STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
A MAGYAR KONNYÚIPAR FEJLÓDÉSENEK IDÓSZERU KÉRDÉSEI
DR. BAKOS ZSIGMOND
A hetvenes évek közepétől kialakult világgazdasági körülmények hatása új
megvilágításba helyezte gazdaságunk fejlődését, egy sor közép- és hosszabb távú
elképzelésünket.Népgazdaságunk tervszerű arányos fejlődését — természeti feltételeinken. elért gazdasági színvonalunkon, összességében hazai adottságainkon túl mind ez ideig csak főbb vonalakban felbecsült, de részleteiben előre nem látott —— alapvetően kedvezőtlen hatások érik. Az a körülmény, hogy országunk társadalmi össztermé- kének jelentős hányada a külkereskedelmen keresztül realizálódik, nyilvánvalóvá teszi sebezhetőségünket e hatásokkal szemben.
A világgazdaságban végbemenő korszakváltás. melynek kiinduló vagy inkább fordulópontja az 1973—es energiaár—robbanás és a nyersanyagok árának rendkívüli mértékű növekedése volt, valamennyi ország gazdaságát érintette. Módosította a nemzetközi munkamegosztásban való részvételt, a meglevő sokoldalú kapcsolato- kat. A nyersanyagban, különösen energiahordozókban gazdag országok számára értelemszerűen kedvező hatása volt. Ugyanakkor a hazánkhoz hasonló, nyers- anyagban szegény országok gazdaságát ez az árváltozás rendkívül kedvezőtlenül
érintette.
Ez utóbbi kategóriába tartozó országok közül azok, amelyeknek ipari színvonala, iparszerkezete hazánkénál fejlettebb, rugalmasabb, viszonylag rövid idő alatt olyan változtatásokat hajtottak végre, amelyekkel képesek voltak export- és importtevé—
kenységük kíegyensúlyozására. A világgazdaságban kialakult rendkívül gyors válto—
zások próbára teszik az egyes nemzetgazdaságok reagálási készségét.
Az utóbbi fél évtized hazai gazdasági fejlődési adataiból kitűnik. országunk mind ez ideig kellő hatékonysággal nem volt képes kiegyenlíteni a világgazdaság kedvezőtlen hatásait. A különböző politikai, társadalmi. állami fórumokon évek óta napirenden volt — legutóbb a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1977. októberi ülésén -— a struktúra változása és külgazdasági politikánk fejlesztése.
A megjelölt feladatok realizálása azonban több év hatékony munkáját követeli meg. A fejlesztésben, gazdálkodásban. külkereskedelmi tevékenységben az évtized során kialakult kényszerpályákról gazdaságunk csak lassan képes letérni.
Ilyen körülmények között a népgazdaság. de különösen az ipar belső szerke- zetét, egyes ágazatok helyzetét és fejlődési kilátásait ismételten alaposan elemezni
kell. Ezek a vizsgálatok a hazai általános feltételekből. fejlődési tendenciákból, a
nemzetközi irányokból kiindulva megkísérlik meghatározni az egyes ágazatok jö- vőjét, a fejlesztés szükséges irányait és arányait.566 DR. BAKOS ZSIGMOND
A KÖNNYÚIPAR HELYZETE ÉS FELADATAI
Tucatnyi vizsgálatot, elemzést végeztek a magyar könnyűipar helyzetének fel- tárására, eddigi fejlődésének, továbbfejlesztési lehetőségeinek vizsgálatára. Ezek a munkák általában abból indultak ki, hogy egy nyersanyagban szegény ország.
ahol az utóbbi években mind nagyobb mértékű a relatív munkaerőhiány, lmegen—
gedheti-e magának a könnyűipar fejlesztésének. exportorientációjának jelenlegi mértékét. A következtetések eljutottak addig a pontig. hogy az egész ipari struk—
túra. külgazdasági kapcsolataink figyelembevételével a könnyűipar. azon belül el-
sősorban a ruházati ipar fejlődési ütemét az elmúlt egy évtizedben kialakulthoz képest csökkenteni kell. A következtetések határozottságát némileg elbizonytalanít—ja az a körülmény, hogy a könnyűipar exportja által évente kitermelt több száz mil- lió dollár. valamint rubel nagy részére a fejlődéshez — mindenekelőtt a hazai ellátás érdekében közvetlenül és közvetve növekvő import ellensúlyozásához — szükség van.
(A könnyűipar által termelt termékekből kell biztositani például a hazai ruházati és
bútorellátás több mint 85 százalékát.)Nem hagyható figyelmen kívül az sem. hogy míg a hetvenes évek elején a ru- házati ipar részére szükséges nyersanyagnak kb. 50 százalékát a hazai termelés és a szocialista országokból származó import fedezte. ma ezekből a forrásokból részben a nagymértékű világpiaci árnövekedés miatt — értékben — csak a szűk- séglet egyharmada biztosítható.
Mindezen tényezők nagyvonalú számbavétele mellett az eddigieknél sokkal na—
gyobb mértékben kell figyelembe vennünk a könnyűipar termelésének. gazdálkodá—
sának és nem utolsó sorban exporttevékenységének hatékonyságát.
Vizsgáljuk meg ezek után a könnyűipar helyét, súlyát a népgazdaságban, il—
letve közelebbről az iparban.
1979—ben a könnyűipar foglalkoztatta az iparban dolgozóknak több mint egy- negyedét. Az itt dolgozók az ipar összes állóeszközértékének közel egynyolcadával az ipar bruttó termelésének körülbelül egyhatodát. rubel elszámolású exportjának több mint 11,7 százalékát. dollár elszámolású exportjának 15,1 százalékát állították elő. Az ipar társadalmi tiszta jövedelemhez való hozzájárulásának körülbelül egy- hetedét adták. Az ágazatban 285000 nő dolgozik. azaz az iparban foglalkoztatott
nőknek közel 40 százaléka.
Mindenekelőtt arra kell választ adnunk. hogy a könnyűipar súlya az iparon belül nemzetközi összehasonlitásban hogyan értékelhető. A fejlett szocialista és a kisebb fejlett tőkés államok iparán belül a könnyűipar aránya a bemutatott ada- toknál általában alacsonyabb és folyamatosan csökkenő.
A foglalkoztatottak száma alapján a könnyűipar részesedése 1976—ban Cseh—
szlovákiában 19.6, a Német Demokratikus Köztársaságban 17, Olaszországban 14.1.
százalék. 1974—ben Belgiumban 9,9, Hollandiában 4.6 százalék volt. (Számításba kell azonban venni. hogy a legtöbb nemzetközi összehasonlításban tőlünk eltérő alága- zati szerkezettel rendelkező könnyűiparral van dolgunk. amelyhez például a vegy—
ipari technológiával dolgozó papíripar nem tartozik hozzá.)
Ha a ruházati ipari számokat vetjük egybe vagy csak a textiliparét, ez esetben valamivel közelebb kerülünk a nemzetközi arányokhoz, de a magyar adatok még
mindig magasabb részesedést jeleznek.
A fejlett tőkés országokban a textilipar arányának fokozatos csökkenését lát- hatjuk. 1970 és 1977 között a Közös Piac országaiban átlagosan 126 százalékkal csökkent a textiliparnak a teljes ipari termelésen belüli aránya. Ez a csökkenés az Egyesült Államokban ugyanebben az időszakban 6.1, Japánban 24,4. a közös piaci
A MAGYAR KUNNYÚIPAR 567
országok közül a Német Szövetségi Köztársaságban 17,4, Angliában 3,7 százalé—
kos volt, Olaszországban pedig a textilipar aránya nem csökkent.
A skandináv országokban a textiltermelés látványos változását a textilipar ará- nyának norvégiai 41,5 és svédországi 345 százalékos csökkenése jelzi. A szo—
cialista országokon belül szintén tapasztalhatunk csökkenést, de ennél lényegesen kisebb mértékűt.
A textíl- és textilruhózati (konfekció-) ipar fejlődését a táblában bemutatott adatok szemléltetik. Az adatok egyértelműen mutatják a két jelentős iparág fejlődési ütemének mérséklődését a fejlett tőkés és a fejlődés magasabb szintjét elérő szo- cialista országokban. Egyben felhívják a figyelmet a fejlődő országok dinamikus előretöréséből mielőbb levonandó következtetések fontosságára. Ennek hiánya már az utóbbi években tőkés piaci helyzetünkre is rendkívül kedvezőtlenül hatott.
A textilipari és a textilruházati ipari termelés évi növekedési üteme
(százalék)
1966-1970, 1970—1980, 1971—1975, 1966—1970, 1970—1980.
Ország
években
Textilipar Textilruházati ipar
Közös Piac országai . 3.5 1.2 . 3.0 1.4
Német Szövetségi Köztársaság . . 3.0 1.6 . —-1.0 -1.2
Európai szocialista országok. . . 7.0 5.8 . 10.0 5.1
Szovjetunió . . . 7.0 4.5 . 10.0 3.8
Német Demokratikus Köztársaság. 4.5 5.0 5.2 5,0 4.4
Csehszlovákia . . . . . 5.0 5.1 5.8 5.5 5.0
Magyarország 2,1 3,8 4,0 5,5 4.2
Fejlődő országok . . 4.2 6.0 . 2.1 8,8
Forrás: Main Economic lndicators (Historical statistics) és Industrial Production (Hístorical Statistícs) OECD-kiadványok megfelelő kötetei, valamint a Figyelő 1978. évi 92. sz.
A folyamat általános jellegét jól bizonyítja az ipari és a fontosabb könnyű- ipari alágazatok termelésének 1970 és 1978 közötti alakulása, amit az 1. ábrán szemléltetünk.
1. ábra. A világ ipari és könnyűipari terme/ésének indexei
(Index: 1970. év : 100)
% 150
— II/a'g issza-sen
71/17 — ___—"___—
——— Barahir/Hak, bála/Vak
--- Ruházat 175/7— és cipő/pan/fenmétek
7 —— , . ,
30 --- Pap/ru, "www/pam [IÁ'ÉEÁ'
—-—- Taff/árak 720
770
700 ' l l i l i I ; !
7.970 7.975 7.976 7.977 7975 Megjegyzés. A világ összesen az Európán kívüli szocialista oszágok adatai nélkül.
Forrás: Ipari zsebkönyv. 1980. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1980.; UN Monthly Bulletin of Statistics. 1979. május.
568 DR. BAKOS ZSiGMOND
A hazai textil- és textilruhózati ipar termelése az ipari termelésben anyagmen—
tes termelési értékkel szamolva 1960-ban 13,8, 1972—ben 12, 1978-ban pedig 9 szó—
zalékot tett ki. *
A hazai ruházati ipari, textilipari arányok vizsgálatánál számításba kell venni.
hogy e területeken belül jelentős arónyeltolódósok történtek. Míg a fonó- és szö—
vőipar termelése évek óta változatlan, illetve egyes szakégazatokban —- például a
len- és kenderiparban -— jelentősen csökkent, addig a kötszövőipar (kötő-hurkol'ó—ipar) termelési volumene a könnyűipari átlagot meghaladó mértékben növekszik.
Ez a ruházati. illetve a textilipari belső struktúra átalakításának kedvező ténye—
zője. (Lásd a 2. és a 3. ábrát.)
2. ábra. A termelési érték alakulása a könnyűiparban*
(index: 1970. év : 100)
%
260
//
240 __ —-—- Nyomda/pan
... p;[pi ap
? f , . .. f
220 _ --- —-. kamu-es haz/mar
,.
...— fafe/o'a/goza'ljaaf'
/ 'I,
200 —— Kóhnyűwar' oks—lesen J', .
-
- TL'X/l/I'l/MZHI/Műl' .—-'/ f"; .-
750 _ - igyál/par . . ,,
z", ./
760
'
1150
720
100
' 7979
' Folyó úron. forgalmi adó nélkül.
3. ábra. A termelési érték alakulása a textíliparban*
(index: 1970. év :: 100)
%
240
... [(g'fszá'yiwr 220 __ ___—- ,?á'y/Vápy/pal' ?
") ... ó'yaij/PÉI'
ggg _ ful/War "'*' ' * ' ._._ Se/ye/rmír
750 " --- — [ta—,Á'e/nie/Lás fala/"per _
—————— Fann/fi 31-
760 'a
740
720
700
l l i I
1970 ' 7979
* Folyó áron. forgalmi adó nélkül.
A MAGYAR KÓNNYÚIPAR 569
A könnyűipar, elsősorban a ruházati ipar fejlesztése az elmúlt másfél évtized—
ben szorosan összekapcsolódott (: népgazdasági tervben meghatározott export- feladatok teljesítésével. Jelenleg a könnyűipar termelésének több mint egyötöde,
a ruházati ipari termelésnek pedig közel fele exportra kerül.
Mindkét irányú export növekedésének üteme a harmadik, a negyedik és az ötödik ötéves tervben egyaránt meghaladta a termelés növekedésének ütemét. 1970 és 1979 között a rubel elszámolású területekre irányuló export 2.7-szeresére, forint—
ban számolva 198 százalékra, a nem szocialista országokba szállított termékek dol- lárban kifejezett mennyisége 4.8—szeresére, forintban számolva 256 százalékra nö- vekedett. A könnyűiparnak 1974-ig a dollár (rubel) elszámolású nettó deviza hoza- ma rendszeresen pozitív volt. Az aktív rubel devizamérlege ma is biztosított, de az 1970-es évek végén — alapvetően a világpiaci változások miatt — a dollár deviza egyenlege negatívra fordult. (Mind a dollár, mind a rubel elszámolású export—im- port tevékenységnél figyelembe kell venni, hogy a behozott nyers- és segédanyagok jelentős része a hazai ellátást szolgáló termékek előállításához szükséges.)
Az eddig megvalósított, illetve a jövőre vonatkozó fejlesztési elképzelések ten—
denciáit vizsgálva, úgy látszik, hogy (: könnyűipar —— ezen belül elsősorban a ruhá- zati ipar — fejlesztése csakúgy, mint a múltban,a jövőben is szorosan kapcsolódik az ágazatra háruló belső ellátási és exportkötelezettségek mennyiségéhez és mi—
nőségéhez.
A negyedik ötéves tervben az ipari beruházásoknak közel 13. az ötödik ötéves tervben valamivel több mint 11,ó százaléka a könnyűiparban valósult meg. A fej- lesztési arányok érzékeltetéséhez megjegyezzük, hogy az ipar gépi állóeszközeinek közel 14.5 százaléka működik a könnyűiparban. Mindkét ötéves terv beruházási esz—
közeiből a döntő részt gépi fejlesztésekre fordítottuk. A helyzet reális megítéléséhez tartozik az is, hogy 1977 végén a könnyűiparban az egy foglalkoztatottra jutó álló- eszközök értéke nem érte el az ipari átlag kétharmadát sem. Természetesen a fel- dolgozó ipari összehasonlításnál a kép valamivel kedvezőbb, bár a legnagyobb al- ágazatok alapvető technológiai gépeinek automatizáltsága még a kevésbé fejlett szocialista országok mértékét sem éri el. Azt is meg kell említeni, hogy a legtöbb szocialista és szinte valamennyi fejlett európai tőkés országban ezekben az évek—
ben az ipari beruházásokból a könnyűipar fejlesztésére lényegesen nagyobb há- nyadot ford itattak.
A K'ONNYÚIPARI REKONSTRUKCIÓK
Az utóbbi néhány évben sok — részben jogos, de nagy részben indokolatlan -— bírálat éri a könnyűipari, mindenekelőtt a ruházati ipari rekonstrukciókat. Az ész- revételek lényege abban foglalható össze, hogy a felhasznált nagyösszegű beruhá- zások ellenére a gyártási ágak többségében nem sikerült átfogó rekonstrukciót vég—
rehajtani. Még pontosabban fogalmazva: az képezi a legtöbb kifogás tárgyát, hogy a fejlesztések ellenére sok olyan gép és berendezés hiányzik az iparból, amelyekkel gyorsítani lehetne a most már elkerülhetetlen termékváltásokat, s amelyek üzembe helyezésével a jelenleginél magasabb minőségi kategóriájú termékek előállítására lenne képes a ruházati ipar.
Nézzük mindenekelőtt a két ötéves terv ideje alatt elért fontosabb eredmé- nyeket. A bruttó termelés összehasonlitható áron 46—47, a hazai értékesítés (nagy—
és kiskereskedelemnek) folyó áron 85, a külkereskedelemnek átadott termékek folyó
áras értéke 133 és az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelés (összehasonlítható áron számolva) körülbelül 60 százalékkal növekedett. (Lásd a 4. és az 5. ábrát.)570 DR. BAKOS ZSIGMOND
Az eredmények ellenére a műszaki. technológiai elmaradósra vonatkozó meg-
állapítások helytállók. A bírálók mindössze azt hagyják figyelmen kívül, hogy adott
helyzetben (: könnyűiparnok, a ruházati iparnak és a vállalatoknak nem volt meg az a lehetőségük. hogy a hiányzó, szinte kizárólag csak tőkés piacokról. állandóanemelkedő áron beszerezhető. magas értékű gépeket esetleg (: fonodai és szövödei
kötő- és hurkolóipari alapgépek egy része helyett vásárolják meg. Az említett alap- gépek és berendezések döntő része a hatvanas évek végére. hetvenes évek elejéreolyan mértékben korszerűtlenné vált. hogy kicserélésük már elkerülhetetlen volt.
4. ábra. A könnyűipar fejlődése
%
2617
Dal/ár elszámn/ása' expo/vi
240 " --- Kü/kereslredehv/ér/ékesífís álsszege
——----— Te'r'me/éím se'
2217 —— y 9
—— Mme/ési érv/ák
200 __ ... Rube/ t/számp/ísli amorf ___...— É/vfékas/lís nagy-ís
kistfnestm'e/emnel' 160 —— —-—-——-- fagAy/kazIa/al/ak
szama
160
740
120
100
80
5. ábra. A-ruházatí ipar fejlődése
% m
240 Da//ár e/száma/ásu' export
————— lfu'Yle/vzsiede/m/ értékű/%s összege 220 __ __..— bmw/ékenység
--- Ruúa/ !(íláma/áw' 947an zaa —— -——--— Mme/ési infix—
__ __ Én/ílresőás nagy-és '
k/Jfkef'eslfede/empek 180 — ...--— águ/kazlafa/fai
száma 150
7140
120
700
80
A MAGYAR KUNNYÚIPAR 571
A munkáslétszámnak a negyedik ötéves terv közepétől fellépő, rendkívül gyors ütemű csökkenése pedig még inkább megkövetelte e gépek cseréjét. lsmert ugyan—
akkor az a korábbi beruházási hitelnyújtási gyakorlat, amely —- a népgazdasági terv követelményeiből kiindulva -— általában csak volumennövelés esetén bocsátotta a szükséges eszközöket a vállalatok rendelkezésére.
A könnyűiparban folyó műszaki fejlesztésre jellemző, hogy a gépek és beren- dezések nagyobb részét ma nem a szocialista piacokról, hanem a fejlett tőkés or- szágokból szerezzük be, A ruházati ipari fejlesztéshez, a rekonstrukciós program megvalósításához a negyedik ötéves tervben a beállított gépek 60 százalékát viszont a szocialista országoktól vásároltuk. Az ötödik ötéves tervben már nagyjából egyen- lően oszlik meg a szocialista és tőkés országokból beszerzett gépek és berendezé- sek mennyisége. Általános alapelv, hogy olyan gépeket, berendezéseket vásárolunk a tőkés országokból, amelyeket a szocialista országok vagy nem gyártanak, vagy nem elegendő alfhoz. hogy más szocialista ország igényeit is kielégíthessék. A ne- gyedik ötéves terv éveiben a gyorsuló áremelkedés a termelőberendezéseket is érin—
tette. Egyes textil- és ruházati ipari gépek árának átlagos emelkedése 1972-től közel havi 1 százalék. A Német Szövetségi Köztársaság -— ahonnan a könnyűipari gépek nagyobbik része származik — gépexportjának 1970. évi bázisú árindexei 1978 ja- nuárjában: textilipari gépek 252.5. nyomdaipari gépek 268,4, papíripari gépek 2833, bőr- és cipőipari gépek 2983,
A közel tízéves rekonstrukció tapasztalatai azt is bizonyították, hogy a szak- embergárda tervezési. szervezési. vezetési és szerelési kapacitása nem is lett volna képes egyidőben több ezer gépcserés rekonstrukció megvalósítására. valamint a gazdálkodás és a termékek minőségének ugrásszerű javítására.
A fejlesztés nyújtotta lehetőségek kihasználására utal — a tervben megfogal- mazott mennyiségi célkitűzések teljesítése mellett —, hogy míg a harmadik ötéves terv éveiben a könnyűiparban az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelési érték 112 százalékkal nőtt, addig a negyedik ötéves terv időszakában a növekedés 34.6 százalékot tett ki. A növekedés a harmadik ötéves tervben 9 százalékponttal el—
maradt az ipari átlagtól. s az elmaradás a negyedik ötéves tervben 0,6 százalék- pontra csökkent.
Az említett ,,termelékenységi mutató" -— sok korlátja mellett is — jelzi a szak—
ágazatok közötti, már bizonyos szelektivitásra utaló szóródást is. A textilipari 29,4 százalékos növekedéssel szemben (: nyomdaiparban 42.4, a papiriparban 44.4, a fafeldolgozó iparon belül a bútoriparban 45,1 százalék volt a növekedés. Ugyanak—
kor az ötödik ötéves tervben már mérsékeltebben jelentkező fejlesztési lehetőségek újból növelik az ipar és a könnyűipar közötti különbséget. 1975-höz képest 1977- ben a könnyűiparban 10,1 százalékos. az egész szocialista iparban 126 százalékos volt a termelékenység növekedése. Természetesen a munkatermelékenység növelé- sének a beruházások mellett több más hatékony eszköze is volt. Például a textil-, a textilruházati és a cipőiparban végrehajtott üzem- és munkaszervezések.
A könnyűipar munkatermelékenységi színvonalának és a növekedés ütemének mérlegelésénél figyelembe kell venni, hogy 1979-ben az 522 gazdálkodó egység közül mintegy 364 szövetkezet. Ezek a könnyűiparban dolgozók 32 százalékának fog- lalkoztatásával az össztermelés nem egészen 17 százalékát adták. (A szövetkezeti szektornak három szakágazatban van jelentős szerepe: a textilruházati (konfek—
ció-) ipar dolgozóinak 45 százalékát foglalkoztatva a termelés 38 százalékát adja, a cipőipar 38 százaléknyi dolgozójával 31 százaléknyi termelést od, míg a bútor—
ipar a dolgozók 37 százalékának foglalkoztatásával 28 százaléknyi termelést pro- dukál. Ennél is jelentősebb súlyt képviselnek a szövetkezetek az egyébként volu-
572 DR. BAKOS ZSIGMOND
menben nem nagy kézmű— és háziiparban, ahol is 80 százalékot tesz ki a szövet- kezeti dolgozók aránya, és, ők adják a szakágazat termelésének 69 százalékát. Az is ismert tény viszont, hogy az említett módon mért alacsonyabb szövetkezeti termelé—
kenység több szakágazatban a hazai és külső piaci igényekhez jobban igazodó.
kisebb szériákat, nagyobb választékot. a divatmozgás gyorsabb követését és néhol alacsonyabb költségráfordítást is jelent.)
A könnyűipar fejlődésének, helyzetének megítéléséhez számba kell venni a fel—
adatok megoldásához rendelkezésre álló munkaerőt. szellemi kapacitást. A tend—
denciák alapjában ismertek. A negyedik ötéves tervet megelőző tíz év alatt a köny—
nyűipar körülbelül 26—28 százalékkal növelte összlétszámát. Ugyanakkor a negye—
dik ötéves terv időszakában a munkatermelékenység növelése. melyre a műszaki fejlesztés lehetőséget nyújtott, a létszám szelektív csökkentése mellett történt. Öt
év alatt a textiliparon belül a kötszövőipar közel 13 százalékkal növelte létszámát.
a pomutipar viszont elvesztette foglalkoztatottjainak 12,5 százalékát. A ruházati ipar közel 2 százalékkal kisebb létszámmal dolgozott a tervidőszak végén.
A feladatok megoldására rendelkezésre álló munkaerő mennyiségének és mi- nőségének megítéléséhez számításba kell venni, hogy a könnyűiparban az 1970- es években a munkásvándorlás az ipari átlagnak nagyjából a kétszerese volt. és általában 25—30 százalékot is elért. Évente több mint 100000 új dolgozót, nagy- részt a mezőgazdaságból vagy a háztartásból kikerülő nőt kellett az ipari munká- hoz hozzászoktatni. S mivel a könnyűiparban dolgozók több mint kétharmada nő, és 1979 végén 36.3 százalékuk 30 év alatti volt. a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők aránya is igen magas. a negyedik ötéves terv végén megközelítette az 50000 főt, és jelenleg is közel 45000. A főváros könnyűipari üzemeiben dolgozók negyed—
része. vidéki nagyvárosainkban dolgozók közel 50 százaléka bejáró munkás.
A munkaerő összetételére jellemző. hogy a munkások 519 százaléka betaní—
tott, illetve segédmunkás. és 17 százalékuk általános iskolai végzettséggel sem ren- delkezik. (Ezeknek körülbelül kétharmada nő és 15 százaléka 30 év alatti.) A 31
könnyűipari szakmában évente 8—9000 szakmunkástanuló végez.
A dolgozók 6—8 százaléka végzett középiskolát. ez az arány évről évre nő.
A közelmúltban végzett vizsgálatok szerint az ipari termelésben dolgozóknak közel 7 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Az egyetemi, főiskolai vég- zettséggel rendelkezők aránya a könnyűiparban nem éri el a 2 százalékot. (Az erőteljes mozgás miatt az évente 200—220 új, hazai főiskolát. egyetemet végzettel és a 40 külföldi ösztöndíjassal csak igen hosszú idő után biztosítható jobb arány.) A hiányos szellemi háttérre utal, hogy az ipari kutatóhelyeken dolgozóknak mindössze 4.4 százaléka található a könnyűiparban. A kutatásfejlesztési ráfordítá-
soknak pedig csupán 4 százaléka jut az ágazatnak. Ha a kutatóhelyeken dolgozó—
kat az aktív keresők százalékában adjuk meg, akkor az ipar 217 százalékos ará- nyával szemben a könnyűiparban ez a mutató mindössze 036 százalék. A kutatás—
fejlesztési ráfordítások aránya az értékesítéshez viszonyítva az iparban 1.26 száza- lék. a könnyűiparban mindössze 029 százalék. Ez bármilyen nemzetközi összeha-
sonlításban rendkívül alacsonynak tekinthető.
A KÖNNYÚlPAR FEJLÖDÉSÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE
A továbbiakban a könnyűipar fejlődésének azokkal a problémáival foglalko- zom. amelyek a lakosság ellátásával, a külkereskedelmi forgalom növelésével és az ezeket is befolyásoló mennyiségi szemlélettel. valamint a termelés és az export
gazdaságosságával szorosan összefüggnek.
A MAGYAR KUNNYÚIPAR 573
Az ún. ellátási felelősség
A lakosság számára a ruházati termékek több mint 80 százalékát a könnyű- ipar biztosítja. Egyéb könnyűipari alágazatok, mint a papir-, nyomda- és bútoripar ennél is nagyobb mértékben fedezik a hazai igényeket. Ez a gazdaságunk mai szín- vonala alapján egyébként minden tekintetben természetesnek tűnő helyzet az el- múlt évtizedekben erőteljesen korlátozta a könnyűipar legkülönbözőbb területein a struktúrafejlesztési, hatékonyságnövelési elképzeléseket. Árrendszerünk sajátossá- gai, az életszínvonal területén elért vívmányok védelme, igen hosszú ideig rend—
kívül kismértékű mozgáslehetőséget biztosítottak ahhoz, hogy a termelés fejleszté- sének, az importnak és a hazai nyersanyagoknak növekvő költsége a belső piacon az árakban érvényesülhessenek.
Az így jelentkező feszültségeket ún. pénzügyi hidakkal, adózási és preferenciá- lis eszközökkel lényegében folyamatosan feloldottuk. Az adott körülmények között az állami támogatás különböző módozatait a vállalatok működőképességének bizto- tositása érdekében feltétlenül alkalmazni kellett. Mindezek alapján egyértelműen ki kellett mondani, hogy a könnyűipar az általa termelt cikkekből köteles ellátni a hazai lakosságot a jelentkező igények változásának figyelembevételével is. A fel- tételeket még bonyolultabbá tette az a körülmény, hogy kifejezetten szociálpoliti- kai megfontolásokból a csecsemő- és gyermekruházati cikkeket és bútorokat az át—
lagosnál is nagyobb mértékű dotációval tartottuk alacsony árszinten.
A vállalati középtávú és éves tervek kialakítása során a különböző fejlesztések elhatározásakor a gazdaságosság, hatékonyság növelésének követelménye mellett az ágazatnak a lakosság ellátása terén viselt felelősségét messzemenően figyelem—
be kellett venni. Nyilvánvaló, hogy az adott ár- és szabályozórendszer mellett a vállalatok — különösen kisebb-nagyobb nehézségek fellépésekor — kevesebb figyel—
met fordítottak azoknak a belső tartalékok feltárásával történő leküzdésére. Sokkal inkább központi források megszerzésére törekedtek. (Ugyanakkor igaz az is, hogy egy sor olyan példát is tudunk, amikor a vállalati munka sokrétűen és eredménye—
sen volt képes a népgazdasági érdekekkel összhangban megvalósítani a fejleszté- seket, megoldani a termelés és gazdálkodás feladatait.)
Az elmúlt években történtek kísérletek arra. hogy alacsony értékű, nélkülöz- hetetlen hazai, különösen gyermekruházati termékeket szocialista vagy fejlődő or—
szágokból származó behozatallal pótoljuk. Ily módon az előállításukhoz lekötött, nagyrészt korszerű termelőkapacitásokon többszörös értéket képviselő, a legigénye—
sebb tőkés piacokon is jól értékesíthető termékeket lehetett volna előállítani. A beszerzés kereskedelmi lehetőségei általában fennálltak. Ugyanakkor kiderült. hogy az adott árrendszer mellett a termékek hazai értékesítése két-, két és félszer ma—
gasabb fogyasztói áron történhetett volna. Ez a hazai szociálpolitikai elképzelések- kel viszont nem fért össze. lgy maradt az eredeti megoldás, vagyis az ellátási fe—
lelősség. amely sok területen, a vállalatoknál nagymértékben akadályozta, eseten- ként lehetetlenné tette az ésszerű termékváltást.
A szocialista külkapcsolatok néhány kérdése
A magyar könnyűipari termékek exportjának körülbelül fele a szocialista orszá—
gokba, ennek döntő része — több mint 80 százaléka - a Szovjetunióba kerül. Fon—
tos könnyűipari nyersanyagaink (például a pamut, cellulóz, papír) meghatározó részét viszont a Szovjetunióból szerezzük be. Ezek a körülmények -— figyelemmel a KGST—ben kialakult árrendszerre és a partnerországok ár— és szabályozórendsze—
rében levő sajátosságokra — jelentős befolyást gyakorolnak nemcsak a kereskedel—
574 DR. BAKOS ZSIGMOND
mi kapcsolatokra, hanem a gazdaság fejlesztésére, a termékszerkezet kialakulásá- ra is.
Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az ország számára a stabil, nagytömegű ter- méket befogadni kész piac, amely szigorú tervgazdálkodási keretek között létezik, nagy termelési biztonságot jelent. A termékek nagy sorozatai. az adott minőségi igények a fejlődés sajátos periódusát élő ipar számára konkrét előnyökkel jár.
Véleményem szerint a könnyűipar alágazatai az elmúlt évtizedekben egészében véve jól éltek ezekkel az előnyökkel, és hatásukat az iparfejlesztés, a termelés, a gazdálkodás területén kellőképpen hasznosították. A hatvanas években nem egy könnyűipari alágazat dinamikus fejlesztése kifejezetten a szocialista országok je—
lentkező igényeinek kielégítését szolgálta. Külön említést érdemel, hogy például a magyar papíripar nyersanyagellátása és termékszakosítása a magyar-szovjet koo- perációs együttműködések következtében hosszú távon is jelentős gazdasági biz—
tonsághoz jutott.
Legalább ugyanennyire nyilvánvaló. hogy hosszú időn keresztül a szocialista piacokon jelentkező mérsékeltebb, szerényebb választék-. divat-, sőt minőségi igé- nyek és értelemszerűen az ehhez kapcsolódó úrak. sajátosan befolyásolták az ága- zat'fejlődését. de a vállalatok felfogását is. munkájuk, termelésük irányítását. a ve—
lük szemben támasztott követelményeket.
Ez azt jelentette. hogy hosszú éveken vagy évtizedeken keresztül nem túl ma- gas színvonalú termékeket is viszonylag könnyen tudtunk elhelyezni elfogadható árszínvonalon a szocialista országokban. A körülmények azonban mintegy egy év—
tizede jelentősen megváltoztak. de a vállalati, helyenként a külkereskedelmi fel- fogásban is még fellelhetők az ezzel kapcsolatos, hibás maradványok.
A hetvenes évek közepén a világgazdaságban végbement változások következ—
ményeképpen a kereskedelmi kapcsolatokban hazánkhoz hasonlóan valamennyi szocialista országban a korábbinál lényegesen magasabb minőségi, választék- és -— hozzátehetjük —— többségében divatigények jelentkeztek. Az árakkal kapcsolatos megállapodások ugyanakkor az egész áruforgalomra vonatkozóan kiegyenlített, kiegyensúlyozott rendszert érvényesítettek. Ezek azonban az egyes ágazatok ter- mékeire nem teljesen azonos következményekkel jártak. Nevezetesen, amíg az or- szág a behozott nyersanyagok tekintetében némileg előnyös helyzethez jutott, addig a kiszállított fogyasztási cikkek esetében a teljesen egyértelműen azonos elbírálás következtében a vállalatok gazdálkodásában jelentkező költségtöbbletek csak rész—
ben és több szakaszban kerülhettek érvényesítésre. Néhány termék tekintetében to—
vább bonyolította a helyzetet az a körülmény, hogy sajátos szokásak, ragaszkodás bizonyos árukhoz lassította a lépéstartást a divattal, és akadályozta, hogy azonos termékcsoporttal elégíthessük ki a partnerországok és a hazai fogyasztók igényeit.
Mindezek megállapítása mellet" hangsúlyoznunk kell, hogy azokon a területe-
ken, ahol a külkereskedelmi válla'otok az iparvállalatokkal közösen kellő figyemet
fordítottak a vevők igényeinek ésszerű, a termelés szempontjait is figyelembe vevő gazdaságos irányokba történő befolyásolására. ott igen jó; eredményeket sikerült elérni. Kiderült, hogy az ún. konzervativizmust szép, színvonalas, a divatot követő termékekkel viszonylag nem is nagyon nehezen át lehetett törni. Ezekben az ese-tekben kellő felkészültség mellett a könnyűipari vállalatok jelentős áremelést is
el tudtak érni.
A könnyűipar népgazdasági érdekeket nagymértékben szolgáló szocialista kül—
kereskedelmi kapcsolatai, exporttevékenysége -— az ésszerűség határain belül — jelentős mértékben javíthatók. Ehhez természetesen szükséges annak felismerése, hogy a szocialista országokkal folytatott külkereskedelem is valóságos, Sokrétű piaci
A MAGYAR KUNYYÚIPAR 575
tevékenységet igényel. Nem nélkülözhetjük a partnerország vevői igényváltozásai- nak ismeretét. sőt ahol arra mód van. ésszerű befolyásolását sem. A nemzetközi kap—
csolatok révén a vállalati gazdálkodásban átmenetileg jelentkező feszültségeket — szintén átmenetileg — áiiami eszközökkel ki lehet és ki kell egyenlíteni. A vállalati tevékenység középpontjába azonban azt kell állítanunk, hogy a fent említett mód- szerek segítségével használjuk ki a termelés és az exportgazdaságosság növelésé- nek valamennyi lehetőségét. Az utóbbi években elért eredmények azt mutatják, hogy e területeken még jelentős tartalékokkal rendelkezünk.
A mennyiségi szemléletről
A könnyűiparban lezajlott, illetve folyamatban levő rekonstrukciós fejlesztések utólagos ,.értékelésekor" gyakran találkozunk azzal a megállapítással. hogy a fej—
lesztések fő hibái az iparvezetésnek és a vállalatoknak a mennyiség minden áron való növelésére irányuló törekvéseiben gyökereznek, ugyanakkor kevés figyelmet fordítottak a minőség, a választék. a divatosság és egyben a gazdaságosság kö- vetelményeinek eredményesebb kielégítésére.
Ezzel a megállapítással könnyű vitatkozni. Elég csak felhívni a figyelmet a hi- telek és állami támogatások odaítélésével kapcsolatos — már említett —— gyakor—
latra.
Nem vitás. hogy a pénzügyi eszközök odaítélésekor szinte mindenütt találkoz—
hatunk a választék és a minőség növelésével összefüggő követelményekkel. Ugyan—
akkor a negyedik ötéves terv, de még az ötödik ötéves terv első éveiben is szinte valamennyi hitelszerződés körül kialakult vita lényeges eleme volt. hogy a fejlesz- tési források rendelkezésre bocsátását az adott vállalat termelésének elég konkré- tan körülírt növeléséhez kötötték. A hitelszerződés legtöbb esetben csak akkor jö- hetett létre, ha a vállalat — és értelemszerűen az iparvezetés — garantálta vala- mely szövet—, lábbeli—. kötöttáru-mennyiség tonnában, kilométerben, millió mé- terben, párban, illetve darabszámban meghatározott növelését. Különösen a ne- gyedik ötéves terv idején sok hitelszerződést többször is át kellett dolgozni azért, hogy a mennyiségi igényeknek is eleget tegyen. Természetesen ezek a mennyiségi igények legtöbb esetben a valóságos szükségletek mellett azzal függtek össze, hogy a gazdálkodás ,.bázis"-rendszere mellett a pénzügyi eredményt alapvetően meny—
nyiségi növeléssel lehetett biztosítani.
Ha a már említett létszámhelyzet alakulását figyelembe vesszük. a könnyűipari rekonstrukciókat aligha lehet az extenzív fejlesztési kategóriába sorolni. Az telje—
sen érthető, hogy szükség volt a termelés meghatározott mértékű növelésére. Vég- eredményben a kérdés ma úgy vetődik fel, hogy vajon a könnyűipar különböző ága—
zatai. vállalatai miért nem voltak képesek a termelés jelentős mennyiségi növelé—
sével, a jelentősen csökkenő létszámot pótolni kívánó sok ezer gép beállításával egyidőben az elértnél lényegesen nagyobb választékú. jobb minőségű és divato-
sabb termékek gazdaságos előállítására?
Meg kell állapítani, hogy ha valaki a hazai ruházati, bútor-, papír-, nyomda- ipari termékek választékát akárcsak a néhány évvel ezelőtti színvonalhoz hason—
lítja is. nem kell különösebben bizonyítani a fejlődés rendkívüli mértékét. Más kér—
dés viszont az. hogy a hazai igények — az életszínvonal gyors ütemű változása. a személyi jövedelmek felhasználásának sajátos szerkezeti átalakulása következté- ben -— lényegesen meghaladták, és ma is meghaladják a kínálat színvonalát. Reá- lis elemzéssel azonban mindenképpen eljutunk oda, hogy anyagi. szellemi erőfor- rásaink figyelembevételével a könnyűipar ennél lényegesen többet nem érhetett el.
576 DR. BAKOS ZSIGMOND
Ezt nagymértékben befolyásolta az adott ár- és szabályozórendszer és a vállalatok kollektív és egyéni érdekeltsége, bér— és jövedelemrendszere, a munka szervezett- sége, a vezetés színvonala.
E téma tárgyalásakor azt is alá kell húzni. hogy a negyedik ötéves terv indu—
lásától kezdve nem egy könnyűipari alágazat, szakágazat erőteljesen törekedett a korszerű termékcsoportok termelésének gyorsabb ütemű növelésére. Ezt mutatja a ruházati iparon kívüli területek átlagon felüli növekedési üteme. Miközben a ru—
házati iparra általában a stagnálás, sőt helyenként a visszaesés volt jellemző. a perspektivikusan is nagy fogyasztói igényeket kielégítő kötő-hurkolóipar, gyapjú- ipar, selyemipar, rövidáruipar és bőrfeldolgozó ipar egyes területei átlagon felül
növelték termelésüket. amit a fejlesztések is megalapozták.
A kérdés helyes megítéléséhez azt is számításba kell vennünk, hogy a legme—
részebb elemzések figyelembevételével is az ún. divatcikkeket a fogyasztók, a la- kosság maximum 10 százaléka keresi. Ennél lényegesen nagyobb azok aránya akik ezek közelében helyezkednek el, és félév, egy év távlattal megkísérlik követni a di- vatot. amennyire ahhoz anyagi eszközeik rendelkezésre állnak. Ugyanakkor arra is figyelnünk kell, hogy nagy tömegek —- a lakosság. illetve a vásárlók megközelítően kétharmada — természetesen szép, jó minőségű, ízléses, de nem elsősorban a leg- újabb divatot képviselő termékek iránt érdeklődik, nem azokat keresi. Ha számításba vesszük, hogy Magyarországon ma már a lakosságnak több mint egyötöde túl van a' nyugdíjkorhatáron, s jövedelme szerényebb, alapvető feladatnak tekinthető ki- egyensúlyozott ellátásuk jóminőségű, általában tartósabb használatra szánt termé-
kekkel.
A változások mellett, ha a mennyiségi növekedés mérséklődik is, az alapvető tendenciák a fogyasztói körben valószínűleg megmaradnak.
Fentiek. ha csak vázlatosan is, arra utalnak, hogy az iparirányításban és a vál—
lalati vezetésben is időnként igen feszített mennyiségi feladatok megoldása mellett erőteljes törekvést tapasztalhatunk a minőség javítására, a választék bővítésére és az egész tevékenység gazdaságos megvalósítására. Az új ár— és szabályozórendszer már a kezdeti időszakban — jól érezhetően -— a figyelem és a tevékenység előte- rébe helyezte a munka hatékonyságának növelését.
A termelés és az export gazdaságossága
A népgazdaság egyéb területeihez hasonlóan a könnyűiparban is az utolsó két, két és félévben bontakoztak ki erőteljesebben a termelés és az export gazda—
ságosságónak javítására irányuló erőfeszítések. Az éves tervek készítésekor és a termelés—gazdálkodás egész ideje alatt is mélyebb elemzésre kerültek a termelés
különböző tényezői.
A vállalatok nagyobbik része behatóan vizsgálta annak lehetőségét, hogy a ter- melésben, de különösen az exportban milyen eszközökkel biztosíthatná a nagyobb eredményeket. Jobban előtérbe kerültek az eszközök kihasználásának, a termékösz—
szetétel alakulásának, a piaci helyzet befolyásolásának körülményei, feltételei. A legutóbbi másfél, két esztendő alatt a gazdálkodás általános feltételének szigorítá—
sa legtöbb területen kedvezően hatott a munkára.
Már a tervek összeállításakor a legtöbb exportáló vállalat arra törekedett, hogy azokat a termékeket elhagyja, a lehetőség szerint kicserélje, amelyekkel nem tudott olyan árakat elérni, melyek a költségek fedezetét biztosították. E munka eredmé—
nyességére utal, hogy a viszonylag nagymértékű termékváltás nem járt az export csökkenésével. Ellenkezőleg, több területen sikerült ilyen feltételek mellett is az ex-
A MAGYAR KONNYUiPAR
577
port növelését a tervnek megfelelően biztosítani. A nem szocialista irányú kivitel termék— és piacváltásainak eredményeképpen 1979-ben és 1980—ban átlagosan 12—
16 százalékos exporthatékonysági javulást sikerült elérni. Nem kevés olyan könnyű- ipari, ruházati ipari vállalat van, amely egyetlen esztendő alatt 8—12 forinttal volt képes dollárkítermelési mutatóját javítani. lgy a kitermelési szint több iparágban el- érte, egyes termékeknél meghaladta az ipari átlagot, és a népgazdasági követel- mények szintjére került.
A legjelentősebb eredményeket e tekintetben a piacigények jobb felderítésé- vel és a kielégítésükre törekvő gyártmányfejlesztéssel, termékváltással. pontosabb szállítással. a korábbinál magasabb minőségi színvonallal sikerült elérni. Mindezek értékét növeli, hogy a legutóbbi időben a könnyűipari, ruházati ipari termékek iránti érdeklődés legtöbb fejlett ország piacán mérséklődött.
A piaci pozíciók megtartásához, a további előrehaladáshoz az eddiginél is több. hosszabb távra megalapozott, szervezett munkára van szükség. A nyersanya- gok árának változása, a konjunktúra erőteljes ingadozása a piaci munka színvo- nalán túl a vállalatok figyelmét elsősorban a költségek alaposabb vizsgálatára irányítja.
Napjainkban egyre több vállalat mind behatóbban vizsgálja az igénybe vett eszközök nagyságát, az anyag—, a munkaerő- és a rezsiköltségek alakulásának oka—
it. A vállalatok konkrét intézkedéseket tesznek ezek ésszerű szintre való csökken- tésére. Jelentős eredmény volt például az elmúlt évben, hogy a vállalatok — nem utolsósorban a szigorú importgazdálkodás hatására is —- készleteiket erőteljesen csökkentették, s elfogadható szintre hozták. Ezzel párhuzamosan növelték export—
termékeik mennyiségét. (Igaz, hogy helyenként a készletek mennyisége elérte azt a bizonyos kritikus szintet, amely alá nem lehet már csökkenteni. de ezzel egyidő-
ben a vállalatok készletgazdálkodásában kedvező változás történt.)
Az új ár- és szabályozórendszer első tapasztalatai —- az irányítás várakozásá- nak megfelelően — azt mutatják, hogy az exportgazdaságosságban és ezen keresz—
tül a teljes tevékenységben a jelentősen megnőtt vállalati érdekeltség biztató ered- ményeket hozott. Várható, hogy ez a hatás a későbbiek során a vállalati vezetői te- vékenységet magas színvonalon tartja, a termelést. gazdálkodást eredményessé teszi. Várakozásainkat alátámasztja az is, hogy az új árrendszer, a pénzügyi és egyéb szabályozók működés közbeni alaposabb ismerete feltétlenül fokozza a vál-
lalati aktivitást, a lehetőségek kihasználására irányuló törekvéseket.
*
A magyar könnyűipar évtizedeken keresztül, változó feltételek mellett képes volt feladatait eredményesen megoldani. Gazdaságunk a sok tekintetben teljesen új feltételek között is rendelkezik mindazokkal a képességekkel, amelyek a szüntelen megújuláshoz szükségesek. Folyamatosan növeli rugalmasságát, technikailag, szel—
lemileg és — mindenütt, ahol arra szükség van — szervezetileg is végrehajtja azo- kat a változtatásokat, amelyekkel hozzájárulhat a lakosság ellátásának megfelelő színvonalon történő biztosításához, a termelés és az exporthatékonyság folyamatos
növeléséhez.
PE3l-OME
Aarop paCCManMBaeT passmrue BeHrepcxoü nerKoü F'IpOMbILIJneHHOCTH BnocneAHee Aecsmneme. AHaJ'IHSpreT MeCTO nerxoü npOMblLUneHHOCTH 3 Haponnom xossicree, us—
MeHeHme ee nonomeum B caeTe MemAYHapOAHOFO cpaaHeHus. Hanaraer BosnaraeMbie Ha
? Statisztikai Szemle
578 DR. BAKOS: A MAGYAR KÚNNYÚlPAR
nerxyro npOMblLLmEHHOCTb HapoAHoxossücrsem—me saga—m " ycum—m, npunaraemme OT- pacnsio s mirepecax ux acprpewmauoro ocymecranenus.
OCTauaanusaeTca Ha npoaopmmoü : nerxoü npommmneunocm pewoncrpyxum, ee pe- symnaTax " Henocramax. anBoAHT AOCTHI'HYTbIe : oónacm nponsaoncma u nponzaogn—
TeanOCTH rpyga peaynbraru, nonaasiaae-r nonomeuue : oőnacm oőecneueunocm paőo- Mei—i cunoü.
B nanbueűmem aarop 36HHMae1'CH Hexoropsmu AMCKYCCHOHHNMH aonpocamu nano—
meuus u paasumn nerxoü npommmneHHocm, : TOM uncne Tax HaabisaeMoü otaefcvaeu—
HOCTHO sa cHaómeHue, couuanucmuecmmn suemneaxonommecxumu cassamn, Kenu—lea- BeHHblM nOAXOAOM, a Takme acpcpeK-manocruo nponasoAcTaa " axcnopra.
Haxoueu npwaoAm' Hexoropme peaynbrarbi soaneücmnn CHCTeMbl u.eH u perynupo- Banan, BaeAeHHoü :; Kouue 1970—blx roncs.
SUMMARY
The study deals with the development of light industry in Hungary in the last decade.
lt analyses the place of light industry in the national economy. the changes in its conditions in international comparison. The economic tasks incumbent on light industry and its efforts to their effective realization are discussed.
The author discusses the reconstruction in the light industry. its results and deficiencies.
He shows the results achieved in production and productivity as well as the changes in labour conditions.
ln the subseauent part the author deals with some disputed auestions of the conditions and development of light industry. for instance with the so-called supply responsibility. socialist foreign trade relations, the auantitative aspects and the economic efficiency of production and exports.
Finally. the study shows certain results of the price- and control system introduced in the late 1970's.
