A magyarság rokonnépeivel kapcsolatos anyaggyűjtés. Újságkivágatok, tanulmányrészletek, meghívók.

Teljes szövegt

(1)

A 'h A W A £ s/t%

H t k i t h / i y U Á - ' 4 -

VW

hs i m ) f

k & l/ü /V j-/

V

(2)
(3)
(4)

1911. december 24.

BUDAPESTI HÍRLAP.

(305. $z.)

49

la

Égő kétségbeejtő fájdalom.

Éjjelek és napok zúgnak a föld felett. _ Évszakok, változnak, mint az arc színe, Nemzetségek sötét, bosszú hullámai Kavarognak fölötte,

Kavarognak s elmúlnak' újra. , Míg lassan meghal az idő.

Miért az élet? miért a halál?

Mért élünk, hogy ha úgyis meghalunk?

Mért küzdünk, hogy ha tudjuk, hogy a kardot Kezünkből úgyis csak kicsavarják egyszer — Miért a kin és szenvedés máglyája — Ezer őrá élte, lassú szenvedésben —«

Lassú futásunk a halál kínja felé?

■ Ez a gondolatod, mondd, Te magas asszony?, Némán és nyugodtan áll ott az erkélyen.

Nincs sző, panasz, nincs ajakán sóhaj — Éerajzolódik a sötét levegőbe.

Mint egy sötét kard az éjszaka szivében.

The Misses Kulcsár.

Irta Eadó Sámuel.

— Bizony, ha én nem volnék1 egy kicsit sznob, akkor az egész család elzüllene.

Oh, mennyire igaza volt Mártának1, a mi­

dőn édes atyját e szemrehányó szavakkal illette!

Egy pillantás a jó öreg Dávid bácsira m in­

denkit, meggyőzhetett, hogy semmi sem állott távolabb tőle, m int társadalmi hivalkodás vagy sznobsági törtetés. A gyűrött és meglehetősen kopott öltözet világosan mutatta, hogy a fiskális urnák eszeágában sincs, hogy elegánciával hó­

dítson. Pedig társadalmi pretenzióinak meglett volna a kellő alapja, a m int serdülő leányai, Márta és Evelina nagyon jól tudták. Kulcsár Dávid a legelőkelőbb fővárosi ügyvédek közé sorakozott. Ivlientélája leginkább a mágnásvl- lágból került ki. Irodájában a grófok és bárók egymásnak adták a kilincset. Dávid bácsi volt bizalmas tanácsadójuk, vagyonuk kezelője és legféltettebb családi titkaik őrzője.

Néhanapján^,'mldőo az öreg az ebédnél széles jókedvé bén itt-btt e g y b iz a lm a s szót el­

ejtett, mint például: „Ezt a kutya nehéz De- cséry-ügyet pompásan elintéztem. A fiatal gróf elragadtatásában majdnem összecsókolt!“ — a leányok föleszmélve, rögtön kaptak a szón és mondták:

— Papa, nem lehetne Zoltán grófot a jövő keddi zsúrra meghívni?

— Mire volna az jó? — kérdő szigorúan az öreg.

— Azért, hogy nem kellene tovább tűr­

nünk Keleti bankárék hencegését, a kik olyan nagyra 'a n n a k Bagolyváry báróval, pedig ez egy földhöz ragadt szegény fráter!

Ez a tárgy sok vitára adott okot, mígnem az öreg igyen döntött:

_ — fin nem vagyok szerénytelen ember.

De önérzetem föllázad az ellen, hogy tudtára adjam egy fiatal grófnak, hogy házamban való megjelenésével családom pozícióját emelni akar­

nám. Ezt én nem leszem! Az ilyen alázkodás jogot ad az arisztokratáknak arra, hogy magu­

kat különbeknek tartsák és hogy a polgárságot lenézzék. Csodálkozom, hogy az én önérzetes leányaim ilyenre csak gondolnak is.

” Be papa, az önérzetnek semmi köze nincsen ahhoz, hogy Zoltán grófot meghívjuk, sőt . . .

— H át én erre kapható nem vagyok! —.

fürmedt rájuk az öreg.

Ez a határozottság elnémította a lányokat.

De azért sznobsági kísérleteik csak vígan foly­

tak tovább.

Miss Clifford, a ki az anyjukat korán el­

vesztett leányokat nevelte, nagyon támogatta ebbeli törekvéseiket. Ez a vérbeli angol nö m in­

denképpen azon volt, hogy a két szittya poronty­

ból két elegánsan föllépő, kifogástalan angol ladyt neveljen. Az egész háztartás angol módra volt berendezve. Csak az öreg ejtett úgyszólván foltot a kifogástalan angol stíluson. Ö sehogy sem akart a britt keretbe beleilleszkedni. Dávid nacsi mindvégig megátalkodott pesti nyárspol-

?ar es tudós plebejus maradt. Prókútorsága első

• 'eben, midőn a Haris-bazár kis udvari szoba- jaban meghúzódott, mérlege 1200 forinttal zá­

rult. Ez teljesen fedezte legényélete szükségletéi cs a mi személyi kiadásait illeti, harminc év múlva sem lépte túl ezt a szerény keretet.

Háztartása különben nagyon jelentős ősz szegeket nyeltei. A Kulcsár-kisasszonyok értettek . a high fashionhoz és nagy traint rendeztek be.

Az öreg szó nélkül fizetett, ám bár ez a pazar élet őt inkább feszélyezte és kényelmét zavarta, semmint örömére szolgált volna. Az apa m ind­

végig kispolgár maradt, a leányok pedig első­

rendű elegánciával léplek föl. Éz a differencia unos-uníalan fölütötte fejét. Az öreg nem is bánta a pazar életmódot, csak azt kívánta, hogy hagyjanak neki egy kis zugot, a hol régi divatu módra élhetne. De a leányok némelykor a lég-*

személyesebb ügyeibe is belenyúltak. Egy szép napon majdnem az egész ruhatárán túladtak és egy elsőrendű szabótól divatos öltönyöket, a többi közt pompás városi bundát hozattak.

■— Szó sincs róla, — kiabált az öreg —«

hogy én ezt a m askarát fölvegyem. Hová gon­

doltok? Ha volna bennetek egy kis lélektan és egy kis poézis, akkor békében hagynátok! Az én ruhám egy darabja egyéniségemnek. Szeretem őket, ragaszkodom hozzájuk. Az én régi kabá­

tom- —- régi barátom, mely engem nem feszé­

lyez, melyre nem kell vigyázni, a melyben olyan jól érzem magamat, mint Ábrahám ölében. Én a világot hozzászoktattam elhanyagolt megjele­

nésemhez és nem ütköznek meg rajta. Ne félje­

tek attól, hogy ócska ruháim ártanának pozíció­

toknak!

Az öreg napokon át dohogott, de a kor­

rektségért fanatizált leányaira nem tett nagy be­

nyomást.

A küzdelem apa és leányai között minden téren m egújult Az öreg szerette a régi klasszi­

kusokat és szerette volna legalább Macaulay számára megnyerni gyermekei érdeklődését.

Ezek pedig kizárólagosan a legdivatosabb irá­

nyoknak hódoltak még az irodalomban is. Az öreg Budakeszire és a Remetehegyre rándult ki, 3 í1 fiatalok unatkoztak, mert a m int Dávid bácsi ironikusan mondá, olt csupa erdőt lehe­

tett látni, de egyetlen jó kalapot se.

Dávid bácsinak továbbá idillikus hajla­

mai voltak kis korcsmák iránt, melyeket a büszke misszek halálosan gyűlöltek, ő k csak nagy, ragyogó szálló-palotákban érezték jól m a­

gukat, a hol pincéreknek öltözött nagykövetek illő leereszkedéssel szolgáltak ki.

A legtöbb esetben Dávid bácsi megadta magát és álláspontjából engedett. Ő tulajdon­

képpen meggyőződés nélkül küzdött, érezvén, hogy a fiatalságnak bizonyos jogai vannak, a mit ő igy fejezett ki: Miután a leányok jogtudo­

mány állal nem érvényesülhetnek, próbálnak legalább eleganciával és némi flancolással ki­

válni. Egy pontban azonban az öreg h ajth atat­

lan m aradt és ezen a téren lényegesebb vívmá­

nyokat csikart ki. Dávid bácsi nagyon kedvelte a Kis Pipa menüjét: a tokányt, a túrós csuszát és egyéb fogást, melyek a tősgyökeres angol hóméban nem helyénvalók. Sőt ” kéthetenként külön az ő részére egy hagyományos fokhagy­

más rostélyost tálaltak, melynek elköltése után a lakást olyan alaposan kifüstölték és szellőz­

tették, mintha egy kolerás beteg tartózkodott volna benne.

Szegény jó öreg Dávid bácsi! Ez a két brillláns, az aranyifjuság által kürülrajzott leány olyan messzire elütött az ő ideáljától, melyet gyermekkora óta táplált. Abban a kis mezővá­

rosban, a hol született, az érettségi után hiva­

talos volt a jegyzőhöz. A kisasszonyok babos ruhájukban, hófehér kötényben maguk hord­

ták föl az ételeket. Az ebéd alatt mindig szor­

goskodtak, jóízűen kacagtak és a túrós csusza dicséretét, mint nekik fölajánlott személyes hó­

dolatot fogadták, mert hiszen ők gyúrták a tész­

tát. A két jegyzőkisasszony az ő szemében még műidig az előkelőség és elegancia netovábbja volt és a saját leányaival való összehasonlítás

| nem a Misses Kulcsár javára vált. E reminis- cencia hatása alatt elítélte az öreg, hogy Márta és Evelina a fehérkeztyüs inas által való kiszol­

gálást vezették he. Az asztalnál úgy ültek, mint a sóbálványok, mert a mint ők magyarázták, nem fair dolog a társalgást félbeszakítani, az elfelejtett sóért vagy asztalkendőért szaladgálni es ódivatú, patriarkális módon a vendégek kö­

rül szorgoskodni és őket kinálgatni.

~~ Kívánom nektek, drága főhercegnőim, szólt az öreg ironikusan — hogv ezt az álla­

potot mindig fentartani tudjátok. Higyjétek né­

kem, az egyszerűség és a szerénység ' a hozo­

mánynak legértékesebb része, fin azért előztem meg sok eszesebb és tehetségesebb embert, mert aszkéta módra éltem és kevéssel beértem.

'i, fis ez annyira benn van a véremben, hogy a vendéglőben még most sem tudok egy-két koro­

nás almát megrendelni, mert jogász koromban kettőt egy krajcárért vásároltam.

A leányok jóakaró elnézéssel hallgatták ezt a beszédet. Az öreg érezte, hogy nem voltak valami nagyon meghatva. Ez annyira megfélem­

lítette, hogy azt a nagy ügyet, mely szivét leg­

jobban nyomta, csak mindenféle kerülő utón merte szóbahozni. Legfőbb óhaja tudniillik az volt, hogy irodavezetője, Bakos dr. vegye el Mártát. Nem merte kibukni. De a mikor Bakos,- a híres Pongrác kontra Pongrác-féle úrbéri port megnyerte, mely a Jogtudományi Közlöny-ben töviről-hegyire le volt Írva, nem kételkedett, hogy a győzelem, mely az egész jogász világban föltünést keltett és a fiatal jogtudósnak nagy di­

csőséget szerzett, Márta szivét is meg fogja pu ­ hítani. Egy szép napon az öreg fiskális karöltve elhozta első szárnysegédét vacsorára. Bakos nem érdemelte volna az elsőrendű jogász hir-ét, ha a társalgásban is nem tudta volna helyét megállani. Az irodalmi és társadalmi témákban is ötletesnek é» járatosnak mutatkozott, ide mindvégig hűvös szellő járta át a lelkeket. És a lépcsőn lefelé haladván, a nagy úrbéri spe- ciálista sötéten morogta: „No hiszen, ezt az ala­

posan elcsavart fejecskét nem lesz nagyon könnyű helyreigazítani!“

Viszont a két missz roppantul mulatott Bakos el nem titkolható mulattatási erőlködé­

sén és hozzátette, mennyire ki volt kenve-fenve és mennyi áldozatába kerülhetett neki- különö­

sen a gondos manikűrözési No de korszakot alkotó is ez a manipuláció a Kulcsár-iroda tör­

ténetében!

Dávid bácsi azért még nem adta föl a re­

ményeit. De mielőtt szegény még valami uj fo­

gást komponálhatott volna ki, hogy élete müvét ezzel a házassággal megkoronázza, hirtelen el-

ragadta a halál. 1

A temetés nagy pompával ment, végbe.

Még halála napján elterjedt a hir, hogy az öreg 200.000 koronát hagyott az ügyvédek árva- és özvegy-alapjának’. Kétszázezer korona! Hallat­

lan összeg! Mégis csak alábecsülték az öreget.

Elsőrendű jogász volt, Horváth Boldizsár méltó tanítványa! — hangzott föl az ügyvédek tábo­

rában. Es m intha elégtételt akartak 'volna adni neki a félreismerésért, az ügyvédek tömegesen tódultak a gyászházba. Az igazságügyminiszter maga hajadonfővel ment a koporsó után és nem bánta a szitáló esőt . . . Az ügyvédi k a ­ mara elhatározta, hogy elkészítteti márvány- mellszobrát, melynek másolatát a családnak' fogja fölajánlani. A leányokat a temetésen nem láttam. A résztvevők serege ostromolta őket és nem lehetett hozzájuk férni.

* <

A polgári morál rendszerint kisszerű, né­

melykor ostoba. Szabályai az átlaggal számol­

nak és nem veszik tekintetbe az egyéni kiváló­

ságot vagy a rendkívül szerencsés körülmények ügyes kiaknázását. Az elvont szabály szerint a Kulcsár leányoknak a kapaszkodásukért el kel­

lett volna venniük méltó büntetésüket, hogy léha, elegáns ficsurok elbolonditsák őket és nagy vagyonukat elprédálják. D e.nem igy történt! A sznobság ezúttal fényes diadalt aratott. Hiszen alapjában véve a sznobság a társadalmi emel- iedésnek majdnem elengedhetetlen kelléke és nem ritkán a kapaszkodás fényes karriert nyit meg, úgy hogy a vele járó ön-megtagadás és megalázás nem számit, Hanem úgyszólván váltságdíjat alkot, melyet az érvényesülésért űzetni kell. Éppen úgy, m int Napóleonnak Bar- ras régi mallresszét kellett elvennie, hogy 27 éves korában generális lehessen és lodi-i, vala­

mint marengúi nagy győzelmét arathassa. A vulcsár leányok fényes pártija pedig mamák 'őrében napóleoni diadalt jelentettek'. Márta St.-Maritzban egy orosz attasét, egy hercegi ház sarjadékát csípte föl magának, Evelina pe­

dig egy dúsgazdag magyar mágnással vétette el magát.

Majdnem érthetetlen volt, Hogy néhány évvel a házasság után, midőn Evelina atyja kö­

rével már minden összeköttetést teljesen meg­

szakított, meghívót kaptam egy estéjére, tnely- lyel fényes palotájában a szezónt megnyitni szokta.

A zászlós urak és mágnások társasagában, a kik ott összegyülekeztek, nem éreztem magam egészen otthonosan. És miután nem mindig akadt partnerem a társalgásra, önkéntelenül a régi idők visszaidézésébe merültem el«

(5)

Az öreg — m ondám magam ban — m in ­ den demokrata gőgje mellett mégis nagyon örült volna leánya érvényesülésén. Mert úgy látszik, hogy a főúri társaság egészen befogadta a Dá-

•vid bácsi ügyes leányát. Erős pozíciója van.

Nem vettem észre, hogy a mágnáshölgyek azzal a különös nüansszal beszélnének vele, mellyel a jövevényeket a törzsökös főrangú asszonyoktól m egkülönböztetik. Milyen egész más pártiról ál­

m odott leánya szám ára az öreg Dávid bácsi!

ö persze kedves korlátoltságában nem hitte, hogy lehetséges valami dicsőbb, m int egy pesli fiskálisnak a felesége lenni. De a m int Evelina sorsa mutatja, mégis van m ég fényesebb karrier is. Ebben az összefüggésben szem em önkénte­

lenül Dávid bácsi mellszobrát kereste . . . H azamenet nagy baj volt a felsökabátom- mal. Nem találták sehol. Végre prolektorom akadt egy hum ánus inas képében, a ki a rnhát egy ablaknélküli, a m enyezetig garderob-szek- rényekkel kirakott vacokban fölfedezte. Es nini, ott a bundák, belépők és sálok hegytetői közt villogott a mellszobor és Dávid bácsi rám sze­

gezte világfájdalomtól és egyéni fájdalomtól fá­

tyolozott szemeit.

Főúri társaság, inassereg és garderob el­

tűnt mellőlem és egész világosan hallottam m eg­

hatottságtól és rezignációtól elfojtott hangját:

•—• N e higyje, hogy haragszom, a tíiiért ezen az estén a garderobba száműztek! Nem szabad szentim entálisnak lenni, ha az ember érvényesülni akar! Minden karrierhez kell egy kis kiválóság és egy kis kom iszság. Nem is p a ­ naszkodom Evelina hálátlanságán. Olyan bol­

dogok az apák, hogyha gyermekeiket jósággal eláraszthatják, hadd tapossanak rajtunk! Mi nem kérünk mást, csak legyen szabad magun­

kat föláldoznunk. Az apák tetemei a lépcsők, a m elyeken a gyermekek fölfelé emelkednek.

5 0 ____________________ _____________

A z ember.

Irta O anóczy A ntal.

X.

,,Sejtett tatássása'&eba tört utakat nyitok! . , .**

Szól az ember bátran s nincs előtte titok, Csillagokat fürkész, mélységeket kutat, Örök rejtélyekhez keresi az utat . . . A mi föllelhetőt sejt, remél, vár itt ott.

Se’ földön, sem égen nincs előtte tiltott Látva a vakmerőt, sóhajtok remegve:

„Uram, én Istenem, ne vigy kisértetbe! . . .“

,,Én uj Erő vagyok . . . Legyen uj alkotás!

S a világnak képe ujjászült lesz, csodás. , Romra romot h a lm o z... S ha teremtni akar..

Kopár szikjatetőt kalásztenger takar.

Csak magába’ bízik, azontúl senkibe*.

Az erős Istennek ül be a székibe . . .

Hova viszen ez ut?I . . . Nézem kételkedve:

„Uram. én Istenem, ne vigy kisértetbe! . . .“

Kitolja határát az arasznyi Ütnék.

Merész Ikaruszként nekivág a légnek,

£ mig az ég felhője átkait morogja, ,Sistergő villámit szekerébe fogja.

Nem ismeri gátját időnek és térnek*

Véges és végeden benne összeérnek . . . Ki a világ ura?! . .*. Leomlom elődbe:

„Uram, én Istenem, ne vigy kisértetbe! . . “ ... f , * « ' » ’ •* * * ’ <•' f A végtelen Őrnek nincsen oly atomja.

Melyet föl nem szívna örök tudás-szomja.

Nincs erő. mit le nem igáz és le nem ver.

Maga elenyész, de . . . tovább él az ember

Csodálatos élte szent, istenivé lett, Nem az elmúlás ez! . . . Ez az örök élet!

Projneteusz tüze égbe szikrát vet be . . .!

„Uram, én Istenem, ne vigy kisértetbe! . . II.

Talán a mindeméi kifordult sarkábul?l A dőre, vak ember egyre szédül, kábul . . . Már csak előre néz , . . Vissza sohse tekint, A hol az ős Tudás lángpallosával int.

Mint a kit a végzet száz átokkal megvert, Elbizott gőgjében nem nézi a fegyvert.

Mit a kezébe vesz . . . S rohan a sötétbe . . .1

„Uram, én Istenem, ne vigy kisértetbe! . .

B U D A P E S T I H ÍR L A P . (305. sz.) Balga képzelgéssel bűnnek épit lakot.

Aranynak hazudván a hitvány salakot.

Amit, csal és színez, ál képeket szépít, Rombadölt. templomon hamis oltárt épit.

S kit a világ minden bűnéért okolnak.

Áldoz az ördögnek, tőmjénez pokolnak . . . Bizony a hatalmát nagyon drágán vette . » .

„Uram, én Istenem, ne vigy kisértetbe! . , 5 a nagy hatalomnak ki tudná az árát?!

Boldogtalanságnak nem lelni határát.

Örömmel biztatni sehol, sohse mernek . . . Nincsen reménysége a megcsalt embernek!

Úrrá lett a Tudás! . . . S mi haszna van annak, Hogy milliók vakon csábiam rohannak?!,..

Á mcgrabolt ember sóhajtja remegve:

„Mért jutottam Uram, bűnbe, kisértetbe? . . .**

A szetukézek.

Irta Bán Aladár.

A finn-ugor nepek között három kultur- nép van: a magyar, a finn és az észt. Az észtek­

ről már olvashatott egyetmást a magyar közön­

ség, de semmit sem hallott még az észteknek egyik törzséről: a szetukézekről vagy szetu nép­

ről. Ez a nép számra nézve kicsiny, — csak húszezer lélekből áll -— néprajzi tekintetben azonban igen • érdekes és több tudós kutató figyelmét magára vonta.

Mind a három finn-ugor kulturnépnek van egy-egy keleti törzse, mely a legtöbb eredetisé­

get őrizte meg a múltból s a melynek élesen k i­

domborodó, egymáshoz föltűnően hasonló jel­

lem e és sorsa van. A magyarnak ez a törzse a székely, a finnek a karjalai, az észtnek a szelu- kéz. Mind a három törzs az illető nemzet lakó­

helyének legkeletibb szögletét foglalja el, hová évszázadokkal ezelőtt vetette a végzet s elszige­

teltségében mindegyik több hagyományt tartott fönn s több különálló sajátságot fejlesztett ki, mint a haza nagyobb részében egy tömegben élő nemzet zöme. Jellemzi mindhármójukat a k ul­

túrában való elmaradottság, de a szellemi frisse- ségnek nagvol>b ";i'vc<'zc!|az élet szükség- leteinek előállításában, kiváló tehetség a költői alkotásokban.

Az észtek székelyeinek, a szclukézekuek bámulatosan gazdag és szép népköltészetét a leg- Tiagvobb észt folklorista: Beirt Jakab (1839—

190G) ismertette meg a tudós világgal, ki e nép epikai és lirai dalaiból 190-1— 1907-ben három hatalmas kötetben, össze-vissza százötven ivre terjedő gyűjtem ényt adott ki a heizingforszi Finn Irodalmi Társaság költségén. E kötetek föltárják a szetu népköltés és nyelv gazdagságát és ősi eredetiségét. Az epikai dalok bizonyítják, hogy a híres finn népköltés szám os darabja innen vándorolt északkelet felé a finnekhez. Sok régi szetu ének majd szó szerint egyezik finn balladákkal, sőt

nem

egyszer teljesebb, szebb

• alakban maradt fönn • . .

A nyáron, augusztus hó közepén két hetet töltöttem á szetukézek között a pleszkaui kor­

m ányzóságnak pecsorü ujezdjében. Mikor Eszt- és Livlandon átutazva először léptem az olvas­

mányaim ból rég ismert észt székelyföldre, a pe- csorii kis vasuli állomáson észt nyelven barátsá­

gosan üdvözölt a tailóvói észt származású oiosz pap, Uszláv Károly: Isten hozta szetu földön.

Fojtó porfellegben hajtattunk aztán a lailo v o faluban levő papiakba, m ely fenyvesektől öve­

zett kis begyen áll, a négyszázéves kis templom tövében; alatta a szetukéz folyócska, a Piuza csörgedez, a völgyben üde pázsiton külön csa­

patban játszadoznak a szetu meg az orosz gyer­

mekek, csak az ő szavuk meg az árván lege­

lésző apró tehénkék csengőjének hangja zavarja meg néha az idilli tájéknak ünnepi csendjét.

Szép, bájos ez a vidék. Mindenfelé halm ok ' és hegyek, haragos-zöld fenyőkkel és ligetekkel koszoruzva. Még az idei esőden nyáron is vi­

ruló, bársonyos gyep a réteken és legelőkön. De ha a keskeny paraszttelkeket vesszük szemügyre, szánalom fög el bennünket. Vézna, sovány zab, kender és rozsve-tés meg burgonya borítja rit- kásan a sárgás, poros agyagtalajl; olyan ez a szántóföld, mint egy kopaszodó fej gyér hajjal.

Szegény lehet az a nép, mely ezt a rögöt túrjai A szetukéz föld mi velő nép volt eredetileg, de sovány és kevés földje nem tarthatja el öt, azért vándorol ki nagy része Oroszország külön­

böző tájaira. Az öt, tíz házas kis falvak oly sü-

i

1911. december 21.

rün állnak egymás mellett, hogy az ember m in ­ den öt percben m ás-m ás falucska sikátorára botlik. Az észt nép általában földinségben szen ­ ved, de még nagyobb ez a baj ezen a vidéken.

Alig nyújt a honi föld az esztendő egy harm a­

dára elegendő táplálékot, úgy hogy a népnek más kereset után kell néznie.

Ez a szükség fejlesztette iki a népben az élelmességet. A szetukéz, m int a karjalai és szé­

kely, valóságos kereskedő nép. Tőle olcsón ugyan nem kapsz egy fakanalat sem! F ölszede- lődzködik kis kocsijával s m essze tájékra vető­

dik árut vive és hozva. Ném elyiküknek ez a ke­

reskedés igen jól hoz a konyhára. Voltam ven­

dégségben oly szetu parasztnál, kinek nyolcvan- ezer rubelnyi vagyona volt s ezt mind kereske­

déssel, főképp lókupeckedéssel szerezte.

De a néhány vagyonos családot leszám ítva, a szetu nép általában szegény. Szegénységét nagyban előm ozdítja az iszákosság. Usztáv lel­

kész közlése szerint a szetukézre fejenkint több mint tiz rubel esik évente szeszes italokért! A pálinka már nem elég erős nekik; a szesz­

fogyasztás náluk egy veszedelmes italban, az éter-ben éri el tetőpontját.

Undorító ez az ital. Ha kocsival hajt el melletted a paraszt, messziről megérzed, hogy étert ivott. Ez a maró folyadék gyilkolja a n é­

pet, mely különben szép, erős faj lenne. Sok vézna, csenevész alakot lát az ember közte, lük ­ nek arcvonásai elárulják a nemesebb eredetet.

Mert ha az észt nép azt tartja magáról, hogy királyim ból lett rabszolga, joggal hiheti ezt a szetukéz is. Minden mozdulata, arcvonása hir­

deti, hogy egy szívós, kitűnő fajnak a szárm a­

zéka, melyet az elnyom ás, zsarolás és nem törő­

dömség a sárba sülyesztett.

Micsoda lelki erő élhet az oly népben, mely szegénységben, a kultúra minden áldásá­

tól és a szebb jövő reményétől megfosztva oly dalokat teremtett, mint a minők Húrt gyűjte­

m ényében olvashatók! S ez a dalforrás most sem apadt el; a vasút közvetlen közelében egy ősi költői világ ragyogna ma is. ha az alkoholiz­

mus sötét felhője árnyékot nem vetne rá . . • Jelen voltam egy szetu népünnepen, m ely Sjteretova falubatl folyt le. Adélé aratási ünnep volt ez, minőt az orosz falvak szoktak tartani az aratás szerencsés befejezésének megölésére. A szetukézek mindannyian az orosz ortodox egy­

ház hívei, mióta a kereszténységet fölvették.

Ebből a körülményből magyarázhatjuk meg sok oly szokásukat, mely a többi észtségtől meg­

különbözteti őket,

Ez az ünnep abban áll, hogy a pópa egy különösen szentnek hitt régi képet házról-házra visz. Minden házban ott marad ez a kép hosz- szabb-rövidebb ideig a szerint, a mint a papnak kedve tartja. A képet a minden ortodoxház szo­

bájának egyik sarkában függő szentkép alá h e­

lyezik le, előtte szentelt gyertyát égetnek, m elyet egy véka tiszta rozsba dugnak bele. Miután a

■pap elmondta a szokásos imádságot, a képet két ember magasra emelve kiviszi az előtte m eghaj­

lott emberek háta fölölt.

Miután a falubeli házakban mind körül- hordozták a szentképet, a nők és néhány legény egyik vagyonos gazda házában gyűltek össze, hogy bemutassák nemzeti táncukat.

A leányok és menyecskék valam ennyien nemzeti viseletben voltak, mely a maga tipikus formáiban a legérdekesebbek közé tartozik.

Egész öltözetük otthon készült vászonból és szö­

vetből áll, raj la szép régi kivarrások és hím zé­

sek. Nyakukat és mellüket övig az ezüsléksze- rek egészen elborították. Ném elyiknek akkora mellesattja van, hogy egy kilót nyom; csinos nyakláncaikon régi pénzdarabok függnek. Akad leány, a kin több száz koronát érő ékszer van.

Az ékszerekhez való ragaszkodás oly erős, hog\

még a legszegényebbek sem mondanak le róluk Ha valamelyik nőnek nincsen ékszere, kölcsön­

veszi s egy-egy esti használatért több napig dől gosdí a kölcsönadó földjén.

A szetu nép ma már sokféle idegen eredetű táncot lejt, de még nem felejtette e lnem zeti tán cát. Ez a tánc abban áll, hogy a fehérnép körbe sorakozik, egy énekesnő elkezdi a dalt; a mmt egy verset, elénekelt, az egész kar ismétli a meg­

lehetősen egyhangú éneket. Mig egy-egy serset énekelnek,.addig egyik nő körülláncolja a só it s egy fordulat után visszatér előbbi helyére. így m egy ez, mig a bosszú ének be nem v gzodm, a mi néha egy óráig is eltart. ^

Van a szerk eze k n ek páros táncuk is, me-

(6)

| í t t 0 r t r i f d ) C J U t a f r m t e +

| © o r t r a g S f i g u n g b é r I ! S t o f f e a m 3 1 . D f t o b e r . S e t a u f bet la g e S o r b n u n g fte&enbe S o r t r a g 3 ó f a i ’ S (jatté em jaíjlte id je reS ÍH u b ito rtu m , a(S fo n ft in ben Slaffe n fife u n g eu ber 2lfabem te j u feben tft, fjerbetgeíodft. 2 Iu d ; oiete S a m e n m a ré n a n * f l i u ü bf 'f ■ B " * - » be" . - « £ e.r r e " . íní)en r c t r : SW inifler J u l i u s 9 8 1 a f f t c S , f e t a a t j f e f r d a r tütidjaet 3 f i I i n fs £ p , 2 l(6 e rt 33 e r»

S e u í c s u » ^ f f b o f S B 'lb e tm S r a f n ó i , S ífa b e m ie ^ ^ ra fib e n t © a - t ó n SRoíonb S o t p o 8, Sttcpanber f j e g e b i i s , u . Sí. S a bcr S la ffe u p r a tib e n t S u t i © 3 a 6 abroefenb m a r , ba§ G b re n m itg tie b

? ° 1? lr, nb e t beit e rf f * M ® o t t ta g h ielt, ü b e rn a h m n a dj ben © ta tu te n b a § a tte fte a n ro e fe n b e o r b e n tltd je » ¡itg lie b , b ie S fa tts 3 o fc f ©3 i n n p e t in n ben « b t n s . Süíoria S ó t a lé ¡Beitrag f ű j e ben S ü e t l

’’ 'Pä fi i " a * e ” 5 1 e..r 1 1 " a 1 V n n o r t a u f e n b 3 a fi.

e ¿ \ ^ t m P e a fe n tirt fid , a (8 Slac bm ort *í í 3 ó f a i ’ § bisher u n e b itte n b tfto n )d ,e n S r a m a „ 8 e n e n t e " . S i e © tu b ie n bie fú r bieíeS im 3 e ita lte r ít r p á b ’ S fpietenbe S r a m a ü b e r bie b am a tige n 3 e ito e rb a ítn iffe machen mufete, p era n tab ten ih n j u r S lb fa ffu n g biefeá 9 ía d,n rn rte S. S i e U n g a r n , fa g t 3 ó f a i, m a ré n a n d , p o r ta u fe n b 3 a b r e n n á n n fe n “ fft S :u ?|en* 3extflenöff!fcbe S lu to re n fie S ü r fe n n a n n te n , tft fein -öcrüciő. $Iud) bie X itr c o d bér fran^Öfifdben Slrm ee fm b tvop biejeS S a m e n s feine d ü r f e n . S B ä re n fie d ü r fe n aeroefen b a n n batten fie un b e din g t! 'JJio ba m eb a n er fein m u ffe n . S e m m ib e r- fp u e b t aber fo m o & l bte S r a b it io u , a t« ber U n ifta n b ih re r fcfjueUen h d f n ■ liain ?n t lI ” fl' re r "e bcr. © efd,rd)te ber m o b a m e b a n ifd ,e n SRetigion

¿ T r ® ?e? fo lmbei fi ’1n d )t bie' er § W o t b e f e ih re F r e ih e it « - liebe, .^ a m itie n te b e n . — 3 o fa t leugnet a u d , bte fiu n ifd j-u g rifd je

••lc * u b : ce^ l’r r “ • ‘ a tlu ; bet 5 ‘ n n e n , n o d , bie ber ü b rig e n u g n fc be n S o tfe rfd ja fte n ftim m t m it ber S ta tu r ber U n g a r n . S a ä tiuniicbc 9 in ü o n a (.© p o 8 S a te n a ta b itbet einen földjeit ©egenfafc 0u r n n g a r if^ e n S o ifS p o e fte , bafj m ir bie S ta tio n , ber eS a n g e b o rt, nicht a ls m t§ u e n o a n b t a n ju e rfe n n e n n e rm ög e n . S t e Heine 3 « & ( a ls n e rm a n b t bejeiebneter © Ö r t e r ift fe in

^e ro e iS fü r u n fere S e rm a n b tfc b a ft m it biefer S ö tfe r fa m itie B r o iW e n bcr u u g a rtfd je n u n b ben ftn n ifd H tg rifc b e n S p ra c h e n fa n n g a r feine S e r r o a n b jfd ja ft B e fie le n , benn bie u itg a rifd je © p ra d je r u h t

« " Oegenfctfe äu jenen S p ra c h e n , a u f ben iß r in jip ie n bcs © o b t - h Z d f t s i s lld) i ? on 111 bet ■ f t u ‘ b erÍPrache o ffe n b a re n . SttteS bteS bem ent, bafj bie U n g a r n e tn jig b a fta n b e n , m ie fie jefet einjtiq ba=

? pi lrc u u n f eter ® o rfa $ re n nicht in Stin ip eb u n b iberfepottS fűdben, fueben m ir fie nicht a u f ben T O iftb ä u fe n l i u h »' « eis0 t v r t b a n n b ,e roeiterelt fü r fe in S r a m a n ö tb ig e n I Ä ' e o Ä ^ f r t b ,l - p e rm u W td> fe£)r einfad,e SReberoeife, bie ffiCbl" í r s r * ^ Crb ^ ’,l bI e n uS ben ® oIfö tieb cvu jit erfennenbe

© e m iitf, tim m n n g , ben S d r p e r 6 a u u . f . ro. ber U n g a r n . S i e iM nfidjt,

« » v i v L 'f l ! n n ftn s D 0 ? -b m (^etfebenegen) a u s ih ren © oljn fife en D e itiie b e n luorben feien , acceptirt ij ó f a i aucb n id jt, benn cv fin b e t e§

nnn id gtic b, ba6 em Sß olfSftam m m ie bie ö iff e n e n , bie fo fdjnell p o m IS c b a u p Ia h e perfebroanben u n b ü b e r , bie fo m énig perfäf?!id,e S ä t e n

« i j l i r e n , b>e fiegreidjcn U n g a r n pertrieb en haben fő tte n . Stiles fp r id jt

« i n 't l '>s b a ^ b w U n f? a tn a u § ® fien gefom m en feien , u m baS (Srbe 5 V . J “ be“ | c genaue S n n b e b a tte n , j u ü b e rn e h m e n , benn in Jtu felan b ha tte n ,te gen u g J R a u m j n r Stn fie b tu n g g eh ab t. - S e r

^ o r t r a g m ü rb e p o n ( i t n i g e n ,. b efon berS p o u ben fin n ifd ,.u g n fc b e n

© p r a d )fo r fd ,e r u , m it S o p ffd ju tte tu u n b 8 ä d ,e tn , p o m ü b rig e n I n b A o r u i m a b e r m it SBegeifterung a u fg e n o m m e n .

(7)

S f ö t c t i , 3 1 . O f t o b e r . ( 0 r i g . • S e I e g r .) ® e r SJiib a rb e ite r beS „S B ie n e r S a g b l a t t " S a f o it a o § e ch t, o o n bem bie E in g r iffe a u f © re g o rig („© o b a ro a ffe r beim S B itn b e rg e r" :c .) hev»

rü h re n u n b roelcher beS^alb roegett <5f>ren&eleibigung g eflagt roorbett ift, rourbe a u f S ln tr a g © r e g o r i g ’ S i n £1 a f t g e n o m m e n , w e il eine Jß ie b e rijo lu n g ber ftra fb a re n £>aitöluug j u befürchten ift.

S ö i f t i , 3 1 . D f t o b e r . ( 0 r i g . » S e I e g r .) S i e „ S u r r ..

S B ilb e lm " fc h re ib t: ©3 ro urbe bereits berichtet, baff bie ooit S e l i m a n f j n g e r fß afdja in fje n irte © ppebition nad) © o m a li, j u beffen S Jije lö n ig S a g e t p r o fla m ir t j u fein u o rg a b , in S j i b u t i einen recht fd jm ä h lid jen S lb fd jlu jj fa n b u n b baff bereu S b e iltteh m er b o r t in gerabejtt o erjroeifelter Sa g e ftch befinben. S ie f e Sfladjrichten beftätigen ftch n u n ootlEo m tn en . 3S ie rc ir o ern e h m e n , [teilten bie H e r r e n © i f e n m e i e r , § e r f e , © a u t f d j u n b S o f i e a n ben ijtefigen ö e r e in e hem al« a ltio e r O ffijie r e u n b SW ilitärbeam ten, bem fie als U R itg lie b er a n g e h ö re n , bie flehentlidjfte ¡B itte, o lle « 'JJtög*

lichfte a u fju b ie te n , b a m it fie a n « ber grcifclidjen © itu a tio n befreit roerben. 3 Iu f biefeS ©c&reibeit h in e n tfan bte ber ffiereiti ben 'JJiilitä r»

Snchfcbriftftetler u n b 3 » ilb e a m te n £>errn fR id ja rb 91 e u ft e i n als S e le g ir te n in baS f . u . f. 9 Jiin ifte riu m be§ Sfeu jjern, u m b o rt bie n iifjlidje S a g e ber S u ltu r *fß to n n ie r e j u fchilbern u n b beren O iü d » b e fö rb e ru n g in ih r SSaierlattb gu e rb itte n . S e r S e le g ir te rourbe a u f baS freunblichfte e m pfan g e n u n b b iirfte ju m in b e ft ber IR ü c ftra n S p c rt ber bem g en a n n te n V e re in e a n gehörigett Sperren alle r SB ah rfd je in lid )«

fe it nach fchon in nächfter 3 e it a n g e o rb n e t roerben.

2 ß i c n , 3 1 . O f t o b e r . ( 0 r i g . • S e l e g r .) fteute fJlbeitbS hielten bie © i f e n b a h n b e a m t e n eine S ä e rfa m m lu n g , in welcher eine i R e f o l u t i o n gegen bie in lebtet 3 e it o o rg e * fo m m en en SR afjregelu n gen o o n fR o rb b a h n b e a m te it b u r $ ben © etie ra l*

b ire fto r S e i t t e l e 3 b efd jlo ffen ro u rb e . 9iadj b et S ä e rfa m m lu n g lo g e n etroa jro eita u fen b S h e iln e h m e r o o r bie S B o h u u n g ^ e itte le S ’ u n b brachten ih m eine Ä a f e e n m u f i f b a r .

© e r l i t t , 3 1 , O f t o b e r . ( 0 r i g . • S e l e g r .) ffio r einem 3 ro ilfe n a te beS SanbgerichteS fa n b heute eine in te re ffa n tc SBerljanb»

lu n g fta tt, beffen ¡p a u p tp e rfo n © r a f o e u 3 b r o e E ro a r.

© r a f fto e n S b ro e f ift © he fre b afte u r ber „S ä g lic h e n SK uttbfchau", eine«

a ntifem itifchen SälatteS, roeldjeS „b e n Ä a r n p f fü r 3 u d ;t u n b O r b n u n g "

a u f fe in fß ro g ra m m gefeßt h a t. S e r © r a f hatte n u n in einem biefigen Sälatte ein S n fe r a t o e rö ffe n tlid jt, roeldjeS la u te te : „ © in 9 Jla n n o on oier^ig f a h r e n , a u s a lte r S lb e lS fa m ilie , fu d )t a u f biefem SBege ein reiches SJfäbchen j u h e ira th e n .“ d a r a u f h i n inelbeten fich C te ira th S o e rm ittle r, betten ber © r a f 5 fß erje n t ber SDlitgifi Derfprach.

© r rourbe h ie ra u f in oerfchiebene abelige S a m ilie n e in g e fü h rt. 9fntt fdirieb e r, er habe bie Jte ira th S g e b a n fe n aufgegebett. S r o ß b e m oer»

heirathete er ftch einige Sßochen fp ä te r m it ber Socbter eitteS hohen preujjifcben © ta a ts b e a m te n , bie igitt 7 0 0 .0 0 0 D Jia rf in bie @l;e b roi>te.

(8)

| í n 0 í i i * t r d ) í

SS o r t r a g f i fe « n g b é r II. Sí I a f í e a m 1 3 . $ it n i.

fRadjbem fíla ffe n p rö fib e n t Q u tiu ? f a u l e r bie © itju n g er­

ö ffn e t, hielt ba§ neugeiogblte orbentlidje iö íitg lieb g ló r iá n Üli á t o á 8 fe in en 3 1 n tr itt? u o r tra g . 9.líátt)á? g ib t aunäc&ft feinem S a u f e fü r bie SCBa6I ju m orbentticben © litgliebe 3fu8bruct u n b tieft b a n n n a d jein - a n b e r sraei m it D u e tle n g ita te n reid) burájfíodjteite 9 I6 b a n b tu n g e n Ű n te r ben S u té in : „ ' S i e e r ft e n $ v i e g 8 3 ü g e b é r U n g a r n i n E u r ó p a " u n b „ S i e S ö o b n o r t e b é r U n g a r n i m I X . 3 a b r 6 u n b e r t " . g u bér elften 91b- b u n b lu tig b eridftig t SB ortrageitber a u f ® r u n b fiitifd je r SBergleidjung bér occibentalifdjen u n b orieutiiüfcijen D u e lle n bie irr ig e n SPÍeinungen bér @ e fd)id )tfd )i«i6 e r ü ber bie b u lg a rifd je ti u n b m ä b rifd je u Síriege b é r U n g a r n . fRan ieutfid) fefet er a u f © r u ttb bér ßeitberecbnung u n b SBergleidjung m it anberen S re ig ttiffe u ben b u lg a rifd je n Sítieg in ba?

g a b r 8 8 8 , ben D k c h e frie g ^ ttg bér B u lg a r e n aber u n b beffen g o tg e , bie © in m a n b e n tn g in U n g a r n , in ba? j n b r 8 8 9 . g u bér ¡tmeiten 3 1b b a n b lu n g ve rb reite t er a u f ® iu n b fritifc be r 'iScrgíeicbiing bér D u e lle n neue? S id jt ü b e r bie b et S a n b n a b m e o oran g eg an gen ett uer- fcbiebenen SB obnfiße ber U n g a r n u n b ü b er bie S e itp tin fte ih re r 9 (u- fte b lu n g in beufelben. ( f r roeift u . 91. u nd), bafi bie „ U n g r i “ - S e n e n n u n g ber T O a g p a re n bereit? au? bem g a b r e 8 3 8 b a tire . — S i e in te re ffa n te n , geiftreidjen Ü fo rträ g e m ü rb en m it lebhaften ö -lje n * r g fe n a u fg e n o n tm e n . 6 :e m erbeu näcbfteu? u n te r ben 9 lb b a n b lu n g e n ber 9lfabem ie erfdjeinen.

(9)

r

Szombat, 1913. junius 28;

Ít?í_a‘, Katlxreinernél. Ha meggondoljuk, hogy ezen kávé­

különlegesség a Kathreiner-féle módszer folytán a babkávé zamatos ízével bir és a mellett annyira jutányos, úgy könnyen érthetővé válik, hogy miért kér a tapasztalt háziasszony bevásárlásánál csupán »valódi Kathreinert«.

A Z Ú J S Á G 15

A hajótöröttek menhelye.

(A főkapitány panasza. — Szaporodnak a villa­

mos balesetek. — Budapest idegenforgalmáról. — Mártir gyermekek. — Züllött emberek eldorádója.)

Az autóbusz-ügy.

— Magyar gyártmány-ajánlat. — (Saját tudósitónktól.)

A főváros vezetőköreit gondolkodóba ejtették az angol vállalkozók ajánlata ellen felhozott nyo­

mós érvek s különösen annak a felelősségnek a tudata, a mely őket egy szerencsétlenül elhamar­

kodott lépéssel a főváros jövendő közlekedése dol­

gában terhelné. Alapos kilátás is van arra, hogy az angol ajánlat a lomtárba kerül s az autóbusz- kérdés más, egészségesebb s a főváros érdekeire kedvezőbb alapon kerül megoldásra. Egyelőre az ajánlattevők érdekcsoportja megpróbál minden követ megmozgatni, hogy a szerződés a nyári szü­

net előtt tető alá kerüljön, igy többek közt kerii- loti gyűlésekkel akarnak dcmonstrácziókat rendezni az angolok mellett, de előrelátható, hogy ezek a kiserietek meddők maradnak s a mondvacsinált agltéczió megfeneklik a főváros intézőinek lelki­

ismeretességén és komolyságán.

Hogy mennyire nincs igazuk azoknak, a kik még a magyar ipar érdekét sem átallják lekicsi­

nyelni cs| sérteni az angol magánvállalat kedvéért, annak bizonyságául az alábbiakban szószerint ad­

juk azt az ajánlatot, melyet a Fiat-müvek r.-t.

nyújtott be a fővároshoz a létesítendő autóbusz­

üzem tárgyában.

Budapest székesfőváros tekintetes tanácsának Budapest.

Tiszteletteljes hivatkozással igazgatónknak, Urbán urnák 9 tervezett autóbusz-üzem tárgyában Bódy Tivadar dr. helyettes-polgármester úrral valamint Rényi Dezső tanácsnok úrral a napok­

ban folytatott tárgyalásaira, bátrak vagyunk újólag kijelenteni, hogy készséggel szolgálunk vo­

natkozó í észletes ajánlattal, ha erre nekünk meg­

felelő idő adatik. °

Hogy ajánlatunk komoly voltát bizonyítsuk hajlandók vagyunk a kivánt 300.000 korona ösz- szegü biztosítékot azonnal letenni.

Minthogy a hadvezetőség részére kb. 200 darab 3 tonna-typusu teherkocsit szállítunk, mely mennyiség egy része Magyarországban és pedig a Ganz-Danubius-czégnél készül, abban a hely­

zetben vagyunk, hogy magyar gyártmányt szállít­

hatunk és pedig olyformán, hogy 1914 január ha­

vában az első kocsik már üzembe volnának állítha­

tok. Az esetre, ha a konczessziót megkapjuk, kö­

telezzük magunkat, hogy Budapesten saját magvar

gyárát építünk. e j

A Isztriában és Boszniában igen jelentékeny szánni omnibuszunk van forgalomban, melyek ki ünoen beváltak, úgy hogy Bécs városa az angol tarsasag ajánlatát mellőzte és velünk komoly tárgyalásokba bocsátkr>™ff Óű olnrwiű n _1

Saját tudósítónktól.

Boda Dezső dr. főkapitány ma délelőtt ter­

jesztette fel Sándor János belügyminiszterhez a budapesti rendőrség múlt ezerkilenczszáztizenkét évi működéséről szóló jelentését. A vaskos kötet­

ben (amelyet kék könyv elnevezés alatt ismer a közönség) a szokásos statisztikai adatokon kívül panasz foglaltatik arról, hogy a rendőrtestület minden tagja valósággal roskadozik a munka alatt, éjjel-nappal szakadatlanul dolgozik s nem

| egyszer egészségét, sőt életét koczkáztatja. És mégis akadnak, — folytatja a zokszó — sokan, különösen a sajtó egyes1 orgánumaiban, a kik minduntalan gánososkodnak, egyesek hibáit, mu­

lasztásait vagy bűneit nyomban az egész intéz­

mény rovására Írják.

Beszél a kék könyv az erzsébetfalvai és kispesti kapitányságokról, a melyeknek megalapítása meg­

valósította a hozzájuk fűzött várakozásokat:

mindkét község és környéke területéről a fővá­

rosra is veszedelmes exisztencziákat sikerült meg­

törni, a határból eltávolitjmi.

Érdekes, mit mond ^ a jelentés a villamos ' a3!1ti balosctokről. ím e egy kis szemelvény :

A közúti villamos vasutak által okozott balese­

tek a múlt évben nemcsak számban, de az esetek súlyos­

ságával is módfelett megnövekedtek. Balesetstatiszti- kánt, sajnos, teljes mértékben igazolja ez akczió jogo-

tárgyaíásokba bocsátkozott és alapos a remé­

nyünk, hogy Bécs városa részére is mi fogjuk az autóbuszokat szállítani.

Gyárunk kb. 20 óv óta áll fenn, Európa egyik legrégibb automobilgyára és valóban felesleges, hogy márkánk ió hírnevét különösen hangsu- lyozzuk.

Mái ma készeknek nyilatkozunk az ;setre, ha az angol társaság nem volna hajlandó oi ¿Lóját ama időpontig meghosszabbítani, a mely terminus nekünk Budapest székesfőváros tekintetes tanácsa részéről ajánlatunk kidolgozásához engedélyezte­

tik, az angol társaságnak a közlekedési bizottság áltál kidolgozott és a Fővárosi Közlöny junius 10 45. számában közzétett feltételek alapján tett Ajánlatát teljes egészében akczcplálni, azon eltérés­

sel, hogy mi Budapest székesfővárosának 5 ° ' -kai nagyobb hasznot biztosítunk, mint a milyent az angol társaság ajánlata biztosit.

Kérjük tehát a tekintetes tanácsot, hogy ve­

lünk közölni méltóztassék, mikor kivan ezégünk- kel- tárgyalásokba bocsátkozni és maradunk

Budapest, 1913 junius 23.

kiváló tisztelettel FIAT-müvek részvénytársaság

magyarországi fiókja ppa. Urbán s. 1*

_ , r. ■>— a cs ajtiaao jogo­

sultságát. Az összes közlekedési eszközök által okozott balesetek kozott, a közúti villamos vasutak által oko­

zott balesetek 446-al. azaz 45%.kai szerepelnek. HaJá- los lumenetek! volt 50, a mii viszonyítva a többi halálos végű közlekedési balesetekhez 67%-np.k felel meg

A balesetek okainak megállapítania, valamint a balesetek megelőzésére és nkeggátlására szükséges pre­

ventív intézkedések tárgyalása végett a székesfőváros polgármestere 1912. május hó első felében értekezletet Hívott egybe, a melyen rámutatott a rendőrség a bal­

eseteket előidéző okokra és ■ kérte a következők elren­

delését :

Íj A kocsivezetőket hatósági felügyelet alatt álló tanfolyamon képezzék ki s a‘ jelöltek a tanfolyam elvég- i-f. lít^n bletékes hatóságok tagjaiból álló bizottság előtt képesítő vizsgát tegyenife. A sikerrel letett vizsgá­

ról a főkapitányság ad bizonyítványt, mely közúti villa- mosvezetesre jogosít.

-. A kalauzok a megállóhelyeknél mindig a hátsó perronon tartózkodjanak, hógy az üzembiztonság fen- tartása czéJjából elrendelt intézkedéseket végrehajt­

hassak s általában a közönség kényelmére és biztonságára ügyelhessenek! E végett legelsősorban a mostani bonyo­

lult jegykezelést kell egyszerűsíteni, hogy ez a kalauz minden idejet és figyelmét le na kösse.

3. A forgalmi személyzet munkaidejét méltányos es humánus elvek szerint kell megállapítani, s a ható­

sági ellenőrzés ennek betartására is kiterjedjen. Kivána- tos egyben azonban a vállalatokat nvomatékoean tievel- meztetm arra, hogy a megerőltető forgalmi szolgálatot végző személyzetet — az általános drágaságra való tekin­

tettel — megfelelőleg javadalmazza.

• t. A koeók perronjai menetközben teljesen el­

zárhatok legyenek. A villamos vasúti baleseteknek ugyanis 50 55%-a a menetközben történő fel- és leugrálások- ból származik, erre pedig a nyitott hátsó perronajtó szolgáltat alkaJmat.

5. Igen sok baleset származik abból, hogy a vigyá­

zatlanul Ieugró vagy lelépő utas a motoros kocahoz csa­

tolt pótkocsi kerekei alá kerül. Ezért a pótkocsival köz lekedő vonatok két kocsija közé megfelelő szerkezetű rács alkalmazandó.

6. A megengedett menetsebesség betartásának ellenőrzése, illetve a mindenkori menetsebesség meg­

állapítása, végett minden kocsit sebességmérővel kell

felszerelni. °

, . 7- A kocsikra alkalmazandó mentőkészülékek kér- sur^ ,ebiben »«»ét tárgyalás alá kell venni.

d H ívób b városai bán majd mindenütt van mér többféle rendszerű mentőkészülék alkalmazásban, a teg é t* enyegesen csökkentik az elgázolás veszélyes-

8. A villamos kocsik műszaki berendezésének ellen- iT L .r a .rnl ,most évenWnt, meghatározott időben, osak kétszer történik — a vasúti és hajózási főfelügvelő- : ^ Í tals ^ at l nUl és többsziir- de Fgalább havonként egyszer történjék.

i Az.j ‘ll5t>;r.Íc'í'Ztésbeu foglalt e javaslatok — panasz­

kodik a főkapitány ez ideig meg nem valósultak. Egye­

dül a Pótkocsival közlekedő vonatok védőráccsal való felszerelt s« kezdődött meg részben, s egy megfelelő jó szerkezetű mentő készülék kerül rövidesen alkalmazásra.

Jfia°? 1BoÜíÍÖLdÍJ olfc, bejelentve' E« y -^ y naPra esik tehát auag su külföldi. A mi semmiesetre sem változtathat az™ % Pf»“ z°a, btJgy Budapest, sajnos, még mindig csak mellékállomása az idegenforgalomnak.

figyelemre méltóak a gyermekvédelem rova­

tában ezek a sorok : Újabban se szeri, se száma azoknak az eseteknek, a melyekben előtérbe lep­

nek a mártii-gyermekek, a kiket szülőik kapzsisága vagy lelkiismeretlensége odadob a nem nokil- való munkának, legtöbbször pedig a züllésnek, az el­

pusztulásnak.

Gyermekbiróságunk kiváló gondot fordított ezeknek a szomorú üzelmeknek a leleplezésére s megszüntetésére.

Ilyen eset volt az is, a mikor a budai oldalról egy apró nyomorék gyermeket állítottak hozzánk, a ki ottegvuteza- sarkon kéregetett. A rendőr megfigyelte, hogy a kis nyo­

morékot egy életerős férfi hozza ki a posztra és az is viszi el onnan. Ezt a férfit üldözőbe vette, elfogta és átadta a közbiztonsági kapitányságnak. A kis nyomorék szomorú vallomással állott elő. Apja volt az, a ki kivitte őt az utczasarokra mindig koldulni s este érte ment. Erzsébet- falván laknak ; apa, anya és egy leány testvér. Az egész családot a kis nyomorék tartja koldulásból. Utközbon apja már elveszi a pénzt tőle s átadja anyjának, sem a munkaképes apa, sem az anya nem dolgozik. A lelketlen apát a közbiztonsági kapitányság lebüntette, a nyomorék tettük ^ 42 á dmi monhely utíán> gyógykezelés alá vó- Egy detektív a belváros egyik utezájából előállított egy asszonyt, serdülő gyermekleányával. Kiderült, hocrv az anya a gyermekleányt maga hordozta egy öreg építesz-

“ l Perverz vagyainak kielégítésére basznál ta fel

? j Z n bzette uuyát. Az anya ellen bűnvádi eljárás indult, le is tartóztattuk, a leányt pedig elvettük és a patronago-ottlionban helyeztük cL

Legfigyelemreméltóbb része a két könyvnek az, a mely a bűnügyi osztály működésének elő­

szavául szolgál a jelentésben. A megdöbbentő so­

rok szép fővárosunkat a züllött esásztencziák való­

ságos Eldoradójának tünteti föl. Tessék csak el­

olvasni :

Hogy idegenforgalmunk sehogy sem akar meg­

szaporodni, ezt bánatosan konstatálják a követ­

kező sorok :

A rendőrségen fekvő adatok, melyek a megtörtént he- és kijelentéseket veszik alapul, nem tükröztethetik vissza ugyan teljesen elfogadhatóan és közvetlenül a budapesti idegenforgalmat, megközelítőleg azonban máris elég megbízható képet adnak. A múlt és előző évek adatai nyomán ugy látszik, az idegcnforealom fiuktuálása nyugvóponthoz jutott. Mintegy 70.000—75.000 között vnnálóihk a Budapesten éveibe megforduló idegenek

— «Mirosan vett külföldiek — Máma. A múlt évben

Ama tényezők között, melyek a tőmegkrimináli- tásra, felszoktető vagy csillapító hatással vannak olső- rendu jelentőségűek a széles néprétegeknek kereset i- megélhetéei viszonyai. A gazdasági exisztencziáért való k^bb-nagyobb, nyugodt vagy zaklatott mér­

vétől függ a kriminálitás terjedése ; a szerint nyilvánul meg az szórványosan, jobbára csak egyéni motívumoktól táplált tünetekben, vagy járványszerüen harapózhatik , tovább a kriminálitás, magával sodorva nagy csoporto- kát, majd tömegeket is, kiket a tönk s nyomor hajszol baíutakra. A munkanélküliség, a bérharozok, sztrájkok drágulások, rossz termések, hosszú nehéz telek s fő­

képpen a politikai izgalmak, háborús válságok mind olyan momentumok, melyek a krüninálitás fel- és lehullámzását szinte kényszerhatalommaJ befolyásolják, okaivá válván olykor a bűnözés egy-egy hirtelen felszökő évének vairv akár éveinek is. A bünstatisziika esztendőkre visszamenőié a tudja kimutatni, hogy például mily hűségesen egy utón halad az élelmuszerdragvlas a bűnözés emelkedésével ü gy szólván százalékpontossággal következik be a kölcsönös alkalmazkodás. A kriminálitás érzékenyebb a szeizmoeráf- na is mikor pontos fel- vagy lebillenéssel dokumentálja

« ¿ . , Ij 1“' / y Ped>g e tekintetbeu sajnos, nemcsak

kv f ^ z6tlf nÜl megítélendők közé tartozik. A kül- politikai háború bonyodalmak és összeütközések súlya az év második felében az osrzág közgazdasági állapotát szinte átmenet nélkül lejtőre juttatták. Megdöbbentő argumentumok igazolták már nap-nap után, h lW m ^ v - nyire ellenálló képesség hijján, azaz reális b á H nélkül való ennek az országnak egész gazdasági élete, ipara és kereskedelme. A külföldi tőke kitakarodott, m i r e idehaza egymásután roppantak össze a hitelre épült vállalatok kereskedő ezégek, a tönkbe rántva magukkal a kis- és n^ y , e^ ztencziák egész seregét, felidézvén a munka- nélkühség súlyos baját is. A további sorozatok azután többnyire a bunstatisztíkák rovataiban folytatódtak.

A múlt évben 3962-vel több bűncselekményben járt el a rendőrség, mint az azelőttiben. A fizetésképtelenség jegyében végző 1912. év a kriminálitás hirtelen megsoka*

swlásával is fejeződött be. A nyomasztó gazdasági helyzet bún termesztése mellett «ón ban itt a mi sajátos n f f i í ben voltak, vannak en masse más okok is, melyek krimi- náhtásunk bizton növelői. Nemcsak anyagi tőkékben szegény ez az ország és ez a város, hanem ennek a mi mohón kereső es mohón fogyasztó korunknak morális felfogása : sajátszerüen rideg, ozinikus életnézete is maka- ,lb ,“ f,badubli a becsület, tisztesség baUaszt- jaiíól. Távol áll tőlem az erkölcsprédikátori hang és szán- dék csak eppen konstatálni akarom, hogy a rendőrség megfigyelései elszomorító adatokat jegyezhetnek fel minduntalan arról a tényről, hogy a bűnösök nagy része milyen közömbösen, mozdulatlan nemtörődéssel megy rendőrség, bíróság elé és a börtönbe. Kieszelten, tuda- í£ha\ VᣠT kir-át *1 b,intf W'tÖrvény Paragrafusain és ha néha bortón kovetkm k érte, az bizonyos néprétegoktmn, bizonyos üzletkörökben nem infámia. Az inczidens a pech, vagy üzletileg a nzikoezámla terhére könyveltetik el.

Be nem vallott, lappangó morál insanity állapot ez.

mely a milyen egykeávü és sokat törő egyrészt, ionyi™

puha párnák kitté vágyó, igénybeli másrészt. Hat szobás fényes lakás, utana csupaszfalu czella, autó után toloncz- kocsi, majd mindennapos példák : rajzok az életből ezek

Különösen Budapest az, melyben sok-sok ezret szál mólnak azok, a kiknek ilyen az életmódja. Az elmúlt év eztk rő n s^ 1 ^ 8Zenzáo*iós Bzen»elvényt szolgáltattak A nagy halak, czápák élete ez. De nyomukban körülöttükhemzseg a kis ragadozók nyüzsgő raja. Buda- l**l ma jobban, ,mnt valaha, az ország mindenféle részeiből

»# ömtsercglo hajótöröttek menhelye. Egy Cgyrc tartó

00

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :