Kassák fogadtatása „A Tett" előtt
A Tett és a magyar avantgárd fogadtatását már sokszor elemzték, kevesebb szó esett viszont Kassák első köteteinek visszhangjáról.1 Kassáknak A Tett előtt három kötete jelent meg: Életsiratás (novellák), 1912, Isten báránykái (három egyfelvonásos), 1914, Eposz Wagner
maszkjában (versek), 1915. Ezek a művek alapozták meg Kassák tekintélyét.
A liberális Magyarország liberális sajtója a várva-várt autentikus proletárírót üdvözölte Kassák Lajos személyében. A liberális sajtó sokrétegű, tagolt, ellentmondásos. A Nyugat és ellenfele, a Magyar Figyelő egyaránt beletartoznak. Éppen így A Hét az Új Idők, a szociáldemokrata Népszava vagy a katolikus Élet. Az 1913-ban indult Új Nemzedék első évfolyamaiból inkább csak utólag olvasható ki az antiliberális tendencia. A Magyar Kultúra és Tudomány viszont indulásától fogva (1914) harcosan, agresszíven antiliberális.
A liberális kritikusok és írók egy része az irodalom megújulását a munkásságtól illetve a szocializmustól várja, a hivatalos szociáldemokrata párt sokszor szektás irodalompolitikája ellenére is. Garami Ernő A megváltás felé című drámájának alakjait elemezve, Ignotus a Nyugat első évfolyamában így írt: „Ezeket élettikben meglátni s a művészetbe bevinni csak ők képesek, mint a felszabadulását, a művészethez való felemelkedését sem köszönheti majd a munkás nép másnak, mint önmagának, — s mint ahogy felszabadulásával az emberiséget, művészetével a művészetet viszi majd a megváltás felé".2
Hasonlóképpen látja a munkásság és a szocializmus szerepét Ady is, aki a Népszava Ol
vasótárának is dolgozik, Nagy Lajoshoz és Juhász Gyulához hasonlóan. Jellemző, hogy Kosztolányi a Modern költők című könyvében, az egyes költőket ismertető bevezető jegyze
tekben szinte minden egyes esetben közli, ha a bemutatott költőnek volt valami kapcsolata a munkásmozgalommal vagy a szocializmussal. Így például Verhaerenről elmondja, hogy
„újabb verseiben a város, a nagy tömegek költője. Művészi hitvallását támogatja nemesen- szocialisztikus világnézete" . Verhaeren ezidőtájt Európa egyik legnépszerűbb költője — és a Belga Munkás Párt művészeti szekciójának vezetője. A másik neves belga, a Nobel-díjas Maeterlinck, anyagilag támogatja a sztrájkoló belga munkásokat. Az általános sztrájk a
„levegőben lóg", Marinetti korai drámáját a milánói általános sztrájk ihlette. A munkás
téma általános a világirodalomban, és ezidőtájt válik népszerűvé Magyarországon is Knut Hamsun, Jack London és Gorkij. Az általános légkört jellemzi, hogy senki sem vitatja az ismert német szociológus, Sombart nézetét, mely szerint a kapitalizmus végső stádiumába lépett. Kassák fogadtatását ez a háttér (is) magyarázza. A „véres csütörtök" ugyanazon
1912-es évben bizonyította a munkásság erejét, és váltotta ki széles értelmiségi réteg (így Babits) rokonszenvét, amikor az Életsiratás megjelent.
Noha a Független Magyarország már korábban is közölte verseit, Kassák igazi bemutat
kozása a Renaissance 1910/5. számában történt, ö t versét közölték, „ezeket a verseket egy 23 éves vasmunkás írta" megjegyzéssel. Kassák ugyan megbántódott — az Egy ember éle
te tanúsága szerint — , de a szerkesztők, Zigány Árpád és Révész Béla személye biztosíték arra, hogy e megjegyzéssel Kassákot nem állt szándékukban sérteni. A proletariátus iro
dalmi jelentkezését kívánták csak hangsúlyozni: egy vasmunkás is tud olyan verseket írni, mint a tanult intellektuelek. Kassák egyébként sem ezt az öt versét, sem más korai írását nem vette fel köteteibe.
Kassákról az első méltatást a Független Magyarország közölte. Az Egy ember élete szerint váratlanul érte a cikk megjelenése, és nagy örömmel töltötte el, visszaadta önbizalmát.
Az Egy ember életében idézi is néhány sorát. Mivel a névtelen szerző cikke azóta sem jelent meg újra, érdemes nagy részét idemásolni.
1 Vö. Jelzés a világba. A magyar irodalmi avantgárdé válogatott dokumentumai. Válogatta és szer
kesztette BÉLÁDI Miklós és POMOGÁTS Béla. A szöveget gondozta POMOGÁTS Béla. Bp., 1988.
— DERÉKY Pál, Az esztétizmus és avantgárd vitája a magyar irodalomban. ItK 1989/1-2.
2IGNOTUS, A megváltás felé. Nyugat, 1908. I. 413.
Mélység és magasság (Egy fiatal íróról)
Egy fiatal csendes ember jár itt közöttünk, hangos vélemény nélkül, mint akinek hall
gatag útján csak érzései vannak, mint aki sokat lát befelé s akinek az élete is, minden sora önmaga emberi mélysége felé fordul. Kassák Lajos a fiatal író, akinek nevét a nagyközön
ség még alig ismeri [... ]
Egy ideig az államvasutaknál alkalmazást talált, pályaudvart, műhelyeket söprögetett, aztán pék lett, s a kosztjáért dolgozott egész nap. Nagy nehezen sikerült neki egy pár hatost összegyűjtenie, és vett rajta festőállványt, festéket és ecsetet. Naphosszat festett, önmaga jött rá a festés technikájára [... ]
Ebben az időben jelent meg első verse nyomtatásban, amelyet a Független Magyarország közölt. Ugyanekkor olvasta Gorkij Málváj&t, Dosztojevszkijt, Flaubertt [sic!] és Balzacot.
Megszédült a könyvektől, új színek, sejtések csapódtak a lelkéhez s amint az egyszerű lelkek önkénytelenül valami nagy fizikai változásban látják a módot, amellyel kielégíthetik ideges indulataikat, vágyaikat — így indult ő Párizsba gyalog, nyolcvanhét krajcárral.
Ausztrián, Olaszország egy részén át három hónapi keserű nélkülözés után koldulva ért el Párizsba. A Szajna partján, a végkimerüléstől, amelyet fokozott a nagy elfogódás Párizs láttára, összeesett.
Hosszú ideig élt Paris fenekén, nyomorgott és fáradhatatlanul kereste fel temetők, kép
tárak műkincseit. A Quartier-Latin mögött van egy menház, itt aludt éjszakánként Paris apachai, csavargó koldusai között. Éjszakánként sokszor ébredt fel elfojtott beszédekre, amint a csavargók egy-egy betörés vagy útonállás részleteit tervezték. Teljesen ismerte azt a bűnös, féktelen, vad életet, mely Párizs éjszakáiban tombol s amely nem ritkán eredeti koldusi szépségektől gazdag.
Ezekkel a mély impressziókkal indult tovább Párizsból. Franciaországon át keresz
tül csavarogta a német birodalmat, Hollandiát, Belgiumot. Oroszországban egy éjszakai anarchista ülésen le is tartóztatták, és napokig börtönben ült. Aztán Belgium határá
ig toloncolták, ahonnan újból gyalog nekiindult az éjszakának és Amsterdamig jutott, emberfeletti szenvedések árán.
Nemrég jött h a z a . . . s
Befejezésül a cikkíró közli, hogy Kassák novellái megjelenés előtt állnak, és drámáit az egyik színháznál olvassák.
Nem véletlen, hogy Kassák a cikknek csupán egyetlen passzusát közölte önéletrajzá
ban. A szerző ugynis meglehetősen sok kulisszatitkot tud Kassák életéből, amiket verseiből nem olvashatott ki. Ezeket Kassáktól magától, vagy valamelyik közeli ismerősétől hall
h a t t a . Ilymódon viszont megdől a részlet „fikciója": a mélyponton lévő Kassák váratlanul olvas magáról a Független Magyarországban.. Sokkal valószínűbb, hogy a Független Magyar
ország ,előzetes' cikket, reklámszöveget ír Kassákról, Kassák — legalábbis hallgatólagos — jóváhagyásával.
Kassák szereti a drámai fordulatokat. Nem tud a készülő cikkről — és a cikk váratlanul megjelenik. Az Egy ember élete következő, Háború című kötetében a hirtelen felbukkanó Szittya meglepetten hallgatja Kassák új verseit, Kassák pedig az ismeretlen Mistrakól értesül. Kassák előadása nyomán az olvasó sem tudhatja biztosan, hogy a Mistral valóban létezett-e vagy csupán Szittya fantáziájában.4 Holott hónapokkal a pesti találkozás előtt Szittya a Mistralba.n közli a leendő Eposz Wagner maszkjában egyik darabját. Lehet, hogy Kassákhoz nem j u t o t t el a Mistral első száma, de a verset el kellett j u t t a t n i a Szittyához.
Mindkét esetben azonos írói fogásról van szó. Kassák tudatlannak tetteti magát, hogy a kedvező esemény annál hatásosabbnak, meglepőbbnek, váratlanabbnak tűnhessen. Persze
3 Független Magyarország, 1912.
*Egy ember élete. I. rész. Bp., 1983. 239-241.
277
az is lehet, hogy Kassákot mindkét esetben egyszerűen megcsalta emlékezete, mert a fikció hitelesebbnek tűnt, mint a valóság.
Más oka is lehet annak, hogy a Vergődés könyvében Kassák csupán egy részletet idéz a Független Magyarország cikkéből. Előzőleg ugyanis, a Csavargások könyvében már leírta nyugat-európai útját. Az útvonal a Független Magyarország cikkében más, mint az Öné
letrajzban. Kassák a cikknek csupán csak egy részletét idézhette, mert a teljes, vagy akárcsak teljesebb szöveg részben a Csavargások könyvének ellentmondó adatai, részben földrajzi zagyvaságai miatt kompromittálhatták volna.
Kassák első könyve, az Életsiratás, 1912-ben jelent meg. Címlapját sógora, Uitz Béla rajzolta. A Nyugatban Lesznai Anna, a Kultúrában Szász Menyhért, a Népszavában Csécsy Imre ismertette. A Hét, az Élet, a Vasárnapi Újság, és az Új Idők recenziója névtelenül vagy monogrammal jelent meg. A Magyar Irodalomtörténet bibliográfiája szerint lehetséges, hogy Schöpftin Aladár írta a Vasárnapi Újság cikkét.
Lesznai Anna, aki 1909-ben a Hazajáró lelkek című verseskötetével tűnt fel, naplószerű személyességgel, költői lendülettel és nagy szeretettel írt a kötetről. „Borzalmas szomo
rú könyv; s mint az életet — úgy éppen — nem tudja az ember, miért szereti ezt az írást." Lesznai hangsúlyozza, hogy Kassák minden novellája mögött ott lappang a mese, s általütvén a novella fekete bötűin, nagy gazdag ragyogással tölti el őket."5
1977-ben, tíz évvel Kassák halála után, Nemes Nagy Ágnes az életmű egyik megkülön
böztető sajátosságának a meseszerűséget tekinti.
Lesznai cikke konklúziójaként megállapítja: „És mesét, novellát, minden írását áthatja és összetartja az, ami legértékesebb eleme minden hitnek, mesének, játéknak és művészet
nek. Az, hogy — nem tudom, hívő vagy hitetlen megírójuk, de ez mindegy — istenérzés, alkotóvá izzott érzése a létnek van mögöttük" .6
Kassák az Egy ember életében visszatért Lesznai értékelésére.
„Annyi sok élet- és munkakedv van bennem, hogy a megírt dolgaim iránt meglehető
sen kevés bennem az érdeklődés. A kritikákat sem fogadtam valami különösebb érzéssel, amiket első könyvemről írtak. Egyedül Lesznai Anna cikke mellett álltam meg hosszabb ideig. Ennek az írásnak volt egy passzusa, ami meggondolkodtatott. [...] Lesznai fölve
ti a kérdést, istenhívő vagyok-e, s nem tud feleletet adni rá, de érzi, hogy mély vallásosság van az írásaim mögött.
Nem vagyok istenhívő, nem vagyok vallásos, s mégis örülök, hogy kritikusom megérinti ezt a pontot. Amit ő írásaim mögött érez, azt én élő, érző, gondolkodó emberségnek nevezem. Hiszem, hogy ebben van írásaim ereje".7
Lesznai Anna volt az egyetlen, aki Kassákról mint művészről, és nem mint proletáríróról beszélt. A többi kritika, ha rokonszenvvel, bátorítóan, sőt szeretettel is, Kassák mint a proletáríró témáját variálta.
„Szegény emberek, szegény nyomorúságos élete — milyen új volt az tizenöt év előtt.
Milyen szokatlan tűz, milyen sohasem látott színek lángoltak fel az egyforma sorok között, mikor először szólalt meg a Nyomor. Azóta azonban jobban megszoktuk, mint a grófok és grófnék történeteit [... ] Kassák Lajos azonban mégis fel tudja kelteni érdeklődésünket"
— írja A Hét.8 „Proletáríró Kassák Lajos, novellái azonban elütnek a szokványos prole- tárirodalomtól: hiába keressük benne a görögtüzet és kiélezett tendenciát" — mondja az Élet.9 „Gorkij j u t eszünkbe és más oroszok — ezek láttak ilyen dolgokat. [... ] Kassák egyáltalán nem energikus, harcoló természet, az ernyedten álmodozók, a szótlanul szen
vedők közül való, amit ír, az ügyefogyottak költészete, akik a valóság szenvedései elől csak egy menekülést találnak, a tündérmesét . . . " — állítja a Vasárnapi Újság.10 „Vigasztalan
«Nyugat, 1913. I. 70.
6 Nyugat, 1913. I. 72.
7 Egy ember élete. II. rész. Bp., 1983. 125-126.
8 A Hét, 1913. 1.328.
9 Élet, 1913. 10. 313.
10 Vasárnapi Újság, 1913/1. 156.
sorsú emberek, az élettel szemben tehetetlen áldozatok poétája Kassák Lajos, aki novel
láiban is poéta: velük érez, velük szenved szomorú, szürke hőseivel, és azoknak fájdalmát nemcsak művészi erővel tárja föl, hanem a mi lelkünkbe is átülteti. De ez a fájdalom nem csöndes megnyugvás és nem is rezignált önmegtagadás a sorssal szemben, hanem szinte eruptív erejű lázadó érzés" — magyarázza az
Az Életsiratás kritikusai közül különös figyelmet érdemel Csécsy Imre a Népszava cik
kírója, már csak személye miatt is. A sárospataki protestáns papok és tanárok nemesi származású leszármazottja hatalmas lendülettel kezdte pályáját. Ady lelkes híve, a Galilei Kör titkára, húsz éves korában, 1912-ben két kis könyvet is kiadott, egy novelláskötetet, és a Balkán-problémák című tanulmányt. Az utóbbit Jászi Oszkár vezette be. Csécsyt Sombart és Jászi meggyőzte arról, hogy a kapitalizmus végső stádiumába érkezett, az angol Nor
mann Mailor pedig arról, hogy „rossz üzlet a háború", azaz nem kerül sor a háborúra. A II. Internationale különben is legyőzhetetlen, és háborús veszély esetén, ahogy a német és a francia szociáldemokrácia vezérei megígérték, kirobbantaná az általános sztrájkot. Csécsy, mint az Ady és Jászi kora című mindmáig kéziratos önéletrajzában (1960) megírta, soha
sem heverte ki az első világháború kirobbanását. 1913-ben Csécsy Ady-reminiszcenciákat keltő cikkében lelkes hangon beszél a biztos jövőről. A jövő a negyedik rendhez tartozik, politikailag és kulturálisan egyaránt. Kassák és két társa alkalom arra, hogy hitvallását kifejtse. Az azóta sem újraközölt cikket részletesen idézem:
„Márciusos hangulatban írok új emberek indulásáról. Friss szellőjű tavasz szakadt ránk, s vágyóbb, bízóbb áhítattal nézünk a holnap elé, mint valaha. S a mi holnapunk láza
sabban bontogatja szárnyait, mint szomorú éveink előtt. Űj embereket terem a kizsarolt magyar föld — új lelkek szállnak föl a tegnap sivár ködéből s új írók indulnak diadalos útra, akiket nem bír elnyomni az élet szomorú gonoszsága [... ]
Három új könyv fekszik előttem, mindhárom telve új hitekkel, űj Ígéretekkel. S íróink hite nemcsak azt jelenti, hogy beváltják Ígéreteiket, de azt is, hogy közéig a mi holnapunk.
A magyar proletár-irodalomnak három felkészült harcosa indult el. Sietek megjegyezni, hogy ez a három könyv nem jelent semmi értékbeli tetőpontot, nem mutat biztos célbaé
rést, csak elszánást, akaratot, ígéretet. Nem mondjuk róluk, hogy a művészet legnagyobb értékeit hozzák, de mégis kedvesek a mi számunkra [... ]
Kassák Lajos a föld fia. Nem a verejtékes, piszkos magyar földé [... ] Kassák a föld zenés lehelletét szívta. A tiszta szivárvány megtörten tükröződik írásaiban, a napsugaras fényt átszövi a füstös, poros élet [... ] Fantáziája — a friss élet fantáziája — tündérmeséket sző álmodó szeme elé, de az álomország előtt leereszkedik a szürke függöny, a harcos, igazi élet fátyola, és tiszta gyermekképzeletük boldogságtól csillogó alakjai szomorú emberekké elevenednek" .1 2
A Kultúra című folyóiratba Kassák könyvéről és Elek Alfréd új verseskötetéről, a Pré
dikációtól Szász Menyhért írt. Szász húsz éves, első verseskötetét a recenzió megjelenése évében adta ki, Ady írt róla a Nyugatba, néhány ajánló sort,13 olyan sorokat, amelyeket Kassák két évvel később hiába kért tőle. „Nagyon megszerettem Kassák Lajost" - írja Szász. „A nagy északi íróktól tanult . . . Súlyos és tömör szavai acélos csapásként ülnek a szívünkre".14
A liberális Magyarország liberális sajtója tehát elismeréssel fogadta Kassákot. Lesznai Anna kivételével mindenki a proletárírót hangsúlyozta. At Életsiratás 1912 karácsonyára jelent meg, a recenziók 1913-ban, a világháborút megelőző évben azt sugallják, hogy a proletárirodalom megteremtése a kor nagy szükséglete és lehetősége. Az általános felfogást legtömörebben Szász Menyhért fogalmazta meg: Kassák „könyvével a rohamra törtető magyar proletárirodalom értékesen megszaporodott."
11 Űj Idők, 1913. 154.
12 Népszava, 1913. március 22. 2-3.
1 3 Nyugat, 1913/11. 803.
14 Két könyvről. Kultúra, 1913. 47-48.
Kassák második kötete, Az Isten báránykái 1914-ben, de még a világháború kirobbanása előtt jelent meg. Kisebb feltűnést keltett, mint az Életsiratás, de a Nyugatba, (melynek már munkatársa lett) Szabó Dezső írt róla, és A Hét sem felejtette el. A kritikusok Maeterlinck hatását emlegették, és már nem ismételgették származását. Szabó Dezső mindenesetre ki
emeli, hogy „fő inspirálója — ez szabja meg szeme irányát is — az a mély megindulás, amit a mindenféle embernyomorúság kelt benne, és ami már novellagyűjteményének (Élet
siratás) is alaphangja. Úgy látszik az új generáció az irodalmat megint egy felelősséges elhivatásnak érzi az élet fennebb ölelésére. Ennek az új érdeklődésnek Kassák Lajos egy szép komoly Ígérete". 1&
E cikknek és főként az utolsó két idézett mondatnak szerepe lehetett abban, hogy 1915-ben Kassák Szabó Dezsőt kérte fel A Tett beköszöntő cikkének megírására. Amikor Szabó Dezső az „új generációt" emlegeti, valószínűleg azokra a Nyugaton belüli vitákra is gondol, melyeknek a lényege az volt, hogy le kell-e zárni a költői forradalmat, vagy új tehetségek felfedezésével folytatni lehet.
Szabó Dezső cikke a Nyugatnak abban a számában jelent meg, amelyben Elek Arthur méltatta Harsányi Kálmán A kristálynézSk című regényét. A nemzetközi avantgárd ma
gyarországi fogadtatása szempontjából fontos dokumentum, hogy Harsányi regényében Muncht és Picassot egyaránt zseniális művészként emlegeti. Picasso képeit és a futu- ristákét Kassák 1913-ban Budapesten láthatta, az Egy ember életében beszél is erről. A futuristákról a Nyugaíb&n több közlemény is jelent meg, a legkevesebb fenntartással Szabó Dezső beszélt róluk.
Az Egy ember életének fikciója szerint a váratlanul felbukkant Szittya meglepődve kér
dezi: „Hogyan jöttél rá, hogy most ilyen verseket kell írni?" Kassák válasza: „A háború nemcsak a külső világot, hanem az ember lelkét is felforgatta".16 Az Eposz Wagner maszk
jában, melynek támogatását Ady elutasította, és amely Szittya segítségével jelent meg, nagy siker volt. Az Életsiratás kritikusainak paternalista hangvétele eltűnt (majd Németh László és Halász Gábor írásaiban tér vissza — egészen más körülmények között a húszas
harmincas évek fordulóján). Kassák új hangja sem a Nyugat, sem A Hét, sem a Népszava, sem az Új Nemzedék kritikusait nem bántja, sőt, éppen ellenkezőleg, lelkesíti. A harcosan antiliberális Magyar Kultúra és Tudomány viszont Kassák könyvét ürügyül használja arra, hogy a Nyugatot (ismét) támadhassa.
Szerencsés szerkesztői sugallatra a Nyugatban Kosztolányi méltatta az Eposzt. 1914 ta
vaszán jelent meg remekműve, a Baudelaire és Whitman utáni világlírát bemutató Modern költők, melyben már szerepeltek a német expresszionisták és az olasz futuristák is. Koszto
lányi élénk érdeklődéssel, megértéssel és heves ellenérzéssel figyeli 1909 óta a futuristákat, mindenekelőtt harsány háború-imádatukat utasítja el (nemcsak 1915-ben, hanem már 1909-ben is). Kassák nem futurista, hanem expresszionista, mondja Kosztolányi. „Kas
sák Lajos, a fiatal költő, aki az isten báránykáiról, a szenvedőkről és a szegényekről, a főváros árváiról írt, most a hősökhöz, a háború árváihoz fordul. Ő is szűk dióhéjba szo
rítja a rengeteg tárgyat. Tudja ezt a sujet-t nem lehet egy verssel vagy egy hangulattal elintézni. Uj formát keres. Az expresszionizmusban találja meg. Egyszerre sok érzésgon
dolat rohan meg bennünket, és ezeket egyszerre kell kifejeznünk, egy markolással. [... ] A vállalkozás merész és érdekes. Ha elolvassuk ezt a versesfüzetet, meggyőződhetünk arról, hogy a költő néha közel jár a célhoz, a versek végtelen forradalmas, kaotikusan vajúdó, tűzben és füstben tekergő sorai a mai lelket zendítik meg, és a szavak, amelyeket mintha felrobbantott volna a világ katasztrófája, új pályákon keringenek." Kosztolányi miután elutasítja Marinetti háborús verseit, így ír: „Az igazi háborús költészet csak a szenvedés
ben lehet gazdagabb, nem a színben. Ha valakit megölt a háború, a régi kéjenc esztétát ölte meg. Nekünk csak keményebb erkölcsöt adhat, bárabb hitet, több és öntudatosabb közösséget az emberekkel. Kassák Lajos a jó úton jár".1 7
"Nyugat, 1914. I. 653.
16Egy ember élete. II. rész. Bp., 241.
17 Nyugat, 1915. I. 625-626.
Kosztolányit a háborús költészet problémája és lehetősége komolyan foglalkoztatta.
Erről beszélt Szász Menyhért Ének a néma mankóról című kötetét ismertetve is. Régen a háború titok volt, ma már nem az, mert ismerjük az okát. A mai költők a régi háborús költészetet követik, s nem az életet, ezért elégtelen költészetük. Szász Menyhért, akinek nincsenek titkai, szabadverseiben az életet követi.18
A Wilde-fordító H. A. (Halasi Andor), aki később A Tett munkatársa lett, A Hétben közzétett cikkeiben egyaránt írt Szász Menyhért és Kassák Lajos könyveiről. Közös ki
fogása, hogy nem vállalják a háborút. Szász Menyhért csak az élet értelmét ismeri, a halálét nem.1 9 Kassák, „a kultúrának ez a kamasza tragikusan érzi árva erejét, nem t u d kapcsolódni másokkal, nem vállal nagy közös emberi vágyakat, elszigetelődik külön állás
ban, kultúrája öncélú, kozmopolita kultúra". Halasi hangsúlyozza, hogy Kassák sokat változott az Életsiratás óta, és ezt a háborúnak tulajdonítja. Kiemeli a versek erejét. 0 is szükségesnek tartja megemlíteni, hogy Kassáknak semmi köze sincs a futurizmushoz.
„A hangutánzás a nyelv ősi kifejezési eszköze, s Kazinczy sem volt futurista, amikor a ,békák'-ról verset írt, s így kezdte: ,Brekeke, brekeke, koáksz, tu, koáksz, koáksz, tuu, t u u ' ".2 0
A Népszava cikkírója az sz.m. monogrammot használja. Szász Menyhérttel lenne azo
nos? Valószínűleg, de nem feltétlenül. Az Ének a néma mankóról költője írhatta ezt az 1915-ben merész — azóta közhellyé koptatott — cikk-kezdő mondatot: „A tömegek han
gulata m a mindenütt egy — a béke utáni vágy". A recenzió megfigyelései költőről ta
núskodnak: „A könyv az eposz irodalomtörténeti meghatározásának nem felel meg. Amit Kassák nagyon jól tudott. Ez az eposz, ellentétben a külső cselekménnyel, egy érzékeny szívű ember lelki feszültsége belső cselekvéssel". [... ] Kassák feláldozta a hagyományo
kat az új formákért, amelyeknek legszebb éke a plaszticitás. Lírája szélesen hömpölygő és távlatokat nyitó líra. Versein nem egy alapritmus vonul át. A falu költészetével ellentét
ben a város költészetének nevezhetjük, a város ezer oldalról jövő, hangos, ezer ütemű, de a költőnek a végén egy alaphangot görgető ritmusával."21
A recenzió egyértelműen tiszteletadás.
Szász Menyhért írt Kassákról, Kosztolányi Kassákról és Szász Menyhértről, Csongor (Lendvai István) közös cikkben ismertette mindhármuk háborús verseit az ŰjNemzedékben.
Kassák ekkor az Űj Nemzedék munkatársa volt. Az Űj Nemzedékben közölt publicisztikája jelentőségét Aczél Géza tisztázta — az Eposz Wagner maszkjában előkészítése volt.22
Lendvai — azóta sem újraközölt — érdekes cikkét részletesen idézem: „ . . . itt nem hivatalos háborús irodalomról van szó, hanem intellektuel-vallomásokról, amelyekből ter
mészetesen a hivatalos szürkeséggel együtt a magyar pirosság is hiányzik: a nemzeti vonás egy pillanatra sem ütközik fel a sorokból, itt a háborúról tesznek vallomást megriadt, szá
nakozó és sirató elmék, az ember beszél a háborúról. Ezt minden kisebbíteni akarás nélkül ide kell jegyezni.
Kosztolányi füzete (öcsém, 1914-1915) természetesen a legrutinosabb. [...] Külön irodalmi szenzációt, revelációt nem hoz a füzet, a régi Kosztolányi hozzászól a háborúhoz azzal a bravúrral, amellyel a béke napjaiban az optofonhoz és egyébhez.
Hármuk közül csak Kassák Lajos az, aki a világváltó nagy eseménykáoszhoz új húrokat von a hegedűre, és — ahogy Kosztolányi a Hétben megállapította — expresszionista módon egyszerre próbál megérzékíteni egész történési komplexumokat, sajátos ritmussal, itt-ott erősen lélekbe villanó hasonlatokkal, sokáig kísértő plasztikus sorokkal [... ] ott kattog a háború rettenetes zenéje — ha kell hangutánzásokkal is — , a háború szinte kiszaglik e sorokból. A háború tömegmozgásait, tömegérzéseit érzékelteti ez a kis füzet
1 8N y u g a t , 1915. II. 867-868.
1 9 A Hét, 1915. 306.
2 0 A Hét, 1915. I. 278-279.
2 1 Népszava, 1915. ápr. 1 1 . 7 - 8 .
2 2 A teremtff avantgárdé. Bp., 1988.
rutintalan utakon, egy újszerű eposzra törekvés mozgatja, telíti betűit, ezért kell Kassák művét a jelentős és érdekes írások jegyzékébe már most felvenni.
Szász Menyhért a néma mankókról énekel, az ágyúk elé dobott húszévesekről . . . Kifo
gástalan versek, új hangok nélkül, egy irgalmas szamaritánus széljegyzetei, pirostentával írt fölkiáltó és kérdő jelei a nagy történet margóján. Ezt különben mind a három füzet
ről elmondhatnók, egy irodalmi plusszal Kassák javára, és egy oldalpillantással az asz- talílókokra, amelyekben szintén háborús versek várakoznak, Adyra gondolunk, és még néhányra."2 3
Kosztolányi kritikája ugyan a Nyugatba.ii és nem A Hétben jelent meg, de az elírás nem véletlen, A szegény kisgyermek panaszai költője a Nyugat indulása után is hű maradt A /féíhez. Lendvai a futurizmust már nem is tagadja, Kosztolányi nyomán expresszionis
tának nevezi Kassák technikáját, de hogy az „egyszerre' ábrázolást a futurizmus ,fedezte fel', az expresszionizmus vagy netán a kubizmus, az a nemzetközi szakirodalomban válto
zatlanul vita tárgyát képezi. Azaz, nem egyértelmű, hogy amit Kosztolányi és nyomában Lendvai expresszionizmusnak nevez, az valójában, végsősoron nem futurista találmány-e.
Lendvai Kassáknak nyújtja a pálmát a három költő közül, mert új hangot talált. Ez az új hang nem a szabadvers következménye, hiszen Szász Menyhért is szabad verseket ír, sőt, néha még maga Lendvai is, az Űj Nemzedékben. A szabad vers a századeleji folyóiratokban, főként a szimbolizmus hatására, békésen terjedt, különösebb emóciókat vagy vihart nem váltva ki. A szabad verset és valamilyen politikai irányzatot, irodalmi tendenciát még nem azonosítanak. Pontosabban, a szabadvers elleni támadást majd az Eposz váltja ki, jobboldali radikális körökben.
Lendvai az egyetlen (talán azóta is), aki az eposz szót a címben komolyan veszi, hiszen az eposz mindig is „világ váltó" háborúk leírása volt, és Kassák az újtípusú háborúra reagál.
Nagyon érdekes és fontos, hogy Lendvai Adyra utal.
Adynak 1914 és 1918 között nem jelent meg könyve, tehát 1915-ben — addigi —hábo
rús versei, néhány folyóirat-közléstől eltekintve, ismeretlenek voltak. Ady — látszólagos
— hallgatása, érzékelteti Lendvai, növeli az új hangon megszólaló Kassák súlyát. Ez az el
ső eset, hogy Ady és Kassák nevét ugyanabban a cikkben, és ráadásul egymással csaknem szembesítve, leírják. Ady és Kassák szembesítésére, egymással szembeállítására majd két évvel később, a MA Kassák-számában kerül sor. Itt jegyzem meg, hogy Lendvai később is Kassák, a költő híve marad, miközben a Kassák köré csoportosuló avantgárd mozgal
mat támadja. A Tett megindulása után Babitsnak sem Kassákkal a költővel, hanem az irodalomszervezővel van problémája.
A Magyar Kultúra, amely élesen támadja A Héttel kezdődő irodalmi fejlődést, nem ro
konszenvezik Kassákkal. Előbb folyóirat-szemléjében, az Űj Nemzedéket bírálva írja Nagy Péter: „Kassák Lajosnál, mint Füst Milán egészen komoly utánzójánál, ismét felvetődik a kérdés: vajon a rossz próza fogja-e a jövőben pótolni a versnek hűlt helyét?"2 4 Utóbb Sza- lay László bírálja az Eposzt. „Nem tudjuk ugyan biztosan, de azt hisszük, hogy a szerző csak paródiát akart írni: ki akarta gúnyolni a wagneres maszkban vagy még inkább annak is csak hatványozott torzításaiban tetszelgő nyugatosokat". A cikk konklúziója: „Csak így tovább, urak: ez a verselés a legjobb ,deduction ad absurdum' ".2S
A század elején a szabad vers fokozatosan és problémátlanul terjedt, jobbára a fran
cia szimbolizmus hatására. (Nem találtam magyar nyomát Marinetti 1904-es nemzetközi szabadvers ankétjának.) A szabadvershez, önmagában, értékkritérium nem tapadt, mint az időnként szabadverssel jelentkező Lendvai cikkében is látható: Szász szabadverset ír és hagyományos költő, Kassák szabadverset ír, és újító. A Magyar Kultúra recenziói az első jelei annak, hogy a szabadvers a rossz verssel, a nem-verssel azonosul. Ennek a han
gulatnak, felfogásnak, meggyőződésnek semmi köze sincs Babits vitájához Kassákkal a szabadversről. Babits nem a szabadvers létét, hanem mindenhatóságát vitatja egyfelől,
2 3 Űj Nemzedék, 1915. május 23.
2 4 Magyar Kultúra és Tudomány, 1915. I. 133.
2 5 Magyar Kultúra és Tudomány, 1915. I. 378.
másfelől pedig a szabadvers és a modernség azonosítását tagadja. Egy évvel Babits tanul
mányának megjelenése után a Laforgue-i szabadverstől Gautier kötött formáiig visszatérő T. S. Eliot szintén a szabad vers variációs lehetőségeinek szűkösségét hangsúlyozza, mi
közben Poundot is, meg önmagát is elkülöníti Marinettitől. Babits és Eliot véleményének összevetése azonban már újabb tanulmányt igényel.
összefoglalva az elmondottakat: a liberális Magyarország liberális sajtója paternalista jóakarattal fogadja Kassák első könyvét. A szerzőben a régen várt autentikus proletárírót ünnepli. Kassák harmadik könyvét, azaz első verseskötetét, az Eposzt határozott kritikai siker övezi. A háborús élmény egyetlen igazi, új formát teremtő kifejezőjének tartják.
Kassák tehát sikeres szerző, amikor A Tettet megindítja.
Ferenczi László
