Miani-Calabrese, D.: Statisztikai módszertan és a társadalmi jelenségek statisztikája

1040

Kendall ,,The advanced theory of sta—

tistics" című kétkötetes könyve. Az első kötet 1943-ban jelent meg, és azóta öt kiadást ért meg, a második kötet 1946-

ban jelent meg, és háromszor adták ki.

A háború óta eltelt idő alatt a statisztikai módszerek terén igen sok új eredmény

született, ezért a szerző szükségesnek látta, hogy könyvét ezekkel kibővítse, és egyúttal lényeges változásokat is eszkö-

zöljön, amelyeket A. Stuarttal közösen hajtott végre. Szerzők két kötet helyett

három kötetbe foglalják össze az anya-

got. A mű első kötete már megjelent,

címe: Eloszláselmélet. Amint a kötet elő-

szavában olvassuk, a második kötet anyaga a becsléselmélettel, a statisztikai következtetés elméletével, a harmadik kötet pedig a reprezentatív felvételek és tudományos kísérletek tervezésével, ana-

lízisével, a többváltozós analízissel és az

idősorok elméletével foglalkozik majd.

Kendall régi könyvének első kötetéből tekintélyes anyag átkerült az új könyv első kötetébe, azonban lényeges bővítés- sel. Új rész a leggyakrabban előforduló diszkrét és folytonos eloszlások szisztema-

tikus tárgyalása, a mintavételnél előfor—

duló valószínűségeloszlások közelítése, a rendstatisztika elemei, a többdimenziós normális eloszlás tárgyalása, továbbá a normális eloszlással kapcsolatos eloszlá—

sok (xz— eloszlás, Student—eloszlás stb.)

részletes ismertetése. Lényegesen bővült a pédaanyag is. A kötetben több, mint háromszáz példát találunk, ezek egy része elméleti, más része gyakorlati vonatko—

zású. A példák számának a növelése lé—

nyegesen emelte a könyv értékét, mint-

hogy a példák igen színvonalasak, és al—

kalmasak arra, hogy az olvasót bevezes—

sék a statisztikai módszerek műhelytit—

kaiba. Több példa az újabb valószínűség—

számítási és statisztikai irodalom egy—

egy eredményének bizonyítását tűzi fel- adatként az olvasó elé, a nehezebbeknél a szerzők a megoldást is közlik.

A könyv megértéséhez a differenciál—

és integrálszámítás, továbbá az algebra

alapjainak az ismerete szükséges. A való- színűségszámítási és statisztikai alapisme- reteket célszerű rövidebb, bevezető jel—

legű könyvből megszerezni. Ezt indokolja az is, hogy a valószínűségek kalkulusának

ismertetésére csak a 7. fejezetben kerül sor, annak ellenére, hogy a valószínűség-

STATISZTIKAI IRODALM—I FIGYELÖ

számítás legfontosabb fogalmai, és több

elméleti tétele az első fejezetekben már előfordulnak. Ez a szokásostól egy kissé eltérő tárgyalásmód, amely a kezdő szá—

mára nehézségeket okcz, a könyv kom—

pendium jellegével magyarázható.

A könyv teljességének megítélésére csak a második és harmadik kötet meg—

jelenése után kerülhet sor. Ig nem le—

het előre tudni, hogy egyes újabb ered—

mények, amelyek ebből a kötetből hiá—

nyoznak, bekerülnek-e a másik kettőbe.

Ezért fentartással kell élnünk, amikor azt mondjuk, hogy hiányzanak például a

rendstatisztika részből az újabb szovjet

és magyar eredmények. Nem tesznek em- lítést a szerzők a valószínűségszámítás

Kolmogorov—féle megalapozásáról. Az iro—

dalomjegyzékben sem sorolnak fel több igen fontos valószínűségszámítási és ma—

tematikai statisztikai könyve—t. Ezzel szemben más vonatkozásban több helyen igen alapos és részletes tárgyalást talá- lunk. Ilyen például a Fisher—féle k-sta—

tisztikák részletes ismertetése, a normális

eloszlás kiterjedt tárgyalása stb.

A mű mind az elméleti, mind a gyakor—

lati érdeklődésű kutató számára rendkí- vül értékes és élvezetes olvasmány.

(Ism. : Prékopa András)

Miani-Calabrese, D.:

Statisztikai módszertan és a társadalmi

jelenségek statisztikája

(Metod'olog'ia statistical e statistical di fenomení socialfi.) Milano. 1958. Ginifre. XXIV. L 746 p.

Miani—Calabrese új, tankönyv jellegű munkája a statisztika módszertanának és a társadalmi jelenségek statisztikai vizs- gálatának kérdéseit egy kötetben foglalja össze.

A módszertani fejtegetéseken belül egy rövidebb bevezető a statisztika általános módszertanát és a statisztika módszertani alapjainak részletes ismertetését tartal-

mazza. Ez a két fejezet anyagát nagyban—

egészben az ismert keretekben és rend—

szerben, magasabb matematikai képzett—

séget igénylő előadásmód kerülésével, alapvetésszerűen mutatja be.

A módszertan azonban a könyvnek nem az első, hanem a középső —— egyúttal legterjedelmesebb —— része. Szerző művét nyilván gyakorlati tapasztalataira tá—

STATISZTIKAI IHODALMI FIGYEDÖ

1041

maszkodva a demográfiai és gazdaság—

statisztikai alapismeretek egy—egy rövi- debb fejezetével vezeti be; harmadik fe—

jezetként hozzájuk fűzve a társadalmi jelenségek mennyiségi ismeretét, mint az operatív társadalompolitikai intézkedé—

sek, a ,,társadalmi beavatkozás" előfelté—

telét. A második fő témát a népesség ——

pontosabban az olasz nép —— életszinvona—

lát jellemző adatokat —— a módszer—

tani fejezetekhez csatlakozó — ugyancsak elég terjedelmes fejezet vitatja meg. A könyv a statisztika — módszer és adat- gyűjtések — történeti kialakulásának tö—

mör ismertetésével fejeződik be.

A gyakorlatibb fejezetek egyfelől a né—

pességi és népesedési jelenségek statisz—

tikájával, alakulásával és jelentőségük—

kel, másfelől az olasz közgazdaság több oldalról megvilágított szerkezetével fog—

lalkoznak. A társadalmi jelenségek mé-

réséről szólva pedig, a könyv az olasz nép életkörülményeinek és életfeltételei—

nek vizsgálatáról és alakulásáról ad képet. Ezekben a fejezetekben szerzö részletesen foglalkozik a gazdasági, kul- turális és anyagi—életszínvonal tekinteté- ben jóval kedvezőbb fokon álló, ugyan—

akkor kevésbé szapora észak—olasz lakos- ság és a dél—olasz népesség helyzete közti különbségekkel. Ezeket a különbsége—

ket többek között az életszínvonal sík-

ján egy 1951—1953. évi (több mint 58000

családra, illetőleg 233000 lélekre kiter—

jedő) vizsgálat eredményeivel is szem-

lélteti.

Az említett fejezetekben bemutatott számanyagot a módszertani részbe illesz—

tett példák, grafikonok is kiegészítik.

(Ism.: Thirrmg Lajos)

A munkatermelékenység tanulmányozásának statisztikai

módszertana

a Szovjetunió népgazdaságában

(Sztartiszticseszknju

proizvoditel'nioisziti truda v namdnom hozjiajsztve . SZSZR. Sztenogramma nawcsnoj konferencii 426 deka—brja 1956 g.) Moszkva 1958. Goszsataliz—

dat 38—i p.

metodologija izucsenija

A tanulmánykötet a Moszkvában 1956.

december 24—26 között a munkatermelé-

kenység tanulmányozásának statisztikai módszertana tárgyában tartott konferen—

cia anyagát tartalmazza.

7 Statisztikai Szemle

A plenáris ülés előadássorozatában L.

M. Volodarszkijnak a munkatermelékeny—

ség statisztikája feladataival foglalkozó

bevezető előadását D. V. Szavinszkünak a munkatermelékenységi indexek rend—

szeréről tartott előadása követte. Sza—

vinszkij véleménye szerint a teljes termelés alapján számított termelékeny—

ségi index a halmozódások miatt csak népgazdasági szinten, a munka társa- dalmi termelékenységének jellemzésére megfelelő. Hasonlóképpen a tiszta ter—

melés alapján sem lehet vállalati szinten termelékenységi mutatót számítani, mert azt a nemzeti jövedelem újraelosztása el- torzítja. Az egyéni munka termelékeny—

ségének mérésére nem alkalmas a tény- leges teljes termelés (vagy más néven, feltételes tiszta termelés) mutatószáma sem. Az árutermelés mutatószáma sem—

miképpen sem jöhet szóba, mert az nem a termelő munka eredményét, hanem a Vállalat kibocsátását jelenti. Sok szem- pontból előnyös viszont az ún. munka—

indexek alkalmazása a normaórák alap—

ján. Foglalkozott a változó és a változat- lan állományú indexek célszerű felhaszná—

lásával. Végül abban foglalta össze elő—

adását, hogy nincsen abszolút jó, sem ab—

szolút rossz index.

kell keresni, tökéletesíteni.

Sz. G. Sztrumilin javaslatot tett a munkatermelékenységnek a termék ér—

téke alapján történő meghatározására.

Pontosabban az érték nagysága és a munkatermelékenység közötti alábbi for—

ditott viszonyt kívánja felhasználni:

Nem ideális indexet hanem a meglevőket kell

összes munkait] ő összes te nnek a munkatermrék értéke :

a termék előállítására

forditott munka termelékenysége pedig : összes termék

('T'sTs—ize's munkaidő

E módszer alkalmazásának azonban a jelenlegi gyakorlat nem felel meg, mint—

hogy a Vállalatok csak önköltséget számi-

tanak, értéket nem.

V. A. Szobolj szerint a munkatermelé—

kenységet minden egyes üzem esetében

külön kell számítani. A munka termelé—

kenysége egy üzemben megfelel az ebben az üzemben alkotott új értéknek, de azzal fordítottan arányos. Minél magasabb a munka termelékenysége, annál kisebb a termékegységre jutó újonnan alkotott ér-