A z életbiztosítás á l t a l á n o s jogelvei ' és a 4040/1936. M. E. s z á m ú Phőnix-rendelet.
Irta: Dr. Árvay Nándor debreceni ügyvéd.
A biztosításnak törvényi szabályozása az 1875. évi X X X V I I . t.-c. 7. címében van lefektetve. Az itt lefektetett szabályoknak éppen a biztosítottak érdekében való módosítása tette szüksé- gessé az 1927. évi X. t.-c. megalkotását. Ezen biztosítási novella alapgondolata legfőképen abban nyilvánul meg, hogy szabá- lyozta a hosszabb időtartamra kötött szerződéseknél azokat az időpontokat, amelyeknek bekövetkezte után úgy a bíztosító, mint a biztosított a szerződést felmondhatja. Ebből a szempontból el- sősorban is, a biztosított érdekét veszi figyelembe. A biztosított érdekének megvédésére irányuló szándék jellemzi a törvény egész szellemét. Különösen szembeötlő ez a szempont az élet- biztosítási szerződés szabályozásánál. A törvény életbiztosítás- sal kapcsolatos rendelkezéseinek elsősorban az a célja, hogy a rendszerint hosszú évekre kötött szerződés által a biztosított fél, anyagi viszonyainak esetleges romlása, vagy egyéb ok kö- vetkeztében ne legyen abba a helyzetbe hozható, hogy válto- zott viszonyaira tekintet nélkül saját, vagy családja létfenntar- tásának is a veszélyeztetésével, egy korábban és más viszonyok között megkötött életbiztosítási szerződés alapján díjfizetési kö- telezettséggel legyen terhelhető. Éppen erre a szempontra tekin- tettel mondja ki a törvény 9. §-a, hogy perelni csak az első biz- tosítási időszakra járó díjat lehet, amely biztosítási időszaknak a maximális időtartama egy esztendő s ezenkívül csupán azt a további biztosítási időszakra járó díjat, amelynek megfizeté- sére a biztosított fél minden biztosítási időszakra külön-külön
— tehát mintegy újabb megállapodással — írásban kötelezte magát. Minden más jogcímen követelhető díjnak a bírói úton való érvényesítését, illetve az érvényesítés lehetőségét, a tör- vény kifejezetten kizárja.
A biztosítási törvény novellája ezzel a rendelkezéssel szem- ben a biztosítónak is nyújt némi lehetőséget a védekezésre, el- lentétben a legtöbb külföldi törvényhozási intézkedéssel. Meg- engedi, 'hogy abban az esetben, ha a biztosított a 10. §•. 2. be- kezdésében említett felmondás nélkül szüntetné meg a biztosítási szerződést, úgy erre a lehetőségre jogában áll a biztosítónak az első biztosítási időszakra járó díj egynegyed részét meg nem
"haladó bírói oltalomban is részesülő, bírságot kötni ki.
Jogszabályaink értelmében a biztosított az életbiztosítási szerződést bármikor felmondhatja. Erről a jogáról előre le sem mondhat, sőt az első biztosítási időszakra járó bármely díj meg- fizetésének az elmulasztása, mint következményt vonja maga után azt, hogy a szerződést felmondottnak kell tekinteni.
A szerződéses bírság kikötése a biztosító részéről csakis ab- ban az esetben nyerhet alkalmazást, illetve csakis abban az esetben válik esedékessé, ha a biztosított egyéni vétkességével elmulasztja a törvény által megkívánt felmondási idő betartá- .sát. Ha tehát az életbiztosítási szerződés biztosítottja a szerző-
déstől bármely okból szabadulni akar, úgy azt az első biztosítási időszak végét megelőzően 30 nappal felmondhatja. Ez által meg- ..szűnik minden kötelezettsége. Abban az esetben pedig, ha a fel- mondást elmulasztotta volna, úgy még ez is legfeljebb azzal a következménnyel járhat reá nézve, hogy bírságot kell fizetnie s ezt is csak akkor, .ha a biztosító előzetesen ezt írásban kikö- tötte. A további biztosítási időszakra esedékes díj perlése azon- ban, — a már. említett esetet kivéve, — ki van zárva,
A Phönix biztosító intézet közismert szanálásával kapcso- latban 4040/1936. M, E. sz. alatt rendelet jelent meg, amely a jelenlegi jogállapottal teljesen ellentétes intézkedéseket tartal- maz.
A rendeletnek csupán a biztosító és a biztosított jogviszo- nyát érintő részével kívánok bővebben foglalkozni, s nem azzal, hogy az 1931. évi X X V L t.-c. 2. §-ában foglalt felhatalmazás alapján, jogosítva van-e a kormány arra, hogy egy életbiztosító társaság anyagi ügyeinek rendezésével- összefüggően, a fennálló törvényekkel és szerződésekkel ellentétben ilyen mélyreható mó- don beleavatkozzék az állampolgárok egyéni és vagyoni termé- szetű magánjogába? Hozzátartozik-e ez az államháztartás egyen- súlyának biztosításához?
Ugyancsak vitatható, hogy ha a felhatalmazás ki is terjed e jogvidék rendeleti szabályozására, vájjon lebet-e az érvény- ben lévő törvény kifejezett hatályonkívül helyezése nélkül azzal és az annak alapján megkötött magánjogi szerződéssel szemben, teljesen ellentétben álló rendeleti intézkedést tenni és pedig úgy, hogy annak következtében a szerződő felek egymásközötti kétoldalú megállapodása, kormányhatalmi intézkedéssel és visz- szaható erővel, érvényteleníttessék. A hivatkozott rendelet ugyanis a szerződő felek egymásközötti viszonyánál ezt a célt kívánja elérni.
Á biztosítási szerződésekről a rendelet 3. §-a kimondja 1936.
július 1-i érvénnyel, hogy visszamenőleg 1936. április 8-tól kez-
•dődőleg mindaddig, amig az életbiztosítási állomány terv.be vett átruházása megtörténik s az erre vonatkozó határozat közzé nem tétetik, a Phönix életbiztosító társasággal szemben a biztosítási szerződés felmondás, vagy elállás útján meg nem szüntethető.
Kimondja továbbá, hogy ha a biztosított 1936, április 8. és jú- lius 1. között a szerződését felmondotta volna, úgy ez a fel- mondás illetve elállás érvénytelen s ennek következtében a biz- tosítási díjat a biztosított tartozik meg is fizetni.
Kizárja a rendelet a Phönix-szel szemben, az 1920. évi X . t.-c. 10. §-ának 3. bekezdésében foglalt jogszabály alkalmazha- tását is. Ha. ugyanis a biztosított nem hajlandó fizetni és pedig arra hivatkozással, hogy a törvény szerint ez által szerződése megszűnik, a rendelet a felmondásnak, illetve a szerződéstől való elállásnak eme törvényes formáját sem ismeri el.
A törvénnyel és szerződéssel szabályozott magánjogokba még az említetteknél is mélyebben .belenyúl a rendelet. Arra az
•esetre ugyanis, ha valaki a rendelet életbelépése előtt felmon- dotta a Phöníx-szel kötött szerződését, a biztosító pedig el is fogadta ezt a felmondást s ennek alapján a biztosított más biz-
tosító társasággal már meg is kötötte az újabb biztosítási szer- ződést, úgy miután felmondása érvénytelen, a rendelet módot ad arra, hogy az újonnan megkötött biztosítási szerződéstől egy- oldalúlag elállhasson. Kizárja végül a rendelet a felmondás le- hetőségét arra az esetre, ha a biztosított azért akarna a szerző- déstől elállani, mert a Phönix biztosítóval kötött szerződésén ala- puló jogai és kötelezettségei, megkérdeztetése nélkül, más biz- tosító intézetre ruháztattak át.
A rendelet radikális intézkedéseket tartalmaz és pedig egy- oldalulag a Phönix biztosító érdekében és javára. Más kérdés azonban az, hogy milyen helyzetet teremt más biztosító intéze- tek, a biztosítottak és a jogszabályok alkalmazhatása tekinteté- ben.
A törvényhozás nem tett különbséget az egyes biztosítók vagy .biztosítottak között. A Phönix biztosító társaság kétségte- lenül kifogásolható üzletvezetése folytán előállott helyzet mi- lyen jogi és méltányossági alapot nyújt arra, hogy a többi biz- tosítóval szemben, a P'hönix-szel szerződött biztosítottak akár akarják, akár nem, kötelesek legyenek életüket biztosítani? Nem is szólván arról a kérdésről, hogy a többi magyarországi biz- tosító intézeteknek a Phönix biztosító szanálása érdekében anyagi áldozatot is kell hozmok. A biztosító intézetek által is joggal megkívánható egyenlő, elbánás elve az ilyen intézkedést nem bírhatja el. A szabad verseny szempontjából a rendelet ki- emeli a Phőnix-et a közkatonák sorából és egy magasabb, a töbinél sokkal jobban védett pozícióba helyezi.
Ami a biztosítottak helyzetét illeti, tarthatatlan a rendelet álláspontja.
A biztosított biztosítási szerződést köt. Megköti azt 20 vagy 25 évre. Megteszi ezt a törvénybe vetett bizalma és az írásbeli szerződésében pontosan körvonalazott jogai és kötelezettségei ismerete alapján azzal a tudattal, hogy ez által többre, mint egy biztosítási időszakra járó díj megfizetésére magát nem kötelezte.
Teljes gondossággal jár el, mert figyelembe veszi, hogyha bár- milyen változás áll be anyagi helyzetében, ő mindenkor meg- szabadulhat, — esetleg vesztesége által, amivel azonban szá- mol — a rá nézve terhes szerződéstől. De lehetséges az is, hogy nincs is más célja, mint hogy magát, csupán egy biztosítási idő- szakra, biztosítsa. Ekkor jön a biztosító szanálása s miután le- számolt azzzal, hogy hagyja veszni, amit eddig befizetett, sza- bályszerűen felmondja a szerződést. Ezt a biztosító tudomásul is veszi s így létrejön, a biztosítási szerződésen kívül, még egy másik kétoldalú jogügylet. A biztosított kereskedelmi ügyletet kötött s számolt azzal, hogy ebből esetleg veszteség is érheti,
ami az előállott helyzet folyán be is következett.
Ezután jön a rendelet. Kimondja, hogy a biztosítási szer- ződés felmondását és annak elfogadását tartalmazott kétoldalú szerződés érvénytelen. Kimondja azt is, hogy a további esedékes díjat is meg kell (fizetni annak ellenére, hogy ilyen kötelezettség vállalására a biztosított akarata soha sem irányult, sőt egyene- sen törvény védte abban, hogy ilyen díjat bírói jogsegéllyel vele szemben érvényesítsenek. Megtörténhet, hogy nem is akarta.
magát tovább biztosítani s most a rendelet kötelezi, életének biz- tosítására, a biztosítási díj megfizetésére, -akár akarja, akár nem.
Ha pedig törvényes jogával élve két kétoldalú megállapodás erejében bízva megköt egy harmadikat, túlzott gondossággal és egy másik biztosító intézettel, úgy a rendelet módot ad ennek a harmadik kétoldalú szerződésnek egyoldalú felbontására. Jog- cselekményeinek minderre a következményeire a biztosított eset- leg csak 6 hét, söt az újabb biztosító nem lehetetlen, hogy csak félév múlva ébred rá.
Végül, még abban is korlátozza a rendelet, hogy ha átruház- zák más biztosítóra a Phőnix életbiztosítási állományát s ez a társaság neki nem tetszik, ettől az újabb biztosító intézettől meg- szabadulhasson.
A rendelettel kapcsolatban nagyon sok irányban nem lesz alkalom a bíróságnak állásfoglalásra. A rendelet ugyanis bőven gondoskodik arról, hogy a legtöbb kérdésnél az eddigi gyakor- lat szerint teljesen szokatlan módon a felek esetleges magánjogi, vitájában a bírói útat kizárja.
Tegyük fel, hogy a felmondás tényleg érvénytelen, viszont, az 1927, évi X. t.-c. 9. §-a nincs hatályon kívül helyezve s ha a biztosított a rendelet intézkedései ellenére sem fizet, mi módon, lehet a biztosítási díjat érvényesíteni, mert hiszen a bírói út ki.
van zárva? Ha most már a további biztosítási időszakra járó díj ekként nem érvényesíthető, úgy beáll az a felmondás érvényte- lenségével, illetve ezáltal annak meg nem történtségével, á szer- ződésben esetleg kikötött s a biztosítottnak a bírság fizetésére irányuló kötelezettsége. Igen ám, de ezen kötelezettség érvénye- síthetésének útját állja az, hogy itt úgy a törvény, mint a szer- ződés a biztosított egyén vétkességét kívánja meg, amely vétkes- ség az ő mulasztásában áll. De ha a felmondás utólagosan ér- vényteleníttetett is, mégis annyira meg nem történtté tenni nem lehet, hogy ezáltal a biztosított bírság fizetésére köteleztessék, mintha elmulasztotta volna vétkesen a felmondást. így tehát a rendelet alapján a bírság sem követelhető és érvényesíthető.
Ha pedig a rendelet 3. §-ának 1-ső bekezdése utolsó mon- dat jának akarjuk azt a túlerőszakolt értelmezést adni, hogy ez- által a kárbiztosításra vonatkozó szabályok terjesztettek ki az életbiztosítási díj fizetésére és a díjfizetési késedelemre is spe- ciálisan a Phőnix életbiztosító esetében és az 1927. évi XV. t.-c.
rendelkezéseivel ellentétben, úgy mi lesz a marasztalás jogcíme ebben az esetben? A biztosított nem akarja életét tovább bizto- sítani, erre, valamint a díj fizetésére nem is kötelezte magát, sőt több, ezt a kötelezettséget a novella 9. és 10. §-ainak parancsoló- rendelkezéseire hivatkozással szerződéséből ki is zárta. A szer- ződő felek akarata soha ilyen kötelezettség vállalására, illetve követelési jogosultság megállapítására nem irányult s nem is irá- nyulhatott a szerződés megkötésének időpontjában érvényben lévő s egyedüli jogforrást képező törvények rendelkezései sze- rint. Mégis mi lehet a jogcím a marasztalásra, mi lehet a köte- lezettség alapja? Nézetem szerint mai magánjogi jogrendszerünk tiszteletbentartása mellett semmi!
Polgári Jog 1936. 8. sz. 3
Végül felmerül .bennem az a gyakorlati kérdés és pedig anél- kül, hogy megoldást találnék rá, Hogy ki viseli, melyik biztosító abban az esetben a kockázatot, ha az elhalálozás azon időben
következik be, ami alatt a rendelet 3. §-ának 2-ik bekezdése sze- rint mindkét biztosítónál a biztosítási szerződés érvényesen fenn- áll. Köteles-e ilyen esetben mindkettő fizetni, vagy melyik a kettő közül, vagy talán egyik sincs fizetésre kötelezve?
Észrevételek a perrendtartást novella tervezetéhez.*
Irta: ifj. dr. Szigeti László.
A Pp. egységes rendszerének és a novellák általi részbeni megváltoztatása, törése által megingott a szóbeliségnek, és írás- beliségnek az az egyensúlya, amely a Pp. kitűnő alkotásában alapos előzetes viták és tanulmányok «alapján «megvalósult. A z elsőfokú eljárás a szóbeliség és közvetlenség alapján épüH fel, szükséges előkészítésről és a történtek megrögzítéséről, a járás- bírósági eljárásban a jegyzőkönyvvezetés, a törvényszéki eljárás- ban a felek előkészítő iratai inkább mint a jegyzőkönyv, mely csak bizonyos nyilatkozatokat és a bizonyítás eredményét tartal-
mazza, továbbá az ítéleti indokolás gondoskodik. A fellebbezési eljárás az elsőfokú eljárás folytatása és így nem annyira fontos, hogy az elsőfokú eljárás során «történtek «minden részletükben, különösen a' felek előadásai és nyilatkozatai írásban legyenek megrögzítve. Minden pótolható a fellebbezési eljárásban és a fellebbezési bíróságnak módja van az ügyet újból tárgyalni, te- hát az előző iratok nem olyan fontosak. A Te. óta a felébbe- zési tárgyalás nem folytatása többé az elsőbírói eljárásnak, a fellebbezés és a válaszirat nem előkészítő iratok többé, hanem periratok, a fellebbezési tárgyaláson novumokat csak korlátol-
tan, kivételesen lehet érvényesíteni. Ehhez járul még, hogy a fellebbezések az értékhatárok felemelése, majd a fellebbezési ér- téknek a nyilvános előadás és a szóbeli fellebbezési tárgyalás elválasztására való kiterjesztése folytán a perek túlnyomó rész- ben a fellebbezési szakon nyilvános előadás útján tárgyaltatnak,
amikor novumok csak az esetben voltak felhozhatók, ha a bíró- ság a szóbeli tárgyalást megnyitotta. Ellenben az I. fokú el- járásban megmaradt a szóval előadottaknak hiányos megörökí- tése és a járásbírósági eljárásban az előkészítés hiánya. A Te.
még az előkészítő iratokban is csak a jogszabályra való utalást engedi meg és igyekszik az előkészítést, amennyiben az meg volt engedve, a járásbíróság előtt még tovább is megszorítani. Ebből az az ellentmondás keletkezett, hogy a fellebbezési bíróság az iratok alapján ítélt, olyan iratok alapján, amelyek hiányosak.
A törvényszéki eljárásban alig van jegyzőkönyvvezetés, a járás- Kivonat az Országos Ügyvédszövetség részére készült felter- jesztés-tervezetből.
