Nemzetközi versenyképesség és hatékonyság a számok tükrében

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

NEMZETKÖZI VERSENYKEPESSEG ES HATEKONYSÁG A SZÁMOK TUKREBEN

Az ipar szerkezeti átalakításának előfeltétele -— mint ahogy ezt egy korábbi, jelen témánk módszertani alapjait leíró tanulmányunkbanl már leszögeztük — a

gazdaság legversenyképesebb területeinek feltárása, a hatékonyság szempont- jából legkedvezőbb tevékenységek kiválasztása.

Jelen írásunkban a fent említett módszertan alkalmazását, a legfontosabb

számítási eredményeket mutatjuk be.

A NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSÉG STATIKUS MÉRÖSZÁMA - DRC

A DRC-mutató a módszertani leírásban meghatározott hazai ráfordításokat állítja szembe a világpiaci értékítélettel.2 Ha egy ágazat mutatójának értéke ép—

pen 1. akkor a világpiac elismerte a hazai ráfordításokat. Ha az érték 1 alatt

van. akkor az ágazat hatékonyságát kedvezően ítélhetjük meg, mivel ráfordításai a világpiacon elérhető eredmény alatt vannak. Az 1 feletti értékek azt jelzik,

hogy világpiaci áron nem térülnek meg a hazai ráfordítások. Előfordulhat negatív érték is: ez esetben az anyagráfordítások világpiaci áron meghaladják a kibo-

csátások világpiaci értékét.

A DRC—mutató kiszámítása — a világpiaci árra való áttérés igénye miatt —- fel—

tételezett egy megfelelően dezaggregált AKM—et. Mivel szakágazati mélységű ÁKM—et a Központi Statisztikai Hivatal 1981-re készített, adódott. hogy a DRC- számítások központi éve az 1981-es esztendő. 1981—ben az egyes szakágazatok

DRC—értékei az 1. ábrán látható görbe mentén szóródnak. Az ábrán — és a követ—

kezőn is —— szakágazatok a következő sorszámmal szerepelnek:

1. Szénbányászat

14. Fémtömegcikk-ipar

2. Kőolaj- és földgázkitermele's 15. Tégla-, cserép— és tűzállóonyag-ipar

3. Bauxitbányászat 16, Kő- és kavicsbányászat

4. Egyéb ércek és ásványok bányászata 17. Mész- és cementipar

5. Villamosenergia—ipar 18. Betonelemgyártó ipar

ó. Vaskohászat

19. Azbesztcementipar

7. Alumíniumkohászat 20. Épitési szigetelőanyag-ipar

8. Egyéb színesfémkohászat 21. Finomkerámía- és csiszolókorong-ipor 9. Gép— és gépiberendezés-ipar 22. Uvegipar

10. Közlekedésieszköz—ipar 23. Kőolajfeldolgazó ipar 11. Villamosgép- és -készülék-ipar 24. Gózgyártás— és elosztás 12. Híradás- és vákuumtechnikai ipar 25. Szerves és szervetlen vegyipar

13. Műszeripar 26. Műtrágya- és növényvédőszer-gyártás

1 A módszertani eredményeket ismertető tanulmány a Statisztikai Szemle 1985. évi 11. számában (1068- 1080. old.) jelent meg. Szerzői. csakúgy mint az itt közölt számításoknak, a következők: Amon Zsolt, (Or- szágos Tervhivatal). Boda György (Központi Statisztikai, Hivatal). Hamza Lászlóné (Országos Tervhivatal).

dr.aVilmosIda on.Harsányi"'*' A(Országosköltség—haszonLászlóTervhivatal).(KözpontielemzésStatisztikaiTardoslényegénekÁgnesHivatal),(KözpontiismertetésétMolnárStatisztikailásdIstvánaHivatal).(Központifent megnevezettStatisztikaitanulmányHivatal).1068—1069.Nemény

222 NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSÉG

27. Műanyag- és vegyiszálgyártás 45. Cipőipar

28. Műanyagfeldolgozó ipar 46. Textilruházati ipar

29. Gumiipar 47. Kézmű- és háziipar

30. Gyógyszeripar 48. Egyéb ipar

31. Háztartási és kozmetikai vegyipar 49. Húsipar

32. Fűrész- és lemezipar 50. Baromfi- és tojósieldolgozó ipar

33. Épületasztalos-ipar 5!- Tejipar

34. Bútoripar 52. Tartósítóipar

35. Egyéb fafeldolgozó ipar 53. Maiomipar

36. Papiripar 54. Sütő— és tésztaipar

37. Nyomdaipar 55. Cukoripar

38. Pamutipar 56. Édesipar

39. Len—, kender- és iutaipar 57. Növényolajipar

40. Gyapjúipar 58. Szesz- és keményítőipar

41. Selyemipar 59. Boripar

42. Rövidáruipar 60. Söripar

43. Kötőipar 61. Ásvány-, szikviz és üditőital ipar

44. Bőr- és szőrmeipar 62. Dohányipar

A szakágazatok — 1. ábrán pontokkal erőteljesen jelölt -— DRC-értékeinek jel- lemzői a következők:

— a szakágazatok jelentős része. 43 százaléka, sűrűsödik az 1.0 körüli tartományban (0.9 és 1.1 között van 38 szakágazat); ez azt mutatja. hogy a világpiacon elérhető árak nem szóródnak túlságosan a tényleges magyar árakhoz képest;

-- több szakágazat van a nemzetközi versenyképesség szempontjából kedvező 1 alatti értéktartományban. mint az 1 felettiben: 1 alá esik a szakágazatok 58 százaléka:

— a kiemelkedően kiugró. világpiaci árakon nagyon hatékony és a túlságosan ked- vezőtlen, világpiaci árakon rossz hatékonyságú szakágazatok száma közel azonos: 0,7 alat- ti e'rtékű DRC-je van 7 szakágazatnak, 12 feletti a DRC értéke 11 szakágazatban, és csak egyetlen szakágazat DRc-mutatója volt negativ.

Tekintettel arra. hogy az elemzés az ipari szerkezetátalakitás problémáira koncentrált, Vizsgálatunkat a 62 ipari szokágazatra szűkítettük le, és a továbbiak- ban általában figyelmen kívül hagyjuk az iparon kivüli szakágazatokat. melyeket —- a mezőgazdaságot kivéve — amúgy is nem kompetitivként kezeltünk.

Az ipari szokágazatok DRC-értékeiből kialakítható görbe ugyanolyan alap-

tulajdonságokkal rendelkezik, mint a népgazdaságé. Ez a hasonlóság azt jelenti.

hogy a nem kompetitív területek és a mezőgazdaság elhagyása nem változtatta

meg a magyar népgazdaság ,,versenyképességi képét". itt is jellemző az 1.0 kö—

rüli sűrűsödés (az ipari szakágazatok 40 százaléka van i,1 és 0.9 között), több

ipari szakágazat van 1.0 alatt. mint fölött (a DRC (1 az ipari szakágazotok— 58 százalékánál stb.). Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a megoszlás a termelés és az export szempontjából sem kedvezőtlen.

1. tábla

Az ipari szakágazatok termelésének és exportjának megoszlása a DRC-csoportok szerint

A termelés Az export

5 mi. k l l mi? a

A DRc-mutató "ogvsógc 03552; milliárd l mer'-33? milliárd migsogl' termelés

_(db) forint (száza- forint (száza— ?lem—

l rlék) tlék) lekaban

i l [

l. 0.9 ) DRC )OD . . . . . . 18 389.6 l 38.9 79,1 § 32.6 20.2

n. 1,o ) DRC ) 0.9 . . . . . . 18 236.7 l 23.6 70.9 29,1 304)

ill. 1.1) DRC)1.0 . . . . . . 7 50.0 5.0 6.8 2.8 13,6

lV. DRC ) 1.1 . . . . . . 18 279.0 ] 27.8 74,1 %A 26.5

V. (LO) DRC . . . . . . 1 469 4,7 1_2.5 5.1 26.7

Szocialista ipar 62 70022 l 100,0 243,4 100,0 24,3

1.ábra.SzakágazatokaDRc-mutatóértékénekcsökkenősorrendjében WW mr(7.0H

.

if i UU BU UD U eü .; g s m

495257505556!!!7565940530355271129iif/55.457;

;

u n ü m g a u B H a H ü U u Ú B u n D u i U

3315523735372027453525179136744721/2110277471/63402850295425578532452 ". ".oooo.... . ..

u

1Z___._.______.._____._.___.D.

(222138;

DE—

D*-

CJK".-23

1,0 129' 0.8— 07- as— %%) (_L

___—'"*—"_7h

É n u / f a ' f e r m e / á s m á s )

mc)w árpa/'I(

NEMZETKUZ! VERSENYKEPESSÉG

* 223

224 NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSEG

Az ipari termelés jelentősebb hányada, mintegy 62 százaléka tartozik a ked-

vezőnek tekinthető I-es és ll-es kategóriába, és ezek a szakágazatok bocsátják ki az ipari exportnak közel kétharmadát. Ez azt jelenti. hogy ipari termelésünk és exportunk jelentősebb része a versenyképes3 szakágazatokba koncentrálódik.

Az egyes szakágazatok elhelyezkedését szemügyre véve megállapíthatjuk. hogy

(: DRC hatékonysági rangsor élén az energiatermelő ágazatok többsége és né-

hány alapanyaggyártó szakágazat áll (a rangsor legkedvezőbb 10 helyén 6 ilyen szakágazat található). lgy például a kőolaj- és földgázkitermelés DRG—értéke 02815, 0 villamosenergia-iparé 0.6455. a gázgyártás és -elosztásé 0.6631, a kő—

olaj-feldolgozó iparé 0.7439. A kitermelő szakágazatok közül csak a vaskohászat.

a tégla-, cserép- és tűzállóanyag-ipar került a rangsor végére.

A rangsor végén nagyrészt az élelmiszeripari szakágazatok találhatók. Az

utolsó 10 között 7 élelmiszeripari szakágazat van. igy a húsipar -—9,3779-es DRC-

vel. a tartósítóipar 7.7890-es, a tejipar 6.0496-os értékkel. Ugyanakkor a malom—, növényolaj- és a szesz- és keményítőipar az első tíz szakágazat közé került.

A feldolgozóipari szakágazatok ennek megfelelően a középmezőnyben he-

lyezkednek el.

Úgy véljük. hogy az alkalmazott mutató alapvetően jól fejezi ki az egyes

szakágazatok nemzetközi versenyképességét, a megítélés során azonban néhány

tényezőt feltétlenül figyelembe kell venni. Az egyik ilyen tényező az, hogy a világ- piac adott időponti értékítéletét konjunkturális tényezők is befolyásolják, ami a DRC-mutatóin keresztül egyes területeket az indokoltnál versenyképesebbnek mu- tat, vagy éppen kedvezőtlenebbnek itél. A másik bizonytalanságot okozó ténye—

ző a munka- ésia tőkeráfordítások értékeléséhez kapcsolódik, amire már utaltunk a módszertan során. A munkához. illetve a tőkéhez kapcsolható tiszta jövedelem ugyanis — a közvetlen kormányzati beavatkozások kiszűrése mellett is — magán vi-

seli az adott év ár- és szabályozó rendszerének sajátosságait. Végül megemlítjük,

hogy a mutató érzékeny a magas anyaghányadra. mert a magas anyaghányadú szakágazatokban a hazai ráfordítások és a világpiaci árak eltérései felerősödve

hatnak.

Vizsgáljuk meg röviden a rangsor élén álló, kimagaslóan jó DRC—mutatójú

és a rangsor végére került kiugróan rossz DRC-mutatójú szakágazatokat.

A DRc-rangsor első három helyén három energiatermelő szakágazat áll. Az

eredmények ilyen alakulását nagymértékben befolyásolja az a tény. hogy a vi- lágpiac az 1970-es évtized folyamán relative felértékelte az energiatermelő szak- ágazatok teljesítményét a feldolgozóipar teljesítményéhez képest. Legmarkán—

sabban ez a kőolaj- és földgázkitermelésben nyilvánul meg ahol a világpiaci ér- tékítéletet tükröző árak alapján becsült hozzáadott érték jóval magasabb a hazai ráfordításoknál. A rangsor 4. helyén a malomipart találjuk. Itt az ágazat jó helye-

zését a főként kiugróan kedvező output árindex (a termelés világpiaci árindexe

0994. a folyó termelőfelhasználásé ugyanakkor 0.936 volt) magyarázza. Hasonló tényezők magyarázzák az egyéb színesfémkohászat (5.) és (: növényolajipar (ő.) kedvező helyezését. A kőolaj-feldolgozó iparban ugyanakkor a két árindex kü—

lönbsége már igen csekély, viszont a relatíve magas (95 százalék körüli) anyag- hányad ezt a kis különbséget nagymértékben felerősíti.

A rangsor legvégén, mint említettük. az élelmiszeripari szakágazatok állnak.

Ezek szélsőségesen magas DRc-mutatóját elsősorban a világpiaci dekonjunktúra

következtében alacsony világpiaci output árak és az ehhez képest magas anyag-

3 Mint ahogy ezt a cikkünk első részében megírtuk. ez természetesen "elméleti" versenyképesség. hiszen a reolizálhatóság feltételeire (külpiaci helyzet stb.) vizsgálatunk nem terjedt ki.

NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSEG 225

felhasználási árak hatása okozza. amit nagymértékben felerősit ezen ágazatok rendkívül magas anyaghányada. lgy például a húsipar termelésének világpiaci

árindexe 0.75. az anyagfelhasználásé 0.89. a tartósítóipar esetében ezek az in—

dexek 0.73 illetve 0.88 stb.

Az egyes élelmiszeripari szakágazatok helyzetének megitélését ugyanakkor el- bizonytalanítja a számítás aggregációs torzítása. az eredményeket csak ennek

figyelembevételével értékelhetjük. Az aggregációs torzítást az okozza. hogy a fel—

használt input-output mérleg a mezőgazdaságot összevontan. egyetlen ágazat- ban tartalmazza. A mezőgazdaság outputjának így egyetlen átlagos világpiaci ár- indexe van, és minden élelmiszeripari ágazat mezőgazdasági ráfordításainak át—

árazásónál ezt alkalmaztuk. Ez nyilvánvalóan torzítást okoz. különösképpen azért.

mert a mezőgazdasági ráfordítás aránya természetszerűleg magas ezeknél az ága- zatoknál. Az élelmiszeripari exportnak több mint egyharmadát produkáló húsipar szélsőségesen rossz. negatív DRC-mutatójónak is részben ez az oka. hiszen anyag—

felhasználásának több mint 76 százaléka a mezőgazdaságból származik.

Vizsgáljuk meg ezek után az ipar egyes legfontosabb területeinek elhelyez-

kedését a DRC-rangsorban. továbbá a termelésben és az exportban való része- sedésüket.

2. tábla

Az ipari szakágazat—csoportok termelésének és exportjának megoszlása a DRc-csoportok szerint

. . " l

E?:Lg;:;átge;7:r'fá Feldolgozóipari ! Élelmiszeripari Ipar összesen

l

A Belga-srgsgno szakágazat

"mig? százalék "Égi? százalék "322? százalék "Égi? százalék

Termelés

I. 0.9 ) DRC ) 0.0 215.8 55.4 134.6 34,5 392 10.1 389.6 100,0

ll. 1.0 ) DRC ) 0.9 459 19.4 184,3 77,9 6.5 2.7 236,7 1009

lll. 1.1 ) DRC ) 1.0 7.2 14.4 28,2 56.4 14.6 29.2 5030 1009

lV.—-V. 65.0 19,9 136,4 41 ,9 124,5 382 3259 100.0

Összesen 333,9 ! 33,3 ! 483,5 ! 48.2 ! 184,8 ! 18,4 ) 10022 ! 1oo,o

Export

l. 0.9 ) DRC ) 0.0 21.5 272 50.3 63.6 7.3 9.2 79,1 10030

ll. 1.0 ) DRC ) 0.9 2.8 3.9 ó8.0 959 0.1 0.2 70.9 100,0

lll. 1.1 ) DRC ) 1.0 1.3 19,1 5.3 78.0 0.2 2.9 6.8 1000

lV.—-V. 10.8 12.11 39,3 45,4 36,5 42,'l 86.45 100,0

Összesen * 36.11 15.0 1629 § 66,9 * 44,1 [ 18,1 243,4 1oo,o

l

Az ipari termelés egyharmadát adó energiakitermelő és alapanyaggyórtó ága-

zatok kedvező átlagos DRc-mutatói mellett is szembetűnő, hogy ezen ágazatok

termelése döntően a legkedvezőbb, az !. kategóriába tartozik. azaz világpiaci áron értékelve hatékony importhelyettesitők. Exportban való részesedésük ugyan- akkor alacsony.

A feldolgozóipari ágak adják az ipari termelésnek közel felét, ennek kéthar-

mada a kedvező l. és ll. kategóriába tartozik. A legjobb két kategóriába eső ipari

termelés zömét a feldolgozóipar adja: így az !. kategória több mint egyharmadát és a ii. kategória több mint háromnegyedét.

226 NEMZETKÖZI VERSE'NYKEPESSEG

" A feldolgozóipar részesedése az ipari exportban 67 százalék, lényegesen magasabb. mint a termelésben. Rendkívül figyelemre méltó. hogy exportjának

kétharmadát a legkedvezőbb. az l. és a ll. kategóriába tartozó ágazatai adják.

A legjobb két kategóriába tartozó ágazatok exportjában a feldolgozóipar rész—

aránya a meghatározó: az l. kategóriában 64 százalék. a ll. kategóriában 96 szó-

zalék.

Az élelmiszeripari ágazatok a. termelés és az export szempontjából is zömmel a kedvezőtlen DRC-kategóriákban helyezkednek el. Az előzőkben ismertetettek sze- rint ezen ágazatok DRC-mutatói bizonyos torzítást tartalmaznak. ezért további vizsgálatot igényelnek.

A kialakult DRC-sorrend helyes értékelése nagyon gondos mérlegelést ígé-

nyel. Úgy véljük, hogy o DRC-rangsor most bemutatott jellemzői a feldolgozó—

ipar korszerűsítése és az ezzel járó ipari szerkezetátalakítás szükségessége mel- lett szólnak. Az igaz, hogy az élen több alapanyaggyártő és energetikai szakága- zat áll, de ezen szakágazatok többségénél a komparatív előnyök kihasználása sú—

lyos nehézségekbe ütközik. A legelső és legfontosabb nehézség, hogy hazánk alapanyag— és energiakitermelői szempontból nem tartozik a legkedvezőbb adott-

ságú országok közé. Ezen szakágazatokat a világpiaci ár alakulása hozta az él—

re, de ezt a konjunktúrát közepesen kedvező adottságaink miatt aligha tudnánk (tartósan) kihasználni. Ezen szakágazatok ugyan nagyon fontosak az importhelyet- tesítés szempontjából, de a komparatív előnyök kihasználása szempontjából a fel-

dolgozóipari szakágazatok rendelkeznek kedvezőbb adottságokkal.

A TERMELÉSl TÉNYEZÖK HATÉKONYSÁGÁNAK VÁLTOZÁSA A MAGYAR IPARBAN

A termelési tényezők együttes hatékonyságának a változását, az úgynevezett total factor productívíty —- röviden TFP — segítségével mértük.

Valamely ágazat nemzetközi versenyképességére hatással van az olyan vál- tozás, amely nem a termelési tényezők mennyiségének extenzív változásával kap- csolatos. hanem valamely termelésitényező-kombináció hatékonyságának változá-

sával.

Mivel a termelési függvények számszerűsítéséhez szükséges megfelelő hosz-

szúságú idősorok nem álltak rendelkezésünkre. a TFP-változást nem a termelési

függvények eltolódásának mérésével, hanem közelítő eljárással. az ún. indexszám—

módszerrel becsültük meg. Képletben:

TFP : AZ— [SxáX%SLALtSKAK]

ahol:

_ PKK, Fil-, TF,

SX _ *Zb , SL __ Zb ' SK Zb

Előbbi egyenlőségekben:

px —- a termelői célra felhasznált inputok tényleges ára, 25 — a bruttó termelés folyó áron (Z,, : pxXi—wH—rK)

A 3. táblában az ipart már a DRC—elemzések figyelembevételével bontottak meg. A magyar ipar egészének TFP-indexe kismértékű javulást mutat. Az iparon belül azonban ágazatonként eltérő a kép: míg az energetikai és alapanyaggyár—

tő ágazatoknál összességében és az élelmiszeriparban is csökkent a hatékonyság.

NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSÉG 227

a feldolgozó iparágaknál emelkedett. Ez a tendencia az utóbbi években (1981 és 1983 között) felerősödött.

3. tábla

A TFP-index átlagos növekedési üteme 1976 és 1983 között

(százalék)

1976—1983. 1976—1981 . 1981—1953.

Szakágazat

években

§

Bányászat . . . . . . . . . -—3,7 ——4,4 —2,2 Villamosenergia-ipar . . . 1.0 2.0 ——1,2 Kohászat . . . . . . . . . 40,8 —0,8 —O,.8

Építőanyag—ipar . . . 0.8 0.7 0.9

Energetikai vegyipar . . . —JO,2 0.2 ——O.9

Energetikai és alapanyaggyár- ,

tó ágazatok összesen . ——4O,6 —0.5 : —0,8

Gépipar . . . 1,1 0.9 1.5

Feldolgozó vegyipar . 0.6 —-40,1 2.4

Könnyűipar . . . . 0,9 0.6 1.6

Egyéb ipar . . . 2.2 2.7 O,7

Feldolgozóipar összesen . 1.1 O,8 1,8

Élelmiszeripar —0,5 —O,1 —1,5

Ipar összesen

0,2 0.1 0,2

Megjegyzés. Energetikai vegyipar : kőolajfeldolgozó iparel—gázgyártás és elosztás; feldolgozó vegy—

ipar :: a vegyipar többi szakágazata.

A TFP 1976 és 1983 közötti változása a következő fontosabb okokra vezethető vissza. (Lásd a 4. táblát.)

—— A hatékonyság változása legnagyobb mértékben az anyaghányad csökkenésének tu- lajdonítható. Ez azért is figyelmet érdemel, mert az anyaghányadnak a legnagyobb a le- kötött erőforrások közötti súlya (72%) a termelésen belül. Az anyagfelhasználás volumene évi átlagban 2,2 százalékkal nőtt, kisebb mértékben, mint a termelés (2.60/0). az anyag- hányad tehát csökkent. Jelentős mértékű csökkenés elsősorban a feldolgozóipari ága—

zatokra volt jellemző, számottevő szerepet játszva hatékonyságuk javulásában. Az anyag—

hányad csökkenése a különböző, főként az energia- és a nyersanyagárakat emelő. takaré—

kosságra ösztönző intézkedések eredménye.

— Minden ágazatban csökkent a létszám; az ipar egészében nőtt a termelékenység.

ami növelte a TFP-index nagyságát is.

—- A lekötött állóeszközök minden ágazatban a termelés ütemét meghaladóan nőttek.

A tőkeigényességnek ez a növekedése a hatékonyságot rontotta. Egy ilyen mértékű tőke- növekmény meglepőnek tűnhet a beruházási restrikciók időszakában. A beruházási tevé—

kenység volumene 1979 óta ténylegesen visszaszorult. ez azonban a tőkeállomány növeke- désében a beruházások hosszú átfutási ideje miatt még nem jelentkezhetett, mivel a ko—

rábbi befejezetlen beruházásokat éppen a vizsgált időszakban helyezték üzembe. Az üzembe helyezések csökkenése csak 1985 után lesz számottevő, és ez a TFP-indexeket a jövőben egy hosszabb időszakon keresztül javítani fogja, amennyiben a termelés növeke-

dési üteme nem csökken számottevően.

-— A különböző tényezőknek eltérő a súlya. A hatékonyság változása legnagyobb mértékben -— átlagosan 70 százalékban — az anyaghányad csökkenésének tulajdonítható.

A tőkehatékonyság-romlás hatása 15 százalék körüli, a létszámcsökkenésből fakadó terme- lékenységnövekedési hatásé pedig mintegy 13 százalék/*

—— Bizonyos ágazatokban az ismert dekonjunkturólis tényezők miatti kapacitáskihasz—

nálatlanság okozza a TFP-mutató romlását. A bányászat és a kohászat anyag-, tőke- és létszámfelhasznólási indexei alapján a TFP-indexnek nem kellene feltétlenül romlania.

4 Az emlitett százalékok az átlagos anyagköltséghányad, az átlagos tőkeköltse'ghónyad és az átlagos munkaköltséghányad. Ezek 1976 és 1983 között így alakultak: 72.1—l—15,3-i—12.6 :100.0 (Lásd a 4. táblát).

4.tábla Az1976és1983közöttiTFP-változásösszetevői'" (százalék) Arutt'Át!Azanyag-Át!AlekötöttÁtlaosAlek§-,, te.-3352anyuzgkgslt-felhusz-tűzi?élió-munía—töttlet—ExtenzwIntenzw '_növekd'si'_nólásk"lts'_esúözökköltsé_szómvú!-._vóitozásTFP—vlól- Szakcgazatmeg!:házamnövekedésihang—1,növekedésihányagitozósánakosszesen"kozos ütemeütemeindexe !.2.3.l.5.6-7-8-1—8. 24.3 19,6 12,8 21,9 9.9

Bányászat...—-O.245.7 Villamosenergia—ipar...5.272,2 Kohószut...-0,778,5 Epítőanyag—ipar...2.760, Energetikaivegyipar...1.787.6 Energiakitermelőkésoloponyaggyórtók összesen...1273.1 Gépipar...3.164J8 Feldolgozóvegyipar...5.5712 Könnyűipar...1768.6 Egyébipar...37057,3 Feldolgozóíparösszesen...3.2682 Élelmiszeripar...33483,1 303-1.03.5—3,7 8.2—-1,04,21,O 8.7_—1.90.1-—O.8 17,—1_,41.9(LB 2.5-0.91.9—0,2

oan-NN. magamet-san rx whom

erv—áp—

wood-tnx

_

15,7 18,5 20,6 13,9 15,6 16.3 9.6 15,3

112—1,41.8—-0,6 16,7—2.22.01.1 8.2—1.4490.6 17,5—2.90.809 27.1-—3.40.72.2 11 O

ear—cher (OFJ—má'v-IN_. m 15.5—2.52,1 7.3—-O.13.9-— 12,ó—-1,92,40.

PFmO—FNM

msoao' 'a

—

N'

Iparösszesen2.672,1 'Azindexekátlagosévinövekedésiütemek. "Extenzívváltozásösszesen:2X3—f-4X5—4—6X7.

228

^NEMZETKÖZI VERSENYKÉFESSÉG

2.ábra.ATFP-indexátlagosnövekedésiüteme1981és1983között (

D W - D H U U U U D U D D É L _ H ; ó m : : D Ú U m D D U E D D D D U U U G D U D Ú É J D U U ' É W U

56753755459725274432460515554550832770770429476'2572025774541402728544502783445585925795149333757457752271/3573722536'. ... .'Idna/la'femme/is;kia/ájfé/a'a/wza'wan _'árul/a'terme/ésénekSZÉZá/Ékáááf) fxpon/(

NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSÉG

229

230 NEMZETKÖZI; VERSENYKÉPESSÉG

Mivel a DRC—mutatók az 1981. évre vonatkoznak, és a továbbiakban ezek változásának lehetséges irányait vizsgáljuk. a 2. ábrán már csak az 1981 és 1983

közötti időszak TFP-változásait tüntettük fel.

A 2. ábra tanúsága szerint a hatékonysági index igen széles skálán változik.

A szakágazati TFP—indexek —6 és —l—5 között Szórodnak az iparban. Ezt a szóródást

az átlagok természetesen elfedik.

A 2. ábráról sok egyebet is leolvashatunk. Kedvező, hogy közel kétszer annyi

szakágazat TFP—indexe javul, mint amennyié romlik. 13 szakágazat TFP-indexe vál—

tozatlan. (Tudjuk. ez a látszólagos változatlanság is ellentétes változások eredő- je.) További információ. hogy a nagyobb termelést és exportot kibocsátó ágaza-

tokat nem a romló TFP-jü tartományban találjuk. Számokban is kifejezhető ez a

jelenség. akárcsak a DRC-ábrák elemzésénél.

5. tábla

A szakágazatcsoporiok termelése és exportia a TFP változása szerint

Energia- !

kitermelő. Feldolgozó- Élelmiszer—

alapanyag- ipari ipari Szokágazatok

gyártó [ összesen

Megnevezés szokágazatok

Till" 51.23? *?Jlll' Szám- líllc'l' 51.213- ?!3' 51.31"-

forint forint _ forint forint

* Termelés

Romlá TFP . . . 1302 41.7 17,,8 3.6 93,3 47.1 241.3 24,1 Változatlan TFP . . . . . . 89,5 28,7 1432 29,2 43,2 21.B 27'5,9 27,5 .lavuló TFP . . . 92.4 29.6 330.2 672 61,7 31,1 484,3 48,4

Terme/és összesen 312,1 ! mmal 491,2l 100,ol 198,2l 1oo,olroor,5[ 1oo,o

Export

Romlá TFP . . . 10,9 299 6.8 4.2 17,2 39.1 34.9 14.3 Változatlan TFP . . . 9.6 %A 64.0 39,3 11,4 259 85,0 34,9 .lavuló TFP . . . 15,9 43,7 922 56,5 15.4 35.0 1235 50,8 100.0

Export összesen sm; mao] 163,0§ romai 44.05 romai 243,4

l %

A belföldi hatékonyság elemzése sajátos módon támasztja alá mindazt, amit

a nemzetközi versenyképesség és az ipari szerkezetátalakítás kapcsolatáról mond-

tunk.

Elsősorban a feldolgozóipari tevékenység hatékonysága javul. A feldolgozó-

ipari szakágazatok termelésének 672 százaléka a javuló hatékonyságú szak—

ágazatokban folyik. és ezek a szakágazatok a feldolgozóipari export 56,5 százalé—

kát teszik ki. Ezzel szemben az energiakitermelő és alapanyaggyártó szakága- zatok, valamint az élelmiszeripri szakágazatok termelésének jelentősebb része, mintegy 40—50 százaléka a TFP-mútató alapján romló hatékonyságú szakágazat—

ban folyik.

Az exportnál ilyen kedvezőtlen koncentráció már nem mutatható ki egy-

értelműen. de ezen szakágazatokban jelentős a romló hatékonyság melletti ex-

port. (Az exportnak 30—40 százalékát állítják elő romló hatékonyságú szakágaza-

tok.) Nyilván erre az exportra is szükség van, de szerkezeti átalakítás iránya adott.

A hatékonyságvizsgálat eredményei tehát arra mutatnak, hogy a gazdaságos ex—

portnövelés feltételei elsősorban a feldolgozóipar területén teremthetők meg.

NEMZETKÖZI -VERSENYKÉPESSÉG 231

A NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSÉG VÁLTOZÁSÁRÓL

A tanulmány első részében behatóan foglalkoztunk a nemzetközi versenyképes—

ség változására ható tényezőkkel. és egyben jeleztük. hogy több kísérletet tettünk

a számszerűsítésére. Ez a kísérlet csak közelítő jellegű lehetett. igyekeztünk a vál- tozásra ható tényezők közül minél többet. igy az együttes tényezőhatékonyság ala-

kulását, a világpiaci árak változásának hatását megragadni.

Az együttes tényező hatékonyság változását a TFP-elemzés keretein belül ismer—

tettük. A világpiaci árak változásának hatásáról igen ellentmondásos képet kap—

tunk, mely alapján ez irányú kutatásainkat nem tekinthetjük lezártnak. ezért az eredményekre is csak feltételes érvénnyel utalunk. A számítások során azt a nehe—

zen megválaszolható helyzetet találtuk. miszerint a magyar külkereskedelmi csere—

arányok 1981 és 1983 között is folytatódó romlása ellenére sem romlott a szak- ágazatok többségének DRC-mutatója. Számításainkban a cserearányromlás ver- senyképességet rontó hatása nem jelentkezett. Vizsgáltuk ezen tény lehetséges oka- it. Tisztán mindössze egy lehetséges magyarázat rajzolódott ki: 1981 és 1983 között a nem rubel export energetikai árai nem nőttek jelentősen. míg a feldolgozó ipari nem rubel export árindexei 107 százalék körüli ingadoztak. Tekintete! arra, hogy a világpiaci átárazás alapja döntően a nem rubel exportáralakulás volt, továbbá, hogy az energetikai árváltozások a feldolgozóipari szakágazatok versenyképessége szempontjából nagyon fontosak. az árarányoknak a feldolgozóipar számára vi—

szonylag kedvezőbb volta ellensúlyozta a romló terms of trade hatását.

Ezt az eredményt viszont számos tény gyengíti. többek között az, hogy ener—

getikai exportunk nem jelentős. így a nem rubel energetikai exportár alakulásá—

ból származtatott árindexek semmiképpen sem tekinthetők jó reprezentánsnak. A számítások legfontosabb mondanivalója az volt. hogy a versenyképességi muta- tók egyetlen számítási variánsban sem romlottak. (Voltak szakágazatok, melyek DRC-mutatója romlott. de a feldolgozó ipar egészére nézve ez nem volt jellemző.)

Itt ki kell térni egy nagyon fontos kérdésre. Az olvasó bizonyára nehéz hely—

zetben van a változásra ható tényezők és az általános versenyképességi kép ösz- szeillesztésekor. Az a tény, hogy népgazdasági szinten, valamint a feldolgozó- iparban az együttes tényező hatékonyság. a TFP nem romlott. valamint hogy a ví—

iágpiaci árak változása sem rontotta a szakágazatok többségének versenyképes-

ségét, implikálja azt a következtetést, hogy a népgazdaság versenyképessége nem romlott, sőt javult. A nehézséget az okozza. hogy ezt a képet összhangba kell hozni gazdaságunk jelenlegi állapotáról kialakított összképünkkel. mely korántsem kedvező. Kérdés, mennyiben beszélhetünk összhangról. van-e itt ellentmondás?

Az összhang megteremtését mi is feladatunknak érezzük. A kérdést nem kí- vánjuk megkerülni, de ez további kutatásokat, illetve statisztikai feltételeket (rész-

letes input-output táblát stb.) igényel.

Az adatok a nemzetközi versenyképesség javulását mutatják a magyar nép—

gazdaság 1981-ben mért versenyképességi állapotához képest. de csak korláto- zottan szólnak arról. hogy miként változott a környező világ főbb versenyzőpart- nereinek versenyképessége. Ez utóbbi kérdés megválaszolásához további vizsgála- tokat kell végezni a világpiaci árak és a hazai árak között átmenetet jelentő ár- folyamok, illetve támogatási és elvonási rendszer természetéről.

A számításokból kibontakozó javulásban. azaz abban a tényben, hogy a ma-

gyar népgazdaság és ezen' belül a feldolgozó ipar nemzetközi versenyképessége nem romlott. mindenképpen eredményeket látunk. A magyar népgazdaság fejlő-

232 NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSÉG

dése nem állt meg 1976, vagy akár 1981 óta. Az érdemi minősítés nehézsége a javulás mértékének megítélésében van.

Úgy érezzük, hogy számításaink sok hasznos adalékot szolgáltattak gazdasági

útkeresésünk jobb megítéléséhez, de a nemzetközi versenyképességgel kapcsola-

tos valamennyi kérdésre nem tudtunk választ adni.

KÖVETKEZTETÉSEK

Végezetül összefoglaljuk a tanulmány fontosabb megállapításait.

A Világbankkal közösen kialakított módszertan segítségével megvizsgáltuk az egyes ipari szakágazatok nemzetközi versenyképességét. A nemzetközi verseny—

képesség statikus mutatója (DRC) alapján az egyes szakágazatok olyan sorrend- be rendezhetők, melynek élén nagyobbrészt energiakitermelő és alapanyag—

gyártó szakágazatok állnak — kivételt képez a vaskohászat —, a sorrend végére

szorul az élelmiszeripari szakágazatok többsége. míg a feldolgozóipar a középtá-

jon helyezkedik el.

A kialakult DRC-sorrend alapvető magyarázatát az adja, hogy a világpiac az

1970-es évtized folyamán relative felértékelte az energiakitermelő és alapanyag—

gyártó szakágazatok teljesítményét a többi ipari szakágazat teljesítményéhez ké—

pest. Az élelmiszeripari szakágazatok azért kerültek a sorrend végére. mert e

termékek világpiaci árai lényegesen elmaradtak az átlagos világpiaci árszinttől.

A feldolgozóipari szakágazatok teljesítményét a világpiac a két szélső esethez képest átlagosként értékelte. Helyüket a sorrendben lényegesen befolyásolta az.

hogy közvetlen ráfordításaikban mekkora az energiakitermelő és alapanyaggyár—

tó szakágazatok súlya. Ahol jelentős. ott az a szakágazat versenyképességét ron—

totta, és maga a szakágazat a sorrendben hátrább került.

A kialakult DRC-sorrend — a konvertibilis exporthatékonyság szempontjából —

az ipari szerkezetátalakítás szükségessége mellett szól, mivel a jelenlegi élen ál—

ló szakágazatok többségénél a komparatív előnyök a források szűkössége miatt közvetlenül nem realizálhatók, ugyanakkor a konvertibilis export jelentősebb há- nyadát biztositó szakágazatok a rangsor közepén, illetve végén helyezkednek el.

Szükség van tehát a feldolgozó ipari szakágazatok nemzetközi versenyképességé-

nek fokozására, mivel ezek komparatív előnyei realizálhatók. és hatékonyságuk vi-

szonylag kisebb ráfordítással növelhető.

Megvizsgáltuk a hazai forrásköltségek, a tőke- és munkaráforditások alterna—

tív meghatározásának az ipari szakágazatok nemzetközi versenyképességére gya- korolt hatását. Azt tapasztaltuk. hogy a nemzetközi versenyképességi sorrend alapvetően a világpiaci és a belföldi ár kapcsalatát kifejező árindextől függ. és a hazai források költségeivel kapcsolatban kidolgozott alternatív feltételezések csak módosító jelleggel bírnak. Ez irányú kisérleteink lényegében megerősítették korábbi megállapításainkat.

Elemeztük még az ipar nemzetközi versenyképességének változására ható főbb tényezőket is. Ezek együttesen a versenyképesség lassú növekedésére en-

gednek következtetni. mely részben a világpiaci és a hazai árak viszonyában be-

állott változósokkal, részben a belső termelési tényezőkkel, a hatékonyság változá-

sával van összefüggésben.

Belső tényezők közül a legfontosabb a termelési tényezők együttes hatékony- sága (TFP), amely a magyar ipar egészére nézve ugyan lényegében változatlan, de az egyes szakágazatok szintjén jelentős. ellentétes irányú változásokat takar.

Ezek közül leglényegesebb az. hogy a feldolgozóipar hatékonysága 1976 és 1983

NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSÉG

233

között átlagosan évi 1 százalékkal nőtt, ami közel tiz éven keresztül jelentős ja—

vulósnak tekinthető. Ezzel szemben az energetikai és alapanyaggyórtó. valamint az élelmiszeripari szakógazatok TFP-je enyhén romlik. Mindez alátámasztja a nem- zetközi versenyképességgel és az ipari szerkezetótalakítóssal kapcsolatos eddigi mególlapitósainkat; nevezetesen azt, hogy az ipari szerkezetótalakitós céljaira elő- teremthető forrásokat elsősorban a feldolgozóiparba kellene koncentrálni.

A számítások során felmerült módszertani megoldások és közgazdasági meg—

fontolósok egyes elemeit (egyes tisztajövedelem—elemek termelési tényezőkhöz ren—

delését, néhány speciális ágazat helyzetének részletesebb értékelését, a mező- gazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatának kezelését) a további munka során

még pontosítani kívánjuk.

' ! '

TÁRGYSZÓ : Versenyképesség. Hotékonyság.

PE3lOME

ABTOpr c nOMoLubio paspaőorannoü coamecrno c Bannom penoHcrpyKuun " pazsu—

run Metanonorm—u nponáaenu oőcnenosanue memAyHapoAHoro konnypenrocnocoönocru omenbnux orpacneü npomumnennocm. Bo rnaae ocnoamaalomerocn Ha nepec'tie're Ha anossle u.ez-ib! nopnAna amcpekmauocm : őonsweü uacm cram- orpacnu, npousaonnume aueprmo u OCHOBHbIe marepuanbl, nocneanee mecro aanumaer őonbUJHHCTBO nvorpac—

neti nuMeBoi—i npOMbimneHHocm, a oőpaőaruaeroman npomumnennocrb Haonurcu a ce- peAnHe napnnxa ouepeAHocm.

;

Aaropm ananuaupyror npuuuuu aoauuknoeenun rakoro nopnnxa, a satan conoc—

raanmor ero c BosmomnocmMu omensnmx otpacneü. Cnomnawuicn nopsmox ynasuaaer Ha HGOÖXOAHMDCTI: npeoőpaaoaam—m crpykrypu npomuwnennocm, DOCKOanY y Som,—

umnctaa *nepenoasix a Hecroamee BpeMn orpacneű cpasnu'renhnble npeuMymecn—xa vis-aa orpanuuennocru pecypcoa Henocpencrsenna ne moryr ősm, peanuaoaanu. Fopasno nyu—

wuefy'cnoaus HMeiOTCSI AM nx peanuaauuu ; cnyuae orpacneü nepepaőarbiaammeü npo—

Mbiwneunocm, a To spemn Kaxaonpoc paasu'mn Apyrux orpacneü cnenye'r aaaeumaan, (:

TOHKH apenmi samemenua umnopra.

Hacronumü on Mblcneü aBTOpr nomaepmnaior oÖUJHprIM unmposslM Mü'repnanOM.

B Aenbueümem cnn paccmarpuaaior cpaxropu, aoageücrayiouwe Ha AHHBMMKY memAyHa- poAHoü Konnypeurocnocoőnocm. '

SUMMARY

, -With the methoiogy developed in co-operation with the World Bank the international competitiveness of various industrial branches is analysed by the author. At the top of the list of "efficiency. based on re-pricing by world market prices stood, for the most part. the branches of energy and raw material production, to the end of the list came the majority of the, branches of food industry. while manufacturing industries fell into the middle.

, The study analyses the reasons of this hierarchy then compares it with the endowments of natural resources of individual branches. The ranking developed argues for changing in—

dust'rial structure since in the majority of branches being at top of the list the comparative advantagescannot be directly realized due to the scarcity of resources. They much better can' be realized in the branches of manufacturing industry while the further development of other branches is to be considered from the paint of view of the import substitution.

This train of thoughts is supported by rich data material. Finally, the factors influ—

enci'ng' the Changes in international competitiveness are díscussed.

2 Statisztikai Szemle