TELEKI SÁMUEL ÉS A TELEKI-TÉKA TÉKA

TELEKI SÁMUEL ÉS A TELEKI-TÉKA

TÉKA

TELEKI SÁMUEL ÉS A TELEKI-TÉKA

A LEVELEKET VÁLOGATTA,

BEVEZETÉSSEL ÉS JEGYZETEKKEL ELLÁTTA DEÉ NAGY ANIKÓ

KRITERION KÖNYVKIADÓ • BUKAREST 1976

TELEKI SÁMUEL

A TELElvI-Ti.KA NACYTEJÎME

TELEKI SÁMUEL (1739-1822)

M usis Patriis, G ratisque P o s te ris . . . (A haza múzsáinak és a hálás u tó k o rn a k . .. )

— olv ash atja közel k ét évszázada a m aros­

vásárhelyi T eleki-tékába belépő látogató a b ejárat fölött a m árványtáblán. A köbe v é ­ sett szavak nagyszabású alap ítv án yt je lez­

nek, ugyanakkor utalnak az alapító egész életm űve lényegére. M ert ha az egykori főúri gesztus eredm ényeként nem is tö rtén t más, csak az, hogy az 1800-as évek elején, az akkor még alig néhány ezer lakosú v i­

déki városkában közkönyvtár nyílt, a gyönyörű em pire kön yv tárterem zsúfolt polcain sorakozó ritk a és nagy szak érte­

lemmel összeválogatott gyűjtem ény m égis­

csak egy élet áldozatos m unkáját ig én y el­

te. A XV—XIX. század értékes k ö n y v te r­

m ékeit őrző tékában búvárkodó olvasó akár egy-egy bibliofil érdekességet, akár a korabeli tudom ányok valam elyik re p re ­ zen tatív k iad v án y át veszi kézbe, azonnal m egbizonyosodik arról, hogy az, aki ezt a k ö n y v tá ra t összegyűjtötte, valóban hozzá­

értő, képzett bibliofil szakem ber volt. Nem csoda tehát, ha Teleki Sámuelt kortársai és az utókor egyaránt elsősorban kö n yvtá r- alapítóként tarto tta számon. K étségtelen, hogy a már leválaszthatatlan jelző nem k e ­ rült illetéktelenül n ev e mellé. Kifogásolni talán csak annyit lehet, hogy jócskán le ­ szűkíti ennek a bám ulatosan tevékeny em-

bernek az érdeklődési és tevékenységi körét. Jó lleh et ma m ár minden jelentősebb hazai vag y külföldi bibliográfiai tájék o z­

tató-kiadvány, könyvészeti szakm unka hi­

vatkozik Teleki k ö nyvtárára, mégis az tö r­

tént, ami az em beriség történelm e folya­

mán annyiszor: a M ü az idő m úlásával el­

hom ályosította életre keltő je alakját. Ez­

zel m agyarázható a Teleki-irodalom hihe­

tetlenül szegényes v o lta is. A néhány, még életében m egjelent, többnyire a m ecénás­

nak szóló m éltatáson v ag y a halála után kiny o m tatott halotti beszéden túl igen k e ­ vés m unka foglalkozik Teleki szem élyével.

Az elszórtan m egjelenő írások m ajd m in­

den esetben kizárólag a kö ny vtáralap ítás jelentőségét m éltatják. Íróik meg sem k í­

sérelték, hogy k ijelö ljék Teleki h ely ét a XVIII—XIX. század m űvelődéstörténeté­

ben. Teleki tudom ánypártoló, m űvelődés­

szervező tevékenysége mindmáig hom ály­

ban m aradt. K evesen tudnak az egykori m ecénás bőkezű adom ányairól, s a szak- em.berek szűk körén k ívül mások nem igen hallottak Teleki klasszika-filológiai m un­

kásságáról. Azok közé a sokat író tudósok közé tartozott, akiknek nyom tatásban ele­

nyészően kevés m unkája jelent meg. Sok­

oldalú, munkás életéről azonban gazdag jegy zet-hagyaték és hatalm as levelezés ta­

núskodik. Ezeknek a dokum entum oknak az áttanulm ányozása során körvonalazódott előttünk az a széles mező, ahol Teleki hosz- szú élete folyam án olyan hihetetlen k ita r­

tással dolgozott. K irajzolódtak azok az

érintkezési pontok, m elyek gondolkodását egybekapcsolják a felvilágosodás eszme- rendszerével, s a határterü letek is, m elyek elválasztják attól. U gyanakkor sikerült a hézagos T eleki-életrajz kiegészítésére szol­

gáló jó néhány új adatot találni. Levelei, írásai vallanak arról, hogyan élt, hogyan gondolkozott, m iként sikerült korának m ű­

velt tudósává válnia, hogyan tört ki a h a ­ zai elszigeteltségből, és m ilyen úton-m ó- don építette ki szinte egész Európára k i­

terjedő tudom ányos-bibliofil kapcsolatait.

E kö tet gondozója igyekezett úgy össze­

válogatni a közlésre kerülő anyagot, hogy az olvasó elé minél teljesebb kép rajzoló d­

jék Teleki Sámuelről. K étségtelen, hogy a v álogatás súlypontja a k ö ny vtáraiap ítás tá ­ n y éré esik. A szövegek kivétel nélkül könyvgyűjtéssel, könyvtárszervezéssel fog­

lalkoznak. Igaz, Teleki szinte hét évtizeden keresztül írt leveleiben kevés olyan akad, am elyben ne találkoznánk köny v -kö ny vtár problém ákkal. A fiatalkori diáldevelektől a közvetlen hangú családi levelekig, gazda­

sági alkalm azottakhoz, peres ügyek in té­

zőihez, hazai és kiilföldi tudósokhoz írott levelekben soha el nem m ulasztja egy- egy ritka könyv felől érdeklődni v ag y k ö n y v tá ra sorsát intézni.

A szövegválogatás term észetesen csak ízelítőt ad Teleki több évtizedes bibliofil m unkásságáról. F ényt vet ugyanakk or a könyvtáralapító, közm űvelődést előmozdító más irányú tevékenységére is.

Teleki Sámuel 1739. novem ber 17-én, M arosvásárhelytől nem messze, G ernyesze- gen született. Apja, Teleki Sándor kem ény term észetéről, szigoráról híres ember. Ki- lencesztendős, am ikor édesanyját, petki N agy Zsuzsannát elveszti. N agyapjáról, az egykor Erdély sorsát irányító Teleki M i­

hály kancellárról m ár csak hallom ásból tud meg egyet-m ást. M inthogy apjának m áso­

dik házasságából született legkisebb g y er­

meke, a korkülönbség s később vagyoni kérdések m iatt nagyobb testvéreivel nem ­ igen tud összem elegedni.

G yerm ekéveit a Fehér m egyei Celnán tölti, m int ö m aga mondja: ,,félrevaló vad helyen, m ajd minden emberi közönséges társalkodáson kívül" (Gróf Teleki Sám uel erdélyi kancellár úti naplója 1759—1763.

M arosvásárhelyt, 1908, 3.). Évekkel később, a külföldi tanulm ányút idején készült ú ti­

naplója bevezetőjében a gyerm ekkorára m ár érett fővel visszatekintő ifjú keserű en állap ítja meg neveltetésének hiányosságait.

,,Tanulásbéll sok hátram aradás"-áró l p a­

naszkodik. M egérthetjük a napló panaszos hangját, hiszen Telekinek nem kis fárad sá­

gába k erü lh etett pótolni m űveltsége h iá­

nyosságait. Mindez azonban csak a külföldi tanulm ányi színvonal m egism erésével vált szem betűnővé.

V ajon az akkori hazai lehetőségek figye­

lem bevételével is éppen ilyen elm arasztaló v élem ényt kell form álnunk a gyerm ek Te­

leki tanulm ányairól?

A XVIII. század elején Erdélyben az ok­

tatás még m erőben egyházi jellegű. Az egyházi hatóságok m agát az intézm ényes o k tatást m indenekelőtt a lelkész-utánpótlás eszközének tekintették. Ezért a kollégium i tananyag elsősorban a teológiai tudom á­

nyokra, egyháztörténetre, szentírás-m agya- rázatra szorítkozott. V oltak ugyan kollégi­

umi tanárok, akik külföldről v isszatérve m egkezdik term észettudom ányos ism ereteik továbbadását. G yakori volt a ta n íttatásn ak az iskolán kívül történő formája, am ikor vagyonos családok gyermiekeiket tudós p a ­ pok, professzorok m ellé küldték, vagy még elterjedtebb volt a privát preceptor alk al­

mazása. A m agántanítók a kollégium ok tó- gás diákjai közül kerültek ki, s a rektor a ján latára nyertek alkalm azást. Teleki Sán­

dor is, mint az enyedi és m arosvásárhelyi kollégium ok fögondnoka, gyerm ekei m ellé a legjobb diákok közül választhatott o k ta­

tókat. A közel hetvenéves apa m egkülön­

böztetett szeretettel tekint legkisebb fiára:

,,Az egy neveletlenke, tanulgató Sámuel fi­

acskám on kívül minden gyerm ekeim n é­

kem ellenségeim m é lettenek, kiktől már sok esztendőktől fogva és a mái napig meg nem szűnt kesergettetéseim szerzették és augeálták is ezen nyavalyám at, holott egész Erdély országa bizonyságom, hogy m ely nagy szűkült állapotom ban s eszten­

dőkben erőm felett ruháztam , neveltem s taníttattam , és szárnyokra is bocsátottam öket."^ Teleki Sándor mellől felesége halála után nagyobb fiai elszélednek. A gyakran

változó kisszámú belső cselédségen kívül Sámuel van vele utolsó percéig. Édesapja kom oly társasága érleli idejekorán felnőt­

té a gyerm eket. A pja íródeákjaként korán részt vesz a család gazdasági ügyeinek in ­ tézésében. S eközben rendszeresen tanul.

Teleki újabban előkerült jegyzetei, néhány tank ö n yv ként használt nyom tatott munka azt bizonyítja, hogy az apai háznál a kor szokványos hit- és latin ny elvok tatásán túlm enően elég sokrétű oktatásban része­

sült. Term észettudom ányi tanulm ányaira v e t fényt például az egyik általa készített jegyzetfüzet^, m elyet minden valószínűség szerint az első k ísérleti fizika tankö n yv szerzőjének, V ásárhelyi Tőke Istvánnak geom etriájáról m ásolt. A T eleki-könyvtár ma is őriz egy ,,szám vetés m esterségére ok­

tató könyvecskét". Teleki Sámuel sa já t k e ­ zű bejegyzésével.^ 1753-ban pedig Comeni- us Jo h annes Amos Orbís Sensualium Trí- lin g visén ék elözéklapját szignálja. Előke­

rült Telekinek egy párlapos kézzel írott jegyzete, melybe az Orbís Pictus növény- és állattani vonatkozású adatait m ásolja be.

A dalékaink bizonysága szerint Teleki gyerm ekkori ta n íttatása messze m ögötte m aradt a korszak európai oktatási színvo­

nalának. M inthogy a felvilágosodás egyik jellem zője a fokozott term észettudom ányos érdeklődés, nem csoda, ha később a k ü l­

földre kerülő ifjú m egdöbbenve tapasztalja ilyen irányú ism ereteinek hiányosságait.

Érthető, hogy a neves francia, svájci te r­

m észettudósok m atem atikai, kémiai, csilla-

gászattani előadásai teljesen elhom ályosít­

ják a celnai geom etriai órák em lékét.

Az apa feltehetően kollégium ba v ag y külföldre is kiküldte volna fiát, hiszen már ö is világosan lá tja a külföldre m enetel fontosságát. 1711— 1750 között ö maga p a t­

ronál m integy 30 kint tanuló diákot. 1754- ben bekövetkezett halálával azonban Sá­

muel ta n íttatása egyelőre teljesen m eg­

akad. A mindössze tizenöt esztendős g y er­

m eknek egyszeriben más ügyekkel kell foglalkoznia. ,,Nem szándékom elöszám lál- ni néhai m éltóságos kedves szüleim nek s kiváltképpen közelebb édesatyám nak h alá­

lozások után tanulásom béli sok h átram ara­

dásom m al s károm m al gyenge erőm felett v iselt terheim et, ügyes-bajoskodásaim at és azoktól, akiktől gyenge aetasom ban s á rv a ­ ságom ban m éltán jó t várhatók vala, példa nélkül való háborgattatásaim at, perelteté- seim et" — írja útinaplója elején. É rettsé­

gét, kom oly gondolkozását igazolja egy ez idő tá jt kelt levele, m elyben un o k atestv é­

rének, Teleki Á dám nak gratulál te rv e zett külföldi útjához.^ A zt k ívánja, hogy ,,mind a tudom ányokban, mind experientiákban ép ületet vegyen". A külföldi utat már ek ­ kor nem csupán az öncélú, egyéni épülés lehetőségének tekinti, hanem azt szeretné, ha öccse a tanulm án yú t „ajándékaival fel- ék esíttetv e Nemes H azájának szolgálatjá- ra" térn e vissza.

Ekkor még nem m erült fel benne külföldi tanulm ányútjának gondolata. Három év múlva azonban m aga fordul M ária Teréziá-

hoz kim eneteli engedélyért. A hétéves h á ­ ború idején ugyanis a bécsi udvar az u ta ­ zókat fenyegető ,,veszélyre" hivatkozva korlátozza a peregrinálni akarók k ib o csá­

tását. Term észetesen a tanulni vágyók k érv én yek kel ostrom olják az udvari k an ­ celláriát, és rem énykednek a tilalom b e­

szüntetésében. A királynő végül is némi engedm ényt tesz, azaz megengedi a k iu ta ­ zást, de csak azok szám ára, akik Béccsel

„baráti" vagy „szövetségi" viszonyban lé­

vő országba kívánnak menni. Az első k é r­

vényezők között különös királyi kegy elem ­ ből három erdélyi ifjú nyer engedélyt: T e­

leki József, Sámuel és Ádám. M indhárm an a római szent birodalm i grófi cím et viselő erdélyi főúri család tagjai. A bécsi p oliti­

ka ekkorra már szám olt azzal, hogy saját érdekében magához kell édesgetnie az er­

délyi nagybirtokos osztály leg tek in tély e­

sebbjeit. M indenképpen célszerűnek ígér­

kezett te h á t a Teleki ház e három tag jának m egnyerése, hogy ily módon biztosítsák udvar-hűségüket.

Teleki Sámuel szem élyiségének form áló­

dásában döntő jelentőségű a négyesztendei külföldi tartózkodás. A bban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a k ora g y er­

m ekségére vonatkozó gyér adatokkal szem­

ben életének erről a szakaszáról ú tin ap ló ­ ja és diáklevelei alapján részletes és pon­

tos k ép et form álhatunk.

M indenekelőtt az 1759. novem ber 7-től 1763. novem ber 17-ig tartó út idején ké-

szült feljegyzések érdem elnek különös fi­

gyelm et. M int általában a XVIII. századi útinaplók szerzői, Teleki sem szánta je g y ­ zeteit a nyilvánosság elé. A kor szokásának megfelelően, a tényközléstől nem válik el a literátori szándék, a m agyar szövegben sok latin kifejezést használ, s a vége felé

— a párizsi úttól kezdve — franciául írja jegyzeteit. A napló sokirányú inform ációs anyagával, m egbízható adatszolgáltatásával, k u ltu rált írásm ódjával így is tisztes helyet foglal el a XVIII. századi erdélyi m agyar naplóirodalom ban.

Ezek az úti jegyzetek nem csak ad ato k at közölnek, hanem fényt vetnek írójuk egész lényére, m űveltségére, arra, hogy mit k é ­ pes meglátni, mi érdekli, és hogyan v é le ­ kedik a látottakról.

Induláskor az alig húszesztendös ifjúnak rengeteg nehézséggel kell m egküzdenie. A hazai közvélem ény nem sok bizalm at elő­

legez a mindeddig csak gazdasági ügy eit intéző Telekinek. Az egyetlen, aki bízik k é ­ pességeiben, kitartásában, az Bőd Péter: „Az valóban nagy örömöm re vagyon, hogy N god iránt való ítéletem (am elyért én is m egítéltettem ) nem csalt meg. Ngod Isten kegyelm e által nem a bolondságon, hanem a tanuláson kapdos" — írja 1762-ben az ak ­ kor Baselben tanuló ifjúnak. (A k ö tet 73.

számú levele.) A kezdeti nehézségek leg­

nagyobbika talán az, hogy Teleki a n y an y e l­

vén k ívül csak a latint beszéli. De a s v á j­

ciaktól tréfásan elnevezett „lateinischer

13

Graí" rövid időn belül elsajátítja a német, majd a francia nyelvet.

1760. január 2-án érkezik Baselbe, k ísé­

rőjével, Kovács Józseffel. N oha a hatvanas évek tá ján a baseli egyetem m ár csak di­

csőségének em lékéből él, az a másfél év, amit itt tölt, döntő jelentőségű Teleki fej­

lődése, szellemi arcu latán ak k ialakulása szem pontjából. Tanulm ányairól így vall:

,,Az, mi az én itt való tanulásom at illeti, azzal igen contentus voltam . Derék és tudós em bereket hallgattam , bár m indenütt o ly a­

nokat hallgathatnék^' (Ütinapló, i.m. 44.) M atem atikát a Bernouilliaktól tanul, J. Chr.

Beck egyetem es történelem , R. Iselin jog- tudom ányi, A. Socin elektrom osságtani elő­

adásait hallgatja. A szaktudom ányokban való jártasságon túl a legnagyobb je len tő ­ sége annak van, hogy Teleki itt tan ulja meg értékelni a tudást, a tudom ányt. N eves p ro ­ fesszorokkal s a város ,,szellemi előkelősé- gé"-vel való közelebbi kapcsolata hatással van rá később is. T alán ezzel m agyarázható, hogy H ollandiában, Párizsban érintkezési köre, érdeklődése is ennek m egfelelően alakul.

A naponként p ap írra v etett svájci je g y ­ zetek egy része elveszhetett. Ez abból tű ­ nik ki, hogy a napló itt m agán viseli az utólagos fogalm azás m inden jegyét. A b a­

seli élm ények, Teleki m egszokott lakonikus diárium -vezetésétöl eltérően, részletesen, kom m entáltabban kerü lnek az olvasó elé.

Ebben az oldottabb fogalm azásban a m ás­

fél év esem ényeit rögzítő szöveg eleven

tükre Basel XVIII. századi életének. Erre figyelt fel Ottó Spiess is, a Teleki grófok S vájcra vonatkozó naplórészleteinek k ia ­ dója.^ A jegyzetek ném et fordítását úgy n y ú jtja át az olvasónak, m int a korabeli v á ­ rosi-egyetem i életre vonatkozó ritk a for­

rásanyagot.

Teleki Sámuel hiteles kép et rajzol az egyetem i oktatásról. A korabeli baseli szel­

lemi élet egyik érdekes oldalát v ilág ítja meg a Deutsche G esellschaft nevű irodalm i szalonról írottakban: ,,Ezek a Societas ta g ­ jai m ind derék tudós emberek, s igen nagy nyereségem nek tartottam , hogy ittlétem alatt m indvégig ilyen derék tudós em be­

rek k el társalkodhattam ; bár örökké ilyen com pagniát gyakorolhatnék!" (Ütinapló, Lm.

41—42). O ttléte alatt Teleki gyakran é rin t­

kezik a város polgáraival. A Basel h étk ö z­

napjairól, helyi szokásairól szóló feljeg y ­ zések Svájc és lakói története szem pontjá­

ból jelentősek.

M indezeket az inform ációkat szervesen egészítik ki Teleki diáklevelei. Míg n ap ló ­ jában az esem ényeket elsősorban az em lé­

kezet ébren ta rtására jegyzi fel, levelei r á ­ világítanak belső életére. Az útinapló szá­

raz, egyhangú stílusától eltérően ezek a színes, fordulatokban bővelkedő, derűs h a n ­ gú levelek a fiatal Teleki kedélyes gondo­

latv ilág át tükrözik. K ülönösen kedveli a nála egy évvel fiatalabb unokaöccsét, T ele­

ki Ádámot: ,,írj, ha em berséges ember vagy, m ert alig várom, hogy leveledet vehessem . Hidd eh hogy gráfiám ban vagy!"® A nnak el-

1.5

lenére, hogy gyakran inti öccsét kom olyabb hangvételre, ö m aga is szinte m inden eset­

ben évödö hangnem ben ír hozzá. Az ilyen tónusú levelekből szerzünk tudom ást a ba- seli dlákos csínyekről, ivászatokról, szépte­

vésekről. Teleki még sokáig em legeti a svájci víg napokat, s később H ollandiában is kedvesen em lékezik vissza: ,,... no! én ki nem írhatom , mely igen sajnálom , hogy ide felkeringésünkben még vagy egyszer nem láthatnálak, oda v an a baseli jó élet, oda a Trium virátus is, talán soha úgy, am int ott egy kevés ideig vala, nem is lészen."'^

1761. július 14-én hagyja el Baselt, s a R ajna m entén H ollandiába utazik. M ielőtt útra k elt volna. Teleki Á dám tól k ér tá jé ­ ko ztatást a holland világról. Sajnos a h ol­

landiai tartózkodásról szóló feljegyzések nem teljesek, m integy 11 hónap esem ényei hiányzanak. így az utrechti és leideni idő­

zésről viszonylag k ev eset tudunk. A nnyi bizonyos, hogy Teleki fő gondja itt is a tanulás lehetett, m inthogy naplójában v a j­

mi k ev eset olvashatunk a társaséletről, a tanuláson kívüli időtöltésről. R észletesen ír viszont W esseling, Saxe, H ahn professzo­

rokkal való kapcsolatáról. N éhány érdekes feljegyzést találunk a hírneves holland tu ­ dósok zsúfolt hallgatóság előtt ta rto tt elő­

adásairól. W esselingről például azt írja, hogy az egyetem es történelm et saját házá­

ban adta le, ahol: ,,sokan fenn is állottak, sokan az ajtón k ívül a pitvarból is h allg at­

ták, akik a házba bé nem fértek'', de ő m a­

ga is szívesen szorong ezeken az elöadáso-

kon, m ert ,,soha tudósabb s jobban kid olgo­

zott leckéket az W esseling uram éinál nem hallottam " (Üünapló, i.m. 83.).

A baseli em lékek, benyom ások több v o ­ natkozásban befolyásolják Teleki H ollan­

diáról alkotott vélem ényét. Tanárokat, pol­

gáro k at lépten-nyom on a baseliekhez mér.

Alig egyhónapi itt-tartózkodás után azt írja Ádám öccsének: .. hidd el, ugyan buták, parasztok ezek a hollandusok; franciák a schw eizerek hozzájok képest, ennek lelke- teste csak a pénz .. Talán a Svájc utáni nosztalgia akadályozza abban, hogy itt is n y ito tt szemmel járjon, hogy felfigyeljen az ország fejlett iparára, virágzó k eresk e­

delm ére. Az egy évvel korábban ott ta rtó z ­ kodó Teleki József ezzel szemben ren d k í­

vüli érdeklődéssel szem lélte azt a sok újat,

„am ely m ásutt fel nem találtatik". H ollan­

dia polgári élete, m űvészete egyaránt k e d ­ vező benyom ást gyakorolt rá.

N em véletlenül em lítjük e helyen Teleki József nevét. A korszak m em oár-irodalm át ism erő olvasó azonnal egym ás mellé állít­

ja a k é t Teleki egyidőben készült s m ajd ­ nem ugyanazon útvonalat m egörökítő fel­

jegyzéseit. Lehetséges, hogy ez a társítás nem minden szem pontból kedvez Teleki Sámuel naplójának. József írásai érettebb, tisztábban és többet látó utazóról vallanak;

ő előnyösebb útipoggyásszal indult N y u ­ gatnak. M agyarigenben Bőd Péter három éven keresztül oktatja, a latinon kívül jól beszél franciául és ném etül, jártas a felv i­

lágosodás divatos term észettudom ányaiban,

Teleki Sámuel és a T eleki-téka 17

sőt a korszak új filozófiai nézeteit is ismeri.

Az is igaz, hogy az új tan ok m egism erésére inkább az vezeti, hogy harcoljon, védekez­

zék ellenük. Genfben jártak o r nem mu­

lasztja el a találkozást V oltaire-rel, azután pedig Rousseau-t láto g atja meg. Ú tirajzának eredeti, érdekes, sok at idézett része az, ahol a k ét francia szellem óriással való ta ­ lálkozását örökítette meg.

Teleki Sámuel naplójában ezzel szem­

ben — bár franciaországi útja során u gy an ­ ezeket a h elyeket já rja végig — em lítést sem találunk a felvilágosodás századának e k ét képviselőjéről. Amíg Teleki József már itthon olvassa — valószínűleg eredetiben — V oltaire, Rousseau m unkáit, addig Sámuel Celnán nem igen hallh ato tt róluk. Pedig n é­

hány év múlva nem csak hogy m unkáikat igyekszik m egszerezni k ön y v tára számára, de jegyzetei között gyakran találkozunk nevükkel, m űveikre való hivatkozással.

A két napló Franciaországra vonatkozó részei közötti különbség más szem pontból is szembetűnő. M indketten tanulm ányaik befejezéseként tölten ek néhány hónapot a francia fővárosban, nagyjából azonos út és tanulm ány áll m ögöttük, mégis m ásképpen reag áln ak a látottakra. Teleki Józsefet m in­

den érdekli: tudom ányos élet, irodalom , m űvészetek. Ü tikalauzzal a kezében lá to ­ g atja Párizs nevezetességeit, eljár a szín ­ házi előadásokra, koncertekre. N aplójában pedig ízes feljegyzésekben örökíti meg a látottakat. Ezzel m agyarázható a fran ciao r­

szági naplórész európai visszhangja.® Teleki

Sámuel ugyanakkor a Párizsban töltö li öt hónapról szűkszavú, néhány oldalas leírást készít. Meglepő, hogy a tudom ányos életen k ívül m ilyen kevés dologra reagál. M ate­

m atika, term észettan, asztronóm ia foglal­

k oztatják. K apcsolatba k erül Franciaország legkiválóbb m atem atikusaival: C lairaut-val és La Condam lne-nel. Csak az előzetes fel­

készülés hiányával m agyarázható az, hogy a felvilágosodás-kori Franciaországban annyi páratlan lehetőséget kiaknázatlanul hagy. „Úgy látszik, XV. Lajos fényűző u d ­ vara, a párizsi élet nagyon is idegen v o lt a pu ritán gondolkozású erdélyi ifjú szám á­

ra. Az elkövetkező évtizedben nagy gond­

dal és hozzáértéssel válo gatja össze a fel­

világosodás, a francia racionalizm us h a ta l­

mas könyvanyagát, öthónapos franciaorszá­

gi látogatásának élm ényeit összegezve azonban mindössze ennyit jegyez fel n apló­

jába: „Párisról so k at írnék, ha nem volna szükségtelen. Röviden azt írhatom, hogy az em ber ott sok jó t és sok rosszat ta n u l­

hat, tudós s bolond em berekkel társalkod- hatik, rossz példából gyakrabban tanulhat, m int jóból, ha tisztességesen akar élni, so­

k at kölF' (Ütinapló, i.m. 104.).

1763 m ájusában, kedvenc városát, Baselt ú jra érintve, hazafelé indul. A m integy hat hónapig tartó utazás idején is állandóan tanul. Felkeresi az útjába eső városok n e ­ ves tudósait, k önyvtárait, könyvárusait.

H iszen majd látni fogjuk, hogy a ta n u l­

m ányút befejezésekor Teleki már szakértő bibliofil. N aplójának egyik legnagyobb ér-

19

téke éppen az, hogy lapjain az olvasó v é ­ gigkövetheti Teleki könyvgyűjtö vé válását.

H azatérésekor m agával hozza a m arosvá­

sárhelyi ték a magvát, a külföldön vásárolt kö nyveket. Pontosan a négyéves külföldi tartózkodás győzi meg arról, hogy tudo­

m ányokkal, kön yv ek kel m egrakottan kell visszatérnie. Ez vo lt az az időszak, amikor kialakul tenni akarása, lassan-lassan kifor­

m álódik a későbbi tudom ánypártoló felvilá­

gosult föúr alakja, aki aztán élete végéig m unkálkodik önm aga képzésén s szűkebb hazája kulturális felem elésén.

Az 1763-as év végén tér vissza Teleki Erdélybe, és sárdi birtokán telepszik le.

K ömiyen elképzelhető, hogy az európai út változatos benyom ásai után hogyan hatnak rá az eldugott kis falu életkörülm ényei.

Számos tervvel érkezik, de ham arosan rádöbben arra, hogy a hazai viszonyok k ö ­ zött vajm i kev eset tehet, hogy tanulm á­

nyainak, tudom ányos próbálkozásainak nem csak irányítója nem akad, de még olyan tá rsra is nehezen talál, akivel a felm erülő kérd éseket m egvitathatná. Látnia kell, hogy m ilyen elkésve értesülh et a tudom ányos v i­

lág híreiről, hogy a könyvek beszerzése is m ilyen sok akadályba ütközik. Nem csoda hát, ha a ,.tudósok sírjának"' nevezi Er­

délyt.

A külvilággal való kapcsolat fen n tartá­

sára az egyetlen reális lehetőségnek a le­

velezés bizonyul. H azajöveteie után sűrű

levélváltással próbál kitörni az elszigetelt­

ségből.

Term észettudom ányos érdeklődésének m egfelelően svájci, francia tudósokkal, e l­

sősorban m atem atikai-fizikai kérdésekről tárgyal. Tudom ányos tervei vannak. M eg szeretné válaszolni D 'A lem bert-nek Daniel Bernouilli H ydrodinam yque-jára vonatkozó bírálatát. Teleki m estere tanácsát kéri, m ert nem szeretné, ha buzgóságával ártana az ügynek. Bernouilli s a francia La Con- dam ine is biztatják a H ydrodynam ique vé- delm ezésére. Sajnos Teleki m atem atika-fi­

zika jegyzetei között nem találtu k nyom át annak, hogy ténylegesen elkészítette volna ezt a m unkát. F elkészültségének fokm érője az a tény, hogy európai hírű tudósok tu ­ dom ányos szakviták eldöntésére alkalm as­

nak ta rto ttá k az erdélyi ifjút.

N em csak term észettudom ányi kérdések foglalkoztatják. Leveleiben már ekkor em ­ líti nagyobb m éretű irodalmi tervét: Janu s Pannonius-m űvek k ritikai kiadásának elő ­ készítését. Látni fogjuk, ho g y ténylegesen ezekben az években válik célirányossá, m ódszeressé az évtizedekig tartó klasszika- filológiai m unkálkodása.

Érdeklődésének gyújtópontjában tehát még mindig azok a tevékenységi körök ál­

lanak, m elyekre annak idején külföldön n y ert ösztönzést. Bár leveleiben már ta lá l­

kozunk a későbbi m ecénáskodásának m eg­

nyilvánulásaival, és köny vtárának g y ű j­

tését sem hagyja abba, mégis egyelőre nem kapcsolódik be a hazai közm űvelődési élet-

21

be, s a közügyektöl általában távol ta rtja magát. A visszahúzódás okát nem csak ab­

ban kell keresnünk, hogy a tanulm ányok teljesen lekötötték érdeklődését. Ütinapló- jából, leveleiből tudjuk, hogy a külföldi út befejeztével n éh án y hónapot Bécsben töltött. A hivatalos látogatások és a k ih all­

gatás a királynőnél azzal a vélem énnyel töltik el, hogy h azájáb a visszatérve m eg­

nyílnak számára közpályán az érv én y esü ­ lési lehetőségek. K evés idő elteltév el azon­

ban rá kell jönnie, hogy m ivel nem k a to ­ likus, szám talan akad ály tornyosul elébe.

V égül aztán teljes visszavonulásra kész­

teti a császárnö keg yetlen beavatkozása m agánéletébe, m ikor is erőszakkal m eghiú­

sítják házassági tervét.

1765. október 3-án Sárdon Teleki szer­

ződést köt leendő m enyasszonya, Bánffi Ágnes anyjával, B arcsay Ágnessel, m elynek értelm ében elnyeri az akkor még csak 11 esztendős lány kezét. Az apa, a pazarló, erkölcstelen életm ódot folytató Bánffi Dé­

nes, egyike azoknak a föuraknak, akik á t­

tértek a katolikus vallásra, s ezért a csá­

szárnö kivételes k eg y eit élvezték. M iután felesége birtokait elzálogosította, s az m eg­

tagadta adósságai további törlesztését, úgy áll bosszút reform átus nején, hogy erőszak­

kal elv eteti tőle az anya vallásán lévő lánygyerm eket, és katolikus h itre k én y sze­

ríti. A hihetetlen brutális esetet Teleki így jegyzi fel: ,,1767. 15-a Julii. Estve jö tt squadron Ö rm ényesre és éjfél után 2 ó ra­

kor v itte el a m átkám at Bethlen Miklós

szekeriben. Azon az éjszaka 3 órakor in ­ dultam Bécsbe a szegény, m egkeseredett an yáv al" (Ütinapló, i.m. 113.). De Teleki hiába könyörög királyi kegyelem ért. A szé­

ki Teleki família Erdély egyik régi tra d í­

ciókkal rendelkező protestáns családja, s az udvar nem nézhette jó szemmel a Teleki és Bánffi család házasság révén történő m egerősödését. Ezért hiúsítják meg Teleki házassági tervét. A szinte még gyerm ek­

számba menő m enyasszony kényszertérítés áldozata lesz. K orabeli krónikák, szem tanúk levelezése örökíti meg a kegyetlen esetet.

Teleki term észetesen azonnal tudja, hogy a legm agasabb szem élyek állnak a tö rténtek hátterében. ,.Jobban szeretném, ha a sok bajt, ami ért — írja egyik levelében —, m á­

soktól tudnád meg. Levélben beszám olni azokról túlságosan hosszú és veszélyes."^®

Nem sokkal azután, hogy a ,,hathatós"

térítő m unka eredm ényeként végül is Bánffi Á gnes elhagyja v allását s a császárnő u d ­ varh ö lg y e lesz. Teleki Sámuel újabb je- gyességet köt. ,,A napok után — j^rjyzi fel —, am elyekben láttam sok gonoszt, jegyzettem el m agam nak örökös H ázas Társul Gróf Iktári Bethlen Susánnát, G. Ik- tári Bethlen Domokos Ú rnak első feleségé­

től, N. L. Báró H adadi W esselényi M ária asszonytól 1754-ben d. 29. Janu arii H adad­

ban született egyetlenegy leányát, D rágban A° 1768. d. 14 N ovem br. Kit is hittel is m a­

gamhoz elköteleztem A° 1769. d. 13 N o­

vem br. Drágban. Egyben kelésünk volt

23

ugyanottan, minden pompa nélkül A° 1770 die 19. Febr., Susanna napján."^^

Teleki valóban jó élettársra lelt Bethlen Zsuzsanna szem élyében. Fiatal kora ellenére ham arosan hozzáértő háziasszonnyá válik, aki gyak ran egym aga intézi a család b ir­

tokügyeit, vesződik a cselédséggel, szám­

tartókkal, intézőkkel. Később, am ikor férjét a hivatali m egbízatások távol ta rtják a családtól, levelekben számol be a felm erülő problém ákról. A háztartás, a g yerm ekne­

velés kérdései m ellett több minden érdekli.

Teleki méltó társak ént könyveket is gyűjt.

A Teleki fam íliát m éltató egyik n évtelen szerző írja róla: ,,[férjének] hív párja, s Neme szelíd virtusainak gyakorlásában v e ­ télkedő társa, a tudom ányoknak becsülője, a m agyar könyveknek nem csak szorgalm a­

tos olvasója, hanem gyű jtő je is, am int h á t­

rah ag yo tt gyűjtem énye eléggé bizonyítja."^^

1771— 1787 között kilenc gyerm ekük szü­

letik, kik közül csak hárm an érik meg a felnőtt kort: Domokos, M ária és Ferenc.

Ezekben az években a család Sáromber- kén él. Ide, a m egújított kúriára hozta es­

küvő u tán feleségét. Az itt töltött évek Te­

leki életének tudom ányos szempontból leg­

zavartalanabb, leggyüm ölcsözőbb évei.

M eglepő, hogy m ennyi hazai és külföldi tudóssal ta rt kapcsolatot, és m ilyen széles skálán mozog érdeklődése. Egyre inkább kezdi érdekelni hazája sorsa, tanul, tu d ato ­ san m űveli magát. Innen szervezi meg eg y ­ re bővülő könyvbeszerzési hálózatát, in ­ nen kölcsönöz könyveket, számos hazai tu-

dóst innen irányít, tám ogat. így lesz ezek­

ben az években Sárom berke a m űvelődési élet egyik névtelen hazai centrum a.

Ekkor még távol ta rtja m agát a politikai élettől. Nem fogad el más m egbízatást, m int az Erdélyi M ezőgazdasági Egyesület (Socie­

tas A griculturae et Artium) tagságát és az enyedi kollégium k u ráto ri tisztségét. De e t­

től kezdve a hazai oktatás problém ái T ele­

kit szinte egész életén át foglalkoztatják.

M int a külföldet já rt legtöbb erdélyi, ö m a­

ga is rádöbben a hazai tanulm ányi viszo­

nyok elm .aradottságára, és kom olyan kezdi foglalkoztatni a változtatás szükségessége.

Az erdélyi felvilágosodás törekvései között egyébként első helyen állt a felvilágosult n evelésért folytatott küzdelem. Pontosan a h atv an as évek végén kezd hangsúlyozot­

tabbá válni a katolikus egyház egy ed ural­

m ával szembeni ellenállás, s ekkor sorolja a felvilágosodott abszolutizm us állam a a m aga feladatai közé a tanügy ko rszerű síté­

sét, a term észettudom ányos oktatás b e v e ­ zetését. Amikor T elekit 1767-ben a gyula- fehérvári-nagyenyedi kollégium fögondno- kává választják, külföldi tapasztalatait fel­

használva kapcsolódik be az általános k ü z­

delembe.

Az erdélyi reform átus közoktatás m egja­

v ítása és egységessé tétele érdekében 1767-ben a fökonzisztórium vélem ényt kér a kollégium októl. Az 1769-ben M arosvá­

sárhelyen összeülő Litteraria Comissio cél­

kitűzése éppen egy egységes, új tan terv kidolgozása lesz. Teleki is részt vesz a bi-

25

zottság m unkálataiban, s a nem sokára élet­

be lépő ,,methodus docendi"' m ellé az ö közvizsgálatok ta rtására vonatkozó ja v a sla ­ ta it csatolják. De Teleki ekkor még fenn­

tartással néz az u d v ar politikáján könnyen m eghiúsulható tö rekvések elé, s a Litteraria Comissio m unkálatainak eredm ényességét is m egkérdőjelezi. ,,Mi kom olyan gondol­

kozunk iskoláinkban a tudom ányok és iro ­ dalom h elyreállításán — írja Beck profesz- szornak —, valam int a tanulás helyes m ód­

szereinek kidolgozásán. De, mint mondják, inkább csak kegyes rem ényeinket h a jto g a t­

juk, m ert az idő nem kedvez és a könyvek szükségében szenvedünk."^^ K ételyei elle­

nére azonban tovább m unkálkodik az ok- tafás m egjavítása érdekében. 1781-ben tag ­ ja lesz az ifjúság n evelési kérdéseivel fog­

lalkozó M ixta Com issiónak. Az önállóságu­

k at féltő protestánsok II. József centralizá­

ciós törekvéseivel szem ben sokáig ellen­

állnak minden olyan kísérletnek, m ellyel a császár az oktató-nevelő tevékenység eg y ­ séges szervezeti k e re te it ak arja kiépíteni.

Amikor 1781-ben leküldi a fökorm ányszék- hez az önálló tantervet, a reform átusok ar­

ra k érik a császárt, hogy iskoláikban ne tegye kötelezővé. Azok, akik tisztában v a n ­ nak a hazai tanügyi viszonyok elm aradott­

ságával s azzal, hogy radikális változtatásra van szükség, tudják, hogy a protestánsok ellenszegülése nem fogja az iskolaügy ja v át szolgálni. Érdekes, hogy ez esetben maga Teleki sem helyesli a reform átusok ellen­

zékiségét. Koppi K árollyal, a neves piarista

történelem professzorral folytatott levelezé­

se bizonyítja ezt. A m ikor a M ixía Comíssio létrejön, Koppi azt írja Telekinek: „Mi m éltóságodtól v árju k a legjobb gondolato­

kat", m ajd így folytatja: ,,Nagyon rem én y­

iem, hogy ön védőpajzsunk lesz, akihez a megfelelő időben menekülhetünk."^^

Jó lle h et később Telekit a különböző h iv a ­ tali m egbízatások egyre jobban elfoglalják, mégis nevével lépten-nyom on találkozunk a 70-es, 80-as évek tanügyi küzdelm eiben.

Éveken keresztül rendszeresen foglalkozik a nagyenyedi kollégium oktató-nevelő és gazdasági ügyeivel. A m arosvásárhelyi T e­

leki-levéltári anyagban százszámra található elism ervények, adom ánylevelek u g y an ak ­ kor azt igazolják, hogy kom oly anyagi hoz­

zájáru lással m unkálkodott az oktatási v i­

szonyok m egjavításán. Közjóra fordított adom ányai között tekintélyes helyet foglal el az iskolák létesítésére, iskolai k ö n y v ­ tárak gyarapítására, jobb igyekezetű sze­

gény tanulók m egsegítésére fordított p énz­

összeg. Az erdélyi kollégium ok történetei, az egyes iskolák értesítői minden esetben m egem lékeznek Telekinek ezekről a b ő k e­

zű adom ányairól. Joggal írja róla egykori alumnusa, A ntal János: .. arról is gon­

doskodott, hogy az oskolák gyarapodjanak, a tanulók szaporodjanak, a tanítók az élet terhelő gondjaitól m enekedve, szent h iv a ­ tal jó k n ak teljesebben m egfelelhessenek, és íqy az Esméret terjedése, a Tudom ányok

27

virágzása, az igaz m ívelödés, pallérozódás H azánkban ezen az úton is elöm ozdíttas- sé k .“ ^^

M ária Terézia erdélyi p olitikájának egyik jellegzetes m egnyilvánulása az, hogy magas állami hivatalok betö ltésére m aga akar megfelelő em bereket nevelni. Ennek érde­

kében az arisztokrácia legjobbjait külö nb ö­

ző funkciókkal ruházza fel, így k észítve fel őket az udvar feltétlen szolgálatára. 1774- ben ilyen módon k erül sor Teleki legelső kinevezésére, Küküllö várm egye föispáni hiv atalán ak elnyerésére. Ezzel kezdődik el Teleki közhivatali m egbízatásainak hosszú sora. 1777-bGn a császárnö erdélyi fökor- m ányszéki tanácsosnak nevezi ki, s így a következő év elején k énytelen Sár em ber­

kéről Szebenbe költözni. Hosszú időn k e ­ resztül egyedül él, m inthogy a szebeni lak ­ osztályt csak 1781-re sikerül berendezni.

Felesége ezután is az év legnagyobb ré ­ szét Sárom berkén tölti. A házastársak le ­ velezése értékes inform ációkat szolgáltat Teleki hivatalos és m agánéletét illetően.

Bár egyre többet ,,forgolódik hivatalos ügyekben", mégis m inden szabad percét a ,,betűnek szenteli".

1783-ban II. József ki akarja nevezni Telekit a M agyar K ancellárián belül az e r­

délyi ügyek tanácsosának. Teleki udvarias hangon u ta sítja vissza a császár ajánlatát, arra hivatkozik, hogy beteges feleségét nem tudná m agával vinni Bécsbe. Ennek elle­

nére a császár nem neheztel rá, s am ikor

türelm i politikájának érvényre ju tta tá sa v ég ett a közigazgatás vezetőinek soraiba protestánsok b ev ételét javasolja, választása újra reá esik. így kerül teh át a protestáns Teleki Bihar élére. 1785 m ájusában család­

jáv al együtt V áradra költözik.

II. József központosító politikájának ered ­ m ényeként 1787-ben m egtörténik az erdélyi kancellária beolvadása a M agyar Udvari K ancelláriába, s ekkor kerül sor Teleki al- kancellári kinevezésére. Elkerülhetetlenné válik felköltözése Bécsbe. Ettől kezdve — leszám ítva erdélyi ú tjait — élete nagy ré ­ szét itt tölti el. N égy év m úlva az ú jra ön­

állósuló erdélyi kancellária élére kerül.

M ásodszor is főispán Biharban, am ikor a várm egye néhány ellenzéki vezetője m in­

dent elkövet, hogy lehetetlenné tegye v á ­ rad! szereplését. Az 1790 m árciusában le­

érkező Telekit példátlan ellenségeskedés fogadja. Jóllehet a tiltakozás nem annyira Teleki szem élyének szól, mint inkább a császári intézkedésnek, az egyik ko rtárs k rónikás egyebet is lát benne: ,,Ezekben a villongásokban a római catholicus statu s­

nak álnok p olitik áját szem lélheti a dolgok­

nak külső kérgén belül látó filosofus."^®

T énylegesen Telekit egy év múlva visz- szahívják, s ezúttal m ár ,,példa nélküli pom ­ p ával'' fogadják. M int ahogy az egy év elő t­

ti Teleki-ellenes hangulat sem általános, ugyanúgy ezúttal is akadnak olyanok, akik tiltakoznak szem élye ellen. G únyverset ír­

nak s k arik atú rát készítenek a T elekit visszahívó várm egyei tisztekről.

Nem célunk e helyen Teleki hivatali-p o ­ litikai tev ékenységének részletes vizsgálata, csak éppen jelezni k ív á n tu k közhivatali p á ­ ly áján ak fontosabb állom ásait.

Az alatt a három évtized alatt, amíg Te­

leki, m int az udvarhoz legközelebb álló er­

délyi főhivatalnok, m egszakítás nélkül és fáradságot nem kím élve tevékenykedik, Európa színpadán v ilágtörtén elm et formáló esem ények zajlanak le. A nagy francia polgári forradalom hatására kibontakozó szellemi mozgalom, a feudális társadalom kelet-európai ellentm ondásai, a napóleoni háborúk a H absburg-m onarchia népeinek életében is új korszakot nyitottak. Erdély válságba ju to tt gazdasági és politikai rend­

szere, az erösödö nem zeti ellenállás, az egyre növekvő társadalm i ellentétek, fele­

kezeti viszályok, a soknem zetiségű állam m egélénkülő nem zeti mozgalmai — ezek azok a tényezők, m elyek a XVIII. század végén és a XIX. század elején m egszabják az ország politikai életét. Ilyen kö rülm é­

ny ek között term észetesen az állam ügyét intéző politikusra különösen sok feladat hárul. Tevékenyen kiveszi részét a 90-es évek országgyűlési m unkálataiból, mint ah o gy ezt a diétái jegyzőkönyvek és Teleki m agánlevelezése is bizonyítja. Az ország- gyűlési irom ányok tanúsága szerint k ö z­

b enjár az udvarnál az országgyűlés által hozott törvények elfogadásáért, s a császár­

nál m egjelenő országos követek is hozzá fordulnak, hogy előterjesztéseik m eghallga­

tást nyerjenek. Az erdélyi rendek több al-

kálóm m al köszönetüket fejezik ki az elfo­

gadott artikulusokért.

K özéleti tevékenységének m indvégig fö jellem zője a protestáns érdekek szem előtt tartása. Az 1790-es országgyűlésen ú jra b e ­ igazolódott, hogy a katolikusok m inden eszközzel igyekeznek felszámolni II. J ó ­ zsef türelm i politikájának nyom ait. Sáróy Szabó Sámuelhez szóló levelében Teleki ag ­ godalom m al írja, hogy Erdélyből olyan h í­

reket hall, m iszerint a katolikusok ú jra ta ­ gadják, hogy a protestánsoknak „a vallásra nézve jussuk volna". Teleki hazája függet­

lenségét félti a vallási jogfosztottság ese­

tén: „akinek jussa nincsen vagy nem le ­ h et — írja —, h azája sincsen". A II. R ákó­

czi Ferenc v ezette szabadságharc leverése után a H absburg-tartom ánnyá süllyedt Er­

dély önállóságának teljes felszám olására tö ­ rekedő bécsi politika kivédésére kiterm el egy bizonyos szellemi önállóságot biztosító konzervativizmust.^'^ Ennek egyik m egnyil­

vánulási form ája a XVIII. századi erdélyi protestantizm us is. M int ahogyan az erdélyi rom án ortodox v allású töm egek év tizede­

ken keresztül küzdenek a Rómával való unió ellen, ugyanolyan fanatikus k ita rtá s ­ sal őrzi vallását az erdélyi protestáns em ber is. A katolicizm us az ö szám ára egyet jelent a hódítókkal, míg a régi v a l­

lás az egykori függetlenség jelképe. Teleki esetében a felekezeti hűség kettős célt szol­

gál. Egyrészt az egyéni önállóság biztosítá­

sát, m ásrészt hazája szám ára az erőszakos katolicizálás, elném etesítés folyam atában

3í

ezt tekinti a fennm aradás egyetlen reális lehetőségének.

N ézzük meg, m ilyen álláspontot foglal el a protestánsokért olyan sokszor szót emelő Teleki az erdélyi rom ánság 1791-es jog k ö ­ v etelése ügyében. A kilencvenes években egyre inkább m egerősödő román nem zeti mozgalom a korabeli társadalom alapvető kérdéseit veti fel. Ekkor jön létre a tá rsa ­ dalmi és nem zeti törekvések összefonódását jelző dokumentum, a Supplex Libellus Va- lachom m . Születését a román népnek a h á­

rom erdélyi politikai nem zettel és a négy b ev ett vallással szem ben folytatott évszáza­

dos küzdelm e előzi meg; közvetlen fo lyta­

tá sa ez annak a harcnak, m elyet fél évszá­

zaddal azelőtt Inochentie Micu in dított el a rom án nem zet politikai jogainak k iv ív á ­ sáért. Ismeretes, hogy az 1791-es kolozsvári diéta elé te rjesztett felségfolyam odványt az uralkodó vélem ényezés végett Teleki k a n ­ cellárhoz k ü l d i , s ő elaborátum ot készít, m elyben bár elism eri a történelm i té n y ek ­ kel alátám asztott kérések jogosságát, eb­

ben a kérdésben is tipikus kép viselő je m a­

rad annak az erdélyi főnemesi rétegnek, am elyik jogait, k iv áltság ait felülről jövő reform októl és alulról kezdem ényezett m eg­

m ozdulásoktól eg yaránt félti. 1783-ban p él­

dául, a nem esség m egadóztatásának hírére elkeseredetten panaszkodik V an Swieten- nek, a császár tanácsadójának. Az 1784-es esem ények hírére pedig ,,hazája siralm as állapottyán'" kesereg. Tudott dolog, hogy a korszak legkiválóbbjai, még ha együttérzés-

sel szóltak is a parasztok szenvedéseiről, lázadó tetteiket sohasem igenelték. David Prodan akadém ikus állapítja meg, hogy a Suppíex Libellus felvilágosult román é rte l­

miségi generációja sem vállal szolidaritást H oreáékkal/^ Teleki sem tekin th etett m ás­

képp, mint borzadállyal, a Hunyad, Zaránd, Fehér m egyében zajló esem ényekre, hiszen saját birtokairól ijesztő hírek érkeztek h oz­

zá. Érdekes levelet találtunk hagyatékában.

Költő László, Teleki Fehér m egyei b irto k ai­

nak intézője 1784. novem ber 19-én a végső elkeseredés hangján panaszkodik urának az Orbó környéki esem ényekről. Az általa festett kép két szem pontból is érdekes. Egy­

részt elmondja, hogy a lázadók hogyan vesznek elégtételt a környék nem esein, m ásrészt minden sorából kicsendül a n e ­ m esség rettenetes félelme.

Az 1784-es esem ények lezajlása után T e­

leki szeretné, ha birtokain s a fennhatósága alatt lévő területek en minél ham arabb hely- reállna a rend. A rra is gondol, hogy a p a ­ rasztok helyzetén valam iképpen segíteni kellene. Az 1816— 17-es nagy ínség idején például javasolja, hogy az urak engedjék el a parasztok adósságait. Elrendeli, hogy birtokain semmi term ést ne adjanak el, h a ­ nem osszák szét a jobbágyok között, de azt is m egvallja, hogy csak „a köznép csen- dessége"’* érdekében intézkedik. A könyörü- letesség ilyenszerű gesztusai azonban sem akkor, sem korábban nem változtattak a nép helyzetén.

- Teleki Sámuel és a Teleki-téka 33

A nyugat-európai felvilágosodás sokszor egészen radikális célkitűzései nálunk jórészt m űvelödésszervezési program m á zsugo­

rodnak. A „világosság" terjesztése, a tudás, a m űveltség közkinccsé tétele — ezek azok a gondolatok, m elyek a nyugat-európai pol­

gárság em ancipálódását tükröző harcos ideológiában éppúgy fellelhetők, mint a szerényebb célokért küzdő korai ném et fel­

világosodás vagy a kelet-európai népek felvilágosult elm éinek törekvései között.

Teleki Sámuel is leginkább ezen a pon­

ton érintkezik k o rán ak nagy gondolkodói­

val, s v allja velük együtt a tudom ányos haladás útján bekövetkező általános em beri boldogságról szóló nézeteket.

K étségtelen, hogy közhasználatra bocsá­

tott könyvtárával, m ecénáskodásával a kö- zépkelet-európai felvilágosítók legjobbjai mellé sorakozik. T ételesen azonban sehol sem fogalmazza meg az új világnézethez való tartozását, s így nehéz felmérni, hogy m ilyen m értékben fogadja el, illetőleg u ta ­ sítja vissza a felvilágosodás filozófiáját.

Eszmevilágáról, felvilágosult nézeteiről egyik 1800 táján készü lt jegyzete árul el a legtöbbet.-® Több-kevesebb részletességgel k itér a felvilágosodás jó néhány v itato tt kérdésére, m indarra, am ivel neves elődei és kortársai M ontesquieu-től kezdve H erder- ig foglalkoztak.

Az első részben általában beszél az em ­ beriség felvilágosításáról. M indenki, füg­

getlenül társadalm i hovatartozásától, vágyik a lelki, szellemi világosságra. Ennek a gon-

dolatnak kiegészítéseként jegyzi meg, hogy az em beriség felvilágosításának legfonto­

sabb eszköze a nem zeti nyelv m űvelése.

Kitér a tudom ányok szerepére. Szerinte ezek a világ fáklyái s az em beriség leg ­ hasznosabb táplálékai. M ásik téma, am ivel foglalkozik, az egyenlőség kérdése. V éle­

m énye szerint m inden em bernek jogában áll szellemi képességeit fejlesztenie. Elkép­

zelhetetlennek tűnhetik, hogy a nem esi k i­

v áltság ait féltve óvó, ízig-vérig föúr a tá r­

sadalm i rétegek egyenlőségéről beszéljen.

Tudnunk kell azonban, hogy Teleki pusz­

tán a k ultúra s a szellem felvilágosítása t e ­ rén h angoztatja a teljes egyenjogúságot.

Az egész nem zet kulturális felem elését v i­

szont annyira fontosnak tartja, hogy leszö­

gezi: ezen áll egy állam felem elkedése v agy bukása. E lkerülhetetlen — írja — annak a népnek a m egsem m isülése, am elyik a többi m űvelt, felvilágosult néppel nem tud lépést tartani. A továbbiakban ko rának jellegzetes komprom isszumos m egoldásával próbálj a összebékíteni a vallást, az istenhitet a tu ­ dom ányok m űvelésének szükségességével.

Az európai felvilágosodás általános célk itű ­ zéseinek m egfelelően hangoztatja a nevelés és a term észettudom ányos oktatás hasznát.

Az állam polgárok sokoldalú nevelésének és a m űveltség terjesztésének szükségességé­

ről több ízben is szól Teleki. Friedrich M ieg heidelbergi tudóshoz írott levélfogalm az­

v án y át éppen azért ik tattuk a közlésre szánt levelek közé, m ert áttekinth ető képet n y ú jt a XVIII. századi hazai közm űvelődési vi-

35

szonyokról. A m űvelt N yugattól olyan n a ­ gyon visszam aradt ország népe alkalm as ,,a bölcsesség befogadására" — m ondja Te­

leki. De a haladásnak mégis szám talan ak a­

dálya van. Elsőként a vallási m egosztott­

ságot említi. Az ország lakói más és más úton já rjá k a m űvészetek, a tudom ányok útjait. Panaszkodik a term észettudom ányok elm aradottsága miatt. H iányolja, hogy még senki sem szánta rá magát, hogy a term é­

szet világának minden szögletét felkutassa, s hogy a köveket, ásványokat, m elyeket ezek a vidékek terem nek, összegyűjtse és nyilvánosságra hozza. (M ennyire hasonló gondok aggasztják ugyanebben az időben Benkö Józsefet, a m ásik felvilágosult erd é­

lyi tudóst, amint 1775-ben így panaszkodik:

,,Ebben a mi boldog és tudom ányoknak való századunkban, midőn a term észetnek nö ­ vényországa tö rv én y eit Európa minden szögletében szorgalom m al tanulják, csak a mi Erdélyünk van arra kényszerítve, hogy n éhány tudósunkat kivéve, az iskolai if­

júság rendkívüli k á rá ra azt sem tudjuk, mi értendő a term észetrajz neve alatt."-^)

A m űvelődési élet hátram aradottságának másik okaként Teleki a könyvek hiányát említi. Nem terjed a m űveltség, m erthogy az anyanyelvükön írók munkái ism eretlenül hevernek. A tudom ányok m űvelését gátol­

ja a cenzúra szigorúsága is. Utal arra, hogy külországból nem lehet pótolni a könyvek hiányát, hiszen az nagyon költséges dolog.

M indezekhez járul még az idegen nyelvek hiányos ism erete is. A m agyar n yelv és a

tudom ánym űvelés nem lel egym ásra, s a k ­ kor, am ikor a ,,ném etek, ángliusok, fran ­ ciák, taliánok mind saját nyelvükön írnak, Erdélyben, a m űveltség e távoli sarkában, latinul kell m egtanulni".

Ez a látószög leszűkített. Bár beism eri, hogy a címzett kérésére csupán „a profán és szent tudom ányok" helyzetét fogja fel­

vázolni, mégis Erdély soknem zetiségű, so k ­ felekezetű lakosságának m űvelődési élete nem vizsgálható pusztán a Teleki által é rin ­ tett kérdések szem pontjából.

Látni fogja az olvasó, hogy Teleki, m int­

egy 20 év múlva, könyvtárkatalóg usának előszavában újra összefoglalja a m űvelő­

désről v allott nézeteit. Anélkül, hogy k i­

térne az erdélyi kulturális, szellemi elm ara­

dottság bírálatára, állást foglal a tu d o ­ m ányok m űvelésének szükségessége m el­

lett. K özvetlenül a jakobinus mozgalom v é r­

be fojtása után m aga is tudja azt, hogy nem panaszkodhat nyíltan. Viszont akkor, am ikor sokak szerint pontosan a k ö n y v ek ­ ben lévő felvilágosult eszmék vezettek a kor veszélyes nézeteinek létrejöttéhez. T e­

leki n y íltan leszögezi: társadalm i bajok, fel­

forgató törekvések, népi mozgalmak okait nem a könyvekben kell keresni. ,,Hiszen bölcs, tapasztalt és m egfontolt férfiak m ár eléggé hangoztatták, hogy a hasznos tud o ­ m ányok m űveléséből még sohasem szárm a­

zott és nem is szárm azhatott az a sok baj, am ely most a mi koru nkat gyötri. Inkább csak akkor, ha a tudom ányokat nem m ű­

v elték eléggé, vag y egyes em berek hibájá-

37

ból nem helyesen alkalm azták azokat.'" A tapasztalt, tudós állam férfi körültekintő m egfogalmazásban, több helyen a sorok k ö ­ zött fejti ki nézeteit. A tudom ányok m űve­

lését, hasznos könyvek olvasását ajánlja m indenki számára. Ezúttal nem beszél n y íl­

tan a köznép felvilágosításáról, de m onda­

niv aló ját közhasználatra szánt köiiyvt árá­

nak katalógusában fejti ki. Nem szól — mint azelőtt — az Erdélyben uralkodó sö­

tétségről, de cselekszik a világosság te rje ­ dése érdekében. A nyom tatásra szánt elő ­ szó han g ja tehát észrevehetően m érsékelt, pedig m agánlevélben Teleki még évek m úl­

va is azon kesereg, hogy a sötét elmék m iként akadályozzák a világosság te rjesz­

tését. 1804-ben például így ír N émeth Lász­

lónak, Domokos fia Hazai utazásai fo rdító­

jának: ,,A Hazai utazások fordításának ajánló levelét köszönettel fogadom az

»A ufklarung«-nak kihagyásával, m inthogy ez a szó most ném ely fülekben nem jól hangzik. (Óh barátom , m ire jutottunk!

Felvilágosult nézeteinek legsom m ásabb m egfogalm azása kétségtelenül az a pár sor, m elyet Révai M iklóshoz ír 1788-ban: ,,Mi lehet pedig egy jó Hazafi iparkodásának, törekedésének nem esebb tárgya, mint a közhaszonnak előm ozdítása, a N em zetnek boldogsága, és abban a Tudom ányoknak k ite rje s z té s e k ? . . . Ö m aga ténylegesen ezen m unkálkodik kö ny vtáralapításával, írók, tudósok, iskolák fölötti m ecénáskodá­

sával. Levelek, könyvdedikációk tan ú sk o d­

nak róla, hogy Teleki bőkezű tám ogatója a

korszak m egújhodó irodalmi és tudom ányos életének. N em csak könyvekkel látja el a

„könyvek szükségében szenvedő'' haza tu ­ dósait, hanem, sok esetben segíti miűveik megj elenését, m egvásárolj a könyveiket, vagy éppen külföldi tanulm ányaikhoz n y ú jt segítséget. Számos külföldről jövö köszö­

nőlevél tanúskodik arról, hogy nem egy hazai diák Teleki anyagi tám ogatásával, az ö szem élyes kapcsolatai révén láto g atja a híres külországi egyetem eket.

K ortársai úgy ism erték, mint aki a k ö z­

m űvelődés előm ozdításáért minden áldozat­

ra képes. Sokan a korszak neves tudósai, írói közül állandó kapcsolatot tartanak v e ­ le, beszám olnak készülő mim káikróh sok­

szor tanácsot, útbaigazítást kérnek tőle.

Benkő József, K ovásznál Tóth Sándor, Cor- nides Dániel, K azinczy Ferenc levelei v a l­

lanak Teleki ilyen irányú tevékenykedésé- ről.

F elvilágosult gondolkozását igazolja az is, hogy szem élyes kapcsolatban állott a jozefinista értelm iség legradikálisabbjaival, sőt a jakobinus mozgalom perbe fogott v á d ­ lottjai közül is jó néhánnyal. Szentjobi Szabó László főispán! titk ára volt Bihar várm egyében. Sáróy Szabó Sámuel, a j a ­ kobinusok védőügyvédje 1790— 1803 között a család m egbízottjaként vezeti az évtizede­

ken keresztül húzódó birtokpereket. A ja k o ­ binus-perben játszo tt szerepe nem ok arra, hogy a kancellár hozzá ne forduljon a leg ­ különbözőbb ügyekben, s egészen bizalm as hangon értekezzék vele országos dolgok-

3 9

ról. Az itt közölt levelek pedig azt bizo­

n yítják, hogy Teleki még könyvbeszerzési feladatokkal is megbízza ügyvédjét. A k a n ­ cellár állítólag ism eretségben v olt a m a­

gyar jakobinus mozgalom egyik vezér- egyéniségével is, H ajnóczy Józseffel. A ki- A^égzés előtt ugyanis H ajnóczy egy listára írta fel azok nevét, akiktől búcsút akart venni, s ezen a listán Teleki Sámuel neve is szerepelt.^ Sűrűn levelezik H ajnóczy leg­

jobb barátjával, K ovachich M árton G yörgy- gyel, aki munkáit, országos k ö n y v tár-lev él­

tár létrehozását sürgető rö p iratait m inden esetben m egküldte Telekinek. Kazinczy F e­

renc Telekiben különösen nagyra érték elte a felvilágosult, m űvelt tudóst, a tapasztalt politikust. Látni fogjuk, hogy Erdélyben já rtak o r a legnagyobb elragadtatás hang ­ já n nyilatkozik a közhasználatra bocsátott vásárh ely i tékáról.

K apcsolatban állott Teleki a forradalm ár költővel, Batsányi Jánossal is. Egy 1810- ben íro tt levelében em líti a költő, hogy bécsi tartózkodása idején szem élyesen érintkezett a tudós kancellárral, s annak közeli barátjával, a haladó szellemű tö r­

ténésszel, Johannes M üllerrel. Batsányi ko ­ m oly tudósként, ritka nagy érdem ű em ber­

ként emlegeti Telekit, ugyanakkor arra is utal, hogy a császári udvar m ilyen bizal­

m atlanul kezelte a protestáns és m agyar föurat. ,,A kiváló Teleki gróf ezenfelül még tudós is, protestáns is, és az én nem zetem ­ ből származik! Ez elegendő jogcím arra, hogy legalábbis titokban retteg jék és gyű-

löljék — ámbár egyébként osztrák udvari em berként ism eretes . . . " — írja róla. T e­

leki aulikus m agatartása és patriotizm usa között m utatkozó ellentm ondásosságra utalnak Batsányi sorai. A hivatali funkcióit négy egym ást kővető osztrák császár u ra l­

kodása idején betöltő Telekit (aki 1808-ban az udvar elism erése jeléül m egkapja a Szent István Rend nagyobbik keresztjét) sokan v ád o lták osztrákhűséggel, álpatriotizm us­

sal. Nem egy k orabeli emlékíró, politikus elm arasztalóan vélekedik Teleki erdélyi p o ­ litikájáról. M ások viszont hangsúlyozzák, hogy magas állami funkcióiból eredő te ­ k in tély ét igyekszik hazája érdekében, h o n ­ fitársai, felekezete tám ogatására felhasz­

nálni. Lehetséges, hogy ténylegesen ez az oka annak, hogy több évtizedes bécsi ta r­

tózkodása alatt sem nyeri el az udvar fel­

tétlen bizalmát. M aga II. Lipót nyilatkozik úgy róla, hogy vallási kérdésekben tú lsá ­ gosan heves és h ajthatatlan.

A Teleki-életm ű egyik sajátságos fe je ­ zete a több mint három évtizedes klasszik a­

filológiai kutatóm unka és az ennek ered ­ m ényeként létrejö tt Janus Pannonius-kiad- vány.

Az U trechtben 1784-ben napvilágot lá ­ tott k étkötetes mű (Jani P a n n o n ii.., Poe­

mata. Pars Prima) O pusculorum Pars al­

tera) jelentősége m indenekelőtt abban áll, hogy az évszázadok folyam án született k ü ­ lönböző latin nyelvű kiadások hibáit k ija ­ vítva, a későbbi korok Janus-k utatásainak

41

egy purizáit, kritikai szöveget s egy, az előbbieknél jóval teljesebb válo gatást szol­

gáltatott. Telekinek a kiadást megelőző, évekig tartó klasszika-filológiai te v é k e n y ­ ségéről az irodalom történet többnyire lexi- koni szűkszavúsággal em lékezik meg.

Pedig a kiadvány elkészítése során készült

— s ma is a T eleki-tékában őrzött — h a ­ talm as jegyzetanyag és levelezés rengeteg érdekes adatot rejteget. Ezek vizsgálata nem csak Telekit illetően hasznos, hanem a Janus-filológia szám ára is sok új adatot szolgáltat.

M indenekelőtt m egtudjuk, hogy m iért fogott hozzá Teleki az évtizedes klasszik a­

filológiai búvárkodáshoz, s hogy a felvilá­

gosodás korának a hum anista örökség irán ­ ti általános érdeklődésén túlm enően mi ösztönözte a Janus-életm ű tanulm ányo­

zására. M ár az útinapló és a diáklevelek inform álnak róla, hogy első ízben Petrus W esseling holland történész hívta fel T ele­

ki figyelm ét a Janus-kiadások hibáira, s az ö tan ácsára kezdi tanulm ányozni a nagy hum anista költő hagyatékát. U gyancsak a tanulm ányút idején szerez tudom ást a b é­

csi császári könyvtárban található. M áty ás­

korabeli kéziratról, m elynek feldolgozásá­

hoz m ár akkor, 1763-ban hozzákezd. Az ezután! időszakban k e lt levelek m ár te rv ­ szerű gyűjtőm unkáról adnak számot. M inél többet tanulm ányozza Janus költem ényeit, annál nagyobb gyönyörűséggel foglalkozik velük. í764-ben lelkendezve írja egyik le ­ velében: ,,. .. úgy elragadott a népszerű és