Wynnyczuk, Vl.: Lakóházépítés és lakáspolitika az 1958. évi lakásösszeírás szemszögéből

(1)

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELO

731

Wynnyczuk, VI.:

Lakóháze'pítés és lakáspolitika az 1958.

évi lakásösszeírás szemszögéből

(Bytová vystawba a politika, s hlediska mupisu _domú a bytü 1968.) Síatístíckú Obzor, 1957. No. 7.

$$$—298. 1).

Az 1958. évi csehszlovák ház- és lakás—

összeírás a következő évek lakásépítke-

zésénél felmerülő munkaerő— és anyag—

szükséglet megvilágítása mellett a lakos—

ság víz—, gáz-* és villamosenergia—szükség—

letének várható fejlődése, egyes közületi

szükségletek alakulása, a tűzvész elleni védekezés számos kérdése stb. tisztázá- sához van hivatva segítséget nyújtani.

A lakásépítkezés helyes irányításához

a használhatatlanná váló lakások és az

újonnan jelentkező lakásigény megálla—

pítására van elsősorban szükség. A vár-

ható igények megállapításakor azonban

nem csupán a lakosság demográfiai ada-

tainak alakulását, hanem az új családok

szociális és gazdasági viszonyait is figyelembe kell venni.

A lakásszükséglet területi megoszlása- nak megállapításakor elsősorban az egy lakosra eső lakóterület nagyságát kell figyelembe venni. Az 1950. évben agottv waldowi járásban 9,20 m2, a novy bori

járásban pedig 7,78 m? alapterület jutott

egy lakosra. Ennek a tényezőnek a fi- gyelmen kívül hagyása egyes vidékeken

a lakosság elvándorlását idézte elő, ami a munkaerőhelyzetre gyakorolt kedvezőt—

len hatást. A könnyűipari

például az utóbbi időben mutatkozó je—

lentős munkaerőhiány egyik fő oka ép- pen az, hogy a lakáshiány miatt a fiata—

lok más vidékekre költöztek és ott tele-

pedtek lep i

Érdekes jelenség, hogy a lakásigény

, éppen azokon a vidékeken nő, ahol ala—

kásépítési tevékenység jelentős, ahol te-

hát a laksűrűség kedvezően fejlődikEn—

nek az a magyarázata, hogy a jobb ki-

vitelű új lakások a lakásigény általános növekedését idézik elő. Az új lakásössze-

, irás, fő feladata a lakásállomány minő- vidékeken,,

ségi megoszlásának pontos megállapítása

is. Ennek érdekében az 1958. évi össze-

írás! nomenklatúrája sokkal részletesebb lesz, mint az 1950. évi volt. A legfonto—

sabb a lakóhelyiségek számának és össz—

területének, valamint a lakások felsze-

reltse'gének —- vízzel, gázzal, villannyal stb. való ellátottságának —— megállapi—

tása.

Nem kevésbé fontos feladat annak

megállapítása sem, hogy a következő

években milyen ütemű lesz a régi lakó—

házállomány lakhatatlanná válása.

A lakóházak életkorának megállapítása

céljából az összeírás az építési évet 10

éves határok között tudakolja. A törté—

nelmi dátumoknak (pl. az első világhá-

ború előtt, a két világháború között stb.

épült házak stb.) ilyen célra való alkal-

mazását elvetették. Elvileg a 100 évnél idősebb házakat elévültnek tekintik, a

gyakorlatban azonban ezt a határt igen rugalmasan alkalmazzák.

A lakóházösszeirás alkalmával a csalá- dok összetételére vonatkozóan is értékes

adatokat állapítanak meg. Általános tü—

net, hogy az új házakba beköltöző csa- ládokban jóval nagyobb a gyermekek

arányszáma, mint az össznépességben ál-

talában. Ezt a körülményt az iskolák, fürdők stb. létesítésekor figyelembe kell venni.

A lakbérek színvonalában az egyes vi—

dékeken és a különböző kivitelű házak- ban megállapítható különbségeknek át—

tekintéséhez szintén értékes adatokat

Várnak az összeírástól. Számos arányta—

lanság csak az összeírás adatai alapján

lesz határozottan megállapítható és he—

lyesbíthető.

A tervezett összeírás még számos egyéb

probléma tisztánlátásához nyújt majd

segítséget. Az összeírás módszerének ki—

dolgozásakor messzemenően figyelembe vették azokat a tapasztalatokat, amelye-

ket a más országokban végrehajtott ha-

sonló munkák nyújtottak

(Ism.: Hajpál Gyula)