Irta Valentin Katajev
SZIGET MÉLYÉN n é h á n y palatető látszott. Föléjük
"emelkedett a: háromszög- letű kis templom, a borús égbe meredő egyenes,, fekete kereszt-
j é v e l . ' - A . k ö v e s p a r t kihaltnak lát-
szott, a tenger elhagyatottnak, .több száz mérföldre. De ez csak Játszat volt.
• Egyszer csak; messze a tenge- ren hádihajó; vagy kereskedelmi gőzös halvány körvonalai mu- tatkoztak. É s abban a szempil- l a n t á s b a n zajtalanul és könnye-
dén — mintha álomkép lenne, vagy mese — odább siklott egy gránittömb és b a r l a n g tárult
•fel :á helyén. A barlangból há- rom messzehordó ágyú emelke- d e t t fel." A .- tenger szintje fölé
emelkedtek, előre csúsztak és megálltak.- A három ijesztőn hosszú cső magától fordult, úgy -követté az' ellenséges hajót, akár á mágnest. A vastag acélrovát- kákban és az egybefutó vája- tokban sűrű, zöld olaj csillogott.
Az erőd kisszámú legénysége ós egész berendezése mélyen a sziklába v á j t kazamatákban he- lyezkedett el. A szűk fülkében, amelyet lemezfal választott el az üregtől, együtt lakott a helyőr- ség parancsnoka és a politikai
biztos. A fiaiba mélyített heve- rőkön -ültek . éppen. Asztal volt Jíözöttük. R a j t a kis villany- lámpa; égett. Ennek a fénye va- . kítón - villámlott a ventilátor
korongján. ..Száraz. szél : lebeg-
tette az asztalon heverő jelenté- seket. A ceruza ide-oda gurult a négyzetekre osztott térképen.
A tenger térképe - volt. Ép most jelentették a parancsnoknak,
hogy a nyolcas számú négyzet- ben ellenséges aknakeresőt vet- tek észre. A parancsnok megcsó- válta a fejét.
Narancsszínű, vakító láng- nyelvek törtek az ég felé az ágyúcsövekből. Háromszoros sor- tűz reszkettette meg a vizet és a sziklát. A levegő nagy erővel csapott a fülbe. A lövedékek egymásután röppentek fel, tom- pa zúgással, mintha vasgolyó csapódnék márványhoz. -Es né- h á n y - p e r c múlva a visszhang adta hírül,; hogy felrobbantak.
A • parancsnok és a politikái biztos csendben - néztek egymásra.
Szó nélkül is megértették: á szi- get minden oldalról, körük van zárva; az -összeköttetési vonalak elvágva; maroknyi hős csapat védelmezi az ostromolt erődöt a szakadatlan tengeri és légitáma- dások'. ellen m á r több mint égy hónap óta; a bombák dühödt szívóssággal csapnak le a szik- lákra; torpedóvétők és roham- csónakok cikáznak köröskörül;
az ellenség rohammal a k a r j a be- venni a szigetet, de a gránit-
sziklák rendíthetetlenül állják;
m'ajd . messze visszavonul a ten- gerre; erőt gyűjt, . átcsoportosít
és újból támadásra lendül;
gyenge pontot keres, de:.' nem talál. . • .'.:. . ::.
A h a d i a n y a g és az élelmiszer egyre fogyott, A pincék kiürül- tek. A parancsnok és a biztos órák hosszat üldögéltek a jelen- tések mellett. Számítgattak, ösz-
•szevontak. Mégpróbálták kitolni a rettenetes pillanatot. De a ki- bontakozás közeledett. É s most eljött az ideje.
— Nos? — mondta végül á biztos.
— í g y v a g y u n k h á t — m o n d t a á parancsnok. — Vége.
— Akkor h á t írd.
A parancsnok minden sietség nélkül felnyitotta a naplót, órá-.
j á r a nézett és jól olvasható írás- sal elkezdte: „Ma reggel óta tü- zeltünk valamennyi lövegből.
17 ó r a 45 perekor lőttünk utol- sót. Több töltényünk nincs. Az élelmi szer készlet még 24 ó r á r a elegendő."
Becsukta a naplót, azt a vas- kos, könyvviteli könyvet; zsinór fűzi azt á t és viaszpecsét hitele- síti. K i s ideig tenyerén tartotta,
0m i n t h a s ú l y á t akarná- megálla- pítani, m a j d letette a polcra.
— Ez a helyzet, biztos — mondta mosoly nélkül.
Kopogtattak az ajtón.
— Szabad.
Belépett a szobába az ügyele- tes, csillogó köpenyéről patak- zott a víz. Kis alumíniumhen- gert tett az asztalra.
— Palack? 7
— Igenis.
— K i dobta le?
-y Német vadászgép.
A parancsnok lecsavarta a te- tejét, bedugta két u j j á t a pa- lackba és összesodort papirost húzott ki belőle". Elolvasta és
•összeráncolta szemöldökét. A
pergkmencédulán erőteljes, jól olvasható írással, kék t i n t á v a l ez a szöveg:
„Szovjet erőd- és ü t e g p a r a n c s - nok úr. Körül v a n n a k z á r v a minden oldal. H a d i a n y a g ós élelmiszer többjük m á r nincs.
Elkerülni . felesleges vérontás- a j á n l o k ezért kapituláció. Felté- telek: egész garnizon, p a r a n c s - nok és tisztek e g y ü t t ü t e g e k é t sértetlenül hagyni és fegyverte- lenül vonulni t é r r e templom mellé — ott m e g a d n i m a g u k a t . Pontosan 6.00 ó r a k o r középeuró- pai időben templom tetején kell lenni kitenni f e h é r zászló. F e j é -
ben megígérem életüket : még- hagyni. Ellenkező eset halál.
A d j á t o k meg m a g a t o k a t . N é m e t partraszálló erők p a r a n c s n o k : Von E w e r s c h a r p ellentenger- nagy."
A parancsnok á t n y ú j t o t t a a megadási feltételeket a biztos- nak. Az is elolvasta és í g y szóli az ügyeleteshez:
— Rendben van. Elmehet.
Az ügyeletes kiment.
— A zászlót a k a r j á k látni á templomon — m o n d t a elgondol- kozva a parancsnok, m i u t á n aa ügyeletes kiment.
— Igen — m o n d t a a, biztos.
— Látni f o g j á k — m o n d t a a parancsnok, felvéve köpenyét.—
N a g y zászló lesz a templomon.
Mit gondolsz, észre f o g j á k v e n - ni? Olyan kell, hogy feltétlenül észrevegyék Minél n a g y o b b n a k kell lennie. V a n r á időnk?
— V a n — felelte a biztos, s a p - , k á j á t keresve. — E l ő t t ü n k a z egész éjszaka. Nem f o g u n k el;
késni. A fiúk m a j d nekifeküsz- nek. Öriási lesz. Kezeskedem érté.
A
P A R A N C S N O K és a biztos megölelték és megcsókolták egymást. Erősen, f é r f i m ó d r a csókolták meg egymást, érezte az a j k u k a kicsérepesedett, ke- serű- bőr d u r v a ízét. Először csókolták m e g e g y m á s t az élet- ben. Siettek. Tudták, hogy erre többé nem lesz m á r idő.A biztos bement a helyiségbe és felvette a Lenin-mellszobrot a kis állványáról. Kihúzta alóla á málnaszínű plüss-terítőt. Az- t á n felállt a zsámolyra és le- vette a falról a vörös csíkot, amelyen a jelmondatok voltak.
A legénység egész éjjel v a r r - t a a zászlót, óriási volt a zászló, a l i g f é r t el a padlón. N a g y mat- róztűkkel és d u r v a matrózcér- n á v a l v a r r t á k össze, a legkülön- félébb anyagokból, mindenből, a m i használható csak akadt a matrózládákban.
" Röviddel h a j n a l előtt elkészült a zászló.
A k k o r a matrózok megborot- válkoztak utoljára, tiszta • inget vettek fel, a golyószórót átve- tették a nyakukon, zsebeiket te- letömték tölténnyel és egymás- u t á n elindultak a pallón fel- felé.
H a j n a l b a n von Ewerseharp k a j ü t j e a j t a j á n bekopogott az őrségparancsnok. Von Ewer- s e h a r p nem alüdt. Felöltözve fe- k ü d t a tábori ágyon. A pipere- asztalhoz ment, megnézte m a g á t a tükörben, kölnivízzel megtö- rölte a kis zacskókat a szeme alatt. Csak azután engedte be az őrségparancsnokot. Ez izgatott volt, üggyel-bajjal t a r t o t t a visz- sza a zihálást és kezét tisztel- gésre emelte.
— A zászló a templomon? — kérdezte szaggatottan von Ewer- seharp, a c s a v a r t elefántcsont tőrmarkolattal játszva.
— Igenis. M e g a d j á k ' magu- kat.
— Rendben v a n — mondta vou Ewerseharp. — K i t ű n ő hírt ho- zott. Pompás. Mindenki a fedél-
zetre. . . P e r c m ú l v a ott állt, lábát szét-
vetve, a parancsnoki hídon. Ép- pen világosodott. Sötét, szelest későőszi v i r r a d a t volt. Messze- látó j á n keresztül von Ewer- seharp megpillantotta a hori- zonton a kis gránitszigetet. Ott feküdt a szürke, zavaros tenger közepén. Az esetlen hullámok vad e g y f o r m a s á g g a l verődtek vissza a p a r t i sziklákról. A ten- ger olyan volt, m i n t h a gránit- ból vésték'volna ki.
A halászfalucska körvonalai fölé emelkedett a háromszögletű kis templom, a borús égbe me- redő egyenes, fekete keresztjé- vel. N a g y zászló lobogott a csú- csán. A reggeli szürkületben egészen sötétnek látszott, szinte feketének.
.— Szegény ördögök — mondta von Ewerseharp, — bizonyára fel kellett áld'ozniok az összes lepedőiket, hogy ekkora fehér zászlót v a r r h a s s a n a k . Bizonyára nincs mit tenni. A kapituláció nem kellemes dolog.
P a r a n c s o t adott.
A rohamcsónakok és torpedó- vetők flotillája elindult a szi- get felé. A sziget nőtt, közele- dett. M á r szabad * szemmel is látni lehetett á tengerészek csa- patát, a templom melletti téren.
E , pillanatban előbújt a málna- színű- nap. É g és víz között lét begett,...felső széle, a hosszúkás, füstszínű felhőbe veszett,'.az alsó a. t a r a j o s ;tengert seperte. A zord f é n y megvilágította a szigetet.
A zászló a - templomon .vörös lett, .akár . az izzó . vas. •
.:— Ördög vigye, ..be. szép — m o n d t a von Ewerscharp, —: a n a p vörösrer ' festette a , fehér zászlót. De m i n d j á r t kényszerít- jük, hogy fehér legyen. '
.. A szél erősen fodrozta a vizet.
A; hullámok a sziklákat csap- dosták. A hullámokat visszaverő sziklák, úgy zengtek, a k á r a bronz. F i n o m csengés reszketett a, vízpermetes levegőben. A . víz bugyborékolt és m i n t áz olvasz- tott' üveg, csobogott, sistergett.
E s . hirtelen, teljes erővel neki- csapódva a l á t h a t a t l a n akádály- nak, puskagolyóként száguldott vissza, szétrobbant, m i n t valami rózsaszín, forró gejzír.
A rohamcsónakok elérték a p a r t o t Mellig a habzó vízbe me- rülve, golyószóróikat f e j ü k fölé tartva, hullámokon szökellve, csúszkálva, elesve és újból, fel- tápászkodva, nyomultak a néme- tek az erőd felé. M á r fenn van- nak a. sziklán. Most ereszkednek le a nyitott lőrésekbe.,
Von E w e r s c h a r p ott állt, a parancsnoki híd k o r l á t j á b a ka- paszkodva. Szemét nem vette le
a' partról. E l r a g a d t a t v a nézte az ostromot. Arcán ideges rángató- zás: f u t o t t végig.
. — Előre, fiúk, előre!
:De hirtelen* borzalmas erejű földalatti robbanás reszkettette meg a szigetet. A lőrésekből vé-
res húscafatok és' ruhafószlá- nyok repülték fel. A sziklák!
e g y m á s r a -torlódtak, m e g h a s á d - tak. Megrepedtek, a mélyből á' felszínre törtek, majd- lezúdul- ták a hirtelen f e l t á r u l t s z a k a d é - kokba, ahol kiégett fémhalmaz-' ként hevertek a felrobbantott;
ágyúk. . . ' . • ' . A szigeten v é g i g f u t o t t a föld- rengés barázdája.
— F e l r o b b a n t j á k az ütegeket!'
— kiáltott fel von Ewerscharp:;
— Megszegték a fegyverszüneti
feltételeket. "
E
' P P E N A K K O R szép lassan fel-, hőbe b ú j t a nap. A felhő el- nyelte. A vörös fény, a m i eddig' komoran világította m e g a szi- getet és a tengert, kialudt. K ö - röskörül minden egyhangú,, g r á - nitszínű lett. Minden, — csak á' zászló nem a templomon. Von E w e r s c h a r p azt hitte, m e g ő r ü l t . Minden fizikai törvény ellenére','a hatalmas lobogó tovább is vö- rös m a r a d t . A szürke háttér, csak még erősebben emelte ki.
a színét. Szinte vakított. Ekkor', von Ewerscharp m é g é r t e t t min-, dent. A zászló sohase volt fe- hér. Mindig vörös volt. N e m is lőhetett más. Von Ewerscharp.
megfeledkezett róla, kivel liar-.
col. Nem optikai csalódás volt,, nem a n a p csapta be von Ewer-:
scharpöt. Ö m a g a c s a p t a be ma;, gát. •.. '.: /.'. •
Von Ewerscharp ú j parancsot;
adott. : . Bombázó-, harci- és vadász-,
g é p r a j o k emelkedtek; fel az. égbe-' Torpedóvetőki . a k n a k u t a t ó k és,
rohamcsónakok száguldottak , a
sziget felé, minden irányból. A nedves sziklákon a partraszál- lók ú j a b b lánca kapaszkodott fölfelé. Az ejtőernyősök ú g y hulltak a halászfalucska ház- tetőire, m i n t a tulipánok. A robbanások megreszkettették á levegőt,
É s a pokol középette, m i u t á n beásták m a g u k a t a templom fa- lánál, a h a r m i n c szovjéttenge-, rész a golyószóróit és gépfegy- vereit a négy é g t á j n a k fordí- totta — délnek, keletnek, észak- n a k és n y u g a t n a k . Ebben a szörnyű, végső órában egyikük se gondolt az életével. Az élet kérdése m á r eldőlt. Tudták, hogy meghalnak. De halálukban is mennél több ellenséget akar- t a k elpusztítani. Ez volt a harci feladatuk. E s ezt a végsőkig tel- jesítették.
Azonban az erők túlságosan egyenlőtlenek v o l t a k . . .
. A tégla- és vakolattörmelék- től éli epetten, amit a robbanó golyók ütöttek ki a templom fa- lából, koromtól feketélő, izzadr ságban és vérben úszó arccal,
sebeikben az u j j a s u k vattabélése, azzal tömték el, a h a r m i n c szov- jettengerész e g y m á s u t á n esett el, utolsó leheletéig tüzelve.
Fölöttük ott lengett a hatal- m a s vörös lobogó, amit n a g y matróztűkkel és d u r v a matróz- cérnával v a r r t a k össze, a legkü- lönfélébb [anyagokból, minden- ből, ami • használható csak akadt a matrózládákban.. Összevarrták a féltve őrzött selyemkendőket,
a málnaszínű gyapjúsálakát, a.
rózsás dohányzacskókat, a pi- pacsszínű t a k a r ó k a t és t r i k ó k a t A polgárháború története első kötetének bíborszínű kalikóköté-, sét és a cseresznyeszínű . atla- szon k i v a r r t Lenin- és Sztálin- képet — a kujbisevi lányok ájáíi- dékát — mind belevarrták ebbé
áz egyetlen, tűzpiros mozaikba;
Szédítő magasságban, a ro- hanó felhők között, ott lengett;
lobogott, lángolt a zászló, mint- h a ^láthatatlan, _óriás_zászlótartó hozná, minden a k a d á l y t legyőz- ve, csaták f ü s t j é n keresztül, előre, a győzelem f e l é
Fordította Gellért György
. Azt hiszem, hogy mióta csak áll a világ, még sohasem mutatkozott meg oly világosan és meggyőzően a munkának életet és embereket átalakító, ereje, mint ahogyan most, minálunk;
a munkások és parasztok államában:
.. .. Maxim Gorkij
