A szerelem szürrealizmusa

(1)

Sör, pálinka, csók

és nem tudtam, hogy a hajad vagy az éjszaka feketébb, és újra ittunk, újra csókok,

suttogások, hosszú ujjaid a térdemen, hogy vérlökéseid az ölemig szökjenek s megint elcsodálkoztunk,

hogy lelkünk ugyanolyan gyógyíthatatlanul gyermeki, természet-szomjazó

és nem tűr semmi törvényt csak a tiszta lobogást földi és égi üdvözülésekért, nem tudtam, hogy szépséged

vagy bujtogató szerelmed a mélyebb örvény, mely asztallal, székekkel együtt forgat-forgat az éjszakázó ivó hangzavarában;

dobáltak hátukon

az összeolvadás vágtató órái;

sör, pálinka és csók és csók a száj, a nyelv, az arc, a nyak

ízeinek utolsó, fájdalmas harmatcsöppjéig, mert mindent-elsodró lett

az önmagunkat széttépő vágy, hogy a másik kétszeresen is létezhessen,

többszörös személyével gyűjthessen-

tékozolhasson a húsunkból és szellemünkből gyúrt külön égitesten;

a vágy, hogy tökéletesen és menthetetlenül elvesszünk abban a tengerben, melyben már fuldokoltunk, és burkainkból

kihasadva megmutathassuk egymásnak az ismeretlent, akik vagyunk és leszünk,

akárhányszor és akárkivel

olyan csókokká robbanunk, mint azon a májusi éjszakán:

halántékod a tenyerembe bukott

és a szánk lángolva táncolt hajad gyűrűiben.

(2)

Első szerelmem Tóth Irén volt, az utolsó te, Gyuricza Klára;

így csitult bennem lassan el a mindenség plazma-lüktetése.

Nem mindig táncoltam jól,

elrontottam a páros lépést,

nem hallottam meg, amit a csillagok zenekara húzott a vérembe.

De néha,

mikor olyan iker-társra

találtam, mint te, aki ugyanúgy nem tudtad, milyen parázs-fogú démonok

áldozata, újra megjelent fölöttem

isten nevető, maszkos arca, és mi, nem mi: te,

nem te: En-Te

egyetlen égő oroszlánná változva lángoltunk föl a sárga homokból

az égre.

Ez a szerelem szürrealizmusa.

Aztán az odaadás lombja ronggyá szakadt, az emlékezet

szürke tócsává olvadt,

mint télen a só, és mindent letiport fekete lovaival

egy szaggatott, hosszú üvöltés.

Nincs már remény

vagy reménytelenség:

piros hullám csap föl,

kérlelhetetlenül csavarodó, gőgös taraj vágja csőrét a mellkasomba.

Szeretlek, tündökletes halál

szeretője, szerelmem gyilkosa!