KIÁLLÍTÁSI NAPLÓ
EZÜST GYÖRGY KIÁLLÍTÁSA A BÉKÉSCSABAI MÚZEUMBAN
A tartalmi szándék határozta meg Ezüst György ú j kiállításának rendezését, a kiállításra érkező látogatót mégis meghökkenti az eléje táruló látvány. Az eddig meg- szokott elrendezésű képek helyett kocsikerekeket, ajtót, ablakot és deszkákat pillant meg. S csak az első íelocsúdás után látja meg a képeket.
: . Ha Ezüst György meglepetést akart elérni — sikerült! A rendhagyó „körítés"
híre gyorsan terjedt, és sokak figyelmét felhívta kiállítására, talán azokét is, akik egyébként távol maradtak volna. Ámde a külsőségek túlhangsúlyozása könnyen pir- ruszi győzelemmé válhat. Kétségessé teszi a látvány burka alatt meghúzódó tartal- mat, amely önmagában is jelentős, és szemlélésére érdemes időt fordítanunk. A gon- dos elrendezés alkalmat adott arra, hogy a képek jellegzetességei felfokozott hatást váltsanak ki; ez a kiállításnak mindenképpen érdeme, és ha szokatlan is, a siker n e m vitatható el.
A termékeny Ezüst György — „viharsarki" festő. Jakuba János tanítványa volt, hatása alatt tovább fejlesztette az alföldi festészet nagy hagyományait. Ez nem csu- pán tartalmi és lírai motívumokban jelentkezik, de technikában is előbbre lépett.
Mélyebbre hatolt az alföldi látványban és a felszínes jelenségek mögül mindinkább kihámozza az állandót, bár az ecsetjén átszűrt világ még mindig — s talán örökre — romantikusnak hat. Hagyományos kompozícióiban, vissza-visszatérő témáiban, mint a „Disznóölés" vagy a „Tanyák" inkább érzelmi fűtöttségről beszélhetünk, amelyet vitalitással telített friss színérzékkel közvetít. Újabb portréi elmélyültebbek, általá- ban domináló színű háttérrel. Ilyenek a „Kislány .lámpával", a „Vízparton" és a fára festett „Piroska".
A nagy elődök látásmódja még eluralkodik egyik-másik képén (Zsilipnél, Tanya- udvaron), ahol szinte eltűnik az e kiállításon premierként jelentkező papírkollázs- technika, amely egyébként igen jól érvényesül és indokolt a „Jugoszláv falu", „Csa- ,bai templom", „Piac a templom előtt" stb. képein. Az alkotó nem kerülheti meg a
valóságot, de a valóságábrázolás igényét sem lehet szó szerint venni, ezért szerencsé- sebb megoldású az impresszionista hangvételű „Avignon", mint a „Dobozi hídnál", ahol ez utóbbin, mint egyszerű fotón, csak a valóság látleletét kaptuk vissza. Ezzel szemben tartalmilag is sűrítettebbek a „Tanyán" és a „Nyitott kapu" parasztasszo- nyai, akik talán éppúgy a magányossággal küszködnek, mint az „Egyedül" töprengő férfialakja. E képeken a színeknek, formáknak, foltoknak szerepe, funkciója van, semmi nem ütközik ki a környezetből, de összhangot teremtő erejük nyilvánul meg.
Bár minden mű csak önmagával egyenlő, mégis érdekesnek tűnik, hogy míg egyes képei hallatlanul mozgalmasak (Disznóölés, Kapálok), addig a „Beszélgetés" és a lovas kocsis „Tanyaudvar" merevnek tűnik, megfagyottnak. S ez ú j a b b megállapí- tásra is alkalmat ad.
Ezüst Györgynek e kiállításon közönség elé tárt anyaga nem egységes nyelvezetű;
a képek keverednek mind témában, mind technikában. A paraszti élet valóságát indokolatlanul vegyíti útiemlékeivel. Kedvezőbb lett volna külön-külön bemutatni ezt a két heterogén csoportot, mert külföldi fogantatású képein inkább a külső lát- vány nyert rögzítést, hazai témái bensőségesebb ihletésűek. Vitathatatlanul szépek üde olasz tájképei (Tengerpart, Velence) és a két francia kikötő, ahol a most meg- hódított papírkollázs-technika játékos finomsággal érvényesül.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni: a művészet megújulása csak az érzések, gon- dolatok frisseségétől, eredetiségétől várható. Ez a tartalmi szándék jelentkezett mind a kiállítás megjelenítésében, mind a képek tartalmi, technikai újdonságaiban. Ezüst György önmaga keresésében'még nem találta meg végleges hangját. Fiatal korát te- kintve talán szerencsés is ebben, mert felfedezései elevenen hatnak és élményszerűek • a néző számára. Újjáteremti a sokszor látott csabai templomot és a parasztudvarokat, egyben elénk varázsolja (távoli t á j a k látványát és hangulatát. Ez utóbbiból szeretném kiemelni a „Jugoszláv t á j I"-et, ahol ötletes volt a külső dekorálás, illúziókeltő,
5* 67
m i n t h a egy ódon szálló a b l a k á b ó l s z e m l é l n é n k az óvárost. S hogy a k ü l s ő s é g a d o m i - n á l ó e kiállításon, azt elsősorban a v e n d é g k ö n y v t ü k r ö z i l e g h í v e b b e n , a h o l a b e j e g y - zések k e v é s b é a képekkel, i n k á b b a z ú j s z e r ű és m e g l e p ő k ö r í t é s s e l f o g l a l k o z n a k . A m ű v é s z ezzel j á t é k o s kulcsot is a d o t t a nézőknek, a k i k eddig i s m e r e t l e n a j t ó k a t is k i n y i t h a t t a k a f e s t v e m e g h ó d í t o t t világban.
B A L O G H F E R E N C
<
VI
H P P
z
<
as
S
P
pP
Ne s a* *
W H
CQ M
l|VJ HH
W
<
P HH CO
É D E S A N Y Á M
A b a j a i D u n a - p a r t és t á g a b b környéke, a z á r t é r i e r d ő k v i l á g a h a z á n k j e l l e g z e t e s t á j a i k ö z é tartozik. N e m szokás i d e g e n f o r g a l m i l á t v á n y o s s á g k é n t e m l e g e t n i , d e a k i hosszabb ideig b e n n e él, s n e m c s u p á n a v á r o s életével é r i n t k e z i k , e l ő b b - u t ó b b f e l kell fedezze, hogy ez a világ m i n d m á i g őriz v a l a m i t a t e r m é s z e t h á b o r í t a t l a n e r e j é - ből, békés nyugalmából, a b b ó l a múltból, a m i k o r az e m b e r és a t e r m é s z e t k a p c s o l a t a egyszerűbbnek, z a v a r t a l a n a b b n a k t ű n t . Nem az Alföld, és m é g n e m P a n n ó n i a ; sík vidék, d e a síkság közismert jellegzetességei n é l k ü l , az e r d ő k és vizek v i l á g a , e g y i k a m á s i k a t eleve feltételezi. A f á k törzse az á r v i z e k n y o m á t h o r d o z z a egész é v e n á t , a f ü z e k léggyökereket eresztenek, a t a l a j t — k ü l ö n ö s e n n y á r o n — v a d u l b u r j á n z ó vízparti n ö v é n y e k lepik el. A v a r á z s l a t o t m i n d e h h e z a h a t a l m a s folyó és k i á g a z á s a i t e r e m t i k m e g a h o l t á g a k k a l és m o r o t v á k k a l m e g a r a j t u k és k ö r ö t t ü k h ö m p ö l y g ő csönddel, k ö d d e l és p á r á v a l . Az e m b e r itt i d e g e n ; z á r t világ ez m é g m i n d i g , l e g - f e l j e b b rövid p i h e n ő h e l y a c s ó n a k o n odavetődők s z á m á r a .
I f j . É b e r S á n d o r ezt a világot fogalmazza á t k é p e i n t ö b b évtizede. N e m c s a k m ű - vészetet csinál, ú g y érzi, kötelességet is teljesít, a m i k o r a p u s z t u l ó és p u s z t u l á s r a ítélt világot a j e l e n n e k és j ö v ő n e k m e n t i át, hiszen — m i n t í r j a — „ s z a b á l y o z z á k a D u n á t , n e m n ő n e k ú j k r i s t á l y - h o m o k ú zátonyok, r i t k á n p i h e n m e g r a j t u k a v í z i - m a d á r , . . . a m e s e h a n g u l a t ú m o r o t v á k a t feltölti a z iszap, b e t e l e p í t i a z e r d é s z ; v í z - m o s t a p a r t o k r i t k á b b a n s z a k a d o z n a k ; faragott, b ü s z k e n y a k ú h a l á s z b á r k á k s o r á b ó l m á r csak egyet ringat a Sugovica". A művész a j e l e n h e z t a p a d , d e úgy, h o g y a m ú l - t a t is m ö g é j e v a r á z s o l j a : v a n is v a l a m i e g y m á s b a f o r g a t á s a a m ú l t n a k és j e l e n n e k , m é g r e k v i z i t u m o k r a sincs szükség, hogy a z időbeli á t f e d é s n e k t ö k é l e t e s illúziója
