Jánossy Ferenc: A gazdasági fejlettség mérhetősége és új mérési módszere

hiányosságok felszámolása részben meg—

történt s ugyanakkor nem egy új fel-

adatot is sikeresen megoldottak. Van azon—

ban néhány olyan terület, ahol a múlt- ból örökölt hiányok ez ideig még nem

kerültek pótlásra. így többek között az előadó hiányolta azt, hogy a mezőgazda—

sági terület 10 százalékát kitevő legelő—

terület terméséről jelenleg sincsenek

megbízható statisztikai információk. A mezőgazdasági termelés értékének kb,

.15 százalékát kitevő melléktermékek (szalma stb.) rendszeres statisztikai meg—

figyelését is sürgette. Különösen fontos volna —— hangsúlyozta Kiss professzor ——

hogy az egyes évekre hiányzó járási adat—- sorokat ismét biztosítsuk: hiányuk ugyan—

is akadályoz bizonyos tudományos vizs—

_gálatokat, a korábbi időszakokkal való járási részletességű összehasonlitásokat.

A VÁNDORULÉS MÁSODIK NAPJA

A vándorülés második napján ismét két munkaülésre került sor. Az első

munkaülésen, amelyen dr. Kiss Albert kandidátus, egyetemi tanár elnökölt, dr.

Kenessey Zoltán kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal önálló osztályveze-

tője, a Statisztikatörténeti Szakcsoport

elnöke ,,Keleti Károly életrajzához" c.

előadásában a statisztikai hivatal meg—

alapítójának, első vezetőjének eddig is—

_meretlen életrajzi adatairól, eseményei-

ről számolt be. Keleti Károly életének

és tevékenységének bemutatásával több

dolgozat is foglalkozik. Tartalmi gazdag—

ságban ezek között Jekelfalussy József akadémiai emlékbeszéde áll az első he—

lyen. Az ezt követő további dolgozatok

azonban újabb életrajzi adatokat általá—

ban nem tártak fel, Az előadó rámuta-

tott arra, hogy a Kelety család birtoká—

ban levő, Keleti Károlyra vonatkozó ok—

mányok, iratok tanulmányozása számos

érdekes adat, esemény feltárására nyújt

lehetőséget.

Az említett és egyéb források alapján az előadó Keleti életének 1848—1860 kö—

zött eltelt -— nagy elhatározásokkal és sok hányattatással telt — 12 évét há—

rom szempontból vizsgálta: a) tanulmá—

nyai folytatása, b) a szabadságharcban

való részvétele és c) alkalmaztatásai

szempontjából. Az előadó többek között

helyesbítette Jekelfalussynak azt a köz—

lését, hogy Keleti a IV. osztályból állt be honvédtüzérnek. Keleti sajátkezű ,.életfolyam vázlat"-a és az V. osztály elvégzéséről szóló bizonyítványa alap—

ján megállapítható, hogy Keleti az em—

lített magasabb osztály elvégzése után

először ,,hadi iskolába" járt — mely a

különböző eddig feltárt források tanú-- sága szerint feltehetően gyorsított tüzér——

képző tanfolyam lehetett — s innen ke—

rült valamelyik csapattesthez. Hogy ez

melyik lehetett, arra vonatkozóan az

előadó a dobrai események részletes vizsgálata alapján közölt hipotéziseket.

Rámutatott arra, hogy Keleti vagy a

temesvári csata nagy ,,tüzérségi párbaj"—

ából visszavonulok soraiban menetelt a

Facsetre visszavonulok között, vagy az erdélyi csapatok kötelékében érkezett

Dobrára. Facsetről Dobrára csak azok

vonultak tovább, akik e reménytelen órákban is a harc folytatása mellett

foglaltak állást. Végül is Dobra környékén

esett ,,móc" fogságba, amelyből azután szerencsésen megszökött és hazatért Bu—

dára.

Ezután az előadó Keleti Károly élet-v

rajzi adatainak kiegészítéséül adalékokat említett meg Keleti családjáról: első-—

sorban édesapjáról, Klette Károlyról és öccséről, Keleti Gusztávról. , ,

A 3, munkaülés második előadása a

statisztika és a hadtudomány kapcso-

latát, e viszony történeti alakulását vizs- gálta a XIX. század elején. Az előadó,.

Perjés Géza, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársa elő- ször is azt Vizsgálta: milyen periodizáció alapján rendelhető egymás mellé a had—

tudomány és a statisztika. A probléma

megoldásához abból indult ki: melyek

azok az adatok, amelyeket a hadvezetés

igényel, illetve mi az az információ—tömeg, amit a statisztika a hadvezetés rendel—

kezésére bocsáthat. E megfontolásokból

kiindulva a két tudomány történetét át—

tekintve az előadó három korszakot kii—

lönböztetett meg: 1. tapasztalati korszak,

2. spekulatív korszak, 3. a hivatalos sta—

tisztika adatait felhasználó korszak. Az utóbbi bővebb megvilágítást nem igé—

nyel: ebben a korszakban a hadveze—

tést a hadszíntéren az ún. helyzetmeg—

ítéléshez az adatok széles skálája érdekli

és a statisztika ezekre lényegében vá—

laszt is tud adni.

A tapasztalati periódusban, mely kb.

a XVIII. század végéig tartott, a had-

vezetés infor'máció-igénye aránylag cse—

kély volt, a korabeli statisztika, az ,,ál—

lamtudomány" azonban ezt nem tudta kielégiteni. Az információ-szerzés ebben a korszakban elsősorban a hadvezérek személyes tapasztalatain alapult, melyet a hadivállalkozók ismeretei és kismér- tékben a hadszíntér erőforrásainak (ta—

karmányok stb.) becslése egészített ki.

A spekulatív korszakban a'leíró sta—

tisztika már jelentősebb segítséget tud

SZEMLE

adni a tájékozódáshoz. A hadvezetés bi—

zonyos számítások alapján igyekszik ké—

pet alkotni. E számítások alapja az a felismerés, hogy valamely terület lako—

sainak száma és erőforrásai között szo- ros összefüggés van. E korszak egyik

újdonsága Európa, Amerika és Ázsia hadműveleti szempontból való regionális

beosztása. Ez a leíró statisztikák és a népsűrűségi adatok alapján történt. Ki—

fejlődik a logisztika, azaz a hadsereg mozgatásának és ellátásának tudománya.

a grafikon használata a menetirányí—

tásra.

Az előadó ezután egy konkrét hadjá—

rat, Napóleon oroszországi hadjárata

alapján mutatta be -— térképekkel és számos ábrával szemléltetve —— a statisz—

tika és a hadvezetés kapcsolatát a vizs—

gált korszakban. Végül annak a vélemé-

nyének adott kifejezést, hogy a statisz- tikai szempont bevitele a hadtörténeti

kutatásba sok tekintetben döntően átala—

kíthatja az eddigi hadtörténeti ismerete—

ket. Annak vizsgálata pedig, hogy koron—

ként és helyenként a hadvezetés milyen igényeket támasztott a statisztikával szemben és a statisztika azokat hogyan tudta kielégíteni,_ értékes adatokkal és szempontokkal járulhat hozzá a statisz—

tika történetéhez.

A vándorülés 4. munkaülésén, melyen

dr. Ollé Lajos kandidátus, tanszékvezető

docens, az MKT Statisztikai Szakosztá-

lyának elnöke elnökölt, került sor dr.

Horváth Gyulának, a Központi Statisz—

tikai Hivatal főosztályvezetőjének a sta—

tisztikatörte'neti kutatások szempontjából

érdeklődéssel várt előadására ,,A Köz—

ponti Statisztikai Hivatal irattárának új—

jászervezéséről" címmel.

A Központi Statisztikai Hivatal aren-

delkezésére álló hatalmas iratanyagot a

felszabadulás előtt részben a Hivatal—

ban, részben a Város különböző pontjain

létesített irattárakban (raktárakban) —

kizárólag igazgatási célokra —— tárolta A háború pusztításai következtében az iratanyag nagy része megsemmisült. Az 1948—1949. évben végrehajtott ismert selejtezési rendelkezésekkel nagyjából egyidőben az ügykezelést decentralizál—

ták. Az anyag tárolása azonban a helyi- séghiány miatt viszonylag rövid idő múlva ismét nagy nehézségekbe ütkö—

zött. Többek között ezért 1959-ben a hi- vatalban mikrofilm irattár megszervezé—

sére került sor, ami az eredeti anyagok 1/20-ad részére való kisebbítését tette le—

hetővé.

Különböző igazgatási, tárolási és tu—

dományos szükségletek felvetették a köz—

905—

ponti irattár létrehozását, melyre 1963-

augusztus 1-ve1 került sor. Megindult a múlt anyagainak felkutatása és feldolgo—

zása is. Statisztikatörténeti szempontból máris értékes anyagok kerültek feldol-

gozásra, mint például az önálló statisz—

tikai hivatal szervezéséről szóló ügyira—

tok, a Fővárosi Statisztikai Hivatal léte——

sítésére vonatkozó iratok, a hivatal mun—

katervei, költségvetései, statisztikai kong—

resszusok anyagai, levelezései, állatszám—

lálásokra, terméseredményekre, gyü—

mölcs— és szőlőtermelésre stb. vonat- kozó különböző anyagok.

A feladat, megfelelő szakrendszei'ben csoportosított, a minden érdeklődő ré- szére hozzáférhető korszerű irattár meg—

teremtése, illetve a tájékoztatást bizto—

sitó bibliográfia elkészítése, nagy erőfe—

szítéseket igényel. Amint az előadó kifej—

tette, a hivatal e feladat megoldásában

számít a Statisztikatörténeti Szakcsoport tagjainak szakmai segítségére és közre—v működésére.

*

A miskolci vándorülés négy munka-' ülésén —— a szombathelyi vándorülés-p hez hasonlóan — hét előadás hangzott

el, hét értekezést vitattak meg. Érdemes

megemlíteni, hogy a vitatkozó kedv még a szombathelyinél is élénkebb volt: a két nap alatt összesen 50 hozzászólás hangzott el.

A vándorülés programján az ismerte—

tett előadásokon kívül szerepelt még dr

Orbán Sándor kandidátus, az MTA Tör—

ténettudományi Intézetének tudományos

munkatársa ,,A felszabadulás utáni ag—

rárátalakulás statisztikai vizsgálatának néhány problémája" c. —— Kiss profesz—

szor említett előadásához készített ——

korreferátuma, melyre az előadó várat- lan akadályoztatása, illetve Dely Zoltán.

a Központi Statisztikai Hivatal munka—

társa ,,A magyar külkereskedelmi sta—

tisztika történetének áttekintése" c. elő-

adása, melynek megtartására időhiány

miatt nem kerülhetett sor. Az említett előadásokat a Statisztikatörténeti Szak—r csoport soron következő budapesti ülésén

napirendre tűzi.

A Statisztikatörténeti Szakcsoport Mis—

kolcon tartott III. vándorülését dr. Len—r gyel László, a Központi Statisztikai Hi- vatal főosztályvezető—helyettese, a Sta- tisztikai Szakosztály titkára zárta be.

Hangoztatta, hogy a színvonalas előadá-

sok és a nagyszámú érdekes, tartalmas

hozzászólás a Statisztikatörténeti Szak—

csoport fejlődésének folyamatosságát mu- tatják és biztatók a munka jövőbeni

alakulása tekintetében is.

MAGYAR SZAKIRODALOM

JÁNOSSY FERENC:

A GAZDASÁGI FEJLETTSÉG MÉRHETÖSÉGE És ú.: MÉRÉSI MÓDSZERE

Közgazdasági és Jogi Buda-

pest, 1963. 324 old.

A közgazdászok érdeklődésének gyújtó—

pontjában álló problémák között ki—

emelkedő helyet foglal el az egyes or-

szágok fejlettségi szintjének és fejlődé—

sük ütemének meghatározása.

A könyv az egyes országok 1955. évi fejlettségi szintjének meghatározásával

foglalkozik. További célkitűzése Magyar—

ország gazdasági szintjének összehason—

lítása a kapitalista országokéval. Ahhoz,

hogy ilyen kvantitatív összehasonlítás

lehetséges legyen, több elvi és módszer—

tani kérdés tisztázására van szükség.

Ennek megfelelően a mű három részre tagolódik. Az I. rész az összehasonlítha- tóság fogalmával általában, a II. rész a gazdasági fejlettségi szintek összehason- lításának elvi és módszertani problémái- val foglalkozik, míg a III. rész a szerző által kidolgozott új módszer ismerteté—

sét nyújtja.

Az összehasonlítás feltételeinek meg- teremtése az irodalomban legtöbbet vita—

tott kérdések közé tartozik. Egyes orszá- gok fejlettségi szintjének összehasonlítá- sához először el kell dönteni a kérdést, hogy egyáltalán lehetséges-e minőségileg eltérő tárgyakat mennyiségileg összeha—

sonlítani? Az összehasonlítás fogalma el—

engedhetetlenül magával vonja, hogy az

összehasonlítandó objektumokat bizonyos tulajdonságok szerint rendezzék. A ren-

dezés (a nagyságrend szerint való meg—

különböztetés) azonban könnyen és egy—

értelműen csak akkor hajtható végre, ha a minőségileg különböző objektumok mennyiségileg összehasonlíthatók, más

szóval: minél nagyobb köztük a kvalita- tív különbözőség, annál nagyobbnak kell lennie köztük a mennyiségi különbség—

nek is, hogy az összehasonlíthatóság fel—

tételei egyértelműen megmaradjanak. A nagyságkülönbség csökkenésével elmé—

letileg eljutunk egy olyan határig, amely

alatt a nagyság szerinti összehasonlít- hatóság egyértelműen már nem lehet- séges. Ez az összehasonlíthatóság kriti—

kus határa. Minőségileg eltérő tárgyak

összehasonlitása csak e kritikus határ fölött lehetséges. Igaz viszont, hogy az összehasonlítás (a rendezés) feltételei—

nek pontosabb körülírása —- amit a szerző röviden nagyságdefiníciónak ne—

vez — lényegesen csökkentheti az ösz—

Könyvkiadó,

szehasonlíthatóság kritikus határát. Az

összehasonlítás szempontjából lényeges még a skála meghatározása, melynek segítségével a nagyságkülönbségek mér—

hetők, vagyis a ,,hányszor nagyobb vagy kisebb" kérdésre is feleletet adnak.

Az összehasonlítás tárgyát képező ob- jektumok nagyságdefinícióját —— jelen

esetben az egyes országok különböző fejlettségi szintjének összehasonlitását -——- az összehasonlítás célkitűzése hatá—

rozza meg. Minthogy a cél ebben az esetben az, hogy a világszerte folyó gazdasági versenyben tájékozottságrate- gyünk szert, szerző véleménye sze—

rint az egyes országok fejlettségi szintje legkönnyebben annak a feltevésnek alapján hasonlítható össze egymással, hogy azok a fejlődési folyamatban idő-

ben követik egymást; az összehasonlítás

alapját tehát az adja, hogy az egyes

országok a közös fejlődési folyamat pá- lyájának milyen állomását érték el.

Szerző szerint ez a feltevés nem dől meg amiatt, hogy a különböző országok a versenyben a fejlődés különböző útjain

haladhatnak előre, mivel szerinte a gaz-

dasági fejlődési folyamatnak vannak olyan lényeges közös vonásai, melyek számokban rögzíthetők. Ez természete—

sen azt vonja magával, hogy az össze—

hasonlítás tárgyát alkotó objektumok tu—

lajdonságai közül azokat kell rögzíteni, melyek a fejlődési folyamatra minden országban jellemzők.

A gazdasági fejlődés egyik legjellegze—

tesebb kifejezője a munkatermelékenység növekedése, ami a társadalmi termék

volumenének növekedésével mérhető, bár ezt a gazdasági fejlődés olyan elemei is

elősegíthetik, melyek nem emberi tevé—

kenységből folynak (így például rendkí—

vül kedvező időjárás következtében ki—

ugróan magas mezőgazdasági termés—

eredmény). Ami azonban nagyobb prob-

lémát okoz, az a fejlődés mennyiségi és

minőségi elemeinek különbözősége, illetve

összefonódottsága. Két termékhalmaz

összehasonlítása akkor volna egyszerű, ha a halmazok csak kvantitatíve volná—

nak különbözők. A termékhalmaz ele—

mei azonban részben kvalitatíve is kü- lönböznek egymástól. ami az összehason—

lítást már megnehezíti. Minőségi eltérést

okozó tényezőkként kell figyelembe ven—

nünk nemcsak a termékhalmazok ele—

meinek minőségi különbözőségét, hanem

a két halmaz olyan strukturális külön-

bözőségét is, melyet az elemek eltérő

kvantitatív aránya idéz elő. Az összeha—

SZEMLE

91)?

sonlíthatóság kritériuma ebben az eset—

ben is az, hogy a köztük fennálló nagy—

ságkülönbség a kritikus határ felett le—

gyen. Ahhoz, hogy az egyes országok

gazdasági fejlődésének vizsgálatára al—

kalmas módszert kapjunk, a mennyiségi elemzésre alkalmas gazdasági modellt

kell kidolgoznunk.

Elvben a termelékenység emelkedése a társadalmi termék minden elemére vo- natkozólag külön-külön megadható (par- ciális termelékenységváltozás). A parciá—

lis termelékenységemelkedésekből az át—

lagos termelékenységemelkedést súlyozott átlaggal kell kiszámítani; meg kell ke- resni tehát a megfelelő súlyozást. Erre nézve szerző két megoldási formát ajánl, melyek a munkatermelékenység emelke—

dését tükrözik: ki lehet mutatni azt, hogy a viszonyítási időpontban —— a jelenben

—— mennyivel kisebb munkaráfordítással lehet előállítani mindazt, amit a bázis—

időpontban termeltek: vagypedig az mu—

tatja a fejlődés mértékét, hogy a bázis- időszakban mekkora munkaráfordítással lett volna megtermelhető az, amit a je- lenben termelnek. A kétféle mutató közül

az első a parciális termelékenységek

súlyozott harmonikus átlaga (k.), a má—

sodik a parciális termelékenységek súlyo—

zott számtani átlaga (kg). A k, esetén a parciális: termelékenységek súlyozásának

alapját a bázisidőpont, a kg esetében a

Viszonyítási időpont munkaerő—disztribu- ciója képezi. Első esetben tehát azt kell feltételeznünk, hogy a bázisidőpontban fennálló munkaerő—disztribució az egész vizsgálati időszak alatt változatlan ma- radt; a másik esetben azt, hogy a viszo—

nyítási időpont munkaerő—disztribucióia 'a vizsgált időszak kezdetén is fennállt.

De facto azonban a. munkaerő-disztri- bució csakúgy, mint az egyes termékek volumene és ára az egész vizsgált idő- szak alatt folyamatosan változik. A prob—

léma megoldására az a módszer kínál—

kozik, hogy a vizsgált időszak végtele—

nül kis időközeire eső parciális termelé—

kenységnövekedéseket a pillanatnyi mun—

kaerő—disztribucióval súlyozzák. Termé- szetesen a végtelenül sok kis időszakra bontás a gyakorlatban nem vihető kc—

resztül, az időszakot csupán több véges tartamú időszakra lehet felbontani. Ezek- hez az időszakokhoz tartozó k, és ki, mu- tatóknak az összeszorzásával, azaz lánc—

indexek képzésével nyerjük a kétféle mutatót. Ezek értéke természetesen annál inkább megközelíti egymást, minél rövi—

debb időközökre sikerül felbontani a vizsgált időszakaszt. Bizonyos feltételek között a k. és kg indexek átlagolása is jó megközelítést ad, ami a gyakorlati

számítások

ségű.

Ha már most nem ugyanazon ország

különböző időpontban mért fejlettségi

szintjének, hanem több ország fejlettsé- gének összehasonlításáról van szó, a mo—

dellben a bázisidőpont társadalmi ter—

méke helyében az egyik ország társa-

dalmi terméke szerepel, a viszonyítási időpont társadalmi termékét a másik összehasonlítancló ország reprezentálja.

Ezen az alapon a k, és kg mutatók egy—

aránt kiszámíthatók. Mint ahogy egy bi—

zonyos ország különböző időpontokban mért fejlettségi szintjének kiszámítására a fentiekben a k, és kg mutatókból kép—

zett láncindex kínálkozott alkalmasnak, elméletben ez a módszer a két ország azonos elvek és azonos modell alapján mért fejlettségi fokának összehasonlítá—

sára is alkalmazható. Ebben az eset—

ben a láncindex közbenső elemeit kii—

lönböző fejlettségű országok képezik: így például India fejlettségi szintjének az

Egyesült Államokhoz való viszonyítása

több különböző fejlettségű ország ada—

taiból képzett lánc-index alapján törté—

nik.

A következőkben szerző azt vizsgálja, hogy az elméletileg konstruált, leegy- szerűsített modell megalkotásához szük—

séges egyéb feltételek (például az, hogy az árak az összehasonlítandó országok—

ban az értékarányoknak feleljenek meg).

hogy jelennek meg a gyakorlati alkal- mazáskor. Más szóval: az elméleti mo—

dell megalkotásához nélkülözhetetlen absztrakciók mennyiben hanyagolhatók el a gyakorlatban.

Bizonyos absztrakciók szükségesek a két összehasonlítandó ország termékeinek azonossága feltételezésekor is. A termé—

kek között vannak olyanok, amelyek ösz—

szehasonlíthatók, és vannak olyanok.

amelyek nem. Nyilvánvaló, hogy abban az esetben, ha a termékek zömét össze—

hasonlitható cikkek alkotják, a kisebb arányt képviselő nem összehasonlíthato termékek a számítások eredményét nem fogják jelentős mértékben torzítani és

így bízvást elhanyagolhatók. így köny—

nyű például a villamosenergia vagy az egyes mezőgazdasági termékek összeha—

sonlítása: lényegesen nehezebb az ipar- cikkeké (pl. szerszámgépek). ahol a mi- nőségi különbségek nagy szerepet játsza—

nak.

Az összehasonlítás egyéb előfeltételei—

nek területén is szükség van a gyakor-

latban a feltételezésektől kisebb—nagyobb arányban eltérni. Az azonos társadalmi munk'aráfordítás feltételénél célszerű pél—

dául az összehasonlítás alapjául az egy szempontjából nagyjelentő—

lakosra eső társadalmi terméket felvenni (az egy munkásra eső társadalmi termék helyett); ezzel absztrahálunk attól, hogy az összehasonlítandó országokban a mun—

kanap hossza és a foglalkoztatottság há—

nyada különböző.

Az azonos értékű pénzegység feltéte—

lezése az összehasonlítandó országokban

szintén olyan feltétel, amelyet a gyakor-- latban igen nehéz megvalósitani. Szerző elismeri két ország termékhalmaza elem—

ről elemre való átárazásának lehetősé—

gét, de nem tesz említést arról, hogy

ilyen tételes átárazások —— bizonyos rep—

rezentatív módszerek alkalmazásával ——-.

a gyakorlatban keresztülvihetők, sőt tör—

téntek is. Mint ennél egyszerűbb meg—

oldást ajánlja két ország fejlettségi szint-- jének valutakulcs segítségével történő

összehasonlítását, mert ehhez mindössze a két ország lakosságának adata, a bruttó

társadalmi termék adatai és a két ország

hivatalos valutaátszámítási kulcsszáma,

tehát mindössze öt adat szükséges. Szer-- ző ezzel kapcsolatban a problémának több mellékvonatkozására is kitér (a társadalmi termék fogalmának körülha—

tárolása; két ország kölcsönös előnyöket

nyújtó külkereskedelmi kapcsolatának feltételei; a valutakulcs alakulásának fel--

só és alsó határa stb).

Különösen az átárazáson és a valuta!—

kulcson alapuló számítási módszerekkel foglalkozik részletesebben, melyek az összehasonlítás hagyományos módszerei.

Az előbbi igen sok számítással jár, az utóbbinak hiányossága az, hogy nem ve—

zet pontos eredményre. A legfőbb ok, amiért szerző Magyarországra vonatko—

zóan új módszer kidolgozását tartotta szükségesnek az, hogy a hagyományos módszerek alkalmazásának előfeltételei nincsenek kellően biztosítva. Ennek ki- fejtésével és az új módszer körvonala—

zásával a mű harmadik része foglalkozik.

Az új módszer két alapvető hipotézi—

sen nyugszik. Az első az, hogy sok ún.

naturális gazdasági mutató áll rendel—

kezésre, melynek alapján valamely or—

szág gazdasági fejlettségének foka mes—

állapítható és a mutatók csak együtt—

véve alkalmasak a gazdasági fejlettségi szint meghatározására. (Naturális gazda-

sági mutatókon a fejlettségi szintre jel—

lemző, naturális mértékegységben, nem

értékben kifejezett mutatókat kell ér—

teni. mint például kilowattóra/fő.) A má—

sik feltételezés az, hogy e mutatók és

a fejlettségi szint közötti funkcionális összefüggések meghatározhatók akkor is,

ha a fejlettségi szintek előzetesen durva megközelítéssel (például valutakulcs alap-

ján történő számítással) elegendő számú

országra nézve ismertek.

Az új módszer alapgondolata a követ——

kező.

Szerző kiválaszt néhány (szám szerint

16 fő és 8 járulékos) ún. naturális gaz—

dasági mutatót. A fő naturális gazdasági

mutatók a következő termékeknek egy lakosra vonatkozó értékeit jelentik: acél,

villamosenergia, energiahordozók, mű—

trágya, traktor, tehergépkocsi, állati fe—

hérje, kávé, textil, csomagolópapír,

nyomdapapír, telefon, rádió, levélforga—

lom, személygépkocsi.

Több tőkés ország adata alapján kor—

relációt számít az egyes naturális gaz-

dasági (ún. NG-) mutatók és a bruttó

nemzeti termék hivatalos valutakulccsal dollárra átszámított, egy lakosra eső ér—

téke között. Az NG—mutatók megválasz—

tásánál arra törekszik, hogy minél szo——

rosabb korreláció legyen a kérdéses mu—

tató és az egy lakosra eső bruttó nem—

zeti termék között. így 16 függvényhez

jut, melynek egyik változója mindig a dollárban kifejezett bruttó nemzeti ter-

mék, a másik az illető NG-mutató. Bár—f

mely ország gazdasági fejlettségét úgy jellemzi, hogy az illető ország 16 NG- mutatóját a 16 függvénybe behelyette- síti és az így kapott 16 érték átlagát veszi.

Az eljárás megértéséhez a követke—

zőket kell szem előtt tartani.

Szükséges, hogy a vizsgálat minél több

olyan országra terjedjen ki, amelyek

tág fejlettségi szint-intervallumot fognak

át, hogy a ponthalmaz középvonala an—

nál megbízhatóbban meghatározható le—

gyen. Szerző a vizsgálat bázisául 46'

országot vett fel és ezek egy főre eső' nemzeti jövedelmét a valutakulcs alap- ján dollárban határozta meg. Ami a na- turális gazdasági mutatók megválasztá—

sát illeti, ezekre nézve az a követelmény áll fenn, hogy értékük a fejlettségi szint

függvénye legyen és ezt más tényezők (pl. kedvező természeti adottságok) minél

kevésbé befolyásolják.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a leginkább körültekintő kiválasztás mel—

lett sem kerülhető el, hogy a mutatók megválasztására bizonyos szubjektív ele—

mek befolyást ne gyakoroljanak; ez pe—

dig a számítások eredményére is hatással

van. így a 16 fő NG-mutató közt 4 olyan

van, mely elsődlegesen az összehasonlí—

tandó országok ipari fejlettségére jel-—

lemző. Bizonyára más eredmény jönne ki, ha az ipari fejlettség jellemzésére nem

4, hanem például 6 NG—mutatót használ—

nánk.