Grosschmid Béni Serleg-Beszéd

70

..La loi dóit suivre et non forcer Topinion publique". E z t a z

axiómát ő egészen megértette, magáévá tette és minden tudomá- nyos akciójában öntudatosan érvényesítette. S hogy ez az igaz- ság egyetemes erővel utat tört magának s az öröklési jog kodifi- kációját helytelen iramában megállította: ez az öröklési jog tu- dományának. azaz jelenleg élő legnagyobb képviselőjének Gros- schmid Béninek aere perennius érdeme.

Grosschmid Béni Serleg-Beszéd

Tartotta 1938 február 7-én. az ez évi Grosschmid Béni vacsorán, Dr. Gajzágó László, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter,

egyetemi ny. r. tanár.

Megilletődve emelkedem szólásra e nagy, ünneplő környezetben,

— az oly nagytekintélyű, immár történelmi missziót teljesítő Magyar

Jogászegylet oly megtisztelő m e g h í v á s á r a , — a Pázmány Péter Tu-

dományegyetem magas jogi kara érdemekben oly elismerten gaz-

ban is oly hatalmas tudós férfiú s igazi csöndes munkás magyar ha-

zafi, Grosschmid Béni, nagy nevének, — csodálatos és egészen kivé- / teles módon, közéletünk komoly, nagy férfiai által, — már életében

szentelt ez emlékserleggel kezemben.

Megilletődéssel töltenek él mind e nagyságok, e nagyságoknak találkozása... így, már pusztán nevének, Pázmány Péter nevének, említésére, a három évszázaddal ezelőtt, hazánk három részre dara- boltságának ez állapot állandósultságával fenyegető legszomorúbb, legszorongatottabb ideiben, — csodálatosan eltelve hittel és bizalom- mal nemzete jövőjében, — hazánk számára ama. időkben a legnagyob- bat, a legelérh'etetlenebbnek látszó legmagasabbat, egyetemet, tehát,

nak, hazánkban is otthont alapító Pázmány Péter nevének nagysága ragadja meg lelkemet.

Nehéz volna az ő neve .mellett puszta emlitéssel haladni el,

oly messze egymástól...

Pázmány Péter tudása égő fáklyaként világított be, — elsősor-

ban az ő maga számára, a saját lépéseinek vezérlésére, — nemzete

jövőjébe; —• korának kietlen sötétségéből, akkor, amidőn, egyetem-

alapítása helyett, inkább egy mélységesen szomorú De Profundis-t

értenénk meg és várhattunk volna tőle. De ez az ő tudása és tudáson

alapuló reménye századokra szólóan otthont adott hazánkban sok

annyi száz magyar komoly tudósfőnek és sok százezer, talán millió

tudni vágyó és tudás alapján tettre kész magyar ifjúnak. Ezzel ő te-

remtette meg melegágyát, talán az egyetlen igazit, mindenesetre so- káig az egyetlent, az azóta terebélyes fába szökött igazi, komoly m a g y a r k u l t ú r á n a k és tudásnak. És ne feledjük, hogy ezzel ő tette lehetővé azt is, hogy később, századok múltával, a magyar nemzet számára, sok annyi más tudósfő között, egy Grosschmid Béni is szü- lethessek és hozzá hasonlóan áldásosán működhessék és hathasson az ő általa teremtett Egyetemnek egyik, azóta oly sok nagy nevet szám- láló kathedrájáról, — és kizárólag e kathedráról.

Nem tehetek róla, de P á z m á n y Péter neve ö n k é n t felidézi lel- kemben Mária Teréziáét, nagy királyunkét, akinek bölcsesége Páz- m á n y egyetemét Nagyszombatról P á z m á n y kifejezett végrendelkezé- sének végrehajtásaképen a török kiveretése után a felszabadult or- szágrészbe, sőt túlmenően P á z m á n y végakaratán, a felszabadult or- szág szívébe, Budára,, a királyi várpalotába, helyezte at: „atque in Regia. nostra Palatia• illocare decrevimus"; és ezt a P á z m á n y egye- temét gazdagságokkal halmozta el, korában Európa leggazdagabb egyetemévé tette, fénnyel övezte és a kor k í v á n a l m a i n a k megfelelően a legt'elvilágosodottabb tanácsadók segélyével ú j életre szervezte át.

És ennyi bőkezűség mellett, „et hic munificentia nostra Regia instau- rata", telve bizalommal az igaz tudomány uralma iránt, — amelyet nem kell soha félteni és amelytől nem kell soha félni, — P á z m á n y egyetemét önállóságában, önálló jogi személyiségében, autonómiájá- ban, nem hogy autokrata módjára- csorbította volna, hanem ezeket m i n d messzemenően még növelte, ú j életre, ú j fényre, gyullasztotta.

P á z m á n y Péter és Mária Terézia e történelmi nagy tettei kéve- sugár világosságával világítanak be, — csak most m á r nem az ő számukra, hanem a mi számunkra, a magyarok millióinak számára,

— úgy vissza nemzeti életünk múltjába, amely bizalommal, önérzettel, sőt büszkeséggel töltheti el lelkünket, mint előre nemzeti életünk jövőjébe, amely iránt, — bár mélységesen szomorú időket élünk m a is, — nincsen több okunk csüggedni ma sem, mint oka lehetett volna még a teljes lethárgikus elcsüggedésre is, — akár a 150 évre. sőt hosszabb időre, Esztergomból az ország szívébe telepedett török miatt Nagyszombatra menekülni kénytelenült magyar hercegérseki széken ülő, és a 150 évre, sőt hosszabb időre, darabokra tépett, s külső és belső ellenség által dúlt Magyarország korát élő, és mégis a jövőbe nézve, egyetemet alapító, P á z m á n y Péternek, — vagy akár később a kifejezetten országainak teljes felosztására törő és hatalmas európai koalícióban reá, a szövetséges nélkül maradottra, támadó európai n a g y h a t a l m a k erejével a küzdelmet, — csak Istenben és saját népei- nek hűségében s erejében bízva, — egyedül felvenni kényszerült i f j ú magyar királynőnek, Mária Teréziának.

M i n d e két nemzeti n a g y u n k n a k szomorú időkben végbe vitt reményteljes nagy tetteit a jövőben teljes siker koronázta.

Egy serleg alapítása csak valóban nagyjelentőségű tényekhez k a p c s o l ó d h a t i k . . .

Megilletődve állok ez ephemer helyemen. Grosschmid Béni em- lékserlege előtt, amely helyre oly megtisztelő megbízatásom állított, hogy e serleg alapszabályai értelmében, habár csak m i n t egyetlen m ú l ó láncszem ama illusztris férfiak hosszú sorában, a k i k Grosschmid Béniről hasonló a l k a l m a k k o r az ő egyéni meglátásaik szerint e hely- ről már a múltban szólottak v a g y a jövőben — a d j a az Ég még so- k á i g szólhassanak és — szólani fognak, ez idei a l k a l o m m a l ón hal- lassam felöle az én szerény egyéni meglátásom szerint talán nem is egészen kompetens hangomat.

A n a g y ügyek, — és néha talán a kicsinyek is, — századokkal előbb kezdődnek és századokra szólnak kihatásaik. Ü g y éreztem tehát, hogy az első szó, amelyet szólok, amidőn Grosschmid Béni serle- géhez nyúlok, a h á l a szava kellett, hogy legyen azok iránt, a k i k n e k Grosschmid Bénit magát is, és azt a helyet, ahol kizárólag működ- hetett és a h o n n a n kizárólag hathatott, köszönhetjük. A n a g y tetteket évszázadok m ú l v a is n a g y tettek ós boldogság követik. A balgasá- g o k n a k és ballépéseknek évszázadok m ú l v a is ú j a b b balgaságok, bal- lépések és szenvedés a következményeik . . .

Grosschmid Béninek a saját generációjában nem j u t o t t k ö z v e k len közéleti szerep, ő csak a kathedráról, és kizárólag a kathedráról, tudta meghódítani a n á l á n á l fiatalabb generációk jogászvilágát. D e ezzel, t a n í t v á n y a i b a n r a j o k a t b o c s á t v a ' k i önmagából, egy-két gene- ráció múltával, — ami mindenesetre némi időveszteséget jelentett, — lelkes, sőt rajongó t a n í t v á n y a i n a k egyre növekvő seregén keresztül, a komoly tudással felkészült hazai ügyvédeken és b í r á k o n keresztül, csakhamar szellemi befolyása alá vonta, előbb, egész m a g y a r magán- jogi j u d i k a t u r á n k a t . M a j d ezzel, — mivel szokásjog szerint élő nép vagyunk, — csakhamar bűvkörébe s szellemi hatalma alá v o n t a ha- zánkban a m a g á n j o g terén a szokásjog képződését és a l a k u l á s á t : a nemzet ön-jogszabályalkotását. — Igen gyakran a „ m i t " , d e még gyakrabban a „ h o g y a n " és a „mily szellemben" azok, a m i k e tekintet- ben a főszerepet játszották. — Végeredményben, a k a r a t l a n u l is, tudo- m á n y a bűvkörébe v o n t a a m a g á n j o g terén a nemzeti n a g y Íratlan t ö r v é n y h o z á s t . . . A k a r a t l a n u l is igazi, hatékony, n a g y legislátorrá vált tehát egymaga a kathedráról •.. Csodálatos k a r i e r . . . H a t á s a e tekintetben hasonló az angol Jeremy Bentham-éhez, a k i n e k viszont írásai, irodalma, f o r m á l t á k á t mélyrehatóan h a z á j á n a k írott törvény- hozását. bár m a g a ez eredményeket jórészben meg nem érte, hanem, azzal a föltevéssel, hogy azokat I I I . G y ö r g y angol k i r á l y cselszövései, m i n t m a g á t kifejezte, a k a d á l y o z z á k meg, kielégítetlenül, sőt keserű- séggel szívében, szállott sírba: — de akiről már öreg k o r á b a n az an- gol fiatalabb, a megértő, generáció tisztelettel ú g y suttogta és tisz- t á n irodalmi hatása a l a p j á n csak ú g y emlékezett meg: — „the great legislator", „a n a g y törvényhozó" . . . A mi hálás k o r u n k a mi, h á l a

az Egeknek, még életében teljesen győzedelmes Grosschmid Béninknek is ehhez hasonló, bár némileg szerényebb, de épp oly igaz jelzőt ado- mányozott, amellyel széltében élünk évtizedek óta s amellyel illették őt a hasonló alkalmakkor e helyről előttem szólt nagy férfiak is m i n d : — „Praeceptor Hungáriáé"... Nem a magyar jogászság prae- ceptora, hanem egyszerűen: „Hungáriáé", amiből, bár szerényebben, de szintén kicsendül az, amit mondani akar: hogy Grosschmid, Bén i lm- , tása az egész magyarságra, nemzetlink m i n d n y a n n y i ó i n a k életére szól

a m a g á n j o g o n át, melyet tanított, melyre hatott és amely az ő biro- dalma.

De a hálán kívül más okaim is voltak, hogy Pázmány Pétert és Mária Teréziát Grosschmid Bénivel együtt említettem. Hisz éppúgy, m i n t országunk e két n a g y j á n a k világító, történelmi nagy tettei, ké- vesugár világával világít le a mi s z á m u n k r a Grosschmid Béninek, lehet, szerényebb, de mély, igazi tudós, jogászi m u n k á s s á g a is nem- zeti életünk m ú l t j á n a k legmélyebb mélységeibe, sőt a legkonkréteb- ben a n n a k legvitálisabb. organikus szövedékeibe: régi jogi életébe;

— a n n a k a g y ö n y ö r ű , sajátos, régi, nemzeti jogi életünknek a n a g y természeti, erkölcsi és faji erők által megbatározott és mozgatott, az érdekek és kötelességek súlya szerint gondosan lemérlegelt, kicsi- szolt, megszőtt, az összes emberi életviszonyokat, a legnagyobbaktól a legkisebbekig, elkísérő, azokat támogató, a z o k n a k erőt adó, — nemzeti erőt adó, — kifejlésiiket biztosító legorganikusabb szövedé- keibe, amely régi nemzeti jogunknak szépségeit, gyönyörűségeit, ha- talmas-erejét n á l á n á l , Grosschmid Béninél, jobban, gazdagabban, szeb- ben, ragyogóbban, méltóbban — csodálkozó szemeink előtt. — senki soha fel nem fedte: — annak, a szemek elől elvont, elrejtett, de a dolgok lényegébe és a lelkek mélyébe beírt jognak, melyet a társa- d a l o m t u d o m á n y , — ha orvostan volna, — a társadalmi biológiának, a nemzetek élettanának, a nemzetek élete, boldogulása, fennmaradása, érvényesülése t a n á n a k legfontosabb részébe: _— a nemzeti élet leg-

vitálisabb funkcióinak köbébe, utalná . . . y

Grosschmid Béni nem volt sem jogbölcsész, sem jogtörténész a szó professzionális értelmében. Ő a mai napnak, a gyakorlati életnek, élő, lüktető, tételes j o g á t művelte, — amely m i n d i g kész, — de egé- szen sohasem kész, mert pillanatja egy mindig fejlődő, 'folyton átala- k u l ó örökkévalóságnak. — Éppen ezért Grosschmid Béni a mai n a p j o g á n a k m a t é r i á j á t gazdagon, jelen elágazásainak és összefüggéseinek teljében, s mélyre, a m ú l t b a lenyulóan, gyökereivel együtt, vizsgálja.

Teheti, — hisz tudása egy polyhisztor tudása. És nem azért tud, hogy fitogtassa tudását, hanem hogy maga tisztábban láthasson s helyesebb, átfogóbb kritikával mérlegelhessen. Ő mindenre gondol, de csak a leglényegesebbről beszél. Minden más átcsillog azonban az ő mélységesen igaz, élethű szavain és sorain. A z o k n a k igazát későbbi felfedezések sem rontják le. legfeljebb hozzáadhatnak valamit. Szö- vegein át, következtetések ú t j á n , annak, amiről beszél, jelenét, mult-

Polgári Jog 1938 2. sz. 2

74

j á t és. csodálatosan, g y a k r a n jövőjét is. teljes összefüggéseikben, konkrét tárgyalásuknak határain is messze túl. szemeink előtt meg- világítva. megelevenedve l á t j u k . Szövegei emellett bámulatosan pre- cízek. — jogászilag precízek. — élethűen leírók, festőien kifejezők, lakonikusan erőteljesek, és — csodálatosan további m é l y gondolko- dásra inspirálók. Leggyakoriatibb jogászi gondolatai — a mi gondo- latainkban — mélységeiknek tovább és tovább vezető hullámköreivei, az emberi tudás és hatalom határán, már csak a végtelenség ö r ö k rez- géseivel, kifUrkészhetetlenségével és netovábbot parancsoló hatalmá- val ü t k ö z n e k . . . D e mindenekfölött kiérezzük szövegeiből, a n é l k ü l hogy ezt bárhol is dogmaként kifejezné, hogy7 az ember és ember közötti-életben, az emberek közötti élet szövevényeiben, a leglénye- gesebbnek, a m u l ó esetlegességek küzdelmeiből s j á t é k a i b ó l fennma- radóan immanensnek, a jogi összefüggéseket látja. N á l a ez él, nem kell azt még tételként felállítani, s szövegeiből ez — satis ad oculos demonstrátor.

I m m á r szállóigévé váltak élőszóban elkapott s „ J e g y z e t e k " alak- jában kincses „Jogszabálytan"-ába beiktatott, eme, bár d i d a k t i k u s elemekkel kevert, de e mélységes igazságot szintén és sok más egye- bet ragyogóan visszatükröző aranyszavai:

„A jog az önálló gondolkodás tudománya. Ezt a képességet pe- dig kevésbbé szerezzük meg úgy, ha csak ?nintegy tölcsér alá állítjuk szellemi lényünket, mint ügy, ha mintegy aktive, folyton-folyóan, hogy úgy mondjam birkózunk és tempózunk abban az elementumban, amely — nem ezekből vagy azokból a tételekből áll, éppúgy, miként a tenger árja nem• áll ezekből vagy azokból a habokból, hanem sokféle valamiből, ami folyton más és más, és mégis mindig csak egy és ugyanaz." , '

A jog tehát, a szó legmélyebb értelmében, az immanens, — a térben és időben előálló jogi variansok és a jogon k í v ü l i esetleges-

ségek a m u l ó habok. 1

E szavakból is azonban kitetszik az is, hogy a jog a nemzeti életeknek is centrális eleme. Minden nagy küzdelem ember és ember között; — és pedig az államok bel- és küléletében egyaránt, —. egy jogi rend betartásáért, kiképzéséért, vagy egy ú j jogi rendezésért folyik. Ez így volt és így van a. mi nemzeti életünkben és így v o l t és így van más nemzetek életében is.

N a g y Sándor, H a n n i b a l , Attila, Dsinghisz k h á n a k a r d hatal- mára. alapított birodalmai tiszavirágélet u t á n széthullottak, mert nem t u d t a beszervezni' őket ' e g y ' b e n s ő organikus jogi élet. F á j d a l o m , a szellemiekbén oly utolérhetetlen Hellas is hamar elpusztult, mert, n a g y művész volt s ragyogóan filozofált ugyan, azonban a szürkének tetsző, de. hatalmas erőket rejtő, mindennapi életet felmarkoló, élet- képes, alapvető j o g ó t megalkotni nem tudta.

Csak R ó m a t u d o t t világbirodalmat, nem csak szerezni, de fenn is tartani, — és ezt, népének hatalmas katonai erényei mellett, min-

•denekfölött Gaius-ainak, Papinianys-amak, Paidus-amak, Vlpianus-aX- n a k , ós egész népe jogi zsenijének köszönheti; — ami gondolkodási f o r m á i v a l s a jog szükségességének és h a t a l m á n a k érzetével átha-

totta népének tömegeit éppúgy, m i n t Cicero-iU Julius Caesar-ait, sőt m é g Caracalla-it is . . .

N e m . p u s z t a véletlen az, hogy egy római, éppen J u l i u s Caesar v o l t az, akinek képzeletében, nem egy meghódított, h a n e m egy meg-

szervezett Európa, E u r ó p a m i n t konceptió, először megjelenik. A ró- mai jog, a „ratio scripta", egyszerűen: „az írott értelem", amint mél- t á n nevezik sok-sok évszázad óta, ekkor m á r ott v o l t a m i n d e n n a p i életet rationálisan beszervező s ennélfogva hatalmas expansiv ere- jével R ó m a légióival együtt R ó m a minden p r o v i n c i á j á b a n ; és ész- szerűségének vonzó erejével csakhamar bűvkörébe vonta a barbáro- k a t is. A z E g y h á z is az isteni kinyilatkoztatás mellett a római jogot a m a l g a m á l j a canonjogába, és a' hit mellett ennek erejével uralkodik.

És a római jog bázisán — és főleg a római jog bázisán — folytatják ú g y s z ó l v á n R ó m a életét tovább a mai világ összes civilizált népei.

A római jog a népek szervezkedésében és életében oly jelenség, mely- hez hasonlót azt megelőzőleg nem látott a föld.

Ismeretes az is, hogy Napoléon egy n a p o n Szent-Ilonán elmél- kedve, ú g y érezte, hogy az ő hatása nem győzelmei révén, hanem

•Code eivil-je ú t j á n lesz maradandó, — melynek nevét is adta. És v a l ó b a n a Code Napoléon szerint élt u t á n a egy századig, —• és él talán m é g m a is, — az egész civilizált v i l á g ; és ebből merítette erejét a X I X . század ú j rendje, és nem azokból az egymás u t á n keletkezett, ú j cliché'-alkotmányokból, amelyek, — bármily paradoxálisnak lás- sék is ez, —• a népek ellenállhatatlanul a Code Napoléon m a g á n j o g a szerint való élésének szükségszerű, másodlagos következményei vol- tak. Napoléonnak tehát igaza v o l t . . . Talán csak egyről feledkezett meg abban, a pillanatban, t. i. hogy az a hatalmas jogászi szellemi m u n k a , amelynek erejével a Code Napoléon még egy század m ú l v a is N a p o l é o n n a k és győzelmeinek eltűnése u t á n hathatott és uralkod- hatott, talán nem egészen az ő műve, hanem a különben általa oly őszintén b á m u l t és oly mélyen tisztélt jogászállamférfi, Jeam.lacques de Cambacérés, müve volt, második-konzul társáé s császárságának főkancelláráé.

J o g á s z i zsenialitás tekintetében R ó m a u t á n az ú j a b b népek között, •— különösen ami az érdekeknek és kötelességeknek, az ér- vényesítési lehetőségeknek és kívánatosságoknak ésszerű, gyors, biz- tos lemérlegelésére s az ezekhez zökkenés. n é l k ü l való alkalmazko- d á s r a i r á n y u l ó hatalmas képességeket illeti, — a m i k elvégre a jo- gászi és államférfiúi zseniálításnak alphái, h a talán nem is — de sőt talán ómegái is, — és a m i k á folyton és rohamosan változó modern életben még egyre fokozottabb értékű erények, — eddig talán A n g l i a vezetett. Az eredmények, eddig, nem • is m a r a d t a k el számára. Sőt, kérdéses lehet az is, v á j j o n A n g l i a — azzal a, az érdekek észszerű,

76

bonyodalmak nélküli kiegyenlítésére törekvő s az érdekek mellett a, kötelességeket is, — a nagy közösség iránti nagy kötelességeket, — fokozottan aláhúzó s m i n d e n k i számára, a maga számára is, a l á h ú z ó rendszerével, amily rendszer az Empire részeit is, kevés kivétellel, m a talán egyedül összefogja, s amely a szigetország beléletében is egyre jobban érvényesül, sőt amelyet A n g l i a a nemzetközi életbe is egyre jobban bevinni igyekszik, — nem-e a modern élet új jogának egy nélkülözhetetlen, kiegészítő, új formáját készíti elő. — A n g l i á n a k , sőt mondhatni az egész angolszász világnak, ez új g o n d o l k o d á s i for- mái, pl. a nemzetközi életben is, egy rationális külpolitikát és egy realisztikus, valóságos, nemzetközi jogot eddig nem ismert, szinte el- választhatatlan közelségbe hozzák e g y m á s s a l . . . Mindenesetre két- ségtelen, hogy m a az angolszász népeknek e gondolkodási f o r m á k n a k megfelelő a diplomáciai nyelve, talán a m a g a teljességében. Messze vezetne itt e théma mélyebb kifejtése . . .

De kétségtelen, hogy a nemzetközi élet sem lehet el és egyre kevésbbé lehet el egy észszerű jogrend nélkül. Ennek elhagyása v a g y h i á n y a a chaos, amibe, különösen az emberiségnek az egész földet átfogó intenzív együttműködésre késztető mai életében, csak ideig- óráig lehet, talán, bele nem pusztulni, — épp úgy, m i n t az egyes is csak ideig-óráig térhet le az észszerűség ú t j a i r ó l . . .

Viszont a X X . század ú j jogrendje is csak kiforrásban v a n még és ezideig kiképzése k ö r ü l a j ö v ő p á l m á j á é r t sokan — talán túl sokan

— h a r c o l n a k . . . D e ez ú j jogrendért, tehát egy jogrendért, folytatott küzdelem áll, ismét és ismét, a jelen történéseinek is g ó c p o n t j á b a n . . .

Mindenesetre Grosschmid Béni a római jog szilárd b á z i s á n a k , de egyszersmind A n g l i a egészen kivételes n a g y rendező jogászi zse- nijének is, a saját zseniális megérzésével, b á m u l ó j a ; azok józansá- gára jogi gondolkodásban gazdagon épített. Különösen számtalan párhuzamot is fedezett fel, különösen a múltban, A n g l i á n a k és nem- setének szokásjogi intézményeiben; e p á r h u z a m o k a t önálló tanulmá- nyozás t á r g y á v á is tette; legutóbb megjelent két-kötetes, terjedelmes művének elég sokat eláruló címe: „Werbőczy és az. angol jog".

És mindenesetre, a m i t a világtörténelem mutat, azt m u t a t j a ma- gyar nemzeti történelmünk is: a jog hatalmas erejét a népek életében.

Nagy, első k i r á l y u n k n a k , Szent Istvánnak, ü t k ö z ő n a g y nem- zeti érdekeket gyorsan lemérlegelő, merész, nagy tettei és az azokat valósító belső szervezkedései és törvényhozása ezeréves fennmaradá- sunkat mindennél jobban b i z t o s i t o t t á k . . .

„Nyögte M á t y á s bús h a d á t Bécsnek büszke v á r a " , m o n d j a a költő, s fekete seregei Breslaut és Passaut j á r t á k ; de Mátyás király neve n a p j a i n k i g a népben mint erő csak ú g y maradt fenn: „Mátyás az igazságos".

Werbőczy István Hármaskönyvében összegyűjtött nemzeti szo- kásjogaink évszázadokra szólóan ugyancsak nem kevesebbet, m i n t nemzeti f e n n m a r a d á s u n k a t és a nemzetben jelenlévő életerők lehető

legmagasabb kiélését biztosították: Százötvenéves hármas feldarabolt- ságunk, amely alatt mind- a h á r o m részben e jogban éltünk tovább, s amely u t á n e jogban, ismertünk ismét teljesen egymásra s minden nehézség nélkül e jogban folytattuk együttélésünket, főleg Werbőczy Hármaskönyve miatt nem tudott úrrá lenni fölöttünk. Ez időkről igazán elmondhatjuk,- hogy: „jogában élt a nemzet". — V a j h a adha- tott volna az Ég ma is az ismét darabokra tépett magyarságnak oly erős, egységes, közös, létet-fentartó, — a másokénál e r ő s e b b , — nem- zeti jogot!

D e Werbőczy István nagy müve m á r kezdettől fogva sok táma- dásban is részesült, éppen nagy fontosságánál fogva, mert nem kö- zömbös, talán m a sem, mi és hogyan van benne, — és mert áz élet jogokért folytatott szüntelen küzdelem. E támadásokkal szemben, W e r b ő c z y István a X V I . század elején keletkezett m ű v é n e k Gros- , schmid Béni még a X I X . század végén is és a X X . század elején egy

•életet szentelt. Sőt Werbőczy István Tripartituma volt nemzete ú j jogáért egy ú j éra küszöbén folytatott küzdelmében, — lehet, ócskás, ütött-kopott, de a n n á l viharedzettebb, és főleg, az igazi, a biztos révbe, elvezérlő, — megihlető, — nemzetileg megihlető, — valóságos imádságos könyve. E könyvet, Werbőczy István Tripartitumát, foly- ton m a g á v a l hordta; tanítványai l á t t á k és ismerték e k ö n y v é t : és .gyakran elmondta felőle: „IJraim, Werbőczyben minden benne van".

— Igen, — mert a nem mondva-csinált jog maga az élet...

Werbőczy István Tripartitumának mindenekfölött az apró, a m i n d e n n a p i életet szabályozó, részletes, szokásjogi m a g á n j o g i intéz-

ményeiben csodálatosan ott van, — és talán sok más helynél sokkal világosabban ott van, — maga a Szent Korona tana is, — e jog, s íme ismét nemzeti életünknek egyik legnagyobb ereje... Werbőczy I s t v á n csodálatosan mély müvében Grosschmid Béni hőn szeretett nemzetének valóban nagy, kétségbevonhatatlanul kivételesen nagy, jogászi teremtő zsenijét bámulta, — amelyhez hasonló, sem a magyar- nemzetet a D u n a völgyében megelőzött s itt államalakítást megkísé- relt, sem, — hála az Egeknek, -— azután az őt itt környező népeknél,

•sem keletre, sem a közvetlen nyugatra, nem l é t e z e t t . . .

D e á k Ferenc tette is, kétségtelenül, a magyar nép jogászi ké- pességeinek győzedelmeskedése v o l t . . .

E z t követőleg azonban mintha egy időre erősen megtorpant volna nemzetünk eredeti,, teremtő, alkotó : jogászi géniusza. E z idők- ben nem a nemzet élete f á j á b a nemesítő á g k é n t szervesen beoltva, hanem m á j u s f a k é n t új, diszes, modern h á z á n a k v á z á r a felkötve, talán meg sem értett v a g y csak félig megértett, idegen, importált jogokat, ilyeneknek egész árját, akarták o k t r o j á l n i -rája; Kelletlenül vjselte, s igyekezett magáról ledobni, a nemzqt e cicomát. Ilyesmiből nem tud -.soha', de soha, igazi jog lenni.; . , • .

Ez-.áldat-lan nagy harcot gigászi erejével Grosschmid jBé?4-dön- t ö t t e e l . . . Ö adott .egymaga,- — . m i n t Toldv Miklós v.endégfával mu-

78

tatva az irányt. — ú j fejlődést egész nemzete jogának. R á m u t a t r é g i magyar nemzeti j o g u n k n a k számtalan, nemesítésre sem szoruló, mert.

jóval nemesebb, ágazatára, — és gazdagodott, új h a j t á s o k r a i n d í t j a őket; mint m a délután is hallottuk, ilyen az ági örökösödés; d e ilyen a közszerzemény is. Másutt, régi, fejleszthető bimbózásokra mutat, és v i r á g o k k á fejleszti őket: visszatartási, jog, közszerzeményen k i v i i l i s egyéb házassági vagyonjogok és sok a n n y i más. S o k más helyen, talán mindenütt, keresztezési, oltási, nyesési, ültetési m u n k á k h o z l á t . R á n y o m j a egyénisége bélyegét talán legszebb magánjogi irott törvé- nyünkre, házassági törvényünkre, melyben egyszersmind az írott j o g terén is példát mutat. Herculesnél nagyobb m u n k á t végez, mert nem- csak tisztít, de kertészkedik nemzete gyümölcsösében . . .

í g y lesz ő, — m i n t láttuk, — zaj nélkül, a névtelen homályból..

tudós dolgozószobája csöndjéből, s. mindenekfölött a kathedráról, m i n t egy óposzíró, m i n t egy ú j Homeros, nemzete szellemi kincsei őrévé, sajátosságainak kifejezőjévé, s, m i n t egy törvényhozó, nemzete- íratlan j o g á n a k n a g y i r á n y í t ó j á v á .

E serleg alapításához nem kell több kommentár . . .

V a l l j u k be és m o n d j u k ki a n a g y szót: ő benne élte élete leg- utóbbi fázisát nemzetünk eredeti, önálló, teremtő; — megtartó, ren- dező, szervező — jogászi géniusza.

Grosschmid Bénit e n a g y müvében Werbőczy I s t v á n minden- esetre, de talán egyik nagy elődje a s a j á t kathedráján, Frank Ignác, is inspirálták. Az a F r a n k I g n á c , akinek n a g y tehetséggel és tudás- sal, s m i n d i g szép rendszerben és stílusban megírt m ü v e i t annyira, b á m u l j u k ' és szeretjük. K o r á b a n büszkesége P á z m á n y E g y e t e m é n e k ú g y irodalma, m i n t tanítása révén, de sőt az Egyetem autonom-ad- minisztrációja és -a saját magánélete terén is. Az a. finom fejű, mély tekintetű, kiegyensúlyozott lelkű, nemes gondolkodású, csupa ideg- F r a n k Ignác, akinek szellemi fölényét, rendkívüli lelki f i n o m s á g á t és szuggesztivitását az Egyetem- jogi k a r á n őrzött s reprodukciókból is jól ismert g y ö n y ö r ű portrait-ja az első pillanatra elárulja . . . Ő még a X I X . század elején latin nyelven taníthatta és tanította h a z á j á n a k .akkor még élő, érintetlen, hamisítatlanul tiszta, régi nemzeti j o g á t . . . Azonban még ez a F r a n k I g n á c , az ö n a g y tehetségével, t u d á s á v a l s;

tekintélyével, sem lett volna talán képes, abba a k o r b a behelyezve mint Grosschmid Béni, azt a hatást előidézni. Ö Grosschmid Béni ős- erejű, átütő, taszító, penetráló hatóképességével, n e m birt. Viszont Grosschmid Béni valósággal egy robusztus Auguste Rodin, az ősere- deti, nagy szobrász;, aki. mester egy még réndezetlen ős .életanyag- nak az ő-i g a z i , jogi formáiba . g y ú r á s a terén.

: Boldogok: ő k mindketten, Frank Ignác és Grosschmid Béni, hogy égy életen á t a magánjogot; a j o g n a k e legtökéletesebb é s l e g g á z d a - gabb á g á t művelhették, — melynek ú t j a i bizton fölvezetnek az Igaz- ság n a p j a sütötte hegycsúcsra, minden jog végső célkitűzéséig, az Igazság országáig,' amelyről Szent Ágoston csak sóhajtva mondja::

„Justitia inter omnes virtutes summum bon-um". H á n y más ága van a jognak, amelyek az érdekek harcával, lemérlegelésével és érvénye- sítési lehetőségeikkel vándoraikat m a még félúton, az Igazság fényé- nek színe előtt, de sziklameredekeken v a g y egy csalóka hegyháton fárasztják s t a r t j á k vissza. Az ő m u n k á j u k is a jogászállamférfi tisz- teletreméltó nagy m u n k á j a , de gyakran a jogászi m u n k a legmagasabb

benső j u t a l m a nélkül. ' De boldog ő, Grosschmid Béni, azért is, hogy élete művei fölébe

oly drágakövekkel ragyogó koronát helyezhetett, m i n t legfőbb iro- dalmi műve, a „Fejezetek kötelmi jogunk köréből" szerény címet viselő hatalmas szellemi mű, — amelyhez hasonló k o r u n k jogi világirodal- mában nincsen. E művével Grosschmid. Béni, anélkül hogy akarta volna, mindennél beszédesebben bizonyította be, hogy a „jog az ön- álló gondolkodás tudománya". Az e műben alapul vett jogi tételek miiid megváltozhatnak, és akkor is Grosschmid Béni az emberi gon- dolkodásnak emelt e m o n u m e n t u m a örökbecsű és ifjú marad, melyet gyönyörrel és haszonnal olvashatnak mindazok, akik, mint Descartes- tól v a g y Pascal-tói, nehéz anyagban is önállóan gondolkodni a k a r n a k tanulni. D.e m a még ezen túl is lehet tanulni e műből: igazi jogot, teljes életet. •

E mű olvasása. — m i n t a Nagy Mester tanítása általában, —.

úgy hat a tanulóra, m i n t h a a N a g y Mester, m i n t egy n a g y bányász, szeretettel kézen fogta volna s levezetné t a n í t v á n y a i t az emberi élet mélységes b á n y á i b a és ott megmutogatná n e k i k éles világító sugarat lövelő, kis b á n y á s z l á m p á j á n a k bűvös fényénél az emberi életviszonyok- nak csodálatos drágakőkristályosodásait, — amethysztjeit, smaragd- jait, rubinjait, g y é m á n t j a i t : — forgatva kezei között az életviszonyo- kat drágakőmetszeteik száz- ós százféle irányaiban, — a mélyére nézve minden metszetnek, minden új, feltárt és, így az ő kezei kö- zött, a legtermészetesebbnek tetsző életösszefüggésnek. Theoriák csak megzavarnák ezt az igazi életet közvetlenül feltáró m u n k á t . Persze a szöveg nem lehet mindig folyó, mert a sok száz és száz ú j , felcsillanó metszet, a sok száz egymásba néző, élő életösszefüggés, megannyi sok, száz, gyorsan féltörekvő, gondolatsúlyos, lapidáris phrázist kíván, mindez" gyorsan elosztva egy néha egész rövid, de m i n d i g meg-'megtörő főszövegben és számtalanszor. számozott, keresztezett, csillag'ozott jegyzetekben, aljegyzetekben S laputdlásokbán. — Hiába,

— ez hűen az élet képe, — és, sajnos, nem égy.'francia park, — és'a figyelés az élet bonyodalmas rendjeire n e h é z : . . . De e nehéz m u n k a után a bányából ismét a föld színére szállva, elragadva l á t h a t j u k , hogy a mi kezeink k ö z ö t t is ott maradt, a Nagy Tanító a j á n d é k a k é n t és talizmánul, egy az életet számunkra m i n d i g feltáró bűvös kis bá- nyászlámpa, Ez a kis, életet feltáró, bűvös lámpa Grosschmid Béni t a n í t v á n y a i n a k a talizmánja . . .

80

Nemcsak jogot, teljes életet tanultunk meg tőle, mert az a jog, amelyet ö tanított, az igazi jog, és ennélfogva, nemcsak, jog, hanem teljes, mélységes élet. Számosan v a n n a k ez országban, sőt e terem- ben. közgazdászok és k i v á l ó pénzszaktudósok, akik. kezüket a szí- vükre téve, elmondhatják, hogy szaktudományuknak legmélyebb meglátásait nem szaktudományukból, hanem, még mielőtt az élet realitása" valóban felszínre vetette v o l n a a n a g y részletproblémákat, valamikor réges-régen, csodálatos módon, Grosschmid Béni magán- jogából, — a kamatról s a pénztartozásról szóló halhatatlan fejezetei- ből, — t a n u l t á k meg. Ks ha nem félnék egyénivé válni, amit igyekez- tem gondosan elkerülni, szerény-magam is tehetnék ily értelemben egy egész más térre vonatkozólag egy egész mély vallomást.

Számosan v a g y u n k e teremben, a k i k n e k — az élet küszöbén — p á r n á i alatt, éveken keresztül, a hazában időzve v a g y a k ü l f ö l d ö n bolyongva, Grosschmid Béni életkinesekben gazdag Fejezeteit épp ú g y meg lehetett v o l n a lelni, m i n t a liitzeni csatában elesett Gusztáv Adolf sátrában párnái alatt Hugó Grotius müvét találták meg. I l y művek azok, melyek az élet n a g y ú t j a i t szántják.

Grosschmid Béni tudása és hatása egy mérhetetlen, egy kimerít- hetetlen tenger. És én egy kis k a g y l ó v a l kezemben állok e végtelen tenger partján. Távol tőlem a gondolat, hogy megkíséreljem a lehetet- lent: kimeríteni akarni őt.

Grosschmid Béni él — és nincsen közöttünk. S o h a nem volt je- len, jahol őt ünnepelték.. K ü l ö n b e n is dolgozószobáján kívül ritkán láthatni őt. E külsőségek is talán n a g y s á g á t bizonyíthatják. O foga- l o m m á vált már életében, — innen e serleg is már életében. De itt van ő, m i n d a n n y i ó n k agyában s szívében. És szelleme, t u d o m á n y a trónol a magasban f ö l ö t t ü n k : Magyarország Íratlan m a g á n j o g á n a k törvényhozói székében.

De m i m á r csak úgy tiszteljük s ú g y szeretjük őt: „Praeceptor Hungáriáé"; a mi nagy „Tanítómesterünk"!

Indokolt e serleg, — a b á m u l a t és a szeretet serlege, hálás volt t a n í t v á n y a i n a k s egy szemináriumnak serlege. E serleget emelve, fohászkodom az Egek Urához, adja. á l d á s á t Grosschmid Bénire s ha- zánk elkövetkezendő, — nem, m á r megnvilt. — új, nehéz, sokkal ne- hezebb jogfejlődésének irányítására s ú j nemzedékeinknek ú j , nagy, sokkal nagyobb veszélyek k ö z t elvezérlésére is k ü l d j ö n n é k ü n k Grosschmid Bénihez hasonló férfiút.