• Nem Talált Eredményt

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja"

Copied!
14
0
0

Teljes szövegt

(1)

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

M ENYHÁRT J ÓZSEF

„…mikor már mink olvadunk bele!”

Kontaktusjelenségek vizsgálata Nyékvárkonyban

A kontaktusjelenségek léte és használata a kisebbségi magyar nyelvhasználat egyik legmarkánsabb és legáltalánosabb tulajdonsága. A nyelvészek egy csoportja gyak- ran beszél nyelvromlásról, kezelésre szoruló nyelvi torzulásról a kontaktusjelensé- gek kapcsán, mások a nyelvi hiánnyal, megint mások a nyelv (kontaktusváltozat) ter- mészetes fejlõdésével magyarázzák létüket. És vajon miképp vélekednek maguk a kisebbségi nyelvhasználók, és azok közül, hogy viszonyulnak a kontaktusjelenségek használatához a legfiatalabb generáció tagjai? Dolgozatomban a nyékvárkonyi alap- iskolában 2006 folyamán elvégzett attitûdvizsgálat eredményeinek ismeretében foglalkozom a kontaktusjelenségek kérdésével.

1. A vizsgálat helyszíne

Nyékvárkony (Vrakúò) szlovákiai magyar község a Csallóköz szívében. Lakosainak száma az 1991-es cenzus idején 2470 (Gyurgyík 1994, 150), a legutóbbi, 2001-es népszámlás adatai alapján pedig 2537 volt (Sèítanie…2001; Gyurgyík 2006, 173).

A falu keletrõl Padány és Csilizpatas, délrõl Bõs, Baka, nyugatról Dercsika és Ama- dé-, Sipos- és Pinke-, ill. Mórockarcsa, északról pedig a Dunaszerdahelyhez tartozó Ollétejed, Hegyéte, ill. Mad községekkel határos. A lakosság számaránya a múlt század negyvenes éveitõl napjainkig a követkõképpen változott (vö. Statistický…

1976, 536; Encyklopédia… 1982, 368; Gyurgyík 1994, 150; 2006, 173):

JÓZSEFMENYHÁRT 81`246.2

„…WHEN WE ASSIMILATE!” EXAMINATION OFCONTACT-PHENOMENA INNYÉKVÁRKONY 81`246.2 811.511.141`246.2 811.162.4`246.2 81`27/`28 Contact Phenomena. Language Lack. Bilingual situation. Contact Version. Borrowed Words. Borrowing Meaning. Mirror Words and Expressions. Examinations of Attitude.

(2)

1. táblázat.Nyékvárkony (Várkony és Nyék) község(ek) lakossága 1961 és 2001 között

Megjegyzés:* Nincs adat.

Nyékvárkonyt lakosságának nemzetiségi arányai alapján az erõs magyar többségû falvak közé sorolhatjuk (vö. Gyurgyík 2004, 146), a felgyûjtött népszámlálási és egyéb adatok tükrében a vizsgálat helyszínéül szolgáló településrõl, Nyékvárkonyról megállapítható, hogy:

a) a lakosság száma alapján a járás nagyközségei közé tartozik (2001-ben 2537 fõ), lakóinak száma az elmúlt 170 évben folyamatosan (1880-tól 2001-ig 128,76%- kal) növekedett;

b) a községben magyar, szlovák, roma, ill. cseh nemzetiségû lakosság él, továb- bá jellemzõ, hogy:

– a lakosság túlnyomó része magyar nemzetiségû (2001-ben 92,7%), de folya- matos a magyar nemzetiségû lakosság arányának csökkenése (1880 és 2001 kö- zött 5,6%-kal);

– ugyancsak folyamatos a szlovák nemzetiségûek számarányának növekedése (1880 és 2001 között 0,3%-ról 7,1%-ra, azaz 6,8%-kal nõtt az arányuk);

– a roma nemzetiségûek adatai nagyfokú ingadozást mutatnak (1991-ben 0,9%, 2001-ben 0%; bõvebben még Pintér–Menyhárt 2005);

1. ábra.Nyékvárkony lakosságának nemzetiségi megoszlása 1880 és 2001 között

Forrás:www.statistics.sk

c) az anyanyelvhasználat alapján a település lakosságának döntõ többsége magyar anyanyelvû, az utolsó népszámlálás során a megkérdezettek 92,4%-a tartozott ide;

eY

/DNRVRNV]iPD

PDJ\DU V]ORYiN URPD

1ÓYHNHGÆVIRJ\¾V

¦Y 9¾UNRQ\

1\ÆN

³VV]HVHQ

t

t t t

t

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

(3)

szlovák anyanyelvûnek a lakosság 5,3%-a, roma anyanyelvûnek pedig 1,9%-a vallot- ta magát;

2. ábra.Nyékvárkony lakosságának anyanyelv szerinti megoszlása 2001-ben

Forrás:www.statistics.sk

d) a felekezeti hovatartozás alapján a lakosság döntõ többségében katolikus (2001-ben 93,6%-a), 2,1%-a református, 0,5%-a evangélikus, ill. jelentõs része (2,6%-a) felekezeten kívüli;

e) a községben 1961-tõl 1980-ig folyamatos a férfiak és a nõk számának növe- kedése, majd 1980-tól a férfiak száma magasabb, mint a nõké;

f) megfigyelhetõ a lakosság elöregedése (a lakosság átlagéletkora 1970 és 2001 között 3,5 évvel emelkedett);

g) a korábban többségében mezõgazdasággal foglalkozó lakosság az iparban a kereskedelemben, ill. egyéb más ágazatokban vállal munkát.

2. A kétnyelvûségi helyzet és a kontaktusjelenségek

2.1. A szlovákiai magyarság kétnyelvûsége

A szlovákiai magyar kétnyelvû beszélõközösség – ezen belül Nyékvárkony község magyar anyanyelvû lakossága – kétnyelvûségi helyzetben él. A kétnyelvûség fogal- mának számos definíciója létezik (vö. Bartha 1999, 31). Grosjean a kétnyelvû be- szélõt mint egységes egészet tekinti, amely nem osztható könnyen két külön rész- re. E szerint az értelmezés szerint a két nyelv együttélése és állandó kölcsönhatá- sa a kétnyelvû egyénben különálló, de teljes rendszert alkot (Grosjean 1992, 55;

Bartha 1999, 38). Írásomban a kétnyelvûség funkcionális felfogásából (vö. Wein- reich 1953/1974) kiindulva, a szlovákiai magyar beszélõk egyéni kétnyelvûségére is kiterjeszthetõ definíció alapján (vö. Lanstyák 2000, 140) kétnyelvûnek azokat a beszélõket tekintem, akik két nyelv használatának képességével rendelkeznek (Šte- fánik 1996, 136). A szlovákiai magyar kétnyelvû beszélõközösség kétnyelvûsége a következõ szempontok alapján határozható meg:

PDJ\DU V]ORYiN URPD FVHK QLQFVDGDW UXV]LQ XNUiQ

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

(4)

a) a hatalmi viszonyok alapján a szlovákiai magyarság kétnyelvûségének legfon- tosabb vonása, hogy kisebbségi kétnyelvûség;

b) ugyanakkor a közösség számszerûen a szlovákiai magyar nyelvterület legna- gyobb részén hatalom nélküli többséget alkot;

c) a szlovákiai magyar beszélõközösség tagjai többségében magyardomináns kétnyelvûek(lásd még Bartha 1999, 184);

d) a szlovákiai magyar kétnyelvûek többségére az ún. ellenõrzött kétnyelvûség jellemzõ, azaz a másodnyelv elsajátítása többnyire nevelési és oktatási intézmé- nyekben történik, nem pedig természetes élethelyzetekben; ugyancsak jellemzõ a glottizmustehát a másodnyelvnek az anyanyelvnél késõbbi elsajátítása;

e) a szlovákiai magyarok többsége alapvetõen hozzáaadó kétnyelvûségi helyzet- ben van, s a szlovák nyelv elsajátítása nem veszélyezteti anyanyelvüket (vö.

Lanstyák 2000, 149–152).

A szlovákiai magyar kisebbség tagjai – ezen belül a vizsgált település lakossága is –, mind egyéni, mind közösségi szinten is kétnyelvûnek tekintendõk:

– egyrészt azért, mert a szlovákul nem tudók is kétnyelvû kommunikatív kompe- tenciával rendelkeznek;

– másrészt pedig azért, mert anyanyelvként õk is egy olyan nyelvváltozatot sajá- títanak el és használnak, amelyben szlovák eredetû kontaktusjelenségektalálhatók (vö. Lanstyák 2000, 140).

2.2. Kontaktusjelenségek

A felvidéki magyar anyanyelvû lakosság nyelvhasználatát 1918-tól – a Csehszlovák Köztársaság létrejöttétõl – erõs, különösen a nyelvhasználati színtereken érvénye- sülõ idegen nyelvi hatás érte, amely hatására fokozatosan kialakult egy földrajzilag és társadalmilag egyaránt tagolatlan, nagy presztízsnek örvendõ alakulat, a magyar standard (cseh)szlovákiai változata (Lanstyák 1998, 21; 2000, 192). A magyar standard szlovákiai változatát a standard magyar változattól mindenekelõtt néhány kontaktusjelenség megléte különbözteti meg (pl. anyasági szabadság, mûvészeti alapiskola), de elõfordulnak köztük tükörjelentések (pl. iskolázás, átnevez) is (Lanstyák 1998, 21; 2006, 15–57).

Ezzel szemben a szlovákiai magyar beszélõközösség másik, alapvetõen fontos sze- repet játszó nyelvváltozatát, a földrajzilag kevéssé, társadalmilag annál inkább tagolt, nyelvjárások fölött álló, fõképp az informálisabb helyzetben használt mindennapi be- szélt nyelvet (Lanstyák 1998, 23; 2000, 156), a magyarországi köznyelvnél nagyobb mértékû nyelvjárási nyelvhasználat, nyelvbotlások, nyelvi lapszusok, hezitációk, elaka- dások gyakorisága, a normatúlteljesítés és a nyelvi rendszer minden síkján jelentkezõ nagyarányú kontaktusjelenségekjellemeznek (Lanstyák 1998, 6–7).

A kétnyelvûek által beszélt nyelvváltozatok szükségszerûen kontaktusváltozatok, ahol az eltérések mértéke a kétnyelvûség típusától, a beszélõk nyelvi tudatosságá- tól és attitûdjeitõl, s más tényezõktõl függõen jelentõs (egyéni) különbségeket mu- tathat (Lanstyák 1998, 60). A leírtakból következik tehát, hogy az eltérõ politikai, társadalmi, kulturális viszonyok, a kétnyelvûség ténye és a két nyelvvel történõ érintkezések megteremtik azokat az eltéréseket, melyek a szlovákiai magyarok ma- gyar nyelvhasználatát a magyarországi változattól megkülönböztetik.

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

(5)

A kétnyelvûség talajából nõ ki a nyelvi érintkezésekkel foglalkozó kontaktusnyelvé- szet egyik alapfogalma, a kontaktusváltozat,amely egy nyelvnek kontaktushelyzetben létrejövõ olyan változata, melyben kétnyelvû normák érvényesülnek (Kontra 1990, 27–29). A kontaktusváltozat abban tér el az illetõ nyelv többi változatától, hogy az érint- kezés erõsségétõl függõen kisebb vagy nagyobb mértékben kontaktusjelenségek for- dulnak benne elõ (Lanstyák 1998, 60). A bázistartó kódváltás révén tehát a szlovákiai magyar beszélõk magyar nyelvû diskurzusaiban szlovák vendégszavak jelennek meg.

Ezek egy része a szlovákiai magyar diskurzusokban gyakorivá és rendszerszerûvé válik, ami közvetlen vagy más szóval direkt szókölcsönzéshez vezet, ennek eredményekép- pen pedig az érintett szlovákiai magyar nyelvváltozat(ok)ban szlovák eredetû közvetlen (direkt)kölcsönszavakjelennek meg (Lanstyák 2006, 15–56).

2. táblázat.A kontaktusjelenségek rendszerezése

Forrás:Lanstyák 2006, 56

Szabómihály Gizella a szlovákiai magyarok anyanyelvi megnyilatkozásaiban a leg- gyakrabban jelentkezõ kontaktusjelenségeként a következõket különbözteti meg (Szabómihály 1999):

V]ØNHEEÆUWHOHPEHQYHWWNÓ]YHWOHQ NÓOFVÓQV]ÐN

DODNLNÓOFVÓQV]ÐN KLEULGWÓYHN

NÓ]YHWOHQ NÓOFVÓQV]ÐN

KLEULGNDONRN HJ\QHPØNDONRN MHOHQWÆVEHOLNÓOFVÓQV]ÐN

VWÊOXVEHOLNÓOFVÓQV]ÐN

NÓ]YHWHWW

NÓOFVÓQV]ÐN HOVÒGOHJHVOFVÓQV]ÐN

P¾VRGODJRVNDONRN P¾VRGODJRVWÓYHN P¾VRGODJRVÓQ¾OOÐDONRW¾VRN

P¾VRGODJRV NÓOFVÓQV]ÐN

KDUPDGODJRVNDONRN KDUPDGODJRVÓQ¾OOÐV]ÐDONRW¾VRN

KDUPDGODJRV NÓOFVÓQV]ÐN

WÓEEHGOHJHV NÓOFVÓ

QV]ÐN HVHWLNRQWDNWXVMHOHQVÆJHN

W×OKHO\HVEÊWÆVHVDODNRN KHO\]HWL

NRQWDNWXVMHOHQVÆJHN ÓQ¾OOÐV]ÐDONRW¾VRN

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

(6)

a) kölcsönszavak (ezen belül direkt kölcsönszavak) használata; ez a hétköznapi beszélõk számára is szembetûnõ jelenség a kódváltástól abban különbözik, hogy itt az állandó nyelv nem aktív, a kölcsönelemek integrálódnak az átvevõ nyelvbe;

b) jelentéskölcsönzés;

c) tükörszavak- és kifejezések használata;

d) a nyelvtani szerkezetet érintõ szlovák hatás.

A kontaktusjelenségek egyik legpontosabb áttekintését (és szakterminológiai alapvetését) Lanstyák adja, aki az elsõdleges kölcsönszavaknak hét csoportját (ill.

ezeknek egymáson belüli kombinációit) különbözteti meg (vö. 2. táblázat), továbbá bevezeti a többedleges kölcsönszavakkategóriáját (másodlagos és a harmadlagos kölcsönszavak), és a helyzeti szókészleti kontaktusjelenségek, ill. az önálló szóal- kotásokcsoportját is (vö. Lanstyák 2006, 15–56).

3. A kontaktusjelenségekkel kapcsolatos attitûdvizsgálatok Nyékvár- kony községben

Az 1998 és 1999 között folytatott kérdõíves vizsgálataim (Menyhárt 1999) során az egyik felsõfokú végzettségû adatközlõmnél a kontaktusváltozatokról folytatott be- szélgetés kapcsán1merült fel bennem, hogy pragmatikai szempontból is érdemes lenne vizsgálni a két nyelv egymásra hatásából keletkezett nyelvi elemeket. A felmé- rés során adatközlõim a kontaktusváltozatokra vonatkozó kérdésekhez gyakorta kapcsoltak különbözõ minõsítéseket, továbbá jellemezték a nyelvi adatokat stílus- érték, illetve nyelvhasználati szokás szerint is, tehát részletezték, hogy hol és mi- lyen körülmények között használják azokat (vö. Menyhárt 2001), pl.:

monterka ’egyfajta munkaruha’

„Az a monterka. Hát nagyon szépen össze van már keverve, igaz-e? És akkor, hogy mink szlovákosítunk, mikor már mink olvadunk bele.”

jéerdételep’földmûves-szövetkezet’

„Jéerdé – telep – szépen mondva. Még mindig, pedig már nem is jéerdé. Én azért igyekszem magyarul: szövetkezet.”

ticsinki’sóspálcika’

„Sóspálcika? Az magyarul ticsinki.”

„Sósperec. Ticsinki, ugye? Azt mondjuk, használjuk, mert… mert használjuk.”

zsuvi’rágógumi’

„Hát rágógumi… vagy zsuvi. Mondjuk, eléggé fellépünk ezek ellen a dolgok el- len, és mondjuk beléjük rögzõdik ez a hranolki… meg ilyen dolgokat. Legalább- is mi foglalkozunk vele, s lehet, hogy csak az iskola keretén belül van hatása, s aztán kimegy, s otthon a családban nem, de valami kis hatás érezhetõ, hogy kezdjük kiküszöbölni õket.”

A 2000-ben elvégzett kutatásban felhasznált kérdõívbe fõleg szlovák etimonú köz- vetlen kölcsönszavakat (nanuk, monterka, ticsinki, szesztra, technickí, tyepláki)épí- tettem be, mert ezek képezik a kontaktusjelenségek legnyilvánvalóbb és legfeltû-

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

(7)

nõbb válfaját: használatuk szinte teljes mértékben az élõbeszédre korlátozódik, erõ- sen megbélyegzettek, nagyobb arányú jelentkezésük a mindennapi beszélt nyelvet szubstandard jellegûvé teszi (Lanstyák 1998, 35). A vizsgálat során arra kerestem a választ, hogy adatközlõim milyen nyelvi helyzetekben vállalják, és melyekben íté- lik el a nyelvmûvelõ szakirodalomban stigmatizált kontaktusjelenségeket, ill. hogyan vélekednek a kontaktusjelenségekkel kapcsolatban. A vizsgálat során két feltevést fogalmaztam meg (Menyhárt 2001, 124).

1. feltevés: A szlovákiai magyarok beszédére jellemzõ kontaktusváltozatok hasz- nálatát adatközlõim – bevallottan vagy tudat alatt – formális beszédhelyzetben szé- gyellik a leginkább, amely szégyenérzet oka lehet:

a) az elszlovákosodástól való félelem, a „tiszta magyarságra” törekvés;

b) a szlovákiai magyar nyelvváltozat alulértékelése a magyarországi változathoz képest;

c) a kontaktusjelenségek az oktatás révén történõ stigmatizációja.

2. feltevés: Adatközlõim a kontaktusváltozatokat fõleg informális beszédhelyzet- ben vállalják, tehát:

a) a szlovákiai magyar beszélõkkel folytatott diskurzusokban;

b) ha kontaktusváltozatainkat stilisztikai eszközként használják, vagy c) ha a szlovákiai beszélõközösséghez való tartozásukat akarják kifejezni.

A 2000-ben elvégzett felmérés tizennégy adatközlõtõl nyert korpusza nagyon kis részt ölel fel a nyékvárkonyi beszélõközösségbõl (vö. Menyhárt 2001, 121–136), ezért a kontaktusjelenségek használatát 2006 júniusában egy jóval nagyobb adatköz- lõi csoporttól gyûjtött korpuszon vizsgáltam tovább: a falu fiatal generációjának 115 általános iskolás korú (a továbbiakban: alapiskolás) tagját vontam be a felmérésbe.

A felmérés során használt kérdõív kérdései szervesen kapcsolódtak a 2000-ben lekérdezett kérdõív kérdéseihez (vö. Menyhárt 2001, 132–136), a két vizsgálat kö- zötti alapvetõ különbség az adatközlõk életkorában mutatkozott. Saját nyelvtudá- sukkal kapcsolatban a megkérdezettek válaszait a 3. ábra szemlélteti.

3. ábra.Az adatközlõk nyelvtudása (2006)

A válaszok alapján elmondható, hogy adatközlõim magyardomináns kétnyelvû beszélõk, akiknek többsége (82,5%-a) a magyarnyelv-tudását sokkal jobbnak ítélte meg, mint a szlovák nyelven belüli kompetenciáját. A megkérdezettek 10,5%-a magyarul valamivel jobban tud, mint szlovákul, ill. 7%-uk mindkét nyelvet egyformán beszéli. Az adatközlõk mindennapi beszédprodukcióinak domináns nyelve a magyar (vö. 4. ábra).

RV]WiO\ RV]WiO\ RV]WiO\ RV]WiO\ RV]WiO\ RV]WiO\

PDJ\DUXOVRNNDOMREEDQWXGRNPLQW V]ORYiNXO

PDJ\DUXOYDODPLYHOMREEDQWXGRNPLQW V]ORYiNXO

QDJ\MiEyOHJ\IRUPiQPDJ\DUXOpV V]ORYiNXO

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

(8)

4. ábra.A mindennapi beszédprodukció nyelvválasztása (2006)

A megkérdezettek kisebb része nagyon gyakran vagy eléggé gyakran átjár Magyaror- szágra (10,6%–28,3%), többségük ritkán (44,2%) vagy alig/egyáltalán nem látogat az anyaországba (16,8%). A látogatások célja a legtöbb esetben vásárlás (48,7%) vagy szórakozás (mozi, színház, koncert 47%), rokoni látogatás miatt a megkérde- zetteknek csupán 11,3%-a látogat Magyarországra. Összegezve elmondható, hogy a megkérdezettek többsége volt már olyan beszédhelyzetben, amely során anyaorszá- gi magyar beszélõkkel érintkezett. A saját magyarnyelv-tudásukat a magyarországi magyarokéval összevetõ véleménynyilvánításukat a 5. ábra szemlélteti.

5. ábra.A megkérdezettek magyarnyelv-tudását a magyarországi magyarokéval ösz- szevetõ véleménynyilvánítások áttekintése (2006)

J\HQJpEE MyYDOJ\HQJpEE QLQFVNO|QEVpJ XJ\DQRO\DQ

pGHVDQ\MiYDO

pGHVDSMiYDO QDJ\V

]OHLYHO

QDJ\QpQLYHOQDJ\Ei FVLYDO

NHUHV]WV]OH LYHO

WDQiUDLYDO SDSSD

O

IDOXEHOLIHOQĘWWHNNHO

QHPIDOXEHOLIHOQĘWWHNNHOLGHJHQHNNHO PDJ\DUXOEHV]pO

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

(9)

Összegezhetõ, hogy a község fiatal generációjának alapiskolás rétege is hasonlóan vélekedik magyarnyelv-tudásáról, mint a 2000-ben vizsgált közép-, ill. fõisko- lás/egyetemista csoport. A megkérdezettek fele anyanyelvében az anyaországi ma- gyarokkal megegyezõ kompetenciával rendelkezõnek vallja magát, ezzel szemben vi- szont ugyanakkora csoport gyengébbnek (45,5%), ill. jóval gyengébbnek (4,5%) vall- ja anyanyelvtudását. A megkérdezett alapiskolások több mint felénél magyarorszá- gi magyarokkal folytatott beszélgetésben kiderült, hogy határon túli beszélõi a ma- gyar nyelvnek (vö. 6. ábra).

6. ábra. Ha ismeretlen magyarországiakkal beszélsz, észreveszik-e beszédedrõl, hogy nem vagy magyarországi magyar?

Ez az estek döntõ többségében a kontaktusjelenségek (pl. direkt kölcsönszavak) használata miatt derült ki (vö. 7. ábra).

7. ábra.Ha ismeretlen magyarországiakkal beszélsz, és azok észreveszik beszéded- rõl, hogy te határon túli magyar vagy, akkor mi az, ami elárul téged?

DNFHQWXVRP

KDQJKRUGR]iVRP WiMV]yOiVRP RO\DQV]DYDNPLQW

SiUNLKRUFVLFDULIOp D]KRJ\QHPpUWHN EL]RQ\RVÄPDJ\DU´

NLIHMH]pVHNHW

iOWDOiEDQLJHQ QpKDLJHQ V]LQWHVRKD QHPYROWDPLO\HQ KHO\]HWEHQ

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

(10)

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

S bár az adatközlõk többsége a magyar nyelv tiszta és szép2használatát nagyon fon- tos (47,8%), ill. elég fontos (43,5%) kérdésnek tartja, a direkt kölcsönszavak meg- ítélésénél a megkérdezettek 33,3%-a teljesen szokványos szavaknak ítélte meg a példaként felsorolt ticsinki, technickí, tyepláki, sztriekacska, monterka, szesztra köl- csönszavakat. Az alapiskolások legnagyobb része (48,7%-a) ugyan nem tartja jónak, hogy a kontaktusjelenségek a mindennapi beszéd részét képezik, mégis elismeri, hogy használja ezeket a szavakat. A megkérdezettek 12,3%-a kategorikusan eluta- sítja a vizsgált nyelvi elemek használatát (vö. 8. ábra).

8. ábra.Mi a véleményed a ticsinki,a technickí,a tyepláki,a sztriekacska,a mon- terka,a szesztraés hasonló típusú szavaink használatáról?

A direkt kölcsönszavak használatával kapcsolatban a kérdõíves felmérésben rákér- deztem arra is, hogy az alapiskolás nyékvárkonyi beszélõk hol és milyen helyzetben nem tartják helyesnek a kölcsönszavak, tágabb értelemben a kontaktusjelenségek használatát. A legszigorúbban a magyarországi magyarral (47%), ill. a magyar sza- kos tanárnõvel folytatott beszélgetésben (40%) utasították el használatukat, de a megkérdezett tanulók levél vagy fogalmazás szövegében (39,1%), a templomi pré- dikációban (37,4%), ill. magyarórán, felelés közben (34,8%) sem tartják helyénvaló- nak a kontaktusjelenségek használatát. A vázolt lehetõségek közül a legenyhébb

„bírálatot” az informális beszédhelyzetek kapták: baráti beszélgetésben a tanulók 11,2%-a, az iskolai szünetben pedig 13%-uk utasította el a kontaktusváltozatban használatos jelenségek használatát.

4. Összefoglalás

A vizsgált nyékvárkonyi fiatal generáció magyar nyelvhasználatáról összegezve meg- állapítható, hogy a vizsgált beszélõközösség kétnyelvûségi helyzetben él, magyar anyanyelvû tagjai magyardomináns–szlovák kétnyelvû beszélõk, akik formális be- szédhelyzetben vagy a nyelvjárásnak egy formálisabb változatát, vagy a magyar stan- dard szlovákiai változatát, vagy a kettõ közötti regionális köznyelvet (közveleget) használnak. Ezen nyelvváltozatok mindegyike a kétnyelvûségi helyzetbõl eredendõ-

WHOMHVHQV]RNYiQ\RVDNQRUPiOLV V]DYDN±QHPWDUWRPNO|Q|VQHN

ĘNHW

KDV]QiOMXNĘNHWGHpU]HPKRJ\

LGHJHQHNpVWDOiQQHPW~OMy KRJ\UpV]HLDEHV]pGQNQHN

NHUO|PKDV]QiODWXNDWPLYHO PDJ\DUQ\HOYQNWLV]WDViJiW

YHV]pO\H]WHWLN HOV]ORYiNRVRGiVKR]YH]HWQHN

HJ\pEYpOHPpQ\

(11)

en szükségszerûen kontaktusváltozat, amely abban tér el az illetõ nyelv többi válto- zatától, hogy az érintkezés erõsségétõl függõen kisebb vagy nagyobb mértékben kontaktusjelenségek fordulnak benne elõ.

A nyékvárkonyi beszélõközösség fiatal nemzedékének tagjai a legtöbb esetben tu- datában vannak annak, hogy az általuk beszélt magyar nyelvváltozatok a kontaktusje- lenségek meglétének köszönhetõen eltér a magyarországi magyarok által használt nyelvváltozatoktól. A kontaktusjelenségekbõl adódó különbségek tehát nyilvánvalóvá te- szik az anyaországban, ill. a határon túl használt nyelvváltozatok különbségeit.

A fiatal nemzedék körében végzett attitûdvizsgálat alapján elmondható, hogy a megkérdezettek fele gyengébbnek ítélte meg saját magyarnyelv-tudását a magyaror- szági magyarokéhoz képest, és bár az estek többsége szerint a kontaktusjelensé- gek használata alapján derül ki, hogy nem magyarországi születésû magyar beszé- lõi anyanyelvüknek, a direkt kölcsönszavakat, ill. azok használatát nyelvváltozatuk szerves részének ítélik.

Ismert, hogy a nyelvmegtartásnak kedvez, ha a visszaszoruló nyelvnek a presz- tízse magas, ill. fordítva: a nyelvek cseréjét az alacsony presztízs nagyban elõmoz- díthatja. Nyékvárkony mint erõsen magyar többségû település esetében a magyar a mindennapi nyelvhasználat legtöbbet használt, legdominánsabb (és legmagasabb presztízsû) nyelve, ezzel magyarázható, hogy az anyanyelvbe vetett hitet a kontak- tusjelenségek (tudatos) használata nem gyengíti. Nyelvcserehelyzetben viszont a kontaktusjelenségek használatának kritikus megítélése elõsegítheti az anyanyelvtõl való elszakadást, ill. a többségi nyelv használatának megerõsödését. A nyékvárko- nyi beszélõközösség fiatal nemzedékétõl gyûjtött adatok alapján elmondható, hogy tagjai tudatában vannak, hogy a kontaktusjelenségek használata a mindennapi szlo- vákiai magyar nyelvhasználat részét képezi, ill. pontosan ismerik azok nyelvhaszná- lati színtereken való használhatóságát. A nyelvmegtartást és az anyanyelvbe vetett hitet erõsíti, hogyha ez a nyelvhasználati színterekhez kötötti „tudatosság” az okta- tásban tovább erõsödik és megszilárdul.

Jegyzetek

1. A beszélgetés során ugyanis szóba került az éppen járványszerûen terjedõ chripka(influ- enza) is, mire adatközlõm kategorikusan kijelentette, hogy õ ugyan ismeri ezt a szót, de nem használja.

„És milyen szót használ?” – tettem fel a kérdést.

„Influenza vagy náthaláz!” – hangzott a felelet.

Befejeztük a kérdõív kikérdezését, kikapcsoltam a diktafont. Adatközlõm teával, süte- ménnyel kínált, majd – formális beszédhelyzetbõl informálisra váltva – beszélgetni kezd- tünk: az idõjárásról; hogy milyen csúnya ködös napok járnak ránk, hogy milyen nedves, egészségtelen a levegõ, nem csoda, ha mindenki chripkás,és beteg, és köhög… (vö.

Menyhárt 2001).

2. A tisztaés szépminõsítést az adatközlõk nagy többsége a direkt kölcsönszavaktól men- tesértelmezésben értette.

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

(12)

Felhasznált irodalom

Arany A. László 1939–1940/1998. A kétnyelvûség jelenségeinek pszichológiai alapjai. In Lanstyák István–Simon Szabolcs (szerk.): Tanulmányok a magyar–szlovák kétnyel- vûségrõl.Pozsony, Kalligram, 7–31. p.

Bartha Csilla 1999. A kétnyelvûség alapkérdései. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Borbély Anna 2001. Nyelvcsere. Szociolingvisztikai kutatások a magyarországi románok kö- zösségében.Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet Élõnyelvi Osztálya.

Encyklopédia Slovenska1982. Bratislava, Veda.

Fazekas József–Hunèík Péter (szerk.) 2004. Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az eu- rópai uniós csatlakozásig (1989–2004). Somorja–Dunaszerdahely, Fórum Kisebb- ségkutató Intézet–Lilium Aurum Könyvkiadó. /Magyarok Szlovákiában, 1./

Gyurgyík László 1994. Magyar mérleg. A szlovákiai magyarság a népszámlálási és a népmoz- galmi adatok tükrében. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.

Gyurgyík László 1998. A (cseh)szlovákiai magyarság demográfiai, valamint település- és tár- sadalomszerkezetének alakulása 1918–1998. In Filep Tamás Gusztáv–Tóth Lász- ló (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar mûvelõdés története 1918–1998. 1. köt.

Budapest, Ister, 81–131. p.

Gyurgyík László 2004. A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének vál- tozásai. In Fazekas József–Hunèík Péter (szerk.). Összefoglaló jelentés. A rend- szerváltástól az európai uniós csatlakozásig (1989–2004). Somorja–Dunaszer- dahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet–Lilium Aurum Könyvkiadó, 141–182. p.

/Magyarok Szlovákiában, 1./

Gyurgyík László 2006. Népszámlálás 2001. A szlovákiai magyarság demográfiai, valamint te- lepülés- és társadalomszerkezetének változásai az 1990-es években. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó. /Mercurius könyvek./

Iskolakrónika[é. n.]. Nyékvárkony, Magyar Tannyelvû Alapiskola.

Kiss Jenõ 1989. A kettõsnyelvûségrõl. Magyar Nyelv, 85. évf. 4. sz. 406–411. p.

Kiss Jenõ 1995. Társadalom és nyelvhasználat.Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Kontra Miklós 1997. Szlovákiában szlovákul – Amerikában angolul. Valóság,39. évf. 5. sz.

60–72. p.

Kontra Miklós 1999.Közérdekû nyelvészet. Budapest, Osiris.

Kontra Miklós (szerk.) 2003. Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon.Bu- dapest, Osiris Kiadó.

Kontra Miklós–Saly Noémi (szerk.) 1998. Nyelvmentés vagy nyelvárulás? Vita a határon túli magyar nyelvhasználatról.Budapest, Osiris Kiadó.

Krónika1967. Nyékvárkony, Nyékvárkonyi Községi Hivatal.

Lanstyák István 1998. A magyar nyelv szlovákiai változatainak sajátosságai.Dunaszerdahely, Lilium Aurum. /Egyetemi füzetek, 1./

Lanstyák István 2000. A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest–Pozsony, Osiris Kiadó–Kal- ligram Könyvkiadó–MTA Kisebbségkutató Mûhely.

Lanstyák István 2006. Nyelvbõl nyelvbe. Tanulmányok a szókölcsönzésrõl, a kódváltásról és fordításról.Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.

Menyhárt József 2001. Nyelvhasználatunk zabigyerekei. Fórum Társadalomtudományi Szem- le, 3. évf. 1. sz. 121–137. p.

Sèítanie obyvate¾ov, domov a bytov v roku 20012001. Bratislava, Štatistický úrad Slvenskej republiky (www.statistics.sk).

Sèítanie obyvate¾ov, domov a bytov1991. Bratislava, Štatistický úrad Slovenskej republiky.

Soznam obcí na Slovensku1949. Bratislava, Slovenský plánovací úrad.

Statistický lexikon obcí ÈSSR 1974 podle správního rozdìlení k 1. lednu 1974. Sèítání lidu, domù a bytù k 1. prosinci 1970.Vydal Federální statistický úøad ve spolupráci s

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

(13)

Èeským a Slovenským statistickým úøadem a ministerstvy vnitra ÈSR a SSR. V Praze, 1976.

Štefánik, Jozef 1996. International Bilingualism in Children. Human Affairs, vol. 6. no. 2.

135–141. p.

Súpis pamiatok na Slovensku1967. 1–3. zv. Bratislava, Obzor.

Szabómihály Gizella 1999. A magyar nyelvi tervezés, nyelvmûvelés és anyanyelvápolás lehe- tõségei és feladatai Szlovákiában. Irodalmi Szemle,42. évf. 3–4. sz. 98–105. p.

Vlastivedný slovník obcí na Slovensku I – III.1977/78. Bratislava, Encyklopedický ústav SAV – Veda.

JÓZSEFMENYHÁRT

„…WHEN WE ASSIMILATE!” EXAMINATION OFCONTACT-PHENOMENA INNYÉKVÁRKONY

The presentation, analysing the language of Nyékvárkony, (located in southern Slovakia, on Cornfield Island) is connected to the sociolinguistical and dialec- tological linguistic researches whose:

– aim is an adequate description of the language usage of a given village community;

– which community exists in a bilingual situation and its language bears minority usage as a characteristic feature;

– and this minority usage can be actively and effectively shaped with the help of linguistic planning and linguistic managing.

My examination focuses the most on the community’s Hungarian verbal repertoire and its varieties and the least on the Slovak language and its vari- eties.

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

(14)

F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja

5XVÎQV 8NUDML ïHVNÂ 1HPH3RĆVNÂ

&KRUY D6UEVNÂ ,QÂ1H]QÂ ,VPHUH 0DJ\6]ORYÂ 5RPD5XV]LQ 8NUÂQ

&VHK 1ÊPH/HQJ\

+RUYÂ 6]HUE (J\ÊE ,VPHUH 0DJ\6]ORYÂ UDMLQVN ïHVNÂ 1HPH3RĆVNÂ

&KRUY D6UEVNÂ ,QÂ0DýD

8NUÂQ &VHK 1ÊPHW /HQJ\HO 0DýDUVNÂ 1HPHFNÂ 5ÔPVND 1É52'12671e

$(71,&.e0(1ä,1<

1$6/29(16.8

1(0=(7,e6(71,.$, .,6(%%6e*(.

6=/29É.,É%$1

)ÐUXPLQwWLW×WSUHYÚVNXPPHQwÊQ )ÐUXP.LVHEEVÆJNXWDWÐ,QWÆ]HW

Ábra

1. ábra. Nyékvárkony lakosságának nemzetiségi megoszlása 1880 és 2001 között
2. ábra. Nyékvárkony lakosságának anyanyelv szerinti megoszlása 2001-ben
2. táblázat. A kontaktusjelenségek rendszerezése
3. ábra. Az adatközlõk nyelvtudása (2006)
+4

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Národnostná otázka v Uhrách [Nemzetiségi kérdés Magyarországon, 1913] címû könyvében ezt írja: „Petõfi Sán- dor, a híres magyar forradalmi költõ, akit gyakran

A Közép-európai Tanulmányok Karán akkreditáció alatt lévõ tanulmányi program Magyar nyelv és irodalom – szakmódszertan, doktori program N/L 3/5 2. A

1917 után az udmurt nyelv és az azt beszélő nép kutatására lehetőséget csak az Udmurt Auto- nóm Köztársaságban megjelent anyagok (könyvek, újságok, folyóiratok)

A kutatás célja miatt az angol mint lingua franca adatoknál fontos volt, hogy egy valóságos helyzetben előfordu- ló szituációt vizsgáljon a kutató, amely az an- gol

Öllös álláspontja szerint, minthogy a ha- táron túli magyarok kérdésköre szerepel a magyar alkotmányban, ezért következik belő- le az alapvető egyetértés a határon

A nyelv többközpontúságából kiindul- va megváltozott az „egy magyar nyelv” eddigi értelmezése: mivel a határon túli magyarok (így a szlovákiai magyar kisebbség

(Husák, ha tu- dott valamiről, arról bizonyosan, hogy „a nemzetek egy államalakulaton belüli együttélése elkerülhetetlenül megköveteli ezen nemzetek

Mindeközben azonban csupán kevesen figyeltek fel rá (vagy ha fel is hívták rá a fi- gyelmet, feldolgozására nem kerítettek sort), hogy a magyarlakta területek etnikai