H A Z A I T Ü K Ö R
MOCSÁR GÁBOR
F Ö L D E K , P A R A S Z T O K , K I L Á T Á S O K
(Hozzászólás a „Füstölgő falu"-hoz) Érdeklődéssel olvastam Hatvanig D á n i e l riportját, s figyelemmel követem a vitát.
Egy v á l l a l t feladat kapcsán épp ezek a gondok, p r o b l é m á k foglalkoztatnak e n g e m is.
H a hozzászólásra vállalkozom, mégsem a riportból i n d u l o k ki, hiszen F o k t ő n — a ri- port színhelyén — sohasem j á r t a m , m é g a környező t á j a t se nagyon ismerem, b á r a z t sem m o n d h a t n á m , hogy ismeretlen: a k é t elbeszélésemből írott Pirostövű n á d c í m ű tv-film alkalmas színhelyét ezen a környéken t a l á l t á k m e g a f i l m alkotói. I n k á b b m á s h o n n a n hozott tapasztalataimat szeretném összefoglalni, de úgy, hogy n e m csak Foktőről lépek tovább, h a n e m mintegy a jelenből is (a jelen a m ú g y is m o z g é k o n y , e sorok írásakor létező jelen e sorok olvasásakor m á r a m ú l t ) , s i n k á b b így teszem fel a kérdést: m i lesz m i n d a b b ó l , hova fejlődhet m i n d a z , a m i F o k t ő n is, de m á s h o l is, lényeges jelenségként mostanában tapasztalható? Ü g y érzem ugyanis, hogy a I,Füstölgő f a l u " lényeges jelenségeket villant fel, amelyek nemcsak ott érvényesek <- m i n t erre a vita m á r rámutatott. A k i összeveti hozzászólásomat a „Füstölgő f a l u " - val, mindenféle hivatkozás n é l k ü l is észreveszi, hogy h a n e m is ebből a r i p o r t b ó l s helyszínről indulok el, mégis oda felelek, neki helyeslek, vagy véle v i t a t k o z o m . E z utóbbira kevés lesz a példa.
Hajlékony módszerekkel
A z az érzésem, hogy most, éppen most v a g y u n k az átmenetnek a b b a n az állapo- tában, amikor a jelen viszonyokat is, meg a b e l á t h a t ó j ö v ő t tekintve is h a l l a t l a n u l dúsan, töményen, változatosan m u t a t j á k fel m a g u k a t a paraszti élet jelenségei. Vala- h o n n a n j ö t t ü n k , valahová eljutottunk, valahová m e g y ü n k s az ú t m i n d e n szakasza:
m a g a a történelem. A mostani jelenben nagy hatással benne v a n m é g a m ú l t , de legalább ekkora erővel készíti m a g á n a k a helyet a j ö v ő is. V a l ó b a n meggondolkoz- tató: egyetlen paraszti generáció — a m a még munkaképes, de meglett k o r ú ötvenes- hatvanas korosztály — ívelte át a m ú l t b ó l idáig vezető pályát, s m é g u g y a n e z készíti a jövőt is. A szövetkezeti parasztság 60 százaléka ötvenen felüli életkorú. E b b ő l a tényből aztán annyi, de annyi „téma", konfliktus, ellentmondás és a n n y i v á l t o z a t ered, hogy a k á r könyvtárnyit kellene róluk összeírni.
A z eltelt húsz év — m o n d h a t j u k így: az átélt forradalom — egész t á r s a d a l m u n k a t átgyúrta ugyan, de a tömeges méretekben tapasztalható á t a l a k u l á s a parasztság so- raiban a legjelentősebb, minthogy a régi Magyarország legnagyobb tömegeit a pa- rasztság adta. H a csak azt t e k i n t j ü k , hogy a h á r o m m i l l i ó koldus országának, m i n t valóságnak és fogalomnak eltűnése a z elmúlt húsz év f o r r a d a l m i eredménye, a k k o r azt is t u d j u k , hogy ez elsősorban a paraszti tömegek felemelkedése á l t a l következett be, mivel a h á r o m m i l l i ó koldus irtóztató tömege a szegényparaszti népességből verő- dött össze. Ez a nagy, nemzeti méretű felemelkedés n e m egyszerűen a z a n y a g i j a v a k igazságosabb elosztása által következett be. V a l ó b a n gyökeresen és ú j m ó d o n átala- k u l t a k a tulajdonviszonyok, az osztályviszonyok is — m i n d e z jelzi, hogy a „ h o n n a n j ö t t ü n k — hova j u t o t t u n k " felvázolása csakugyan k ö n y v t á r n y i írnivalót igényel.
N e m j u t erre sem idő, sem hely, s t a l á n az erő is kevés hozzá. H á t m é g h a egy- ú t t a l azt is m e g p r ó b á l n á n k kikutatni, m i az, a m i a mostani jelenségek k ö z ü l a j ö v ő felé m u t a t ? Pedig érdemes lenne tüzetesen s z á m b a v e n n i azokat a b á r m i l y a p r ó jelenségeket is, melyek a paraszti élet m a i á l l a p o t á b a n a j ö v ő t hordozzák s amelyek- ben ¡- a k á r pozitív, a k á r negatív lehetőségeket t a r t a l m a z v a — a j ö v ő ígérete b e n n e van. S erre is épp az á t m e n e t mostani szakasza v a l a m i k é p p e n igen a l k a l m a s , m e r t m a g u n k mögött h a g y v á n az ötvenes évekbeli „szürrealista", valóságtól elszakadt, i n k á b b a vágyakozás reményképein csüggő, m i n t s e m a valóság elemeire épített pa- raszti politikát is, meg a tömeges átszervezés időszakának természetszerűen és szük- ségszerűen' lázas, felbolydult, nyugtalan állapotát is, most m á r évek óta egy olyan 446'
mezőgazdasági politika érvényesülését figyelhetjük meg, amely a termelési érdekek, a gazdasági lehetőségek, a paraszti észjárás mély átéléséből, azt is m o n d h a t n á m , a társadalmi szükségszerűségek realista módon feldolgozott értékeléséből f o r m á l j a meg önmagát. A tartós konszolidáció sokat ígérő, sok lehetőséget tartalmazó, és persze sok ellentmondást is m a g á b a n rejtő állapotát éljük, de hogy ebből az utak hová és merre vezetnek, az az igazán izgalmas kérdés.
A m i a valóság szükségleteihez hajlékonyan alkalmazkodó módszereket illeti, ezek közül a legfontosabbnak a szövetkezeti parasztság anyagi érdekeltségének hatá- rozott és fenntartás n é l k ü l i érvényesítését látom. A kezdeti, illetve a szövetkezeti m o z g a l o m megindulása idején szokásban volt leegyszerűsített elosztási megoldások- tól — a munkaegység kizárólagos u r a l m á t ó l — hosszú ú t vezetett mostanáig, keserves tapasztalatok kövezték k i ezt az utat. Csak egyetlen állomást említsünk meg — éz a z állomás amolyan váltóállító pont is egyben. A jól ismert „ n á d u d v a r i " elosztási módszerről beszélek.
Emlékszem rá, hogy a 60—61-es átszervezés idején pattant ki a titok: Nádudvaron m á r hosszú évek óta — az ötvenes évek elejétől kezdve! — részesedéses alapon mun- k á l j á k a tagok a kukoricát meg a cukorrépát. Azért volt ez titok, mert a korábbi években elképzelhetetlen volt az ilyen elosztási módszer: a paraszti individualizmus, a kispolgári, kistulajdonosi ösztönösség elborzasztó példájaként ítélték volna el, ha kiderül. (Arra is emlékszem: az ötvenes évek elején azt a m a m á r természetes és á l t a l á n o s gondolatot is, a m i a józan eszű tsz-parasztok körében m á r akkor felbuk- kant, hogy ti. egyénenként, családonként osszák k i egész évre a kapáinivalót, valami- féle „új földosztás" gondolataként ítélték el akkoriban.) Nos, a m i k o r illetékes szer- vek tudomást szereztek a n á d u d v a r i a k „eltévelyedéséről", fellángolt a vita: helyes ez? Tűrhető ez? J ó ez a szocializmus szempontjából? S a vita nehezen bár és vona- kodva i— helyesen dőlt el, az idő ezt bebizonyította. N e m kipellengérezték, hanem követésre méltó p é l d á n a k állítoták, s később megszólalt a nyílt önkritika is: hely- telen volt, hogy korábban, egy ideig gyanakodva kezeltük, károsnak minősítettük a n á d u d v a r i a k módszerét.
Íme, ebben t u d n á m megmutatni, m i t értek azon, hogy a mezőgazdasági politika hajlékonyan i d o m u l a valóság szükségleteihez, melyek m i n d a népgazdaság, m i n d pedig a paraszti gondolkodás felől jelentkeznek — valóságnak tekintvén a gondol- kodást is. És a hagyományokhoz is, mert m i n d e n k i tudja, hogy — a példánál ma- radva — a részes művelés, a terményből való részesedés, a „ki m i t művel, abból részel" elv sohasem volt idegen a parasztság szemében, ezt az elvet nem kellett im- portálni. E z abból az új, változott helyzetből, a m i a parasztságot a szövetkezeten belül fogadta, természetes módon nőtt ki.
S az is a hajlékonyságot dicséri, hogy az ember, bárhol járva, az elosztásnak, a m u n k a díjazásának m a j d n e m annyi változatával, finomított részmegoldásaival ta- lálkozik, a h á n y szövetkezettel megismerkedik. A „Füstölgő f a l u " is egy számomra újszerű változatról tudósít: a foktői tsz egy munkaegységre többet fizet (garantálja ezt) a rendszeres m u n k á t vállaló tagjainak, m i n t annak, aki csak hébe-hóba dolgozik.
E z nagyon érdekes és arra is példa: valóban mennyiféle változat lehetséges. S nem is kevés azoknak a tsz-eknek a száma, amelyek a n á d u d v a r i módszert egyáltalán nem alkalmazzák. Egyes jól gazdálkodó tsz-ek (Makón például) hallani sem akarnak róla. Egyik helyen á l d j á k , mert segített a tsz rendbe hozásában, másik helyen kriti- zálják, mert az övék jobb. A lényeg az, hogy elvek és megoldások a helyi szükség- letek és a szocialista törekvések jegyében hajlékonyan érvényesülhetnek. S ez jó
•dolog.
Töprengő séta a háztáji körül
A realitások i r á n t i érzéket dicséri az is, a m i az utóbbi időben, a végleges át- szervezés óta a h á z t á j i gazdaságok szerepének megítélésében, általában a kérdés kezelésében tapasztalható.
A h á z t á j i gazdaság ú j f a j t a szerepe, értékelésének megváltozása is sokféle hatás eredménye. H a például k i m o n d j u k : a mezőgazdaság fellendítése érdekében nagyobb -teret kell engedni az anyagi érdekeltség elvének, akkor erre az A-ra B következik:
vállalni kell azt a következményt is, amely a h á z t á j i gazdaságok és a közös gazdaság viszonyában j ö n létre. Ü j összefüggések alakulnak ki ugyanis. S h a a háztáji gazda- ságok helyzetét, szerepét, az ebből eredő jövedelmek mértékét stb. az összefüggé- sekből kiragadva kezeljük, óhatatlanul téves és merev ítéletekbe bonyolódunk.
A nem eléggé tájékozott közvéleményben csakugyan alig-alig tisztázott ez a bonyo- l u l t kérdéskör.
M i nehezíti a tisztánlátást? É p p az a sokfajta eltérés, ami m a a szövetkezeteken 447'
belül a paraszti élet „működését" színezi. M á s a h á z t á j i gazdaság jellege és szerepe az alföldi tanyás vidéken, m e g i n t más a homokvidéki szőlős, gyümölcsös k u l t ú r á k körében. H a t v a n i D á n i e l is, Sas B é l a is érdekes dolgokat írt ezzel kapcsolatban. El- térés tapasztalható a h á z t á j i gazdaság súlyában, az o n n a n származó j ö v e d e l e m mé- reteiben az egykori szegényparaszti, illetve a volt középparaszti c s a l á d o k n á l is.
A szokások, a szakértelem adta előnyök a volt középparaszti rétegekben t o v á b b él- nek — itt nagyobb, értékesebb a h á z t á j i gazdaság, f ő k é n t állattenyésztés által, hiszen erre alkalmas épületek is a volt középparaszti portán t a l á l h a t ó k i n k á b b . M á s a ház- táji szerepe a gyenge, keveset osztó szövetkezetben, s m á s ott, ahol a közösből szár- mazó tisztességes, vagy itt-ott éppenséggel gazdag jövedelem a h á z t á j i b ó l is „el- szívja" a m u n k a e r ő t a több jövedelmet adó közös tevékenységhez. A gyenge szö- vetkezetben — érthető okokból — ez a tendencia ellentétes, itt a m i t s e m j ö v e d e l m e z ő közösből a h á z t á j i felé irányul az érdeklődés is, a m u n k a e r ő is, mert ilyen helyeken valóban innen j ö n a magasabb jövedelem, s ezáltal előáll egy olyan merev, b ű v ö s kör, amelyből a gyenge tsz-ek aztán alig-alig b í r n a k kitörni. H a jól f o g t a m fel, a
„Füstölgő f a l u " tsz-ében is ilyesmi történik. Eltérések tapasztalhatók a m i a t t is, h o g y milyen m é r v ű a részes művelés, m e n n y i takarmány á r a m l i k át a közösből a tsz-tag udvarára, ezt a t a k a r m á n y t ugyanis a háztájiban eteti fel a tsz-tag, így v á l t o z t a t v a át a közösből nyert keresetet h á z t á j i jövedelemmé.
Itt á l l j u n k meg egy gondolatnyi időre. V a j o n m i l y e n természetű j ö v e d e l e m h e z j u t a tsz-tag, h a a h á z t á j i jószágát felhizlalja és eladja? N y i l v á n v a l ó : ha h á z t á j i jó- szágát a d j a el, a h á z t á j i jövedelme növekszik. A statisztikákban az ilyen bevétel valóban .a h á z t á j i jövedelem oszlopát növeli, gyarapítja. A z t hiszem, ez így n e m egé- szen igazságos. És itt van egy igén fontos bökkenő, amitől, ha n e m ügyel az ember, megbicsaklik az egészséges logika.
Lássunk n é h á n y adatot. 1963-ban a háztáji gazdaságok az ország mezőgazdasági területének 9,5 százalékát foglalták el. Viszont a h á z t á j i gazdaságok a d t á k a z ösz- szes á l l a m i és szövetkezeti felvásárlások 22 százalékát, az összes bruttó termelésnek 23 százalékát. A h á z t á j i gazdaságokban található a szarvasmarha-állomány 36,5 szá- zaléka, a tehénállomány 46, a sertések 35,7, a b a r o m f i 55,1 százaléka. A h á z t á j i gaz- daságok jelentőségét a felvásárlási adatok is tükrözik: a vágott m a r h a 27,6, a tojás 50,9, a tehéntej 30,9 százalékát a h á z t á j i gazdaságoktól vásárolta fel az á l l a m i keres- kedelem. Ezek az adatok az első odapillantásra v a l a m i olyasmit á b r á z o l n a k , m i n t h a a háztáji gazdaság termelékenysége, hatékonysága összehasonlíthatatlanul n a g y o b b lenne, m i n t a nagyüzemeké. Hiszen ezt a nagy részesedést a szántóterületeknek mindössze alig 10 százaléka produkálja. Csakhogy ez súlyos tévedés.
A h á z t á j i gazdaság termelékenységét, jövedelmezőségét nem lehet ö n m a g á b a n megítélni, csakis a közös gazdasággal összefüggésben szabad véleményt' m o n d a n i életképességéről, hatékonyságáról, produktivitásáról. A h á z t á j i gazdaság a közös gaz- daságon alapszik, abban gyökerezik. Az innen értékesített á l l a t á l l o m á n y t a k a r m á - nyát ugyanis a közösben termelték meg, n e m pedig azon a 9,5 százalékos a r á n y ú szántóterületen. Nagyobbrészt a részes művelés elterjedése az oka, hogy 1964-ben a tsz-ekben termelt a b r a k t a k a r m á n y 30 százalékát természetben kiosztották a tagok közt — itt a titka a n n a k , hogy olyan „termelékeny" a h á z t á j i gazdaság a hústerme- lésben, az állati termékek piacra juttatásában. Ez azonban m é g m i n d i g n e m teljes kép, a h á z t á j i gazdaság egyéb előnyöket is élvez a közösből, melyek számbavétele- kor nemegyszer hallottam m á r dühös kifakadást i l y e n f o r m á n : a szövetkezet n e m más, m i n t a h á z t á j i n a k a gyarmata.
E m l í t s ü n k n é h á n y ilyen előnyt. V a n n a k tsz-ek, ahol a tagok h á z t á j i f ö l d j é t úgy- szólván ingyen, sőt van olyan is, ahol teljesen ingyen m ű v e l i a tsz. Így h a t á r o z o t t a tagokból álló közgyűlés! A m i ott a kiadást, emitt a h á z t á j i b a n a nyereséget növeli.
A h á z t á j i gazdaság bevételeit általában megnöveli az is, hogy a közös gazdaság közbejöttével, nagyüzemi felárral értékesíti a termékeit, az is, hogy a h á z t á j i ku- koricaföldet a legjobb termőtalajon, legjobban előkészített s a faluhoz közeli föl- deken k a p j a k i a tagság. De még a piacra vitelben, a szállításban is kedvezmé- nyeket ad a szövetkezet a tagjainak, melyek m i n d a h á z t á j i jövedelmezőségének adatait j a v í t j á k fel. M i n t például, az is, hogy a munkaegységre j á r ó t a k a r m á n y - részesedés á r á t á l l a m i felvásárlási áron s z á m í t j á k fel, a m i k o r a közösből s z á r m a z ó összes jövedelmet k i s z á m í t j á k — holott a termék piaci á r a ennek á l t a l á b a n a két- szerese. De az ilyen olcsó takarmánnyal előállított termék is piaci á r o n értékesül.
Bonyolítja a számolást, számítást, hogy a tsz-tag a közösből tiszta jövedelmet kap, a háztájiból pedig bruttó bevételt, amiből le kellene vonni — a m i t á l t a l á b a n n e m vonnak le — n e m csak a létrehozására fordított m u n k á t , költségeket, h a n e m a kö- zösből átvándorolt t a k a r m á n y t s egyebeket is.
Sok „mellékesnek" tűnő, valójában azonban a közösből származó j ö v e d e l e m 448'
csökkenését, a h á z t á j i b ó l származó bevétel „jelentős" növelését eredményező ösz- szefüggés van a közös és a h á z t á j i viszonyában, Ezek persze nem valami érdes és kibékíthetetlen ellentétek, hiszen a közös gazdaság is a tagoké végeredményben, s a szövetkezet azért is igyekszik jól gazdálkodni, hogy m i n é l jobb életet biztosítson a tagjainak. S ha erre a h á z t á j i gazdaság ilyen m ó d o n való segítése is j ó eszköz, ezt a lehetőséget is k i h a s z n á l j á k a szövetkezet tagjai, minthogy ez nem ellentétes a népgazdaság érdekeivel sem. H a mégis fel-feltűnő s olykor egy-egy szövetkezeten belül heves v i t á k b a n felcsapó ellentétek b u k k a n n a k elő, ezek oka rendszerint az, hogy a szövetkezeten belül nem mindenkinek egyenlő az esélye, a lehetősége — rendszerint az elosztási módszerek kiegyenlítetlensége, aránytalanságai miatt — a háztáji jövedelmek gyarapítására.
Mindezt azért kellett elmondani, mert valóban élnek, léteznek nézetek és legen- dák a h á z t á j i gazdaság és a közös gazdálkodás „életrevalóságáról", a háztáji jöve- delmek nagyságáról; és m i v e l ezekben a szembeállításokban rendszerint a közös húzza a rövidebbet, érdemes a bonyolult kérdésnek erre az oldalára is ráirányítani a figyelmet. E nézetek és legendák bázisa — ahonnan aztán általánosan érvényesítő hatással elterjednek — a gyenge szövetkezetek. Itt valóban az következik be, amire H a t v a n i Dániel riportja is céloz, s a m i t így tudnék megfogalmazni: ahol nem tanul- tak meg ezer holdon gazdálkodni, ott a tagok egyenként kénytelenek megtanulni egy holdon, a háztájin gazdálkodni..
Mindez bizonyítja: a közös és a háztáji viszonya mennyire bonyolult, s ez a j ö v ő számára is izgalmas problémákat, ellentmondásokat rejt m a g á b a n . Még szóba kerül egyik-másik, most csak annyit szögezzünk le, hogy ezek a bonyolult össze- függések, ellentmondások a mezőgazdaság átmeneti s akár a k a r j u k ezt kimondani, a k á r se, mégiscsak a kísérleti állapotát jelzik: a kísérlet fogalmát azonban nem v a l a m i leszűkített értelemben használom. Ez a kísérlet egy történelmi méretű, for- radalmi jelentőségű, ú j korszakot elindító vállalkozás sikeréért történik. N e m mond- h a t j u k és ne is m o n d j u k a mezőgazdaság, a szövetkezetek m a i jelenségeire, mind- arra, a m i mostanra kialakult, hogy ez valamiképpen befejezett dolog. Mennyi de mennyi ú j születik is lépten-nyomon ebben a kísérleti állapotban! M e n n y i ú j ten- dencia keletkezik, s mindegyik akár embrionális állapotában is m a g á b a n rejti a jövő nagy és átfogóan érvényes vonásait. Lehet belőle rossz is, j ó is, de s e m m i sem szü- letik eredendően rossznak, sem eredendően jónak. A n á d u d v a r i módszer is meg a h á z t á j i ú j értelmezése is — hogy csak ennél a két p é l d á n á l m a r a d j u n k — annyi, de a n n y i rejtett, m a még nem látható ellentmondást rejt magában. A z o n b a n a dol- gok természetes mozgása felszínre hozza s bizonyára megoldja őket, m i n t ahogy a nagy folyamok is megtisztítják, m e g ú j í t j á k önmagukat, s bár a folyó vize mindenütt más, azért a folyó ugyanaz marad. Ezekről a készülődő, megoldásra v á r ó ellentmon- dásokról — ha m á r nem a m ú l t , h a n e m a jövő szempontjából p r ó b á l u n k vizsgálódni r- még a továbbiakban érdemes lesz egyet-kettőt megemlíteni. Tegyünk is fel né- hány kérdést, amelyek épp a j ö v ő számára ígérkeznek izgalmasaknak.
Legyen az első ezek közül az, a m i első pillantásra elméletinek látszik, így a gyakorlat és a gazdálkodás számára talán nem is számottevő. Azonban, m i n t kiderül, nem is olyan egyszerű ez a dolog. Elméleti és gyakorlati jelentősége egyaránt van.
A kérdés így hangzik:
Kié lesz a föld?
I n d u l j u n k ki abból, a m i t az elején említettem, s a m i t Foktőről is kimutatott Hatvani, hogy a m a i termelőszövetkezetekben még ugyanaz a paraszti generáció műveli a földet, amely a m ú l t b a n is élt már. Ugyanazon paraszti generáció élte át a földosztás nagy élményét, ez tért rá hallatlan érzelmi viharok közt a szövetkezésre, s a sokat emlegetétt idős korosztály tagjaként ők maradtak hűségesek a földhöz m a is. A z ötvenen felüli generációról van szó, amely a tesz-ek tagságának m a is kb.
hátvan százaléka.
A bevitt föld az övék. A gyerekeik azonban m á r elszakadtak a földtől. A n n y i r a köztudott ez, hogy bővebben nem érdemes boncolgatni, most ne is t é r j ü n k ki erre, .csupán arra a kérdésre p r ó b á l j u n k válaszolni: kié lesz a szövetkezetekbe bevitt föld? A tulajdonosa még bent van a tsz-ben, de a természet megmásíthatatlan rendjeként elöregszik. Meghal. A föld, örökösödési törvényeink értelmében az örö- kösé lesz. A gyerekeké. De hol vannak, s főképpen: hol lesznek ezek a gyerekek, amikor az öröklés bekövetkezik?
A z a l á b b i a k b a n összeállítottam tíz szövetkezeti. parasztcsalád m a i állapotát fel- tüntető táblázatot. K i több, ki kevesebb földet hozott be a szövetkezetbe. Ilyeneket kellett összegyűjtenem, hiszen a kérdés csakis az ő körükben tehető fel. Lássuk a
•táblázatot, amely a tíz parasztcsalád földbirtokának nagyságát, a gyermekek s z á m á t , elhelyezkedését, illetve életcélját tartalmazza, s természetesen azt is, hogy h á n y a n m a r a d n a k továbbra is közel a földhöz?
S o r s z á m F ö l d b i r t o k k h
G y e r m e k e k
s z á m a H o l v a n n a k a g y e r e k e k ? A tsz-ben m a r a d
1 8 1 f i ú fogatos a tsz-ben egy
1 l á n y elvált, üzemi m u n k á s —
2 6 4 f i ú egy üzemben villanyszerelő, egy hivatásos katona, egy vízügyi tisztviselő, egy tanácsi a l k a l m a z o t t
-
3 12 1 f i ú postatiszt —
4 4 2 fiú tényleges k a t o n a ha a l k a l m . lehet a tsz-ben
2 íány g i m n á z i u m i t a n u l ó —
2 íány g i m n á z i u m i t a n u l ó ált. isk. t a n u l ó
5 7 nincs gyerek -
6 2,5 3 lány otthon, a tsz-ben segít más faluban keresk. alk.
disszidált
igen, ha a férje is tsz-tag lesz
7 19 1 fiú ált. isk. t a n á r —
2 l á n y férje állatorvos férje a M Á V - n á l
8 15 1 l á n y járási k ö n y v t á r b a n -
9 4 3 f i ú mezőg. t e c h n i k u m üzemi s z a k m u n k á s 16 éves, elmegy a városba
ha a l k a l m . lehet egy
10 3 2 lány tsz-tag felesége
állami gondozott' (idióta)
—
79,5 24 ö t
Tehát a 79,5 hold föld 24 részre öröklődik, egyre-egyre 3,3 hold j u t . A n n a k az
•öt örökösnek, aki előreláthatólag a tsz-ben m a r a d , összesen 19,5 hold f ö l d m a r a d a birtokában. A f e n n m a r a d ó 54 hold, az összes örökölhető föld 76 százaléka m u n - kásoké, hivatalnokoké, pedagógusoké, s k i győzné felsorolni, m i f é l e f o g l a l k o z á s ú a k é lesz. Előáll az a helyzet, hogy a parasztok á l t a l ö n m a g u k s z á m á r a alakított termelő- szövetkezetek a bérleti szerződések tömegét köti m a j d a városi f ö l d t u l a j d o n o s o k k a l ,
hiszen a föld továbbra is a tsz kezelésében m a r a d , csak a tulajdon-, illetve tulaj-
•donosviszonyok bonyolódnak m a j d hallatlan mértékben. Egy-egy falusi termelő- szövetkezet legalábbis háromféle tulajdonviszonnyal szabályozott f ö l d ö n gazdál- kodik m a j d . Lesznek földjei, melyeket az á l l a m t ó l kapott örök használatra, t o v á b b á
•saját tagjainak behozott földjei, m e g a városi — nem paraszti foglalkozású |— föld- tulajdonosoktól bérelt földek. A mostani idős paraszti generációt követő tulajdonosi generáció elhalásával ez még csak tovább bonyolódik, a f ö l d t u l a j d o n elaprózódása — a nagy, egybefüggő t á b l á k elleplező felszíne alatt — hallatlan m é r t é k ű i s lehet
egy-egy falu határában.
Persze, a kérdés a gyakorlat számára a m a g a valóságában mégsem ennyire izgal- mas, hiszen egyrészt nem az egész földterületre érvényes. (Bár el sem h a n y a g o l h a t ó , hiszen a tsz-ekbe lépőknek csak 6,2 százaléka volt föld nélküli, illetve olyan, a k i n e k egy kat. holdnál kevesebb volt a földje, viszont több m i n t a fele 5 h o l d n á l n a g y o b b földdel lépett be a n n a k idején a tsz-be.) Másrészt meg kölcsönös megegyezésekkel családon belül is rendeződnek a dolgok a szövetkezetben m a r a d ó családtag j a v á r a , azonfelül okos és tapintatos intézkedésekkel, szabályozásokkal a n n a k az elvnek a jegyében, hogy a föld mégis a földet m ű v e l ő ' parasztságé, időben megoldható. A z -450
:ldő hozza el ennek a rendeződését is magával, de máris — m i n t a jövőben egyre tömegesebb jelenséggel — számolni kell vele.
E z a példa — m a g á n a feltett kérdésen t ú l ,— azt is ábrázolja, hogyan bomlik,
•.morzsolódik el, szívódik fel a parasztság az egyetemes társadalom szöveteiben, hogyan keresi az ú t j á t , a helyét a földtől e l á r a m l ó nagy néptömeg. Nagyobb léptékű, átfo- g ó b b érvényű statisztikák is igazolják ezt a mikrofelmérést, hiszen egy országos ér- vényű adat szerint — a m i persze sokféle helyi változatot, t á j eltérést eltakar — a parasztfiatalságnak kb. egynegyede m a r a d a mezőgazdaságban, fele az iparba vagy m á s munkáskategóriákba kerül, egynegyede pedig értelmiségi lesz. A m i egyúttal azt is jelenti, hogy egyre kevesebb az úgynevezett jDarasztfamíliák" száma, a t ú l n y o m ó többsége m á r i s „vegyes családdá" alakult át. A l i g hihető, hogy hiteles lenne m a m á r egy olyan regény, amely parasztcsaládról szólva m e g m a r a d n a paraszti miliőben, hi- szen t á r s a d a l m u n k m i n d e n rétegébe szétrajzanak az egykor még egységes és zárt paraszti f a m í l i á k . E m i a t t is veszít a súlyából a „kié lesz a f ö l d " kérdés, hiszen a távolra szakadt parasztivadék szemében v a j m i kevés „vagyoni" értéke van m á r a földnek, a m e l y a m ú g y is úgy jelenik meg a nem;paraszti sorban élő örökös gondo- latában, m i n t a m i „benn van a tsz-ben". Vagy ahogy tréfásan jegyezte meg egy tör- t é n e l m i érzékű parasztember, a m i k o r a földje sorsát jellemezve így fogalmazott:
„visszaszállt a szent koronára".
M i n d e z aztán — a földnek, m i n t örökölhető vagyonnak a problémája ,— elvezet
•egy m á s i k kérdéshez is. Ezt így f o g a l m a z n á m meg:
.Mi a legfontosabb a változások közt?
.Már ti. azok közt, amelyek az utóbbi tíz-tizenöt évben, az átszervezés óta a paraszti felfogásban végbementek. H a megkérdeznék tőlem, kevés töprengés után,, a z t hiszem, a lényegre tudnék tapintani. I n k á b b példákat mondok, melyek helyet-
tem is beszélnek.
J á r t a m Földesen, a Rákóczi Termelőszövetkezetben, ahol — van azért ilyen isi
— j ó n é h á n y fiatal található. Főként lány, a kertészetben. A lányokkal beszélgetve, nagy derültség és tanakodás közben kiderült: egyik-másik férjhez menendő lány m á r n e m tudja, m e n n y i földje volt az apjának. Nyolc hold? Tizenkettő? Tizennyolc?
A v á l l u k a t vonogatták: nem tudjuk, hát fontos ez? De azt mindegyik pontosan tudta, hogy k ö z ü l ü k melyik m e n n y i munkaegységet hoz össze egy évben. Sőt azt is, hogy a nősülendő korú — egyébként kevés számú — fiatalembernek m e n n y i a jö- vedelme a tsz-ben. Hogy a fiú szüleinek m e n n y i holdja volt? A z t sem tudták.
Fontos ez?
M á s i k példa:
Egy eladdig gyenge tsz-be ú j elnök került. P á r h ó n a p m ú l v a azzal kezdték ki, suttogva és n e m csak suttogva, hogy „eladta" magát, mert baráti körét a volt közép- parasztok között építette ki, azok között érzi j ó l magát, sőt még volt k u l á k is akad közöttük. A z elnök — fülébe j u t v á n a szóbeszéd /— a közgyűlésen válaszolt, és ki- jelentette: ő n e m azt nézi, hogy ki volt középparaszt, netán k u l á k vagy szegény- paraszt, h a n e m azt, hogy ki hogyan dolgozik a közösben, k i hogyan segít neki ab- ban, hogy a gyenge szövetkezet k i l á b a l j o n a nehézségekből. S ekkor m o n d t a a ne- kem igen-igen tetsző mondatot: „Az én legjobb barátaim azok, akik a legjobban dolgoznak, legtöbbet fáradnak a közös érdekében, akinek a munkája a legtöbbet ér". S felsorolta a barátait, a legtöbb munkaegységet teljesítők névsorából az első tíz nevet. Volt k ö z t ü k egykori szegényparaszt is meg középparaszt is, sőt csakugyan
— egykori k u l á k is.
Az az érzésem — s tapasztalataim igazolják ezt az érzést —, hogy nem nagy figyelem övezné azt a felszólalót, aki szövetkezeti gyűlésen azzal hozakodna elő, hogy neki több a joga, m i n t másnak, vele másképp kell bánni, m i n t mással, mert ő több földet hozott be, m i n t más. De azt se h a l l g a t n á k nagy benső megértéssel, aki másfajta, szerzett — egyébként azóta meghervadt — érdemei a l a p j á n igényelné a megkülönböztetett jogokat és kiváltságokat. Sőt, fejtegetésüket i n k á b b közbekiabá- lások z a v a r n á k meg, s a közbeszólók azt firtatnák: arról beszéljen, hogy most mit ér a munkája. S ha a m u n k á j a sokat ér akkor más. A k k o r odafigyelnének rá, :amit mond. (Csakhogy akkor nem a behozott vagyont emlegetné, meg hervadt ér-
demeit, h a n e m a m u n k á j a u t á n megillető jogairól beszélne.) Hallottam m á r olyat is, hogy egy szövetkezetben elhangzott a javaslat: aki negyedannyit dolgozik, m i n t a többi, annak" csak negyedszavazata legyen a közgyűlésen, mert a n e g y e d m u n k á j ú
•ember — negyedértékű ember.
Itt, ezekben a dolgokban l á t o m a legfontosabb változást, a m i a szövetkezeti át- szervezés óta a paraszti gondolkodásban, erkölcsben bekövetkezett. A b b a n , hogy
451'
egyre i n k á b b érvényre j u t a felfogás: az ember értéke, becsülete, a közösségben ér- vényesíthető joga elválaszthatatlan a végzett munkájától. A m u n k á t ó l — m o n d o m , s ez, paraszti világfelfogásról szólva, nem kicsi dolog. Egy történelmileg k i a l a k u l t ér- tékrend megváltozásáról van szó, ezért tartom ezt a legfontosabbnak.
N e m m o n d o m azt, hogy ez v a l a m i teljesen ú j dolog. A dolgos parasztok gon- dolkodásától, erkölcsétől — ahogy egymást és a világ dolgait fölbecsülték — soha sem volt idegen a m u n k a szerinti megbecsülés. Az, hogy az emberséget, a belső értékeket a m u n k a növeli m e g igazán, viszont a henye, l é h a magatartás elérték- teleníti az embert. L e g i n k á b b a közösen, „ b a n d á b a n " dolgozók között érvényesült ez az értékrend, amelynek a l a p j a a m u n k a . Csakhogy ez a felfogás, ez az erkölcsi n o r m a t í v a nem tudta á t h a t n i az egész parasztságot. A z t is m o n d h a t n á n k : csak a m u n k á b ó l , m u n k á n a k élők, két kezük erejével ö n m a g u k a t és családjukat e l t a r t ó paraszti rétegekben szivárgott szét: így volt híre, becsülete, m o n d h a t n á n k rangja a j ó kaszásnak, aratónak, a lányok közt a szorgalmas kapásnak, a dolgosnak, a k i n e k ég a kezében a dolog. De csak a m a g a körében és csak a m u n k á b a n . A t á r s a d a l o m felé ú t j á t állta e munkás-dolgos erkölcsnek a vagyon korlátja, a vagyoné, mely- nek bűvöletében, kasztképző mechanizmusában az emberi értékrend igen g y a k r a n fordult a visszájára.
De m i n e k erről sokat beszélni? A z idősebbek m i n d e z t nagyon jól t u d j á k , a fiatalokat pedig, hogy s m i n t volt a m ú l t b a n — n e m nagyon érdekli. A z ő életük- ben ezek a régi ítéletek m á r nem játszanak fontos szerepet. A „Talpalatnyi f ö l d "
Góz J ó s k á j á n a k és J u h o s M a r i k á j á n a k szépen tragikus, illetve tragikusan szép tör- ténete m a m á r n e m eshetne meg, vagy ha igen, h á t nagyon odafigyelnénk, m i n t v a l a m i igen különös kivételre.
Nos, h a a változás ebben a legnagyobb, akkor nyilvánvaló, hogy ez a változás rejti m a g á b a n a legtöbb konfliktust, melyek az á t m e n e t során jelentkeznek. K o n f - liktus aztán adódik bőven, csak oda kell figyelni.
Emlékszem, egy tanyasi tsz központjában a hirtelen j ö t t esti zivatar összezárt bennünket, a tsz vezetőit meg n é h á n y fiatal legénykét. A hosszúra n y ú l t beszél- getés alatt i n k á b b a vezetők vitték a szót, a fiatalok, h á r m a n , félrehúzódva hallgat- tak. De amikor elállt az eső, s elfele indulva, a h á r o m legényhez o d a m e n t e m el- köszönni, s jött az elnök is, egyikük megszólalt. „Figyeltük á m , e l n ö k elvtárs, m i k e t mondott ennek az írónak, ehol ni, feljegyeztük!" S egy pepita fedelű füzetet vett elő, megmutatta, hogy csakugyan jegyezgetett. A z t különösen, a m i k o r arról folyt a V i t a : miért mennek el a fiatalok, m i t kellene tenni, hogy ne h a g y j á k itt a szövetkezetet.
„Szépen el tudta m o n d a n i , m i t kellene tenni, csak arról n e m beszélt, hogy miért nincs becsülete a fiatalok munkájának a m i szövetkezetünkben. Csak azért, m e r t m i fiatalok vagyunk? De most m á r későre jár, m a j d a legközelebbi közgyűlésen kér- dezzük meg inkább, ott a z t á n k i m u t a t j u k , hogy k i m e n n y i t dolgozik, és hogy k i t mennyire becsülnek." A három fiatal legény elindult haza, elszántan, a sötétben, az elnök pedig nem kevés szorongással gondolt a legközelebbi közgyűlésre.
A z t á n elgondolkoztam m a g a m is: ilyen m ó d o n n e m csak ebben az egyébként j ó l m u n k á l k o d ó szövetkezetben hánytorgathatnák fel a fiatalok: m i é r t nincs az ő m u n k á - j u k n a k becsülete. Mert az ő szemszögükből ítélve, sokféle ok m i a t t — a m i t az öre- gek rendszerint nem értenek meg — valóban nincs. D e azon is elgondolkoztam: v a j o n . a m ú l t b a n , a régi patriarchális, tehát apajogú paraszti családban emlegethette
volna-e m u n k á j á v a l szerzett jogait így egy parasztlegény? A l i g h a merészelte v o l n a , vagy ha igen, apai pofon lett volna r á a válasz, meg az ismert szöveg: „ A m í g az é n kenyeremet eszed . . . " stb. Nagyon igaz és figyelemre méltó, a m i t az így keletkező konfliktusokról Sas Béla írt a hozzászólásában, a fiatalok és a tsz-ek viszonyát boncolgatva.
A m u n k á v a l szerzett jog és becsület azonban, m i n t egyre szilárduló erkölcsi törvény, m a g á v a l hozza az ú j emberi viszonyokat és konfliktusokat a családon kívül is. E konfliktusok felfedése közben rendszerint ilyen kérdésekre kell f e l e l n i :
— s én, m i n t író is, épp ezekre keresek választ, példa r á a Pirostövű n á d c í m ű tv-film is ,— vajon m i k gátolják az egészséges, a m u n k á n a l a p u l ó szocialista pa- raszti erkölcs kibontakozását? A m u n k a joga és becsülete áll-e m e g v a g y p e d i g a dolgos-munkás erkölcsiségtől mindig is idegen sógor-koma, kupec-üzletelős er- kölcs? Birkózik ez a kettő egymással, s a m u n k a szerinti becsületnek, m i n t erköl- csi értékrendnek m é g sokféle és nehezen irtható nézetbeli, magatartásbeli „ellen- féllel" kell megküzdenie. A m i alföldi, folyóáradásos földjeinken, m é g a j ó l el- m u n k á l t szántásokon is, különösen vizes esztendőkben fel-felszúr a m é l y b ő l a z egykori lápok, vadvizek emlékét felhozó n á d zöld, hegyes d á r d á j a — így tör fel 452'
a z emberi tudatban is a régi, már-már elsüppedő mélyvilági m a r a d v á n y erkölcs- ben, magatartásban.
Érdemes odafigyelni a r r a is: ha gyengén gazdálkodó, rosszul m ű k ö d ő termelő- szövetkezetben keresi az ember az okokat meg a bajok megoldását, s ha a mélyebb emberi összefüggések vizsgálatába is h a j l a n d ó elmerülni, feltétlenül r á a k a d azokra az ellentétekre, amelyek épp abból fakadnak, hogy abban a közösségben még nem érvényesül a m u n k a és a becsület, a m u n k a és a jog, a m u n k a és érvényesülés el- választhatatlan szocialista összefüggése. Hányszor hallom ilyen helyeken a dühös kifakadást: „Itt, elvtárs, csak a n n a k van becsülete, aki nem dolgozik, h a n e m szá- jal." Lehet, hogy a konkrét esetben és helyen a kifakadó túlozott, de pontosan ki- fejezett v a l a m i szükségszerűséget, m i n t kívánságot: ne a n n a k legyen becsülete, aki szájal, h a n e m annak, aki dolgozik. A m u n k á n a k legyen becsülete. A h o l ugyanis a m u n k á n a k nincs becsülete, ott a szocializmus szempontjából nem m e n n e k — nem mehetnek! — j ó l a dolgok.
Persze, a szocialista munkaerkölcsöt el lehet torzítani sokféleképpen. Koráb- ban, a 63—64-es évben különösen gyakorta és szívesen ábrázolta a L u d a s Matyi a tsz-parasztságot, a m i n t lustálkodik, henyél, hűsöl — nem dolgozik. így is el lehet torzítani a szocialista munkaerkölcsöt: henyélés, lustálkodás, hűsölés, ez is arra vall, hogy a m u n k á n a k nincsen becsülete. Csakhogy az is igazság, hogy a paraszt, a tsz-parasztság is, nem lusta, nem hűsöl, amikor dologidő van — és a m u n k á n a k becsülete is v a n ! A z L. M . „parasztszemlélete" igen-igen ferdén állt be a valóság- hoz képest, ennek aztán meg is lett a hátulütője, amikor az 1966 j a n u á r i árrendezés idején a városi lakosság körében határozott parasztellenes hangulat keletkezett.
E z n e m is csoda: eddig t- s nem csak a L u d a s Matyiről van szó — nem látott mást, csak lusta, élősködő, henyélő parasztokat. S l á t t a őket — az újságokban, rajzban — épp akkor, amikor, akinek szeme volt, a valóságban láthatta: az azelőtti években soha n e m voltak olyan tiszták, jól műveltek, gazmentesek a szövetkezeti földek, m i n t é p p akkor, amikor a legtöbb k a r i k a t ú r a gúnyolta ki a henyélő parasztokat.
Karikatúra, szatíra — m o n d h a t n á n k —, de én azt hiszem, a szatírának, a karika- túrának sem árt, h a igazat m o n d és célba talál. A paraszt — ismétlem — nem henyélt. Dolgozott. Mert az a paraszt, akinek n e m ízlett a paraszti m u n k a , annyi, de a n n y i a l k a l m a t talált, hogy otthagyja az a m ú g y is lenézett foglalatosságot.
A kérdés tehát úgy áll: ha nem dolgozott a közösben, keresett m u n k á t , haszno- sabb elfoglaltságot r- máshol. S ha a közösben n e m dolgozott (bár aki látta, tudja, még a legszűkösebben osztó tsz-ek földjeit sem öntötte el a gaz), azért nem dolgo- zott, mert ott nem látta értelmét, becsületét a m u n k á j á n a k . N e m látta pedig azért, mert h i á b a dolgozott akármennyit, h i á b a kezdte tavasszal akármennyi bizalommal, őszre az derült ki, hogy a m u n k á j a m i t sem ér. A z t is tapasztalhatta, hogy ugyan- akkor a hasonló körülmények közt, hasonló minőségű földeken, olykor-olykor ugyanabban a faluban, de egy másik termelőszövetkezetben, ugyanannyi munká- n a k kettős, sőt háromszoros az értéke, az ő véleménye szerint — a becsülete. S ha nem dolgozott, első helyen nem a parasztot kell megfigyelni, megróni, a m i n t ki- hullik a kezéből a szerszám, hanem a vezetőit, akire rábízta földjét, sorsát, mun- káját, de a k i k vízre vitték hozzá nem értésükkel, önzésükkel, de leginkább mégis a szellemi, észbeli tehetetlenségükkel.
Ha a jövő felől közelítjük meg ezeket a gondokat, azt kell látnunk, hogy az el- telt 10—15 év alatt mégiscsak végbement valamiféle egészséges szelekció is a veze- tők körében, r á a d á s u l felnövőben van egy ú j , fiatal szakember generáció, amely m á r tud nagyüzemi méretekben gondolkozni, tervezni, intézkedni. A h o l ez még n e m következett be, illetve nem realizálódott, ott persze a megoldatlan állapotok t o v á b b keserítik a dolgozni kész parasztokat, onnan továbbra is nagy lendülettel — a természetesnél és szokásosnál erőteljesebben — á r a m l i k el a fiatal generáció.
A m i k o r a szövetkezeti parasztság életkora (1965-ben) 54 év, a gyenge tsz-ekben 60 év! A felgyűlt bajok halmozottan nehezítik a kibontakozást, a m i t az is bizonyít, hogy egyes megyékben, járásokban évről évre alig csökken a gyenge szövetkezetek száma, mellettük viszont a m á r megalapozott, megszilárdult, megfelelő tartalékkal, biztonsági a l a p p a l bíró szövetkezetek tovább emelkednek — mélyül a szakadás az egyes szövetkezeti kategóriák között. Hitelekkel, olykor m é g árrendezéssel is, ez a feszített állapot aligha oldható fel; belülről, a szövetkezeti mozgalom belső erői- ből kell felfedezni, megtalálni a megoldást.
S ebben nagy az ifjúság szerepe. M i n d e n tekintetben nagy az ifjúság szerepe.
A j ö v ő szempontjából a legfontosabb kérdés:
453'
• Mi lesz a fiatalokkal?
Hogyan rendezi a viszonyát a szövetkezethez, m i k é n t tekint a szülei által a l a - pított szövetkezetre a most felnövő paraszti generáció? Ez a gond egyre sürgetőbb-
— a „Füstölgő f a l u " és v i t á j a b á r k i t meggyőzhet /-, a megoldás szüksége szinte azon- nali. A szövetkezeten belüli magas átlagéletkor a természet rendje szerint azt h o z z a magával, hogy egyre több, m u n k á b a n megfáradt kéz v á l i k reszketőssé, sokat l á t o t t szemek homályosodó látásúvá — kiesik a z öregek kezéből a szerszám, k i veszi á t tőlük? M a k ó n , amikor a h a g y m a dolgaival közelebbről ismerkedtem, é p p az a k é r -
dés szaladt k i a számon: vajon lesz-e, a k i húsz év m ú l v a a h a g y m á t megtermeli?' A kérdés itt azért jogos, mert b á r egész mezőgazdaságunkban sok m á r a gép (a g a - bonatermelés gépesítése közel j á r a teljességhez), n é h á n y belterjes és munkaigényes- k u l t ú r a — köztük az értékes devizát hozó hagyma — termelésének gépesítése bosz- szantóan megoldatlan.-A m a k ó i hagymás, a k i egy régi t a n u l m á n y szerint „bolondja, a földnek", még vállalkozik rá, hisz egész életében ezt csinálta, hogy kora tavaszon térden csúszva végig araszoljon a hideg, sáros földön, a m i k o r a d u g h a g y m á t el- duggatja — erre sincs gép —, arra is vállalkozik, hogy ősszel ugyancsak t é r d e n csúszva kiszedje a földből a h a g y m á t /— e r r e sincs gép —, óvatosan b á n v a véle,, nehogy megsértse s ezáltal exportra a l k a l m a t l a n n á tegye a sok gonddal végre m e g - termelt árut. t>e az a fiatal generáció, amelyet a vagyon, a föld m á r n e m k ö t , s amelyre annyi kényelmesebb ipari s megbecsültebb egyéb foglalkozás v á r — s- választhat is köztük —, aligha fog erre húsz év m ú l v a vállalkozni. M á r se igen vállalkozik.
Persze a „ki fogja megtermelni" aggodalmas kérdés n e m csak a hagymánál- tehető fel, hanem szinte m i n d e n olyan mezőgazdasági és kerti terméknél, amelynek, megtermelése m a még sok eleven munkaerőt k í v á n . A „Füstölgő f a l u " s z í n h e l y é n a fűszerpaprika és a zöldség egyelőre aligha gépesíthető termelése a d j a fel a leckét,, másfelé más. A Duna-kanyarhan p é l d á u l a m á l n a , Szabolcsban az a l m a szedése stb.
M á r i s a gyors, ügyes kezek h i á n y a m i a t t csökken épp a városok közelében (ahol pedig közel a piac) a zöldségtermelés területe, s h ú z ó d i k vissza távolabbi tájakra,, ahol még van lappangó munkaerő. Ilyenfajta termékeink a gépesítés alacsony f o k a
ellenére is épp amiatt versenyképesek a világpiacon, mert az erősen gépesített n y u g a t i mezőgazdaság nem „bíbelődik" az aprólékos Kézi m u n k a igényű termékek előállí- tásával, vagy ha igen, a ráfordított m u n k a az á r a k b a n is jelentkezik, t e h á t d r á g a , m í g a m i e n k még — íme, az öreg kezek haszna — b í r j a a versenyt á r a k b a n is. M i n d - azonáltal remélhető, hogy a gépesítés hiánya m é g sem fenyeget súlyos következ- ményekkel, lesz gép a h a g y m a termelésének könnyítésére is, a m i n t h o g y v a l ó b a n történnek sikeresnek ígérkező kísérletek a Dél-alföldi Mezőgazdasági K u t a t ó I n t é - zetnél. A kérdés azonban továbbra is érvényes: m i lesz a fiatalokkal? E l m e n n e k — hangzik a kapásból adott válasz. Azonban, ne h a m a r k o d j u k el, g o n d o l j u k m e g ala- posabban a feleletet.
T é r j ü n k vissza az i m é n t felidézett jelenethez, a m i k o r is a hirtelen j ö t t esti zivatar összezárt bennünket egy tanyasi tsz k ö z p o n t j á b a n . Békésen történt ez, a bé- kési Október 6. Tsz-ben. A z esti beszélgetés, m i n t említettem, a fiatalok k ö r ü l for- gott, s végül is azokban az elvekben, tennivalókban á l l a p o d t u n k meg, a m e l y e k nem.
csak Békésen, hanem máshol is, bárhol, ebben a p r o b l é m a k ö r b e n helyes elvek és szükséges tennivalók. A fiatalok „itthonmaradásának", i t t m a r a s z t a l á s á n a k a szö- vetkezeten belül a következő módozatai lehetségesek: először is, lehetőleg egész éven át tartó kereső foglalkoztatás megoldása. Másodszor: állandó, rendszeres pénz- fizetés a végzett m u n k a alapján. Harmadszor: az elérhető és megvalósítható szó- rakozási lehetőségek, a közösségi élet feltételeinek a megteremtése, a m i m á r n e m csak a szövetkezeten m ú l i k s nem csak az ő dolga. Ezekre reagált a h á r o m legény olyanformán: feljegyeztük, m a j d szóvá tesszük a legközelebbi közgyűlésen, m i k e t
mondott, ígért az elnök.
H a jól megfigyeljük ezeket a feltételeket, úgy t a l á l j u k : nem m á s o k ezek, m i n t a m i t máshol, tehát az iparban, városi m u n k a h e l y e n a fiatal megtalál. Így is á l l tehát a helyzet: ha ezeket a lehetőségeket itthon megtalálja, nem megy el. Illetve:
kevesebb megy el. H a n e m találja meg, szívesen csomagol és megy. A z á m , csak- hogy a mezőgazdasági m u n k a természete ősidőktől kezdve és m é g n a g y o n sokáig a természet ritmusához igazodik, ez pedig ázt diktálja, hogy a m u n k a z ö m e a föl- deken nyáron zajlik, télen a határban csönd van és nyugalom. A gépesítés persze némiképpen oldja ezt a szigorú törvényt, a gépek télen is m u n k á l k o d h a t n a k . H a nem a földet m ű v e l i k , a k k o r szállítanak, az állattenyésztés k ö r ü l is m o z g á s b a hoz- hatók, s épp a természet ritmusához igazodva, a téli i d ő m ű h e l y i m u n k á r a , gép- 454'
javításra, szerelésre hasznosítható, tehát a gépek k ö r ü l akad m u n k a télen is. A tech- nikához való vonzódás életkori sajátosságán túl ez is egyik magyarázata annak, hogy a gépek k ö r ü l t a l á l h a t j u k i n k á b b a fiatalokat. A növénytermesztésben m á r i n k á b b az öregek, a feleségek (a férjek oda v a n n a k az iparban, városban) meg azok a fiatalok dolgoznak, a k i k nem önálló tagként, szüleiknek segítenek a m u n k á b a n . A békési Október 6.-ban egész napon át a szántóföldön egyetlen fiatal legénykét t a l á l t a m ; a p j a helyett, a k i t hivatalos dolga a f a l u b a szólított, hajtotta a lovakat..
S n é h á n y leányt, a k i k szülei munkaegységkönyvére a kertészetben babráltak.
Nos, a probléma éppen itt kezdődik.
A világ megnyílt és mozgásba jött. A z egykori zárt, patriarchális paraszti csa- l á d széles és mindenfelé megnyíló csatornákon át kapcsolatba került a külső hatá- sokkal. A parasztsorból j ö v ő fiatalok rokoni, ismerősi tájékoztatásokból, újságok- ból, rádióból, tv-ből, de egyre i n k á b b ö n m a g a személyes tapasztalatai a l a p j á n is megismerkedhet a társadalom „szokásaival". Világjelenség, korjelenség, hogy a most felserdülő fiatalok vágyaik megformálásához, egyéniségük felépítéséhez, ki- alakításához sokkal több „kapaszkodót" találnak a családon kívül, m i n t a családon belül — ez óriási változás a múltbeli generációk ú t j á h o z képest 1—, s ez a változás m a is m á r , de a jövőben m é g inkább, a paraszti fiatalokra érvényes leginkább.
Micsoda világ fogadja, készteti álmélkodásra őket, ha k i p i l l a n t a n a k családi körük- ből! A serdülőkorból kinövő, a nyolc általánost elvégzett s most m á r munkaképes és m u n k a j o g ú fiatal körülnéz. Ismerve a társadalom „szokásait", önmaga is képes m á r eldönteni, hol lenne jobb, és hogyan lenne j o b b ebbe a társadalomba bele- helyezkedni. S azt a helyet választja, ahol megkapja a rendszeres fizetést a rend- szeres m u n k a után, s fiatalos társas ösztöneit is i n k á b b kielégítheti. A légkönnyebb megoldás az, ha elmegy az iparba. Vagy, ha mégis a szövetkezetben m a r a d (kény- telen maradni), azt akarja, úgy akarja, ahogy az üzemben van. Elfelejtettem leírni, amikor a h á r o m legényt megkérdeztem: miért m a r a d t a k ők itt, amikor a n n y i a n el- mentek, ezt válaszolták: „mert m i olyan j ó bolondok vagyunk". S feljegyezték, mintegy a számonkéréshez alkalmas elnöki nézeteket: rendszeres m u n k a , rend- szeres ö n á l l ó kereset, társas élet.
S ez az, a m i t a szövetkezetek aligha t u d n a k tömegesen megadni.
Néhány következtetés
Jelenségek, konfliktusok láttán — melyekben a m ú l t elemeivel vívott vita köz- ben a j ö v ő érik — érdemes levonni néhány következtetést.
1. A családon belül érzelmi, felfogásbeli szakadás keletkezik azáltal, hogy a fiatal generáció szemében — láttuk a földesi l á n y o k n á l — m á r nem a föld, a vagyon, hanem a m u n k a és a kereset az uralkodó és a döntést befolyásoló m o m e n t u m . H a választani kell — könnyen választ. Nem úgy, m i n t apja, anyja, akiknél a vagyon iránti vonzalom, a földhöz kötődés ösztönösen, a t u d a t n a k mintegy a küszöbe alatt,, bevallottan vagy titkoltan, hat — és fogva tart.
2. M é g m i n d i g a családon belül: az öregek azt szeretnék, ha m i n d e n szántó- földi terményből, t a k a r m á n y b ó l természetben vihetnének haza, hogy a háztájiban feletetve, értékét megduplázzák, a h á z t á j i jövedelem (az a legbiztosabb, a m i belül van a kapun) m i n é l több legyen. A fiatal ellenben készpénzt szeretne inkább, mert az k i m u t a t h a t ó a n és zsebbe dughatóan az övé, ellenben a részes művelésből haza- vitt terményt az apa hízó b i k á j a , hízó disznója, tejelő tehene eszi meg. Egyszerű ez a képlet, de benne van az a konfliktus is, a m i a j ö v ő számára nem érdektelen:
ami az idős és fiatal, tehát a jelen és a jövő tsz-parasztjai fejében a részes mű- velés—készpénz jövedelem dolgában előbb-utóbb kibontakozik m a j d .
3. B á r m e n n y i r e is a realitásérzék dicséreteképpen említettem a fejezet elején a részes művelés elismerését, mégis, a jövő szempontjából máris l á t n i lehet, hogy az idő nem ennek az elosztási módszernek dolgozik. N e m csak az előbbi pontban halványan jelzett konfliktus lehetősége miatt, hanem amiatt sem, mert a szántó- földi, nagy tömegű t a k a r m á n y és egyéb termék előállításában egyre nagyobb sze- repe lesz a technikának, a k é m i á n a k (vegyszeres gyomirtás!), a m i az eleven kézi.
m u n k a íermésnövelő hatását, illetve a n n a k arányát egyre csökkenti, s előbb-utóbb kibukkan az ellentmondás: nem igazságos, hogy a kevés hatású egyedi m u n k a fölözze le a többlettermést, a m i pedig i n k á b b a közös által megteremtett gépi, kémiai beavatkozásnak köszönhető. Feljegyzésre méltó, hogy a n á d u d v a r i módszert elindító n á d u d v a r i Vörös Csillagban máris változtattak nagy hírű módszerükön:
azokon a kukoricatáblákon, ahol vegyszeres gyomirtást alkalmaztak, a termésnek 455'
m á r nem húsz, h a n e m tíz százaléka azé, aki a földet kézzel is művelte. A fiatalok, a technikával b á n ó k köréből jelentkezik máris, és jelentkezni fog egyre i n k á b b az igazságos megoldás sürgetése — íme, a folyam, a m i n t megtisztítja ö n m a g á t !
4. A fiatalok megtartásának, itthonmarasztalásának életbevágóan fontos köve- telménye: az egész évi rendszeres foglalkoztatottság. M á r i s kezd érvényre j u t n i az a helyes elv, hogy — újrafogalmazva a kérdést: m i k h á t a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek? /— tágítani, bővíteni kell a tsz-ek tevékenységi körét. A p r o f i l j á t , ahogy ezt közgazdásznyelven m o n d j á k . Tulajdonképpen azt kell ú j r a megfogal- mazni: m i tartozhat ide. A m e l l é k ü z e m á g a k kifejlesztése n e m á l l h a t m e g l á b t ö r l ő k , fűzfa kosarak készítésénél, a gyékényfonás hagyományosan szűk küszöbénél — t ú l kell lépni a „hasúraszocializmus" naiv korlátain. A tevékenységi k ö r bővítése nyil- vánvalóan megkívánja, hogy ne csak a termékek megtermelése, h a n e m — a gazda- ságosság és célszerűség határain belül — a raktározás (mélyhűtés), a feldolgozás (konzerv- és tartósított cikkek), a szállítás, fuvarozás, m e l l é k ü z e m e k telepítése is, meg esetleg kereskedelmi, építőipari tevékenység is beleférjen ebbe a „profil"-ba.
A gazdasági élet jelenlegi mechanizmusa, struktúrája persze, nehezen t ű r n é ezt a voltaképpen ú j formációt, amely ezáltal a mezőgazdaságban k i a l a k u l — a r r ó l n e m is szólva, hogy mennyire m á s típusú vezetőgarnitúrát igényel a szövetkezeten belül ez az ú j f a j t a gazdálkodási profil. Láncszemekként kapcsolódnak tehát egybe a szervezési, vezetési tennivalók, melyek abból az egyetlen gondolatból, illetve szük- ségletből keletkeznek, hogy egész éven ót kell foglalkoztatni a fiatalokat, h a a szük- séges mértékben a mezőgazdaságban a k a r j u k tartani őket.
5. A társadalom „szokásainak" megismerése, s az a lehetőség, hogy az élet „ka- p u j á b a n " értékes munkaerejét felkínáló, a vagyon vonzóköréből kiszakadt paraszt- fiatal választhat a m u n k a h e l y e k közt, magával hozott egy teljesen ú j vonást a szö- vetkezeti életbe: rohamosan n ő az alkalmazottak száma és aránya. Persze e n n e k nem csupán a fiatalok „ipari viszonyokat" sürgető törekvése az oka. A z a l k a l m a - zotti réteg növekedése sokféle okra vezethető vissza. Mindenekelőtt m o n d j u k meg, hogy az 1961-es 12,6 ezerről h á r o m év alatt, 1964-re éppen tízszeresére, 121 ezerre emelkedett a szövetkezetekben az alkalmazottak száma. A növekedés tendenciája pe- dig éppenséggel gyorsuló, a m i t az bizonyít, hogy egyetlen év alatt, 1963-tól 1964-ig, az alkalmazottak aránya a z összes dolgozó tsz-tagokéhoz képest 9,5 százalékról 16,8 százalékra nőtt! Mindez azt jelenti, hogy ez a jelenség nagyon jelentős t á r s a d a l m i törekvést fejez ki, a m i gyakorlatilag ú j megoldások a l k a l m a z á s á t , elméletileg pedig újszerű következtetések levonását követeli.
A mostani fiatal generáció r s az őt követő m é g i n k á b b ! — n e m egyszerűen a társadalomban szokásos fizetési-kereseti viszonyokat szeretné viszontlátni a mező- gazdaságban, h a n e m ö n m a g a és családja jövőbeni biztonságát tekintve is nivellá- lódni szeretne, tehát nyugdíjak, a biztosítási ellátás tekintetében is azt szeretné itt megtalálni, a m i t máshol m i n d e n t o v á b b i nélkül megtalál. A z o n m á r e g y á l t á l á n n e m csodálkozunk — megértjük emberileg —, ha egy mezőgazdasági szakember, szak- képzett könyvelő, gépész stb. csakis alkalmazottként h a j l a n d ó „ b e á l l n i " m é g a j ó l fizető szövetkezetbe is, hisz n y i l v á n v a l ó előnyöktől esik el, h a szakképzettségét tag- ként akarja hasznosítani. A szövetkezet állatorvosának, gépészeinek, agronómusá- nak nem v a l a m i biztató az a perspektíva, hogy tsz-nyugdíjat k a p j o n , s e m i a t t elessen a m i igen előnyös nyugdíjtörvényeink szerinti- méltányos á l l a m i nyugdíjtól. D e az a fiatal paraszt is, akit m á r n e m köt a földtulajdon ösztöne, s m u n k a e r e j é n e k tel- jében választhat és választ is a lehetőségek közt — egyre i n k á b b a felé a gondolat felé h a j l i k : ha megkapom társadalombiztosításban, n y u g d í j b a n , rendszeres fizetés- ben, a m i t máshol — maradok. H a nem kapom meg /— megyek oda, ahol m e g k a p o m A z utóbbi időben m i n t h a az eláramlással ellentétes i r á n y ú vonulás is m e g i n d u l t volna: m e g u n v a a „kalandozások korát", visszafelé is j ö n n e k m á r az i p a r b ó l a me- zőgazdaságba az egykori parasztok. A z ám, csakhogy meggondolja: eldobja-e az ál- l a m i vállalatoknál, üzemeknél megszerzett nyolc-tíz éves nyugdíj- s egyéb jogait.
S nem dobja el: ha teheti, alkalmazottként tér vissza a szövetkezetbe.
H a a j ö v ő felől nézzük a paraszti biztonság kérdését, azt kell m o n d a n u n k : a most életbe lépő i f j ú generáció észjárását megértve, a népgazdaság érdekeit és szükségleteit is számításba véve, alighanem r á kell keríteni a sort, hogy ezekre a fiatalokra vonatkozóan és érvényesen, ú j j á kell szervezni a szövetkezeti n y u g d í j a k és a biztosítás jelenlegi rendszerét. Épp ehbe az i r á n y b a h a t n a k azok az intézke- dések, melyeket az 1966-os árrendezéssel együtt a k o r m á n y a társadalombiztosítás, családi pótlék dolgában életbe léptetett, közelítvén az itteni viszonyokat az általá- . noshoz.
456'
6. A paraszti világ mostanában, ha nem is olyan látványosan, mint az átszer- vezés nagy fordulójában, mélyrehatóan alakul át, s ennek fontos elméleti, politikai, gazdaságpolitikai következményei lesznek. A paraszti észjáráshoz, hagyományokhoz is hajlékonyan idomuló gazdálkodási módszerek, elosztási megoldások — melyekről korábban szóltam — nem csak kielégítik a paraszti elképzeléseket, hanem egyúttal
— s ez bennük a dialektikus — meg is változtatják az egész parasztság gondolkodá- sát. Magát a parasztságot is, a szövetkezeteket is — amiknek nem csak gyakorlati, hanem elméleti következményeiről is. máris bátrabban kellene elmélkedni. A mai paraszti valóságnak a jövő felé mutató jelenségeiből máris előre sejthető, hogyan kell korszerűen értelmezni a falu és a város közötti, az ipari és a mezőgazdasági munka közötti lényeges különbségek eltűnésével, az össznépi és csoporttulajdon közötti viszonyok alakulásával, továbbá az egységes szocialista paraszti osztály kialakulásával kapcsolatos elméleti tételeket.
De ne bocsátkozzunk elhamarkodott ítélkezésekbe. Egyelőre csak annyit: érde- mes töprengő figyelemmel kísérni mindazt, ami ma a mezőgazdaságban, a paraszti világban, gondolkodásban történik. Fontos és izgalmas dolgok történnek. A régi feudális színezetű paraszti élet tulajdonképpen most hajlik át a jövőbe, amely már egy felvilágosult és a szocialista nemzet testébe minden ízével, érzékével szervesen beépülő modern, szocialista parasztság jövője lesz.
Fischer Ernő: Táj
3 Tiszatáj
