AZ AMERIKAI KAPITALIZMUS ÉS A MONOPOLISZTIKUS VERSENY

É R T E K E Z É S E K

A N E M Z E T G A Z D A S Á G T A N ÉS STATISZTIKA K Ö R É B Ő L

A NEMZETGAZDASÁGI BIZOTTSÁG MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI

HELLER FARKAS ÉS K O V Á C S A L A J O S

A BIZOTTSÁG ELNÖKE A BIZOTTSÁG ELŐADÓJA

ÚJ SOROZAT - I. KÖTET, 6. FÜZET

AZ AMERIKAI KAPITALIZMUS ÉS A

MONOPOLISZTIKUS VERSENY

ÍRTA

IFJ. DR. B O É R ELEK

EGYETEMI MAGÁNTANÁR, JOGAKADÉMIAI NY. R. TANÁR

B U D A P E S T

KIADJA A MAGYAR T U D O M Á N Y O S AKADÉMIA 1 9 3 9

AZ AMERIKAI KAPITALIZMUS ÉS A

MONOPOLISZTIKUS VERSENY

ÍRTA

IFI DR. B O É R ELEK

EGYETEMI MAGÁNTANÁR, JOGAKADÉMIAI NY. R. TANÁR

B U D A P E ST

KIADTA A M A G Y A R TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1 9 3 9

Sylvester Et. Budapest, XIV., Hermina-út 51.

.^muâÊÊKÊÊÊÊÊÊIÊKtÊÊi^ÊiÊÊÊU

Az amerikai kapitalizmus és a monopol isztikus verseny.

Tárgymutató: I. Gazdaságtörténelmi szempontok.

I I . Árverseny és nem árszerű verseny. I I I . K o n j u n k t ú r a és feudális kapitalizmus. I V . Antitrösztpolitika. V. A mo- nopolisztikus verseny elmélete és a valóság: 1. A verseny határesetei és a monopolisztikus verseny. 2. A monopolisz- tikus verseny f a j a i . 3. Az elmélet elvi ellentmondása és a t á r g y i termelés-technikai tényezők. VI. K r i t i k a i össze- foglalás.

*

I. E dolgozat célja az, hogy az a m e r i k a i monopol- kapitalizmus gazdaságtörténelmi és -politikai tapasztala- tait szembeállítsa és egybevesse a monopolisztikus ver- seny tanával, az elméleti közgazdaságtannak ezzel a rend- kívül figyelemreméltó részével, amelynek fejlődése ú j a b - ban lényegesen előre h a l a d t . Ez az egybevetés annál is inkább indokoltnak látszik, mert a monopolisztikus ver- seny t a n á n a k két legkiválóbb terméke 1 a magas elméleti elvonatkoztatások légkörében mozog, pedig ez a tan a közgazdaságtan azon fejezetei közé tartozik, ahol a gazda-

1 L. E d w a r d Chamberlin: T h e theory of monopolistic competition. A Reorientation of t h e Theory of Value, Third ed. 1938. Cambridge U. S. A.

(1. kiad. 1933.) és J o a n Robinson: The Economics of imperfect competi- tion. London, 1936. (1. kiad. 1933.)

ságpolitikai fejlődés megelőzte az elméletit. N á l u n k nem- régiben Neubauer Gyula foglalkozott Chainberlin és Ro- binson teóriáival,1 de ő is tisztán elméleti szempontból vizsgálta a kérdést. Korántsem a k a r j u k azt állítani, m i n t h a a gazdaságtörténelmi adottságokat az elmélet mű- velői egyáltalában nem vennék figyelembe, hiszen a főbb adottságok ott szerepelnek feltevéseik között. De szerény nézetünk szerint nem mentek eléggé messze ezen a téren, mert az elméleti közgazdaságtan régi hagyományaihoz híven a szabad versenyt végeredményben m e g t a r t o t t á k , m i n t a gazdasági észszerűség abszolút mértékegységét.

J ó l t u d j u k , hogy milyen merész dolog a gazdaságtudo- m á n y n a k e bevett tételéhez hozzányúlni és mégis fel kell v e t n ü n k a kérdést, hogy a szabad verseny mennyiben szolgálhat abszolút fokmérő és összehasonlítási a l a p gya- n á n t a monopolisztikus verseny számára1? Más szóval be- hatóbb vizsgálat t á r g y á v á kell tenni, hogy mennyiben mérhető össze a versenynek ez a két f a j a . E r r e pedig csak ú g y n y e r h e t ü n k választ, ha megkíséreljük, hogy további megközelítésekkel bensőbb kapcsolatba hozzuk a monopo- lisztikus verseny elméletét a valósággal. Utóbbi vonatko- zásban azért választottuk az amerikai példát, mert egy- felől a n a g y demokráciák közül, amelyek még többé- kevésbbé megérdemlik ezt a nevet, az ipari központosítás f o l y a m a t a az Egyesült Államokban haladt leginkább előre, másfelől pedig az amerikai antitrösztpolitika a mo- nopolisztikus verseny szabadelvű jellegű szabályozásának legnagyobbszabású kísérlete.

De nézzük először a feudális kapitalizmus f o g a l m á t . Berle és Means, akik kettős, jogi és gazdasági szempontból vizsgálják a kérdést, a feudális kapitalizmus lényegét a korszerű társasvállalati rendszerben l á t j á k , amely a nagy- vállalatok t ú l s ú l y á r a vezetett.2 A monopolkapitalizmus eb- ben az értelemben a mult század 70-es éveivel vette kezde-

1 L. Neubauer G y u l a : Monopolium és szabad verseny. K ö z g a z d a s á g i Szemle, L X I I . évf. 81. kötet, 5—6, sz., 1938. 367—423. 1.

2 L. Adolf A. Berle, J r . and Gardiner C. Means: The modern corpora- t i o n and private property, New York, 1934. 1. 1.

tét. A „feudális kapitalizmus" n e m egészen találó kifejezés, mert volt a f e u d á l i s rendszernek egy demokratikusabb korszaka is, mely nagyszámú kisebb és középnagyságú hűbéresre támaszkodott. Csak később a l a k u l t ki az oli- garchikus feudalizmus korszaka és a feudális kapitaliz- m u s elnevezés teljesen ennek a testére van szabva. Ezzel a f e n n t a r t á s s a l a z u t á n t o v á b b r a is élhetünk e szemléltető kifejezéssel, a m e l y már meglehetősen el v a n terjedve.

A. feudális kapitalizmus helyett vagylagosan monopolisz- t i k u s avagy oligarchikus kapitalizmusról is beszélhetünk.

A lényeges csak az, hogy ne tévesszük szem elől, hogy a monopolkapitalizmus nem esik egybe S o m b a r t késői ka- pitalizmusával. Hiszen a kapitalizmus n a g y n e v ű gazdaság- történésze a késői kapitalizmus korszakának kezdetét a világháború kitörésétől s z á m í t j a . De Sombart, mint min- den történelmi fejlődést, a gazdaságtörténelmi fejlődést is szervesnek t a r t j a . Szerinte „az ú j gazdaság úgy 110, m i n t a növény és az á l l a t " .1 0 teliát távol áll azoktól a történészektől, akik időrendben, egy-egy évszámmal mereven el a k a r j á k határolni az egyes korszakokat. Ter- mészetesen ő is leszögezi azt a gazdaságtörténelmi tényt, h o g y a kartellek a X I X . század második felében, és még- i n k á b b annak utolsó negyedében indultak fejlődésnek,² de azt hangoztatja, hogy a gazdasági tömörülés a kapitaliz- m u s legmagasabbrendű fejlődési jelenségei közé tartozik, amelyek már részben túl is nőnek a kapitalizmus körén és „ez méginkább áll a piac racionalizálásának végső fo-

l y a m a t á r a , . . . a k o n j u n k t ú r a rögzítésére".³ Ebből vi- szont a r r a következtethetnénk, hogy S o m b a r t a világ- háború előtt még nem t a r t o t t a olyan m é r v ű n e k a mono- polizálódás rögzítő hatását, hogy az kimerítette volna

1 L. Werner S o m b a r t : Das Wirtschaftsleben im Z e i t a l t e r des Hoch- kapitalismus, Der moderne K a p i t a l i s m u s . Bd. I I I . zweiter Halbband.

München und Leipzig, 1927. 1010. 1.

2 L. Werner S o m b a r t : id. m u n k a Bd. I I I . zweiter Halbband. 693. 1.

3 Werner S o m b a r t : id. munka. Bd. I I I . zweiter Halbband. 699. 1. köv.

a kapitalizmus elöregedésének egyik tényálladékát.1 Más szóval a kapitalizmus az ő felfogása szerint sem volt még olyan merev a v i l á g h á b o r ú előtt. De Harms-al, Bente-vel és másokkal e g y ü t t2 még azt is kétesnek t a r t j u k , hogy 1914. augusztus óta m á r határozottan az elöregedés jelei mutatkoznak a kapitalizmuson. N a g y o n is vitatható, hogy v á j j o n a monopolisták között a v e r s e n y olyan n a g y mér- tékben és, a m i talán még fontosabb, a n n y i r a megszakítás nélkül veszít az erejéből, hogy a kapitalizmus lendülete folytonosan h a n y a t l i k . A monopolisztikus verseny eddigi fejlődése nem erősíti meg ezt a feltevést. H a pedig nem i s m e r j ü k el, hogy a megszervezett magángazdaságok korába lépő kapitalizmuson egy állandó elöregedési i r á n y z a t ész- lelhető, akkor célszerűbbnek látszik, hogy a monopolkapi- talizmus korszakát ne azonosítsuk Sombart késői kapita- lizmusával, h a n e m a m u l t század 70-es éveitől f o g v a szá- mítsuk. í g y j á r el B u r n s is, az a m e r i k a i oligarchikus indusztrializmusról szóló részletes összefoglaló m u n k á j á - ban, amely főként gazdaságpolitikai jellegű. A m i n t műve elején kifejti, „az E g y e s ü l t Államokban a polgárháború u t á n a versenyző kapitalizmusnak egy mélyrehatóan hosz- szú próbaidő állott rendelkezésére, de a kapitalizmus nem t u d t a megőrizni versenyző természetét, annak ellenére, hogy átfogó és tartós intézkedések tétettek a verseny elő- feltételeinek f e n n t a r t á s á r a . Az 1933. évi N. I. R. A. tör- vény ennek a csődnek késői felismeréséből fakadt".3 B u r n s

1 Ki kell emelnünk, hogy csakis egyik tényálladékáról van szó, mert Sombart a késői k a p i t a l i z m u s n a k számos ismérvét á l l í t j a fel (L. id.

m u n k a . Bd. I I I . zweiter Halbband 711. 1. és 1015. 1. köv.), viszont a gaz- dasági tömörülés egyes v o n á s a i t kétségkívül igen f o n t o s ismérveinek te- k i n t i .

2 L. H e r m a n n Bente: Organisierte UnWirtschaftlichkeit, die oekonomi- sche G e s t a l t verbeamteter W i r t s c h a f t und ihre W a n d l u n g im Z e i t a l t e r des gesamtwirtschaftlichen K a p i t a l i s m u s . Jena, 1929. 111. 1. köv.

3 L . A r t h u r Robert B u r n s : The decline of competition. A s t u d y of t h e Evolution of American I n d u s t r y , f i r s t ed., second impression, New-York and London, 1936. 1. 1. — B u r n s a versenyző k a p i t a l i z m u s a l a t t m á s o k k a l e g y ü t t a szabad verseny rendszerét érti, ami a z o n b a n a z t a l á t s z a t o t kelt- hetné, m i n t h a a monopolisztikus nagyvállalatok nem versenyeznének, ha- nem teljes egyedáruságot élveznének, h o l o t t ez a valóságban a g a z d a s á g i

a verseny hanyatlását egyes vonatkozásokban kiélezi.

Ahhoz azonban nem f é r kétség, hogy a monopolkapitaliz- mus a szabad verseny szülötte. Vámvédelem létezett ugyan Amerikában m á r a feudális kapitalizmus előtt is, de az igazi protekcionizmus korszaka mégiscsak a k k o r köszöntött be, amikor a gazdasági oligarchák m á r ele- gendő politikai befolyásra tettek szert ahhoz, hogy v á m - emelési törekvéseiket hathatósan keresztül tudják v i n n i .

Bízvást á l l í t h a t j u k t e h á t , hogy a monopolkapitalizmus a természetes gazdasági fejlődés ú t j á n a l a k u l t ki. K i b o n t a - kozását az állami beavatkozás legfeljebb meggyorsította.

De mit é r t s ü n k természetes gazdasági fejlődés alatt? Tisz- tán a szabad verseny rendszerét! Ne kapcsoljuk t e h á t ösz- sze az egyenletesebb jövedelemelosztás kérdésével, m e r t az már egy másik eszmének, a szociális eszmének a v i l á g á b a tartozik. A szabad gazdasági fejlődés ugyanis n e m egy

d e m o k r a t i k u s egyenlősítő folyamat, h a n e m egy olyan folya- mat, amelyben a tehetség mellett a n a g y vagyoni e r ő ha- talma is érvényesül. Azt aztán lehetetlenség kihámozni, hogy abból az erőforrásból, amely a nagy vállalatokat, vagy azok tömörüléseit a versenyben győzelemre vitte, mennyi volt a gazdasági tehetség és mennyi a n a g y va- gyoni erő nyomatéka. Az azonban bizonyos, hogy a n a g y - bani termelés előnyei, m i n t az á l t a l á n o s költségek csökke- nése, a specializálás, hozzájárultak a sikerhez. Ezzel szem- ben á l l a n a k a monopol kapitalizmus hátrányai, m i n t a megmerevedésnek, a vállalatok elbürokratizálódásának és túlméretezésének veszélye. E tények tekintetében a l a p j á - ban véve egyetértés u r a l k o d i k azok között, akik gazdaság- történelmi vagy -politikai szempontból foglalkoznak a ka- pitalizmussal. A fokozat! különbségek azonban o l y a n szá- mottevők, hogy nem egyszer már minőségi különbségekké válnak. A monopolisztikus versenynél ugyanis k é t egy- mást keresztező jelenséget figyelhetünk meg. Az e g y i k a gazdasági oligarchák fegyverszünetre való hajlandósága,

monopoliumoknál nem s z o k o t t előfordulni. S o k k a l t a szabatosabb eljárás, ha a szabad verseny, a monopolisztikus verseny és a teljes monopolium fogalmait használjuk.

a másik a késhegyig menő verseny. Az első hiány, a m á - sik többlet a szabad v e r s e n y állapotához képest. Hiszen a gazdasági fegyverszünet korlátozza, a késhegyig m e n ő küzdelem viszont felfokozza a szabad v e r s e n y t és a v e r - senynek ezen túlfeszített f a j a mögött m á r ott lappang a monopolisztikus szándék. Olyként is lehetne formulázni a tételt, hogy a késhegyig m e n ő verseny a nagyvállalatok szabad versenye, melynél a vállalatok gazdasági h a t a l m a m á r veszélyezteti a verseny szabadságát. A z azután a k é t ellentétes f o l y a m a t viszonylagos jelentőségén múlik, h o g y a monopóliumnak a v e r s e n y r e valójában m i a hatása. A számszerű pontosság lehetősége, amely a gazdasági élet terén oly g y a k r a n hiányzik, ebben az esetben is kizártnak tekinthető. De általában v é v e azt á l l í t h a t j u k , hogy a k é t tényező közül a késhegyig m e n ő versenynek, ennek a v e r - senytöbbletnek a kérdését a gazdaságelmélet az észszerű- ség szempontjából meglehetősen e l h a n y a g o l t a és fő- ként csak a fegyverszünetre való hajlandóságot t a r t o t t a szem előtt. D e itt is hibát követett el, m e r t a fegyver- szünetet a megközelítően t e l j e s monopólium állapotának tartotta, holott a valóságban ilyenkor is f o l y i k a monopo- lisztikus v e r s e n y , csakhogy enyhébb f o r m á b a n , mint a késhegyig m e n ő verseny i d e j é n . A gazdaságpolitika m á r behatóbban foglalkozott a cut-throat competition kérdé- sével. Közvetlen célja az volt, hogy csupán a tisztességte- len verseny b e n n e rejlő elemeit küszöbölje ki, mert a kés- hegyig menő versenynek c s a k egy része romboló tisztes- ségtelen v e r s e n y , másik része azonban ü d v ö s gazdasági küzdelem, m e l y n e k észszerűségét nem lehet elvitatni. Míg az antitrösztpolitika és az a m e r i k a i bíróságok gyakorlata ezt a szempontot figyelembe vette, addig a közvélemény inkább csak a tisztességtelen versenyhányad kikapcsolá- s á r a gondolt és nem arra, h o g y annak k i z á r á s a után mi m a r a d meg. P e d i g a kíméletlen oligarchikus verseny nem e g y olyan á l t a l á n o s és á l l a n d ó folyamat, m i n t a szabad verseny, mert a gazdasági h ű b é r u r a k félnek az áreséssel j á r ó hatalmas áldozatoktól és ezért lehetőleg biztosítani a k a r j á k a békét az árverseny terén, ha n e m is a verseny

egyéb területein. Ha viszont felborul az árbéke, a gazda- sági titánok a n n á l élesebben csapnak össze és olyankor éppenséggel nem válogatósak a verseny eszközeiben.

I I . A monopolisztikus verseny ú j a b b elméleti és gaz- gaságpolitikai irodalmának egyik legnagyobb érdeme a n - nak tisztázása, hogy a szabad és monopolisztikus verseny között a különbség részben csak abban áll, hogy a ver- seny formái megváltoztak.1 Szabatosabb kifejezéssel élve, a verseny egyes f a j a i n a k viszonylagos s ú l y a tolódott el, mert az á r v e r s e n y helyett a nem árszerü verseny nyomult előtérbe. Ez gyakorlatilag főként abban n y i l v á n u l t meg, hogy a monopolkapitalizmus korában az eladás serkenté- sének a jelentősége meghatványozódott, a m i a fogyasztás- nak a termelők részéről való irányítását mindinkább fel- ismerhetővé tette. De abból, hogy ilyenkor a küzdelem látszólag merőben a fogyasztó személye k ö r ü l zajlik le, még nem következik, hogy a fogyasztás serkentésének h a - tása minden esetben más, m i n t az árversenyé, inert a n e m árszerü verseny nem egyszer olyanszerű előnyöket n y ú j t - h a t a fogyasztónak, mint az árleszállítás. A monopolisz- tikus fegyverszünet mindenesetre csak részleges szokott lenni, mert a gazdasági oligarchák rendszerint csak az árversenyt korlátozzák, ú g y h o g y szabad á r v e r s e n y a n e m árszerü versennyel együttesen csak a késhegyig menő monopolisztikus verseny esetén szokott fellépni. Az oligar- chikus gazdasági fegyverszünet alatt t e h á t „ártorzítás"² folyik és ez a jelenség gyökeresen megváltoztatta a fo- gyasztónak a kapitalizmusról táplált véleményét. Nem a jövedelem- és vagyonmegosztásra gondolunk, mert ez egy olyan szociálpolitikai probléma, amely a gazdasági a l a n y t közvetlenebbül érinti termelői, mint fogyasztói mivoltában.

I t t csak a szoros értelemben vett fogyasztói érdekről v a n szó, amely az alacsonyabb á r a k r a irányul. Az a felfogás, amelyet a gazdasági szabadelvűség oly sokat hangoztat, t. i., hogy az ő rendszere a fogyasztók j a v á r a berendezett

1 L. A r t h u r Robert Burns: id. m u n k a 18. 1.

2 L. Heller F a r k a s : Á r a l a k u l á s és nemzeti j ó l é t . Közgazdasági Szemle, L V I I I . évf. 77. kötet, 6—8. sz., 1934. 3Î8. 1.

gazdaság, m e r t a lehető legtöbbet és a legolcsóbban termel, csak az árversenyre vonatkoztatható, persze a minőségi versenyt beleértve. N e m vonatkoztatható azonban az á r a k torzítására, amely t e r v s z e r ű monopolisztikus áremelésre, vagy legalábbis á r t a r t á s r a irányul. E z a torzítás pedig, amely a monopolisztikus szabadelvű i r á n y í t á s s a j á t o s esz- köze, az árgépezet ú t j á n a fogyasztók széles rétegeire egy c s a p á s r a kiterjed. A mellett ellenszenves is, h o l o t t a nem á r s z e r ű eladásserkentés (selling pressure, agressive selling) legtöbb változata, mint a h í r v e r é s , gyengéden szá- mol a fogyasztó gyengéivel, hiszen a meggyőzés módszeré- hez folyamodik. M i n t h o g y végeredményben az á r s z e r ű verseny fogyasztót-irányító hatása m á r csak a z é r t sem olyan feltűnő, mert rokonszenves, a tervszerű, a u t o n ó m áremelést pedig a szabadelvű g a z d a s á g i rendszer fény- kora nem ismerte, a fogyasztó ebben a korszakban az ár- alakulás t e r é n nem érezte magát érdekeiben közvetlenül sértve. Csak a feudális kapitalizmus i d e j é n bontakozott ki igazán a fogyasztói é r d e k összetartó e r e j e a termelők ár- szabályozó politikájával szemben, a m e l y már egyenesen belevág a fogyasztás körébe. Innen ered a fogyasztó ellen- séges h a n g u l a t a a monopolkapitalizmus iránt. A fogyasztó mély hódolattal adózik u g y a n a t e c h n i k a i csoda fétisének, arról is h a l l egyet-mást, hogy a nagyvállalatok alacso- nyabb termelési költségekkel dolgoznak és ünnepli is az olyan nagyvállalkozókat (Ford), akik ezen a téren szem- mel l á t h a t ó eredményeket értek el, de elsősorban mégis csak a f e u d á l i s kapitalizmus áremelő i r á n y z a t á n a k a ha- tása a l a t t áll. Hogyan is várhatnók tőle, hogy felvesse a kérdést, v á j j o n a monopolisztikus n a g y v á l l a l a t o k alacso- nyabb termelési költségei mennyiben ellensúlyozzák a z ár- torzítást, v a g y , hogy az érem másik o l d a l á t nézzük, v á j j o n megközelítően szabad v e r s e n y esetén a kisebbméretű vál- lalatok m a g a s a b b termelési költségei folytán a szabad á r a k nem lennének-e magasabbak, m i n t a monopolisztikus vállalatok mesterkélt á r a i ? Hiszen n e m h o g y a j á m b o r fo- gyasztó, h a n e m még az elméleti közgazdaságtan sem

tudta kellőképen tisztázni ezt a k é r d é s t és az elvileg

nem is oldható meg örökérvényűén, mert ez a kérdés bizo- nyos fokig mindig ténykérdés lesz.

I I I . A monopolkapitalizmusnak egy m á s i k fontos kérdése a gazdasági tömörülésnek a gazdasági hullám- mozgásokra gyakorolt hatása, amelyet E u r ó p á b a n — a trösztök hazájától eltérőleg — egyszerűen a kartell és k o n j u n k t ú r a p r o b l é m á j a nevén ismerünk. A német állás- pontot illetőleg W a g e n f ü h r találóan m u t a t o t t r á arra, hogy a kartellek k o n j u n k t ú r a r ö g z í t ő szerepéről vallott felfogás újabban számottevő változáson ment át.¹ Ez a változás pedig főleg az a m e r i k a i prosperitás összeomlá- s á r a vezethető vissza, amely megdöntötte az árkonjunk- t ú r a elméletének általános é r v é n y é t és megteremtette az úgynevezett mennyiségi k o n j u n k t ú r a elméletét. A leg- ú j a b b időkig u g y a n i s a német irodalomban az a gondolat játszott döntő szerepet, hogy a kartellek mérséklik a hul- lámmozgásokat. E z a vélemény azonban nem volt egészen általános, hiszen m a g a W a g e n f ü h r utal arra, hogy a gaz- dasági tömörülés kérdésének egy olyan kiváló szakértője, mint Liefmann, leszögezte, hogy a kartellpolitika súly- p o n t j a a pangás időszakára esik,2 ami annál figyelemre- méltóbb, mert ez az állásfoglalás még a legutóbbi világ- válság igazi kibontakozása előtt történt. L i e f m a n n azon- ban végeredményben azt a nézetet vallja, hogy „a kartel- lek eddig a k o n j u n k t ú r a m o z g a l m a k r a valószínűleg nem gyakoroltak n a g y o n számottévő befolyást".³ Ö tehát a p a n g á s időszakára nézve is csak a kartellek viszonylago- san nagyobb befolyását t a r t o t t a szem előtt, fellendülést mérséklő h a t á s u k a t pedig éppenséggel nem becsüli sokra.

Ez a n n á l fontosabbnak látszik, m e r t — a belső gazdasági okokat nézve — csakis a fellendülés lehet a k o n j u n k t ú r a első fázisa, míg a válság, illetve a pangás csakis a tiíl-

h a j t o t t fellendülés visszahatásának tekinthető. Szerény

1 L. H o r s t W a g e n f ü h r : K o n j u n k t u r und Kartelle. Berlin, 1932. 60.

1. köv.

2 L. Robert L i e f m a n n : Kartelle, Konzerne und T r u s t s , achte, um- gearbeitete und erweiterte Aufl. S t u t t g a r t , 1930. 175. 1.

3 L. Robert L i e f m a n n : id. munka 181. 1.

nézetünk szerint t e h á t nagyon kétséges, hogy megelőző k o n j u n k t ú r a p o l i t i k a h í j á n a m á r bekövetkezett pan- gáson és válságon a gazdasági tömörülések mennyiben enyhíthetnek. Ami a z u t á n a fellendülés szakát illeti, Lief- mann kiemeli u g y a n , hogy hosszabb időszakon á t csak egyes n y e r s a n y a g o k n á l és f é l g y á r t m á n y o k n á l t u d t á k a kartellek az árakat némileg állandósítani,¹ mivel azonban éppen a n y e r s a n y a g o k és f é l g y á r t m á n y o k egyes fontos csoportjairól van szó, n a g y j á b a n és egészében helytálló a kartellek á r p o l i t i k á j á n a k az a r é g i b b keletű megítélése, hogy a fellendülés a l a t t az á r a k a t későn emelik, a pangás alatt viszont későn szállítják le. W a g e n f ü h r is ezt a fel- fogást v a l l j a . Á l l á s p o n t j á t azután közelebbről a következő- képen körvonalazza. A kezdődő fellendülés idején a kar- tellárak, a szabad á r a k k a l ellentétben, nem változnak, ha- nem csak a jó k o n j u n k t ú r a teljes kibontakozásával kerül sor emelésükre, de a k k o r azután ugrásszerű az áremelés.

A p a n g á s alatt pedig ugyancsak későbben és lökésszerűen köszönt be a k a r t e l l á r a k esése. Csak a válság a l a t t csökken az eltérés a szabad és a kötött á r a k ingadozásai között.

De nemcsak az 1926—31. évi n é m e t konjunktúraciklus, hanem az 1900—1913. évi időszak német tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a kötött á r a k esése jóval kisebb ará- nyú v o l t .2 Immár tisztázva van az, hogy a k a r t e l l á r a k n a k viszonylagosan alacsonyabb szintje a fellendülés első sza- kában főként a feldolgozó i p a r á g a k között f o k o z h a t j a az aránytalanságot, m e r t a monopolizálódás f o l y a m a t a leg- inkább a n y e r s a n y a g o k a t öleli fel. A n a g y a r á n y ú árkö- töttség ténye nem kétséges. Nem h a g y h a t j u k ellenben meg- jegyzés nélkül azt a tételt, hogy a kezdődő fellendülés alatt a kartellárak viszonylag alacsonyak. Ez a megálla- pítás mindenekelőtt csak a k o n j u n k t ú r á n a k egyetlenegy szakára vonatkozik, m e r t ha az egész ciklust nézzük, ak- kor ú g y a német árstatisztikái a d a t o k , mint a monopolisz- tikus verseny t a n á n a k elvi megfontolásai a l a p j á n a r r a a

1 L . Robert L i e f m a i m : id. munka 180. 1. köv.

2 L . H o r s t W a g e n f ü h r : id. munka 18. 1. köv.

következtetésre kell jutni, hogy a p a n g á s alatt a r á n y l a g kevésbbé esnek a kartellárak, úgyhogy ezek viszonylag a k o n j u n k t ú r a minden szakában magasabbak a szabad árak- nál. E z a körülmény nemcsak a p a n g á s végén, hanem egy ideig még a fellendülés első fázisában is g á t o l j a a jó kon- j u n k t ú r a kialakulását. H a ennek ellenére kibontakozik a fel- lendülés, az a n n a k a jele, hogy erős dinamikai tényezők lépnek közbe, amelyek az a r á n y l a g magas, bár változatlan k a r t e l l á r a k h a t á s á t túlszárnyalják. Viszont mire ezek a tényezők már t ú l j u t t a t t á k a holtponton a k o n j u n k t ú r a len- dítőkerekét, akkor a kartellárak viszonylagos l e m a r a d á s a még fokozza u g y a n az aránytalanságot, de csak egy ideig, m e r t az á r k o n j u n k t ú r a , mint láttuk, a k a r t e l l á r a k n a k bizonyos liandicapet ad a szabad árakkal szemben. A sza- bad és kötött á r a k közötti a r á n y t a l a n s á g megállapításánál tehát le kellene vonni a handicapnek megfelelő százalé- kot. A fellendülés a l a t t ezek szerint nem olyan egyöntetű a kartellek á r p o l i t i k á j á n a k szerepe. Már csak ezen oknál f o g v a is valószínűbbnek látszik, hogy a kartellpolitika a legerősebben a p a n g á s alatt érezteti hatását, csakhogy nem a n n y i r a a mérséklés, mint inkább a kiéleződés i r á n y á b a n . E z a tétel pedig e g y a r á n t áll az ár- és az ú. n. mennyisé- gi k o n j u n k t ú r á r a , m e r t az áremelkedéstől mentes prospe- r i t á s letörését olyan áresés követte, hogy annál súlyosabb áremelkedéses fellendülés u t á n sem köszönthetett volna be. M á r most nagyszabású mennyiségi konjunktúraciklus, legalább is ezideig, nem ismeretes, amint azt m á r más helyen kiemeltük. Szabatosan csak mennyiségi fellendülés- ről lenne szabad beszélni, mert ezt a fellendülést is épp- ú g y á r p a n g á s v á l t j a fel, m i n t az áremelkedéses jó kon- j u n k t ú r á t .1

A pangás idején azután az általános költségek rend- szerint növekvő mértékben nehezednek a monopolisztikus vállalatokra, a m i k i r o b b a n t h a t j a a késhegyig menő ver- senyt. De, közbevetőleg megjegyezve, ennek ellenére

1 L. Dr. Alexius Boér jun.: N a t u r a l - und realwirtschaftliche Züge in der staatlichen F i n a n z w i r t s c h a f t , Pinanzarchiv, N. F. Bd. 5. H. 3. 322.

1. köv.

a r á n y l a g magasabbak lehetnek a monopolisztikus á r a k a p a n g á s végén, m i n t a szabad á r a k . Mármost a német ta- pasztalatok nem erősítik meg a n n y i r a a késhegyig menő verseny romboló hatását, m i n t a legutóbbi amerikai ta- pasztalatok, m e r t Németországban a k a r t e l l á r a k a r á n y l a g kisebbmérvű esésen mentek át, holott az Egyesült Álla- mokban a p a n g á s a l a t t ilyen i r á n y z a t nem volt észlel- hető. Fetter, aki mindenesetre a gazdasági decentralizá- ciónak, különösen a tőkések által gyakorolt ellenőrzés de- centralizációjának szélsőséges híve, a következőképen jel- lemzi a helyzetet: „Azelőtt (t. i. a legutóbbi p a n g á s előtt) a monopolisták a r r a emeltek igényt, hogy az egész árszínvonalat állandósítják, amióta azonban kiderült, h o g y ez önámítás, azóta azt a k a r j á k bebizonyítani, hogy n i n c s monopolisztikus ellenőrzés a p a n g á s idején, kivéve persze a béreket. Az bizonyos, hogy kartellek és hosszú- l e j á r a t ú egyezmények nem r i t k á n letörnek a p a n g á s alatt, a m i n t az a rézzel is megesett, amidőn 5 centes p á r a t l a n u l alacsony árszintre süllyedt, sőt sokszor olyan m é r v ű ár- esés fordult elő az acélnál, a cementnél és más i p a r i ter- mékeknél is, hogy g y a k r a n az volt a látszat, m i n t h a ezek lennének a „legrugalmasabb" á r a k " .¹ Részben ez is ma- gyarázatot n y ú j t arra, hogy a legutóbbi világválság a b kalmából az Egyesült Államokban széles körökben tért hódított az a felfogás, hogy a monopolisztikus n a g y vál- lalatokat terheli elsősorban a felelősség a válság kiéleződé- séért. Mielőtt e r r e a kérdésre r á t é r n é n k , még két meg- jegyzést kell tennünk. Az egyik az, hogy a romboló ver- s e n y nemcsak kifejezetten válságok alkalmából, hanem a k o n j u n k t ú r a m á s időszakaiban is felléphet. A másik meg-

jegyzés pedig a gazdasági oligarchák mennyiségi kon- j u n k t ú r a p o l i t i k á j á r a vonatkozik. A termelés mennyiségét szétosztó gazdasági tömörülések gyakorolnak u g y a n n é m i befolyást, de e tényező jelentőségét óvatosan kell

megítélnünk, m e r t például a szétosztó kartellek te-

1 L. F r a n k A l b e r t F e t t e r : „Competition or monopoly" in „Essentials for a sustained recovery", Proceedings of the Academy of Political science, Vol. X V I I I . May 1938. No. 1. 106. 1.

vékenysége Németországban csak részben enyhítette, rész- ben azonban ki is élezte a hullámmozgásokat.¹

De t é r j ü n k át a r r a a kérdésre, hogy a világválság, a m e l y az 1929-i new-yorki tőzsdei összeomlással r o b b a n t ki, á késhegyig menő versenyt illetőleg milyen felfogást tett uralkodóvá az E g y e s ü l t Államokban. — A vállalkozók persze azzal védekeztek, hogy a trösztellenes politika hiúsí- t o t t a meg abbeli törekvéseiket, hogy fokozott szervezke- déssel ki t u d j á k küszöbölni a romboló versenyt. A Recent Social Trends című kiadvány, amely még Hoover elnöki előszavával jelent meg, elsősorban a vállalkozói álláspon- tot tükrözi vissza, amidőn azt á l l í t j a , hogy „az instabilitás vészes következményei lényegesen megkönnyítették egy kedvezőbb légkör kialakulását a gazdasági tömörüléssel szemben." 2 Viszont trösztellenes körökben m á s k é n t l á t j á k a helyzetet. Az a m e r i k a i irodalomban m á r azelőtt is gyak- r a n találkoztunk azzal a tétellel, hogy az a m e r i k a i kapi- talizmus első korszakában, a h a m i s í t a t l a n szabadelvűség k o r á b a n a fejlődés i r á n y a az volt, hogy a kereslet állandóan m e g h a l a d t a a kínálatot, míg a második korszakban, amely a monopolkapitalizmussal esik egybe, a fogyasztás nem tud lépést t a r t a n i a termeléssel. Az 1929. évi rendkívül kedvezőtlen k o n j u n k t ú r a f o r d u l a t u t á n ezt az érvet átvette a fogyasztás g a z d a s á g t a n a is,³ és rokon megfontolások a l a p j á n kovácsolták a technokraták is a „hőség a szegény- ség közepette" v á d j á t a kapitalizmussal szemben. Az pe- dig éppenséggel könnyen érthető, hogy az a m e r i k a i ma- gánkapitalizmus m a r x i s t a bírálói a legélesebben felemel- ték szavukat a d e s t r u k t í v verseny és a túltermelés ellen.4

Sőt az amerikai polgári közgazdáknál is meglehetősen el-

1 H o r s t W a g e n f ü h r : id. m u n k a 37. 1. köv.

2 L. Edwin F. G a y and Leo W o l m a n : „Trends in Economic Organi- s a t i o n " in „Recent Social Trends in t h e United Staates, R e p o r t of the P r e s i d e n t ' s Research Committee on social trends". New-York and London, 1933. Vol. I. 251. 1.

3 L. Charles S. W y a n d : The economics of consumption. New-York, 1937. 31. 1.

4 L. Lewis Corey: The decline of American capitalism. New-York, 1934. különösen 160. 1. köv.

t e r j e d t ez a felfogás, hiszen az antitrösztpolitika egyik fel- a d a t a éppen a romboló verseny megfékezése lenne.

Az európai p o l g á r i közgazdák közül Cassel, bár nem tételezi fel a k o n j u n k t ú r a m o z g a l m a k kiéleződését, annyi- ban mégis hasonló felfogást vall, hogy csak a mult század 70-es éveivel, t e h á t éppen a feudális kapitalizmus kezdeté- vel kapcsolja össze a rendszeresebb konjunktúramozgal- m a k megindulását. Ez az álláspont azonban t a r t h a t a t l a n . A k o n j u n k t ú r a e l m é l e t ma m á r nem igen m e r kérkedni a szabályos ciklus ismérvével, h a n e m kénytelen-kelletlen megelégszik a l a z a ritmus szerényebb kellékével is és jól teszi, lia a mellett hangsúlyozza, hogy a kapitalisztikus piaci gépezetet belső és külső okok e g y a r á n t mozgásba h o z h a t j á k . Az ilyen értelemben v e t t „kapitalisztikus" vál- s á g o k a t és k o n j u n k t ú r a m o z g a l m a k a t azután bízvást szá- m í t h a t j u k a napoleoni háborúk utáni válságtól kezdve.

A liberalizmus v i r á g k o r á b a n lefolyt hullámmozgások előtt n e m lehet egyszerűen szemet h u n y n i . Ami pedig az 1914 előtti fejlődést illeti, csatlakozunk Sombart véleményéhez.

A világháború előtt ugyanis nemcsak, hogy semmi jel sem v a l l o t t arra, m i n t h a a k o n j u n k t ú r a m o z g a l m a k Európában a f e j l e t t kapitalizmus korában kiéleződnének, h a n e m ellen- kezőleg, az 1878. évi világválság óta hasonló megrázkód- t a t á s nem is lépett fel. Bizonyos fokig más volt a helyzet az Egyesült Államokban. A rohamosan előretörő fiatalabb a m e r i k a i kapitalizmus ebben az időszakban n é h á n y heves megrázkódtatáson ment át, viszont ezeket a válságokat a r á n y l a g igen gyorsan kiheverte.1 A legutóbbi világ- v á l s á g alapján pedig, amelynél annyi rendkívüli gazda- ságfeletti tényező játszott közre, nem lehet a monopol- kapitalizmusra á t h á r í t a n i a tőkegazdasági rendszer min- den b a j á t és a r r a sincs okunk, hogy a vészes m a r x i s t a jós- lattól m e g r e t t e n j ü n k , mert a világgazdasági válság m á r nemcsak hogy lezajlott, hanem azóta egy ú j a b b konjunk- t ú r a c i k l u s is f e j l ő d ö t t ki.

H a nem t é v e s z t j ü k szem elől, hogy egyfelől a nem

1 L. Werner S o m b a r t : id. munka. Bd. I I I . zweiter Halbband 702.

1. köv.

monopolisztikus szabadéi vűség is hullámmozgásoknak volt kitéve, másfelöl pedig a k o n j u n k t ú r a m o z g a l m a k b a a feudális és nem feudális kapitalizmus korában e g y a r á n t hathatósan beleszólhatnak a gazdaságfeletti tényezők, ak- kor n e m f o g a d h a t j u k el fenntartás nélkül a monopol- kapitalizmus állandó túltermeléséről és a késhegyig menő verseny szerepéről szóló amerikai felfogást. Már most az állandó túltermelés a z ú. n. fölös termelési képességben n y i l v á n u l n a meg. E részt különös figyelmet érdemelnek Josiah S t a m p fejtegetései a technikai és a gazdasági ter- melési képességről.¹ A kiváló angol elméleti és g y a k o r l a t i gazdasági szakértő mindenekelőtt a német K o n j u n k t ú r a - kutató Intézet a d a t a i t veti egybe a Brookings I n s t i t u t e adataival. A német f o r r á s szerint a maximális tényleges termelőképesség a m a x i m á l i s technikai képesség mögött 10—20%-kal maradt vissza, míg az a m e r i k a i adatok szerint a prosperitás alatt, a z 1925—1929. években, a termelési ka- pacitásnak mintegy 20%-a hevert parlagon. Szerzőnk m á r most kiemeli, hogy a gyakorlatban 100%-os kihasználás nem érhető el és a z 1929. évi 20%-os parlagon heverő amerikai termelési képességet egyszerűen működési tarta- léknak, (operating m a r g i n ) nevezi el. Ez az elnevezés azonban nem találó, m e r t azok az okok, amelyek ilyen ki- használatlan termelési képesség keletkezésére vezetnek, nagyon különböző természetűek, úgyhogy a Stamp-féle működési tartalék csak részben érdemli meg a nevét, rész- ben azonban fölös k a p a c i t á s n a k tekinthető. A m a g u n k ré- széről a fölös termelési képesség tényezői közé sorolnók

— az angol közgazda által felhozott okok közül

— a hiányos összhangot, amely a tőkejavak egyes i p a r á g a i n a k "termelési képességei közt észlelhető,2

az energiaszolgáltatás m e g a k a d á s á n a k lehetőségét és a k o n j u n k t u r á l i s ingadozásokat, m e r t ezek a gaz- dasági rendnek o l y a n tökéletlenségei, melyek legalább

1 Sir Josiah S t a m p : T h e science of social adjustment, 1937. London, Chapter I I I . The calculus of plenty, 105—146. 1.

2 S t a m p ezen a t é r e n p. o. az amerikai vasútiparban 1 4 % - o s eltéré- seket l á t fennforogni.

2

is részben orvosolhatók. Ezzel szemben több joggal működési t a r t a l é k n a k nevezhető a p a r l a g o n heverő ter- melési képességnek az a része, amely a technikai hala- dásra, v a g y a kereslet természetére való tekintettel áll fenn. Az előbbire példa a technikai elévülés és a minta- változás, u t ó b b i r a pedig az idényszerű felesleges készlet (cukoripar, konzervipar stb.). Az idényszerű készletek nyilván függetlenek a gazdasági rendtől és kisebb mérték- ben ugyanez áll a technikai haladásra is, mert nincsen olyan társadalomgazdasági rend, amely mellett gyors fej- lődés zökkenők nélkül mehetne végbe. Viszont a többi té- nyező közül különösen a k o n j u n k t ú r a m o z g a l m a k , ha nem is a külső okok, de a belső okok és az alapvető piaci gé- pezet szempontjából inagánkapitalisztikus jelenségek gya- n á n t veendők számításba. S t a m p legalább 10%ra teszi a gépek kihasználási lehetőségeinek k o n j u n k t u r á l i s ingado- zásait és ezért legfeljebb 95%-os kihasználási a r á n y t t a r t normálisnak. Az üzletembernek a konjunktúra-mozgal- makkal számolnia is kell. Bennünket azonban elsősorban az érdekelne, hogy az ebből származó fölös k a p a c i t á s meny- nyiben tekinthető a monopolkapitalizmus s a j á t o s s á g á n a k . H a erre nézve nem is lehet számszerű becsléseket meg-

kockáztatni, bizonyos i r á n y z a t o k mégiscsak kivehetők.

Fölös termelési képesség a k o n j u n k t ú r a válságos és pan- gásos időszakaiban még a h a m i s í t a t l a n szabadelvűség ko- r á b a n is ismeretes volt, csakhogy jelentősége nem volt akkora, mint a monopolkapitalizmus k o r á b a n , amikor az általános költségek m á r olyan kiemelkedő szerepet j á t - szanak. Ehhez j á r u l , hogy kihasználatlan termelési képes- ség a feudális kapitalizmus idején nemcsak a pangás, hanem igen sokszor a fellendülés alatt is mutakozik, tehát bizonyos fokig állandó jelenség. Az amerikai prosperitás korában az ú. n. normális fölös k a p a c i t á s 20% volt, 1929-től 1932-ig pedig az egész amerikai termelés kereken 40%-kal süllyedt.¹ Ez a 40% természetszerűleg csak a tény- leges — átlagosan 80% erejéig kihasznált k a p a c i t á s r a vo-

1 L. The Recovery Problem in t h e United S t a t e s . The Brookings I n s t i t u t e 1936. P u b l . No. 72. 158. 1.

natkozik, úgyhogy az 1929. évi v i r t u á l i s termelési képes- séghez viszonyítva a h a n y a t l á s 32%-ot tett ki. H a ezt a 32%-ot hozzáadjuk a prosperitás alatti 20% fölös k a p a c i - táshoz, akkor a r r a következtethetünk, hogy az a m e r i k a i válság m é l y p o n t j á n «50% körül mozgott a kihasználatlan termelési képesség, tehát két és félszerese volt a n o r m á l i s fölös kapacitásnak.

Már most a monopolisztikus vállalatok normális fölös kapacitása a termelés-technikai adottságok szempontjából az általános költségeknek, a gazdasági küzdelem szem- pontjából pedig íoleg a késhegyig menő versenynek a ter- mészetére vezethető vissza. A nagyvállalatok a szabad ver- senyből a kíméletlen v e r s e n y ú t j á n emelkednek ki és tesz- nek gazdasági túlsúlyra, e g y e d á r ú s á g r a szert. A n a g y ál dozatokkal j á r ó küzdelem során annál is inkább bekövet- kezhetik a vállalatok túlméretezése, m e r t a termelés kiter- jesztésével az általános előállítási költségek csökkennek.

De ha a gazdasági oligarchák belefáradnak a h a r c b a és részleges fegyverszünetet kötnek, a k k o r a részleges béke egyik előfeltétele a termelési képesség egy részének par- lagon h a g y á s a szokott lenni. Valahányszor azután felbo- rul a megegyezés és k i ú j u l a romboló harc, megismét- lődhetik ez a folyamat. A késhegyig menő verseny pedig önmagában véve is válságot idézhet fel, de m a g á n a k a külső okokra visszavezethető válságnak a folyománya is lehet. A legutóbbi n a g y világválság kivételével az E g y e - sült Államokban a fejlődés menete az volt, hogy a kés- hegyig menő verseny — más pangásos tényezőkkel kar- öltve — egyes heves m e g r á z k ó d t a t á s o k a t felidézett u g y a n , viszont a gazdasági élet ezekből a válságokból gyorsan ki- lábolt, a m i annak a jele, hogy a részleges monopolisztikus fegyverszünet alatt folyó, nem árszerű versenyben is van még a n n y i kiegyensúlyozó erő, hogy a gazdasági a r á n y - talanság lehetőségét bizonyos határok közé szorítsa.

A h í r h e d t prosperitás egyébként azzal az érdekes ta- nulsággal is szolgált, h o g y a monopolisztikus árállandósí- tás nem z á r h a t j a ki a válság lehetőségét. Ma m á r elmé- letileg tisztázva van, hogy változatlan árak a termelési

költségek h a n y a t l á s a esetén profitinflációt okozhatnak.

Az egyoldalú monetáris k o n j u n k t ú r a e l m é l e t e t az áremel- kedéstől m e n t e s prosperitás letörése m e g b u k t a t t a . A m i m a g á t a szóbanforgó árállandósítást illeti, azt minden- esetre az a m e r i k a i valutapolitika eredményének szokás te- kinteni és az bizonyos, h o g y a fölös aranykészletek jói- ismert n a g y a r á n y ú sterilizálása n y ú j t elsősorban m a g y a - rázatot a r r a , hogy az E g y e s ü l t Államokban az 1922—29.

időszak az árrögzítés j e g y é b e n folyt le. Feltehető azon- ban, hogy az árállandósításhoz a monopolisztikus á r t a r - tási politika is hozzájárult.

A gazdasági oligarchák k o n j u n k t u r á l i s szerepét t e h á t összefoglalóan a következőképen jellemezhetjük. A mono- polisztikus á r t a r t á s hatása n e m egyöntetű, mert egyes ese- tekben kiélezheti, más esetekben mérsékelheti a hullám- mozgásokat. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy az auto- nóm monopolisztikus á r t a r t á s politikája sohasem volt eléggé hatályos ahhoz, hogy n a g y válságok kitörését m e g t u d j a gátolni. Ezen már csak azért sem csodálkozhatunk, mert m a g á n a k a monopolisztikus versenynek a ténye azt m u t a t j a , hogy a gazdasági túlsúly csak részleges. Ezt bi- zonyítja a fölös termelési képesség jelensége is, amely a késhegyig m e n ő versenynek véget vető részleges fegyver- szünet eredménye. Hiszen h a teljes és t a r t ó s lenne a mo- nopólium, a k k o r a kihasználatlan termelési kapacitásnak hosszú l e j á r a t r a előbb-utóbb nagyrészt el kellene tűnnie, m e r t a termelési képesség parlagon heverése elsősorban mégis csak a latens versenytársaktól való félelemmel m a - gyarázható. A teljes egyedáruságnak viszont az lenne a h á t r á n y a , hogy megszüntetné — legalábbis egy iparágon belül — a monopolisztikus versenyt, a m e l y romboló ha- t á s a mellett t a g a d h a t a t l a n u l üdvös, észszerűsítő hatást is f e j t ki. A gazdasági oligarchák tehát részben enyhítik, részben kiélezik a versenyt, úgyhogy m á r csak ezen oknál f o g v a sem á l l h a t meg az a feltevés, hogy a feudális kapi- talizmus k i a l a k u l á s á v a l a válságok kiéleződtek. Ezt a fel- fogást a gazdaságtörténelem tapasztalatai sem támaszt- j á k alá.

IV. T é r j ü n k át ezekután az a m e r i k a i antitrösztpoliti- kára, amely a liberális gazdasági r e n d e n belül a k a r j a szar- bályozni a monopolisztikus versenyt. E politika előharco- sainak jelszava a szabad verseny f e n n t a r t á s a volt. Helye- sebb lett volna, ha e helyett a v e r s e n y korlátozását, vagy legalábbis szabályozását helyezték volna előtérbe, de ez túlságosan sértette v o l n a az a m e r i k a i szabadságeszméket.

Politikailag ebben az esetben is, m i n t oly sokszor, az mu- tatkozott a legcélszerűbbnek, hogy az erkölcsi oldaláról r a g a d j á k meg a kérdést. A gazdasági szabadság eszménye ily módon érintetlen m a r a d t a n a g y tömegek előtt és min- den visszássága a h a t a l m a s gazdasági alanyok erkölcste- lenségére hárult. A l a n y i l a g az erkölcsi hiányosság nem egy nagyvállalkozónál fennállt, de t a g a d h a t a t l a n , hogy néha kisvállalkozóknál is tapasztalható ez a jelenség.

Egyébként a gazdasági kalózok i g a z i korszaka az ameri- kai i p a r i oligarchia k o r a volt. A f e u d á l i s kapitalizmusnak ez az első korszaka azonban a m u l t század vége felé az E g y e s ü l t Államokban lejárt. A második korszak m á r a pénzoligarchia jegyében áll, mely m á r csak a közvélemény n y o m á s á r a való tekintettel is részben kifinomultabb mód- szerekkel dolgozik. A vállalkozó erkölcsisége a verseny a l a n y i oldalának e g y i k vonatkozása. Általában leszögez- h e t j ü k , hogy az egyes gazdálkodó alanyok alaptermészete nem eltérő. Nem a k i s és nagy gazdasági a l a n y o k alap- természetében, h a n e m csupán a n y a g i erejük n y o m a t é k á b a n van a különbség. M i n t minden haladásnak, az ember technikai ós gazdasági haladásának is rabjává lesz. Ezért a józan szociálpolitikának tisztán tárgyilagos alapon is megindokolható követelménye az, hogy lehetőleg meg- felelő korlátok közé szorítsa a tőke hatalmát és í g y meg- ó v j a a kis- és középnagyságú gazdasági a l a n y o k a t s az egész t á r s a d a l m a t a n a g y vagyoni erő erkölcsi veszélyeitől.

Teljes mértékben elismerjük, h o g y szociális szempontból a kis- és középember típusa a k í v á n a t o s , a kérdés csak az, hogy a gazdasági élet mely t e r ü l e t e i n és milyen mérték- ben lehet megőrizni és elterjeszteni ezt a típust? H o g y a n a g y i p a r i fejlődés homlokegyenest az ellenkező i r á n y b a n

h a l a d , az m á r a z ipari f o r r a d a l o m m e g i n d u l á s a óta hét- köznapi igazságszámba megy. Amikor az első antitröszt- törvény, a Sherman-törvény 1890-ben tető a l á került, ak- k o r már a g a z d a s á g i lehetetlenséggel lett v o l n a határos az egyes nagyvállalatoknak n e m monopolisztikus terjede- l e m r e való leépítése. Erre az amerikai törvényhozás nem is gondolhatott, pedig szigorúan véve csak i l y módon le- h e t e t t volna a gazdasági monopóliumot megszüntetni.

Csakhogy egy i l y e n kísérlet, amelynek g o n d o l a t á t kizáró- l a g elvi okokból érintjük, nemcsak a termelékenység szempontjából kivihetetlen, h a n e m pusztán formális szem- pontból is óriási gyakorlati nehézségekbe ütköznék, mert m e g kellene á l l a p í t a n i , hogy mekkora az ü z e m monopol- mentes m a x i m á l i s nagysága. Kézenfekvő, h o g y erre a kí- sérletre még a z antitrösztpolitika leglelkesebb szószólói sem vállalkozhattak. Nyitva maradt a z o n b a n az az út, h o g y a már m e g l é v ő monopolisztikus n a g y s á g ú vállalatok monopóliumtól mentes m a g a t a r t á s r a kényszeríttessenek, v a g y i s az egyes vállalatoknál a verseny szabályozása volt a megoldás e g y e t l e n lehetősége. Más volt a helyzet a gaz- d a s á g i tömörüléseknél. Itt m á r elvileg n e m c s a k a verseny közvetlen szabályozása jöhetett szóba, h a n e m a meglévő egyesülések feloszlatása és ú j a k alakításának korlátozása, sőt eltiltása is. A Sherman-törvény már m o s t tudvalevő- leg eltiltotta az államközi (interstate) és a külkereskedelem megszorítását, v a g y monopolizálását, akár egyesek, akár egyesülések részéről. Ezeket a z általános kereteket tar- t a l o m m a l a hírói gyakorlat kezdte kitölteni. A bíróságok először csak kazuisztikusan m a g y a r á z t á k a v e r s e n y „szán- dékát", úgyhogy egészen 1905-ig, a N o r t h e r n Securities ü g y é b e n hozott ítéletig az antitrösztpolitika rendkívül e n y h e mederben folyt. A hatásosabb beavatkozás hívei egyenesen azt á l l í t j á k , hogy ezen időpontig az antitröszt- törvények p a p í r f o r m á n m a r a d t a k . Ez a v á d azonban nem egészen helytálló, m e r t közismert dolog, h o g y a Sherman- t ö r v é n y első negyedszázados fennállása a l a t t is elért any- n y i t , hogy a t e r m e l é s t és az á r a k a t szabályozó poolok jó- részt megszűntek, vagy c s u p á n úriemberek megállapo-

dása a l a k j á b a n m a r a d t a k fenn, amelyek jogvédelemben nem részesülő lazább alakulatok. A kartellek háttérbe szo- rításával azonban egyelőre kimerült az antitrösztpolitika sikere, mert ez a politika másfelől a g a z d a s á g i tömörülést a trösztök i r á n y á b a terelte. Ezt a f o l y a m a t o t előmozdí- totta az a körülmény is, hogy a század vége óta az i p a r i oligarchia helyébe m i n d i n k á b b a pénzoligarchia lépett, amelynek kedvelt eszköze volt a koncernek alakítása.

A koncernek pedig végső fokon fúzióban csúcsosodnak ki.

Roosevelt Tivadar trust-busting p o l i t i k á j a minden- esetre figyelemreméltó változásokat hozott magával. Az 1903-ban felállított Bureau of Corporations-el megszületett az antitrösztpolitika első külön ügykezelő szerve és 1905-ben a bíróság — m á r említett ítéletével — a N o r t h e r n Securities holding t á r s a s á g á t feloszlatta. A bíróság meg- engedte ugyan, hogy a tömörülés ebben az esetben n e m vonta maga u t á n szükségszerűen a verseny kikapcsolását, de úgy látta, hogy végső célja mégiscsak erre i r á n y u l . Határozott f o r d u l a t azonban csak 1911-ben következett be, amidőn a szövetségi legfelsőbb bíróság meghozta ítéletét a S t a n d a r d Oil holding társaságának és az amerikai do- hánytrösztnek feloszlatása tárgyában. Ü g y látszott, hogy Roosevelt T i v a d a r korszaka most termi meg igazán a gyümölcsét. A trust-busting hívei diadalmámorban úsz- tak. De örömük korainak bizonyult. A szétbontott v á l l a - latok közös ellenőrzése kisebb mértékben mégiscsak meg- maradt, a bíróság pedig éppen a S t a n d a r d Oil Company és az American Tobacco Co ellen hozott ítéleteiben he- lyezkedett nyomatékosan a rule of reason elvi a l a p j á r a . Ezen az alapon a Sherman-törvénynek a kereskedelem megszorítására vonatkozó rendelkezése a common law sze- rint értelmezendő, úgyhogy különbséget kell tenni a keres- kedelem megszorításának és a monopóliumnak észszerű és észszerűtlen esetei között. Ezzel megszületett a legális tröszt fogalma, v a g y egy hétköznapi, b á r korántsem nép- szerű kifejezéssel élve, a „jó tröszt" f o g a l m a . A bíróság azonban még mindig nem vonta le ebből azt a következte- tést, hogy a vállalat terjedelmének n a g y s á g a m a g á b a n

véve nem ütközik a törvénybe. Sőt 1914-ben a C i r c u i t Court feloszlatta az I n t e r n a t i o n a l H a r v e s t e r Co-t, d a c á r a annak, hogy a kormány n e m emelte ellene a tisztességte- len verseny v á d j á t . Igaz, hogy ez az ü g y nem került a leg- felsőbb szövetségi bíróság elé, mert az alperes nem felleb- bezett. E b b e n az évben viszont két nevezetes ú j t ö r v é n y t szavazott meg a kongresszus, a F e d e r a l Trade Commis- sion- és a Clayton-törvényt. Mindkét törvényhozási in- tézkedés m á r az ú j f e l f o g á s t tükrözte vissza, amely kez- dett eltávolodni a trösztök szétrobbantásának jelszavától és lassankint a r r a az á l l á s p o n t r a helyezkedett, hogy nem lerombolni, hanem szabályozni és ellenőrizni kell a gazda- sági tömörülést. W a r r e n szavaival élve „orvosolni kell a monopolisztikus hatalom visszásságait és az igazságtalan és tisztességtelen üzleti eljárásokat, de merőben a t ö m ö r ü - lést elvileg nem kell kifogásolni".1

Már most jól ismeretes, hogy a Clayton-törvény a monopólium tényálladékát próbálta közelebbről k ö r ü l í r n i az „összekötő igazgatóságok", a „vállalatközi é r t é k p a p í r - tárcák" és a „kizárólagossági szerződések" szabályozásá- val, de ennek a törvénynek a jelentősége éppenséggel cse- kély volt. Nagyobb h o r d e r e j ű ú j í t á s n a k tekinthető a Fe- deral T r a d e Commission felállítása, a m e l y a csupán vizs- gálati hatáskörrel bírt B u r e a u of Corporations helyébe lépett. A bizottság először is nagyobb h i v a t a l i szervezettel folytatta a n n a k megvizsgálását, hogy mely egyesülés, il- letve szerződés észszerűtlen, de legfőbb feladatává a tisz- tességtelen verseny elleni küzdelem tétetett. E z e n t ú l a tisztességtelen versenyből eredő v i t á k elintézése csak végső fokon hárult a b í r ó s á g r a és e r r e is ritkábban ke- rült sor, m e r t a viták a bizottság révén nagyrészt köz- igazgatási úton nyertek elintézést. A F e d e r a l Trade Com- mission m á r 1919-től kezdődőleg bevezette azt a rendszert, hogy a vállalatok üzleti erkölcsi szabályzatokat (code of business ethics) terjeszthetnek eléje j ó v á h a g y á s végett

(trade p r a c t i c e submittals) és 1926 óta ezt a tevékenységet

1 L. C h a r l e s Warren: T h e Supreme Court in United S t a t e s H i s t o r y , Volume two 1836—1918. B o s t o n , 1928. 734. 1.

külön értekezleteken, az ú. n. Trade P r a c t i c e Conferences- eken folytatta.¹ Ezek az értekezletek azonban a kíméletes szabályozás jegyében álltak, 1920-ban pedig a gazdasági oligarchák n a g y sikert értek el, mert a bíróság h a t szava- zattal három ellenében m e g t a g a d t a az acéltröszt felosztá- sát azzal az indokolással, hogy „a vállalat terjedelme ma- gában véve nem ütközik t ö r v é n y b e . . . " A United States Steel Corporation pedig „nem monopólium, hanem az erő kifejtésének összpontosítása a velejáró költségmegtakarí- tásokkal és előnyökkel".2 A legfelsőbb szövetségi bíróság a legális tröszt fogalmát i m m á r következetesen alkal- mazta az ü z e m n a g y s á g r a is. A monopolisztikus verseny szempontjából ezt t e k i n t h e t j ü k a legnevezetesebb elvi for- dulatnak. — Az ítélet meghozatalakor az acéltröszt a ter- melésnek m i n t e g y a felét t a r t o t t a kézben, úgyhogy 1920 óta ez az 50%-os a r á n y a gazdasági ellenőrzés megenge- dett h a t á r a g y a n á n t jött számításba.³ Nem csoda, hogy a fúziók és a koncernek alakításának száma az 1922—29.

években h a t a l m a s a n emelkedett.4

Az antitrösztpolitika ezek szerint végül is a nagy- vállalatok mérsékelt ellenőrzésére szorítkozott, ami a gaz- dasági tömörülés f o l y a m a t á t nem t u d t a megállítani.

A késhegyig menő versenyt v a l a m e n n y i r e korlátozta ngyan, de itt közrejátszhatott az a körülmény is, hogy a nagyiparosok kevés kivétellel a pénzoligarchia u r a l m a alá kerültek és ennek f o l y t á n a h a r c eszközei változtak, formailag simábbak lettek, bár gazdasági hatóerejükből mit sem veszítettek. Az antitrösztpolitika kétségtelenül nem érte el azt a célt, amelyet eredetileg kitűzött, t. i. hogy

1 L. A r t h u r R o b e r t Burns: id. m u n k a 69. 1. köv.

2 L. Henry R. Seager and Charles A. Gulick, J r . : T r u s t and Corpo- r a t i o n problems, New-York and London, 1929. 259. 1. és Lewis Corey:

The House of Morgan. A social biography of the m a s t e r s of money. New- York, 1930. 394. 1.

3 L. A r t h u r R o b e r t Burns: i d . . m u n k a 19. 1. köv.

41919—30. k ö z ö t t mintegy 1300 fúzió során 8000 gyáripari és b á n y a v á l l a l a t veszítette el önállóságát. Ezenkívül 1929-ig 4000 public u t i l i t y v á l l a l a t olvadt be, a bankszakmában pedig a fúziók száma 1800-at ért el.

— L. Edwin F. G a y and Leo W o l m a n : id. értekezés 240. 1. köv.

f e n n t a r t s a a gazdasági versenyt, persze „az igazi" gazda- sági versenyt, amely a l a p j á b a n véve egy demokratikus- egalizáló gazdasági szabadság jegyében áll. Ez az eszme tehát egy szintétikus eszme, amely a gazdasági szabadság és az egyenlőség elveit korlátolt mértékben egyesíti és az amerikai középosztálynak, v a l a m i n t a kisebb f a r m e r e k széles rétegeinek testére v a n szabva. Az antitröszt-törvény- hozás ideológiai a l a p j a a kis- és középnagyságú gazda- sági alanyok küzdelme a n a g y gazdasági alanyok ellen, a gazdasági individualizmus megvédése érdekében. Amilyen tiszteletreméltó szociális szempontból ez a küzdelem, saj- nos, a n n y i r a ellenkezik a n a g y i p a r i fejlődés i r á n y z a t á v a l , a termelés egyéb területein azonban szerencsére sikerrel kecsegtet. És ennek a szociális h a r c n a k a s í k j á n fog el- dőlni a m a g á n k a p i t a l i z m u s sorsa, mert csakis a közép- osztály és a kisemberek megerősítése mentheti meg a ma- gánkapitalista államokat az egyoldalú n a g y i p a r i munkás- diktatúrától.

Az antitrösztpolitika versenyeszménye nem egy tekin- tetben rokon a céhek versenyeszményével. Ez is egy korlá- tozott versenyrendszer volt, amely nemcsak a tisztesség- telen verseny kiküszöbölésére, hanem egyben a nagyüze- mek ellen is i r á n y u l t .1

A céhrendszer idevágó intézkedései arról tanúskod- nak, hogy a gazdasági alanyok alaptermészete m á r régtől fogva milyen messzemenően azonos. Ezt az alaptermésze- tet a n a g y vagyoni erő nyomatéka csupán s a j á t o s meg- nyilvánulási f o r m á k r a készteti. A tisztességtelen verseny a piaci gazdaság ősrégi jelenségei közé tartozik. A feudá- lis kapitalizmus csak egy ú j a b b v á l l f a j á t termelte ki. Ami a céhrendszernek a nagyüzemek elleni küzdelmét illeti, az persze részben más természetű volt, m i n t a kartellek és a trösztök ellen m a n a p s á g folyó küzdelem. Akkoriban csupán a kézműüzemek kibővítésének korlátozásáról volt szó, a munkások létszámának szabályozásával, több üzem

' L. p. o. Viktor M a t a j a : Die Reklame, Eine U n t e r s u c h u n g über Ankündigungswesen und W e r b e t ä t i g k e i t im Geschäftsleben, vierte, verb, und e r g r ä n z t e Aufl., München und Leipzig, 1926. 350. 1. köv.

f e n n t a r t á s á n a k tilalmazásával stb. A nagyvállalatok el- leni harc túlnyomórészt sikerrel is j á r t , mindaddig, m í g az ipari f o r r a d a l o m gyökeresen meg n e m változtatta a termelés műszaki alapjait. Viszont a v i r á g z ó céhrendszer- nek azzal a jelszavával, hogy mindegyik polgár éljen meg olyan jól, m i n t a másik, bizonyos f o k i g egybevág a d e m o k r a t i k u s gazdasági szabadelvűség azon elve, hogy sen- ki se tegyen a k k o r a gazdasági h a t a l o m r a szert, hogy a ver- seny szabadságát veszélyeztesse. Ez az elv nyilvánvalóan a kis és középnagyságú egzisztenciák versenyelve. De a céhrendszer másfelől köztudomás szerint abban különbö- zött a szabad verseny rendszerétől, h o g y monopóliumot biztosított, a m e l y azonban személyi jellegű maradt, m e r t kisipari termelési viszonyok mellett a monopólium t á r g y i oldala nem t u d o t t nyomasztó gazdasági hatalommá kibő- vülni. A céhrendszernek szociális és — horribile dictu — tulajdonképen demokratikus szempontból is rokonszenves kismonopolistáival szemben a n a g y i p a r gazdaságilag le- hetetlenné teszi a polgári egyenlőség elvének megközelítő érvényesülését. Van továbbá, a többitől eltekintve, egy másik sajátos következménye is, amelyre m á r céloztunk és pedig az, hogy mihelyt fel van a d v a a megközelítően egyenlő n a g y s á g ú kisüzem gépies vezérelve, kicsú- szott a t a l a j a gazdasági monopólium elleni küzdelem lába alól, mert i m m á r senki sem t u d j a elfogadhatóan meg- állapítani, hogy hol végződik a monopóliummentes üzem h a t á r a .

Mindazonáltal mégiscsak túlságosan lebecsülnők az antitrösztpolitika hatását, h a Burns-sel és másokkal e g y ü t t a r r a az á l l á s p o n t r a helyezkednénk, hogy ez a politika csak a v e r s e n y f o r m á i r a gyakorolt befolyást. B u r n s ugyanis r á m u t a t arra, hogy 1933-ig, v a g y i s a N. I. R. A.- kísérletig tilos volt a termelés mennyiségének és az á r a k - n a k vállalatközi szabályozása, ellenben „ . . . nem estek ti- lalom alá a koncentráció egyéb eszközei, m i n t az árleszál- lítás, az eladás serkentése, n a g y társulati egységek létesí- tése és egyes vállalatok vezető árszerepe sem, feltéve, hogy elfogadható szándék forgott fenn." Mindennek pedig

az lett a következménye, hogy ott, ahol komoly volt az árleszállítás veszélye, a fejlődés a n a g y gazdasági egysé- gek i r á n y á b a n haladt.1 Azt hisszük azonban, hogy éppen a Niraizmus vall arra, hogy a kontingentálási, á r t a r t á s i és áremelési egyezmények megnehezítése nem volt o l y a n elhanyagolható tényező. Különben az amerikai n a g y i p a r és az érdekelt pénzemberek mégsem követelték volna o l y a n hangosan a világválság kitörése u t á n az antitröszt-törvé- nyek lazítását és, ami mindenesetre sokkalta meggyőzőbb, F r a n k l i n D. Roosevelt, a k i t nem lehet megvádolni azzal, hogy j ó a k a r a t ú elfogultsággal viseltetik a gazdasági oli- garchák iránt, nem fektetett volna olyan nagy s ú l y t a Nemzeti I p a r i Újjáépítési Törvényben az ipar szervezke- désének megkönnyítésére. M á r m a g á b a n véve az a k ö r ü l - mény, hogy az antitröszthatóságok fokozhatják a közvéle- mény ellenséges h a n g u l a t á t , gátlásként hat. A nyilvános- ságtól való félelem m á r a Bureau of Corporations fenn- állása idején is nem egy esetben odavezetett, hogy mono- polista vállalatok pusztán a terhelő adatok összegyűjtésé- nek h a t á s a alatt megszüntették törvénytelen e l j á r á s u k a t ,2

a Federal Trade Commission felállítása óta pedig ez a lé- lektani tényező éppenséggel lehetővé tette, hogy számos vitás ü g y bírói közbenjárás nélkül közigazgatási úton n y e r j e n elintézést.³

Az antitrösztpolitikában egy r e n d k í v ü l érdekes inter- mezzot jelentett a Niraizmus. F r a n k l i n D. Roosevelt az antitrösztpolitika terén Theodore Roosevelttel szöges ellen- tétben engedményt a k a r t tenni a n a g y i p a r n a k , egyrészt a válság enyhítése, másrészt pedig szociálpolitikai m u n k a - r e n d j e keresztülvitelének megkönnyítése végett. P e d i g egyébként a kisemberekre támaszkodott, a gazdasági oli-

garchák közli 1 azonban elsősorban a pénzemberekkel és nem a n a g y i p a r r a l f o r d u l t szembe. A Nemzeti I p a r i Ú j j á -

1 L. A r t h u r Robert B u r n s : id. munka 17. 1. köv.

2 L. p. o. James T. Y o u n g : The new American Government a n d i t s work, second revised ed. New-York, 1926. 193. 1. köv.

3 L. Robert Liefmann: id. m u n k a 401. 1. köv. és Herbert von Becke- r a t h : Der moderne Industrialismus. Jena, 1930. 410. 1. köv.

építési Törvény ilymódon, különösen a bér- és munkaidő- megállapítás részbeni ellensúlyozására, előmozdította az i p a r szervezkedését, lehetővé téve a kartellszerű ármeg- állapodásokat, sőt egyes esetekben az N. R. A. (Ipari Ú j j á - építési Szerv) a Federal T r a d e Commission által 1919-ben bevezetett módszert vette át, illetve f o l y t a t t a a tisztessé- ges verseny szabályzatainak felállításával. Ezek a code-ok, amelyek megállapításánál az elnöknek döntő szava volt, a N. I. R. A. 5. §-a szerint kifejezetten mentesítve voltak az antitröszttörvények h a t á l y a alól. Ez a mentesítés u g y a n csupán az elnök által j ó v á h a g y o t t code-okra vonatkozott, viszont az elnök kezét a t ö r v é n y általánosságban megkö- tötte azzal, h o g y nem h a g y h a t .jóvá olyan szabályzatokat, amelyek „monopóliumok előmozdítására, v a g y a r r a i r á - nyulnak, hogy kiküszöböljék, illetve e l n y o m j á k a kis- vállalatokat, v a g y megkülönböztető e l j á r á s t alkalmazza- n a k ellenük". (3. §-a.) De ezzel nehezen egyeztethető ösz- sze a törvény 1. §-ának az a híres rendelkezése, hogy „ki- kerülendő a termelés jogosulatlan megszorítása (kivéve, h a az ideiglenesen szükségesnek mutatkozik)", ami egy- értelmű volt azzal, hogy a N. I. R. A. csak zárójelben és csupán kivételesen, de mégiscsak lehetővé tette a válság t a r t a m á r a a termelés mennyiségének korlátozását. Igaz, hogy a termelés mennyiségének szabályozására csak egyes j a v a k n á l került sor, viszont olyan fontos termelési á g a k a t érintett ez a szabályozás, m i n t az olaj-, a réz- és az épület- f a i p a r t .1A mellett a termelés mennyiségének csökkentésére bizonyos fokig módot n y ú j t o t t a munkaidő szabályozósa is. Ehhez j á r u l t , hogy Roosevelt úgy értelmezte a felhatal- mazást, hogy de facto kartellszerű árszabályozásokat is engedélyezett, a nélkül, hogy nevén nevezte volna a gyer- meket. Már az N. R. A. működésének rövid, nem egészen kétéves t a r t a m a alatt is m e g i n d u l t és j a v á b a n folyt a h a r c a kisemberek és a nagyvállalatok között az i p a r i szabály- zatok körül. Az elnököt n a g y felelősségtől mentesítette a legfelsőbb szövetségi bíróság, amidőn 1935. m á j u s hó vé-

1 L. A r t h u r R o b e r t Burns: id. m u n k a 465. 1. köv.

gén hozott ítéletével alkotmányellenesnek n y i l v á n í t o t t a az ú j j á é p í t é s i törvényt. A z N. R. A.-politikában egyébként bizonyos ingadozás is mutatkozott. Az ipari ú j j á é p í t é s i kísérlet voltaképen az iparvállalatok egyesületeit (trade associations) keltette életre. Ezek az egyesületek már 1912—32 között is m ű k ö d t e k és működésükhöz i p a r i körök- ben eleinte azt a r e m é n y t fűzték, hogy az antitröszt-törvé- nyek keretei között is jelentékeny eredményt f o g n a k el- érni az ö n k o r m á n y z a t ú szervezkedés terén. De az antitröszt- politika támasztotta akadályok f o l y t á n ezek a szövetségek a New Deal beköszöntéséig csupán „elcsenevészesedett kar- telleknek" bizonyultak, amelyek többnyire csak enyhébb és változó sikerű árállandósítási kísérletekkel próbálkoz- tak.1 A Niraizmussal azonban ú j erőre kaptak és az ú j j á - építés első évében az elnök az i p a r i szabályzatok gyors felállítása érdekében n a g y engedményeket tett számukra.

A második évben azonban, Roosevelt politikája kísér- letező jellegének megfelelően, a kisemberek panaszai- nak h a t á s a alatt m á r részben kevésbbé n a g y i p a r b a r á t irányzat érvényesült. Mindazonáltal egészében véve az ipari szervezkedésen nagyot lendített az újjáépítési kísér- let. B u k á s á v a l azonban az antitröszt-törvények joghatá- lya újból csorbítatlanul helyreállt.

V. 1. Ezzel körvonalaztuk az a m e r i k a i feudális kapi- talizmus főbb gazdaságtörténelmi és gazdaságpolitikai tapasztalatait. Vessük i m m á r egybe közelebbről ezeket a tapasztalatokat a monopolisztikus verseny elméletével.

K e z d j ü k a verseny határeseteinek a monopolisztikus ver- senyhez való viszonyával. Az ú j versenyelmélet egyik legnagyobb érdeme az, hogy határozottan felismerte és le is szögezte, hogy a szabad verseny és a teljes monopólium csupán két határeset,2 mert a valóságban többnyire mo- nopolisztikus versennyel állunk szemben, amelynek azon- ban r e n d k í v ü l sok fokozata van. A monopolisztikus verseny erejének ez a n a g y f o k ú változandósága elméleti szempont-

1 L. A r t h u r Robert B u r n s : id. munka 74. 1. köv.

2 L. Edward Chamberlin: id. munka, különösen 3. 1. köv. 63. és 182. 1.

•és J o a n R o b i n s o n : id. m u n k a , különösen 4. 1. köv. és 51. 1.