Mióta hazánkban a tervgazdálkodás politikai előfeltételei me szilárdultak, gazdasági téren is következetesehben tértünk rá minden vonalon való al almazására, így került sor hivatalos statisztikai szolgálatunk átszervezésére is. Ez az átszervezés—
a Statisztikai Hivataltól elsősorban gyakorlati feladatok megoldását követelte meg.
Lenin mondotta a szovjet állam első éveiben ti,,A mindennapi építő munkához.
számokra van szükség és a statisztikának mindenekelőtt ezekkel kell rendelkeznie."
Ez a lenini követelés nálunk is érvényesült, a mi gyakorlatunk is ehhez igazodott. De emellett tisztában kell lennünk azzal, hogy a gyakorlati tevékenység számára helyes,.
számokat csak akkor tudunk adni, ha elméleti téren is szakítunk a polgári statisztikával, ha fogalomalkotásunk is szakít a polgári statisztika formális, öncélú, a lényeget elkendőző vagy megkerülő fogalmaival.
Ezért válik sürgőssé egyfelől, hogy merészen felülvizsgálat alá vegyük ahazah és nemzetközi polgári statisztika még érintetlen nimbuszát, másfelől, hogy tanulmá—
nyozzuk a szocialista statisztikát és elsősorban annak legsikeresebb alkalmazóit, a szovjet statisztikusokat.
Kétségtelen, hogy a statisztika elméleti művelői és gyakorlati munkásai előtt (ez a kettő nálunk nem választható el) csak most, a tervgazdálkodás idején nyílik, meg az igazi fejlődés, a tényleges és nemcsak átvitt értelmű teremtő tevékenység lehetősége. Ötéves tervünk megköveteli, hogy a képzett statisztikusok ezrei bocsássák tudásukat a nemzegazdaság rendelkezésére: tehát ismertetni, tanitani és népszerű- síteni kell a statisztikát. Helyesen látta meg ezt a kérdést a Magánalkalmazot—
tak Szakszervezete, amikor üzemstatisztikai tanfolyamot inditott. De, ha egy—
felől a statisztika ismertetése hel es gondolat, másfelől —— éppen az előbbiek alapján;
—-— világos, hogy nekünk nem aiármilyen statisztika ismertetése, hanem a polgári;
formalizmussal szakító, a tervgazdálkodás szolgálatában álló szocialista statisztika népszerűsítése, oktatása a feladatunk. Ezen a téren pedig a Magánalkalmazot—
tak Szakszervezetének üzemstatisztikai tanfolyama —— amint azt a Gazdaság két utolsó számában megjelent ismertetés mutatjal) —— keveset tett. A tanolyam.
anyaga a polgári statisztika fogalmainak rendszertelen, néha pontatlan és összefüg és—
telen felsorolásában merült ki és alig jut egy—két odavetett szó a szocialista statiszti á—
nak nem is megvilágítására, de pusztán csak említésére.
A statisztikai gyakorlatban a tervgazdálkodás követelményei már napirendre tűzték a szocialista módszerek alkalmazását, a közeljövőben a szocialista fogalmaknak érvényesülniük kell elmeleti statisztikánkban is. A Statisztikai Szemle ezt a folyamatot kívánja elősegíteni, többek között azzal, hogy hasábjain rendszeresen közreadja a szo—
cialista statisztika út'törőinek és legkiválóbb művelőinek, a szovjet statisztikusoknak
tanulmányait. Rédei Jen
A terméshozam statisztikája*
A terméshozam a bevetett területek nagyságával együtt két olyan számszerű tényező, amelynek ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a növényi termelés ter—
méshozamának összmennyiségét megállapíthassuk.
A terméshozam, vagyis az 1 ha—ra eső várható termes alatt azt a termésmennyiséget értjük, amelyet rendszerint egy héttel az aratás megkezdése előtt, a még lábon álló vetések becslése alapján, az egyes mezőgazdasági lerményekre vonatkozóan megállapítanak.
A terméshozam megállapításánál felhasználják a kerületi kolhozoknak a várható;
termésre vonatkozó becslési jelentéseit, amelyeknek helyességét _— az aratás megkezdése előtt ———a járási és kerületi statisztikai felügyelők a mintavételre kiválasztott kolhozok
vetéseinek felülvizsgálatával ellenőrzik. '
A terméshozam összmennyiségét szorzás útján számítják ki éspedig úgy, hogy az:
egyes terményekre megállapított átlagos terméshozamot megszorozzák a bevetett területek összmennyiségével.
A terméshozamot a tavaszi ténylegesen bevetett terület ] tta-ra eső részére, nem pedig a learatásra kerülő terület 1 ha,-ára vonatkozólag kell kiszámítani.
Csakis az ilyen módon kiszámított terméshozam fejezheti ki helyesen a mező—
gazdasági üzem mnnkájának minőségét és adhat tiszta képet arról, hogy a terméshozam tekintetében a kitűzött tervet milyen mértékben valósítják meg.
Ha a terméshozamot csak a learatásra kerülő terület 1 lla—ra eső részére vonat—
1) Gazdaság, Bu lepest, 1949. április 1, 430—433. old.; április 15, 485—493. old.
*Poszol ' xtisztike (llizi rajonnüh i ucsasztkovüh inszpektorov C. Sz. U. Goszplana Sz. Sze Sz. R.(Stntisztl (ll! r enni a Szovjetúnió Állami Tervgazdasági Bizottsága Központi Statisztikai Hiva—
talának kerületi és ,. si felügyelői részére.) Goszplanizdat II. kiadása, Moszkva, 1945, 68—74. old.
98
ságnak magasabb a mutatószáma, mint ami a végzett munka minősége szerint meg- illetné.
A különféle termények hozamának becslését évente csak egyszer végzik el. Az összes növényfajtakat három csoportba osztották és minden egyes csoportra vonatkozóan
—— a beérésjdejének figyelembevételével % külön becslési időpontot állapítottak meg.
Igy Közép-Azsia, a Kaukázusi Köztársaságok, Kazakisztán, Ukrajna déli területei és Észak—
Kaukázus részére az egyes növényi csoportokra vonatkozóanvaz alábbi becslési idő- pontokat írták elő: július 1, augusztus 1 és szeptember 15; a többi déli és délkeleti ,
területen július 15, augusztus 15 és szeptember 15, a középső területeken augusztus 1, augusztus 15 és szeptember 15, az északi vidékeken, az Uralban és Szibériában augusztus 15, szeptember 1 és szeptember 15 az egyes időpontok.
Az egyes terményfajták hozamának tömeges megfigyelésénél a szubjektív, általánosító becslésmádszert alkalmazzák. A terményfajták hozamának ezen megfigyelési eljárását azért nevezzük gyakorlatilag "általánosító" módszernek, mert a megfigyelés eredménye- ként a megbecsült terményfajtával bevetett összes vetésterületre vonatkozóan általános becslést adunk, jóllehet a vetések állapota távolról sem mondható egyformának.
A helyesebb általánosítás keresztülvitele szempontjából ajánlatos, hogy minden egyes közigazgatási körzetben többé-kevésbbé azonos állapotú vetésterületeket becsül—
jenek meg és azután ezekből az egyes becslési eredményekből állapítsanak meg egy mérlegelt átlagot.
Vegyük az alábbi példát:
A szántóföldek megszemlélése után három, leginkább egyforma állapotú vetés—
terület került kiválasztásra : az első rész 5 ha nagyságú, az 1 ha—ra eső felbecsült termés—
hozam 10 (r, a második rész területe 25 ha és az 1 ha-ra eső terméshozam -—— becslés szerint — 15 a, a harmadik rész kiterjedése 20 ha és az 1 ha—ra jutó felbecsült ter—
méshozam 18 (1. Ebben az esetben az egész határra vonatkozó becslési átlag :
]0x5—j—15x25-t18x20—_785__157(I 54r254r20 *50'" ' '
A terméshozamokat a különböző fajtájú terményekre vonatkozóan 1 ira-ra eső métermázsákban fejezik ki. A terméshozam felbecsülésénél szem előtt kell tartani, hogy a lábon álló egész vetésterület veendő figyelembe és bármiféle veszteség is fordulna
elő, a vetésterület összegéből levonás nem eszközölhető.
A megfigyelés egész ideje alatt mindenkor a tavasszal ténylegesen bevetett összes területet kell számításba venni. Ezért, ha a vetésterületek egy része a nyár folyaman elpusztult, ez a veszteség az 1 ha—ra eső terméseredmény csökkent nagyságában fog
kifejezésre jutni. _
A kolhozoknak a 8. számú beszámolójelentés—minta szerint végrehajtott termés becsléseit a kerületi földművelésügyi szervek, valamint az M. T. Sz. (Gép— és Traktor- állomások) a megszabott határidőn belül megkapják. Ez a becslési jelentés az összesítő végkimutatás szerint tartalmazza az egyes növények vetésterületét és a kolhozelnok által megállapított, 1 ha—ra eső terméshozam—átlagot. A becslési jelentés utolso rovata arra szolgál, hogy a községi tanács elnöke —— aki a kolhozok becslési jelentéseit atveszr
—— az 1 ha-ra eső, saját becslése szerinti termésliozamot abba feljegyezze és csak ennek megtörténte után adja át a kerületi földművelésügyi szervnek.
A kerületi földművelésügyi osztály a jelentések ellenőrzése és a szükségesnek mutatkozó kiigazítások elvégzése után minden egyes terményfajtara vonatkozoan megadja a saját becslését és ezek megtörténtével a becslési jelentéseket megkuldi a Központi Statisztikai Hivatal kerületi felügyelőjének.
A kerületi felügyelők a jelentéseket feldolgozzák és —— a kolhozok és a kerületi Iöldművelésügyi osztály becslései alapján —— megállapítják az egyes terményfajtákra vonatkozóan a terméshozam kerületi átlagát.
' Ebben az esetben ki kell számítani a mérlegelt középátlagot és ebből a célból először meg kell határozni —— kolhozok szerint -——— a különböző terményfajták felbecsült termés- bozamait, a nyert számadatok pedig összegezendők. Az így kapott összeget el kell osztani az egyes terményfajtak vetésterületeinek összegével ; a hányados megadja az 1 ha-ra eső terméshozam mérlegelt átlagát.
A terméshozamra vonatkozó adattömeg ellenőrzése szempontjából egyes kolhozok, szovhozok és kerületi földművelésügyi osztályok becsléseit reprezentatív alapon felül—
vizsgálják, valamint ugyanesak reprezentatív alapon ellenőrzik az aratás előtt felmért vetésterületek nagyságát is.
A terméshozamra vonatkozó adatok ellenőrzését a Központi Statisztikai Hivatal egyes kerületi felügyelői úgy végzik el, hogy kerületenkint mechanikus módon kiválasz- tott három—három kolhoz terméshozam—becslését vizsgálják felül. A kerületi felügyelő
külön erre a célra készült nyomtatványha jegyzi fel a saját és a kolhoz becslését.
99
,
Ugyanerre anyomtatványra irja rá a kerületi felügyelő a kerületi földművelésügyi osztály terméshozam—becslését is. Az összes, felülvizsgált kolhozok által egybegyűjtött adatok összegezésének és az egyes terményfajtákra vonatkozó átlagok kiszámításának eredményeképpen Olyan anyag áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi, hogy a kerületi statisztikai felügyelők becslései alapján a kolhozok és kerületi földművelésügyi osztályok
becslése ellenőrízhető legyen. Minthogy az itt említett munkának egyetlen feladata az, hogy a felhozott becslések között mutatkozó viszonyt megállapltsa, az egyes tényezők átlagbecslése nem egyéb, mint egyszerű számtani állag, tekintve, hogy az összes tényezők azonos súlyúak.
A nyert viszonyszámokat a kerületi felügyelők a vetések állapotát illető személyes megfigyeléseikkel együtt arra használják fel, hogy ezek alapján meghatározzák az egész kerületre vonatkozóan a terméshozamok végleges mutatószámait, amelyeket azután az Állami Tervgazdasági Bizottság meghatalmazottainak vagy a Központ Statisztikai Hivatalnak kötelesek előterjeszteni.
Külön kell még szólnunk az őszi vetéseknek'hótakaró előtti és a hótakaró meg—
szűnése utáni beesléséről. Ezeket a becsléseket a vetésterületeken a Központi Sta—
tisztikai Hivatal kerületi felügyelői a kolhozelnökkel együtt megejtett szemle alapján végzik el. A becsléseket különböző minőségi jellemzésekben (jó, kielégítő, kicsirázatlan vagy teljesen kipusztult) adják meg, feltüntetve az egyes becslés alá vont vetésterüle—
tek nagyságát.
A terméshozamok reprezentatív felmérésének fő feladata abban áll, hogy a termés- hozamra vonatkozóan olyan pontos adatok birtokába jussunk, amelyeknek segítségével a kolhoózok és a kerületi földművelésügyi osztáliyok becslési adatainak helyessége ellen—
őrizhet '.
A terméshozam felmérését a legfontosabb gabonafélékre, valamint burgonyára, cukor—
répára és a lenfélékre vonatkozóan végzik el.
Az egyes terményfajtákra vonatkozó munkálatok végrehajtásának technikájá—
ban mutatkozó néhány —— a vetés különleges sajátosságaitól és az egyes termények
"fejlődésétől függő
—— különbségen kívül, a terméshozam felmérésének módja az összes terményfajták tekintetében egy és ugyanaz.
A terméshozam lelmérése'nél a reprezentatív módszert alkalmazzák. A munkát nem valamennyi, hanem csak aránylag kevés számú _ mechanikus módszerrel kiválasz—
tott —— kolhozban végzik el.
Az egyes kolhozokban a terméshozamot nem mérik fel a kolhoz összterületén, hanem csak egyes mintákat vesznek és ezen minták feldolgozásának eredményeképpen határozzák meg a kolhoz egész területére vonatkozóan az adott torményfajta össz—
vetésterületének tigyelembevétele'vel számított, 1 ha—ra eső terméshozam mennyiségét.
Azon célból, hogy az egyes mintákból az egész vetésterület terméshozama fel—
becsülhető legyen, feltétlenülszükséy van az alábbi kérdések helyes megoldására: 1. hány mintát kell felvenni, 2. hogyan kell elhelyezni a mintaterületek-et a vetésterületeken, 3. milyen szempontokból szolgáltassanak adatokat az egyes minták. Az első két kérdés megoldása az összes terménylajták tekintetében azonos; a harmadik kérdésre adandó válasz attól
"függ, hogy a kolhoz összterületén milyen a kérdéses terményfajta vetésterületeinek minőségi megoszlása. ,
,
A minták számszerű mennyiségére vonatkozó kérdést a reprezentatív megfigye—
lési módszer elméletének alapján döntjük el : a minták számának annál nagyobbnak kell lennie, minél eltérőbbek a terméshozamok és minél pontosabb adatokat akarunk kapni. Minthogy a terméshozamok sokfélesége rendszerint annál nagyobb, minél nagyobb a mezőgazdasági üzem területe, ennélfogva a nagyobb kiterjedésű kolhozok— ' ban több mintát kell venni, mint a kisebb kolhozokban, de meg kell jegyezni, hog y a minták száma a területek növekedésével egyáltalában nem emelkedik aranyosan.
Az egész területen egyenlő mértékben kell elosztani a mintaterületeket, hogy azok helyesen fejezzék ki a terméshozamot. ,
' Az ilyen egyenlő mértékű elosztás megvalósításának szempontjából a minta-- vételeket a vetésterületek nagyságától és a minták számától függő, előre meghatározott távolságokban kell megejteni.
A harmadik kérdés —— hogy milyen szempontokból szolgáltassanak adatokat az - egyes próbák _ megoldása attól függ, hogy az egész területen hogyan oszlanak meg
az egyes terményfajták vetésterületei.
A gabonafélék hozamának felmérésénél, —— minthogy azok rendszerint egyszerű vetések, —— valamint a len hozamának felmérésénél is a legutolsó időkig egyetlen egy mintát Vettek és 1 m2 vetésterület termését mérték fel. Erre a célra egy különleges, Zékony, de szilárd és erős lécből készített keretet használnak (u. 11. négyzetméteres
'eret).
A gabonafélék terméshozamának felmérésével szemben a gumós és gyökeres növényeknél (burgonya, cukorrépa, stb.) egy mintának nem 1 ma terület növényzetét
wo
veszik, hanem hosszúsági mértékegységgel, —— rendszerint 5 m—rel — dolgoznak. A ter—
mésbozamnak m2 egységre való átszámításához ilyen esetben azt kell megállapítani, hogy 1 m hOSSzúságra átlagban hány növény esik.
Ezenkívül, hogy a terméshozam—felmérésben pontos eredményeket kapjunk, elkerülhetetlenül szükséges, hogy az alábbi követelményeket szigorúan betartsuk: a fel—
mérés csak akkor kezdhető meg, ha az adott terményt-ajta már beérett ; a mintákat pontosan a kiszabott távolságokban kell venni, nem engedhető meg a minták területei—
nek önkényes távolságú kiválasztása ; feltétlenül le kell vágni minden kalászt, ki kell szedniminden szem burgonyát vagy cukorrépát, amely a mintatérhe esik ; a mintaterek anyagát gondosan meg kell őrizni és fel kell dolgozni ; ügyelni kell, hogy semmi el ne
vesszék belőle. _
A terméshozam felmérésének megkezdése előtt a Központi Statisztikai Hivatal kerületi lelügyelőjének előzetesen meg kell állapodnia a kolhozvezetöséggel a munká—
latok végrehajtási sorrendjére vonatkozóan és biztosítania kell a mintavételekhez szükséges eszközöket.
A mintavételhez szükséges négyzetméteres keretet a kerületi felügyelő a kerületi földművelésügyi osztálytól kapja. A vékony falécekből készített keret három oldala sarokvasakkal szorosan egybe van erősítve, míg a negyedik oldal szabadon kivehető és újra beilleszthető. A vetésre a keretet a nyitott negyedik oldal szárának segítségé- vel helyezzük el, de úgy, hogy a kalászokat ne érintse. A keret elhelyezése után a ne—
gyedik oldalt is bezárjuk, majd helyreigazítjuk a keretben lévő összes növény—
szárakat : a keretbe vezetjük a kereten kívül esett olyan növényszárakat, amelyeknek gyökérzete a kereten belülre esett és megfordítva, majd a gabonát kÖZVetlenül a föld felszínén a legegyszerűbb aratóeszközzel levágjuk, hogy a magvak a kévékben tel- jesen beérhesscnek.
A gabonatermés hozamának felmérésénél a földeken egymástól megszabott távolságban lévő párhuzamos sorok közt mennek, a burgonya és cukorrépa felméré—
sénél pedig a vetési sorokra merőleges, keresztirányban haladnak előre. Azon célból, hogy a kiszemelt vetéstrrület két oldalánál —— amelyek között előrehaladnak —— az irányt el ne hibázzák, a terméshozam felmérését végző személy piros zászlócskákkal ellátott irány—páznákat állít fel egymástól egyenlő távolságban és mozgás közben ezekhez igazodnak. A mintákat pontosan a megállapított távolsági közökben veszik, mert a próbavétel helyének önkényes kiválasztása egyáltalán nem engedhető meg, ugyanis ez esetben megsértenek a mechanikus kiválasztás elvét és helytelen eredmény—
hez jutnának. A burgonya vagy cukorrépa terméshozamának felmérésénél az 5 m-es mérőrudat a megszabott távolsági közökben, a sorok hosszában úgy helyezik el, hogy a mérőrúd közepe a menetirány vonalára. essék, tehát, hogy a mérőrúdból a menetirány jobb— és baloldalára 2.5——2.5 méternyi darab jusson. Az elhelyezett rúd hosszában minden szem burgonyát, illetve minden darab cukorrépát gondosan kiszednek.
Az összes kivett mintáról pontos számadást kell vezetni, minthogy az egy minta—
területre eső átlagsúly kiszámításához a kivett minták számát feltétlenül ismerni kell.
Az olyan mintaterületet is fel kell venni az összesítő-számadásba, amelyen növényzet nem termett, —— mindegy, hogy kipusztult—e vagy a vetés során maradt—e ki.
Azon célból, hogy a burgonya terméshozamának felmérésénél az 1 m hosszúságra eső sorok átlagszámát megállapítsák, az egyik mintaterülettöl a másikig terjedő távolságot úgy mérik fel, hogy ez a távolsági vonal a burgonyasorokra merőleges le—
gyen és ennek a vonalnak mentén állapítják meg a sorok számát. A pontosság kedvéért két ilyen mérést végeznek el _— a vetésterület mindkét oldalán —- és e mérések ered- ményei alapján számítják ki az egy vonalegységre —— 1 m —— eső sorok számát.
A vetésterületről vett minták feldolgozásának további menetét a termény fajtája határozza meg. Például: a gabona/elek minta—anyagát a normális víztartalom határáig ki kell szárítani ; el kell esépelni, de úgy, hogy a kalászokban ne maradjon egy szem sem ; a nyert gabonát ki kell rostálni és pontosan meg kell mérni ; meg kell állapítani az 1 1112 területre eső gabona átlagsúlyát, majd ennek alapján ki kell számítani az 1 ha—ra eső terméshozamot. A burgonyaminták anyagát meg kell tisztítani a föld—
től és le kell mérni; az összes mintaterületek terméshozamainak összegét el kell osz—
tani a minták számának ötszörös szorzatával és így megkapjuk az 1 m hosszúságra eső terméshozam átlagát. A kapott átlagot megszorozzuk az 1 m hosszúságra eső burgonya—vetéssorok számának átlagával, ez a szorzat pedig megadja az 1 m2 területre eső terméshozamot ; végül az 1 ha nagyságú területre vonatkozó átszámítást végezzük el.
Az alábbiakban bemutatjuk egy—egy példán'a terméshozam kiszámításának mód—
ját, amely szerint a minták feldolgozása és a termésmennyiségek lemérése történik.
A gabona vetésterületén a felbecsült 298 mintatérségről (beleszámítva az esetle—
ges kiveszett mintaterületeket is) összesen 57 kg 514 g termést kaptunk. Az egy min- tára, azaz 1 m? területre eső terméshozam átlag súlya :É-Zílí : 193 g. Minthogy
298
lOl
);
e ' , ,
1 ha-ban 10.000 m2 van, az 1 ma területre eső termés mennyiségét meg kell szoroznunk 10.000—el, hogy az 1 ha területre eső teméshozam—átlagot megkaphassuk. Ha a kapott—*
szorzatot elosztjuk 100.000-rel, akkor a terméshozam—átlagot métermázsában fejezzük
ki. A métermázsákban kifejezett terméshozam : , *
193 x 10.000 193
._..— __ : ___. :: 9'3 .
100000 10 1 '7
A burgonya vetésterületén a vett 200 db. 5 m hosszúságú mintasorból kiszedtek 1140 kg burgonyát. Tegyük fel, hogy az 1 m hosszúságra eső burgonya vetéssorok átlagszáma 171; meg kell határozni az 1 ha-ra eső terméshozamot métermázsában
kifejezve. ( 1140
1 m hosszúságra eső terméshozam : W : 1'14 kg.
1 m2 területre eső terméshozam : 1'14x1'71 : 1'949 kg.
_; 1040 x 10.000 ' 100
Az 1 ha—ra eső vegyes gabona terméshozam—átlagának kiszámítása úgy történik, hogy a gabonafélék egyes fajtájára vonatkozóan külön megállapítjuk az 1 ha—ra eső terméshozamot és azután az összes gabonafélékre vonatkozó együttes terméshozam- atlagot. Az összes abonafélékre vonatkozó terméshozamot (vagy ahogy néha mond- ják: az 1 ha—ra es vegyes terméshozama!) úgy állapítják meg, mint az egyes gabona- fajták terméshozamainak mérlegelt átlagát; mérlegelési súlyként az egyes gabona—
fajták vetésterületének nagysága szolgál.
1 ha—raeső terméshozam (I-ban :1'949x100:194'9 (].
Például:
Öszi búza terméshozam becslése 1 ha-on 18 (;, vetésterület 1.200 ha,
Öszi rozs terméshozam becslése 1 ha—on 16 (1, vetésterület 1.000 ha,
Tavaszi búza terméshozam becslése 1 ha—on 14 (1, vetésterület 400 ha, Tavaszi zab terméshozam becslése l ha.-on 13 (1, vetésterület 600 ha,
Az 1 ha—ra eső gabona várható terméshozamátlaga :
18X1.200—Jf—16X1.000—§-14X 4004—13x600
1.2004—1000—3—4004—600 z15'9 9'
Sz. V. Solc
Megielent az
1949. évi népszámlálás
!.
Előzetes adatok
című táblázatos munka.
Ára 30 forint
