SZÁSZ IMRE: FELHŐFEJES
„Ostobaság kérdéseket in- tézni egy könyvhöz" — mondja egy helyütt Victor Hugo. Ám ha az olvasót iz- gatják és elgondolkodtatják a kapott élmények, kényte- len kérdezni a könyvtől. Az effajta írások közé tartozik Szász Imre regénye, a Fel- hőfejes.
Sajátos erővel árad be- lőle hétköznapjaink kapcso- latainak, magatartásának irodalmunkban divattémá- vá vált szintézise. Az író nem óhajt az olvasóra erő- szakolni előre formált po- int de vue-ket. Közöl, el- mond, mozgalmas képekkel bemutat, az élmény ex- presszív erejével meggyőz, s mindezt a beszélőtárs könnyed modorában teszi.
Jó ismerője annak a vi- lágnak, melyben Forgács Ferenc éli a maga zilált, parttalan életét. A felbom- lott házasság emlékei rá- nehezednek, s az elmagá- nyosodó ember közönyével fordít hátat a számára ké- nyelmetlen konvencióknak.
Derűs érzelmi szálak kötik leányához, Kiskátéhoz, aki gyerekes szeretettel rajong
érte. Egyszerű szituáció ez, melyben a köznapias drá- maiság indulatpólusait köt- ni és oldani lehet. Forgács autótúrára viszi Kiskatát, s eljutnak a nagyszülőkhöz is. Kalandos út, keserű él- mények, fájó lelki vessző- futás formálják a kislány érzelmeit. Szembenéz az ir- galmatlan valósággal: az autóstoppal felszedett nőcs- két elmarja apja mellől;
néma együttérzéssel, de meg nem értéssel szemléli apja meghátrálását egy pökhendi úrvezetővel és a rendőrökkel folytatott vitá- jában, hiszen a félbehasí- tott igazságról még nincs fogalma. És a nagyszülői ház?! Forgács gyermekko- rának édene, kopott, emlé- kek tarka világa, melyben Kiskata olyan idegenül mo- zog, újabb megpróbáltatá- sokat tartogat. A családot összefűző harmónia és sze- retet rideg, akár a kariati- dák kőmosolya. Ebben a miliőben megrendítően hat a kislány kétségbeesett til- takozása, amikor édesanyja védelmére kel. A lázadás tiszta indulatát és az ebből
sarjadó felismerést, hogy megalkuvás nélkül nehéz a felnőttek világában élni, f e -
gyelmezett egyszerűséggel m u t a t j a meg az író Kiskata lelki válságában.
A regény életszerűségét bátran formálja Száz Imre, s ezért meglepő a m ű sza- badkozó prológusa: „ . . . n e keress élő, létező egyes em- bereket a regényalakok mö- gött. A képzelet t e r e m t m é - nyei ők, a valóság csak a nyersanyagot szolgáltatta hozzájuk." Így igaz, de az olvasót a nyersanyag leg- alább annyira érdekli, m i n t annak finommá motivált szövete — a regény, s ha m á r így igaz, akkor a való élettel asszociálva n e m mondhatunk le együttérzé- sünk vagy ellenszenvünk jogáról, amikor elénk sod- ródnak a m ű jellegzetes fi- gurái: Zsófi, az „édes élet"
könnyűvérű álmodója, az igazgató, az „extra-állam- polgár", Csupa, a „szocia- lista nexus" ideológusa, és a többiek, akiknek habitu- sán van mit töprengenünk.
(Szépirodalmi Könyvkiadó
1967-> MEIXNER BÉLA c
TANULMÁNYKÖTETEK
R É N Y I PÉTER: V I T Á B A N
A kritikus tehetsége egy-két írásban is megnyilvánulhat. De igazi erőpróba előtt mégis akkor áll, amikor több év termését rendezi kötetbe, amikor egy- egy mű vagy irodalmi, kulturális jelen- ség kapcsán alkalomszerűen kifejtett gondolatait eggyéfűzi. Mert ilyenkor nem kisebb jelentőségű kérdések ve- tődnek fel, mint: véletlen halmaz-e a kötet anyaga, vagy szervesen kapcso- lódnak és kerekednek egésszé az egyes munkák? Van-e egymást átható, köl- , csönösen erősítő, kötést biztosító gon- dolati tartásuk? Meg tudnak-e állni az ítéletek a változó s múló időben? Együtt élnek-e a megbírált művekkel és helye- sen orientálják-e a holnap olvasóit is?
Izgalmas, minden kritikust egyaránt szorongató kérdések ezek. És természe- tesen felvetődnek Rényi Péter köteté- vel kapcsolatban is, mely tíz év távlat- ra tekint vissza, és ez időben írt esz- széiből, tanulmányaiból, kritikai cik- keiből n y ú j t keresztmetszetet. Igaz, ez a rövid távlat még nem dönthet el mindent. De azt már a legóvatosabb ol- vasó is megállapíthatja, hogy a kötet- nek erős a gondolati töltése; a széles körben mozgó, változatos t e m a t i k á j ú tanulmányokat, a szellemi életünk m i n - den lényeges mozzanatára figyelő, kom- munista kultúrpolitikus és teoretikus következetes marxista koncepciója k a p - csolja össze, és a gyorsan mozgó, vál- 86
