Bailar, B. A.: Az amerikai kormány szerepe a statisztikai módszertan fejlesztésében

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

KÚLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM*

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE És MÓDSZERTANA

BAILAR, B. A.:

AZ AMERIKAI KORMÁNY SZEREPE A STATISZTIKAI MÓDSZERTAN

FEJLESZTESÉBEN

(Contributíons to statistical mcthodology from the U.S.

Federal Government) — Survey Methodology. 1990. 1. sz.

51—61. p.

Az Egyesült Államok szövetségi kormánya

élen jár a cenzusok és reprezentativ statisztikai felvételek módszertani fejlesztésében. A szerző

az Egyesült Államok Összeírási Hivatala (Bu-

reau of the Census — BC) e területen végzett te- vékenységéről ad áttekintést.

A valószínűségi mintákat az 1940—es években kezdték alkalmazni. Bár a BC meglehetősen konzervatív beállítottságú hivatal volt, ezek a

módszerek gyorsan elterjedtek. Segítette a fej- lődést, hogy a vezetés felismerte a reprezentatív

módszerek előnyeit, a szakstatisztikusok pedig készségesen részt vettek a csapatmunkában, és

végül gyorsan kialakult a mintavételi statiszti- kus szakértők csapata.

1936—ban kezdődött a fejlesztés. Ekkor már használtak mintákat, ezek azonban nem voltak valószínűségi minták. 1937—ben a Kongresszus lehetővé tette a munkanélküliek önkéntes ala—

pon történő nyilvántartásba vételét. Jogosan feltételezték azonban, hogy ez a nyilvántartás torzitott, ezért a postai levélkézbesítők segítsé- gével bizonyos véletlenül kiválasztott körzetek—

ben minden családot kikérdeztek. E felmérés

segítségével ellenőrizni lehetett a munkanélkü-

liségre vonatkozó adatok pontosságát. Ez a

munka úttörő volt a nem válaszolás, a hánya-

dosbecslés és a gyors feldolgozási lehetőségek vizsgálata szempontjából is. Az eredmények iga—

zolták a véletlen minták alkalmazásának létjo- gosultságát, és egyben cáfolták azon korábbi vélekedéseket, miszerint a hivatal csak teljes körű felmérések alapján tud megbízható adatokat szolgáltatni, s ezzel tekintélyét fenntartani.

Nagyot lendített az 1940—es években a mód-

szertani fejlesztő munkán a munkaerő-felvéte-

(Labor Force Survey — LFS). Ennek ered-

ményeit felhasználva írta meg M. H. Hansen

és W. N. Hurwítz hires cikkét: On The Theory

of Sampling from Finite Population (A vé—

ges sokaságból történő mintavétel elméletéről), amely az Annals of Mathematical Statístics c.

folyóiratban jelent meg 1943-ban.

Az LFS módszertani fejlesztése folyamatosan

történt. Ennek keretében használták először a kombinált becsléseket. Az LFS—ből alakult ki a Folyamatos Lakossági Felvétel (Current

Population Survey — CPS), ami világszerte pél—

da a munkaerőt vizsgáló felvételek számára.

A gazdasági tevékenységet folytató szerveze-

tek megfigyelése új problémákat vetett fel. Ezek

közül a legfontosabb, hogy ezek a sokaságok

nagyon egyenetlenek, ferdék voltak. Igy alakult

ki a nagysággal arányos mintavételi módszer.

Ugyanakkor ezek a sokaságok gyorsan változ—

tak: bizonyos egységek megszűntek, újak ala-

kultak. E tekintetben a havi kiskereskedelmi bolti megfigyelések számítanak iskolapéldának.

Az 1950-es évek elején már intenzíven foglal- koztak a BC—ben a mérési és egyéb olyan hiba-

források felderítésével, amelyekkel a mintavé- teli hibán túl is számolni kellett. Hamarosan

felismerték, hogy a nem mintavételi hibával is

fontos foglalkozni, mert az igen jelentős, a min- tavételi hibát is meghaladó lehet.

A válaszokban, beleértve azok kódolását és rögzítését, ugyancsak lehetnek számottevő vé—

letlen hibák. De vannak ún. korrelált hibák, amelyek viselkedése bizonyos modellt követ, ezért valójában egy szisztematikus torzításról van szó. Itt kell említést tenni a lefedés hiányos- ságaiból adódó hibákról is.

A nem mintavételi hiba kiküszöbölése vagy

csökkentése különböző módszereket igényel.

Nem biztos, hogy az a járható út, miszerint a

* A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a ,,Stntisztikai Irodalmi Figyelő"—ben a külföldi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.

_ A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk-ismertetésekre tago- lódik. (Ezeket * választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők, illetve ahol szerző nincs, a címek betűrendjében következ- nek egymás után.

(2)

494 munkát végzők igyekeznek feladatukat egyre jobban ellátni. Lehet, hogy többet segít, ha egy idő elteltével újból megkérdeznek bizonyos dol- gokat, ismételten felkeresnek kiválasztott cí—

meket.

Az idősorok időszakos kiigazítása meglehe- tősen számításigényes feladat. A számítógépek

és programok fejlődésével azonban ez a feladat

ma már gyorsan megoldható. Manapság több

ezer idősor rendszeres időszakos kiigazítására kerül sor, nem egy esetben bonyolult modellek felhasználásával. A kérdés inkább az, hogy mely

idősorokat és milyen módszerekkel kell kiigazí—

tani. Ezért az érdekelt szakemberek rendszere-

sen tanácskoznak annak érdekében, hogy nyo- mon kövessék a változásokat és mindig a leg- jobb megoldásokat válasszák.

A különböző felvételek során begyűjtött ele-

mi adatokat a BC bizalmasan kezeli, s mindent

megtesz azért, hogy egyedileg azonosítható adatok még véletlenül se kerüljenek közlésre.

A problémának a nagyon kis elemszámú rész- sokaságoknál van jelentősége. Ezért csak olyan cellák adatait szabad közölni, amelyeknél az esetek száma az egyedenként meghatározott küszöbértéket meghaladja.

A közlések ,,ellenőrzésének", szabályozásá—

nak három módja van: egyáltalán nem közöl- nek adatot, a cellákat módosítják, illetve csak határok között adják meg az értékeket. Minden

statisztikai hivatal foglalkozik valamilyen mó- don ezzel a problémával már csak azért is, mert mikroadatok iránt nagy a kereslet.

A szerző szerint a vázolt területek mellett a közeljövőben a módszertani fejlesztés előterébe

a kisterületi becslések, valamint az editálás és

imputálás modelljei fognak kerülni.

A tanulmányhoz a kanadai G. J. Brackstone

tett kiegészítő megjegyzéseket. Hangsúlyozza, hogy a tárgyalt problémák megoldása az egész

statisztikai módszertan fejlődése szempontjából

fontos. A feladatok mögött valós problémák

STATI SZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

álltak, s a megoldásnak (reprezentatív megfi—

gyelések) mind anyagilag, mind időigényesség szempontjából elfogadhatónak kellett lennie.

De ezen túlmenően is, az elméleti eredmények

hatással voltak a statisztika tudományára, az

egyetemi oktatásra stb.

A BC tapasztalatai, eredményei befolyást

gyakoroltak más országok hivatalos statiszti-

kai tevékenységére és a nemzetközi statisztikai szervezetekre. Ezt a tudást és tapasztalatot a kormányzaton kívüli tevékenység során is gyorsan hasznosították, az a mindennapos gyakor- lat szerves részévé vált. Ez különösképpen a va—

lószínűségi minták, valamint a statisztikai adat- közlések elméletére vonatkozik. Az idősorok elmélete felkeltette a statisztikusok figyelmét.

Végül néhány további kutatási téma, amelyek

teret kapnak a Kanadai Statisztikai Hivatal te—

vékenységében, és szélesebb figyelemre tarthat- nak számot:

— a komplex felvételekből származó adatok elemzése,

— a rekordok összekapcsolása,

— az editálás és az imputáció, - a kisterületi becslések,

— az adminisztratív adatok statisztikai hasznositása.

A jövőben kétségtelenül nagy szerepe lesz a

modelleknek a rendelkezésre álló statisztikák

még gyakoribb hasznosításában, ami egyben

a statisztikai felvételek egyre nővekvő költsé-

geit is csökkentheti valamelyest. Igy például to- vább kell folytatni az idősorok időszakos kiiga—

zításának fejlesztésére irányuló törekvéseket;

a válaszadásihiba csökkentése érdekében akog—

nitiv módszerek fejlesztését a gyakorlati pszi-

chológia segítségével; törekedni kell integrált statisztikai rendszerek kialakítására, amelyek-

ben a modellek jól kombinálhatók a gazdasági és társadalmi adatbázisokkal, és egyben jól szi-

mulálható a különböző társadalom- és gazda- ságpolitikai intézkedések hatása.

(Ism.: Marton Ádám)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

CRAMER, U.:

A MUNKAERÖPIACI STATISZTIKA FOGALMl PROBLÉMA]

(Konzeptionelle Problema der Arbeítsstatistik aus der Sicht der Arbeitsmarktforschung.) —- Allgemeines Statisti—

sches Archiv. 1990. 1. sz. 1—18. p.

A munkaerőpiaci statisztika három alapka—

tegóriáját az utóbbi időben sok bírálat érte a

Német Szövetségi Köztársaságban. E bírálatok lényege röviden a következő:

— a munkanélküliként nyilvántartottak jelentős része nem akar vagy nem tud többé munkába állni, s ezért hibás a munkanélküliségi statisztika;

—— a kemők létszáma a statisztika által kimutatottnál gyorsabban nő;

— a valóságban jóval több az üres állás, mint amit a Szövetségi Munkaügyi Hivatal kimutat.

Bár e felvetésekkel lehet vitatkozni, mondván

hogy a munkanélküliek egy része egyáltalán

nincs regisztrálva, vagy hogy a keresők létszá-

mának növekedése részben látszólagos és a mel—

le'kfoglalkozás térnyerésével magyarázható, a fenti birálatokban mégis sok igazság van.

Az első nehézség, hogy ugyanazoknak a fo- galmaknak eltérő értelmezése létezik aszerint, hogy milyen célra használják őket. Nehezíti a számbavételt, hogy az egyes fogalmi kategó- riákra más és más időtáv jellemző. Igy a fog- lalkoztatotti kategóriába az ember általában folyamatosan több évig tartozik, míg a munka-