Pourcher, Guy: Párizs népessége

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

449

azonban a rendszeres szinházstatisztikai számbavétel szempontjából még a mese—, a paraszt—, a gyermekszinházak és a ka—

barék sem tartoznak közéjük.

Az előadás fogalma—ma már pontosan meghatározott. A statisztikai megfigyelés csak azokra az előadásokra terjed ki, amelyeket az együttes helyben vagy ven—

dégjáte'kként más helységben, vagy ép—

pen külföldön tartott, és színházi előadás jellegűek. A tarka—estek, hangversenye- ken való szereplések nem tartoznak ide.

A színház művészi és gazdálkodási tevé- kenységének megfigyelése szempontjából rendkívül jelentős a mindenkori műsor—

terv összetételének, valamint iannak a vizsgálata, hogy a közönség milyen da—

rabok iránt érdeklődik, kik a legkedvel—

tebb szerzők. Mivel statisztikailag nem a jelenlevőket, hanem az eladott jegyeket veszik számba. helyesebb, ha nem a je- lenlevőkről, hanem a szinházlátogatókról beszélünk. Sajnos a szinházlátogatók tár—

sadalmi osztályok, foglalkozás és lakóhely szerinti megoszlásáról nincsenek adatok.

Főként az osztálytagozódás ismerete nyújthatna segítséget részben a műsorterv helyes összeállításához, részben pedig a helyárak megállapításához.

Szerző végül megemlíti a színházak létszám- és pénzügyi statisztikájának je—

lentőséga. A személth művészeti, tech—

nikai, igazgatási és zenekari tagokból áll.

Az utóbbiaknál sok a szerződtetett alkal—

mazott, akiknek a létszámba való beszá- mítása problémákat vet fel, A színház pénzügyi gazdálkodásának vizsgálatánál a különböző címeken élvezett állami vagy

egyéb szubvenciók elszámolása okozza a legtöbb nehézséget, mivel a költségeket gazdaságossági elemzési szempontokból ülőhelyekre és jelenlevőkre osztják szét.

A költségek függetlenek a színház típue sától és törvényes formáiától, ezért csak a színházak egészére lehet összehasonlí—

tást tenni, tekintet nélkül az előadások fajtájára.

(Ism.: Gyöngyösi György)

POURCHER, euv:

pAmzs NÉPESSÉGE

(Le peuplement de Paris.)—Population. 1963.

3. sz. 545—564. p.

Az elmúlt évek során Párizs népessége évente 100000 vidéki bevándorlóval gya- rapodott. Ez a rohamos ütemű beván—

dorlás számos gazdasági ésszociális prob—

lámát vet fel (lakások, szolgáltatási vál- lalatok, közlekedés, víz stb.). E kérdések tisztázásához a szokásos statisztikai fel-

vételek nem bizonyultak elegendőnek, szükségessé vált a vándorlási mozgalom sokoldalú demográfiai-szociológiai meg- közelítése. Ezt a célt szolgálta a Francia Demográfiai Intézet (INED) irányítása alatt 1961—ben lebonyolított vizsgálat. A felvétel fő feladata az volt, hogy választ adjon arra a kérdésre, hogy kik azok a vidékiek, akik Párizsba költöztek, miért és milyen módon szánták magukat erre, milyen volt előzetes helyzetük és mik a jövőbeni terveik. Ezzel egyidejűleg a vándorlási mérleg felállítása érdekében a fővárosból Vidékre vándorolni szándéko—

zókat is igyekeztek a vizsgálat keretében megragadni.

Ezeknek a célkitűzéseknek megfelelően a vizsgálat két alapsokaságra terjedt ki.

Egyrészt felölelte a felvétel a párizsi agglomerációban lakó, de vidéken (kül- földiek kizárva) született 21—60 éves sze—

mélyeket, valamint születési helyüktől függetlenül a Párizsban vagy Párizs kör- nyékén lakó 50—60 éves személyeket. A népességnek ezen utóbbi kategóriáját a vidék felé irányuló vándorlási szándék feltárása érdekében vonták a vizsgálat körébe.

A minta kiválasztása két lépcsőben történt. Az első lépcsőben 85 területi egységet (körzetet) választottak ki vélet- lenszerűen, majd ezeken belül történt a választói névjegyzékek alapján a mintába kerülő egyes személyek véletlenszerű ki- választása. A kiválasztási hányad az első kategóriánál 1/175, a második kategóriá- nál 1/350 volt. így 6627 személyt tartal- mazó mintát választottak ki. A kérdő- íveket kérdezőbiztosokkal töltették ki, a kikérdezés az esetek 81 százalékában járt eredménnyel. Ez a viszonylag kedvezőtlen arányszám a választói névjegyzékek el—

avultságának tulajdonítható elsősorban.

A kikérdezett személyeket 5 csoportba sorolták:

1. Újonnan bevándoroltak. Ide sorolták azokat, akik 1944 után saját elhatározá- sukból, tehát nem szüleiket követve ér—

keztek a párizsi agglomerációba. Ez a csoport volt kiemelkedően a legnépesebb és a főváros felé irányuló vándormozga—

lom vizsgálata is főként erre a csoportra vonatkozó adatokra támaszkodott.

2. Régebben bevándoroltak. Ide tarto- zott családi helyzetétől függetlenül minden 1945 előtt a párizsi agglomerációba érkezett személy.

3. A gyermekkorukban bevándoroltak.

Ezt a csoportot természetesen elkülönítve vizsgálták, hiszen nem maguk döntöttek

(2)

450

vándorlásukról s így általában nem is tudnak megfelelő információt adni a vá—

rosba érkezésük körülményeiről.

4. 50—60 éves, a párizsi agglomeráció—

ban született személyek.

5. 50—60 éves, vidéken született sze- mélyek. Ezen utóbbi csoportnak a be—

vándoroltak közül való kiválasztását az indokolta, hogy a vidék felé irányuló vándorlási szándék feltárásánál egybe le— ' hessen vetni a párizsi és a vidéki szüle—

tésűek terveit, helyzetét.

A vizsgálat során nyert adatokat gépi ' úton dolgozták fel. A pusztán statisztikai vizsgálati anyagot mintegy 20 esettanul- mány egészítette ki.

A vizsgálat eredményei. szerint a vén—

dorlók 60 százaléka számára a vándorlást kiváltó legfontosabb ok a felemelkedés és a jövedelem lehetősége volt. A fel—

emelkedés vágya a különböző társadalmi csoportokban más és más formát öltött;

A _munkások, parasztok és tisztviselők számára Párizs a kielégítő életszint el—

érését jelentette, a szabadfoglalkozásúak, értelmiségiek számára pedig pályájuk be—

tetőzését. A vidékről Párizsba való ván- dorlás minden esetben szakmai és tár- sadalmi felemelkedést jelentett.

A fővárosba érkezetteknek több, mint a felét ismerősök vagy rokonok fogadták, 41 százalékuk számára pedig ők is sze- reztek állást. A baráti és rokoni kapcso—- latok fontosságára utal az a tény, hogy a bevándoroltak egyharmad része kez—

detben ismerőseinél szállt meg. A vizs—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

,

gálat feltárta a vándorlók társadalmi származását is. A bevándoroltak csupán 20 százalékának volt az apja paraszt, nagy súllyal szerepeltek az értelmiségi szülők, gyermekei._ Ennek nyomán ért- hető, hogy a vándorlók képzettségi szin- vonala magasabb, mint a Vidékieké ál—

talában.

A felvétel során az indítékok mellett megkérdezték a vándorlás eredményes- ségét is. A kikérdezettek 61 százaléka úgy találta, hogy jelenlegi helyzete jobb a réginél s mindössze 14 százalék jelezte helyzetének a romlását. így a bevándo- roltaknak; mindössze 10 százaléka foglal- kozik visszavándorlási tervekkel. Érde—

kes, hogy ennek ellenére a megkérdezet- teknek csaknem a fele szívesebben élne vidéki kisvárosban, mint Párizsban, ha ottugyanolyan társadalmi és kulturális rfelen'lelkedési lehetőségek nyílnának szá—- mára. A megkérdezetteknek több, mint 80 százaléka túlzott üteműnek tartja a Párizs— felé irányuló vándorlást s ennek megszüntetésére a vidéki munkalehető—

ségek bővítését és a bérek emelését javasolja.

Szerző véleménye szerint a bevándor—

lási folyamat megállításának —- amit egyébként ő is szükségesnek ítél — egyet—

len módja a vidéki városok olyan arányú fejlesztése, hogy azok mind gazdasági, mind kulturális lehetőségeikkel fel tud- ják a fővárossal venni a versenyt.

(Ism.: Szelényi Iván)

KE RESKEDELMI STATISZTIKA. ÉLETSZfNVONAL

SCHULZ, R.:

A NAGYKERESKEDELEM GAZDASÁGI SZERKEZETE

(Die wirtschaftliche Struktur des Gross- handels.) —- Wirtschaft und Statisttk, 1963. 5.

sz. zati—266. p.

Szerző tanulmányának célja, hogy rö- vid átfogó elemzés keretében ismertesse a Német Szövetségi Köztársaságban végrehajtott legutóbbi nagykereskedelmi összeírás fontosabb eredményeit. Az összeírást, amely az általános kereske—

delmi felvétel keretében történt, más- összeírásoktól eltérő módon úgy szervez- ték meg, hogy az adóhatóságok címjegy—

zéke alapján postán küldték ki a kérdő- íveket az összeirandó vállalatokhoz és ugyancsak postai úton gyűjtötték be az

adatokat. Az adatgyűjtésnek ez a módja bizonyos nehézségeket jelentett az adat- szolgáltatók körének meghatározásánál, mivel az adóhatóságok és a statisztikai szervek nem azonos szempontok szerint sorolják a vállalatokat az egyes gazda- sági ágazatokba. Igy például iparvállala—

tok önálló kereskedelmi szerveit az adó—

hatóságok az iparvállalatok részeként, a statisztikai szervek viszont nagykereske—

delmi vállalkozásként veszik számba.

A nagykereskedelem elhatárolása más gazdasági tevékenységtől a szerző szerint számos problémát vetett fel. Nagykeres—

kedelmi vállalatnak tekintették mindazon szerveket, amelyek fő tevékenysége áru—

eladás viszonteladók, továbbfeldolgozók és nagyfogyasztók (kórházak, intézmé—

nyek, fegyveres testületek stb.) részére.

Egyes esetekben nagykereskedelmi válla-