szándék vezette a szerzőt, amikor a reformkor kevésbé ismert és ilyen összefüggésben még feltáratlan problémáit megkísérelte összefoglalni és értékelni. A monográfia belső atmoszférája felidézi a reformkor hangulatát, ez is érdeme a kötetnek.
A monográfia szedése, tördelése és általában a nyomdai technika kifogástalan, a borítólap is szerény, ízléses, nem hivalkodó kiállítású. Két nyelvű — német és orosz — rezümé zárja a köte-1
tet, amit örömmel ajánlunk az általános és középiskolai tanárok figyelmébe is.
V A S K Ó L Á S Z L Ó
. G E L L É R T L Á S Z L Ó : DI Á K O K A F Ó R R A D A L O M B A N . 1918—1919.
Budapest, 1970. Ifjúsági Kiadó. 184 lap.
Az első világháborút követő két magyarországi forradalomról az, uLóbbi évtizedben megjelent több tucatnyi könyv jelzi a téma rendkívüli inspiratív erejét a tudományos kutatásra. A sok- szerüscg — amely szinte egyaránt szülte az átfogó m u n k á k a t , monográfiákat, dokumentumkö-
• leteket, visszaemlékezéseket, bibliográfiákat és a helytörténeti m u n k á k a t — mégis legalábbis három tekintetben csak növelte a kérdés iránt érdeklődő igényesebb olvasó hiányérzetét: tár- sadalomtörténeti, eszmetörténeti és oktatástörténeti vonatkozásban. A széles körű k u t a t ó m u n k a következtében felrajzolt kép leggyengébb pontjai ugyanis egyrészt a társadalmi mikrostruktu- rális vizsgálatok, más szóval az egyes rétegek és társadalmi csoportok sajátos mozgása, másrészt azoknak a szellemi áramlatoknak a szimbiózisa, kavargása és küzdelme, amelyek meghatározták a polgári, majd a szocialista forradalom légkörét ,s indokolják tudati és érzelmi hullámzásait a társadalom egyes csoportjaiban. A korszak művelődésügyöt nem egy könyv és számos tanul- m á n y elemzi, de alig találunk olyat, amely az oktatásügy alanyait, a tanulókat m u t a t n á be a forradalmakhoz való viszonyukban. Ezeket a hiányokat érzékelő olvasó érthetően m á r eleve szimpátiával veszi a kezébe GELLÉRT LÁSZLÓ könyvét.
A könyv azután nem is okoz csalódást az ilyen igénnyel fellépőknek: u szerző az itt említett valamennyi vonalat megragadja, s igyekszik azokat az általa feltárt bőséges tényanyagra támasz- kodva egységükben bemutatni. Ez egyszerre a könyv erénye és gyengéje is. Az a tudatos törek- vés, hogy a lémát szigorúan a középiskolai diákságra, azon belül is elsősorban a szocialista jellegű mozgalmakra korlátozza, erős zártságra kényszeríti a szerzőt. Ezen a tematikai zárt- ságon belül azután teljességre törekszik, a középiskolai szocialista diákmozgalmat sokrétűen, minden vonatkozásban igyekszik megragadni, dokumentálni és elemezni.
Már a könyv bevezető része igen érdekes és módszertani szempontból is figyelmet érdemlő a téma mikrokozmikus vizsgálata szumpontjából. Azt elemzi ugyanis, hogy az adott politikái viszonyok és a kor sajátos légköre közepette hogyan, s milyen tényezőktől determináltan alakult a középiskolai diákság tudat- és érzelem világa. Felvillantja a társadalmi és pszichológiai tényezőket, melyeknek már eleve predestináló erővel bírtak: hogy a középiskolások zömét kitevő középosztálybeli tanulók, akik a biztos polgári jómód körülményei között az uralkodó osztályok utánpótlását, potenciális bázisát jelentették, a biztos egzisztencia megbomlása, a világháború rájuk mért deklasszáló rémének kiábrándító légkörében lelki meghasonláson mentek keresztül, s az útkeresés ifjúi lázíiban eleve a két szélső pólus, az ellenforradalom vagy a forradalom felé orientálódtak.
A forradalmasodó diákok politikai mozgása a könyv tulajdonképpeni tárgya. De mivel GELLÉRT az okokat keresi, s a mozgalomnak az iskolai életre gyakorolt hatását is ábrázolja, ez a viszony- lag tematikailag szűk mikrokozmikus vizsgálat egyben társadalmi, szellemi és iskola-, sőt okta- tástörténeti vonatkozásokban is bővelkedik. A monografikus feldolgozás két, szinte egyenlő méretű része közül az első, a polgári demokratikus forradalmat tárgyaló fejezet tűnik sokszí- nűbbnek, érdekfeszítőbbnek, szemben a második résszel, amely a Tanácsköztársaság diák- mozgalmát tárgyalja. Úgy gondoljuk, hogy ezt a különbséget azonban nem a szerző habitusa határozta meg, hanem önkéntelenül is tükrözi magában a diákmozgalmakban végbement vál- tozásokat.
A háborút követő kiábrándulás és a polgári forradalom ugyanis már megteremtette azokat az objektív és szubjektív feltételekel, amelyek szétfeszítették a középiskola hagyományos kere- teit, valami módon mindenkit állásfoglalásra kényszerítettek, s megváltoztatták és polarizálták azokat az emberi viszonylatokat, amelyek a tanári kart egymáshoz kötötték, s amelyek a tanár- diák viszonyt is meghatározták. A politika direkt módon betört az iskola falai közé, s amennyi- ben a forradalmi erjedés országos jelenséggé vált, olyannyira kénytelen volt az iskola is feladni a konzervativizmus hadállásait. A polgári forradalom időszakát ez az igen sokszínű küzdelem tarka folyamata jellemezte, a proletár forradalom korszakában a középiskolás diákmozgalom
.208
d i á k b i z a l m i a i v a l , egységes szervezeti kereteivel és radikális törekvéseivel m á r egyértelműbben betagozódott a Tanácsköztársaság világosabb és egyszerűbb m e c h a n i z m u s á b a .
A' k ö n y v szigorúan t u d o m á n y o s — a m i t elemző módszerén k í v ü l r e n d k í v ü l bőséges jegyzet- a p p a r á t u s a is jelez — és egyben népszerű is akar lenni. A k é t m ű f a j viszonylag szerencsés ötvö- zete a z u t á n a k ö n y v e t élvezetes olvasmánnyá, teszi, a sok „ s z ü r k e " t é n y t g y a k r a n t a r k í t j á k k u r i ó z u m o k , a korabeli d i á k m o z g a l o m és politikai élet furcsaságai. E z e k azonban n é m csupán az olvasmányosság célját szolgálják, h a n e m n a g y b a n h o z z á j á r u l n a k a kor levegőjének megele- venítéséhez, a korszak és a diákság h a n g u l a t a érzékletes megközelítéséhez. E n n e k a módszer- n e k az a l a p j a az igen sokszínű és bőséges korabeli forrásanyag, amelyre a k ö n y v t á m a s z k o d i k , s jórészt h i v a t k o z i k is. A k é t forradalom k o r á n a k szinte teljes fővárosi és vidéki diáks'ajtója, az iskolai é v k ö n y v e k és k i a d v á n y o k egész légiója, a levéltári források, k i a d o t t és soha napvilá- got n e m l á t o t t visszaemlékezések, korabeli sajtó, röpcédula, p l a k á t , faliújság stb. anyaga, sok- o l d a l ú statisztika a középiskolások összetételéről, h o g y csak n é h á n y a t említsek GELLÉRT LÁSZLÓ forrásai k ö z ü l . A k ö n y v történelmi szempontból figyelmet érdemel, de pedagógiatörténeti vonat- kozásai is érdekesek lehetnek a k u t a t ó k , s bizonyos mértékben m a i nevelésügyünk számára is.
S Z A B O L C S O T T Ó
B E H A V I O R I Z M U S
A válogatást készítette és a bevezető tanulmányt írta Kardos Lajos. Budapest, 1970.
Gondolat Könyvkiadó. 305 lap.
A Csoportlélektani — azonos külső kiállításban — k ö v e t ő Behaviorizmus-kötet m á r elárulja a szerkesztői szándékot: a pszichológia egyes t é m a k ö r e i t és i r á n y a i t reprezentatív forrásválo- gatások t ü k r é b e n , értő és igényes kalauzolással h e m u t a t n i . A z ilyen szöveggyűjtemények — feltételezve a v á l o g a t ó i r á n t i megalapozott b i z a l m a t — a legjobb i r á n y b a n egyesíthetik a hite- lesség és a gazdaságosság m a x i m u m á t . A szövegek értését, helyes értelmezését, vagyis ö n m a g á t ellenőrizheti az olvasó a bevezető t a n u l m á n y o k segítségével, és e t a n u l m á n y o k állításait vizs- g á l h a t j a felül a szövegeken — h a kielégítően gazdag a válogatás. A k i j á r a t l a n a t é m a eredeti i r o d a l m á b a n (mely a behaviorizmus esetében Magyarországon eddig alig volt hozzáférhető, m a g y a r u l pedig — fél évszázad különféle i n d o k ú mulasztásai következtében — egyáltalán n e m ) , az első ú t b a i g a z í t á s o k a t s a „ h á z h o z s z á l l í t á s " kényelmét k a p j a m e g ; aki viszont az a d o t t kérdés- körben m á r olvasott egyet s m á s t , a történeti-logikai elrendezéshez s az értékeléshez k a p h a t m i n t á t .
A b e h a v i o r i z m u s t a n u l m á n y o z á s a , n a g y o n is m e g k í v á n j a m i n d e z t . D e m i é r t t a n u l m á n y o z z u k a behaviorizmust?
E n n e k természetesen sokféle célja és oka lehet. KARDOS LAJOS á r n y a l t a n elemző bevezető t a n u l m á n y a a behaviorizmus „ t u d o m á n y t ö r t é n e t i rendeltetéseként" m é l t a t j a azt a szerepet, melyet ez az i r á n y z a t az emberi cselekvés és a cselekvő ember előtérbe állításában b e t ö l t ö t t . E z akkor is kapcsolatot teremt a m i m a i pszichológiai (és általános értelemben v e t t antropoló- giai) szemléletünk és a behaviorizmus k ö z ö t t , h a sok m i n d e n el is választ tőle, h a valószínűnek l á t s z i k is, h o g y t u d o m á n y t ö r t é n e t i h i v a t á s á t m á r betöltötte, h a azt l á t j u k is, hogy n a p j a i n k be-
havioristái csak szigorúan k ö r ü l h a t á r o l t szűk területen v a g y alapelveik megsértésével, fellazí- t á s á v a l érhetnek el jelentősebb eredményeket.
E z a továbbélés, a neobehaviorizmus léte is i n d o k o l j a az a l a p í t ó k és reprezentánsok gondolat- meneteinek, m á s i r á n y z a t o k k a l folytatott és belső v i t á i n a k alaposabb megismerését. A dialek- t i k u s materialista filozófiával kölcsönhatásban fejlődő pszichológia m a g a is szükségképp belép e v i t á k b a : . e g y r é s z t a behaviorizmus oldalán-az-idealista-spekulációk,-az anyagtól-elszakított s „léleknek nevezett ágens v a g y szubsztancia" hite ellen, másrészt a behaviorista p o z i t i v i z m u s , a t u d a t nominalista semmibevétele ellen.
K ü l ö n ö s e n sokat ígér — az Előszó is többször u t a l erre — a behaviorizmus kutatásmódszertani szempontból való tanulmányozása, elsősorban a n n a k a felderítése, m e n n y i b e n teljesült és mennyi- ben teljesülhetett egy olyan pszichológiai program, m e l y a legtisztább tudományosságra töre- kedve, csak a közvetlenül megfigyelhetőt, a viselkedést (behavior) t e k i n t i a t u d o m á n y o s vizsgá- l a t lehetséges t á r g y á n a k .
A pedagógia számára pedig különösen fontos a behaviorista tanítások elemzése. Nemcsak az i n d o k o l j a ezt, hogy a behaviorizmus fejlesztette k i a m o d e r n tanuláselmélet egyik számottevő á g á t , h a n e m a behaviorizmus m i n d i g hangsúlyozott — s m a g á t ó l értetődően n é m i k é p p pragma- tista színezetű — szociális rendeltetéstudata is. M á r WATSON — az a l a p í t ó — így n y i l a t k o z o t t :
„ H a a pszichológia az á l t a l a m javasolt i r á n y t követi, s m á r kísérleti eredményeket t u d
