Narratív vizsgálati módszer előnyei a figyelemhiányos hiperaktív (ADHD) gyermekek viselkedéses sajátosságainak és társkapcsolatainak vizsgálatában
Écsi Júlia – PTE BTK Pszichológia Intézet Fejlődés – és Klinikai Pszichológiai Tanszék
A vizsgálat célja az ADHD zavarával diagnosztizált gyerekek saját magukról kialakult képének feltérképezése és annak a feltevésnek az alátámasztása, miszerint a figyelemhiányos hiperaktív gyerekeknek nehézségekbe ütközhet viselkedéses problémáikra való rálátás, mikor saját magatartási és társas helyzetüket kell megítélni általánosságokat megfogalmazó tesztek segítségével. Ugyanakkor azt feltételezem, hogy a gyerekek által elbeszélt élettörténeti epizódokban jobban tetten érhetőek az életük számos területét meghatározó, a társas interakciókban megjelenő nehézségek és konfliktusok.
Továbbá azt feltételezem, hogy az őket körülvevő szociális háló kevésbé jelenik meg védelmezőként, valamint a magány és elhagyatottság miatti aggodalom intenzívebben jelenik meg az ADHD diagnózisú gyerekek történeteiben.
Vizsgálati minta
A célcsoportba 18 gyermek tartozott, 13 fiú és 5 lány. Átlag életkoruk 9, 83 év (szórás:
0,786). A kontroll csoport illesztett minta.
Módszerek
Rosenberg Önértékelési Kérdőív, Gyermek Viselkedési Kérdőív (CBCL), gyermek történetek: a vizsgálat harmadik részeként a Gyermek Viselkedési Kérdőív (CBCL) négy faktora mentén alakítottam ki kijelentő mondatokból álló hívó ingereket. Ezek mentén kértem a vizsgálati személyektől élettörténeti epizódokat.
A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Kulcsszavak: ADHD, viselkedéses problémák, társkapcsolati problémák, élettörténeti epizód
