börtönnyi bűnöző
kaszámyányi Casanova szülői-értekezletnyi szülő
és még miminden lennék egyszemélyben!
Egy kiállítás képei
Bevág, míg körbejár, a nap, az ablakfák sokká-szelik, alkonyodik, fekszem hanyatt, s látom a bútoron, falon művészi, legfelső fokon egy kiállítás képeit.
T A K Á C S I M R E
Szabadságunkért szenvedtünk
Tiszta az ég. Tegnap — úgy rémlik — borús volt.
Te azt mondod: a mennybolt már hosszú ideje szomorú.
*
Félálomban is láttam a tágas verőfény-reggeleket.
A napfényes reggelek száma nagy volt idén.
A madarak februárban is jelezték: fölsüt a Nap.
o *
Te a szerelem kompján állsz, de haladsz-e?
Révészed, útitársad — mint képzelt szamarad is — árnyékká foszladozik, boldogtalan ebben az utazásban, ebben a helyben topogó átkelésben, mert látja:
a száraz folyómeder kövein zátonyolunk.
*
Sértő sértődöttséggel nézel rám,
sértő sértődöttséggel szólsz, ha vélekedem.
Nekem így is a szégyen jut, ha mégis védekezem.
*
Uralkodjak fölötted? — ahogy fölöttem uralkodtál?
Köszönettel tartoznál nekem — így átokkal.
Megfordítom a lefolyt homokórát.
Szabadságunkért szenvedtünk, nem maradhatunk egymás rabságában.
Az ítéletidő vigasza
Házőrzők melegítik —
oltalomért jőve — a ház oldalát.
A lapályt kibélelik
vihar-sodorta magból fölkelő fák.
Utódok látják őket,
ahogy fölnövekednek a gyom közül, betakarják a földet,
és a születés-emlék elcsöndesül.
Veszélyeztetett világ
a miénk, de veszélyben életképes.
Bújnák a földben csírák,
a vessző az alvó rügyekből éled.
A termést elvitte most kártékony időjárás a lugasról.
Majd kérjük szent Jeromost:
jövőre jobb időket igazítson.
Az ember maga se bír
értéket létrehozni minden évben.
(Az író levelet ír,
a szőlő is levéllel él csak éppen, de termő rügyet nevel. ..) Elfogadjuk a sorsot alázattal.
Ráérünk valamivel? —
és talán a legeslegfontosabbal.
Az anyag sokasága
A néma tiltakozás tört homálya, idegbaj fekete fátyla homlokomon.
Akaratomnak ellenáll az anyag sokasága, és boldog tudásaimból
lesz bánatom.
Feketére feketét festek
Feketére feketét festek, feketét.
Kiittam a fehér liliom fehér kelyhét.
Mint bújik a sűrű bozótba beteg állat:
nézem csak éjszakámat, éjszakámat.
5
