A lakosság pénzbevételei és kiadásai mérlegének néhány kérdése

H. MARGOLIN :

A LAKOSSÁG,PÉNZBEVÉTELELÉS KIADÁSAI , MÉRLEGENEK NEHANY KERDESE* —

A lakosság pénzbevételei és kiadásai mérlegének feladatai ;

A lakosság pénzbevételeimek és kiadásainak mérlege, mint a nép—

gazdasági tervezés eszköze, fontos szerepet játszik a Szovjetúnióban.

A Lakosság pénzbevételemek és kiadásainak mérlegében a lakosság pénzbevételeirmek teljes és egyes csoportok szerinti terjedelme és forrásai, valamint pénzkiadásainak terjedelme és struktúrája jut kifejezésre.

Ennek a mérlegnek, amely a népgazdasági mérleg alkotórésze, az a rendeltetése, hogy elősegítse a népgazdasági terv alapvető feladatainak megoldását: a pénzforgalom megszilárdítását, az áruforgalom kibővítését, és :a munk—atermelékenység fokozása, a munkások, tisztviselők és kolhoz- parasztok pénzbevételeínek növelése, a fogyasztási javak termelésé—

nek emelése és a kiskereskedelmi árak rendszeres csökkentése alapján a szovjet nép anyagi jólétének emelkedését. E mellett a lakosság pénz- bevételeinek és kiadásainak mérlege, a lakosság pénzbevételeinek növeke- dése, a lakosság fogyasztására szánt áruk termelése, valamint az általuk megvásárlandó szolgáltatások növekedése közötti helyes arány megállapí—

tásának is eszköze. A lakosság pénzbevételeinek és pénzkiadásainak mérlege _ a munkabéralap és a tömegfogyasztásí cikkek kiskereskedői árainak a dol- gozók anyagi jólétének emelése érdekében való tervezéséhez szolgáltat a népgazdaság számára nélkülözhetetlen anyagot. A lakosság pénzbevételei—

nek és kiadásainak mérlegét az adók tervezésénél, és arra is felhasználják, hogy megállapítsák a lakosság kölcsönök és takarékpénztári betétek formá—

jában eszközölt megtakarításaínak terjedelmét, amelyeket azután az állami költségvetésen keresztül fel lehet használni a népgazdaság fejlő—

dési ütemének a meggyorsítására. A fentiek határozzák meg a lakosság pénzbevételei és kiadásai mérlegének fontos szerepét a pénznek, mint a népgazdaság tervszerű irányítása eszközének, a szovjet kormány által való tervszerű felhasználásával és a pénzforgalom tervezésével kapcsolatos kérdésekben.

A szocialista társadalomban a pénz teljes egészében a dolgozók érde- keit, a kommunista társadalom építésének érdekeit szolgálja. A pénz segít- ségével valósul mega munka szerinti, szocialista jövedelemelosztás; a pénz az eszköze a város és falu, az ország különböző vidékei, a népgazdaság különböző ágai közötti áruforgalom kifejlesztésének, az ipar és az áru—

forgalom terv szerinti számbavételének és ellenőrzésének, és a szocialista

' Planovoje hozjajsztvo, 1949, 4. sz., 52—65. old.

24:

^{544 MARGOLIN}

akkumulációnak. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy ,, . .a pénz a polgári, gazdaságnak az a szerszáma, amelyet a szovjet hatalom a maga kezébe ' vett és a szocializmus érdekeihez hozzáidmnitott azért, hogy a szovjet kereskedelmet teljes erővel kitejlessze és ezzel a közvetlen temékcsere előf-eltételeit előkészítse. *"

, A szocialista állam a szovjet pénzt, mint a munkatemnelékenység emelésének egyik legfontosabb eszközét, mint .a munkások, alkalmazottak reálbére, a kolhozparasztok jövedelme, az áruforgalom növelésének a nép- gclrlnegek anyagi jóléte emelésének egyik legfontosabb eszközét hasz-

' ja Bel.

A Bolsevik Párt és a szovjet kormány a szocialista építés minden szakaszába szakadatlanul gondoskodott és gondoskodik a szovjet rubel megerősítéséről. Ez kifejezésre jut a kiskereskedekni árak leszállításának a politikájában, az áruforgalom fejlesztésében, a gazdaságos számvetés és .a takarékosság rendszerének a népgazdaságba történő bevezetésében.

A Szovjetúnió népgazdasága belymeállításánalk és iejlesztésének 1946—

1950. évi ötéves tervéről szóló törvény, a terv egyik legfőbb feladataként a pénzforgalom állandó fejlesztésének szükségét jelöli meg.

A szovjet valutának a kapitalista országok valutáival szembeni hatal—

msas előnye, hogy alapját a tervszerű. szooialísta gazdaság képezi. ,,A szov- jet valuta szilárdságát _— mondotta Sztálin elvtárs — mindenekelőtt az állam kezében lévő áruk óriási mennyisége biztosítja, amelyek skabott árakon kerülnek az áruforgalomba. Ki tagadhatja a közgazdászok közül, hogy az a fedezet, mely csak a Szovjetúnióban van meg, reálisabb biztosi—

téka a valuta szilárdságának, mint bármilyen aranytartalék?"3 A Szovjet—

unióban a népgazdaság fejlesztésének állami tervei alapján a fogyasztási cikkeknek és a kiskereskedelmi áruforgalom cikkeinek termelését rend—

szeresen növelik, aminek következménye a lakosság pénzbevételei és az árukészletek növekedése közötti helyes arány.

A polgári országokban a kapitalista közgazdaság minden vísszássága kihatással van a pénzforgalomra. Az áruk értékesítését a kapitalizmusban állandóan megnehezíti a lakosság dolgozó többségének a rendszerre jel- lemző, korlátolt vásárlóképessége és a temelés anarchiája. Ebben nyilvá—

nul meg a termelés társadalmi jellege és a kapitalista elsajátítás magán—

jellege közötti ellenmondás A kapitalista rendszer elkerülhetetlen kísérő—

jelensége a gazdasági válság, amit a temelés terjedelmének csökkenése és a társadalom termeloeszközeinek elpusztulása köv-et. : *

A Szovjetúnióban nincs meg a termelésnek és a íogyasztasnak a kapitalizmusra jellemző antagonisztikus ellentéte. A szocialista társadalom—

ban az árukészlet és a kínálat méreteit nem spontán tényezők, hanem az állami népgazdasági tervek határozzák meg.

A lakosság pénzbevételeinek és kiadásainak (keresletének) tervezése A Szovjetúnióban a lakosság keresletét a lakosság pénzbevételeinek tervezett nagysága határozza meg, vagyis a munkásoknak és hivatalnokok—

nak a tervben megállapított munkabér-alapja, a mezőgazdaság termény- betakarítási tervei, az állami költségvetés szerint kifizetett ösztöndíjak

1 J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, 11. kiadás, 462. old., oroszul és 1.1. a Szikra, Báde—

pest, 1949, 549. old.

2 J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, 11. kiadás, 391. old., oroszul és u a. Szikra, Buda——

pest, 1949, 467 old

PÉNZ'BEVÉTELEK És KIADÁSOK MÉRLEGE 545

és nyugdíjak, stb. A szocialista vállalatok és intézmények árukereslete az állami szervek által megerősnett termelési ráfordításokból, az építkezések—

ből és a hadsereg, a kulturális, népjóléti és egyéb intézmények fenntartá- sána történő költségvetési utalványozásokból ered. _

Az árukínálatot is az árutermelés és értékesítés népgazdasági tervben elfogadott mértéke, illetve iránya, valamint az áru államilag megállapított

árai határozzák meg. *

A Szovj etállam tehát a népgazdasági terven keresztül biztosítja a Vál- lalatok áruértékesítés-ének feltételeit és azt, hogy a lakosság, a vállalatok és az intézmények pénzbevét-eleiket a szükséges áruk beszerzésére fordit—

hassák. *

Bár a Szovjetúnióban tervszexű gazdálkodás folyik, a társadalmi ter- melés áruformája magában rejti .azt a lehetőséget,, hogy az érték és a hasz- nálati érték között eltolódás keletkezzék.

A szocialista gazdálkodás viszonyai között az érték és a használati érték közötti ellenmondás nem antagonisztikus jellegű, mint a kapitalista gazdaságban.

Előszöris, a kapitalista gazdaságban az érték és a használati érték közötti, a kereslet és kínálat egyenlőtlensége és az árak ingadozása követ- keztében jelentkező aránytalanság állandó és törvényszerű jellegű, mert a kapitalista gazdaság fejlődésének spontán jellegén alapszik. A szocialista társadalomban (az érték és használati érték közötti aránytalanság nem el—

kerülhetetlen és csak időleges, alkalmi jellegű lehet. Ezt az aránytalansá—

got a tervezés hiányossága, a megállapított tervek megzavarása, vagy külön—

féle más okokból létrejött gazdasági nehézségek váltják ki.

Másodszor, a kapitalizmusban az érték és a használati érték közötti ellentmondás katasztrófális következményekkel fenyeget és egyrészt túl- termelési válságban, másrészt inflációban nyer kifejezést, mely utóbbi—

nak az árak gyors növekedése, a pénz elértéktelenedése és a reálbérek esése a kísérő jelenségei.

A szocializmusban a termelőeszközök társadalmi tulajdonának ural—

kodó jellege és a népgazdaság tervszerű fejlesztése kizárják a gazdasági válság lehetőségét. A Szovjetúnióban az áruk túlnyomó részét az állam által megállapított állandó árakon értékesítik. A szocialista társadalomban a pénzforgalom tervszerű irányítása, és a pénz szilárdsága ezen alapul.

A Nagy Honvédő Háború tapasztalatai megmutatták, hogy a szovjet társadalmi rend hatalmas fölénye következtében a Szovjetúnió pénzfor- galma a legsötétebb háborús időszak megpróbáltatás/ait is kiállta. Ismere—

tes, hogy a háború első időszakában annak következtében, hogy a lakosság fogyasztására szánt áruk termelését csökkentették és a Szovjetállamnak a hadsereg fenntartására és a hadiipar fejlesztésére forditott kiadásait növel—

ték a forgalomban jelentős mennyiségű pénzfölösleg jelentkezett. Jelentős áremelkedés a háború időszakában csak a kolhozpiacok'on volt, amely azon- ban a szovjet áruforgalomban alárendelt szerepet játszott. -

A háborúnak a pénzforgalom területén jelentkező következményét:

a rubel vásárlóenej ének csökkenését és főleg a spekulatív elemeknél felhal- mozott jelentős pénzfelesleg jelentkezését a forgalomban, az 1947. évi szovjet pénzügyi reform segítségével számolták fel. Ez a reform nem változtatta meg gyökeresen a fennálló pénzrendszert és rövid idő alatt hajtották végre. A reformot nem kísérte a termelés színvona—

lának csökkenése és a dolgozók életfeltételeinek megromlása, ahogy az

_{' 546} ^{nna/team _}

_s

ilyen eSetekben a kapitalista országokban történni szokott, hanem fordítva,—rk * ;

megteremtette a Lakosság reáljövedelmne emelkedésének és a szocialistak?

bővített reprodukció üteme meggyorsulásának előfeltételeit. A szacialísta gazdasági rendszer hatalma—s fölénye a kapitalista rendszerrel szemben

ebben is megnyilvánult. *

Az áruk vásárlására rendelkezésre álló pénzmennyiség és az árukíná- lat nagysága közötti arányosság a szocialista reprodukció zavartalan mene— _ tének egyik leglényegesebb feltétele. Ezt az arányosságot a Szovjetállarm , tervszerűen valósítja meg, amikor a kocrmnuniztmus építése minden törté—

nelmi korszakának megfelelő gazdaságpolitika feladatokból, a népgazdaság ' felhalmozása növekedésének, a dolgozók anyagi és kulturális életszín—

vonala következetes emelésének biztosításából indul ki.

x A Szovjetállam a pénzforgalom és az áruforgalom tervezésével bizto- sítja a lakosság vásárló alapjai ésa piacra kerülő árutömegek közötti meg- ' felelő arányt. E mellett igen nagy jelentősége van az árutömegek vidéken- kinti helyes elosztásának, ami a pénz és áru fentemlitett arányosságát mind a népgazdaság egészében, mind pedig valamennyi vidék népgazda—

sága számára külön-külön biztosítja. ,

Érthető, hogy abban az esetben, haala lakosság vásárlóalapja —— hosz- szabb, vagy rövidebb időre —— túlszárnyalja annak az ámtömegnek érté—

két, amelyet az állam kiskereskedelmi eladásra szánt, a lakosság pénzbe—

vételeinek realizálása nehézségekbe ütközik és pénzeszközeinek egy részé- ért nem tud az állami és szövetkezeti kereskedelmi vállalatoknál árut vásá—

rolni. Ha az árukereslet és —kinálat közötti aránytalanság nagy méreteket ölt, emelkedhetnek a kolhozpiací árak, ami kedvező előfeltételeket tere-m.t—

het a spekuláció számára és ilymódon csökkentheti a szovjet rubel vásárló—

erejét, végső fokon pedig a reálbér szinvonalát. Ezért a rubel szilárdsága biztosításának a feladata, vagyis az a feladat, hogy a szovjet pénzt a reál—

bér emelésére és így a munkatermelékenység növelésének ösztönzésére használják, csak úgy hajtható végre, ha a munkások, hivatalnokok és kolhozparasztok pénzbevételei növekedésének mértékében növekszik a fogyasztási cikkek és a kiskereskedelnú áruforgalom cikkeinek termelése.

Az egységes állami terv szerint fejlődő szocialista gazdaság fölénye lehetővé teszi, hogy a termelés szakadatlanul a lakosság növekvő szükség—

letei arányában fejlődjék. Sőt, a lakosság vásárlóképességének növeke—

dése állandó forrása a termelés kibővítésének. Amint Sztálin: elvtárs meg—

jegyzi: ,, . .. a dolgozók anyagi helyzetének rendszeres javulása és szűk- ségleteinek (vásárlóképességének) szakadatlan növekedése, mint a terme-

; lés kibővítésének állandóan növekvő forrása, megvédi 'a munkásosztályt a túltenmielés válságától, a munkanélküliség növekedésétől, stb." 3 Ilymódon magának a gazdaság szocialista rendszerének természetében rejlik a lakos- ság Vásárlóalapjainak növekedése és az árutömegíek közötti állandó helyes

arány megvalósítása. '

A Szovjetúnió árpolitikáia mint a fogyasztás irányításának eszköze A Szovjetállam ezt az arányosságot azokban az esetekben is biztosítja, amikor az egyes vállalatok vagy gazdasági ágak termelésének volumene túlszárnyalja az adott áruk vásárlására szánt pénz összegét. Az árutömeg növelése az áruk önköltségének a csökkentésével együtt lehetővé teszi az

: 1. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, 10. kiadás. 897. old., oroszul.

PÉNZBEVÉTELEK És KIADÁSOK MÉRLEGE

547

árak rendszeres csökkentését, amit a 'Szovjetállam tervszerűen meg is való-

sít. Az ának csökkentése a rubel vásárlőképességémek és így a lakosság fizetőképes keresletének további növekedéséhez vezet; az árak csökken—

tése tehát a lakosság vásá—rlóalapjai és az árutöme—g közötti helyes arány—

biztosításának egyik legfontosabb eszközeként jelentkezik. Az árak leszál—

lításának .a Bolsevi'k Párt és a szovjet kormány által megvalósított politi- kája a szovjet rubel megszilárdulásához, valamint a munkások és tiszt—

viselők reálbéreinek emelkedéséhez és a parasztok ipari árucikkekre for- dított kiadásainak csökkenéséhez vezet.

így az 1947 végén végrehaj tott pénzügyi reform és a j-egjymendszer meg—- szüntetésének az élelmezési és az ipari cikkek állami kiskereskedelmi árai leszállításának, majd ezt követően a szövetkezeti kereskedelmi és a kolhoz—

piaci árak csökkenés-ének eredményeként 1948-ban a rubel vásárlóereje megkétszereződött. Ennek, valamint a nominális bér növekedésének követ—

keztében a munkások és tisztviselők reálbére 1948—ban az 1947. évinek több mint kétszeresére emelkedett. Az árleszállítás első szakaszában a lakos- ságnak a kiskeneskedelmi áraknál elért nyeresége kb. évi 86 milliárd rubel. A tömegszükségleti árucikkek árainak 1949 március 1—én végrehaj—

tott újabb leszállítása az árucikkeknek évi legalább 48 milliárd rubeles kiegészítő olcsóbbodását idézte elő, ami a szövetkezeti és kolhozkereske—

delmi árak csökkenésével együtt évi kb. 71 milliárd rubeles olcsóbbodást jelent. Az árak újabb csökkenésének eredményeként igen jelentősen emelkedett a rubel vásárlóereje és javult a rubel árfolyama a külföldi valuták

xárfolyamához viszonyítva, komoly mértékben emelkedett a mun—- kások és az értelmiségiek reálbére, jelentősen csökkentek a parasztságnak az ipari áruk vásárlására fordított kiadásai.

Az árutömegnek az a jelentős növekedése, amelyet a hábo—rúutáni években elértek, a rubel vásárlóerejének megszilárdulása, az árak csök- kenése, valamint a munkások és tisztviselők reálbérének, a kolhoz- parasztok bevételeinek emelkedése, mindez a Bolsevik Pártnak és a szovjet kormánynak a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonala eme—

léséért folytatott szakadatlan gondoskodásának eredménye.

A lakosság pénzbevételeinek megállapítása a különböző források alapján A lakosság pénzbevételeinek realizálását, nélkülözhetetlen szükségleti cikkekkel való ellátását a szijet kereskedelem végzi. A szovjet kemeske—

delemnek minden dolgozó számára biztosítania kell a pénzbevétele arányá—

ban szükséges árut.

A munkabéralapot, amely a lakosság összes pénzbevételei volumené- nek döntő részét alkotja, a munkások és tisztviselők létszáma és az átla—

gos munkabér nagysága határozza meg. A munkások és tisztviselők létszá—

mát az iparnak, az építkezésnek, a szállításnak és az árusforgalomnak, a munkatenmelékenység megadott növekedése melletti és a kulturális—nép-w jóléti és egyéb intézmények fejlődési tervének a népgazdasági tervben megadott terjedelméből kiindulva állapítják meg. Az átlagmunkabér szín- vonalát a megállapított *munkabérnormák, vagyis a! tarifális díjtételek és a tisztviselői fizetések, valamint a gyártási momna teljesítési foka és az érvényben levő progressziv, prémiumos munkabérrendszer alapján hatá-—

rozzák meg.

(

648? ,_ s _ mem

A lakOSSág pénzbevétéleinek másik fontos részét a kolhoz'páfáSz—tok

pénzbevételei képezik, ameljreket mmikaegys'égek szerint kapunk meg, és

ainelyek a kolhozok pénzbevételemek általános méreteitől függenek. Ezek a bevételek a kolhozok árutermelése növekedése, főleg a jövedelmezőbb mezőgazdasági ágak: az ipari növények termelése és az állattenyésztés fejlődésének következtében évről-érvre nőnek.

A lakosság egy további csoportjának pénzbevételeit az ösztöndíjak és nyugdíjak alkotják. Ezeket főiskolákon és technikumokon az állami ösz—

töndíjekban részesülő tanulók tervszerinti létszámából és a nyugdijasok létszámából, valamint az ösztöndíjak és nyugdíjak méreteiből kiindulva

tervezik. A

Azt is figyelembe kell venni, hogy a lakosság nem költi pénzbevéte—

lzecinek teljes összegét áruvásárlásokra. A lakosság pénzbevétele—inek'egy részét szolgáltatások —— lakás, közszolgáltatás, közlekedés, mozi- és szinházlátogatás, stb. — vásárlására költi. Pénzbevételeinek meghatá—

rozott részét a lakosság adófizetésre költi, következésképpen az általános állami kiadások fedezésére megy. Továbbá a lakosság megtakarítja bevéte—

leinek egy részét, államkölcsön vagy takarékpénztári betét formájában az állam rendelkezésére bocsátja, lam-i által közreműködik a szocialista reprodukció ütemének meggyorsításábán. Végül a lakosság pénzbevételei—

nek egy részét nem költi el az adott év folyamán, hanem készpénz formájá—

ban felhalmozza.

A lakosság pénzbevételei szükséges terjedelmét a népgazdasági terv—

ben ilymódon kell meghatározni és ennek alapján kell a közszükségleti .cik—

kek vásárlására szánt pénzösszeget megállapítarú.

A Szovjetállam céljául tűzi ki a nép anyagi jóléte színvonalának eme—- lését és következésképpen a közszükségleti cikkek termelésének lehető leg,- magyobb mértékű növelését. A fogyasztási cikkek termelésének tervszarű ldbővítését a nyersanyagtenmelés megtá—elő növelésével, új vállalatok épí—

tésével, a munkatermelékenység emelésével, a meglévő felszerelés kihasz—

nálásának megjavításával biztosítják.

A személyes szükséglet számára történő árutermdés tervének kidolgo—

zása mellett meg kell állapítani az áruértékesítés föirányait is. Az áruk bizonyos része kórházak, szanatóriumok, iskolák, állami intézmények és a hadsereg szükségleteinek fedezésére szolgál. Ez képezi az ú. n. ,,piaeon kivüli alap'üot. Az áruk legnagyobb része a piaci alapra megy és a kis- kereskedelmen keresztül kerül a lakossághoz.

A lakosság pénzbevételeí áruvásárlásokra előirányzott részének és a kiskereskedelmi áruforgalomnak megfelelő arányban kell állania egy- mással. A lakosság tervezett vásárlóalapjának és a kiskereskedelmi áru- forgalom tervezett méreteinek összehasonlitásából lehet a kiskereskedelmi árak leszállításának mértékét meg—állapítani. '

A dolgozók fizetőképességériek a ldskereskedelsmí árak leszállítása út- ján való kibővítése a szovjet nép anyagi jóléte emelésének és fogyasztása nöVelésémek legfontosabb eszköze. A terfnelés ——- ides'zámítva a fogyassz-

tási cikkek termelését is —— íejlődésének gyors üteme, amely a lakosság

pénzbevételei növekedésének ütemét törvényszerűen meg—gyorsítja, biztos bázisán a tömegszükségleti cikkek- ára'i rendszeres csökkentésének a Szovjet-

únióbán. A kiskereskedelmi ástak csökkentése egyszersmind a Munkater- _ melekenység szakadatlan növekedésére és a terinélkek önköltségeinek csö k—

kenésére támaszkodik.

PÉNZBEVÉTELEK És KIADÁSOK MÉRLEGE , 549

A leakoSSág pénzbeVéte—leinek és kiadásának elemzésénél kiderülhet az, hogy a kiskereskedelmi áruforgalom tervezett terjedelme, vagy vala—

melyik áru értékesitése nem megfelelő. Ebben az esetben az állami tervező szervek rendszabályokat dolgoznak ki, a fogyasztási cikkek termelésének kiegészitő növelésére, vagy a lakosság részére eladásra szánt általános árukészletek arányának növelésére.

A lakosság árukeresletének kielégítésére természetesen nem elég, ha egy országban a kiskereskedelmi áruforgalomnak csak összesített terje—

delme esik egybe a lakosság áruvásárlásra szánt pénzbevételeisnek összegé- vel. Ehhez még az is szükséges, hogy az áruforgalom és a kereslet struk- túrája a lehető legpontosabban meglegyenek. Ezért az egyes árufajták ter- melésének tervezésénél mélyrehatóan kell tanulmányozni a lakosság külön- böző rétegei fogyasztói keresletének struktúráját és az árufajták, vala-—

mint a termékek minőségének javulása alapján kell figyelembevenni a lakosság fogyasztása jellegének megváltozását. Feltétlenül szükséges, hogy a kereskedelmi apparátus a keresletet rendszeresen és szervezetten kísérje figyelemmel.

A pénzforgalom megoszlása: készpénzforgalom és egyéb fizetési eszközök forgalma

A lakosság pénzibaevétele és kiadásai mérlegének majdnem teljes egé—

szében fel kell ölelnie az ország készpénzforgalmát.

A Szovjetúnióban szigorúan elhatárolt a pénzforgalom két szférája:

a készpénzforgalom és az egyéb fizetési eszközök forgalma.

Az állami és szövetkezeti vállalatok és intézmények között az áru—

elszámolás és a szolgáltatások elszámolása csak kis összegek esetében tör- ténik készpénzben, rendszeresen azomban a [készpénz nélküli fizetési for—

galomban a bankon keresztül bonyolódik le.

Az állami és szövetkezeti vállalatok és intézmények a lakossággal készpénzben számolnak el. Készpénzben számolnak el egymással az egyes polgárok is,, akik a piacon árueladások és vételek, vagy szolgáltatások tel-

jesítésénél kerülnek egymással kapcsolatba. '

A Szovjetúnióban a készpénzforgalom egyes adatainak óriási sokasága és sokoldalúsága ellenére is a készpénz mozgása végső sorban meghatáro—

zott pénzára'mlatokból tevődik össze.

A legfontosabbak ezek között először: a lakosságnak a szocialista vál—- lalatok és hivatalok által fizetett pénzbevételei, másodszor: a vállalatok és intézmények pénzbevételei a lakosságtól áruk és szolgáltatások fizetése fejében, valamint adóbefizetés és az államháztartáshoz történő másfajta be—

fizetés címén.

A lakosság *pénzbevételeinaek egy bizonyos részét a kolhozpiacokon mezőgazdasági termékek vásárlására fordítja, ílymódon kiegészitő pénz- áramlat keletkezik, amely túhiyomórészt a városi lakosságtól a falusi lakos—

ság felé tart. Ez azonban a Szovjetúnió pénzforgalmának csak viszonylag kis részét teszi. Még kisebb a súlya annak a pénzforgalomnak, amely a kolhozparasztoknalk a kolhozpiacokon lebonyolódó mezőgazdasági termék—

vásárlvásaival (falun bel—üli forgalom) és azzal van kapcsolatban, amikor az egyik polgár a másiknak háztartási cikkek, vagy teljesitett szolgáltatások megvásárlásáért fizet.

550 , _ úa'noomx'

A Szovjetállam közvetlenül tervezi az ország pénzforgalmának túl— * nyomó, a lakosság, a szocialista'vállalatok és hivatalok közötti fizetési fore

galommal kapcsolatos részét. A Szovjetúnió Állami Bankja ellenőrzi a

pénzkia—dási és —bevételi tervek szigorú betartását.

A vállalatok és hivatalok kötelesek biztositani, hogy a készpénz a kis— , kereskedelmi áruforgalom tervének és az adók tervszerinti összegének, stb.

méreteiben folyjék be hozzájuk, valamint, hogy készpénzt csak a megfelelö tervekben megállapított mértékben adjanak ki.

A szocialista vállalatok és hivatalok napi pénzbevételeiket — a hala—

déktalan szükségletek fedezésére helyben felhasznált kis hányad kivételé—

vel —— kötelesek az Állami Banknak befizetni, ahol azt elszámolási vag folyószámláikon jóváírják. A vállalatok és hivatalok a fizetésekhez, vagy

a lakossággal való más elszámolásokhoz szükséges pénzt csak az Állami

Banktól kaphatják.

Az Állami Bank pénztártervei

A kormány az Állami Bank pénztárterveít negyedévenkint erősíti meg.

Ezek a tervek mind az Állami Bank különböző forrásokból várható kész—

pénzbevételét, mind az Allami Bank meghatározott célú pénzkíadásaina'k méreteit meghatározzák. -

A vállalatok és hivatalok készpénzszükségleteinek az Állami Bank

által történő kielégítése szorosan attól függ, hogy az, Állami Bankhoz be—

' folyó pénzbevételek tervét teljesítették—e. Ha a pénztárterv bevételi részét

nem teljesítik, akkor az Állami Bank a vállalatoknak és hivataloknak a

bérfizetéseikhez és egyéb szükségleteikhez szükséges pénzt nehezen tudja időben folyósítani. Az Állami Banknak, hogy ezeket a nehézségeket ki- küszöbölje, energikusan arra kell törekednie, hogy a megállapított pénz—

bevételi tervet teljesítsék. Ez azt jelenti, hogy az Állami Banknak állan—

dóan figyelemmel kell kísérnie a kiskereskedekni áruforgalom teljesítésé—

nek tervét, figyelemmel kell kísérnie a községi vállalatoktól, közlekedési szervezetektől, a lakosság jólétét szolgáló intézményektől befolyó bevéte- lek beérkezését, az adók és más államháztartási befizetések teljesítését. Ha a befizetési terv nem teljesítésének veszélye forog fenn, az Állami Bank—

nak intézkednie kell a helyzet megjavítását illetően.

Az Állami Bank a vállalatoknak és intézményeknek csak a tervben megállapított mértékben, csak a tervben megengedett célokra adhat pénzt és ügyelnie kell arra, hogy az Állami Bank által a vállalatoknak és intéz- ményeknek adott pénzt szigorúan csak a rendeltetésének megfelelően hasz- nálják fel. Ezért az Állami Bank .az ipari vállalatoknak bérek fizetésére csak az általuk teljesített termelési terv teljesítésének mértékében adhat pénzt, az intézményeknek pedig csak megerősített státusok és munkabér—

alapjuk szerint.

, Az Állami Bank pénztárterve teljesítésének és a lakosság pénzbevé—

telei és kiadásai közötti helyes arány biztosításának legfontosabb feltétele a munkahéralap tervszerintí felhasználása szigorú állami fegyelmének biz- tosítása.

Az Állami Bank pénztárterve összeállításának legfőbb gazdasági alapja

a lakosság pénzbevételeinek és kiadásainak mérlege. A lakosság pénz- bevételeinek és kiadásainak mérlege az ország mindenfajta pénzforgalmát

PÉNZBEVÉTELEK És KIADÁSOK MÉRLEGE ' 551

jellemzi, tehát ez a mérleg a pénzforgalomhoz szükséges pénzmennyiség megállapításának nélkülözhetetlen eszköze.

Az Állami Bank pénztár—tervében nem tükröződik vissza a lakosság

pénzbevételeinek és kiadásainak aza része, amely kolhozpiaci áruforgalom- ból vagy a nem szövetkezetben dolgozó kézműiparosok áruinak adás-véte- léből származik. Az Állami Bank pénztári kiadásainak a lakosságnak a szocialista vállalatdktól és intézményektől eredő pénzbevétele felel meg.

Hasonlóképpen az Állami Bank készpénzbevételeinek a lakosság pénzkiadá—

sainak az a része felel meg, melyet a szocialista vállalatokban és intéz—

ményekben költenek el. Ilymódon az Állami Bank pénztárforgalmában a lakosság pénzbevételei és kiadásai jórészben, de. mégsem teljes egészükben tükröződnek vissza. Az Állami Bank pénztá—wrtervében nincsenek benne teljes egészükben a lakosságnak a szocialista vállalatoktól és intézmények- től kapott vagy náluk elköltött pénzbevételei, illetőleg kiadásai. A Válla—

latokna'k és intézményeknek a lakossággal való egynéhány elszámolása nem készpénzkiegyenlítés formájában történik (pl. adóbefizetés a fizetés—

ből való visszatartás útján). Ezenkívül kereskedelmi és másfajta szerve—

zetek ís befolyó pénzbevételeik terhére korlátozott mértékben munkabért fizetnek ki. A pénztártervek mind a bevételi, mind a kiadási oldalon tar—

talmaznak olyan összegeket, amelyeket a vállalatok egymásnak készpénz- ben fizetnek ki, ezeknek az összegeknek az aránya azonban az Állami Bank pénztárforgalmában jelentéktelen.

Az Állami Bank pénztártervének a lakosság pénzbevételei és kiadásai mérlegének elkészítésénél és a mérleg végrehajtásának az ellenőrzésénél is nagy jelentősége van.

A pénztár-terv teljesítési adataira, vagyis az Állami Bank tényle—ges pénztárforgalmának adataira a lakosságnak az elmult időszakra vonatkozó pénzbevételei és kiadásai egyes tételeinek kiszámításánál föltétlenül szük—

ség van.

Az Állami Bank miközben pénztárterveit teljesíti, egyúttal a lakosság pénzbevételei és kiadásai tervszerinti mérlegének teljesítését is: ellenőrzi, mert a pénztártervtől való eltérések visszatükrözitk a lakosság pénzbevéte—

lei és kiadásai mérlegének zavarait. Ez határozza meg mind a lakosság pénzbevételei és kiadásai mérlegének, mind —— ezzel közvetlen kapcsolat- ban —— az Állami Bank pénztártervének jelentőségét a Szovjetúnió pénz- forgalmának tervezése szempontjából.

A lakosság pénzbevételeinek és kiadásainak megoszlása a szocialista tulajdon két formája szerint

A Szovjetúnió lakosságának pénzbevételei és kiadásai —— mint már fentebb rámutattunk —— két csoportra oszlanak:

1. a lakosságnak a szocialista vállalatoktól (és intézményektől kapott bevételei, vagy az ezekhez befizetett kiadásai,

2. a lakosságnak (az egyes poxlgáa'dknask) történő álmeladásokból és szol- gáltatások teljesítéséből származó pénzbevételek és a lakosság (az egyes polgárok) áruinak megvételéből és szolgálatai megfizetéseből eredő pénz- kiadások.

A lakosságnak a szocialista vállalatoktól és mtézményektől származó pénzbevételei a következő tételekből tevődnek össze: a munkások és tiszt—

viselők béréből; a szövetkezeti kisiparosok kenéseteiből (amelyeket a nép.—f gazdaság összesített mmnkabéralapjában tervbe- és százábavesznek); a kol—

hozparasztoknak a kolhozoktól kapott pénzbevételeiből; a kolhozparaszwk—

nak és az egyénien gazdálkodó parasztoknak azokból a bevételeiből, ame—- lyek mezőgazdasági termékeknek az állam és szövetkezeti szervezetek részere történő eladásából származnak; ösztöndíjakból és nyugdíjakból, amelyeket tanulóknak és nyugdijasoknak fizetnek ki és néhány más tételből,

A lakosságnak a szocialista vállalatoknál és intézményeknél eszközölt kiadásai a következők: először, áruvásárlás az állami és szövekezeti keres- kedelemtől, valamint a kolhozók—tól, az étkezőklben, buffékben és éttermek- ben élelemne költött kiadások; másodszor, a szolgáltatások ellenértéke (azaz lakásbér, közlekedési kiadások, a községi és népjóléti szolgáltatások meg—

fizetése, stb); harmadszor kötelező és önkéntes befizetések az államnak, a szövetkezeti és társadalmi szemezeftelmek (adók, biztosítási járulékok, társadalmi szervezetek tagsági díjai, stb.).

Aépénzbevételek második csoportjában igen fontos helyet foglalnak el a mezőgazdasági termékeknek a kolhozpiacon történő eladásaiból szár- mazó bevételek._ A bevételeknek ehhez a csoportjához tartoznak még az egyes polgároknak teljesített különféle szolgáltatásokból eredő keresetek.

A lakosság pénzib'evételeimelk és kiadásainak két részre osztása a szo—

cialista tulajdon két formájából, valamint az egy'énien gazdálkodó paraszt _ és kézműiparos személyes munkáján alapuló kis magángazdaságánek enge—

délyezéséből ered. Világos, hogy a lakosságnak az állami vállalatoktól és intézményektől, valamint szövetkezeti vállalatoktól és a kolhozok kollektív gazdaságától kapott pénzbevételei az első csoporthoz tartoznak. A kolhoz- parasztoknak 'az olyan mezőgazdasági termékek eladásából származó pénz- bevételeit. amelyeket a kolhoztól munkaegységek szerint kapnak és eme—

lyeket egyéni mellékgazdaságaikban termelt áruk eladásából vesznek be, valamint az egyénileg gazdálkodó parasztoknak és kisiparosoknak gazda—

ságuk termékeinek eladásából eredő pénzbevételei két csoportba, tartoz—

nak. Abban az arányban, amilyen arányban a fent jelzett termékeket állami és szövetkezeti szervezeteknek adják el, a kapott bevétel a lakos- ság pénzbevételeinek első csoportjához tartozik. A bevételek második, a termékeknek a piacon az egyes polgárok számára történő eladásából szár—

mazó részét a második csoport pénzbevételeihez kell sorolni.

A Szovjetúnió lakossága pénzbevételeinek túlnyomó részét a szocialista vállalatoktól és intézményektől kapja. Hasonlóképpen a lakosság pénzének túlnyomó részét szocialista vállalatokban és intézményekben költi el.

A lakosság pénzbevételei és pénzkiadásai első csoportjának aránylago—s súlya a szocialista gazdaság fejlődése hatalmas ütemének eredményeképpen, vala- mint a kolhozok társadalmi gazdaságából származó bevétele arányának növekedése következtében egyre emelkedik.

A lakosság pénzbevételeinek és kiadásainak két csoportra osztása a ter- vezési munkában nyer gyakorlati jelentőséget.

A lakosságnak a szocialista vállalatokkal és intézményekkel kapcsola—

tos bevételeit és kiadásait az állami népgazdasági terv közvetlenül hatá-—

rozza meg. AIni a kolhozkeneskedelemből származó pénzbevételeket illeti, ezeket speciális gazdasági számításokkal határozzák meg, az állam pedig ezeknek a bevételeknek méreteit nem. terVezi hanem köZvetett szabályo—-

PÉNZBEVÉTELEK És KIADÁSOK MÉRLEGE , 553

zással befolyásolja. Következésképpen a pénzbevétel és pénzkiadás fentemlí- tett mindkét csoportjának alakítására a tervszerű befolyás jellege külön—

böző. A lakosság pénzbevételeinek és pénzkiadásaínak két csoportra osz—- tása megkönnyíti az ország pénzmozgásának elemzését és ezért a pénz- forgalm tanulmányozása szempontjából nagyjelentőségű.

A lakosság az állami és szövetkezeti kereskedelemben áruvásárlásra felhasználható pénzmennyiségének végösszege végső fokon a lakosságnak a szocialista vállalatoktól és hivataloktól származó pénzbevételei terjedel—

métől függ. Igaz ugyan, hogy a munkások és tisztviselők pénzbveételei—k—

nek bizonyos részét nem az állami és szövetkezeti kereskedelemben köl- tik el, hanem a kolhozpiacon. Ugyanígy a kolhozparas'ztok a kolhozokból kapott pénzükért, vagy 'a termékeknek az állam és a szövetkezetek részére történő eladásából származó bevételeikért, mind az állami és szövetkezeti kereskedelemben, mind a falvak belső piacán, vagy pedig az egyes pol—

gároktól a Városi piacon vásárolnak árut. Ha azonban a lakosságot egészé- ben nézzük, akkor a pénzbevételek egyrészének a kolhozpiacon történő áruvásárlásra való felhasználása nem eredményezi az állami és szövet—

kezeti kereskedelem árucikkei iránti kereslet csökkenését, hanem csak a keresletnek a lakosság egyik csoportjától a másikhoz való eltolódás-át jelenti. Ha a munkások és tisztviselők ibéreik egy részét a kolhozpiacokon költötték el, akkor a kolho—zparasztok ilymódon bevételezett pénze az állami és szövetkezeti kereskedelemben jelenik meg kereslet formájában.

Elképzelhető az is, hogy az államtól kapott pénz egy része, nemcsak egy, hanem több ,,piacszakaszon" (városi kolhozpiac, a falú belső piaca, nem szövetkezetekben dolgozó kisiparos) megy keresztül, de végső fokon mégis az állami és szövetkezeti kereskedelemben vásárolnak érte árut, mert a szovjet áruforgalomban az állami és szövetkezeti kereskedelem arány—

lagos súlya túlnyomó

Igaz, hogy a kolhozpiacon elköltött pénz bizonyos hányada ,,benn—

reked" a piaci forgalomban, vagyis ennek a forgalomnak a kiszolgálására használják fel. E hányad azonban olyan kicsiny, hogy a tervszerintí számi- tásoknál figyelmen kivül hagyhatjuk.

Jóllehet a lakosság és a szocialista Vállalatok és intézmények közt lebonyolódó pénzforgalom önálló kiszámítása nagyjelentőségű, a lakos—

ság pénzbevételei és ,pénzkiadásai mérlegének munkáját mégsem lehet e forgalom vizsgálatára korlátozni. Ha a kolhozkereskedelem bevé—

teleit és más, az egyes polgároktól eredő pénz-bevételeket nem vesszük számba, akkor lehetetlen a lakosság egyes rétegei pénzbevételeinek és pénztkiadásainak mérlegét elkészíteni, mert a kollhozkereskedelemből szár—

mazó bevételek a kolhozparasztok bevételeinek lényeges részét alkotják, a kolhozpiacon történő kiadások pedig a munkások és tisztviselők ház- tartási költségeiben jelentős helyet foglalnak el.

Az a tétel, hogy a kolhozkeneskedelemrmel kapcsolatos pénzbevételek és pénzkiadások nincsenek hatással az állami és szövetkezeti kereskede—

lemben árucikkek vásárlására fordított pénzösszeg általános méreteivel, általában csak az egész országra nézve igaz, de nem az egyes területekbe külön—külön. Az egyes köztársaságok és területek lakosai termékeik egy részét gyakran más köztársasagok vagy területek kolhozpiacain értéke—- sítik, a kapott pénzt pedig saját területük állami és szövetkezeti üzletei- ben vásárolják el.

554 , nanaozm

A fogyasztás szerkezetének kiszámítása a pénzbevételek és pénzkiadások mérlege alapján

A lakosság pénzbevételeinek és pénzkiadásainak mérlegét nemcsak a lakosság összesített vásárlóerejének ldszámítására használják: bizo- nyos határokon belül e kereslet struktúrájának kiszámításánál is fel lehet használni, azaz annak megállapításában, hogy ez a kereslet milyen áru—

csoportok felé fog főképpen irányulni.

A városi lakosság pénzbevételeit egyrészt élelmezési, másrészt ipari áruk beszerzésére fordítja. A kolhozparasztok árukeresletének struktúrája egészen másképpen alakul. A kolhozparasztok nem az egész bevételüket, hanem annak csak egy részét kapják pénz formájában. A kolhozparasztok és az önállóan gazdálkodók bevételeinek másik részét természetben, külön- féle mezőgazdasági termékek formájában kapják.

A kolhozparasztok és önállóan gazdálkodók élelmiszerszükségletét bevételeik természetbeni része jelentős mértékben biztosítj a. Ezért a mező—

gazdasági lakosság pénzbevételeinek nagyobb részét ipari termékek be—

szerzéséne fordítja. _

A lakosság pénzbevételei és pénzkiadésai mérlegének az elkészítése a jelenlegi gyakorlat szerint 'a lakosság következő két csoportja szerint történik: nem mezőgazdasági és mezőgazdasági lakosság.

A nem mezőgazdasági lakossághoz nemcsak a városi lakosság tartozik, hanem a falusi lakosságnak az a része is, melynek fő bevételi forrását nem a mezőgazdaság képezi. Igy az ipari vállalatoknak, a közlekedésnek, az építésnek azok a munkásai és tisztviselői, akik falun laknak, valamint a falusi orvosok, tanítók, a falukon működő szovjet intézm-ények tiszt—

viselői is a nem mezőgazdasági lakossághoz tartoznak.

A mezőgazdasági lakossághoz tartoznak: a kolhozpa'rasztok, az önállóan gazdálkodó parasztok, a gép— és traktorállomások dolgozói, a szovhozok és az erdőgazdaságok dolgozói, valamint az agronómusok.

A lakosságnak a mérlegben való ilyen felosztása a lakosság e cso—

portjai bevételeinek és kiadásainak különböző szerkezetével magyarázható.

A nem mezőgazdasági lakosság bevételeinek legfőbb forrása a pénz—

ben folyósított munkabér, amely összes pénzbevételeik túlnyomó részét alkotja. E csoport bevételeinek hátralévő része nyugdíjakra, ösztöndíjakra, segélyekre, kiküldetési díjakra és néhány másfajta bevételre esik, amelyet főleg—szocialista vállalatoktól és intézményektől kapnak. A mumkásolmak és tisztviselőknek kisebb természetben—i jövedelmei vannak vet-eményes—

kertből, kertből, háziállattartásból, ezeknek súlya azonban általában jelen—

téktelen.

A mezőgazdasági lakosság főbb pénzbevételei: a kolhozparasztok munkegység szerint fizetett munkabérének pénzbeli része; a kolhozparasz- toknak azok a bevételei, amelyek mezőgazdasági termékeknek az állami és a szövekezeti szervezetek számára történő és a kolhozpiacon való eladá- sából származnak és a szovhozok, gép- és traktor-állomások, emdőgazda—

ságok dolgozóinak, valamint az agronómusoknak fizetése.

Bár a lakosság fentebb alkalmazott csorportositásának (nem mező- gazdasági és mezőgazdasági csoport) komoly gyakorlati jelentősége van, mégsem kielégítő. Komoly hibája a mérlegnek, hogy hiányzik belőle a Szovjetúnióban érvényben lévő tulajdoni viszonyoknak megfelelő szociális

keresztmetszet.

PÉNZBEVÉTELEK És KIADÁSOK MÉRLEGE

555

A nem mezőgazdasági lakosság főképpen az állami vállalatok és intéz- mények munkásaiból és tisztviselőiből áll. A nyugdíjasokat és az ösztön- díjas tanulókat a munkásokhoz és tisztviselőkhöz lehet hozzászámítani.

A többi társadalmi csoport —— a szövetkezetekben dolgozó és a szövet——

kezeten kívül dolgozó kézműiparosok és kisiparosok —— a nem mezőgazda- sági lakosságnak jelentéktelen részét alkotják. A lakosság e viszonylag kicsiny csoportja pénzbevételei és kiadásai mérlegének kiszámítása igen

nehéz és bonyolult munka és gyakorlati szempontból alig van rá szükség.

A mezőgazdasági lakosság szociális összetételét illetően nem egységes.

E csoporthoz állami vállalatok és intézmények munkásai és tisztviselői, kolhozparasztok és önállóan gazdálkodó parasztok is tartoznak. Tekintettel e csoportok pénzbzevételeinek jelentős strukturális külö'mhxsxégeire, a lakos—

ság pénzbevételeinek és pénzkiadásainak mérlegét minden társadalmi cso—

portra nézve külön—külön kellene kiszámítani. A munka különleges bonyo—

lultságára való tekintettel a kohozparasztok pénzbevételeinek és kiadásai—

nak mérlegét kellene elsősorban elkészíteni, mert ez a csoport alkotja _ a mezőgazdasági lakosság túlnyomó részét.

A pénzbevételek és pénzkiadások területi mérlegei

A kiskereskedelmi áruforgalom és a lakosság adófizetési kötelezett;

ségének gazdaságilag megalapozott tervezése, a kölcsönök elhelyezésének és a takarékpénztári betétek növekedésének helyes tervezése céljából elengedhetetlen, hogy a lakosság pénzbevételeinek és pénzkíadásainak mérlegét területi keresztmetszetben, azaz a szövetséges és autonóm köztársaságok, vidékek és területek szerint is összeállítsák.

A lakosság pénzbevételei és pénzkiadásai területi mérlegei elkészí— ' tésének feladata a pénzreform és az ipari árukra, valamint az élelmi—

szerekre vonatkozó jegyrendszer megszüntetése után különösen idő- szerűvé vált. A pénzbevétel megoszlásának különös jelentősége van a köz—

társasági, vidéki és körzeti kiskereskedelmi áruforgalom helyes megszer- vezése szempontjából. A lakosság pénz—bevételeinek és a kiskereskedelmi árufosrgatloamnak helyes aránya nemcsak az egész országban, hanem az egyes járásokb—an is elengedhetetlen feltétele a szovjet rubel szilárdságá—

nak, és biztosítja további megerősödését. Ha a meglévő árukészlet elosz—

tása az ország egyes vidékei szerint nem lesz megfelelő és az egyes vidé—

kek és kerületek lakosainak vásárlóerejével nem lesz arányban, akkor az egyes körzetekben áruhiány keletkezhetik ugyanakkor, amikor más körzetek—ben felesleges tartalékokat halmoznak fel.

A lakosság pénzbevételei és pénzkiadásai területi mérlegének kiszámí- tása módszertanílag rendkívül ?bonyolult. így például az egész országban a mezőgazdasági termékek kolhozpiacon történő vásárlásaira fordított kiadások egybeesnek a lakosság másik részének a kolhozkereskedelemből származó bevételeivel. Ezzel szemben az egyes köztársaságok, vidékek és területek. számára ez nem ennyire törvényszerű, hanem sokkal inkább esetleges.

A lakosság pénzbevételei és kiadásai területi mérlegének—elkészítésé- nél igen nagy jelentőségű a pénz vándorlásának kérdése, azaz a pénznek egy adott járásból egy másik járásba való ki— és ibevitele. A pénzván—dorlás az árukeresletnek az egyes köztársaságok, vidékek és kerületek közötti eltolódásához vezet. A lakosság az ország egyik területén kapott bevételeit

^{556 maneomm} ránzasvía'ransx És KIADÁSDK unalmas

gyakran más járásban használja fel áruvásárlásra. Igy péld-ául az ideig- lenes és időszaki munkások pénzkeresetüknek egy részét lakóhelyükre való visszatérésük alkalmával magukkal viszik, vagy keresetük egy részét postán küldik haza a családjuknak. Jelentős pénzösszegeket visznek ki,

; * vagy küldenek el postán azokról a vidékekről, ahol új építkezések foly—

nak, vagy az ipari központokból. Pénzt szállítanak ki a kolhozoík és kol—

hozparasztok, akik termékeiknek a kolhozpiacon való értékesitése céljából

" idegen járásokba mennek. A fővárosok-ban és nagyobb városokban általá- ban más környékről hozott pénzeket költenek el, aminek az a magyará- zata, hogy ezekben a városokban sokkal nagydbb az áruválaszték. A nagy üdülőhelyeken is másutt keresett pénzt költenek el. Számitásba kell ven- nünk azt is, hogy a pénznek vidékek közötti bizonyos mértékű csereiorgal—

mát az is előidézheti, hogy a területi kiskereskedelmet helytelenül ter- vezték. A vidékek közötti pénzvándorlás méreteinek helyes meghatáro—

zására széleskörű statisztikai megfigyelések és speciális számí—tások meg- szervezése szükséges. '

l

A lakosság pénzbevételei és pénzkiadásai mérlegének összeállítása bonyolult közgazdasági munka. Nagymennyiségű, különféle statisztikai 'anyag szükséges hozzá. Az egész népgazdaságot átfogó szovjet statisztika, amely rendszeresen végzi a népgazdasági tervek teljesítésének számba- vételét, lehetővé teszi e munka sikeres elvégzését.

A lakosság pénzbevételei és pénzkiasdásai mérlege elkészítésének további megjavításá'hoz az e munkánál felhasznált statisztikai anyagok tökéletesítése szükséges. Meg kell javítani továbbá a munkásoknak és tisztviselőknek a vállalatoktól és intézményektől fizetéseiken felül kapott bevételei elszámolását (prémiumok, segélyek szanatóriumba beutalás alkal- mával, térítrnények külömböző szolgáltatásolkért, stb.). Pontosabb eredmé—

nyekre kell törekedni a kolhozparasztok azon bevételeinek ldszámitá—

sánál, amelyek a mezőgazdasági cikkek kolhozpiacon történő eladásából származnak. A lakosság pénzbevételei és kiadásai területi mérlegének összeállításánál igen nagy jelentősége van a kolhozpiacok forgalma köz- társaságok, vidékek és körzetek szerinti kiszámításának. A mérleg további megjavítása érdekében szükség van a munkabérre és a kiskereskedelmi áruforgalomra vonatkozó statisztikai mutatószámokra.

Rendkívül fontos, hogy a statisztikai szervek fokozottabb figyelemmel dolgozzák fel a lakosság pénzbevételei és kiadásai mérlegének kiszámí—

tásánál felhasznált beszámolási anyagot.

A lakosság pénzbevrételei és kiadásai mérlegének a kiskereskedelmi áruforgalom tervezése céljaira való felhasználásánál a legutóbbi időkig a legnagyobb figyelmet a lakosság vásárlási alapjai általános méreteinek meghatározására fordították. A kereslet struktúrájának kérdései háttér-v ben maradtak. A lakosság pénzbevételeinek és pénzkiadása—inak mérlege az áruforgalom szerkezetének meghatározásánál is nagy segítséget nyujthat.

A kereskedelenmek tapasztalatai a pénzreform utáni időben meg- győzően/, mutatják, hogy a lakosság milyen hatalmas igényeket támaszt az áruválaszték iránt, a szovjet valuta megszilárdulása és a rubel vásárló—

ereje szakadatlan növekedésének teltételei között. Az árukereslet struk—

túrájának és a lakosság vásárlóalapja általános méretei helyes meghatá—

rozásának tanulmányozása a jelenlegi idő egyik legégetőbb feladata.