F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
Skultéty Csaba: Vasfüggönyön át. A Szabad Európa mikrofonjánál – elõtte és utána. Po- zsony, Madách-Posonium, 2006, 209 p.
Regionális irodalmi közéletünknek (enyhén szólva) nem a legerõsebb oldala a memoár- és tényirodalom; ennélfogva igen örvende- tes minden ilyen kezdeményezés: visszaem- lékezés, bizalmas irat vagy ismert személyi- ség véleményének könyvbeli publikálása.
Hatványozottan indokolt az érdeklõdés, ha a könyv szerzõje, egyben témája a Szabad Eu- rópa Rádió egyik bizalmas, hosszú évekig nemzetközi politikai kommentátori beosztás- ban dolgozó munkatársa.
A könyv legtartalmasabb része egyértel- mûen az a Balla Gyula által készített nagyin- terjú, amely a kezdetektõl, a nagykaposi gyermekévektõl kíséri végig Skultéty Csaba életútját. Ebben bõven esik szó az elsõ Csehszlovák Köztársaság viszonyairól, majd a második világháborús hányattatásokról, fõleg pedig a málenkij robotról a romániai Foksánban. A háborút követõen érdekes részletek derülnek ki a magyarországi koalí- ciós idõkrõl, s még inkább arról a tevékeny- ségérõl, amely Wágner Ferenc kormánymeg- bízott idején zajlott a pozsonyi magyar kül- képviseleten 1946–1947-ben. Skultétynak Wágner beosztottjaként a kitelepítésre, ill. a csehországi deportációra ítélt szlovákiai ma- gyarok ügyeinek intézése, érdekvédelme volt a feladata, és ebben a minõségében viszony- lag sok és fájdalmas részletet oszt meg az események magyar kormányoldaláról: „A (szlovákiai) magyarok az exlex, azaz a teljes törvényen kívüliség állapotában éltek. Po- zsonyba érkezésem elsõ napján Farkas Le- hel elém tett egy köteg aktát: Olvasd át, eb- bõl látni fogod a valóságot. A vezetõ téma akkor a deportálás borzalma volt” (73. p.).
A könyv alcíme alapján (A Szabad Európa Rádió mikrofonjánál)az olvasókat minden bi- zonnyal legalább annyira érdekli Skultéty be- számolója a rádióról, mint személyes életé- nek egyébként valóban izgalmas és fordula- tokkal teli története (Brugge-ben 1947-ben
éppúgy majdnem éhen lehetett halni, mint 1945-ben Foksánban…). Az a 33 év, ame- lyet Skultéty alias Ambrus Márton a Mün- chenbõl sugárzó Szabad Európa Rádió belsõ munkatársaként 1951-tõl 1983-ig végigélt, és amelyrõl ebben a könyvben számot ad, egyértelmûen pótolhatatlan emléket jelent a rádió kulisszatitkairól, belsõ szerkezeti éle- térõl, vezetõirõl és operatív mindennapi munkájáról. A témán belül különösen érzé- keny kérdés (s ezt mind a közbeszéd, mind a szakirodalom bõséggel elemezte az 50. év- forduló kapcsán is) a Szabad Európa Rádió- nak az 1956-os forradalomban betöltött sze- repe. Nem véletlen, hogy az interjú készítõje többször visszakanyarodik ehhez a kérdés- hez. Skultéty igyekszik mindenre becsülettel válaszolni, de valahogy homályosan fogal- maz: inkább csak arra korlátozza szavait, amit a rádió 1956-ban betöltött szerepérõl feltétlenül el akar mondani. Holott a szemér- messég rég nem indokolt: mások mellett Jonh Ranelagh amerikai tör ténész már 1986-ban kimutatta a CIA és a Szabad Euró- pa Rádió mûködési kapcsolatrendszerét, vi- szonyuk jellegét, mindkettõjük súlyos téve- déseit s az utóbbi kiszolgáltatottságát 1956 õszén.
Összességében az a nagyinterjú, amely- lyel Skultéty könyve kezdõdik, nemcsak terje- delme miatt meghatározó (gyakorlatilag a könyv elsõ egyharmadát teszi ki), hanem mi- nõsége révén is: érdekessége és részletes- sége alapján méltán került az Országos Szé- chényi Könyvtár történelmi interjúinak tárhá- zába. A könyv ezen részei alapján határozot- tan kijelenthetjük, hogy tényirodalom kategó- riában az utóbbi években a Madách- Posonium mûhelyébõl kikerülõ legolvasmá- nyosabb könyvet tartjuk a kezünkben.
Az utóbbi idõben a nyugati magyar emig- ráció témájában számos kiadvány jelent meg (pl. Simándi Irén: Magyarország a SZER hul- lámhosszán 1951–1956. Budapest, Gondo- lat, 2005; Atkáry Arisztid: Kém voltam, le- buktam, megszöktem. Budapest, Auktor Könyvkiadó, 2006; Charles Gáti: Failed Illu- sions. Washington, Cold War International History Project, 2006), és mérget lehet rá venni, hogy minden könyvet, amely a ráko- sista, majd a kádárista idõszakot a nyugati oldalról (esetünkben a Szabad Európa Rádió
KÖNYVEK
Könyvek 187
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
oldaláról) láttatja, nagy érdeklõdés fog övez- ni. Talán épp emiatt a várakozás miatt ke- veslem a könyv további részeiben a részlete- ket. A helyzet az, hogy a szerzõ ugyan meg- oszt velünk egy-két adalékot a kassai évek- rõl, Mécs Lászlóról, Szüllõ Gézáról, a Grossschmidt családról, a két háború közti német nyelvû késmárki iskolájáról, Ullein- Reviczkyrõl (a magyar kormány háború alatti sajtófõnökérõl), Szabó Zoltánról (Károlyi Mi- hály vejérõl) stb., de csak felületesen, mint- egy mellékesen, anélkül, hogy mélyebb ér- deklõdésünket kielégítené. Különösen visszásan hat (és felveti egy gondosabb szerkesztés kérdését) az a Márai-részlet, amelynek rosszmájúan a Hogyan nem ismer- kedtem össze Máraival? címet adhatnánk.
Ennek kínosságát még a remek kivétel, a Térdig jártunk a kérelmekben címû fejezet sem tudja ellensúlyozni, pedig azok a tapasz- talatok, amelyeket Skultéty mint Gácser Im- re munkatársa szerzett a Párizsból Argentí- nába tartó, 1945 utáni kivándorlás tanúja- ként, konkrét résztvevõjeként-intézõjeként, valóban nem mindennapiak.
A Vasfüggönyön átutolsó kétharmada te- hát csalódás. Már az is sérelmezhetõ, hogy a kötet túlnyomó része korábban megjelent írások gyûjteménye; a befejezés pedig egye- nesen méltatlan ehhez az összességében jó könyvhöz. Olyan bagatell, mint Az olasz kávé címû írás nemcsak kötetzárónak nem illik, hanem egyáltalán nem való efféle visszem- lékezéskötetbe. Egy összegzés elviseli, sõt kívánja a mérlegvonás nyugalmával megosz- tott apróságokat, naplótördékeket, eddig el nem mondott részleteket, és kívánja, szinte követeli a frappáns, a személyes és a bensõ- séges lezárást.
Vajda Barnabás
Miskolczy Ambrus: A felvilágosodás és a li- beralizmus között. Budapest, Lucidus Ki- adó, 2007, 129 p.; Miskolczy Ambrus: Kos- suth Eperjesen. Budapest, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 2007, 82 p.
A metafizikában érvényes az a tétel, hogy mindenfajta entitás csak akkor jut el a léte- zés szintjére, ha idõbeli és idõbeni kontinui- tást tud felmutatni. Az idõbeni itt azt jelenti,
hogy a kronológiailag tekintett kezdõpont és végpont között nincs szakadás, az idõbeli pedig azt, hogy a ruptúra nélküli külsõ idõfo- lyamaton belül immanens fejlõdési mecha- nizmusok mûködnek. Egyszerûbben fogal- mazva: ha a múltban beinduló változások nem szakadnak meg, hanem belsõ átalaku- lásokat eredményeznek. Vagyis a bekövetke- zõ jövõ visszautal a maga múltbeni elõfelté- teleire.
Ez a tétel a metafizikában csak logikai el- lenõrzés alatt áll, tehát – elvben – felépíthe- tõ egy ellentmondásmentes elmélet. Más- képpen áll ez fenn a történettudományban, ahol nemcsak az intencionalista és a funkcionalista szemlélet ütköztetése nyo- mán megfogalmazódó interpretációs eltéré- sek, hanem a mindenkori hatalmi viszonyok- ból és azok ideológiai megindokolásából fa- kadó presztízsvédelmek is belejátszanak ab- ba, hogy ugyanazt az eseménysort folyama- tos történésnek, avagy megszakításokkal terhelt újrakezdéseknek tekintjük. És most nem is beszélünk az olyan elméleti kérdé- sekrõl, amelyek a Braudel-féle rövid vagy hosszú tartam kapcsolatáról vagy pedig a Ricoeur értelmezte történelmi narrációkról szólnak. Vagyis megismételhetjük a történé- szi közhelyet: nincs önmagában vett múlt. A múlt abban a helyzetben van, mint a Kant ál- tal problematizált szubsztancia: csak a jelen- ségek útján juthatunk el a közelébe, de so- hasem hozzá. A jelenségek pedig lehetnek kordokumentumok vagy pedig – ha szeretjük a polémiákat – az egyes értelmezések közti ellentmondások. Miskolczy Ambrusnak, az ELTE BTK Román Tanszéke egyetemi tanárá- nak itt bemutatott két könyve egyik és másik jelenségformával is foglalkozik. Vagyis feltá- rás és vita is egyben.
A történelmi folytonosság vagy megszakí- tottság esetére bõven találhatunk példát a magyar történetírásban. Elég, ha csak a re- formkorra gondolunk, amelyiknek nem ada- tott meg, hogy szerves fejlõdésen át tetõzõd- jön, hiszen a forradalom megszakított sok olyan folyamatot, amelyek – éppen befejezet- lenségük és megoldatlanságuk miatt – ké- sõbb tértek vissza. De mivel közben megvál- toztak a történelmi körülmények, ez a visz- szatérés anakronisztikus reprodukciókat eredményezett. És a reformkor viszonya sa-
188 Könyvek
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
ját történelmi elõzményeihez, fõként a 18.
század végi modernizációs kísérletekhez is magában hordozza ennek az idõbeli eltoló- dásnak a következményeit.
Miskolczy két könyve a recenzió címében is jelzett problémákat veti fel. Az elsõ azt a magyar történészvitát elemzi, melynek a hát- terében az a kérdés feszül, hogy „van-e fo- lyamatosság a két magyar reformkor kö- zött”, más szóval: „miként lehet érzékeltetni az 1790-tõl az 1830-as évekig húzódó folya- matok és események dinamikáját?” Ehhez kapcsolódik Kossuth szerepének a megítélé- se, ami azért érdekes, mert Miskolczy fon- tos adalékokat szolgáltat a Kossuth–Szé- chenyi-kontrapozíció értékeléséhez. Azaz ah- hoz a mítoszhoz, amelyik ennek a szem- benállításnak a hátterében meghúzódik.
Roppant érdekfeszítõ az, ahogyan Miskolczy a történészi állásfoglalásokat sorra veszi, megkeresi gyökereiket és ütközteti õket. Né- mi malíciával azt mondhatnánk, hogy egy kérdésben csaknem végsõ választ is ka- punk: abban, hogy a mítoszok gyártásában biztosan nincs megszakítottság a magyar történelemben. És abban, hogy az adott kér- dést illetõen megtudhatjuk, hol gyökereznek ezek a mítoszok. És ez nemcsak történészi, hanem mûvelõdéstörténeti szempontból is nagyon tanulságos eredmény. A recenzióíró pedig hozzáfûzheti, hogy még a magyarorszá- gi filozófia történetírása is alkalmazhatja né- mely megállapítását, hiszen – mint az a má- sik könyvbõl is kiderül – eszmetörténeti as- pektusból bizonyos kanti gondolatok sorsá- ra, valamint az elhíresült Kant-vita összefüg- géseire is vetül egy kis fénycsóva.
A másik könyv ugyanis – Kossuth Eperje- sen– lényegében ezt a kérdést járja körül.
Választ adva egyrészt mûvelõdéstörténeti szempontból a megelõzõ könyvben felvetett folytonosság-megszakítottság dilemmára, másrészt historiográfiai aspektusból arra, hogy „mûveletlen volt-e Kossuth, és mennyi- re kötõdött a rendiséghez?” Miskolczy azzal, hogy bemutatja a korabeli eperjesi kollégium szellemiségét és azokat a tanárokat – Car- lowszky Zsigmond, Greguss Mihály –, akik- nek a személyisége, mûveik, esetleg szemé- lyes befolyásuk hatottak Kossuth eszmélke- désére és mûveltségére, követendõ példáját nyújtja annak, hogyan lehet a forrásokhoz
visszanyúlva rekonstruálni a gondolatok út- ját. Miskolczy, aki nem filozófiatörténész, a filozófiatörténészeket is megszégyenítõ is- meretekkel és alapossággal vázolja fel Gre- guss gondolkodói habitusát, amelyik való- ban kivételes volt ebben a korban, és talán azoknak a korabeli államhatalmi, egyházi, is- kolai és akadémiai „környülállásoknak” a hatására nem tudott kiteljesedni, amelyek- nek egy részét magam is jeleztem A margi- nalitás szelíd bája címû könyvemben. Gre- gussról kortársai – néhai pozsonyi szlovák diákjai, a Štúr-nemzedék legjelesebbjei is – feljegyezték, hogy rendkívül mûvelt koponya és toleráns ember volt. Miskolczy mindehhez hozzáfûzi, hogy ennek ismeretében bizton feltételezhetjük, hogy Kossuth, aki Gregus- sal közelebbi személyes kapcsolatba is ke- rült, korszerû filozófiai (és egyéb) mûveltség- gel felvértezve hagyta el Eperjest. Ami Miskolczy könyvének további súlyt ad, az a függelékben közölt, eddig publikálatlan há- rom Greguss-kézirat. Sajnálni lehet csak, hogy nem fakszimile jelent meg legalább a Lutzenbachernek címzett levél, mert akkor nemcsak Greguss stílusából, hanem betûve- tésébõl is következtethetnénk eleganciájára, amelyik az arcképébõl is sugárzik.
Miskolczy Ambrus itt bemutatott két könyvére ugyancsak jellemzõ a gondolati ele- genacia. Nem utolsósorban pedig a rendkí- vül precíz adatolás, hiszen az elsõ könyv 129 oldalán 470, a másik könyv 82 oldalán pedig 278 bibliográfiai tétel jelenik meg. Az- az: Miskolczy nem konstruálja, hanem re- konstruálja azt, amit történelemnek szok- tunk nevezni. Akarhatunk ennél többet?
Mészáros András
