1993. november 6 7
GYŐRÉI ZSOLT
Talizmán
Te is vagy és velem is.
Kettő ez a tájék.
En is vagyok s veled is.
Egyetlenegy játék.
Sok percünk e kettőn:
Két ívből egy prizmán Fényből enyhül hővé.
Szerelem? Talizmán.
Némaság
Levélbe bújt csupasz ín.
A nyárfák színes násfák.
Csönd az alkony. Csupa szín.
A hársfák színes hárfák.
Fák éje. Sok kopasz ív.
Eltörik most Vén az ág.
Pár színt talán lop a szív.
Nincs már csönd. Csak némaság.
Méhnek himnusza
Intek röpkén, visszaporzol, Szirmod ringva összeborzol, Kedvesem!
Limlomot nyújtsz s liliomot, S nem volnál szebb milliomot Adva sem!
Rólad virágokat szólok, Eléd világokat szórok Napra-nap!
S ha lep bánat őszi romja, Ertem kezed nősziromja Kapva kap!
68
tiszatájDér
Dér terjeng a szelíd fákon, Ráncot érik homlokom, Elhallgatok, hogyha fázom:
El a fázást hallgatom.
Jaj, kötésnek még elég jó, Faág őriz levélszárat, De mert kötöz, azért béklyó:
A rőtté őrzött levél fáradt.
Maradnék még meg teneked, Meg ha nem indulnék holnap,
Tavasz öl el dért, teleket:
Almunk ébredésbe korhad.
