ÖRÖKÖS FŐRENDISÉG EREDETE MAGYARORSZÁGON.

ÖRÖKÖS FŐRENDISÉG EREDETE MAGYARORSZÁGON.

A B U D A P E S T I KIH. M. T U D O M Á N Y E G Y E T E M E N P Á L Y A D IJJ A L JU T A L M A Z O T T JO G T Ö R T É N E T I TA N U L M Á N Y

IR T A

SCHILLER BÓDOG

E L Ő S Z Ó V A L E L L Á T T A

Dr. TIMON ÁKOS

ny. r. egyet, ta n á r, m in is te ri tanácsos

BUDAPEST

K I L I Á N F R I G Y E S U T Ó D A

( N Ő S E I ) A TI V A D A R )

MAGYAR KIRÁLYT EGYETEMI KÖNYVÁRUS.

1900.

N yom atott az E g y h ázm eg y ei k ö n y v n y o m d áb an V eszprém ben.

Dr. TIMOX ÁKOS K R X A K

ny. r. egyet, ta n á r, m in. tanácsos

M É L Y T IS Z T E L E T E S H Á L Á JA J E L É Ü L

A JÁ N L JA E M U N K Á T

T A N ÍT V Á N Y A

Digitized by the Internet Archive in 2010 with funding from

University of Toronto

http://www.archive.org/details/azrksfreOOschi

egyik nyilván ul at a. Innen, hogy a történelem tanúságaként valamely önálló államot és társa­

dalmat alkotó nép jogélete mindenütt és minden időben sajátos nemzeti jelleget visel magán.

A létező jogintézm ények nem előzetesen meg­

állapított alapelvek szerint jöttek létre, hanem szervesen fejlődtek a nemzeti társadalom benső elemei és tényezői kapcsán.

Ezen igazságok ereje biztosította a nyugati állam okban a jogtörténeti iskola győzelmét a jelen század eleje óta az előbb uralkodó észjogi vagy természetjogi iskola felett. Ezen győzelem ­ nek be kell következnie m inálunk is. Nincs semmi kétség az iránt, hogy ha a jogtudom á­

nyok művelése terén lépést tartani és sajátos nemzeti jogfejlődésünket biztosítani akarjuk, nemzeti jogintézm ényeink múltját kell felkutat­

nunk, úgy amint az a nemzeti társadalom m al

egész napjainkig együtt fejlődött.

8

Vájjon ki tagadhatná, hogy e téren még nagyon sok a tennivalónk? Minél töbh és minél jobb erőkre van szükségünk, hogy a nyugati nemzetek példájára a m agyar jogtörténet alapos és intensiv művelését biztosithassnk, hogy a nemzeti szellem által létesített és részben már feledésbe ment jogintézm ényeinkben rejlő kincse­

ket felszínre hozzuk és értékesítsük.

Ezt tűzte ki czélul a jelen dolgozat, mely a m agyar alkotm ánytörténet egyik igen érdekes kérdésével, az örökös főrendiség eredetével fog­

lalkozik.

Őszinte örömmel konstatálhatom , hogy a kezdet nehézségeivel és az előm unkálatok hiá­

nyával küzdő fiatal szerző beható forrástanul­

mányok alapján derék m unkát végzett és a m agyar alkotm ányfejlődés ezen intézm ényének eredetét több tekintetben az eddiginél nagyobb világosságba helyezte.

A jeles dolgozat szerzője méltó elismerésben részesült m ár a pályadij elnyerése alkalm ával, melyet most, midőn m unkáját nagyobb m érték­

ben kibővítette és mélyítette, még fokozottabb mértékben megérdemel.

V ajha az ő jó példája pályatársai körében minél több követőre ta lá ln a !

Budapest, 1899. junius 6-án.

Dr. Timon Ákos.

jogilag az állam egyéb polgárainak jogi állapolától többé- kevésbbé különböző, sajátos jogi állást foglalnak el, rendnek nevezzük; rendiségnek a rendhez való tartozást. Örökös főrendiségről szólunk tehát akkor és ott, hol a meghatározott kör tagjait jog szerint megillető előkelő jogi állás: bizonyos nagy fontosságú kiváltságok és nevezetes jogozatok foglalatja, örökségképpen száll apáról-fiura, nemzedékről-nemzedékre, és a jogilag megkülönböztetett, kiváltságos körbe való tartozás az azzal járó jogokkal együtt pusztán a születés tényével szereztetik meg.

Egy körnek, mint főrendnek, a jogi állás tekintetében való megkülönböztetése szükségképpen maga után vonja az abba a körbe tartozóknak egyéb fajta, inkább külső meg­

különböztetését is. Szükség van az örökös főrendet alkotó elemek meghatározására és külső felismerhetőségére; szük­

séges, hogy mintegy első tekintetre nyilvánuljon s érthető, sőt feltűnő és jellegzetes módon kifejezésre jusson, kik élvezik az örökös főrendiséggel egybekötött kiváltságokat s kitün­

tetéseket és örökítik át azokat utódaikra. Szóval szükség van

az örökös főrendiségnek — mint a rendiségnek általában,

valamely kétségtelen külső kifejezőjére, minő pl. a birtoknak

valamely neme, a méltóságok meghatározott csoportja, leg-

12

többnyire bizonyos ezhnek. a mely átöröklődő külső kifejezője a kiváló jogállásnak egyúttal annak feltétele s alapja is, sőt idők folytán — a régi rendi viszonyok teljes átalakulásával — annak legfontosabb vagy éppen egyedüli tartalmává, helyeseb­

ben emlékévé gyengülhet.

A jogtörténet bizonyságot tesz arról, hogy a hol a múlt­

ban a jog elismerte örökös főrendiséggel találkozunk, egyszers­

mind megtaláljuk annak ilyetén külső ismertető jelekhez, átöröklődő feltételekhez kötöttségét. Nem, mintha e külső meghatározásnak és körülírásnak szükségességét a ezélja- tudatos törvényhozó fedezte volna fel magános szobájában és igyekezett volna e követelménynek eleget tenni a legalkal­

masabbnak tartott legislativ technikai eszközökkel. A rendekbe sorakozó elemek szabatos meghatározódása magának az élet­

nek, hosszantartó, lassú, sokoldalú fejlődésnek volt a műve, melyben az egyéni meggondolásnak vajmi csekély (minden­

esetre közvetett), a külső kifejezők önkényes válogatásának rendesen semmi szerepe mun jutott. Annál kevésbbé, mint­

hogy a rendnek (mint jogilag megkülönböztetett körnek) megalakulására vezető évszázados folyamatokban többnyire fontos tényezőként működött közre éppen az, a mi azután a megalakult rendiségnek külső jelzője és feltétele: e jelzők és feltételek ugyanis a rend végleges jogi megalakulása előtt magukat a kiváló jogállás elnyeréséért küzdő elemeket jelentik.

Az örökös főrendiség fogalmában ekkép két mozzanat egyesül: egy

momentum, az állam akaratán, törvényen alapuló

az örökös főrendiség tartalma,

— és egy

momentum, a meghatározott,

át­

öröklődő

melyhez ama kiváló jogállás köttetik, az örökös főrendiség külső kifejezője és alapja. E két mozza­

natnak megfelelőleg a feladat, melynek megoldását a követ­

kezőkben megkíséreljük, két részre oszlik. Fejtegetnünk kell,

milyen úton s irányban, minő intézmények keretében fejlődött

ki a magyar nemesség régi egységének és jogegyenlőségének

megtörésével a kiváltságos, előkelő, örökös jogalapot fogalma,

a születés alapján nyugvó főrend, és ki kell mutatnunk, honnan

erednek a főrenddé tömörülő elemek ismertető jelei, az örökös

főrendisegnek külső kifejezőjéül s feltételéül szolgáló örökös

főrendi czimek.

Mint láttuk, a két mozzanatnak fogalmi szétválasztása logikai és természetes, s ez elég meggyőzően szól a külön való tárgyalás jogosultsága és helyessége mellett. Czélszerü volta mellett szól a methodikának egy általános elve is: a valamely jelenséget előidéző erők mindegyikét külön kell kutatnunk s vizsgálnunk, hogy megismerjük s megértsük a jelenséget. Igaz ugyan, hogy a két folyamatnak - mond­

hatnék: a jogi és a külső fejlődésnek — tényei gyakran össze- forrottak: megemlítettük már, hogy a mi a rendiség meg­

alakulása után mint annak külső kéjüké jelentkezik, gyakran megelőzőleg a rendiség megalakulására, vagyis magára a jogi fejlődésre hatott volt ki; s elkülönítésük igy azzal a veszede­

lemmel jár, hogy könnyen szem (dől téveszthetjük a kettőnek kölcsönös hatását s egymásba fonódását. I)e a dolog termé­

szetéből következik, hogy a cztmelmck e befolyása s kihatása

— csekély realitásuknál és kevés tényleges tartalmuknál fogva — nagyon csekély s ezzel jóformán elenyészik a két mozzanatnak külön való tárgyalásából eredő nehézség, a mely valóban jelentéken}' ott, hol az örökös főrendiség külső ki­

fejezője reális s tartalmas valami, pl. meghatározott birtok

vagy tisztség. Külön fogjuk tehát vizsgálni az előkelő, örökös

jogi állapotnak s külön a ezimeknek keletkezését, de egyúttal

figyelemmel leszünk arra, hogy megjelöljük a kettős fejlődés

érintkező pontjait s hogy megleljük s felderítsük a benső,

történeti kapcsolatot, mely az egyes főrendi ezimek eredete

és a jogi fejlődésnek alapul szolgáló intézmények között

esetleg fennáll.

Az előkelő örökös jogi állás kifejlődésének

jogi alapjai s menete

szokásjognak igazi birodalma nem a magánjog, hanem a közjog; hozzáteszi, hogy ez igy jól van, hogy csakis a múltnak tényeiből kiinduló, fokozatos, lassú alakulás, a szokás utján való fejlődés biztosítja a közjogi intézmények és szer­

vezetek ezélszerűségét. Jhering az egész magyar alkotmány- történetet idézhette volna tételének, ha nem is dogmatikai helyessége, mi korántsem bizonyos, de legalább történeti igaz­

sága mellett. A magyar nemzet ezredéves állami életének minden nevezetesebb alakulata hosszantartó fejlődés terméke;

legfontosabb törvényeink — kevés kivétellel — a szokásilag keletkezett és meggyökerezett állapotok szentesítése, az arany­

bullától Ausztriával való kiegyezésünkig.

Van az alkotmánynak különösen egy része, mely a gazdasági és hatalmi verseny elvére fektetett individualistikus társadalomban már sajátos természeténél fogva nem létesülhet a törvényhozónak hirtelen intézkedése folytán, melynek vég­

leges kiépülését századokra terjedő folyamatok és küzdelmek

kell, hogy megelőzzék és előkészítsék: a rendi viszonyok. Ezek

alakulása határoz a társadalom különböző rétegeinek jogi

állapota, sorsuk és közszereplésük fölött; azért az egyéni s

a nemzeti élet összes erői, a társadalom összes anyagi és

erkölcsi, főképpen gazdasági, műveltségi és politikai tényezők

18

csapnak itt össze és döntik el végtére hosszas hullámzások s ingadozások után a társadalom szerkezetét. Ez a magyarázata annak, hogy az örökös főrendiségnek, mely 1608-ban vált a magyar jog intézményévé, gyökerei visszanyúlnak negyed- félszázaddal Nagy Lajos 1351-iki törvényhozásának talajába és az ezt előkészitő XIII. századba.

Jegyzet. Jo g tö rté n e ti iro d a lm u n k nem m u tat fel m űvet, de m ég egyetlen é rtek ezést sem , m ely az ö. f. eredetével — a k á r az ör. főrendnek, m in t jo g i fogalom nak, a k á r az ör. főrendi czim ek k érd ésév el beh ató an foglalkoznék. A m a g y a r jo g tö rtén elem k ézik ö n y v e i n a g y o b b á ra csak az Á rp ád o k k o rá t tárg y alv án , nem a d já k e fejlő d ésn e k részleteseb b m e g ­ világ ítását, a tö rté n e ti alapon m e g irt közjogi m ű v e k közül a legbővebb : V irozsil „ S p e c im e n b e sem. É s h iá b a k e re s n é k azt a m a g y a r n em zet egyetem es tö rté n e té t előadó rég ib b m ű v ek b en (egységes h istó ria i m u nka, m ely felölelné az á lta lu n k tárg y a la n d ó egész k o rszak o t, h o ssz a b b idő óta nem je le n t m eg) — m ik o r m ég a jo g tu d ó s S zalay L ászló is m eg jeg y zés és m éltatás n élk ü l re g is trá lja az 160S. k. u. I. t. ez. fontos ren d elk ezéseit, m ely ek k el n em csak az örökös fő ren d iség n ek , h a n e m a ren d i a lk o tm án y n ak ala k u lá sa is befejeződött 1 V an u g y a n a ré g ib b m a g y a r jo g i iro d alo m n ak e g y m a m á r teljesen jo g tö rtén eti je lle g ű s b ecsű m u n k á ja , m ely n ek m áso d ik fejezete e so k at m ondó felírá ssal é k e s k e d ik : „ U rs p ru n g des G eb u rtsad els u n d d e r S tän d e in U n g a rn " t. i. P ir in g e r M ih ály n ak ily czim ü m ű v e: „U n g a rn s B an d erie n un d d esselb en g esetzm ässig e K rie g sv e rfa ssu n g ü b e rh a u p t" . (I. kö tet 15—3d. 11). De P irin g e r sejtelm ével sem b ir azo k n ak a jogi fo g alm ak n ak s k é rd é s e k n e k , m ely ek b e n n ü n k e t itt foglalkoztatnak.

Szent Istv á n in telm ein ek am az ism eretes h ely e alapján : „ Q u a rtu s decor reg im in is est fid e lita s . .. prin cip u m , b aro n u m , com itum , m ilitu m et n o b iliu m "

(4. fej.) m á r első k irá ly u n k id ejéb en létezőnek, s azóta válto zatlan u l fennállónak te k in ti (17. 1.) az örökös fő ren d et (vagy m in t ő egj^szerüen m o n d ja : b arones, H e rre n s ta n d ): Szt. Is tv á n alk o tm án y a eg y ik ré sz é n e k és ig y egészében a n y u g a ti n em zetek tő l átv ett in tézm én y n ek (18. 1.); e fö ren d iség n ek alap ját p ed ig a h a d i szo lg álat n ag y o b b m érv éb en látja, h iv atk o zássa l a m ilites m aiores és m inores-féle szokásos m eg k ü lö n b ö z­

tetésre (22—24.). íg y csu p án egy m u n k á t leh et e h e ly ü tt idéznem , m in t a m ely, b á r csa k futólag, n é h á n y rö v id k e so rb an em lékezik m eg az örökös fő ren d iség k eletk ezésérő l (nem is kifejezetten), m égis k iin d u ló pontot szolgáltatott nekem s irá n y t adott v izsg áló d ása im n ak . É rte m H a jn ik Im re akadém iai s z é k fo g la ló já t: „A n em esség n ek az o rszág g ju ilésen fejen k én t való m eg jelen ésén ek m eg szű n ése." (1873.). D olgozatom nak első része, illetve ennek I. és III. fejezete n a g y já b a n nem is k ív á n egyéb lenni, m in t az id é z e tt székfoglalóban m egjelölt n y o m o k n ak gondos követése, idevágó tételein ek a ré szletek b e ható, teljes k ifejtése és b izonyítása.

E g y b en -m á sb an u g y a n — a ré szletek k el való tü zetes foglalkozás folytán — a tén y ek et illetőleg eltérő m egfigyelésekre és k ö v etk ez ésk ép en a fejlődés jo g i alap jait s m en etét illetőleg is itt-o tt eltérő felfo g ásra ju to ttam .

T. FEJEZET.

A nagybirtokos urak magánjogú résztvétele a királyi tanácsban.

Az 1351-iki törvény fejtette ki a szent korona fogalmán nyugvó államszervezetet. A korona forrása minden hatalom­

nak, az gyökere minden birtokjognak; a koronától ered s reá száll vissza a földbirtok és azzal a földesúri hatóság.

Az ebben a felfogásban megnyilatkozó hűbéri eszméknek1) szükségszerű következése, hogy mindazok, kik a korona területének részesei, kik közvetlenül a koronától nyertek birtokot, vagyis a korona összes tagjai, egyenjogúak s egyenlők, mert egy s ugyanaz a hűbéruruk és egy s ugyanannak a hata­

lomnak és joghatóságnak vannak alávetve. A Budán egybegyült törvényhozók logikájának becsületére válik, hogy levonták hűbéri jellegű felfogásuknak ezt a következését: a birtokos elemnek, a nemességnek egységét és' egyenlőségét (mely tar­

talmára teljesen megegyezik a közszabadság ősi elvévid, de más alapon s formában) és hogy beleiktatták ebbe a törvénybe, az uj szervezet keretébe: „Helyeseljük s megengedjük, hogy az országunk határain belül élő igazi nemesek mindmeg- annyian egy és ugyanazon szabadságnak örvendjenek.“2)

És a magyar nemesség jogi egységét, de kivált jog- egyenlőségét hangoztatja Werbőczy, midőn Hármaskönyvének második fejezetében — nagyobb praecisióval és nagyobb éles­

séggel — kijelenti: „Valamennyi főpap és báró és a többi mágnások, valamint nemesek és előkelők nemességük és világi javaik tekintetében egy ugyanazon szabadságnak, mentességnek- kiváltságával élnek; és nines az urak közül senkinek nagyobb, sem valamelyik nemesnek kevesebb szabad­

sága. Ezért egy s ugyanazon törvénynyel, valamint egy s ugyanazon peres eljárással a törvényszék előtt élnek."3)

') H a jn ik : M agyarország- és a h ű b é ri E u ró p a. 102. s. k k .

2) „A nnuim us, u t u n iv e rsi veri nobiles in tra term inos re g n i no stri constituti . . . su b una eadem que lib ertate g ra tu le n tu r.“ 1351 : X I.

3) „O m nes dom ini praelati, et ecclesiarum recto res, ac b arones, et ceteri m ag n ates, atq u e nobiles, et proceres reg n i h u iu s H u n g áriáé ratio n e n o b ilitatis, et bonorum tem poralium , u na, eadem que lib ertatis, exem ptionis, et im m u n itatis p raero g ativ a g a u d e n t; nec h a b e t dom inorum aliq u is m aiu s, nec n obilis quisp iam m in u s de lib ertate. H inc etiam una, eadem que lege, et eodem iu rid ico p ro cessu , in iu d iciis u tu n tu r."

2

20

Ebből a jogilag egységes nemesi rendből csupán egy kis csoport emelkedett ki: a főpapokon kivid az ország liszt­

legeivel felruházottaknak néhány főnyi csoportja, kiket barones néven ismernek már a XII. század oklevelei és a „veri barones regni“ vagy „a barones ex officio“ nevével jelöl a Hármas- könyv. Kiválóbb jogi állásuk — melyet a vérclijnak (I. r. 2. ez.) és ezzel kapcsolatban az özvegyeiket megillető hitbérnek (L r. 93. ez.) nagyobb volta (előbbi a germán jogban és a germáil befolyás alá került középkori jogokban a rendi állásnak szabályszerű kifejezője), továbbá esküjüknek tíz­

szeres értéke (II. r. 40. ez.) juttat kifejezésre — kiválóbb jogi állásuk kiváló társadalmi állásuknak volt a következése.

A magyar ember mindig előkelőbbnek tartotta azt, ki a király tanácsában és oldalán tevékeny részt vett a főhatalom gyakorlásában és a király nevében intézte az országnak, mindnyájuknak ügyeit.4) De ez a jogi előkelőség, ez a kiváló jogi állás tisztán személyes, egyedül a tisztségnek és méltóságnak kisugárzása volt. A hivatalnak a személyhez való ideiglenes, esetleges kapcsolódásából eredt és e kapcsolat megszűnésével nyomban megszűnt5) : „respectu officii et dig-

4) H ogy mi szolgált irá n y a d ó u l az o rsz á g b á ró k k ö ré n e k (H. k. I.

r. 94.) m eg alak u lásán ál, nevezetesen eg y es n em -u d v ari tisztv iselő k n ek e k örbe felvételénél, tü zetes v izsg álato t érdem elne. Ú gy látszik , szem élyi k ö rü lm én y ek , az eg y -eg y h iv a ta lt betöltő eg3ré n n e k sú ly a stb. voltak erre n a g y h atással. íg y pl. an n ak , h o g y a X V . sz. d e re k á n a tem esi főispán k ezd az oklevelek z á ra d é k á b a n feltünedezni, k é tsé g k ív ü l O zorai Pipo harm in cz évi szerep lése az oka, m in t m á r W en zel G u sztáv m eg jeg y ezte Tört. tá r 1884. évf. 3. 1.

5) áV erbőczynek egy m ondata, h e ly eseb b en eg y szav a u g y a n a rra engedne k ö v etk ez tetn ü n k , h o g y az országos főm éltóságnak, a b aro n atu s- n a k ez az exim áló h a tá sa , az azzal já ró jo g i előkelőség a h iv a ta l viselésén túl is tarto tt, azaz, h o g y fen n állo tt az eg y én és a h iv a ta l között való k ap cso latn ak m eg szű n te után is. A III. r. 3. czim ének 3. §-ban o lv assu k :

„D otalitia u x o ru m q u o ru m cu m q u e deced en tiu m (dem ptis officio b aro n atu s fungentium vel fu n d o ru m [scilicet: u x o r i b u s ] ) ... centum florenis p erso l­

v u n tu r", a m in ek h ű f o r d ítá s a : „B árm ely ik n em esn ek ö zv e g y e száz frtot kap h itb é r fejében, kivételével azoknak, k ik n e k férjei országos fő tisztség et v iseln ek v a g y viseltek.“ E z azt jelen ten é, h o g y az országos m éltóság eg y ­ szer s m in d en k o rra , életh o sszig lan em elte ki a n em esség ren d jéb ő l jogi tek in tetb en azt, k i eg y szer baro re g n i v o l t ; a m int bizonyos h iv atalo k egyszeri viselésével szem élyes, de életh o sszig lan i n em esség (noblesse de robe) já r t pl. a k özépkori F ra n c z ia s N ém eto rszág b an és já r m ég m a is

lita tis“, mag 3 Tarázza Werbőczy. (I. r. 2. ez. 2. §.) „Non ratione libertatis“ — vagy mint előbb mondotta: „nobilitatis“ ; a baro regni jogi előkelősége nem gyökerezett személyiségével elvál- hatatlanul egybefon! körülményekben, egyéniségének állandó, örökölt és átöröklődő tulajdonaiban : szóval nem az ő vemes- sóf/éhoi. S ily országos főtisztség, ma úgy mondjuk, hogy zászlósuraság — tehát az abból folyó jogi előkelőség sem — örökös nem volt, nem is vált azzá soha.6) E kornak főrendi­

sége csupán köztisztségre visszavezethető, merőben eg 3 Téni, legkevésbé sem örökletes.

A magyar nemesség teljes jogi egysége és egyenlősége ekként a korona tagságán alapult és igy alapelve volt a szent korona fogalmán nyugvó államszervezetnek; ezért mondják

W ü rte m b e rg b e n , O roszországban, K lím ában. E ttől m ég csak eg y lépés elvezetett volna ahhoz, h o g y a b a ro n a tu sn a k im m ár állandósított jo g i h a tá s á t k ite rje sz sz é k az u tó d o k ra is és ig y ezen az alapon is kifejlődhetett volna az örökös förendiség, (a m in t a k ö z tá rsa sá g i R óm a utolsó század aib an valóban ig y a la k u lt m eg a p atríciu so k ren d je és az orosz a risto k rá c z ia m ég m ai nap is ilyen m ódon bővül e g y re u jab b -u jab b elem ekkel. L ásd S clnvarcz G yula czik k é t W estöstlichc R u n d sch au 1894. évfolyam ában 925.1.) De fölötte kétség es, vájjon W erb ő czy szav ain ak ez-e az é r te lm e ; X V . m eg X V I. század b eli o klevelekben sehol nem találtam hasonló tény- állásij esetet, a m i m e g v ilá g íth a tn á a dolgot. Az em lített értelm ezés m ellett látszik szólani, h ogy a fő tisztek et illető M agnificus jelző k ö ztu d o m ású lag a h ivatalból távozott b á ró k n a k is já rt. E g y é b irá n t m eglehet, sőt valószínű, h o g y a „ v e i“ csupán stila ris p o n tatlan ság b ó l íródott „ id e s t“, „recte“ h e ly e tt;

ú g y h ogy am a k ö zb eszú rt m ondat fo rd ításán ak ig y kellene h a n g z a n ia :

„kivételével azoknak, k ik n e k férjei o rszágos főtisztsóget viselnek, azaz v is e lte k “ (inig éltek).

8) C ziráky ezt az elvet ig y fejezi ki : „H u n g á riá é b a ro n a tu s non in h e re d e s tra n se u n t sed cum vita e x s p ira n t.“ (C onspectus iu ris pu b lici 150.) Az ahhoz való ra g aszk o d ás okozhatta, hogy a pozsonyi g ró f (hely eseb b en főispán), k it W erbőczy (I. 94.) világosan felem lít a barones reg n i so ráb an és a kiről m ég R udolf k irá ly ú g y em lékezik m e g : „honor com itatus P o so n ien sis in te r barones regni nostri H u n g á riá é non p o stre m u s" (Pálffy M iklós és testvérei bárósági oklevele 1581. áp rilis 24., közli N ag y Iv án , M ag y aro rszág családjai IX . k. 42. 1.), h ogy a pozsonyi gróf a X V II-ik sz ázad b an — m ióta e m éltóság a Pálffy család b an örökös — la s s a n k in t m e g sz ű n ik a n n ak vétetni. Az 1687 : X. t.-cz. k ifejezetten k iveszi a b áró k s o r á b ó l; de a régi fén y em lékénél és talán a m éltóságához csatolt te r je ­ delm es b irtokoknál (H ajnik, Az örökös fő isp án sag a m a g y a r alkotm ány- tö rtén etb en 17. 1.) fogva azok u tá n n e k i a d ja m eg az első helyet.

09

jogtörténészeink, pl. Timon7) ezt az államszervezetet az 1608.

esztendeig fennállottnak, ameddig t. i. a nemesség jogi egy­

sége — legalább jog szerint — fennállott. De a szent korona fogalmán nyugvó államszervezetbe behatolt egy másik alap­

elv is, az ösiséff, a melynek szükségkép a nemesi rend egyenlő­

ségének megszűnéséhez, jogi egységének tényleges megbom­

lásához kellett vezetnie. És a tényleges fejlődést nemsokára jóváhagyta s eredményét — az azelőtt egységes nemességnek rendekre oszlását — elfogadta s véglegesítette a jog. A szent koronáról nevezett államszervezet igy önnönmagában hordotta hanyatlásának és bomlásának, de egyszersmind a jövőnek is csiráját. Az 1351-iki törvényhozás adta elemeknek logikai kényszerűséggel — szinte előreláthatóan — a rendi alkot- mánynyá kellett fejlődniük.

Az ősiségi törvény ugyanis, eltörülvén egyfelől az arany­

bulla IV. czikkét (az egyénnek valamennyire szabad rendel­

kezését), másfelől — közvetetten ugyan — Kálmán első törvénykönyvének 20-ik pontját (az ágiságot), a magyar korona egész területén a nemzetségi elvet juttatta teljes érvényre. Ezentúl az összes földbirtok, mely a nemzetség egyes tagjainak tulajdonában volt, mindaddig a nemzetségnél maradt, mig annak egyetlen tagja élt. Az ősiség ekkép állan­

dóvá s maradandóvá tette a fennálló birtokviszonyokat, úgy mint azok az Árpádok utolsó századában s a vegyesházakbeli királyok első évtizedeiben — a trónkövetelések és polgár- háborúk viharos korában kifejlődtek volt. Tudjuk, ezek a birtokállapotok korántsem feleltek meg az egyenlőség ideál­

jának; rendkívüli egyenlőtlenséget, óriási vagyoni ellentéteket tüntettek fel. A nemesség zöme kisbirtokos v o lt; de akadtak egyes hatalmas családok, kik amúgy is nagyterjedelmű föld­

jeikhez támogatásuk, szolgálataik fejében nyert újabb meg újabb adománybirtokokat csatolván, óriási birtoktömegeket, az ország területének nem jelentéktelen hányadait mond­

hatták magukénak.8) Hozzájárult, hogy a XIII. és XIV. sz.

folyamán a nyugat európai hűbéri eszméknek, melyek mögött

’) T im on Á k o s : M ag y ar alkotm ány és jo g tö rtén elm i ''előadások, je g y z e tté k ifj. S zentm iklóssy E lem ér és J u h á s z M ihály 3. 1.

8) H a jn ik Im re : M ag y aro rszág és a h ű b é ri E u ró p a 66—78. 11., u. a.

M ag y ar alk o tm án y és jo g az Á npádok alatt. 212. s k k . T.

valójában döntő erejű czélszerüségi okok lappangtak, befolyása alatt: a megváltozott gazdasági, azaz birtokállapotoknak meg- felelőleg, a földbirtokhoz köttettek a legfontosabb közszolgá­

latok, de egyuttal a közhatalomban való részesedés is. A földbirtokos nemes a koronában gyökerező szabad birtok­

jogánál fogva földesura, bírája lön a földjén lakóknak, alatt­

valóinak; az állami végrehajtás meg igazságszolgáltatás köze­

geként joghatóságot nyert jobbágyai fölött''), kik csakis az ő személye utján, az ő közvetítésével függtek össze a koronával.

Az alakuló félben levő banderiális szervezet pedig a hadi kötelezettséget, a fegyveres erő tartását, — másik oldaláról tekintve: a hadihatalmat fektette a földbirtokra. Ilyetén módon a földbirtok jelentősége és súlya folyton emelkedett s egyuttal növekedett a birtokbeli egyenlőtlenség jelentősége is. Az óriási birtok complexum nem csupán nagy gazdasági erőt, nagy vagyont, hanem egyszersmind (inkább, mint valaha) nagy hadi és közigazgatási hatalmat is jelentett. A gazdasági egyenlőt­

lenség a közszolgálatok és a magán hatalom egyenlőtlen­

ségévé, a nagymérvű vagyoni ellentétek mélyreható politikai ellentétekké élesedtek. Az ősiség behozatalával, a nemzetségi elv diadalra jutásával a fennálló birtokviszonyok, a nagy­

birtokon nyugvó nevezetes politikai hatalom, a rendkívüli vagyoni, társadalmi s politikai ellentétek, — mindez immár megszilárdult és állandósult. A tatárdúlás után megindult fejlődést szentesitő 1351. törvény igy — hogy Timon szavaival éljünk — „biztos alapot teremtett arra nézve, hogy az egyes főúri családok nálunk állandó politikai szerepléssel bírjanak;

biztos alapot nyújtott arra, hogy lassankint nálunk is ki­

fejlődjék egy a nemesi rendből születésileg kivált főúri rend, az átöröklésen nyugvó főrendiség.''9 10)

A kiterjedt magánhatalommal felruházott nagybirtokos

9) „ A n tiq u a reg n i n o stri lege re q u ire n te '-', ezt o lv assu k szám talan X IV . s X V . század b eli oklevélben, „q u ilib et nobilis et homo possessio- n atu s su o s jo b b ag io n es et fam ulos im p o ssessio n ato s in q u ib u s c u n q u e p o ssessio n ib u s ipsorum . . . m ore et ad in s ta r ceterorum jo b b ag io n u m su o ru m resid e n te s in causis q u ib u slib e t, ex cep tis p u b licis crim in alib u s d u m tax at, videlicet fu rti, hom icidii et aliis consim ilibus ip sém ét iu d ican d i h a b e t facu ltatem ." Pl. K atoua, llis t. C ritica X II. 17.

10) Id . k. 119.

osztálynak politikai elsőbbsége11) mellőzhetetlen és szükség­

szerű volt. Nekik volt legnagyobb érdekük az ország ügyeinek miként való intézésében, a háború és béke, a rend és nyugalom kérdésében; s nekik állott leginkább módjukban érdekeiket védeni és bárkivel elismertetni. Mert ők földesúri jogható­

ságuknál fogva egyszersmind nagy közigazgatási területeknek néinilegfejei lévén, — minden fontosabb rendelkezésnek fogana­

tosítása és sikeres keresztülvitele nagyrészt tőlük függött; az általuk képviselt hadierő pedig reájuk utalta a királyt minden lépésénél, mely a külső vagy belső békét veszélyeztethette volna. Az autonómia irányában szerveződő megyékben is ők — a leggazdagabbak és leghatalmasabbak — voltak a nemesség természetes vezérei. Mindez okokból döntő befolyást gyakoroltak a királyi udvarban; az ő szavukra hallgatott, az ő beleegyezésükkel cselekedett, az ő véleményüket kérte ki a király. „Reájuk hárult — mint Marc-zali szépen mondja12) — a királyi akarat irányításának kötelessége“ s

Fölösleges fel­

említenünk, hogy e dúsgazdag nagybirtokosok, vagy — a mint idővel nevezni kezdték és a társadalom szempontjából joggal nevezhették —

(potentes,

proceres et nobiles,

11) A n a g y b irto k k ö zép k o ri p o litik ai sz erep én ek em e rajzáh o z P a u le r G yula kölcsönzött egyes v o n áso k at A m a g y a r nem zet története II. 378.

,2) M a g y aro rszág története az Á rp ád o k k o ráb an . 509. 1. (M agyar n em zet ezredéves története II. k.).

,3) A nnál a n a g y szerep n él fogva, m ely et az örökös fő ren d iség képződése közül a k irá ly i ta n á c sn a k tu la jd o n ítu n k , sz ü k s é g e sn e k ta rtju k m egjegyezni, h o g y nem csatlak o zu n k a R ovachich óta ren d es felfogáshoz, m ely szerin t a proceres, nobiles, k ik a k irá ly tan á c sá b a n m eg szo k tak jelen n i és „a k ik az electi nobileseken k ív ü l a p ra e la ti et b aro n es m ellett m ég em littetnek, azok, qu i com itatus reg n i n o stri ten en t et h onores."

(H ajnik, A n em esség n ek az o rszág g y ű lésen . . . stb. 11. l.j. É n e m e g ­ jelö lések et a hatalm as nagybirtokosokra, a fő u ra k ra vonatkoztatom . Az kétség telen és ta g a d h a ta tla n (m eg is em lítem a szövegben), h o g y éppen a gazdag urak n y e rté k el a főispáni s egyéb nevezetes h iv a ta lo k a t; hisz tö rv én y ein k ism ételten k ijelen tik , h o g y a k irá ly „notabilem et bene pos- sessio n atu m " eg y én t ü ltessen a főispáni szék b e (1486 : LX ., 1554 : X IX . t.-cz.), az azt körülvevő n im b u s p ed ig állh atato san vonzotta a le g h a ta l­

m asa b b a k a t és le g n a g y o b b a k a t is (B ottka T iv a d a r : „A m a g y a r v árm eg y ék szervezetéről", B pesti Szem le 1865. 430., 431. 1.) M égsem hiszem , h o g y csakis m in t főispánok v ag y egyél) o rszágos h iv atalo k viselői je le n h e tte k volna m eg a k irá ly ta n á c s á b a n ; hisz tu d ju k — a k irá ly i tan ács h a tá ­ ro zatait s a h a tá ro z a t h o zatalán ál k ö zrem ű k ö d ő k n ek n ev eit m egörökítő

-

24

nobiles potiores, domini, majd magnates) magukhoz ragadták az ország főméltóságait, meg a főispáni s egyéb nevezetes hivatalokat, De azok híján is, tisztán a birtokaik s magán­

hatalmuk adta politikai Hontőségüknél fogva mindig kivették a maguk részét az ország sorsának intézésében és ennek a magánjellegű alapon nyugvó közszereplésnek színhelye a király tanácsa volt.

szám iakul oklevélből (1. alább) hogy a b b an ré s z t vett sok-sok főúr, ki sem m iféle h iv a ta lt nem viselt, tisztán a b irto k a in s m ag án h a talm án nyugvó szem élyes jelentőségénél fogva. U rtelm ezésem et ebből a tényből, a k o rn ak általános jellem éből, a k irá ly i ta n ác sn ak egész m űködéséből és hiv atásáb ó l m erítettem ug y an , de a fo rráso k n ak , o kleveleink és tö rv é n y e in k n e k szó- h a sz n á la tá v a l is igazolhatom .

1. M indenekelőtt azzal, h o g y m időn a X V I. század folyam án a

„ p ro ceres“ szó a diplom atikai g y ak o rlatb ó l la ssa n k in t k ivész, éppen a m á r rég ó ta azzal v eg y est előforduló (pld. K at. X I. 565, 71í).; Suppi. I.

498.) „magnates" jelölés az, a mi a helyét pótolja, a m ely m egjelölés, csak ú g y , m int értelm ezésem sz e rin t a „ p ro c e re s“ — hivataltól, m éltó­

ságtól fü g g etlen , m ag án jo g i alapon n y u g v ó , azaz örökölt és átöröklődő előkelőséget fejez ki. M eg g y ő ző d h etü n k erről a h elycseréről, ha e g y b e­

v etjü k Zsigm ond, M átyás v ag y II. U lászló és M iksa v ag y R udolf tö r­

v én y ein e k zárad ék ait. A b án y a v á ro so k n a k az 1552-iki pozsonyi ország- g y ű lésen ö sszeg y ű lt fő ren d ek h ez in té z e tt k érv én y e, „praelatis, b aro n ib u s et p ro c e rib u s “ szól M ag y ar O rszág g y . E m i. III. 347.; a Corpus J u r is fü g g elék éb en foglalt h o n fiu sitási esk ü , m ely k é tsé g k ív ü l az 1563-iki diéta alk alm áv al szövegeztetett, az o rszág g y ű lés alkotó részei k özött felsorolja a „praelati, b arones, p ro e e re s“- e k e t: h o lo tt a főrendek g jü ilek ezetén ek m ár e k k o r is „conventus p raelato ru m , baronum et m a g n a tu m “ a ren d es, a következő év tized ek b en eg y ed ü l h a szn álato s neve (1559 : I. t.-cz. 1. §., k. u. 1608 : I. t.-cz. 8. §.). A v ag y h a so n litsu k össze a következő tö rv é n y ­ h ely e k e t: „U n iv ersi dom ini p raelati, baro n es, proceres, nobiles et alii pos- sessionati te n e a n tu r p e r s o n a lit e r ... in g e n e ra li ex p ed itio n e in teressé"

(1545: V. t.-cz.) és „ q u o s sex (qu in q u e) florenos nem o dom inorum p ra e la ­ torum , b aro n u m q u e a u t magnatum et nobilium alio ru m q u e p o ssessio n ato ru m a su b d itis ex ig ere au d eat." (1595: III, 1647: X X V . t.-cz.). É s a X V II. sz.

végétől „ p ro c e re s“ et „m a g n a te s“ ú jr a eg y m ás m ellett szerep eln ek , m int syn o n y m o k (pld. 1687 : IX ., X L V . t.-cz.), a m ik o r azu tán la ssa n k in t kifejlődik a „p roceres" szónak tág a b b értelm e : „p ro ceres" jelen ti idővel

— a X V III. század b an az előkelő elem et általáb an és „E xcelsa ta b u la p ro c e ru m “ válik a főrendi táb la h iv atalo s m egjelölésévé. 2. M ellettem szól továbbá eg y a M ohács u tán tarto tt o rsz á g g y ű lé se k szerv ezetét fényesen m egvilágító, n a g y b ecsű oklevél, m elyet F ra k n ó i V ilm os adott ki a M ag y ar O rszággy. E m lék ek I. k ö tetén ek 100 s k k . lapjain. A Z ápolya-párt 1527.

m á rcziu sáb an B udán tarto tt g yűléséből feliratot in tézett E erdinándlíoz,

26

A királyi tanács ugyanis, moly a királyság első korában tisztán főpapokból s a legfőbb királyi tisztviselőkből állott,14) a XIII. század derekától kezdve, különösen a XIV. század elején a földbirtok politikai súlyának, a gazdag földesurak

m elyet a jelenlevők n a g y része sa já tk e z ü le g a lá irt és a m elyen eg y m á s­

u tán k ö vetkeznek : . . . praelati, . .. b arones, . . . com itatuum comites, . . . com itatuum prim ores" (az „electi nobiles", 2—3 követ egy-egy m egyéből), a kik m ind n év szerin t so ro ltatn ak fel, és azu tá n általán o sság b an össze­

foglalva: „ceterique proceres et nobiles re g n i H u n g á riá é u n iv e rsi" . U gyan­

ezt, a fő isp án o k és a p ro ceres elvi k ü lö n b ö ző ség ét ta n ú s ítja az 1531-ben B élavárott eg y b eg y iilt re n d e k n e k hasonló s z e rk e z e tű ir a ta u. o. 371., sőt u g y an ezt m u ta tja — b á r k ev ésb é ek latán su l — szám talan X V . századbeli oklevél, m ely ek b en ezt o lv a s s u k : ..De consilio p raelato ru m , baronum , com itum , pro ceru m et n obilium " fpld. V est. 278., S uppi. I. 496., Teleki X j 7 2 .); a „com ites" szó e h e ly ü tt feltétlen ü l a fő isp án o k at jelen ti, csak úgy, m in t a k o rab eli k ö z ig a z g a tá si re n d eletek czim ezéséb en : ...u n iv e rsis et sin g u lis p raelatis, b aro n ib u s, com itibus, castellanis, n o b ilibus, ipsorum - qn e officialibus . . . " 3. A ..proceres et n o b iles" m eg jelö lésn ek a „reg n i H u n g áriáé" sza v a k k a l való állandó k ap cso lata (vagy m időn a k irá ly m a g a szólal m eg : „p ro ceres n o stri") szintén nem b izo n y ítja a p ro c e re sn e k tis z t­

viselő voltát, közjogi alapon n y u g v ó állását. M ert e kitétellel, m ely a m a g y a r koro n a k ö telékébe való ta rto z á st k ív á n ja k ifejezésre ju tta tn i (a k özépkori k an celláriai stílu sn a k E u ró p a sz e rte k ö zk eletű form ulája), talá lk o z u n k ott is, hol közhivatalról, országos tisztség rő l szó sem l e h e t ; a bárói, m eg grófi dip lo m ák b an pld. stereo ty p ez a f o r d u l a t : „ . . . q u ib u s iu rib u s . . . g a u d e n t ceteri reg n i n o stri H u n g á riá é , b aro n es, com ites . . . (és m ásfelől g y a k ra n o lv a ssu k : ..comes S iculorum n o stro ru m ", „nobiles n o stri com itatus P osoniensis") É rtelm ezésem et tám o g atja v ég ü l 4. — h o g y eg y éb b iz o n y í­

ték o k at m ellőzzek — a m it nyom ós voltánál fogva első h ely en k ellett volna felem lítenem , az 1486: L X IV . t. ez. 2. sz a k a sz a is, m ely a m egyei háziadó fizetése alól feloldja a főpapokat, a fő tisztek et és a többi b irto ­ kosokat, k ik o rszág g y ű lés id ején név- s szem ély sz e rin t h iv a tn a k m eg a k irá ly által ( „ D e m p t is ...illis d. praei, et b aro n ib u s cete risq u e pos- sessionatis, qui tem pore cong reg atio n is ad re g ia m M ajestatem nom inatim et p erso n aliter p e r literas v o c a b u n tu r.“). K étsé g k ív ü l a (tágabb) k ir. tan ác s tag jairó l van itt szó, k ik n e k a tá rg y a lá s o k b a n való szem élyes résztv ételét ó h ajtja a k ir á ly ; ä „ceteri possessionali", k ik — ellentétben az „electi n o b ile s"-ekkel (principium ) — a p raelati et b aro n es m ellett m ég em littet- nek, te h á t nem m ások, m in t az o k leveleinkben s tö rv én y ein k b en re n d e s e n ú g ynevezett „proceres et nobiles". (M eg jeg y ezzü k m ég, h o g y K ovachich, a ki, m int em lítők, országos m eg u d v a ri h iv a ta lo k v iselő in ek tek in ti a procereseket, m ag a k én y telen b ev allan i e n n ek az értelm ezésn ek n e h é z ­ ségeit. Suppi. I. 67. s kk.).

14) L. H u b e r A. Ü b er die älteste u n g a risc h e V erfassu n g , M itth. d.

In s titu ts fü r ö sterr. G esch ich tsfo rsch u n g V I. 387.

befolyásának emelkedésével mindinkább bővült. E fejlődésnek nyomaival ugyan már régebben találkozunk — a birtok- arisztokrac-zia első kezdeteivel egyidejűleg. Freisingeni Ottó elmondja, hogy a magyar urak (télen a tanyájukon,) nyáron a királyi udvarban, hová mindenkinek joga van elvinni a maga székét, folytonosan hazájuk közügyéit tárgyalják s vitatják meg.15) És Anonymus, aki tudósaink egyező véle­

ménye szerint mindenekelőtt a saját korabeli állapotoknak s politikai törekvéseknek cyy törvényhozói intézkedés tükrében való reconstructiójára törekedett, Anonymus a vérszerződés harmadik ezikkelye gyanánt említi a ..fejedelmi személyeknek“

azt a kikötését, hogy utódjaik a vezér tanácsából (és az ország tisztségeiből) soha ki ne zárassanak.“ Határozottan, tisztán mutatkozik a királyi tanácsnak ez a fejlődése a birtokarisz- tokracziának teljes kifejlődésével: IV. Béla, V. István, Kun László, III. Endre korában;16) kiváltképen pedig vegyes- házakbeli királyaink alatt válik a hatalmas nagybirtokosoknak sürü, általános résztvétele a király tanácsában állandóvá és rendessé és nyer ez a tágkörü királyi tanács határozott, intézményszerü jelleget.

E fejlődés a magyar birtokviszonyoknak és kapcsolatosan a társadalmi s politikai állapotoknak imént vázolt sajátos

ls) M arczali, i. li. 394. A dolog term észetéb ő l k ö vetkezik, h o g y a ném et p ü sp ö k elbeszélése csakis a k irá ly i szék liely ly el szom szédos s egyéb g a z d a g n em esek re v o n atk o zh a tik . É rd ek es b izo n y iték a e n n ek 1175 : „C om ites is ti cum eo (t. i. rege) . . . et alii qu am p lu re s m in is te ri­

ales re g is v icin io res et re m o ti." A rp ád k . Uj O km t. I. 69.

16) Az utolsó Á rp ád o k okleveleiben sem fo rd u l elő re n d s z e rin t m ás, m in t „de consilio p raelato ru m et b a ro n u m ” ; a tan ács alk atelem ein ek ré szleteseb b felsorolásával ú g y látszik, c sak azokban az oklevelekben találk o zu n k , m ely ek et az ú jab b dip lo m atik ai k ritik a k o h o ltak n ak d e ríte tt ki, i*l. II. E n d ré n e k a vodicsai isp án o k rész é re 1218-ban ad o tt állítólagos k iv áltság lev eléb en F e jé r III 1 245., hol ezt o lv assu k : „praelatis, b aro n ib u s et p ro cerib u s erg a nos e x is te n tib u s." N ag y k iv ételesen o lv asu n k ily e s­

félét: „h ab ito p raelato ru m , p rin eip u m et con siliario ru m no slro ru m tra c ta tu "

1 2 5 5 : H. O km t. V III. 63. A zonban az em lített e g y sz e rű „de consilio p raelato ru m et b a ro n u m ”-féle k ité te ln e k a X III. sz. m áso d ik felében is jófo rm án kizárólagos volta cseppet sem b izo n y ít a k irá ly i ta n á c sn a k kezdődő tá g u lá sa ellen; m e rt a „b a ro n e s" szó — m ik én t a rra e dolgozat folyam án m ég so k szo r v issza fogunk té rn i — egészen a k ö zép k o r végéig, de külö n ö sen a X III. szb an je le n ti nem csu p án az országos főtisztviselő- ket, h a n e m a h atalm as, előkelő u ra k a t egy általáb an .

28

alakulásában gyökerezett; de előmozdíthatta és siettethette azt az idegen dynastia trónrajutásával érvényesülő külföldi hatás: a nyugaténropai hűbéri fejedelmek udvari gyülekeze­

tének, curiájának példája s emléke.17) Európaszerte szokás, sőt több: a hűbéri jognak élő tétele volt, hogy többé-kevésbé szabatosan meghatározott alkalmakkor s ünnepeken a feje­

delem udvarában megjelentek az ő vazallusai mind, hogy bemutassák hódolatukat, hogy vele együtt tanácskozzanak az ország ügyeiről s üljék meg az ünnepeket.18) Róbert Károly, aki Olaszországban élte ifjúságának éveit, jól ismerte e szokást;

és megismerhette azt a fiatal Lajos herezeg is, az olasz hazával való sokszoros összeköttetések révén. Valószínű, hogy az udvari gyülekezetek intézményét meghonosították új hazá­

jukban, új birodalmukban is (hisz a közvetlen, személyes érintkezés legczélszerübb eszközül ajánlkozott arra, hogy szorosan magukhoz csatolják a nemzetet) udvarukba hiván hűbéreseiket. De a magyar királynak — amennyiben lehetett a hűbéri Európa terminológiáját a magyar viszonyokra alkal­

mazni, — a magyar koronának minden birtokos nemes, az egytelkes gazda is volt a hűbérese, közvetlen alattvalója;

az udvari gyülekezeten pedig már az azzal járó költségeknél fogva, valóban csakis a gazdag urak, a nagybirtokosok vehettek részt. Ez az ellenmondás szükségszerűen előidézte azt, hogy lehetetlenné vált az udvari gyülekezeten való megjelenésre kötelezetteknek egyénenkinti meghatározása (a birtok nemé­

ben nem lévén különbség, a birtok mennyisége tekintetében pedig a nagybirtok fogalmának arbitraire, határozatlan voltánál fogva kézzelfogható megkülönböztetéseket nem lehetvén terem­

teni), s hogy lehetetlenné vált egyúttal az udvari gyülekezetnek részletes, beható szabályozása egyáltalán. És a mint igy a magyar birtokjognak különös természetéből következett, hogy a nyngateurópai fejedelmek curiája Magyarországon egy a * 1

' 17) A h ű b é ri „ c u ria “ és a tág a b b k irá ly i tanács közötti esetleges összefüggésre eb. Timon Ákos ta n á r ú r volt sziv es engem figyelm eztetni.

— Az angol m ag n u m concilium is a lk alm asin t a n o rm an n k o rs z a k u d v a ri gyülek ezeteiv el fü g g össze történetileg. L. W enzel G u sztáv : Az egyetem es európai jo g tö rté n e tn e k rövid v ázla ta 196.

1S) H a jn ik : E g y etem es európai jo g tö rté n e t 152. 1. A ném et b iro d a­

lom ra vonatkozólag lásd S c h r ö d e r : L e h rb u c h d er D eu tsch en R ech tsg e- schichte 493.

jogilag egységes nemességből kiemelkedő osztálynak, a nagy- birtokos uraknak lett a gyülekezetévé: úgy más felől a magyar alkotmány sajátszerűségéből, a fnagyar államnak a nyugat­

európai hűbéri államszervezettől merőbben különböző szerve­

zetéből önként folyt, hogy e gyülekezetnél magyar földön mindjobban háttérbe szorult az, ami udvari, ami külsőség, fény s pompa volt, és hogy előtérbe nyomult és mind tágabb tért hódított azoknak politikai hivatása, közjogi szerepe, szóval jogi eredményekben megnyilatkozó tevékenysége; önként folyt, hogy a nyugateurópai udvari gyülekezet magyar földön tisztán a király tanácsára alakult. Mert a magyar király nem volt primus inter pares, mint a nyugateurópai fejedelem, kinek intézkedései csupán szoros értelemben vett birtokaira, patri- moniumára vonatkoztak, kinek hatósága magánhatóság; a magyar király az egész országnak volt az ura, intézkedése, akarata s hatalma — közjogi korlátokon belül — kiterjedt a magyar állam összes területére egyaránt és hatósága köz­

hatóság volt. Midőn tehát a magyar király és Magyarország főbbjei, a hatalmas nagy urak összejőnek, legelső és legfon­

tosabb* * * 19) teendőjük, hogy elintézzék az ország közügyeinek a nyugateurópai curiák ügyköréhez képest rendkívül széles körét, hogy megvitassák az állami életnek különbnél-különb feladatait, hogy eldöntsék az ország rendjét, a nemzet jólétét érdeklő összes kérdéseket: a háború és béke kérdésén, hon­

védelmi s pénzügyi rendelkezéseken kezdve egyes országos tisztségek betöltéséig, kedvelt hívek jutalmazásáig sok min­

denfélét.

így az udvari gyülekezet intézménye, ha — mint hisz- szük — átültettetett is magyar talajba, — van reá példa,

'*) H isz a m a g y a r n ag y b irto k o s u ra k a k irá ly i tanácson k ív ü l egyéb társad alm i-jo g i in tézm én y ek k eretén belül is, ahol csak alk alm u k n y ílt a k irály ly al való érin tk e z é sre , m in d e n ü tt politikai érv é n y e sü lé st b izto síto ttak m a g u k n a k s befolyást a k ö zü g y ek re. P éld a rá a sárkúnyrend, m elynek alap szab ály ai, m int F e jé rp a ta k y L ászló (T u ru l 1884. évf. 117. 1.) C sánki Dezső (u. o. 1887. évf. 9. 1.) és B erzeviczy E d m u n d (u. o. 1893.

évf. 94 1.) m éltán kiem elik, nevezetes állam jogi jelen tő ség g el, m ajdnem ..alk o tm án y szerző d és-' jellegével b írtak , k im o n d atv án t. k., h ogy a k irá ly köteles az országos ü g y e k e t leg aláb b is öt re n d ta g tan ác sáv al intézni és h o g y különösen a törökök ellen való h ad a k o z á s sz in h e ly é t is csak e g y e t­

é rtésü k k el álla p íth a tja m eg.

hogy a király a tanácsnak időről-időre való gyülekezeteit curiáinak mondja20) — semmi esetre nem módosította a királyi tanácsnak a magyar közjogi s birtokviszonyokban gyökerező tágulását; inkább csak erővel teljes és gyorsabb kif'ejlésre hozta az eredeti, sajátlag magyar csirákat, anélkül azonban, hogy megtudta volna adni ennek a terjedelmes királyi tanács­

nak azt, amit a magyar viszonyok önmagukból létre nem hozhattak: a szabatos szervezést, — éppen a magyar birtok­

jog sajátos természeténél fogva. Tény, hogy a királyi tanács az Anjouk alatt egyre bővül s ott helyet foglalnak az urak, a hatalmas nagybirtokosok mind.21) Midőn Buda válik az udvar rendes székhelyévé, a gazdag úri családok sorra házat vesznek Budán, hogy legyen ..kényelmes szállásuk, ha fel­

jönnek a királyi udvart látogatni,-1 — mint egyik törvényünk említi.22) A tagjaiban tetemesen bővült királyi tanács mind határozottabban nyer közjogilag számottevő szerepet, intézményi jelleget. A XIV. század elejétől a mohácsi vészig számtalan­

szor, királyainknak minden nevezetesebb cselekedeténél, min­

den nagyobb horderejű intézkedésénél ott látjuk a „Consilium praelatorum, baronum et procerum“ közreműködését, tanács­

20) Zsigm ond, m időn B ran k o v ics G yörgyöt s u tó d ja it az „ o rsz á g bárói" közé fogadja, a rra kötelezi őket, h o g y „M aiestatem et curias nostras reyias su ccesso ru m q u e n o s t r o r u m ... in s ta r cetero ru m b aro n u m ip siu s re g n i n o stri H u n g á riá é p e rso n a lite r v isitare et ip se G eorgius consiliis in teressé d eb ean t et te n e a n tu r" 1426 : F e jé r X 6. 812. L á sd m ég alább a ta n á c sn a k a u lik u s szerep lésérő l m ond an d ó k at.

S1) Sok-sok oklevél em lít a k irá ly i tan ác s g jú ilek ezeteib en résztv ett s n év szerin t felsorolt n ag y o k so rá b a n k ö z h iv a ta lt nem viselő, tisztán m agánjogi alapon előkelő s szereplő u ra k a t. E szám talan oklevél k ö zü l h a d d id é z z ü n k p. o. e g y n éh án y at. K at. X . 235., 611., 680., X U . 95., 133., 406., X III. 330., 1231., X V . 361., 425., X V II. 157.. 252., X V III. 181., 447.;

V est. 352., 456.; Suppi. II. 270„ 416.; B a tth y á n y i: L eg es eccl. III. 498.;

K n a u z : Az országos tan ác s 3 5 .; T eleki X . 70., 119., 616., X II. 375.;

A njouk. D ipl. Em i. II. 3 1 5 .; T ört. T ár. 1884. évf. 228., H azai okm t. V II.

452., 470. stb. stb.

22) ...Domus [dom inorum p ra e la to ru m et b aro n u m ac nobilium ], q u as in civitate n o stra B udensi h ab en t, q u a sq u e m ag is p ro p te r op p o rtu n u m eorum condescensum , dum ad cu riam re g ia m fre q u e n ta n d a m adv en iu n t, ibidem te n e n t . .", szól az 1495 : CV., m elyben ú jr a k im o n d atik e h á z a k ­ n a k „ab a n tiq u is tem pori J i s " fennálló adóm entessége. K ik n e k volt e k o rb an h á z u k B udán, a rra von atk o zó lag v. ö. S alam on F e re n c z : B u d ap est története III. 233—240. és C sánki D ezső : I. M átyás u d v a ra 167.

SD

adó, támogató, közbenjáró tevékenységét. És ezzel függ össze, hogy a királyi tanács jelentősége az állami életben, azaz hatásköre is növekedik és sok-sok iigy itt nyer elintézést, melyet az ősi szokás, sőt talán világos törvény az ország­

gyűlésnek, az egész nemzet elhatározásának tart fenn. Nem egy végzés bírt századokon keresztül törvény erejével s vétetett fel a Corpus Jurisba, mely csupán a király tanácsában hozatott. Hisz a nemzetnek leghatalmasabb tagjai, a nagy földbirtokosok, kiknek beleegyezési] és hozzájárulása politikai szükség volt, itt, a királyi tanácsban gyakorolhatták és gya­

korolták kritikájukat s érvényesítették akaratukat. Sőt olykor­

olykor, még pedig gyakran és huzamosabb időre — trón­

üresedés és mélyreható belső zavarok idején — a legfőbb intézkedés joga is átmegy az önálló, külön testületként jelent­

kező tanácsnak kezeibe.

A királyi tanácsban való résztvétel — mint mondottuk — a nagyterjedelmü földbirtokon, az azzal egybekapcsolt magán­

hatalmon alapuló politikai szereplés volt; s midőn az ősiség megszilárdította s biztosította ennek az anyagi alapnak cgyütt- maradását és változatlan átszállását, egyszersmind állandóvá s örökössé tette a nagybirtokú főuraknak kiváló politikai szereplését is, mely mindinkább úgy jelentkezett, mint kifo­

lyása s járuléka a személyiségük állandó kellékeiben, örökölt és átöröklődő tulajdonaikban gyökerező jelentőségnek. A király tanácsában mintegy örökös jogon való állandó résztvételt a XV.

század közfelfogása a társadalmi kiválóság23) politikai-jogi kifejezőjének, az előkelőség charakteristikonjának tekintette; csak igy érthetjük, hogy az ismeretlen hamisító, ki a század derekán a Frangepánok ősi dicsőségét gyarapitandó, oklevelet koholt, melyben IV. Béla királylyal Magyarország előkelőinek összes jogait s kiváltságait („universis juribus, gratiis et honoribus illustrium primatum regni Hungáriáé“) ruháztatja vegliai Bertalanra és Frigyesre s azok utódjaira (eorumve heredes et successores), ama kiváltságokat a következő sza­

vakban foglalja össze és — saját korának fogalmait átvivőn régibb korszakba — ekként jellemzi azt az örökös előkelő

23) É s ne felejtsü k , h o g y a régi M ag y aro rszág b an a társadalm i k iv áló ság elv álh atatlan n l e g y ü tt já r t a n a g y v agyonnal s azt m in d ig n ag y v ag y o n k isérte.

jogi állapotot: „Meghívjuk őket tanácsosaink körébe, szol­

gálatunkba, és hel}ret adunk nékik tanácsunkban“ — in con­

sortium, catervam et numerum vocamus, locumque eis ipsorum in medio nostri ministerii et consilio.“24) Sőt a királyi tanácsba való állandó meghivatást úgy fogták fel, mint az uraknak természetes, jóformán velük született jogát, melynek meg­

tagadása egyenesen kegyvesztettséget jelentett. Az 1386.

augusztusban Fejérvárott egybegyült rendek, kifejezvén abbeli óbajukat, hogy a királynék fogadják vissza kegyükbe a párt­

ütő horvát bánt s társait, ily formába öltöztetik e kérelm et:

„fogadják őket kegyesen udvarukba és rangjuk meg álla­

potukhoz illően tüntessék ki, ruházzák fel őket királyi tiszt­

ségekkel, amint már a királyi felség a nemeseket és ország- nagyokat meg szokta tisztelni és felmagasztositani a tanács­

kozásokban és egyebekben.“25) Nálunk is úgy volt a dolog, miként azt Gneist a peerség alakulását fejtegetvén26) a magnum conciliumról előadja: „A rendesen ismétlődő összejövetel, a fontos állami ügyeknek szokás szerint való tárgyalása s intézése megadja nekik a tapasztalatot, a tudást, a tekintélyt, azokat a jellemvonásokat, melyek felkeltik s táplálják a születés jogán való testületi egybetartozás (geborene Mitgliederschaft)

S<J F e jé r, IV.3. 108. A zok u tán , am ik et P a u le r erről az oklevélről m ondott i. h. II. 762., k étség telen , h o g y jó v al k é ső b b i k o rú h a m isítá s ; az id é z e tt k é t so rn a k h o m ályossága, erő ltetett a rc h a istic u s volta eg y ­ m ag áb a n is g y a n ú t éb reszth et. É s m in th o g y a X V . század nyolczvanas éveiből való átira to k b a n fo rd u l elő legelőször „valam i a u th e n tik u s fo rm á­

b a n “, ahhoz sem fé r k étség , h o g y éppen a század d e re k á n keletk ezh etett.

K övetkeztetésem jo g o s u ltsá g á t nem k ell h o ssz a sa n bizonyítgatnom . Az em beri lélek n ek m élyen rejlő h ajlan d ó ság a, h o g y sa já t k o rán ak , k ö rn y e ­ zetének állap o tát azonosítsa az em b erisé g állandó, egyetem es állapotával, h ogy — m in t m on d an i sz o k tu k — k o rá n a k s k ö rn y e z e té n e k szem üvegén át nézze a té rb e n v a g y idő b en különböző állap o to k at: sa já t k o rá n a k in té z ­ m ényeit, szokásait, felfogását átviszi a m ú lt század o k b a. T ö b b n y ire ezen leh et és szo k ták felism erni a h am isítv án y o k at.

25) „Ipsos in cn riam reg in alem benigne recip ian t, ip so sq u e secundum decentiam sta tu s et conditionis eorum re g a lib u s h o n o rib u s h onorando et sublim ando, p ro u t et ceteros nobiles ac b aro n es re g n i reg alis M aiestas consuevit condecenter in consiliis et aliis h onorare, a tq u e su b lim are d ig n e .“

K ovachich J . M. N otitiae p ra e lim in a re s ad S yllogen 421. A z 1386-iki v ég zem én y n ek (vagy ja v a s la tn a k ?) p ontosabb szö v eg ét közölte H a jn ik Im re Tört. tá r. 1878. évf. 174.

2‘) E n g lisch es V e rw a ltu n g s re c h t 2. k ia d á s I. 377.

32

jogosult érzetét.1' Csalhatatlan bizonyítékát bírjuk ennek a királyi tanács elkülönülésében országgyűlés idején, miről utóbb bőven leencl szó.

Mindamellett, állandó és örökletes voltának daczára, a király tanácsában — mint ilyenben — való politikai szereplés nem vált az örökös főrendiséy keletkezésének közvetetten alapjává.

Azért nem, mert nem vált egy a nemesi rendből külsőleg kiemelkedő, egyéni tagjaiban meghatározott körnek jogilag el­

ismert, kizárólagos jogává. Ennek oka pedig nézetem szerint abban rejlik, hogy a szóban forgó királyi tanács határozott alakot s szervezetet nem nyert.

Világos ugyanis, hogy a királyi tanács neve alatt csakis az úgynevezett tágabb királgi tanácsot értettük és értjük.

II. FEJEZET.

A tágabb királyi tanács.

1. Különösen Knauz Nándor „Az országos tanács és az országgyűlések története 1445—1452 •' czimü tartalmas dolgo­

zatának megjelenése óta köztudomású tény, hogy valamint Angliában a continual és a privy council (a későbbi house of Lords csirája), úgy nálunk is két királyi tanács állott fenn egymás m ellett: a szorosabb értelemben vett királyi tanács, a a kormánytanács, melynek tagjai — ha nem is mindnyájan — állandóan a király udvarában tartózkodtak s a folyó ügyek elintézésében támogatták; továbbá a tágabb királyi tanács,1) melyet Knauz tekintettel a trónüresedés s különösen Hunyadi János kormányzóságának idejére országos-nak nevez, s a melynek szerinte — s helyesen „természetes tagjai voltak a főpapok, a nádor s a többi zászlósok és a főbb nemesek, kik magukat okmányaikban röviden csak így Írták: praelati, barones, nobiles et proceres regni Hungáriáé universi‘V’) Clas- sikus rövidséggel fejezi ki ugyanezt — két tanács fennállását

— a leghitelesebb tanú, ki éveken át tartózkodván a magyar királyok udvarában, alaposan ismerte az országiás mikéntjét

') A z elnevezés H ajn ik tó l ered.

a) 9. 1.

s a központi kormányzat vitelét Magyarországon: Bonfini, a történetiró. Mátyás király budai palotájának leírásában egy tágas, oszlopokkal díszes teremről megjegyzi: ..Hic bouleu- terium et diaeta.“3) Bouleutvnmn jelenti azt, a mit a görög polis államokban és azóta mindenütt jelentett: a folyó ügyek intézésére hivatott kormányzati szervet, a tulajdonképeni tanácsot; diaeta pedig nem ugyan a szó technikai értelmé­

ben vett országgyűlés — mert hisz tudvalevő és kétségtelen tény, hogy a XV. században külön, elváltán tanácskoztak az urak és külön a nemesség, illetve a nemesség követei — hanem igenis országos jellegű gyűlés, az ország egyházi és világi főurainak, a hatalmas nagybirtokosoknak időről-időre ismétlődő rendes gyülekezése a királyi udvarban, a nemzetet érdeklő nagyfontosságú kérdések megvitatása s eldöntése, a királyi akarat irányítása czéljából: szóval a tágabb királyi tanács.4)

A megelőzőkben általánosságban vázoltuk volt a tágabb királyi tanács hivatását s szerepét az állami életben; meg­

mutattuk, hogy a nagybirtokos osztálynak volt a gyülekezete, érvényesülésének színhelye és ezzel megjelöltük volt azt, a mi az örökös főrendiség keletkezésére döntő fontosságú: a hatal­

mas földesuraknak magánjellegű alapon nyugvó, állandó, örökletes résztvételét. Ezért kell a tágabb királyi tanács intézményével foglalkoznunk. Minél határozottabban mutatjuk ki a szervezetlen tágabb királyi tanács létezését, a többé- kevésbbé szervezett szűkebb tanács mellett; minél részletesebb s világosabb képét nyújtjuk a tágabb királyi tanács műkö-

s) K ato n án ál H isto ria C ritica X V I. 735.

*J H og3T „ d ia e ta " a v eg y es h ázbeli k irá ly o k k o rs z a k á n a k v égén nem csu p án o rs z á g g y ű lé st jelöl, h anem az u ra k n a k a k irá ly i ta n á c sb a g y ű lését is, m a g a K ovachich k én y te le n elism erni. D rágffy J á n o s n a k e g y 1515-ben k e lt leveléhez, m elyben ...futura diaeta, q u ae B udae c ele b ratu ra sit" em littetik, a következő észrev ételt f ű z i : „N isi hic p e r diaetam intel- lig a t consilium seu consultationem p ra e la to ru m et b aronum ." Suppi. II.

359. K o v ach ich n ak ez a n y ila tk o z a ta annál ny o m aték o sab b , m in th o g y ő a k u ta tó n a k érthető elfo g u ltság áv al o rsz á g g y ű lé st lát leh ető leg m indenben, nevezetesen o rszág g y ű lé sn e k tek in ti g y a k ra n az olyan „ conventus "-t, a m elyet m ások — több jo g g a l — a k ir á ly ta n á c sá n a k h ajla n d ó k tartan i.

(Az alá b b ia k b a n m i is m eg fo g ju k k ís é re ln i eg y n é h á n y ilyen, K ovachich által o rszág g y ű lésn ek m in ő sített összejö v etelt a tá g a b b k irá ly i tan ács szám ára reclam álni.)

34