- I
' A POZSONYI M. KIR. -
E R Z S É B E T - T U D O M Á N Y E G Y E T E M JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK V É L E M É N Y E
= A JOGI OKTATÁS = REFORMJA TÁRGYÁBAN.
FELTERJESZTÉS A 156.669/1914. SZ.
V A L L Á S - ÉS K Ö Z O K T A T Á S Ü G Y I M. KIR. M I N I S Z T E R I L E I R A T R A .
POZSONY, 1915.
E D E R I S T V Á N K Ö N Y V N Y O M D Á J A
- 1'
4 f £ . i. fin. J l ú " 4* ^ '
Nagyméltóságú Miniszter Ur!
*Az 1914. november 24-én 156.669/19.14. IV. sz. a.
kelt magas leiratával méltóztatott Nagyméltóságod a jogi szakoktatás reformja tárgyában egyes kérdések felvetése mellett karunkat véleményes nyilatkozatra
•és javaslattételre felszólítani.
Engedje meg Nagy méltóságod, hogy mielőtt az
•egyes felvetett kérdésekre válaszolnánk, a jogi szak- oktatás jelenlegi bajaira s annak orvoslására nézeteinket rendszeres egészbe foglalva fejtsük ki s csak ezen-rend- szeres fejtegetések után adjuk meg válaszunkat a fel- vetett egyes kérdésekre.
1.
A jogi szakoktatás reformja hazánkban egyike ama A reform kérdéseknek, amelyek az 1867. évi kiegyezéssel alkot- fontossága, tnányos rendelkezési jogát visszanyerő Magyarország
modern állami berendezkedése első éveitől kezdve úgy- szólván állandóan napirenden vannak, anélkül, hogj .gyökeres megoldásuk bekövetezett volna.
Pedig nyilvánvaló, hogy e kérdés nemcsak elméleti jellegű, hanem a modern állam létföltételeinek elevenébe
markoló nagy gyakorlati fontossággal is bir. A jogi tanfolyam elvégzése, alapja a biró, az ügyvéd, a köz-
3 3*
•igazgatási tisztviselő kiképzésének, s igy a jogi oktatás minősége erős kihatással van az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, sőt — a jogászelemnek a magyar törvény- hozás két házában való jelentős részvételénél fogva — a törvényhozó testületek színvonalára is.
Nagyméltóságod hivatali elődei a vallás- és köz- oktatásügyi miniszteri széken nem is ismerték félre e kérdés nagy gyakorlati jelentőségét, s kezdeménye- zésükre a lefolyt közel fél évszázad alatt a részleges reformok egész sorozata nyert megvalósulást, sőt a gyökeres reform létesitését is nem egyszer megkísérelték.
Eredménytelenül! A magyar jogi oktatás ellen a panaszok nemcsak hogy meg nem szűntek, de mind hangosabbak és gyakoribbak lettek.
Kétségtelen ugyan, hogy a jogi oktatás ered- ménytelensége miatt az elégedetlenség bizonyos fokig egyetemes, nemzetközi jelenség, amely a művelt nyugati- államokban is általában észlelhető. (Hogy egyebet ne említsünk, Németországban is nagy irodalom foglalkozik e tárgygyal, s Auszriában a közigazgatás reformja tárgyában kiküldött bizottság készített 1913-ban erről igen becses munkálatot.) A szakbavágó értékes külföldi irodalom áttanulmányozása bizonyítja, hogy a nálunk tapasztalt hiányok és bajok jelentékeny része Német- országban s Ausztriában is meg van. Bizonyos azonban, hogy amig Németországban és Ausztriában csupán a jogi oktatásnak részleges eredménytelenségéről szólanak a- panaszok, addig nálunk e téren a viszonyok összehason- lithatatlanul rosszabbak, oly annyira, hogy az elfogulat- lan szakemberek egybehangzó véleménye jogi oktatás- ügyünk úgyszólván teljes csődjét konstatálja.
S nincs is túlzás e szomorú ítéletben ; nem habo- zunk kimondani, hogy a magyar jogi oktatásügy egész
organizmusa beteg, amely — hogy a nemzet jövőjére oly annyira fontos feladatait teljesíthesse — a leg- alaposabb gyógykezelésre szorul.
Örömmel üdvözöljük Nagyméltóságodat, bogy e súlyos történelmi időben nemzetünk jövendőjébe vetett szilárd hittel e nagyfontosságú feladat megoldására komoly kísérletet tesz, s a magunk részéről kötelesség- szerűleg a legnagyobb készséggel nyujtuok segédkezet e munkához.
Minden gyógyítás első föltétele azonban a helyes diagnózis. Jogi oktatásügyünk bajainak orvosszereit csak úgy találhatjuk meg, ha a betegség keletkezésé- nek, valamint az eddigi gyógykezelés eredménytelen- ségének okait kikutatjuk, egy szóval, ha a mai helyzet pontos . látleletét megrajzoljuk. Ehhez azonban szük- séges jogi oktatásügyünk kialakulásának s fejlődésének
ismerete. <
Magyarországon, mint általában mindenütt a közép- A i0?*
. , , n • , i - • • ii » i, a oktatás
korban, a jogi oktatas eleinte egyházi jellegű volt. Az m a í rend_ állam kezelte jogi oktatás tulajdonképen akkor kezdő- szerének
dik, midőn a katholikus alapítású nagyszombati egyetem' alakulása. kl"
1770-ben az állami rendelkezés körébe jut. Az egye- temnek Budára, majd Pestre helyezése, a ratio educa- tionis (1777.), majd II. Józsefnek rövidéletű reformjai (1784. junius 14. 14.127. sz. rendelete szerint az ügy- védi vizsga előfeltétele az „examen rigorosum coram facúltate") még jobban kidomborítják az állami jelleget. •
Az 1790: XXVI. tez. azonban a bevett keresztény felekezeteknek megadván a teljes tanítási szabadságot, visszaáll az előbbi állapot, s a felekezetek a jogi okta- tásügy terén is az állammal hatékonyan versenyeznek, sőt mivel 1848. előtt ifjúságunknak túlnyomó része
5 3*
(legalább s/.re) a felekezeti intézetekben vidéken végzi tanulmányait, diadalmasan kerülnek ki a versenyből.
Nem változtat e viszonyon az 1848: XIX. tcz.
sem, mely az egyetemre nézve a tanítás és tanuláa szabadságát törvénybe iktatja.
Mélyreható változás áll be azonban a jogi oktatás- ügy egész területén az absolutizmus korában.
Az 1852. julius 24. nyilt parancs az ügyvédi vizs- gára bocsátás feltételeül a jogi doctoratust (juridische Doctorswürde) követeli meg. A tanulmányi és vizsga- rendnek s általában az egész jogi oktatás ügyének az
1855. október 2-án kiadott pátensben foglalt, grófThun- Leo vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez fűződő,, az egész osztrák birodalomra s igy az akkor annak részét tevő Magyarországra is érvényes szabályozása úgyszólván teljesen szakit a felekezeti oktatással, a jogászképzést kizárólagos állami feladatnak nyilvánítja;
s a szakiskolák gyanánt szervezett jogakadémiákkal szemben, melyeken doctoratust tenni nem lehetett., a pesti egyetem kiemelkedő szerepét biztositja.
A Bach-rendszer bukása után a diadalmas nemzeti visszahatás e téren is az „in integrum restitutio" elvét érvényesíti. Az Országbírói Értekezlet a jogi oktatás- ügy egész területén eltörli az absolutizmus reformjait s visszaállítja az 1848. előtti állapotot. E szerint az ügyvédi vizsgára bocsátás előfeltétele már az elméleti jogtudományi vizsgálat, s nem a jogi doctoratus. E rendelkezés hatása alatt a megszűnt felekezeti jog- akadémiák nagy része ismét életre kél, legtöbbször néhány tanszékkel, de nem csekély számú hallgató- sággal, s az egyetem a jogászképezés terén vezető szerepre jutni egyelőre nem ké.pes.
Bár a kiegyezés után a modern állami berendez-
kedés folytán sok jogászra van szükség, az ügyvédi pálya az, amely — éppen a visszaállított szabad ügy- védség folytán — a túlproductiót leghamarabb észre veszi. Az ügyvédi kar anyagi és socialis érdekeinek biztosítására hozza meg a törvényhozás az 1874. évi XXXIV. tcz.-et, az ügyvédi rendtartási törvényt, a mely a három évi joggyakorlat rendszeresítése mellett a csupán egyetemeken letehető jogi doctoratust az ügyvédi minősítés föltételévé teszi. Egyidejűleg az
1874. kir. resolutio a jogakadémiák erős megrend- szabályozását eszközli, a rendes tanszékek számát nyolczra, a tanfolyamot négy évre emeli. A minősités jogának a jogakadémiáktól való részleges elvonása a joghallgató ifjúságot az egyetemre, természetesen a budapesti egyetemre tereli. E reform — lényegileg a Thun-rendszer restaurálása — valamint a kolozsvári egyetem fölállítása, amelynek néhány felekezeti, sőt állami jogakadémia is áldozatul esik, az állami minő- sités és az egyetemi rendszer erős előnyomulását jelenti az akadémiai oktatás és a felekezeti jog- akadémiák minősítési joga ellenében.
Ez a törvényhozási intézkedés mintegy bevezetője annak az actionak, melyet Trefort miniszter indit meg új egyetemek felállítása s egyben a jogakadémiák, különösen a felekezeti jogakadémiák megszüntetése érdekében. Trefort kísérlete, minthogy az ország nehéz pénzügyi helyzete miatt nem volt lehetséges új egye- temek fölállítása, kudarczot vallott.
A jogakadémiaellenes kormányzati politika hatása alatt természetesen a jogakadémiák csak tengődő létet folytatnak, a joghallgató ifjúság mindinkább a buda- pesti egyetemre tolul, mely hova-tovább a hallgatóság felét magához vonja. Midőn a 90-es években a buda-
7 3*
pesti egyetem jogi karán a hallgatóság számának rohamos szaporodása folytán a jogi szakoktatás mai rendszerének mizériái mind élénkebben kezdenek jelent- kezni. az ország közvéleménye hajlandó e tünetet az egyetemi rendszer számlájára irni s rokonszenvével a jogakadémiákhoz fordulni. Ez irányváltozást mutatja gróf Csáky vallás- és közoktatásügyi miniszter állás- foglalása, aki a gyökeres reformot az 1893. szak- tanácskozmány eredménye gyanánt az akadémiai rend- szer alapján tervezte. Az ő utasítására kidolgozott (Csorba Ferencz-féle) tervezetet, mely a jogakadémiai rendszer (s a felekezeti oktatás) győzelmét jelentette volna, Wiassics Gyula vallás- és közoktatásügyi mi- niszter is elfogadja; de törvényerőre nem emelheti részint a budapesti egyetem és ügyvédi kamara ellen- zése, részint a politikai helyzet nehézségei miatt.
Wiassics utóda, Berzeviczy Albert szintén az egységes államvizsgálat (s a jogakadémiai rendszer) hive volt, de terveinek megvalósulását hazánk politikai hely- zetének el borulása meggátolta. Gróf Apponyi Albert több új egyetem alapitását hirdeti a közeljövő köz- oktatásügyi politikájának feladata gyanánt, s egyben a felekezeti jogakadémiák államsegélyét is biztosítja.
De csak utódának, gróf Zichy Jánosnak sikerül az 1912 : XXXVI. tcz.-kel a debreczeni és pozsonyi egyetemek fölállítását törvénybe iktatni.
E törvény nyel, valamint az 1912: VII. (egyes igaz- ságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról) s 1913: LIII. tcz.-ekkel (az egységes birói és-ügyvédi vizsgáról), melyek a jogi doctoratust a birói minősítésnek is föltételévé teszik, a törvényhozás sanctionálja, hogy az egyetemi rendszer s az állami minősítés álláspont- jában áll s a fejlődést ez irányban óhajtja irányítani
Ez röviden a magyar jogi oktatásügy történetének, a fölmerült reformtörekvéseknek, külső története.
S ha e kereten belül a jogakadémiák és egyetemek tanulmányi rendjét, s jogi oktatásunk mai helyzetét vizsgálat tárgyává tesszük, a következők ötlenek szemünkbe.
Hazánkban 1848. előtt a ratio educationis kor- szakában iigy az egyetemen, mint az-akadémiákon, a kötött tanitási rendszer divott. A Ratio Educationis szerint az egyetem a népiskolából, a grammatikai iskolából, a főgimnáziumból és az akadémiából áll, s az egyetemben incorporált akadémiára ugyanazon tanulmányi és fegyelmi szabályok érvényesek, mint a vidéki királyi akadémiákra. (198. §.) Ugy az egye- temre, mint az akadémiákra egyformán kötelezőleg állapítja meg a szabályzat, a rendes jogi előadások tananyagát, órabeosztását, a használandó tankönyveket, valamint a rendes előadásoknak minden tanulóra köte- lező hallgatását (191 —192., 164. §§.), a leczkelátogatási kötelességet (164. §i), a kötelező vizsgálatokat és gyakorlatokat (170—171. §§).
A Ratio Educationis hatálya nem terjed ugyan ki a protestánsok intézeteire, melyek az 1796: XXVI.
tcz. folytán autonomiát élveznek, de a tanitás rendje, a kötelező leczkelátogatás, a vizsgálati kényszer tekin- tetében a protestánsok jogi iskoláiban is hasonló rend- szer érvényesül, mint a királyi" és a katholikus inté- zetekben.
A tanár a tanulónak nemcsak leczkelátogatását, de előmenetelét is ellenőrizni tartozott. Alapelv, hogy a jogász előadásra járni s tanulni tartozik. Az 1848.
XIX. tcz.-kel az egyetemre kimondott tanitási és tanulási szabadság elve. ezt a kötelezettséget nem érinti. S
ugyancsak a gróf Thun-féle reform sem változtat ez álla- poton. a jogtörténeti államvizsgának (Zwangsprüfung) meghonosítása mutatja, hogy e reform intentiója távol áll attól, hogy az egyetemi hallgatóságot a leczke- látogatási és tanulási kötelezettség és ennek ellen- ó'riztetése alól felszabadítsa.
Az alkotmányos aera visszaállítása utáni első évekre lehet tenni azt az időpontot, amikor a jog- hallgató ifjúság ellenőrzése tekintetében a jogászképzés terén irányváltozást konstatálhatunk. Egyrészt a köz- oktatásügyi kormány feltűnő nagy számban ad enge- dély t a jogi tanfolyamnak magánúton való elvégzésére, ami gyakorlatilag egyértelmű volt a tanfolyam hall- gatása nélkül való vizsgázással a jogakadémiákon (az 1870. deczember 23-iki miniszteri rendelet teljesen szabaddá teszi a - magántanulást, amennyiben arra ezentúl tanhatósági engedélyt sem kiván meg), más- felül pedig azon kor liberális felfogásának hatása alatt s a német egyetemi rendszernek a magyar viszonyokra nem illő utánzása gyanánt, divatba jön az egyetemi tanszabadságnak olyatén értelmezése, amely mellett az. egyetemi tanár lassanként nem tekinti többé fel- adata körébe tartozónak az ifjúság leczkelátogatásának ellenőrzését. Tény, hogy ez mind nehezebbé is válik, midőn a jogi doktorátus az ügyvédi vizsgára bocsátás föltétele lesz, s ennek folytán a joghallgató ifjúság túlnyomó része a budapesti egyetemre terelődik. (A kolozsvári egyetem alapításától mintegy másfél év- tizedig a hallgatóság létszáma tekintetében csak ten- gődő létet folytat.) A hallgatók száma aránytalanul megnő, a tanár mindnehezebben jut abba a helyzetbe, hogy hatékony ellenőrzést gyakoroljon. De egyrészt azon ellentét miatt, amely az egyetemek és a jogaka-
démiák között kifejlődik, másrészt mert mindinkább érezteti hatását ama kor liberalismusának a tanszabad- ságról alkotott ideolog felfogása, gyökeret ver az a meggyőződés a tanári karokban, hogy az egyetemi szabad oktatás kizárja a hallgatóság ellenőrzését;
viszont az ellenőrzésnek absolut hiánya a hallgatóság- ban szilárd meggyőződéssé érleli azt a hitet, hogy az egyetem jogi karán teljes a tanulási szabadság, mert nem kell járni előadásokra, s elég csupán a vizsgákra tanulni. Valóságos circulus vitiosus ez: a hallgatóság óriási száma folytán s befogadásukra elegendő helyi- ségek hiányában lehetetlenné válik az ellenőrzés, viszont az ellenőrzés úgyszólván teljes hiánya egyik főténye- zője a hallgatóság Budapestre való terelődésének.
El kell ismerni, hogy a budapesti egyetem tanári kara, ha a hallgatóknak az egyetemi évek alatti tényleges tanulását biztosítani nem is tudta, de a vizsgálatok meglehetős magas szinvonalának betar- tásával igyekezett a hallgatóságot minél behatóbb tanulásra kényszeríteni. De hogy ez a szigor a hall- gatóság óriási létszáma folytán gyakorlatilag hova vezetett, annak jellemzésére elég legyen Csorba Ferencz jogi reformtervezetének indokolására hivatkozni, ahol
ki van mutatva, hogy az 1898. tanév első felében, amidőn Budapesten 3206 joghallgató, s az ország többi 11 jogi iskolájában 1768 hallgató iratkozott be, a budapesti jog- és államtudományi karon minden 100 hallgatóra 3319 bukás esett, vagyis „az a tanuló, ki jogi pályája alatt csak háromszor bukott, az átlagon felüli jó tanuló volt." A budapesti egyetem ez által, a hall- gatóság zömére, vizsgaintézetté alakult át, amelyben a tanuló csak vizsgára tanul, a tanár reggeltől estig szigorlatoztak Az alapvizsga és szigorlati statisztika
11 3*
Adataiból megállapítható, hogy az 1890-es évek végén az állapotok a budapesti egyetemen úgyszólván teljesen tarthatatlan helyzetet teremtettek, s a hallgatói lét- szám további szaporodása mellett a gépezet fölmondta volna a szolgálatot. De csakhamar konstatálták, hogy Kolozsvárott a bukási százalék jóval kisebb, már csak azért is, mert minden szaknak csak egy tanszéke van, s egy tanárnak mindig könnyebb elkészülni egy tárgy- ból, mint Budapesten két-három tanárnak; rájöttek arra, hogy a szigorlati szabályzat megengedi a budapesti egyetemen végzett hallgatóknak is a Kolozsvárott való szigorlatozást: megindult tehát rendkivüli arányokban a szigorlatozok vándorlása Budapestről — Kolozsvárra.
S bár azután a kolozsvári egyetemen is hama- rosan felszökik a szigorlati bukások százalékszáma, úgy hogy pár év múlva a budapesti mértéket — a mely viszont a réginél jóval alábbszállott — körül- belül eléri, bekövetkezik s számos éven át tart az a különös helyzet, hogy Kolozsvárott félannyi hallgató- ságra jóval több szigorlat esik mint Budapesten. (Pl.
az 1908/09. évben a budapesti egyetem jogi karán 3726 joghallgatóra 2697 szigorlat esett, a kolozsvári egyetem jogi karán pedig 1562 joghallgatóra 3171 szigorlat.) Ami természetesen a kolozsvári egyetem jogi kárán is ugyanolyan tarthatatlan helyzetet teremtett.
Az egyetemi tanszabadság fogalmának a nem tanulás szabadságával való azonosítása s a két egyetem sajátos versenye a legkárosabban kihatott a jogaka- démiákra is. Lehetetlenné tette, hogy a hallgatóság ellenőrzése tekintetében a szabályzatban előirt köteles- ségüket teljesitsék. Amely jogakadémia nem alkudott meg e tekintetbe» a körülményekkel, hallgatóságát
mely reá nézve a legtöbbször a lét kérdése volt. nagy- részben elvesztette; amely pedig áttért az „egyetemi rendszerre", értve ez alatt a nem tanulási szabadság tűrését, annak hallgatósága aránytalanul felszökött. S tényleg a felekezeti jogakadémiák fenntartói egymás- után módositják szabályzataikat, elejtik a colloquiumi kényszert, megengedik, hogy a hallgatóság leozke- látogatása ne' ellenó'riztessék, hogy ezáltal legalább a papiroson maguknak hallgatóságot biztosítsanak.
Teljesen hasonlóan alakul a helyzet az állami, s az állam kezelése alá tartozó kir. kath. jogakadémiákon is.
Midó'n azután igy az összes jogakadémiák is meg- hajolnak a tények kérlelhetetlen logikája eló'tt, az egész vonalon diadalmaskodik jogi oktatásunk mai erkölcstelen rendszere. Kijegeczesedik a köztudatban az in absentia hallgató, a papirosjogász alakja. Befészkelődik az emberek köztudatába, hogy Magyarországon a jogi pályára lépő ifjúság eleget tesz kötelességének, ha a beiratkozás formaszerűségeit teljesiti, a tandijat lefizeti, s anélkül, hogy előadásokra valaha is járt volna, a nélkül, hogy tanárait valaha is látta volna, compen- diumok, esetleg a jogi vizsgálatokra előkészitő inté- zetek, u. n. sanatoriumok, azután egy kis szerencse segélyével átcsúszik a vizsgálatokon. Az egyetemi évek a hallgatóság óriási többségére nézve csak arra valók, hogy a joghallgató vagy ügyvédi irodában, vagy köz- hivatalokban alkalmazást nyerve várja be az egyetemi évek letelését, vagy odahaza a szülői házban a szóra- kozásoknak, a társadalmi életnek éljen, anélkül, hogy komoly munkát folytatna. így szokott el nálunk év- tizedek jogászévjáratának túlnyomó többsége egyetemi pályája alatt az állandó szellemi munkától, amire pedig a középiskolai fegyelemhez és ellenőrzéshez hozzáidomult
13 3*
ifjúságot nem lett volna nehéz megfelelő szigorral hozzá- szoktatni, és szokott el a munkának megbecsülésétől, ami pedig az egyéni és nemzeti létnek egyedüli biztos alapja.
Ez röviden igénytelen nézetünk szerint a magyar jogi oktatásügy állapota a két uj egyetem fölállítása
évében.
Ez a mai helyzetnek objectiv diagnosisa, mely egyúttal megmutatja a gyógyítás útját.
Feladatok. Felfogásunk szerint a gyökeres jogi reformnak két nagyfontosságú kérdés megoldását okvetlenül tartalmaznia kell:
1. meg kell szüntetnie a papirosjogászság erkölcs- telen intézményét, a leczkelátogatási és tanulási kötelezettség intézményes biztositásával, ami nézetünk szerint gyakorlatilag nem vihető keresztül másként, mint a hallgatóság arányos szétosztásával, illetőleg a budapesti egyetem hallgatóságának decentralizálásával,
2. liquidálniá kell a jogakadémiai kérdést.
Alábbi javaslataink ennélfogva mindenek előtt a joghallgatók decentralisálásának és a tanári audi- tóriumok csökkentésének, azután a leczkelátogatási és tanulási kötelezettség biztositásának s ezzel kapcsolatban a tanulmányi és vizsgarendnek kérdéseire, végül pedig a jogakadémiai kérdésre terjeszkednek ki.
II.
A Az uj egyetemek felállítása már magában véve decmü;raUS 'S szükségessé teszi, hogy hallgatósággal való ellátá-
satíojának sukról gondoskodni kell. Ha az állam az uj egyetemek szliksége. felállítását elhatározta és értük tetemes anyagi áldoza-
tokat hoz, nem lehetne belenyugodni abba, hogy falaik akár csak félig is üresen maradjanak.
De az uj egyetemek benépesítése nem csak anyagi
"szempontokból, hanem erkölcsiekből is kívánatos, mert a tanári karra, annak tanitási buzgalmára, igyekezetére, tudományos törekvéseire nézve nem közönyös, vájjon eszméit és tudományos meggyőződését üres padoknak adja-e élő, vagy sem !
Arra azonban, hogy az uj vidéki egyetemek pusztán benső, tudományos erejükkel oly vonzó erőt gyakoroljanak az egyetemi ifjúságra, hogy ez padjaikat megtöltse, számítani nern lehet. Ha az uj egyetemek összes tanszékei a legelső rangú erőkkel volnának is. betöltve, ha könyvtáraik, intézeteik, oly módon volnának is felszerelve és berendezve, hogy.
semmi kivánni valót nem hagynának fenn, még akkor is alig hisszük, hogy mindez a kiválóság és kitűnőség a mai kor és társadalom ifjúságára azokkal a vonzó erőkkel szenben, melyek őt Budapestre csábítják, megbirkózhatnék. Az egyetemen kivül levő kicsiny, de közvetlenül megszerezhető különféle előnyök és kelle- metességek lehetősége Budapesten még akkor is ide csábítaná a tanuló ifjúságot, . ha a vidéki egyetemek mindezeknek a magasabb rendű, de a közvetlen hasznosságot kereső tömeg által csak kevéssé méltányolt vonzó erőknek birtokában lennének.
Ha pedig egyrészt arra, hogy az egyetemi hallgatóság szétosztása a vidéki egyetemek morális vonzó ereje folytán következzék el, számítani nem lehet, azt, hogy a szétoszlást valamely immorális alapon nyugvó vonzó erő idézze elő, viszont megengedni nem szabad. Ily immorális alapon nyugvó vonzó erő volna, ha a vidéki egyetemek meg nem engedett eszközökkel, vizsgáztatási enyheséggel, a fegyelmi szabályok laza kezelésével s más mellék-előnyök biztositásával igye-
15 3*
kezeiének a hallgatóságot oda csábítgatni. Viszont azonban éppen a megfelelő számú hallgatóságnak biztosításával az ily meg nem engedett vonzó erőknek kifejlődését, ha arra a tendenczia meg volna, a leg- jobban lehet megakadályozni.
Ily körülmények között nézetünk szerint mellőz- hetetlen, hogy az egyetemi hallgatóság, különösen pedig a jogász ifjúság decentralisátióját bizonyos mester- séges nyomással érjük el.
E mesterséges nyomásul részünkről legczél- szerübbnek a budapesti egyetemen való korlátlan beiratkozási lehetőség bizonyos megszorítását véljük, vagyis lényegileg a numerus clausus egy nemének a behozatalát.
Numerus Mielőtt a numerus clausus gyakorlati keresztül- vitelének módozatait előadnék, mindenekelőtt az ellene felhozható és igen gyakran felhozott elvi ellenvetésekkel kell foglalkoznunk.
Az elvi ellenvetéseknek a legfőbbike a tan- szabadság. A tanszabadság elvével jövünk összeütkö- zésbe, így szól az ellenvetés, ha nem engedjük meg, hogy mindenki arra az egyetemre iratkozhassék be, a melyre akar; hogy mindenki azon az egyetemen végezhesse tanulmányait, amelyet erre a czélra legmeg- felelőbbnek vél. A magyar egyetemről szóló 1848: XIX.
tcz. 2. §-a is kimondja az oktatás és tanulás szabad- ságának azt az elvét, hogy a tanuló arra nézve, mely tant és melyik tanártól kívánja hallgatni, szabad választást tehessen.
A tanszabadság elvének mi is odaadó hivei vagyunk. Azonban figyelembe kell venni, hogy a mai tényleges viszonyok olyanok, amelyek mellett az
• 1848. évi törvények betű szerinti alkalmazásához való
ragaszkodás egy jelentőségű a lényegnek az alakiság számára való feláldozásával.
Az 1848. évi törvény ugyanis a jog- és állam- tudományi kar tanulmányai tekintetében azon az alapon állt, hogy az egyetemeken nemcsak a tan és a tanár megválasztása szabad, hanem kinek-kinek az is szabad tetszésétől függ, vájjon egyetemre menjen-e tanulni, vagy nem, mert a jog- és államtudományoknak egyetemi végzése gyakorlati életpályáknak előfeltétele akkor nem volt. Azóta azonban törvényhozásunk erről az alapról régen letért és a jog- és államtudo- mányi tanfolyam bevégzése meg a doktori fok el- nyerése, ami csak egyetemen érhető el, az egyetemek látogatását igen nagy mértékben keresett életpályák előfeltételévé és igy az egyetemek felkeresését kény- telenséggé tette. Ily körülmények között fennhágyni a lehetőségét annak, hogy a budapesti egyetemre oly nagy sokaság tóduljon, amely mellett egyenesenvki van zárva, hogy a jogászifijúságnak ama gyakorlati pályákra készülő nagy zöme megnyerje azt az oktatást, amelyet jelzett törvényeink megszabnak, annyit jelent, mint ujabbi törvényhozásunk szándékainak a meghiúsí- tása ahhoz az elvhez való formai ragaszkodással, melyet régebbi törvényünk egészen más viszonyok 'között decretált.
Az egyetemre menetel szabadságának idejében minden egyesre meg volt a fontossága annak, hogy a tant és a tanárt szabadon választhassa. Az egyetemi tanulás jelenlegi kénytelenségének idejében e tanbeli és tanári szabad választásnak fontossága megszűnt és mindazokra nézve, a kik az általuk választott gyakor- lati pálya szempontjából kénytelenek a főiskolai jogi tanulmányokat elvégezni és az egyetemi fokot meg-
17 3*
szerezni, az vált sokkal fontossabbá, hogy a főiskolai oktatásban egyáltalában részesüljenek és az egyetemi fokozatot s ezzel a törvényileg megszabott képesitést megszerezhessék. Tényleg látjuk is, és ez általánosan tudott és elismert dolog, hogy a főiskolai tanulmányokra szorulók nagy zöme nem bizonyos tannak megismerése, vagy bizonyos tanárnak hallgatása végett tódul a budapesti egyetemre, hanem azért, mert ¡a törvényileg előirt képesítés gépies megszerzésének lehetősége mellett a budapesti tartózkodás a legkülönbözőbb szempontok- ból kívánatos neki. Hogy az az elenyészően csekély contingens, amelyet magasabb szempontok vezetnek a budapesti egyetemre, ezután is oda juthasson, azt a numerus claususnak általunk javasolt alábbi módozata szerint szintén lehet biztosítani, és ha ez megtörténik, akkor a mai korlátlan beiratkozási szabadság helyett, mely az egyetem feladatainak teljesítését szinte egészen illusoriussá teszi, meg fog valósulni a tanulási fegyelem és kényszer azokra nézve, akiknél a tanválasztási szabad- ság úgyis csak mellékes és csak arra jó, hogy vissza- éljenek vele;*mig azokra nézve, akik a tanszabadság- nak értéket is tulajdonítva helyesen tudnak élni vele, akik önként is tanulni akarnak, fenn. fog maradni a tan és a tanár választásának a szabadsága.
A numerus claususnak, vagyis helyesebben a , beiratkozási, sőt még inkább beiktatási korlátozásnak gyakorlati keresztülvitele u. i. nézetünk szerint a következő volna: Mindenekelőtt a Budapesten és Budapest környékén lakóknak — nevezzük őket a rövidség kedvéért budapestieknek — föltétlenül biz- tosítani kellene, hogy a budapesti egyetemre joghall- gatóknak beiktatkozhassanak. Az ezen körleten kiviil lakók beiktatását — nevezzük őket röviden idegenek-
nek — maximális mennyiségig szintén meg kellene engedni, amely maximális mennyiség a budapestiek meg- határozott százalékának felelne meg. Budapest környékéül ki volna jelölhető pl. Pest-Pilis-Solt-Kiskunvármegye egész területe, Fehérvármegye és Székesfehérvár városa, Esztergom- és Nógrádvármegyék. A beiktatott joghallgató további folytatólagos beiratkozása korlát-
nak nem volna kitéve. Emellett a korlátozás mellett a beiktatás technikája olykép volna keresztülvihető, hogy a beiratkozási határidő első napján csak buda- pestiek volnának beiktathatok. Minden következő napon azután annyi idegent lehetne beiktatni, amennyi az előző napon beiktatott budapestiek meghatározott százalékának megfelel. Az utolsó napon pedig már csak idegent lehetne beiktatni a meghatározott arány- ban. Emellett is még természetesen fenmaradna indokolt esetekben a póthatáridőkben megengedett kivételes beiktatás lehetősége.
Annak a százalék szerint meghatározandó mennyi- ségnek kiszámitásánál, amelynek magasságáig idegenek _ Budapesten beiktathatok volnának, különféleképen lehet eljárni. Magyarország közállapotairól szóló évi
kormányjelentésekben foglalt kimutatások szerint azok- nak száma, akik gimnáziumokból és reáliskolákból a jogra mentek, 1902/3—1911/12. terjedő tiz évi átlagban
1015. Ez a szám adja tehát azoknak a mennyiségét, akiket évenként mint joghallgatókat első izben beik- tattak. Az összes joghallgatóság első félévi átlagszáma ebben az időszakban 6690 volt, a mely összegből a két egyetemre, valamint a pozsonyi és debreczeni jogakadémiára esik 5510, a többi jogakadémiára 1180, vagyis az előbbi szám 17-63°/0-a. Ha tehát az 1015 első izben beiktatott közül ennek X7"63°/0-át vagyis
19 2*
178-at levonunk, marad a négy egyetemre 837 első izben beiktatandó. Ha abból indulunk ki, hogy a jog- hallgatóság a négy egyetem között úgy oszoljék meg, hogy Budapestre z/5, a másik három egyetemre összesen
3/5 rész jusson, akkor a fent jelzett 837 első izben be- iktatott joghallgatóból jutna Budapestre 334. Ha ebből Budapesten és Budapest környékén lakóknak azt az arányt vesszük, amelyben a jelzett környéken lévő gimnáziumokban és iskolákban járó tanulók az összes magyarországi gimnáziumokba és reáliskolákba járók számához állanak, ami 1911/12-ben 25°/0 volt, akkor az 1015 első izben beiktatott közül 253 budapesti és akkor még 81 idegen, vagyis a budapestieknek 32°/0-a volna a budapesti egyetemen beiktatható, hogy a 334 számban kiszámított kontingens beteljék.
Az az adat azonban, hogy egy évben csak 1015 első izben beiktatott joghallgató lett volna, nem lát- szik helyesnek, mert 6690 lévén a jelzett időszakban az összes joghallgatók száma, kétségtelen, hogy több első izben beiktatott volt. Ha ezek számául az összes joghallgatók 1/a részét vesszük azon az alapon, hogy az első évesek száma körülbelül az összes jogászok '/3-a, akkor az első izben beiktatottak száma 2230 volt.
A fefit jelzett számitások után azonban igy is ugyan- azt az eredményt kapjuk, mert csak az absolut számok változnak, de arányaik nem. Ebben az esetben ugyanis a 2230 közül levonva 17'63°/0-°t) a négy egyetemre 1837 első izben beiktatott tanulót kell számitani.
Ebből a 2/5 rész kulcs mellett a budapesti egyetemre 834 beiktatandó jutna. A budapestieket az egész ország- beliek 25°/0nak számítva, a 834-ból 557 lesz budapesti és marad hely idegen számára 277 vagyis 32°/0-a a budapestieknek
Természetesen magasabb százalékszám jön ki az idegenek számára, ha a joghallgatóságnak a budapesti és vidéki egyetemek közötti megoszlási kulcsául nem a 2/5-öt, hanem pl. a 3/7-et vagy 3/6-ot számítjuk. Ez utóbbi esetben a Budapesten beiktatható idegenek a budapestieknek 65-07°/0-át tennék.
A jelenlegi viszonyoknak talán leginkább meg- felelne, ha a 3/5-ös és a 3/G-0S megosztási kulcs között közepes megoszlást tartva szem előtt, 50°/0-ban állapít- tatnék meg a Budapesten beiktatható, idegeneknek a budapestiekhez való aránya.
Látni való ezekbó'l, hogy a numerus clausus aján- lott- módja mellett azoknak a mindenesetre kis számú idegeneknek, akik magasabb szempontból akarnak a budapesti egyetemre beiratkozni, elég nagy keretekben meg volna adva a módja, hogy oda be is jussanak. Csak azon kellene igyekezniök, hogy a beiratási határidő első napjain kérjék beiktatásukat. De még akkor is, ha egyik-másik vidéki joghallgatónak idejekorán nem sikerülne a budapesti egyetemre beiktatkozni, ha csak- ugyan meghatározott tanár hallgatásának vágya kel- tette volna fel benne a Budapestre törekvést, nincs komoly akadálya, hogy a Budapesten való beiktatást másik félévben ismételten megkísérelje, mert nem lévén az egyetemi collegiumok meghatározott időhöz és sor- rendhez kötve, a különbeni tanulmányok folytatását az," hogy valaki valamely tanárt nem épen egy meg- határozott félévben hallgatott, meg nem akaszthatja.
A numerus claususnak javasolt módozata mellett a Budapesten beiratkozó jogászok az összes egyetemi joghallgatóságnak körülbelül 45°/0-át tennék. A többi három egyetemen a numerus clausust a fent megjelölt módozatok mellett és számitások alapján oly képen
21 3*
kellene alkalmazni, hogy egy-egy vidéki egyetemre az egyetemekre beiratkozó joghallgatóságnak 18—20%-a juthasson.
Tandíj- A hallgatóságnak Budapestről való elterelése
61116 lés
Budapesten. javaslatba hozatott a budapesti tandijaknak a felemelése is. Meg vagyunk győződve, hogy ha ez az intézkedés megvalósittatik, az a budapesti egyetem tandijjövedelmét tetemesen szaporítani fogja, de a jelzett czél szempontjából teljesen hatástalanul fog
maradni, mert köztudomású dolog, hogy a vizsgadijak- nak emelése az ifjiiságnak jogi pályára való tódulását nem igen akadályozta meg s igy a tandijemelés — mely enormis végre még sem lehet — más nagyobb előnyökkel szemben a Budapestre tódulást sem fogja megakadályozni. Hisz annak a szegényebb rétegnek, melynél a tandijnak némi emelése hatással lehetne, egyrésze úgyis tandíjmentes, a többi pedig az emelést
• v agy inkább elviseli, mert mint budapestinek esetleg a Debreczenbe vagy Kolozsvárra menetel még többe kerülne, vagy pedig nem érzi meg, vagy nem veszi fel vagy végül máskép rekompenzálja.
A budapesti egyetemen tehát a joghallgatók tandijának emelését abból a czélból, hogy vele a jog- hallgatóság eltereltessék, részünkről nem tartjuk czélra vezetőnek, de másrészt oly odiózus dolognak is látszik, mely lényegileg és alapjában a tanszabadság elvével sokkal inkább ellenkezik, mint az általunk egyedül ezélravezetőnek tartott numerus elausus fent javasolt módozata, mert a részleges tandijemelés meg- engedi ugyan formailag a budapesti és vidéki egye- temek között való szabad választást, de lényegileg az illető anyagi helyzetétől teszi függővé, tehát a való- ságban igen is korlátozza a szabad választást.
III.
A numerus claususnak általunk javasolt be- Audito-. • , riumok hozatala esetén azonban még mindig íennmaíadna e8-dkkenté. bizonyos mértékig a budapesti egyetem túlzsúfoltsága, sének másrészt a vidéki egyetemeken is oly zsúfoltságot szuksé£e- idézne elő, amely mellett nézetünk szerint fegyelem-
tartás és eredményes oktatás olyképen, hogy abban ne csak egy töredék, hanem a jogászság zöme is részesüljön, még mindig alig volna megvalósitható. Az 1902/3—1911/12-ig terjedő tiz év átlaga szerint ugyanis az egyetemen valamint a debreczeni és po- zsonyi jogakadémiákon tanuló jogászok száma az első félévben 5511, a második félévbén valamivel kevesebb.
Ha a numerus clausus oly módozatok mellett állapit- tatik meg, hogy ez a szám a budapesti és vidéki egyetemek között a 2/5 és 3/5 arány szerint oszoljék meg, akkor a budapestire körülbelül 2200, egy-egy vidéki egyetemre 1100 hallgató jut; hogyha a meg- oszlás 3/6 —3/o arányban történnék, a budapestire 2750, egy-egy vidékire pedig 915 hallgató jutna. Feltéve, hogy Budapesten minden tanszékre két parallel tanszék szerveztetik és ezek között a hallgatóság egyenlően oszlik meg, ha az elsőévesek arányát az összes jogászok 33%-ban, a másodévesekét 25°/0-ban, a felső- évesekét pedig 21—21%-ban számitjuk, jutna egy-egy tanárra a fentjelzett első esetben, vagyis 2/5-Ös kulcs mellett mindegyik egyetemre 365 elsőéves, 275 másod- éves és 230 — 230 felsőéves; a 3/6-os kulcs mellett Budapesten 457 első-, 344 másod- és 287—287 felső- éves, vidéki egyetemen pedig 305 első-, 228 másod-,
196—196 felsőéves.
23
E számoknak bármelyike oly nagy, mely sem paedagógiai, sem egészségügyi okokból meg nem engedhető egy-egy tanár oly hallgatósága számára, melynek a tanár előadását nemcsak ¿figyelemmel kell hallgatnia, hanem jegyezgetnie, tanulnia és e czélból ellenőriztetnie kell. A középiskolák egy-egy osztálya számára paedagógiai és egészségügyi okokból a maxi- mális szám 60-ban van megállapítva. Vájjon mely paedagógiai és egészségi okok azok, melyek az egyetemi tanár auditóriumának felszökkenését a középiskolai 60 főről egyszerre 600 főre is megengedik? Azt hisszük, ilyenek nincsenek, mert azt az álláspontot, hogy a papiroson kimutatott 600 a valóságban talán csak 60, vagy legjobb esetben 120, tovább fentartani nem szabad; hisz épen ezen egyenesen szégyenletes állapotok megszüntetése a czélunk. Ha pedig komolyan akarjuk venni azt a törekvést, hogy az egyetemi joghallgatók ne csak beiratkozzanak, hanem járjanak is az elő- adásokra és ott tanuljanak, akkor egy-egy auditórium számára még a 150 fő is túlsóknak látszik és maximálisan legfeljebb a középiskolák számára megállapított szám- nak a kétszerese, azaz 120 volna megállapítható.
Ha tehát további uj egyetemek vagy legalább is teljes egyetemi jogú jog- és államtudományi fakultások nem állittatnak fel, akkor máskép kell gondoskodni a hallgatók még további eloszlásáról és az egyes auditóriu- mok csökkentéséről. Ennek legczélravezetőbb módja volna annak a biztosítása, hogy ugyanazon egy tárgyból több kinevezett rendes és rendkívüli tanár.tartson elő- adásokat, vagyis hogy a kinevezett tanárok azon tárgyakon kivül, melyekből kötelesek előadásokat tartani, még más tárgyakból is feljogosittasanak elő- adások tartására.
Tudvalévő, hogy az imént javasolt rendszer nem Jogosított
volna valami aj. Általánosan dívik a német egyeteme- e'oadiíso,c' ken, hol egy-egy tanár 2—3 tárgyból tart félévenként"
előadást, de divott ez a budapesti egyetemen is a régibb időben, amikor alig volt tanár, aki ama- tanszakon kivül, amelynek ellátására ki volt nevezve, még egy vagy két másik tárgy előadására ne lett volna jogo- sítva és aki ezt á jogosítványt igénybe ne vette volna, (így p. o. az 1881/82. tanév első felében a special- collegiumoktól eltekintve tartottak két-két főcol- legiumot: Wenzel magyarmagánjogból és jogtörténetből, Kautz pénzügytanból és magyar közjogból, Kerkapoly politikából és nemzetgazdaságtanból, Lechner magyar közjogból és közigazgatási jogból, Apáthy anyagi és alaki váltójogból és — külön főcollegiumban — keres- kedelmi jogból, Schnierer büntetőjogból és jogbölcsé- szetből, Herczegh polgári törvénykezési rendtartásból és magyar magánjogból, Sághy ausztriai általános magánjogból és egyházjogból, Szilágyi politikából és büntetőjogból, Plósz magyar törvénykezési jogból és váltójogból. Csak egy főcollegiumot tartottak: Kőnek, Cberny, Hoffmann, Hajnik, Pulszky). Megfelelő esz- közzel csak ezt az előadási rendszert kellene vissza- állítani és a hallgatóságnak kisebb auditóriumokba való csoportosítása mindjárt el volna érve.
Az auditóriumok megoszlásán kivül azonban más előnye is volna ennek a régen divott és sok jó követ- kezménnyel járt szokásnak. Előnyös volna a tanárok szempontjából is, mert elősegítené, hogy a tanárok munkálkodása ne kizárólag egy tárgykörre szorítkozzék.
A tudományok mai specializálódási irányzata mellett ugyan szinte ki van zárva annak .lehetősége, hogy egy-egy tanár valamely tudománykörnek minden ágában
25 3*
egyformán otthonos lehessen, de még a mai tudomány fejlődési fok mellett is lehetséges, hogy egy ember legalább két, egymáshoz közel álló kapcsolatos ágát művelje a jog- és államtudományoknak és ez nemcsak lehetséges; de kívánatos is. Mert egyrészt megmenti az illetőt a túlságos egyoldalúságtól és mindenesetre nagyobb látókört biztosit neki, másrészt pedig a tanárnak lehetővé teszi, hogy előadása tárgyait időn- kint változtathassa, uj thémák és problémák mogoldá- sára serkentse és megakadályozza azt, hogy előadásai mintegy gépiessé váljanak, ami alig kerülhető ki, ha valakinek folyton ugyanazt kell évenkint ismételgetnie.
Arra számitani, hogy előadásaikkal esetleg a magántanárok idézzék elő a hallgatóság szétoszlását, nem lehet, de nem is volna helyes. A magántanárok feladata és működési köre más. Kendes egyetemi viszo- nyok között a magántanárok többé-kevésbbé fiatalabb kezdők, a kiknek a magántanárság gyakorlati elő- iskolája a későbbi valóságos tanárságnak és ennélfogva specialcollegium tartásával igen alkalmasan egészítik ki a kinevezett tanárok működését, de arra még nem tekinthetők teljesen alkalmasaknak, hogy főcollegiumok tartásával azt a működési kört töltsék be, melyre a kinevezett tanárok valók. Nem rendes egyetemi viszo- nyok között, milyenek — sajnos — nálunk vannak s amilyenek mellett igen sok arra való magántanárnak nem jut egyetemi kathedra, persze akadhatnak oly magántanárok is, akiknél teljes biztositékot találunk, hogy valamely tanszakot fó'collegium tartásával meg- felelően ellássanak, de az ily magántanároknak egye- temi kathedrát kellene juttatni és nem volna szabad eltűrni, hogy ezek az erők csak mellékes-kisegitőkképen érvényesüljenek. A mi egyetemi viszonyaink, ahol az
arra alkalmas magántanároknak nem jut egyetemi kathedra, egészségtelenek, de egészségtelen viszonyokra nem szabad reformot épiteni.
A budapesti egyetem jogi karának tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy magántanári főcollegiumok- kal nem is lehet a joghallgatóságnak kisebb auditó- riumokba való szétoszlását kielégítően elérni. Ott nem egy, éppen nem kezdő számba menő magántanár tart parallel főcollegiumokat anélkül, hogy a kinevezett tanárok hallgatóságának tömegét csökkentené. A magán- tanári előadásokkal tehát csak akkor lehetne csökken- jem a kinevezett tanárok hallgatóságát, ha a kinevezett
tanárokhoz való beiratkozás számbeli maximum meg- állapításával korlátoltatnék. De vájjon ez nem volna-e be nem vallott numerus clausus és pedig olyan, mely nemcsak az 1848: XIX. tcz. fent idézett rendelkezésével merőben ellenkeznék, hanem amely még az általunk fent vázolt egyetemi beiktatási kénytelenség mellett is indokolatlan volna, mert hiszen az egyetemen be- iktatott hallgatóság megfejelő kisebb auditóriumokba való szétoszlását az általunk javasolt módon minden kényszer nélkül és a tanárválasztási szabadság teljes megóvása mellett el lehet érni és e mellett, a mint erre majd rátérünk, az államnak külön anyagi meg- terheltetésébe sem kerül.
Azt, hogy mi legyen az az eszköz, amely az Előadások
általunk javasolt és ugy a hallgatóság eloszlása, mint d,-Í<lzása' a tanári előadások szempontjából helyes s egyszer
már gyakorlatban volt rendszert újra életre keltse, megmutatja á tapasztalat. A jogosított előadásokért járó külön ellenérték megszüntetése megszüntette ezeket a jogosított előadásokat és mig p. o. az 1895/6. tanév 2. felében azon öt régebbi tanár közül, aki még ily
27 3*
jogosultsággal birt, csak egy tartott a köteles tárgya mellett még egy jogosított tárgyból is főkollégiumot, addig p. o. az 1904/5. tanév 2. felében már egy sem tartott; az 1890 óta kinevezett ujabb tanárok pedig már nem is szereztek ily külön előadási jogosultságot, hacsak azon az alapon nem, hogy előbb, vagy máshol jelenlegi köteles tárgyukon kivül más tárgyat is elő- adtak, de ebbeli jogosítványukat főkollégium tartásával soha igénybe ném vették. Ebből következik, hogy ha az ily jogosult előadásokat ismét életre akarjuk kelteni, ismét be kell hozni az értük járó ellenértéket. Mikor azonban ezt javasoljuk, korántsem gondolunk a leczke- pénz-rendszernek régi alakjában való visszaállítására.
Ez a rendszer rossz volt régi alakjában és rossz abban a maradványában, amely a magántanári tandijak képében még mai nap is fenáll. Rossz volt, mert ama rendszer által a tanárnak adott' anyagi jutalmazás nem a tanár által teljesített munka nagyságától és belső értékétől függött, hanem azoktól a gyakran nagyon is nem tudományos körülményektől, amelyek néha egy-egy tanárnak igen nagy hallgatóságot biz- tosítottak anélkül, hogy előadásának belső értéke ezt indokolta volna, másiknak pedig, ki tudomány tekin- tetében többet és különbet nyújtott, hallgatóságát a minimumra redukálták. A kisebb szigor és enyhébb fegyelemtartás; a könnyű colloquálás lehetősége; egyéb kisebb előnyök megszerzésére való kilátás; a hallgató- ság körében elterjedt hagyományszerű szokás; üzleti vállalatok részéről kiadott ú. n. tájékoztatók irányzatos suggerálása stb. stb. mind oly körülmények, melyek az érettségnek túlnyomó részben legalacsonyabb fokán álló oly ifjúságnál, mely az egyetemet nem tudomány- szomjból kérési fel, hanem amely az egyetemre kény-
telenségből iratkozik be s azután erényt csinál abból, hogy az egyetemet lehetó'leg kerülve mennél kevesebb tanulással vizsgáit lerakja, idézték és idézik elő a
tandijjövedelemnek igazságtalanul aránytalan meg- oszlását. Ily körülmények között absurdumokra kellett vezetnie a régi leczkepénz rendszernek, amint ab- surdumokra vezet ma is a magántanároknál.
Részünkről ennélfogva ngy véljük, hogy a jogo- sitott előadásokért járó ellenértéket nem a régi rend- szer képében kell megadni, hanem más alakban, és
pedig a beiratkozott hallgatóság számától függetlenül"
egyedül a megtartott előadások mennyiségének az alapján olyképen, hogy minden egyes tanár által bizonyos maximumon belül hirdetett és tartott elő- adási óra után előre meghatározott állandó dij adatnék.
Nézetünk szerint ezzel a megoldási módozattal az elő- adói dijakban álló javadalmazás nem kiszámíthatatlan és véletlen esélyektől, hanem a tanár által teljesített munkamennyiségtől függne s nem állanának elő azok a visszásságok, melyek a félévenként mindig változó tandijösszegeknek szintén folytonosan változó arány szerint való felosztása mellett elkerülhetetlenek.
Díjazásban csak annyi órának kellene részesülnie, amennyi az előre megállapított maximumot meg nem haladná s a dijazás alapjául a maximumon belül maradó összes előadási órák szolgálnának.
A díjazásban részesülő maximalis óraszámul 9 órát javaslunk hetenként és félévenként, vagyis a kötelező óraszámon felül még 50°/0 óratöbbletet.
Az egy-egy óra után járó dijazás rendes tanárnál 200 K-t tenne.
Javaslatunk alapján a 9 órai maximumot tartó tanárnál az előadói dij egy évben 3600 K-t tenne, ami
29 3*
valamivel magasabb, mint az a tandijjutalék, amelyet a tandijaknak 1899. évben állami bevétellé történt nyilvánítása alkalmával akkor még az egyetemi rendes tanároknak megadtak (t. i. 3200 K évenként), de a melyet azóta tőlük megvontak.
Az itt általunk javasolt dijazás fedezetéül a jelenlegi tandijak felemeléséből származó jövedelmet kellene kijelölni.
A tandijak felemelése — és pedig kivétel nélkül mindegyik egyetemen s nemcsak a budapestin — kétségtelenül indokolt, mert e tan dijak emelése csak arányban állana azokkal az áremelkedésekkel, melyek azóta, mióta a mai tandijak megállapitattak, minden téren beállottak. A pénzérték csökkenésének és az ebből folyó általános áremelkedésnek volt következménye az állami tisztviselői illetményeknek és ezek között a tanári illetményeknek is a javitása, valamint a vizsga- dijaknak emelése. A pénzérték jelzett csökkenésével és az ebből folyó általános ár és illetmény emelkedésekkel szemben a régi szinvonalon maradó egyetemi tandijak tekintetében a régi viszonylatokhoz képest eltolódás állott be, amely eltolódás a tandijak megfelelő emel- kedésével ismét kiegyenlitődnék. •
De másrészt indokolt az általános tandijemelés azért is, mert az egyetemek részéről nyújtott mai ellenszolgáltatás, és pedig a jog- és államtudományi karok részéről nyújtott is, semináriumok, gyakorlatok, intézetek stb. által ma mégis nagyobb, mint volt régebben. Fenti javaslatunkhoz képest épen a jogi oktatás intenzivebbé, tehát sikeresebbé tételére szol- gálna az általunk ajánlatba hozott intézkedés is.
S végül legyen szabad rámutatnunk itt arra, hogy az egyetemi tandijnak felemelését és ebből a tanári
előadások megfelelő dijazását javasolta Ausztriában is az a bizottság, amely a közigazgatási reform előmozdítása végett ott ki volt küldve (Kommission zur Förderung der Verwaltungsreform) s amely a jog- és államtudo- mányok reformjára is beható javaslatokat tett.
A most emiitett bizottság az osztrák egyetemek jogi karain a tandijaknak óránkénti 2 K 10 f-ről az előadásoknál 6 K-ra, a gyakorlatoknál 12 K-ra, tehát majdnem háromszoros, illetve hatszoros emelését java- solta (1. idevonatkozólag Antrage der Kommission zur Förderung der Verwaltungsreform betreffend die Reform der rechts- und staatswiss.enschaftlichen Studien;
Wien 1913, k. k. Hof- und Staatsdruckerei, 29. 1.).
Hogy mennyi legyen nálunk az emelés, arra nézve a következő számitás szolgálhat alapul:
Mint fentebb megjegyezni szerencsénk volt, a 9 óra maximumot tartó tanárnál az előadói dij egy évben 3600 K-t tenne. Ez, a négy egyetemen 80 jog- és államtudománykarj tanárt feltételezve s maximális 9 órát számitva, egy félévben 144.000 K szükséglet volna. Ha ezt az összeget kerek számra: 150.000 K-ra felemeljük és az elmúlt 10 év atlagán valamivel alul maradva félévenként 5000 egyetemi joghallgatót szá- mítunk, a tandíjmentességet pedig egyelőre figyelmen kívül hagyjuk, a négy egyetemre a Budapesten jelen- leg fennálló tandijátalányrendszer mellett félévenkénti 30 K tandijfelemelés válnék szükségessé. Számításba véve azonban a jogászság számának esetleges csökke- nését és a tanárok számának esetleges szaporítását, valamint a tandijakból a magántanárokra számítandó hányadot, a rendes joghallgatók tandijának 40 K-val, vagyis- 60 K-ról 100 K-ra való emelése mutatkoznék szükségesnek, amely emelés még mindig alatta maradna
31 3*
A
annak a kétszeresre való emelésnek, amelyet Ausztriá- ban a fentiek szerint javasoltak, de alatta maradna annak a magasságnak is, amelyben a tandíj jelenleg Németországban meg van állapítva, ahol is az órán- ként 5 márka, vagyis 6 K, holott nálunk 100 K-s tandíj mellett 20 minimum órát számítva, a tandij óránkint még mindig csak 5 K volna.
Az általunk javasolt eló'adói dijakat olykép kellene törvényileg és kinevezésileg a tanároknak biztosítani, hogy az a fedezetül szolgáló tandijaktól teljesen független legyen, tehát akkor is teljes összeg- ben járjon, ha a tandijakból befolyó jövedelem esetleg a fent jelzett összegnél kevesebb volna.
E helyütt egyúttal van szerencsénk Nagyméltó- ságod nagybecsű figyelmét arra a kérdésre is felhívni, nem volna-e indokolt a tandijelengedések helyébe a tandij elhalasztásának. elvét behozni, amely esetben az állam a tandijat akkor követeli a tanulótól, mikor ez az állam által szerzett képkettség alapján oly sorsba jut, hogy a tandijat megbírja fizetni.
Magán- Végül még van szerencsénk megjegyezni, hogy a díjazása, kinevezett tanárok díjazásának itt kifejtett szabályai szerint kellene — a mai rendszer helyett — a magán- tanárokat is díjazni, amely díjazás magasságának ki- számitásánál alapul a mai tandijaknak s természetesen a felemelt tandijaknak is megfelelő' hányada szolgálna.
Megjegyezzük azonban, hogy miután fent kifejtett nézetünk szerint a magántanárok hivatása főkép a specialcollegiumok tartása, a magántanárok előadási dijait olykép kellene megállapítani, hogy inkább specialcollegiumok tartására birassanak rá, ami el- érhető volna azáltal, hogy a specialcollegium díja- zásának kulcsa másfélszeresére volna tehető annak,
mint ami a főcollegiumért jár. E mellett a magántanárok dijazott előadási óráinak a maximumát is meg kellene határozni s ez a kinevezett tanárok többlet óráinak kétszeresével lehetne egyenlő, tehát hetenként hat óra, de olykép, hogy ezen belül minden specialcollegiumi óra D/2 főcollegiuminak feleljen meg. Tehát ha a magántanár 4 óra specialcollegiumot tartana, ezáltal dijazott óra-maximuma már ki volna merítve s ezen felül tartott órái ellenértékben már nem részesülnének.
Az általunk javasolt 100 K-s tandij mellett 5000 jogászt számitva a jog- és államtudományi karok tandijának. 10°/0-a mely a jog- és államtudományi karok magántanárai számára volna kihasítandó, 50.000 K-t tesz ki. Annyi magántanárt számitva, mint ahány ki- nevezett tanár van, vagyis kerekszámmal 80-at és a maximális 6 órát véve fel, egy magántanári óra díja- zásául 1Ö4 K jön ki, vagyis fix összegben és kerek számban 100 K, ami 6 óra után 600 K, vagyis oly összeg, mely a jog- és államtudományi karok magán- tanárait tekintve a mai viszonyokhoz képest sem túl sok, sem túl kevés, hanem épen megfelelő. A magán- tanárok között azonban az előadások díjazása tekinteté- ben a fiatalabbak és idősebbek között, továbbá a rk.
tanári czimmel ellátottak között fokozatokat is lehetne felállítani, amely esetben a rk. tanári czimmel és jelleggel
felruházottak a kinevezett ny. rk, tanárokkal volnának egy sorba helyezhetők.
Az előadottakban a tandíjnak átalányban való megállapítását javasoltuk. E mellett a rendszer mellett egyes különleges órákért," specialcollegiumért, gyakor- latokért, seminariumokért külön dijak szedésének helye nincs. De a mi viszonyaink közt különben sem volna czélszerű ezekért az órákért külön dijakat szedni, mert
33 3*
arra vezetne, hogy a hallgatóság ezeket az órákat kor- látoltan hallgassa, pedig eltekintve a seminariumoktól, melyekben a részvételt csak a vezető' tanár által meg- határozott korlátok között lehet megengedni, az a kivánatos, hogy ezeket a külön órákat mennél többen hallgassák és látogassák.
IV.
Leezke- Az eddigiekben javasolt módozatokkal, azt hisz-
Iátogatási szmíj je ]ehet csökkenteni az egyes auditóriumok
és tanulási .
kötelezett- számát oly mennyiségre, amely mellett keresztülvihető ség. az egész ifjúság látogatási kötelezettsége. A látogatási kötelezettség és eme kötelezettség szigorú ellenőrzése nincs ellentétben az egyetemi tanítás szabadságával;
egyetemeink jelenlegi tanulmányi és fegyelmi szabályai is határozottan megkövetelik. De ez a szabály is .azok közé tartozik, amelyek eddig csak papiroson voltak meg és jogi oktatásunk jelenlegi elfajult állapotában alig gondolt valaki arra, hogy komolyan vegye.
Ennek'a szabálynak megtartását azonban nézetünk szerint szigorúan meg kell követelni és a hallgatóság leczkelátogatásának pontos és lelkiismeretes ellenőrzése ' mellett teljes szigorral keresztül kell vinni azt az
álláspontot, hogy aki az előadásokat szorgalmasan nem látogatta, annak leczkelátogatási bizonyítványt az index aláírásával adni nem szabad. Természetesen ennek az eljárásnak csak ugy lehet hatása, ha mind- egyik egyetemen egyformán követik, mert ha csak az egyik egyetemen is a látogatási kötelezettség szabályát lazábban fogják kezelni, a többi egyetem ebbeli törekvése meghiusulna.
olvasás.
A látogatási kötelezettség ellenőrzéséül két eszköz kinálkozik: 1. az ismételt névsorolvasás és esetleg a jenlenlét megállapításának más eszközei, melyek- nek megválogatását és alkalmazását az egyes egyete- mekre kellene bizni; 2. a kötelező colloquiumok behozatala.
Az 1. szám alatt ajánlott régi eszköze a leczke- Névsor látogatás ellenőrzésének és régebben, mig az auditó-
riumok nem növekedtek meg képtelen arányokban, dívott is. Habár nem tökéletes eszköz és nagyobb auditóriumoknál kijátszható és megkerülhető, mégis tekintettel arra, hogy fenti javaslatunk alapján elérhető, hogy a legnagyobb auditórium is a 200 főnyi hallga- tóságot ne haladja meg, a legalább is havonként egy- szeri névsorolvasás szokását ismét be kellene hozni és következményét olykép megállapítani, hogy aki bizonyos számú esetben igazolatlanul távol maradt, annak a
" leczkelátogatási bizonyítvány kiadását vagyis a félév- végi indexaláirást meg kellene tagadni.
Miután azonban a névsorolvasással nem lehet egészen kétségtelenül ellenőrizni a látogatást, másrészt pedig az előadáson való jelenlét különben sem teljes biztositéka annak, hogy az egyes hallgatók egyetemi tanulmányi idejüket a tanulásra használják fel, további ellenőrzésül a kötelező colloquiumok behozatalát tart- juk szükségesnek.
A kötelező colloquiumok rendszerére ne mondja Kötelező senki, hogy az egyetemi tanszabadsággal ellenkezik.
Már fenntebb volt alkalmunk rámutatni, hogy a jog- és államtudományi tanfolyam elvégzése és a doctori fok elnyerése ma bizonyos pályákra menőkre nézve kénytelenség és ezt a helyzetet az állam azért terem- , tette, hogy az illető pályákra menőktől bizonyos tudás
collo- quiumok.
35 3*
mennyiségének a tanulás által való megszerzését biz- tosítsa. Hogy a tanulással a tudás megszereztetik, arról közvetlenül legezélszerübben kérdezés, a tanulóval való eszmecsere útján lehetséges meggyőződni. Ennek a meggyó'zó'désnek módja a colloquium, amely régi egye- temi intézmény. A colloquiumoknak kötelezó'vé tétele csak egyenes következménye annak, hogy az állam a jog- és államtudományi pályákra menőktó'l nemcsak a képesitő vizsgák letételét, hanem a tanfolyam végzését is megkívánja, kétségtelenül nem azért, hogy a tan- folyamra formailag beiratkozzanak és azután a tan- folyamnak semmi hasznát ne vegyék, hanem azért, hogy a tanfolyam alatt és által képződjenek is.
Igaz, hogy az ujabb időben mindinkább az alap- vizsgákat tekintik oly eszköznek, mely az egyetemi hallgatóságot a tantermekbe vonza és ott tanulásra birja. Ez a jellege az alapvizsgáknak, különösen a harmadik alapvizsga rendszeresítése óta domborodik ki, jóllehet már ezelőtt is mindinkább előtérbe lépett.
Azonban az alapvizsgáknak tulajdonképeni czélja és jelentősége más és csak elfajzott jogi oktatási viszo- nyaink között kellett az" alapvizsgáknak szorgalmi kényszerítő eszközzé válniok, amely szerepet úgy a hogy be is töltötték. A jogi oktatási viszonyoknak orvoslása után szorgalmi kényszerítő eszközzé az erre sokkal alkalmasabb kötelező colloquiumokat kell tenni és az alapvizsgákat, amennyiben ezekre még a köte- lező colloquiumok mellett is szükség van, eredeti rendeltetésüknek vissza kell adni.
Az alapvizsgák eredeti czélja az, hogy az egye- tem tanári karából álló bizottság meggyőződést sze- rezzen arról, vájjon az egyetemi hallgató bizonyos alap- vető tanulmányokat általában és fővonatkozásaikban
elsajátitott-e annyira, hogy az alapvető tanulmányok- nak folyományát és bizonyos mértékig alkalmazását tevő további tanulmányokat folytathassa. Ez azonban szükségessé teszi, hogy az alapvizsgán való kérdezés
— amint a vizsgálati szabályokban kifejezésre jut — a főbb alapelvekre szorítkozzék és kizárja azt, hogy a vizsgázótól egyik-másik tanár különleges tanitásának beható ismeretét megkívánja. Ez pedig lehetővé teszi, sőt jelenlegi viszonyaink között egyenesen provokálja a compendiosus és csak a vizsgára való készülést anélkül, hogy szükségessé tenné az egyes tanárok előadásának látogatását és tanításaiknak beható tanulmányozását, Emellett a gyakorlati külsőségek tekintetében a mai alapvizsgák, különösen túlzsúfolt egyetemeken egészen elvesztették vizsga jellegüket. A kérdezés nem bizott- ság, hanem rendszerint egy tanár kizárólagos jelen- létében történik s ehhez képest a vizsga eredménye szintén csak a kérdező tanár kizárólagos megítélésétől függ; a vizsgázók nagy tömegénél fogva egy-egy vizsgázó kérdezése a szabályoktól eltérőleg mindössze 5 —10 perczig folyik; és igen gyakran megesik, hogy egyes tanárok saját különleges tanításaik tudását kö- vetelik még anélkül, hogy a hallgatóság biztosítva volna aziránt, hogy azáltal fog kérdeztetni, akit hall- gatott és akinek tanitását tanulta. Mindez azt jelenti, hogy az alapvizsgák oly külsőségek mellett folynak, amelyek colloquiumoknál helyükön valók, de alap- vizsgánál szabályellenesek s mindez anélkül, hogy a colloquiumokkal összekötött előnyök jelentkezhetnének.
A kötelező colloquium emez előnyei ugyanis főkép abban állnak, hogy a colloquium czélja meggyőződés szerzés arról, hogy azt, a mit a tanár előadott, hall- gatói megértették és elsajátították. Míg tehát vala-
37
Á
mely tanár különleges tanításának megkivánása alap- vizsgán visszás, a kötelező colloquiumon szükséges;
mig az alapvizsgára compendiosus tudás és tanulás elegendő, colloquiumokon beható és részletekig menő kérdezés is helyet találhat, amely kérdezésre felelni csak az tudhat, aki az illető előadást látogatta és azt hasznára fordította. Mig e szerint alapvizsgára el lehet készülni és azokat ki lehet állni anélkül, hogy valaki az előadásokra járt volna, addig a kötelező colloquiumo- kon keresztül esni az előadások nyomán való készülés nélkül lehetetlen és ennélfogva az előadások látogatása nélkül vajmi nehéz. Ezért megfelelőbb szorgalmi kény- szerítő eszköz a kötelező colloquium, mint az alapvizsga, amire az utóbbi csak azért válhatott, mert viszonyaink között a megfelelőbb eszköznek alkalmazása alig látszott kivihetőnek.
A rendszeresítendő kötelező colloquiumoknak nem volna szabad üres formasággá, ú. n. írásbeli colloqui- umokká sülyedniök, hanem szigorúságban és komoly- ságban legalább a mai alapvizsgák színvonalán kellene állniok, amit szabályzatilag biztosítani lehetne.
A colloquiumok kötelezettsége természetesen csak a kötelező collegiumokra terjedne ki.
Ami ezek után a kötelező colloquiumok meg- tartásának a módozatait illeti, e tekintetben a követ- kezőket van szerencsénk megjegyezni:
Legczélczerűbb volna félévenkint több colloquium- nak a megkivánása, ez azonban a hallgatóságnak még fenti javaslataink alapján csökkentett száma mellett is alig volna keresztül vihető. Ennélfogva meg lehetne elégedni félévenkint egy kötelező . colloquiummal, amelyet a félév végén — illetve nehogy az amúgy is nagyon rövid első félév megrövidittessék, ennek
a félévnek vége helyett a második félév elején akkor, mikor a mai alapvizsgák tartatnak — kellene meg- határozott időben letenni. A eolloquium el nem foga- dása esetén helyet' kellene adni a záros határidő alatt még egyszer való megismétlésnek, de a eolloquium vég-, leges sikertelensége esetében az illetőnek azt a colle- giumát, amelyből a colloquiumot ki nem állotta, mint érvénytelent kellene tekinteni s ennek mefelelően kezelni.
Hogy a kötelező colloquiumok mennyiben teszik mellőzhetővé az alapvizsgákat, valamint megfordítva, valamely félév végén leteendő alapvizsga mennyiben teheti feleslegessé azon félév végén a colloquiumot, arra még vissza fogunk térni s igy még csak azzal a kérdéssel kell foglalkoznunk: vájjon nem volna-e a kötelező colloquiumoknak a tartása a tanári karfa még a fentiek értelmében csökkentett hallgatóság mellett is oly túlságos teher, amely hivatása egyéb követelményei- nek teljesítésében, igy különösen a tudomány művelé- sében és előbbrevitelében megakadályozná.
Ennek a túlságos megterhelésnek a veszélye való- ban fennáll. Igaz, hogy úgy tetszik, mintha a fent kimuta- tott hallgatóságnak, vagyis 365 elsőévesnek (Budapesten kétszerannyinak, de két tanszék között elosztva), 275 másodévesnek és 230—230 harmad- és negyedévesnek egy évben kétszeri colloquáltatása — még akkor is, ha ez a teher a III. pont alatt tárgyalt jogosított elő- adásokat tartó tanárok között nem oszlik el — alig volna nagyobb teher, mint volt Budapesten összesen 1200 s két „bizottságra" ketté osztva: 600—600 elsőévesnek, valamint összesen 900 s ketté osztva: 450—450 másod- évesnek, tehát a fent kimutatott colloquálók körülbelül kétszeres számának egy évben. egyszeri alapvizsgáz- tatása az 1902/03. tanévtől kezdve az 1911/12. tanévig.
39
