Fügedi Erik életművéről, posztumusz könyve kapcsán
Fügedi Erik: Az Elefánthyak.
Budapest, Magvető, 1992.
F ü g e d i Erik az E l e f á n t h y a k című könyve nagy ívű t u d o m á n y o s életmű záróköve. Szerzőjére és egész pályára jellemző, hogy utolsó művét a Magvető Kiadó Mikrotörténelem elnevezésű so- rozatában jelentette meg, mely a törté- netírásunk korszerűsítését célzó új tö- rekvések és módszerek népszerűsítését tekinti feladatának. A halál által lezárt életmű befejező alkotóelemének ismer- tetése kapcsán szükségesnek látszik a szerző egész pályáját felvázolni a gyor- san f e l e d ő u t ó k o r o k u l á s á r a , m e r t a magyar középkorkutatás utolsó félszá- zada sűrűsödik benne a későbbi histo- riográfia számára. E kötet nagyszabású kutatási p r o g r a m egyik láncszeme és ezért az egészből kiragadva nem is ér- tékelhető helyesen.
E könyv létrejöttének és az egész életmű alakulásának megértéséhez előre kell b o c s á t a n o m a pálya f o r d u l a t a i t megmagyarázó l e g f o n t o s a b b életrajzi adatokat.
Az 1992-ben elhunyt szerző 1916.
szeptember 22-én Bécsben született.
Családi szálai az egykori Felvidékhez fűzték. Kiemelkedő műveltségét a pia- risták pesti gimnáziumában, majd a Páz- mány Péter Tudományegyetemen akkor virágkorát élő bölcsészeti, nyelv- és tör- ténettudományi karán alapozták meg.
Céltudatossága már az induláskor ki- emelte őt évfolyamtársai közül, hiszen neki már első éves hallgatóként hatá- rozott kutatási elképzelései voltak. Ezek alakításában családi összeköttetései is közrejátszhattak, de a döntő, másokhoz hasonlóan, az ő esetében is a fiatal Má- lyusz professzor által 1935-ben kezde- ményezett település- és népiségtörténeti irányhoz való csatlakozása lehetett. A Felvidék településtörténetének, a ma- gyar-szlovák és magyar-cseh kapcsola-
t o k n a k a kutatására akart felkészülni.
Ennek érdekében megtanult szlovákul is. Nyitra megye betelepüléséről készí- tett doktori értekezését Domanovszky Sándor a Századok 1938. évfolyamában tette közzé, Mályusz professzor pedig ennek különnyomatával indította el a máig gyakran idézett Település- és Né- piségtörténeti Ertékezések című tanszé- ki sorozatát.
Fügedi minden tekintetben ragyogó kilátásokkal indult ígéretes pályáján. Ér- deklődésének megfelelően az Országos Levéltárban kapott beosztást, ahol a kö- zépkori oklevelek szlovákiai mikrofilme- zési munkálataiba bekapcsolódva foly- tathatta településtörténeti tanulmányait.
1945 nyarától a Veszélyeztetett Magán- gyűjtemények Miniszteri Biztosságának vezetőjeként bizonyította kiváló szerve- zőképességét és a művelődési értékek iránti felelősségét. Gazdátlanná vált le- véltárak, könyvtárak és múzeumi érté- kek hosszú sora köszönheti megmene- külését a fiatal történész gyakorlati rá- termettségének. A Biztosság megszűnte után ugyanezt az értékmentést folytatta 1949 végétől fogva előbb a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában, majd 1950 őszétől a Levéltárak Orszá- gos Központjában a tudományos osztály vezetőjeként. Innen személye ellen in- dított prekoncepciós akcióval 1952-ben eltávolították, majd a szakmából is ki- zárták. 1961-ig az egyik konzervgyár- ban tervkészítői és számvevői munkával t a r t o t t a fenn magát. N o h a történészi hivatását ezekben a nehéz években sem adta fel és igyekezett kutatásait folytatni, tudományos pályája valójában egy évti- zedre megszakadt. O azonban megalku- vást nem ismerő emberként és a tudo- mány elkötelezettjeként a rosszindulat- nál erősebbnek bizonyult. A politikai légkör enyhültével 1961-ben visszaen- gedték hivatásához, de annak a periféri- ájára. Előbb a Történelmi Társulatnak,
majd 1965-től kezdve a Központi Sta- tisztikai Hivatalnak lett t u d o m á n y o s munkatársa, majd a történeti statisztikai kutatások vezetője. Innen is ment nyug- díjba 1981-ben. Már újra a magyar kö- zépkorkutatás külföldön is számontartott egyik vezető egyénisége volt, amikor a szakma hivatalosai 1972-ben a kandida- turát, 1986-ban pedig a „nagy" dokto- r á t u s t l e h e t ő v é t e t t é k s z á m á r a . Az 1980-as években egy ideig arra is lehe- tőséget kapott, hogy a középkori ma- gyar történelemből órákat tarthasson a budapesti egyetemen. 1981-től ugyan elnöke volt a Magyar Tudományos Aka- démia Középkori Munkabizottságának, és figyelmet érdemlő erőfeszítéseket tett a h a l a d ó magyar medievisztika feltá- masztására, de az akadémiai tagok közé végül nem került be. Már Charon ladik- jában ült, amikor életműve 1992-ben Széchenyi-díj formájában mégis komoly hivatalos elismerést kapott.
A fentiek ismeretében érthető, hogy Fügedi Erik pályája talán a leginkább rendhagyó, életműve pedig talán a leg- egyénibb a háborút követő időszak ma- gyar középkorkutatásában. Munkáinak 1 9 8 6 - b a n Londonban közzétett jegy- zéke jól bizonyítja, hogy eleinte tele- püléstörténeti és csehszlovák vonatkozú kutatásait akarta folytatni annak elle- nére, hogy 1950-ben átok alá vették a település- és népiségtörténetet, szétver- ték a medievisztikát, maradványait a pe- rifériákra szorították és hivatalból aka- dályozták az utánpótlás nevelését. Kon- zervgyári száműzetésének első szaka- szában tehát gyér publikációi régi téma- köreiből valók, csupán a várostörténet, valamint a történeti statisztika előtérbe nyomulása jelzi az érdeklődésében el- indult változást. Pedig a kivetettség ma- gányában francia és angol szakirodalmi olvasmányai indításaira ekkor k e z d t e kialakítani magának saját, ú j kutatási programját. Körön kívüli lévén, a „vo- nalasokénál könnyebben felismerhette az akkori hivatalos történetírás gyarló- ságait, elhatárolhatta magát annak túl- z á s a i t ó l , k o r l á t a i t ó l és t i l a l m a i t ó l .
Kivételezettségének köszönhette szem- léletének a legfrissebb európai törek- vésekhez igazodó megújítását, szellemi függetlenségének teljes megőrzését. A kirekesztett személy abban az i d ő b e n eretnekségnek bélyegzett úton is elin- dulhatott. Fügedi pedig az olyan em- berek csoportjába tartozott, akik a nya- kukba szakadt bajból is tudtak valami j ó t kicsiholni a m a g u k hasznára. í g y lehetett ő, a szakmából száműzött ku- tató az új irányzatok és módszerek egyik első alkalmazója a magyar medievisz- tikában.
Az a Fügedi Erik tehát, akit a hiva- talosok 1961-ben visszabocsátottak ma- guk közé, már nem az a történész volt, akit a marxisták tíz évvel korábban kita- szítottak hivatásából. Kompromisszu- mokat elutasító, erős egyéniség, függet- len intellektus, saját képességeinek tu- datában lévő e m b e r volt fiatalságától fogva. Minthogy teljes joggal lehetett l e s ú j t ó v é l e m é n y e az 1 9 5 0 - e s évek magyar középkorkutatásáról, személyes sérelmei kompenzálására is kialakította saját egyéni medievista programját, és ehhez élete végéig hű maradt. Ma már n e h é z volna k i b o g o z n i , hogy pályája elkülönültségében mennyi a része má- • soknak és mennyi a többre hivatottságát ismerő, sértett személyiség saját elzár- kózásának. Véleményére jellemző az az 1960-as években baráti körben tett kije- lentése, hogy a magyar t ö r t é n e t t u d o - mánynak van egy rangjelzésekkel és ki- tüntetésekkel agyondekorált, fényes, hi- vatalos gárdája, amelyik kifelé reprezen- tál, de nem vagy szakszerűtlenül dolgo- zik, és van egy partizán alakulata, mely toprongyos ugyan, de tőle származnak azok a maradandó tudományos eredmé- nyek, amelyeknek a magyar történetku- tatás a külföldi jóhírét köszönheti. Talán az integritását tisztán megőrzött szemé- lyiség gőgje a megalkuvókkal szemben munkálhatott b e n n e , hogy akkor sem igyekezett elvegyülni a „reguláris" gárda soraiban, amikor ennek már n e m lett volna akadálya. Vezetésre termett ember volt, pályája kezdetén tudományszerve-
zési ambíciókkal és ehhez nélkülözhe- tetlen a d o t t s á g o k k a l . Vezetésre vagy szervezésre a z o n b a n 1 9 6 1 u t á n sem nyílt többé igazán lehetősége. Csupán saját külön útját tervezhette meg kitű- nően. Ezen az ú t o n azonban lényegé- ben egyedül ment végig, és csak nagyon kevesekkel osztotta meg szakmai gond- ját és ö r ö m e i t . É l e t m ű v e k ü l ö n l e g e s színe és értéke a magyar középkorku- tatásnak. Minthogy nem volt különösen termékeny szerző, életművének jelentő- ségét n e m m u n k á i n a k száma, h a n e m azok súlya adja meg.
A konzervgyári száműzetés a gazda- sági élet, a statisztika, a számszerűségek világát nyitotta meg a fiatal történetku- tató előtt. Ezek az élményei késztették eddigi településtörténeti érdeklődésének kitágítására a várostörténet, gazdaság- történet, történeti statisztika és demo- gráfia, a t á r s a d a l o m t ö r t é n e t irányába.
Ezt annál is könnyebben m e g t e h e t t e , mert mindezek eleve belefértek a Má- lyusz-féle település- és népiségtörténeti koncepcióba, ez volt a természetesen adott útja az irányzat továbbfejlesztésé- nek. Fügedi új utakat-módokat kereső, korszerűségre törekvő, kísérletező alkat
• volt pályája k e z d e t é t ő l fogva és az is maradt mindvégig. Maga írja, hogy a háborút követő két évtized alatt „sok- szor változtatott kutatási irányomon a véletlenül bekövetkezett külső indítás", de „igyekeztem saját nemzedékem fe- ladatához hű maradni." Témái változ- hattak az adott szükségletek szerint, a súlypontok áttevődhettek, de a lezárt életművön végigtekintve megállapítha- tó, hogy minden fordulat, kísérlet egy irányba mutatott és magas erkölcsiségű végcélt szolgált: „a tudományos kutatás eszközével segíteni azt a f o l y a m a t o t , amelynek során társadalmunknak ki kell békülnie saját múltjával, annak fényes és sötét időszakaival, sikereivel és buká- saival."
Az 1950-es években a várostörténet világszerte új lendületet vett, a város és a polgárság kialakulása az é r d e k ő d é s előterébe került. A település- és népi- ségtörténet akkori megbélyegzése idején
Fügedi számára ezek a témák nemcsak valóságos mentőövet jelenthettek, ha- nem kutatásai t ö r e t l e n folytatását is.
Kassa 15. századi k e r e s k e d e l m é r ő l a Studia Slavica 1957. évfolyamában és középkori városaink statisztkai forrásai- ról az akkor indult Történeti Statisztikai Közlemények 1957- és 1958-as köteté- ben megjelent dolgozatai az első jelei a pályamódosításnak. Ettől kezdve t ö b b mint három évtizeden át jelentek meg a középkori városokkal, gazdaságukkal, társadalmukkal, életformájukkal kapcso- latos elemző és összegező tanulmányai.
A k ö z é p k o r i magyar városprivilégiu- mokról (1961), Székesfehérvár és pol- gársága középkori fejlődéséről ( 1 9 6 7 , 1969), a városi életforma terjedéséről, a z a z a m e z ő v á r o s o k k i a l a k u l á s á r ó l (1972) írott tanulmányai jelentős ered- ményei várostörténetünknek. Különö- sen hatásos bemutatása volt az új, kül- földi módszerek hazai alkalmazásának a Koldulórendek és városfejlődés Magyar- országon című értekezése (1972).
A társadalomtörténeti érdeklődés és ezen belül az egyházi társadalom kérdé- sei iránti érzékeny nyitottság közös jel- lemzője volt a Mályusz professzor mű- helyében formálódott medievistáknak.
Ennek gyökerei a professzor 1934-36- ban a magyar egyházi társadalom tör- ténetéről tartott emlékezetes egyetemi kollégiumáig nyúlnak vissza, melynek s z ö v e g é t évtizedek múlva, 1 9 7 1 - b e n szükségesnek ítélték n y o m t a t á s b a n is megjelentetni.
F ü g e d i Erik is t ö r t é n e t i k é p z ő d - ményként vizsgálta a középkori magyar egyházat és azt sokoldalúan, az általa h o r d o z o t t szellemi tartalmak, menta- litás, társadalmi és gazdasági struktúra oldaláról megközelítve igyekezett be- mutatni. Ebből a témakörből írt tanul- mányainak sorát a Középkori település és egyházi szervezet az egykori nyugati Felvidéken című, hagyományos mód- szerrel készült dolgozata ( 1 9 4 6 ) nyi- totta meg. Az esztergomi érsekség 15.
századi gazdálkodását tárgyaló tanul- mánya (1960) az új, kvantitatív mód- szerek és a történeti statisztika haté-
konyságának első nagyszabású demonst- rálása a magyar medievisztikában. Egy- ben bizonysága annak, hogy a szerző élete megelőző nehéz szakaszában fel- z á r k ó z o t t a l e g k o r s z e r ű b b t ö r t é n e t - szemlélethez és kutatómódszerekhez.
Ezt erősíti meg a 15. századi magyar püspökök életének és pályájának elem- zése (1965), mely egyházi társadalmunk vezetőrétegének újszerű, alapos demo- gráfiai átvilágítása. A főpapság mellett azonban a koldulószerzetesség vizsgá- lata is foglalkoztatta. A középkori egy- házi társadalom j o b b megismerésére irányuló erőfeszítései során 1 9 7 2 - b e n feltárta e rendek és a városfejlődés kö- z ö t t k i m u t a t h a t ó összefüggéseket. A fenti lépcsőfokokon át jutott el a ma- gyar népi vallásosság és ezen az úton a történetírói módszerekkel oly nehezen megragadható középkori magyar népi kultúra tanulmányozásáig. A Kapiszt- ránói János csodatételeiről felvett egy- k o r ú j e g y z ő k ö n y v e k feldolgozásával ( 1 9 7 7 ) , egész sor társadalomtörténeti tanulságon kívül, mesteri m ó d o n be- világított a 15. századi emberek hitvi- lágába, mentalitásába, a középkori me- zőváros és az obszerváns ferences szer- zetesek, a különböző társadalmi osztá- lyokbeli zarándokok magatartásformái- ba. Ez a tanulmánya jó példája annak, hogy m e g ú j u l t módszereivel a medi- evisztika milyen finomságok megfigye- lésére vállalkozhat.
Szerzőnket témaválasztásában min- dig saját munkájának s z e m p o n t j a i és szakterületének érdekei vezették, nem pedig a politikai-ideológiai széljárás, noha ez adott helyzetekben kockázattal is járhatott számára. Stúdiumai alapján tudta, hogy a történelem menetét meg- h a t á r o z ó tényezők vizsgálatából nem rekeszthetők ki a társadalom uralkodó osztályai, hanem kiemelten foglalkozni kell v e l ü k , ha a k ö z é p k o r t é n y l e g e s mozgató erőit valóban feltárni kívánjuk.
Ezt a tudományos meggyőződését sze- mélyes érdeklődés és érzelmi motívu- mok is alakították, melyek a felvidéki arisztokrata és nemesi családok levéltárá- ban végzett fiatalkori kutatásai során
szerzett pozitív élményeiből táplálkoz- tak. O az elmúlás előtti huszonnegyedik órában még bepillanthatott abba az ar- chaikus életvitelbe és mentalitásba, ame- lyet két évtizeddel később nagy ráérzés- sel t a n u l m á n y o z o t t a z ó t a , hogy ú j r a dolgozhatott szakmájában. Saját külön útját is bizonyítandó, 1962-től kezdő- d ő e n a Központi Statisztikai Hivatal k ö n y v t á r á b a n a 1 5 . századi m a g y a r arisztokrácia demográfiai viszonyait ta- nulmányozta, noha az akkori hivatalos szemlélet szerint „a dolgozó tömegek"
voltak a történeti fejlődés kizárólagos motorjai.
K é s ő b b m a g a í r j a , h o g y m i n d e n 1 9 6 9 - e t m e g e l ő z ő s t u d i u m a m i n t h a csak felkészülés lett volna igazi kutatási területe megtalálására. Ekkor egy hosz- szabb párizsi tanulmányút során alkalma nyílott alakító központjában is megis- merkedni a szociológia és pszichológia módszereit felhasználó legkorszerűbb kutatási irányzattal. Ennek szellemében fejlesztette azután tovább a középkori Magyarország u r a l k o d ó osztályainak t á r s a d a l m i és d e m o g r á f i a i viszonyai tisztázására indított korábbi vizsgáló- dásait. Úgy vélem, hogy ebben az irány- ban elért eredményei Fügedi életművé- nek legmaradandóbb elemei és egyben az utolsó három évtized magyar közép- korkutatásának is irányt mutató alko- tásai. A francia Annales-iskola szellemé- b e n a s z o c i á l a n t r o p o l ó g i a i m ó d s z e r meghonosítására tett termékeny kísér- letek ezek. Éppen ezért értékelésük né- mi tanulsággal szolgálhat az új utakat kereső magyar medievisztika számára is.
A magyar arisztokrácia demográfiai viszonyait tárgyaló közleménye a Törté- neti Statisztikai Évkönyv 1 9 6 3 - 1 9 6 4 . kötetében és a 15. századi püspökökről 1965-ben megjelent elemzése jelentette az alapvetést a 15. századi magyar főne- messég mobilitását b e m u t a t ó ú j s z e r ű összefoglalásához ( 1 9 7 0 ) . Ehhez n e m csupán nagy forrásanyagot m o z g a t o t t m e g , hanem e b b e n a könyvében már érvényesítette párizsi tanulmányútjának módszertani és szemléleti tanulságait is.
Nyíltan hitet tett az új törekvések mel-
lett: „Meggyőződésem, hogy a társada- lomtörténetet csak a modern szocioló- gia szempontjainak figyelembevételével lehet és szabad művelni, s ebben a dol- gozatban ezt a felfogást próbáltam meg érvényesíteni" - írja kötete előszavában.
Az új módszer sikeres alkalmazása a ha- zai forrásanyag feldolgozásában nem maradt hatástalan a fiatalabb történész nemzedékre sem. Az u r a l k o d ó osztá- lyokkal kapcsolatos kérdéscsoportokat tárgyaló egyéb tanulmányai közül a Vár és társadalom a 13-14. századi Magyar- országon (1977) című értekezése e ku- tatásokat megalapozó korábbi anyaggyűj- tését teszi közzé, az interdiszciplinari- tás szellemében a régészeti és művészet- történeti eredményekkel társítva az ok- leveles információkat. Szilárd és jelentős kindulási pontokat nyújt a további ku- tatásokhoz a nemesség középkori írástu- dásának, jobban mondva szóbeliségének kérdéseit feszegető tanulmánya (1984).
Végül a nemzetségi m o n o s t o r o k kap- csán a világi hatalmasok őskultuszán ke- resztül azok mentalitásának megközelí- téséhez szolgáltat támpontokat szigorú- an szakszerű tanulmányban (1991). Ezt azért t a r t o m szükségesnek kihangsú- lyozni, mert 1974-től kezdődően e té- makörben gyűjtött gazdag anyagát első- sorban nagysikerű népszerűsítő kötetek- ben igyekezett minél szélesebb olvasó- közönséggel megismertetni. U r a m ki- rályom... címmel a 15. századi Magyar- ország hatalmasairól írott kötete (1974) abban az időben feltűnést keltő kezde- ményezésnek, valóságos társadalmi ese- ménynek számított és hatalmas közön- ségsikert aratott. Ez késztette arra, hogy
1986-ban Ispánok, bárók, kiskirályok című könyvében ismét összefoglalja e témát. A nagyközönséget célozta meg Kolduló b a r á t o k , p o l g á r o k , nemesek című kiadványával is, melyben 1959- - 1 9 7 9 k ö z ö t t különböző szakfolyóira- tokban közölt tanulmányait tette min- denki számára hozzáférhetővé.
M i n d e z e k a kötetek a t ö r t é n e l e m népszerűsítésének valóságos remekei.
Világosan, szépen, színesen megírt, do- kumentált szövegek. A maguk idejében
fontos szerepet játszottak abban, hogy a politikát kiszolgáló, minden hitelét el- vesztett marxista történetírás által elide- genített magyar társadalom érdeklődését újra felkeltse saját régebbi múltja iránt, és visszahódítsa az olvasókat a históri- ának. Bár e kérdésnek ma már talán ér- telme sincs, a magyar középkorkutatás k ö z e l m ú l t j á t látva mégis fel kell t e n - n ü n k : nem használhatott volna-e Fü- gedi Erik a magyar medievisztikának még többet, ha pályája végén nem ka- nyarodik el a népszerűsítés felé, hanem erőit, tudását továbbra is osztatlanul a s z a k k u t a t á s o k r a f o r d í t j a ? I s m e r e t e s , hogy nyugdíjba vonulása (1981) után alkalma lett volna Mályusz professzortól átvenni a Zsigmond-kori oklevéltár mun- k á l a t a i t , de e t t ő l r ö v i d idő m ú l t á n visszalépett. 1981-től fogva az Akadé- mia K ö z é p k o r i M u n k a b i z o t t s á g á n a k elnökeként pontosan ismerhette a ma- gyar medievisztika kilátástalanul siralmas helyzetét. Erről kendőzetlen képet is rajzolt az Akadémia Történelmi Bizott- ságának a Mohács előtti kutatások állá- sát ismertető beszámolójában (Századok 1987. 661-672.). Ezt a jelentését a ve- zetők felelősségére utaló fenyegető han- gú ókori idézetettel zárta: Videant con- sules, ne quid respublica d e t r i m e n t i c a p i a t ! N e k i m i n d e n e r k ö l c s i j o g a megvolt arra, hogy a kialakult helyzetre csak f i g y e l m e z t e s s e n , de az orvoslás gondját azokra a vezetőkre hárítsa, akik azért felelősek voltak. O felépítette saját külön műhelyét, ahol egyénileg megta- lálta munkájának értelmét módszertani kísérletezéseiben és a történetírás társa- dalmi hitelének helyreállítása terén elért sikereiben. Jól érezte magát a Statisz- tikai Hivatal munkaközösségében, nem kívánt közkatonaként szolgálni ott, ahol őt vezénylő beosztás illette volna meg.
Pályája egykori kisiklatásának első számú vesztese tehát n e m is ő lett, hanem a magyar középkorkutatás. Mindezek el- lenére a külföldi szakirodalomban ő az egyik leggyakrabban idézett magyar me- dievista szerző, mert jelentősebb ered- ményeit idegen nyelveken is megjelen- tette. Külföldi idézettségének jó szolgá-
latot tett korábban Kanadában élő ba- rátja, Bak M. János, amikor ezeket a d o l g o z a t a i t , hetvenedik születésnapja alkalmából 1986-ban Kings, Bishops, Nobles and Burghers in Medieval H u n - gary címmel reprint-kötetben London- ban közzétette. Munkáinak teljes biblio- gráfiája, Rácz György összeállításában a
Történelmi Szemle 1993. 3 - 4 . számában jelent meg.
Fügedi jól tudta, hogy a magyar tör- téneti antropológia kialakítására legfel- jebb az uralkodó osztályok forrásanyaga nyújt lehetőséget. Az arisztokrácia kuta- tása terén elért eredményei felbátorítot- ták őt arra, hogy következő lépcsőként a köznemességre is kiterjessze vizsgálódá- sait. Márcsak azért is, mert ezt a réteget tekintette, teljes joggal, az arisztokrácia utánpótlásának. E téma két évtizeden át foglalkoztatta, de terve megvalósításá- h o z csak életének abban a szakaszában látott hozzá, amikor már elsősorban a múlt iránt érdeklődők laikus társadalmá- h o z akart szólni. így j ö t t létre m o s t m e g j e l e n t p o s z t u m u s z k ö t e t e , A z Elefánthyak, melyben a középkori ma- gyar k ö z n e m e s s é g r e m i n t társadalmi képződményre és közösségre vonatko- zóan szerzett ismereteiből óhajtott íze- lítőt adni egyszerre a nagyközönségnek és a szakmának.
A szociológiához közeli célkitűzését főként statisztikai módszerrel igyekezett elérni. Úgy tervezte, hogy 30 középkori nemesi családi közösséget (az ő szó- használatában: klánt) tesz családszocio- lógiai vizsgálatok tárgyává az ország h á r o m k ü l ö n b ö z ő t á j á r ó l ; m é g p e d i g N y i t r a , Zala és U n g m e g y é b ő l . E z t követően az ezek anyagából adódó kö- vetkeztetéseket egy újabb 5 0 - 6 0 egy- ségből álló csoport kontrolljának veti alá. A tervezett 30 klánból azonban csak kettő vizsgálatával készült el, amikor be kellett látnia, hogy tekintve nemessé- günk középkori szóbeliségét és genea- lógiai irodalmunk, valamint forrásfeltá- rásunk jelenlegi állapotát, elképzelése a köznemesség esetében aligha megvaló- sítható. Vizsgálódásának ezt a negatív
„eredményét" nyíltan ki is mondta: „Ne
várja el az olvasó, hogy itt most antro- pológiai tanulmánnyal lesz dolga. Ezen a téren ma még nem lehet szó többről a fogalomrendszer használatánál, egy mo- dell felvázolásánál... De talán mégis biz- tatás lehet ez a munka azok számára, akik a lényegesen jobb forrásokkal ren- delkező újkorban szeretnének antropo- lógiára (vagy arra is) támaszkodó kuta- tásokat végezni". Ezért d ö n t ö t t úgy, hogy a tervezett nagy munka első ré- szét, a rendszer leírását és egyetlen egy- ség (a Nyitra megyei Elefánthy család) vizsgálatát kísérletként már most közzé- teszi. Természetesen nagyon jól tudta, hogy egyetlen családi egység múltjából nem lehet a szerinte kb. 1700 klánból álló magyarországi köznemesség egészé- re vonatkozóan érvényes következteté- seket levonni. Ezért csupán arra töreke- d e t t , hogy az Elefánthyak m ú l t j á b a n felmerülő kérdésekkel s z e m b e s í t s e a kutatás eddigi általános eredményeit, s ezek, valamint saját vizsgálódása alapján olyan munkahipotéziseket állítson fel, amelyek a további kutatás számára kiin- dulópontot alkothatnak.
Munkája során nem a szétszórt okle- veles adatokból, hanem olyan egyetlen egykorú forrásból, Werbőczy Hármas- könyvéből i n d u l t ki, amelyből kiele- mezhető volt a nemesség középkori éle- tét meghatározó egybefüggő társadal- mi-jogi rendszer. Előbb világos áttekin- tést adott Werbőczy rendszerének csa- ládjogi vonatkozású szabályozásairól, majd ezeket összevetette az oklevelek- ből megismerhető tényleges helyzettel.
A könyvnek ez az első része igen hasz- nos t á j é k o z t a t á s a mai olvasók, de a fiatalabb történészek számára is a mos- tanitól gyökeresen különböző olyan fo- galmakról, m i n t pl. a leánynegyed, a fiúsítás, ősiség, közbecsű, stb.
A k ö z é p k o r i á l t a l á n o s r e n d s z e r konkrét adatokkal korrigált felvázolása után kerített sort az Elefánthyak család- szociológiájának kísérletére. Könyve második részében kétszer kíséri végig e klán történetét eredetétől kezdve 1490- ig. Először az események, birtokszerzé- sek és -vesztések stb. vonalán. Másod-
szor azokat a szociológiai-demográfiai kérdéseket veszi mikroszkopikus vizsgá- lat alá, amleyek az eseménytörténet so- rán felvetődtek. Szól a család reproduk- ciójáról, házassági stratégiájáról, birtok- politikájáról, névadási és névhasználati gyakorlatáról, a hadkötelezettséggel és a familiaritással összefüggésben felmerülő kérdésekről, az egyházzal, a királlyal, a megyével, a főurakkal való kapcsola- táról.
Fügedi p o s z t u m u s z kötete legter- mészetesebben következik abból a kuta- t ó pályából, amelyet fentebb igyekeztem bemutatni. Az életműhöz pontosan il- leszkedő zárókő ez a könyv. Invenció, kísérletező kedv, új utak keresése, doku- mentáltság, elegáns, világos előadás, át- tekinthető szerkezet m i n d - m i n d egy- aránt jellemzik a körünkből már eltávo- zott szerzőnek ezt az utolsó alkotását is.
Elolvasása után mégis azzal az érzéssel tesszük le a kötetet, hogy a magyar kö- zépkorkutatás jövendőjéért felelősséget érző minden szakembernek, legyen bár ŐTreg vagy fiatal, é r d e m e s m e d i t á l n i a egyik kiváló pályatársunk kiutat kereső kísérletezéseinek tanulságai felett.
A b b a n - ú g y h i s z e m - t e l j e s az egyetértés, hogy medievisztikánknak az inter- (vagy inkább) multidisziplinaritás és a külföldi legújabb módszerek meg- honosítása irányában kell a kiutat keres- nie abból a válságból, amelybe a háború u t á n i é v t i z e d e k b e n süllyedt. A m í g a szovjeturalom alá került országokban a tudománypolitika és felsőoktatás hivata- los programként igyekezett a medievisz- tika elsorvasztására, utánpótlásának in- tézményes akadályozására, a középkor- kutatás a nagyvilágban gyökeres válto- záson ment át. Középkori történelem- ből k ö z é p k o r t u d o m á n n y á alakult át, mely az ókortudományhoz hasonlóan a korszak emlékanyagával foglalkozó vala- mennyi tudományszak eredményeinek együttes felhasználásával igyekszik minél elevenebb és hívebb képet adni az em- beriség életének erről a meglehetősen hosszú szakaszáról. Ma már eléggé vilá- gos, hogy a multidiszciplinaritás és a történeti antropológia felé való zökke-
nőmentes, természetes átmenet lehető- sége a m a g y a r t ö r t é n e t t u d o m n y b a n adva lett volna, és kutatásunk napjainkra jóval előbb tartana, ha a szociológia és a társadalomtörténet kérdéseire annyira érzékeny Mályusz-iskolát az 1950-es években szét nem verik, úgy amint ezt Fügedi Erik életútja is mutatta. Teljesen e g y e t é r t h e t ü n k a fiatalabb nemzedék egyik képviselőjének 1989-ből való ama véleményével, hogy „nem késhet sokáig a Mályusz Elemér munkásságából kap- ható módszertani tanulságok megfelelő értékelése, újbóli kamatoztatása sem."
(Klaniczay Gábor) Szerencsésebb körül- mények és felelősebb tudománypolitika mellett a magyar medievisztika egésze éppen olyan könnyedén eljuthatott vol- na már az 1960-as években a Mályusz- féle multidiszciplinaritástól az Annales- iskolához, miként ezt Fügedi esetében láthattuk.
A magyar történettudomány azon- ban az ország szomszédainál így is ha- marabb nyitott az új törekvések felé. Ma már t ö b b évtizede hangosak a hazai ber- kek a divatos elméletektől, de azok al- kalmazása a kutatásban napjainkig alig j u t o t t t ö b b r e sokaktól „ g y a n a k o d v a szemlélt divat-mutatványoknál vagy re- m é n y t k e l t ő kezdeményezéseknél... A divatos és újszerű módszertant sugalló terminológiák alkalmazása ugyan egyre szélesebb körű, de megjelenési módja problematikus... Gyakoribb a külföldről készen importált új stílű megközelítés, mint az olyan, amely egy tényleges s a hazai kutatók együttműködéséből szü- lető interdiszciplináris közeledés ered- ménye". (Klaniczay Gábor).
A fiatalabb magyar történészek nap- jainkban minden korábbi nemzedéknél tájékozottabbak az új elméletek és mód- szerek felől, járatosak a külföldi szakiro- dalomban. Mi az oka, hogy mégis olyan szerények az ezekkel elért hazai kutatási eredmények? Fügedi Erik életművének elemzése alapján megkockáztatható az a magyarázat, hogy az importált elméle- teket és módszereket csak az adott hazai f o r r á s v i s z o n y o k h o z alkalmazva lehet igazán e r e d m é n y e s e n h a s z n o s í t a n i .
Külön-külön egyik sem biztosíthatja a sikert. A nemzetközi irodalmi és elmé- leti tájékozottság azonban nem minden- kinél párosul a hazai lehetőségek kellő ismeretével. így születhetnek aztán a kellően m e g n e m a l a p o z o t t e m l í t e t t
„ d i v a t - m u t a t v á n y o k " . F ü g e d i E r i k azonban a történetkutatás teljes hagyo- mányos fegyverzetének birtokában for- dult az új módszerekhez, és azokat az itthoni forrásviszonyokhoz alkalmazva használta. Ez nagy erőssége az ő kísér- leteinek. Posztumusz kötete mégis bi- zonysága annak, hogy az ő terve is zá- t o n y r a f u t h a t o t t a szegényes forrás- a d o t t s á g o k o n és az eddigi k u t a t á s o k hiányosságain.
A magyar múlt számos fontos rész- lete és aspektusa máig tisztázatlan. Alap- vető munkálatok várnak elvégzésre a kö-
zépkorkutatásban. A korszerű szempon- tok érvényesítésével párhuzamosan, kü- lönösen a forrásfeltárás területén ha- laszthatatlan a tervszerű alapvető mun- ka. Ezek elvégzése nélkül a legkorsze- r ű b b elméletektől és m ó d s z e r e k t ő l is t ö b b n y i r e csak torzók várhatók. Úgy g o n d o l o m , hogy középkorkutatásunk megújulásához az az út vezet, amelynek egyik magános kezdeményezője Fügedi Erik volt. Egyszerű importálással, gé- pies, verbális átvétellel azonban kutatá- sunk n e m újítható meg. Ehhez a min- denkori új törekvések hazai feldolgozá- sa, alkalmazása szükséges. Ez Fügedi Erik munkásságának legfőbb tanulsága a jövendő számára.
Jakó Zsigmond
