Testmozgás, aktív szabadid Ő -eltöltés és a holisztikus egészség
EGYETEMI JEGYZETSOROZAT
Ii. KÖTET
SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM JUHÁSZ GYULA PEDAGÓGUSKÉPZŐ KAR Alkalmazott Egészségtudományi És Egészségfejlesztési Intézet
TESTMOZGÁSFÓKUSZÚ EGÉSZSÉGNEVELÉS
KORTÁRSCSOPORTBAN
2
TESTMOZGÁSFÓKUSZÚ EGÉSZSÉGNEVELÉS KORTÁRSCSOPORTBAN EGYETEMI JEGYZETSOROZAT
II. kötet
TESTMOZGÁS, AKTÍV SZABADIDŐ-ELTÖLTÉS ÉS A HOLISZTIKUS EGÉSZSÉG
Szerkesztette: Dr. Lippai László
Lektorálta: Prof. Emer. Benkő Zsuzsanna, Professor Emerita
ISBN 978-615-5455-86-5
© Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézet
SZEGED, 2018
Jelen tananyag a Szegedi Tudományegyetemen készült az Európai Unió támogatásával.
Projekt azonosító: EFOP-3.4.3-16-2016-00014
3 ELŐSZÓ
Kötetünk a Testmozgásfókuszú egészségnevelés kortárscsoportban jegyzetsorozat részét képezi. A tananyag kidolgozása az Európai Unió EFOP-3.4.3-16-2016-00014 pályázatának keretében a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézetében történt, és az intézeti oktatók olyan munkáit tartalmazza, melyek az Egészséges Egyetemek koncepció alapértékeivel és célkitűzéseivel összhangban lévő kezdeményezést valósítanak meg.
A jegyzetsorozat előző, I. kötete Holisztikus egészség, egészségmagatartás és egészségfejlesztés címmel jelent meg. Abban a kötetben a testmozgásfókuszú egészségnevelést kortárscsoportban végző, leendő hallgatóink számára a testmozgás jelentőségét az egészség holisztikus, szalutogenetikus megközelítésébe ágyazva mutattuk be.
Az Aaron Antonovsky nevével fémjelzett szalutogenetikus elmélet, melynek magyarországi meghonosításában Intézetünk alapítója, Prof. Emer. Benkő Zsuzsanna meghatározó szerepet játszott, nemcsak elméleti szempontból jelentős, hanem a gyakorlati egészségfejlesztő tevékenységnek is fontos pillérét jelenti.
A testmozgásfókuszú egészségnevelés koncepciója, módszertana szervesen illeszkedik az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szalutogenetikus, egészségfejlesztési iniciatívájába.
Ezért az egészségnevelő kortárscsoportok vezetésére vállalkozó hallgatóink esetében is fontos tartottuk, hogy megismerjék az egészségfejlesztő szemléletmód jellegzetességeit, értékeit és célkitűzéseit, mert ezeket az ismereteket és attitűdöket az Egészséges Egyetem kezdeményezésbe illeszkedő hallgatói tevékenységük során nekik is alkalmazniuk, használniuk és kortársaik felé képviselniük kell.
Az I. kötet harmadik tartalmi egysége pedig a testmozgás egészségmagatartási vonatkozásait dolgozta fel, az egészségvédő és az egészségkárosító lehetőségeket elemezve, elsősorban magatartástudományi, pszichológiai és szociológiai szempontból.
Sorozatunk aktuális, Testmozgás, aktív szabadidő-eltöltés és a holisztikus egészség címmel megjelenő kötetében tovább mélyítjük a testmozgásfókuszú egészségneveléshez kapcsolódó ismereteket, attitűdöket. Kibővítetten tárgyaljuk az egészségfejlesztő céllal végzett testmozgás sajátosságait, amely alatt a mindennapokba illeszkedő, az egyén szervezete számára optimális megterhelést jelentő, örömforrásként számon tartható mozgásformákat értettük.
4
E kötetben már célzottan, részletekben menően dolgozzuk fel a testmozgáshoz kapcsolódó szokásokat alakító pszichológiai és társadalmi tényezőket. A mentális egészség és a testmozgás kapcsolatának elemzésénél nemcsak a legfőbb mozgásra motiváló tényezők – öröm, flow és stresszel való megküzdés – sajátosságait, jellegzetességeit mutatjuk be, hanem a gátló tényezők, például a testalkati előítéletek, bemutatására is törekedünk.
Az egészségfejlesztő céllal végzett testmozgás megvalósításában a szabadidőnek kiemelkedő jelentősége van. Ezért a szabadidő aktív eltöltését befolyásoló társadalomtudományi tényezők feltárásával két blokkban is foglalkozunk. Leendő kortárscsoport vezető hallgatóink célcsoportjának figyelembe vételével, ebben a részben is elsősorban a magyar fiatalokat érintő szociológiai, szociálpszichológiai és személyiséglélektani tényezők elemzésére törekedtünk. A fiatalok szabadidő-eltöltési szokásait rendszerben szemlélve arra keressük a választ, hogy az egyéni értékek, a csoportnormák, a média és a társadalmi egyenlőtlenségek változóiból összeálló képlet milyen hatással bír az egészségfejlesztési céllal végzett testmozgásra.
Oktatóink és hallgatóink közös munkája a „Testmozgásfókuszú egészségnevelés kortárscsoportban” című, két féléves kurzus keretében fog megvalósulni. Szerzőink e tantárgy kidolgozását, és az ott folyó szemináriumi munkát támogató jegyzetek megírását az alábbi kimeneti követelmények, „tanulási eredmények” szem előtt tartásával végezték el. A II.
kötet témái bizonyos mélységben feldolgozhatóak önálló hallgatói munka keretében is, de a kötet anyagára épülő szemináriumi feladatok teljesítése mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a két féléves kurzus végére a hallgató nemcsak tudásában, hanem képességeiben, attitűdjeiben és autonómiájában is készen álljon kortárs csoportvezetői feladatainak ellátására. A kurzusok végére tehát továbbra is azt kívánjuk elérni, hogy a hallgató:
[TUDÁS]
érti az egészségfejlesztés koncepcióját, behatóan ismeri az egészség holisztikus és szalutogenetikus megközelítését, valamint azonosítja az egészségnevelés helyét, szerepét az egészségfejlesztésben és az egészséges életmód kialakításában
átfogó ismeretekkel rendelkezik az egészségfejlesztők feladatairól, azonosítja az egyetemi kortárs csoportvezetők feladatait a testmozgásfókuszú egészségnevelés vonatkozásában
5
ismeri a testmozgás jelentőségét az egészségmagatartás rendszerében, azonosítja az egészségfejlesztő céllal végzett testmozgás jellemzőit, és érti a testmozgás, mint egészségmagatartási forma szerepét az egészség holisztikus megközelítésében
[KÉPESSÉG]
képes hiteles és meggyőző csoportos tájékoztatót tartani az egészség mint erőforrás értékéről, az egészségfejlesztés koncepciójáról, valamint az egészséges életmód jelentőségéről
képes csoportvita beindítására alkalmas, szakszerű kérdéseket felvetni az egészség, egészségfejlesztés, és az egészségfejlesztő céllal végzett testmozgás vonatkozásában
[ATTITŰD]
a kortárscsoportban végzett egészségnevelő munkája közben elkötelezett az egészség értékének képviselete iránt,
az öntevékeny csoportban végzett tevékenységét kortársainak tisztelete és empatikus elfogadása hatja át
tevékenysége során hitelesen képviseli az egészségfejlesztő célú testmozgás jelentőségét, egyúttal törekszik hallgatótársai empatikus elfogadására és autonómiájuk tiszteletben tartására
[AUTONÓMIA ÉS FELELŐSSÉG]
a testmozgásra motiválás témájában, folyamatos oktatói szupervízió mellett szervez öntevékeny hallgatói csoportokat
a hallgatói öntevékeny csoport egyes foglalkozásait oktatói szupervízió mellett készíti elő, önállóan valósítja meg, majd oktatói segítségével értékeli ki és folytatja tovább a következő foglalkozás előkészítését
E célok eléréséhez kívánunk leendő hallgatóinknak és oktatóinknak sok örömteli élményt, tapasztalatot, inspiráló társas együttléteket, valamint – nem utolsó sorban – aktív, mozgásos és egyben játékos felüdülést!
Lippai László
6
TARTALOMJEGYZÉK
ELŐSZÓ ________________________________________________________________ 3 TARTALOMJEGYZÉK ___________________________________________________ 6
IV. AZ EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ CÉLLAL VÉGZETT TESTMOZGÁS JELENTŐSÉGE ÉS JELLEMZŐI ____________________________________________________________ 8
Kis Bernadett: A testmozgás jelentősége az egészségi állapot megtartásában és fejlesztésében, valamint a betegségek megelőzésében _____________________________ 9 Lippai László: A testmozgást, mint egészségmagatartást befolyásoló pszichológiai változók _______________________________________________________________ 22
V. A MENTÁLIS EGÉSZSÉG ÉS A TESTMOZGÁS KÖLCSÖNHATÁSA ___________ 30 Osváth Viola: A testmozgás személyiségfejlesztő hatása: örömforrás és játék ________ 31 Lippai László: Előítéletek és testmozgás: a testalkati sztereotípiák, előítéletek kialakulása és következményei ______________________________________________ 38 Osváth Viola: A testmozgás, az ellazulás és a stressz kapcsolata: ellazulási technikák és relaxációs módszerek _____________________________________________________ 45 Tóth Erika: A flow és a fizikailag aktív szabadidős tevékenységek összefüggései _____ 52
VI. SZABADIDŐ ÉS TESTMOZGÁS: A FIATALOK FIZIKÁLISAN IS AKTÍV SZABADIDŐELTÖLTÉSÉNEK TÁRSADALOMTUDOMÁNYI VONATKOZÁSAI - I. 59
Nádudvari Gabriella: A szabadidő fogalma, jellemzői, a fizikálisan is aktív szabadidő- eltöltés _________________________________________________________________ 60 Pálmai Judit: A magyar fiatalok szabadidő-eltöltési szokásai _____________________ 67 Prievara Dóra Katalin: A csoportok jelentősége a testmozgásra motiválásban:
csoportnormák és referenciacsoportok ________________________________________ 75 Tóth Erika: A testmozgást befolyásoló személyiségjellemzők: értékek, aspirációk és a kontrollhely jelentősége ___________________________________________________ 82
7
VII. SZABADIDŐ ÉS TESTMOZGÁS: A FIATALOK FIZIKÁLISAN IS AKTÍV SZABADIDŐELTÖLTÉSÉNEK TÁRSADALOMTUDOMÁNYI VONATKOZÁSAI - II. _______________________________________________________________________ 89
Nádudvari Gabriella: A média jelentősége az egészségfejlesztésben:
tömegkommunikációs és stíluskommunikációs alapfogalmak______________________ 90 Pálmai Judit: Társadalmi egyenlőtlenségek a fiatalok mozgási szokásaiban __________ 97 Prievara Dóra Katalin: Az internet és a digitális eszközök hatása a szabadidőre és a fizikális aktivitásra ______________________________________________________ 105
8
IV. AZ EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ CÉLLAL VÉGZETT TESTMOZGÁS
JELENTŐSÉGE ÉS JELLEMZŐI
9
Kis Bernadett
A testmozgás jelentősége az egészségi állapot megtartásában és fejlesztésében, valamint a betegségek megelőzésében
A fejezet egészségfejlesztő szempontú áttekintést nyújt a fizikai aktivitás szerepéről az egészségi állapot megtartásában, fejlesztésében és bizonyos krónikus betegségek megelőzésében, továbbá bemutatja a felnőtt lakosság fizikai aktivitására vonatkozó jelenlegi irányelveket, ajánlásokat. A fejezet témáinak részben önálló hallgatói munkát igénylő, részben szemináriumi feladatok segítségével történő feldolgozása hozzájárul ahhoz, hogy a két féléves kurzus végére a hallgató:
[TUDÁS]
értse az egészségfejlesztés koncepcióját és behatóan ismerje az egészség holisztikus és szalutogenetikus megközelítését, valamint azonosítsa az egészségnevelés helyét, szerepét az egészségfejlesztésben és az egészséges életmód kialakításában
átfogó ismeretekkel rendelkezzen az egészségfejlesztők feladatairól, azonosítsa az egyetemi kortárs csoportvezetők feladatait a testmozgásfókuszú egészségnevelés vonatkozásában
[KÉPESSÉG]
képes legyen hiteles és meggyőző csoportos tájékoztatót tartani az egészség mint erőforrás értékéről, az egészségfejlesztés koncepciójáról, valamint az egészséges életmód jelentőségéről
képes legyen csoportvita beindítására alkalmas, szakszerű kérdéseket felvetni az egészség, egészségfejlesztés, és az egészségfejlesztő céllal végzett testmozgás vonatkozásában
[ATTITŰD]
a kortárscsoportban végzett egészségnevelő munkája közben elkötelezett legyen az egészség értékének képviselete iránt,
[AUTONÓMIA ÉS FELELŐSSÉG]
készen álljon arra, hogy a hallgatói öntevékeny csoportok egyes foglalkozásait oktatói szupervízió mellett előkészítse, önállóan megvalósítsa, majd oktatói segítségével kiértékelje és tovább folytassa a következő foglalkozás előkészítését
10
Egészség, életmód és fizikai aktivitás a 21. században
Már az ókori görögök – köztük Hippokratesz és Galenus – is hangsúlyozták a fizikai aktivitás szerepét a betegségek kezelésében. A testedzés mint orvosság („mozgásgyógyszer”) szemléletmód fennmaradt a mai napig és a népegészségügyi valamint a klinikai szemlélet a fizikai aktivitásnak kiemelt jelentőséget tulajdonít a betegségek kezelésében és rehabilitációjában (Hevesi és Urbán, 2016). Ehhez hozzátehetjük, hogy az 1980-as évektől formálódó egészségfejlesztési megközelítés is magáévá tette a testmozgás – mint az életmódunk egy eleme – jelentőségét hangsúlyozó szemléletmódot a népesség egészségi állapotának fenntartásában és javításában (Benkő és Lippai, 2001).
Az egészség és életmód összefüggéseivel kapcsolatban az egyik legnagyobb hatású és talán a legtöbbet idézett forrás a Lalonde jelentés 1974-ből. Lalonde a négy vizsgált tényezőből - melyek az egészségügyi ellátórendszer, a környezet, a genetikai háttér és az életmód voltak – utóbbit vélte legnagyobb mértékben meghatározónak az egészségi állapot szempontjából. A jelentés érdeme nemcsak ebben mutatkozott meg, hanem abban is, hogy felhívta a figyelmet az egészséggel kapcsolatos kutatásokra, melyek egyszerű és a nem szakemberek számára jól kommunikálható megállapításokat támasztanak alá: „példákat sorolt fel, amelyek közérthetőek és mozgósító erejűek (jobb soványnak lenni, mint elhízottnak; jobb nem dohányozni; a rendszeres sport és mozgás jobb, mint az ülő életmód és a fittség hiánya; a nyugalom jobb, mint a túlzott stressz; a kevésbé szennyezett levegő egészségesebb)” (idézi Kökény, 2015, 13.).
A Lalonde jelentés megállapításai jó kiindulási pontként szolgáltak az új multidiszciplináris tudományterület, az egészségfejlesztés számára. Az életstílus és az életmód, mint a társadalmi gyakorlat hasznos tipizálási lehetősége, alapvető vizsgálódási tárgyává vált (Benkő, 2016a). „…az életmód az egyén identitásának megismeréséhez szolgáltat alapot, ehhez tartozik a munka, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a rekreáció, a sporttevékenység, a viselkedés, amelyek nyitottak a változásokra, hisz az emberek alkalmazkodnak az új feltételekhez, értékekhez” (Benkő és Lippai, 2001, 38.). Vagyis, az életmód azáltal hogy változik és változtatható, az egészségfejlesztés hatékony beavatkozási területévé tudott válni.
Innen akkor adódik a kérdés, hogy milyen jellemző tendenciák vannak a 21. századi ember életmódjával kapcsolatban és mivel járulhat hozzá az egészségfejlesztés. Kétségkívül a 21. századot a fenntarthatatlan életmód jellemzi a fenntarthatatlan fogyasztási szokásokkal és a globális ipar hatásaival (egészség-ipar, élelmiszergyártás, alkohol- és dohány előállítás). A sietség vírusa szinte mindenütt jelen van (urbanizáció, közlekedés, modern média), és
11
folytonos az időzavar, a stressz, nem jut idő mozgásra és kiegyensúlyozott táplálkozásra (Kickbusch, 2012). A technológiai változások által általánossá vált az ülő, a sedens életmód.
Nem vitatható, hogy számos változás az iparban, mezőgazdaságban, közlekedésben, stb.
társadalmi szinten jobb életkörülményeket, magasabb életszínvonalat jelent, de az egyén szempontjából a 21. századi életmód egy beszűkült mozgástevékenységet, szegényesebb mozgáskészletet és csökkent terhelést eredményez. Az ember számára létszükségletet jelentő mozgásos tevékenységek lecsökkenése az egyensúlyi állapot felborulásához vezet.
Előrejelzések arra utalnak, hogy az átalakuló szakmastruktúra, a javuló munkakörülmények, a motorizált közlekedés és az urbanizáció hatásai miatt az embernek a jövőben szinte csak az agyát, az idegrendszerét szükséges használnia, és egyre kevésbé a mozgásszervrendszerét (izom-és csontrendszer). A nagyfokú mozgáshiány káros a szervrendszerek természetes felépítettségére és társadalmi méretű típusbetegségeket hozhat magával (Soós, 2016). Míg az orvostudomány fejlődésével a korábbi nagy százalékban szereplő halálokok (vérmérgezés, tüdőbaj és egyéb fertőző betegségek stb.) háttérbe szorultak, addig a nem fertőző krónikus betegségek a morbiditási (megbetegedési) és mortalitási (halálozási) ráták élére ugrottak (Pavlik, 2016). Az általánossá váló ülő életmód és mozgásszegény életvitel pedig szintén hozzájárult ahhoz, hogy a 21. század elején már kétségtelenül megjelenik az a tendencia, hogy többen halnak meg a túlsúly és elhízás következtében, mint ahányan az alultápláltság vagy éhezés miatt (Global Health Risks, 2009).
Hogyan lehet ezekhez a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni, hogyan tudunk a 21. század stresszeivel megbirkózni? Az egészségfejlesztést megalapozó szalutogenetikus szemlélet (Antonovsky, 1979, 1987.; Benkő, 2016b) szerint a stresszorokkal való megküzdési folyamatban központi szerepet játszanak az Általános Rezisztencia Erőforrások, melyek többek között az alábbiak lehetnek: materiális erőforrások (pl. pénz), tudás és intelligencia, énidentitás (pl. integráns és rugalmas self), megküzdési stratégiák, társas támogatás, kulturális tőke, vallás, életszemlélet és genetikai tényezők. Antonovsky úgy vélte, hogy ezek az Általános Rezisztencia Erőforrások segítik a személyt a koherens élettapasztalatok felépítésében. Antonovsky ugyan nem sorolta ide a szabadidőeltöltést, de nyugodtan kiegészíthetnénk a Általános Rezisztencia Erőforrások listáját vele, hisz ha holisztikusan tekintünk a szabadidő fogalmára – márpedig ez a nemzetközi tendencia a szabadidő fogalmával kapcsolatban, csakúgy, mint az egészség fogalmával kapcsolatban (pl. Benkő és Tarkó, 2016, Lippai, 2016) –, akkor a szabadidő hozzá tud járulni a fizikai, szellemi és érzelmi jóllétünkhöz, kifejezhetjük vele az identitásunkat és ezek mellett jelentős szocializációs funkcióval is bír (Benkő, 2017), vagyis kétségkívül olyan erőforrássá tud válni,
12
mely elősegítheti a koherenciaérzet növekedését, amely pedig kimutathatóan szoros kapcsolatban áll az egészséggel. A szabadidőeltöltés egyik elemének a fizikai aktivitás és a koherenciaérzet összekapcsolására már történt kísérlet: Jeges és mtsai (2008) arra voltak kíváncsiak, hogy ha „az egészség titka” az erős koherenciáérzet, akkor vajon mi „az erős koherenciaérzet titka”, milyen tényezők hatására válik valaki erős koherenciaérzettel rendelkező felnőtté. Kérdőíves vizsgálódásaik során az észlelt wellness kategóriájával dolgozva, arra a következtetésre jutottak, hogy a rendszeres fizikai aktivitás nemcsak közvetlenül, hanem a koherenciaérzet erősítésén keresztül is, jelentősen javítja az észlelt egészségi és wellness állapotot.
A következőkben meghatározzuk a fizikai aktivitás fogalmát. Fizikai aktivitás alatt minden olyan a vázizomzat által előidézett mozgást értünk, amely kalóriafelhasználással jár.
Megjelenését tekintve igen változatos formákat ölthet: „beletartozik a közlekedésben folytatott, a munkahelyi foglalkozáshoz kötött és a szabadidőben végzett aktivitás egyaránt, így a sportolás, a személyes higiénia fenntartása, a házimunka, a ház körüli teendők éppúgy, mint a gyerekkel való játék” (Hevesi és Urbán, 2012. 136.o.). A továbbiakban bemutatjuk a fizikai aktivitás hiányának hatását a szervezetre, majd a fizikai aktivitás jelentőségét az egészség és az egészséges életmód fenntartásában illetve a betegségek megelőzésében és kezelésében.
Az inaktivitás hatása a szervezetre
A mozgásszegény életmód számos módon hat a különböző szervrendszerekre. A mozgatórendszer szempontjából a passzív életmód azt jelenti, hogy elszokik a szervezet a mozgástól, egyre nehezebben szánja rá magát az ember a testmozgásra és inkább választja a minimális aktivitással járó tevékenységeket. Ezáltal csökken az izomerő és az állóképesség.
Az izomzat gyengeségéből sokféle panasz, tünet származik, melyek az enyhétől az elviselhetetlenség határáig terjedőek lehetnek. Ilyen például a lumbágó vagy számos csigolya- rendellenesség. Az izomtónus gyengesége az ízületek nemkívánatos mozgását eredményezi.
A felszínek egymáson való elcsúszása az ízületek krónikus gyulladásához, majd artrózishoz vezet. A láb izomzatának gyengesége pedig számos derékfájdalom hátterében megtalálható.
Az anyagcserezavarok egyik leglátványosabb megnyilvánulása az elhízás, amely tovább csökkenti a fizikai aktivitásszintet és súlyosabb esetben érelmeszesedést, szívzavarokat, 2-es típusú cukorbetegséget válthat ki. A túlsúlyos és elhízott egyének számának növekedése érthető az ülő életmód általánossá válásából, hiszen egy átlagos testméretű ülőmunkát végző
13
ember napi energiafelhasználása kb. 2500 kcal, ami egy átlagos reggeli, ebéd és egy szendvics elfogyasztásából fedezhető. Viszont mivel emellett van nassolás, vacsorázás és egyéb fogyasztás, természetes, hogy az ülő életmódot folytatók testsúlya növekszik.
Az elhízás mellett az anyagcserezavarokhoz sorolható és az inaktivitással kapcsolatba hozható még az inzulinrezisztencia, a magas koleszterinszint (pontosabban a HDL/LDL arányának a csökkenése, romlása) és a magas vérnyomás.
A mozgásszegény életmód kiegyensúlyozatlan szabályozást eredményez az idegrendszerben is; gyakorivá válik a szorongás, a fizikai fáradtság hiánya pedig alvászavarokhoz vezet, hiszen a nyugodt, éjszakai alvás záloga a jóleső és örömteli elfáradás.
Emellett a nem kellően edzett ember vegetatív szabályozása is gazdaságtalanná válik:
feleslegesen magas lesz a pulzus és a légzésszám a különböző fizikai és pszichés megterhelésekre adott válaszként.
Az inaktivitás legsúlyosabb következményei a szív- és érrendszert érintik. Az ide sorolható betegségek a szívbetegségek, a koszorúsér rendellenességek és a szívinfarktus.
Utóbbi több okra vezethető vissza: túlhajszoltság, idegeskedés, elhízás, a vér koleszterinszintjének emelkedése, dohányzás és a mozgásszegény életmód. Klasszikusnak számító adat, hogy a szívrohamok száma fordítottan arányos az edzettségi szinttel. Az edzetlen szívnek szegényesebb a koszorúér-hálózata és gyengébb összehúzódásra képes, egy esetleges szívinfarktus sokkal súlyosabb következményeket okoz (Pavlik, 2016).
A fizikai aktivitás egészséghozama
A rendszeres fizikai aktivitás szinte az összes szervrendszerre kihat így minden életkorban jelentős az egészség fenntartó és fejlesztő hatása. Ráadásul a fizikai aktivitás mértéke és az egészségi állapot között fennálló monoton kapcsolat miatt, azt mondhatjuk, hogy az aktivitási szint és az edzettség növekedése további egészségnyereségeket is eredményez. Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy magának a fizikai aktivitásnak és a fizikai aktivitás növelését célzó programoknak pozitív hatása van mind a fizikai mind a mentális egészségre és ez a hatás életkortól, nemtől, etnikai jellemzőktől és egészségi állapottól függetlenül megvan (Penedo és Dahn, 2005).
A továbbiakban áttekintjük a fizikai aktivitás egészségre gyakorolt hatásai közül a leggyakrabban hangsúlyozottakat. Ezekkel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy bár az emberek nagy része testalkat változtatási céllal végez fizikai aktivitást, ezek a pozitív hatások testsúlycsökkenés nélkül is fennállnak (Penedo és Dahn, 2005).
14
A fizikai aktivitás egészséghozama a kardiovaszkuláris egészség terén talán a legnagyobb, hisz javul általa a szívizom teljesítménye és megnő az összehúzódási képessége, emellett csökken a szisztolés vérnyomás és javul a diasztolés vérnyomás valamint az izomkapillárisok vérellátása. Mindezek következtében az állóképesség és a terhelhetőség nő.
A testfelépítés szempontjából a fizikai aktivitás hozzájárul az izomtömeg növekedéséhez és a hasi zsírszövetek mennyiségének csökkenéséhez, az anyagcsere szempontjából pedig az LDL- koleszterin szint csökkenéséhez és a HDL-koleszterin szint növekedéséhez. A csontrendszert tekintve a fizikai aktivitás növeli az egész test kalciumtartalmát és lassítja a csontok ásványianyag tartalmának csökkenését, mely a késő felnőttkorban és időskorban egy különösen fontos egészséghozamnak tekinthető. Végül az izomerő és a funkcionális kapacitás szempontjából hangsúlyozhatjuk, hogy csökken a vázizomzat leépülésének veszélye, csökken az esések kockázata, javul az erő, a flexibilitás és a dinamikus egyensúly (Cress és mtsai, 2004; idézi Hevesi és Urbán, 2012).
A fizikai aktivitás szerepe a krónikus betegségek megelőzésében és kezelésében
A fizikai aktivitásnak nemcsak promotív, de preventív szerepe is jelentős; vagyis kedvező hatása részben azzal magyarázható, hogy számos betegség kialakulásának a veszélyét csökkenti. A következőkben az utóbbi egy-két évtized egészségtudományi kutatásai alapján röviden összefoglaljuk mely krónikus betegségek megelőzésében és kezelésében van kiemelt szerepe a fizikai aktivitásnak (idézi Hevesi és Urbán, 2012).
A fentebb már felsorolt anyagcserezavarral kapcsolatos betegségek megelőzésében és kezelésében a fizikai aktivitás szerepe mára bizonyítottá vált. Ezek közül természetesen az elhízást, a túlsúlyt érdemes kiemelni, mert ez egyben számos más krónikus betegség rizikófaktora is (pl. 2-es típusú cukorbetegség, idült ízületi gyulladás, daganatos megbetegedések). Az elhízás és a túlsúly kezelése vagy kialakulásuk megelőzése a kalóriabevitel korlátozásával lehetséges, melyet a rendszeres fizikai aktivitással és a diétával lehet elérni. Utóbbi kettő közül a fizikai aktivitás növelése az, ami mindenképpen szükséges az alacsonyabb testsúly megtartása szempontjából.
A kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának legfőbb rizikófaktorai az elhízás, a dohányzás és a fizikai inaktivitás. A koszorúsér-betegségek egy fizikailag aktív egyén esetében fele olyan gyakorisággal alakulnak ki, mint egy passzív életmódot folytató egyénnél, és a szívinfarktuson átesett betegek körében is a fizikai aktivitás a tünetek javulásán és a
15
szívizom kapacitásának növelésén túl a mortalitást is képes csökkenteni. Elmondható tehát, hogy nemcsak az elsődleges megelőzésben, hanem a rehabilitációban is fontos szerepet tölt be a testmozgás. Ennek hangsúlyozása a 2000-es évektől valódi paradigmaváltást jelentett a kardiovaszkuláris betegségek kezelésében a korábban uralkodó pihenést és nyugalmat előíró szemléletmód helyett.
Az a feltételezés, hogy a rendszeres fizikai aktivitás egy másik krónikus betegségcsoportot, a daganatos betegségeket is képes kivédeni, már a 20. század eleje óta fennálló nézet, hisz azt tapasztalták, hogy a fizikai munkát végzők körében sokkal kisebb arányú a rákos megbetegedések előfordulása. Ma pedig már tanulmányok százai bizonyítják, hogy a munkakör részeként vagy szabadidős tevékenységként végzett fizikai aktivitás fontos szerepet tölt be a daganatos megbetegedések, különösen a vastagbél- és a mellrák megelőzése esetében. Ez valószínűleg a fizikai aktivitás anyagcsere-serkentő és a nemi hormonok szintjét normalizáló hatása miatt lehetséges. A közepes fizikai aktivitásnak emellett immunrendszert aktivizáló hatása is van. Ez azért jelentős, mert az immunrendszer a szervezet első védelmi vonala a daganatos megbetegedésekkel szemben. Csakúgy, mint a kardiovaszkuláris betegségeknél, itt is egyre több a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a túlélés esélyét képes javítani a fizikai aktivitás a már kialakult daganatos megbetegedések esetében.
Végül megemlítjük, hogy a légzőrendszert érintő megbetegedések (pl. COPD-krónikus obstruktív légúti betegség, asztma) és a csont, izomzat és ízületek működését érintő betegségek (pl. csontritkulás, reumatoid arthritis, krónikus fáradtság szindróma) esetén is egyre több a bizonyíték a fizikai aktivitást növelő beavatkozások hatékonyságára.
A fizikai aktivitás növelésének egyéb hatásai
Az egészség holisztikus megközelítése (Benkő, 2005; 2016b) miatt és a társadalmi alrendszerek összekapcsoltsága (Lippai, 2016) miatt a fizikai aktivitás szintjének növelése a népesség egészségi állapotának javulásán túl egyéb más előnyökkel is jár többféle területen.
Növekedne a várható élettartam az Európai Unió országaiban; javulna az egyének életminősége; fokozódna az egyének társas-közösségi részvétele, mely a rezilienciát fokozná.
Ezek mellett, ha az emberek többet járnának gyalog illetve kerékpárral csökkenne a káros anyag kibocsátás, a levegőszennyezés, a zaj és a túlzsúfoltság a közlekedésben, vagyis jelentős környezeti hatásokkal is számolhatunk. Természetesen mindezek gazdasági haszna is jelentős a közlekedés, az egészségügy, a sport és a turizmus területén. Érdekes például, hogy a kerékpározás támogatása bizonyos európai és egyesült államokbeli városokban mennyi
16
munkahelyet teremtett összességében (Physical activity strategy for the WHO European Region 2016-2025, 2016).
A fizikai aktivitásra vonatkozó irányelvek
A WHO 2016-2025-ös Európai Uniós akciótervében szerepel a 10%-os fizikai aktivitás- növelés teljes lakossági szinten. A világszervezet csupán ettől a változtatástól ugyanis jelentős változásokat remél a lakosság egészségi állapotában: 25%-os relatív csökkenést a szív és érrendszeri megbetegedések, a rosszindulatú daganatok, a cukorbetegség és a krónikus légúti megbetegedések okozta korai halálozás kockázatában, 25%-os relatív csökkenést a magasvérnyomás-betegség előfordulásában valamint a cukorbetegség és az elhízás terjedésének megállítását (Physical activity strategy for the WHO European Region 2016- 2025, 2016).
De hogyan érhető el mindez? Itt most elsőként a WHO-nak a 18-64 éves felnőtt korosztály fizikai aktivitására vonatkozó fő irányelveit soroljuk fel, melyek nemre és etnikumra vonatkozó megkötés nélkül minden felnőtt emberre érvényesek, amennyiben más az egészségi állapotot jelentősen befolyásoló tényező nem áll fenn (pl. várandósság, súlyos mozgáskorlátozottság).
Az inaktivitás minden felnőtt számára kerülendő. Valamennyi fizikai aktivitást végezni mindenképpen jobb, mint egyáltalán nem mozogni semmit, hiszen bizonyíthatóan, akik valamilyen mozgásos tevékenységet végeznek, kimutatható egészségnyereséggel rendelkeznek.
A lényeges egészségelőnyhöz a felnőttek számára szükséges minimum heti 150 perc (2,5 óra) mérsékelt intenzitású vagy 75 perc erős intenzitású testmozgás, vagy a kettő ezzel egyenértékű kombinációja.
További egészség előnyök származnak abból, ha a heti mérsékelt intenzitású testmozgás legalább 300 perc (5 óra) vagy ezzel egyenértékű, kombinált fizikai aktivitás.
Az izomtevékenység erősítéséhez, beleértve a fő izomcsoportok megdolgoztatását, legalább 2 vagy több alkalommal szükséges mérsékelt vagy erős intenzitású fizikai aktivitást végezni egy héten (Physical Activity Guidelines for Americans, 2008).
A magyarországi felnőtt populáció jelentősen elmarad ettől az ajánlástól: a fiatal felnőttkorban lévő egyetemisták kevesebb mint 40%-a (Keresztes, 2015), a középkorú férfiak
17
15%-a, a középkorú nőknek pedig 11%-a végez a jelen ajánlásnak megfelelő fizikai aktivitást Magyarországon (Egészségjelentés, 2015).
Egy másik megközelítés szerint napi 10.000 lépés megtételére lenne szükségünk. Az OETI vizsgálatában a magyar felnőttek itt is jóval elmaradnak az ajánlástól, hisz átlagosan 7022 lépést tesznek meg, vagyis a felnőttek közel négyötödének nincs meg az ajánlott lépésszáma. Bár a lépésszámláló eszköznek vannak hátrányai - többek között az, hogy számos sporttevékenység nem mérhető vele – populációs szinten mégis egy alkalmas eszköz a sporttevékenységeken kívüli aktivitások objektív mérésére (Vitrai és Varsányi, 2015)
Amennyiben ezeket az ajánlásokat a saját hétköznapi életünkbe szeretnénk átültetni, vagy másokat segíteni ennek kialakításában, akkor az intenzitásra vonatkozóan, mely egy érzékeny területe a testmozgásnak, az alábbi ajánlásokat fogalmazhatjuk meg1: érjük el a verejtékezés határát és jussunk el a lihegés, vagyis a fokozott légzés állapotába. Nagyon népszerűek és egyszerű a használatuk a pulzusszámlálóknak, ezek segítségével megállapíthatjuk a testmozgás alatt mért pulzusszámunkat, mellyel kapcsolatban a tanács, hogy érjük el a (200 minusz életkor), de ne haladjuk meg a (220 minusz életkor) pulzusszám értéket. Nem szükséges a pulzusszámmérőt állandóan alkalmazni, kis gyakorlattal már a tapasztalatunkra is hagyatkozhatunk és csak időnként érdemes kontrollálni (Pavlik, 2015).
Ha az életkort figyelembe vesszük, akkor a fiatal felnőtt korosztálynak ügyelnie kellene a napi kb. egy óra testmozgásra, edzésre. A kor előrehaladtával csökkenthető a mozgás, az edzések mennyisége, intenzitása, és egyre inkább előtérbe kerülhetnek bizonyos biztonsági szempontok: a középkorú felnőttek számára a kontakt, ütközős sportok (pl. futball) már nagyobb sérülés veszéllyel járnak, csökkenthető az intenzitás és a préseléses, robbanékony gyakorlatok száma (Pavlik, 2016).
A mai fizikai aktivitásra vonatkozó ajánlásokban láthatjuk, hogy a hangsúly a mérsékelt és közepes intenzitáson van, a nagy erőkifejtések helyett és a hosszútávra való elköteleződés valamint az életmódba beilleszthetőség is hangsúlyozott (Hevesi és Urbán, 2012). Ha másra nincs is lehetőség, felnőtt emberek számára viszont legalább a séta mindenképp ajánlandó, mert a fenti szempontoknak tökéletesen megfelel. Mindazonáltal az intenzívebb testmozgás, a sport beépítése a mindennapokba azért is ajánlható, mert a sportmozgás endorfin felszabadulással jár, vagyis örömet okoz és ezáltal a megfelelő szabadidősport hatékonyabban
1 Természetesen azzal a kitétellel, hogy sok tényezőtől függ a testmozgás hatékonysága, hogy csak néhányat említsünk: az egyén kora, egészségi állapota, edzettsége, a testmozgás célja pl.
általános kondicionálás vagy rehabilitáció.
18
javítja a kondíciót és a betegségek ellen való védekezést, mint a foglalkozásszerűen űzött fizikai munka (Pavlik, 2016).
Természetesen a testmozgás beépítése mellett feltétlenül szükséges, hogy csökkenjen az üléssel töltött idő. Még az olyan emberek esetében is, akik összességében elegendő időt töltenek mérsékelt és erőteljes testmozgás végzésével, egyre több bizonyíték utal arra, hogy az is fontos, hogy hogyan töltik el a fennmaradó idejüket. Az üléssel vagy a képernyő előtt (tévénézéssel, a számítógépnél vagy számítógépes játékokkal való foglalkozással) töltött idő mennyisége önmagában egy rizikófaktor számos megbetegedéssel kapcsolatban a fizikai aktivitás mértékétől függetlenül (Physical activity strategy for the WHO European Region 2016-2025, 2016).
Fontos hangsúlyozni, hogy a rendszeres testedzés mellett, a fizikai aktivitás az életmódba beillesztve növelhető leginkább. Vagyis az egyén keresheti a lehetőséget a fizikai aktivitásra a mindennapi tevékenységei közben (pl. lépcsőzés lift helyett, sétálás tömegközlekedés vagy autóhasználat helyett). Ezeknek az életmódba épített aktivitásoknak az előnye, hogy nem igényelnek sem speciális helyszínt, sem különleges felszerelést, hatásuk pedig mind a pszichés mind a fizikai egészség terén jelentkezik (Hevesi és Urbán, 2012).
Vitathatatlan, hogy a népesség fizikai aktivitásának növekedéséhez számos környezeti és infrastrukturális fejlesztésre is szükség van. A sportlétesítmények fejlesztésén kívül szükséges a gyaloglás és a kerékpározás támogatására a biztonságos közlekedés feltételeinek biztosítása. Ezek közül csak néhányat említünk ehelyütt: a megfelelő kerékpárút hálózatok kialakítása, járdák akadálymentessé tétele, a közösségi közlekedés feltételeinek javítása, a parkolási díjak emelése bizonyos zónákban, a munkahelyek ellátása keréktárolókkal, öltözőhelyiségekkel, tusolókkal, stb. (Physical activity strategy for the WHO European Region 2016-2025, 2016). Ugyanakkor érdemes hangsúlyozni, hogy ahol nincsenek meg a megfelelő környezeti és infrastrukturális feltételek vagy akiknek bármilyen okból kifolyólag például nincs lehetőségük, idejük a rendszeres testmozgásra, már napi 30 perc mérsékelt intenzitású fizikai aktivitás révén is fenntarthatják egészségüket. Ez a 30 perc teljesíthető többszöri (pl. 3-szor 10 perc) rövidebb ideig tartó mozgással (pl. lépcsőzéssel a lift használata helyett vagy napi többszöri gimnasztikai gyakorlatok végzésével). De a mérsékelt intenzitású testmozgás létrejöhet akár gyaloglás (5 km/óra) vagy kerékpározás (16 km/óra), fűnyírás, takarítás vagy egyéb ház körüli teendők, munkák kapcsán. Ezekhez nem szükségesek a létesítményi feltételek, a jótékony hatás viszont rövid időn belül várható és hosszú távon is érvényesül (Jákó, 2012).
19
Fontos hangsúlyozni, hogy önmagában a megfelelő mennyiségű és minőségű fizikai aktivitás még nem feltétlenül vezet a fent említett egészségelőnyökhöz. A kiegyensúlyozott táplálkozás, a kezelhető stresszek, a megfelelő alvás, a krónikus fáradtság és a hirtelen fogyás kerülése szintén fontos tényezők. Tehát összességében kimondható, hogy a fizikai aktivitás előnyei csak bizonyos körülmények között és egyéb más tényezőkkel együttesen biztosítják az egészség fenntartását és fejlesztését (Zakus és mtsai, 2007). Egészségfejlesztőként azt valljuk, hogy az életmód minden elemébe fontos, hogy beszivárogjon a testmozgás, fizikai aktivitás. Már nemcsak a szabadidőnket érdemes tehát fizikailag aktívan tölteni, hanem az életmódunk többi elemében is szükséges a fizikai aktivitás jelenléte, hogy számos krónikus betegségek megelőzzünk, illetve egészségi állapotunkat fenntartsuk és fejlesszük.
Fontos, hogy ezek az ajánlások ne csak orvostudományi közösségben maradjanak, hanem az emberek számára is kommunikálva legyenek. Persze sokszor mondunk kifogásokat, de az egészségtudományi kutatások alapján ki kell mondani, hogy legalább a minimális mennyiséget, vagyis a heti 3-szor 30 percet el kellene érni, hisz ennél kevesebb mozgásnak szinte semmilyen hatása nincs, mert a szervezet „elfelejti” a korábbi aktivitás ingerét és így nem lesz hatékony a testmozgás (Pavlik, 2015).
Fejezetünkben a fizikai aktivitásra elsősorban a felnőtt népesség szempontjából tekintettünk, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy a mozgásra nevelés is a szocializációs folyamat része, a mozgáshoz való későbbi viszonyt nagyban meghatározza, hogy ezt az igényt a környezet, a szülő, az óvoda, az iskola majd a felsőoktatási intézmény megerősíti vagy elnyomja. A testnevelés, a testmozgás a diákok számára kulcsfontosságú abból a szempontból, hogy milyen egészségben élik le majd az életüket, ki tudják-e védeni, meg tudják-e előzni a megbetegedéseket. És akkor még nem is említettük a mozgás önmagán túlmutató szerepét, vagyis például azt, hogy mindenfajta intellektuális tevékenység motoros tevékenységbe ágyazódik (Schüttler, 2001). Tehát nagyon sok múlik azon, hogy a környezet elfogadja-e, megerősíti-e a mozgást, mint kommunikációt, mint örömforrást, mint alapvető létezési formát. Ebben a folyamatban a szülőknek, nevelőknek, oktatóknak központi szerep jut, így az ő modelltevékenységük valamint az óvodák, iskolák, egyetemek egészségfejlesztő színtérré alakításával (Mátó és mtsai, 2016) az elkövetkező évtizedekben mindenképpen nőhetne a fizikai aktivitás szintje és ezáltal a népesség egészségmutatói javulnának.
A fejezet önálló feldolgozását segítő kérdések
1) Mutassa be az inaktivitás következményeit az egyes szervrendszerekre!
20
2) Mely betegségek megelőzésében van bizonyíthatóan központi szerepe a fizikai aktivitásnak?
3) Milyen konkrét javaslatai lennének egy egészséges húszas évei elején járó fiatal férfi számára a fizikai aktivitást illetően?
Irodalomjegyzék
Antonovsky, A. (1979): Health, Stress and Coping. San Francisco. Jossey-Bass.
Antonovsky, A. (1987): Unraveling the Mystery of Health. How People Manage Stress and Stay Well. San Francisco. Jossey-Bass.
Benkő Zsuzsanna (2005): Bevezetés az egészségfejlesztésbe. In: Benkő Zsuzsanna és Tarkó Klára (2005, szerk.) Iskolai egészségfejlesztés. Szakmai és módszertani írások egészségterv készítéséhez. Szeged: Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. 13-27.
Benkő Zsuzsanna (2016a): Életmód-szociológiai elméletek és magyar életmódtörténet, In:
Tarkó Klára, Benkő Zsuzsanna (szerk.): "Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége": Szemelvények egy multidiszciplináris egészségfejlesztő műhely munkáiból. Szeged: Szegedi Egyetemi Kiadó, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, 53.-??. o.
Benkő Zsuzsanna (2016b): Homo Sanus: az egészséggel megáldott ember, In: Tarkó Klára, Benkő Zsuzsanna (szerk.) "Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége": Szemelvények egy multidiszciplináris egészségfejlesztő műhely munkáiból. Szeged: Szegedi Egyetemi Kiadó, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, 25.??,
Benkő, Zs. (2017): Healthy Leisure and Leisureful Health: Introductory ‘State of the Art’. In:
Benkő, Zs., Modi, I. és Tarkó, K. (szerk.): Leisure, Health and Well-Being. Palgrave.
Macmillan, Cham. 1-8.
Benkő Zsuzsanna és Tarkó Klára (2016): Practice-Based In Service Teacher Training In Health Promotion And Mental Health Promotion On The Basis Of Antonovsky’s Theory. Tojet: Turkish Online Journal of Educational Technology. 2016.07.01. 425- 431.
Benkő Zsuzsanna és Lippai László (2001): Teljességigény egy egészségműhelyben.
Egészségfejlesztő mentálhigiénikus képzési spektrum a szegedi egyetemen. Új Pedagógia Szemle 51 / 5. sz. 36-53.
Cress M. E. és mtsai (2004) Physical activity programs and behavior counseling in older adult populations..Medicine and Science in Sports and Exercise. Nov; 36 / 11.sz. 1997- 2003.
Jákó Péter (2012) Sport, egészség, társadalom. Magyar Tudomány, 173 / 9. sz. 1081-1090 http://www.matud.iif.hu/2012/09/07.htm. Letöltés ideje: 2018. jan. 18.
Global Health Risks. Mortality and burden of disease attributable to selected major risk.
(2009).World Health Organization. Geneva.
Hevesi Krisztina és Urbán Róbert (2012). A fizikai aktivitás szerepe az egészségfejlesztésben.
In: Demetrovics Zsolt, Urbán Róbert, Rigó Adrien és Oláh Attila (szerk.): Az egészségpszichológia elmélete és alkalmazása I. ELTE Eötvös Kiadó. 133-169.
Jeges Sára, Tóth Ákos, Varga Károly. (2008): Az erős koherencia-érzet „titka”? Fizikai aktivitás és életminőség Sporttudományi Konferencia, Pécs, 2008. október 9-10.
24:30
Keresztes Noémi (2015): Egyetemista fiatalok sportolási szokásai és szociális képzetei a rendszeresen sportoló kortársaikról. Magyar Sporttudományi Szemle. 16/61. sz. 4-14.
21
Kickbusch, I. (2012): 21st century determinants of health and wellbeing: a new challenge for health promotion. Global Health Promotion. 19 / 3. sz. 5-7.
Kökény Mihály (2015): Az egészségfejlesztés három évtizede Magyarországon a globális kihívások és a politikai változások tükrében. Debreceni Egyetem.
Egészségtudományok Doktori Iskola. Doktori értekezés.
Lippai László Lajos (2016): Előszó helyett... bevezetés az egészségfejlesztésbe, avagy miként járul hozzá a tudomány az egészséges élet művészetéhez. In: Tarkó Klára, Benkő Zsuzsanna (szerk.):"Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége":
Szemelvények egy multidiszciplináris egészségfejlesztő műhely munkáiból. Szeged:
Szegedi Egyetemi Kiadó, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. 9-22.
Mátó Veronika, Tarkó Klára, Tóth Krisztina, Nagymajtényi László és Paulik Edit (2016):
Health Behaviour of Higher Education Employees – Value-Transmitting Conduct of Professionals to their Students. Practice and Theory in Systems of Education, 11 / 3.
sz. 162-173.
Pavlik Gábor (2015): A rendszeres fizikai aktivitás szerepe betegségek megelőzésében, az egészség megőrzésében. Egészségtudomány, LIX / 2. sz. 11-26.
Penedo, F. és Dahn, J. R. (2005):Exercise and well-being: a review of mental and physical ealth benefits associated with physical activity. Current Opinion in Psychiatry, 18 / 2.sz. 189-193.
Physical Activity Guidelines for Americans (2008): U.S. Department of Health and Human Services. https://health.gov/paguidelines/guidelines Letöltés ideje: 2018. jan. 18.
Physical activity strategy for the WHO European Region 2016-2025 (2016). The Regional Office for Europe of the World Health Organization. World Health Organization Soós István (2016): Az ülő életmód és a fizikai aktivitás kapcsolata pedagógiai nézőpontból.
In: Hamar Pál (szerk.): A mozgás mint személyiségfejlesztő tényező. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. 77-89.
Schüttler Tamás (2001): Átélni a mozgás örömét. Új Pedagógiai Szemle. 2001. nov. 134-140.
Vitrai József és Varsányi Péter (szerk. 2015) Egészségjelentés 2015. Nemzeti
Egészségfejlesztési Intézet.
www.egeszseg.hu/szakmai_oldalak/assets/files/news/egeszsegjelentes-2015.pdf Letöltés ideje: 2018. jan. 19.
Zakus, D. és mtsai (2007) The use of sport and physical activity to achieve health objectives.
In: Literature reviews on sport for development and peace. University of Canada.
Toronto. 48-123.
22 Lippai László
A testmozgást, mint egészségmagatartást befolyásoló pszichológiai változók
A fejezet az egészségpszichológia szemszögéből mutatja be a testmozgást, fizikai aktivitást befolyásoló pszichológiai változókat. A fejezet témáinak részben önálló hallgatói munkát igénylő, részben szemináriumi feladatok segítségével történő feldolgozása hozzájárul ahhoz, hogy a két féléves kurzus végére a hallgató:
[TUDÁS]
érti az egészségfejlesztés koncepcióját, behatóan ismeri az egészség holisztikus és szalutogenetikus megközelítését, valamint azonosítja az egészségnevelés helyét, szerepét az egészségfejlesztésben és az egészséges életmód kialakításában
[KÉPESSÉG]
képes hiteles és meggyőző csoportos tájékoztatót tartani az egészség mint erőforrás értékéről, az egészségfejlesztés koncepciójáról, valamint az egészséges életmód jelentőségéről
[ATTITŰD]
a kortárscsoportban végzett egészségnevelő munkája közben elkötelezett az egészség értékének képviselete iránt
[AUTONÓMIA ÉS FELELŐSSÉG]
a testmozgásra motiválás témájában, folyamatos oktatói szupervízió mellett szervez öntevékeny hallgatói csoportokat
23 A testmozgás megítélésének átalakulása
A napjainkban is zajló technológiai fejlődés áthatja mindennapi életünket. A fizikailag megterhelő, monoton, veszélyes munkafeladatoknál egyre jellemzőbbé válik a gépesítés, az automatizáció, de hasonló irány figyelhető meg a háztartási gépek vonatkozásában is. E tendenciák következtében egyre kevesebben kényszerülnek „elkerülhetetlen”, „kötelező”
fizikai aktivitásra. Ez egyfelől kedvező, mert e munka- és háztartási feladatok gyakran járnak egyoldalú, megterhelő, rövid- és hosszútávon ártalmakkal együtt járó fizikai aktivitással. A technikai fejlődés következtében az emberek nem kényszerülnek fizikai aktivitásra a mindennapokban, azonban a kényszerből végzett fizikai aktivitást a lakosság kb. ötödénél váltotta csak fel a szabadidőben, saját elhatározásból végzett, rekreációs célzatú fizikai aktivitás (Sherwood és Jeffery, 2000).
Egészen az 1960-as évekig, még Nyugat-Európában is a testedzés a fiatalok és a tehetségesek kiváltsága volt. A testedzés legfőbb célja a kiváló sportteljesítmény elérése volt (Ogden, 2007). Némi változást jelentett ugyan az Európa Tanács kezdeményezésére indított
„Sport for All” iniciatíva, melynek hatására a mindenki számára elérhető testmozgás biztosítása került előtérbe, főként az intézményi háttér szempontjából. A sportlétesítmények jóval elérhetőbbé váltak a szélesebb nagyközönség számára, azonban sokakat visszatartott az, hogy a létesítményekben zajló programok továbbra is nagyfokú állóképességet igénylő, megterhelő testedzésekről szóltak. Virágkorát élte a „Fájdalom nélkül nincs győzelem” elv2 (Ogden, 2007).
Az ezredforduló idejére azonban ismét szemléletváltás történt. A kiváltságosok szűk köre által elért emberfeletti teljesítmények bátorítása mellett a hangsúly egyre inkább a mindennapokban is vállalható mértékű, a holisztikus egészséget javító testmozgás támogatása felé tolódik (Ogden, 2007). A hét majdnem minden napján, legalább fél óráig, legalább mérsékelt intenzitású fizikai aktivitás hiánya viszont a mozgásszegény életmód más fejezetekben már bemutatott élettani, pszichés és társadalmi következményeihez vezet. Ezért annak az egészségfejlesztési törekvésnek, hogy a felnőtt lakosság inaktív többségét rendszeres fizikai aktivitásra motiváljuk, kiemelt népegészségügyi jelentősége is van (Sherwood és Jeffery 2000).
2 vö. „No pain no gain”
24
Nagy-Britanniában például az olyan országos programok, mint a „Figyelj magadra!”3), vagy a „Mókás Futás”4), már elsősorban azok számára indultak, akik addig mozgásszegény életmódot folytattak. A fókusz a kis lépést jelentő, de fenntartható változásra került.
Felismerték, hogy a mozgásszegény életmódot folytató emberek ideig-óráig bevonhatóak ugyan szigorúbb edzésprogramokba is, de ez számukra annyira drámai váltást jelent, hogy sokan emiatt el sem kezdik ezeket a programokat, vagy ha igen, akkor is súlyos egészségkockázattal járhat számukra (Ogden, 2007).
A szabadidős testmozgást, mint egészségmagatartást alakító tényezők
Milyen mozgásformák jellemzőek leginkább a szabadidőben végzett testmozgás esetében?
Erre a kérdésre az SZTE JGYPK Alkalmazott Egészségtudományi és Egészségfejlesztési Intézete kutatóinak vizsgálati eredményei alapján tudunk választ adni. A „visegrádi négyek” – tehát Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország – vonatkozásában ez a vizsgálat arra gyűjtött adatokat, hogy a szabadidős szokások tekintetében, a kutatási célban megjelölt
„hagyomány és modernitás tengely” mentén, milyen hasonlóságok vagy eltérések azonosíthatóak egy-egy hasonló méretű és városszerkezetű, magyar, cseh, szlovák és lengyel nagyváros esetében (Benkő, 2007).
Olyan változók azonosítására volt tehát szükség, amelyek mentén a hagyományos és modern értékválasztás jellemezhető, illetve differenciálható. Ezért, a szabadidő-felhasználás vizsgálatában a testmozgás és sportolási szokások, a jellemző szabadidős tevékenységek, a szabadidős emberi kapcsolatok, valamint a bel- és külföldi üdülési szokások feltárására helyeztük a hangsúlyt (Benkő, 2007, Benkő és mtsai, 2017). Ebből a gazdag vizsgálati anyagból jelen fejezetben a testmozgási és sportolási szokásokat megmutató eredmények bemutatására szorítkozunk (Benkő, 2007). A vizsgált nemzetközi populáció sportolási és testmozgási szokásai az alábbi eredményekkel jellemezhetőek:
3 vö. „Look After Yourself”
4 vö. „Fun Runs”
25
1. táblázat. Szokott-e Ön valamit sportolni, valamilyen testmozgást űzni? – Az igen választások megoszlása országonként és a lakóövezeten belül (%)
Lakóövezet Magyar (%) n=455
Lengyel (%) n=491
Cseh (%) n=520
Szlovák (%) n=494
Összesen (%) N=1960 Országonkénti minta %-a
igen Belváros 49,0 21,1 47,6 33,3 35,6
Belső lakóterület 42,4 15,2 55,7 28,5 36,8
Lakótelep 57,4 19,4 57,8 30,0 41,5
Villanegyed és kertvárosias
50,9 31,8 63,6 33,3 44,6
Falusias 54,5 20,3 66,7 35,2 44,8
Összesen 53,0 22,6 59,2 31,0 41,5 (Forrás: Benkő és Tarkó, 2009.)
A testmozgás – legyen az akár séta, kerékpározás, vagy valamilyen rekreációs célú sporttevékenység – vonatkozásában a visegrádi országok között jelentős eltéréseket lehetett azonosítani. Legnagyobb mértékben a cseh mintára volt jellemző a szabadidőben megjelenő testmozgás (59,2%), de magas arányú volt a magyar mintában (53,0%) is. Legalacsonyabb arányban a lengyel városban volt jellemző (22,6%), és alacsony arányt találtunk a szlovák minta esetében is (31,0%) (Benkő, 2007).
Melyek voltak a legnépszerűbb mozgásformák? A négy országot magába foglaló teljes minta esetében a legnépszerűbb a „fittness, aerobic és tánc” (18,5%), a kerékpározás (17,2%) és több mint egytizedénél pedig a torna (15,0%). További mozgásformák és sporttevékenységek:
kevesebb, mint egytized a futás (9,9%), a labdajátékok (8,6%), az úszás (7,3%). 5% alatt: a
„súlyzós edzés és konditerem” (3,9%) 5% alatt. a jóga (2,1%), a „küzdősportok, harcművészetek” (2,1%), a gyógytorna (1,3%) (Benkő, 2007).
Lakóövezetek szerinti bontásban, a teljes minta tekintetében, a „fittness, tánc, aerobic”
a Lakótelepen a válaszok egynegyedében (25,7%) és a Belvárosban pedig a válaszok egyötödében (20,8%) fordult elő, ugyanakkor a Belső lakóterületen (7,1%) és a Villanegyed és kertvárosban (6,9%) az aránya az egytizedet sem éri el, nem népszerű mozgásforma. A torna esetében hasonló tendencia fedezhető fel (Lakótelep (18,6%), Belváros (16,7%)
26
esetében a válaszok közel egyötöde, a Belső lakóterület (10,7%), Villanegyed és kertváros (6,9%) a válaszok egytizede körül mozog (Benkő, 2007).
A kerékpározás esetében a Villanegyed és kertvárosi (37,9%) válaszadók kiemelkedő arányban, közel 40%-ban jelölték meg ezt a mozgásformát. Ugyanakkor a Belvárosban alig (4,2%), de a Lakótelepen (14,2%) és a Falusias (15,4%) környezetben is viszonylag alacsony arányban, a válaszok alig több, mint egytizedében fordul elő. A kapott eredményeket torzíthatja az, hogy a válaszadók többsége nő volt (Benkő, 2007).
A hagyomány és modernitás értéktengely szempontjából megállapítható, hogy a mozgás és sport, mint elkülönült szabadidős tevékenység inkább a modernitásra jellemző.
Ebből a szempontból a Lakótelep számít a legmodernebbnek. A Falusias lakókörnyezetben, illetve a Villanegyed, kertváros lakóira kevésbé jellemző az, hogy elkülönült szabadidős tevékenységként mozogjanak, inkább napi tevékenységük, munkájuk keretében elégítik ki mozgásigényüket (Benkő, 2007).
Új egészségmagatartási szokások elsajátítása esetében gyakran megfigyelhető, hogy az epizodikusan vagy ciklikusan történik. Nincs ez másként a szabadidős fizikai aktivitás esetében sem. Az emberek fellelkesülnek, elkezdenek valamilyen mozgásformát, folytatják egy darabig, majd gyakran feladják, vagy azért hogy később újrakezdjék, vagy véglegesen.
Fontos azonban kiemelni, hogy más pszichológiai mechanizmusok működnek a különböző szakaszokban. Más tényezők határozzák meg, hogy ki az, aki elkezdi a mozgásformát, és más tényezők hatnak a mozgásforma fenntartására, és megint mások a feladása esetében (Sherwood és Jeffery, 2000).
A szabadidős fizikai aktivitásra motiváló tényezők alatt a kutatók legtöbbször azokat az indokokat értik, amelyekkel az emberek önmaguk vagy mások számára meg tudják magyarázni, hogy miért fizikai aktivitással töltik szabadidejüket, miért részesítik előnyben a fizikai aktivitást más szabadidős tevékenységekkel szemben. Ogden (2007) metaelemzése alapján a szabadidős mozgásra motiváló legfőbb tényező az, ha úgy gondoljuk, hogy a testmozgás élvezetes, és lehetőséget biztosít a társas kapcsolatok ápolására. Ugyanilyen fontos tényező lehet, ha az egészség, mint érték fontos a számunkra. Az indokok nemenként is eltérőek: a nőknél a testmozgás indoka legtöbb esetben a társas igényekhez, a másokkal való találkozás lehetőségéhez és a feszültségoldáshoz kapcsolódik. A férfiak esetében viszont inkább a testi erő, állóképesség fokozása és az egészség működik motiváló tényezőként.
27
A motiváció mellett meghatározó pszichológiai tényező még az én-hatékonyság mértéke (Sherwood és Jeffery, 2000). A pszichológia én-hatékonyság alatt az egyén arra vonatkozó hiedelmének erősségét érti, hogy milyen mértékben tartja magát képesnek az adott helyzet által megkövetelt tevékenységek kivitelezésére. Az én-hatékonyság kérdéskörébe tartozik például az, hogy valaki önmagáról mit gondol azzal kapcsolatban, hogy rendszeresen hetente három alkalommal elmenjen kocogni a szabadba. Az én-hatékonyság vonatkozásában nem az a fontos tehát, hogy a személy objektíve képes-e az adott tevékenység kivitelezésére, hanem az a lényeges, hogy szubjektíve mi a meggyőződése önmagáról, az adott tevékenység vonatkozásában. De, másként megfogalmazva, az én-hatékonyság azt a meggyőződést is magában foglalja, hogy a személy mit gondol magáról a testmozgást nehezítő tényezők ellensúlyozásával kapcsolatban. Kutatások alapján a testmozgás, mint szokás kialakulásának és tartósságának előrejelzésében az én-hatékonyság a legerőteljesebb, és legmegbízhatóbb pszichológiai változó (Sherwood és Jeffery, 2000).
Felnőtt esetében annak is szerepe lehet, hogy a rendszeres testmozgásra vonatkozóan milyen gyermekkori tapasztalata van a személynek. Lényeges kiemelni, hogy a felnőttkori testmozgásra e tapasztalatok kapcsán elsősorban annak van jelentősége, hogy milyen érzelmi viszonyulás alakult ki a testmozgással kapcsolatban gyermekkorban. Kimutatható ugyanis, hogy a gyermekkorban kötelezőnek vagy ráerőltetettnek megélt testmozgási tapasztalat csökkenti a felnőttkori fizikai aktivitás szintjét (Ogden, 2007).
A testsúly szoros kapcsolatban van a testmozgással, mint egészségmagatartással, ez a kapcsolat azonban nem egyértelmű. A nagyobb testsúly általában kevesebb fizikai aktivitással jár együtt, és bizonyos testsúly felett megnehezíti vagy akadályozza bizonyos mozgásformák gyakorlását. Azonban, azt is figyelembe kell, hogy vegyük, hogy a túlsúly az egyik legfontosabb motiváló tényező a mozgásos életforma megkezdésére (Sherwood és Jeffery, 2000). A testmozgás, a fizikai aktivitás szoros kapcsolatban van az egészségmagatartás többi elemével is (Ogden, 2007). Az egészségkárosító magatartásformák – pl. a dohányzás – megnehezítik a fizikai aktivitást. Ugyanakkor arra is vannak már egészségpszichológiai kutatási eredmények, hogy a dohányzásról való leszokást segítő programok hasznos összetevője lehet a testmozgás, például a dohányzás helyettesítőjeként. A fizikai aktivitás és az egészséges táplálkozás közt is szoros korreláció van, az aktívabb felnőttek nagyobb eséllyel táplálkoznak egészségtudatosabban. Hasonló a helyzet a stresszkezelés vonatkozásában is, a kevésbé egészségtudatos életmód – melynek része a kevesebb mozgás is – gyakrabban jár együtt magas stresszel. A stressz esetében azonban érdemes azt is
28
figyelembe vennünk, hogy a mozgásos életforma is járhat stresszel. Időnyomás alatt, időgazdálkodási problémák esetében az is lehet stresszkeltő, hogy az egyén egy-egy mozgásos alkalmat miként tud rendszeresen a napirendjébe illeszteni. Ahhoz, hogy a testmozgás stresszoldó hatása érvényesülni tudjon, ezekre a problémákra bizony egyéni megoldásokat kell találni, mert enélkül a testmozgás is csak tovább fokozza az amúgy is túlterhelt személyre nehezedő időnyomást. A fizikai aktivitás tehát hatékony stresszkezelési módszer, de csak abban az esetben, ha zökkenőmentesen lehet integrálni az adott személy mindennapi életébe (Sherwood és Jeffery, 2000).
Következtetések
A fentiek alapján napjainkban, a mozgásszegény életmóddal jellemezhető lakosság körében olyan, látszólag aprónak tűnő változások előidézése került előtérbe, mint a rendszeres séta és kerékpározás, vagy a lépcsők használata a lift helyett (Ogden, 2007). Ez a mozgásszegény életmódot folytató emberek esetében azért különösen fontos, mert ők azok, akik maguktól a legkisebb eséllyel vennének részt valamilyen megerőltető, fájdalmas, adott esetben számukra különösen sérülésveszélyes testedzésben. A napi rendszerességű lépcsőzés a nők esetében kimutatható mértékben csökkenti az oszteoporózis veszélyét, fogyáshoz vezethet, javítja a fittséget és az energiafelhasználást. Már egy egyszerű plakát elhelyezésével is sokat lehet tenni azért, hogy az emberek gyakrabban használják a lépcsőt (Ogden, 2007).
De hasonló a helyzet a séta, a kerékpározás vagy adott esetben a kertészkedés kapcsán is.
Ezek a mozgásformák egész életünkön keresztül folytathatóak, ezért – bármely életszakaszban – különösen nagy szerepet töltenek be a testmozgásfókuszú egészségnevelésben.
A fejezet önálló feldolgozását segítő kérdések
1) Hogyan jellemezné a testmozgás megítélésének alakulását a XX. század közepétől kezdődően?
2) Milyen tényezők befolyásolják a szabadidő keretében végzett testmozgást?
3) Soroljon fel konkrét példákat az egészségfejlesztő céllal végzett testmozgás megvalósulására!
29
Irodalomjegyzék
Benkő, Zs. (2007, Ed.): Tradition and Modernity in the life-style of the families of the Visegrád countries. JGYF Kiadó, Szeged.
Benkő Zsuzsanna és Tarkó Klára (2009): Leisure time trends among families in the ‘Visegrad Countries’ (Hungary, Poland, Czech Republic, Slovakia) – Traditional or modern?
In: International Sociological Association, Research Committee on Sociology of Leisure (RC 13), Mid-term Conference. “Leisure: A Pathway to Human Happiness and Social Harmony”. Konferencia helye, ideje: Beijing, Kína, 2009.10.20- 2009.10.26. International Sociological Association (ISA), pp. 7-8.
Benkő, Zs., Tarkó, K., Lippai, L., Erdei, K. és Olasz L. (2017): Traditional or Modern Leisure Time Trends?: A Comparative Transnational Family Research in the ‘Visegrad Countries’ In: Ishwar Modi, Teus J Kamphorst (szerk.): Leisure And Life Through The Ages. 300 p. Jaipur: Rawat Publications, 111-127.
Ogden, J. (2007): Health Psychology, a textbook. 4th. Ed. Open University Press, Maidenhead Sherwood, N. E. és Jeffery, R. W. (2000): The behavioral determinants of exercise:
implications for physical activity interventions. Annual Review of Nutrition, 20, 21– 44.
Tarkó, K., Benkő, Zs., Lippai, L. és Erdei, K. (2007): Tradition and modernity: a comparative trans-national analysis. In: Zsuzsanna Benkő (szerk.): Tradition and Modernity in the life-style of the families of the Visegrád countries. Szeged: Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, pp. 381-401.
30
V. A MENTÁLIS EGÉSZSÉG ÉS A TESTMOZGÁS KÖLCSÖNHATÁSA
31 Osváth Viola
A testmozgás személyiségfejlesztő hatása: örömforrás és játék
A fejezet révén a hallgatók megismerkedhetnek a mozgásos játékok személyiségre gyakorolt, és a sportági keretek közt zajló testmozgás személyiségfejlesztő hatásaival. A testmozgás a fiziológiai hatások mellett a szellemi, érzelmi életre is pozitív befolyással van. A mozgás jelenthet olyan örömforrást, amely folyamatosan fejleszti a személy önértékelését, akaraterejét, segíti a társas beilleszkedését. A fejezet témáinak részben önálló hallgatói munkát igénylő, részben szemináriumi feladatok segítségével történő feldolgozása hozzájárul ahhoz, hogy a két féléves kurzus végére a hallgató:
[TUDÁS]
értse az egészségfejlesztés koncepcióját és behatóan ismerje az egészség holisztikus és szalutogenetikus megközelítését, valamint azonosítsa az egészségnevelés helyét, szerepét az egészségfejlesztésben és az egészséges életmód kialakításában
átfogó ismeretekkel rendelkezzen az egészségfejlesztők feladatairól, azonosítsa az egyetemi kortárs csoportvezetők feladatait a testmozgásfókuszú egészségnevelés vonatkozásában
[KÉPESSÉG]
képes legyen hiteles és meggyőző csoportos tájékoztatót tartani az egészség, mint erőforrás értékéről, az egészségfejlesztés koncepciójáról, valamint az egészséges életmód jelentőségéről
képes legyen csoportvita beindítására alkalmas, szakszerű kérdéseket felvetni az egészség, egészségfejlesztés, és az egészségfejlesztő céllal végzett testmozgás vonatkozásában
[ATTITŰD]
a kortárscsoportban végzett egészségnevelő munkája közben elkötelezett legyen az egészség értékének képviselete iránt,
[AUTONÓMIA ÉS FELELŐSSÉG]
készen álljon arra, hogy a hallgatói öntevékeny csoportok egyes foglalkozásait oktatói szupervízió mellett előkészítse, önállóan megvalósítsa, majd oktatói segítségével kiértékelje és tovább folytassa a következő foglalkozás előkészítését
