EMLÉKKÖNYV HÁROMSZÉK

Teljes szövegt

(1)

(2)

(3) %. Ili-.. HÁROMSZÉK VA R M E G Y E. EMLÉKKÖNYV MAGYARORSZÁG EZEREVES FENN Á LLÁ SA ÜNNEPÉRE. HÁROMSZÉK VÁRMEGYE TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁGÁNAK MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTETTÉ K :. POTSA. JÓZSEF,. .. SZKKK. B IZ. Ki.NŐK.. GYÁRFÁS GYŐZŐ. Dr. ANTAL MIHÁLY. MÁLIK JÓZSEF. BOGDÁN ARTHUR. Dr. SZÉKELY GYÖRGY. CSIFÓ SALAMON lfj. GÖDRI FERENCZ. SZENTIVÁNYI MIKLÓS. ^ KIADTA H Á R O M S ZÉ K V Á R M E G Y E KÖZÖNSÉGE, ». NYOMATOTT SEPSI-SZENT GYÖRGYÖN, A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNYTÁRSULAT NYOMDÁJÁBAN 18 99 ..

(4)

(5) AZ EM LÉKKÖNYV OLVASÓIHOZ. honfoglalás ezredéves ünnepére készül Magyarország minden hű fia. Legyünk mi, székelyek, bár ezred évnél régibb lakói a magyarok hazájának, ez ezred év ünnepéből részt kívánunk. Mert ez ezred év munkájában becsülettel résztvettünk. Mert mindig együtt éltünk örömnapot s együtt éltük át a megpróbáltatás nehéz napjait. Mert nincs föld e hazában, hol mi magyar testvéreinkkel a honvédelemben s a létért való küzdelem csatáiban vérünkkel ne áztattuk volna a magyar földet. A Haza és Trón védelmében ugyanazon szent érzelem hevité keblünket. Midőn a Szabadság, Testvériség és Egyenlőség lángoló napja fölkelt, mi, székelyek a sza badság oltárára letettük különleges jogainkat; mert tudtuk, hogy a haza nagy és dicső csak úgy lehet, ha jogok és kötelességek mindenkire egyformán háramlanak. 1848-ban megszűntünk s z é k e l y e k lenni: mi Szent István birodalmának egyenjogú magyar polgárai vagyunk. És igy lépünk a második ezredévbe át. A honfoglalás ezred éves ünnepén Szent István koronájával fölkent Királyunkkal és Király nénkkal együtt borulunk le hálaimára a magyarok Istene előtt. Fogadalmunk a második ezred évre is őseink fogadalma: Hazáér t , K i r á l y é r t é l ü n k h a l u n k !. S e p s i - S z e n t - G y ö r g y , 1895. deczember 20-án.. ^ ots a.

(6) nnek az Emlékkönyvnek kiadását Háromszék vármegye törvényhatósági bizottsága határozta el 1894. deczember 28-án tartott közgyűlésében s megírására ugyanakkor szerkesztő bizottságot választott meg. Ezt a határozatot a közgyűlés E ö t v ö s Loránd báró akkori vallás- és közoktatási miniszter hazafias leiratának benyomása alatt hozta még. A leirat arról szólt, hogy Magyarország ezeréves fennállásának emlékére lehetőleg minden vármegye örökittesse meg képzőművészeti utón a megye történeti fontosságú emlékeinek valamelyikét festményben vagy szoborműben. S ez szép és könnyű feladat is lett volna. Mert Háromszék vármegye történeti múltja gazdag és lélekemelő. Haza védelmében elhullott hősök vérétől kövér itt a fű s az államíentartás nagy gondolatát hajtja végre itt ma is ennek a székely vármegyének legszegényebb lakója is. A hazaszeretetnek és önfeláldozásnak fenséges képei várnak itt megörökítésre: a kökösi csata, vagy a háromszéki közgyűlés Gábor Áronnal, vagy azzal az eposzba való jelenettel, midőn a Gedeonnal való békekötés bejelentetik a közgyűlésen ; a bereczki század leölése a Gyilkoson, vagy Torja ostroma a Bálványos várral stb. Bármelyik is gyönyörű képét adná az elmúlt nagy idők dicső emlékeinek. De csak egy, e g y e t l e n e g y vonása lett volna az a múlt. idők tanuságtételének. . A vármegye közönsége pedig úgy vélekedett, hogy a magyar nemzet ezer éves fennállásának ünneplő esz tendejére össze kell gyűjteni Háromszék vármegye történetének gazdag kincses házából mindazon megtalálható érté keket, a melyek belső tartalmuknál fogva együttes kiállításban szemlélhetővé tegyék vármegyénk képét egész a mai napig. A törvényhatósági közgyűlés tehát szükségesnek találta oly monografikus irányú E m l é k k ö n y v megírását, a mely magában foglalná Háromszék vármegye történetének, gazdasági, ipari, közlekedési, közigazgatási, művelődési, demográfiái életműködésének lehetőleg áttekinthető képét a múlt időktől kezdve napjainkig. Ezzel a feladattal pedig megbízta a szerkesztő bizottságot, mely lelkiismeretesen feldolgozva a rendelkezésére állott anyagot, ime most beszá mol munkálatával. Megjegyezzük, hogy ez a munka, mint a neve is mutatja, nem tudományos mű s arra semmi igényt nem tart. Ez az E m l é k k ő n y v a tudománynak csupán mai álláspontján tárgyalja a tényeken alapuló i g a z és v a l ó dolgokat. Úgy akarja bemutatni Háromszék vármegyét minden tagjában és izében, a minő v o 11 és a minő tényleg m a. Mindenesetre óhajtandó lett volna, hogy Háromszék vármegye néprajzát s ebben a székely népviseletet, szo kásokat, a háromszéki nyelvjárást, közmondásokat, népdalokat stb., melyeket az ellenállhatatlan czivilizáczió már-már enyészettel fenyeget, legalább nagyobb vonásokban bemutassuk. Ez a törekvésünk azonban meghiúsult az E m i é kk ö n y v terjedelmének már igy is átlépett korlátái m iatt; de reményünk van, hogy egy újabb hazafias vállalat köny vünk hiányait e tekintetben ki fogja egészíteni. Sepsi-Szent-Györgyön. 1898. deczember 20-án.. szerkesztő bizottság..

(7) HÁROMSZÉK VÁRMEGYE.

(8)

(9) HÁROMSZÉK VÁRMEGYE MEGALAKULÁSA.. Háromszék vármegye Magyarország Erdély részé nek egyik legszebb vidékét foglalja magában. Ott fek szik, Erdély délkeleti felé ben, egy része szép nagy lapályon, melyet szebbnél szebb hegycso portok koszoruznak, vagy benyulásaik által osztanak fel mintegy természet által határolt részletekre, a melyek ma a különböző járásokat alkotják. Határai északon Udvarhely és C’sik vármegyék; ez utóbbinak különösen havasai nyúlnak le annyira, hogy a Háromszék észak-keleti oldalán lévő havasok azoknak csaknem folytatását képezik. Keleti és déli határa Moldva-Oláhország, a melytől roppant hegy tömeg választja el. Délnyugoti határa Brassó megye, melynek lapálya a háromszéki szép lapálynak, vagy inkább a megye délnyugoti részében fekvő Szép mezőnek a folytatása; a kettő között választó határt a Kökös és Aldobolyon alul a F e k e t e ü g y e t magába fogadó 0 1 1 vize képez. Nyugoti határa szin tén Brassó és Nagy-Küküllő vármegye, a melyek és Háromszék között természeti határt a Hermányon felül északnyugotra kanyarodó O lt vize képez. Háromszék vármegye területe 3556’29 □ kim. Ennek egy részét szép lapály, más részét pedig magas hegyek és havasok foglalják el. Jelentékeny hegysorai a B á r ó t h - H e r má n y i h e g y v o n a l , mely a megye nyugoti oldalán északról délre vonul s az ezzel csaknem párhuzamos B o d o k i h e g y s é g . A harmadik a B e r e c z k i h e g y c s o p o r t , mely. roppant magas hegy tömegekben nyúlik le Háromszék vármegye északi részéről, k e l e t e n déli irányban, hazánknak hatalmas védhátát képezve Moldva-Oláh ország felé. Tovább egy negyedik : a Bo d z á i vagy C s u k á s hegycsoport, melynek csak északi része látható egészen hazánkban, mivel a más része Oláh ország felé nyúlik be. A bodoki és a bereczki hegycsoport között Háromszék területét egy szép nagy lapály foglalja el, mely Maksa és Egerpatak között összeszorul, hogy aztán alább ismét kiszélesedve, a gyönyörű térséggel biró Szépmező területét alkossa, a mely a Fekete ügy és Olt egyesülésénél, Aldoboly és Kökösön alul a Brassó megyei Barczasággal olvad egybe. A megye legnagyobb folyóvize az Olt, amely Csikmegyéböl jő be, és a F e k e t e ü g y , mely az északkeleti hegyekből ered s délnyugoti irányban végig hasitva Háromszék megye szép lapályát, Kökös és Aldobolyon alul egyesül az 0 Ittál. Mind a két folyóba jobbról és balról több kisebb-nagyobb patak szakad, melyek szükebb és tágasabb völgyeket alkotnak. E völgyekben fekszik a községek jelen tékeny része, mert az az emberi természetben rejlett mindig, hogy mindenki a vizek mellett szeret helyet keresni letelepedésére, talán épen a viz elkerülhe tetlen voltánál-fogva, vagy, mert ott az építési és közlekedési eszközöket is könnyen megszerezheti. r Óvakodunk belebocsátkozni Háromszékmegye topographiájának bővebb leírásába, mert erről éppen e könyv részletes leírást tartalmaz más helyen. Csupán azért emliténk meg arról ennyit is itt, mert tájékozni akartuk legalább parányi részben az olvasót 3 —. í*.

(10) HÁROMS ZÉK VÁRMEGYE MEGALAKULÁSA.. hazánk ama területéről, a melynek történetét rövid vázlatokban bemutatni akarjuk. Ezzel hozzá kezdhetünk Háromszék vármegye történetének a leírásához, nehány szempillantást vetve a nagyon régi időkre is, és figyelemmel kisérve tovább a megye alakulását és fejlődését, valamint a m e g y é n e k és jelesen s z é k e l y l a k ó i n a k , egyfelől a h a z á n k történelmében, másfelől pedig e régen annyi kiváltságokkal felru házott s z é k e l y nép történelmében való sze replését. Kezdjük azzal a múlttal, melyet a történelem, mint legrégibbet mutat fel Erdély történelmére nézve. A Dák birodalom előtti korszakból semminemű adattal vagy hagyománynyal nem rendelkezünk. Hogy azonban, a Dák birodalomnak Háromszék megye jelentékeny részét képezhette, azt már csak onnan is sejthetjük, hogy némely történész e megyében lévő várakat, melyek jó részének ma csak romja vagy alapja létezik, a dákokkal építteti. A dákok után a római birodalomnak is nevezetes részét tehette e megye. A dákok általi építését némely — ha nem is minden — várnak, abból is következtetik, hogy mikor Traján Erdélyt elfoglalta, beletétetett a békefeltételekbe, hogy minden erősséget le kell rombolni. Hogy a római birodalomnak is jelentékeny részét tehette Háromszék megye, mutatják a KézdiVásárhelynél 1852-ben talált római maradványok, úgyszintén a Bereczki vár (castrum), a Komollói vár s az ott talált vízvezetéki csövek, valamint a bodza-krásznai szorosban talált római aranylelet, melyből az is kiviláglik, hogy ez az átjáró már a rómaiak idejében fontos volt. Hogy azonban, a valóságos vidéki szerepe akár a dákok, akár a rómaiak, vagy később a góthok stb. alatt mi és milyen volt Háromszék megyének ? arra nézve nincsen semmi adatunk. A székelyek betelepedése után, főleg az erdélyi vezérek korában minő feladata volt, azt szintén nem tudhatjuk, csupán a Csíki Krónika mond annyit, hogy a székelyek a magyarok bejövetele alkalmával ezeknek elejiikbe ménének s őket a hódítás munkájában segítették, a miben, ha igaz, Háromszék székelyeinek is bizo nyára része lehetett. A mai székelyek, krónikásaink szerint: Csaba hunjainak az utódai, a kik Erdély hegyalatti hely ségeit foglalták el. De akár áll ez, akár nem, tény az, hogy a hagyomány és a csíki krónika szerint a székelység mint különálló nemzet élt a magyarok bejövetele alkalmával és mostani hazájában lakott. Hogy minő felosztást csináltak a helységekre nézve ? — 4. nem tudhatjuk, csak annyit tudhatunk, hogy a hagyo mány és a nevezett krónika szerint, főrabonbánjaik alatt éltek. A mint tudjuk, az országot Szent István osztá fel vármegyékre; a Székelyföldet azonban teljesen érintetlenül hagyta, valamint a székelyek ősi jogait és kiváltságait se bántotta. A hol csak székely lakott, az S z é k e l y f ö l d n e k maradott. Ha pedig Szent István ezt tette: úgy ez bizonyára azt mutatja, hogy ezt tennie kellett, akár, mert a székelyek a magyarok bejövetele alkalmával ezeknek valami nagy szolgálatot tettek, akár, mert nagyon is közeli rokonfaj voltak, akár, mert a magyaroknak való meghódolásuk alkalmával oly kikötéseket hagyattak a saját részükre helyben, a minőket aztán évszá zadokon keresztül se volt tanácsos maguknak az uralkodóknak se bántani; akár pedig végül, mert meghódolásuk alkalmával a jövőre nézve oly köte lességeket vállaltak magukra és azokat oly hűsé gesen teljesítették is, hogy maga a dicső és hatalmas uralkodó, Szent István se tartotta tanácsosnak a székelyeket és az általuk lakott területet joguktól megfosztva a vármegyék területe és törvénye alá bevonni; hanem a székelyek által lakott területet meghagyta mint különálló területet S z é k e l y f ö l d és nem S z é k e l y s z é k név alatt teljesen külön, valamint érintetlenül hagyta a székelyek jogait is, magának csupán a legmagasabb főhatóságot tart ván fenn. A székelyek által lakott föld 7 székre és 4 fiuszékre volt felosztva, ide nem számítva Aranyos széket, melyet a kézdi székelyek királyi adomány gyanánt a XIII. században kaptak. Ennek az a tör ténete, hogy Aranyos földe királyi várhoz tartozván, azt V. István és fia IV. László a kézdi székelyeknek adományozták annak a vitézségüknek a megjutalmazásáért, melyet ezek a kánok ellen, de főleg 1285-ben a tatárjárás alkalmával Toroczkó váránál tanúsítot tak és azért a 80 lóért, melyekkel akkor segítettek a királyon, a mikor neki nagy szüksége volt azokra. Hogy ki, vagy kik és minő alapon osztották fel a Szé kelyföldet 7 székre és 4 fiuszékre, valamint arra nézve is, hogy mikor ? nincsenek adataink. A 7 széknek részét képezték Sepsi-, Kézdi-, Orbai- és Miklósvárszék, a melyekből alakult a későbbi és a mai Háromszék. E felosztás már a 11-ik században meg kellett hogy legyen, igazolja azt Lörincz Milkói püspök levele — ha ugyan igaz a datuma — melyet e püspök 1096-ban a Sepsi-, Kézdi-és Orbai székelyekhez intéz. Hogy a székelyek állítólag rabonbánjaik alatt éltek, azt elhisszük, de hogy máskülönben mi volt juris-.

(11) HÁROMSZÉK VÁRMEGYE MEGALAKULÁSA.. dictioi és admi nistrati v szervezetük ? Azt más he lyen fogjuk elmondani. A kérdés most az, hogy mikép alakult a neve zett székekből Háromszék vármegye ? Erre tiszta világot vetni valóban nehéz, annyival inkább, mert 1849-ben a vármegye levéltára nagyrészt elégett, másrészt pedig feldúlatott, a mikor bizonyára sok becses adat lett semmivé. Talán egyes családi levél tárak adhatnának itt némi kiegészítő vagy tisztázó adatokat. Tény azonban az, hogy a nevezett székek, mint különálló székek szerepeltek 1562-ig, a mikor a székely nemzetre nézve a gyásznak és jogtiprásnak az a korszaka következett el, a melyet kiépülni sohase tudott s most már az újabb időben ősi jogait és kiváltságait visszaszerezni: nemcsak örökre el veszett remény, de a mennyire haszontalan, épen annyira hiú törekvés is volna, mert nem illenék be az ma, nemcsak hazánk társadalmi, közmivelödési és politikai keretébe, de ellenkeznék az a tiszta szabadsággal, a törvény előtti egyenlőséggel, s főleg a nemzetek testvériségének azzal az eszméjével, melynek megvalósításáért foly ma a küzdelem szó ban, írásban és cselekedetben. Az 1562. év előtti kiváltságolt és boldog álla potok úgy látszik, nem tudták a külömböző székek között létrehozni az egyesítést. Mindenik szék önál lóan működött, egyenként és összesen csupán a s z é k e l y nemzeti gyűlésnek lévén alávetve. A neve zett esztendő után azonban, a sok szenvedés és közös szerencsétlenség össze kellett hogy hozza és egységre kellett hogy bírja a lakókat. Noha az időt biztosan meghatározni nincsenek kétségtelen ada, taink, anuyit mégis tudunk, hogy Sepsi-, Kézdi- és Orbai székek egyesültek vagy egyesittettek egy fő alá először, már a mennyire ezt egyesülésnek lehet nevezni, s igy lett a név Há r o ms z é k . E név, Hár om szék, fordul elő korábbi iratokban is s ez alatt mindig Sepsi-, Kézdi- és Orbai székek értettek, mint a melyek földrajzilag egészen egy egységes területet képeznek. Azonban maga a s z é k intéz mény vagy szervezkedés, a mint Nagy Géza Írja, a XIY. századon előli időre nem vezethető vissza, már csak azért se, mert a régi iratok a Sepsi-, Kézdi és Orbai s z é k e l y e k r ő l és nem s z é k e k röl szólanak. Hogy az egyesülésre nézve mikor és mivel kezdődött az első lépés ? arra történelmi adatunk nincsen. Mindenik széknek meg volt a maga külön királybirája. 1583-beli oklevél említi, hogy Sepsi, Kézdi és Orbai székeknek egy közös királybirájuk volt Osztopáui Perneszy István várhegyi kapitány. személyében ; valószínűleg ez volt az első lépés az egyesítésre. Később, de mind 1562. után már több egyénről tudunk, a kik a h á r o m s z é k n e k királybirái voltak. Van azonban egy feltűnő, s ez az, hogy 1562. után a székekben f őki r á l yb i r á k r ó 1 s mellettük v i c e - k i r á l y b i r á k r ó l is van szó, mely kétségtelenné teszi azt, hogy e két állás teljesen különálló volt, s valószínű, hogy a mint erről később biztos adataink vannak, már ekkor mindenik szék maga választotta a saját számára vice-királybiráit az úgynevezett m a r k a l i s gyűlé seken, mig a főkirálybirót a székek, közös úgyne vezett d e r é k s z é k i gyűléseiken választották. Kü lönben is tudjuk, hogy a nevezett székeknél már 1562. előtt nem volt ismeretlen a közös gyűlés, hiszen említés van ilyenről már 1466-ban. Bármi is adott azonban okot és bármikép történt is az egye sülés, tény az, hogy Háromszék a Sepsi-, Kézdi, és Orbai székekből alakult, s mint Nagy Géza mondja, a valóságos egyesülés vagy összeolvadás csak a XVII. században történhetett meg egészen. A három szék egyesülése után Miklósvár-szék még sokáig megtartotta különállását. Sepsi- és Miklósvár-szék között a viszony, úgy látszik, nem egyszer volt feszült, mert az előbbi többször tett próbát, hogy mint erősebb, a gyengébb Miklósvár-széket bekebelezze, a mi ellen azonban, ez mindannyiszor tiltakozott és orvoslást nemcsak kere sett, hanem kapott is. így Stibor vajda idejében, mikor a törvénykezés szempontjából Sepsi magának követelte Miklósvár-széket, ez a vajda elé ment, külön törvényszéket kérve. A vajda a kérést telje sítette, a mit Zsigmond király is 1404-ben helyben hagyott. Majd Lábatlani János székely ispán volt a Mátyás idejében királybíróul hasonló eset miatt kiküldve, a ki is a versengést 1459-ben a megyesi gyűlésen úgy intézte el, hogy Miklósvár-széknek a Sepsi-széktől való függetlenségét kimondotta. Miklósvár-szék azonban, teljesen önállóan, füg getlenül már csak kicsinysége és földrajzi fekvé sénél fogva se működhetett soha s lehet, hogy a mint érdeke és politikája kívánta, most Háromszék, majd Udvarhelyszék felé kacsingatott. Mint önálló szék, hogy se meg nem állhatott, se nem fejlőd hetett, már az is bizonyítja, hogy mig több vice ki rály bíróról tudunk ottan, addig főkirály bíróról egyről se ; ámde azt is tudjuk, hogy 1562. után, a mint az egy fejedelemkorbeli iratból is kitűnik, már a háromszéki királybírók fennhatósága alá tartozott. Ez irat, melyben 1625-ben Bethlen Gábor ugyancsak a külön törvénykezési jogot adja meg.

(12) HÁROMSZÉK VÁRMEGYE MEGALAKULÁSA.. Miklósvár-széknek, igy szól: „Erdővidéken a Mik- régi neve alatt — Miklósvár-szék csak egyik alkotó lósvár-székben való kilencz falubéliek adák érté részét, szóval járását képezte s képezi a mai napon sünkre, hogy régi boldog emlékű királyok és feje is. Mint szolgabirói járás a többi, a volt h á r o m delmek indulgeálván nékik, hogy ők noha a három szék is őrzi a régi nevét, mintegy emlékeztetve ez széki főkapitány és királybírók alatt legyenek, de által is a régi dicsőségre. Fennebb megemlitök Háromszék vármegye-terü vicéjek magok közül való lévén, törvény dolgában magán való egy külön Székek legyen, a honnan az letének nagyságát, de korántsem kell azt hinni, ö törvények is, mint a többi székeké, nem másuvá, mintha kezdet óta — értem mióta e föld a Székely hanem egyenesen Táblánkra apellaltassék stb.“ A föld nevet viseli — mindig ugyanaz, tehát a jelenlegi külön törvényszék megadatott, mert 1648-ban a lett volna. Hazánk területén S z é k e l y f ö l d n e k Cserei Miklós vice-királybiró és két assessor pecsét c s a k az a r é s z n e v e z t e t e t t s p e c i á l i s a n , jével ellátott levéllel értesítik a többi székeket, a hol k i z á r ó l a g s z é k e l y e k l a k t a k . Ez alatt hogy a „perek a vice-királybiró és assessorok előtt azonban nem azt kell érteni, hogy minden föld, ahol kezdetnek el s onnan közönséges gyűlésben revi- csak székely lakott, teszem a tulajdonképpeni Magyar dealtatnak és a fejedelem táblájára küldetnek fel“ ; országon is, — mert ott is laktak legalább kiköl ámde, azt is bizonyítja e levél, hogy abban az idő tözött székelyek, egyszersmind S z é k e l y f ö l d d é ben Miklósvár-szék is vált; mert az ily a Háromszék királyesetben csak annyi biráitól már nem az igaz, hogy a szé volt független, s kely ott és bárhol ők maguk elisme is, ha csak valahol rik, hogy azok fenn lakott, élvezte sza hatósága alá tar bad székely jogait. toznak s igy tehát Az a rész azonban, Miklósvár szék Há a melyen kizárólag r o m s z é k n e k al székelyek és töme kotó részét ké gesen laktak, már pezt e. Hogy azon Székelyföldnek ne ban Miklósvár-szék veztetett. Három tényleg mikor egye szék megye mai sült Háromszékkel? területén voltak he arra nézve biztos lyek, illetve egyes adatunk szintén nin községek, melyek csen; de ez a 19-ik nek lakói nem vol MIKLÓSVÁR KÖZSÉG század elején biz tak székelyek, s igy tosan elől teendő, vagy ennek épen az elejére, mivel e helyek nem tartoztak a Székelyföldhez. Laktak itt a most létező megy e h á z a t , akkor még mint s z é k nehány községben szlávok, oroszok és bessenyők h á z a t a n e m e s H á r o m s z é k és egyesült s ezenkívül a szomszédos Moldvából is sokan tele M i k l ó s v á r s z é k együtt építették. Az egyesülés, pültek be. Ezeknek, bár némelyek egészen összeolvad vagy egyesítés — mert nem lehet tudni, ha vájjon tak a székelyekkel, a mi a székely önérzetnek és büsz az a miklósvári székelyek önkedvéböl, avagy fel keségnek nemigen tetszett és felette ritka is lehetett sőbb intézkedésből történt-e? — azonban, csak s bár nyelvünket beszélték és szokásainkat is eltanul administrativ volt, mivel Miklósvár-szék vagy Erdő ták, mégis külön kellett huzódniok és nem élvezhették vidék egy része, a saját nevét a legújabb időig a szabad székely jogait és kiváltságait s mint ilye úgy megtartotta, mintha csak társszéke, noha kissé nek nem is tartozhattak Háromszékhez. Ily község alárendeltségben, lett volna Háromszéknek. József több van Háromszéken; ezek régebb mind a volt császár a székeket eltörölte volt, 11 megyére oszt Felső-Fejér vármegyéhez voltak beosztva. Kállay ván fel Erdélyt, de ez eltörlő intézkedést is később szerint régebb e községeket mind székelyek lakták, a többivel együtt visszavonván, maradt minden, a mert természeti fekvésük is azt mutatja, de kipusz mint volt. 1876. azonban, a mikor H á r o m s z é k tulván a székely lakósok, bessenyők települtek be m e g y é v é alakíttatott, már ennek — ugyancsak saját helyükbe, a kik egyfelől gyávaságuk okán, másfelől — 6 —.

(13) HÁROMS ZÉK VÁRMEGYE MEGALAKULÁS A.. pedig telepitvényes voltuknál fogva szolgaságba jutottak. (Kállay Hirl. Ért. 131. 1.) De ha nem épen bessenyők voltak is ezek, annyi bizonyos, hogy későbbi telepitvényeseknek kellett lenniük. Ily köz ségek délnyugaton és délen Lüget, Hidvég, Árapatak, Erősd, Nyáraspatak s a később alakult Élőpatak; tovább Nyén és Bodola. Északon és északkeleten Mikó-Ujfalu, Bükszád, Al- és Fel-Torja, Volál, Peselnek, Szárazpatak, Karathna, S z é n t-L é l e k és Várhegy. E két utóbbi hely azért is nevezetes, mert a mint más helyen kitűnik, az ott történt királyi adományozásokat sok történész értette félre és vette úgy, mint a melyek által királyaink székely jogcsorbitást követtek el, mivel csak az újabb időben derült ki, hogy ezek királyi v é g v á r a k voltak. Az északon és északkeleten fekvő, nem székelyek által lakott községek, mind a vármegyei területhez tartoztak, a hol a királyi jogot gyakorolni nem volt székely jogsértés ; azokat betelepült vagy telepitett szlávok, bessenyők, oroszok s lehet, hogy kúnok is lakták, a kik szó nélkül már régen mind jó székely-magyarokká lettek. Délen Nyén és Bodola a német lovagok által kapott területhez tartoztak.. Mig a többi délnyugaton fekvő községek, mint t Lüget, Nyáraspatak, Hidvég, Arapatak, Erősd a legnagyobb valószínűséggel a Székelyföldhez, még pedig Sepsi székhez tartoztak, mert csak innen magyarázható meg e terület neve: „ T e r r a Z é k “, az az S z é k föl de. E területet II. Endre a szászok által megszállott földdel együtt a szebeni szász ispán alá vetette. Valószínűleg, mert már a székely lakósok vagy kipusztultak volt, vagy más helyre vándorolva, lakatlanul' hagyták. Mint ilyen juthatott csak Fulkun nevű szász birtokába. A tatárdulás alkalmával a lakók kipusztultak; 1252-ben IV. Béla e területet Sepsii székely Akadás fiának, Akadás Vinczének adományozta, a ki bizonyára nem késett oda minél hamarább uj lakókat telepíteni. Ez Akadástól származtak a Gr. Nemes, Gr. Kálnoky s állítólag a Gr. Mikó családok is. Mindezek a községek később, egy szerencsé sebb felosztás alkalmával, tekintettel talán termé szeti fekvésükre, Háromszék megyéhez csatoltattak s ennek képezik ma alkotó részét. Ennyit röviden Háromszék vármegye alaku lásáról..

(14) HÁROMSZÉK VÁRMEGYE KORONKÉNTI LAKÓI. történelem arra nézve, hogy kik voltak Erdély s igy Háromszék vármegye lakói is, nem hogy adatokat, de még sejtel meket se tud felmutatni a legrégibb időre vonatkozólag. Csupán csak annyit találunk, hogy fekvésének magasságánál fogva, ha bár -lei rengeteg erdőkkel volt is elborítva, bizo nyosan felkerestetett egyik, vagy másik nép törzs, vagy ág által s lakva volt. A keresztény évszámítást megelőző időből, mint bizonyos pontnál, a történelem a dák uralomnál kezdi Erdély történetét; de hogy mikor jöttek azok ide és kiknek a helyét foglalták el ? arról hallgat. A dákokat mint hatalmas nemzetet tünteti fel, a kiknek biro dalma a Dnieper- és Fekete tengertől egész a Dunáig terjedve, Erdélyt is magában foglalta. Emlités van arról is a történelemben, hogy Nagy Sándornak is volt baja a hatalmas dák nemzettel, mint a mely szilárdan ellene állott hatalmának. A dák uralkodók közül Deczebal volt a leghíresebb, a ki a Római birodalmat is évi adófizetés alá hajtotta. Azonban, Deczebalt Traján római császár két Ízben megver vén, Deczebal a kardjába ereszkedett és meghalt. E győzelem emlékét Rómában a Traján-oszlop őrizi. A hatalmas dák birodalom római provincziává lett (105. Kr. u.) s a mint az szokása volt a rómaiak nak, a provincziákban hagyott légiók által biztositák hatalmuk fennmaradását; jó utak és hidak készítése által közelebbi összeköttetésbe igyekez tek hozni a meghódított tartományt Rómával. Ez történt a régi Dácziával is. Erdély is egy része. lévén a dák birodalomnak, római provincziává vált, a mely alól Háromszék se képezhetett kivételt. S hogy tényleg római uralom itt létezett is, bizo nyítják a Kézdi-Vásárhely s Bereczknél talált római leletek, valamint Sepsi-Szentgyörgynél a Daczó kripta mellett az 1850-es években, és még az itt-ott talált római pénzek; legújabban, az árkosi határon, az Olt mellett, a külömböző ásások alkalmával talált kőedények és t é g l a d a r a b o k , melyek rendesen az épitő légiók jegyeit magukon viselik. Ez utóbbi — az árkosi — ásás helyén, a hagyomány egy Bedeháza nevű faluról remlékezik meg, mely később a sok pusztítás után Árkossal egyesült. A Római birodalom másfélszázadnál alig nehány évvel túlterjedő ideig tarthatta fenn hatalmát Erdély ben. Az északról nyomuló góthokkal nagy háborút viselt, mig végül békét kötve, a békeidőt arra használta fel, hogy légióit visszavonja, kincseit elvigye s a földet ott hagyja szabadon a góthok számára. A góthok, csak rövid ideig élvezték Erdély birtokát. A hunnok nyomulván előre Balambér vezér lete alatt, helyet kellett, hogy engedjenek ezeknek. Megalakult a nagy hunnbirodalom, melynek uralkodói közül csaknem legendaszeriileg tűnik ki Attila alakja, a ki bámulatos hóditó és szervező tehetséggel volt megáldva. Halála után azonban, a nagy hunn-birodalom összement, mert a mint a krónikák s a hagyomány fentartották Attila, halála után, a hunnok pártokra szakadtak, mely pártraszakadásnak a Csaba és Aladár közti krimhildi csata lett az eredménye, 8 —.

(15) HÁROMSZÉK VÁRMEGYE KORONKÉ NT I LAKÓI.. hol Csaba legyőzetvén, 3000 liunn rövid ideig a Chigle-mezőre vonult, onnan pedig Erdély keleti széleire jöttek s itt a hegyek között, sziklák aljá ban kerestek biztonságot és nevüket s z é k e l y r e változtatták. E szerint a székelyek Csaba hunnjainak volnának a maradékai. A hunn birodalom csillagának letíinte után, a régi Dacia s igy Erdély is a gépidák hatalma alá került. De ezeket nemsokára követve, a maguk előtt különböző szláv törzseket nyomó avarok jelen tek meg s alapították meg uralmukat. Ez időben már az egész Daciát különböző néptöredékek egyes csoportjai lakván, ezek bizonyára, valamint egy másnak, úgy az avaroknak se hagytak sokáig békét; sőt az avarokat még a különböző szomszédos szláv törzsek is háborgatták, a melyek be-beíitvén biro dalmukba, irtózatos pusztításokat vittek véghez. Azonban, ha volt is az avaroknak bizonyos ideig hatalmas birodalmuk Baján khánjuk alatt, annak rövid idő alatt össze kellett esnie, mert feltűnt nyugaton Nagy Károly alakja s ez uralkodó 796-ban az avarok birtokát egész a Tiszáig saját uralma alá hajtotta. A sok zaklatást megunván az avarok, egy részük kibujdosott, a Nagy Károly birodalmában keresvén helyet, a más részük pedig „valószínűleg" az itt lakó néptöredékekkel s igy a székelyekkel is egybe olvadott, noha még az is feltételezhető, hogy bizonyos számban a később bejött magyarok kal olvadtak össze. így állott a régi Dáczia a IX. században. Külömböző népcsoportok által lakva, a melyek, mint töre dékek, külön khánjaik vagy főnökjeik alatt éltek, folytonos zaklatás és zaklatottság között. Ekkor jöttek ki a magyarok; könnyű volt az egész terü letet meghódítani. A csiki krónika szerint a szé kelyek tudták, hogy a magyarok rokon nép, s mikor ezek átjöttek a Kárpátokon, a székely rabon-. -. bán követeket küldött eléjük, a kik ajándékokat vivén, bemutatták államszerkezetüket és saját fiaikat adván kezesül, a magyaroknak meghódoltak s azok előtt mentek. Erdély meghódítása Töhötömre volt bízva. Egyetlen egy ütközet után meg is hódolt. Biztosítva volt igy Erdély a Töhötöm és családja számára s mert léteiét csak az anyaállammal való összeköt tetés és barátságos viszonynál fogva tarthatta fenn; biztosítva volt egyúttal az anya-állam részére is. Azonban, amint Szilágyi Sándor mondja: „a Szé k e l y f ö l d f ü g g e t l e n s é g é t és s z e r k e z e t é t m e g t a r t á . Csak szövetségesei s szükség esetére védelmezettjei voltak az anyaállamnak. De ezen önállóság nyomai a történelemben megmaradtak, sem elfoglaltatása s összecsatoltatása Magyaror szággal, sem félezredes együttlét nem törölhették el . . A s z é k e l y e k m i n d e n t m e g t a r t o t t a k . " Erdély meghódítása után, a székelyek s igy Háromszéknek története is, melyet székelyek laktak, a magyarok történetével jő összeköttetésbe. Háromszék vármegye régi történetét, mint Erdély területének alkotó részéét csak úgy tekint hetjük, mint a melynek bizonyos része volt a fenn leirt történetekben és színhelye is lehetett sok olyan küzdelemnek, a minőkről a történelem vagy még a krónikák és a hagyomány se tartottak fenn sem mit. De ha azt vesszük figyelembe, hogy a nép vándorlás keletről indult nyugatra és Erdély bizo nyára több vándorcsapatnak esett az útjába; s ha még azt is tekintjük, hogy az ójtozi és bodzái szorosok bizonyára bevonuló helyekül kellett, hogy szolgáljanak; e megyétől nem tagadhatjuk meg, hogy valamint sok zaklatásnak, úgy sok küzdelemnek is lehetett kitéve s földje nem egy ütközetnek lehetett a szintere a magyarok uralmának a megalapítása előtt is.. 9 —. 2.

(16) A SZÉKELY NÉP EREDETE. székely nemzeti hagyomány, valamint ezek nyomán a krónikások leírása is az, hogy a székelyek Attila hunnjainak a maradékai. Ezt úgy adják elő a krónikások, hogy Attila birodalmának a felbomlása s az említett krimhildi csata után, mintegy 3000 a Csaba hunnjai közül Erdély havas alatti ré szeibe vonult; mig a többiek, dél és délkeleti irányban, Ázsia felé vették utjokat. A történészek meglehetősen felhasználták ezt a hagyományt és a krónikák ilynemű leírásait s igyekeztek mindjárt magyarázatot adni, egyfelől a „székely" névnek, másfelől pedig annak, hogy miért jött az a 3000 hunnmaradék egyenest Erdély havas alatti részeibe. Sokan a „székely" nevet, a s z é k h e l y t ő l akarják származtatni; a mi annyit jelen tene, hogy a mikor az ütközetre mentek, nejei ket, gyermekeiket, az öregeket és harczképteleneket itt hagyták s azt a helyet, a hol ezek maradtak, elnevezték s z é k h e l y n e k , melyből aztán később a s z é k e l y n é v fejlődött volna ki; mások azt akarják elhitetni, hogy s z é k e l y annyit jelent, mint h a t á r ő r , s hogy a székelyek mint határőrök nyerték nevüket. Mások, mint teszem Engel szász historicus egyenesen s z ö k e l j b ő l származtatja a s z é k e l y nevet, a mit ő a s z ö k e v é n y (fugitivus) jelentéssel akar azonosítani. Szóval sok gondot adott a s z é k e l y név megfejtése a kistóricusoknak s mégis egy lépéssel se állunk e tekintetben elébb, mint elődeink; ők se tudták s mi se tudjuk, hogy honnan, miből, miért származott a s z é k e l y név? s erre világot okirat vetni soha se is fog. Hogy. az emberi tudományos kutatás miben fog majd meg állapodni idők múltán'? Arról még csak fogalmunk se lehet. De akkor is fontos kérdés marad, ha vájjon eltalálta-e az igazságot? Mig a történészek egyrésze a s z é k e l y n é v ből akarta e népet s kiváltságait megfejteni, nem bántva azt a nézetet, hogy közvetve Attila hunnjai nak az utódai, addig a másik része a múlt és a jelen században azt vonta kétségbe, ha vájjon a székelyek tényleg az Attila hunnjainak a maradékai-e ? Nagyon természetes, hogy itt azonnal előállott a történelem mellé nemcsak a régiségbúvár, hanem a nyelvészet, ethnographia és a leleményesség is. Többen, kíil- és belföldi tudósok, azt állították, hogy a székelyek kun vagy besenyő utódok. Mig akadtak olyanok is, a kik csak a nyelvészetet tekintve fontos tényezőnek, nem valamely más nem zet utódainak, hanem a magyarok egy bizonyos elszakadott ágának tekintették a székelyeket, mig mások ismét azt erősiték, hogy ezek Szent László nak, vagy valamely más utódjának, nevezetesen épen IV. Bélának lettek volna a telepit vényesei a tatárdulás utáni időben. Legújabban Hunfalvy Pál épen a mellett az eszme mellett foglalt állást, hogy a székelyek királyi telepitvényesek. S ezt igyekszik bizonyítgatni, a krónikákat ki nem nyitott, fülledt, pókhálós szobák hoz hasonlítván, mivel ezek a székelyeket Attila hunnjainak hirdetik. Hunfalvy a székely jog és tör ténelemben meglehetős járatlanságot árult el, a mint azt Szabó Károly „Telepitvényesek-e a szé kelyek" czimü munkájában nagyon világosan és. — 10 —.

(17) A SZÉKELY NÉP EREDETE.. meggyőzően, Írott okmányokra támaszkodva kimu tatta. Hunfalvy kizárólag a nyelvészet és nyelv történet alapján indult el s meglehetős egyoldalúan hozta ki eredményül, hogy a székelyek épen oly királyi telepitvényesek, akár mint a szászok. Érveit azonban Szabó Károly egészen agyon czáfolta. Nagy Géza szintén egy terjedelmes és gondos tanulmányt tesz közzé : „Adatok a székelyek eredetéhez s egy kori lakhelyük" czimen. E tanulmányban ő is szintén az egyoldalú nyelvészetet követi s bár nagyon sok jó és helyes adattal rendelkezik, úgy látszik, már előzetesen a Hunfalvy pártján állva, mintegy elő ítéletesen nyúl a tárgyához; adatai Hunfalvy okosko dásának a megerősítésében nem pártolják s ezért nem egyszer elfeledkezik, hog> kit akarna támo gatni, ilyenkor szép következtetésekre és eredmé nyekre jut. Végeredménye azonban mégis abban áll tanulmányának, hogy a székelyek a magyar népnek egy elszakadt ágát vagy ágait teszik. Ő is főkép az egyoldalú nyelvészetre támaszkodva mondja ki ez ítéletet, a melyet adatokkal bizonyitni nem tud. A mire aztán Bálint Gáborral azt vála szolhatjuk, hogy: „absolut igazság a számtani tudo mányon kívül egy tudományban sincs, legkevésbé pedig az egyoldalulag űzött nyelvészetben. Szerintem minden tudománynak s igy a nyel vészetnek is csak annyiban van értéke, a mennyiben nemesebb czélnak szolgál. A legnemesebb, mert főczél: az embert az irgalmatlan természet urává tenni, erre pedig a legfőbb az önbizalom, a kiben ez hiányzik, menjen a pusztába sáskát enni és készüljön meghalni. Az, a ki tudományával, még ha nyelvészet is az, valamely nemzetnek nem eme lésére, hanem önbizalmának csökkentésére törek szik, nem kenyeret érdemel azon nemzet részéről, hanem egyebet." (Székely Nemzet 1896. 1. sz. jan. 3.). A magam részéről, noha más történelmi adattal nem rendelkezünk is, s azt is a krónikákból merít jük, hogy t. i. a székelyek Attila, illetve Csaba hunnjainak a maradékai, a kik 3000-en a krimhildi csata után az erdélyi havasok alá vándorol tak, — ez eszmét fogadom el. Támaszkodva itt arra, hogy ha a krónikások szájhagyományokat Írtak is le, - - mert bizonyára nem csak képzelt mesé ket rajzoltak — azok bizonyos alappal kellett hogy bírjanak, mert ha még a babonákban is van, ha mélyükre bocsátkozunk, bizonyos igazság: akkor ezt bármi parányi részben a hagyományoktól se tagad hatjuk meg; aztán azt is figyelemre kell méltatnunk, hogy egy népnek vérévé és húsává csak az változhatik át, a mi őt közelebbről érdekli, vagy épen a mihez természeti hajlama is vonzza. Már pedig az, hogy a székelyek Attila hunnjaitól származnak, egészen csontjává és vérévé vált nem most, hanem évezreddel ezelőtt a székely népnek. Addig tehát, a mig jobb, biztosabb, igazabb adatok rendelkezé sünkre nem állanak, tartom azt a nézetet, melyet annyi történetiró osztott és oszt, hogy a székelyek Attila hunnjainak — bármi módon történt is ez, — az utódai, a kik a magyarokkal bizonyos közeli rokonságban kellett hogy álljanak, mert e vélemény könnyebben kibékíthet egyfelől azzal az esemény nyel, hogy a magyarok bejövetele alkalmával a székelyek azoknak elébe ménének s vezették hódításukban és másfelől azzal a ténynyel, hogy később nemcsak a vezérek, de a királyok is rneghagyák a székelyeket ősi szervezetük, szokásaik, jogaik és kiváltságaik élvezetében. Megmagyarázza ez a két nemzet szivének az egy eszméért való lángolását, nem egy közös jellemvonását és főkép, az egymáshoz való állandó vonzódását és ragasz kodását.. 11.

(18) KÖZSÉGEK, VÁROSOK, JÁRÁSOK. dákok, rómaiak s később a többi ván dorló népek is, hogy minő építkezési, vagy rendezési módot követtek arra nézve, hogy tömegesen egy helyen lakjanak? Nem tudhat juk. De, ha igazat adunk annak a föltevésnek, hogy Háromszék megye csaknem minden maga sabb pontján létezett várak közül többet épí tettek dák kezek: úgy bizonyára azt is fel kell tételeznünk, hogy a várak közelében már ők maguk községeket alkottak, mert azt csak nem hihetjük el, hogy mindnyájan nomád — kóborló — nemzet lettek volna, ha arra gondolunk, hogy Háromszék vármegye olykor zord és meglehetős hűvös éghaj lata s különösen teleinek szigorúsága azt kizárja. Ha pedig hozzávesszük még azt is, hogy az itt található vadállatok nagy pusztításokat tettek volna bármely nomád nép életében és javaiban: akkor azt is ki kell mondanunk, hogy kényszerítve voltak külső befolyás által is, még ha a társas ösztön nem is vezérelte, bizonyos mérvű építkezéseket tenni. Másfelől, ha azt is elhisszük, hogy az egyik-másik támadás ellen védekezni voltak kénytelenek, ez azt a meggyőződést kelti bennünk, hogy bizony a régiek is kisebb-nagyobb községeket kellett hogy alkos sanak már csak az összetartás és közös védelem könnyebbsége okán is. A hol biztonságot nyújtó várak voltak, oda sereglett a nép s igy a várak körül, ha nem is azok építési ideje előtt, vágt ázzál épen egy időben, de bizonyára rövid idővel azután, megalakultak a községek. Ezeket igy kapták a rómaiak s talán ők is gyarapították, noha erre történelmi bizonyságot fel nem mutathatunk, hacsak egyedül Kom o l l ó t nem, melynek nevét Camillus nevű római parancsnoktól származtatják; hogy azon. ban ez is mennyire megbízható ? el nem dönthetjük. A rómaiakat követő különböző népvándorlások alatt, azt hiszem, a községek nem annyira szaporodtak, mint inkább pusztultak. így kellett, hogy találják ezt a hunnok. Találniok kellett tehát községeket és község maradványokat; noha nem akarom ezzel azt mondani, hogy a hunnok, vagy mondjuk a szé kelyek, a krimhildi csata után mindent a jelenlegi állapotban találtak ; de azt igen, hogy a községek alakulásának bizonyos nemére vagy módjára már reá kellett hogy bukkanjanak. A tovább vándorló népcsoportok oda hagyván akár a még álló, akár a már elpusztult lakóhelyeket, a székelyek azokat elfoglalták. És az sincsen kizárva, hogy a községek épithetése és határaik nagyobbitása végett erdőirtást is végeztek. A bessenyő, kun, orosz és szláv vegyíilék, mint azt Háromszék vár megye alakulásának a leírásánál láttuk, elfoglalta azt a helyet, a melyet a székelyek fenn észak keleten vagy talán részben északon is elfoglalatlanul hagytak, a mely rész, tekintve hogy S z é k e l y f öl d s főleg H á r o m s z é k K e l e t f e l ő l lehetett inkább veszélyeztetve, mivel az ojtozi és bodzái szoroson jöhetett be legkönnyebben bármely ellen ség, inkább védve volt, mint a többi, a mely többi részekben egy egészen más n e m z e t i s é g , a s z é k e l y e k laktak. Különben is természetes dolognak találom, hogy ha maguk a székelyek szívesebben engedték át a kunoknak, besenyőknek a már nevezett északi és északkeleti részeket stb., a milyenek Háromszéken T o r j a , K a r a t n a , Volál, P e s e l nek, S z á r a z p a t a k , S z e n t i élek és Miklósv á r széken O r o s z f a l u , mint a határszéli helysé geket, mert a határszéli helységek biztos védelmet. — 12 —.

(19) KÖZ S É GE K, VÁROSOK, JÁRÁSOK.. igényeltek s e tekintetben inkább kellett bizniok saját magukban és önerejükben, mint esetleg olyan népmaradványokébau, a melyek, különösen abban az időben, a mikor a székelyek őket már elnyomták volt, szívesen szövetségre léptek volna ellenük bármely más nemzettel. Háromszék megye minden egyes községének nevét és alakulását — ha van is pár, melyet meg fejthetünk — meg nem magyarázhatjuk teljes hite lességgel ; valamint azt sem tudjuk ma megmondani, ha vájjon megtartotta-e mindenik a régi nevét, avagy, igaz-e, a mint a történet hagyja ránk, hogy a keresz ténység terjesztése alkalmával a községek jó részé nek neve is megváltozott, felcseréltetvén a szentek neveivel, hogy ne legyen semmi, a mi a pogánykorra emlékeztessen, de legyen mindig valami, a mi a keresztény vallást tartsa előttünk. Annyi tény azon ban, hogy a községek alakulására nézve az 1000-ik évnél elébb visszamenni nem tudnak. Háromszék községeire vonatkozólag bizonyos adatokat a pápai regestrumok szolgáltatnak, melyekben a községek kapu számai, úgyszintén egyházi adói is azok ará nya szerint összeirattak. A pápai regestrumok e megye községeire nézve 1225 évet adják a legré gibb datum gyanánt s ezt is csak pár községre vonatkozólag. Alig van nehány községünk, melyekről tudjuk, hogy mikép alakultak, mint teszem B ö 1 ö n, mely Kis és Nagy-Bölön és Kirtz nevű falvak egyesítése folytán lett egy szép községgé ; Árkos, a mely a tatárdulás alkalmával elpusztult, az Olt mellett fekvő Bedeházából, az alig fennebb fekvő Szent egyházból. melyeknek romjaira még ma is rá lehet akadni, és egy feunebb szintén elpusztult (Voncz) Oroszfaluból alakult. Sz á s z falu, melyet a Barczaságról a Bereczkbe felköltözött szászok alapítottak 1426 után. Mikó-Ujfalu és B ü k s z á d vannak még, a melyekről tudjuk, hogy az előbbit gróf Mikó jobbágyai, az utóbbit pedig a Mikes-féle üveggyár hoz telepitett idegenek alakították. Mikó-Ujfalu, jelenlegi nevét onnan vette, hogy községük régebb fenn a hegyek között lévén, lakói sok rablást vittek véghez, ezt meg akarva gátolni, gr. Mikó Miklós, mint földesur, e század elején a lakókat a jelenleg fenn álló községbe telepitette s innen a M ih ó -Ú jfa lu neve. A többi községeinknek nevére és átalakulására Benkö és Orbán Balázs szorgos kutatás után — bár igyekeztek mindent megfejteni — se tudtak világos ságot deríteni. A községek neveit legtöbbször vala mely ott lakó jelentékenyebb családdal, vagy egyén nel hozák összeköttetésbe s úgy tartják, hogy az ilye. nek neveit örökítették meg a falvaknak adott nevek. Van nehány község, a melyeket épen neveik jelen téséből akarnak megfejteni s újra még több, a melyeknek se nevét, se alakulását megmagyarázni nem tudják. Némely község a védszentekröl lett elnevezve, mint pl. S z e m e r j a = S z e n t - Má r i a, S z e n t g y ö r g y , a védszent S z e n t - G y ö r g y r ő l . Meg kell nekünk is elégednünk azzal, hogy inig vala mely újabb és biztosabb adatok a községek ala kulására és nevére több világot nem vetnek, addig csak homályban való tapogatózás minden gyanitásunk. Székelyföldön háromféle v á r o s volt, u. m. k i r á l y i , n e me s és a d ó z ó (taxalis) mezőváros. K i r á l y i város csak egy volt— Maros-Vásárhely. Háromszék megyébe csakis a nemes és taxalis mező városokból jutott. N e me s vá r os volt az, a mely nek a lakói katonákat állítottak ki, de adót nem fizettek, inig a t a x a l i s városok lakói adót fizet tek s ezenkívül legfennebb postát szállítottak, vagy hadjáratok alkalmával fuvart állítottak elé, de kato náskodni nem tartoztak. Kézdi-Vásárhely (Torja vására néven) Zsigmond király 1427-ben kelt levelében k i r á l y i v á r o s n a k (civitas regalis) van nevezve ugyan, de ez azt hiszem, csak félreértés vagy tévedés volt, mert Kézdi-Vásárhely nem volt kir. város. Megemlitendőnek tartom itt azt, hogy a váro soknak épen mint a székeknek külön bíróságaik, tisztségeik voltak, s a városok, épen mint a székek, élet és halál felett ítélhettek, s minden tekintetben jogérvényesen intézték saját ügyeiket, felebbezniök peres ügyekben csak az úgynevezett „derék széki" gyűlés elé kellett. Szóljunk városainkról valamit röviden. Nem tagadhatjuk, hogy a miképpen mindig közös érdek hozta az embereket közelebb egymás hoz, úgy az érdekkel járó ipar és kereskedelem folytonosan gyűjtötte e g y ü v é a lakosokat, vagy még egyesitett falukat is. S ha nem tudnók, hogy a városok és várak építésére királyi intézkedések is vannak, csak eme fennebbi egyetlen állításunk is igazolná, hogy a városok sok esetben maga maguk tól fejlődnek ki, avagy hogy az emberi érdekek moz dítják elé a kifejlődésüket. Mint a tulajdonképeni Magyarországon voltak városok : úgy Székelyföld se lehetett azok nélkül; de hogy Háromszéken a Zsig mond király ideje előtt létezett-e város és ha létezett, melyik volt az ? arról tudomásunk nin csen. Különben is a mongol tatárdulás alkalmával IV. Béla alatt sok város tétetett tönkre, a mikor. 13 -.

(20) KÖZS ÉGEK, VÁROSOK, JÁRÁSOK.. a nevezett évben nejével együtt Sepsi-Szentgyörgyet meglátogatta. Bár ebből az időből a várossá való emelését történelmi adat nem igazolja, mégis, ha azt vesszük tekintetbe, hogy az uralkodók a hol csak megfordulnak, onnan bizonyos emlék nél kül nem igen szoktak megtérni, hinnünk kell, hogy Sepsi-Szentgyörgyet is Zsigmond király még az ott léte alkalmával t a x a l i s m e z ő v á r o s s á emelte. Tény azonban az, hogy 1492-ben mint város sze. még ha volt is város e megyében, könnyen el pusztulhatott. Ha azért a Háromszéki városokról akarunk valamit szólani, s positiv adatokra támaszkodni: úgy minden esetre az 1400-as évek után kell ke reskednünk, annyival inkább, mert épen Zsigmond királynak volt az az eszméje, hogy városokat alapitson, illetve, hogy nagyobb községeket váro sokká emeljen s a már meglevőket, okulva a. BERECZK. KÖZSÉG.. török pusztításon, várakkal vétesse körül. Váro repel, a mikor Báthori István erdélyi vajda és saink történetét is hát Zsigmond királylyal kezdhet székelyek ispánja azt Írja, hogy bár Sepsi-Szentjük meg. györgy mezővárosát Sepsiszék alá vetette, azért mégis e d d i g i törvényes szokásaiban és hatósá gában meg akarja tartani. Sepsi-Szsrrfgyöroy. Volt egy kis tévedés is az igaz, mert SepsiNagyon valószínű, ámbár várossá tételét csak Szentgyörgy c i v i t á s n a k neveztetett, s mivel ezt 149‘2-ben olvassuk, hogy már 1427-ben várossá oklevélileg igazolni nem tudta, ugyancsak a neve emeltetett, még pedig Zsigmond király által, a ki zett vajda, a székelyek és szászok vallomása után, — 14.