3. szám.
Homolyai Rezső dr.: A főváros pénzügyei 1919—31.
Dr Rodolphe Homolyai: Les finances de Buda,—
pest en 1919—1931.
Statisztikai Közlemények. 66. kötet, 2. szám. (Szerkeszti Illyefalvi [. Lajos dr.) Kiadja Budapestszékesfőváros Statisztikai Hivatala. 165 l.
Publicalions Stalislígues. őó'e volume, numero 2. Rédigé perla DrLouis I. [llyefa 11) i. Publicalzou du Bureau chlalisligue de la Ville de Budapest, 165 pages.
A tanulmány Budapest pénzügyi életének azt a mozgalmas és érdekes korszakát rajzolja meg kiváló szakavatottsággal, amely a jogfolytonos—
ságnak 1919—ben történt helyreállt-ától a gazdasági válság elmélyüléséig tartott. A korszak első felé- ben rendeződnek a főváros pénzügyei, a második- ban váratlan fellendülés következik, amely azon—
ban rövid idő multán meredeken zuhan a depresz- szióba.
A tanulmány rövidebb első része összefog—
lalja a főváros fő pénzügyi problémáit, a pénz- ügyi politika irányító eszméit, míg a második rész időrendi krónikája a pénzügyi eseményeknek.
A háború után a főváros pénzügyi életének egyik vezérproblémája a főváros háztartásának rendezése volt. Akkoriban úgy látszott, hogy a főváros háztartását csak az állam segítségével lehet szanálni. Hamarosan kitűnt azonban, hogy a zavaros gazdasági és nehéz pénzügyi viszonyok folytán a kormány a háborús károkat és rendkí- vüli kiadásokat nem fogja megtéríteni s ezért a főváros maga gondoskodott a fedezetről. 30 évre
szóló törlesztési terv készült, a pénz értékveszté-
sége miatt azonban a háborús hiányokat már a következő két évben csaknem egészben fedezni lehetett. A kiadások a háború után rohamosan emelkedtek, de az emelkedés jóideig csak látszó- lagos, sőt aranykoronában eleinte erős csökkenés mutatkozik. 1913—ban a kiadások összege 84, 1919—
ben 32, a következő három évben csak 10—11 millió aranykorona. Innen kezdve a kiadások ro- hamosan nőnek s 1928-ban 170 millió aranyko- ronát érnek el, amely magaslatról 1931-ig 143 millió aranykoronára esnek vissza. Ezeket az adatokat helyes összehasonlíthatás okából szerző az 1931. évi zárószámadás szerint csoportositotta.
bár a jellemző adatsor könnyen érthetően íg is hibaforrásokat rejt.
Nagy probléma volt a szükségessé vált
adórendszer megreformálása is. A hirtelen megnőtt világváros adórrendszere már rég kiépí—
tésre szorult. Az adórendszer több jelentős új adó- val bőviilt, a régebbi adókat át kellett formálni.
Legnagyobb jelentősége van az állam részéről át- községi
engedett kereseti adónak és a részesedésnek, amit
az állam a forgalmiadó-hevételhől a fővárosnak ad. A községi adóbevételek, amelyek 1913-ban 44 millió pengőt tettek, 1930-ig 112 millió pengőie
——263—
1936emelkedtek. Közben természetesen mélyponton kel—
lett átmenniök (1920—ban és 1921—ben évi 8 millió pengővel). Szerző szerint e fejlődés nagyobb volt, mint amennyit a közgazdasági viszonyok indo- koltak.
További főprobléma az üzemekben jelentke—
zett. Az üzemek pénzügyi jelentősége határozot- tabb formát öltött s az üzemeknek a községi ház—
tartáshoz való hozzájárulása szabályozást nyert, ami a főváros községi bevételeit jelentősen emelte.
Végül nagyfontosságú tény, hogy a főváros az évek folyamán hatalmas beruházásokat eszközölt, melyek maradandó nyomot hagytak a főváros külső képén és belső berendezésén. A több, mint 300 millió pengő értékű beruházást kölcsönökből
s a folyó bevételekből fedezték.
A nagyszerű fejlődéssel természetesen együtt- járt a költségvetések erős felduzzadása. Az emel- kedés azonban nem egyenletes, mert a költségve—
tések a gazdasági élet hullámzásához idomulnak.
A háború utáni első években, aranykoronára át—
számítva, a főváros költségvetése a félszáz év előtti szinten mozog, 1931—ben azonban a békebeli
költségvetések végösszegeinek kétszeresével talál- kozunk.
A második rész, amely hivatalos adatok alap—
ján évenkint tárgyalja a pénzügyi eseményeket, kitér a pénzügyi életre kiható körülmények és vi—
szonyok ismertetésére is. A könyvet a főváros költségvetéseinek összehasonlítás céljából átdol- gozott táblázatai s az 1919—1931—ig kiadott pénz- ügyi rendelkezések gyüjteménye egészítik ki. A nagy hozzáértéssel megirt könyv így mint forrás- munka is igen értékes. E'. n dr.
Adalékok a tanoncoktatás fejlődéséhez a székesfővárosban.
Renseíguemeuls sur l'évolution (les écoles d'appren- tis á Budapest.
Ágotaí Béla közreműködésével hivatalos adatok alapján összeállította Szeudy Károly.
Rédlgé d'apres les documents ojjíciels, en collaboralíou avec Béla Agotal, par Charles Szendy,
Statisztikai Közlemények. (Szerkeszti Illyejalvi I. Lajos dr.) 75. kötet, 2. és 3. szám. Kiadja: Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatala.
Publications Statisligues. (Rédigécs par le Dr Louis [. [Ily efalut), 750 volume, numéros 2 el 3. Publi—
cation du Bureau de Stalisligue de la Ville de Budapest.
Budapest, 1935. I. rész. —— [re partie 850 l. —— p.
ll. rész. -— IIe partie. 198 l. -— 17.
Az 1933/34. tanév nevezetes évfordulót jelen- tett a tanoncoktatás történetében; az 1934. év első
felében ugyanis ötven esztendrőnyi multra tekinthetett vissza az ipartörvény, az 1884. évi XVII. t.—c., s ezzel együtt a kötelező tanoncoktatás. (Az ipar- törvény kihirdetése az Országos 'l'örvénytárban 1884 május 21—én történt meg azzal, hogy ugyan- azon év október hó 1—én lép életbe.) Ezt a félszáza- dos évfordulót a fővárosi statisztikai hivatal ai—
