K R I T I K A
T Á R S A D A L M I F E J L Ő D É S Ü N K ÉS A Z E R K Ö L C S
Siskin: A marxista etika alapjai (Kos- suth 1964): Marxista etikai olvasókönyv-
(Kossuth 1964); Kalocsai Dezső: Descartes, etikája ( A k a d é m i a i 1964); Huszár Tibor:
Erkölcs és társadalom (Kossuth 1965);.
Lantosyné Dabas Erzsébet: A felbomló család gyermeke ( A k a d é m i a i 1965).
Társadalmi életünk egyik újszerű vonása, hogy az utóbbi időben egyre több- szó esik az emberek viselkedéséről, magatartásáról, gondolkodásmódjáról, e g y m á s - hoz való viszonyáról, végső soron erkölcséről. A z ilyen jellegű m i n d e n n a p i t é m á k , sűrűn f e l b u k k a n n a k az irodalomban, a publicisztikában, behatoltak a művésze- tekbe, a tudományokba, és ideológiai életünknek is egyik fő kérdésévé v á l t a k . Ehhez a jelenséghez tartozónak kell tekintenünk p é l d á u l az Új írás-ban lezajlott, szexuáletikai vitát, az Élet és Irodalom-nak a népességszaporulattal és az erkölcs fontosabb kérdéseivel foglalkozó cikkeit, a Társadalmi Szemle családvitáját, a.
máshol megjelent erkölcsi vonatkozású cikkeket és végül az u t ó b b i i d ő b e n nap- világot látott több etikai tudományos művet, végső soron az egész etikai élet fel- lendülését.
Mindezek a tények együttesen azt m u t a t j á k , hogy társadalmi f e j l ő d é s ü n k b e n az erkölcs és az erkölcsi p r o b l é m á k előtérbe kerültek. A m i k o r a t á r s a d a l o m éle- tében, ezen túl az irodalomban és a tudományos életben is egy jelenség fokozódó' intenzitással centrálissá válik, m i n d i g felvetődik a kérdés: szükségszerű jelen- séggel állunk-e szemben, vagy pedig csak egy „divatos" á r a m l a t hatása a l á kerül- t ü n k ? H a ezt a kérdést vonatkoztatjuk az erkölcsre; a k k o r leszögezhetjük: a z er- kölcs előtérbe kerülése társadalmi fejlődésünk szükségszerű jelensége. A követ- kezőkben n é h á n y gondolattal és n é h á n y jelenség taglalásával ezt a szükségszerű- séget k í v á n j u k bemutatni.
A m a r x i z m u s — l e n i n i z m u s klasszikusainál t ö b b helyütt t a l á l k o z u n k olyan ki- tételekkel, amelyekben félreérthetetlenül kifejezésre j u t t a t j á k a m o r a l i z á l á s s a l való szembenállásukat. M a r x ezzel kapcsolatban Stirnernek a következőket m o n d j a : :
„ A k o m m u n i s t á k egyáltalában nem prédikálnak morált. . . N e m á l l í t j á k az embe- rek elé a morális követelményt: Szeressétek egymást, n e legyetek egoisták stb.:.
ellenkezőleg nagyon jól t u d j á k , hogy az egoizmus éppúgy, m i n t az önfeláldozás,, éppen az egyének érvényesülésének meghatározott k ö r ü l m é n y e k között szükség- szerű f o r m á j a . " (Marx—Engels Művei. I I I . köt. 1960. 231. 1.) Még v i l á g o s a b b a n k i n y i l v á n í t j a a moralizálással való • szembenállását L e n i n a n a r o d n y i k o k k a l és a legális marxistákkal folytatott vitája során: „ . . . a m a r x i z m u s b a n elejétől végéig;
egy szemernyi etika sincs: elméleti téren »az etikai szempontot« a l á r e n d e l i a z
»okság elvének«; gyakorlati téren — az osztályharcra vezeti vissza". L e n i n összes:
művei. 2. kiad. 1. köt. 1964. 408. 1.) Ezekből a kitételekből a m a r x i z m u s ellenfelei olyan következtetéseket vontak le, hogy a m a r x i z m u s á l t a l á b a n erkölcs- és etika- ellenes. Sajnos a személyi kultusz idején a m a r x i z m u s o n és a m u n k á s m o z g a l m o n belül is k i a l a k u l t egyeseknél az erkölcsöt és az etikát lekicsinylő álláspont. Marx- n a k és Engelsnek fentebb idézett szavai v a l ó b a n azt jelentik-e, hogy a marxizmus-- ellensége-e az erkölcsnek és az etikának? Ez e l l e n t m o n d a n a a m a r x i z m u s szelle- mének és Marx, v a l a m i n t L e n i n egész életművének is. A m i v e l M a r x és L e n i n szemben álltak, az nem az erkölcs és az etika általában, h a n e m a z üres m o r a l i - zálás és az ún. etikai szocializmus.
A z etikai szocialisták azt hirdették, hogy a szocializmus elérhető etikai eszkö- zökkel is, tehát elég, h a a gazdagoknak a lelkére beszélünk, és ő k ö n s z á n t u k b ó l lemondanak vagyonukról, kiváltságaikról, hogy aztán a t á r s a d a l o m igazságosan,, m i n d e n k i n e k egyenlően elossza a j a v a k a t ; továbbá, ha a b ű n ö z ő k n e k , a rosszak- n a k feltárjuk tetteik elrettentő jellegét, a j ó n a k , a szépnek és a z i g a z n a k nagy- szerűségét, akkor m a j d m a g u k t ó l elpártolnak a bűnföl, s az erényhez csatlakoznak.
A marxizmus klasszikusai a m o r á l és az etika ilyen értelmezésével, tehát a mora- lizálással szemben fejtették ki szembenállásukat, és nem az erkölccsel és az eti- k á v a l kapcsolatban tanúsítottak általában lekicsinylő magatartást.
A m a r x i z m u s klasszikusai ugyanis a sokarcú élet és a történelem tudományos elemzése a l a p j á n felismerték a társadalom objektív fejlődéstörvényeit, és rájöt- tek arra a tényre, hogy az erkölcs eszközei nem elégségesek a társadalom alap- vető megváltoztatásához, hisz maga az erkölcs is függvénye más, lényegesebb társadalmi elemek, döntően a társadalmi lét változásainak. Ezen belül k i m u t a t t á k
•azt is, hogy a kapitalizmus csak a politika eszközeivel: a f o r r a d a l o m m a l dönthető meg, továbbá, hogy a szocializmus felépítésében is a politikának — a proletár- diktatúra á l l a m h a t a l m á n a k — van döntő szerepe, és ezt a szerepet nem töltheti be semmiféle moralizálás, semmiféle lelki prédikáció. Tehát azt a típusú „etikát"
zárták ki a marxizmusból, amely a szocializmus megteremtését a politika eszkö- zei helyett az erkölcs ú t j á n kívánta megvalósítani. Mindezekből az is következik, hogy a m a r x i z m u s klasszikusai — akik előtt életcélként a szocializmus megvaló- sítása lebegett — elsősorban a politika, m a j d a gazdaság kérdésével foglalkoztak a szocializmus megteremtését illetően, és így ezekhez viszonyítva az erkölcs és a z etika problémái bizonyos mértékig háttérbe kerültek, illetve r a n g j u k n a k és társadalmi szerepüknek megfelelően kezelték őket, de közelről sem helyezkedtek az etikai n i h i l i z m u s álláspontjára. Éppen ezért a m a r x i z m u s — l e n i n i z m u s klasz- szikusai a marxista etikát nem dolgozták ki. de lerakták a n n a k tudományos bázisát, és ebből adódóan a m a r x i z m u s tudományos erkölcselméletének, a mar- xista etika kidolgozásának megvalósítása n a p j a i n k feladata. A z a tény tehát, hogy az erkölcsi kérdések és az etika a közvélemény és az ideológiai tudományos élet fókuszába kerültek, többek között ebben leli magyarázatát.
Az erkölcs és az etika előtérbe kerülését ezen túlmenően döntő mértékben a társadalom objektív fejlődésmenete idézte elő. A z ú j társadalmak létrejötténél és fejlődésénél a következő törvényszerűséget figyelhetjük meg. M i n d e n ú j tár- sadalmi rendszernél — és ez a szocializmusra még fokozottabban érvényes — az első időkben a politika elsődleges szerepet kap, hisz a fő kérdés: a hatalom meg- tartása és megszilárdítása. A hatalom megszilárdítása u t á n a politika elsődleges- sége még hosszú időn keresztül dominál, de közben a fontossági sorrendnek megfelelően a politika mellé felzárkózik a gazdaság is. A gazdasági jellegű prob- l é m á k megoldása eredményezi csak az ú j rendszer győzelmének betetőzését, vég- leges stabilizálódását. Csupán ezután kerülhet sor az emberek átnevelődésére és átnevelésére; az ú j erkölcs kialakítására, amely az ú j társadalom végső aktusa- ként befejezetté teszi az adott társadalom fejlődését. Természetesen az embe- rek átformálódása n e m mechanikusan követi időbeli sorrendben a politikai és gazdasági változásokat, mert e folyamat alapvetően a politikai és a gazdasági
"konkrét gyakorlati tevékenység folyamatába van beágyazva, de vitathatatlan, hogy az ú j kialakulása m i n d i g előbb megy végbe a politikai és a gazdasági szfé- rákban, m i n t az erkölcsiekben.
Szocialista fejlődésünk most ért el ahhoz a fokhoz, amikor a politikai és a gazdasági mellett a hangsúly az erkölcsire is áthelyeződött. A fejlődési fokoknak ez az egymásutánisága társadalmi életünk több jelenségénél megmutatkozik. Köz- ismert például a káderpolitikában a vezetők kiválasztásánál felállított követelmé- nyek változása stb. A z erkölcsi p r o b l é m á k centrálissá válása tehát a társadalmi fejlődés objektív menetéből fakad, és ez a tény, v a l a m i n t az, hogy a m a r x i z m u s klasszikusai más, fontosabb elvégzendő feladatok sürgető követelménye következ- tében n e m dolgoztak ki a marxista etikát, eredményezik együttesen az etikai vo- natkozású írások és irodalom gyors elszaporodását. Vitathatatlan, hogy ehhez a n a p j a i n k b a n bekövetkezett etikai felvirágzáshoz hozzájárult a személyi kultusz is, mégpedig oly módon, hogy az etikai kutatások és az erkölcsi kérdések a személyi kultusz idején indokolatlanul háttérbe szorultak. A fő kiváltó tényező azonban egyértelműen a társadalom objektív fejlődésmenetéből fakadó történeti szükség- szerűség. A z a l á b b i a k b a n konkrét etikai m ű v e k tükrében k í v á n j u k bemutatni az erkölcs és az etikai élet fellendülését, v a l a m i n t néhány problémáját.
A z 50-es évek elejéig, tehát a személyi kultusz időszakában nem csak n á l u n k , h a n e m a Szovjetunióban is m a j d n e m teljes passzivitás jellemezte az etikai életet.
Ehhez n á l u n k d ö n t ő mértékben az etika specialistáinak hiánya, a Szovjetunióban pedig a m á r idézett moralizálásellenes álláspontnak a személyi kultusz által tör- ténő rosszul értelmezése szolgáltatott okot. 1951-ben jelent meg P. A. Sarija A kommunista erkölcs néhány kérdése, m a j d 1955-ben A. Siskin A kommunista erkölcs alapjai c. könyve magyarul. Ezek a m ű v e k olyan igénnyel léptek fel, hogy
485'
rendszerezett f o r m á b a n kifejtsék az erkölcs marxista elméletét; a marxista e t i k á t és a k o m m u n i s t a erkölcs főbb jellemzőit, követelményeit. E m u n k á k érdemét m á r ö n m a g á b a n az a tény is garantálta, hogy egyáltalán elkészültek és megjelentek, de ezen t ú l többé-kevésbé sikeres kísérleteknek tekinthetők a marxista e t i k a i gondolatok rendszerezése, az etikai fogalmak, kategóriák értelmezése és a k o m - munista erkölcs fontosabb jellemvonásainak felvázolása területén. A k é t monog- ráfia természetszerűleg m a g á n viselte az első lépések botladozásait, a termino- lógiák, f o g a l m a k m é g n e m tisztázottak megfelelően, t o v á b b á az erkölcsöt túlsá- gosan a „legyen" aspektusából szemlélik, ahol a n o r m á k , kódexek kidolgozásának van döntő szerepe, és az erkölcs m i n t gyakorlat a t á r s a d a l o m életének o b j e k t í v folyamataiba beágyazott erkölcsösség háttérbe szorul, elsikkad. '
A z S Z K P X X . kongresszusa, m i n t minden területen, az etikai fronton is ked- vező hatást váltott ki, innen s z á m í t h a t j u k az etikai élet fellendülését, m í g a.
virágkor kezdetét a X X I I . kongresszustól. A Szikra K i a d ó n á l 1956-ban készült el Heller Ágnes Csernisevszkij etikai nézetei c. könyve, a m e l y b e n érvényesül egy olyan törekvés is, hogy Csernisevszkij nézetein t ú l a marxista etika kapcsolódó elveit és problémáit is felvázolja. 1957—58-ban ugyancsak Heller Ágnes m u n - kássága révén látott napvilágot a kétkötetes Etika-jegyzet, egyetemi e l ő a d á s a i n a k foglalata. A jegyzetet — amelynek bizonyos hibás részeit súlyos bírálattal illették a Magyar Filozófiai Szemle hasábjain — pongyolaságai ellenére is nagy gondolat- gazdagság és a logikailag indokolt rendszerezettség jellemezte.
A z 1960-as évek elejétől fokozódó gyorsasággal jelennek m e g egymás u t á n . etikai művek, cikkek, t a n u l m á n y o k . Ehhez kedvezően h o z z á j á r u l t az a tény is,, hogy a Szovjetunióban az 1950-es évek végére az egyetemek egy részén bevezet- ték az etika oktatását, és elkészült az etika t e m a t i k á j a is. Á l t a l á b a n f e l é l é n k ü l t az etikai front, s a végső lökést az az esemény adta, hogy 1961-ben, az S Z K P ú j p r o g r a m j á b a n — először a k o m m u n i s t a mozgalom történetében — kidolgozták a.
k o m m u n i z m u s építőinek erkölcsi kódexét, a m e l y m i n t e g y koncentráltan tartal- mazza a k o m m u n i s t a erkölcs lényegét. A X X I I . kongresszus, amelyen az ú j prog- ramot elfogadták, a figyelem fókuszába állította az erkölcs kérdését, k i m o n d v a azt a tételt, hogy a k o m m u n i z m u s felépítéséhez elengedhetetlen feltétel a z e m b e - rek átformálása is.
A z etikai irodalom és az etikai élet fellendülését ettől az időtől s z á m í t v a n á - l u n k a következő főbb m ű v e k és esemenyek j e l l e m z i k : N e m e t b ő i fordították ma- gyarra és a Kossuth K i a d ó jelentette meg 1961-ben H a n s Boeck A marxista etika és a szocialista erkölcs c. művét. E z az írás viszonylag kis terjedelme ellenére arra vállalkozott, hogy a marxista etika és a szocialista erkölcs f ő b b jegyeit jel- lemezze. A sokat markolás m i a t t ennek a feladatnak nagyon vázlatosan és csak kevésbé tudott eleget tenni, de a terminológiák tisztázása területén határozott előrelépést jelentett, és tartalmazott több értékes' gondolatot is. E b b e n az i d ő b e n
— 1961 — jelent meg Ágoston Györgytől A kommunista erkölcs tartalma és az erkölcsi nevelés feladatai c. szintén rövid lélegzetű m ű , amely az erkölcsöt a pe- dagógia vonatkozásában a nevelés szempontjából taglalta.
A fellendült etikai élet jelentős eseményének tekinthető Siskin A marxista etika alapjai c. több m i n t 500 oldalas könyve (1964). Első p r o b l é m a k é n t a szerző- az etika és az erkölcs általános kérdéseivel foglalkozik. Ezen belül az erkölcsiség történelmi típusainak jellemzését és az erkölcs keletkezésének felvázolását talál- juk. E rész egyik legjobban sikerült fejtegetésének az erkölcs és a f e l é p í t m é n y más elemei közötti kölcsönhatás, illetve az erkölcs és a művészet viszonya vizs- gálatát tekinthetjük.
A második fő kérdéscsoportot a k o m m u n i s t a erkölcs jellemzése adja, amely- ben a szerző a k o m m u n i z m u s építői erkölcsi kódexének megfelelően t á r g y a l j a a z egyes erkölcsi elveket. Ebben a részben, a m e l y az erkölcsi alapelveket, f ő b b kö- vetelményeket tartalmazza, a sokoldalú jellemzés és analizálás mellett túlságosan kiérződik az erkölcs n o r m a t í v jellegének hangsúlyozása. Azaz, á k o m m u n i s t a er- kölcsöt m i n t követelményeket, „legyen"-eket m u t a t j a be elsősorban, m i n e k k ö v e t - keztében háttérbe szorul és bizonyos mértékig elsikkad az erkölcsnek a társa- d a l o m gyakorlati életével való szoros kapcsolata, v a l a m i n t ettől v a l ó függése.
A h a r m a d i k főbb problémakörhöz a magánélet erkölcsi kérdéseit sorolhatjuk, s itt kerül kifejtésre az egész m ű egyik legérdekesebb, és. legjobban sikerült feje- zete is: a k o m m u n i z m u s harcosainak erkölcsi tulajdonságai és j e l l e m v o n á s a i téma- csoport.
A negyedik problémakör, amely a dolgozók k o m m u n i s t a .erkölcsi nevelésének kérdéseivel foglalkozik, a legsokoldalúbban és a szokványostól l e g i n k á b b eltérően
kifejtett rész. Végső soron itt k a p kielégítést a kommunista erkölcs kialakításá- n a k az a marxista metodológiából f a k a d ó követelménye, amely szerint az erköl- csöt n e m a különböző elvek, n o r m á k , kidolgozása és prédikálása f o r m á l j a ki, h a n e m a z emberek sokoldalú társadalmi, politikai, gyakorlati tevékenysége. A z emberek gyakorlati társadalmi és politikai tevékenységén belül is döntő szerepe v a n a m u n k á n a k , a különböző kollektíváknak, v a l a m i n t a k o m m u n i s t a p á r t n a k és a szocialista á l l a m n a k . A szerző tudományos igénnyél a n a l i z á l j a az erkölcsi neve- lés objektív és szubjektív feltételeit, v a l a m i n t az összes jelentősebb, az erkölcsi nevelés tekintetében figyelembe vehető eszközöket.
Ugyancsak a Kossuth K i a d ó érdeme a Marxista etikai olvasókönyv megjelen- tetése, amelyet oroszból fordítottak magyarra, és 1964-ben került az olvasóközönség elé. A z olvasókönyv a m a r x i z m u s klasszikusaitól, a m a r x i z m u s nevesebb művelőitől és az etikatörténet kiemelkedő alakjaitól közöl véleményeket, fejtegetéseket az erkölcs egyes kérdéseiről, problémáiról. Ennek a m ű n e k azon túl, hogy igen gazdag forrás- anyagot tartalmaz, érdeme az is, hogy megfelelő logikai-tematikai rendszerbe csopor- tosítja az anyagát.
A z etikai élet fellendülését reprezentálja az 1963-ban megréndezett I. orszá- gos etikai konferencia, és az 1964—65-ös tanévben beindult egyetemi etikaoktatás.
A z oktatást k í v á n t a elősegíteni az 1964-ben elkészült Marxista etika alapjai c.
jegyzet első és 1966-ban megjelent második része. A jegyzet a z erkölcs marxista felfogását tartalmazza, illetve a k o m m u n i s t a erkölccsel foglalkozik.
A megjelent etikai m ű v e k és a legkülönbözőbb fórumokon lezajlott — köz- vetve vagy közvetlenül az erkölcshöz kapcsolódó — v i t á k a marxista etika ki- m u n k á l á s á n a k egy az eddigieknél magasabb szintű minőségi követelményére hív- ták fel a figyelmet. Világossá vált, hogy m i n d az etikai kérdések tudományos marxista kidolgozása, m i n d pedig a k o m m u n i s t a erkölcs lényeges jellemvonásai- nak a feltárása és k i m u n k á l á s a azt követeli, hogy egyrészt szakítani kell a marxista etikának csak a klasszikusok megjegyzéseit magyarázgató művelésével, másrészt az erkölcs olyan szemléletmódjával, amely az erkölcsöt önmagában, a társadalom m á s jelenségeitől függetlenül vizsgálja. Ehelyett az etikai kutatások- ban a f ő súlyt az etikatörténeti anyag feldolgozására, a régészeti, néprajzi anyag filozófiai általánosítására, a társadalom erkölcsi jelenségeinek a sokoldalú, komp- lex — szociológiai, pszichológiai és szociálpszichológiai, pedagógiai, statisztikai, demográfiai stb. — aspektusból történő megközelítésére kell helyezni. Ez a köve- telmény többé-kevésbé a z etikai közvéleményben is tudatosult, és a m i m é g jelen- tősebb, ennek a követelménynek a jegyében született meg a közelmúltban több
jelentős, a marxista etikai, irodalmat gazdagító m ű .
Ilyen pl. Kalocsai Dezső Descartes etikája c. könyve. E m ű elsősorban a mar- xista etikai kutatás metodológiája vonatkozásában tekinthető úttörő alkotásnak.
Mivel a m a r x i z m u s szervesen kapcsolódik m i n d a h h o z , a m i értékeset az emberiség megelőző története során létrehozott, Descartes neve és etikai munkássága ebben a relációban az elsők között kell hogy szerepeljen. Descartes ugyanis a feudaliz- musból a kapitalizmusba való átmenet korszakában élt,, és így az ő etikájának ta- nulmányozása sok vonatkozásban kulcs n a p j a i n k átmeneti erkölcsi életének a megértéséhez. M á s i k oldalról pedig Descartes tekinthető az első világi és racioná- lis erkölcstan megalkotójának, ő m á r n e m a vallástól származtatja az erkölcsöt,, hanem az ember biológiai, pszichikai stb. adottságaitól. Ebben a m ű b e n Descartes nézeteinek az elemzésén t ú l számtalan kapcsolódási és vonatkoztatási lehetőség található a marxista etika irányába is.
Huszár Tibor Erkölcs és társadalom címmel megjelent t a n u l m á n y a a fentebb vázolt ú j típusú etikai k u t a t ó m u n k a egyik értékes jelensége. A m ű célja, az er- kölcs genezisének bemutatásán t ú l megegyezik a marxista etika előtt á l l ó . egyik fő feladattal, amelyet a szerző így fogalmaz meg: „ A . marxista etika, fontos fel- adata az erkölcs f o g a l m á n a k árnyaltabb megrajzolása. Milyen társadalmi tartal- m a k tükröződnek az erkölcsben, milyen értelemben t e k i n t j ü k az erkölcsöt társa- d a l m i viszonynak, m i l y e n sajátosságokban fejeződik k i az erkölcs normatív funk- ciója, mi az erkölcsi érték, melyek az erkölcsi értékelés, az erkölcsi gyakorlat jellemzői?" (7. 1.) Továbbmenve a szerző hozzá k í v á n j á r u l n i a n n a k a megérteté- séhez is, hogy „hogyan ötvöződnek egységbe a szocialista erkölcsben az »-állítás-«
és a »tagadás«, a »megőrzés« és az »újítás« elemei, hogyan szolgálja a szocialista erkölcs egyidejűleg a szocialista építés eredményeinek »konszolidációját« és a for- r a d a l o m mozgásának folytonosságát?". A kitűzött célt a m ű alapvetően megvaló- sította. Első része Marxizmus és etika címszó alatt a klasszikusok nézetei és a konkrét történelmi feladatok elemzése n y o m á n k i m u t a t j a , hogy az etika a mar-
xizmuson belül fontos helyet foglal el, továbbá, hogy ennek ellenére nincs kellő- képpen k i m u n k á l v a . A legjelentősebb gondolatok a m a r x i z m u s n a k az üres mora- lizálás-, etizálásellenességéhez és ugyanakkor a tudományos etika igénylésének a bemutatásához kapcsolódnak. A z egész m ű legértékesebb, legjobban sikerült, ugyanakkor a legtöbb problémát is m a g á b a n rejtő része a m á s o d i k rész, a m e l y az erkölcs keletkezésével foglalkozik. A szerző itt a marxista e t i k á b a n eddig egye- d ü l á l l ó gazdag régészeti, néprajzi, antropológiai, történeti, szociálpszichológiai do- kumentációs anyagot sorakoztat fel nézetei alátámasztására. Az anyag felsorakoz- .
tatásában, kezelésében, a r g u m e n t u m k é n t v a l ó felhasználásában m i n d e n h o l a tu- dományos igényesség és biztonság érződik. A z egyik vitatott p r o b l é m á t az erkölcs keletkezésének az időpontja jelenti. A szerző álláspontja itt bizonyos m é r t é k i g ellentmondásos, illetve nem egészen egyértelmű. Szembehelyezkedik azzal a véle- kedéssel is, amely szerint az erkölcs egyidős az emberiséggel és az emberré v á l á s folyamata az erkölcs kifejlődésének is folyamata. Ez főleg Siskin és Zibkovecz né- zeteinek a bírálatában j u t kifejezésre. Ugyanakkor azt az álláspontot sem tartja elfogadhatónak, amely az erkölcsöt az osztálytársadalmak létrejöttétől származ- tatja. A felhozott dokumentációs anyag a r g u m e n t u m k é n t v a l ó felsorakoztatásának a tendenciája végső soron a z t sejteti — annak ellenére, hogy Huszár Tibor ennek félreérthetetlenül ellentmond —, hogy az erkölcs teljes kialakulása a szerző sze- rint is az osztálytársadalomban következik be. Erre t a l á l h a t u n k utalást azon a helyen, ahol érinti az osztálytársadalmak kialakulását, az osztályharc megjelenését és az á l l a m létrejöttét: „Megjelenik az állam, m i n t a vagyonos osztályok erőszak- szervezete és a társadalmi t u d a t b a n is differenciálódnak a társadalmi t u d a t kü- lönböző formái. A z . erkölcs m i n t ö n á l l ó tudatforma, ennek a fejlődésnek a pro- d u k t u m a , s megjelenését a fáziseltolódások ellenére n y o m o n követhetjük m i n d az ázsiai, m i n d az antik és a g e r m á n termelési m ó d o k b a n . " (170. 1.) Igaz, hogy itt az erkölcsről, m i n t ö n á l l ó t u d a t f o r m á r ó l van szó, de az erkölcs, m i n t gyakorlat, és m i n t tudatforma a társadalom életében n e m k ü l ö n ü l el egymástól.
A könyv h a r m a d i k problémaköre az erkölcs lényegéhez és fejlődésének f ő b b sajátosságaihoz kapcsolódik. A tudományos mélységű jellemzés k ö z é p p o n t j á b a n az erkölcsi rendszer kérdése áll, ahol az erkölcs egészének b e m u t a t á s á n b e l ü l újszerű megoldásként t a l á l j u k a z erkölcsi ideál, kritérium, alapelvek, kódexek, n o r m á k , kategóriák egymáshoz való viszonyát, dialektikus kapcsolatát. E h a r m a d i k problé- makörre bizonyos elvontság jellemző, és egyes helyeken előbukkan a kérdések spekulatív fejtegetése is.
K ü l ö n ö s helyet foglal el ú j a b b etikai i r o d a l m u n k b a n A felbomló család gyer- meke c. t a n u l m á n y , amelynek szerzője, Lantosyné dr. Dabas Erzsébet a pszicho-
lógia módszereivel j á r u l t hozzá a családról, házasságról szóló etikai nézeteink gazdagításához. A szerző az elvált szülők gyennekeivel, az ún. „válási á r v á k k a l "
foglalkozik, és a bemutatott konkrét anyaggal félreérthetetlenül bizonyítja: a vá- lást a gyermekek m i n d i g megsínylik. A válás kedvezőtlen hatásaként legtöbbször bekövetkeznek az érzelmi konfliktusok, amelyek károsan befolyásolják a gyermek személyiségfejlődését, jellemét. A könyv a n n a k ellenére, hogy tudományos igénye- ket is kielégít, könnyed stílusú, szórakoztató és figyelemlebilincselő. Fokozta v o l n a értékét, ha még szélesebb anyag alapján vonja le- következtetéseit — a vizsgált gyermekek száma csupán 36?. —. továbbá, h a v a l a m i l y e n m ó d o n összehasonlítást tesz normális családi körülmények között élő gyermekekkel is.
A z etikai front fontos eseményének tekinthető az 1965 szeptemberében Szege- den megtartott II. országos etikai konferencia. A második konferenciát a z az igény jellemezte, hogy az erkölcs különböző jelenségeit a társadalom alapvető mozgásfolyamataiból származtassa és magyarázza. A tudományosság igényén t ú l a konferencia feladatának vállalta a m a életének problémáihoz való szoros kapcso- lódást is. A m á h o z v a l ó kapcsolódás igénye a konferencián elhangzott referátu- m o k és hozzászólások témaválasztásában és t a r t a l m i m o n d a n i v a l ó j á b a n is igen pregnánsan érződött. A z egyik fő téma. amelyhez a hozzászólások többsége is kapcsolódott, a közérdek és az egyéni érdek viszonya volt. A m á s i k f ő probléma- körön belül a kispolgáriság és cinizmus képezte a megbeszélés tárgyát, m í g a h a r m a d i k problémakört az antropológia és a marxista etika viszonya jelentette.
A konferencia jelentős előrelépésként értékelhető etikai életünkben. E z a z előrelépés megmutatkozott a terminológiák pontos használatán túl a hozzászólások t a r t a l m i m o n d a n i v a l ó j á b a n és a n n a k a z igénynek a megfogalmazásában, hogy az etikai kutatások tudományosabbá tétele érdekében elengedhetetlen a szoros kapcsolat megtalálása az egyes szak-társadalomtudományokkal, különösen a szociológiával, és ami még fontosabb, a közvetlen társadalmi élettel, társadalmi gyakorlattal.
A konferencia anyagát, m i n d a referátumokat, m i n d pedig a hozzászólásokat a Mű- velődésügyi Minisztérium M a r x i z m u s — L e n i n i z m u s Oktatási Főosztálya Tájékoz- tató c. k i a d v á n y á n a k 1966. 1. száma teljes terjedelmében közreadta.
Az említett műveken és eseményeken k í v ü l számtalan más, jelentős m ű (mint pl. legutóbb M a k a i M á r t a Az erkölcsi tudat dialektikája c., szemlénkbe m á r bele n e m illeszthető műve) és esemény gazdagítja és színesíti n a p j a i n k etikai életét.
A z etikai front felélénkülésének az előzőekben történt bemutatása persze m é g a relatív teljesség igényét sem tűzte k i céljául, hisz ezt az adott keretek n e m teszik lehetővé. A tárgyalás a kiragadott m ű v e k és jelenségek a l a p j á n igyekezett a ten- denciát, a lényeget érzékeltetni, mindenekelőtt azt, hogy társadalmi fejlődésünk- ben az erkölcs, ideológiai fejlődésünkben pedig az etika előterébe kerülése a fej- lődés szükségszerű velejárója.
H O R U C Z I L Á S Z L Ó
., A L É T T E G Y E N R E N D E T N E A H A L Á L ! "
ILLYÉS GYULA: DÖLT VITORLA
Szokatlan és ritka jelenség világirodalmi méretekben is az olyan nagy költő, akinek m e g a d a t i k az élettől, hogy az ifjú- és a férfikor l í r á j a u t á n az öregkor hattyúdalát is elénekelhesse. A magyar irodalomban, ahol Petőfi 26, József Attila és Csokonai 32 évet élt, s nagyjaink k ö z ü l kevesen élték túl az 50-et, még rend- hagyóbb jelenség az élet alkonyával szembenéző, az elmúlás kérdésével gondola- tilag és érzelmileg egyaránt számoló, de egy végigélt és végigküzdött hosszú élet bölcsességével és m e l a n k ó l i á j á v a i s nem a korai halál rettenetével küzdő költészet. N e m véletlen, hogy Illyés utóbbi évtizedének költészetét méltatói,, A r a n y János és Goethe rokon jellegű kései költészetével hozták kapcsolatba. Diószegi András szép és értő t a n u l m á n y á b a n (Kortárs 1961/10.) Illyés „Öszikéinek" nevezte az 1961-ben megjelent Üj versek kötet verseit. És joggal. A világváltás hevében és tektonikus rengései közben időlegesen elapadt költői ér váratlan erővel buzgott fel századunk egyik legjelentősebb költőjében az 50-es évek elején, erőteljesen közösségi érdekű, nagy gondolati költészetet teremtve. A Kézfogások (1956) sok nagy versében a nemzet, emberiség és a művészet nagy kérdéseivel vívódott Illyés, a k ü z d ő ember szenvedélyességével. É p p ezért váltott ki n é m i meglepetést, és sokakban leplezetlen csalódást is életművének az öregkor l í r á j á b a forduló újabb szakasza. Élet és halál, egzisztencia és elmúlás került e vallomássorozat előterébe. A fiatal- és férfikor nagy, közösségi érdekű miértjei u t á n az élet utolsó nagy miértjének bűvölete lett úrrá a költőn, a lét szépségeinek elvesztésén érzett f á j d a l o m egy m e l a n k ó l i á v a l mélyen átszőtt, időtlen életbölcsesség kialakulásához vezetett. Ennek szemszögéből értékelte ú j j á az i f j ú k o r forradalmas hitét és szen- vedélyességét, melyre pedig a férfikor nagy műveiben gyakran iróniával nézett vissza. I t t Is megtörtént az életben oly gyakran visszatérő és megfigyelhető szö- vetség: az ifjak és öregek szövetsége a középső nemzedék feje fölött, s e szövetsé- get most az i f j ú k o r tékozló életenergiái és szépsége iránti nosztalgia erősítette.
A z élet örök törvényei az időleges, a csak mai törvények elé kerültek az érték- rendben, s a kötet költeményeinek elrendezése is a természet örök körforgásának, az évszakok váltakozásának t é m á j á r a fűződött.
A Dőlt vitorla ú j a b b fél évtized termését fogja össze, s ha az eddigi kötetei- ből kimaradt, k o r á b b i versei is helyet kaptak benne, mégis nyilvánvaló, hogy az életmű fejlődésének legutóbbi szakaszát reprezentálják. Ezért magától értetődően vetődik fel a kérdés: mennyiben folytatás és mennyiben ű j ú t törése a Dőlt
•vitorla illyési lírája?, folytatja-e saját „Öszikéinek" nosztalgikus elmúlás-költésze- tét, sokak által „privatizálónak" bélyegzett korát, s ha nem mindenben, milyen ú j vonások fedezhetők fel költői önarckép-sorozatán?
Párszori figyelmes olvasás u t á n is szembeötlenek a kötet életművet folytató
•elemei. Az i f j ú k o r t m i n d e n t legyőző szépségében idézi fel a költői látomás. A z elmúlt élet varázsa a rég elfelejtett tárgyakat is átlelkesíti, a tengert zúgó kagyló, a kerékabroncsozás m u n k a f o l y a m a t a , a bélyeggyűjtés, eső és zivatar apró mozza- n a t a i egykori epikus l í r á j á n a k részletező igényével teremtik ú j j á a falusi gyer- mekkort. De ahogy a Húgaid-ban az élettársat m ú l t j á b a n , a közösen eltöltött élet m i n d e n szakaszában is maga elé idézi az emlékező tekintet, saját életét is egé- szében vállalja, m é g h a a m ú l t felfedezésében a legnagyobb jelentőségre m a m á r .a szinte mitológiai messzeségbe került, s az idő ködén át m i n d e n részletében
.5 Tiszatáj 489
