A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai, 1971–1975

tezaurusznak. amely alkalmas arra, hogy az összes osztályozás hátterét képezze.

A jelölt erős matematikai orientációja elő- térbe helyezi a fogalmak szigorú meghatáro- zását, s így megkönnyíti a matematikai mód- szer alkalmazását. ami szabatos meggondolá- sokhoz és műveletekhez, valamint végmegál—

lapitáshoz vezet. Ennek — a félreértéseket csökkentő -— számos előnye van, hasonlóképp a jelölt által alkalmazott logikai műveletek- nek. Sok támpontot adott a jelöltneka doku—

mentációs informatika már kipróbált mód—

szertana, majd a formális nyelvészet (például a formális deszkriptor nyelv koncepciója) és a rendszerelmélet eszköztára, amelyről nem- régiben jelent meg a jelölt publikációja...

Fárniczky disszertációjának számos megál—

lapitása közvetlen hasznot nyújt a gyakorlat számára. Például a folyamatban levő statisz—

tikai adatbázisok fejlesztésével párhuzamosan e rendszer kisérleti jellegű bevezetése egy

konkrétan körülhatárolt területen tapasztalat- szerzés céljából megkezdhető. . .

A Bíráló Bizottság beható vita után a je—

lölt értekezését. a vitában elhangzott kérdé—

sekre adott alapos elemző, az elméleti és a gyakorlati szempontokat egyaránt mérlegelő válaszait figyeleme véve javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Pár—

niczky Gábornak a közgazdaságtudományok doktora fokozatot ítélje oda.

.

A TMB Közgazdaságtudományi Szakbizott—

sága a kiküldött Bíráló Bizottság véleménye——

vel egyetértett. és javasolta Párniczky Gábor részére a közgazdaságtudományok doktora fokozat odaítélését. Az MTA Tudományos Mi- nősítő Bizottsága a Szakbizottság javaslatát

megvitatta és elfogadta.

Dr. D. A.

MAGYAR SZAKIRODALOM

A MAGYAR SZOCiALiSTA MUNKÁSPÁRT HATÁROZATAI ÉS DOKUMENTUMAI.

1971—1975

Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1978. 1044 old.

A Magyar Szocialista Munkáspártnak jó hagyománya, hogy a párt politikai állásfog- lalásait. törekvéseit megtestesítő dokumentu- mok megismertetése a párt tagságával és az érdeklődő közvéleménnyel sokféle formában, megfelelő időben megtörténik. Az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének gondozásában — Vass Henrik igazgató kiváló szerkesztésében — ötödik alkalommal jelenik meg ilyen részletes dokumentumgyűjtemény kongresszusok közötti időszakról. Eddig eb- ben a formában dokumentumgyűjteményeket a következő évekről adtak közre: 1944—1948, 1956—1962, 1963—1966, 1967—1970, 1971—

1975. Vagyis a párt újjászervezését követő teljes időszakra vonatkozó minden legfonto- sabb dokumentum nyilvánosságot kapott, hozzáférhető, s így az egész korszak mélyebb tanulmányozásának fontos feltételei kitágul—

tak. A pezsgő történetírás szempontjából en- nek jelentőségét nehéz lenne túlértékelni. A kiadványok rendeltetése azonban a tudomá- nyos kutatás igényein messze túlmegy: a po- litikai aktivisták, vezető közéleti tisztségvise—

lők, újságirók, tanárok hasznos és már meg-

szokott kézikönyve. Vegyük a legutóbbi több mind ezer oldalas kiadványt. amely az 1971—

1975. évi dokumentumokból ad válogatást, zárva jegyzékét 1975. március 21-ével, a XI.

pártkongresszus három határozatával: ,,Az MSZMP Xl. kongresszusának határozata a párt munkájáról és a további feladatokról".

,,Az MSZMP Szervezeti Szabályzata", ,,Az MSZMP programnyilatkozata". Nyilvánvaló tehát, hogy a kötet túlnyomórészt napjaink- ban is hatályos dokumentumokat tár elénk. a napjainkban megoldandó társadalmi, ideoló—

giai, gazdasági, életszínvonal-politikai fel- adatainkra ad gazdag útmutatásokat.

Véleményem szerint a könyv a politika tor- málásához, a gyakorlati politikai munkához és a történetíráshoz egyaránt szolgáló segéd- anyag. Segíti a gyakorlati politikában, a vég- rehajtásban tevékenykedők történelmibb szemléletű gondolkodását és alkotását. Ez abból adódik, hogy a gyűjtemény segitségé- vel nem statikusan szemléljük a társadalmat, a társadalomformálására hivatott célmegha- tározásokat, hanem több éves — esetenként igen sokéves — folyamatában. A dokumen- tumgyűjtemény gondos tanulmányozása ré- vén, a különböző időpontokban hozott párt- döntések. —értékelések összevetéséből nyomon követhetők a szocialista épités egyes felada—

tainak egyre elmélyülő meghatározásai, a tapasztalatokból leszűrt finomabb árnyalatok megjelenése a tennivalók későbbi megfogal- mazásaiban. Ebben a beágyazásban az elért sikerek. eredmények mögötti erőfeszítés ér—

tékelése is teljesebbé válik.

A dokumentumgyűjtemény segitségével nyomon követhető az is, hogy a kitűzött célok az idő múlásával milyen mértékben valósul—

nak meg, milyen új társadalmi—gazdasági feladatok, gondok. esetleg zavarok merültek fel a végrehajtásban. Azt gondolhatnék, hogy az érdeklődő ezekre a kérdésekre a minden fő társadalmi—gazdasági kérdés ál- lását tükröző. más formákban is széleskörű-

en publikált kongresszusi dokumentumokból teljes képet alkothat magának. Ám éppen ez a kötet illusztrálja. hogy ez nincs egészen így. Utalni kell arra is ezzel kapcsolatban, hogy a kötetben elhelyezett 119 sorszámozott dokumentumból 86 ebben a kötetben látott először napvilágot. Jóllehet ezek tartalma át—

tételesen megfelelő időben beépült a poli- tika nyilvánosságába, mégis ez a nagytöme- gű eredeti anyag hatalmas és újszerűségeket

nyújtó értékként tárul elénk.

A kötet anyagainak száma témacsoportonke'nt

"ri Dokumentumok

Témacsoport száma'

Pártélet kérdései . . . . . . . . . 17 (14) Állami élet kérdései . . . . . . . . 7 (7) Gazdasági épitőmunka és életszínvonal—

politika . . . . . . . . . . . . 19 (19) ideológia. tudományos, oktatási, művészeti

és propaganda kérdések . . . . 31 (26) Szövetkezeti mozgalom élete . . . . 9 (6)

Egyéb társadalmi szervek és

mozgalmak élete . . . . . . . . 10 (9)

Egyéb társadalmi kérdések . . . . 6 (5) KB-ülésről megjelent közlemények . . 17"

Kongresszusi határozatok . . . . . . 3

Összes dokumentum 119 (86) ' Zárójelben az először publikált dokumentumok száma.

" Ebből 15 KB—közlemény foglalkozik külpolitikai kérdésekkel és a pártközi kapcsolatokkal is.

A kötet természetesen nem tartalmazza va- lamennyi ebben az időszakban hozott párt- állásfoglalást. A könyv előszavábál megtud—

hatjuk, hogy válogatással van dolgunk, s a gyűjtemény műfajánál fogva a Központi Bi- zottság és szerveinek anyagaiból tevődik ösz- sze. Ez bepillantást ad abba, hogy a Köz- ponti Bizottság és szervei milyen sokoldalú megközelítésben és mélységben foglalkoznak

a politikai kérdésekkel. ,

A dokumentumokat az élethez igazodő gyakorlatiasság és egyben a tudományos megközelítés igényessége jellemzi, természe- tesen a témák jellegétől függő differenciált mértékben. Erről még érdemibb véleményal- kotást az tenne lehetővé. ha utalások len- nének arra, hogy mely dokumentum, milyen módszerrel, milyen erők bevonásával és mennyi idő alatt készült. Tapasztalati alapon - sok éve ismerve a Központi Bizottság és apparátusa munkáját — azonban állítható, hogy az elemzéseket, határozati javaslatokat fejlett munkastílussal, a pártszervezetek ta- pasztalataira építve, az elméleti—tudományos erők. szakemberek, szükség szerint a párton- kívüliek aktiv bekapcsolásával, a testvérpártok tapasztalatait is figyelembe véve készítik elő elbírálásra a választott vagy kijelölt testüle- tek elé. A KB Agitációs és Propaganda Bi- zottsága megállapította, hogy ,.. .. ajánlásai- val a társadalomtudományok művelőinek szé- les körét ösztönözte a X. kongresszuson fel- vetődött és a társadalmi fejlődés szempont-

jából legidőszerűbb, legfontosabb elméleti kérdések vizsgálatára". (637. old.) A KB Agi- tációs és Propaganda Bizottsága 1975. ja- nuár 21-i ülésén értékelte a 17 feldolgozásra ajánlott téma munkálatainak, az ajánlások végrehajtásának tapasztalatait. A középtávú kutatási terv célja az volt. hogy a társada—

lomtudományi kutatóhelyek kapacitásuk je- lentős hányadát olyan kérdések tanulmányo- zására fordítsák, amelyek a X. kongresszus határozataiból, :: párt előtt álló legfontosabb feladatokból következtek. és amelyeknek elemzése, illetve megválaszolása a XI. kong- resszusra való felkészüléshez is hozzájárul—

hattak. (Például A munkásosztály és a pa- rasztság életszínvonala; Az értelmiség jelen—

legi helyzete; A tudományos—technikai for—

radalom; A mai antikommunizmus. A szabad idő; Az államhatalom és közhatalom stb. té-

mák.)

A Bizottság az elvégzett munkát egészé—

ben sikeresnek minősítette mind tudományos tekintetben, mind pedig abból a szempont—

ból, hogy a társadalomtudományi kutatás a munka során közelebb került a gyakorlathoz.

Megállapította. hogy a kutatási eredmények többsége közvetlenül is hozzájárul a mai ma- gyar társadalom struktúrája, tudatállapota alaposabb megismeréséhez, a politikai mun-

ka tudományos megalapozásához.

Az alábbiakban a dókumentumgyűjtemény sokoldalú anyagaiból néhány fontos gazda- sági és életszínvonal-politikai kérdésre térek

ki.

A kötet dokumentumai hiteles képet nyúj—

tanak arról a sokoldalú tevékenységről, amit a párt a X. kongresszus határozatainak, a negyedik ötéves tervnek a valóraváltása cél- jából végzett. A X. kongresszus megállapí- totta. hogy szocialista fejlődésünk .. alap- vető követelménye volt és marad, hogy pár- tunk helyesen alkalmazza a marxizmus—le—

ninízmus nemzetközi érvényű tanításait ha- zánk viszonyaira; továbbra is nagy gondot kell fordítani arra, hogy az ország adottsá- gainak megfelelelő módon munkálkodjon mind a korábban is napirenden volt, mind pedig a szocialista építés során újonnan je- lentkező feladatok teljesítésén. Csak így le—

het mérsékelni és megszüntetni az ellent- mondásokat, amelyeket társadalmunkban a régi világ maradványai idéznek elő, vagy amely1ek a szocialista fejlődés során keletkez-

nek".

Ennek a beszámolási időszaknak fontos jellegzetessége. hogy a gazdaságfejlesztés- ben előtérbe került a gazdasági hatékony—

! ..Az MSZMP határozatai és dokumentumai. 1967—

19IZO. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1974. őst—685.

:: .

ság fokozása, hogy az ötéves tervet az 1968- ban bevezetett gazdaságirányitási rendszer viszonyai között dolgozták ki, és hajtották végre, hogy ebben az időszakban történt a világgazdasági árrobbanás az ismert követ—

kezményekkel.

A Xl. pártkongresszuson készitett zárszám—

adás igazolta, hogy a párt helyes helyzetfel- ismerésre, saját szervező erejének és a tö—

megek aktivitásának reális ismeretére, a tár- sadalmi—gazdasági fejlődés feltételeinek és sajátosságainak helytálló előrelátására épi- tette a kitűzött célokat. A XI. pártkongresz- szus kimondta: .,A kongresszus megállapítja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt négy esztendőben következetesen ér—

vényesítette fő politikai irányvonalát, végre- hajtotta a X. kongresszus határozatait. Dol- gozó népünk a párt irányításával magasabb szinten és sikeresen építette a szocialista tár—

sadalmat, hazánk, a Magyar Népköztársaság előbbre haladt a szocializmus útján A népgazdaság tervszerűen, arányosan fejlő- dött. Megvalósul a negyedik ötéves terv, in- tenzívebb, hatékonyabb a gazdasági munka.

intézkedések születtek a gazdaságirányítás bevált rendszerének továbbtejlesztésére. A

termelőmunka eredményeire alapozva rend—

szeresen emelkedett a nép életszínvonala".

(912. old.)

A két kongresszus között a társadalmi—gaz- dasági fejlődés belső feltételei alapvetően kedvezők voltak. A fejlődés külső feltételei között kedvező tényező volt a nemzetközi enyhülés, amelyre az elmélyülés volt jellem- ző. A külgazdasági feltételek a negyedik öt—

éves terv első felében lényegében kedvezők voltak. 1973-ban viszont bekövetkezett az is- mert világpiaci árrobbanás, és a világgazda—

ságban megindult egy korszakváltás. A Köz- ponti Bizottság 1974. december 5-i ülésén en- nek népgazdaságunkra gyakorolt hatásával kapcsolatban a következő értékelést adta:

.,A termelésben elért jelentős eredmények mellett a népgazdaságot olyan világpiaci hatások érik, amelyek miatt a belföldön fel- használható nemzeti jövedelem kisebb a ter- vezettnél. Számolnunk kell azzal, hogy a nép- gazdaság fejlődését kedvezőtlenül befolyá- soló külgazdasági tényezők 1975-ben és vár- hatóan hosszabb időszakon át fennmarad—

nak. Ezért a gazdasági munkában az előt- tünk álló időszakban fő feladat a népgazda- ság egyensúlyának fokozatos helyreállítása és megszilárdítása. Ennek érdekében olyan intézkedésekre van szükség, amelyek előse- gítik a gazdasági struktúra korszerűsítésének gyorsítását, az igények reálisabb egybehan- golódását a lehetőségekkel. az anyagi és munkerőforrások takarékos felhasználását, és mérséklik a kedvezőtlen külgazdasági felté—

teleknek a gazdasági egyensúlyra gyakorolt hatását". (886. old.)

Ebben a dokumentumban az 1975—ben vár- ható külkereskedelmi árveszteség 32—34 mil- liárd forint értékben szerepel. Az élet iga- zolta, hogy hoszabb időszakra szóló ténye- zőről van szó. A XI. kongresszus állásfogla- lása még pontosabban fogalmazta meg a probléma jellegét és a tennivalókat. .,A tár- sadalmi termelés hatékonyságának erőtelje—

sebb növelése megköveteli, hogy a termelési

szerkezetet tovább korszerűsítsük, a tudomá-

nyos—technikai forradalom vivmányainak át—

gondolt, következetesebb alkalmazásával az anyagi—technikai bázis fejlődését meggyorsít- suk, új technológiákat vezessünk be, a belső és külső erőforrásokat jobban felhasználjuk,

javítsuk a jövedelmezőséget.

Ezek a követelmények ma különös jelentő- séget kapnak, mert a világgazdaságban je—

lenleg végbemenő folyamatok sok szempont- ból új helyzetet teremtenek. .. A világpiacon ugrásszerűen emelkedtek az energiahordozók, a nyers- és az alapanyagok árai, a készter—

mékek árainak emelkedése viszont nem vagy igen kis mértékben ellensúlyozta ezt. A szá- munkra kedvezőtlen változások nem átmene- tiek. mértékük változhat, de hosszú távon szá- molni kell velük". (925. old.) Ily módon az itt vázolt probléma 6 éve van napirenden és az ,,új helyzethez" való igazodással azóta több- ször is foglalkozni kellett, legutóbb az 1979,

évi népgazdasági terv kapcsán.

.

A gazdaságfeilesztés ütemével és ará—

nyaival kapcsolatban megállapítható, hogy az 1971—1975. évekre szóló negyedik ötéves terv helytálló bázisnak bizonyult mindvégig az éves tervek kidolgozásához. Az ötéves terv teljesítése magas fokú tervszerűségről tanús- kodik. Ez bizonyítja a terv realitását és a vég- Fehajtás során gyakorolt manőverezőképesség' hatékonyságát. A fő arányok szempontjából a dokumentumokban nagy súllyal szerepel a beruházási tevékenység tervszerűségének problémája. Ez nagyrészt abból fakadt, hogy a minisztériumok és a tanácsok a negyedik ötéves terv készítésekor eleve a jóváhagyott- nál nagyobb volumenű fejlesztéseket szorgal- maztak, melyek egy része elől a tervező- és, a felső vezető szervek nem tudtak kitérni. an-

nál is inkább, mert az építőipari költségek számottevően nőttek. A beruházások túlzott"

mértékű növekedése 1971-ben (és már 1970- ben is) kedvezőtlenül hatott a népgazdaság egyensúlyi helyzetére. Ezért a párt vezető—- szervei már 1971-ben, az év folyamán több- ször foglalkoztak e jelenség megelőzésével, és határozatokat hoztak. Többek között elő- írták 1972—re a felhalmozás arányának csök- kentését. Az intézkedések hatására sikerült elérni. hogy az öt év egészében a nemzetit jövedelemből a felhalmozás és a fogyasztás aránya a tervnek megfelelően alakult. Viszont

a tervidőszak minden évében napirenden maradt az állami költségvetés hiányának csökkentése. Ebben nem sikerült megfordíta—

ni a tendenciát, sőt —- az 1973—as árrobba- nással összefüggésben —- ez a probléma to- vább éleződött, a tőkés külkereskedelmi for—

galom passzívuma1974—től növekvő irányt vett.

A Központi Bizottság a gazdasági munka 1975. évi fő feladatát a népgazdaság egyen—

súlyi helyzetének javításában jelölte meg. A Központi Bizottság 1975-re a nemzeti jöve- delem 5,0—5,5 százalékos növekedése mellett a belföldi felhasználás mérsékeltebb. 3.0—3,5 százalékos növelését irányozta elő. Ezzel együtt az állami költségvetés hiányának to—

vábbi növekedését kellett prognosztizálni, A pénzügyi helyzet javítása érdekében a Köz—

ponti Bizottság kimondta, hogy a szokásos—

nál szélesebb körben szükséges az általános szabályozástól eltérő módszerek. pótlólagos elvonások és más egyensúlyt javító intézke—

dések hozatala, a támogatások odaítélésé—

nek szigorítása, a hitelezés hatékonyabb.

szelektívebb gyakorlata, a versenyképes ex- portárualapokat bővítő, gyorsan megtérülő fejlesztések előtérbe állítása, az energiahor—

dozók, alapvető nyersanyagok felhasználásá- nak, illetve importjának szigorúbb korlátozá- sa, szabályozása.

A gazdasági hatékonyság javítása a X. és a XI. kongresszus közötti időszakban is ki—

emelt feladat volt, és a gyakorlati erőfeszí- tésekre számos dokumentum utal. A Politikai Bizottság már 1971—ben foglalkozott a gaz—

daságtalan termelés csökkentésére teendő in—

tézkedésekkel. Felhívta a kormányt, hogy az 1972—1975. évekre szólóan kezdeményezze a gazdaságtalan termelés megszüntetését célzó program elkészítését. és ellenőrizze annak végrehajtását. A minisztériumoknak is intéz- kedési tervet kellett készíteniök. A határozat kimondta: a központi intézkedések során a gazdaságtalan tevékenységek visszaszorítása változatlanul elsősorban a gazdasági felté- telek szigorításával történjék. .,... fokozni kell a vállalatokra gyakorolt állami gazda- sági nyomást, ezúton nagyobb hatékonysági követelményt állítva a termelés elé. Fokoza- tosan csökkenteni kell a dotációkat, a vesz- teségtérítő támogatásokat, az export állami visszatérítéseket, továbbá a különféle men—

tesítéseket." (119. old.) Azt is előírta, hogy a vállalatok is dolgozzanak ki intézkedési tervet gazdaságtalan termelésük csökkentésé- re. ,,A Központi Statisztikai Hivatal alakítsa ki a gazdaságtalan termelés megfigyelésé—

nek módszerét, és az ennek alapján végzett vizsgálatokról, valamint a Pénzügyminiszté—

rium a pénzügyi ellenőrzés tapasztalatairól időszakonként tegyen jelentést a kormány- nak." (121. old.) A határozat [ezen túl számos gazdaságpolitikai. politikai és szociálpolitikai

magatartásra nézve adott útmutatást. Ezek az eltelt 8 év után sem vesztenek aktualitá—

sukból.

A Központi Bizottság Titkársága 1974—ben ellenőrizte a gazdaságtalan termelés csök- kentésére hozott határozat végrehajtását, és határozott a további teendőkről. A termelés gazdaságosságának alakulását értékelő mu—

tatószámok között szerepelt a tiszta jövede- lem és a nyereség növekedése. a nyereségre jutó állami támogatás mértéke, az állóesz—

közök értéke. az egy főre jutó termelés- és nyereségnövekedés mértéke, a devizakiterme- lésre jutó forintráfordítás változása stb, Az értékelés szerint 1972—1973-ban a gépipar- ban évente mintegy 3 milliárd forint értékű gazdaságtalan termék gyártása szűnt meg.

Néhány nagyvállalat termékszerkezetének át—

alakításával a végrehajtó szervek kiemelten foglalkoztak. Az értékelés rámutat, hogy a gazdaságosabb termelés folyamatának ala—

kitása az eredmények ellenére lassúbb a le- hetségesnél és a szükségesnél, Többek között megállapította: ,,A vállalati, területi párt— és társadalmi szervek, félve a foglalkoztatási gondoktól, a vállalatok szervezeti önállóságá- nak esetleges megszűnésétől, nem minden esetben segítették következetesen a gazda—

ságtalan termelés visszaszorítását". (763. old.) Az értékelés a tennivalókkal egyfelől a tapasztalatok, másfelől az ötödik ötéves terv- időszak gazdasági feltételeiből kiindulva fog- lalkozik. Kiemeli annak fontosságát, hogy a termékszerkezet javítása eleve beépüljön az ötödik ötéves tervbe. ,,A fejlesztendő és visz- szafejlesztendő területeknek a népgazdasági tervben történő konkrét kijelölése a biztosí- téka annak. hogy atfolryamatok megvalósí- tását, az eszközök szükséges átcsoportosítá—

sát a tervcélkitűzések megvalósításához kap- csolódó, népgazdasági szintű gazdaságossá- got figyelembe vevő pénzügyi szabályozási.

támogatási és adópolitika is elősegítse."

(764—765. old.)

A gazdaságosság mérési módszerével kap- csolatos megállapítás: .,... a termelés gaz- daságosságát a vállalati szinten mért jöve- delmezőség mellett népgazdasági szempont- ból is szükséges megítélni. Ezért célszerű olyan módszereket is alkalmazni. amelyek ti- gyelembe veszik a teljes termelési folyamat értékelését. a termelés műszaki jellemzőinek.

sorozatnagyságának minősítését. az árképzé- si és támogatási rendszer sajátosságait, va—

lamint távlatilag is megalapozott érdekein—

ket a szocialista nemzetközi gazdasági kap—

csolatok fejlesztésében". (764. old.) A hatá- rozat a minisztériumokat tette felelőssé azért.

hogy a vállalati ötéves tervezési munkába a gyártmánystruktúra javítása szervesen be- épüljön. és a felügyeleti ellenőrzés keretében értékeljék a termelés gazdaságosságának ja- vítására tett intézkedések végrehajtását.

A gyakorlati tapasztalatok birtokában nyil—

vánvaló, hogy az ötödik ötéves terv e hatá- rozat követelményeinek nem volt képes meg- felelni, s a Központi Bizottságnak, a kormány- nak a terv végrehajtása menetében újabb ak—

ciót kellett kezdeményeznie a termékszerke—

zet revíziójára és javítására.

A dokumentumgyűjtemény a párt számos más erőfeszítéséről. kezdeményezéséről is to- núskodik. melyeket az 1971—1975. évi gazda—

ságfejlesztési célok megvalósításáért indított.

A negyedik ötéves tervről szóló kormányha- tározat alapján a vállalatoknak és szövetke- zeteknek ki kellett dolgozniuk saját ötéves tervüket. A Központi Bizottság Titkársága 1971 elején felhívással fordult a pártszervezetek—

hez, amelyben felszólította őket. hogy a terv készítéséhez. a belső tartalékok feltárásához nyújtsanak politikai segitséget. Segítsék a szakemberek bevonását a javaslatok kidolgo—

zásába, gondoskodjanak a terv érdemleges megvitatásáról a termelési tanácskozásokon.

A vállalati terveket többek között fel kellett használni a területfejlesztési tervek összeál- lításához is, így a tanácsok a vállalatoktól ér—

tékes információkhoz jutottak a fejlesztések szakszerűbb összehangolásához. Ez volt az első akció szocialista tervgazdálkodásunk történetében. amikor a vállalatok önállóan készítették saját ötéves tervüket. Az itt szer- zett tapasztalatokat az ötödik ötéves terv vállalati tervkészítéséhez is felhasználták. A vállalati tervekből az országos irányitó szer—

vek értékes információkhoz jutottak a válla—

latok szándékairól, a fő gazdaságpolitikai irányvonal megértésének mértékéről. Hasznos tanulság volt például annak lemérése, hogy milyen erősen továbbéltek az extenzív fej—

lesztés tendenciái.

Az MSZMP Központi Bizottsága 1971 vé- gén alapos szakmai és politikai előkészítés- re támaszkodva határozatot hozott a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére. va- lamint a szocialista munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztésére. Megállapítást nyert, hogy a nem kielégítő üzem- és munkaszervezés egyik akadálya a hatékonyság gyorsabb nö- velésének. táptalaja az extenzív fejlesztési törekvések fennmaradásának, az indokolatla- nul nagy munkaerő-keresletnek és a túlzott beruházási igényeknek. A Központi Bizottság országos aktivitás kibontakoztatására hívott fel a belső tartalékoknak az üzem- és mun- kaszervezés javítása révén történő feltárása érdekében. A Központi Bizottság megállapí—

totta. hogy nemcsak a technikai eszközök, hanem a szervezés színvonala is ki van téve az avulásnak. Rámutatott arra. hogy ott. ahol a negyedik ötéves terv a technika megújí- tására ad lehetőséget, elengedhetetlenül szükséges. hogy a szervezés szintjét össz—

hangba hozzák a magasabb technikával. A szervezést egyben a hagyományos technika viszonyai mellett is fejleszteni kell. A hatá- rozat megfogalmazta a szervezés korszerű- sítésének főbb útjait is. Meghatározta a mi—

nisztériumok feladatait, kiemelve a— haladó tapasztalatok terjesztésének fontosságát. A vállalatok tennivalói között nagy súllyal sze- repelt a vállalati belső mechanizmus fejlesz—

tése. a belső érdekeltségi és elszámolási rend- szer korszerűsítése. a gyáregységek és a vál—

lalat, a központ kapcsolata, a művezetők jo- ga és kötelessége. A határozat kitért a párt—

szervezetek. a szakszervezetek e témában szükséges szervezési tevékenységére.

A munkaversenyről szóló KB-határozat cél- ja az volt. hogy lendületet adjon a mozga- lomnak, megérett, új vonásokkal gazdagítsa vonzerejét és eredményességét. A határozat hangsúlyozza, hogy a mozgalmat elsősorban munkahelyi mozgalommá kell tenni, a dolgo- zókhoz közelálló és konkrétan meghatároz—

ható és mérhető célokat kell kitűzni. Munka- verseny-tevékenységként azok a kezdeménye- zések ismerhetők el. amelyek a munkaköri követelményeket meghaladó mértékben segí—

tik a munkát. Munkaverseny—mozgalmon a vállalaton belüli egységek, munkacsoportok és egyének közötti verseny értendő. A vállalatok közötti gazdasági verseny értékelését állami feladattá kell tenni. A szocialista munkaver- seny alapvető formájának a szocialista bri- gádmozgalom tekinthető. A munkaverseny- célokat a munkahelyi vezetők a dolgozók be- vonásával konkrétan jelöljék ki. A szakszer- vezeti bizottságok töltsenek be nevelő. szer—

vező és felvilágosító szerepet a szocialista munkaverseny-mozgalomban, vegyenek részt a verseny értékelésében, az eredményes mun- kamozgalmak megismertetésében. a munká- ban élenjáró kollektívák és egyének népsze—

rűsítésében. A munkaverseny—mozgalomban kimagasló eredményeket elért brigádok, mun—

kacsoportok részére legma asabb kitüntetés- ként Munka Vörös Zászló rclemrenclet. illet- ve Állami Díjat lehet adományozni. Az egyé- ni versenyereclmé—nyeket más állami kitünte- tések adományozásával is honorálni lehet. A minisztériumok a kimagasló eredményeket el- ért vállalatoknak .,Kíváló vállalat" cím kitün- tetést adományozhatnak. A vállalatok közöt- ti gazdasági versenyben a tervcélok megva- lósításában elért jelentős eredményekért a Minisztertanács és a Szakszervezetek Orszá- gos Tanácsa Vándorzászlaját kell adományoz—

ni. Új elem, hogy a kitüntetett vállalatoknak a kitüntetéssel arányos jutalom szociális és kulturális vagy sportlétesítmény is lehet.

.

A párt politikai irányitó tevékenységében a gazdaságirányítási rendszer működésének és fejlesztésének kérdései gyakran voltak napi-

renden. Ennek többféle indítékát lelhetjük fel a témáktól függően. Szükség volt olyan ki- igazításokra, amelyek a szabályozás társa- dalmilag vagy gazdaságilag nem kívánatos kísérőjelenségeit voltak hivatottak megszün- tetni. Más esetekben az idő múlásával, (:

feltételek változásával és a tapasztalatok fel- halmozódásával természetszerűen adódtak módosítási igények. Módosításokra azért is szükség volt. mert a reform kezdetén bizo- nyos előre megtervezett akciókat célszerűségi meggondolásokból eleve későbbre ütemeztek.

Esetenként módosítani kellett, mert bizonyos szabályozások hibásnak vagy nem hatékony- nak bizonyultak. Végül a világgazdaság elő- re nem látott hatásai miatt is szükség volt korrekciókra. Emeljünk ki az alábbiakban né-

hány példát. f

i971—ben a Politikai Bizottság határozatot hozott a nem kívánatos munkaerőmozgás csökkentéséről és a vállalati törzsgárda tag—

jainak fokozottabb megbecsüléséről. Megál- lapította, hogy az elvégzett felmérés szerint a munkaerőmozgás mintegy 30—40 százaléka tekinthető indokolatlannak és nem kívánatos- nak. Fő oka a felfokozott vállalati munkaerő- kereslet volt, amelyben kifejeződtek a válla- latok extenzív fejlesztési törekvései. az, hogy a közgazdasági szabályozók nem késztették a vállalatokat hatékonyabb munkaerő-gaz- dálkodásra. A határozat leszögezi, hogy bi- zonyos adminisztratív intézkedések helyesek.

de a Munka Törvénykönyve alapelvei meg—

felelők. a munkajogi kötöttségek visszaállítá- sa nem szükséges. A határozat útmutatásokat tartalmaz munkaerő—felszabadító gazdasági intézkedésekre, a törzsgárdatagok anyagi és erkölcsi megbecsülésére. A Központi Statisz—

tikai Hivatal felhívást kapott a munkaerő—

mozgás rendszeres elemzésére.

A Politikai Bizottság 1971-ben határozatot hozott a termelőszövetkezetek nem mezőgaz- dasági iel/egű tevékenysége állami szabályo- zásának alapelveiről. A határozat megerősí- tette. hogy követendő alapelv a nagyüzemi élelmiszer-termelés és —feldolgozás jobb ver- tikális összekapcsolása. a tevékenységek ész- szerű kombinálása, a kihasználatlan helyi munkaerő jobb foglalkoztatása a termelő- szövetkezetek keretében. Az esetlegességek.

(: jövedelemaránytalanságok, a kedvezőtlen munkaerő-elszívás megakadályozása és az alapcél jobb megvalósítása érdekében a ha- tározat számos intézkedés elveit rögzíti. Sür- geti a termelőszövetkezetek tevékenységéhez szervesen kapcsolódó élelmiszer—feldolgozás, a fogazdasági tevékenység, a tmk—munkála- tok (gépjavitás, építés, karbantartás), a ter- melési szolgáltatások és szállítás, továbbá az élelmiszerek belföldi értékesítésének fejlesz—

tését. Az ebbe nem tartozó tevékenységekre, az ipari vállalatok és termelőszövetkezetek szerződéses kapcsolatára, a termelési adó

6 Statisztikai Szemle

differenciálására, a kereseti aránytalanságok megelőzésére, az állami intézkedésekhez uta- sítást ad. A Központi Statisztikai Hivatal fel- hívást kap a kérdés reprezentatív módszerek-

kel történő értékelésére.

A munka szerinti elosztás elvének követ—

kezetesebb érvényesítésére több intézkedés irányult. A Politikai Bizottság 1971-ben hatá- rozatot hozott a vállalati dolgozók alapbér- rendszerének módosítására. A módosítást többek között az váltotta ki, hogy a mintegy 10 évvel korábban bevezetett és érvényes alapbérrendszer bértételei elavultak (ala- csonnyá váltak). a rendszer a bérarányokra a kívánatosnál kisebb központi befolyásra adott lehetőséget, ami növelte annak lehető- ségét, hogy az ágazatok, illetve a vállalatok között béraránytalanságok keletkezzenek, az elavult rendszer korlátozta a szakképzett és a nehéz fizikai munkakörülmények között dal—

9026 munkások anyagi elismerését. A módo- sitott munkásalapbér-rendszer célul tűzte e hátrányok kiküszöbölését. Továbbá azt, hogy az összehasonlítható munkakörökben dolgo- zók alapbérét a népgazdaság valamennyi te- rületén megközelítőleg azonos határok között kell kialakítani: nagyobb teret kell biztosita- ni az egyéni teljesítmények alapján történő differenciálásnak; a minimális órabér 4 fo—

rint helyett 5 forint, a maximális órabér 16 forint helyett 22 forint legyen. Az új alsó bér—

határok kötelező alkalmazását 1973-ra irá- nyoztuk elő. Az új alapbérrendszer alkal- mazása az ,,indokolatlan különbségek meg- előzése végett" kötelező a kisipari szövetke- zetekben és a termelőszövetkezetekben al- kalmazotti viszonyban állókra is. A Politikai Bizottság 1973-ban határozatot hozott az Or- szágos Szakmai Bértáblázat kialakításának elveiről. Az Országos Szakmai Bértáblázat célja azt biztosítani, hogy az egyes szakmák azonos gyakorlattal rendelkező, azonos kö—

rülmények között dolgozó munkásainak ha- sonló bért fizessenek az ország egész terüle- tén, és elejét vegyük az indokolatlan alap- bér— és keresetszóródásnak. A szakmai bér- táblázat az érvényes bértarifán belül, annál szűkebb alsó és felső határos bértételek meg- állapítását jelentette. A határozat utalást tartalmaz arra, hogy 2—3 évenként meg kell ismételni a bértáblázat előkészítése során végrehajtott statisztikai felvételt.

A gazdasági szabályozás sokat vitatott kér- dése volt az átlagbér—szabályozás. amit 0 do- kumentumgyűjtemény is tükröz. A Központi Bizottság 1972. november 14—15-i határoza- tában előírta, hogy 1973—tól kezdve meg kell szüntetni a vállalati nyereség és a bérek ala—

kulásának szoros kapcsolatát a szénbányá- szatban és a villamosenergia-iparban, köz—

pontilag szabályozva a bérfejlesztést. Kísér- letképpen néhány ipari és építőipari vállalat—

nál be kell vezetni az átlagbér-szabályozás

helyett a létszám-megtakarításra jobban ösz- tönző bértömeg-szabályozás rendszerét. Ezzel kezdetét vette a bérszabályozás változato- sabb formáinak alkalmazása.

A gazdaságirányítási rendszerben az ár- rendszer fontos szabályozó szerephez jutott.

Ez az ismert kevert árformában (fix, limitált és szabad) valósult meg. ami számos érdek- ellentétet és vitát hozott felszínre. A Központi Bizottság több alkalommal leszögezte. hogy ez a rendszer alapvetően betölti rendelteté- sét. A két kongresszus közötti időszakban a Központi Bizottság az árpolitika folytatása mellett döntött. Ugyanakkor határozatokat ho- zott az indokolatlan áremelések megelőzése céljából, az árellenőrzések sokoldalú erősí- tésére. Az építőiparban előírta a kötött ár- forma arányának lényeges növelését (60 szá- zalékról 90 százalékra). A tervidőszak utolsó évére, 1975—re a Központi Bizottság jelentős termelői ármódosításokat határozott el: a kő- olaj és a gáz, a vegyianyagok, a ruházati alapanyagok. a szén, egyes vas- és alumí—

niumtermékek, valamint az áruszállítási tari—

fák emelését. Ezek hatását az ipari termelői árszint 8 százalékos növekedésében prog- nosztizálták. Ez a világgazdasági hatások konzekvenciáinak részleges levonását jelen—

tette.

A Xl. pártkongresszuson elfogadott doku- mentumok nem hagynak kétséget afelől, hogy a gazdaságirányításban (: bevált úton kell továbbhaladni. ..Tovább kell folytatni a gazdaságirányitás rendszerének és módsze—

reinek fejlesztését. Az országos érdekekkel összhangban növelni kell az állami vállala- tok és a szövetkezetek vezetésének kezdemé- nyezőkészségét, felelősségét és önállóságát.

Fokozni kell az anyagi és az erkölcsi ösztön- zés hatékonyságát, e vállalatok és az üzemek kollektív érdekeltségét és szerepét dolgozóik élet— és munkakörülményeinek javításában, kulturális ellátásában." (963. old.) Azóta szó—

mos határozat született a gazdaságirányítás aktuális feladatainak konkretizálására.

'

Az életszínvonal és szociálpolitika terén a Xl. pártkongresszus megállapította, hogy gaz- dasági építőmunkánk eredményeként rend—

szeresen emelkedik dolgozó népünk életszín—

vonala, az egy főre jutó reáljövedelem a ne—

gyedik ötéves terv időszakában 25 százalék—

kal, a tervezettnek megfelelően növekszik. A társadalmi juttatások a tervezettnél gyorsab—

ban nőttek. A szociális biztonságot fokozta az egészségügyi ellátásnak, a társadalombiz—

tosításnak kiterjesztése valamennyi állampol- gárra.

A Központi Bizottság a két kongresszus kö- zött rendszeresen foglalkozott a bérpolitika, a jövedelem, az árak és az életszínvonal más

összetevőinek alakulásával.

A Politikai Bizottság 1971-ben foglalkozott a bér- és kereseti arányok továbbfejleszté- sének fő irányaival. Megállapította, hogy a bekövetkezett arányváltozások megfelelnek (;

társadalmi—gazdasági fejlődés követelmé- nyeinek; csökkentek a különbségek a nép- gazdasági ágak és a szektorok között; a munkások és az alkalmazottak kereseti ará- nyai az utóbbiak javára változtak. Nem ki—

elégítő azonban a differenciáltság a szak—

képzettség, a nehézségi fok, a munkakörül—

mények, a munkaidő-beosztás szerint. Ezért a szükségesnél kisebb mértékben ösztönző hatásúak. A bér— és kereseti arányok tartós rendezéséhez jelentős anyagi eszközökre és hosszabb időre van szükség. A tennivalók főbb irányait a Politikai Bizottság a követ—

kezőkben állapította meg: az alapbérrend- szer betartása mellett a vállalatok vezetői következetesebben érvényesítsék a munka szerinti elosztás elvét, a teljesítményekhez igazodó differenciálást. Vegyék figyelembe a nagyobb fizikai igénybevételt kivánó, a ked- vezőtlen munkakörülmények között dolgozók munkájának kellő elismerését, valaminta ma- gasabb szakképzettséget, a nők és a férfiak teljesítményekhez igazodó egyenlő bérezését;

biztosítsák a fiataloknak a teljesitményekkel arányos keresetét; tegyenek különbséget a jó, az átlagos és a gyenge munka díjazása között. A munkások és a vezető állásúak bér—

és kereseti arányainak fenntartása mellett biztosítani kell, hogy a vezetők javadalmazá- sában legyen nagyobb szerepe tevékenységük színvonalának, az általuk irányitott gazdasági egység eredményességének. Az azonos vagy hasonló munkát végzők kereseti arányait ész—

szerűen össze kell hangolni. A' negyedik öt- éves tervben törekedni kell a népgazdasági ágak közötti kereseti arányok fenntartására, miközben az építő—, az építőanyag-, a vegyi és a nyomdaiparban, valamint a gépipar progresszív ágaiban nagyobb bérszínvonal- emelkedést kell elérni. Csökkenteni kell a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közötti túlzott kereseti különbségeket. Mérsékelni kell az egészségügy. az oktatásügy. a bíróságok, az ügyészségek és fegyveres testületek vi—

szonylagos lemaradását.

A konkrét bérpolitikai intézkedések megha—

tározására általában az éves népgazdasági tervekhez kapcsolódóan került sor. figyelem- mel a fogyasztói árak emelésének mértékére is. Az volt a törekvés. hogy az áremelések mi- att egyetlen jelentős réteg reáljövedelme se csökkenjen. A tervidőszak első felében a jö- vedelempolitikában egy területen adódott

tervszerűtlenség, aminek korrigálására a Köz-

ponti Bizottság 1972. november 14—15-i ülésén határozatot hozott. A munkások, különöskép- pen az állami nagyüzemi munkások keresete a többi alapvető réteghez képest kisebb mér—

tékben emelkedett. Ezért 1973. március 'l-tői

központi bérintézkedéssel az állami ipar mun- kásainak és művezetőinek bérét átlagosan 8 százalékkal, az állami kivitelező építőipar munkásainak és művezetőinek bérét pedig átlag 6 százalékkal emelték. Ezzel a korrek- cióval a jövedelemarányok újra helyes me- derbe kerültek. A Központi Bizottság 1974.

március 19—20-i Irányelvei a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyze- tének további javításáról rámutatnak a bére- zési gyakorlat további javításának szükséges- ségére, a lakásellátásban bizonyos kedvez- mények indokoltságára, (] munkakörülmények és az üzemegészségügy fejlesztésének növek-

vő fontosságára.

A Politikai Bizottság 1973-ban határozatot hozott népesedési helyzetünkről, népesedés- polítikai feladatainkról. E dokumentum a leg—

átfogóbb párthatározat, amely ebben a té- mában született. A határozatból ide kíván- koznak azok a szociálpolitikai feladatok, amelyek hosszabb időre lényeges szerepet játszanak. A családi pótlék és a gyermek- gondozási segély emelése, a három- és több- gyermekes családok soron kívüli lakáshoz jut- tatása, a bölcsődei és óvodai férőhelyek megkülönböztetett ütemű kiépítése az ipari centrumokban, a nagyobb alapterületű laká- sok arányának növelése a lakásépítésben, a gyermekes családok üdültetésének bővítése, további munkahelyi kedvezmények az anyák- nak stb. A Xl. pártkongresszus határozatban rögzítette: ..A párt nagy fontosságú nemzeti és társadalmi ügynek tekinti hazánk népese- dési helyzetének alakulását... Az ország, a társadalom jövőjéért érzett felelősség megkí—

vánja, hogy növekedjék a többgyermekes csa- ládok száma, 5 e családok élvezzenek meg- különböztetett támogatást. övezze őket köz- megbecsülés". (931. old.)

A Politikai Bizottság 1974-ben határozatot hozott a három- és többgyermekes családok kiemelt állami lakásellátásáról. A határozat előírta a tanácsoknak o lakáselosztási tervek felülvizsgálatát és annak tisztázását, hogy az ebbe a kategóriába tartozó beadott lakás- igényeket lehetőleg 1975 végéig teljesítsék.

A későbbiekben jelentkező ilyen lakásigénye- ket folyamatosan, két éven belül kell kielégí- teni. A határozat előírja a megkülönböztetett kedvezmények nyújtását e családoknak akkor is, ha magánerőből építenek lakást.

A Politikai Bizottság 1974-ben határoza- tot hozott a társadalombiztosítási jogszabá- lyok egységesitésére, egyszerűsítésére és to—

vábbfejlesztésének irányára, úgy foglalt ál- lást, hogy a javaslatokat a XI. kongresszus elé kell terjeszteni. A Xl. kongresszus a jo—

vaslatokat elfogadta: ,,Tovább kell egysége- síteni nyugdíjrendszerünket, csökkenteni a korábbról megmaradt különbségeket. Emelni kell az alacsony nyugdíjakat. Meg kell őrizni a nyugdíjak reálértékét. Fokozatosan meg

6'

kell szüntetni a társadalombiztosításban még fennálló eltéréseket. A mezőgazdasági ter- melőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára a következő ötéves terv végéig legyen azonos a bérből és fizetésből élőkével. A mezőgaz- dasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkor- határát 1976. január elsejétől kezdődően fo- kozatosan csökkenteni kell: a nőkét 55., a fér- fiaként 60. életévre." (932. old.) Az állásfog- lalás támogatja a nyugdijjogosultak aktív te- vékenységét a népgazdaságnak is fontos

munkaterületeken,

A Politikai Bizottság 1971—ben foglalkozott a társadalmilag indokolatlan jövede/mek képződésének kérdésével. Megállapította, hogy a társadalom osztályainak, főbb réte—

geinek jövedelmei között nincsenek indoko- latlan jövedelemkülönbségek. Ugyanakkor csaknem minden rétegnél előfordulnak kiug- róan magas, sokszor aránytalan jövedelmek.

Ezek száma nem nagy, de növekszik. Ezek a kiugró jövedelmek előfordulnak a magánkis- ipar és —kereskedelem egy szűk rétegénél;

a szabad kasszás (gebines) elszámolású egységeknél: a formális másod- és mellékál- lások halmozóinál; vagyonok értékesítésének.

öröklésnek, külföldi ajándékozásoknak ered- ményeként; a hálapénz- és borravaló-rend- szerből, valamint spekuláció és korrupció kö- vetkeztében. Az indokolatlan és az arányta- lan jövedelmek képződésének megakadályo- zására tovább kell fejleszteni a keresetek és jövedelmek kiáramlásának közvetlen szabá- lyozását és ellenőrzését, az adminisztratív megkötések és korlátozások rendszerét az adórendszer hatékonyságát.

A Xl. kongresszuson elfogadott dokumen- tumok megszabják a követendő életszínvo- nal-politika fő irányait. A jövedelemelosztás mértékét, a követendő jövedelem- és bérará- nyokat (amelyeknek a munkásosztály és a szö- vetkezeti parasztság kiegyenlített színvonalú jövedelme egyik fontos eleme), az egvenlő munkáért egyenlő bér elvét, a társadalmi juttatásoknak a jövedelmekét meghaladó nö- velését, a családok növekvő támogatását, a javuló áruellátás biztosítását, a lakásellátott- ság lényeges javítását, az egészségügyi és más szolgáltatások fejlesztését. Az eljöven- dő 15—20 évre a programnyilatkozat kimond—

ja: az egy főre jutó fogyasztás érje el a mai színvonal 2,0-—2,5 szeresét, biztosítani kell, hogy minden család önálló lakáshoz jusson.

*

A dokumentumgyűjteményből kiemelt anya- gok alapján meggyőzőbb a kép: a párt ide- jében szembenéz a megérett tennivalókkal, előkészíti a döntéseket, aktívan szervezi a ha—

tározatok végrehajtását, ezzel politikai veze- tő szerepét betölti.

Bálint József