Teljes szövegt
(Nagygyűlés,
Krakkó,
1981. június, szerda
délután.)
Én csak néhány embert láttam, őt meg őt is, de arctalan.
Engem is csupán annyi látott, egy-két más ő, de arctalan.
Az emelvényen-látott látta, kit ő meg ő arctalan látott, s kiket én arctalan láttam, látta az emelvényen-látott.
Benne százezer őt láttam, s annyi az ő, ki benne látott.
KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK
Tanultam akkor is, mint most is, igen, elment a busz, egyedül álltam a sötét erdő előtt, nem messze valami pislákolt, jeges volt minden, indulnom kellett, nem volt ideje
A most megjelent Pásztor Béla összes versei kötet különlegessége, hogy 200 eddig publikálatlan verset közöl a Petőfi Irodalmi Múzeum archívumából – s ezek nem
pedig nem is oly rég, tudom, még itt volt, láttam, fénye már akkor erőst fakult, de mégis megvolt, mint talán most is valahol, el csak nem tűnhetett?. uram, nem
Helyey és Boncz, a tragikus sorsú rendező-barát Paál István, Ray Charles, valamint itthoni pályatársa, Weszely Ernő előtt épp úgy tiszteleg egy-egy prózamű, mint
őshordák nádasok szűkülő honába leláncolt lelkek nyögve-sem szólása az a süket végzet – tereli kordába mert itt a védgyepű rég feladta harcát – arctalan-fehéren az
menekülés az életvágy elől úgyis tudod már képtelenség menekülsz és az életvágy megöl e földön nincs a létezésre mentség utánad senki.
középütt lefelé üt fölfelé nyal a gigerli kisokos nagyokos fölül van az arctalan orcátlan hatalmas de szédül de dadog de-de-ma go-gó-giáját fogadd el beszédül
Szótáríró először akkor találkozott a ~-lal, amikor első szerelme kirúgta őt. Félreértésre ne essék: látott már embert temetni addig is, hát persze, hogy látott.
