Az öntözési kapacitás kihasználása a mezőgazdaságban

AZ ONTOZÉSI KAPACITÁS KlHASZNÁLÁSA A MEZÓGAZDASÁGBAN

BORSl ANDRÁS - HORVÁTH FERENCNÉ

Tanulmányunkban a mezőgazdasági vállalatok öntözési tevékenységének az

1978. évet követően kialakult helyzetével foglalkozunk. A problémákat elsősorban az öntözési lehetőségek oldaláról közelítjük meg. A korábbi évek. évtizedek ered-

ményeit csak annyiban érintjük. amennyiben a kérdés tárgyszerűbb megítélése szükségessé teszi az előzmények ismeretét. Kérdés. hogy miért éppen az 1978—1979.

évet tekintettük választó—vonalnak? Azért, mert ekkor egy hosszabb időszakon ke-

resztül tartó egyértelmű tendencia megszakadt, a vállalatok öntözési készségében

kedvezőtlen jelenségek mutatkoztak. Kitérünk arra is. hogy mi várható ezen a terü—

leten az elkövetkezendő években.

AZ UNTUZÉS HELYZETE ÉS SZEREPE

Az öntözés helyzetével és szerepével kapcsolatban több kérdés is felmerül.

Sokan vitatják, hogy egyáltalán szükséges-e öntözni? Van—e szerepe az öntözés—

nek a mezőgazdasági termelésben. és mi a népgazdasági haszna?

Az öntözés úgy fogható fel. mint az agrotechnika egyik eleme. Ha országosan viszonylag csekély is az öntözhető terület, a tevékenység szerepe a vállalatok egy

részének eredményeiben. illetve több növény termesztésében fontos, meghatározó.

Meg kell azt is jegyezni. hogy a kérdésben a vélemények is megoszlanak. Sokan a tevékenység gazdaságosságát kérdőjelezik meg. mondván. hogy még aszályos években is bizonytalan lehet az öntözés többletköltségeinek megtérülése a száraz termesztéshez képest. Véleményünk szerint ezt így általánosítani nem célszerű még akkor sem. ha egyedi vállalati eredményekre gondolva ez igaz lehet. Az öntözés

gazdaságosságának nagyon sok összetevője van. Ezek helyes megválasztása ——

például mit termeljünk, milyen minőségű földön és mekkora területen, milyen ag-

rotechnikát alkalmazzunk stb. -— az objektív (időjárási) tényezők mellett alapvető

fontossággal bír az öntözési tevékenység eredményessége szempontjából.

Az öntözéspártiak azzal érvelnek, hogy hazánkban az évenkénti csapadék mennyisége változó. időbeni és térbeli eloszlása egyenetlen, az aszályos, szára-

zabb évek száma gyakoribb, mint a csapadékosaké. Ugyanakkor vannak olyan aszá—

lyos térségeink, melyeken — ha változó mértékben is — minden évben öntözni kell. mert enélkül biztonságosan termelni és a kedvező évjáratokban elért hozam—

szintet megőrizni nem lehet.

Arra a kérdésre. hogy a népgazdaságnak van—e előnye az öntözésből vagy sem, egyértelműen igennel kell felelnünk még akkor is. ha ennek haszna közvetve

BORSI — HORVÁTH: AZ UNTUZÉS! KAPAClTÁS 609

jelentkezik. Az öntözés szükségességét több szempont is alátámasztja. Az öntözéses termelés eredményei túlnyomórészt kedvezőbbek, mint az öntözés nélküli terme- lésé, nagyobbak az egységnyi területre jutó hozamok. Ebből következik. hogy az üzemi. illetve a népgazdasági szintű igények kielégítése kisebb területről is bizto- sítható. A felszabaduló területen más fontos növények termesztésére nyílik lehető—

ség. Hasonló szempontok vezérlik a vállalatokat, amikor a másodvetésű növények termesztését szorgalmazzák, mivel a szántóterületük egy része így kétszeresen hasz-

nosul. A kettős hasznosítás — ami eredményesen csak öntözött körülmények kö—

zött valósulhat meg — nagyban hozzájárul a takarmányozási gondok enyhítésé- hez, más termékek előállításához. területek felszabadításához. A kérdés megítélé- séhez figyelembe kell venni továbbá, hogy hazánkban a mezőgazdasági művelés alatt álló terület folyamatosan csökken, így egyre kisebb az a terület. melyről a társadalomnak a termékek iránti igénye kielégíthető. Aszályos időjárási körülmé- nyek következtében még a lakosság ellátásában is gondok jelentkezhetnek. lgy volt 1984—ben is, amikor például a megtermelt burgonya mennyisége nem fedezte az ország szükségletét. Ha 1983-ban a burgonyát a termelők 15—20 000 hektárral nagyobb területen öntözik, a termelés magasabb szinvonalát feltételezve (: szük- séges mennyiség előállítható lett volna.

A mandottakból következik, hogy az öntözési tevékenység fenntartása célsze- rű és indokolt még a jelenlegi körülmények között is, amikor elsősorban gazdasági okok miatt a tevékenység pozíciója romlott. Az elmúlt években az öntözéses ter- melés kockázatát teljes egészében az öntöző vállalatok viselték. Mivel pedig drá- guló világunkban a kockázat nagy, az öntözés állami támogatása pedig megszűnt, a vállalatok egy része gazdaságossági motívumoktól vezérelve felülvizsgálta koráb- bi koncepcióját az öntözés kérdésében. Felmerült bennünk az, hogy bizonyos terü-

leteken nem kerülhetne-e sor áthidaló megoldások alkalmazására. llyen megoldás

lehetne a szerződéssel termelt öntözött növényeknél (: felvásárló szervek, élelmi—

szeripari vállalatok részbeni kockázatvállalása esetleg úgy. hogy a szerződésköté- seknél a szabad áras termékek átvételi árát valamilyen formában hosszabb távra kölcsönösen garantálják. Ez nemcsak a termelők számára lenne kedvező. hanem az öntözéses termelés nagyobb biztonsága miatt a másik fél számára is. Ha pedig az öntözési tevékenység fenntartása népgazdasági érdek, úgy — véleményünk sze- rint —- az államnak is segítenie kellene e kedvezőtlen folyamatok megfékezését.

(Ennek jelei 1984-ben. de különösen 1985-ben már megmutatkoztak.)

A vállalatoknak is fel kellene tárniok azokat a tartalékokat, melyek hozzájá—

rulhatnak az öntözési költségek csökkentéséhez. Óntözni ugyanis akkor lesz érde- mes — a már említett és több más szempont figyelembevételével —. ha a tevékeny-

ség hosszabb távon átlagosan gazdaságos.

FOGALMAK. MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK

Tanulmányunkban a .,vállalatok" öntözési kapacitását, tevékenységét tárgyal-

juk. Ezen az állami mezőgazdasághoz és erdőgazdálkodáshoz tartozó adatszolgál-

tatók. a mezőgazdasági szövetkezetek közös gazdaságai és a 12 hektárnál nagyobb mezőgazdasági területtel rendelkező egyéb. más népgazdasági ágak vállalatai.

költségvetési szervei értendők. Ezek közül az állami gazdaságok és a mezőgazda-

sági termelőszövetkezetek rendelkeznek az öntözési kapacitások döntő részével,

a többi vállalat. szervezet öntözése nem jelentős. Az öntözés nagyüzemi területek

vizszükségletének kielégítését jelenti, nem tartalmazza a háztáji, az egyéni. a ki-

segítő gazdaságok. a hobby-kertek stb. öntözési, locsolási célú tevékenységét.

610 sons: ANDRÁS _ nom/Am FERENCNE,

Az öntözéssel összefüggésben nem foglalkozunk a talaj- és terepviszonyok—

kal. az öntözéshez szükséges víz biztosításával. Ez utóbbi csak feltétele az öntö- zési tevékenységnek, de magában foglalja, többek között. a tározók kiépítését. a

víznek csatornákon keresztül a felhasználás helyéig történő vezetését stb. Szerve—

zetileg is elkülönül az öntözéstől, mivel nem vállalati hatáskört képez, hanem az Országos Vízügyi Hivatal tevékenységi körébe tartozik. (A gond e területen inkább

a lehetőségek kihasználatlanságában van, a biztosítható víz mennyisége felül-

múlja a szükségletet.)

Uzemi öntözőkapacitásnak nevezzük az öntözésre műszakilag berendezett ál—

landó öntözőtelepek területének és a hordozható esőztető öntözőberendezésekkel el- méletileg megöntözhető terület együttes összegét, a május 31-i állapotnak meg-

felelően. (Az öntözési kapacitást ..öntözési lehetőség" elnevezéssel is említjük.)

Az öntözésre műszakilag berendezett állandó öntözőtelepeket a vállalatok be—

ruházásaik keretében hozzák létre, és az öntözés módjának megfelelően kivitele—

zik. A berendezett területek vízellátása többféle módon történhet. Ennek legfőbb

módja a felületi és felszín alatti nyomócsöves esőztető öntözés.

A hordozható esőztető berendezésekkel végzett öntözés előnye az, hogy a be-

rendezések áttelepíthetők. így újabb területek részesíthetők mesterséges csapa- dékban. Az áttelepítés történhet kézi erővel is, a jelenleg forgalmazott berende- zések azonban már gépi rendszerűek. A hordozható berendezések elméleti kapa- citását. a berendezésekkel megöntözhető terület nagyságát a Mezőgazdasági és

Élelmezésügyi Minisztérium állapította meg az Országos Vízügyi Hivatallal egyet- értésben. Jelenleg ezeket a normákat alkalmazzuk:

Főidény névleges

Vízszállítás .. . .

(liter/perc) teruleaek'gggcntása

5000 . . . . . . . . . . . 'l 19

3500 . . . . . . . . . . . 84

2000 . . . . . . . . . . . 49

1 200 . . . . . . . . . . . 30

Egyéb (1000 liter/perc egységben

szá m itva) . . . 24

Az idénynorma'kat (: hordozható berendezések névleges területi kapacitása és a szivattyú-aggregát vízszállítóképessége alapján számították ki. ehhez háromszori

öntözési fordulót, alkalmanként egy hektárra 60 milliméter vízboritást feltételezve.

A gyakorlatban a hordozható berendezések kihasználásának vizsgálata úgy tör—

ténik. hogy az azokkal megöntözött alapterületet az elméleti kapacitáshoz viszo—

nyítják. Alapterületen azt a területet értjük, amelyet legalább egyszer megöntöz- tek. Az alapterület független az öntözések számától, a többször öntözött terület is csak egyszeresen vehető figyelembe.

Míg az öntözésre műszakilag berendezett területek esetében a kapacitás ki- használásának megítélése egyértelmű, addig a hordozható berendezésekkel vég-

zett öntözésnél kérdések merülnek fel. A problémák lényegében két forrásból adód-

nak. Az egyik a főidényen kívül végzett öntözés. Ez azt jelenti. hogy éghajlati körül- ményeink között szükség lehet az elvetett növények főidényen kívüli. kora tavaszi vagy nyárutói, őszi öntözésére is (kelesztő öntözés). Az ilyen jellegű - túlnyomó—

részt egyszeri — öntözés az elméletileg megállapított kapacitás kihasználását ja—

vítja. mivel az öntözött terület nő. a kapacitás viszont a főidényre vonatkozik, nagy—

ságrendje változatlan. (Megjegyezzük. hogy a főide'nyre vonatkozóan információk—

AZ amozesr KAPACITAS 61 1

kal nem rendelkezünk. adatokat erre nézve a statisztikák sem tartalmaznak.) A ka- pacitások kihasználását tovább javítja az, ha a vállalatok egységnyi területre szá-

mítva kevesebb vizet használnak fel a hordozható berendezésekkel végzett öntö- zésnél. mint amennyivel az elméletileg kialakított kapacitásnorma számol. (Csupán

tájékoztatásképpen említjük meg. hogy 1983-ban az egységnyi területre esőztetve kijuttatott víz mennyisége 140, 1985-ben 108 milliméter volt. Az 1985. évi öntözés

tehát lényegében két fordulóval biztosítható volt.) Ebből következik, hogy a meg—

öntözhető terület nagysága nagyobb lehetett volna, mint az elméleti kapacitás, mivel azt a számitott mértékig nem használták ki. Elvonatkoztatva attól. hogy fő- idényen kívül is öntöztek. 1985-ben például mintegy 60 százalékos kapacitásnövek—

ményt lehetett volna figyelembe venni a kihasználás megítélésénél. Logikus az len—

ne. ha az elméleti kapacitás a ténylegesen kiöntözött és a norma szerinti vízmeny- nyiség arányában korrigálásra kerülne. így nem — vagy csak igen megalapozot—

tan, esetenként — fordulhatna elő, hogy a kapacitások kihasználtsága az elméleti értéket, a száz százalékot meghaladja. Mivel a korrigálás a gyakorlatban nem tör- ténik meg, a számszerű eredmények csak hozzávetőlegesek, és mindenképpen ma-

gyarázatra szorulnak. Véleményünk szerint a jelenlegi módszer további finomítá—

sával a kapacitások évenkénti kihasználása pontosabban mérhető lenne még ak—

kor is, ha az látszólag kedvezőtlenebb paramétereket eredményezne. A jelenlegi módszer megtartását lényegében csak egyszerűsége indokolja.

Elemzésünkben kétféle kapacitásmeghatározást alkalmaztunk: az összes ka—

pacitást és az öntözésre alkalmast. Mindkét kategória használatát indokoltnak tartjuk. A kettő közötti különbözet az a ki nem selejtezett kapacitás, melyet a vál- lalatok saját, szubjektív megítélésük szerint a továbbiakban már nem kívánnak üzemeltetni. A gyakorlatban azonban ezek sok esetben üzemképessé tehetők, ön—

tözésre használhatók.

AZ UNTÓZÉS! KAPAClTÁSOK ALAKULÁSA

A felszabadulás előtt mindössze 14 000 hektár volt az öntözött terület. A hábo- rút követően jelentős volt a fejlődés. főleg az állami gazdaságok rendezkedtek be öntözésre, de sok termelőszövetkezet is követte példájukat. 1954-ben az öntözhető terület nagysága már elérte a 100 000 hektárt. Ennek túlnyomó része műszakilag berendezett terület, hordozható vezetékes berendezésekkel lényegében még nem

öntöztek a vállalatok.

A mezőgazdaság kollektivizálásának időszakában, de különösen azt követően -— főként a rendkívül kedvező közgazdasági lehetőségek hatására - a mezőgaz- daságban gyors ütemben nőtt az öntözési kapacitás. Erre mi sem jellemzőbb, mint az. hogy 1965-ben a mezőgazdaságban az öntözési kapacitás már 2.5—szerese volt az öt évvel korábbinak. Az évenkénti növekedés mintegy 30—50 000 hektárt tett ki.

de 1962-ben elérte a 75000 hektárt.

A harmadik ötéves terv időszakában a fejlődés már lényegesen lassúbb. mint az előzőben, az évenkénti növekedés átlagosan mintegy 40 százaléka volt az 1961- 1965—ös évek átlagának. Az eddigi maximális öntözési kapacitást az 1970. évet kö—

vetően 1975-ben érték el a gazdaságok. A megvalósított beruházások megteremtet- ték az öntözéses gazdálkodás további fejlesztésének lehetőségét. A megépített tő-

művek már az akkori igényeket meghaladó mértékben biztosíthatták volna az ön-

tözővíz-ellátást, számítva arra. hogy további vállalatok kapcsolódnak be az öntö-

zésbe. a meglevők pedig bővítik kapacitásaikat. 1975 és 1978 között az öntözési lehetőségek lényegesen nem változtak. 1979-ben. bár mutatkozott kisebb csökke—

612 BORSl ANDRÁS — HORVÁTH FERENCNÉ

nés, de ennek mértéke még nem volt számottevő. A kedvezőtlen tendenciák ezt követően jelentkeztek.

1. tábla

Az öntözési kapacitás alakulása

Untözési kapacitás Untözésre alkalmas kapacitás

Év az összes

összesen index: összesen öntözési (ezer 1979. év : (ezer kapacitás hektár) :: 100.0 hektár) százaléká-

ban

1979 . . . . . . . 432 100.0 390 90,4

1980 . . . . . . . 399 92.11 354 88,7

1981 . . . . . . . 372 862 336 90.1

1982 . . . . . . . 359 832 328 91.3

1983 . . . . . . . 346 80,1 315 91.1

1984 . . . . . . . 345 799 309 89.7

Az öntözési lehetőségek csökkenésében több tényező játszott közre, mégis az előidéző okok két vonatkozásban viszonylag jól elkülöníthetők.

A gondok egyik forrása az öntözési kapacitások műszaki—technikai szinvonalá—

val kapcsolatos. Az öntözésre műszakilag berendezett telepek az évek során el—

avultak. állapotuk egyre inkább kifogásolhatóvá vált. A szükséges rekonstrukciókat nem végezték el a vállalatok. ezért a selejtezések növekedtek. Ezzel párhuzamosan egyre több hordozható berendezés használódott el, jelentős részük a megfelelő karbantartás hiánya miatt, de a szakszerűtlen használat következtében is. Az öntö- zőcsövek, szórófejek. szivattyúk tönkrementek az évek során. Figyelembe kell ven- ni. hogy sok öntözőberendezést még az 1960-es években szereztek be a válla- latok. így a teljes állomány állaga is romlott. Ugyanakkor nem voltak érdekeltek abban, hogy ezeket üzemben tartsák, mivel korszerűtleneknek minősültek az átte—

lepítéssel járó nagy munkaerőigény miatt. A berendezések mozgatása viszont nagy erőkifejtést kívánt, így egyre kevesebben vállalták ezt a munkát.

A gondok másik forrása az öntözés gazdaságosságának romlásával függött össze. A mezőgazdasági üzemeknek saját erőforrásaikra kellett támaszkodniok,

mert fokozatosan megszűntek, illetve mérséklődtek a kedvezmények. támogatások.

Az öntözőgépek, berendezések vásárlásához korábban nyújtott 40 százalékos ár- támogatást 1980-ban mérsékelték, majd 1983—ban megszüntették. Az öntözőtele—

pek létesítése utáni ártámogatás ugyan megmaradt, de a rendelkezésre álló pénz-

ügyi eszközök elégtelensége miatt új beruházások csak a vállalatok szűk körében

valósulhattak meg. (Itt jegyezzük meg, hogy Európa sok országában az öntözőte-

lepek. öntözőrendszerek létesítése. esetenként a szükséges berendezések biztosi- tása állami feladat, melynek pénzügyi terheit az állam viseli. Ez a támogatási for-

ma elsősorban a szocialista országokra jellemző. A nem szocialista országokban állami támogatással. kedvezményes hitelek nyújtásával segítik elő az öntözési be-

ruházásokat. Például Olaszországban a társulati öntözőtelepek épitéséhez 75—92 százalékos. Franciaországban általában 40-60 százalékos az állami hozzájárulás

aránya.)

Az építési és a gépi beruházások árszinvonala növekedett, miközben a válla- latok pénzügyi lehetőségei -— sokrétű beruházási szükségletüket is figyelembe véve

— rosszabbodtak. Az öntözőberendezések beszerzési ára 1979 óta differenciáltan

AZ UNTUZÉSI KAPACITÁS 613

változott, az árnövekedés mértéke a berendezések jelentős részénél megközelítette,

illetve meghaladta a száz százalékot. A vállalatok az 1979-et követő négy évben

alig vásároltak öntözőberendezést.

Az öntözési költségek a korábbinak közel kétszeresére emelkedtek. A vízdíj többszörösére nőtt. Kedvezőtlenül alakult a többi költségtényező is. Emelkedett az energiahordozók, az alkatrészek ára, növekedtek a munkabérek, a javítási költ-

ségek. így végső soron az üzemelési ráfordítások. Ugyanakkor egyes vízigényes kul- túrák termesztésében visszaesés következett be. Csökkent például a rizs, a zöld- ségfélék és a burgonya vetésterülete, ami közvetve fajlagos költségemelkedést eredményezett.

Az öntözési költségek növekedése, a beruházások pénzügyi lehetőségeinek szűkülése és az öntözési tevékenységhez szükséges állóeszközök árának emelke-

dése, a műszaki—technikai színvonal elmaradottsága az öntözési tevékenység visz-

szaesését eredményezte.

2. tábla

A vállalatok öntözési kapacitása megyék szerint*

mi????327353??? Az egy

vállalatra

.. .. az 1979. jutó

Megye osszesen GZOSSZES évi öntözési

hálát-) kapacitás

százalékában (hektár)

Összesen . . . 328 100,0 78,9 404

Nagy kapacitással rendelkező megyékben

Szolnok . . . 68 20,7 83,1 1150

Hajdú-Bihar . . . . 35 10,7 75.6 563

Bács—Kiskun . . . . 35 10.6 83,9 511

Győr-Sopron . . . . 29 8.8 92,1 482

Kis kapacitással rendelkező megyékben

Nógrád . 2 0.5 66,6 149

Komárom 2 0.5 54,6 120

Zala . 4 1.3 72.3 262

Vas 5 1.4 74,6 157

i

' Az állami gazdaságok, kambinátok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek együtt.

1983-ban veszélyes helyzet állt elő. A kora tavasztól tartó, megszakítás nélküli szárazság veszélyeztette a növénytermesztés eredményeit, főként azokon a terüle-'

teken. ahol az öntözési lehetőségek leginkább adottak voltak. Az 1983/84 telén le-

hullott csapadék mennyisége annyira minimális volt. hogy a kiszáradt talajok víz- ellátottságát nem javította. A kritikus helyzetet az irányítás minden szintjén felis- merték. A vízszolgáltató szervek idejében felkészültek a víz biztosítására, a gaz- daságok pedig korán elkezdték az öntözést. Az öntözési kedvet központi intézke—

désekkel is ösztönözték. Ezek közül a fontosabbak: a vízdíjak mérséklése. atorta-

lékalapok felhasználása öntözőberendezések vásárlásához. kedvezményes gépbe-

szerzési lehetőségek nyújtása.

A kényszerhelyzet és az intézkedések együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy 1984-ben a vállalatok öntözési készsége nem romlott tovább. Figyelemreméltó

614 BORSI ANDRÁS — HORVÁTH FERENCNÉ

eredménynek kell tekinteni. hogy a vállalatok öntözőberendezéseinek kapasitása

hosszabb idő óta először nem változott lényegesen. Ugyanakkor a vállalatok több korszerű gépi áttelepítésű öntözőberendezést vásároltak egy év alatt. mint az 1980 és 1982 közötti három évben együttvéve. 1985-ben további intézkedések segítették

a gazdaságokat. Például az általuk vásárolt öntözőberendezésekre 20 százalékos

állami támogatást kaptak. valamint további 20 százalék kedvezményes hitelt. Öt megyében — melyek az öntözés szempontjából a legfontosabbnak tekinthetők —

nem kellett a felhasznált öntözővízért vízdíjat fizetni.

Az 1984. és 1985. években hozott intézkedések arra elegendők voltak, hogy a

korábbi folyamatot megállítsák. de fejlődés nem következett be. mivel a beruházó- sok csak a selejtezéseket pótolták. Viszont pozitívumként kell megemlíteni azt. hogy az 1984—1985. évi beruházások következtében a kapacitásokrjelentősen korszerű—

södtek. ami - véleményünk szerint —- nem marad hatástalan a tevékenység to—

vábbi sorsára sem.

Az öntözési szándék mérséklődése két vonatkozásban is kedvezőtlenül érez—

tette hatását. Az öntözési kapacitással rendelkező vállalatok száma folyamatosan csökkent, arányuk is alacsonyabb volt az összes gazdaságból. mint 1979-ben. Ezzel

párhuzamosan viszont nem emelkedett az egy gazdaságra jutó öntözhető terület,

egyik évben sem érte el az 1979. évi szintet. A mérséklődés azokban a megyékben nagyobb, ahol az öntözés feltételei korábban is kedvezőtlenebbek, a kapacitások

kisebbek voltak. (Lásd a 2. táblát.)

AZ 'ONTÖZÉSI KAPACITÁS TULAJDONFORMÁK ÉS ÓNTÚZÉSI MÓDOK SZERINT

Az öntözés nem meghatározó a növénytermesztés egészének eredményeiben.

mivel a megöntözhető terület viszonylag kicsi. aránya alacsony. 1984 végén az ország mezőgazdasági területének csupán 5.3 százaléka - 345000 hektár — voit

öntözhető.

3. tábla

Az öntözési kapacitás az állami gazdaságokban, kombínótokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben

Állami gazdaságok. Mezőgazdasági kombinatok termelőszövetkezetek

Év 1232? ebből 1332?) ebből

tása öntözésre tása öntözésre összesen alkalmas összesen alkalmas

ezer hektár

1979. . . . . . . 95 87 321 287

1980. . . . . . . 85 80 298 259

1931 . . . . . . . 79 76 276 243

1982. . . . . . . 77 73 s 265 233

1983. . . . . . . 75 71 ! 254 : 227

1984. . . . . . . 75 70 253 223

Az öntözőkapacitások túlnyomó része az állami gazdaságokban, kombinátok- ban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben található. Együttes kapacitásuk 1984-ben 95 százalékát tette ki az összesnek. Az állami gazdaságok. kombinátok te—

AZ ONTUZÉSI KAPAClTÁS 615

rületének lényegesen nagyobb hányada öntözhető. mint a termelőszövetkezeteké- nek. ami az eltérő termelésszerkezettel is összefüggésben van. (Mezőgazdasági te- rületüknek 9.2 százalékán volt lehetőségük az öntözésre, a termelőszövetkezetek 5,5 százalékos arányával szemben.) 1984-ben az állami gazdaságok, kombinótok

73, a termelőszövetkezetek 56 százalékában volt öntözési lehetőség.

Az állami gazdaságokban, kombinátokban megfelelőbb a rendelkezésre álló kapacitások állapota, mint a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. több belő- lük az öntözésre alkalmas (94. illetve 88 százalék).

Az állami gazdaságokban nagyobb az öntözhető területek koncentráltsága,

az egy gazdaságra jutó öntözőkapacitás a termelőszövetkezetekének mintegy 2—

2.5—szerese.

4. tábla

Az öntözési lehetőséggel rendelkező vállalatok száma és átlagos kapacitásuk

Ó .. , . . , .. ' Egy

ntozesn kapacnassal rendelkezo Egy mezőgaz- állami dasáai

335323- termelő-

'll . d , k. ,, d . . , ; szövetke-

É" *" "Tán-?Gíóiíígo terÉÉiÉÉZÉÉeTÉSÉe'tek kombmim leve

index: Index: - ' -- -- -

. l . , . Juto ontozési

1979. :: 1979. : ' ' '

szama ] :: 153810 szama 315410 kapacntas (hektár)

1979 . . . . 103 ; 100.0 894 l 100,0 918 359

1980 . . . . 99 * 96.1 862 § 96.11 857 346

1981 . . . . 97 94,2 834 § 93,3 819 $ 331

1982 . . . . 98 I 95.1 804 § 899 790 330

1983 . . . . 96 l 932 761 ? 85.1 780 333

1984 . . . . 93 ! 90,3 717 1 802 804 ; 353

5. tábla

Az állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek együttes adatai az öntözési kapacitások nagysága szerint, 1984

Öntöző—

kapaciitós- Cattölze'sre

-- —_ mas

Egy vállalatra jutó renilllke- 333335 ggg-32? fachHás öntözési kapacitás ző vállal kapacitás az összes

(hektár) latok szá— (hektár) kapacitás

mának százaléká-

—-——— ban

megoszlása (százalék)

-—- 100 . . . . . 33.5 5.5 66 83.7

101— 200 . . . . . 19.4 7.3 153 829

201— 300 . . . . . 11;0 6,8 249 85,4

301— 500 . . . . . 12.8 12.4 390 893

501— 700 . . . . . 6.5 9.6 596 88,5

701—1000 . . . . . 7,2 14,8 838 89.5

1001— . . . . . 9.6 , 43,6 1829 92,3

'O'sszesen 100,0 1oo,o 404 89,5

1978 és 1984 között az állami gazdaságoknak sokkal kisebb hányada számol-

ta fel öntözési kapacitását: 10 százalékuk, a szövetkezetek 20 százalékával szem—

616 sons: ANDRÁS _ HORVÁTH szamom

ben. Ugyanakkor jobban mérséklődött egy gazdaságra jutó öntözhető területük.

Mig a mezőgazdasági termelőszövetkezetek átlagos öntözőkapacitása mindössze 6 hektárral (1.7 százalékkal), addig az állami gazdaságoké. kombinátoké 114 hek—

tárral (12,4 százalékkal) volt kevesebb 1984—ben, mint öt évvel korábban.

A vállalatok között nagyok a különbségek az öntözési kapacitás nagyságában,

A vállalatok csoportosított adatai azt mutatják, hogy az állami gazdaságok, kom- binátok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyharmada összes öntözési ka- pacitásuknak csupán 5.5 százalékával rendelkezett, ugyanakkor 9.6 százalékuk 44 százalékkal részesedett. Az öntözési kapacitások állapota is rosszabb a kisebb ka-

pacitással rendelkező vállalatoknál. (Lásd az 5. táblát.)

Az öntözési kapacitás nagyságát az öntözőtelepek területe és a hordozható berendezésekkel végezhető öntözés együttesen határozzák meg. Az összes kapaci-

tásnak nagyobb hányadát a hordozható berendezésekkel öntözhető terület teszi ki, kisebb része a műszakilag berendezett öntözőtelep. Az 1979 óta eltelt időszak-

ban a telepek területe és a berendezések kapacitása is csökkent.

6. tábla

Az öntözőtelepek, hordozható berendezések állománya

Ebböl:

Untözőtelepek Ebből a felszín Hordozható esőztető

területe alatti nyomócsöves berendezések szóm: 12_W

összesen esőztető telep területe 3500 es

Év 2000

ezer lndex : ezer ! Index : összesen Index : liter/perc

, 1979. ' :: - 1979. é : 1979. ' : ! !" lt é " lt

hektár : "Én hektár ! : 10810 (darab) :: "30 525130 nézni;)

1979 . 188 l 100.0 87 100.0 4455 1OD,O 1330 2870

1980 . 170 90,7 91 "M.?! 4086 91 .7 1357 2513

1981 . 164 87.4 92 105.3 3626 81.4 1278 2101

1982 . 161 85.9 94 1072 3384 76,0 1265 1898

1983 . 159 E 849 93 106,3 3163 71 .0 1227 1728

1984 . 160 1 852 93 v 106.1 3085 69.2 1247 1617

Az öntözőtelepek területe 1984—ben 160000 hektár volt, 28000 hektárral, 14,8

százalékkal volt alacsonyabb, mint 1979-ben. Legelterjedtebb formái a felületi és a felszín alatti nyomócsöves öntözés. (A telepek összes területének 34. illetve 58

százaléka volt 1984-ben.) A két öntözési lehetőség közül a felületi öntözés területe

közel 40 százalékkal csökkent ebben az időszakban. (Felületi öntözéssel, árasztás—

sal termesztik a vállalatok a rizst, de széles körük alkalmazza még a gyepgazdál—

kodásban és egyes takarmánynövények termesztésében.) Nagyarányú csökkenését csak részben indokolja a rizstermesztés visszaesése. Felületi öntözést főként azok—

ban az alföldi és síkvidéki megyékben folytatnak a vállalatok, amelyekben a terep- viszonyok ezt egyébként is lehetővé teszik.

A felszín alatti nyomócsöves esőztető módon végezhető öntözés munkaerő-

szükséglete viszonylag alacsonyabb, üzemeltetési és fenntartási költsége elsősor-

ban az amortizációs hányad miatt magasabb, mint a hordozható berendezéseké.

A gyorsabb ütemű fejlesztést elsősorban a létesítés magas beruházási költsége akadályozza. A többi öntözési móddal ellentétben a felszín alatti nyomócsöves ön—

tözésre berendezett terület nőtt, öt év alatt mintegy 6 százalékkal.

Az összes öntözési lehetőségnek egynegyedét. az állami gazdaságokban több mint egyharmadát a felszín alatti nyomócsöves esőztető öntözésre berendezett te—

AZ CNTUZÉSI KAPAClTÁS

617

rület tette ki. Négy megyében: Bács—Kiskun, Borsod—Abaúj-Zemplén, Fejér és Veszp-

rém megyében ez a meghatározó öntözési mód. a kapacitásoknak több mint a fele

a felszín alatti nyomócsöves öntözésre berendezett terület.

A vállalatok körében legelterjedtebb a hordozható esőztető berendezésekkel

végzett öntözés (az öntözhető terület 54 százaléka). A már említett elméleti kapa-

citással számolva ezekkel a berendezésekkel 1984-ben 185000 hektár volt öntöz-

hető. Bár az öntözési kapacitás közel egynegyedével — 59000 hektárral — csökkent

1979 és 1984 között, a berendezések összetétele minőségében változott. Előreho- ladás volt a berendezések áttelepítésének gépesítésében, ugyanakkor a vállala—

tok kisebb teljesítményű berendezéseik nagy hányadát felszámolták. A 2000 és az

1200 liter/perc teljesitőképességű berendezésekből 1984-ben 44 százalékkal volt

kevesebb, mint öt évvel korábban (az állami gazdaságokban 54 százalékkal). A

nagyobb teljesítőképességű berendezések száma ugyanebben az időszakban csu-

pán 5 százalékkal mérséklődött.

Az öntözési kapacitások kihasználása, öntözés

Az öntözés évenkénti mértékét alapvetően az időjárási tényezők határozzák meg. Ennek függvényében változik az öntözött terület nagysága. Azokban az évek- ben, amikor a természetes csapadék elegendő, a vállalatok nem használják ki meglevő kapacitásaikat. Ráfordítások viszont ekkor is terhelik a tevékenységet - például amortizációs. fenntartási költségek -—, ami végső soron hatással van a

vállalati gazdálkodásra.

A tárgyalt időszakban legnagyobb területen 1979—ben öntöztek a vállalatok.

több mint 250000 hektáron. A meglevő kapacitások ennél nagyobb terület öntözé- sét is lehetővé tették volna. amit az időjárási viszonyok is indokoltak. Az 1980. évi átlagosnál hűvösebb és csapadékosabb időjárás miatt nem kellett úgy öntözni.

mint 1979—ben. a természetes csapadék még a vízigényesebb kultúrák szükségletét

is nagyrészt biztosította. Viszont 1983-ban. amikor már a tavaszi időjárásra is az

aszály volt jellemző, sok vállalat nem öntözött, illetve amelyek öntöztek, azok is kisebb területen, mint 1984-ben. (Az 1983. évi öntözött terület 25 százalékkal volt alacsonyabb az 1984. évinél.) Legkedvezőbbek voltak az öntözés eredményei 1984—

ben. Annak ellenére, hogy az öntözött terület nagysága nem érte el az 1979. évi szintet —- attól mintegy 7 százalékkal elmaradt -—-, a kapacitások kihasználása jobb volt, mint a megelőző évek bármelyikében.

7. tábla

Az öntözött terület alakulása

Untözött terület összesen

55312; öntőazlésre

Ev ezer index: alkalmas

hektár 1979. év:: -—-—-———

: 100.0 . .

kapacitás százalékában

1979 . . . . . . . 252 100,0 58,3 64.5

1980 . . . . . . . 134 53.1 33.5 37.8

1981 . . . 184 73.1 49.5 54.9

1982 . . . 155 61.5 43.1 47.2

1983. . . . . . . 175 69,7 50.7 55.7

1984 . . . . . . . 234 93.1 _ 68.0 75.8

5 Statisztikai Szemle

618 BORSl ANDRÁS -— HORVÁTH FERENCNE

A kedvező eredmények ellenére még 1984-ben is jelentkeztek negatívumok a vállalatok öntözési tevékenységében. Még mindig sok volt azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek rendelkeztek öntözési kapacitással. de különböző okok miatt nem öntöztek. Az állami gazdaságoknak közel 20. a mezőgazdasági termelőszövetkeze- teknek közel 30 százaléka tartozott a vállalatoknak ebbe a csoportjába. Csupán

emiatt az összes öntözési kapacitásnak mintegy 10 százaléka nem hasznosult. Meg kell azonban jegyezni. hogy ezek a vállalatok lényegesen kisebb kapacitással ren- delkeztek, ugyanakkor öntözőtelepeik, berendezéseik állapota is rosszabb. sokkal

nagyobb hányaduk volt tovább nem üzemeltethető. Annak ellenére, hogy öntözést

nem végeztek, a tevékenységet — az állandó költségek miatt _ több mint 45 millió forint ráfordítás terhelte. Véleményünk szerint a közeljövőben elsősorban ezek kö—

zül kerülnek ki azok a vállalatok. melyek fel fogják számolni öntözési lehetőségei- ket.

8. tábla

A kapacitással rendelkező nem öntöző állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek. 1984

Kapacitással rendelkező nem öntöző

Megnevezés állami mező-

gazdasó- gazdasági gazdasá-

ok. termelő- got:

komblnó- szövetke— összesen

tok zetek

Vállalatok

száma . . . 18 217 235

aránya (százalék) . . . 19.4 30,3 29,0 Összes öntözési kapacitás

ezer hektár . . . 3 28 31

aránya (százalék) . . . 4.4 11,0 9.5 Untözésre alkalmas kapacitás

ezer hektár . . . 3 21 24

aránya (százalék) . . . 3.9 9.6 8.2

A különböző művelési ágak öntözött területének aránya országosan alacsony.

(Lásd a 9. táblát.)

A szántóterületnek csak 3,5 százalékát öntözték 1984-ben. Ennél magasabb az

öntözött gyümölcsös terület (aránya 5.2 százalék) nagysága azonban csupán 5600

hektár. A szántónál valamivel nagyobb hányadát öntözték a vállalatok gyepterüle- tüknek (4.4 százalékát). A gyepek területének javítása és öntözése terén gyorsabb előrelépésre lenne szükség. A gyepterületek hozama ugyanis intenzívebb művelés- sel még jelentősen növelhető. Ennek haszna abban jelentkezne, hogy kisebb szán-

tóterület is elegendő lenne az állatállomány ellátásához szükséges szálastokar-

mányok megtermelésére.

A vállalatok összes öntözött területének legnagyobb része — 70 százaléka —— a

szántó. a gyep területe pedig 24 százalék.

A vállalatok két nagy csoportja közül az állami gazdaságok mindegyik műve-

lési ágban területüknek nagyobb hányadát részesítették mesterséges csapadékban,

mint a termelőszövetkezetek. Különösen a szőlő öntözésében voltak nagyok a kö—

lönbségek. Az állami gazdaságok szőlőterületüknek közel 10, a termelőszövetkeze- tek csupán 1 százalékát öntözték.

AZ amazesu KAPACITÁS

619

A vállalatok öntözővíz—felhasználása az időjárási tényezőkkel összefüggésben

alakult. A csapadékos években nemcsak az öntözött terület aránya volt alacso-

nyabb, hanem a felhasznált víz mennyisége is. (Míg 1979-ben az öntözésre fordí-

tott víz mennyisége - a rizst nem számítva - megközelítette a 300 millió köbmé- tert. addig 1980-ban a 130 milliót sem érte el. A kiöntözött víz mennyisége 1984-

ben meghaladta a 320 millió köbmétert, ami az aszályos 1979. év fogyasztását is felülmúlta.)

9. tábla

Öntőzés főbb művelési áganként, 1984

Ontözött terület

aránya

Művelési ág ezer az

hektár öntözött az osszes

területből (százalék)

'Osszesen

Szántó . . . . . . . . . . 163,5' 69.7 3.5

Gyümölcsös . . . 5.6 2.4 5.2

Szőlő . . . . . . . . . . 2.1 0.9 1.4

Gyep . . . 55,6 23,7 4.4

Állami gazdaságok, kombinátok

Szántó . . . 39,1 71.7 6.4

Gyümölcsös . . . . . . . . 2.1 3.9 8.7

Szőlő . . . 1.7 3,0 9.3

Gyep . . . 11.1 20.3 6.9

Mezőgazdasági termelőszövetkezetek

Szántó . . . . . . . . . . 122,5 71.6 3.4

Gyümölcsös . . . 3.4 2.0 6.4

Szőlő . . . 0.4 0.3 1.0

Gyep . . . 44.3 25.9 4 7

A különböző művelési ágakban 1984—ben eltérő vízmennyiséggel öntöztek a

vállalatok.

Legtöbbet a gyepek öntözésénél használtak fel. ami átlagosan 200 milliméter vizborítást biztosított. Ugyanez a szántó esetében közel 130 millimétert tett ki. Kevés vizet használtak fel a vállalatok a szőlő öntözésére. ami sokszor csak egyszeri ön-

tözésre volt elegendő.

Hazánkban az öntözés feltételei elsősorban az Alföldön adottak, a csapadék- viszonyok is itt teszik leginkább szükségessé az öntözést. A kapacitásoknak két-

harmad, az öntözött területnek háromnegyed része az alföldi megyékben találha—

tó. Ezenkivül csak Győr-Sopron megyében vannak hasonló feltételei az öntözés-

nek. (Lásd a 10. táblát.) -

Ezekben a megyékben nagyobb az öntöző gazdaságok aránya. magasabb az

öntözés koncentráltsága. jobb a kapacitások kihasználtsága és műszaki állapota.

Ezzel szemben Nógrád. Komárom és Baranya megyében alig őntöznek a mezőgaz—

dasági vállalatok. pedig többségükben a jelenleginél nagyobb terület öntözésére is lehetőség nyílna.

50

620 BORS! ANDRÁS - HORVÁTH FERENCNE

10. tábla

Az öntözés koncentráltsága, 1984'

Untözést folytató vállalatok Untözött terület

ász.;

"" aránya gazdaságr-

MGGYB , az ösz- az öntö- ezer ",? összes __ro juto

szomo szesből zőkéből hektár ontozott autózott területből terület

—— "__, (százalék) (hektár)

! százalék

Összesen . . . . . . . 580 l 41,2 100,0 225,7 100,0 389

Legnagyobb területen öntöztek

Szolnok. . . 58 § 93,5 10.0 55,6 24.6 958

Hajdú—Bihar . . . 46 ! 48,9 7.9 27.1 12.0 588

Bács-Kiskun . . . 55 47.4 9.5 25,8 11.4 470

Győr-Sopron . . . 52 ; 69,3 9.0 24.5 109 471

Legkisebb területen öntöztek

Nógrád. . . 4 l 105 0.7 0.3 0.1 83

Komárom . . . . . . . , 9 § 27,3 1.6 0,6 o,3 65

Baranya. . . 14 ! 21.5 2.4 1.1 0.5 77

l

' Az állami gazdaságok, kombinátok és a mezőgazdasági termelőszővetkezetek együtt.

AZ ÖNTÖZÉS SZEREPE A FÖBB NÖVÉNYEK TERMELÉSÉBEN

A főbb növények közül elsősorban zöldségféléket öntöznek a vállalatok. Jelen—

tős a burgonya és a cukorrépa öntözött területe is. A gabonaféléket és a silókuko-

ricát a vállalatok lényegében öntözés nélkül termesztik.

Az eredményeket differenciáltan nem tudjuk bemutatni. de az országos ada—

tok alapján néhány észrevételünk figyelemre tarthat számot.

Első helyre kivánkozik, hogy az öntözéssel termesztett növények hozamai a leg-

több növénynél kedvezőbbek, mint a száraz termesztése. Kivétel a paradicsom.

mely sem 1979-ben. sem pedig 1981—ben nem érte el a száraz termesztés eredmé- nyét. (Ez utóbbi növény esetében feltételezhető a nagyobb arányú feldolgozási célú termesztés és az olcsóbb technológia alkalmazása. ami ellensúlyozhatja az

alacsonyabb hozamokat, illetve az öntözés többletköltségeit.) Ugyanakkor az ön-

tözés hatékonysága sem egyforma, (: többlettermés aránya a száraz termesztésben elért hozamszinthez képest növényenként eltérő. Az 1981. évi adatok alapján pél- dául a lucernatermesztés többlethozama 36, a burgonyáé 20. a fűszerpaprikáé 15, (! cukorrépáé 12 százalékot tett ki. (A gyepek többlethozamai csak fenntartással

minősíthetők, többek között a száraz termesztés alacsony színvonala miatt.)

Függetlenül attól, hogy az öntözéssel a növények biztonságosabban termel- hetők, mint száraz körülmények között, a növényenkénti területegységre jutó ho—

zamok évenkénti nagyságában még öntözött körülmények között is jelentősek a

különbségek. Ebből következik, hogy az öntözéses termesztésben a föld minőségén túl más tényezők (az alkalmazott technológia. időjárási tényezők stb.) szerepe is

fontos. *

A vállalatok valamennyi emlitett növényüket— 1981-ben kisebb területen öntöz—

ték, mint 1979-ben. Ebben kétségtelenül szerepe volt annak, hogy 1981-ben vala-

melyest kedvezőbbek voltak az időjárási és csapadékviszonyok, mint két évvel ko- rábban. de a csökkenés mértékét ez a körülmény önmagában nem indokolja. Az

AZ UNTÖZÉSI KAPACITÁS 621

öntözési szándék mérséklődése mellett a vállalatok jelentős része csökkentette.

esetenként megszüntette a szóban forgó növény termesztését. (Példaként említjük meg a zöldségféléket. A 11. táblában említett három zöldségféle öntözött területe

közel 50 százalékkal volt kisebb, a két évvel korábbinál. A csökkenést számításaink

szerint megközelítőleg 60 százalékban a vetésterület mérséklődése, 40 százalékban

pedig az öntözés visszaesése okozta.)

11. tábla

Az állami gazdaságok, kombinótok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek főbb öntözött növényei

] Untözött terület grál—11532; kilogeámm

tobblet-

termesve

Növény l "";in termés- többlet- örlllátzaő-

l ezer összes átlaga hozama viz-

fz's, szaz-,, 'í'áiíáíz'

, 531331; hgektár) hgektár) (köb-

méter)

1979—ben

Búza . . . . . . . . . 7 0.6 4284 996 0.7

Kukorica (vétőmag) . . . 4 8.3 2197 -225 ——

Kukorica (takarmány és élelmezési) . . 16 1.6 6449 587 1.8

Cukorrépa . . . . . . . . . . . 21 18.5 37492 2582 0.5

Burgonya . . . . . . . . 8 32,8 20862 2720 0.4

Lucerna (régi vetésű). . . . . . . 18 5.9 8162 1966 0.5

Silókukorica . . . . . . 6 2.1 22420 2618 0,4

Zöldpaprika 4 833 10268 272 7.5

Fűszerpaprika . . . 4 60,6 9641 1493 0.9

Paradicsom _. . . _5 389 28135 —904 -—

Gyep '. . . 56 4.9 3411 1899 0.8

1981-ben

Búza . . . 6 0.5 4820 800 0.7

Kukorica (vetőmag) . . . 2 6.0 2390 80 9.2

Kukorica (takarmány és élelmezési) . . 12 1.4 7060 720 1.5 '

Cukorfépa . . . . . . . . . . . 18 15.3 43450 4750 0.3

Burgonya . . . 6 26.13 28030 4580 0.3

Lucerna (régi vetésű). . . 11 3.9 7640 2030 0.5

Silókukorica . . . 4 1.2 24560 3650 0.3

Zöldpaprika . . . 3 77.53 12500 80 25.6

Fűszerpaprika . . . 2 53.5 8470 1130 09

Paradicsom . . . 2 25.4 24960 -—2580 -

Gyep . . . 46 4.0 4090 2460 0.7

Már az egységnyi többlettermésre jutó öntözővíz alapján sem egyértelmű. hogy

minden esetben megtérülnek az öntözés költségei (például a zöldpaprikánál). A

gazdaságosság elbírálásához azonban ismerni kellene a többi költségtényezőt is. a műtrágya. a növényvédőszer. az élőmunka és a gépi munka felhasználását stb.

Az ilyen jellegű adatok megbízhatósága azonban sok esetben megkérdőjelezhet'ő.

Ezért csak arra vállalkozhatunk. hogy néhány költségtényező vonatkozásában be-

mutassuk, hogy az egységnyi termésre jutó felhasználás az öntözéses termesztés—

ben meghaladja-e vagy sem a száraz termesztés ráfordításait. (Lásd a 12. táblát.)

A többi költségtényezőt is figyelembe véve — az országos átlagok alapján —- feltételezhető. hogy az öntözött növények egy részénél az öntözés jövedelmezősége

622 BORSI ANDRÁS -— HORVÁTH FERENCNG

hosszabb távon nem egyértelmű. Azok a vállalatok viszont, amelyekben az öntözé,

ses termesztés eredményei az átlagosnál kedvezőbbek, joggal remélhetik költsé—

geik megtérülését, a tevékenység eredményességét. Az előbbre lépés fontos felté- tele az összes alapvető agrotechnikai tényező — minttpéldául a gépi technika. a

növényvédőszer-, a trágya- és az öntözővíz—felhasználás —- összhangja. és olyan nö—

vényfajta választása, mely mindezeket magas szinten hasznosítja. Különösen az

utóbbi területen van még sok tennivaló, a kutatási eredmények azonban biztatok.

12. tábla

Egységnyi termékre jutó ráfordítás az öntözéses termesztésben a száraz termesztéshez képest, 1981

Szerves- ! Mű- Növény-

védő- Usszes

Növény trágya- szer munka-

ráfordítás

Búza . . . . -— -- —

Kukorica (vetőmag). . - -

Kukorica (takarmány'es élelmezési) . . . Cukorrépa . . . . .

Burgonya . . . . . Lucerna (régi vetésű) .

'l—

.*_

Silókukorica . . . . --

%

—l' Zöldpaprika . . . .

Fűszerpaprika . . . . Paradicsom . . . .

Gyep . . .

e e . e e % . e e % %

—l——l——l-l—i!!

Megiegyze's. Az öntözéses termelés fajlagos ráfordításai nagyobbak (i). illetve kisebbek (—). mint a száraz termelésé.

A tevékenység sorsát illetően az a véleményünk, hogy a vállalatok jelenlegi jövedelmi viszonyai mellett látványos eredményekkel a jövőben sem számolhatunk.

Már az is nagy eredmény'len'ne, ha a jelenlegi helyzetet sikerülne stabilizálni.

Természetesen kisebb fejlesztések a hetedik ötéves terv időszakában is megvaló-

súlhatnak, de nem tartjuk valószínűnek az előirányzott növekedés teljesítését.

Az eredmények megtartásában fontOs szerepe lehet a takarékosabb megoldások

keresésének, a költségcsökkentési lehetőségek jobb kihasználásának. Példaként szeretnénk megemlíteni a tömlős felületi öntözőberendezéseket, melyeknek elter- jedésével reálisan számolhatunk. "A vízszolgáltatás terheit pedig mérsékelni lehet- ne a létesítmények több irányú hasznosításával. hétvégi pihenőhelyek kialakítá- sával. horgászati. sportolási lehetőségek biztosításával. Az ilyen jellegű törekvések megvalósításának példáival már egyre gyakrabban találkozunk.

iRo'DALOM

Az öntözéses gazdálkodás fejlődése 1963 ig. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest 1964. 40 old.

Ontözéses gazdálkodás az 1966—1969. években Statisztikai időszaki Közlemények 174. sz Központi Sta- tisztikai Hivatal. Budapest. 1970. 174 old.

Az öntözés helyzete 1971-ben. Budapest. 1973. 69 old.

A hozamok és a termelési tényezők a főbb szántóföldi növények nagyüzemi termelésben (1979—1980).

Budapest. 1982. 92 old.

7 IdAz öntözési kapacitások a mezőgazdaságban. 1979—1984. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1986.

5 a .

Németh János - Tombor Ferenc: Untőzési tapasztalatok Szolnok megyében. Magyar Mezőgazdaság.

1982. évi 45. sz. 8—9. old.

AZ omozesr KAPACITAS

623

Géczy Károly - Dr. Szilárd György: Az öntözés is járuljon hozzá céljaink megvalósításához. Magyar Mezőgazdaság. 1982. évi 24. sz. 8—10. old.

Orbán András: Cntözés — kérdőjelekkel. Csak intenzíven érdemes. Magyar Mezőgazdaság. 1983. évi 46. sz. 5. old.

Dr. Szilárd György: Az öntözéses gazdálkodás üzemi feltételei. Magyar Mezőgazdaság. 1984. évi 7.

sz. 8—9. old.

TARGYSZÓ: Mezőgazdaság. Untöze'ses gazdálkodás.

PE3lOME

B Benrpuu opomenue He urpaer onpenennmmeü ponu s peaynwarax pacreuue- aoncrsa :; u.enOM. Onnano a ablpaumsaum omemsuux Hymnammuxcn a !;er kymnyp w xosnücraem—ioü nemenbuocm npennpnmnü, SBHMMaiOLLtHXCs : cpaaumenbno suaun'renbuaü mepe OpOI-UEHHEM ara auaueuue nannercn őeccnoprrM, nocxonsxy nnmb Tarom oőpaaoM momno nonyuan, ycroüuuaue ypoman " coxpamm. AOCTMrHYTbIe peaynbram.

B nepnoA c 1979 no 1984 ron : opocu'renbnoü Aen'reanocm cenbcxoxoanücraehuux npennpuzmi—i Haőmonarmcu Heönaronpmmue zenel-ma. Mnome npennpumnu coxparunu mm name ynpaaAHunn opomel-me. Opomenne conparunocs, uacrs npeAnpnamü He npu—

őerana u opowenmo nem roma, Koma : atom cyuiecraoaana őonbman norpeőnocrb.

HcrouHuKoM Taxoro nonomeHun senmorca npemAe scero marepuanbnue npuuuuu, Ho onpeAeneHHyio ponbacoxpamenuu opocn'renbnux monuuocreü cmrpano Heynosneraopu- rename 'remeecxoe cocromme opocurenbnbix cranunü, ycrapenocn opocmenwux cuc- mm.

3 caoeü C'l'a'l'he aaropu paCCMa'rpnaavor :; nepayio ouepegb ero-r Mpmnuecnuü ne- puoA.

SUMMARY

ln Hungary irrigation does not have a decisive part in determining the achievements of crop production as a whole. Its significance, however. is indisputable if crops of high water reauirement are produced or in farms with extended lrrigation where it is the pre-

condition of steady high yields. *

Unlavourable phenomena could be painted out in irrígation activities of agricultural enterprises in the period between 1979 and 1984. Several enterprises reduced or liauidated their lrrigation capacities. lrrigation declined, a part of enterprises did not irrigate; even ii it was wanted badly. There are mainly financial problems in the background. but the inadeauate technical condition of irrigation system and out—of—date irrigation 'facilities

also have a part in diminishing capacities. '

The authors discuss in their study first of all this critical period.