326
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓküliség, a termelés, a jövedelemalakulás, fo-
gyasztás, a kereskedelmi forgalom és árala-
kulás, a beruházás, a készletek alakulása, a
pénzforgalom a külkereskedelmi tevékenység körébe tartozó jelenségek előrejelzésére szol- gálnak.
Szerzők szerint jelzőszámok segítségével nem csupán a kérdéses gazdasági jelenség alakulásának várható csúcs- és mélypontjait lehet meghatározni, hanem egyéb elemző célra is alkalmasak.
A jelen munka a NBER 1966. évi jelző-
számsorainak listáját, valamint azt a pont- rendszert közli, melynek alapján ezeknek a soroknak kiválasztása történik. A pontrend- szerben figyelembe vett szempontok a követ- kezők: szükséges, hogy a jelzőszámsor gazda- ságilag jelentős, statisztikailag pontos alaku- lása a konjunktúraalakulásnak megfelelő, kellő idő óta megfigyelt, valamint véletlenszerű ki- lengésektől nem túlságosan erősen befolyásolt legyen. Amennyiben a sorok megfelelnek e tu—
lajdonságoknak, akkor jelzőszámként való fel- használására alkalmasak. A kiadványban kö- zölt indikátor—sorok száma összesen 88, ebből 72 havi, 16 pedig negyedéves adatokon ala—
puló idősor; részben olyanok, amelyeknek vál- tozása a konjunktúraalakulást megelőzi, illetve előrejelzi; részben olyanok, amelyeknek ala—
kulása a konjunktúraciklus változásával nagy- jában egyidejűleg történik; kisebb részben a már megváltozott konjunktúraalakulást tük—
rözik.
A szerzők az alkalmazott módszer előnyeit abban látják, hogy a konjunktúraalakulást jel- lemző bármelyik jelenségcsoport (például fog- lalkoztatottság, termelés, pénzforgalom) ala- kulását nem egyedi adatsorok viselkedése alapján, hanem nagyobbszámú olyan adatsor viselkedése alapján jelzik előre, amelyeknek a vizsgált jelenséggel való koincideneiáját
előzetesen megvizsgálták; ezenfelül azt is fel- tüntetik, hogy az indikátorsorok alakulásá—
nak írányváltozása például a termelés vagy foglalkoztatottság irányvonalának megválto- zását általában hány hónappal előzi meg vagy hány hónappal kiséri. Az índikátorsorok kivá- lasztásánál követett további szempont az is, hogy ezek alkalmasak legyenek mind a gazda- sági élet általános alakulásának, mind az egyes iparágak vagy vállalatok üzletmenetének elemzésére és előrejelzésére. A felhasznált adatok a hivatalos statisztikai adatgyűjtés eredményein nyugszanak, amikor is kiüönös súllyal esik latba az adatok összeállításának gyorsasága, tekintettel ezeknek az előrejel- zésben való felhasználására. Állandó megfigye-
lés tárgyát kell képeznie továbbá annak a
ténynek, hogy az indikátorsorok alakulásaa
' konjunktúraalakulás meneténekitényleg meg—
, felelt-e, más szóvalwfazfindikátoroknak az.
üzleti élet általánbs ,menetével való koinci-
denciáját, előrejelzésre való alkalmasságát állandóan ellenőrizni kell.
Mindez amellett szól, hogy a jelzőszámok kiválasztásakor minden szempontot igen gon- dosan mérlegelni kell és a kiválasztás nem tör- ténhetik véletlenszerűen. Mindenesetre alkal—
masabbnak tűnnek jelzőszámként való fel- használásra olyan adatok, amelyek a vizsgált gazdasági jelenség napi vagy heti alakulását tükrözik (árak, forgalom stb.). Ugyancsak alkalmasabb egy szabálytalan kilengéstől mentes sor, mint egy véletlenszerűen fluk- tuáló. Mindezen szempontok figyelembevéte- lével állítják fel azt a pontrendszert, amelyek alapján döntenek az egyes idősorok jelző- számként való felhasználását illetően. A munka részletesen közli az erre a célra felhasznált gazdasági idősorok , pontozási rendszerét is.
A maximális elérhető pontszám 100; az indi- kátorsorok átlagos pontszáma 60 fölött van,
a 88 sorból ll-nek a pontszáma haladta túl a 75-öt. Maguk a szerzők mutatnak rá), hogy a pontozás során bizonyos szubjektív, önkényes szempontok felmerülése elkerülhetetlen.
A továbbiak folyamán a szerzők azt vizs- gálják, hogy az egyes indikátorsorok 1950 óta milyen fontosabb változásokat tüntetnek fel,
elsősorban a csúcs— és mélypontok eltolódása tekintetében, végül pedig ezeknek a soroknak az elemzését nyújtják.
(Ism.: Nyáry Zsigmond )
*
BREDOV, V. -— LEVIN, A.:
A LAKOSSÁG VÁRHATÓ KERESLETE
(Prognozirovanie szprosza naszelenija.) -— Voproszü Ékomzmiki. 1968. 7. sz. 55—66. 1).
Szerzők a lakosság várható keresletének meghatározására gazdaságmatematikai mo- dellt alkalmaznak, amelynél elsőrendű feladat
a lényeges és meghatározó jellegű tényezők kiválasztása. Mint ismeretes, a lakosság keres- letét számos különböző tényező határozza meg: a lakosság pénzjövedelme, a termékek ára és áraránya, a lakosság száma és szociális
összetétele, az árupiae telítettségi foka, a divat, a fogyasztói szokások, a reklám stb.
Ezek közül elsősorban a jelentős tényezőket kell kiválasztani a modellhez. Ez általában a mennyiségi elemzési módszer segítségével le- hetséges, mint például kereslet rugalmassági együtthatók számitásával, amely kifejezésre
jnttatja a különböző tényezők keresletnövelő hatását bizonyos termékekre vonatkozóan.
'A kereslet gazdaságmatematikai modell—
jének, másik fontos módszertani kérdése a
megfelelő matematikai forma kiválasztása.
Ennek a problémának a megoldása a több—
STA'fISZ'I'IKAI IRODALMI FIGYELÖ
változós regressziós egyenlet kiválasztásához vezet, amely az adott termékre legjobban kife—
jezi a kereslet változásainak törvényszerűsé- geit. A regressziós egyenlet adekvát formájá- nak értéke kifejezheti a kereslet szamitott (elméleti) értékének eltérési minimumát a ke—
reslet tényleges értékétől. Matematikai for- mában ezt a kritériumot a következő egyen- lettel lehet kifejezni:
Eat—w)! : min
ahol:
yt —— valamilyen termékre a kereslet szá- mitott (elméleti) értéke,
yf -— a tényleges értéke.
A többváltozós regressziós egyenlet más formáját is fel lehet használni a kereslet meg- határozásához, mint például a lineáris és exponenciális egyenletet.(Ezek elég jól meg- közelítik az adott termék keresletének elméleti és tapasztalati értéke közötti összefüggéseket.) A lakosság várható keresletének meghatáro- zására felhasználhatók a háztartásstatisztika adatai is. Ennek a módszernek a lényege a lakosság egy főre jutó jövedelem szerinti el- oszlása változásának számbavétele. Először az adott termékre a kiválasztott háztartások adatai alapján kiszámítják a keresleti függ- vényt (ilyen függvényt állítanak fel külön a munkás-alkalmazotti és külön a paraszt- családokra). Ezután kiszámítják a lakosság egy főre jutó jövedelem szerinti eloszlásának függvényét (ugyanúgy külön a munkás- alkalmazotti'és külön a paraszt családokra).
A termékre a kereslet növekedése egyenlő:
1 max
21 : J . y(W)9(w)dx,
a: min
ahol:
xmax és min —— az összlakosság jövede- lemnövekedésének maxi- mális és minimális értéke, y (x) ——4 a kereslet függvénye az
' adott termékre,
a (x) ' — alakosság társadalmi cso- portjainak egy főre jutó jövedelemnövekedési függvénye.
Az így kapott keresletértékeket — minden egyes társadalmi rétegre —- összegezik és meg- határozzák az adott termék keresletének lehet- séges növekedését a tervévben.
Az utóbbi időben elterjedt a kereskedelmi (elsősorban értékesítési) adatok felhasználása a lakosság várható keresletének tanulmányo- zására. Ez a módszer lényegében a kis- és nagykereskedelmi értékesítési adatok felhasz-
nálásával határozza meg atkereslet növekedé-
L 327
sének mértékét, de nem társadalmi rétegekre, hanem az összlakosságra vonatkozóan. A mód- szer előnye, hogy a termékek széles körére állnak rendelkezésre adatok; hátránya viszont, hogva véletlen tényezők (mint például arossz termés, elemi csapás stb.) vagy anépgazda- ságban jelentkező nehézségek (például egyes termékek termelésének elmaradása) hatása fo—
kozottabban érvényesül.
Ezek a módszerek nem problémamentesek, s az is nyilvánvaló, hogy a lakosság várható keresletének tanulmanyozasakor nem szabad egyetlen módszerhez ragaszkodni. A kereslet változása maga után vonja a vizsgálati mód- szerek tökéletesítésének szükségességét is. Az bizonyos, hogy a felmerülő problémák gya—
korlati megoldása megteremtheti a közgaz- dasági előrebecslések statisztikai alapját.
(Ism.: Farkas Gizella)
AZ ÖNÁLLÓ GAZDÁLKODÓK M EGTA KARl'TÁSAI FRANCIAORSZÁGBAN
(L'épargne des exploitants agricoles.) —— Gonsomma—
tian. 1967. 3. sz. 3—38. p.
A nemzetgazdasági számvitel (Comptabilité Nationale) tulságosan globális értéksorokat tartalmaz, aminek következtében a takarékos- kodás mechanizmusa és társadalmi—foglalko- zási csoportok szerinti alakulása abból meg nem ismerhető. Ezért a megtakarítások gazda- sági vizsgálatával megbízott központi szerv (Centre de Recherches Économígues sur lÉ- pargne; CREP) 1962. évi megalakítása óta.
ennek a —— nemzetgazdasági számlák alapján megoldhatatlan —— feladatnak elvégzését adat- felvételek segélyével igyekszik megközelíteni.
A mezőgazdaság területén is végzett ilyen munkát több ütemben, a tanulmány ennek a munkának módszerével, eredményével,
elemzésével foglalkozik.
A tanulmány előljáróban rámutat azokra a nehézségekre, amelyekbe az ilyen célú adat- felvétel a megkérdezettek bizalmatlansága és tárgyismeretének hiányossága (a vonatkozó gazdasági feljegyzések pontatlansága, vagy éppenséggel hiánya és utóbbi esetben az emlé- kezet bizonytalansága stb'.) miatt ütközik.
Az első fejezet az adatfelvételi eljárást és annak tanulságait tárgyalja: a Fiatal Gazdál- kodók Országos Szövetségének ajánlatára ki- jelölt 46 főnyi adatfelvevő személyzet az ország különböző tájairól összesen 455 gazdaság- vezetőtől gyűjtött össze adatokat az 1962— 63.
gazdasági évben. Az adatfelvevők nem voltak kötve az adatszolgáltató személyek kiválasz- tásában valamiféle határozott utasításhoz, hanem főként arra kellett törekedniük, hogy minél változatosabb legyen a megkérdezettrk sokaságának összetétele, a korcsoporthoz tar-
