486 STATISZTIKAI iRO DALMI FIGYELÖ
TERl'JLETl STATISZTIKA
NIKOLAEV. SZ. A.:
A TERMELÖERÓK ELOSZTÁSÁ'NAK ÁGAZATOK KÖZÖTTI ÉS TERULETEN BELULI
ELEMZÉSE
(Mezsrajonnüj i vnutrirajonnüj analiz razmescse- nija proizvoditel'nüh szil.) — Moszkva. 1971. lzd.
Nauka. 213 p.
A mű a termelőerők területi elhelyezésének aktuális problémáit — a hatékonyság krité- riumait, az ágazati és területi megközelítés sajátosságait, a területi munkamegosztást és az elosztás tényezőit — tekinti át.
A területi munkamegosztás tanulmányozása alapján a szerző leírja a témakör kutatásá- nak, elemzésének jelenlegi szinvonalát rep- rezentáló kölcsönösen összefüggő rendszert.
Megadja az ennek megfelelő közgazdasági-—
matematikai modellek leírását, mely modellek az iparvállalatok elhelyezésének ágazati, te- rületi egységek közötti és területi egységen be- lüli kapcsolataira vonatkoznak. Hangsúlyozza a kutatások időszerűségét, különös jelentősé- gét, hiszen a terület központi témái: a ter—
melőerők területi elhelyezésének racionalizá—
lása, hatékonyságának emelése, az infrastruk- túra és az agglomerációs jelenségek vizsgá- lata. a települések rendszere, a lakosság nemzeti—pszichológiai és szociális—kulturális jellegzetességei, a lakosság áttelepülési moz- gékonysága, munkaerő—. a föld- és a víztar- talékok stb.
Az első fejezetben a szerző a termelőerők racionális elhelyezésének alapvető kérdéseit elemzi, amelynek során különös figyelmet fordít két, viszonylag önálló célra: az ország társadalmi termelése hatékonyságának, vala- mint a területi—taxonomikus egységek szerint bontott lakosság életszínvonalának emelésére.
A feladatok konkretizálása során a szerző megadja a perspektivikus makroökonómiai tervezés két szakaszának hatékonysági felté—
teleit: a népgazdaság arányaival, továbbá a termelőerők területi elhelyezésével kapcsola- tos kérdéscsoportot fejti ki.
A második fejezetet a már rendelkezésre álló tudományos tapasztalatok elemzésének szenteli a célok realizálásának elősegítése.
valamint a továbfejlesztési lehetőségek szem—
pontjából.
A harmadik fejezet a területenkénti munka—
megosztást, feltételeit és elhelyezésének té- nyezőit elemzi. Az elérendő cél egy olyan összefüggő rendszer kialakítása, amelyen ke- resztül megvalósítható — több lépcsőben — (: termelőerők racionális elhelyezése. Ugyan- csak ebben a fejezetben végzi el az ágazati és területi egységenkénti osztályozást.
A könyv negyedik fejezete azt az analitikus apparátust ismerteti, amely lehetővé teszi a hatékonysági kritériumok megvalósításához való közelítést. Mint alapvető eszközt, az ipari
termelőerők elhelyezésének területi kapcsolati és területen belüli gazdasági—matematikai modelljét javasolja. E modellek alkalmazása csak egyéb módszerekkel (regionális gazda- sági prognózis, szociológia stb.) összekap- csolva lehet hatékony.
A szerző leírja az ipari termelés elhelyezése terület- és ágazatközi modelljének feladatát, ami az ipari termékfajtók termelése növeke—
désének optimális elosztását tűzi ki célul az 1971—1980. időszakra a nagy gazdasági kör—
zetek szerint, a meglevő körzeti tartalékok legjobb kihasználása mellett. Ezen feltétel mellett a termelési és szállítási költség össze- gét kell minimalizálni. A modell kialakitása—
kor felhasználja az ágazati kapcsolati mér—
legek módszereit is. Az egyik legnehezebb probléma a területi erőforrásokra, készletekre vonatkozó korlátok meghatározása.
A fenti szempontok figyelembevételével ki- alakitott lineáris programozási modell igen nagy terjedelmű, ezért jelentős helyet kapott az egyszerűsítési lehetőségek tárgyalása.
(ism.: Véghelyi ]ázsel)
JAMOUTTE, CH.—PAELINCK. ]. H. P.:
A BELGA MEGYEK GAZDASÁGI STRUKTÚRÁJÁNAK KULUNBSÉGEI
(The differential economic structures of the Bel- gian provinces: a time varying factor analysis.) ——
Regional and Urban Economics. 1971. 1. sz. 41- 75. p.
A kutatás célja azoknak a tényezőknek meghatározása volt. amelyek a különböző belga megyék gazdasági struktúrájában sze—
repet játszanak. Kilenc régió (megye) adatait használták fel. Az elemzés különlegessége.
hogy a keresztmetszeti és az idősoros elem- zést úgy kombinálták, hogy nemcsak egy évre vonatkozó adatokat vettek fel a számításba, hanem egy hétéves időszak (1959—1965) min—
den egyes évéből ugyanazokat az adatokat.
A számításban 29 változót szerepeltettek.
Ezeket hét nagy csoportba lehet sorolni. Ezek:
1. demográfia: népességszám. élveszületési arány- szám, tényleges szaporodási arányszám, vándorlási egyenleg:
2. foglalkoztatás: a foglalkoztatottak száma, a bérből e'lők aránya az összes foglalkoztatottakon belül, a nők aránya a toglalkoztatásban, a mező—
gazdaságban, az iparban és (: szolgátatásban dol—
gozók aránya, a munkanélküliségi arányszám:
3. termelékenység: a mezőgazdaságban. az ipar- ban és a szolgáltatásban. a munkaegységre jutó hozzáadott értékben számítva:
4. beruházás: összes, valamint mezőgazdasági.
ipari és egyéb vagyon;
5. termék: az egy főre jutó bruttó társadalmi termék. annak növekedési üteme. valamint megoszlása a mezőgazdaság. az ipar. a szolgáltatások között;
6. magánlogyasztás: egy főre jutó jövedelem (amely az előbbi csoportban is szerepelt). valamint
