STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
KULFÓLDI STATISZTIKAI IRODALOM'
A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA
URI. N. D.:
A BERUHÁZÁSI FUGGVENY STABILITÁSA . (On the stability of the investment function.) —- Applied Economics. 1982. 2. sz. 125—4138. p.
Köztudomású tény a beruházások akcele—
rétor-szerepe, általában a gazdasági tevé—
kenységre gyakorolt élénkítő hatása. Ezért érthető. hogy a beruházások. a beruházáso- kat meghatározó tényezők. illetve a beruhá—
zási magatartás mind az elméleti jellegű, mind a gazdaságpolitikai orientációjú tanul- mányoknak egyik központi fontosságú kérdé- se. Korábban gyakran vitatott probléma volt, hogy mennyiben motiválja a beruházási te- vékenységet a várható nyereség. Hasonló- képpen vizsgálatok tárgyai voltak a kamat- láb és a beruházások, valamint az árak és a beruházások közötti összefüggések. Újab—
ban gyakran tárgyalt kérdés, hogy az ener- giahelyzet (az energiaárak) mennyiben be- folyásolja a beruházások alakulását.
Ezzel igen közeli kapcsolatban álló kérdés a beruházási függvény stabilitása. (A stabi- litás itt egyszerűen a magyarázó változók be- csült paramétereinek hosszabb időtávon be- lüli állandóságát jelenti.) Az állandóság va—
Iójában ritka eset. mert a priori nem képzel—
hető el, hogy a világgazdasági környezet az utóbbi évtizedekben ne változott volna lénye—
gesen úgy, hogy a változások hatása a függ- vény paramétereiben ne tükröződjék. Ha pe- dig az energiahelyzetnek —— legalábbis az árrobbanás óta — van valami hatása a be—
ruházásokra. akkor a beruházási függvény stabilitása valóban közelebbi vizsgálatra szo- rul. A tanulmány a beruházási függvény 1950—1976. évi stabilitását vizsgálja az Egye—
sült Államokban.
Megfelelő teszt—eljárás alkalmazására an- nál inkább szükség van, mert az eddigi tesz-
tek bizonyos a priori ismeretet kívántak ab- ban a vonatkozásban, hogy a becsült para- méter stabilitásában mikor történt változás.
Ez a tanulmány olyan statisztikai próbát al—
kalmazott, amely ebben a tekintetben sem—
milyen előzetes információt nem kiván meg.
A beruházási függvényben hagyományos feltevés szerint a nyereségmaximum-érdekelt- ség jut kifejezésre. A vizsgálat nehézségét fokozza, hogy sem a beruházás megtérülési határhányada, sem a tőke határköltsége nem közvetlenül megfigyelhető változó. Az ener—
gia és a beruházások kapcsolatának vizsgá- latakor mint további probléma merül fel, hogy a kétféle jelenség egymást kiegészítő vagy egymást helyettesítő ,.termékek"-e. A szerző méltán helyezkedik arra az álláspont—
ra. hogy a kérdést csak tapasztalati úton le- het eldönteni: ha a beruházás és az ener- giafelhasználás között mért regressziós ősz- szefüggés negatív, akkor a kapcsolat a komp—
lementaritás feltevését erősiti.
A szerző által vizsgált beruházási függvény (függő változó: a beruházások volumene) magyarázó változói: az output. az állóeszköz—
állomány. a nem állóeszköz jellegű tőke (tar—
tozások és követelések), az energiaár, a ka- matláb és az értékpapírok óra.
A beruházások stabilitását a szerző hánya- dos segitségével vizsgálja, amelyet Brown, Durbin és Evans alkalmaztak először regresz- sziós együtthatók állandóságának vizsgálatá- ra. A hányados számlálójában a beruházások egyéves. kétéves, hároméves stb. ex post elő- rejelzési hibáinak (az előrejelzett és a tény—
számok négyzetes eltéréseinek) összege sze—
repel. a nevezőben pedig az egész megfigye- lési időszakra számított négyzetes eltérés.
A következőkben a szerző az adatbázist mutatja be, majd a függvény becsült para- métereit közli. A beruházások stabilitását
* A Slatisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a ,,Statisztíkai Irodalmi Figyelő"-ben a külföldi statisztikai _könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli. '
. A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv— és folyóiratcikk- ismertetésekre tagolódik. (Ezeket * választja el egymástól.) Az ísmertetések szerzők. illetve ahol szerző nincs.
a címek betűrendjében következnek egymás után.
7 Statisztikai Szemle
210 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
grafikonon is bemutatja. A nemzetgazdasági szintű beruházási függvényen kívül a papír- ipari, a vegyipari, a textilipari és a gumiípari beruházási függvények stabilitását vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy az in—
stabilitás általában a sok energiát felhaszná-
ló ágazatoknál mutatkozott. Ez mindenkép- pen indokolja, hogy a beruházást alakító té- nyezők között az energiaváltozót figyelembe vegyék.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
GAZDASÁG STATlSZTl KA
Kle, V.:
A MEZÖGAZDASÁGI TERMÉKEK FELVÁSÁRLÁSI ARAi
(Zakupocsnüe cenü szel'szkohozjajsztvennoj pro- dukcii.) — Voproszü Ekonom'ikí. 19822 6. 'sz. 60—71. p;
Az élelmiszerprogram megvalósítása a gaz- dasági önelszámolás nem formális ésmara- déktalan érvényesülése nélkül elképzelhetet—
len. A mezőgazdasági termelés hatékonysá- gának növelését elősegítő intézkedéssorozat fontos tényezője a felvásárlási árak arányo- sítása. A felvásárlási árak színvonala — ösz- szefüggésben a vállalatok termelési ráfordí- tásaival — egyértelműen meghatározza az anyagi érdekeltséget. befolyásolja a vállalati jövedelmet. _A felvásárlási ármechanizmus mezőgazdasági termelést ösztönző funkciója az állam által egységesen megállapított ha—
tósági árak-és az azt kiegészítőifelárak rend-—
szerén keresztül érvényesül.: Különösen az utóbbi tényező megállapítása igényel a ter- melés fokozása érdekében nagy körültekin- tést. Az árkiegészítések részben a; termék mi- nőségéhez, részben a bázis- (előző) időszak átlagához képest elért többlettermé-k mennyi- nyiségéhez kötődnek. A termelői árszint e két tényező együttes hatásaként haladja meg a hatósági árakat. A kétféle ár közötti eltérés mértéke egyben a mezőgazdasági termelés, az adott mezőgazdasági termék ösztönzésé- nek erősségét is érzékelteti. Erre az eltérésre az időjárási körülmények és a gazdaságok termelési feltételei is hatással vannak.
A helyesen megválasztott felárrendszer ezenkívül a különböző termelési övezetekhez, többféle minőségi tényezőhöz, a termék át- adásának időpontjához (szezonalitásához) és más. a népgazdaság számára fontos szem- ponthoz is kapcsolódik.
A felvásárlási árakat az önköltség emelke—
dése miatt is rendezni kellett. Az önköltség 15 év alatt a kolhozokban 83, a szovhozok- ban 68 százalékkal nőtt. 1976—ban néhány százalékos termelőiár-rendezést hajtottak végre. 1979-ben ennél lényegesen magasabb volt az áremelés. Az állati termékek árszín—
vonalát 14—20 százalékkal, a zöldségféléket még nagyobb mértékben emelték. A két ár- emelés összesen évente 5.3 milliárd rubel többletbevételt jelentett a mezőgazdasági termelőknek. Ebből több mint 2 milliárd ru-
bel a tejtermékekre jutott.
A hatósági áremelések mértéke elmaradt az önköltség növekedésétől. A hetvenes évek- ben ezért a kolhozok jövedelmezősége 16. a szovhozoké 21 százalékponttal csökkent. Az állattenyésztés egyes ágazatai pedig veszte- ségesekké váltak. A termelők anyagi érde- keltsége gyengült, a termelés fokozása nem volt számukra előnyös.
Az anyagi érdekeltség javítására 1981 ja- nuárjában az, árkiegészítések jelentős — mintegy 50 százalékos —— emelésére került sor, amelynek 3,7 milliárd rubel volt az évi kihatása. A búza tonnánkénti ára például a rosztovi kerületben 30 százalékkal, 95 ru- belre, a rozsé 100 rubelre nőtt. A cukorrépa ára Ukrajnában átlagosan 9 százalékkal, 34 rubelre, az élő marháé (elsőosztályú hizott) Litvániában 5 százalékkal. 1546 rubelre emel- kedett.
A végrehajtott három termelői áremelés egyikét sem kísérte a fogyasztói árak emel-
kedése
Az árrendezésekből több mint 2 milliárd rubel a szövetséges köztársaságok hatásköré- ben történt. a veszteséges vagy alacsony jö- vedelmezőségű ágazatokban. Ennek több mint fele az állattenyésztést szolgálta.
Az SZKP 1982. májusi pléniumán 1983'. ja—
nuár 1—ével a vágóállat, a tej, a gabona, a cukorrépa, a burgonya és a zöldség több mint 16 milliárd rubelt kitevő áremeléséről hoztak határozatot. Ez az összeg minden ko- rábbit meghaladó mértékű termelői árrende- zést tesz lehetővé.
A szerző a termelői áremelés minimumát az önköltségét elérő árszínvonalban. maximu—
mát a fogyasztói ár szintjén határozza meg.
1976—1979-ben számításai szerint az árak 15 százalék nyereséget biztosítottak a termelők- nek. Túlzottnak tartja azokat a véleményeket, amelyek szerint a vállalatszerű gazdálkodás 40—44 százalék ráfordításarányos nyereséget indokol. Többek között azért is, mert az ál- lami költségvetésből hajtják végre a talajja- vításokat, az állattenyésztő telepek és a zöld—
ségtermelési létesítmények beruházását, a nö—
vénynemesítést, az új fajták előállítását. A felsoroltakon kívül is számos eszközzei segíti az állam a mezőgazdasági termelést. Éppen ezért a felvásárlási árak jövedelemtartalmá- nak mérlegelésekor ezeknek a ráfordítások—
nak az egészét olyan költségként kell figye—
