Raisz Anikó A NEMZETKÖZI KÖRNYEZETVÉDELMI BÍRÁSKODÁS JELENE ÉS JÖVŐJE

Raisz Anikó

A NEMZETKÖZI KÖRNYEZETVÉDELMI BÍRÁSKODÁS JELENE ÉS JÖVŐJE

A nemzetközi környezetjog fejlődését különösen ajánlott olyan államoknak figyelemmel kísérnie, mint hazánk, amelyet földrajzi helyzetéből adódóan fokozottan érzékenyen érinthetnek külföldön bekövetkezett környezeti beavatkozások. Ezen belül a nemzetközi környezetvédelem megjelenése és alkalmazása a különböző nemzetközi bíróságokon a közeljövő egyik legizgalmasabb nemzetközi jogi kérdésének ígérkezik. Erre kiváló bizonyíték a nemzetközi igazságszolgáltatás legfőbb letéteményese, maga a Nemzetközi Bíróság, ahol ma – eddig soha nem látott módon – már négy nemzetközi környezetvédelemmel kapcsolatos ügy van folyamatban. A nemzetközi környezetvédelmi normák azonban olyan területek nemzetközi igazságszolgáltatásába is bekerültek, mint az emberi jogok; a nemzetközi emberi jogvédelmi fórumok – többek között az evolutív értelmezés segítségül hívásával – kifejezett felhatalmazás híján is igyekeznek e szabályokat lehetőségeikhez mérten figyelembe venni, új fejlődési tendenciákat generálva e jogterületen. Ezenfelül a nemzetközi környezetvédelmi bíráskodás lehetősége felbukkan a nemzetközi büntetőjog avagy a tengerjog területén is. Az említett bírósági gyakorlatok kritikájaként, illetve egyszerűen az új kihívások nyomán újra és újra felmerül továbbá egy önálló környezetjogi nemzetközi bíróság felállításának lehetősége is.

A tanulmány – a fent említett átfogó nemzetközi környezetjogi bíráskodási rendszeren belül – a Nemzetközi Bíróság négy folyamatban lévő ügyét tekinti át, kitérve az ügyek jövőre vonatkozó rendkívüli jelentőségére is.¹

* A tanulmány közzététele a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

1 Nemzetközi környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések már többször is felmerültek a Nemzetközi Bíróság (NB) előtt: többek között a navigációs és azzal kapcsolatos jogokra vonatkozó Costa Rica vs. Nicaragua ügyben (NB, Navigációs és azzal kapcsolatos jogokra vonatkozó vita, Costa Rica vs. Nicaragua, 2009. július 13.), a Pedra Branca/Pulau Batu Puteh, Middle Rocks és South Ledge feletti szuverenitásról szóló Malajzia vs.

Szingapúr ügyben (NB, Pedra Branca/Pulau Batu Puteh, Middle Rocks és South Ledge feletti szuverenitás ügye, Malajzia kontra Szingapúr, 2008. május 23.), az Uruguay folyói papírgyárral kapcsolatos, Argentína vs.

Uruguay ügyben (NB, Uruguay folyói papírgyár ügye, Argentína vs. Uruguay, 2010. április 20.), a Kasikili/Sedudu szigetre vonatkozó Botswana vs. Namíbia ügyben (NB, Kasikili/Sedudu sziget ügye, Botswana vs. Namíbia, 1999. december 13.) és mindenekelőtt a bős-nagymarosi vízlépcső ügyben (NB, Bős- Nagymaros ügy, Magyarország vs. Szlovákia, 1997. szeptember 25.). Bővebben lásd többek között Herczegh, Géza: Bős-Nagymaros, Valóság, XLVII (2004) 2., 1-20. o.; Nagy, Boldizsár: Bős-breviárium, Beszélő, X (2005) 10.; Szabó, Marcel: A hágai Nemzetközi Bíróságnak a Duna elterelésével kapcsolatos döntése és a nemzetközi jogtudomány. In: Szabó, Marcel (ed.): Emlékkönyv Apáthy István tiszteletére. Budapest, Europa Nostra Kiadó, 2010, 165-204. o.; Dupuy, Pierre-Marie: L’invocation de l’état de nécessité écologique: les enseignements tirés d’une étude de cas, La nécessité en droit international: colloque de Grenoble, Paris, Pedone, 2007; Sandoval Coustasse, Juan Guillermo – Sweeney-Samuelson, Emily: Adjudicating Colflicts Over Resources. The ICJ’s Treatment of Technical Evidence in the Pulp Mill Case. Göttingen Journal of International Law, 3 (2011) 1., 447-471. o.; Lee, Michael K.: The Uruguay Paper Pulp Mill Dispute:

Highlighting the Growing Importance of NGOs and Public Protest in the Enforcement of International Environmental Law. Sustainable Development Law and Policy, 7 (2006-2007), 71-73. o. és Spiegel, Brian:

River of Discontent: Argentina and Uruguay Before the International Court of Justice. Law and Business Review of the Americas. 14 (2008), 797-824. o.

2008-ban elindult a légi gyomirtószer-permetezéssel kapcsolatos Ecuador kontra Kolumbia ügy,² 2010-ben a bálnavadászattal kapcsolatos ausztrál-japán vita³ és az (újabb) Costa Rica kontra Nicaragua ügy;⁴ ezt pedig 2011-ben kiegészítette az utóbbi jogvita legújabb fordulója, a Nicaragua kontra Costa Rica ügy.⁵

Az Ecuador kontra Kolumbia ügyben a kolumbiai hatóságok drogtermesztéssel szemben alkalmazott eszközei – légi módszerrel alkalmazott növényirtó szerek – határon túli hatással is rendelkeznek. Kolumbia – Ecuador állítása szerint – nemcsak a határ kolumbiai oldalán fekvő területeket permetezi, hanem a permetszerek a határon is átjutnak, súlyos károkat okozva a határ ecuadori oldalán az emberekben, az állat- és növényállományban, illetve a természeti környezetben. A kolumbiai hatóságok 2000 óta alkalmazzák e módszereket az illegális kokacserje-, illetve mákültetvények ellen; a hatékony szer összetételét azonban nem hajlandók közölni az ecuadori hatóságokkal. A szer azonban nemcsak a két célzott növénycsoportot támadja; széleskörű és súlyos károkat okoz például a jukka-, útifű-, rizs és kávéültetvényeken is. Ezenfelül a permetezéseket követően a helyi lakosság körében jelentékenyen megnő pl. az égési sérülések, szem- és bőrirritáció, a gyomorvérzések és a halálozások száma. Ecuador, amely egyébiránt a drogültetvények elleni harc elkötelezett hívének tekinti magát, a kábítószer termesztés megakadályozására ezt a módszert – többek között súlyos, s különösen ecuadori területre kiterjedő környezeti hatásaira tekintettel – nem tartja nemzetközi jogi szempontból elfogadható módszernek. Az ügy írásbeli szakasza még nem fejeződött be, azonban nemzetközi környezetjogi szempontból igen izgalmas és tanulságos ügynek ígérkezik.

Ausztrália 2010. május 31-én nyújtott be keresetet a Nemzetközi Bírósághoz Japán ellen annak megállapítása érdekében, hogy a felkelő nap országa bálnakutatási programja keretében az antarktiszi vizeken olyan bálnavadászatot folytat, amely ellentétben áll a Japán által a bálnavadászat szabályozásáról szóló nemzetközi egyezményben (International Convention for the Regulation of Whaling – ICRW), illetve a tengeri emlősök és a tengeri környezet védelmében vállalt egyéb nemzetközi kötelezettségeivel.⁶ A bálnavadászat alternatívái, pl. a bálnales bevezetése mellett érvelő Ausztrália az ICRW alapján működő Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságban (International Whaling Commission, IWC) már hosszú ideje próbálta bálnavadász gyakorlatának megváltoztatására rábírni Japánt, ám ez sikertelennek bizonyult részben az IWC gyenge jogosítványai, részben pedig annak következtében, hogy Japán költségvetési támogatást nyújtott például a bizottságban mellette szavazó kis karibi államok kormányainak.⁷ Ausztrália ezt követően fordult a Nemzetközi Bírósághoz, Japán viszont arra hivatkozik, hogy csak az ICRW 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt kivétel alapján, a „bálnakutatás érdekében” öli le az állatokat (pontosabban ad erre engedélyt, a japán állami Cetkutató Intézet – ICR, Institute of Cetacean Research irányításával), mindenféle kereskedelmi célzat nélkül (a kereskedelmi célú bálnavadászat ugyanis 1986 óta tilos). Ennek igencsak ellentmond, s így Ausztrália pozícióját erősíti a leölt állatok száma (mely mára – hivatalosan – körülbelül évi 1000 állatra korlátozódik), illetőleg a különböző természetvédő csoportok (WWF, Sea Shepherd, Greenpeace, stb.) által felvett, a világhálón is keringő felvételek tömege, amelyek tanúsága szerint a tengeri emlősök tetemeit egyáltalán nem (vagy elsősorban nem) tudományos célra használják fel. Továbbá maga az a

2 NB, Légi gyomirtószer-permetezés, Ecuador kontra Kolumbia, 2008. április 1. (kereset)

3 NB, Antarktiszi bálnavadászat, Ausztrália kontra Japán, végzés, 2010. július 13.

4 NB, A határzónában Nicaragua által kifejtett egyes tevékenységek ügye, Costa Rica kontra Nicaragua, 2010.

november 19. (kereset)

5 NB, A San Juan folyó mentén történő útépítés ügye, Nicaragua vs. Costa Rica, 2011. december 22. (kereset)

6 Japánban jelenleg a JARPA II program van érvényben, amely 2005-ben kezdődött, és alapvetően az Antarktisz köré koncentrálódik, illetőleg a JARPN II, amely a Csendes-óceán északi részére összpontosít.

7 Lásd Brown, Paul: Japan admits using aid to build pro-whaling vote, The Guardian, 1999. november 11.

http://www.guardian.co.uk/environment/1999/nov/11/whaling.internationalnews (2010.09.15.).

tény is kérdéses, hogy a bálnák védelme hogyan valósul meg ilyen nagyszámú leölésük által.

Az ügy írásbeli szakasza lezárult; talán már a jövő évben ítélet születhet az ügyben, melynek rendkívüli jelentőségét egyrészt állatvédelmi célzata, másrészt pedig az adja, hogy az ausztrál kereset bizonyos értelemben az állami érdekeken túlmutatva, gyakorlatilag globális értékek mellett áll ki. Természetesen teljesen nem tagadható az ausztrál gazdasági és társadalmi motiváció, mindenesetre ez az ügy fontos erőpróbája lesz a szerződéses nemzetközi állatvédelmi kötelezettségeknek.

A Costa Rica kontra Nicaragua ügy⁸ valószínűleg történelmet írt abban a tekintetben, hogy a costa ricai területre bevonuló nicaraguai fegyveres erők parancsnoka⁹ a hadműveletet – állítólag – a pontatlan Google-térképre hivatkozva hajtotta végre.¹⁰ Az akkori Google-térkép az érintett három négyzetkilométeres partrészt ugyanis – helytelenül – nicaraguai területként tüntette fel; az internetes szolgáltató – Costa Rica tiltakozására – bocsánatot kért, és (részben) javította a hibát; a nicaraguai alakulatok azonban nem vonultak ki. Az ügy nyilvánvalóan az államhatárral kapcsolatos nemzetközi bírósági ügyek hosszú listáján is előkelő helyet foglal majd el,¹¹ számunkra azonban kizárólag nemzetközi környezetvédelmi vonatkozásai miatt érdekes. Az újonnan birtokba vett területeken ugyanis a nicaraguai hadsereg elkezdte – illetőleg folytatta – a folyó kotrásából származó üledék lerakását, óriási természeti károkat okozva; Costa Rica ezen állapot felszámolására tett egyéb kísérleteit követően fordult a Nemzetközi Bírósághoz.

Az ügy hátterében az áll, hogy a nemzetközi árufuvarozásban résztvevő hajók számának és méretének megsokszorozódása okán – jelentős XIX. századi előzményeket követően – ismét felmerült az egyébként lényegesen nem bővíthető Panama-csatorna mellett egy, az amerikai földrészt átvágó másik csatorna építése. A két legvalószínűbb szcenárió szerint kínai beruházókkal Kolumbia,¹² illetve venezuelai és iráni befektetőkkel Nicaragua területén,

8 Bővebben lásd Raisz, Anikó: Nemzetközi környezetvédelmi kérdések a Nemzetközi Bíróság előtt napjainkban.

Publicationes Universitatis Miskolcinensis Series Juridica et Politica. 2011/1, 273-289. o.

9 Edén Pastora, az ún. „Comandante Cero” egykori sandinista ezredes

10 Többek között lásd Swaine, Jon: Google maps error sparks invasion of Costa Rica by Nicaragua. The Telegraph, 2010. november 8.,

http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/centralamericaandthecaribbean/nicaragua/8117902/Google- maps-error-sparks-invasion-of-Costa-Rica-by-Nicaragua.html (2011.04.08.); Google Maps embroiled in Central America border dispute, AFP, 2010. november 6.,

http://www.google.com/hostednews/afp/article/ALeqM5gsZBBN97zCXC3sSElhRkh4_wG5lA?docId=CNG.b 7b0e11361e7847889195c6db3707f9e.9f1 (2011.04.08.); Sutter, John D.: Google Maps border becomes part of international dispute, CNN, 2010. november 5.,

http://articles.cnn.com/2010-11-05/tech/nicaragua.raid.google.maps_1_google-maps-google-spokeswoman- google-earth?_s=PM:TECH (2011.04.08.)

11 A Nicaragua és Costa Rica közötti határt – sorozatos viták és villongások után – 1858-ban rendezte az ún.

Cañas-Jerez szerződés. Az 1888-ban Grover Cleveland amerikai elnök, illetve később, 1897-ben az általa kijelölt Edward Porter Alexander által meghozott választottbírói ítéletekben is értelmezett szerződés a határvonalat a két állam között San Juan del Norte (az egykori Greytown) és az egykori Castillo Viejotól, azaz a Nicaragua-tó „bejáratát” őrző erődtől három mérföldre a folyásirányban található pont között a folyó jobb partjában jelöli meg (Cañas-Jerez szerződés, 1858. április 15., 6. cikk. Award of the President of the United States in Regard to the Validity of the Treaty of Limits between Costa Rica and Nicaragua of 15 July 1858, választottbírói ítélet, Costa Rica kontra Nicaragua (a továbbiakban: Cleveland-ítélet), 1888. március 22., U.N.R.I.A.A. (XXVIII.), 191-211. o.; First award under the Convention between Costa Rica and Nicaragua of 8 April 1896 for the demarcation of the boundary between the two Republics, választottbírói ítélet, Costa Rica kontra Nicaragua (a továbbiakban: Alexander-ítélet), 1897. szeptember 30., U.N.R.I.A.A. (XXVIII.), 215-222.

o.). Amint az az Alexander választottbírói ítéletéhez csatolt térképből is kitűnik, a jelen vita tárgyát képező Calero-sziget teljes egészében costa ricai szuverenitás alá tartozik, míg Nicaragua jelenleg is körülbelül ugyanott szeretné a határt látni, mint – sikertelenül – 1897-ben (Alexander-ítélet, 221. o.).

12 Lásd például „China and Colombia announce ’alternative Panama Canal’” BBC News, 2011. február 14., http://www.bbc.co.uk/news/business-12448580 (2011.05.20.); Papirblat, Shlomo: Iran, Venezueal plan to build rival to Panama Canal, haaretz.com, 2010. november 11.,

mégpedig nagyrészt a San Juan folyón. A tervek szerint a legfeljebb 80 ezer tonna vízkiszorítású¹³ hajók helyett (melyek jelenleg a Panama-csatornán¹⁴ közlekedhetnek, s melyek aránya a nemzetközi hajóforgalomban folyamatosan csökken) az új csatornán már akár 250 ezer tonna vízkiszorítású hajómonstrumok is átkelhetnének.¹⁵ Egy azonban világosan látszik: a megnövekedett hajóforgalom mellett sem működtethető nyereségesen három ilyen csatorna, a két – egyébiránt hol elismert, hol tagadott – új csatorna-terv közül csak az első valósulhat meg. Megindult tehát a harc az elsőségért, s e harcban bukkant fel – egyáltalán nem kívülálló félként – Costa Rica. A Nemzetközi Bíróság ítélete pedig nyilvánvalóan hatással lesz e rendkívüli pénzügyi befektetésekre is; ekkora anyagi érdekeltség talán egyetlen másik folyamatban lévő ügy hátterében sem szerepel – ráadásul nem kiegyenlítetten…

Sok kritikát kapott, ám környezetvédelmi szempontból mégiscsak különös jelentőséggel bír, s további optimizmusra adhat okot az, hogy 2011 tavaszán ebben az ügyben olyan ideiglenes intézkedés született, amely a természetvédelmi szempontokat súlyozottan vette figyelembe.

Nyilvánvalóan az első ránézésre jóval erősebb costa ricai pozíció gyengítését (is) célozta a 2011 decemberében indult Nicaragua kontra Costa Rica ügy, amelyben Nicaragua sérelmezi környezetvédelmi érdekei sérelmét egy, a folyó jobb partján Costa Rica által épített mintegy 160 km-es út miatt; amelynek építése Nicaragua szerint a – szuverenitása alá tartozó – San Juan folyó szennyezésével járt. Ezen üggyel emelkedett négyre a környezetvédelmi ügyek száma a Nemzetközi Bíróság előtt, igen számottevő csoportot alkotva a Nemzetközi Bíróság jelenleg folyamatban lévő eljárásai között.

A jelenlegi nemzetközi bíráskodási rendszer csak korlátozottan képes megfelelni a nemzetközi környezetjog által nyújtott új kihívásoknak. Álláspontom szerint ugyanakkor a Nemzetközi Bíróság az említett négy ügy kapcsán e téren sorsdöntő ítéleteket hoz majd – éspedig nemcsak a perben érintett felek vonatkozásában, hanem saját magára tekintettel is. A nemzetközi környezetjog fejlődése eredményeinek esetleges figyelmen kívül hagyásával ugyanis újult erőre kapnak majd – és egyáltalán nem ok és alap nélkül – az önálló nemzetközi környezetjogi bíróság felállítását célzó törekvések.

Egy ilyen különálló nemzetközi bíróság felállítása ugyanakkor számos kérdést implikál. Figyelemmel kell lenni az eddigi, többek között a Nemzetközi Bíróság környezetvédelmi kamarájával, az ún. International Court of Environmental Arbitration and Conciliationnel, illetve az Állandó Választottbírósággal kapcsolatos tapasztalatokra, s általában véve a politikai realitások kérdésére, amely tekintetben a múlt tapasztalatai nem sok jóval kecsegtetnek a jövőben. Az államok részéről nem várható feltétlen hajlandóság, sem pénzügyi, sem abszolút értelemben. Ugyanakkor a sajnálatos módon egyre szaporodó,

http://www.haaretz.com/news/international/iran-venezuela-plan-to-build-rival-to-panama-canal-1.324173 (2011.05.20.), ugyanakkor ez utóbbi kapcsán felmerült korábban Oroszország, de még az Egyesült Arab Emirátusok neve is, (Russia May Build Long-Planned Nicaragua Canal, novinite.com, 2008. december 18., http://www.novinite.com/view_news.php?id=99941, 2011.05.20., Emirates Interested in Interoceanic Canal, CentralAmericaData, 2009. október 6.,

http://www.centralamericadata.com/en/article/home/Emirates_Interested_in_Interoceanic_Nicaragua_Canal, 2011.05.20.), de akár Brazília, Japán és Dél-Korea is érdekelt lehet (Costa Rica and Nicaragua Heading to a Political Standoff, The Costa Rica News, 2012. június 9., http://thecostaricanews.com/costa-rica-and- nicaragua-heading-to-a-political-standoff/12227, 2012.08.14.).

13 Az ún. Panamax kategória. Lásd Lloyd’s Register, Infosheet No. 30., 1. o.

http://www.lr.org/Images/30%20ship%20sizes_tcm155-173543.pdf (2011.05.20.)

14 A Panama-csatorna bővítését 2014-re tervezik befejezni, ám a maximális vízkiszorítás itt még így is csak 120 ezer tonna lesz.

15 Vidal, John: $20bn and 10 years to build - a giant rival for Panama canal. The Guardian. 2006. október 4.

(http://www.guardian.co.uk/environment/2006/oct/04/water.conservationandendangeredspecies, 2011.05.20.)

globális, de legalábbis határon átnyúló hatásokkal rendelkező ipari katasztrófák és az ezeket követő társadalmi felháborodás elképzelhető, hogy változást hoznak e téren.

E gyakorlati kérdések mellett elméleti, de nem elhanyagolandó problémafelvetésnek tűnhet a nemzetközi bíróságok proliferációjának kérdése, azaz hogy egyáltalán célszerű-e tovább növelni a nemzetközi bíróságok számát, az esetleges hatásköri átfedésekre/összeütközésekre is tekintettel. Számos szerző álláspontja az, hogy a nemzetközi bíróságok számának növekedése kontraproduktív, és ezáltal – az ítélkezési gyakorlatok ütközésének növekvő lehetősége miatt – a nemzetközi közjog egységessége kerül veszélybe.¹⁶ Félelmük ugyanakkor mindeddig nem igazolódott be, sőt, a tendencia egészen más: a különböző nemzetközi fórumok egyre nagyobb figyelmet szentelnek egymásnak, s immár az eddig e tekintetben vonakodónak számító Nemzetközi Bíróság is hivatkozik más nemzetközi bíróságok ítélkezési gyakorlatára.¹⁷

A különálló nemzetközi környezetvédelmi bíróság felállításának kérdését tehát álláspontom szerint nagyban befolyásolja a tanulmányban röviden bemutatott négy ügy kimenetele. Érdemes tehát az elkövetkező években különös figyelmet szentelni a nemzetközi jog ezen ifjú területét érintő bírósági eljárásoknak.

16 E vitáról lásd Romano, Cesare P.R.: The Proliferation of International Bodies: The Pieces of the Puzzle.

N.Y.U. Journal of International Law and Politics, 31 (1998-1999) 709-753. o.; Treves, Tullio: Conflicts between the International Tribunal for the Law of the Sea and the International Court of Justice. N.Y.U.

Journal of International Law and Politics (NYUJILP), 31 (1998-1999) 809-822. o.; Kingsbury, Benedict:

Foreword: Is the Proliferation of International Courts and Tribunals a Systematic Problem? NYUJILP, 31 (1998-1999) 679-697. o., 680. o.; Kupfer Schneider, Andrea: Not quite a World without Trials: Why International Dispute Resolution is Increasingly Judicialized. Journal of Dispute Resolution, 2006, 119-127.

o.; Guillaume, Gilbert: The Future of International Judicial Institutions. International and Comparative Law Quarterly, 44 (1995) 848-863. o., 855. o.; Dupuy, Pierre-Marie: The Danger of Fragmentation or Unification of the International Legal System and the International Court of Justice. NYUJILP, 31 (1998-1999) 791-807.

o., 798-799. o.; Kardos, Gábor: Konstrukció és destrukció a nemzetközi bíráskodásban. Jogtudományi Közlöny, 2006/6., 238-241. o.; Buergenthal, Thomas: The proliferation of international courts and the future of International Law. In: Cardona Llorens, Jorge (ed.): Cursos Euromediterráneos Bancaja de Derecho Internacional, V (2001), Tirant Lo Blanch, Valencia, 33-43. o.; Crépeau, François: La multiplicité des forums judiciaires, condition de légitimité de la décision collective en droit international. In: Delas, Olivier – Côté, René – Crépeau, François – Luprecht, Peter (eds.): Les juridictions internationales: complémentarité ou concurrence? Bruylant, Brüsszel, 2005, 169-177. o.; Jennings, Sir Robert: The Proliferation of Adjudicatory Bodies: Dangers and Possible Answers. In: Boisson de Chazournes, Laurence (ed): ASIL Bulletin, Implications of the Proliferation of International Adjudicatory Bodies for Dispute Resolution, No. 9, 1995.

november, 2-7. o.; Charney, Jonathan I.: Is International Law Threatened by Multiple International Tribunals?

Recueil des cours, Académie de droit international, 1998, Tome 271, Martinus Nijhoff Publishers, The Hague, Boston, London, 101-382. o.

17 Lásd például NB, Bosznia-Hercegovina kontra Szerbia, 2007. február 26., paras. 188., 190., 195., 238., 248., 252., 254., 261. és NB, Ahmadou Sadio Diallo, Guineai Köztársaság vs. Kongói Demokratikus Köztársaság, 2010. november 30., para. 68.

PRESENT AND FUTURE OF THE INTERNATIONAL ENVIRONMENTAL JURISPRUDENCE

The present article focuses on the jurisprudence of International Court of Justice (ICJ) on environmental issues, and turns the readers’ attention to four ongoing cases: two concerning Costa Rica and Nicaragua and environmental issues related to the San Juan River, an Ecuador/Colombia dispute on toxic herbicide spraying in the border area and an Australia/Japan case on whaling. These disputes are, according to the reasoning of the present article, not only decisive for the states directly concerned, but also for the ICJ itself, as the possible disregard of the development of international environmental law may result in a serious attempt to establish an independent international environmental tribunal.

Keywords: International Court of Justice, international environmental law, international environmental jurisprudence