A TÁPPÉNZES'HELYZET ALAKULÁSA ÉS GAZDASÁGI HATÁSA!
HORVÁTH GÉZA
Hazánkban a táppénzes betegállományban töltött napok száma évről évre emelkedik; a táppénzsegélyezésre fordított társadalombiztosítási kiadások 1971-ben az 1957. évi háromszorosára, 3.9 milliárd forintra nőttek. A dolgozók átmeneti ke- resőképtelensége folytán bekövetkezett összes gazdasági veszteség ennek többszö—
röse. Számitásunk szerint a termelő és a nem termelő szféra táppénzre jogosult munkavállalóinak betegség miatti távolmaradása a nettó nemzeti termelés értékét 1971-ben kb. 15 milliárd forinttal csökkentette, 5 jelentős terheket ró az államra a táppénzes betegek gyógykezelésének, gyógyszerrel való ellátásának költsége is.
Tanulmányunkban -— a táppénzes arányszám értékét befolyásoló tényezők vizs- gálatán keresztül — a táppénzes helyzet 1957—1971. évek közötti alakulását elemez—
zük. majd a termelőágazatokban dolgozók időleges keresőképtelenségének a nemzeti jövedelem nagyságára gyakorolt hatásáról igyekszünk képet adni." Elöljáró- ban röviden összefoglaljuk a táppénzsegélyezés időtartamára. illetve mértékére vonatkozó fontosabb jogszabályokat.
Táppénzsegélyezésre a betegségi biztosításra kötelezett munkáltatók azon dolgozója jogosult, aki munkaviszonya alatt vagy az annak megszűnését követő két napon belül (leg—
alább 180 napos megszakítás nélküli utolsó munkaviszony esetén 15 napon belül) lesz kereső- képtelen. A táppénz a keresőképtelenség idejére, de annak első napjától számítva legfel- jebb egy évig — gümőkóros betegek esetében legfeljebb két éven át -— jár. A munkavállaló azonban -— az üzemi baleset és a foglalkozási megbetegedés esete kivételével - csak olyan hosszú időtartamra kaphat táppénzt. amennyi ideig a megbetegedést megelőzően folyamatos munkaviszonyban volt.
A táppénz összege az átlagkereset 65 százaléka. Az a dolgozó, akikét éve ugyanannál a munkáltatónál áll munkaviszonyban, 75 százalékos táppénzre jogosult. (Áthelyezés ebből a szempontból nem szakítja meg a munkaviszonyt.) A dolgozó kórházi gyógykezelése idejére az egyébként járó táppénz felét kapja.
A táppénzkiadások emelkedése közvetlenül két tényező alakulásának függvé- nye; értékét a táppénzes betegállományban töltött napok száma és az egy táp—
pénzes napra jutó kiadások átlagos nagysága határozza meg. Ez utóbbit a kereső- képtelen állományba helyezettek foglalkozás (átlagkereset) szerinti összetétele és
a 75 százalékos táppénzben részesülők aránya befolyásolja; a táppénzes napok számának növekedésére — több más tényező mellett —— a táppénzre jogosultak kö—rének bővülése (illetve munkanapjaik számának emelkedése) is hatást gyakorol.
Ily módon a táppénzes helyzet változásának átfogó jellemzésére sem a táppénz—
kiadások. sem az összes táppénzes napok mutatója nem alkalmas. E célra hazánk—
ban mind ez ideig a táppénzszázalék mutatója (a táppénzes betegállományban
HORVÁTH: A TAPPENZES HELYZET 829
eltöltött munkanapok számának a jogosultak összes munkanapjai számához viszo- nyított aránya)1 használatos azzal a megfontolással, hogy a táppénzre jogosultak számának változása ezen mutatószám értékét nem torzítja. A betegség miatti tá- volmaradás nyomán fellépő nemzetijövedelem-kiesést a későbbiekben mi is ezen mutatószám segítségével -— illetve általunk kissé módosított változata alapján — szá- mítjuk ki.
A TÁPPÉNZES ARÁNYSZÁM VÁLTOZÁSA ÉS BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÖI
A táppénzes helyzet alakulásában számos egymással összefüggő. közvetlenül és közvetve ható tényezőnek van szerepe. Valós értékelést csak úgy remélhetünk.
ha vizsgálatunk hosszabb időtartamot ölel fel, s nem korlátozódik csupán a táp—
pénzes állományra. Elemzésünk az 1957—1971. évek közötti másfél évtizedes időszak- ra terjed ki.2
1. tábla
A táppénzes helyzet fontosabb mutatószámai
A táppénzre jogosultak A táppénzes napok
* Táppénz—
EV
(eleri 'fo)szóma
(milli? nap) (millio nap) (szazalek)arám (m'áiaáísto
1957 . . . . . . , 2572 800 36,0 4.5 1254
1958 . . . . . . . 2667 831 37.4 4.5 1387
1959 . . . . . . . 2813 880 40.0 4,5 1515
1960 . . . . . . . 2985 938 422 4.5 1656
1961 . . . . . . . 3050 956 43,0 4.5 1732
1962 . . . . . . . 3141 987 46,4 4,7 1907
1963 . . . . . . . 3272 1022 47,0 4.6 2011
1964 . . . . . . . 3388 1073 48,3 4.5 2134
1965 . . . . . . . 3417 1079 50.7 4.7 2272
1966 . . . . . . . 3480 1087 51 ,1 4.7 2376
1967 . . . . . . . 3577 1124 55.1 4.9 2653
1968 . . . . . . . 3711 1149 56,3 4.9 2825
1969 . . . . . . . 3857 1164 582 5.0 3126
1970 . . . . . . . 3949 1200 64,8 5.4 3750
1971 . . . . . . . 4016 1217 65.7 5.4 3942
' A táppénzszázalék felhasználásával számított. hozzávetőleges pontosságú értékek.
Míg a táppénzkiadások folyamatos növekedése részben az egy napra jutó átlagos táppénzsegély értékének emelkedéséből fakad. az országos táppénzes arányszám változását egyértelműen a táppénzes napok éves száma, illetve a táp—
pénzre jogosultak és munkanapjaik számának alakulása határozza meg. E három mutató alakulását az 1. ábra szemlélteti.
Az elmúlt másfél évtizedben a táppénzes napok száma, a táppénzre jogosultak és munkanapjaik száma évről évre emelkedett; ez utóbbiak növekedési üteme azonban — különösen 1964 után -— elmarad a táppénzes napok számának növeke—
désétől. Ettől az évtől a táppénzszázalék értéke vagy változatlan, vagy pedig emel—
kedett, A táppénzszázalék értékének 1968 utáni emelkedését a táppénzes napok
1A "táppénzszázalék" és a "táppénzes arányszám" kifejezéseket azonos értelemben használjuk.
? Az elemzés során főleg ,.A táppénzes arányszám és a keresőképtelen betegállomány változását meg- határozó fő tényezők alakulása" c. tanulmány (1) adatgyűjteményére támaszkodtunk.
4 Statisztikai Szemle
839 HORVÁTH GEZA
számának fokozott növekedése mellett részben a táppénzre jogosultak munkanap- jainak — a 44 órás munkahét elterjedésével bekövetkező —- folyamatos csökkenése eredményezte.
1. ábra. A táppénzre jogosultak számának, valamint munkanapjaik és a táppénzes napok számának alakulása
%
200
Heppi/IM! jogra/fak száma.
" ___— , ' . . . ' , _______________, fe'—""...
78 ————- Hmmm wow/mekammmk szam ,!
--- ! faja/inas napa! szí/fla :):
160
740
720
700
7957 '7955 ' 7959 ' 7950 *7957 ' 7952 * 7955 '7964' 7955 ' 7965 * 757673 7953 !75759] 7970 * 7977
Az országos táppénzes arányszám értékének módosulását alapvetően a kö- vetkezők okozhatják:
— az ország egészségügyi helyzetének, a táppénzre jogosult dolgozók egészségi álla- potának változása,
— a keresőképtelenséget elbíráló orvosok tevékenysége,
-— a,,munkavégzés rendjében, valamint a táppénzsegélyezés rendszerében bekövetkező változások.
-— a táppénzre jogosultak foglalkozás, kor és nem szerinti összetételének módosulása, -— a lakosság munka- és életkörülményeinek általános alakulása.
Tekintsük át egyenként ezeket a tényezőket. Figyelmünket elsősorban a hazai egészségügyi helyzet, és a dolgozók egészségi állapotának vizsgálatára koncent—
ráljuk.
Egészségügyi helyzetünk és a lakosság egészségi állapota
A felszabadulást követő társadalmi—gazdasági fejlődés nyomán bővült és ál- talánossá vált az egészségügyi ellátás. Államunk évről évre növekvő összegeket fordít egészségügyi szolgáltatásokra: a folyó költségvetési kiadások 1970-ben 7.1
milliárd, 1971-ben 7.8 milliárd forintot tettek ki; az egészségügyi beruházások 1971.
évi pénzügyi teljesítésének értéke 1.2 milliárd forint volt.
Az egészségügyi ágazat azonban nem pusztán felhasználója, hanem -— a dal- gozók munkaképességének fenntartása. illetve visszaállítása révén — közvetve for—
rása is a termelőágazatokban létrehozott anyagi javaknak. .,Az egészségügyi el-
látás távlati fejlesztési célkitűzései" című tanulmányban (2) olvashatjuk: ,,Az egész-
ség a teljes fizikai, szellemi és társadalmi jólét állapota. és nem pusztán a beteg—A TAPPÉNZES HELYZET , 831
ség, testi—szellemi fogyatékosság hiánya . .. Az egészségügyi ellátás azt a célt is szolgálja. hogy a lakosság munkaképessége minél tovább megmaradjon, s így az egészségügy a munkaerő biológiai újratermelésén keresztül elősegítse társadalmi—
gazdasági céljaink megvalósítását."
A lakosság egészségi állapota tehát nem csupán az egészségügyi ellátás ha- tékonyságának, hanem legtágabban vett életkörülményei alakulásának függvénye.
Tanulmányunkban ezt a tényt úgy juttatjuk kifejezésre. hogy a lakosság egészség- ügyi ellátottságát, annak hatékonyságát és a közegészségügyi állapotok alakulását
—- egymással összefüggésben — .,egészségügyi helyzet" címszó alatt elemezzük.
2. tábla
Az egészségügyi ellátás néhány főbb mutatója
M , . Mérték 1957. ] 1960. [ 1965. ! 1971.
utatoszam egység évben
Orvosok száma* . . . fő l 13 830 15 356" 18 901 23 566 Orvosi körzetek száma* . . . darab l 3 132 3 262 3 473 3 852 Rendelőintézeti napi szakor-
vosi munkaórák száma*** óra ' 16 911**** 19 888 27125 32 989 Rendelőintézeti gyógykezelési I
esetek száma . . . ezer eset , 41 483 49 033 53 310 59 317
Fekvőbeteg-gyógyintézeti [
ágyak száma . . . darab ; 66 477 69 165 75 558 82 440 Fekvőbeteg-gyógyintézetekből l
elbocsátott betegek száma ezer fő ) 1 235 1 382 1 511 1 744 l
' Az év végén.
" Aprilis 1—i adat.
'" Az év utolsó hetének napi átlaga.
"" A MÁV rendelőintézetei nélkül.
A vizsgált 15 év alatt a társadglombiztosítósba bevont lakosok száma csaknem
négymillióval. ezen belül a táppénzre jogosult aktív keresőké 1.5 millió fővel nőtt.A biztosítottak számának rohamos növekedése hatalmas megterhelést jelentett az egészségügyi szolgálat számára. A megnövekedett igények kielégítése érdekében az egészségügyi intézmények hálózata, befogadóképessége és személyzete nagy- mértékben bővült. Az egészségügyi irányító szervek a tárgyalt időszakban —- a kör—
zeti orvosi és a rendelőintézeti hálózat fejlesztésével - elsődlegesen a járóbeteg—
ellátás kiszélesítésére helyezték a súlyt; a fekvőbeteg-ellátás terén az ötvenes évek végén kialakult zsúfoltságot mind ez ideig nem tudtuk megszüntetni. A kórházi ágyak számának emelése 1963—ig főleg más rendeltetésű. régi épületek átalakí- tásával, a meglevő kórházak kórtermei számának (a szociális és egyéb helyiségek átszervezésével) és ágyszámának növelésével valósult meg. A nem kielégítő mér—
tékű felújítások következtében ma a fekvőbetegeket ellátó gyógyintézetek nagy há- nyada korszerűtlen.3
- Bár a lakosság egészségi állapotának javulását jelző eredmények leginkább a megelőző tevékenységhez kapcsolódnak. nem lehetünk elégedettek a megelőzést szolgáló sza—kágak (közegészségügyi, üzemegészségügyi, iskola—egészségügyi. sza—
natóriumi ellátás) hazai fejlődésével sem. Az egészségügyi intézmények struktúrája
nem igazodik megfelelően a tényleges társadalmi szükségletekhez. munkájukban
3 Az egészségügyi beruházások megvalósulásának és minőségének vizsgálatával :: Központi Népi Ellen- őrzési Bizotlság is foglalkozott. (Lásd erről bővebben: Figyelő. 1972. évi 26. sz.)
4—
832 _ HORVÁTH GÉZA
sok az indokolatlan párhuzamosság. A hálózat szakmai egységének fogyatékos- ságai miatt egészségügyi ellátásunk hatékonysága számos, hazánkénál kedvezőt-
lenebb alapellátottsággal rendelkező országétól elmarad. (Lásd a 3. táblát.)
Magyarország orvosellátottsága nemzetközi viszonylatban is kedvező. mutatónk
Ausztria. Bulgária. Olaszország és a Német Szövetségi Köztársaság adatával áll
azonos szinten. Míg e téren számos gazdaságilag fejlettebb országot (Svédország.Svájc, Dánia) megelőzünk, kórháziágy—ellátottságunk az európai átlagszínvonaltól
elmarad. (A kórháziágy-ellátottság a magas fajlagos beruházási igények miatt szo— —rosabb kapcsolatot mutat az országok gazdasági fejlettségével.) ,.Hatékonysági"
mutatóink alakulása még hátrányosabb. halandósági adataink egyes nálunk ked—
vezőtlenebb alapellátottságú országokénál (Belgium, Dánia, Finnország) is rosz- szabbak. A születéskor várható átlagos élettartam egy—két évvel szintén a fenti országok adatának értéke alatt marad.
3. tábla
Az egészségügyi ellátottság és egyes halandósági mutatók Európában, 1968
Tízezer lakosra jul %Égzgás Ezer élve— Igaz—tűző korban születettre betegség-
Ország M —_'"_" elhaltak jutó cse- ben elhal-
, , _ , aránya cseméjhalá- tak'arónya orvos' korhazr agy (százalék) lozas" (szazalek)
Ausztria . . . . . . . . . . . 17.9 107,9 88,6 25,5 1,7
Belgium . . . 15.5 79.8 89.3 21.7 1.1
Bulgária . . . . . . . . . . . 17.8 74,9 82.35 28,3 22
Csehszlovákia . . . . . . . . . 19,9 78,4 86,5 22,1 1.6
Dénla . . . . . . . . . . . . 14,5 89,4*** 889 16.11 0.5
Finnország . . . . . . . . . . 8.9 144,3 85,4 14,4 1.4
Görögország . . . 14.9 60.5 83.5 20.4 2,2
Jugoszlávia . . . . . . . . . . 8.9 55.3 71,6 57,9 3.5
Lengyelország . . . . . . . . . 13.9 76,0 78.0 33.11 4.9
Magyarország . . . 17,3 78,1 85,4 35,8 2,6
Német Demokratikus Köztársaság . . 14,4 114,1 91,1 20,2 . Német Szövetségi Köztársaság . . . 16,7 110,ó 87,ó 22.8 1.2 Olaszország . . . 17,7 1029 84,0 32,7 1,6
Portugália . . . . . . . . . . 9,0 59.1 73,9 61.1 3,7
Románia . . . . . . . . . . . 14,1 80.4 70.6 59,5 3,4
Svájc . . . . . . . . . . . . 13,5 'l'l4,9 88,0 16,1 1,3
Svédország . . . 12,4 1455 %A 12.9**"' 0.8
Szovjetunió . . . 22,5 104.6 . 26
' Egyetemi oklevéllel rendelkező. működő orvosok (fogorvosok nélkül).
" Születés után egy éven belül elhaltak aránya.
'" 1967. évi adatok.
A lakosság egészségi állapotának változására a gyógykezelési esetek számá- nak alakulásából nem következtethetünk. mert erre az ellátottság javulása (illetve
a biztosítottak számának növekedése) is erős hatással van. Magyarországon a ha—
landósági arányszám 1966-ig ingadozó. ezt követően azonban tartósan emelkedett
(értéke 1966-ban 10,0, 1971-ben 11,9 ezrelék volt). A lakosság elöregedése az
arányszámnak lassúbb növekedését indokolnáf'* A halandósági arányszám emelkedése 1968 óta csaknem kizárólagosan a korösszetélel kedvezőtlen lra'nyú változására vezethető vissza; :: standardizált halálozási arányszám növekedése a vizsgált időszak utolsó négy évében elenyésző.
A TAPPENZES HELYZET
833
Tartósan emelkedik a rosszindulatú daganatok, a keringési rendszer betegsé- gei, a központi idegrendszerre ható érsérülések és az influenza folytán elhaltak száma: kedvező tendenciát csak a gümőkórban és az egyéb fertőző betegségek-
ben elhaltak arányszáma mutat. Növelik a halandósági arányszám értékét a köz—
úti balesetek és az egyéb erőszakos behatások miatti elhalálozások is. Bár a csecsemőhalandóság csökkenő mutatója, a gümőkóros és heveny fertőző beteg- ségek morbiditási arányszámainak kedvező alakulása (a kötelező védőoltások ha—
tására a diftéria, a szamárköhögés és a járványos gyermekbénulás gyakorlatilag megszűnt), a születéskor várható átlagos élettartam emelkedő tendenciája az egészségügyi helyzet pozitív irányú változását jelzi, a halandósági mutatók mellett néhány egyéb körülmény is a lakosság egészségügyi állapotának kedvezőtlen ala—
kulására utal.
A termelés nagyfokú területi koncentrálódása az urbanizációs ártalmak (zaj- ártalom, viz— és levegőszennyezettség stb.) növekedése révén hátrányosan hat a lakosság egészségügyi helyzetére. A nők munkavállalása, nagyfokú megterhelésük
— minthogy a háztartási (gyermeknevelési) teendők továbbra is nagyrészt rájuk
hárulnak —- számos esetben egészségi állapotuk rosszabbodását eredményezi. Az életfelfogás változása. a felfokozott életritmus -— a megfelelő aktiv pihenés hiányá—ban — sokak szervezetére károsan hat. A nyilvántartott ideg- és elmebetegek száma az 1965. évi 46 óOO—ról öt év alatt 62 BOD-ra nőtt. Tartósan emelkedik a bejelentett új rosszindulatú daganatos megbetegedések és 1960 óta — az ötvenes évek ked- vező tendenciája után — az újonnan jelentkező nemi betegek száma is.
Egészségügyi helyzetünkben számottevő javulást csak a megelőző tevékenység magasabb színvonala és a gondozási módszer általános bevezetése útján érhetünk el. Ez utóbbihoz adottságaink ma még korlátozottak, de a szervezetre ható káros környezeti tényezők kiküszöbölése, illetve a dolgozók munkaképességét fenntartó mesterséges környezet kialakítása, a megelőzés fejlesztése égetően sürgős feladat.
'O'römmel fogadhatjuk az urbanizációs ártalmak leküzdésére irányuló tevékenység hazai megélénkülését.
AA gyógyító—megelőző alapellátásban 1965-től alkalmazott gondozásos mód- szer a 4. táblában feltüntetett öt betegségcsoportra terjed ki: 103000 ember került a korábbinál magasabb szintű, korszerű ellátásba. A gondozó munka fő hibája a kellő intenzitású felkutató munka hiányában rejlik; a gondozásbavétel leggyakrab- ban a beteg jelentkezése alapján történik.
4. tábla
A körzeti orvosok által gondozott betegek száma betegségek szerint
(fő)
' i
5, ' ' , : - -_ , —_ B ! 6 l— '
Ev l kezfivngi'fs- Engzegxíy Házi—sto liga; Valeassztáesú ; Összesen
l szervi mirigyek
1965 . . . . 26142 13 828 37131 8 799 16 743 102 643
1971 . . . . 23 249 12 495 28 601 9 244 25 520 99 109
Forrás: dl. Bartha i. m. (6) 18. old.
A, dolgozók egészségi állapotának alakulása az összlakosság egészségügyi helyzetével összefügg, de ezt (foglalkozásonként is változóan) további tényezők befolyásolják. A munka szervezettsége. a munkavédelem és a baleset—elhárítás színvonala, az üzemek szociális adottságai eltérően hatnak az egyes ágazatokban.
834
5.tábla Akeresőképtelenségetokozómegbetegedésekszázdolgozóraiutóbetegséginapjai aziparbanésazépítőiparban" 1 1957.!1953.11959.;1960.[1961.]1962.[1963.l1964.,I1965.!1966.I1967.I1968.l1969.[1970.[1971. Betegségicsoportévben influenzaéshevenylégző- szervibetegse'gek...365269342310272361258247331267301343332402414 Egyéblégzőszervibetegségek....8284848783859495108151123 Balesetek...299291279294320313334331322323322316319359342 Mozgósszervíbetegségek..146147144154167*165182182173177185189204218235 Keringésirendszerbetegségei158174162173*180172187182193194208200202230229 Emésztőrendszeribetegségek130134125123219212224215198212218209194218178 ldegrendszerésérzékszervek betegségei...8494828280828484847890 Elmebetegségek,pszichoneu—*- rózisok........747671905451565857'666971748287 Bőr-éskötőszövetbetegségek77868786117100)1039587878884807579 '*Húgy—ivarrendszeribetegsé—" gek............57566262_61"667069716977 Abortuszok,terhességiésgyer-' mekógyiszövődmények..414040412625303333'415461686575 Tuberkulózls....19618415516514413613513612711510494888358 Egyébfertőzőbetegségek.201917181919191815131417171835 Daganotok....202319232324232523232525232526 Endokrinbetegségek,tóplal- kozásésanyagcserebeteg- ségek....161616173129272828292928171718 Foglalkozásibetegségek..4456765523232—3 Egyébbetegségek"....2542972762496162635853494944454645 Gyermekó'polósitóppénz***.465158626975596274807521201523 Összesen193619071924192619321984193319061940.191219911953194821512137
'Nagyüzemiadatok.reprezentatívfelvételalapján.1_,, "1960-igazegyéblégzőszervi,ahúgy—ivarrendszeribetegségek,valamintazidegrendszeresérzekszervekbetegségeia!egyébbetegségekközöttszere- pelnek., ""Adolgozónőkegyévenaluligyermekeikápolásamiatttáppénzesállománybantöltöttnapjainakszamai
HORVÁTH GÉZA
A TÁPPENZES HELYZET 833
A SZOT Társadalombiztositási Főigazgatósága a táppénzre jogosult dolgozók állományából kiemelten vizsgálja a foglalkozási ártalmaktól. valamint bal—
esetektől leginkább veszélyeztetett ipari és építőipari (nagyüzemi) dolgozók át- meneti keresőképtelenségének okait. (Lásd az 5. táblát.) Mivel az említett két nép—
gazdasági ágban dolgozik a táppénzre jogosultaknak több mint a fele. a száz dolgozóra jutó betegségi napok számának alakulása a népgazdasági táppénzes arányszám értékének változásában is kifejezésre jut. (A többi népgazdasági ág foglalkoztatottjainak betegség miatti távolmaradására nincs ilyen vizsgálat.) A be—
tegségi napok mutatója a száz dolgozóra jutó táppénzes napok számánál szoro—
sabb összefüggésben van a dolgozók egészségi állapotával. mert számlálója -— az utóbbiéval szemben — a keresőképtelenség időtartamára eső pihenőnapokat és munkaszüneti napokat is tartalmazza.
Az influenza és a heveny légzőszervi megbetegedések okozta keresőképtelen- ség alakulása a táppénzes arányszám értékének változására erős hatást gyakorolt.
A táppénzszázalék 1962. és 1965. évi emelkedése egyértelműen a kiterjedt influenza—_
járványnak tulajdonítható, s ez játszott közre abban. hogy a népgazdasági szintű mutató 1968. évi értéke a több betegségi csoportban tapasztalható kedvező vál- tozások ellenére sem csökkent. Az 1970. és 1971. évi országos járványoknak döntő szerepük van a táppénzes arányszám 5.4 százalékos csúcse'rtékének kialakulásában.
Figyelmet érdemel, hogy az influenzajárvány az utóbbi években az egyéb légző—
szervi megbetegedések miatti keresőképtelenség fokozódásával párosult.
A balesetek a keresőképtelenséggel járó betegségi napoknak mintegy 15—17 százalékát okozzák. A száz dolgozóra jutó betegségi napok mutatójának emel—
kedését a közlekedési balesetek számának rohamos növekedése eredményezi,; az
üzemi balesetek száma 1960 óta csökkenő tendenciájú (az egy üzemi balesetre jutó
betegségi napok száma viszont emelkedik).6. tábla
A táppénzes arányszám népgazdasági áganként
Népgazda- Ezen belül:
Ev ,, 569 l , , , ,_ mező— l _, , kereskede—
osszesen I ipar epitoipar gazdaság l kozlekedes , lem
1957 . 4.5 5.6 4.3 2,7 4.6 4.4
1958 . . . . 4,5 5.5 4.3 2.9 4,7 4.3
1959 . . . . 4,5 5.6 4.4 3.0 4.8 4.4
1960 . . . . 4.5 5.6 4.3 3.0 4.6 4.4
1961 . . . . 4,5 5.5 4.4 3,1 4.6 4.4
1962 . . . . 4.7 5,7 4.6 3.2 5.0 4.7
1963 . . . . 4,6 5,5 4.6 3.2 5.0 4.5
1964 . . . . 4,5 5.4 4.6 3.1 4.9 4.5
1965 . . . . 4,7 5.5 4.7 32 5.1 4.8
1966 . . . . 4.7 5,4 4,6 3.2 5.1 4.8
1967 . . . . 4,9 5.6 4.8 3.6 5.4 5.1
1968 . . . . 4,9 5.5 4.8 3.8 5.4 5,1
1969 . . . . 5,0 5.5 4.7 4.0 5,6 5.2
1970 . . . . 5,4 6.1 5.2 4.5 5,9 5.6
1971 . . . .
5,4 6.1
5.3 4.5 5.9 5.6
Az ipari technológiák fejlesztése a monoton, ismétlődő munkafolyamatok kö-
rének bővülésével párosul, ami a mozgásszervi és a neurotikus megbetegedésekszámának emelkedésében is kifejezésre jut. A dolgozók munka- és életkörülményei—
836 HORVÁTH GEZA
nek nem mindig kielégítő alakulására utal a szív- és érrendszeri betegségek és az elmebetegségek, pszichoneurózisok miatti keresőképtelenség gyakoriságának növekedése. Az abortuszok. a terhesség és a gyermekágy szövődményei folytán
bekövetkező megbetegedésekkel kapcsolatos betegségi napok 1967 óta gyors ütem—
ben emelkednek. Tartós javulást csak a gümőkóros és - 1961-től — a bőrbetegsé—
gek alakulása terén találunk. (Az egyéb fertőző betegségek 1971. évi mutatószá- mának magas értéke, valamint az endokrin betegségek, táplálkozás és anyagcsere miatti betegségi napok számának változása a betegségi csoportok módOSításából fakad.) A gyermekgondozási segély 1967. évi bevezetése nyomán nagymértékben csökkent a gyermekápolási táppénz igénybevétele. Ez a tényező azonban (: tuber—
kulózis miatti betegségi napok kedvező alakulásával együtt sem képes ellensúlyozni a többi betegségi csoportban észlelhető hátrányos tendenciát: a száz dolgozóra jutó betegségi napok összege emelkedő irányzatú. ,
A betegség miatti keresőképtelenség nem alakul kedvezőbben az iparon és
építőiparon kívül dolgozók körében sem: 1960 óta a többi népgazdasági ág táp- pénzes arányszáma folyamatosan emelkedik. (Lásd aó. táblát.) Az országos táp- pénzszázalék növekedésének egyik oka tehát az egészségügyi helyzet és a dol- gozók egészségi állapotának nem kielégítő alakulásában rejlik.A táppénzes arányszám értékére ható egyéb tényezők
A táppénzes állományban eltöltött idő változatlan egészségi állapot mellett is eltérő terjedelmű lehet attól függően, hogy a keresőképesség orvosi elbírálása mer'inyire szakszerű, milyen mértékben felel meg rendeltetésének. A dolgozót csak addig kell mentesíteni a munkavégzés alól, amíg egészségének, képességeinek helyreállítása ezt szükségessé teszi. Tárgyilagos döntéshez az egészségi állapot pontos ismerete mellett a dolgozó munkafeltételeiről. terhelése mértékéről s - más oldalról — fegyelmezettségéről is tájékozottnak kell lennie a keresőképességet
elbíráló orvosnak. (Erre leginkább az üzemi orvosoknak van lehetőségük.)
A társadalombiztosítás által szervezett laikus ellenőrzés nem tudott lépést tar- tani a táppénzesek számának emelkedésével. hatása jelentéktelen. Elég tág a lehetősége annak, hogy egyes dolgozók a kedvezőtlen munkahelyi légkör miatt vagy esetleges magasabb követelmények teljesítése elől betegállományba .,mene- küljenek". E tényező szerepe a táppénzszázalék emelkedésében —— ismereteink sze—
rint — nem jelentős.
A munkavégzés rendjében, a táppénzsegélyezés rendszerében bekövetkező változások ugyancsak befolyást gyakorolnak a táppénzes arányszám értékére. A kéthetenkénti szabad szombat egyre szélesebb körű bevezetése a táppénzre jogo- sultak egy részének a pihenőidejét is növelte. Míg a fenti intézkedéstől a táppénz- százalék csökkenését várhatnák, a 44 órás munkahét elterjedése a táppénzes arány- szám alakulására éppen ellenkező irányban hatott. Ennek az oka abban keres—
hető, hogy a szombati munkanap a munkaidő-csökkentést megelőzően a többi mun- kanapnál alacsonyabb gyakorisággal szerepelt a táppénzes napok között. s ezért a
táppénzes arányszám számlálója nem csökkent a nevező értékével azonos arány-
ban. Részben e ténv,zr ,tl indokolható a táppénzes arányszám 1969-ben bekövet- kezett 0.1 százaléka emr' :edése és a vizsgált időszak két utolsó évében kialakult magas táppénzszázalék is.A táppénzsegélyezés rendszerére (a segélyezésre jogosultság körére és idő- tartamára) és általában a társadalombiztosítás területére vonatkozó új intézke—
dések betolyásolő szerepe kézenfekvő. Az időleges rokkantsági állomány megszün-
A TAPPENZES HELYZET 837
tetése például mintegy 2—3 tizeddel növelte az 1957. évi táppénzszázalékot (1).
A gyermekgondozási segély bevezetése a gyermekápolási táppénz miatt' kiesett na- pok számát egyharmadára csökkentette, ami 1968 után a táppénzes arányszám értékét kedvező irányban befolyásolta.
A táppénzre jogosultak foglalkozás szerinti összetételének alakulása — minthogy az egyes ágazatok munkakörülményei igen eltérők - szintén szerepet játszik a táp- pénzszázalék értékének változásában. Míg Budapesten az 1957. évi 5,1 százalékos táppénzes arányszám 1971-re 5,6 százalékra nőtt, az országos mutató értéke ugyan- ezen időközben 4.5 százalékról 5.4 százalékra emelkedett. A vidéken bekövetkezett gyorsabb növekedés az egészségügyi ellátottság alacsonyabb színvonala mellett jelentős részben a foglalkozási szerkezetben történt változásokra (az iparban és a többi nem mezőgazdasági ágban dolgozók arányának emelkedésére) vezethető vissza.
A vizsgált időszakban —— részint az 1957. évi alacsony érték folytán — leggyor-
sabban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak táppénzszázaléka emelkedett. 1961
után szintén gyorsan nőtt a szállítás és hírközlés, valamint a kereskedelem dolgo- zóinak táppénzes arányszáma: az 1970. és 1971. években mutatóik értéke 0,5, illetve 0.2 százalékkal felülmúlja az országos arányszámot. Ez utóbbi két évben —a hosszú ideig tartó stagnálás után — kiemelkedően magasra szökött (6.10/0) az
ipar táppénzszázaléka. (A táppénzes arányszám népgazdasági ágak szerinti ala- kulását a 6. táblában tüntettük fel.)
A foglalkozási szerkezet meghatározó szerepét hűen illusztrálja a táppénz- százalék területi alakulása.
2. ábra. A táppénzes arányszám megyénként, 1971
—4,4 ra'—49 50—54, , azz—ar 65-69 za—
a fíppínzes arányszám "értéke
1971—ben a legmagasabb arányszám a szénbányászatban dolgozók számára munkaterületet nyújtó Nógrád, Borsod—Abaúj-Zemplén. Komárom és Baranya me—
gyében észlelhető. A vizsgált időszakban legnagyobb mértékben Nógrád. Szabolcs- Szatmár és Zala megye táppénzszázalékának értéke emelkedett.
838 HORVÁTH GEZA
A táppénzre jogosultak korösszetételében bekövetkező változás nem számot- tevő, így ez az ok nem lehet a táppénzszázalék emelkedésének forrása, (A 60 éven, felüliek arányának növekedése mutatónk értékét csak korlátozottan érinti. mivel csupán kis hányaduk aktiv kereső.) Ezzel szemben a jogosultak nemek szerinti megoszlásának alakulása jelentős befolyásoló tényező: a kereskedelemben és a
nem anyagi ágazatoknál egyre növekvő női dolgozó többletnek például szerepe van abban, hogy táppénzes arányszámuk a népgazdasági átlagot felülmúló, mértékben növekedett. A mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vízgazdálkodáskivé—
telével 1960-ról 1971-re valamennyi népgazdasági ágban emelkedett a női foglal-
koztatottak aránya. (Lásd a 7. táblát.) A munkát vállaló nők körének bővülése nemcsak az egészségügyi szolgálattal szemben állít fel magasabb követelménye- ket, hanem a népgazdasági táppénzszázalék értékére is befolyást gyakorol.
7. tábla
Az aktív keresők megoszlása nemek szerint
VW (százalék) _
1960—ban 1971-ben
N' d , . ,
epgaz asagl ag Férfi Nő l Együtt Férfi Nő Együtt
lpar . . . . . . . . . 65,0 35.0 100,0 56,3 43,7 100,0
Építőipar . . . 88,8 11,2 100.0 85,8 14,2 100.0
Szállítás és hírközlés . . . 83,0 17.0 100.0 779 22,1 100,0
Kereskedelem . . . . . 49,5 50,5 100,0 38,4 61 .6 100,0
Egyéb nem mezőgazdasági
ágazatok . . . 54.8 45,2 100,0 432 56,8 100,0
Mezőgazdaság, erdőgaz—
dálkodás, vízgazdálkodás , 61,9 38,1 100.0 62,1 M37,9W _ 100,0
Összesen 63,7 36,3 100,0 58,1 41,9 100,0
A dolgozó nők — második müszakről készített többirányú felvételek szerint -— heti 35—40 órát fordítanak háztartási munkára; a rendelkezésükre álló kevés pihenőidő, valamint nagyfokú megterhelésük miatt a férfiaknál gyakrabban szorulnak egé-sz—
ségügyi ellátásra. Kívánatos lenne szélesebb körben lehetővé tenni a gyermekes anyák részmunkaidőben történő foglalkoztatását.
A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Központi Veze—
tőségének 1970. évi beszámolója (13) jelzi, hogy egyes szocialista és tőkés országok keres—
kedelmében a részfoglalkoztatottak száma — mely elsősorban a kisegítő munkát végző házi- asszonyokból tevődik ki — eléri a teljesrmunkaidővel dolgozók 20—25 százalékát; ezzel szem—
ben hazánkban ennek aránya 2—3 százalék. A beszámoló megállapítja, hogy a dolgozó nők
— férfi munkaerő hiányában -— gyakran kényszerülnek nehéz testi munkák végzésére. (A ke—
reskedelemben és a vendéglátóiparban rakodás, anyagmozgatás során következett be a nők baleseteinek kb. 30 százaléka.)
A nők védelméről hozott rendelkezések sokszor szubjektiv okok - a munka szervezettségének fogyatékosságai — miatt nem jutnak érvényre.
A lakosság élet— és munkakörülményeinek általános alakulása a táppénzes arányszám legátfogóbb befolyásoló tényezője, mely tulajdonképpen az eddig tár- gyalt okokat is felöleli, illetve azokkal (például a termelőtevékenységben részt vevő nők arányával, a táppénzsegélyezés rendszerével) szoros kapcsolatban van. Termé- szetesen ehelyütt nem vállalkozhatunk az élet— és munkakörülmények részletes értékelésére. az alábbiakban csupán azon összetevőire koncentrálunk, melyek a táppénzszázalék alakításában szerepet játszhatnak. (Mivel a mutató értéke emel-
A TAPPENZES HELYZET 839
kedik. elsősorban a hátrányosan ható okokat kutatjuk. így a hazai élet- és munka—
körülményekről a ténylegesnél kedvezőtlenebb képet nyújtunk.)
Az országok gazdasági fejlettsége, kulturális színvonala és lakosságuk egész—
ségi állapota szoros összefüggésben áll egymással. A felszabadulás után bekövet- kezett gyors gazdasági fejlődés hazánkban az egészségügyi ellátottság nagymér- tékű javulásával párosult. de ez — mint az előzőkben láthattuk —- a lakosság egész—
ségi állapotában csak egyes részterületeken hozott kedvező változást. Ennek oka az eltelt idő rövidsége és a már jelzett problémák mellett részben a kulturális szín- vonalnak. valamint a társadalmi együttélésnek a lakosság életformájára, szokásaira gyakorolt korlátozott —- s olykor negatív irányú —-— hatásaira vezethető vissza.
A felszabadulás után —— és ezen belül a vizsgált időszakban — végbement tár—
sadalmi átrétegeződés és urbanizáció széles néptömegeknek változtatta meg a tár- sadalom életében betöltött szerepét és életkörülményeit. Sok család költözött új.
korszerű lakásba; az emelkedő jövedelmek általánosan lehetővé teszik a háztar—
tási munka kisebb—nagyobb területének gépesítését. A televízió a vidéki családok- nak is otthonába viszi a távoli világ eseményeit, a nagyvárosok kulturális életét.
Az utóbbi években hazánk lakosságának életmódjára is erős hatást gyakorol a turizmusnak a második világháború után világszerte kibontakozó új szokása.
A nagyvárosokban — s különösen a fővárosban — a dolgozók közérzetét, élet—
kedvét kedvezőtlenül befolyásolja a tömegközlekedés zsúfoltsága. Sokak pihenési idejét minimálisra csökkenti a munkahelyük megközelítéséhez és hazatérésükhöz szükséges hosszú utazás. (1964-ben az ipari munkásság több mint 20 százaléka napi másfél óránál többet fordított közlekedésre.) A városokba beáramló falusi lakosság életfelfogása, életritmusa fokozatosan átformálódik; körükben azonban a rossz pél—
dák — az anyagi javak hajszolása, a közösség iránti közömbösség —— is számos követ- tőre találnak. Mind nagyobb problémát jelent az alkoholizmus terjedése. Új lakóte—
lepeinken az emberek jelentős hányada csaka lakásajtón belül érzi otthon magát;
a ..komfortos" életmód egymásrautaltságot csökkentő, önzés irányába terelő hatását lepeinken az emberek jelentős hányada csaka lakásajtón belül érzi otthon magát;
televíziónézés egyes családok esetében már nem kikapcsolódás, hanem valóságos második műszakká fajult. A dolgozókat éppen a tömegkommunikáció nyújtotta le- hetőségek (TV-műsorok, filmek) céltudatosabb felhasználásával kellene a maga—
sabbrendű életfelfogással párosuló aktív pihenésre nevelni.
A teljes foglalkoztatottság szocialista társadalmunk egyik legnagyobb vívmá—
nya. A vizsgált időszakban a dolgozni kívánó állampolgár számos elhelyezkedési lehetőség között válogathatott. A belépés után azonban olykor az derülhetett ki, hogy az adott munkáltatónál rá elsősorban mint ,,létszámra" s nem mint munka- erőre volt szükség. A dolgozók egy része az ún. kapun belüli munkanélküliségnek vált szenvedő alanyává. illetve tudatának deformálódása folytán annak .,élvező- jévé". A kellő terhelés hiánya ezen intézményeknél a munkatársi kapcsolatok rom—
lását, a munkafegyelem lazulását idézte elő.5
Míg a munkavédelmi előírások fokozott érvényesítése az üzemi balesetek. a fog- lalkozási megbetegedések számának tartós csökkenését eredményezte, lemaradás tapasztalható az üzemi szociális létesítmények fejlesztése területén. Almási Endre
1971—ben megjelent cikkében (5) megállapítja: ,,Amíg üzemeink óriási energiát
fordítanak a munkaerő megszerzésére, közel sem fordítanak ilyen gondot a meglevő munkaerő megtartására, munka- és életkörülményeik állandó javítására." A népi5 Nyers Rezső: Eredmények és problémák gazdaságpolitikánkban. Társadalmi Szemle. 1970. évi 1. sz.
3—17. old.; Ballai László: A termelékenység alakulása a harmadik ötéves ,tervidőszakban és növelésének feltételei. Társadalmi Szemle. 1970. évi 3. sz. 30—39. old.
840 HORVÁTH GEZA
ellenőrök egy 177 üzemre kiterjedő —- lényegében az egész ipart reprezentáló —- felvételének konklúziója. hogy az üzemi szociális létesítmények fejlesztése az utóbbi években nem volt olyan mértékű. amint azt a létszámnövekedés, illetve a korábbi elmaradás szükségessé tette volna. (A vizsgált üzemek közel 70000 dolgozójának 31 százaléka zuhanyozóval, ugyancsak 31 százaléka öltözőszekrénnyel. 27 száza- léka mosdóval, 28 százaléka WC—vel nem volt ellátva.) Kedvezőtlenül befolyásolja
a közhangulatot egyes ,,divatos" foglalkozást űzök tevékenységének -— részben a
jövedelmeket néhány területen döntően befolyásoló borravaló-rendszer hatására kialakult -—- aránytalanul magas társadalmi elismerése. A munkavállalók egy részenem a legmagasabb szakképzettségének megfelelő, hanem más, ..jobban fizető"
munkaterületen dolgozik.
A jövedelem növelését célzó munkahely- változtatások mellett a dolgozók szá—
mottevő hányada a jó munkatársi kapcsolatok hiánya és a szociális ellátottság
problémái miatt keres új állást magának. Az egyes munkáltatóknál —- helyenkénta ciklikusan jelentkező túlzott megterheléssel. másutt a munkafegyelem lazulá-
sával összefüggésben —- kedvezőtlenül alakuló munkahelyi légkör nemcsak a mun- kaerő migrációját serkenti, hanem minden bizonnyal szerepet játszik a táppénzes arányszám emelkedő tendenciájában is.A társadalmi juttatások köre folyamatosan bővült, értékük a lakosság jövedel—
mének kb. egynegyedét tette ki E juttatások összetétele és elosztásának igazságos—
sága vitatható, a belőlük való egyenlőtlen részesedés számos téren feszültséget okozott. A megoldatlan lakáskérdésinemcsak a népszaporulatot befolyásolta hát.—
rányosan, hanem a lakosság széles körének hangulatára. közérzetére is kedvezőt- len hatást gyakorolt. (Feltehetően a válások magas aránya is kapcsolatban van a lakásproblémákkal. 1971—ben az elvált férfiak 33 százaléka 29 éven aluli volt.) Egyes sokgyermekes családok, alacsony nyugdíjból élő öregek napjai a megélhetés
gondjaitól sem voltak mentesek (7).
A bölcsődés és óvodás korú gyermekek elhelyezésének korlátozott volta nagy gondok elé állítja a férőhely hiányában elutasított dolgozó szülőket. A gyermek—
gondozási segély 1967. évi bevezetése igen jelentős lépés volt az e téren mutatkozó feszültségek feloldása érdekében, de egyes körzetekben így is igen magas a túl- jelentkezés. (Gyermekük óvodai elhelyezésére azok a családok is törekszenek, ame- lyeknél a feleség háztartásbeli, mert általánosan felismerték, hogy a gyermek kö- zösségi nevelésére már az iskolás kor előtt szükség van.)
A BETEGÁLLOMÁNY MlATT BEKUVETKEZÖ GAZDASÁGI VESZTESÉGEK
A dolgozók átmeneti keresőképtelensége többirányú veszteséget okoz a tár—
sadalom számára: munkából való távolmaradásuk a nettó nemzeti termelés csök—
kenését okozza: gyógykezelésük, gyógyszerrel történő ellátásuk költsége túlnyomó- részt az állami költségvetést terheli: a kifizetett táppénzsegélyek pedig a társa—
dalom javára egyéb célokra felhasználható összegeket kisebbítik.6 A fellépő vesz—
teség nagyságára a betegállomány időtartama mellett az érintett dolgozók be- osztása, a munkáltató életében betöltött szerepük fontossága is erős hatást gya-
korol. Az alábbiakban a termelőágakban7 1968—1971. évek között a táppénzes
betegállomány miatt elmaradt nemzeti jövedelem kiszámítására teszünk kísérletet,5 Természetesen nem kívánjuk vitatni a tóppénzsegélyezés szükségességét; ez idő szerint tulajdonképpen csak az e célra fordított összegek indokolatlanul felhasznáit hányada ellen emelhetünk szót. A szocialista társadalomnak azonban hosszabb távlatban — céltudatos megelőzés útján — arra kell törekednie. hogy a keresővképtelenség bekövetkezésének lehetőségét minimálisra csökkentse.
7itt és a továbbiakban termeiőágakon a produktív népgazdasági ágaknak a külkereskedelmi tevé—
kenységgel kisebbített körét értjük.
A TAPPENZES HELYZET 541 amit (az ugyanezen ágakban felmerült táppénzsegélyekkel való összegezhetőség
érdekében) folyó áron határozunk meg.
Eredeti célunk az volt. hogy — a gyógykezelési és gyógyszerköltségektől elvonatkoztatva
— népgazdasági áganként körvonalazzuk a keresőképtelen betegállomány miatt fellépő pénzügyi veszteségeket; de e közelítő számításhoz szükséges adatok csak a produktív nép- gazdasági ágak körében álltak rendelkezésünkre. Később, mivel a külkereskedelemben az egy foglalkoztatott által ,,megtermelt" nemzeti jövedelem irreálisan magas értékű, ezt az ágazatot is ki kellett zárni vizsgálatunkból.
Hangsúlyozni kívánjuk, hogy számításunkkal — mely a keletkezett veszteségek értékének egyfajta közelítése —- csak nagyvonalú, hozzávetőleges képet akartunk adni az időleges
keresőképtelenség gazdasági hatásairól. !
A népgazdaság termelőágaiban elmaradt nemzeti jövedelem értékének kiszámításához a következő módszert alkalmaztuk:
sz—Y— —y
1'fmód
ahol:
Ay —- a betegállomány miatt kieső nemzeti jövedelem millió forintban.
tmód : T/F —- a módosított táppénzes arányszám (T — a táppénzesek napi átlagos száma főben, F —— az összes foglalkoztatottak száma főben),
Y —— a nemzeti jövedelem millió forintban.
A módosított táppénzes arányszám segítségével tehát megkapjuk, hogy mennyi lett volna a népgazdaság termelőágaiban létrehozott új érték, ha senki sem került volna beteg—
állományba. Ezen érték és a tényleges nemzeti jövedelem különbözete adja a termelésből való (betegség miatti) távolmaradás folytán fellépő ért—ékkíesést, melynek 1968—1971. évek közötti alakulásáról a 8. tábla ad képet.
Mivel a létrehozott új érték nempusztán a táppénzre jogosult dolgozók tevékenységéből származik. a táppénzszázalék mutatója számításunkhoz nem volt közvetlenül felhasználható.
A módosított arányszám a táppénzszázalék értékétől különösen a mezőgazdaság, erdőgazdál- kodás, vízgazdálkodás ágban tér el jelentősen (1971. évi értékük 0,015, illetve 0.045 volt).
A termelőágakban az időleges keresőképtelenség folytán elmaradt nemzeti jövedelem 1968—ban az általuk létrehozott új érték 4.4 százalékát tette ki. Ezen vesz—
teséghányad 1971—ben 5.0 százalékra emelkedett. (A fenti évek között bekövetkezett 4.3 milliárd forint növekedésben a táppénzes helyzet alakulásán kívül a munka—
termelékenység emelkedése, valamint a foglalkoztatottak számának és összetéte—
lének változása is szerepet játszik.) Az egyes ágak közül az ipar, az építőipar és a belkereskedelem tűnik ki a kiesett nemzeti jövedelem magas arányával.
8. tábla
A dolgozók időleges keresőképtelensége miatt elmaradt nemzeti jövedelem termelőágak szerint
1968. 1969. 1970. 1971.
Népgazdasá i ág
9 évben (folyó áron, millió forint)
lpar . . . . . . . . . . . . 5284 5840 7230 7425
Építőipar . . . . . . . . . 1438 1638 1911 2095
Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás.
vízgazdálkodás . . . 492 612 706 868
Szállítás és hírközlés . . . 689 760 863 929
Belkereskedelem . . . 1461 1661 2084 2363
Termelőágak összesen 9 364 10 511 12 794 13 680
