A munkabéremelések hatása a munkások és alkalmazottak árukeresletére

"FM

szanta *

Az összesített építőipari termelési index

kiszámításához szükséges adatok begyűje

tésével és feldolgozásával egyidejűleg fog- lalkozni kell olyan adatok összegyűjtésé—

vel is, melyek lehetővé teszik azt, hogy

számításainkat több oldalról ellenőrizzük, a számítások eredményét kiegészítő ada—

tokkal valószínűsítsük, bizonyítsuk vagy

éppen támadjuk. E mutatók közül a leg—

' fontosabbak az árindex számitásával kap—

csolatban az előzőkben már részletesen

tárgyalt mutatók. Nyilvánvalóan fel kell

használnunk az indexszámítás ellenőrzé—

sére az anyagfelhasználásra, a teljesített munkaidőre, a gépesítés jellegére, mér—

tékére, területére Vonatkozó adatokat, a

termelékenység változását tükröző muta—

tókat, a fontosabbkmunkanemek mennyi—

ségének alakulását természetes egységek—

ben kifejező,mutatókat stb. is,

Az összesített építőipari termelési index kiszámítását —-— évente kellene elvégezni.

Rövidebb időszakokra sem részindexek, sem az összesített index kiszámítása nem

látszik sem célszerűnek, sem lehetséges-

nek. Az általános tájékozódásra havonta elegendő a folyóáron elszámolt termelési

érték, a munkáslétszám, a munkabér és

még néhány olyan adat közzététele, mely—

ből a fejlődés általános tendenciája kiol—

vasható. Az építési munka idényszerűsége egyébként sem teszi lehetővé azt, hogy a

rövidebb időszakokra vonatkozó mutató—

számok alakuláSából bárki messzemenő

következtetéseket vonjon le.

Végül célszerűnek látszik meghatározni azt a bázist, amely mind az indexszámí- tás, mind a. súlyozás alapjaként szolgál—

na. A Központi Statisztikai Hivatal eddig

—— nyilvános kiadványaiban —— az építő—

ipari adatokat is az 1949. évi adatokkal

_hason'lította össze. Az elmúlt hónapokban "

végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy

egyrészt általában igen sok kétség tér az 1949. évi adatok megbízhatóságához, más—' részt az elmúlt 8 év fejlődése olyan sok változást idézett elő, nemcsak az adat—

gyűjtés metodikájában, hanem az építő——

ipar szervezetében is, hogy emiatt az

1949. évi bázissal történő összehasonlítás realitását elvesztette. Megítélésünk sze—

rint mind a számítások során (például sú—

lyozásnál) mind a viszonyításoknál az 1955. évi adatokból kellene kiindulni. Ez az év ugyanis az építőipar szempontjából viszonylag kiegyensúlyozott volt, az 1953.

év közepén megindult nagymértékű lét—

szám—átcsoportosulás ez évben hatását

már lényegesen kevésbbé éreztette, mint például 1954—ben, az anyagellátás is lé—

nyegesen jobb volt, mint az előző évek—

ben, ami nyugodtabb, kevesebb zökkenő—

vel járó egyenletesebb munkaütemet ered—

ményezett.

*

Összefoglalva az elmondottakat: a ter-

melési index és az árindex kiszámítása igen sok metodikai problémát rejt magá—

ban és számos elméleti és gyakorlati kér—

dés még megoldásra vár. Az Ipari ési

Építőipari Metodikai Bizottsági-i általános

irányelvként már leszögezte, hogy az építőipari statisztikai munka területén a következőkben az elsőrendű feladat a sokoldalú vizsgálatok elvégzési lehetősé—

gének megteremtése és az építési költ—

ségalakulás figyelemmel kísérése. Ké—

sőbbi feladat a termelés terjedelmének változását kifejező index kiszámítása és közzététele.

Abonyi István Tar József

A munkabéremelések hatása

a munkások és alkalmazottak árukeresletére

Az utóbbi években a munkások és al- kalmazottak reáljövedelme, fogyasztása nem alakult kielégítően. Ezt többek kö—

zött mutatja az is, hogy a városi árufor- galom növekedése nem volt egyenletes, a különböző években jelentősen ingadozott, s még 1953 óta sem mutatott töretlen fej—

lődést. Különösképpen elmaradt a városi áruforgalom növekedése a falusiétól.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai

szerint a munkások és alkalmazottak

reálbére 1955—ben 6 százalékkal haladta meg az 1949. évit, s az 1951—1953. évek—

ben több mint 10 százalékkal maradt az 1949. évi szint alatt. A foglalkoztatottság

" l.:i-v! Slair'snimi 711—3—769. old.

S:?mlrn lllífi, évi Swvg. Ez.

SZEMLE

715

növekedése miatt a munkások és alkal—

mazottak egy főre jutó átlagos reáljöve—

delme kedvezőbben alakult (1955-ben 26,5

százalékkal haladta meg az 1949. évit), ingadozásának tendenciája azonban meg—

egyezett. Emellett az általános számok

még bizonyos fokú szóródást eltakarnak,

nevezetesen azt, hogy a munkásoknak és

alkalmazottaknak több mint egynegyede

havi 800 forintnál kevesebbet keresett, s a nagy családoknál az egy főre jutó tény—

leges jövedelem az átlagosnál csupán ala—

csonyabb életszínvonalat tett lehetővé. (A 4 tagú és annál nagyobb családok a csa—

ládok összes számának több, mint egy—

harmadát tették ki.)

Az 1953. évet követően hozott intézke—

dések jelentősen javították a munkások

és alkalmazottak általános helyzetét (az

egy főre jutó reáljövedelem 1953—ró1 1954—

re 21,2 százalékkal emelkedett), egyrészt

a névleges jövedelmek emelése (alsó bér—

határok felemelése, bérrendeze'sek, állam—

kölcsön mérséklése stb.), másrészt a fo—

gyasztói árak csökkentése következtében.

Jelenleg változásokat eredményeztek a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány in- tézkedései: a bérek emelése, egyes szak—

mákban a természetbeni juttatások újbóli bevezetése stb. A már eddig elhatározott bérrendezések, valamint a gyermektelen—

ségi adó és az államkölcaön 1956. évben való eltörlése együttesen 1957—ben mintegy 5,5 milliárd forinttal növeli a munkások és alkalmazottak pénzbevételeit. (Ez kö—

rülbelül 15 százalékos növekedésnek felel

meg az előző évvel szemben.)

Amellett, hogy ezek az

ugrásszerűen növelik a munkások és az alkalmazottak vásárlóerejét, s így élet—

színvonalát, tendenciájukban az előző

évekhez képest minőségi változást is je- lentenek. Évek óta első ízben fordul elő,

hogy a munkások és alkalmazottak vá- sárlóerejének növekedése meghaladja a parasztság vásárlóerejének emelkedését.

Ez a helyzet olyan körülmények között,

amikor a kötelező beadási rendszer el—

törlésével a parasztság is nagyon kedvező helyzetbe került.

Az utóbbi években a parasztság hely-

zete sokkal gyorsabb ütemben javult,

mint a munkásoké és az alkalmazottaké.

Ez utóbbiaknál a fejlődési ütem viszony—

lagos lemaradottsá—ga nem volt indokolt.

1955—ben például a parasztság fogyasztása

intézkedések

—— 1954-hez képest —— körülbelül 15 szá—

" zalékkal emelkedett, a munkásoké és az alkalmazottaké viszont csak 5 százalékkal.

Lényegében az ennek megfelelő tenden—

ciát mutatják az áruforgalom adatai is!.

Miután az állami kereskedelem nagyobb-

részt a bérbőlés fizetésből élőket, a föld—

művesszövetkezeti kereskedelem pedig a

parasztságot szolgálja ki, az állami, vala—

mint a íöldművesszövetkezeti keresk *—

delmi forgalom növekedésének üteme hoz—

závetőleges tájékoztatást ad a két réteg

közötti vásárlóerő eltolódásáról is (termé-

szetesen csak a tendenciáról).

li tábla A: állami és a földműuesszóvetkezett

Irish-ereskedelmi forgalom'alnkulása

Földműves . szövetkezeti Földműves-

szövetkezeti Állami Állami

kiskereskedelmi forgalom

§ ..

ln

az 1952. évi [ az előző évi forgalomhoz viszonyítva százalékban

!

1952 ... 100,o ! won — ——

1953 ... mm maz 119,s 123,2 1954 ... 135,o ' 1703 mm 138,2 1955 ... 135,5 zozm ma,!) maa

1956 ... 1 145,1 248,U ! 107,2 1222

l !

l

A munkásoknál és alkalmazottaknálbe—

következett vásárlóerő—emelkedés nem volt A egyenletes, különböző csoportokat

érintett. így a munkás és alkalmazotti

népességen belül is megváltoztak a jöve—

delmi arányok. Nagyon jelentős intézke- dés volt az alacsony keresetűek bérének felemelése, ami viszonylag nagyszámú

dolgozót érintett. Egyéb intézkedések -——

főleg a bérügyiek —— több területen új jö—

vedelmi arányokat hoztak létre. Mind—

ezeknek az áruforgalom terjedelmére, fő-

ként pedig összetételére jelentékeny ha—

tása van. '

Miután 1957—ben lényegében minden munkás és alkalmazott kategóriát érint a bérek emelése, illetve rendezése, ennek várhatóan hatása lesz árukeresletükre.

Ezért időszerűnek tartjuk annak megvizs-

gálását, hogy a munkabér—jövedelem emel- kedése hogyan befolyásolja a munkások

és alkalmazottak árukeresletének terje—

a

) Megjegyemük azonban, hogy a kereskedelmi for—

galom— alakulása a lakosság anyagi ellvátotl'ságáról?

rsak hozzávetőleges képet ad, mert ez utóbbi tar—

talma sokkal szélesebb al kereskedelmi 'forgalomnál.

és a kereskedelmen kivül—H tényezők alakulása nem mutat feltétlenül azonos tendenciát a iorgalomnxal."

—-7'*7'16

delmét, összetételét, milyen várható hatá—

_ sokkal kell számolni.

A. kérdés megközelítése érdekében az elmúlt két év adatai alapján elsősorban túlnyomóan munkások és alkalmazottak által lakott területek áruforgalmat vizs—

gáltuk meg. E célra legmegfelelőbbnek Budapest és a négy vidéki nagyváros (Miskolc, Pécs, Debrecen és Szeged) mu—

tatkoztak. Ezt egyes esetekben még ki—

egészítettük öt ipari jellegű megye (Bor—

'sod, Baranya, Komárom, Nógrád és Vesz—

prém) adataival is. Az így feldolgozott

adatok viszonylag elég széleskörűek, amit

a következők bizonyítanak.

2. tábla A vizsgált városok és megyék lakossága és kis- kereskedelmi forgalma az összlakossághoz, illetve , uz összes kiskereskedelmi forgalomhoz viszonyítva

A Akiskereskedelmi

IakOSSÉg forgalom az or-

szama szágos kiskeres-

82 0592' kedelmi forga-

4 lakas' iomhoz

Megnevezés 538110?

viszonyitva százalékban 1956. 1955- 1956- jan. l—én ben ban Budapest ... ] 9,3 333 30,2 A négy vidéki város .. ,. 4,9 7,6 7,7 Városok együtt ... 24,2 40,6 37,9 Az öt ipari jellegű megye 17,2 14, 9 —15,3 Várom); és megyék együtt . . . 414 55,5 ! 53,2

Az áruforgalmi adatok azonban önma—

gukban nem elegendők. Ezért részletesen feldolgoztuk a munkás— és alkalmazott—

családok háztartásstatisztikai eredmé—

nyeit2 is. Megállapításunkat elsősorban

ezekre alapoztuk, kiegészítve saját egyéb

vízsgálataínkkal is.

A városi áruforgalom főbb tapasztalatai

A munkabérek és személyi jellegű ki- , fizetések 1955-ről 1956. évre 10,8 százalék—

kal emelkedtek. Ugyanezen időszakban az országos kiskereskedelmi forgalom 9

százalékkal emelkedett. Ezenbelül Buda- pesten a növekedés O,7 százalékos, a négy vidéki városban 10,6 százalékos és az öt

ipari jellegű megyében 12,6 százalékos

volt. A kiskereskedelmi forgalom a vidéki nagyvárosokban és az ipari területeken 2 Az adatokat lásd: Statisztikai Havi Közlemé—

nyek. 1967, évi 2. sz. 65—70, old.

%

tehát nagyobb ütemben nőtt, mint Buda—%

pesten.

A munkabéralap csak a gyáriparban 8

százalékkal volt magasabb 1956—ban, mint 1955—ben (az építőiparban 14,5 százalék-r kal), s főképpen létszámemelkedésből adódik (egyedül a gyáriparban a— munká-—

sok és alkalmazottak száma 14 000, fővel

emelkedett). Ezért az áruforgalomban mutatkozó jellegzetességek döntően két

tényre hívják fel a figyelmet:

a) hogyan alakul a kereslet viszonylag jelentéktelen, s csak kisebb csoportokat érintő jövedelememelkedés esetén (Buda—- pest példája);

b) hogyan befolyásolja a nagyobb jöve-'

delememelkedés a keresletet (a négy vi—

déki nagyváros példája).

1955—ben Budapesten az egy lakosra

jutó kiskereskedelmi forgalom az országos

átlagnál még 71 százalékkal volt maga—

sabb, a legmagasabb volt az egész ország-

ban. Miután a budapesti kiskereskedelmi forgalom lényegében nem emelkedett, ugyanakkor vidéken általában nőtt, így

1956-ban már csak 56,8 százalékkal volt

magasabb. (Egyébként a budapesti for- galom már 1954-ről 1955—re is csak jelen—

téktelen mértékben emelkedett.) Igy állt

elő az a helyzet, hogy a négy Vidéki nagy—

városban az egy főre jutó kiskereskedelmi forgalom 1956-ban már valamivel meg—

haladta a budapestit (Miskolcon és Pé-

csett magasabb, Debrecenben ésiSzege—den

alacsonyabb volt). A különbség pedig ép-

pen az iparcikkvásárlásokból adódik.

A jövedelememelkedés általában azt

iparcikk—keresletre hat, az iparcikk—for—

galom gyorsabb ütemű növekedését idézi elő,

3. tábla—

Az élelmiszer— és az iparcikk—íorgalom Élelmiszer- Iparcikk-

legnevezés forgalom 1956-ban az 1955, évi százalékában Budapest ... 98,5 104,0 A négy vidéki nagyváros 104,1 116,9 Vdroeok együtt ... 99,5 106,9

Az említett munkabéremelkedés a kis—

kereskedelmi forgalom összetételére tehát a következőképpen hatott:

a) jelentéktelen jövedelememelkedés esé—

tén az. élelmiszerforgalom nem emelke—

dett, sőt még valamelyest csökkent is;

SZEMLE

717

b) az iparcikk-forgalom kismértékű fo—

lyamatos emelkedést mutatott, még mini—

mális munkabéremelkedés esetén is. Ezt

az is indokolja, hogy ilyen esetekben

rendszerint csak egyes -— többnyire ki—

sebb —— csoportok jövedelme növekszik;

0) nagyobb mértékű munkabéremelke—

dés esetén növekedett az élelmiszer—for—

galom, ennél nagyobb ütemben emelke—

dett azonban az iparcikk—forgalom.

Egyébként az iparcikk—forgalom stag—

nálása vagy visszaesése biztos jele a kere—

seti viszonyok romlásának, akár az átla—

gos nominális jövedelmeket, akár azok

reálértékét tekintjük.

E megállapítások érvényességét az el—

múlt évek tapasztalatai igazolják. Az áru- forgalom alakulása mindenkor a konjuk—

turális helyzet fontos jelzőszáma volt (és a jövőben is az), amelynek jelzéseire azonban nem figyeltünk fel kellően.

A vásárlóerő kielégítő, ütemes emel—

kedése esetén tehát az élelmiszerek és iparcikkek aránya állandóan ez utóbbi

javára tolódott el.

4. tábla Az élelmiszer- és az iparcikk—forgal(van aránya

a: összes forgalomban

Az élelmiszer— ! Az iparcikk- forgalom az összes forgalomhoz Megnevezés ; viszonyítva, százalékban

w____,.r__—,______—_.__W_

:

( 1951 * 1956. ! 1955. 1 1956.

_ !

Budapest ... 59,7 58,4 40,3 ! UJ;

A négy vidéki

nagyváros .. H , tai 46,0 . 51,3 Im 5430 Együtt ... : 57_(í ! 55,7 42,4 ! 44,3

z !

Természetesen e megállapítások kissé

általánosak, mert az élelmiszerek és ipar—

cikkek csoportja a jövedelemváltoza'sra nagyon különféle módon reagáló cikkeket

tartalmaz. így például az előbbiek közé

tartoznak a létfenntartáshoz nélkülözhe- tetlen legfontosabb élelmiszerek, amelyek—

nek fogyasztása bizonyos szint alá nem*

nagyon csökken, de magasabb jövedelem esetén sem emelkednek nagyobb mérték—

ben. Idetartoznak viszont olyan élelmi—

szerek is, amelyeknek fogyasztása a jöve—

delem emelkedésével párhuzamosan vagy annál nagyobb mértékben növekszik (például az édességáruké). Idetartozik a

vendéglátóipar is, amelynek átlagos igény—

Wa;

bevétele alapvetően a jövedelmi viszo—

nyok függvénye. Hasonló a helyzet az

iparcikkeknél.

Az élelmiszerek forgalma

A városi forgalmat az élelmiszerek vá—

sárlásának magasabb hányada jellemzi.

Egy—egy vizsgált terület minél inkább vá—

rosi (ipari) jellegű, annál magasabb az élelmiszerforgalom aránya. Ennek első—

sorban az a magyaráZata, hogy a váro—

sokban az élelmiszerfogyasztás fő forrása a kereskedelem, itt csak csekély lehető- sége van a saját termelésből való fogyasz-

tásnak (esetleg sertéshizlalás, házikert), továbbá a piac, mint beszerzési forrás a

tipikus ipari területeken sem olyan jelen—

tős, mint a gazdag mezőgazdasági kör-

nyékkel rendelkező városokban.

E megállapítást nagyon jól alátámaszt—

ják a tipikus ipari és bányavidékek adá- tai. Például, amíg Miskolcon 1956—ban az élelmiszerforgalom az összforgalomnak 484 százalékát tette ki, addig Borsod me—

gyében 56 százalékát. Pécsett az élelmi—

szerforgalom részesedése 47,6, Baranya

megyében pedig 52 százalék volt. Komá—

rom megyében a legmagasabb az élelmi—

szerforgalom részesedése (1956—ban 56,6,

1955—ben 60%), ahol a lakosságon belül

különösen magas a bányászok aránya.

Budapesten magasabb az egy lakosra jutó

élelmiszervásárlás, mint a négy vidéki

nagyvárosban, Miskolcon, és Pécsett pedig magasabb, mint Debrecenben és Szege- den.

E megállapításokból néhány fontos kö—

vetkeztete'st is levonhatunk az élelmiszer—

forgalom jövőbeni alakulására vonatko- zóan. Ez annál is inkább fontos, mert az utóbbi években — vulgarizálva az áru—

forgalom fejlődésének sajátos vonásait ——

olyan vélemény alakult ki, hogy döntően csak az iparcikkekre kell fordítani a fi—

gyelmet, s elegendő az úgynevezett alap—

vető élelmiszerekből a többé—kevésbé ki- alakult színvonalat biztosítani. Az élelmi—

szeriorgalom pedig — mint említettük —- a jövedelememelkedés esetén növekszik, bár annál kisebb ütemben. Azt, hogy mi—

lyen mértékben részesedik majd az összes

forgalomból, az is befolyásolja, hogy az

összforgalomból milyen részesedése van Budapestnek és a vidéki nagyvárosoknak, általában az ipari jellegű területeknek.

Meg kell említeni még azt a jelenséget,

718

hogy bizonyosfajta alapvető élelmiszerek

— például a kenyér, a liszt, a burgonya

' stb. —— forgalma nem emelkedett lényege—

sen a vizsgált városokban, míg a vendég—

látóipari forgalom, valamint az egyéb élelmiszerek (hús, tejtermék stb.) forgalma viszont jelentősebben nőtt. 1956. IV. ne—

gyedévben a vendéglátóipari forgalom az üzemelési kiesések miatt visszaesett.

Az iparcikkek forgalma

Az iparcikk-forgalom " éppen összetett jellegénél fogva —— nem egyenletesen vál—

tozott.

5. tábla A rulja'zaii és n imguesiparcikkclc forgalma

1955—ről 1956—1'a a vegyesiparcikkek for—

galma nagyobb ütemben nött, mint a

ruházati cikkeké. A fejlődés üteme mind—

két csoportban —— már a korábban elmon—

dottakból következően is —-— a vidéki nagyvárosokban gyorsabb volt. (Megje—

gyezzük, hogy az öt ipari jellegű megyé—

ben —— Baranya megye kivételével —-— nem ez volt a tendencia. A négy nagyváros közül egyedül Miskolcon nőtt gyorsabban a ruházati forgalom,) A jövedelmi szín—

vonal emelkedése esetén tehát feltételez-

% hetjük, hogy a vegyesiparcikkek forgalma növekszik,

6. tábla A rnhárnli cikkel; (is (: :)egursíparcikkek forgalmának részesedése az egész iparcikk—

forgalomból

Ruházati ! Vegyes- iparcikkek cikkek

l

Megnevezés ' forgalma az egész iparcikkforga-

! lomha) ' nyitva százalékban

1 v . '. ] 1955. l was

Budapest ... 529 523 47,1 47.3' A négy vidéki

nagyváros . . . . 593 59,0 40,7 41,0 EgO/ütt ... __ 5153 § 53,8 45,7 lő.?

Vegyesipar- K

i Ruházati

l cikkek cikkek

Megnevezés MMM—M_MM",

: 1956. évi forgalma

§ az 1955. évi százalékában ,_

* ":

Éndapest ... § 102,S l ma,?)

A négy vidéki nagyváros 1 106,8 ! 116,6 ,_: ___". _a.

rum ... % 1064 § mm

a ruházati cikkeknél gyorsabb ütemben

A munkások és alkalmazottak vásárlóerejének növekedése

1957—ben az eddigi adatok szerint —-

1956. évhez képest —— a munkások és al—

kalmazottak vásárlóereje körülbelül 5—6 milliárd forinttal fog növekedni. A vá—

sárlóerő növekedése jelentős változásokat idéz elő az árukeresletben és ennek kö—

vetkezményeképpen az egész áruforga- lomban. A vásárlóerő jelenlegi nagyobb

mértékű növekedése a munkások és alkal-—

mazottak árukeresletének gyorsabb emel— * kedésével fog járni. Ez a körülbelül 15 százalékos vásárlóerő növekedés azzal jár, hogy a korábbi évekhez képest meg fog gyorsulni a városi áruforgalom növeke—

dése, és előreláthatóan újabb arányok keletkeznek a bérből és fizetésből élők,

valamint a parasztság vásárlóalapja kö—

zött. (Meg kell jegyezni, hogy a mezőgaz—

dasági termelési struktúrában bekövetke—

zett változások, valamint a hozott intéz—

kedések miatt, a paraszti vásárlóerő to—

vábbra is nagy ütemben nő.) Feltehető, hogy a munkások és alkalmazottak vá,—

sárlóerejének növekedése érdekében tett intézkedések hatása az áruvásárlásokban inkább majd az év második felében fogja erősebben éreztetni hatását.

Megváltozik a munkások és alkalmazot—

tak vásárlóerejének összetétele is. A vá—

sárlóerő növelésének legjelentősebb té—

tele a nominálbérek emelése. Ez összeg—

szerűen is a legnagyobb, 5 úgyszólván a munkások és alkalmazottak minden cso—

portját érinti. Azonban a nominálbérek

emelése nem egyforma mindenütt, s a

béremelések, a bérrendezések az év fo—

lyamán különböző időpontokban léptek érvénybe. Ez a tény az árukeresletre is

különböző módon hat, sőt még területi

differenciálódással is jár.

A vásárlóerő növekedésének további forrása a munkások és alkalmazottak

pénzügyi jellegű kiadásainak csökkenése

az előző évhez képest Ennek legjelentő—

sebb tételei a gyermektelenségi adó eltör—

lése és az, hogy 1957—ben — szemben 1956.

évvel —— nincs már államkölcsönbefizetés.

A vásárlóerő ezért a nominálbérek eme—

lésénél nagyobb ütemben növekszik.

A munkások és alkalmazottak összes

vásárlóalapját —— az előbb említett növe—

kedéssel szemben —— bizonyos mértékben

csökkenti az év elején végrehajtott álta—

"x

smum ,,

SZEMLE

lános létszámcsökkentés. Ez amellett, hogy

valamelyest korlátozza a munkások és al—

kalmazottak összárukeresletének terje—

delmét, kisebb mértékben befolyásolja összetételét is. Feltételezhető ugyanis, hogy a létszámcsökkentés következtében a munkás és alkalmazott családokon belül a keresők aránya kisebb lesz (az egy főre jutó jövedelem, pedig alacsonyabb). Mindez azonban összességében eltörpül a vásárló—

erő növelése érdekében tett intézkedé-

sek mellett. _

Korábbi tapasztalatok szerint a vásárló—

erő emelkedése a munkások és alkalma—

zottak egyes csoportjainál összefoglalóan

és főbb vonásaiban a következő hatással

jar: ,

a) az alacsonyabb keresetű dolgozók béremelése elsősorban az élelmiszerek és a ruházati cikkek iránti keresletet növeli

meg;

b) a munkások, főképpen a vidéki ipari gócpontokban lakók és a bányászok bér- emelése az építőanyag, a bútor és a nagy—

értékű műszaki cikkek iránti keresletet növeli;

c) a műszaki dolgozók béremelése ——

bár összességében az előbbiekhez képest

nem olyan jelentős —— hatása elsősorban a textilméteráruk, lakberendezési cikkek és az elektromos háztartási cikkek iránti keresletet fogja megnövelni;

d) az alkalmazotti béremelések első- sorban a ruházati cikkek iránti keresletet ' növelik, de vásárolnak nagyértékű cik—

keket is. % _

Természetesen az árukeresletben a mun—

kás és alkalmazott népességen belül is

elég jelentős, különféle tendenciák fognak érvényesülni, amelyek a forgalomra kü- lönböző módon hatnak.

Meg kell említeni még a magánkisipar és a magánkereskedelem fokozottabb te—

vékenységének hatását is. Számolni kell azzal, hogy a munkások és alkalmazottak

vásárlóerejének egy része —— a korábbi

évekhez képest nagyobb része —— a lakos—

ság e csoportjához fog átvándorolni.

A péhzjövedelem hatása—

az árukeresletre

Miután 1957—ben a munkásoknál és al—

kalmazottaknál döntően a pénzjövedel—

mek emelkednek, ezért azt kell megvizs- gálni, hogy ezeknek általában milyen ha-

719

tása van az árukeresletre. Ehhez a to—

vábbiakban az" 1956. évi háztartási sta- tisztika adatait használjuk fel. A háztar—

tásstatisztika adatai alapján először a pénzjövedelem és az áruvásárlás (áruk—

ban realizált vásárlóerő) változását vet—

jük egybe jövedelmi csoportok szerint.

(A munkások és alkalmazottak háztar—

tási statisztikáját miután kismértékben naturálfogyasztási adatokat, szolgáltatás—

jellegű kiadásokat is tartalmaz, ezzel kor—

rigáltuk, s a benne szereplő adatokat meg—

felelően átcsoportosítottuk.)

7, tábla A bruttó pénzjöverielem és a: áruvásárlások

alakulosa ]űvadelmi csoportok szerint ., Bruttó Ám- Bmttó Áru—

pénzjö— vásár— pénzjö- vásár- .lövedelmi vedelem! lások vedelem lások

, —..,W._s__._,___,__ .-__,,_,_.,.____.-.- csoport az I jövedelmi ! az előző jöve—

, csoport . delmi csoport

; százalékában i százalékában

_ l ... mm) 1 1001) — ——

Il ... 1472 1365 l47,2 136,6 Ill ... 'l96,0 174,8 133,l 127,t$

lV ... 24735 illő,!) 1263 1241) V** ... 355,0 281,5 a ]43,5 1345 f A jövedelmi csoportok az egy főre juló jöve—

delem szerint számítva, mégpedig az !. jövedelem—

csoport a legalacsonyabb. az V. jövedelmncsopori a legmagasabb.

** A bruttó pénzjövcdelemnél a. nagyobb ugrás abból származik, hogy a. legmagasabb jövedelmi oso- portban az előzőkhöz képest az átlagok közötti különbség nagyobb *

i

Az adatok szerint az áruvásárlások nö—

vekedése elmarad a pénzjövedelemtől. Ez

egyben azt is jelenti, hogy a szolgáltatá—

sok és a pénzügyi jellegű kiadások gyor-

sabban nőnek, mint a pénzjövedelem. A

vizsgált családoknál a szolgáltatásokral

költött összegek a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmi csoport között 4,3—szeres különbséget mutatnak. A szol—

gáltatások közül az átlagosnál nagyobb mértékben nőnek a ruházati szolgáltatá—v

sok (ruha és cipő készíttetés stb.), a la—

káskarbantartás, az egészségügyi szolgál—

tatások, a mosási költségek, a művelődési

kiadások és a személyes szolgáltatások igénybevétele. Ezek tipikusan olyan jel—

legű szolgáltatások, amelyek a magasabb jövedelemmel vannak kapcsolatban. Elf sősorban ezért növekednek a szolgálta—

tásra fordított összegek gyorsabban, mint az áruvásárlások.

, 720 szamra:

8. tábla f'A pénzjövedelem hatása az Waker-estet

A pénzkiadások megoszlása a három fő pénzkiadási csoport szerint 1956- ban

Ám-

vásárlások

Szolgál- tatások

Pénzügyi kiadások' Jővedelmi

_, csoport

az összes bruttó kiadások százalékában

84,3 9 6 e;

sze 10, 7 7,1

sox; 12. 0 7,4

79,9 12,4 7,7

79,1 13 1 7,8

* 1956 első háromnegyedévében tartalmazza az áilamfkölcsön befizetéseket.

Mindezek alapján fő vonásokban né- hány általános megállapítást már tehe—

tünk a jövedelemszínvonal változásának az árukeresletre gyakorolt hatásáról.

1. A pénzjövedelmek növekedése esetén az árukereslet is nő, de kisebb ütemben.

Jobban: növekednek a szolgáltatás jellegű

kiadások. (Ebben a tekintetben a kifeje—

zetten városi és egyéb helyen lakó, vala—

mint a budapesti és Vidéki városi lakosság

*között különbség van. A különbség első—

sorban abból származik, hogy Budapesten és a nagyobb városokban több lehetőség van a különböző szolgáltatások igénybe—

vételére.)

2. Az 1957. évben már nincs sem állam—

kölcsönbefizetés, sem gyermektelenségi

adó. Ez a munkások és alkalmazottak pénzügyi jellegű kiadásait körülbelül az 1956. évinek a felére csökkenti. A megta—

karításnak azonban nagyobb hányada

áruk vásárlására megy. Ezért 1957—ben

számolni lehet azzal, hogy az áruvásárlá—

sok növekedése megelőzi a szolgáltatások

emelkedését.

3. Az átlagosnak megfelelő jövedelmi csoportoknál (ami körülbelül a III. és IV.

jövedelmi csoportnak felel meg) lényeges különbség a pénzjövedelmek és az áru—

_ vásárlás növekedése között nincs. Az át—

] lagon aluli (I—II.) és feletti (V.) jövedelmi

csoportokra az áru vásárlásának a szol-

gáltatásnál kisebb növekedése jellemző

(nem azonos okokból), Ez azt jelenti, hogy

ha tömegesen az átlagos jövedelműek pénzjövedelme nő, akkor feltehetően ez—

zel nagyjából párhuzamosan emelkedik az árukeresletuk is. Miután mindenkép—

pen ez teszi ki a nagyobb tömeget, ezt a

számításoknál figyelembe kell venni.

összetételére

A következő kérdés, amit vizsgálni kí— . vánunk, hogy a jövedelmi színvonal ho—

gyan befolyásolja a kereslet összetételét.

Általában megfigyelhető az az évek ,óta

tartó tendencia — amennyiben a reáljöve—

delmek is emelkedtek —, hogy az ipar—

cikkforgalom gyorsabban növekedik, mint az élelmiszerforgalom. Ugyanezt mutatják a különböző jövedelmi csoportokban a háztartásstatisztika megfelelően csoporto-

sított adatai.

9. tábla Az élefmiszer—e's íparcikk—íorgalom alakulása

jövedelmi csoportok szerint Élel'

mi—

szer-

Élel— Élel-

mi— '

Ipar-

cikk rm-

szer Ipar-

cikk

Ipar—

cikk

523353"! vásárlás

az előző [ százalékos jövedelmi részesedése

cs0port az összes vá- százalékában sárlásokból az I.

jövedelmi csoport százalékában

100,0 100,0

129,8 152,8 129, 8 152, 8 156,6 221,0 120, 8 144, 5 181,2 307,0 115, 7 139 () 212,5 497,0 117,0 162,0

i .

maman woman www—a % ? m

A jövedelemváltozásra az árukereslet

összetétele tehát nagyon erősen reagál. A jövedelmi csoportokat ez esetben úgy te—

kinthetjük, mintha dinamikában mutatnák

a jövedelemváltozás miatt bekövetkező el—

tolódást az árukereslet összetételében. Az adatok változásának tendenciája a cso-

portátlagok kevés száma és a túl nagy

csoportközök ellenére is mutatja a fejlő—

dés irányát. (Eltekintve attól, hogy az

egyes jövedelmi csoportokban a családok

összetétele is eltérő.) *—

Addig, amíg az alacsonyabb (I—II.) jö—

vedelmi csoportoknál az iparcikk—kereslet

növekedése körülbelül kétsZerese az élel-

miszer keresletének, az átlagos jövedelmi csoportoknál már két és félszeres, a leg—

magasabb jövedelmi csoportnál három és

félszeres. Az iparcikk—kereslet növekedése

tehát nagyon gyors. A jelenlegi helyzet—

ben körülbelül úgy számolhatunk, hogy a

munkásoknál és alkalmazottaknál az éiel—

miszerek részesedése körülbelül 60—62 százalékos, míg az iparcikkeké 38—40

százalékos. Feltételezhető, hogy már 1957eben néhány százalékkal újból emel—

kedni fog az iparcikkek részesedése. Mi—

* szamu;

* 721

után az egész lakosság vásárlóalapjának

a nagyobb hányadát a munkások és al—

kalmazottak vásárlóereje teszi ki, ez az egész iparcikkforgalom növekedésre is ki—

hát.

, Mind a tervezésnél, mind pedig a keres- let várható alakulásának felmérésénél ál—

landóan visszatérő kérdés, hogy milyen számítási módszerekkel lehetne megköze—

líteni a vásárlóerő és az árukereslet össze—

tétele közötti összefüggéseket. Az előb—

biekben már kísérletet tettünk részben a növekedési ütem, részben a kereslet meg—

oszlása alapján ennek megoldására. A to—

vábbiakban még egy számítási módszert mutatunk be, mégpedig azt, hogy a kü-

lönböző jövedelmi csoportokban egy szá—

zalék vásárlóerőnövekedésre hány száza—

lék élemiszer-, illetve iparcikk-vásárlás emelkedés esik.

10. tábla A uáslirlóerőnövekedés hatása az élemiszer- és az

iparcikkmisárlás emelkedésére Egy százalék

vásárlóerőnövekedésre eső : Jövedehni csoport

0,82 mal

o,75 mo

O,65 1,62

0,49 1.73

_E számítás alapján az összefüggések nagyon élesen domborodnak ki. Általános következtetésként levonhatjuk, hogy egy százalék vásárlóerőnövekedés esetén az élelmiszervásárlás egy százaléknál ki- sebb, az iparcikkvásárlásnál nagyobb

mértékben emelkedik. Figyelembe véve

a munkások és alkalmazottak 1957. évi jö—

vedelmi helyzetét, körülbelül azzal szá-

molhatunk, hogy 10 százalékos vásárlóerő—

növekedés esetén 6—7 százalékos élelmi—

szer— és 16—17 százalékos iparcikk—keres—

let emelkedés lenne. (Amennyiben tehát 1957-ben a munkások és alkalmazottak vásárlóereje 15 százalékkal növekedne, akkor élelmiszer—keresletük 9—10 száza—

lékkal, iparcikk-keresletük pedig 24—25

százalékkal lenne magasabb. Ez természe—

tesen csak az egy főre jutó számítást tar—

talmazza, s az országos forgalomnak is csak egy részére vonatkozik,)

Ilyen összefüggések kiszámítása —— min—

denkor az adott körülményeket mérle-

gelve —— elősegíti az áruforgalom helyes összetételének kialakítását. Természete—

sen nem szabad elfeledni, hogy a jövede——

lemváltozás csupán egyik tényezője a ke—

reslet összetétele kialakításának, s ezért

az előbb említett módszert csak egyedül alkalmazni nem szabad.

A munkások és alkalmazottak árukeres- letének összetételét -— emelkedő vásárló—

erő mellett — tehát az jellemzi, hogy az iparcikkek iránti kereslet gyorsabban nö—

vekszik.

A pénzjövedelem hatása az élelmiszerke—

feslet összetételére

A jövedelem változásának általános ha—

tását a munkások és alkalmazottak áru-

keresletére az előbbiekben tárgyaltuk. Az élelmiszerek csoportja azonban nagyon

sokféle cikket tartalmaz, az élelmiszer- keresletben sokféle igény tükröződik.

Vannak olyan cikkek és igények, ame—

lyeknek megvásárlása, illetve kielégítése

a létfenntartáshoz elengedhetetlen. Más

cikkek iránti igény viszont csak magasabb jövedelemnél jelentkezik erőteljesebben.

Az előbbieket merev, az utóbbiakat rugal—

mas keresletű cikkeknek nevezzük. Az élemiszereken belül merev keresletű cik—

kek, például kenyér, liszt, zsír, tej, bur- gonya stb., amelyeknél a kereslet terje—

delme tekintetében nagy különbség a leg—

alacsonyabb és a legmagasabb jövedelmi csoport között nincs. Ugyanakkor élelmi—

cikkek közül a jövedelemváltozásra rugal—

masan reagálnak például a hús, tojás,

vaj, sajt, cukor, egyes zöldség— és főzelék—

félék, gyümölcsök, konzervek, édesség—

áruk, szeszesitalok, gyarmatáruk, dohány-—

áruk stb. A munkás- és alkalmazott—

családoknál például — a háztartási sta—

tisztika adatai szerint —— az egy főre jutó kenyérfogyasztás tekintetében a legala—

csonyabb és a legmagasabb jövedelmi cso—

portok között mindössze 3,3 százalék kii—

lönbség van. Ugyanez a lisztnél 11,8, a

burgonyánál 13, a tejnél 27,8 százalék

stb. Egyes cikkekből a legmagasabb jö—

vedelmi csoportban kisebb a fogyasztás, mint az alacsonyabb jövedelmi csoportok—

ban (például a száraz hüvelyesekből, fe—

jeskáposztából, karalábéból, főzőtökből,

birka— és lóhúsból stb.).

722

- Az élelmiszerkereslet összetételét éppen ezért a jövedelmi viszonyok alapvetően befolyásolják. A kereslet összetételére ' elsősorban a merev és rugalmas keresletű cikkek aránya a jellemző. A munkás és alkalmazotti háztartási statisztika adatai alapján —— nem egészen pontos szétválasz—

tás szerint —— ez a következőképpen alakul.

ll . tábla A merev és a rugalmas kereslelű cikkek vásárlásának alakulása jövedelmi csoportok

szerint

* MB— Rll— MU— Rll- . Mű- Rü-

rev gal. gal- rev gal-

! mas ; mas mas

.lovedelmi ! keresleti élelmiszerek vásárlása,

csoport . _W WW ._M "_A —_l.-l,m.__w__o mm

* az l, a megelőző az összes jövedelmi jövedelmi élelmiszer—

csoport csoport ! vásárlás százalékában százalékában százalékában I ... 100,0 HMM) w "" I 423 52,7 H ... ULO l46,0 1]],0 146,0 40,4 59,6 III ... 119,5 18651) 107,6 1273 36,5 63,5 IV ... 123,8 2325 103,5 125,0 32,3 67X7 V ... ; 129,0 282,0í 1043! 121,2 29,l$ 70,9

! l

A merev keresletű élelmiszerek vásárlá- sánál a legmagasabb és a legalacsonyabb

jövedelmi csoportok között 29 százalék

a különbség. Az egyes jövedelmi csopor—

tok között alig van néhány százalékos el—

térés. A rugalmas keresletű cikkek vásár—

lásánál a különbség viszont közel három—

szoros, és jelentékeny ugrás van az egyes csoportok között is. Addig, amíg az ala—

csonyabb jövedelmi csoportokban a fo—

gyasztás (és a vásárlás) körülbelül egyenlő

arányban oszlik mega merev és rugalmas

keresletű cikkek" között, az átlagos és an-

nál magasabb jövedelmi csoportokban az

arány egyharmad-kétharmadra, sőt 30—70 százalékra változik.

Foglalkoznunk kell itt a vendéglátóipar

és az üzemélelmezés kérdésével is. A ven—

déglátóipar, illetve az üzemélelmezés

igénybevétele a munkások és alkalmazot—

tak részéről a jövedelem növekedésével emelkedik. Sőt. az a helyzet, hogy a nö—

vekedés ezeknél majd minden előbb em—

lített cikkét meghaladja: minél magasabb jövedelemcsoportba tartoznak a vizsgált családok, viszonylag annál többet költenek a vendéglátóiparra és üzemélelmezésre.

A munkásoknál és alkalmazottaknál te—

hát, mint állandg') tendenciával, számolni lehet a vendéglátóipar és az üzemélelme—

. nyabb

zés igénybevételének nagyon gyorsütemű emelkedésével. Ennek megfelelően a köz—

étkeztetési forgalomnak -— a városokban

—- gyorsabban kell emelkednie, mint a bolti élelmiszervásárlásoknak.

Az élelmiszerkeresle't összetételét még az

is befolyásolja, hogy jövedelemnövekedés esetén a változatlan terjedelmű kereslet és ezt kielégítő árucsoportokon belül a

drágább, jobb minőségű élelmiszerek felé fordul. E megállapításunkat három cikk—

'csoport példáján bizonyítjuk, mégpedig a hús és húskészítmények, a zöldség— és

főzelékfélék, valamint a gyümölcs forgal—

mának adataival. Nézzük először a hús—

és húskészítményekre vonatkozó háztar—

tásstatisztikai adatokat. (Megjegyezzük, hogy az egész élemiszerkeresletnek a hús

és húskészítmények iránti kereslet körül-

belül 14—15 százalékát teszi ki.)

12. tábla A hús és húskészítmények vásárlásának alakulása

jövedelmi csoportok szerint

Hua és húskészítmények vásárlása Át]

az I jövedelmi a megelőző jöve- fává- Jövedelmi csoport delmi csoport delmi

csoport százalékában százalékában csoport.

mennyi— mennyi- százalé—

Ség érték 'Ség érték kában

(

I ... 100,0 100,0 —— * 100,0

II ... 150,8 150,5 150,8 150,5 100,0 HI ... 182,5 1941) 121,2 128,9 106]?

IV ... 217,5 236,0 118,1 121,7 109.6 V ... 256,5 3933 l19,0 124,0 l15,2

A mennyiségi és értékbeni növekedés közötti különbség az egyes jövedelmi cso—

portokban már megmutatja, hogy a fo—

gyasztás mennyisége kisebb mértékben nő, mint az értéke. Vagyis megváltozik a húsfogyasztás összetétele: a háztartási statisztika adatai szerint a nyershús—

fogyasztásnak a legalacsonyabb jövede—

lemcsoportban 523 százaléka, a legmaga—

sabb jövedelemcsoportban pedig 56,'7 szá—

zaléka sertéshús. Hasonló a helyzet a hí—' zott— és soványbaromfinál: a legalacso—

jövedelemcsoportban a részesedés százaléka l8,8, a legmagasabban pedig 23,3.

Mindezek következtében egy kilogramm

hús ára a jövedelem változásának meg—

felelően emelkedik.

Hasonló a helyzet a zöldség- és főzelék—

féléknél, valamint a gyümölcsöknél is. (Az

SZEM-LE

723

egyszerűség kedvéért a következőkben

már csak az átlagár-változásokat vesszük

figyelembe.)

13. tábla A zöldség— és főzelékfe'lék átlagár—ának alakulása

jövedelmi csoportok szerin! *

s-_mmjjíereit______

Jövedeln' Zöldség- és "

csoportn főzelékfélék g) umolcs

átlagára az I jövedelmi csoport

! százalékában

[ ... 100,0 ! 100,0

H ... lO5,Z 114,0

111 ... 110,o 123,6

IV ... 1143 126,1

v ... 127,s 131,s A zöldség— és főzelékféléknél, valamint

a gyümölcsnél már nemcsak arról van

szó, hogy exmagasabb jövedelmi csopor—

tokban inkább a drágább fajtákat vásá—

rolják, hanem arról is, hogy az egyes faj—

tákon belül a drágább minőséget. Különö—

sen áll ez a gyümölcsre, amelyből rend—

szerint azonos fajtákon belül is nagyobb

minőségi választék áll rendelkezésre.

A jövedelemváltozás az élelmiszerek

keresletének összetételére jelentékeny

mértékben hat. Jövedelememelkedés ese—

tén a rugalmas keresletű élemiszerek vá—

sárlása körülbelül ugyanolyan mértékben emelkedik, mint a vásárlóerő, a rugalmas keresletű élelmiszereken belül azonban magasabb jövedelem esetén inkább a drá—

gább, jobb minőségű élelmiszereket vásá—

rolják.

A pénzjövedelem emelkedésének hatása

az iparcikk-kereslet összetételére Az iparcikk—kereslet összetételét —— a háztartásstatisztika adatai alapján —— elő—

ször fő vonásaiban elemezzük, mégpedig

hármas csoportosításban. A három cso—

port a következő: ruházati cikkek és

textiláruk, nagyértékű iparcikkek (ame-

lyeknek megvásárlásához egy—egy alka—

lommal nagyobb összegű készpénzre van szükség) és egyéb, jórészt mindennapos

használatú iparcikkek.

Az említett hármas csoportosítás szerint az4egyes jövedelmi csoportokban a ház—

V tartásstatisztika adatai alapján az ipar—

cikk—vásárlás a következőképpen oszlott

meg.

:

í4. tábla

Az iparcikk—ua'sárlás megoszlása iparcikk- csoporlok szerint

! A vásárlások százalékos

me oszlása az Megneyezós §

; l !

Ruházati cikkek és

textiláruk ... 52,8 54,6 574 533 542

Nagyértékű ipar- '

cikkek ... 5,5 6,1 6,6 12,8 1513 Egyéb iparcikkek 41,7 3953 863 34, 0 _ 30,2

0 0 () 100, 0

g

Az adatok néhány általános megállapi—

tásra alkalmasak. Igy:

1. A ruházati és textilcikkek iránti ke—

reslet a legtöbb jövedelmi kategóriában azonos intenzitású. (Kisebb ingadozástól

eltekintve körülbelül minden jövedelmi

csoportban arányosan ugyanannyit költe—

nek ruházati cikkekre.)

2. Alacsonyabb jövedelmi viszonyok mellett (például az I—III. jövedelmi cso—

portban) a ruházati cikkek kereslete gyor-

sabban növekszik.

3. A nagyértékű iparcikkek iránti ke—

reslet az átlagosnál magasabb jövedelmi csoportokban lesz csak élénkebb.

4. Az egyéb iparcikkek iránti kereslet jellege merevnek tekinthető.

A jövedelemváltozás esetén nagyon különböző az egyes iparcikk—csoportok növekedési üteme.

15. tábla vásárlásának alakulása jövedelmi csoportok szerint

A: iparcikkek

Ruhá— i Buná- Nagy—

zati Nagy- Egyéb zati érté- Egyéb

cikkek értékű ipar- Cik' kü ipar-

és ipar- cik- kek lpar- elk-

Jövedelmi textil— cikkek kek és, cik- kek

csoport áruk tFXt/ll' kek

uruk

vásárlása az I jöve- vásárlása az elözö delmi csoport jövedelmi csoport

§ százalékában százalékában

I 100,0 1004) ] won —- l —_

Il . , . . 157,6 1680 ! 14444 157, G 168, () 144, 8 * III . . A i 239,0 ?.GÖJ) l 1Sl3,() 151 2 158, 5 133,7 IV . . 4 . 309,l 6883 l 250,ű !?.9, 4 2510 1293

v 510; 1395,o ; 362,5 165 u 19751; 1445

4 !

Ez a tábla még erőteljesebben dombo—

rítja ki a különlegességeket, különösen a nagyértékű iparcikkek ugrásszerű nö—

vekedését. Néhány sajátosságot is fel—

4724 ^{§ j _ ezen}

tár ez az összeállítás. Igy többek között azt, hogy a ruházati kereslet magasabb

jövedelmi szint esetén újból jelentősen

emelkedni kezd. A nagyértékű iparcik—

keknél pedig azt, hogy az átlagos jöve-

delmi szint elérése után hirtelen megnő a kereslet (ekkor válik ugyanis lehetővé egyes nagyértékű iparcikkek megvá—

sárlása és ezek nagyobb összege jelent- kezik a számokban).

Ezek után érdemes még megvizsgálnia csoportok és a vásárlóerő növekedése közötti összefüggéseket.

16. tábla A vásárlóerő növekedésének hatása az iparcikk—

uása'rla'sm jövedelmi csoportok szerint Egy százalék vásárlóerő

növekedésre jutó Jövedelmi

ruházati értékű e éb

csoport cikk, Hill-%Y (gy

textjláru iparcikk iparcikk vásárlás-emelkedés

; ... _ _ ! _

II ... 1,57 1 ,86 1 ,23

III ... 1,84 2,11 1,21

IV ... ] ,22 6,96 1,24

V ... l,87 mi) l,28

í ' i

Az iparcikk—kereslet e csoportosításon túlmenően is még tovább differenciáló—

dik. A háztartásstatisztika adatai szerint például a ruházati kereslet összetétele

főbb csoportonként a következőképpen

oszlik meg.

17. tábla, A ruházati cikkek vásárlásának megoszlása

A ruházati cikkek vásárlásának megoszlása az

Hegnevez'és 1 I II !III ! Iv ] v

jövedelmi csoportban (százalék)

Összesen ... 100,0 100,0 nm 100,0 zoom

ebből: .

Konfekcióáruk 24,5 26,3 30,9 30,2 31,7 Textil méteráru .. 10,1 g,? 10,8 12,6 14,0 Cipő ... 23,8 22,5 20,5 19,1 17,8 Lakástextil és ágy-

nemű ... 6,4 7,5 s,:z 8,6 IO,2

A négy vizsgált csoport közül három

részesedési aránya növekvő, míg a cipőé csökkenő. A jövedelemváltozás hatásait a ruházati cikkek keresletének össze-—

tételére ———- fő vonásaiban —— a követke—

zőkben foglalhatjuk össze.

1. Férfikonfekcióáruból, lakástextiliá—

ból (szőnyeg, függöny stb.) és ágynemű-

ből a kereslet az*' átlagosnál nagyobb;

,mértékben emelkedik. Ennek oka az, hogy a munkások és alkalmazottak zöme nagyon kedveli a férfikonfekciót, és még-

a legmagasabb jövedelmi csoportban is

szivesen vásárolja. A lakástektiliák ésaz ágynemű a ruházati cikkek ,,nagyér—

tékű" cikkei. Ezek keresletének növeke—

dési ütemére ugyanazok az elvek vonat—

koznak, mint amelyeket korábbananagy—

értékű iparcikkekről mondottunk.

2. Az átlagosnál nagyobb mértékben nő még a kereslet a női felsőkoníekciő, a férfi és női alsókonfekció és a kötött- áruk iránt. A kereslet növekedése azon—

ban a jövedelmi viszonyoktól függően ingadozó. Ez következik abból, hogy az

e cikkek iránti keresletet részbenadivat—

változás is erősen befolyásolja.

3. A leggyorsabb ütemben a gyapjú—

szövetek iránti kereslet növekszik. Ennél az a helyzet, hogy az átlagos jövedelmi szint elérése után ugrásszerű emelkedés következik be. Annak ellenére, hogy a konfekcióáruk már nagyon elterjedtek nálunk, a készruhavásárlás mellett ma—

gasabb jövedelmi színvonal esetén ne—

gyobb arányban térnek át készittetésre.

4. A ruházati kereslet összetétele je—

lentékenyen eltér az alacsonyabb és a magasabb jövedelmi csoportokban. Ala—

csony jövedelmi szint mellett a ruházati vásárlások zömét a cipő, a gyermekruháa

zeti cikkek és a mindennapos, apróbb ruházati és textilcikkek (rövidáru stb.)

teszik ki. Magas jövedelmi szint esetén viszont a vásárolt ruházati cikkek több—

sége textilméteráru, konfekcióáru, lakás—

textilia és ágynemű.

A nagyértékű iparcikkek szinte min—

degyikére állnak az előzőkben tett meg—

állapítások: minél nagyobb értékű cik—

kekről (például bútor, építőanyag, motor—

kerékpár) van szó, annál inkább csak az

átlagos jövedelmi szintnél magasabb jö—

vedelem mellett következik be a kereslet ugrásszerű növekedése. Olyan nagyér—

tékű cikkeknél, amelyeknek értéke a család átlagos havi jövedelmét nem ha—

ladja meg (rádió, kerékpár stb.) a keres—

let ——- ha kisebb mértékben is —— már jelentkezik az alacsonyabb jövedelmi

csoportokban.

Amit egyéb iparcikkek névvel jelöl—

tünk, a valóságban még sokféle típusú ——

a kereslet szempontjából eltérő _cikke—

%f

SZEMLE

A

725

ket tartalmaz. így például ide tartoznak a vegyi cikkek, amelyeknél a kereslet

növekedése és a jövedelem nagysága kö—

zött a következő összefüggés van.

18. tábla A vegyi cikkek vásárlásának megoszlása

In [mlxvl v

., jövedelmi csoport vásárlása az I jövedelmi csoport

százalékában Megnevezés

Vmi cikkek összesen 100. 0? 128 8' 159, 4 193, 0 233, 0 ebből:

Szappan ... 100,0 130,2 148,0 175,5 181,9 Egészségápolási

cikkek ... 100,0 1643 263,0 341,4 551,0 Tisztítószerek és

eszközök ... 100,0 1123) 138,1 163,5 19S,7

!

A vegyi cikkek tehát többségükben a merev keresletű iparcikkek közé tartoz—

nak. Ezek közül azonban az egészségápo-

lási cikkek (kozmetikai cikkek) a rugal—

mas keresletűekhez.

Hasonlóan ehhez például a tüzelőanya-

gok inkább a merev keresletű iparcik—

kekhez tartoznak, míg az edényáruk, a

konyhafelszerelési cikkek, vagy a könyv a rugalmas keresletűekhez.

Az egyéb iparcikkeken belül is a me- rev és rugalmas keresletű cikkek közötti

arány a jövedelem növekedésével válto-

zik. Erre jellemző, hog;r míg a legalacso—

nyabb jövedelmi csoportban például a tüzelőanyagok részesedése az összes ipar—

cikk-vásárlásoknál 15 százalék, a legma—

gasabb jövedelmi csoportban már csak "

8,5 százalék, annak ellenére, hogy közben az. egy főre jutó tüzelőanyagfogyasztás 2,8——szeresére emelkedik. A vegyicikkek—

nél az arány 117 százalékról 5,5 száza-

lékra csökken.

Az iparcikk— kereslet szerkezetét tehát a jövedelem sokoldalúan befolyásolja, ami az elmondottakból következően je- lentősen hat ki az egész áruforgalomra.

*

1957—ben a munkabérek emelése és

egyéb, 'a munkások és alkalmazottak vá—

sárlóerejét növelő intézkedések az áru—

keresletre tehát jelentős befolyást fognak

gyakorolni. Az elmúlt évekhez képest 1957—ben nagyobbarányú változással szá—

molhatunk a munkások és alkalmazottak

"árukeresletében, különösen bedig a mun—

kásosztály fogyasztásában. E kérdés ta—

nulmányozása és ennek alapján a szük—

séges intézkedések megtétele nagy figyel—

met érdemel.

A vásárlóerő növekedésének hatása

azonban 1957—ben még csak részben fog

az árukeresletben megmutatkozni. Az ellenforradalom okozta súlyos károk, a gazdasági és a politikai helyzet fokozatos ' javulása, a különböző intézkedések eltérő időpontokban való életbeléptetése miatt a tett intézkedések előreláthatóan jelen—

tős Változást már csak az 1958. évben hoznak.

Dr. Szabó László Zala Ferenc

Az állóeszközök pótlásának kérdése a mezőgazdasági termelésből származó

nemzeti iövedelemszámításban

A mezőgazdasági termelésből szárma—

zó nemzeti jövedelem passzív tételei kö—

zül az állóeszközök elhasználódásából eredő költségek számítása olyan elvi és módszertani kérdéseket vet fel, melyek- nek megoldására vonatkozólag egységes felfogás még nem alakult ki. Kívánatos volna ezért, hogy alapos közgazdasági elemzéssel vizsgálva a kérdést olyan egy—

séges felfogás alakuljon ki, mely bizto—

sitja elméletileg kifogástalan és gyakor- latilag a valóságot leginkább megközelítő

7 Statisztikai Szemle

megoldását. Ennek a célnak szolgálatá—

ban áll ez a tanulmány is

A kérdés megoldására vonatkozólag je—

lenleg két felfogás áll szemben egymás—

sal: az egyik azt vallja, hogy a nemzeti jövedelemszámításban az állóeszközök fenntartásának költségei az üzemi mér—

legek könyvelési értékcsökkene'sének té—

teleivel azonos jellegűek, következéskép- pen összegszerűleg is azonosaknak kell lenniök; a másik felfogás szerint ilyen azonosság nincs, a könyvelési értékcsök-