STATlSZTlKAl IRODALMI FlGVELÖ 325
2. fokozódik a nemzeti bankrendszerek koncentrá—
ciója és centralizációja;
3. szorosabbra fonódik a bankrendszerek nemzet—
közi együttműködése. szaporodnak a közös vagy leg- alábbis összehangolt pénzügyi műveletek.
A nemzetközi pénzügyi kapcsolatok inten- zívebbé válása. (: nemzetközi tőkeáramlás liberalizálása mindeddig nem vezetett a pénzügyi intézményrendszerek integrálódásá—
hoz. Ennek oka a jelentős nemzeti különb- ségeken kívül az érintett intézmények ellen- állásában is rejlik. Az Európai Gazdasági Közösség integrált pénzügyi rendszerének megvalósításához a következő feltételeket kellene biztositani: közds fizetési eszköz, a tőkeáramlás teljes szabadsága, összehangolt nemzeti adórendszerek, egységes számviteli rendszer, közös bankrendszer. multinacionális vállalatok, közös tartalékvaluta, E feltételek megteremtése igen sok gyakorlati, technikai akadályba. továbbá nemzeti érdekekbe is üt—
közik. A szerző véleménye szerint ezért az integrált nyugat—európai pénzügyi rendszer megvalósítása még nagyon sok egyeztető munkát és hosszú időt igényel.
(Ism.: Kuti Éva)
COSTA, A. M. :
A KGST UKONOMETRIAl MODELLJEINEK NEMZETKÖZl USSZEKAPCSOLASA
(The international linkage of econometric models for the CMEA region: an early assesment of policy responses and the transmission mechanism.) — Éco- nomíes et Sociérés. 1977. 6—9. sz. 1306—1366. p.
Az ún. LINK Project kb. egy évtizede kisér- letezik azzal a feladattal, hogy az egyes or- szágok ökonometriai modelljeit összekapcsol- ja egymással, interdependens kapcsolatokat létesítsen közöttük, és igy statisztikai alapo- kon nyugvó világmodellé integrálja őket. E világmodell alapján egyrészt a szóban forgó országok és a világgazdaság jövőbeli álla- potának alakulása lenne előrejelezhető, más- részt a világgazdaságban folyó tényleges vagy hipotetikus fejlődési folyamatok tovább- gyűrűző hatásai is megfigyelhetőkké. illetve
szimulálhatókká válnának.
A LINK Projectnek az elmúlt két-három év alatt végbement fejlődése egyrészt a mód—
szerbeli eszközök finomodásáról és a modell előrejelzési képességének javulásáról tett ta—
núbizonyságot, másrészt a Projectben részt vevő államok köre a közelmúltban a KGST- országok modelljeivel bővült. Ezeket a model- leket az ENSZ Fejlesztési Program (UNDP) Tervezési, Előrejelzési és Gazdaságpolitikai Központjának munkatársai dolgozták ki. Aje- len tanulmány bevezető részében hat KGST- ország modelljét mutatja be (a Szovjetunió modelljének kivételével), valamint e model—
leknek a LINK-rendszerrel való összekapcso-
lásából folyó fontosabb következményeket ismerteti; a második rész a hat modell pre- diktiv tesztjeivel (az ex post előrejelzés ered- ményeivel) foglalkozik, míg a harmadik rész az eddig elért eredményeket elemzi.
Jelenleg tehát a LINK-en belül a következő földrajzi csoportosításban szerepelnek az egyes országmodellek: az első csoportba tar- toznak a fejlett OECD-országok, .lapán, Ka- nada és az Egyesült Államok; a második cso- portot a Szovjetunió és a KGST-országok al—
kotják; a harmadik csoport a fejlődő orszá- goké, mig egy további csoportban azok az országok foglalnak helyet, amelyeknek öko- nometriai modellje most van kidolgozás alatt (Dánia, Norvégia, Görögország stb.). Az egyes országmodellek a specifikáció szem- pontjából eltérők ugyan (vagyis nem tartal- mazzák szükségszerűen ugyanazokat az egyenleteket és változókat), de külkereske- delmi egyenleteik révén belekapcsolódnak a LINK-rendszerbe, s ezek a külkereskedelmi egyenletek az összehasonlítás egyöntetűsége érdekében ugyanazokat a SlTC—kategóriákat alkalmazzák. A KGST-országoknak a rend- szerbe való bekapcsolásától olyan értelmű in- formációkat is várnak, hogy a nem piaci ve- zérlésű országok reálváltozói (output; álló- tőke-képződés, külkereskedelem) hogyan és mekkora idő—intervallumon belül reagálnak a világgazdaságban végbemenő változásokra, és e hatások milyen ,,átte'teleken" át valósul—
nak meg. Vizsgálati eszközül e tekintetben a modell dinamikus multiplikátorai szolgálnak.
A tanulmány részletesen tárgyalja ezeket, és sok példát sorol fel. lgy például megvizsgálja, hogy a tőkefelhalmozás, illetve az állóeszkö- zök ágazatközi elosztása melyik országban, milyen hatásokat váltott ki és mik voltak en- nek feltehető okai; mennyiben magyarázhatja e hatásokat a KGST-országok különböző szer—
kezete, erőforrásai, gazdasági mechanizmusa, és főleg hogyan hatnak külkereskedelmi po- litikájának merevségére vagy rugalm055ágá- ra. Figyelemreméltó megállapitása, hogy Magyarországon és Lengyelországban a kül- kereskedelem, illetve az export szoros kapcso—
latban áll a termeléssel (az export hatása az outputra erős), de vannak KGST—országok, ahol az export csupán a szükséges importte- dezet szerepét tölti be. Az ex post előrejelzé- sek és a szimulációs kisérletek Magyarország vonatkozásában az 1963—1973 közötti idő- szakra, atöbbi KGST-országban az 1964—1974 közötti időszakra vonatkoztak. E szimulációs kisérletek eredményét szerző táblákban fog- lalja össze. Részletesen bemutatja a tanul—
mány a hat modell statisztikai tesztjeit (a be- csült mérőszámok statisztikai ellenőrzését) is.
Különös érdeklődésre tarthat számot a ta- nulmánynak az a része, amely a fordulópon- tok elemzésével és előrejelzésével (turning point analysis) foglalkozik. Két ország (Ma—
326 STATISZTIKAI IRODALMl FIGYELÖ
gyarország és Csehszlovákia) kivételével. ahol az 1960-as évek első felében az idősorokban erősebb hullámzások is mutatkoztak, általá- ban megállapítható, hogy a KGST—országok idősorai kevesebb irányváltoztatást tüntettek fel, mint a piaci vezérlésű országoké (itt is kivételt képeznek a mezőgazdasági termelés, a tőkefelhalmozás és a külkereskedelem. ame- lyekben valamennyi országban mutatkozott hullámzás). Éppen ezért a szerző szerint a modellkészítő fokozott ösztönzést érez az in—
flexiós pontok pontosabb előrejelzésére, Ki- sérletképpen a modell által ..előrejelzett"
irányváltozásokat (inflexiós pontokat) a tény—
leges adatok alapján tapasztalható irányvál—
tozásokkal vetette egybe, A fordulópont ..in- tenzitását" két soron következő év százalék- ban kifejezett növekedési arányának különb- ségeként határozta meg. Stabilitás vagy egyenletes növekedés (illetve csökkenés) ese—
tében természetesen az intenzitás alacsony számérték. Az erre vonatkozó számítások és elemzések eredményét táblában mutatja be.
amelyben részletesen feltüntette a szerző, hogy a modellnek hány esetben sikerült kor- rekten előrejelezni a jelenség további alaku- lását és hány esetben nem volt sikeres a for- dulópont pragnosztizálása. (Magyarország vonatkozásában a vizsgált 12 változó eseté- ben 11 év alatt húsz ilyen ,.sikertelen" előre- jelzés fordult elő, az összes többi ország ese- tében ennél több.) A tanulmány a Theil-teszt segitségével grafikusan ábrázolva azt is be—
mutatja. hogy a modell melyik országban és melyik változóra vonatkozólag becsülte ,.alul"
vagy ,.felül" a realizálódó tényszámokat. Meg- állapítja, hogy a világgazdaságban végbe—
ment inflációs hatásokat a modell természe- tesen nem jelezhette előre: még kevésbé az egyes országok részéről tapasztalt import—
visszafogást és a fogyasztás területén mutat- kozó gyengébb dinamikát, különösen azok- ban az országokban. ahol az árrendszer ru- galmasabb és a fogyasztói árak erősebben emelkedtek.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
GRUTTADAURIA, D. -— MOSTACCI, R.:
TANULMÁNY AZ OLASZ lPAR STRUKTÚRÁJÁRÓL (Uno studio sulla struttura industriale italiana:
propensione al commercio internazionale e livelli technologiai.) -— L'Industria. 1978. április. 147—157. p.
A tanulmány alapvető célja, hogy képet adjon a feldolgozó ipar vállalati struktúrájá- nak fejlődéséről, elemezze az egyes ágazatok értékesítési tendenciáit, illetőleg vizsgálja az olasz ipar technológiai színvonalát. A struk- turális változásokról több forrásból állnak rendelkezésre adatok, elemzések Olaszor- szágban. A különböző kérdőíves felvételek,
esettanulmányok a jelenség sok részletét vilá- gítják meg, eredményeik azonban ad hoc jel- legük miatt nehezen vethetők össze. Több le- hetőséget kínál ezért a hivatalos statisztikák.
elsősorban a tízévenkénti teljes körű ipari adatfelvétel eredményeinek elemzése. és kü- lönböző szempontok szerinti értékelése. A szerzők is ezt az utat követik, és vizsgálatuk—
ban elsősorban az 1971—es felvétel adatait használják fel.
Az említett első témakörön belül a tanul- mány a kisvállalatok egyes ágazatokra jel- lemző súlyát vizsgálja. Szerzők megállapítják,
hogy az egész ipall't tekintve a telephelyek
száma az 1951—1971 közötti húsz évben csak—
nem változatlan maradt (631 498. illetőleg 631 408). majd az ágazatokat a következő há—
rom csoportba sorolják:
a) azok az ágazatok. amelyekben nőtt a telephe- lyek száma a megfigyelt időszakban (ide elsősorban a gépipar sorolható, súlyánál — az összes telephely egyharmada gépipari — és a növekedés mértékénél - 68 százalék —— fogva, de növekedett a műanyag- feldolgozóipari, gumlipari, kohászati, papíripari, tov tóipari. textilipari és közlekedési eszközöket gyártó
ágazatok telephelyeinek száma is);
b) ágazatok változatlan számú telephellyel (bőr- és szőrmeipar, vegyipar):
c) ágazatok csökkenő számú telephellyel (e cso- portban elsősorban a cipőipart kell kiemelni. ahol a telephelyek száma 60 százalékkal csökkent. de ide sorolható az élelmiszeripar, a ruházati ipar. valamint a bútor- és foipar).
Szerzők a telephelyek száma mellett más koncentrációs jellemzőket is vizsgálnak, így például a foglalkoztatottak számát. Megálla- pítják, hogy egyes ágazatokban meghatározó a nagyvállalatok szerepe. Ezekben az ágaza—
tokban (közlekedési eszközök gyártása, cel- lulózipar, fémkohászat, gumiipar, vegyipar és kőolaj—feldolgozás. papíripar) a kisvállalatok (a 20 főnél kevesebb foglalkoztatottal ren- delkezőket sorolva e kategóriába) az ágazat létszámának kevesebb mint 20 százalékával rendelkeznek. E kisvállalatok elsődleges sze- repe alkatrészek szállítása a nagyobb vállala- toknak. s ennek megfelelően függőségük is nagyfokú. Az ágazatok másik csoportjában a telephelyek nagyobb része 20 főnél keveseb—
bet foglalkoztat. Ezekben az ágazatokban (ruházati ipar. cipőipar. bőr— és szőrmeipar.
fafeldolgozás, bútoripar, fotóipar és egyéb feldolgozó ipari ágak) a kisvállalatok rendel- keznek a foglalkoztatottak legalábbi felével.
A jelentősebb üzemek (500 főnél több foglal—
koztatottal) száma elenyésző, hiszen egyetlen egy sem található a fotóiparban. a bőr— és szőrmeiparban csak kettő, a fafeldolgozásban három stb. Végül vannak olyan ágazatok, amelyekre az előbbi két jellemző egyike sem érvényes. tehát jelentős a kisüzemek száma.
de számottevő a nagyvállalatok súlya is. Ezen ágazatok közé az élelmiszeripar, a textilipar, a gépipar egyéb ágai, a nyomdaipar és a
műanyagipar sorolható.
