A MODERNSEG HELYEI A MAGYAR IRODALOMBAN
KOVÁCS Krisztina
A Nyugat második generációjához tartozó Hunyady Sándor novelláinak, publicisztikáinak, regényeinek tér
poétikai szempontú vizsgálata a kultúraköziség elméleti, művelődéstörténeti rendszereiből eredezteti strukturális modelljeit. A Hunyady-ceuvre térformái olyan locusok szemantikai tartományai, amelyek a nagyváros és a vidék összeütközéséből, a peremvidékiség tereptár
gyaiból, a határvonalak ozmotikus mozgásából szövik hálójukat. A dolgozat a helyekről alkotott elképzelések e szépirodalmi szövegekbe ágyazódásának problé
máira fókuszál, rendszerei, lehetséges modelljei olyan elemzési struktúrákat kínálnak, amelyek egy való
ban az atmoszférateremtésre épülő, lokálisan erősen meghatározott életmű elemzéséhez csatlakozhatnak.
Eközben a Hunyady-prózát, a klasszikus modernség locusait reprezentatívan bemutató életművet, annak világ- és magyar irodalmi előzményeivel és párhuzama
ival argumentálva igyekszem bemutatni.
Az intim és domesztikált terek hellyé válása mitikus minőségekkel való felruházásukat is jelenti, a szakrá
lissá változtatott közösségi szcénák a magánélet szín
terei, vagy olyan átmeneti helyszínek, amelyekben a köztesség valamennyi jelentéstartalma felvillantható.
A Hunyady-életmű kiemelt, emblematikus terepei az utca térformái, a beleveszést és elvegyülést biztosító labirintusvariációk, a regionális közegektől elválaszt
hatatlan kontúrtalan határvonalak közt létező kisváros éjszakai kalandjai. Az alkotó írásai a Nyugat szépiro
dalmi univerzumához szervesen kapcsolódó, vidéki- séggel összeforrott metaforákat; a rövid személyes peregrináció élményét rögzítő, az óceánban lebegés
„nem-hely" tapasztalatát nyújtó hajómotívumot; aközóp- kelet-európai térség és a monarchikus térélmény ál
landó helyeit, az ezekben a helyekben megjelenő társadalmi típusok teresülésének problémáit hangsú
lyozottan érintik.
A nagyváros terepe a magyar regény- és novella- irodalomban a 19. század második felétől jelen lévő téma. Az urbanizációval járó problémákat a sajátos, a nyugat-európaitól eltérő városfejlődési tendenci
ákat reprezentáló szépirodalomból is ismerhetjük.
A publicisztika műfajai, a tárcák és a karcolatok pedig
a reformkori napisajtó óta adnak helyet és teret ennek a nagyvárosi tipológiának. A polgárosodás kihívásai
ra, az ebből következő súrlódásokra adott válaszok, V ID É K A N A G Y V Á R O S B A N
A határait és lehetőségeit kereső tárcaregény mű
fajának szabályai a gyorsaság és a közönség igé
nyének kitalálása, ahogy a jelenséget mozgásában megragadó sajtólélektani és műfajelméleti munkájá
ban Bíró Lajos is megfogalmazza, a „töm eg lelkének törvényeit" szigorú figyelemmel követő magatartás (BÍRÓ 1911: 5). Nagy Ignác és Kuthy Lajos tárcare
gényei, a zsáner első magyar irodalmi reprezentációi, a magyar vidék, a beépítetlen városi zárványok, a kül
területi terra incogniták legtöbbször sematikus, sok
szor csak néhány vonással megrajzolt, helyenként azonban részletező és érzékeny lajstromát adják. Eb
ben, ahogy az esztétikai megformáltság esetleges
ségében sem különböznek Eugéne Sue az egész korszakra nagy hatást gyakorló tárcaregényétől, a Párizs rejtelmeitől (Les Mystéres de Paris, 1842-43) (KOVÁCS 1911: 11-19).
A „budapesti rejtélyek” bemutatására vállalkozó Nagy Ignác folytatásos tárcaregény-sorozatának (Ma
gyar titkok) elbeszélője lassan, komótosan, Sue sé
máját mintaszerűen követve, a komputazást, a vidéki zsiványfészket, az utazás közben felvillanó életképeket jelenetezve halad választott terepe, a város felé. A vá
ros veszélyes helyeinek leírása, vadon és civilizáció, falusias kietlenség és beépítettség egymással szem
beállítható tartománya a 19. századi, alakuló, születő nagyváros és a vele foglalkozó szépirodalom fontos
benne a bűnös város, mint toposz, a szépirodalmi szövegek jelentéstartományának állandó motívumai (HANÁK 1988: 118-125).
problémája. A Magyar titkok számos fejezete tükrözi ezt az élményt, köztük a témáját címében is kifejező Falu a fővárosban. Az idézett szöveghely, miközben a regionális peremhelyzethez kapcsolódó látványokat veszi számba, a „bűnös város” képéhez leggyakrab
ban tapadó jelenséget, a prostitúciót használja a vá
roshoz tartozó alapélmény, a kivonulás indikátoraként:
„[M jidőn végre Pest külvárosából is kiértem, kacér hölgyek szívein jártam, melyek mindenkit befogad
nak, kinek kedve van magát ez által bepiszkolni."
(NAGY 1844: 6.)
Nagy kedélyes életképeit még a 19. századiság aurája vonja körbe, városképei a hidak nélkül csak akadályokkal bejárható, egyesülés előtti Pest és Buda képét rajzolják. Az uracs című írásának dandy hősei vidáman úsznak át egyik partról a másikra, hogy az
tán mindkét oldalon kávéházak teraszán üldögéljenek:
„Míg a kávés szemeit száját törli, addig mi legjobb kedvvel tovább ballagunk, és néhány pillanat múlva már úszó nadrágban vagyunk és a szőke Duna hűvös hullámai közé vetjük magunkat." (NAGY 1844a: 265.)
A hidak hiányában megközelíthetetlen túlpart to
vábbra is falusias közegének rajza bukkan fel a magyar tárca egyik oknyomozó reprezentánsa, Ágai Adolf gyűj
teményében. A város vizualitását a folytonos mozgás közegében megfogó Ágai (Porzó) tárcáiban, köztük a jégzajlást a budai palota ablakaiból szemlélő nádorról
közölt karcolatéban ezt a komótos tempót diktáló vá
rost rögzíti: „A nádor is csak a palota ablakaiból bámul
hatta az ő Pestjét. Némelykor hetekig szegült ellene a zajló Duna." (ÁGAI 1908: 13.) Nagy és Ágai vidéki szcénákat a városi helyekkel oppozícióba állító mo
delljeinek struktúráihoz csatlakozhatnak a Jókai-ceuvre hasonló megoldásai. Szajbély Mihály Jókai negyvenes években írt regényeiről szólva a francia hatást, Sue és Hugo poétikai megoldásait kutatva megállapítja, hogy
„ami náluk a város nyomornegyedeinek a leírása, az a fiatal Jókainál a magyar vidék és a hozzá tartozó tipikus alakok ábrázolása" (SZAJBÉLY 2010: 45-46). Hason
ló a helyzet Kóbor Tamás 1901 -es, a metropolisszá váló Budapest térszerkezetét is megfestő regényében.
A Budapest egyik hőse, Jani a fiatal diák, aki hídpénzre fordítható tőke híján, nem tud átjutni az egyik partról a másikra. Számára a Margit-sziget az ott játszó kato
nabandával, ha nem a kerülőutat és az ingyenes vas
úti hidat választja, csupán elérhetetlen álom (KÓBOR 1918: 260-261).
Az egyre gyorsabban épülő, emiatt beláthatatlan- ná, olvashatatlanná váló városi labirintus problémája a korszak- és területi határon levés látható és intenzív élményéből fakad. Az idézett példákhoz emblematikus születési időpontja (1874), a jelenségeket átmeneti
ségükben megragadó törekvése miatt, az elsősorban lírikusként, irodalomszervezőként ismert Kiss József egy hosszabb prózai szövege is csatlakozhat. Kiss prózája, a Budapesti rejtelmek, ahogy Nagy és Kuthy tárcaregényei is, a Párizs rejtelmei magyar változata (CSÁSZTVAY 1997: 257).
A regény elgondolásai a nagyváros anomáliá
it láttatni vágyó krónikás törekvéseit tükrözik. A műfaj
önmagára és közönségére is reflektál, a beépítetlen térségből kinövő város pedig az elhagyatottságuk- ban, beépítetlenségükben vagy éppen kaotikus túl
zsúfoltságukban a bűnözés melegágyává váló helyek lajstromozása miatt .válik egyre fontosabb irodalmi témává. A város mikro- és művelődéstörténeti repre- zentálást témájául választó munkájában Gyáni Gábor, a Budapesti rejtelmekkel foglalkozva, elsősorban a regény veszélyes helyeit, valamint a vidékiességből, falusiasságból születő modern metropolisz jelensé
geit lajstromozza, miközben a lakatlanságból kinövő város megragadásának vágyát, a hitelességre törekvő korrajz jegyeit tartja igazán fontosnak a szinte szétszá- lazhatatlan törtónetvezetésű regényben. Gyáni ennek bizonyítására szemléletes példaként idézi a könyv Ta
bánról szóló fejezetét, az átmenetiségében, alakulá
sában megragadott városrész leírását (GYÁNI 2008:
119-120, 1. kép).
A tárcaregény által felhasznált „kulturális sztereotípi
ák sorában”, fogalmazza meg Hansági Ágnes, a vidék és a város ellentéte, valamint az ezekhez kapcsoló
dó képzetek és előítéletek „előkelő helyet foglalnak el"
(HANSÁGI 2014: 80-81). Az ehhez hasonló közhe
lyek közé tartozik a „bűnös város” és a „tiszta” vidéki élet ellentétének toposza. Hogy ez a sztereotípia nem csak a korai tárcaregényekben, hanem a 20. század első felében is életképesnek bizonyult, arra Hansági Móricz Jobb mint otthon című regényének előmun
kálatait, egészen pontosan az azokról szóló naplóbe
jegyzést hozza példaként. Idézve Móriczot: ,Az biztos, hogy a regény első alapötlete az volt, hogy »Pest feketére fest«, vagyis hogy itt a falusi elromlik." (Idézi HANSÁGI 2014:81-82.)
1. kép. Az évtizedeken át bontásra ítélt Tabán, háttérben a modern Budapest egyik jelképével, az Erzsébet híddal
Forrás: Fortepan 86715, adományozó: Magyar Földrajzi Társaság Erdélyi Mór Cége (1910)
A városra a határsávban levés zónáit megörökítve tekintő magatartás, ezt megfontolva nem meglepő, a századfordulós költészetnek is sajátja. A korai Ba- bits-líra halál és szépség szimbiózisát elképzelő té
mafelvetései a nagyváros patologikus terepeit átható rettenet és rettegés, félelem és sejtelmesség problé
máiból szövődnek. A Régi szálloda (1906) című vers kerete a hajdani vendéglős által elkövetett gyilkosság.
Az elrejtett tetemmel különlegessé tett szállodai szoba a (bűnügyi) helyszíne a modem várost jellemző típu
sok (polgár, kereskedelmi utazó, gazda, légyottra siető szerelmespár) felvonulásának. A fal mögött oszladozó hullát rejtő lakosztály nemcsak a világ totalitását meg
testesítő intézmény bemutatása, az ember átutazó természetének szimbolikája miatt érdekes, e témába illő darab. A mitikussá tett térben felvonultatott figu
rákra, a városi életformára intenzitásában néző, azt a nagyvárosi műfajok által gyakran használt montázs el
gondolásában ábrázoló narratíva a Babits-próza karak
teres jegye. E tájat járja be a lírikus másik költeménye [Városvég 1908), amelyben a régi ház a város végét jelző határvonalak és perspektívaváltások artefaktu- ma: „A pázsit/egyre kopaszul, egyre vásik./A gyár- ból/a csatornába szennyes ár foly./S tellik a csónak utca reggel/sok meztelen, piszkos gyerekkel.’1 (Idézi KOVÁCS 2016: 180.)
Ezek a motívumok, terek és térelválasztók, ahogy a nagyvárosi mentalitást tükröző mikroterek (pl. bérház), Hunyady Sándor prózájában is jelen lesznek. Arról nem is beszélve, hogy a városban megőrzött vidék, a kisvárosiassá tett, ilyen módon belakott tér novellá
inak, regényeinek alapvető locusa. Hunyady cseléd
korzóinak, városligeti helyszíneinek leírásában, ahogy bérpalotai szüzséiben is - pl. Bakaruhában, elsősor
ban a novellaváltozat - a 19. századi nagyvárosi iroda
lom megoldásait folytató narratívára bukkanunk.
A KÖZTESSÉG TERE: A BÉRHÁZ Lépcsőház, gang
A modernség magyar irodalmában a nagyvárossal foglalkozó alkotók számára a tekintet hatalma megkü
lönböztetett jelentőséggel bír. A 19. századi irodalom, majd a „nyugatosok" és kortársaik, e látásmód lehe
tőségeit minden műnemben és műfajban gyakorolják.
A bérházban játszódó történetekben a házbelsők to
pográfiája, a szűk helyiségek látványa a titkos, bűnös, kísérteties kategóriáit is mozgósítja. A felügyelet és el
lenőrzés tökéletes megvalósulása, a tovább már nem bontható mikroterek rendszerének rajzolatai, prózájuk alapélményei. A jellegzetes narratíva egyik első példája a magyar irodalomban Jósika Miklós Egy kétemele
tes ház Pesten (1847) című kisregénye. A társadalom mikrorajzait sűrítő bérház regénye az emeletenként el
különülő, azok közt a társadalmi emelkedés és bukás fordulatainak megfelelően cirkuláló osztályok képét áb
rázoló sorok, találó előfutárai a modern városi irodalom emblematikus darabjainak: „Ha minden háznak törté
netét, vagy mondanék, regényét tudhatná valaki, mely Pesten áll, épül vagy szétromboltatik, hogy helyette más és pompásabb emelkedjék: valóban érdekes le
genda-gyűjteményt lehetne szerkeszteni. [...] Oly ház, melynek két emelete van, három világot képvisel, [...ja következő évben újra megbuktak az első emelet lakói s újra megtörtént a vándorlás alulról fölfelé és fölülről lefelé; a házmestert pedig újra elkergették. így folyt ez teljes nyolc éven á t." (Idézi KOVÁCS 2012: 32-33.)
Gyáni Gábor a budapesti munkáslakások fejlő
déstörténetét összefoglaló munkájában a bérházak
szerkezetét és az ebből származó mentális tér mű
ködési mechanizmusait annak mentalitástörténeti szempontjait is ézámba véve tárgyalja. Munkájában nagy helyet foglal el a külön hátsó lépcsőházak, körfolyosók által tagolt, házon belüli köztér, amely a monarchikus diskurzus építészettörténeti aspek
tusaival foglalkozó irodalom hangsúlyozott mentá
lis tere. Gyáni a várostörténeti és elméleti irodalom más teoretikusaihoz (Schorske, Hanák) hasonlóan kiemelt kultúrtörténeti jelentőséget tulajdonít e helytí
pusnak, hiszen a bérház belső terei mint a társadal
mi keveredés színterei, a szépirodalmi szövegeknek is identitásképző atmoszférát nyújtó alapegységei (GYÁNI 1992: 29). A bérház utópisztikus, kevert tér
ség, amelynek szabályait egyrészt a funkcionalitás és a praktikum határozza meg, másrészt a paloták homlokzatát utánzó bejáratával, az esztétikum fel
adatainak erősítésével, a fiktív, szimbolikus szerepek számára is alkalmas közegként lett a nagyváros
sal foglalkozó szépirodalom jellegzetes motívumává (MUKAROVSKY 2007: 79-81). Miközben a valódi szakrális rendeltetésű épület a modernitás köze
gében lassan eltűnik a közép-kelet-európai városból, a magyar szépirodalom nagyvárosi topográfiájának e szerkezeti egysége újfajta szentséggel felruházva jelenik meg (KESERŰ 2007: 246). A bérpalota belső életének szociológiai, építészeti, esztétikai igényé
vel a századforduló építészeti és művészetelméleti szakirodalma is számot vet. Lengyel Géza, a Nyu
gat művészetkritikusa, a bérpalotáról, a szecesszi
ós nagyváros arculatát meghatározó típusról szólva,
éppen annak demokratizáló és uniformizáló jellegét emeli ki, belső életének mechanizmusait tartja ki
emelten fontosnak (LENGYEL 1907: 295-299).
A bérház mikroklímáját a város láttatásával fog
lalkozó Babits-líra egyik korai darabja, A világosság udvara (1904-1905) is rögzíti. Babitsnál a lírai én szembogarának vertikális mozgása a bérházi élet szociokulturális tereinek emeletek szerinti felosztásá
ra fókuszál: „S így míg a nagy ház hármas em eletjén/
folyton folyik az élet üzleti/s tenyérnyi hely sincs hol lakó ne nyüzsögjön/a földszint boltjától a tűzhelyig,/
melynél unottan gubbad a család,/az első emelet úrilakáig/és a poloskás ágyakig, melyekben/nyomor nyög avagy céda gyönyör izzad" (BABITS 1982: 53).
Ezekkel a képekkel dolgozik a korai Kosztolányi-líra egyik reprezentánsa, A nagy bérházba történt valami (1906): ,,[H]ol a szobák vak mélye zúgva m orm ol,/hol otthonos a bűz, zaj és piszok, por,/hová a gyárfüst vastagon terül,/hol kis gyerek sír-rí szüntelenül/'s a háziúr, lakó egyként fogoly,/hol a notás cseléd ruhát porol;/hol annyi közt vagy mégis egyedül." (KOSZTO
LÁNYI 1984: 18.)
A belső udvaros, gangos háztípus mikrohistóriá- jával foglalkozó példák Babits prózai életművéből is bőven citálhatok, felbukkannak a fő témának nem a város láttatását választó Timár Virgil fia (1922) textúrá
jában is. A regény egyik jelenete a valaha jobb napo
kat látott nőalak lecsúszásának történetéhez megfelelő életteret rajzolva, a városszéli bérpalota pusztulásának pillanatfelvételét tárja elő: „Ez a ház azok közé tartozott, amilyen minden vidéki metropolisban van egy vagy kettő, valóságos lerakodóhelye a legalsó nyomorréte
geknek. " (BABITS 2001: 16-17.)
A nyilvánosság és intimitás keveredését megvalósító bérházi szcénák Hunyady Sándor prózájának is adekvát és karakteres jegyei. Az alkotó novellái, regényei gyak
ran játszódnak az átmenetiség emblematikus helyszí
nén, amelyben a színházi dramaturgia alapvonalai és helyzetei is gyakran teremtődnek meg. Az író kritikusok által is legjobbnak tartott regényében (Családi album, 1934) a gyerekkori bérpalota mint utópikus, képtelen és funkcionálisan elavult lakótér jelenik meg. A regényes önéletrajz első fejezete a semmiből születő nagyvárost szimbolizáló és jelenségeit saját világában sűrítő hely
szín meghatározásával indul: „A Lipót-körúton laktunk.
Csúnya házban, amely új volt, de egy cseppet sem modern. [...] Egyáltalán az egész ház a polgári szecesz- sziónak szerencsétlen produktuma gyanánt emelkedett a Lipót-körúton, ahonnan nemrégiben tűnt el a lóvasút.
[...] A környék többi, modem bérkaszámya-masztodon- jának sorába préselve, olyan összetöpörödve állt három emeletével, mint egy divatból kiment anyóka a kokottok között. ” (HUNYADY 2000: 7.)
Jellemző felütése után a Családi album a továb
biakban az enteriőrök, az emlékezést és az identitást argumentáló önéletrajzi tér összefüggéseire fókuszál.
A város és a beépítetlen térség határán álló ház szim
bolikája a korszak és a tárgyalt életmű visszatérő mo
tívuma. Hunyady második elbeszélésgyűjteményének (Az ötpengős leány) egyik története, a János bácsi, a periférián születő város képét az alkotó által később személyesen is megtapasztalt amerikai térségek at
moszférájához hasonlítja: „A ház, amelyet Mosonyi György megvett, a város perifériáján emelkedett, a Svábhegy felé emelkedő utak egyikén. [...] Bizonyos tekintetben valami amerikaias jellege van a tájnak. Fű,
üres palánkok, eladó telkek. Benzinkút." (HUNYADY 1935: 113-114.)
A bérházi mitológia szempontjából legjellemzőbb Hunyady-szöveg valószínűleg a filmadaptációja révén legismertebb elbeszélés, a Bakaruhában. A történet
ben, bár középpontjában a különböző társadalmi osztályba tartozó fiatalok szerelme áll, a bérház bel
ső életének, térelválasztóinak, tiltott, képlékeny és szabadon használt területeinek hálózata is szerepet kap. A főszereplő, a tartalékos honvédként szolgáló újságíró identitását, társadalmi szerepeit az egyen
ruha segítségével váltogatja. Az így használt terek és helyiségek (cselédkorzó, lépcsőházi gang, cse- lédlópcső, cselédszoba, konyha) civil ruhában már megközelíthetetlenek lesznek számára. Szerepjáté
kénak a karneváli szférák tranzit jellege ad hangsúlyt, az alászállását lehetővé tevő terepek a történet fontos részei: „És furcsa volt, hogy hátul mentünk föl a szűk cselédlépcsőn, ahol csak a második emeleten égett a kis gázláng." (HUNYADY 1935a: 147.) A sztori zár
latában az újságíró hőst a saját osztályába tartozónak vélő cselédlány a térhasználat szigorú szabályaival is szembesíti, amikor nem hajlandó többé bemenni a szalonban vacsorázó családhoz: „Azt mondta, in
kább leugrik az emeletről, de nem jön be többet a szobába." (HUNYADY 1935a: 153.)
A fő- és cselédlépcső kapcsolata csaknem szó szerint ugyanígy van jelen Márai Sándor regényében.
Az Egy polgár vallomásai (1934) első fejezete a bel
ső udvaros szerkezet látványban gyönyörködtető ter
mészetét, a bérház „kapitalizmust dicsőítő”, a városi életformát ünneplő voltát, és a társadalmi csoportok együttéléséből adódó mixitást, Hunyady szüzséihez
hasonló módon sorolja a motívum értelmezési tartomá
nyába. Míg a Bakaruhában elbeszélője szűkszavúan intézi el a kérdést, Márai átfogó társadalmi panorámát nyújtó leírásaiban részletezően szól a polgári lakás két
féle módon megközelíthető kétpólusú világáról: „Tulaj
donképpen ez lett volna a »főbejárat« a lépcsőházból, de itt csak a megbecsült vendégeknek nyitottak ajtót.
A cselédek, a családtagok, a szülők is a folyosóról jártak be a lakásba, a konyha mellett nyílott egy kis,
üveges ajtó, csengőt sem szereltek ide, kopogtatni kellett a konyhaablakon. [...] A család barátai is erre jártak be a lakásba. A »főbejáratot«, az előszobát az agancsokkal, kétszer-háromszor használtuk csak egy esztendőben, apám neve napján, meg a farsangi es
téken. " (MÁRAI 2002: 11.)
A bérházi keretek közé helyezett modern ro
mánc A fog című Hunyady-rövidtörténet, amelynek fontos terepei a közlekedési eszközök. A szerelme
sek kapcsolata itt villamosutazások során fejlődik:
„A Lipót-körúton laktunk egy házban, egy emeleten.
Mint Rómeónak és Júliának, nekünk is megvoltak a magunk erkélyjelenetei, amelyek a nagy pesti bérház gangjain játszódtak le, a kettőnk lakásának ajtajai kö
zött." (HUNYADY 1935b: 50.) E jellemző szituációban válik argumentálttá az a tétel, mely szerint a bérházak egyben a város metaforái is, ahol az udvar a városi piazza, a folyosó az utca funkcióját töltötte be. A folyo
só a társadalmi hierarchiának megfelelően különül ré
szekre, ám eközben, más köztes helyekhez, például a kávéházhoz hasonlóan, a kirekesztés és az egyesítés funkcióit egyszerre valósítja meg (2-3. kép). A bérház ugyanis egyben rezervátum is, a falusi életre jellemző viszonyok foglalata (TAMÁSKA 2015: 11).
2 -3 . kép. A fizikai közelség melletti társadalmi távolság a bérházak belső udvarának jellemző vonása Forrás: Fortepan: 27781,27625, adományozó Schoch Frigyes (1911)
A lift
Gaston Bachelard, a városi épületek belső tereiről szó
ló gondolataiban, a térközök, a felvonók és a lépcsők hősiességét aláásó szerepéről szólva, a függőleges- ség intimitást kiiktató természetét emeli ki. A kozmikus távlatok felfüggesztésével a világegyetem nagyszabá
sú drámáinak eltűnésével számolhatunk, ám a hétköz
napi konfliktusok naggyá növesztéséből a zárt terek jellemző, helyzetkomikumra épülő szituációi jöhetnek létre (BACHELARD 2011: 44). Hunyady Sándor Lo
vaglás ügy című írásában egy férfi a lift előtt pofozza fel szomszédját, a „nagy ház sűrű méhkaptárjának"
nyomasztó hatására, a helyzetet mégis a nyilvános térben való viselkedés etikettje rendezi újra. Az egyet
len apró konfliktuson alapuló történetben, a köztesség szemantikáját sűrítő speciális térben, a „társadalmi táj1’
egy szeletének felrajzolása is sikeresen valósul meg.
A lakonikus tömörséggel ábrázolt életkép az elbeszélő kezében a társadalmi szerepek és típusok felvonul
tatására alkalmas alapanyaggá válik: „Egyik sem volt krakéler, sőt a legteljesebb polgári szolidságra voltak trenírozva mind a ketten. Csak az üres gyomor ideges
sége, a sirokkós nyomottság tette, hogy az obiigát par
don helyett a két férfi szeme olyan gyűlölködve villant össze.” (HUNYADY 1935c: 68)
A lépcsőház gyors áthaladásra ösztönző terében az egyenlőség utópiája, a meglévő társadalmi különbség kiegyensúlyozása is felmerül. így látja ezt a történetben a vitát provokáló „támadó”, Fried Gusztáv, mérnök:
„Minek is ugráljunk? Egyikünk sem tagja a nemzeti kaszinónak!” (HUNYADY 1935c: 72.) Áldozata, Gelb Lajos viszont éppen társadalmi helyzetük, származá
suk miatt látja a konfliktust megoldhatatlannak: „Gelb
Lajos sok nehéz szenvedésen ment keresztül, amíg lemondott a bosszúról. Sok minden játszott itt közre.
Először is a társadalmi táj, amelyben élt. [...] Kinek mondhatta volna el a kávéházban, hogy megütötték?
[...] Melyik ismerőse tudott volna a szükséges lovagi
asság fokára emelkedni?'1 (HUNYADY, 1935c, 73.) Bár a vita helyszínét ettől kezdve mindketten félelmetes
nek tartják, a gyakori találkozások és a párbaj lehe
tőségének nevetségessége végül feloldja a helyzetet:
„A két férfi némán állt a szűk kalitkában. M ind a ket
ten megijedtek egymástól." A kibékülés mégis csak a ház kapujában, „bebocsátásra várva" történhet: „A két ellenfél szinte közel állt hozzá, hogy összeölelkezzék a teljes megkönnyebbülés boldogító mámorában.”
(HUNYADY 1935c: 76.)
A kedvelt témáit többször feldolgozó Hunyady életművében a Lovagias ügy ikernovellái az ősi el
lenségeket a vasúti kocsi zárt terében összehozó Hálókocsin, valamint A lift című írások. Utóbbi az első személyű elbeszélő saját élményeként, egy párizsi lift
ben gondolja újra az összeverekedő majd párbajozó, a liftben ragadva egymást segítő és egymásra utalt páros történetét. „Minden francia lift parányi. Ez is olyan kicsiny volt, hogy szinte éreztük benne egymás lehelletét is. [...] Néma undorral fixíroztuk egymás negyedórán keresztül. [...] Némán cigarettáztunk egy darab ideig. Hanem mert a füst a legjóságosabb békevarázsló, egyre szelídebben néztünk egymás
ra.” (HUNYADY 1944: 148-149.) A Szivarhalál című short storyban pedig, amely a fláneur szerepeit a város totális közegeiben elgondoló szereplehetősé
gek esszenciája, a kószáló életét is a liftben fejezi be (HUNYADY 1938: 123-125).
A városi keretek közt születő, annak problémáira is reflektáló, a montázsra épülő vágástechnikát az iroda
lommal egy időben és vele szimbiózisban alkalmazó filmművészet természetes módon használja ugyan
ezeket a mentális tereket. A klasszikus magyar irodalmi modernség szerzői, köztük a filmforgatókönyveket is jegyző Hunyady, bőven reflektálnak a korabeli tömeg- kultúra legismertebb darabjaira. A filmes hatások kö
zül a szépirodaloméval közös attitűdjei és megoldásai miatt Walter Ruttman Berlin, egy nagyváros szimfóni
ája (Berlin, Die Sinfonie einer Großstadt, 1927) című darabját érdemes elsőként említeni. Ruttman filmje a város pszichokulturális környezetét és annak fontos jelenségeit mutatja be sokoldalúan, miközben a köz
lekedési és egyéb technikai eszközök kavalkádját is felvonultatja. Ruttman mozijának kezdőképei a vonat városhoz közeledése, majd városba érkezése pillana
tát villantják föl. A közlekedési eszközök (magasvasút, villamos) működése, a tömegtermelés tereinek és esz
közeinek (gyártósorok, futószalag) bemutatása a film legfontosabb ismétlődő szimbólumai. A Berlin... a liftet és a páternosztert, mint a városi tömeg futószalagsze
rűségének kifejező eszközét is vissza-visszatérő kép
ként villantja fel (RUTTMAN 1927).
A lift nem-hely szerepének sokoldalú felhasználá
sa a korszak világirodalmának is része. A kor magyar olvasói körében is népszerű lektűríró, az Osztrák-Ma
gyar Monarchiában született, de amerikai karriert is befutó Vicki Baum egyik legnépszerűbb regénye, az 1929-es Grand Hotel (Menschen im Hotel) egy nagy
városi szálló átmeneti tereit, a forgóajtót, a hallt, a portát, a lépcsőházat használja villanásokból és imp
ressziókból bontakozó narratívájának alátámasztására.
A románcos hagyományokból is bőven merítő törté
net zárlatában a forgóajtó forgásával hangsúlyozza a hotel életének pillanatnyiságát, az itt zajló történetek illékonyságát (BAUM 1929: 327). Baum 1931-ben már magyarul is olvasható könyve, amelyet Illés Endre, Hunyady egyik legjobb barátja, a Nyugatban szemléz, kolportázsregényként, tipikus tömegolvasmányként határozza meg saját magát. A liftet, mint a nagyvárosi tömeg kulturális identitásának jelölőjét a regénynél is plasztikusadban és hangsúlyosabban használja an
nak 1932-es, Oscar-dijat is nyert filmváltozata. A Gre
ta Garbo főszereplésével készült, világszerte ismert melodráma a különböző társadalmi osztályok talál
kozásának terepeként, a menekülés eszközeként, az egymást követő életképek összekötő elemeként használja a lift tereit (GOULDING 1932). A Grand Hotel egyébként is a bérházhoz hasonló modernség-meta
fora. A regény gyakran hangsúlyozza is, hogy itt min
dig történik valami, a hotel az elutazás, a megérkezés, a bűncselekmények és a halál terepe. A hotelszobák és a szálloda helyiségei pedig, miközben teret adnak a társadalmi osztályok találkozásának, mégiscsak a szociális egyenlőtlenségek leképeződésének terepei (KNOCH 2005: 138).
Baum köztes terekben játszódó sikerkönyvének szerkesztésmódjához hasonlít a portugál származá
sú amerikai szerző, John Dos Passos nagy hatású montázsregénye, a modem nagyvárosi irodalom egyik legismertebb darabja, a Manhattan Transfer (1925).
A filmmontázs eszközét alkalmazó regény több száz ember kollektív portréját rajzolja meg, Jean-Paul Sart
re megfogalmazásában Jellem nélküli jellemekkel"
(BOLLOBÁS 2005: 414). A regény szöveghelyei, külö
nösen a bérházak és a felhőkarcolók társadalmi életét bemutató fejezete (Metropolis), a más dimenziókban gondolkodó és más kulturális közegben születő ma
gyar városi irodalom elemzése kapcsán is megfonto
lásra és összehasonlításra érdemes szempontokat kínál. A főhős nélküli történet néhány jelenetében az égő bérház nyomasztó, patologikus tárgyként, a haza- úton eltévedő kisfiú a nagyvárost nyomasztó és kao
tikus dzsungelként érzékelő szubjektumként jelenik meg. A Nagyváros címmel Gaál Andor fordításában már 1928-ban megjelent regény később 1973-ban Manhattani kalauzként látott napvilágot Bartos Tibor magyarításában. A Manhattan Transfer egyik tipikus jelenetében a nagynénjéhez látogató kisfiú szentélynek látja a ház felvonójának gazdagságát, mesebeli lénynek a liftesfiút: „ There were pillars o f pink marble in the lower hall o f Aunt Emily's apartmenthouse and the elevator- boy wore a chocolate livery with brass buttons and the elevator was square and decorated with mirros. Aunt Emily stopped before a wide red mahogany door on the seventh floor and fumbled in her purse o f her key."
(DOS PASSOS 1953: 99.) „Emily néni házának ajtaja rózsaszín márványoszlopos, a liftesfiú rézgombos, cso
koládészín libériát visel, a tükrös felvonó olyan, mint egy vitrin. A hetedik emeleten álltak meg, egy széles maha
góni ajtó előtt, és Emily néni a táskájában kotorászott a kulcs után." (DOS PASSOS 1973: 134.)
Miközben az amerikai metropolisz nagyobb di
menziói is a terek kisebb szeletekre osztásának mo
tívumain keresztül válnak otthonossá, Dos Passos regényéhez hasonlóan fordul a modernitás tereibe veszés, az árvaság érzéséhez egy újra felfedezett Hu
nyady-kisregény is. Az árva angol testvérpár színpadi
kalandjait témájául választó Két kis angol című pró
za sokáig a Színházi Életben rejtőzött. Nem véletlen, hogy a publicisztikái és esszéi tanúsága szerint a ko
rabeli populáris irodalmat és filmművészetet élénken követő Hunyady, ebben a kötetben csak 1992-ben közreadott regényében, a bérház lakóinak fürkésző tekintetét a teatralitással és a mozinézés élményével UTAZÁS ÉS P E R E G R IN Á C IÓ
Magyar vidék
Szegedy-Maszák Mihály az irodalmi modernség ká
nonjait áttekintő írásában felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy a „nyugatosokat" a kisváros, saját szülőhelyük környezete mitikus térként inspirálta. Azo
nos vagy egymással könnyen összevethető vidékrep
rezentációs modelleket és poétikai alakzatokat találunk Kaffka Margit szatmári és bihari tájakat, a szülőföld, Nagykároly térségét körülrajzoló regényeiben (Színek és évek, Mária évei, 1912), Krúdy Gyula Nyírséget belakó, a különböző arculatú geomorfológiai formák közt vándorló Szindbádjának meséiben. Hasonló irá
nyok észlelhetők Juhász Gyula publicisztikájában és a szakolcai időszak kulisszáit bejáró kisregényében [Orbán lelke, 1925; kötetben: 1929), Babits Mihály dunántúli terepein, (Halálfiai, 1921-22; kötetben:
1927), Kosztolányi Szabadka-regényeiben (Pacsirta, Aranysárkány, 1924) és Lesznai Anna Kezdetben volt a kert (1966) című, referencialitással erősen átszőtt, a Nyugat kapcsolati hálóját is tárgyaló regényében.
Valamennyiük vidékdefiníciói megidézik az elhagyha- tatlanság képzeteit, így válnak a rabság és a szabad
leírható viselkedésformaként jellemzi: „A Dembinszky utcai ház proletárház volt. Vegyesen laktak benne jó és rossz emberek. [...] Mintha a ház szegény lakóiban a mozi kéje támadt volna föl, szinte úgy nézték a si
koltozó és bömbölő gyerekeket, mintha valami kültelki moziban ülnének egy könnyfacsaró drámában gyö
nyörködve.” (HUNYADY 1992: 28-29.)
ság összecsapásának helyszínévé. Alkotói életművük helyeire a Mihail Bahtyin-i, a kisvárosról mint a köznapi- ságba záródó, a történelem előrehaladó mozgásától mentes közegről szóló summázat is érvényesnek tet
szik (KOVÁCS 2014: 382).
Kaffka Margit az önéletrajzi visszatekintés narratív formáit használó regénye, a Színek és évek helyszín
leírásait a kisváros és a kert mítoszának körüljárása jellemzi. A regény elbeszélője térről szőtt vízióit a kon- fesszionális retorémák ellentétekből építkező szerkesz
tésmódja szolgálatába állítja, így lesz koncepciójában a rom esztétikáját is használó burjánzó növényzet a nyugalmas lassúság kifejezője: „így ülök néha a tor
nácban; délutáni, csendes harangszó bong felém a nyári, kékfehér levegőégen át és melegszagú kis vé- nasszonyvirágaim illatoznak felém a tenyérnyi helyen."
(KAFFKA 1940: 5-6, 4. kép.) Kaffka regényei a port teszik meg a vidókiség alapmetaforájává, a Színek és évek „búzaszagú, nyári pora”, a Mária évei fürdőhe
lyének nyugalmát jellemző „unalmas és szegényes”
helymeghatározások e környezetfestés legjobban ész
lelhető frazémái (KAFFKA 1940: 47; KAFFKA 1940a:
293). A Kaffka-próza regionalizmusában a kortársak
4. kép. Tornác, mint a vidéki idill polgárias toposza Forrás: Fortepan 6300, adományozó Erdőssy Béla (1908)
közül csak Kosztolányi látja meg, később őt idézve Radnóti rögzíti a szerzői életműnek a kisvárost áb
rázoló magatartásában fellelhető, csodákra és má
giára nyitott szemléletmódot (BODNÁR 2001: 14;
RADNÓT11934: 5). Azt az egyszerű oppozíciókra épí
tő modellt, amely már a tárcaregónynek is sajátja volt.
A „nyugatosoknál" a vidéki szcénák a panoptikusság fogalmait idézik, ám esetében nemcsak a vidéki típusok és helyszínek katalogizálásáról van szó, világukban a hatalom összefüggéseiben kontextust nyerő teatralitás elméleti lehetőségei is felvillannak. Jeremy Bentham kör alakú börtön koncepciója az őt idéző, teóriáját a mo
dem hatalomelméletekkel összeolvasó Michel Foucault rendszerében a mindent látó tekintet narratív szerkezetét modellezi (FOUCAULT 1990: 267-311). Ez a struktúra uralja a vidékről szóló témafelvetéseket, a modemitás alkotóinak modelljei Radomir Konstantinodé A vidék filozófiája (Filozofija palanke, 1969) című munkájának kategóriái alapján is besorolhatók. Konstantinodé a vi
déket elsősorban egyszerű és magába zárt, önmagát ismerő világnak látja, olyan organizmusnak, amelyet a mindenbe betekintés zsarnoksága, a mindenre ki
terjedő átláthatóság szelleme leng be, amelynek he
lyei az allegorikus színház jelenetezésében tárulnak fel (KONSTANTINOVIC 2001: 12, 17, 34).
A határtalan tér sokszor a szabadság és végtelen
ség konnotációival telítődik, a tágasság szabadsága a behatároltság, az elhagyhatatlanság, a kiúttalanság ismerősségével áll szemben. A mindenhová behato
ló tekintetek horizontja a vidékiséget témául választó Flunyady-szöveg, A tigriscsíkos kutya bevezető so
raiban is kirajzolódik: „A harmincezer léiekszám körüli városnak jóformán minden polgári rendű nője és férfija ilyen lelkes gondossággal ellenőrzött házban lakott."
(HUNYADY 1938: 6.) A történet a továbbiakban a tel
jes magányt kiiktató vidék mítoszát építi: „De hát úgy látszik, hogy az ötvenezer lakoson aluli városok társa
dalma élesebben tudja megfigyelni a lelki dolgokat, mint Proust." (FIUNYADY 1938: 9.) Az alkotó Logody
első ebédje című kisprózája nemcsak a vídékíség és az áttekinthetőség koncepciójába illő térdimenziókban talál otthonra. A kisváros pénzintézetének enteriőrjei a Hunyady-próza helyeinek szakrális dimenzióiba, a kö
zösségi és nyilvános terrénumok szentté, szentéllyé alakításának tartományába igyekeznek: A vidéki bank pontos mása volt a központi anyaintézetnek, Az üveg- festményű ablakok a fiók márványos pénztártermét is olyan jellegűvé tették, mint egy dóm főhajója. Belső lif
tek jártak az épületben, csőposta volt, a fogadószobák
ban préselt angol bőrbútor." (HUNYADY 1942: 124.) A kisváros és a vad vidék burjánzásának bemu
tatásán túl a Nyugat szerzőinek életműve szívesen ábrázolja a kelet-közép-európai városszerkezeti kü
lönlegességeket, a tanyasi és falusi közegeket, az egymástól elütő helyszínek közt haladás kalandjait.
A plasztikus színekkel festett Hunyady-publicisztika, a Két menyasszony (1927) egy külvárosi fotográfus
műhely kirakatában megpillantott fénykép látványából bontja ki alapötletét. A retusálatlan cselédarcok közt felbukkanó jelenet, egy vérbő „paraszt Don Jüant" és két feleségét megörökítő esküvői kép, amely a vidék különlegességeket teremtő, unikumokat sűrítő at
moszféráját tematizálja (HUNYADY 1971: 50-52), A Nyugat vidéki tablóinak konvenciói egy már a lap megszűnése után megjelent szintetizáló igényű csa
ládregény kömyezetfestésében összegződnek. Lesz- nai Anna könyve (Kezdetben volt a kert) nemcsak a női sorsok és beszédmódok, az emancipációs utak felvázolása, hanem hasonló regionális retorémái miatt is kiegészítője Kaffka Margit térfelfogásának, hozható párhuzamba Kosztolányi, Csáth, Hunyady város és vi
dék ellentéteiből épülő világainak. A kötet a századelő
szociokulturális környezetét tematizáló, a magyar és a világtörténelem eseményeit a családtörténeti narratíva eszközrendszerébe illesztő próza, amely a Vasárna
p i Kör és a Nyugat intellektuális köreit és kapcsolat- rendszereit felfestve az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásának' élményét a korszakváltás szellemi és társadalmi anomáliáinak sokoldalú bemutatásával előlegezi.
Lesznai modelljei a mikrovilágok mozdulatlanságá
nak kifejezésére a por szimbolikáját használják, a zárt
ság képzetei közt a vasútállomás tereit is fontos helyen szerepeltetik. A kert a Kaffka Margit-féle természet
rajzot az életutak és társadalmi harcterek záródását, nyugvópontjait kifejező gesztusokat idézi. A történet a főváros apoteózisának ellenpontjaként a vidék fel- magasztalását is megmutatja: „Budapest nem Ma
gyarország! Alapjában véve m ind vidékiek vagyunk. ” (LESZNAI 1966: II: 193.) Lesznai regényének budai jeleneteiben a nyugalom szigetének Kosztolányi-féle képzetei erősödnek fel, miközben a pesti látkép nagy
városi kellékei és tereptárgyai is a kisvárosi világok dimenzióiban látszódnak: „A budai hegyek felett soká késlekedik a tűnni nem akaró rózsás alkony; a folyam ezüstszalagját ezernyi aranygombostűvel szegezik a gázlángok a parthoz." (LESZNA11966: II. 218.) Idegen földön
A modern magyar irodalomban az amerikai utazás emlékképe, az „ígéret földjeként” emlékezésekbe ön
tött térség, a beteljesülő (Bíró Lajos, Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért) vagy derékba tört karrierlehetősé
gek, sorsesemények (Hunyady Sándor) szimbóluma.
A Nyugat nemzedékeinek Amerikával kapcsolatos el
képzelései nemcsak egy-egy novellában bukkannak fel: néhány, az utazás emléktöredékeit feldolgozó esz- szé is témájául választja őket. Ha az amerikai utazás tapasztalatának nyomában járunk, a Hunyady-oeuvre e szeletének vizsgálatához a legérdekesebb útnak az amerikai témájú írásokból készült, válogatás, a Nórán kiadásában 2002-ben napvilágot látott összeállítás tanulmányozása bizonyulhat. Bár az írások nagyobb része könyv alakban, az 1970-es Vécsei-féle, publi
cisztikai írásokat szemléző gyűjteményben (Álmatlan éjjel) olvasható volt, a Kőrössi P. József és Urbán Lász
ló szerkesztésével jegyzett gyűjtemény kompozíciós megoldásai, a témát érintő szövegek katalogizálásá
nak igénye tárja fel legjobban a Hunyady-féle ameri
kai kaland természetét. A kiadványt lapozva az utazás szépirodalmi reprezentációjának variabilitásával, a modern életformákat és élettereket szemrevételező narratív mintázatokkal, az alkotóra jellemző karakteres vonással, a nyugati metropolisz dimenziói közt is a magyar város és vidék távlataival, sajátosságaival szá
moló, a „kis világok” modelljeiben gondolkodó lokális hanggal szembesülhetünk (KOVÁCS 2013: 82).
A világutazók szépirodalomban otthonos alakjai, ahogy Faragó Kornélia írja a kortárs szerb próza kimoz
duló, hazájuktól elszakadó hőseiről, „az utazás-toposz poetizálásának és ironizálásának megkerülhetetlensé- gét történeti-lokális, térségtörténeti összefüggésekbe helyezik" (FARAGÓ 2005: 35). A Nyugat második ge
nerációjához kötődő Hunyady amerikai témájú írása
it olvasva egyet érthetünk a monográfus, Vécsei Irén azon megállapításával, amely szerint az író külföldön született írásaiból a magyarság és a magányérzés
hangja szól a legerősebben (VÉCSEI 1973: 178). Ha ehhez hozzá fűzzük azt, hogy néhány Amerikában született szöveg hangulatát a saját témától és kultu
rális horizonttól való elszakadás képtelensége jellemzi, látható, amerikai történeteit lapozgatva az az érzésünk lehet, hogy valójában a szerző erdélyi, bácskai, pesti témájú novelláit és tárcáit olvassuk, amelyeknek a kül
földi szcéna csupán laza, néha ötletes és szellemes megfigyeléseket tartalmazó, néha azonban nem túlsá
gosan komplex módon háttérbe állított kerete.
Nem tartozik a kevésbé hitelesen működő szöve
gek közé a 2002-es összeállítást indító, Amerika felé című írás, amely a Mediterráneum közegeit, köztük Genova mikroklímáját plasztikusan festő részleteivel a kivándorlók hajójának teljes társadalmi panorámá
ját nyújtó modelljét kínál. Hunyady e rövid írásában az
„úszó palota” totális és köztes tere valódi „nem-hely
ként” ábrázolódik, ahol azonban aktuális és aktualizál
ható társadalmi problémák is megfogalmazódhatnak:
„Délfelé szomorú csapat jelenik meg a mólón. A Balkán és Kelet-Európa mindenféle népeiből összevetődött kivándorlósereg." (HUNYADY 2002: 15.) Az USA-ba érkezés után született darabok, a New York-i utcát megörökítő pillanatfelvételek a pesti nyilvánosság kö
zegeit rögzítő Hunyady-írások technikáit követik, ám adekvát hangon megszólaló, autentikus atmoszférát teremtő skiccekként is sikeresen működnek.
Hunyady regionális hangulatú karcolatai a milliós metropolisz közegeiben is helyet találnak (5. kép).
Az először az Ellenzékben publikált, Az első huszon
négy óra New Yorkban című írás kis életképei olyan nagyvárosi villanások, amelyek a hazai dolgok idegenbe adaptálásának kísérletei (HUNYADY 2002a: 17-22).
5. kép. New York Bowery a Grand Street-től északra Forrás: Fortepan 95124, adományozó Magyar Földrajzi Múzeum (1911)
AzAjtónyitogató szellem című rövidpróza, a short story egyetlen momentumra épülő technikáihoz híven, a technicizáltság bonyolultságának élményét, az önmű
ködően nyíló ajtó félelmetes és nyomasztó jelenségét szemrevételezi: „Félelmetes érzés, mintha szellemek közt járna az ember. Megmagyarázták, hogy az ajtók elektromos hatásra nyílnak, csakugyan maguktól, és nem titkos gombnyomásra." (FtUNYADY 2002a: 19.)
A kivándorláshoz és Amerikához kapcsolódó mo
tívumok vissza-visszatérő eleme a „sziget”, az onnan menekülő vagy onnan kirajzó száműzöttekkel. Az eb
ben a publicisztikában olvasható karcolatok közül az Apró magyar dolgok és az Amerikaiak a kis magyar kocsmában az idegen tengerben megszülető nosztal
gikus hazai sziget rajzai. A Néger Mariska filmbe illő ötlete, a magyarok közt egy farmon nevelkedő, ma
gyárul kiválóan, de angolul alig beszélő fekete konyha
lány „szenzációs” története: „Minden rendben volna, a neve, a főztje, a mozdulat, ahogy belekavar a hosz- szú fakanállal egy fazékba, a mosolya, amikor örvend, hogy jó volt az étel. Csak éppen néger. Teljesen né
ger. " (HUNYADY 2002b, 33.)
A modem város ellentmondásainak ábrázolása a témát aprólékosan kidolgozó Hunyady-írásokban is tükröződik, ez történik a Gyönyörű vasárnap New Yorkban című karcolatban. A funkcionálisan differenci
ált, nyilvános és intim tereinek egyediségét felszámo
ló globális város krónikásaként az alkotó láthatatlanul is a számára otthonos kelet-közép-európai közeggel hasonlítja össze sétája során az amerikai nagyvárost.
Teszi ezt úgy, hogy a city monumentalitásának meg
ragadásához új szemléletmódot is megpróbál érvé
nyesíteni. Az „amerikai” sketch-ek a téma világirodalmi és szociológiai tendenciáit is követni igyekeznek, így választják a tömeg mozgatását, elemeire, identitásaira bontását gyakori szempontjukul: „Aki ebbe az áradat
ba bekerült, annak mennie kell, amerre a többi megy.
[...] Itt nincs egyéni elhatározás, csak kollektív akarat.
El kellene pusztulni, vagy meg kellene bolondulni an
nak a hangyának, akinek eszébe jutna, hogy ő egyéni
ség. " (HUNYADY 2002c: 44-45.)
A Giambattista Vico megfogalmazásában a no
menklatúra és a koreográfia szertartásrendje által meg
határozott földrajzi modell idegenje, a távoli földekre vetődő utazó, természetes módon ad otthoni nevet a városoknak, hegyeknek, tengerszorosoknak, hegyfo
koknak, domesztikálva ezzel az idegen térséget, legyűr
ve az ismeretlen nyomasztó érzését (VICO 1969: 456, 466). Hunyady amerikai történetei egyrészt a peregri-
náció összehasonlító tapasztalatával bírnak, másfelől az idegen kultúrára egzotikumként tekintő magatartás mellett a hontalanság, számkivetettség tranzittereiben gondolják újra a kivonulások kultúrtörténeti toposzait.
E témakörhöz kapcsolható a szerző Dekadens Mor- gan-unoka című írása, amely a fogyókúrája miatt az utcán elájuló gazdag lány szarkasztikus portréja: „Ami pedig az üres gyomrot és a »színvonalon alul táplált«
fizikumot illeti: a kisasszony éppen - fogyasztotta ma
gát. Benne volt a kellős közepében a legenergiku- sabb fogyókúrának.’’ (HUNYADY 2002d: 49.) A valós élményt valódi, megélt tapasztalatként tálaló történet persze kísértetiesen hasonlít Hunyady jellegzetesen hazai, a pesti mulatók világában játszódó, az Éjszaka című novellája éhségtől elájuló prostituáltjának törté
netére: „M ert olyan túlterhelt a piac abban a cikkben, amit árulni akarnának, hogy íme: ennek a könnyelmű városnak ily gazdag éjszakai gócpontján is megeshe
tett, hogy elszédült az éhségtől az egyik legcsinosabb és legravaszabb kis gésa. " (HUNYADY: 1938c, 83.)
Az exodus várakozásmotívumát a szerző etnikai és társadalmi típusokat ábrázoló karcolatai is gyakran feldolgozzák. E publicisztikákban a köztesség térelvá
lasztói, köztük a hajók és a fogházak szcénái, az USA virtuális határvonalaként működő, az átmenetiség lik
vid lebegését megtestesítő Ellis lsland-i börtönsziget is gyakran megjelennek. A jellegzetesen amerikai helyszí
neket bemutató jelenetek poétikai megoldásai az alko
tó jól sikerült, budapesti vagy kolozsvári helyszíneket és embertípusokat megörökítő szövegeinek motívumaival mutatnak erős rokonságot, folytatva ezzel az utazók új földeket birtokba vevő cselekvéssorának ókortól jelen lévő hagyományát. Az USA határa, az Ellis Island spe
ciális geomorfológiai helyzete, szimbolikus szerepei, sziget voltának utópisztíkussága miatt is a számkivetett- ség metaforája. A börtönsziget rítusokból, tiltásokból és kizárásokból szerveződő hely, amely a vágyott új haza megközelítésének akadályaként számos helyen, köz
tük John Dos Passos már idézett regényében (Man
hattan Transfer), Charlie Chaplin Chaplin, a bevándorló (Chaplin, the immigrant, 1917) című filmjében és Fran
cis Ford Coppola nagyszabású maffia-eposza, a Ke
resztapa-trilógia második részében (The Godfather II., 1974) is fontos szimbólumként bukkan fel (CFHAPLIN, 1917; COPPOLA II., 1974). Az Ellis Island vasajtói, fa
lai, a kopár térség létformája közt bolyongó hőseinek tapasztalatai Hunyady amerikai írásainak poétikai meg
oldásai közé is beépülnek. A purgatorium című Hunya- dy-publicisztika kivándorló házaspárja, az alászállás térelválasztókon fokozatosan áthatoló szertartásrendjét követve, a hatalom és a láthatóság viszonyrendszeré- Ö S S Z E G Z É S
ben jellemzett helyeket, az emberfajtákat összegyűjtő olvasztótégelyeket, az üvegfelületeik áttekinthetőségé
vel jellemezhető terepeket, az alkotó prózájának ottho
nos motívumaival, a pályaudvar és a kávéház átmeneti terepeinek szimbólumával összekapcsolva idézi meg;
„A börtön olyan volt, mint egy üvegtetejü, óriási pálya
udvar, ahol össze van keverve az első osztályú váró
terem a harmadikkal. [...] Mindenféle bőrszín és fajta.
Néger lány, aki szemüveget visel és Kropotkint olvassa.
Fehér emberek, akik alig valamivel különbek a majom
nál. " (HUNYADY 2002e: 56-57.)
Hunyady Sándor amerikai témájú írásai a kulturális hódítás toposzait használják, bennük az utazás köze
gében a saját mintáit környezetére kényszerítő idegen története beszélődik el. A kultúraközvetítő utazók moz
gásuk közben a helyben maradó, ám eltérő identitását a találkozások közegében megjelenítő csavargó kultúratu
dományból ismert toposzát is szerepeik részévé teszik.
A dolgozat részletezően kifejtett témái közt a kö- zép-kelet-európai város tipikus szociokulturális jegyei, térképzetei, a szépirodalmat is megérzékítő képei szerepelnek. A nagyváros, az utca, a híd a bérház, a kisváros valamint az utazás eszközei, köztük a hajó, a modernitás magyar irodalmának saját szabályok sze
rint működő helyei. A tanulmány a Hunyady-próza e motívumokat körüljáró példatárát a modernség, első
sorban a Hunyady szellemi környezetét is adó Nyugat folyóirat alkotóinak azonos invenciójú szépirodalmi da
rabjaival szembesíti. A térség élményét visszatükröző, domborzati formákban szívesen gondolkodó irodalmi
szövegeket áttekintve, jól követhető és motivikus is
métlődéseket mutató irányok látszanak kibontakozni.
Az utazás, a kimozdulás médiumai végül a szabadság helyett az elhagyhatatlansággal és a vidékiséggel ösz- szekapcsolódó élményeket sűrítik. A terek a rögzített társadalmi identitásról leszakadó figurák karneváli játé
kait működtetik. Hunyady Sándor prózája, egyedisége mellett is, ezt a kor irodalmában alaposan körüljárt él
ményanyagot tükrözi vissza.
Hunyady rövidprózája, a vizualitás műfajaihoz kötő
dő technikáinak látásmódjával, a városi tér érzékelésé
nek esszéisztikus kidolgozású teorémáihoz is köthető.
Ez az érzékelési mód a semmittevést legitimáló helyzet
hez, a bűntelen szemlélődés szerepeihez kapcsolódik.
A szerző leíró technikáiban akár a Honoré de Balzac-i, Walter Benjamin-i látásmód érvényesülését is láthatjuk, narrátorai valóban a „szem gasztronómiájának” készle
tében elmerülő részletezés, lajstromozás akcióit hajtják végre. A város felfokozott ritmusú, kontúrjait és kiter
jedéseit állandóan változtató közegében a ráérős séta nyugalmával mozgó narrátorok érdeklődése a „köznapi létben hemzsegő” intellektuális cselekvéssorok felé for
dul, amelyek a műalkotást létrehozó mechanizmusok
ban esztétikummá, szépirodalommá válnak.
A modern metropolisz végtelen univerzumának csomópontjait, térelválasztóit szemléző szövegekben, képző- és filmművészeti darabokban a nyugat-euró
pai nagyvárossal és egy rövid utazás erejéig az USA kulisszáival is ismerkedő, azzal prózájában is élén
ken foglalkozó Hunyady Sándor atmoszfératerem
tő eszközei, narratív struktúrái távolabbi vagy közeli párhuzamokra lelhetnek. Az idézett alkotók nemcsak szereplőik gyakori, valódi kimozdulással járó kóbor
lásai miatt juthatnak eszünkbe Hunyady olvasásakor.
A szerző világának „helyben”, rögzített, vagy szűk te
rekben (pl. bérház) utazói a virtuális kimozdulás világiro
dalmi hagyományába is jól illeszkednek. Az alkotó írói műhelyével kapcsolatba hozható szövegek példatára bőséges: a felsorolásból kibontakozó elemzés célja a klasszikus irodalmi modernség locusainak működése, a mentális terek ídentitásképző erejének bemutatása, tendenciáinak kirajzolódása volt.
H IV A T K O Z O T T IR O D A L O M
BACHELARD, Gaston (2011): A tér poétikája. Ford. BERECZKI Péter. Budapest: Kijárat Kiadó.
BÍRÓ Lajos (1911): A sajtó. Budapest: Politzer Kiadó.
BODNÁR György (2001): Kaffka Margit. Budapest: Balassi Kiadó.
BOLLOBÁS Enikő (2005): A z am erikai irodalom története. Budapest: Osiris Kiadó.
CSÁSZTVAY Tünde (1997): A Hét bagoly esete a magyar irodalomban, Budapesti Negyed (Tömegkultúra a századfordulós Budapesten) (5) 3 -4 . 243-264.
FARAGÓ Kornélia (2005): Közelség és különállás: A jelenkori szerb regény perspektívájáról. In: FARAGÓ Kornélia: Kultúrák és narratívák:
A z idegenség alakzatai. Újvidék: Forum Kiadó, 29-39.
FÖUCAULT, Michel (1990): A panoptikusság. Ford. FÁZSY Anikó. In: FOUCAULT, Michel: Felügyelet és büntetés: A börtön története. Buda
pest: Gondolat Kiadó, 267-311.
GYÁNI Gábor (1992): Bérkaszámya és nyom ortelep: A budapesti m unkáslakás m últja és jelene. Budapest: Magvető Kiadó.
GYÁNI Gábor (2008): Budapest - túl jó n és rosszon: A nagyvárosi m últ m int tapasztalat. Budapest: Napvilág Kiadó.
HANÁK Péter (1988): A Kert és a Műhely. Budapest: Gondolat Kiadó.
HANSÁGI Ágnes (2014): Tárca - Regény - Nyilvánosság: Jókai M ór és a m agyar tárcaregény kezdetei. Budapest: Ráció Kiadó.
KESERŰ Katalin (2007): A kultúra jelentősége a századforduló városépítészetében. In: A századforduló. Budapest: Kijárat Kiadó, 245-254.
KONSTANTINOVIÓ, Radomir (2001): A vidék filozófiája. Ford. és szerk. RADIOS Viktória, Budapest: Kijárat Kiadó.
KOVÁCS János (1911): Sue hatása a m agyar regényirodalomra. Kolozsvár: Kő- ás Könyvnyomda.
KOVÁCS Krisztina (2012): A köztesség és a totalitás terei Hunyady Sándor novelláiban: Bérház, szanatórium, nyilvánosház. Évkönyv: Tanul
mánygyűjtemény, Újvidéki Egyetem, M agyar Tannyelvű Tanítóképző Kar (6) 1 ,3 2 -4 1 .
KOVÁCS Krisztina (2013): Az utazás metaforái, kimozdulás és gyarmatosítás: Hunyady Sándor amerikai témájú írásai, a hajó motívuma Hu- nyady kisregényében. Forrás (45) 12, 89-89.
KOVÁCS Krisztina (2014): Por - Sár - Köd - Folyó - Sziget: Megjegyzések a vajdasági magyar irodalom néhány szimbólumának kérdéséhez.
Literatura (31) 4, 381-394.
KOVÁCS Krisztina (2016): Városképek a magyar irodalmi modernségben. A cta Historiae Litterarium Hungaricarum (32) 1 ,1 7 1 -1 8 4 . LENGYEL Géza (1907): A töm eg-lakás. M űvészet (6) 6, 295-299.
MUKAROVSKY, Jan (2007): A funkciók problémája az építészetben. Ford. BENYOVSZKY Krisztián In: MUKAROVSKY, Jan: Szemiológia és esztétika. Pozsony: Kalligram Kiadó, 79-81.
KNOCPI, Plabbo (2005): Das Grandhotel. In: GEISTHÖVEL, Alexa - KNOCH, Habbo: Orte d er M oderne: Erfahrungswelten des 19. und 20.
Jahrhunderts. Frankfurt-New York: Campus Verlag, 131-140.
FIADNÓTI (RADNÓCZI) Miklós (1934): Kaffka M argit művészi fejlődése. Szeged: Értekezések a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegye
tem Magyar Irodalomtörténeti Intézetéből, 14.
SZAJBÉLY Mihály (2010): Jókai Mór. Pozsony: Kalligram Kiadó.
TAMÁSKA Máté (2015): Donaumetropolen. Wien - Budapest Stadträum e d er Gründerzeit. Tér és társadalom a dunai m etropoliszokban.
Bécs és Budapest a dualizmus korában. Salzburg-Wien: Müry Salzmann Verlag, VÉCSEI Irén (1973): Hunyady Sándor. Budapest: Gondolat Kiadó.
VICO, Giambattista (1979): A z új tudomány. Ford. DIENES Gedeon - SZEMERE Samu, bev. tanulmány: ROZSNYAI Ervin. Budapest: Aka
démiai Kiadó.
H IV A T K O Z O T T S Z É P IR O D A L M I M U N K Á K
ÁGAI Adolf (PORZÓ) (1908): Utazás Pestről Budapestre: 1843-1907. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság.
BABITS Mihály (1982): A világosság udvara. In: Babits M ihály összegyűjtött versei. Szerk. BELIA György. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 51-54.
BABITS Mihály (2001): Tímár Virgil fia. Budapest: Magyar Könyvklub.
BAUM, Vicki (1929): M enschen im Hotel: Ein Kolportagerrom an m it Hintergründen. Berlin: Ullstein Verlag.
DOS PASSOS, John (1953): M anhattan Transfer. Boston: Houghton Mifflin Company.
DOS PASSOS, John (1973): M anhattani kalauz. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.
HUNYADY Sándor (1935): János bácsi. In: Hunyady Sándor: A z ötpengős leány. Budapest: Athenaeum, 113-126.
HUNYADY Sándor (1935a): Bakaruhában. In: Hunyady Sándor: A z ötpengős leány. Budapest: Athenaeum, 138-154.
HUNYADY Sándor (1935b): A fog. In: Hunyady Sándor: A z ötpengős leány. Budapest: Athenaeum, 50-67.
HUNYADY Sándor (1935c): Lovagias ügy. In: Hunyady Sándor: A z ötpengős leány. Budapest: Athenaeum, 68-76.
HUNYADY Sándor (1938): Szivarhalál, in: Hunyady Sándor: A tigriscsíkos kutya. Budapest: Athenaeum, 123-125.
HUNYADY Sándor (1938a): A tigriscsíkos kutya. In: Hunyady Sándor: A tigriscsíkos kutya. Budapest: Athenaeum, 5-19.
HUNYADY Sándor (1938b): Logody első ebédje. In: Hunyady Sándor: A tigriscsíkos kutya. Budapest: Athenaeum, 124-133.
HUNYADY Sándor (1938c): Éjszaka. In: Hunyady Sándor: A tigriscsíkos kutya. Budapest: Athenaeum, 79-83.
HUNYADY Sándor (1944): A lift. In: Hunyady Sándor: Egy sötét királyi család. Budapest: Keresztes Kiadás, 146-151.
HUNYADY Sándor (1971): Két menyasszony. In: HUNYADY Sándor: Három kastély. Szerk. VÉCSEI Irén. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 50-52.
HUNYADY Sándor (1992): Két kis angol. Budapest: Editorg Kiadó.
HUNYADY Sándor (2000): Családi album . Budapest: Nórán Kiadó.
HUNYADY Sándor (2002): Amerika felé. In: HUNYADY Sándor: A hajó királynője: Am erikai novellák, naplók, jegyzetek és emlékezések. Szerk, KÖRÖSI P. József - URBÁN László. Budapest: Nórán Kiadó, 13-16.
HUNYADY Sándor (2002a): Az első huszonnégy óra New Yorkban. In: HUNYADY Sándor: A hajó királynője: Am erikai novellák, naplók, jeg y
zetek és emlékezések, szerk. KÖRÖSI P. József - URBÁN László. Budapest: Nórán Kiadó, 17-22.
HUNYADY Sándor (2002b): Néger Mariska In: HUNYADY Sándor: A hajó királynője: Am erikai novellák, naplók, jegyzetek és emlékezések.
Szerk. KÖRÖSI P. József - URBÁN László. Budapest: Nórán Kiadó, 32-38.
HUNYADY Sándor (2002c): Gyönyörű vasárnap New Yorkban. In: HUNYADY Sándor: A hajó királynője: Am erikai novellák, naplók, jegyzetek és emlékezések. Szerk. KÖRÖSI P. József - URBÁN László. Budapest: Nórán Kiadó, 44-47.
HUNYADY Sándor (2002d): Dekadens Morgan-unoka. In: HUNYADY Sándor: A hajó királynője: Am erikai novellák, naplók, jegyzetek és em lékezések, szerk. KÖRÖSI P. József - URBÁN László. Budapest: Nórán Kadó, 48-50.
HUNYADY Sándor (2002e): A purgatorium. In: HUNYADY Sándor: A hajó királynője: Am erikai novellák, naplók, jegyzetek és emlékezések, Szerk, KÖRÖSI P. József - URBÁN László. Budapest: Nórán Kiadó, 56-57.
KAFFKA Margit (1940): Színek és évek. In: KAFFKA Margit: Színek és évek; Mária évei. Budapest: Franklin Társulat, 3-256.
KAFFKA Margit (1940a): Mária évei. In: KAFFKA Margit: Színek és évek; Mária évei. Budapest: Franklin Társulat, 257-400.
KOSZTOLÁNYI Dezső (1984): A nagy bérházba történt valami. In: Kosztolányi Dezső összes versei. I. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 18-19.
KÓBOR Tamás (1918): Budapest. Budapest: Franklin Társulat.
LESZNAI Anna (1966): Kezdetben volt a kert. II. Budapest: Szépirodalmi Kiadó.
MÁRAI Sándor (2002): Egy polgár vallomásai. /-//. Budapest: Európa Kiadó.
NAGY Ignác (1844): M agyar titkok. Tizenkettedik füzet. Pest: Hartleben Konrád Antal Kiadása.
NAGY Ignác (1844a): Az uracs. In: NAGY Ignác: Torzképek. M ásodik rész. Nagy Ignác munkái. IV. Pest: Hartleben Konrád Antal Kiadása, 251-285.
H IV A T K O Z O T T FIL M E K
CHAPLIN, Charles (1917): Chaplin, a bevándorló. Gyártó: Charles Chaplin Production. Játékidő: 20 perc.
COPPOLA, Francis Ford (1974): A keresztapa. II., Gyártó: Paramount Pictures. Játékidő: 200 perc.
GOULDING, Edmund (1932): Grand Hotel. Gyártó: Metro-Goldwin-Mayer. Játékidő: 112 perc.
RUTTMAN, Walter (1927): Berlin, egy nagyváros szim fóniája. Gyártó: FoxFilm. Játékidő: 62 perc.
