1
Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola
A szabadságvesztés zsákutcája
Minden probléma gyökere – a túlzsúfoltság
Készítette: dr. Hordósi Ágnes
Témavezető: Dr. Németh Imre PhD egyetemi docens
A doktori iskola vezetője: Dr. Szigeti Péter DSc., egyetemi tanár A doktori téma címe: A büntetés-végrehajtási rendszer
Győr, 2018.
2 Köszönetnyilvánítás
E munka létrejöttéért mindenekelőtt szüleimnek, testvéremnek és férjemnek tartozom hálával, akiknek valószínűleg soha nem fogom tudni kellőképpen megköszönni azt a sok lemondást és támogató légkört, amely éveken át uralkodott otthonunkban.
A széleskörű szakmai segítségért, amely az évekig tartó együttdolgozást kísérte, őszinte köszönet illeti konzulensemet, akinek szakmai tapasztalataira nyugodt szívvel hagyatkozhattam, munkám előre vitelében mindig számíthattam rá.
Végül meg szeretném köszönni az igazságszolgáltatás és a büntetés-végrehajtás területén tevékenykedő azon jogalkalmazó szakemberek segítéségét, akiknek nagy szerep jutott szakmai rálátásom fejlesztésében, de emberileg is valódi támogatást jelentettek számomra.
Nélkülük jelen értekezés nem születethetett volna meg.
3 Tartalom
I. Előszó ... 1
I.1 Bevezető ... 4
II. A túlzsúfoltság okai ... 11
II.1 A túlzsúfoltság hatása ... 15
III. Nemzetközi és európai jogi környezet ... 22
III.1 Nemzeti Megelőző Mechanizmus ... 29
III.2 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga ... 35
III.3 A kártalanítási eljárás ... 45
IV. A szabadságvesztés eredete ... 55
IV.1 A büntetés múltja ... 56
IV.2 A szabadságvesztés megjelenése ... 58
IV.3 A Csemegi - kódex ... 64
V. A büntetés alapját és célját vizsgáló elméletek ... 70
V.1 Az abszolút büntetési elméletek ... 70
V.2 Relatív büntetési elméletek ... 73
V.3 Közvetítő elméletek és új irányzatok ... 76
VI. A szabadságvesztés célja ... 83
VI.1 A szabadságvesztés célja a hatályos jog szerint ... 83
VI.2 A célok megjelenése a hatályos Bv.tv.-ben ... 86
VI.3 A célok érvényesítését elősegítő további jogintézmények ... 88
VI.4 A feltételes szabadság ... 93
VI.5 A fogvatartotti jogok ... 96
VII. A szabadságvesztés helye a büntetési rendszerben... 101
VII.1 A büntetőpolitika alakulása ... 109
VII.2 Határozott ideig tartó szabadságvesztés az új Büntető Törvénykönyvben ... 125
VIII. A szabadságvesztés végrehajtása ... 130
VIII.1 A büntetés-végrehajtási jog kialakulása ... 130
VIII.2 A végrehajtás múltja ... 138
VIII.3 A szabadságvesztés végrehajtásának elvei ... 155
VIII.4 Harmonizációra törekvés... 162
VIII.5 Munkáltatás ... 166
IX. A túlzsúfoltság megoldási lehetőségeinek feltérképezése ... 176
4
IX.1 Dekriminalizáció és depönalizáció ... 176
IX.2 Alternatív büntetések ... 183
IX.3 Közkegyelem ... 187
IX.4 Egyéb lehetőségek ... 191
IX.4.1 A részben felfüggesztett szabadságvesztés ... 191
IX.4.2 Férőhely-bővítés ... 193
IX.4.3 A reintegrációs őrizet ... 194
X. Konklúzió és javaslattétel ... 202
Összefoglaló... 207
Irodalomjegyzék ... 209
1
I. Előszó
A Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájában folytatott PhD.
képzés megkezdésekor kutatási témámként a büntetés-végrehajtás rendszerét határoztam meg.
A téma kiválasztásánál akkor nagy befolyással bírt az új büntetés-végrehajtási törvény hatálybalépése, amelynek nóvumai, az addigi rendszert megváltoztatni szándékozó újításai felkeltették érdeklődésemet.
„A büntetőjog azzal tudja betölteni társadalmi szerepét, hogy büntet és véd, amit viszont majd a végrehajtási jog érvényesít.”1 Vókó György e gondolata feltárja előttünk a büntetés- végrehajtási jog keretébe foglalt tényleges büntetés-végrehajtás megfelelő működésének fontosságát.
Kutatási munkám elején az egész rendszert kívántam megismerni, illetve a benne rejlő problematikus területeket feltárni. E komplex vizsgálódás eredményeként fogalmazódott meg bennem végül az, hogy hazánkban a büntetés-végrehajtás területén fennálló valamennyi probléma egy tőre vezethető vissza.
A túlzsúfoltság körülményének fennállása okán az EJEB is több alkalommal elmarasztalta hazánkat. Ez ügyben az első keresetlevelet a 2006. évben Szél László nyújtotta be az EJEB- hez a Budapesti Fegyház és Börtönt érintően, ahol a telítettség a vonatkozó időszakban nem titkoltan elérte a 150 %-ot. Az EJEB így elmarasztaló ítéletet hozott, és 12.000 euró megfizetésére kötelezte a magyar államot kártérítés jogcímén a kérelmező ötéves fogvatartási idejére is figyelemmel. A legutóbb e tárgyban az EJEB égisze alatt született ítélet a „Varga és társai kontra Magyarország” néven elhíresült döntés, amely arra figyelemmel, hogy hazánkban rendszerszintű problémát jelent a túlzsúfoltság körülménye, „pilot” ítélet jelleget öltött, mely révén az EJEB kötelezte a magyar államot a megoldás megtalálására. E megoldáskeresés keretében született meg a kártalanítás jogintézménye, amelyet az EJEB a Domján kontra Magyarország ügyben folytatott vizsgálata során alkalmasnak talált az alapvető jogokat sértő intézeti körülményekből származó egyezménysértések orvoslására.
1 VÓKÓ GYÖRGY: A büntetés-végrehajtási jog szerepe a jogállamban. Börtönügyi Szemle, 2014. 1. szám, 1.
2 A dolgozat megírása során célként határoztuk meg a túlzsúfoltság problémájának felvázolását, e körben a nemzetközi jogi háttér által elvártak bemutatását, nem hagyva figyelmen kívül a különböző nemzetközi szerződésekben, ajánlásokban, az EJEB ítéleteiben meghatározottakat.
E követelményekre figyelemmel vizsgáltuk az időközben megszületett magyar, a rendszer jobbítását célzó jogintézményeket.
Foglalkozni kívántunk hatályos jogunkban rendelkezésre álló azon jogintézményekkel, amelyek a lehető legtágabban értelmezve a túlzsúfoltság problémájának tekintetében megoldási lehetőségként szolgálhatnak. Így számba vettük a büntető anyagi jogban meglévő jogintézményeket, illetve a tisztán büntetés-végrehajtási gyökerűeket is.
A téma feldolgozásához szükségesnek láttuk az elméleti alapvetést, így a problémafelvetést és ehhez kapcsolódóan a nemzetközi jogi környezet vázolását követően a szabadságvesztés múltjának, alapjának, céljának, illetve rendszertani elhelyezésének bemutatását láttuk indokoltnak.
Az e körben folytatott kutatást követően kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy az esetleges megoldási lehetőségeket mind teljesebb körben feltárjuk, és adott esetben a problémára megoldására javaslatokat tegyünk.
A dolgozatban foglaltakból láthatóvá válik, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságának problémája nem új keletű, az szinte e büntetés megjelenésétől kezdve különböző okoknál fogva jelen van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell foglalkoznunk e napjainkban is élő, a büntetés-végrehajtási rendszer és jog valamennyi szegmensére bélyegét rányomó ténnyel. Éppen ezen körülmények miatt szükséges megoldási lehetőségek keresése a pozitív elmozdulás eléréséig. E vonatkozásban feltehetjük a kérdést, hogy a megoldás a büntetés-végrehajtási, büntető anyagi jogi, illetve eljárásjogi gyökerű-e, vagy talán nem is elegendő egyetlen területet érintő változás?
A dolgozatban ezért minden olyan jogintézményt górcső alá vettünk, amely bármely oldalról megoldást nyújthat. A komplex vizsgálat keretében a szabadságvesztés célja körében foglalkoztunk a sikeres reintegrációra való törekvés követelményével, különös figyelemmel arra, hogy valamennyi, e célt elősegítő jogintézmény másodlagosan az intézetek tehermentesítését is szolgálja.
Megjegyzendő, hogy a probléma természeténél fogva a szabadságvesztés vizsgálatát a határozott idejű szabadságvesztés körére szűkítettük a dolgozat történeti, illetve az elméleti alapvetést taglaló részében is. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárásával kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén ugyanis nem cél a reintegráció, illetve az
3 ilyen büntetésre ítélt intézetből való kikerülésének rendkívül alacsony esélye van, e büntetés vizsgálata tehát nem bír relevanciával a dolgozat témáját adó probléma megoldásának kutatásánál.
A kutatásnak a felnőtt korú elítélteket érintő határozott idejű szabadságvesztés vonatkozásában érvényesülő túlzsúfoltság körére szűkítésével olyan határt kívántunk vonni, amely e hazánkban tipikus büntetés végrehajtása során felmerülő problémák gyökere vizsgálatának adja alapját. Így nem célunk ezen kívül esőként a fiatalkorúakat, a kényszergyógykezelés alatt állóakat érintő problémák, de a javítóintézeti nevelés helyzetének széleskörű kutatása, vizsgálata sem.
A témaválasztás alapvetően meghatározta a kutatás módszereit, annak leíró, elemző, történeti, illetve összehasonlító voltát.
Arra figyelemmel, hogy a probléma komplex, a büntetőjog valamennyi részterületére kiterjedő vizsgálatot igényel, célunk volt az analitikus kutatás keretében valamennyi releváns jogszabály, alkotmánybírósági határozat, bírósági határozat, nemzetközi jogforrás feltárása, áttekintése, ahogy másodlagos forrásként a témával kapcsolatos büntető jogirodalom széleskörű feldolgozása egyaránt.
Arra tekintettel, hogy problémakör mind teljesebb megértése és feltárása okán annak eredete, múltja is az értékezés részét képezi, a történeti és jogtörténeti módszer is alkalmazásra került.
A jogösszehasonlítás módszerét a nemzetközi környezet bemutatására alkalmaztuk, melynek keretében nyelvismereti okokból angol és német nyelvű források képezték a kutatás alapját, amelyek ugyanakkor az angolszász és német megoldásokon túl további államok lehetőségeinek feltárásában is forrásul szolgáltak.
A dolgozatban a dogmatikai módszer az egyes olyan jogintézmények meghatározásában szolgált segítségül, melyek megértése a problémakör feltáráshoz és megoldások kereséséhez elengedhetetlen.
A mind teljesebb kép kialakítása érdekében ugyanakkor az anyaggyűjtés keretében látogatást tettem a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által engedélyezetten. Itt a túlzsúfoltság körébe vonatható valamennyi problémáról tájékoztatást kértem és kaptam, Kónya István reintegrációs tiszttel, illetve Nyima Tamás Parancsnok Úrral folytatott beszélgetés keretében, s a látogatás alkalmával helyszínbejárásra is lehetőségem nyílt. Az itt tapasztaltak nagy segítségemre voltak a probléma valódi megértésében.
4 Az új jogintézmények körében is lehetőségem nyílt az elmélet gyakorlati megvalósulásának megvizsgálására a Győri Törvényszék engedélyével, amely a kártalanítás, és a reintegrációs őrizet jogintézményeire terjedhetett ki.
A dolgozat szerkezetét érintően rögzítendő, hogy a túlzsúfoltság problémájának megértése érdekében szükségesnek láttuk annak ismertetését a hazai körülmények középpontba helyezésével, illetve a nemzetközi színtéren e körben uralkodó helyzet, illetve megoldási lehetőségek bemutatásával.
A problémafelvetést követően bemutatásra került a szabadságvesztés büntetés múltja, majd annak elméleti alapját adó meglátások változása, illetve a hatályos jog szerinti természete.
Mivel a túlzsúfoltság problémájára meglátásunk szerint nagy hatással van a büntetőpolitika, így annak alakulása is a dolgozat részét képezi.
A szabadságvesztés céljának vizsgálatát a büntetés-végrehajtási jogterületére vetítve is elvégeztük, majd foglalkoztunk a túlzsúfoltság problémájának lehetséges megoldásaival.
Ezt követően mindezt értékelve saját álláspontunk közlésére törekedtünk.
I.1 Bevezető
A túlzsúfoltság régi problémája napjainkban sem szűnő, élő gond, amely az egész büntetés- végrehajtási rendszert állandó gondolkodásra, megoldási lehetőségek kutatására készteti. A fogvatartottak életkor szerinti megoszlása és a visszaesési adatok alapján előrevetíthető, hogy a büntetőpolitika változása nélkül a túlzsúfoltság problémája a jövőben sem fog más képet mutatni.
Az alábbi 6. számú táblázat szerint a 2016. évben az összes fogvatartott 17.658 fő volt, ez 2017. szeptember 13. napjára 17.963 főre emelkedett, amelyre nézve 33 intézet áll rendelkezésre, melyek hivatalos befogadóképessége összesen 13 922.2 A szomszédos államokban ez a következők szerint alakul:
2 http://www.prisonstudies.org/country/hungary (letöltés ideje: 2017. november 20.)
5 Fogvatartott
összesen Intézet
Szlovákia 10 247 fő 18 10 941
Ausztria 8 290 27 8 738
Szlovénia 1 316 7 1 339
Horvátország 3 228 23 4 022
Szerbia 10 065 28 9 459
Románia 26 529 45 27 764
Ukrajna 60 771 148 c. 100 0003
1. számú táblázat
1. számú grafikon4
3 http://www.prisonstudies.org/map/europe (letöltés ideje: 2017. november 20.)
4 Börtönstatisztikai Szemle, 2017. 1. szám, 6. A könnyebb összehasonlíthatóság érdekében – utólagosan számított adatok alapján – a jelzett évekre az adott év zárónapi fogvatartotti átlaglétszámaiból kalkulált átlagtelítettséget szerepeltetjük.
6 2. számú táblázat5
3. számú táblázat6
5Börtönstatisztikai Szemle, 2017. 1. szám,3. A Börtönstatisztikai Szemlékben korábban megjelentetett
átlaglétszámok helyett az összehasonlíthatóság és az objektív elemzési kép érdekében az adott évekre vonatkozó éves fogvatartotti átlaglétszámok statisztikai összevetését mutatjuk be, a FANY rendszer szoftveréből történt utólagos adatlekérés alapján
6 Börtönstatisztikai Szemle, 2017. 1. szám, 8.
7 A túlzsúfoltság okainak vizsgálata körében felmerülő releváns adatok az alábbiak szerint alakultak hazánkban.
Évszám Bűncselekmények száma
Fiatalkorú elkövető
Felnőttkorú
elkövető Összes elkövető
1990 341 061 12 264 99 990 112 254
1991 440 370 13 509 109 326 122 835
1992 447 222 15 706 117 168 132 644
1993 400 935 15 001 107 620 122 621
1994 389 451 14 479 105 015 119 494
1995 502 036 14 321 106 800 121 121
1996 466 050 13 544 108 682 122 226
1997 514 403 13 955 117 011 130 966
1998 600 621 12 866 127 217 140 083
1999 505 716 11 540 120 118 131 658
2000 450 673 11 081 111 699 122 780
2001 465 694 11 631 108 850 120 481
2002 420 782 11 689 110 097 121 786
2003 413 343 10 473 107 557 118 030
2004 418 883 12 325 117 662 129 987
2005 436 522 12 197 121 593 133 790
2006 425 941 11 287 112 884 124 171
2007 426 914 10 909 105 252 116 161
2008 408 407 11 438 105 146 116 584
2009 394 034 10 036 101 678 111 714
2010 447 186 11 248 111 280 122 528
2011 451 371 11 034 101 860 112 894
2012 472 225 10 056 90 182 100 238
2013 377 829 10 211 93 404 103 615
2014 329 575 8 740 96 396 105 584a
2015 280 113 7 815 91 133 99 018a
2016 290 779 7 649 90 458 98 36a
4. számú táblázat 7
7 A KSH adatai http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_zjj001.html (2017. november 25.), a=az ismeretlen korú bűnelkövetőkkel együtt
8 Az elkövetett bűncselekmények köre az alábbi megoszlás szerint alakult.
Évszám Elkövetett bűncselekmények
Személy
elleni Közlekedési Közrend
elleni Gazdasági Vagyon elleni
1990 341 061 13 043 25 976 14 727 9 858 265 937
1991 440 370 13 974 29 942 18 474 8 347 356 671
1992 447 222 14 824 33 130 27 480 8 913 350 586
1993 400 935 14 782 29 362 31 230 6 146 307 396
1994 389 451 16 150 26 556 43 379 4 085 287 095
1995 502 036 16 096 24 633 55 061 5 064 391 062
1996 466 050 14 720 20 689 48 598 5 409 365 235
1997 514 403 16 445 21 203 65 946 6 543 393 003
1998 600 621 18 684 22 423 75 592 13 454 457 188
1999 505 716 18 882 20 503 71 063 20 318 358 036
2000 450 673 16 591 19 566 76 312 10 986 311 611
2001 465 694 20 927 19 561 74 535 12 412 317 900
2002 420 782 16 859 21 588 70 435 14 248 283 664
2003 413 343 17 970 20 142 71 667 15 088 275 891
2004 418 883 18 872 22 112 80 685 16 661 262 082
2005 436 522 17 780 22 826 83 983 17 106 270 740
2006 425 941 16 260 21 670 83 318 17 862 260 147
2007 426 914 17 110 23 006 76 391 14 021 276 193
2008 408 407 20 880 19 450 72 547 15 870 265 755
2009 394 034 23 914 17 664 68 986 16 752 253 366
2010 447 186 27 897 16 447 93 612 21 119 273 613
2011 451 371 27 204 14 001 107 676 32 490 256 175
2012 472 225 26 875 13 084 134 559 24 001 259 615
2013 377 829 .. .. .. .. ..
2014 329 575 .. .. .. .. ..
2015 280 113 .. .. .. .. ..
2016 290 779 .. .. .. .. ..
5. számú táblázat8
8 http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zjb002.html (letöltés ideje: 2017. november 25.)
9 Mindezért a büntetőjogi felelősség megállapításának alakulását az alábbi táblázat részletezi.
Évszám Jogerősen elítélt
fiatalkorúak Jogerősen elítélt felnőttkorúak Összes jogerősen elítélt
1990 5 156 42 538 47 694
1991 6 200 59 447 65 647
1992 6 898 70 583 77 481
1993 6 608 67 873 74 481
1994 7 537 70 787 78 324
1995 8 717 77 029 85 746
1996 7 769 75 525 83 294
1997 7 447 80 626 88 073
1998 8 036 89 249 97 285
1999 7 750 88 436 96 186
2000 7 524 87 689 95 213
2001 7 029 88 241 95 270
2002 7 321 92 405 99 726
2003 6 726 87 476 94 202
2004 7 086 91 890 98 976
2005 7 239 91 285 98 524
2006 7 120 90 324 97 444
2007 6 197 81 305 87 502
2008 6 234 78 223 84 457
2009 6 283 80 618 86 901
2010 6 554 82 789 89 343
2011 5 840 79 270 85 110
2012 5 096 70 195 75 291
2013 5 181 65 145 70 326
2014 5 451 72 365 77 816
2015 .. .. ..
2016 ..
6. számú táblázat9
9 http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_zjj001.html (letöltés ideje: 2017. november 25.)
10 A túlzsúfoltság szempontjából ugyanakkor nemcsak a jogerősen elítélt fogvatartottakra kell figyelemmel lennünk.
Évszám Előzetesen
letartóztatott Elítélt Kényszergyógykezelt Elzárásra
beutalt Őrizetes Összesen
1990 3 246 8 819 146 30 – 12 241a
1991 4 264 10 240 152 68 – 14 724b
1992 4 272 11 424 143 74 – 15 913
1993 3 557 9 390 130 119 – 13 196
1994 3 433 8 944 121 196 3 12 697
1995 3 183 8 928 128 215 1 12 455
1996 3 455 8 986 147 174 1 12 763
1997 3 660 9 408 165 172 – 13 405
1998 3 909 10 171 173 113 – 14 366
1999 4 114 10 800 181 15 – 15 110
2000 4 105 11 201 173 60 – 15 539
2001 4 263 12 755 194 63 – 17 275
2002 4 329 13 260 192 40 17 17 838
2003 3 776 12 464 184 67 16 16 507
2004 4 101 12 180 192 57 13 16 543
2005 3 981 11 469 198 66 6 15 720
2006 3 786 10 782 186 57 10 14 821
2007 3 822 10 259 177 73 – 14 331
2008 4 366 10 072 183 81 – 14 702
2009 4 502 10 590 186 82 – 15 360
2010 4 803 11 241 174 110 – 16 328
2011 4 875 12 028 180 127 – 17 210
2012 4 888 11 981 182 128 – 17 179
2013 5 053 12 391 183 214 – 17 841
2014 4 400 13 073 151 266 – 17 890
2015 3 978 13 027 162 239 43 17 449
2016 3 646 13 519 165 328 – 17 658
7. számú táblázat 10
10 http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zjj002.html (letöltés ideje: 2017. november 25.)
11
II. A túlzsúfoltság okai
A büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltsága meglátásunk szerint több tényezőre vezethető vissza. Hazánk szigorú büntetőpolitikája, s az ennek megfelelő jogalkalmazói gyakorlat a magas fogvatartotti ráta – százezer lakosra jutó fogvatartott - alapját képezi. Nagy Ferenc egy 2013. évben született tanulmányában az országokat e szerint öt csoportba sorolta. Alább ezt a csoportosítást használva a 2017-es friss adatok szerint soroljuk be az európai államokat.
Az alacsony fogvatartotti rátájú – ahol legfeljebb 80 ez az érték - országok közé tehát a 2017- es adatok alapján Szlovénia (64), Dánia (59), Finnország (57), Norvégia (74), Svédország (57), Horvátország (78), Slovénia (64) tartozik. Jelenleg már Németország (77) és Hollandia (59) is ide sorolandó, amely országok a 2013-as adatok szerint még a második csoport tagjait gyarapították.
Az átlagos rátájú országok - ahol e mutató 81-től 100-ig terjed - közé tartozik például a 2013- as adatokkal ellentétben Svájc (82), Belgium (94)11, Görögország (91) és Ausztria (94).
A következő csoportot a magas fogvatartotti rátájú államok képezik, ahol a ráta 101 és 150 között alakul. Ide sorolható többek között Szerbia (142), Románia (135), Bulgária (125).
A negyedik csoportot azon államok köre adja, ahol a fogvatartotti ráta nagyon magas, az 150 és 200 közé esik. Ide tartozik például Magyarország (184), Szlovákia (188), Ukrajna (167) vagy Lengyelország (194).
Az utolsó csoportot azon országok alkotják, ahol a negyedik csoport határát adó 200-as rátát meghaladó, extrémen magas a fogvatartotti ráta, így Csehországban (212), Oroszországban (421).12
A fogvatartotti ráta radikális emelkedése figyelhető meg az USA-ban, ahol a tömeges bebörtönzés politikája érvényesül. Az 1980-as években ez az adat 200 körüli volt, 2008.
évben 753, majd a legfrissebb források szerint 666, amely még mindig igen magasnak számít.13 Az USA szigorító politikája a zéró tolerancia, a három csapás és az igazságos ítélkezés hármas elvének talaján áll, s a fogvatartotti ráta növekedése a kábítószer elleni harc körében érvényesülő szigorú büntetőpolitikára vezethető vissza. Ez a nem követendő példa igazolja számunkra azt is, hogy az intézetek építése, az elkövetők szabadságának tömeges
11 Samuel Deltenre és Eric Maes Belgiumot érintő tanulmányában a túlzsúfoltság okainak vizsgálatánál nagy szerepet tulajdonít az előzetes letartóztatás jogintézményének. Lásd: SAMUEL DELTENRE ÉS ERIC MAES: Pre-trial Detention and the Overcrowding of Prisons in Belgium. European Journal of Crime, Criminal Law and
Criminal Justice. 2004. Vol. 12/4. 348-370.
12 http://www.prisonstudies.org/map/europe (letöltés ideje: 2017. november 20.)
13 http://www.prisonstudies.org/country/united-states-america (letöltés ideje: 2017. november 20.)
12 elvonása nem gyakorol pozitív hatást bűnelkövetésre. A fogvatartotti ráta mozgásától függetlenül az intézeti férőhelyek mindig megteltek. Egy 2009-ben született jelentés szerint a börtönnépesség az Egyesült Államokban meghaladja a 2,4 millió főt. Ez a kiemelkedően magas adat a költségvetési problémákat is elővetítette, s világossá tette a szakemberek számára, hogy a fogvatartotti népesség csökkentése immár nem elodázható. Egyes meglátások szerint annak felére csökkentése lenne szükséges ahhoz, hogy a végrehajtással járó költségek is csökkenjenek.
Austin szerint az intézetbe utalások számának növekedésében szerepet játszott a népességnövekedés, amellyel párhuzamosan növekedett a bűnözési és fogvatartotti ráta, amelynek csökkenése a ’90-es években következett be. Ennek ellenére nőtt a feltételes szabadságra bocsátások megszüntetésének száma, tehát a fogvatartottak 2/3 része ennek megsértése miatt került vissza az intézetbe, valamint a feltételes szabadság korlátját képező jogszabályok miatt 40%-kal megnőtt az intézetekben tartózkodás hossza.
Farrington rámutatott arra, hogy ugyanazon bűncselekményért az amerikai elkövető kétszer hosszabb tartamú büntetés kap, mint az angol, háromszor olyan hosszút, mint a kanadai, a holland büntetés négyszeresét, a svéd ötszörösét, végül ötször-tízszer olyan hosszút, mint a francia elkövető.
Ennek oka, hogy az Egyesült Államokban a büntetés célja alapvetően és álláspontunk szerint helytelenül még mindig a megtorlás, és nem az elítéltek reintegrációja. E probléma vizsgálat tárgyát képezte az Államokban is, és egyes álláspontok szerint a norvég mintát segítségül hívva, tanácsos lenne a büntetőpolitika ez irányú megváltozásával az áttérés a reintegrációs központú rendszerre.14 A probléma minden államban jelen van, ezért Indiana államában a 2000-es években az állami igazságszolgáltatást érintő reformtervezetet alkottak meg, melynek céljaiként meghatározták a közbiztonság növelését, a ráfordított költségek csökkentését, a megfelelő börtönkörülmények kialakítását, illetve az elkövetők kellő felelősségre vonását. Itt tehát nem kimondott cél a túlzsúfoltság megoldása, de a költségvetés átalakításának hátterében a börtönpopuláció csökkentésének szándéka állt. A probléma tehát felismerést nyert, de a büntetőpolitika változása nem következett be.15
A californiai büntetés-végrehajtási rendszer 2006-ra érte el a kritikus pontot, a megoldást azonban ők sem reintegráció elvének középpontba helyezésében látták, hanem a
14 EMILY LABUTTA: The prisoner as one of us: Norwegian wisdom for American penal practice. Emory International Law Review, 2017. Vol. 31., 352.
15 DREW KIRAGES: Reentry Reform in Indiana: HEA 1006 and Its (Much Too Narrow) Focus on Prison Overcrowding. Indiana Law Review. 2015. Vol. 49. 235-236.
13 férőhelybővítésben.16 Ezt a nemzetközi és az európai jog nem véletlenül nem tekinti valós, hosszantartó megoldásnak, hiszen a megkönnyebbülés átmeneti, a férőhelyeket azonos büntetőpolitika mellet, azonnal feltölti a rendszer. Egyetértés látszik a tengerentúlon is a tekintetben, hogy a valódi megoldást a büntetőpolitika változása jelentené, amely bekövetkezése ugyanakkor nem előrelátható.17
A JFA Intézet, amely a hatékonyabb büntető igazságszolgáltatás érdekében végez kutatásokat, 2007-es jelentésében rámutatott arra, hogy a végrehajtandó szabadságvesztések tömeges kiszabása kevéssé befolyásolja a bűnözés arányát, költségei ugyanakkor annál magasabbak. A börtönnépesség felére csökkentése érdekében a leghatékonyabb lépésnek a szabadságvesztés tartamának csökkentését látja az Intézet, ahogy fontos lépés lenne alternatív büntetések alkalmazása, a szabaduló terhelt támogatása, illetve az áldozat nélküli bűncselekmények dekriminálása.18
Megállapíthatjuk, hogy a fogvatartotti ráta tekintetében az utóbbi évtizedek során a legtöbb európai államban növekvő tendencia érvényesül, amely a magyar adatokban is megfigyelhető.
Magyarországban 1995. évben 120, a 2011-2012. évben már 173 volt a vonatkozó adat, s a köztes években sem volt csökkenés megfigyelhető.
A fogvatartotti ráták változását a gyakorlati szakemberek nem ritkán a bűnözés mutatatóival párhuzamosan változó adatoknak tekintik. A nemzetközi szakirodalom szerint ugyanakkor ez távol áll a valóságtól, a fogvatartotti ráta alakulása ugyanis nem egy elem közrehatásától függ, azt több ok kölcsönhatása befolyásolja.
A külső, ezen adatra ható tényezők között a lényeges politikai fordulattól kezdve például a gazdasági feltételek változásai is szerepelnek. A politikai kultúra befolyását igazolhatja egy gyermekgyilkosság angliai és norvégiai értékelésének megemlítése. Angliában az esetet nyilvános, széleskörű vita övezte, amely helyzetet kihasználva a kormánypárt szigorúbb törvények meghozatalát hajtotta végre. Ezzel szemben Norvégiában visszafogottabban tárták a közvélemény elé az esetet, több, a háttérben húzódó körülmények feltárását fontosnak tartó szakértő szót kapott, valamint fontos célként jelent meg az elkövető reintegrációja is.19
A társadalmi-demográfiai faktor is befolyásoló szereppel bír e körben. A migráció, az etnikai és a külföldi kisebbség részvétele is kiemelendő hatással bír. Rá kell mutatni arra, hogy
16 TIMSTELLOH: California’s Great Prison Experiment. The state faces a deadline to release tens of thousands of people from prison. Is it succeeding? The Nation. 2013. June 24/July 1. 31-34.
17 JAMES M.A.PITTS,O.HAYDEN GRIFFIN,W.WESLEY JOHNSON: Contemporary prison overcrowding: short- term fixes to a perpetual problem. Contemporary Justice Review. 2014. Vol. 17. 130-137.
18 NAGY FERENC –JUHÁSZ ZSUZSANNA: A fogvatartotti rátáról nemzetközi összehasonlításban. Börtönügyi Szemle, 2010. 3. szám, 3-4.
19 NAGY FERENC –JUHÁSZ ZSUZSANNA : i.m. 1.
14 többek között Franciaország is a bevándorlók második, harmadik generációjával kerül összeütközésbe, melyek tagjai nem ritkán a társadalom szélére sodródtak.
A gazdasági helyzet és a kriminalitás összefüggéseinek vizsgálata során egymással ellentmondó eredmények születtek. Egyes vizsgálatok annak kimutatására irányultak, hogy a romló gazdasági feltételek közvetlen hatással bírnak a börtönpopulációra, annak növekedését serkentik a bűnözési ráták megfelelő emelkedésével való összefüggés nélkül.
Más gondolkodók szerint a nemzetközi összehasonlító elemzések alapján igazolható, hogy a magas fogvatartotti ráta a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség magas fokára vezethető vissza. Baechtold szerint ide kapcsolódó, nem elhanyagolható körülmény, hogy a lakosság punitív szemléletű-e, a média indokolatlanul felfokozott érdeklődést tanúsít-e, illetve a politikai döntéshozók részéről fennáll-e egyfajta túlértékelés.20
Belső tényezőként hatással bír ezen adatra a kriminálpolitika, azon belül is a büntetőpolitika és a bűnüldözési rendszer. A fogvatartotti ráta emelkedése összefüggésbe hozható azzal az Európa-szerte irányadó tendenciával, hogy meghatározott, főként erőszakos jellegű bűncselekmények tekintetében a büntetési tétel drasztikus jelleggel emelkedik, illetve a feltételes szabadság lehetőségéből való kizárás köre bővül.21 Van olyan, a nemzetközi összehasonlító elemzésekre hivatkozó álláspont, mely szerint a fogvatartotti ráta a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek magas mértékével áll összefüggésben.
A skandináv meglátás szerint azon államokban, ahol a társadalmi rétegek között nincs érzékelhetően nagy különbség, alacsony a fogvatartotti ráta. Ahol ugyanakkor a társadalmi csoportok között nagy különbségek vannak jelen, ott az alacsonyabb társadalmi csoportok tagjaira kívülről tekintenek a magasabb körök tagjai, könnyebben büntetik őket.22
Önmagában a magas fogvatartotti ráta ugyanakkor nem elegendő az intézetek túlzsúfoltságának kialakulásához. Ehhez Magyarország esetében e dolgozat történeti részeiben ismertetett történelmi körülmények is hozzájárultak, amely miatt a büntetés- végrehajtási intézetek száma nem kielégítő.
20 NAGY FERENC –JUHÁSZ ZSUZSANNA : i.m. 11.
21 u.o. 1.
22 NAGY FERENC: Gondolatok a hosszú tartamú szabadságvesztésről és az európai börtönnépességről. Börtönügyi Szemle, 2013. 1. szám, 13-15.
15 Megállapíthatjuk továbbá, hogy a túlzsúfoltsági adatok inkább függenek a büntetőpolitikától, mint az elkövetett bűncselekmények számától. A dolgozat a következőkben külön foglalkozik a rendszerváltás óta a büntetőpolitikában bekövetkezett változásokkal, annak alakulásával, melyek nyomán jól látszik a szigorító szándék és tendencia. Máig elfogadott álláspont, hogy a bűncselekmények elkövetése tekintetében a visszatartó hatásban nagyobb szerepe van a büntetés elkerülhetetlenségének, mint súlyának. A szabadságvesztés büntetési nemének visszatartó hatása, a prevenciós cél megvalósulása ma nem mérhető, már csak arra tekintettel sem, hogy e hatás eltérően érvényesül a társadalom különböző rétegeiben. Bűnmegelőző hatása, amely arra a körre szűkül, hogy az elítélt a végrehajtás alatt nem, illetve nehezített körülmények között követhet el bűncselekményt, nem tagadható.23 A mai joggyakorlat szabadságvesztés centrikusságának tudható be az intézetek hosszú idő óta nem szűnő túlzsúfoltsága, melynek alapja azonban a büntetőpolitika által képviselt attitűd. Káros hatásai a büntetés-végrehajtási jogviszony minden szereplőjét érintik. A körülmények hatására a fogvatartottak „komfortérzete” sérül, s amiért az intézeti lét során a mindennapi kellemetlenségek felerősödve ütik fel fejüket, ez feszültséget szül mind a fogvatartottak, mind a fogvatartottak és a börtönszemélyzet között. E problémakör érinti az intézeti mindennapokat abból a szempontból is, hogy a résztvevők személytelenné válnak. E nagyon általánosnak ható körülmény igazán fontos területre nyomja rá bélyegét, mert a fogvatartott és a büntetés- végrehajtási szakember együttdolgozásának minősége nagymértékben érinti tevékenységük sikerét, melynek végső célja a sikeres reintegráció lenne. A büntetés-végrehajtás szakembereire nézve a túlzsúfoltság problémája olyan értelemben is terhet ró, hogy a hozzá nem értő közönség a szervezet szakmaiatlanságában megnyilvánuló hibájaként azonosítja a jelen állapotot. Harmadik csoportba tartozó teherként értékelhetőek a nemzetközi elvárások, amelyek a hazai körülmények okán nem teljesíthetőek maradéktalanul, s a legfőbb problémát e téren is a túlzsúfoltság jelene adja.24
II.1 A túlzsúfoltság hatása
A büntetés-végrehajtási rendszert érintő legnagyobb problémának tekinthető tehát, mert kihat a rendszer keretében érvényesülő minden feladatra és körülményre, méghozzá negatívan. A – lentebb ismertetett – Nemzeti Megelőző Mechanizmus rendszerének keretében megszületett
23 KERTÉSZ IMRE: Miért túlzsúfoltak a börtönök? JURA, 2001. 2. szám, 53.
24 PALLO JÓZSEF: Egyre jobban éget a seb… A túlzsúfoltság csökkentésének lehetséges útjai. Börtönügyi Szemle, 2015. 1. szám, 18-19.
16 jelentések, amelyek a Somogy Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben és a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben túlzsúfoltságot állapítottak meg, egyéb körülményekre nézve is észleltek visszásságokat a túlzsúfoltsággal összefüggésben.
Előbbiben a vizsgálóbizottság látogatásakor a Biztonsági Osztályon foglalkoztatott 51 főből 40 érintkezett közvetlenül a fogvatartottakkal. Az intézeti pszichológus álláspontja szerint azon túl, hogy e munkakör pszichésen rendkívül megterhelő, a személyzet tagjai túlterheltek, mert az ellátandó feladatokhoz képest kevesen vannak. A szolgálati feladatok biztonságos ellátását ezért rendkívüli munkaerő-ráfordítással, nagy leterheltséggel igyekeznek biztosítani.
A rendelkezésre álló adatok szerint egy reintegrációs tisztnek közel negyven fogvatartott nevelése körében kell feladatát ellátnia. A jelentés rendszerszintű probléma megállapítását tartotta indokoltnak arra figyelemmel, hogy egyes személyzeti tagok úgy vélik, hogy inkább adminisztrátori feladatokat kell végezniük a fogvatartottakkal való tényleges foglalkozás helyett. A rendszerben több csatolt munkakör – pl. fegyelmi tiszta, nyomozótiszt – él, amely további terheket jelent. Ez a leterheltség, s az emiatt jelentkező személyes pszichikai problémák, a személyzeti pszichológus hiánya az intézeti élet minden területén érezteti hatását. A fogvatartottak közötti erőszak több intézetben is jelenlévő körülmény. A személyi állomány egyik tagjának meglátása szerint a fogvatartottak közötti agresszió mértékre változó, így az erőszakos cselekmények gyakorisága is heti egy és három alkalom közé tehető.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy a fogvatartottak többsége nem jelzi a bántalmazást, ezért feltehetőleg lényegesen meghaladja a fenti arányt a tényleges esetek száma. A fogvatartotti beszámolók szerint az agresszió megnyilvánulási formái a csúfolástól, a csomagok elvételén keresztül a megalázó, bántalmazó magatartásokig terjednek. A személyzet e problémák megelőzése érdekében a zárkák személyi összetételét időnként átszervezi. A fogvatartotti beszámolók szerint így maguk között megkülönböztetik a menekülő, büntető és kannibál zárkákat. Előbbibe a társaik által megalázott, bántalmazott fogvatartottak kerülnek, míg a büntető zárkák az őrök által kezelhetetlennek ítélt fogvatartottak számára állnak nyitva, így valószínűleg olyan közösségbe kerülnek, ahol erőszak érheti őket. A kannibálzárka alatt olyan zárkaközösséget kell érteni, melynek tagjai különösen veszélyesek, s ide is adott esetben olyan kezelhetetlen fogvatartottak kerülhetnek, akiket a zárkában fogadó különösen agresszív fogvatartott „megrendszabályozhat”.
A személyzet feladatai közé tartozik az is, hogy a fogvatartottakat egymástól megvédje, így a börtönszemélyzetnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a rendfenntartási és a felügyeleti feladatai megfelelő ellátásával a fogvatartottak közötti erőszakot megszüntesse. Figyelnie kell a rendbontás jeleire, és határozottnak, valamint megfelelően képzettnek kell lennie ahhoz,
17 hogy szükség esetén megfelelően beavatkozhasson. A fogvatartotti beszámolók alapján azonban alaposan feltehető az, hogy a fogvatartottak egymás sérelmére elkövetett erőszakos cselekményeinek nagy része feltáratlan marad, ahogy jellemző az is, hogy az egymás közötti erőszak a személyi állomány tudtával, hallgatólagos beleegyezésével történik.
Megállapítható tehát, hogy bár az intézetben a túlzsúfoltság körében uralkodtak már rosszabb állapotok – gondolva itt az utóbbi években tapasztalható felújításokra, amelyek körében a mellékhelyiség fallal való leválasztása fontos -, az azonban még jelen van, amely feszültségeket szül mind a fogvatartottak között, mind a fogvatartottak és a személyi állomány tagjai között. A személyi állomány létszáma sem megfelelő a fogvatartotti létszámhoz képest, s nem lépnek fel megfelelően az agresszív cselekmények ellen. A jelentés kitért arra is, hogy a fogvatartottak napközbeni foglalkoztatása, lefoglalása sem megfelelő mértékű, amely a túlzsúfoltság tényével együtt szintén problémákra adhat okot. A látogatáskor az intézetben a fogvatartotti létszám 73 %-a nem vett részt foglalkoztatásban, mely alacsony arány indokolható azzal, hogy a fogvatartottak jelentős része előzetes letartóztatás keretében volt az intézetben, s ezek a személyek munkára nem kötelezhetők. Témánk szempontjából ugyanakkor a napközbeni hasznos elfoglaltság biztosítása lenne fontos, a fogvatartotti beszámolók szerint azonban számos programlehetőségről tudomást sem szereznek, s a konditerem használata sem biztosított számukra. A programok hiánya és a fogvatartotti erőszakos magatartás közötti összefüggést a személyi állomány tagjai is megerősítették. 25 A Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben a látogatáskor 169 betöltött státusz volt, akik rendszeres túlórázásra kényszerülnek a megfelelő feladatellátás érdekében. A fogvatartotti munkáltatás alakulása a fenti intézethez képest jobban alakul, a látogatás napján ugyani 244 személy volt foglalkoztatott az Adorján-Tex Kft. által, további 84 személy pedig a konyhán, házi műhelyben, alumínium alkatrészeket gyártó üzemben. Az intézeti orvossal való egyeztetés keretében olyan ütemezés szerint folyik a napi munkavégzés, amely figyelemmel van a munka monotonitása miatt szükséges szünetelési igényekre is. A dolgozó fogvatartottaknak járó munkabérből levonásra kerül az ellátás összege, illetve a fogvatartottat esetlegesen terhelő fizetési kötelezettségek (bűnügyi költség, egyéb köztartozás), s a levonások után rendkívül kevés összeg marad elérhető a fogvatartottak részére, amely feszültségeket szül. A látogatáskor hatályos BVOP utasítás26 szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatott fogvatartottak alapmunkadíja 35.000 forint/fő/hónap, az óradíj nem lehet 202
25 Az alapvető jogok biztosa, mint OPCAT nemzeti megelőző mechanizmus Jelentése az AJB-3865/2016. számú ügyben. 22-24.
26 4/2015 (XII. 17.) BVOP utasítás
18 forintnál kevesebb. A munkaterápiás foglalkoztatás keretében való munkavégzésnél napi hatórás foglalkoztatás esetén 11.670 forint a munkadíj egy hónapra, napi hat óránál kevesebb idejű foglalkoztatás esetén pedig a munkadíj arányos csökkentése indokolt. A tartási kötelezettségekhez való hozzájárulást 465 forintban határozza meg az utasítás. A fenntarthatóság keretében rögzítette a jelentés, hogy a fogvatartottak által végzett munka eredménye nem fedezi a ráfordított költségeket.
A jelenleg hatályos BVOP utasítás27 értelmében a fentiek a következőképpen alakulnak. A munkáltatásban részt vevő, teljes munkaidőben foglalkoztatott fogvatartottak alapmunkadíja 37 000 forint/fő/hó, a napidíj 1703 forintnál, az óradíj 213 forintnál nem lehet kevesebb. A munkaterápiás foglalkoztatás keretében foglalkoztatottak pénzbeli térítési díjának legkisebb összege napi hatórás foglalkoztatás esetén 12 333 forint/fő/hó, legkisebb heti összege 2839 forint/fő. Napi hat óránál vagy heti 30 óránál rövidebb idejű foglalkoztatás esetén a pénzbeli térítési díjat arányosan csökkenteni kell. A szakmunkás, kiemelt szakmunkás munkadíj kategóriák felső határainak megállapítása munkáltatói (intézetparancsnoki, ügyvezető igazgatói) hatáskörbe tartozik. A képzésben, oktatásban részt vevő fogvatartottak ösztöndíjának összege 304 forint/fő/nap. A tartási költséghez való hozzájárulás napi összege:
480 forint/fő/nap.
A fogvatartotti munkáltatás nem munkaviszony, hanem büntetés-végrehajtási jogviszony keretében történik. Nem is lehetne ez másként, hiszen az sajátos többletterhet róna a rendszerre. A munkavégzés során is biztosítani kell ugyanis a biztonsági rendszerek működését, a szökés, vagy a végrehajtás rendjének egyéb megsértésének meggátolása érdekében az ellenőrzést és a felügyeletet. A fogvatartottak között érvényesülő erőszak tekintetében a személyzet elmondta, hogy nem lehet tudni, hogy mi történik éjjel a zárkákban, de a vonatkozó jelentések szerint ütlegelésből eredő könnyű testi sértések, rablások, szexuális erőszak és zsarolási jellegű cselekmények előfordulását mutatják, melyek eredete szintén a túlzsúfoltság körülményére vezethetőek vissza.28
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által engedélyezetten 2017. december 5.
napján kutatás végzésére nyílt lehetőségünk a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönben.
27 4/1026. (XII.19.) BVOP utasítás
28 Az alapvető jogok biztosa, mint OPCAT nemzeti megelőző mechanizmus Jelentése az AJB-679/2017. számú ügyben. 15-18.
19 A Nyilvántartási Osztály készséges segítsége révén megtudtam, hogy az intézet befogadóképessége 2015. január 1. napjától 516 fő. Ehhez képest a létszámadatok az alábbiak szerint alakultak a 2017. évben látogatásomig.
2017. Átlaglétszám Január 775,68 Február 767,25 Március 776 Április 775,44 Május 780,04 Június 775,42 Július 773,85 Augusztus 773,6 Szeptember 769,6 Október 765,4 November 768,23 I. negyedév átlagai:
Intézeti összlétszám: 772,97
Jelenlévők: 739,28
Előz/nemjogerős: 26,13
II. negyedév átlagai:
Intézeti összlétszám: 776,94
Jelenlévők: 743,09
Előz/nemjogerős: 26,88
III. negyedév átlagai:
Intézeti összlétszám: 773,35
Jelenlévők: 745,61
Előz/nemjogerős: 25,52
20
I. félév átlagai:
Intézeti összlétszám: 774,97
Jelenlévők: 741,19
Előz/nemjogerős: 26,51
Látogatásom napján összesen 764 fő volt a fogvatartotti szám az intézetben.
Összes fogvatartott Visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő
764 fő 94 fő
Visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő 94 fő
Fogház fokozatban 1 fő
Börtön fokozatban 47 fő
Fegyház fokozatban 44 fő
Összes visszaeső 87 fő Börtön fokozatban 39 fő Fegyház fokozatban 48 fő
Különös visszaeső 94 fő Fogház fokozatban 2 fő Börtön fokozatban 52 fő Fegyház fokozatban 40 fő
Többszörös visszaeső 247 fő Börtön fokozatban 45 fő Fegyház fokozatban 202 fő
21 Erőszakos többszörös visszaeső 56 fő
Börtön fokozatban 4 fő
Fegyház fokozatban 52 fő
29
A visszaesőnek nem minősülő bűnismétlők közül véletlenszerűen kiválasztott 10 elítélt által elkövetett bűncselekmények az következők: rablás, közokirat-hamisítás, testi sértés;
emberölés, szemérem elleni erőszak; emberölés, testi sértés; szexuális erőszak, lopás, testi sértés, garázdaság, magánlaksértés, zaklatás; lopás, testi sértés, garázdaság; emberölés;
erőszakos közösülés, kiskorú veszélyeztetése, szeméremsértés; emberölés, hamis magánokirat felhasználása, lőfegyverrel visszaélés; kábítószer-kereskedelem, közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény.
A visszaesők az alábbi bűncselekmény elkövetéséért töltik büntetésüket: gyermekprostitúció kihasználása, kitartottság; egyedi azonosító jel meghamisítása, kábítószer-kereskedelem, lopás; lopás; lopás, csalás, hivatalos személy elleni erőszak; testi sértés, emberölés; lopás;
bűnpártolás, csalás, hamis magánokirat felhasználása, közokirat-hamisítás, hamis vád, számvitel rendjének megsértése; rablás, testi sértés, zsarolás, garázdaság; emberölés, lopás;
erőszakos közösülés, testi sértés, rablás, csalás, zsarolás.
29 Valamennyi táblázat vonatkozásában megjegyzendő, hogy a nyilvántartási rendszerben vezetett visszaesői minőség nem mindig az éppen töltött ítélethez kapcsolódik, az Intézetnek a legsúlyosabbat kell rögzíteni.
22
III. Nemzetközi és európai jogi környezet
A túlzsúfoltság problémájának az intézeti mindennapokra való kihatásának bemutatása után fontos a nemzetközi jogszabályi háttér rövid vázolása.
A fogvatartottakkal való bánásmódról szólva nem új keletű tény, hogy évtizedek óta az érdeklődés középpontjában áll. Az elmélet és a jogszabályok e körben támasztott elvárásai gyakorta nem találkoznak a gyakorlattal, s érvényesülésüket vagy éppen azok elmaradását különböző szervezetek, állami hatóságok vizsgálják.
A fogalom – bánásmód - vizsgálata mellett tehát arra figyelemmel, hogy számos kötelezettséget támaszt annak megfelelő módja a szakemberek és a rendszer felé, nem lehet elmenni. Legtágabb értelemben ez huzamosabb időn át hatalmi-függőségi viszonyban álló személyek kapcsolatában értelmezhető. A büntetés-végrehajtás keretében létrejövő jogviszony tekintetében a fogvatartó szerv, valamint képviselői és a fogvatartott között. E keretek között tehát a fogvatartott nem tárgya, hanem alanya a jogviszonynak, akinek a végrehajtás során jogai és kötelezettségei vannak, ahogy a másik félnek egyaránt, amelyeket büntetés-végrehajtási törvényünk és a vonatkozó jogszabályok kimerítően rendeznek. Ez egyben jelenti azt is, hogy mindenfajta érintkezésnek a felek között ezen szabályoknak megfelelően kell történnie. Az e rendelkezéseknek megfelelő, emberséges bánásmód követelményeit több, az alábbiakban ismertetett nemzetközi jogforrás is rendezi. Ezek szerint általános követelmény a fogvatartottak emberi jogainak tiszteletben tartása, a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód alkalmazása, valamint a diszkriminációtól való tartózkodás.
A fenti fogalmakat az Európai Bizottság is meghatározza. E szerint kínzás minden olyan embertelen bánásmód, amelynek célja információk vagy koncessziók szerzése, illetve büntetés kiszabása. Embertelen az a büntetés vagy a bánásmód, amely szándékosan súlyos fizikai vagy lelki gyötrelmet okoz, és amely az adott helyzetben jogtalan, míg megalázó az olyan bánásmód, amely durván megaláz valakit mások előtt, illetve őt meggyőződésével vagy lelkiismeretével ellentétes cselekvésre készteti.
Az EJEB konkrét ügyben képviselt álláspontja szerint kínzás a szándékosan embertelen bánásmód, amely nagyon súlyos vagy kegyetlen gyötrelmet okoz. Embertelen az a bánásmód vagy büntetés, amely nagyfokú fizikai vagy lelki gyötrelemmel jár, míg megalázó a kegyetlen bánásmód, amely azt célozza, hogy az áldozatokban félelem, gyötrelem vagy alacsonyabb rendűség érzését keltse, alkalmas arra, hogy lealacsonyítsa és megalázza őket, és lehetőleg
23 megtörje fizikai vagy morális ellenállásukat.30 Az EJEB gyakorlatában a fenti követelmények megsértésének egy bizonyos súlyossági fokot el kell érnie ahhoz, hogy az embertelennek minősüljön, amely megállapítása azonban több tényezőtől függ. Így relevanciával bír a bánásmód jellege, tartama, hatása, de az érintett neme, életkora, egészségi hatása is lényeges körülménynek minősül.
Az emberséges bánásmód fogalmát azonban nem határozzák meg az elvárásokat támasztó jogforrások, hatályos törvényünk kommentára is csak használja fogalmat, mikor megjegyzi, hogy a törvény olyan környezetet kíván teremteni a fogvatartottak számára, amelyben az elhelyezési körülmények megfelelnek az emberséges bánásmód követelményének.31 Elfogadhatjuk tehát Dr. Csordás Sándor és Dr. habil. Vókó György fogalmi megközelítését. E szerint „emberségesnek az a bánásmód tekinthető, amely megfelel a fogvatartással kapcsolatos nemzetközi dokumentumok előírásainak, valamint a jogszabályok rendelkezéseinek. Emellett természetesen az emberséges bánásmódnak az is kritériuma, hogy feleljen meg az emberi kapcsolatokra vonatkozó erkölcsi normáknak is.”32 E meghatározás azonban feltételezi, hogy a vonatkozó szabályok hibátlanok, amely ugyanakkor nincs így, de ez az a megközelítés, amellyel legközelebb jutunk a valódi jelentéshez. A fentiekben taglalt embertelen bánásmód jelentését is kibontva tehát megállapíthatjuk, hogy a két fogalom nem egymás ellentétét képezi, hiszen az embertelenséghez egy adott szintet el kell érnie a normaszegésnek, amely általánosságban akként fogható meg, hogy megvalósul, ha az emberi méltóság is sérelmet szenved.33
A bánásmód tartalma is meghatározandó arra figyelemmel, hogy általában szűk értelmére, a büntetés-végrehajtási személyzet fogvatartokhoz való szubjektív viszonyultság irányára – hangnem, kényszerítő eszközök alkalmazása, bántalmazás, megalázás, korrupció - gondolunk.
E körbe tartozik még a fogvatartottak egymás közötti kapcsolatának ellenőrzése, a fogvatartottak napi elfoglaltságát biztosító programok, munkavégzés színvonala, valamint a fogvatartotti jogok érvényesítése.
A bánásmód azonban e szubjektív elemeken túl objektív körülmények tekintetében is értelmezhető. E körbe vonható dolgozatunk központi eleme, a túlzsúfoltság is. A bánásmód objektív elemei ugyanis az elhelyezési körülmények – zárkák alapterülete, légtere, szellőzése,
30 CSORDÁS SÁNDOR-VÓKÓ GYÖRGY: A fogvatartokkal való bánásmód elvei és gyakorlata. Börtönügyi Szemle, 2004. 4. szám, 1-3.
31 A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (továbbiakban Bv.tv.) Kommentár a 155. § - hoz (Új-jogtár Kommentár, Wolters Kluwer)
32 CSORDÁS SÁNDOR-VÓKÓ GYÖRGY: i.m. 6.
33 u.o. 6.
