésre állnak a könyvtár informatikai és tudományelemzési kutató főosztályán.
A kísérleti és térítés nélküli szolgáltatási időszak
ban a klinikai orvostudományt is magában foglaló élettudományok csoportjában 227 ASCA és 1873 ASCATOPICS rendszerű témafigyelést és 1855 fo
lyóirat tartalomjegyzék-figyelését igényelték. Far- makológiában ezek a számok: 18, 157 és 292. Az élettudományok területén jelenleg mintegy 520, míg a farmakológia területén 50 felhasználó kap rendszeres információt. A klinikai o r v o s t u d o m á n y igényadatai: ASCA 127, ASCATOPICS 941, folyóirat-tartalomjegyzék 905. A felhasználók száma mintegy 320. Az é l e t t u d o m á n y o k és a klinikai medicina témafigyelés igénylői mintegy 60%-át teszik ki a természettudományi mágnesszalagok összes használóinak. A mintegy 520 igénylőből az é l e t t u d o m á n y o k és a klinikai o r v o s t u d o m á n y terüle
tén, a kórházakban, a klinikákon és a rendelőintéze
tekben m ű k ö d ö k több mint 300 főt tesznek ki.
Az előzőekben ismertetett adatok nagyjában- egészében egybevágnak a szerző vizsgálataival és következtetéseivel, a magyar orvostársadalom po
tenciálisan nagyfokú információs igényéről tanúskod
nak. Ezért m e s s z e m e n ő e n egyet lehet érteni a szerző által a 4. blokkban, az orvosi szakirodalmi in-
Rózsa Gy.: Felhívás kerinBöre..
formáció fejlesztési lehetőségeiről, illetve szükség
leteiről vázolt képpel. Ez vonatkozik mind a hazai információforrások fejlesztésére, a szervezeti és anyagi-műszaki megerősítésre, a nemzetközi infor
mációforgalomba történő fokozott bekapcsolódásra (Medlars, Excerpla Medica, Medinform stb.).
. A fejlesztés azonban nemcsak szemlélet és elha
tározás, hanem pénzkérdés is. Igen ám, csakhogy éppen azok a világviszonylatban sem a legmódosab- bak közé tartozó tárcák, amelyek a m u n k a e r ő ter
melésének és újratermelésének a gazdái, mint az ok
tatási és az egészségügyi tárcák, amelyekhez bízvást hozzászámíthatok a kulturálisak is. Egy olyan korban azonban, amelynek egyik legfőbb jellemzője a népszaporulat növekedése (a fejlődő országokban) és az éleikor meghosszabbodása (nagyon erősen a fejlett országokban), és amelyben a civilizáció
környezeti ártalmak is rendkívüli m é r t é k b e n felerő
södtek, az egészségügy, valamint az ettől elválaszt
hatatlan egészségügyi információfejlesztés első
rendű közügy, társadalomfejlesztési és gazdasági nö
vekedési kérdés is.
Dr. Benda Mária disszertációjának é r d e m e , hogy a hazai egészségügyi szakirodalmi információs szol
gálat problematikáját sokoldalúan — tudományos apparátussal felszerelten — kutatja, és ennek ered
m é n y e k é n t a tudományszervezés és a gyakorlat szá
mára is következtetéseket nyújt a fejlesztéshez.
Munkáját, úttörő voltára és tudományos-módszer
tani érdemeire tekintettel — rövidítések és némi át
dolgozás után — kiadásrajavaslom, dr. Benda Máriá
nak pedig a kandidátusi fokozat megítélését."
A bíráló bizottság a nyilvános vita után az elér
hető maximális 18 pontszámból 15-öt adotl a jelölt
nek (az elérhető pontok 83,4%-át), és a T M B ennek alapján Benda Máriának megítélte a kandidátusi fo
kozatot (irodalomtudomány).
A bizottság nagyon pozitív véleménye kialakítá
sában a dolgozat új tudományos eredményeinek összefoglalására támaszkodott [4|. Eszerint:
1. Az értekezés legfőbb é r d e m e , hogy úttörő munkát végzett az orvostudományi informatika terén. Sikeresen alkalmazza az informatika ered
ményeit és módszereit az orvostudományi szak
irodalomban.
2. Az értekezés szinkronban van a kor általános tu
dományos szervezési követelményeivel.
3. A magyar orvosok informáltsága szintjét összeha
sonlította a nemzetközi színvonallal, és megálla
pította, hogy a magyar orvosok információs igénye a kor színvonalán áll. Az új eredmények átvételében a magyar irodalomban megfigyelhető a nemzetközi trendvonalak tükröződése, de néhány év késés tapasztalható.
4. Az "Orvosi Hetilap" elemzése alapján megálla
pítja, hogy a magyar szerzők információik tekin
télyes részét olyan d o k u m e n t u m o k b ó l merítik, amelyek 66 —78%-át a világindexelő o r g á n u m o k is feldolgozzák.
5. Vizsgálatai bizonyítják, hogy a magyar orvosok számára is a legfontosabb irodalmi forrás a folyó
irat. Itt is megmutatkozik, hogy a magyar orvosok nemzetközi szinten használják az irodaimat, mivel a legalább háromszor idézett folyóiratok 92%-át feldolgozzák a világ indexelő, referáló fo
lyóiratai.
6. Az értekezés érdemei közé tartozik a legkor
szerűbb módszerek használata, így pl. a D.
GotTmann-féie információs járványelmélet alkal
mazása.
7. Az értekezés számos e r e d m é n y e alkalmazható az orvosi tájékoztatási rendszer fejlesztésére.
Az esettanulmány bemutatásából talán elég jól érzékelhető mind a mérce, mind az eljárási m ó d , amivel a kandidátusi fokozat megpályázható, illető
leg elérhető. A hangsúly a mércén van. az eljárási módról jogszabály- és szabályzatgyüjtemény rendel
kezik [5].
F o k o z a t o k e l n y e r é s e a s z a k i r o d a l m i i n f o r m a t i k a i a d h o c b i z o t t s á g k e r e t é b e n é s a z o n k í v ü l
1980-tól kezdve a T M B a könyvtári-információs tudományok témaköréből feltűnt dolgozatokat, i l letve ezek szerzőit a szakirodalmi informatikai al
kalmi bizottság illetékességébe utalja. Ezek olyan disszertációk, amelyek témakörüknél fogva legalább két tudományszakot ölelnek fel, s közülük az egyik a szakirodalmi informatika, a másik pedig valamely már "polgárjogot" nyert szaktudomány (kémia, bio
lógia stb.). Bizonyos interdiszciplináris dolgozatok kerülhetnének ugyan az ad hoc bizottság elé is, mégis általában valamelyik hagyományos tudo
mányszak TMB-bizottsága (többnyire az irodalom
tudományi szakbizottság) veszi gondjaiba őket. így például - hogy a legfrissebb példánál maradjak -
Rozsondai Mariann ( M T A K ) "Művészi kötéstáblák a Magyar T u d o m á n y o s Akadémia Könyvtárában és ezek könyvtörténeti vonatkozásai" c. dolgozatát az irodalomtudományi szakbizottság kezelte. ( E z i s i n terdiszciplináris munka volt, amit az opponensek személye is jelez: Csapodi Csaba, az irodalomtudo
mány doktora és H. Takács Mariann, a művészet
történet doktora — mindketten szoros M T A K - kapcsolattal.) Az irodalomtudományi szakbizottság foglalkozik Sebestyén György ( M T A K ) pályázatával is; aspiráns vezetője Dán Róbert, az irodalomtudo-
T M T 3 3 . évf. 1986/1.
mány doktora. Értekezésének címe " N e m z e t k ö z i integrációs törekvések és ezek akadályai a társada
lomtudományi információs rendszerek nyelvi rendszereiben". 1985 júniusában volt munkahelyi vitája Száva-Kováts Endre, az irodalomtudomány kandidátusa elnökletével, aki egyébként az ad hoc
bizottság eljárása keretében nyerte el a kandidátusi fokozatot. Mivel Sebestyén György dolgozata is szakirodalmi informatikai jellegű, talán nem érdek
telen munkahelyi vitájának jegyzökönyvéből idézni.
"4. A Jelölt minden vonatkozásban megfelelt a T M B által felállított követelményeknek:
a) a disszertációjában közölt adatol; hitelesek;
b) az abban megfogalmazott e r e d m é n y e k az ö saját e r e d m é n y e i , s ezek közt számos az új e r e d m é n y ; c) a disszertáció a formai feltételeknek eleget tesz;
d) a disszertáció témája összhangban van a társa
dalmi és tudományos igényekkel."
Az ad hoc bizottság annyiban különbözik a T M B szakbizottságaitól, hogy interdiszciplináris jellegű
(könyvtárosok, tájékoztatási szakemberek, eseten
ként kémikusok, biológusok, mezőgazdászok stb.
vesznek benne részt), és tagjai sarából ( 1 6 - 2 0 fő) jelöli ki a minősítési eljárás valamennyi fázisához szükséges szakembereket, amellett, hogy ellátja a szokásos szakbizottsági teendőket. Az ad hoc bizott
ságból kerülnek ki az " e l ő o p p o n e n s e k " (javaslatté
tel, hogy a jelöltet minősitési eljárásra bocsássák-e), a vizsgabizottság tagjai, a bíráló bizottság és az oppo
nensek. A nyilvános vita után a biráló bizottság ja
vaslatát az ad hoc bizottság bírálja el, és annak javas
lata kerül a " n a g y - T M B " elé végleges döntésre. így folyt le az eljárás Kováts Zoltán "Információs rend
szerek szervezése és adaptálása. A Veszprémi Vegy
ipari Egyetem Könyvtárában m ű k ö d ő szakirodalmi szolgáltatólánc tapasztalatai és hasznosításának le
hetősége más s z a k t e r ü l e t e k e n " c. dolgozatának elfo
gadásáról 1981 d e c e m b e r é b e n , Herpay Balázsné (Agroinform) " A szakirodalmi tájékoztatás szerepe és jelentősége a kertészet termelésfejlesztésében"
c. aspirantúrán kívül benyújtott dolgozatáról (1982), amelynek végkifejletében a jelöltet az ad hoc bizottság agrártudományi szakembereinek ja
vaslatára a mezőgazdaság-tudomány kandidátusa fo
kozattal ismerték el. Ugyancsak az Agroinform munkatársa Billédi F e r e n c n é , aki " A kutatás szak
irodalmi információs igényeinek kielégítése integ
rált tájékoztató rendszerrel az állatorvos-tudo
mány - állattenyésztés t e r ü l e t é n " c. disszertációja alapján nyerte el a fokozatot (1985). Az alkalmi bi
zottság esetenként tesz javaslatot a fokozat megne
vezésére. A T M B titkára, Mádl Ferenc 1985. febru
ár 15-i levelében úgy foglal állást, hogy a tudomány
ág m e g n e v e z é s e mellett zárójelben legyen a további specifikum jelzése f6].
Folyamatban van Marion J á n o s ( M T A Biológiai Központ, Szeged) pályázatának eljárása " A z élettu
dományi folyóirat-szakirodalom tudománymetriai v o n a t k o z á s a i d r ó l . Horváth Tibor ( O P K M ) " A könyvtári információs rendszerek kereső nyelvei el
méleteinek összehasonlító vizsgálata" c. dolgozatá
val készül a fokozatot elnyerni. Sonnevend Péter (OSZK) 1982-ben kezdte meg levelező aspirantúrá- ját " A könyvtári tájékoztatási és d o k u m e n t u m e l l á t á si tevékenység központosított szolgáltatásainak fej
lesztése, különös tekintettel a nemzetközi együtt
m ű k ö d é s lehetőségeire" t é m a k ö r b e n (aspiránsve- zetö e közlemény szerzője).
Volt olyan eset is, amikor azért nem indult meg a minősítési eljárás, mert öt évnél régebbi könyvvel jelentkezett a pályázó, jóllehet annak kvalitását nem
vitatták. M á s k o r a munkahelyi vita hiányzott.
I t t és most
Az elmondottakból, a konkrét esetekből adódnak bizonyos következtetések. Ezekhez még odakíván
koznának a többoldalú levélváltások az M T A , i l letve a T M B illetékes vezetőivel, az eszmecserék a könyvtári-információs t u d o m á n y o k szervesebb in
tegrálásáról a tudományos minősítés rendszerébe.
Egyszer talán é r d e m e s lesz az előzmények elemzé
sével is foglalkozni, de ez m á r inkább a tudomány
vagy a művelődéstörténet szférájába tartozik.
Amire itt és most é r d e m e s jobban odafigyelni:
m e g t e r e m t ő d t e k a feltételek, hogy a könyvtári
információs t u d o m á n y o k , a szakirodalmi informati
ka, a könyvtártan és a bibliográfia elméleti kérdései a tudományos minősítés szempontjából kikerüljenek a
tudomány gettójából. Ezt a kikerülést asszimilációs
adaptálódási folyamatnak kell követnie. Ez megin
dult, vannak kezdeti e r e d m é n y e k [7]. Nem szabad megengedni, hogy ez a folyamat devalválódjék. K u tatásokon alapuló sokoldalú t u d o m á n y o s munkával kell további bizonyitékokat szolgáltatni a könyvtári- információs t u d o m á n y o k életrevalóságáról, alko- tásképességéröl. Ez az értelme a "keringőre való felhívásnak".
J e g y z e t e k
II] VÉGII Ferenc: Kandidal(or)lúra = Magyar Tudomány.
10. sz. 1985. p. 7 5 9 - 7 6 0
|21 Az első könyviáros kandidátusok életművük alapján kapták meg az "irodalomtudományok kandidátusa"
címet az ö t v e n e s evekben: Kőhalmi Béla egyeiemi lanár.
Viir/as Bék.'Hajdtí Helga és Dasényi Béla (mindhárman az OSZK vezelo munkaiársai voltak).
Rózsa Gy.: Felhfvas keringBre.
[3] Opponensi vélemény dr. Benda Mária " A j orvostudomá
nyi információ és orvosiudományi szakirodalom. — A magyar orvosok informáltsága a világ élvonalának orvosi eredményeiről és a külföld ismerete a magyar orvostudo
mányról a szakirodalom tükrében" c. kandidátusi érteke
zéséről. Kelte: 1980. május 24.
[4] A jelölt maga is összefoglalta ezeket saját megítélése szc- rini a "kandidátusi értekezés tézisei"-ben. A tézisek átia- lában négy részből állnak: kutatási célok, alkalmazott ku- laiási módszerek, a vizsgálatok fomosabb eredményei, az eredmények felhasználhatósága a gyakorlatban. A tézise
ket saját publikációs jegyzék egészili ki.
[51 A tudományos továbbképzés és a tudományos minösités szabályai. Bp. 1 9 8 5 . Tudományos Minősítő Bizottság.
321 P
W L . M T A K tg. irattár 1 9 9 / 8 5 / 1 . 8 .
[7] A könyvtári-információs tudományok, a szakirodalmi in- formalika inlegrálódását a minősítési rendszerbe jelzi
í.ri'w Istvánnak, az M T A (akkori megbízott) fötilkárának levele Szabi János akadémikushoz, a T M B elnökéhez ( 1 9 8 5 . átír. 2 4 ). Idézek a levélből: "A szakirodalmi infor
máció rohamos fejlődése és felhasználása iráni tapasztalt érdeklődés szükségessé teszi, hogy az a gyakorta! és azok a stúdiumok, amelyekből elmélete kinőtt, a TMB tudo
má n yos továbbképzéséi végző kutatóhelyek jegyzékéhen is megfelelő helyen nyerjen elhelyezést. Ez megfelel a nemzetközi ludományos gyakorlatnak is. Egyes országok
ban aLibrary and informalion sctence«. máshol ninforma- tika« néven vélt a szakirodalmi informatika elfogadóit és minősíteti ludományos kutatássá. A korábbi, 1984-es TMB-jegyzék az irodalomtudományi főszak alá rendelte a
»könyvtárludományl(i és a oszakirodalmi informatikák*, mely gyűjtőfogalom magában foglalja a könyvtárlant és a tudományos bibliográfiái is.
Javasolom, hogy a szakirodalmi informatika mini inier- diszciplináris léma vagy a társadalomtudományok v é g é n , vagy a jegyzék legvégén helyezkedjék el a következő intéz- menyi kutamhehi besorolással:
Szakirodalmi informati- Országos Széchényi Könyvtár, ka (ideértve a könyv- E L T E Egyeiemi Könyvtár, tárlanl és a ludományos E L T E Könyvlárludományi bibliográfiái). Tanszék. M T A K ö n y v t á r "
ROZSA György: Felhívás keringöre,
ovagv a könyvtári-információs tudományok a ludományos minősítésben
A szerző példákon mulatja be, hogy a 80-as évek elejétől könyvtári-információs tudományi témájú dolgozatok alapján is lehet kandidátusi címet sze
rezni, ami annak a k ö v e t k e z m é n y e , hogy a tudomá
nyos minősítés rendszerében nagyobb hajlam van az interdiszciplináris témák értékelésére és elfogadá
sára. E téren különösen a T u d o m á n y o s Minősítő Bi
zottság irodalomtudományi szakbizottsága és az ún.
szakirodalmi informatikai ad hoc bizottság szerzett é r d e m e k e t . A könyvtári-információs gyakorlat magas szintű általánosítására képes könyvtárosok és informatikusok számára ez m i n d e n k é p p e n "felhívás keringöre", amivel élni kell.
R ÓZSA, Gy.: On ihe scientific qualification of library and mformation scienüsts — A challenge
Examples are shown that fromthebeginningof the 80s, scientific degrees (candidate degree) can be achieved for presenting theses in library and infor¬
mation science, as a consequence of an íncreased inclination for the evaluation and acceptance of i n - terdisciplinary subjects in the scientific qualification system. In this respect, the literature subeommittee of the ofTicial Scientific Qualification Committee and the so-called ad-hoc committee for special lit
erature information have rendered good s e r v i c e s .
For librarians and information scientists capable of high-level generalisation of library and information practice this fact should present itself as a challenge that should be utilised.
PO)KA, Mb.: .JIpuzAaiueuue na amibe" UAU őuÖAuometHo- uH$opMattMHHan naym e naytnoü ammecmai^uu
A B T O P c r a T t H n p m o a H T npHMepw T O T O , T T O C ttatajta 80-x ronoB Ha uaiepHajte HayvHbix pa6oT no 6H6JTHOTeMHo- HH$OpM&lIHOHHOf) TSMSTHKC TOWÍ M05KHO 3QtH}TTHTb KBH- jwjraTCKyio nHccepTanHKi.^ro ftBjiaercft pesymxaTOM r o r o ,
ROZSA Gy.: "Auffbrderung zum Tanze", oder die wissenschaftliche
Qualifizierung auf dem Gebiele der
Bibliotheks-Informations- Wissenschaften
Der Autor zeigt anhand von Beispielen, dass seit Anfang der 80-er Jahre aufgrund von wissenschaftli-
T M T 33. évf. 1986/2.
HTO B HacTOfliaee BpeMii B C H C T C M Í Haymoft arrecTaiiMH Bee 6onbnie omymaexcfl oiwmca M rrpHHJtTHe HjrrepjiHciiKn-
,TOnnpnt,ix T C M. C 3 T O R cTOpoHM Sonbme Bcero 3 a a i y r H M C I O T HayHHO-nHTepaTypHafi ÜOHKOMHCCHH Bbicuiefi B T - TCCTBIIHOHHO(t KOMHCCHH H BpCMCHHflfl KOMHCCMfl no HBy4!- HO-TexHmecKoft HHtjiopMauHK. JJJIH ÖHÖJtHOTeKapefl, cno-
coÖHbtx na B W C O K O M ypoBHe o6o6uiHTb 6K6nnOTCHHO-HH-
<tropMatwoHHyK> n p a í m n c y , S T O HenpeMemto nBJurercft
„npnrnaineHHeM Ha Btuibc", I Í M ejiejryer Bocnonb30BaTbCH.
* * *
chen Arbeiien auch auf dem Gebiele der Bibliotheks-Informations-Wissenschaften der aka- demische Grad eínes Kandidaien erworben werden kann, da Ím System der wisseruschaftlichen Qualifi- zierung die Bewertung und Akzeptierung von inter- diszipiinaren Themen möglich ist. Dies ist vorallem dem Fachkommittee Túr Lileraturwissenschaften des Qualifizierungskommittees der Ungarischen Akademie der Wissenschaften und dem sogenann- ten adhoc Kommittee Túr fachliterariscfie Informa- tik zu verdanken. Für Bibliothekare und Informati- ker, die dazu fariig sind, allgemeíne Gesetzmassig- keiten fúr die Bibliotheks-lnformations-Praxis auf hohem Niveau festzulegen. ist dies unbedingt ein
" A u f r u f zum Tanze", dem Folge geleistet werden muss.
* * *
Az O C L C mikroszámítógépes programok cseréjét kezdi el
Az OCLC (Ohio College Library Center) új akciója az OMPX (OCLC Microcomputer Program Exchange), amelynek keretében gyűjtik és terjesztik a közérdeklődésre számot tartó könyvtári programokat. Ezekről katalógus készül, amely a szerzők számára szükséges tudnivalókat is közli.
Az OMPX választéka háromféle anyag; I B M PC és M300 mikroszámítógépek felhaszná
lói által beküldött programok BASIC vagy más nyelven, parancsfájlok és felhasználási minták a kereskedelemben kapható progamokhoz, amilyenek pl. a VisiCalc, a Lotus 1-2-3 és a dBASE I I , végül adattárak, mint pl. könyvtáros iskolák vagy folyóiratok címjegyzékei stb. Az OMPX anyagai térítésmentesen kaphatók.ill. átmásolhatók. Egyes másolások után a felhasználótól megkövetelik, hogy ha a programot hasznosítani tudja, akkor fizessen —
15 és 75 dollár közötti összeget - a szerzőnek.
Az OMPX a LIS/PX utóda (Library and Information Services Progam Exchange), és je
lenleg az OMPX-től szerezhetők be azok a lemezeik is, amelyeket korábban az University of Arizona Graduate Library School terjesztett.
/Advanced Technology/Libraries, 13.köt. ll.sz. 1984. p.6J
(id. Dezső László) Bíbliotheca Shakespeariana — mikrofilmlapokon
A Pergamon Press szerződést kötött a Tokióban m ű k ö d ő Maruzen céggel, amely sze
rint mikrofilmlapokon összeállítanak egy Bibliotheca Shakespeariana nevű kollekciót, amely mindazt az írást felöleli, ami Shakespeare-ről, műveiről, életéről és koráról íródolt.
Mivel ezeknek egy jelentős hányada ritkaságszámba megy, és a világon csak néhány könyv
iárban található meg, a japán kutatók számára eddig úgyszólván elérhetetlenek voltak.
1988-ra a mikrokiadvány révén Japánban is hozzáférhetőkké válnak.
A vállalkozás keretében több mint 3000 m ű teljes szövegét adják ki (kb. 1 millió oldal) 10 ezer mikrofilmlapon.
/Information Retrieval and Library Automation, 20.köt. 5.sz. 1984. p.3. Advanced Technology/Libraries. 13.köt. ll.sz. 1984.p.2~3./
(id. Dezső László)
