A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA HADTUDO-MÁNYI BIZOTTSÁGÁBÓL.

T A R C Z A .

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA HADTUDO- MÁNYI BIZOTTSÁGÁBÓL.

A bizottság 1889-ik évi első ülését márczius hó 9-én tartotta.

Az ülés főbb tárgyai a következők voltak :

1. A honvédelmi miniszter úr 0 Nagyméltósága a bizottság törek- véseit támogatandó a «Hadtörténelmi Közlemények*-et a csapatkönyv- tárak számára 100 példányban az 1889-ik évre is megrendelte.

Ugyancsak e folyóiratot a m. kir. vallás- és közoktatási miniszter úr 0 Nagyméltósága a középiskolák tanári testületének és könyvtárai- nak, a közös hadügyminiszter úr 0 Nagyméltósága pedig a közös hadse- regbeli tisztikarnak és könyvtáraknak, — melegen ajánlották. Ez ajánla- tok hatása mindazonáltal eddig még nem mutatkozott.

2. Miután Zrínyi Miklós hadtudományi munkáinak kiadására a költ- ség-szükséglet megvan, a bizottság Zrínyi munkáinak kiadását elhatá- rozta s a szöveg felülvizsgálásával, a commentárok elkészítésével és az egész műnek sajtó alá rendezésével Rönai Horváth Jenő honvéd száza- dost bízta meg.

3. A Ludovika Akadémia könyvtárának kiegészítésére nézve az akadémia elnökségéhez az iránt, hogy az akadémia történeti tárgyú, vagy az intézetet egyébként érdeklő eddig megjelent összes kiadványai a neve- zett intézet igazgatóságának megküldessenek, a fölterjesztés megtétetett.

4. Az előadó bejelenti, hogy a múlt ülésben meghatározott had- történeti pályakérdés kitűzetett.

6. A Hadtörténelmi Muzeum létesítése tárgyában a bizottság meg- hatalmazásához képest az elnök a vallás- és közoktatásügyi miniszter () Nagyméltóságához az akadémia útján fölterjesztést tett. Bár hivatalos értesítés a bizottsághoz még nem érkezett, félhivatalos úton tudomására

j u t o t t az előadónak, hogy a m e m o r a n d u m a Nemzeti Muzeum régészeti osztályának véleményezés végett kiadatott. Az eszme itt meleg pártolásra talált, s a kivitel módozatai iránt positiv javaslat is tétetett. Az ügy ezután az állandó muzeumi bizottsághoz fog áttétetni, s oda az akadémia hadtudományi bizottsága is, képviseltetés végett meg fog hívatni.

'Pályakérdés határidejének lejárása.

Figyelmeztetjük

az érdeklődőket, liogy a m ú l t év deczember havában kihirdetett pálya- kérdésünk benyújtási határideje 1889 május hó 1-én jár le. A pályadíj egy a magyar hadtörténetemből vett nevezetesebb esemény önálló leírá- sára tűzetett k i ; jutalma 20 drb; arany a m u n k a azonkívül a rendes díja- zásban részesül.

Egyéb részletek folyóiratunk m ú l t évi IV. füzetében (64-7-ik lap) foglaltatnak.

A honvédség és a hadtörténelem.

Nagy örömünkre szol- gál, hogy a magyar honvédség tisztikara a lefolyt évben a «Hadtörté- nelmi Közlemények» meleg pártolása által a magyar hadtörténelem iránti élénk érdeklődésének adott kifejezést.

Ez érdeklődést legjobban tanúsítja, hogy folyóiratunk a történet kedvelő polgári közönség mellett, és a honvédelmi miniszter úr 0 Nagy- méltóságának nagylelkű támogatásán kívül, ki maga 100 példányt rendelt meg, csupán a honvéd tisztikarban közel 300 előfizetőre talált.

Az előfizetések következőleg oszlanak m e g :

A honvédelmi miniszter úr 0 Nagyméltósága 100, a L u d o v i k a aka- démia tanári kara stb. 64-, I I . honvéd-kerület 42, honvéd-huszár ezre- dek 41, VI. hon. ker. 40, I. hon. ker. 34, I I I . hon. ker. 32, V. hon. ker.

28, IV. hon. ker. 15, VII. hon. ker. 3, összesen 399.

A gyalog féldandárok közül legtöbb előfizető találkozott a 4-ik, 6-ik (20—20) és a 18-ik féldandárnál (15), a huszár-ezredek közül a 9-ik huszár-ezrednél (13); egyetlen előfizető sem találkozott az 1., 2., 7., 13., 16., 17. és 21-ik féldandámál, a 2. és 5. huszár-ezrednél.

Rendi fokozat szerint a p á r t o l ó k : tábornok 11 (16 közül), törzs- tiszt 33 (126 közül), százados 59 (259 közül); a többi 196 az alantos tisz- tekre és hadapródokra esik.

De bár e pártolás igen jelentékeny, az aláírók szaporodása mégis kívánatos, minélfogva ezen a magyar hadtörténelem fejlesztésére oly nagy fontosságú vállalat állandó fentarthatása érdekében kérjük a hon- véd tisztikart, miszerint követve a honvédelmi miniszter úr O Nagymél- tósága nemes és buzdító példáját, az aláírók közé a folyó 1889-ik évben is minél számosabban sorakozzék.

H A D T Ö R T É N E L M I APRÓSÁGOK.

_j

Ős ma (/var fegyverek és hadi szokások maradvá- nyai a kuruczvilágban.

Nagy élvezettel olvaeám e becses folyóirat múlt évi utolsó füzetében Thúry József széleskörű ismeretekkel irott összehasonlító tanulmányát «A régi magyar és török hadviselésről*.

A tudós szerzó' alapfölfogásában s fejtegetéseinek túlnyomó részében tel- jesen osztozom ; s hogy részemről is további megerősítésekkel s némi

adalékokkal járuljak nagyérdekű művéhez: fölemlítek itt egynémely, kétségtelenül keleti, ősi, közös török-magyar eredetű oly hadviselési és fegyverzeti tényeket és szokásokat, melyek hazánkban még a sokkal későbbi korszakokban is, — le egészen II. Rákóczi Ferencz fejedelem nemzeti hadseregéig, fentartották magokat.

Az 586. lapon tárgyalt balta fegyverhez ez legyen megemlítve : Száma nélküli egykorú adat és egykorú kép tanúsága szerint a «balta»

(így nevezve) annyira szokott fegyvere vala a XVI—XVII. századi és a Rákóczi-féle hajdúságnak ( = magyar gyalogság), hogy minden köz- hajdúnak s altisztnek a puska (pulhák, tersényi, muskéta, flinta) és a kis görbe kard mellett, derékszorító övén, elől, rézkarikán egy-egy kurta- nyelű balta, vagy csákány csüngött. (Ezeket nemcsak harczra, hanem rŐzse-vágásra, sátorkarók hegyzésére stb. is használták.) Ostromoknál, kapuk bevágására voltak fejszéik, szekerczéik is; ilyennel vágta be pél- dául 1708 januárban a beczkói ostromnál Csajághy János kurucz briga- déros — maga rohanván elől — a várkaput.

Bezerédy Imre lovas-dandárnok, mikor az óriás termetű b. Orssich Kristóf károlyvárosi horvát végőr-ezredessel párviadalra kelvén, kardja ketté t ö r ö t t : egyik versió szerint a nyeregkápájára akasztott baltáját vette elő, s ezzel verte le ellenét. (1707.) Sőt, hogy a baltát még igen elő- kelő magyar hadvezérek: vezénylő tábornokok is használták, — vezény- lésre és rohamoknál, — annak legszembetűnőbb bizonyítéka a kuruczvi- lágban országszerte i s m e r t « B o t t y á n baltája*. (így ; továbbá : «unabaltha argentea, deaurata, vulgo Bottyán fejszéje vocitata»>.) Ugyanis Rákóczi híres vezére, a savoyai Jenő hg. által is magasztalva említett Bottyán János, tudvalevőleg egy drága mívű, vert ezüstből készült s gazdagon megaranyozott baltával vezénylé csatáit. És ezt sokszor, haragjában, a megfutamodott tiszteknek s katonáknak is hátukba verte, így fordítván őket vissza az ellenségre. Mikor Bercsényi generalissimus, Bottyánt Dunántúlról 1708 elején a Vág-vidéki vezérlet átvételére Nyitrára kül-

dötte, liogy az ott a tisztek közt lábra k a p o t t laza fegyelmet, m i n t ismeretes k e m é n y vezér, kellőképen jobbra változtassa : bizakodva s m i n t - egy kívánva írja Rákóczinak, liogy B o t t y á n bárcsak «.megbaltázna egy p á r t az mafiahitt brigadérosokban».

Mikor a n a g y h í r ű t á b o r n o k halála u t á n örököseit a h á t r a g y o t t dús örökség fölött, m i n t választott osztoztató bírájok, B o t t y á n n a k fogadott fia, gr. Károlyi Sándor (a s z a t h m á r i pacificator) 1713-ban megosztoztatá, s ezek valami tiszteleti a j á n d é k elfogadására kérték ő t : Károlyi, halha- t a t l a n emlékű t á b o r n o k t á r s á n a k eme t ö r t é n e l m i nevezetességű eziist-bal- táját, a n n y i liarcznak győzelmes intéző eszközét, választá ki magának. E becses ereklye a gr. Károlyi-család valamelyik ágánál talán m é g megvan.

A m i t szerző az 587. lapon a buzogány-ról ír, az tökéletesen á l l ; tudniillik, hogy ez a régi magyaroknál, ép úgy, m i n t a török-tatár népek- nél, n e m harczoló, h a n e m inkább vezénylő fegyver vala, s h o r d h a t á s a bizonyos tiszti rangfokozathoz volt kötve, m i n t egyúttal méltósági jelvény- nek. í g y a kurucz hadseregben buzogányt csak önálló csapat parancsno- koknak, t á b o r n o k o k n a k , ezredes-kapitányoknak, ezek helytartóinak és a legkisebb t a k t i k a i egységek: a századok parancsnokainak volt szabad viselniök. Ezek kezeiben azonban a buzogány (a kuruczok legtöbbször

«budzogány»-mik1), sőt egész törökösen «bodzogán»-na.k is hívták) nem- csak csapatvezetői és vezénylő jelvény v o l t : h a n e m azon mellékes czélra is szolgált, hogy azzal, m i n t B o t t y á n a maga aranyos baltájával, a szala- dókat a harczba visszadögönyözzék. Világos példa erre Rákóczi t á b o r n o - kának, gr. E s z t e r h á z y A n t a l n a k egyik h a d i utasításában foglalt azon p a r a n c s a kapitányaihoz, hogy r o h a m o k alkalmával személyeik szerint n e m e n j e n e k legelői, h a n e m i n k á b b a jó r e n d t a r t á s r a vigyázván, a visszafu- t a m l ó k n a k kíméletlenül verjék h á t u k h o z «az rézbodzogánt».

A dolmány szót (587. 1.) a kuruczok igen gyakran <(dolomán»-nak ( t ö r ö k ü l : d o l a m á n ) ejtették. Ez a X V I I . században rendesen félczombig ért. Az övig érő k u r t a d o l m á n y t Rákóczi lovassága kezdette el viselni a kuruczvilágban, s őtőlük k a p o t t az lábra I I I . Károly és Mária-Terézia ezredeiben. (E k u r t a d o l m á n y o k a t sokáig «kurucz d o l m á n y »-nak nevez- ték ; i n n é t említi az egykorú népdal is : « M á s f é l araszt a dolmányod, — n y a l k a kurucz!» I I . Rákóczi Ferencz 1710-ben személyesen készülvén t á b o r b a : a saját d o l m á n y a i t is ily k u r t a k a t o n a - d o l m á n y o k k á vágatta.).

A zászlókat a régi magyarok, azt hiszszük, eredetileg a mai sino- n y m névvel lobogók-nok nevezték.

*) A vajdaliunyadi, buzogányalakú egyik tornyot /wzrfo^aHy-bástyának nevezték, s nevezik ma is.

A sátorozási (500. 1.) őseink — m i n t n o m á d származású n é p — a n n y i r a szerették, hogy főiuraink m é g a X V I I . század vége felé is szél- tére sátorokkal utaztak béke időkben is, és ilyenekkel m e n t e k vadásza- tokra. A hol t a n y á t v e r t e k : f e l ü t ö t t é k «vászonháza ihat*. Sőt I I . Rákóczi Ferencz, m i n t az ősi n e m z e t i szokások kedvelője, fölelevenítŐje, — m i k o r 1705-ben a Rákos mezejére h i r d e t e t t országgyűlést: a rendek tanács- ülései s z á m á r a sok ezer tallér költséggel óriási < ország sátorát» (tento- r i u m regni) c s i n á l t a t o t t ; a m i n t is kurucz őseink a szécsényi országgyű- lést (1705.) és az ónodit (1707.) csakugyan ezen h a t a l m a s «vászonpalo- t á b a m t a r t o t t á k meg. Táboraiknak pedig külön «sátor-szekereik* valának, m i n t a török-tatároknak.

Még m i k o r Törökországban b u j d o s á n a k is, Rákóczi és h í v e i : igen szerették a n y á r i és őszi h ó n a p o k a t sátorozva tölteni, a legcsöndesebb békeidőkben is. í g y 1719. augusztus 10-ike t á j á n Jenikőből átköltözköd- tek a Bosporuson Kis-Ázsiába, Beikószba, s o t t a t e n g e r p a r t o n sátorokat üttetvén, ezekben tanyáztak egész október 10-ig. E p e n így tőnek későb- ben gyakorta Rodostóban is, hogy a városból n y a r a n t a hosszabb időkre kiszállának sátorokba a mezőkre, t ö b b m é r f ö l d n y i távolba, és úgy vadászgattak sátortáboraikból. E sátorozást ők szellőzés*-nek nevezget- ték ; és kivált pestis-ragadoványok idején az is volt valóban.

A mi a lovak festését (593. 1.) illeti, ez is széltére divatozott m é g a kuruczvilágban. Ok leginkább kékre szerették p a r i p á i k a t festetni, hihe- tően a szürke s z í n ű e k e t ; és pedig úgy látszik, n e m c s a k sörényét és f a r k á t festették kékre a lovaknak, h a n e m almás-kékre, habos-kékre azok farát, testét is. Kedvelték a babos, p e t t y e g e t e t t festést is, s az ily lovat (a ter- mészettől ilyen színűt is!) szépé-nek nevezték, a m i szintén török eredetű szó lehet, á m b á r a magyar szeplÖ-vel is rokon.

Megjegyezzük még, hogy a k u r u c z o k n á l forgót és tigris-, párducz- vagy farkas-kaczagányt, avagy akármiféle a háti bort* csakis tiszteknek és oly vitézeknek e n g e d t e t e t t meg viselniök, a kikről be volt bizonyítva, hogy csatában ellenséget öltek, sebesítettek, hadi foglyot ejtettek, vagy magok sebet kaptak. Nem t u d j u k , ez a szokás n e m szintén keleti erede- tű-e ? F o r g ó i k b a n a fejedelmek s fővezérek fekete kócsagtollat,1) egyéb

*) A régi török szultánok turbán-forgójának tollbokrétája is a fekete kócsag volt; a szultánon kívül csupán a nagyvezír, — mint a padi sah hely- tartója, — viselhetett ilyent. — Rákóczi az ónodi országgyűlési táborba

«nagy fénynyel egy szép, pompás török pejparipán, királyszínű bársonykön- tösben, tigrisbőrben és fekete kolcsaktollasan» vonúlt be. Mikor pedig őt tíz év múlva (1717) a török császár mint Erdély fejedelmét fogadta: az egy- korú kép szerint mind a szultán, mind a fejedelem fövegét fekete kócsag

vezérek fehér kócsagot, sastollat, kerecsen- és sólyomszárnyat viseltek.

Az ezredes-kapitányok kalpagforgóját három szál darútoll illette meg.

A darútollak kékre voltak festve, faolajjal, — m i n t br. Apor P é t e r «Me- tamorphosis»-aiban leírja.

Végre m i n t igen ősi, m é g p o g á n y szokásra emlékeztető t é n y t jegyezzük meg, hogy 1706-ban a vitéz székelyeket «nagy átok alatt»

Istenre, napra, holdra csillagokra, eskettették meg. hogy hűségökben ingadozni n e m fognak.

í m e az ázsiai, t ö r ö k - t a t á r közös szokások és vonatkozások mily hosszú időkig t a r t o t t á k f ö n n magokat, kétségtelenül közép ázsiai türk, s

n e m finn-ugor eredetű f a j u n k k ö z t ! Thaly.

JSf/v XYI7. .századbeli magyar huszár-ezredes szer- ződtetése.

I I . F e r d i n á n d alatt a vallási h á b o r ú k idején Bethlen Gábor fejedelem szövetségre lépett F r i g y e s cseh királyai s a cseh-morva r e f o r m á t u s rendekkel. E z időtől kezdve, n o h a B e t h l e n folytonos béke- alkudozásokban állott F e r d i n á n d d a l , szövetségeseit a cseheket is segítette, h a nyíltan n e m tehette, legalább t i t o k b a n . í g y 1620 elején 800 főből álló lovas d a n d á r t k ü l d ö t t Komis Zsigmond és Bornemissza János vezérlete alatt a morva határszélre.

E közben a csehek m a g o k is t o b o r z o t t a k Magyarországon s hadse- regüket igyekeztek a m a g y a r h a r c z t é r e n edzett és gyakorlott katonákkal szaporítani. M i n t említők Bethlen e t e k i n t e t b e n n e m gördített elibök akadályokat, m i t az is m u t a t , hogy egyik legkitűnőbb k a p i t á n y á t Horváth Istvánt engedi, hogy a csehek zsoldjába lépjen. Vagy csak f o r m a volt az egész, hogy n e mondhassák, miszerint míg alkudozásokat folytat Ferdi- n á n d d a l , addig a cseheknek segély-csapatokat küld. Elég az, hogy neve- zett kapitány, m i n t ezredes 1620 m á j u s 15-én Egerhurgban, Keresztély a n h a l t i herczeg s F r i d r i k cseh ellenkirály főliadvezére által kiállított o k m á n y szerint, 500 kopjásan fegyverzett huszárjával a cseh-morva refor- m á t u s rendek szolgálatába lép.

Érdekes, hogy a zsold-föltételeken kívül oly zászlókat tartoznak hordozni, melyeken a cseh-morva czímer áll s hogy Horváth István ezre- desnek fizetésén felül, a mi n e m z e t i szokásunknak megfelelően egy vezéri buzogány is adatik.

Az egész szerződtetés k ü l ö n b e n i t t következik:

Pieversalis pontozatok, hogy mikép tartassék jövőre nézve Horvát István ezredes u r a m m a l és az ő 500 huszárjával.

tollbokréta diszíté. Ily tollbokrétát idehaza a magyarok közül Eákóczin kívül csupán az egy gr. Bercsényi hordhatott, mint fejedelmi helytartó 8 fővezér.

1. Accordiroztatik m i n d e n kopjás részére h a v o n t a négy tallér, 70 krajczárba számítva.

2. I t e m további két tallér mellékpénz ugyanazon valorban (értélt- ben), a melyet ezredének jobb r e n d b e n való t a r t á s a czéljából nevezett ezredes kötelezve legyen f e n n e m l í t e t t h u s z á r j a i n a k közösen és hűségesen m i n d e n időben á t a d n i .

3. Ezen zsold a morvaországi (a hely neve hiányzik), tar- t a n d ó szemlétől (mustrától), a mely legkésőbb Szt.-János n a p r a esik az ú j kalendáriom szerint, lesz fizetendő, úgy hogy nekik a fél h ó n a p m á r előre Magyarországban á t a d a t o t t .

4. Az előre megfizetett h ó n a p o k m i n d e n k o r teljesen kiérdemlen- dők, valamint hogy ők is részesülnek m i n t megelőzőik a morvaországi uraktól becsületes m e g f i z e t é s b e n ; ezért kötelezendők, hogy az i t t e n i nagyságos generálisnak m i n d e n b e n segítségére legyenek.

5. «Copi»-pénz (kopja-pénz) fejében semel pro semper 100 tallér fizettessék ki.

6. A zászlócskák végett m i n d e n század további 6 tallér zsoldot kap- jon, v a l a m i n t hogy 5 zászlócskák a szemletéren sorakoztatandók, közöt- t ü k a h a t o d i k m i n t fő zászló, valamivel tekintélyesebb a többinél, a cseh- és morva-czímerrel, vagy a hogy egyébként j ó n a k fog találtatni.

7. A katonák zsoldján kívül, a m i f e n n volt említve, tartozik az óbester v a l a m e n n y i alantasabb és feljebb való parancsnokot, b á r m i név- vel is neveztessenek, item a t r o m b i t á s t , sípost, dobost, v a l a m i n t ö n m a - gát is beleszámítva a f e n n e m l í t e t t értékű havi 650 tallérból kifizetni, és kielégíteni, mely összeg neki ki van kötve és megígérve egy buzogány nyal egyetemben egyszer s m i n d e n k o r r a .

8. Nevezett óbesternek i n n e n egy commissarius adassék kíséretül, a ki a copi-pénz mellett, a m i k n e k kiosztása az óbestert illeti, a félhavi zsoldot magával vigye ; a másik félhavi zsold később lesz a szemletéren kifizetendő, mihelyt a compániák a kerületi k a p i t á n y ú r n á l Morvaország- ban jelentkeznek, hogy ő egy követ által a szemletért kijelölje; ugyan- azon követ v á r j a érkezésöket a morva határszélen Straunitz-ban és kísérje őket tovább is a szemletérig.

9. Végre és m i n d e n e k előtt tartozzék az óbester arra törekedni, hogy toborzott compániáit jó kapitányokkal és parancsnokokkal lássa el, v a l a m i n t olyan katonákkal, a kik t u d j á k , mi a becsület, és a kik paripá- val és fegyverzettel, a m i n t ez a tiszteletreméltó és czifra huszárokhoz illik, fognak beállítani a megnevezett szemletéren. — S i g n a t u m Egerburg, m á j u s 15-én a n n o 1620. Keresztély, anlial-ti lierczeg.

Eredetije az Országos Leceltár Limbusában.

Dr. Szendrei János.

Egy XVI. századbeli hadi kém viselt dolgai. A hír-

szerző szolgálat a hadműveletek vezetésére m i n d e n k o r nagy befolyás- sal volt, s a hadviselő felek n a g y igyekezetet fordítottak arra, hogy az ellenség viszonyairól minél kimerítőbb értesülést szerezzenek. A hírszer- zés egyik legszokottabb m ó d j a volt, és lesz jövőben is, a k é m k e d é s ; de csodálatos dolog, hogy b á r m i l y f o n t o s legyen is a szolgálat, melyet a k é m tesz, b á r m i l y ügyességet, képzettséget, lélekjelenlétet, sőt önfeláldo- zást igényel is a kém feladata, maga a kémszolgálatot teljesítő egyén közfelfogás szerint becstelennek tartatik, személye megvettetik, élete szabad martalék, o l t a l o m b a n alig részesíttetik.

Ma a felsőbb vezetés m i n d e m e h á t r á n y o k é r t a kémeket legalább dús jutalmazással kárpótolja, de r é g e n t e a k é m m é g ebben sem igen részesült, m i n t az a következőkből is ki fog t ű n n i .

A X Y I . század hadi iratai közt gyakran t a l á l t a m egy bizonyos

«Zypser» (néha Czypser) nevét, a nélkül, hogy személye i r á n t tisztába j ö h e t t e m volna, csupán a n n y i t t u d v a m e g felőle, hogy valami igen vak- m e r ő legénynek kellett lennie. Nemrég azonban egy kérvényre akadtam, melyből k i t ű n i k , hogy e rejtélyes egyén, kinek valódi neve különben Gennersberger János, s k i r e a «Zypser» melléknév csak szepesi származása alapján r a g a d t rá, F e r d i n á n d n a k Szapolyai J á n o s ellen viselt h á b o r ú i b a n császári vezérek m e l l e t t kémszolgálatokat tett, melyeket az említett — 1550-ről származó — kérvényben fölsorolva, a császártól az Alsó-Ausztriá- b a n fekvő Sachsengang nevű birtok adományozását kérelmezi.

Ez iratból k i t ű n i k , hogy G e n n e r s b e r g e r szolgálatai 1527/28-ban kezdődnek, a m i k o r is Katzianér János, császári vezér, részére t e t t hír- szerző és kémlelő s z o l g á l a t o k a t ; e mellett részt vett Trencsén, Bajmócz, Szepesháza és Kassa bevételénél.

E z u t á n Velils*) L é n á r t alatt Sáros és T o k a j mellett v o l t ; de i t t Szapolyai emberei által elfogatott, Nagyváradra v i t e t e t t s egy híd alatt féltesttel beásatván, 9 n a p i g fogva t a r t a t o t t , m í g n e m őt egy E i s n e r nevű pozsonyi kereskedő ismerőse 50 m a g y a r f o r i n t é r t megváltotta.

Nemsokára ezután — Vehls L é n á r t megbízásából — üzenetet vitt J á n o s királyhoz E r d é l y b e ; de visszatértekor T o k a j közelében parasztok által ismét elfogatott, kifosztatott s kegyetlenül elveretett.

1532-ben kémkedés végett B u d á r a k ü l d e t e t t , azonban Visegrádnál ú j r a elfogatott s B u d á r a vitetvén, fakeresztre kötve közgúny tárgyává téte- t e t t . I n n é t egy Woyawadica nevű ú r (a J á n o s király udvaránál befolyásos Laszky J e r o m o s révén) szabadította ki. Alig kiszabadítva, Zypser Eszter-

!) Ö maga így í r t a ; a lels és Vels változatok tehát nem helyesek.

gomba sietett s elég jókor érkezett oda, liogy a F e r d i n á n d - p á r t i hely- őrséget, egy az ellenfél által vízen tervezett r a j t a ü t é s t ő l megóvja.

Ugyancsak 1532-ben Zypsert m á r Kőszegnél találjuk, liol egyik legderekabb dolgát végzi. A törökök által ostromolt várba F e r d i n á n d egy buzdító i r a t o t szándékozott küldeni, hogy Jvrisics Miklóst és csa- patait további vitéz kitartásra ösztönözze. Zypser töröknek öltözött át, s egy ú j a b b r o h a m alkalmával a törökök közé vegyülve szerencsésen beju- t o t t a várba, s a királyi kéziratot Jurisicsnek á t a d t a . E királyi kézirat kihirdetése, a b á t o r védőket valóban n a g y lelkesedésre i n d í t o t t a s így Zypser igen hasznos m u n k á t végzett. A törökök eltávozása u t á n Zypser — saját k í v á n a t á r a — éjjel kötélen a vár árkába b o c s á t t a t o t t le ; m á r sze- rencsésen megszabadúlt, midőn a szabad mezőn egy török portyázó csapatot v e t t észre ; ekkor egy a harczban megölt teve h u l l á j a alá rejtő- zött, hol a folyton o t t Száguldó törökök m i a t t az éj beálltáig k i t a r t a n i kényszerűit.

E z u t á n Falkensteinra m e n e k ü l t Dern1) úrhoz ; ez n é h á n y h o r v á t o t a d o t t melléje, kik őt Bécsújhelyre voltak kísérendők, de a z u t á n elhagy- ták. Zypser ekkor magában bolyongott, pénz és élelem nélkül, folyton bujdosva a kalandozó törökök elől, míg végre rongyosan, teljesen elgyön- gülve és kimerülve L a x e n b u r g b a j u t o t t . O maga azt m o n d j a , hogy ez utazás egész életére koldussá tette.

E g y más alkalommal Z y p s e m e k F r a n g e p á n h o z (valószínűleg Fe- rencz egri püspökhöz) kellett m e n n i e E g e r b e ; de H a t v a n n á l Bebek Ferencz emberei elfogták, a küzdelemben k a r j á t levágták s kocsijától, lovaitól megfosztották.

E z u t á n Pozsonyban telepedett meg, hol azon szerencsétlensége t á m a d t , hogy Katziáner által kiállított 295 forintról szóló kötelezvényét részeg spanyol katonák széttépték. A foszlányokat beküldte ugyan a császárnak, de a p é n z t még 1555-ben sem k a p t a meg.

Majd ismét B u d á r a m e n t , hogy Martinuzzi Györgynek egy üzene- t e t vigyen meg, s i n n é t is, v a l a m i n t egy tiszamelléki k é m j á r a t b ó l csak nagy ügvgyel-bajjal m e n e k ü l t meg ; ez utóbbi alkalommal egy m a g y a r paraszt egy üres hordóba b u j t a t t a s a Szapolyai emberei által megszállt vidékről úgy szállította el.

Mindezen szolgálataiért Nedeliczben egy községi írnoki állást nyert, de a földesúr haragosa levén, cselédjei által éjnek idején meg- t á m a d t a t t a , mely alkalommal úgy ő, m i n t felesége súlyos sebeket kaptak.

E közben régi sebei is kiújultak, m i n e k folytán hivatalát is le

r) Valószínűleg Forchenstein és Ternye a helyesebb.

Hadtörténelmi Közlemények. I I . 11

kellett t e n n i s ekkor — véginségre j u t v a — kéri a császártól 23 évi h ű szolgálatai fejében Sachsengang adományozását. De ezt sem n y e r t e el s

életét valószínűleg, m i n t földönfutó végezte. Gömöry.

J/árirt Terézia megbízó levele A adasd}' ferenczhez, midőn neA'i /757-ben a morva-sziléziai hadseregparancs -

ságát átadja. A sziléziai h á b o r ú k h a d j á r a t a i közt az 1757 iki, melynek főbb eseményei a prágai, kollini, boroszlói és leutlieni nagy csaták, azok közé tartozik, melyekről legtöbbet beszélnek, de a melynek eseményei eddig m é g legkevésbbé v a n n a k tisztázva. Minden okirat tehát, mely e had- j á r a t r a vonatkozik, n a g y fontossággal bír. A következőkben a d j u k Mária Terézia királynő egy megbízó levelét, melylyel gróf Nádasdy Ferencznek a morva-sziléziai hadsereg illetőleg önálló h a d t e s t parancsnokságát átadja.

A levél n é m e t szövegű s h ű fordításban¹) következőleg hangzik : Kedves gróf Nádasdy ! M i u t á n üdvösnek találtuk, hogy cseh király- s á g u n k b a n ez év f o l y a m á n két hadsereg, Morvaországban és Felső-Szilé- ziában pedig egy h a d t e s t fölállíttassék, mindezek fölött a legfőbb vezér- letet a fősereghez ezennel elinduló kedvelt h í v ü n k n e k Károly, L o t h r i n - geni és baári berezegnek, a második hadsereg fölötti parancsnokságot - a fővezérnek való alárendeltség f ö n t a r t á s a mellett - - Daun Lipót gróf t á b o r n a g y u n k n a k a d t u k át, m í g a Morvaországban vagy Sziléziában föl- állítandó h a d t e s t vezérletét, a személyedbe és h a d i tapasztalataidba helyezett különös b i z a l m u n k n á l fogva, reád bízni határoztuk, szintén f ö n t a r t v á n , hogy m i n d e n e k b e n kedvelt hívünk, a berezeg rendeleteitől fogsz függeni.

MirŐl téged kegyelmesen értesítvén, meghagyjuk, hogy a fönt meg- jelölt hadtesthez, melyre nézve a csatlakozandó csapatok létszám-kimu- tatásait s az ott alkalmazandó tábornokok és törzstisztek névsoi'át udvari h a d i t a n á c s u n k ú t j á n megkapod, haladék nélkül elindúlj, a n n a k parancs- nokságát átvedd, s hadműveleteidben m a g a d a t teljesen amaz utasítások- hoz alkalmazd, melyeket többször említett kedvelt hívünk, Lotliringeni Károly berezeg neked a d n i fog. E l v á r j u k egyébiránt, miszerint mindene- ket, m i k e t legfelsőbb szolgálatunk előmozdítására alkalmasnak és szük- ségesnek ítélsz, amaz e l ő t t ü n k ismert buzgósággal, okossággal, s komoly megfontolással fogsz végrehajtani, mely téged m i n d e n k o r k i t ü n t e t e t t . E l v á r j u k továbbá azt is, hogy csehországi második hadseregünk m á r e m l í t e t t parancsnokával, D a u n L i p ó t gróf tábornagygyal, kit ez i r á n t hasonló m ó d o n u t a s í t u n k , állandóan a legszorgosabb egyetértésben fogsz

*) Eredeti fogalmazványa — a kiadási záradékkat ellátva — a bécsi cs. és kir. hadi irattárban (Kriegs-Registratur), 1757. IV/13. 297/8. sz. alatt.

működni. Végre meghagyjuk, hogy mindenről, mi az alattad álló had- testnél történik, jelentéseidet — a császár 0 Felségéhez czímzett boríték- ban — Nekünk közvetlen beküldd. Kelt Bécsben, 1757 ápril hó 13-án. — Fogalmazta Plöcklierr s. k., jóváhagyja Neipperg s. k., kiadandó Mária Tlierézia s. k.

Nádasdy ez önálló hadtest, illetőleg hadsereg parancsnokságát tényleg átvette, s vele a prágai csata után Daun seregéhez csatlakozott;

ez egyesülés után vívatott a dicsőséges kollini csata, mely a h a d j á r a t fény- p o n t j á t képezi, s melyben a főszerep — Daun után — Nádasdynak jutott.

Z/éleA'jelenlét.

Az 1789. évi török háborúban a prádeali sánczot az Orosz altábornagy nevét viselő 31 -ik gyalogezred magyar legénységből álló három százada tartotta megszállva. Julius 15-ike hajnalán a sáncz egész váratlanúl egy 9000 főnyi számerejű török hadosztály által támad- t a t o t t meg. A liarcz heves volt, de valószínűleg rövid idő múlva a magyar századok vereségével végződik, — a törökök a sánczba egy helyen m á r be is hatoltak, ha gyors segítség nem érkezik.

E segítséget Vajna, a székelyhuszárok egyik századosa hozta, ki egy járőrrel ott czirkálván, az ellenség közeledését észrevette s lélek- jelenletét el nem vesztve, előbb cordonon álló legénységének gyors gyü- lekezését rendelte el, maga pedig sebes vágtatva az egy mérföldre hátrább fekvő Eszterliázy-zászlóaljhoz ment, segélyt hozandó. Vajna ott csak a készültségben álló századot találta, melyet saját felelősségére magához vévén, az ellenség hátába vezette. Ez idő alatt saját legénységéből öt szakasz gyülekezett össze, melyekkel Vajna azonnal rohamra indúlt.

Majdnem ugyanazon p i l l a n a t b a n , midőn a derék huszárok a trombita hangjai mellett a törökre rontottak, következett be a törökök hátába már megérkezett Eszterliázy-század támadása is.

A török csapatok, a sáncz egyik sarkára m á r a lófarkat is kitűzvén, biztos győzelemben reménykedtek, midőn az oldalukba és hátukba inté- zett heves támadások a helyzetet egy pillanat alatt megváltoztatták.

A bekövetkezett óriási zavar rövid idő alatt az egész török hadon erőt vett s a csapatok a támadással fölhagyva, hátrálni kezdtek, majd midőn a sánczbeliek is támadásba mentek át, rendetlen futással menekültek.

Vajna lélekjelenléte nemcsak a sáncz védőrségét mentette meg, de szép diadalt eredményezett; több száz fogoly és nyolcz török zászló küldetett a liarcz színhelyéről a főhadiszállásra.

'Becsület-helyreállítás a hadseregben a máit század első felében.

A nagyhírű Eszterliázy-szabályzatban a becsület helyre-

állítására vonatkozó eljárás, mely az ezredek nagy részében azonos volt, igen érdekesen van leírva, s a figyelmet bizonyára megérdemli.

A század — úgy mondja a szabályzat — az ezredes szállása elé vonul; oda viendő a zászló is, mely körűi a század kört képez, egy négy lépés széles nyílást hagyván fönn. A becsületvesztett katonát most a foglár az őrséggel együtt idevezeti s a körön kívül megállítván, kalapját szájába a d j a ; erre a becsületvesztett, szájában a kalappal, négykézláb hátrafelé csúszik mindaddig, míg a nyíláson át a körbe ért, a mikor is irányt a kör közepén álló zászlótartóhoz vesz. A zászlóhoz közeledve megállapodik, majd három lépésre csúszva, kalapját a szájából kiveszi, s a körülálló legénységet az «Isten nevében» kéri, liogy becsületét adják vissza s őt ismét bajtársúl fogadják. Ezt háromszor — harmadszor a zászló felé fordúlva — ismétli.

Ekkor az őrnagy a századdal tudatja a becsületvesztés okát, vala- mint azt is, hogy az ezredes úr különös okoknál fogva kegyelmet gyako- rol s a bűnös becsületét helyreállítja ; ezután kérdést intéz a századhoz, hogy őt becsületesnek ismerni s bajtársúl fogadni akarják-e ? A század erre «igen»-nel felel, a bűnös pedig kalapját hátrafelé a körből kidobja.

Csak ekkor következik a becsület helyreállítása zászlóval.

A kivont karddal álló őrnagy tisztelgést vezényel, a zászlótartó pedig a zászlót a térdelő bűnös feje fölött megcsóválja, majd függőleges helyzetbe hozza, s rúdjával a fejét háromszor megüti ; először mondván:

«En téged becsületessé nyilvánítlak Ó Felsége nevében !», — másodszor

«ezredesiink nevében», végre harmadszor «az egész ezred nevében ; becsületes :ieved, melyet elvesztettél, ezennel visszaadatik, hogy ismét szabad légy és az ezrednél, mint eddig, tovább szolgálhass».

A fegyverek ezután lábhoz vétetnek, a fölszabadított jobbulást igérve, becsülete helyreállítását megköszöni, az őrmestertől új kalapot kap s fegyverét az őrnagy kezeiből átvéve, beosztásába lép.

Még fölemlítendő, hogy a zászlótartó utasításaiban benn áll, hogy a bűnös fejére ilyenkor a zászlórúddal jó nagyot üssön, hogy a szertartás emlékezetében maradjon.

A c z o p f v é f f e . A lm-es czopf, a XVIII. század hadseregeinek ékes- sége, a nagy franczia háborúk elején még teljes épségben volt s csak

1805-ben töröltetett el.

Az eltörlést elrendelő legfelsőbb elhatározás 1805 julius hó 9-én kelt s következőleg hangzott:

«Hogy a hadsereg minden módon könnyítessék s minden fölösleges fényűzés mellőztessék, indíttatva érezzük magunkat elrendelni, hogy a hajak kenése és porozása az összes legénységnél megszűnjék, a czopfok levágassanak s a h a j jövőben fél hüvelyk hosszaságban hordassék.»