A statisztikai adatgyűjtés megszervezése ** -
Mintegy száz évvel ezelőtt (1846—ban) írta a hires orosz statisztikus, D. P. Zsurav—
szkij a statisztikai adatgyűjtésre vonatkozóan, hogy az az eredmények pontossága és teljessége érdekében különleges körültekintést, megfontolást, vizsgálatot és személyes _ ellenőrzést igényel.
Ezek a szavak helyesen fejezik ki a statisztika egyik legfontosabb tudományos alapelvét: a megfigyelés gondosságára és pontosságára vonatkozó követelményt.
Ebből a szempontból különösen fontos szerepük van a Központi Statisztikai Hivatal kerületi és járási felügyelöinek, minthogy elsősorban ők a statisztikai megfigyelés meg- szervezői és közvetlen végrehajtói. ,
A statisztikai megfigyelés megszervezésének két kialakult formája van : 1. A felvétel és összeírás, 2. A beszámolási módszer. —
A speciális statisztikai felvételek és összeírások megszervezése különösen nagy körültekintést és gondos előkészítést igényel.
A statisztikai felvétel minden előkészítő munkájának abból a sok évi tapaszta—
latra épült elvből kell kiindulnia, ,,hogy a statisztikában nincsenek jelentéktelen és elhanyagolható részlegek."
A felvételnek jól átgondoltnak és a legkisebb részleteiben is gondosan előkészi—
tettnek kell lennie.
A statisztikai felvételt a felvétel előkészítésére vonatkozó tervek részletes kidol—
gozásának kell megelőznie. A statisztikai felvételek előkészítő munkáinak leglényegesebb mozzanatai : 1. a felvétel feladatának meghatározása, 2. a felvétel tárgyának megállapí—
tása, 3. a megfigyelés egységének'meghatározása, 4; a felvétel programmjának meg—
állapítasa, 5. a felvétel idejének, helyének és körülményeinek meghatározása, 6. a fel- vételi kérdőív megszerkesztése, 7. a felvétel módjának megállapítása, 8. a közreműködő személyek kiválasztása, 9.a felvételi utasítások elkészitése, 10. a felvételt előkészítő rendszabályok terveinek összeállítása, 11. a feldolgozási táblák megtervezése, 12. a fel- dolgozási és kiértékelési tervek összeállítása, 13. a felvétel eredményeinek közzétételére vonatkozó tervek elkészítése, 14. a felvétel költségeinek megállapitása, stb.
1. A felvétel feladatának meghatározása az előkészítő munka kiindulópontja. Nem , szabad a felvételhez hozzáfogni addig, míg pontosan nem körvonalaztuk annak fel—
adatát, míg világosan nem döntöttünk a tekintetben, milyen konkrét szükségletet kell
* a felvételnek kielégítenie. _
2. A felvétel feladatának megállapítása után pontosan megkell határozni a felvétel tárgyát. A statisztikai felvételek megszervezőinek alapos elméleti közgazdasági tudása nélkül, a vizsgálandó területen érvényesülő törvényszerűségek és a vizsgált jelenségek egyéb jelenségekkel való összefüggéseinek és kölcsönhatásainak megértése nélkül a statisztikai felvétel és feldolgozásának eredménye meddő munka, haszontalan ,,játék a számokkal", mely nem mondható másnak, mint ,,statisztikai kreténizmus"—nak.
A statisztikai felvétel tárgyának meghatározása, érthetően, a felvétel céljától függ. Elengedhetetlenüi szükséges, hogy a felvétel tárgyát a felvétel céljának megfelelően állapítsuk meg és azt pontosan, félreérthetetlenül körvonalazzuk. A felvétel megkez- dése előtt a megoldandó feladatnak megfelelően még néhány olyan kérdést kell eldön- teni, amelyek szoros összefüggésben vannak a felvétel tárgyának meghatározásával.
Ide tartozik a felvétel területi elhatárolása, vagyis annak eldöntése, vajjon a felvétel részleges, helyi vagy általános jellegű legyen, továbbá azon időszak megválasztása, amelyre az adatgyűjtés vonatkozik, vagy az időpont megállapítása, melyhez a felvétel adatai igazodnak, valamint a felvétel végrehajtásának befejezésére kitűzött határidő kérdése.
8. A következő kiemelkedően fontos kérdés a felvétel megszervezésében —— a meg—
figyelés egységének kérdése. *
Ipari felvételekben a megfigyelés egységének megállapításánál ki lehet indulni a közgazdasági ismérvből (gyár, üzem), de a termelés—technikai (műhely) ismérvből is, vagyisa megfigyelés egységeként mindazokat a műhelyeket kell figyelembe venni, melyekben valamilyen termelésnek folyamata befejezést nyer. Pl. fonoda, festőműhely,
stb.
1) Poszohie po sztatisztike dija rajonnuh i ucsasztkovüh G. Sz. U. Goszplana Sz. Sz. Sz. R. (Statisztikai vezérfonal a Szovjetúnió Al ami Tervgazdasági Bizottsága Központi Statisztikai Hivatalának kerületi és járási felügyelői részére.) Goszplanizdnt il. kiadása, Moazkva, 1945, 5—11. old.
330
Ezt a kérdést jóelőre el kell dönteni. Amegfigyelés egysége körüli minden bizony—
talanság az egész felvétel eredményét meghiusíthatja.
Lenin munkáiban ismételten leszögezte, hogy mennyire fontos a statisztikai felvételeknél a megfigyelés egységének elméleti alapon nyugvó, helyes megállapitása.
Igy például a gyáripari statisztikai adatgyűjtéssel kapcsolatban ezt irta: ,,Nálunk a hivatalos statisztikában —— s az irodalomban is —— gyár alatt általában olyan nagyobb vagy kisebb nagyipari üzemet értenek, mely többé—kevésbbé jelentős számú bérmunkást foglalkoztat. A marxi elmélet nagy, gépesített (gyár-) iparnak csak bizonyos —— éspedig a kapitalizmus legmagasabb fejlettségi fokán álló —— ipart nevez. Ennek a foknak az alapvető és leglényegesebb ismérve a géprendszernek a termelésben való alkalmazása.1) Népszámlálásnál a Megfigyelés egysége a felvétel időpontjában az ország területén tartózkodó minden egyes ember.
A megfigyelés egysége a népszámlálásnál lehet azonban a család is. Igy volt például az 1926. évi szovjet népszámlálásnál a városokban. A városokban (ellentétben a falvakkal) a mindenkiről kiállított számlálálapokkal egyidejűleg családi kérdőívet is ki kellett tölteni, melyen a családra vonatkozó kérdésekre kellett válaszolni. Ebből a példából többek között az is látható, hogy egy és ugyanazon tárgyú felvételnek több- féle megfigyelési egysége is lehet. Igy az 1926. évi szovjet népszámlálásnál a városokban
—— amint láttuk —— két felvételi egység is volt (egyén és család).
4. A statisztikai felvétel következő fontos kérdése azon ismérvek megválasztása,
amelyeket a felvétel során fel kell venni. ,
Bármilyen statisztikai megfigyelési egységet a különböző ismertető jegyek soka—
sága határoz meg
Minél nagyobb, terjedelmű a felvétel, annál egyszerűbbnek és szűkebbnek kell lennie a programmjának: a tndakolandó ismérveknek.
Az 1939. évi szovjet népszámlálás kérdőíve csak 16 kérdést tartalmazott.
A felvétel konkrét programmját meghatározzák a felvétel már korábban meg—
fogalmazott feladatai. A felvétel feladata és programmja között még van egy közbeeső láncszem. Az átmenet a felvétel feladatától a felvétel programmjához —— szabály szerint —— a feldolgozás programmján keresztül valósul meg.
A feldolgozás tervezett programmja megelőzi és irányítja a felvétel feldolgozásával nyerhető eredményeket. Ebben van a nagy jelentősége.
Egyrészt az ilyen rend biztosítékot nyujt arra, hogy a kérdőíveken nem lesznek olyan felesleges kérdések, melyeknek feldolgozására nem kerül sor; másrészt az ilyen rend megvéd az olyan kérdőpontok kihagyásától is, melyeknek feltevéséhez gyakorlati érdekek fűződnek. Magától értetődik, hogy a felvételi tervek során a feldolgozás elő—
zetes programmját pontosan meg lehet, és meg is kell állapítani.
A felvétel programmjának kérdéseit világosan és pontosan kell megfogalmazni.
Döntő jelentősége van a kérdésre adandó válasz egyszerűségének.
5. A felvétel idejét, helyét és egyéb körülményeit oly módon kell meghatározni, hogy a megfigyelő minden egységére jellemző adatok beszerzését a legtökéletesebben biztosítsuk Az 1939. évi népszámlálás végrehajtási utasítása például külön rendelkezést tartalmazott arra vonatkozóan, hogy az összeírást a lakóhelyén, nem pedig a munka- vagy szolgálati hely szerint kell foganatosítani.
Csak ez az elv biztosíthatta az összeírás legjobb feltételeit. A családok össze—
irásánál összeírási lajstromokat alkalmaztak. A családok szerinti összeírás ugyancsak ' hozzájárult az adatgyűjtés sikeréhez.
Az ipari összeírásnál, ahol a megfigyelés egysége a gyár, a felvétel helye lehet a tröszt is, meg a gyár is. Az utóbbi eset, amely a megfigyelési egység közvetlen felkere- sésével kapcsolatos, előnyösebb, mert ez esetben a kívánt adatok nemcsak könnyebben szerezhetők be, de egyúttal ellenőrizhetők is.
6. Szervezési szempontból a felvétel lehet teljes, képviseleti és vegyes formájú felvé—
tel, mely utóbbinál a megfigyelés valamennyi egységét rövidebb, mig az egységek egy részét bővebb programm alapján irják össze.
7. A statisztikai felvétel megszervezésének két alapvető módja van: a) a közvetlen észlelés, b) a kikérdezés.
Az előbbi a tények közvetlen megállapítását és regisztrálását jelenti. Igy például a haláloki statisztika az orvosi bizonyítványokon alapszik. A kikérdezési eljárás, mint
*) V. !. Lenin : Összes művei. III. kötet, 353. old.
33!
[a neve is mutatja, nem közvetlen megfigyelésen, hanem a kikérdezett hevallásán alapszik. Igy például a népszámlálás során az életkor, az anyanyelv, a nemzetiség, a foglalkozás, stb. csupan a megszámlált egyén kikérdezése útján állapítható meg Ezeknek az ismérveknek közvetlen észlelés útján való megszerzése —- az összeírás határidején belül —— gyakorlatilag kersztülvihetetlen.
A foglalkozás közvetlen megfigyelés útján való megállapításáért —— például _—
a megfigyelőnek a megfigyelt munkahelyére kellene kimennie. Enneka módszernek alkalmazhatatlansága világos.
A kikérdeze'si eljárásnak három fajtája van: a szóbeli, a levelezés útján való kikér—
dezés és az önszámlálás. A szóbeli kikérdezés, vagy az u. n. kiszállási módszer abban áll, hogy akiket-dezési speciális statisztikai személyzet végzi; Igy hajtották végre például az.
1939. évi szovjet népszámlálást. A levelezési módszer lényege abban áll, hogy a meg- figyelést végző hivatal kérdőíveket küld szét a személyek (levelezők) bizonyos köré—
nek, és ezeknek a kérdőíveknek a segítségével tesznek fel különböző kérdéseket a leve—.
lezőknek —— például terméskilátás számbavételénél.
Harmadik formája a kikérdező eljárásnak az u. n. önszámlálás, melynek alkal—
mazása Európában a népszámlálásoknál különösen elterjedt. Sajátossága abban áll, hogy a kikérdezés nem szóbelileg, hanem a megszámlált által kitöltött összeíró ív útján történik. E módszer lényege az, hogy a kellően kioktatott személyzet (számlálóbizos) szétosztja a felvételi nyimtatványokrat a lakosság (családfők) között. A lakosság az ugyancsak kézhez vett utasítások áttanulmányozása után maga tölti ki az összeiró íveket. Ilymódon az általános szóbeli kikérdezés mozzanata elmarad. A megállapított határidőben a számlálóbiztosok összeszedik a kitöltött kérdőíveket, egyidejűleg ellen—
őrzik azokat a kitöltés helyessége szempontjából és szükség esetén felvilágosítást is kérnek a lakosságtól. Ilyképpen a szóbeli kikérdezés részben mégis megmarad.
Az önszámlálást alkalmazták az 1897. évi oroszországi népszámlálásnál, de csak városokban, éppúgy az 1920. és 1926. évi szovjet népszámlálásoknál is. Az 1939. évi számlálásnál az önszámlálást nem alkalmazták.
8. A statisztikai felvételek megszervezésénél nagyon fontos —— vagy jobban mondva egyike a legfontosabb mozzanatoknak —— a felvételt végrehajtó személyek kiválasz- tása.
A számlálóbiztosokat, az ellenőröket és a vezetőket olyan szovjet emberek közül kell kiválasztani, akik politikailag kétségtelenül megbízhatók, kellőképpen ki vannak képezve s teljes felelősséggel tudnak végrehajtani olyan komoly állami feladatot, mint amilyen egy statisztikai felvétel és összeírás.
A szükséges személyzet létszámát a felvételi tervnek kell előirányoznia és gon- doskodnia kell a káderek kiválasztásának rendjéről is.
9. Bármennyire elemiek és egyszerűek legyenek is az összeírás programmjának kérdései, mégis minden összeírásnál — terjedelmére való tekintet nélkül —— elengedhe- tetlenül szükséges írásbeli utasítás megadása is. *
Az utasítás célja: a) megmagyarázni az összeírás kérdéseit, b) biztosítani a feltett kérdések egyforma értelmezését, c ) biztosítani a kérdőívek kitöltésének egységes technikáját.
Az 1939. évi népszámlálás utasítását, mielőtt jóváhagyás végett a kormány elé terjesztették volna, statisztikai szaktanáeskozásokon részletesen megtárgyalták.
Az 1939. évi népszámlálásnak nemcsak a számlálólapját, de az annak kitöltésére vonatkozó utasítást is a Szovjetúnió Népbiztosainak Tanácsa hagyta jóvá. Ez a tény beszédesen bizonyítja, milyen nagy fontosságú az utasítás is.
*
"Az összeírást a ,,pillanatfelvétel,llel szokás összehasonlítani. A pillanatfelvételhez hasonlóan, ahol a kép minden pontja egy pillanatban rögzítődik, az összeírásnál is minden felvett adat egy időpontra (,,eszmeí időpont") vonatkozik.
Az összeírások megszervezésének és végrehajtásának elveit a gyakorlat dolgozta ki. Ezek :
a) Az összeírást lehetőleg rövid idő alatt kell lebonyolítani. Az 1926. évi szovjet népszámlálást hét nap alatt hajtották végre a városokban és 14 nap alatt a falvakban;
az 1939. évi népszámlálás szintén hét napig tartott a városokban és 10 napig a fal—
vakban. Az összeírás végrehajtásának időtartamát a lehetőségekhez képest azért kell minél rövidebbre szabni, mert a hosszúra nyujtott felvétel befolyásolja az eredmények pontosságát. A modern összeírásokban valamennyi adat egy meghatározott időpontra (az összeírás kritikus időpontja) van rögzítve. Nyilvánvaló, hogy ha az összeírás végre—
332
hajtásának ideje túlságosan elnyúlik, a kívánt adatok egy pillanatra való vetítése nehézségekbe ütközik. A népesség összeírásánál a kritikus időpont után születetteket a számbavételnél figyelmen kívül kell hagyni. Azokat a személyeket azonban, akik a kritikus időpontban éltek, jóllehet az összeírás foganatosításának idejére meghaltak, össze kell írni. Hasonló jelentősége van az eszmei időpontnak egyéb összeírásoknál is.
b) Az összeírást a lehetőséghez képest egy és ugyanazon időben kell végrehajtani az ország egész területén. Ennek az elvnek betartása az összeírás adatainak összehasonlít- hatósága érdekében elengedhetetlenül szükséges. A gyakorlatban azonban sokszor kénytelenek vagyunk kivételt tenni, különösen a határvidékeken és a nehezen meg—
közelíthető kerületekben (Távol—Észak, Pamir, stb.), ahol az összeírások végrehajtásának befejezésére rendszerint külön határidőt szoktak megállapítani.
c) A kritikus időpont megválasztásának igen nagy jelentősége van. Az összeírási tényképnek, minthogy az pillanatfelvétel, egyúttal a legtipikusabbnak is kell lennie.
Az 1897., 1926. és 1939. évi összeirásokat mind télen hajtották végre, éspedig azért, mert a népesség ekkor van legkevésbbé mozgásban.
d) Végül az összeírások lehetőleg egyforma időközökben ismétlődjenek. Az összeírások szabályos időszakossága megkönnyíti az eredmények összehasonlító elemzését.
Háborús viszonyok között különösen nagy jelentőségük Van a gyors összeírásoknak, azért ezek eredményeit a kerületi felügyelők —— rendszerint —— sürgönyileg továbbítják közvetlenül a központhoz, a Központi Statisztikai Hivatalhoz.
A gyors összeírások eredményessége szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy a Központi Statisztikai Hivatal rendelkezéseit a felügyelők a legpontosabban és leglelkiismeretesebben teljesítsék.
A sürgönyileg továbbítandó végeredményeket a Központi Statisztikai Hivatal által adott utasítások legszigorúbb figyelembevételével kell összeállítani. Az utasítá- soktól semmilyen, még a legkisebb mértékű eltérés sem engedhető meg. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy egyes felügyelők a Központi Statisztikai Hivatalnak sür—
gönyileg továbbított jelentéseikben gyakran eltérnek a kapott ntasításoktól és —— saját elgondolásuk szerint dolgozva ——- számszerűleg is helytelen eredményeket adnak.
Ilyenfajta ,,csekélységek" is veszélyeztethetik, sőt meg is hiúsíthatják a Szovjetúnió egész területét felölelő végeredmények összeállítására kitűzött határidő betartását.
I. Piszarev
A közlekedés szocialista tervezésének statisztikai szükségletei
,,. . . semmiféle tervszerű munka nem képzelhető el helyes számvitel nélkül.
A számvitel pedig elképzelhetetlen statisztika nélkül" —— így szól Sztálinnak statiszti- kai körökben immár szállóigévé vált útmutatása. A szocialista statisztika alapvető feladata a népgazdasági tervek összeállítása és végrehajtásának statisztikai módszerek—
kel történő ellenőrzése, a gazdasági tartalékok feltárása, az aránytalanságok meg—
világítása. Feladata továbbá a szocialista reprodukció törvényszerűségeinek megálla—a pitása, a tervmutatók és a népgazdasági mérleg rendszerének, egészben és területi metszetben, a termelés és forgalom mutatói rendszerének, a szocialista üzemek gazda—
sági mutatói rendszerének, a technikai gazdasági mutatók rendszerének kiépítése.
Lényegében tehát a statisztika a terv születéséhez és ellenőrzéséhez egyaránt szükséges.
' Terveink eddigi hiányosságainak fő oka, hogy a statisztikai alapok hiányoznak és ezért csak durván tudjuk megközelíteni a szocialista tervezéshez megkívánt pontosságot.
Fontos statisztikai fela dat ez a terv végrehajtásának ellenőrzése, a terveken menet—
közben való javítás céljából. Terveinknek tudományos alapon kell íelépülníök, mely—
nek a statisztika a segédeszköze. Statisztikánk érdeklődési köre ezért jóval szélesebb, mint a kapitalista statisztikáé, mely a tőkés kizsákmányolást szolgálja és célja, hogy vállalkozó részére a maximális hasznot a legrövidebb időn belül biztosítsa. A szo—
eialista tervgazdálkodás —— és így a statisztika is —— a népgazdaságot teljes egészében egy nagy termelőszövetkezetnek tekinti, amely az egyes szektorokból, mint üzem- részekből, termelési és elszámolási helyckből van felépítve. Igy az egyes üzemek és elszámolási egységek gazdaságossága az egész népgazdaság gazdaságosságának egy—
